Az Égi Sztálin meghatározhatja-e az élet értelmét?
Válasz "Az Égi Sztálin meghatározhatja-e az élet értelmét?" című ateista fogalmazványra.
Tanulmánynak nem nevezném, mert egy tanulmány mögött tanulásból, és tanulás által összeállított tananyagokból merített intelligens igényű formába rendezett információ átadást érthetünk, de fenti című írásra ez nem mondható. Már a címéből kifolyólag sem, mert olyan, mint "Égi Sztálin", nem létezik, csak azok agyában, akik megálmodták a spagettiszörnyet is szörnyű észjárásuk melléktermékeként, aztán kivetítették egy nem létező téridő közegbe, amit a léttelenség szemükben létező, általuk idézhető tárgyával azonosítanak, és amit indokolt egy vagy több zavarodott elme gondolatkisülésével azonosítani, amit olyan zászlóként lobogtatnak, amelynek a saját indulataik háttér gerjedelmével verik a szelet.
Magyar Ateista Társaság: Mi a célja egy számítógépes játékban a játékos által irányított karakternek? A játékokban általában pályák találhatóak, és tárgyakat kell összegyűjtenünk, ügyességi feladatokat vagy rejtvényeket kell megoldanunk, más karaktereket vagy főellenségeket kell megölnünk, hogy átjussunk a következő pályára – egészen amíg elérünk a játék végére. A játékkészítők jobbára meghatározzák, hogy milyen módon játszhatjuk végig a játékot, de a játékosok találékonyak, új célokat alakíthatnak ki. Hogyan juthatunk el rejtett szintekre, hogyan játszhatjuk végig a játékot a leggyorsabban: vagy úgy, hogy senkit sem ölünk meg, vagy hogy szedjük össze a pályákon az összes kincset. A játékosok sokszor olyan bugokat fedeznek fel, amire a játék programozói sem gondoltak, pl. hogyha a rakétavetővel magunk alá lövünk, akkor a robbanás ereje a levegőbe röpít és így eredetileg elérhetetlen helyekre is eljuthatunk.
Megjegyzés: Próbálja ki a gyakorlatban a maga alá lövést rakétavetővel, bizony olyan helyen fog kilyukadni, ami nagyon is elérhető hely azok számára, akik a létezés olyan szféráit kutatják, amit az intelligens emberek többnyire meghagynak az unintelligensek számára.
M.A.T: Ahogy a számítástechnikai kapacitás növekszik, hamarosan képesek leszünk akár egy bolygó, vagy egy teljes univerzum szimulálására is, a szimulációban kifejlődő vagy a programozók által teremtett értelmes lényekkel együtt. (Egyesekben még az is felmerült, hogy mi magunk is egy ilyen szimulációban élünk.)
Megjegyzés: Ha a programozók képesek az általuk szimulált közegben értelmes lényeket teremteni, akkor a pontosan az értelem az, amelyet szükségszerűen kell visszavezetni programozók létezésére, amelyek teremteni képesek a saját területükön belül.
Ha felmerült az a gondolat, hogy mi magunk is szimulációban élünk /a valóságban ez egy folytonosan történő tér-idő (atomokba zárt) energia közeg/, akkor a benne lévő értelmes lények joggal vezetik vissza a létezésük eredetét a háttérben lévő programozóra. De akik ennek szükségességét megtagadják, azok ezzel azt is megtagadják, hogy ők maguk értelmes lények, vice versa, hiszen a kettő közötti összefüggést pont ők állapították meg.
Az okozat /értelmes lények/ az okból /programozó/ következik, és ha az ok /a háttér programozó/ nem létezik, akkor okozat sincs /értelmes lények/, mert miért is lennének?
Honnan a tehénbőgés, ha nincsen tehén? Az ateizmus 'tehénbőgése' bizonyítja a megfejhető tehén megfejhetőségét. Csak amikor megfejjük, bőgésen kívül más nem igen találunk. [A valódi tej az egy nemes ital, azt máshol keressük!]
M.A.T: Vajon mi a szimulációban létező élőlények életének a célja, ha egyáltalán létezik célja az életüknek? Lehetséges, hogy a programozók egyszerűen elindítottak egy szimulációt, nem szándékoztak létrehozni élőlényeket, azok a szimulált univerzumban beinduló evolúciós folyamat során, mintegy melléktermékként jöttek létre. Az univerzum tervezői nyilván nem szándékoztak célt adni a létrejött értelmes élőlényeiknek, de azok hozzánk hasonlóan úgy szelektálódtak az evolúciójuk folyamán, hogy próbáljanak életben maradni, szaporodjanak, ismerjék meg a világot, keressék a boldogságot, és satöbbi. Ezek olyan életcélok, amelyek lényegében minden, az evolúcióban sikeres értelmes lény számára észszerűnek tűnnek.
Megjegyzés: Ha lehetséges céltalan létezésű élőlényeket céltalanul létrehozni elméleti szimulációban, akkor minimum ugyanennyi esélye van a célzatos létezésű élőlények céltudatos létrehozásának is, milyen alapon állítja, hogy a kettőnek nincs egyforma esélye egy történés során? Mert hogy a céltalan létezésre akar kilyukadni, mivel egyértelműen abban az elméleti sémában utazik.
Aztán azt honnan veszi, hogy egy unintelligens, céltalan folyamat mellékterméke lenne az értelmes lények létrejötte? A kevésből úgy hozza létre a sokat, hogy az értelmet az értelmetlenség melléktermékeként határozza meg, hogy a folyamatra ráüthesse a céltalanság bélyegét. De ha az ő értelme, amivel ezt létrehozza, az értelmetlenség mellékterméke, akkor ennek milyen alapon ad hitelt?
Ha lehetséges egy adott dolog egyik variánsa, akkor hogyan lehetséges kizárni egy adott dolog azzal egyenlő esélyű másféle variáns történésének lehetségességét ugyanazon az alapon? Ez olyan kettős mérce, amely a saját értelmével nyit utat olyan értelmetlenségnek, amit céltudatosan határoz meg, mint céltalan történések eszményképét.
Tudatosan noszogat egy tehenet egy adott irányba, amiről azt állítja, hogy annak mozgása teljesen értelmetlen, nem meghatározott irányú. Aztán az állítja, hogy a céltalanul lődörgő tehén kikerülte az árkot. A benne lévő melléktermékű intelligenciának nem mindegy, hogy a céltalanul lődörgő tehén zúg az árokba, vagy kikerüli?
Ha egy objektum céltudatos funkciókat tölt be, hogy lehet maga nem céltudatos létezésű? Ha egy órának a mutatója céltudatosan mozog /arra van beállítva/ céltudatosan meghatározott /számlapra festett/ időskála szerint körbe-körbe, akkor hogyan lehetséges, hogy maga az óra teljesen céltalan létezésű?
Ami pedig a "beinduló evolúciós folyamat"-ot illeti, már eleve indulással felvértezettnek kell lennie, különben hogyan indul be? A beindulási képességet saját maga nem tudja létrehozni, mert akkor azt hozza létre, amivel létrehoz. Akkor honnan van neki?
Ami pedig a spontán szelektálódás általi életben maradás /szaporodás, stb./ próbálkozását illeti, akkor a világmegismerési igény, boldogságkeresés mögött miért van tudatos szelektálási irány, kiválogatási igény?
Itt megint összefüggés van, mert ha az egyik sikeres folyamat mögött spontán /nem tudatos/ szelektálódás van, akkor az a másik szelektálódási folyamat tudatos szelektálásának igényét is feleslegessé teszi. Ha viszont a szelektálás tudatosságának igénye fenn áll az egyik oldalon /világmegismerési igény, boldogságkeresés/, akkor ugyanazt, sőt minőségileg nagyobb kaliberű szelektálódási igényű történés /életben maradás, szaporodás/ hogyan valósulhat meg tudatosság nélkül?
Az edző beválogatja a legjobb képességű játékosokat a csapatba, ami mögött tudatosság van. De a női petesejt ugyanezt teszi: "Az emberi petesejt olyan anyagokat bocsát ki, amelyek jobban vonzanak bizonyos típusú hímivarsejteket, mint másokat. Ezzel a pete gyakorlatilag befolyásolja, hogy melyik spermium termékenyítse őt meg. "Ez az első alkalom, hogy ezt a jelenséget leírták emberben, sőt bármilyen belső megtermékenyítésű állatban" - nyilatkozta a felfedezésről John Fitzpatrick, a Stockholmi Egyetem kutatója." /A petesejt válogat a spermiumok között; - https://index.hu/techtud/2020/06/11/a_ petesejt_ valogat_a_spermiumok_kozott/
Ha az emberi szelektálás tudatossága szükséges a sikerhez az egyik esetben, a másik /sokkal komplexebb területen/ hogy hogy a folyamat nélkülözi a /programozott/ tudatosságot? Nem nélkülözheti. Ha nélkülözi, akkor a másik esetben is feleslegessé teszi. A kettő összefügg!
A /spontán/ beinduló evolúciós folyamat nem más, mint egy "lehetséges" kategória, egy hivatkozási alap, hogy értelmet felmutató történések eredetének céltalanságot állapítsanak meg olyanok, akik ezt nagyon is céltudatosan teszik. /Csak a saját elképzeléseik ellentmondásait nem hajlandók észrevenni./
M.A.T: Most képzeljünk el egy olyan nárcisztikus Programozót, aki olyan lényeket szeretne létrehozni a szimulációban, akik őt imádják és azt akarja, hogy a teremtényei az általa meghatározott erkölcsi törvények szerint éljenek. Ezért a Programozó kinyilatkozza a teremtményeinek, hogy szimulált életük célja az ő imádata, valamint az, hogy engedelmeskedjenek neki. Azok a teremtények, akik eléggé imádják őt és betartják az erkölcsi szabályait, azok szimulált földi pályafutásuk végeztével a szimulált mennyországba kerülnek, ahol örökkön örökké boldogságban élhetnek, míg az engedetlenek a szimulált pokolba kerülve az idők végezetéig kimondhatatlan kínokat kell, hogy átéljenek. (Egy szimulált eretnek szerint a Programozó előre meghatározta, hogy kik kerülnek a mennyországba és a pokolba, és ezen a teremtmények nem változtathatnak a viselkedésükkel.)
Megjegyzés: Amikor valaki azt mondja: "Milyen balga vagy, hogy másokat pupáknak nevezel"-, csak azt felejti el, hogy milyen alapon határozza meg másról azt, amit nem enged másnak meghatározni?
Ha a Programozó szerinte nárcisztikus, akkor ezt ő milyen alapon határozza meg? Úgy, hogy az ő erkölcsi ítéletét etalonnak állítja be, amihez mérten minden más mérése indokoltan következhet - sőt, következik!
Ha azt mondja valaki: "Mindenki flúgos!", akkor ebbe értse bele saját magát is, vagy ha magára nem vonatkoztatja, akkor az értékítéletét kettős mérce szerint NE használja, amihez a saját nézete adja a megítélési alapot. Ha valaki azt a mércét, amellyel másokat mér, magára nem alkalmazza, az a saját alkalmazását teszi hiteltelenné!
Innentől kezdve, hogy a képzeletbeli programozó mit nyilatkoztat ki, megint a történet kiötlőjének olvasatában van előadva, ámbár hogy a történet a bibliai képet igyekszik fölidézni, arra feltétlenül jó, hogy bizonyítékát adja, tudatosan mivel megy szembe a szimuláns /eretnek/, aki a szimulációs képet kitalálta, mit utasít el, amiben nem feltétlenül a pontos megértés a lényeg, hanem az elutasítás nyomatékossága.
Az imádat indokoltsága és mibenléte
A bibliai imádat lényege az Isten családjához /konkrétan a családfőhöz/ való megbonthatatlan tartozás, megkérdőjelezhetetlen odaadás, a Tőle való függés engedelmességben való kifejeződése, amely kölcsönös szereteten alapszik.
"Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle származik minden közösség /közös Atyától való származás/ az égben és a földön... BELŐLE fakad, RAJTA ÁT halad, BELÉJE torkollik a MINDENSÉG. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen... Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék /az élet és minden életfeltétel/ felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka... Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (Efézus 3:14-15; Róma 11:36; Jakab 1:17; 1 János 4:19)
Ez rögtön meg is indokolja, hogy nem öncélú az imádat /istentisztelet/ igénye a Teremtő részéről, hanem az univerzum harmonikus rendjének záloga a kinyilatkoztatott életszabályokhoz való feltétlen igazodás minden teremtmény részéről.
"Mindenek ékesen és jó renddel legyenek." (1Korinthus 14:40)
Isten rendezett univerzumot teremtett – a galaxisok, bolygók és csillagok meghatározott elhelyezkedésétől kezdve az idő nappalról éjszakára való múlásáig és az évszakok változásáig. Mindennek rendezett elrendezése van, mert „hatalmának szavával fenntartja a világmindenséget” (Zsidók 1:3).
Ezt a fenntartást Jézus a szőlőtőkén maradó szőlővesszővel ábrázolja, hogy csak abban az esetben terem szőlőt, magától nem tud gyümölcsöt teremni /a tőkétől függetlenül/. A termés és a fenntartás ugyanazzal a szóval van visszaadva, ami azt jelenti, hogy a világmindenség az a termés, ami az isteni gondviselés fenntartásának gyümölcse, ami magától nem tud teremni /fennmaradni/, tehát fenn kell tartani.
"Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (János 15:4)
Értsd az univerzum, mint okozat /termés = gyümölcs/ a tőkén lévő függőség által létezhet, vagyis Istennek a szava teremtő és fenntartó erőként nyilvánul meg, pl. amikor a fényt létezésbe szólította. A sötétség a fény hiánya, a teremtő erő hiánya. A teremtés alapvető aktusa /a fizikai fény megteremtése és fenntartása/, a spirituális fény az ember Istennel való kapcsolatának alapvető eleme. [A spirituális sötétség az a közeg, ahová az eretnekek Isten elől kívánkoznak, amely légüres teret, mint számukra kedvező attribútumot megteremtik maguknak.]
"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsidók 11:3)
Meglepő módon a Biblia a hangot és a fényt összekapcsolja a teremtés pillanatában. Azt olvassuk: "És mondta Isten, legyen világosság." Ez a kijelentés a szabad tér elektromágneses sugárzásának, más néven "fénynek" a történeti kifejeződése, amit utólag a Maxwell-egyenletekként a fény alapvető leírásaként a speciális relativitáselmélet keretein belül fogalmaztak meg. A teremtés nem varázslat, hanem tudomány!
A fény egy hullám – pontosabban két összekapcsolt hullám (egy elektromos és egy mágneses hullám) egyben. Egy 650 nm-es fényhullám frekvenciája 462 terahertz; más szóval, másodpercenként 462 billió alkalommal ismétli meg a hullámszerű mintát! El tudja valaki képzelni, hogy valami trilliószor megtörténik újra és újra egyetlen másodperc alatt!? Végső soron ebben biztosak lehetünk: amikor Isten szól, történnek dolgok!
"Tudtad,
hogy az embriológusok nemrég fluoreszcens mikroszkóppal
örökítették meg a fogantatás pillanatát? Azt fedezték fel,
hogy pontosan abban a pillanatban, amikor a spermium behatol a
petesejtbe, a petesejt több milliárd cinkatomot bocsát ki, amelyek
fényt bocsátanak ki. Szikrák repülnek, szó szerint! A
fogantatásnak ez a csodája egy olyan mikrokozmosz, amely Isten első
négy szavát tükrözi."
/Mark
Batterson, Suttogás: Hogyan halljuk meg Isten hangját?"/
-
”https://www.goodreads .com/work/quotes/55708165-whisper-how-to-hear-the-voice-of-god
A természetnek vannak mintái és törvényei. A tudomány csodájába bonyolult tervek vannak beépítve. A Földön mindent úgy tervezett, hogy az emberi lények úgy élhessenek, ahogy más bolygókon nem.
A sejtmechanikától a DNS-szálak replikálásán át a Földet, a naprendszerünket és az Univerzumunkat alkotó erők bonyolult egyensúlyáig - minden értelmes ember, aki racionális elmével töpreng a minket körülvevő nagy fokú komplexitáson, ahol az entrópia a szabály, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy minden ilyen hatásnak, amelyeknek tanúi vagyunk, egy előzetes, intelligens okának kellett lennie. [Mivel ennek elfogadása egyben erkölcsi kötelezettséggel is jár, erre az ateista attitűd rögtön elutasítással reagál, mint ami az ő szabadságát alapvetően korlátozza.]
Az élő testek Isten rendezettségének egy másik példája. A szív vért pumpál a vér befogadására tervezett szerveken keresztül. Az agy másodpercenként több ezer üzenetet küld a fájdalom, a hőmérséklet, a légzés és a gondolkodás szabályozására. És millió más kémiai és fizikai reakció zajlik egyidejűleg a testben. Ha egy tényező is rosszul működne, a szervezet nem tudna élni, védekezni vagy gyarapodni. Minél többet fedez fel a tudomány a teremtésről, annál többet tudunk meg Isten csodálatos rendjéről.
"Mert az Isten nem a rendetlenség Istene, hanem a békességé." (1Korinthus 14:33)
A rend nélküli Isten azt jelentené, hogy vagy nem Isten teremtette a világunkat, vagy a világunk teljes káoszban lenne. Bármely embernek lehetetlen lenne ezen a világon élnie, ha a teljes káosz lenne a norma. Az istenimádat az isteni rendbe való igazodás kifejeződése, amit Isten irányít az ember javára. Szükségünk van annak a perspektívájára, aki mindent egyben tart – annak, aki sokkal nagyobb képet lát, mint amit mi látunk.
"Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli... Az ember elméje terveli ki útját, de az ÚR igazgatja annak járását." (Zsoltárok 37:23; Példabeszédek 16:9)
Az élet sejtjei szüntelenül 'istenimádatban' vannak engedelmes működésük által, ami genetikailag programozott. Ugyanez az ember esetében szellemi kontaktus szerinti. A test elfogadja ezt az irányítást, de a szellem visszautasítja? Nem inkább végtelenül hálásnak kellene lennünk, és engedelmeskednünk annak, "aki mindent szabad elhatározása szerint tesz" a teremtményei javára?! (Efézus 1:11)
"Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul /ajándék, önátadás/. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata... A dolgok végső summája mindezeket hallván, [ez]: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek legfőbb dolga!" (Róma 12:1-2; Prédikátor)
[Egy kicsit hasonlít ez ahhoz, amikor elfogadjuk a közlekedésrendészet jogát a KRESZ /közúti közlekedés szabályai/ megállapításához azon állami hatóság tiszteletének keretében, amely utakat épít, felügyel és az azokhoz való igazodást számonkéri. Senki nem kezdi vitatni a KRESZ könyv hitelességét, amikor megállapítják annak megszegését, de ha próbálkozik is, nem sok esélye van kibújni a felelősség alól.
Jelen ateista próbálkozás pont ezt célozza meg, hogy kibúvót keressen azon engedelmességi kötelezettség alól, ami neki nem válik az ínyére, mert az ő céltalan létezése lehetőséget biztosít neki az életben való öncélú lődörgésre. Amibe aztán kinek-kinek az egyéni érdeke szerint bármi belefér, amit kifelé el lehet adni, ha a viselt gallér fehérsége elég elvakultságot képes kivetíteni a társadalom felé, hogy magát patyolat tisztára mossa, abban feltüntesse.]
Hogy bizonyos életforma milyen végeredményre vezet, ez megint csak a szimuláció pongyolasága szerint van megállapítva, mert az a valóságban nem egy merev szabályrendszerhez való gépies igazodás következménye /amit az ateista öntudat szándékosan elutasít/, hanem tiszta szívből és őszinte értékelésből történő szeretet kifejeződése, amiben a Programozó amúgy is megelőzött minket, hiszen szeretetből teremtett.
A létezés mögött a szeretet kifejeződése van, amire pontosan a céltudatosság mutat, mint amikor azt olvassuk: "Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki." (1Mózes 37:3)
A Föld nevű bolygó páratlanul gyönyörű kék ékszerként az univerzum kietlenségében olyan, mint egy tarka ruha attól, aki örökkévaló szeretettel SZERET (Ézsaiás 54:10; Jeremiás 31:3), és a jutalmi ajándék, hogy ezen a Édenkertté váló földön élhet az ember örökké - az eredeti terv szerint fájdalommentesen és boldogan - ha eljut a partnerség szellemi magaslataira, és tudatosul benne, hogy van egy páratlan meghívása és lehetősége, amit mindennél nagyobbra értékelhet:
"És a Szellem és a menyasszony /az üzenet mögötti isteni szellem megtestesítője/ ezt mondják: jöjj el! és aki hallja, mondja: jöjj el! és aki szomjazik, jöjjön, aki akarja, vegye el az élet vizét ingyen (ajándékképpen)... Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jelenések 22:17; János 3:16)
Erről marad le, aki visszautasítja a meghívást, de nem mert ez neki személy szerint előre el van rendelve, mert az eleve elrendelés egy olyan csoportra szól, akik a kinevezett igazgatás vezetői rétegét képviselik (Jelenések 14:3-4), de a haszonélvezet lehetősége /nem joga vagy érdeme/ bárkinek a rendelkezésére áll. Hogy vannak akik abban találják meg életük értelmét, hogy ezt visszautasítsák, mindenféle kibúvókat keresve, ez a szabad akarattal való visszaélés kifejeződése, mert nem lesznek jobbá ezáltal, hanem az élvezeteik korlátlan kiélésében vélik megtalálni saját magukat.
[60 km/óra engedélyezett sebességhatárnál simán jön veled szemben 120-al az autópályán, vagy elgázol részegen, amíg te békésen várakozol egy úttesti megállóban. És otthon a szeretteid lehet hiába várnak haza, mert az öntörvénye egyeseknek felülírta azon kötelezettségeket, amelyeket visszautasítottak azon felvilágosultak, aki a saját létük esetlegességét a céltalanságban vélték felfedezni.]
MAT: Tegyük fel, hogy a Programozó nem elégszik meg ennyivel, már a szimulált földi életük során természeti csapásokkal, éhínséggel, betegségekkel, járványokkal, földrengésekkel, vulkánkitörésekkel, szökőárakkal, özönvizekkel, meteorbecsapódásokkal, szupernóvákkal, gamma-kitörésekkel kínozza, gyilkolja teremtményeit.
Elképzelhető, hogy a Programozónak még ez is kevés, azt követeli a teremtményeitől, hogy emberáldozat mutassanak be neki, például hogy ártatlan csecsemők testrészeit vágják le a vele kötött szövetség szimbólumaként; vagy hogy a játékosok más módokon büntessék egymást a Programozó által rájuk kényszerített törvények be nem tartásáért (például megkövezéssel, csonkítással).
Megjegyzés: Barbár elképzeléseket fogalmaz meg az ateista szellemiségű szimuláció, csak éppen az adott történések okaival nincsen tisztában, hanem szubjektív erkölcscsősz szerepében fellépve támadja a képzelt programozó szerinte nem létező személyét, beveti a saját intelligenciáját az ellen, aki egyébként a benne való hitetlenség okán nincs is. De ha már fenti tényezők vannak/?/, varrjuk a nyakába, hogy legyen alapja a kollektív elítélésnek.
De tudni illenék, hogy ok okozati tényezők léteznek, és pl. utcai zavargások is ott ütik fel leginkább a fejüket, ahol a rendfenntartó erők szerepét, szabályrendeleteit semmibe veszik. Adott esetben vízágyúkkal lövik az utcai csőcseléket, akiknek netán élményt jelent autók felgyújtása, kirakatok betörése, azokból való áruk jogtalan eltulajdonítása. Akár szándékos gyilkosságok elkövetése.
Nem véletlenül óhajtanák sokan az indokolt halál büntetés visszaállítását, amit a korszellem jogfilozófiája /a téves ítéletek és lehetséges visszaélések miatt/ megkérdőjelez. Pl. Fjotolf Hansen szélsőjobboldali nézeteket valló norvég terrorista és tömeggyilkos, 2011-ben Norvégiában 77 embert gyilkolt meg, panaszt tett a háromszobás magáncella és a hideg kávé miatt. - https://www.facebook.com/hu.euronews/videos/a-norvg-tmeggyilkos-panaszt-tett-a-hromszobmagncella-s-a-hideg-k-miat/
[Na és a kivégzettek kávéjával mi van? Vagy kegyelmet kér az a gyilkos, aki a tőle kegyelmet kérő áldozatoknak nem kegyelmezett?!]
Az eredeti Programozó anno a szándékos gyilkosokat nem tűrte meg (2Mózes 21:14), a vétlen gyilkosoknak lehetőséget adott az egyéni bosszú elöl védelmet találni /menedékvárosok/, stb. Ismerni kellene egy adott társadalmi rendszer törvényeit és viszonyait ahhoz, hogy azt jogosan kritizálni lehessen, nem pedig olyan szubjektív mérce szerint elbírálni, amelyben az elbírálónak nyilvánvalóan maga felé hajlik a keze. És a vádak özönét zúdítja arra, akit célpontul kinézett magának, ahelyett hogy magába nézne, hogy milyen méreteket ölt benne a hamissága!
Ami pedig a természeti csapásokat illeti, a fennálló rend ellen lázadókat nem szokás törvényes védelemben részesíteni /a jogkövetők ellenében/, ennélfogva a háborgó tenger lecsendesítése nem azok osztályrésze lesz, akik maguk alkotják a háborgó tengert. Vagy maguk idézik elő a természeti katasztrófákat, a saját életterük globális tönkretételével.
"És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki... És mikor a hajóra szállt, követték az ő tanítványai. És nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették ezt kiáltva: Uram, ments meg minket, mert elveszünk! Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Majd fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, mire nagy csendesség lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger is enged neki?" (Ézsaiás 57:20; Máté 8:23-27)
Isten új rendjében nem lesznek katasztrófák, természeti csapások, betegségek, fájdalom és halál.
"Akkor megszólalt egy a vének közül, és azt kérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Azt mondtam neki: Uram, te tudod. Mire ő így szólt hozzám: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a trónon ül, kiterjeszti a sátrát felettük. Nem éheznek többé, nem is szomjaznak, a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket, és élő vizek forrásaihoz viszi őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet." (Jelenések 7:13; Ézsaiás 65:17-25)
A két első ember /Ádám és Éva/ lázadóvá válásukkal ezt a paradicsomi állapotot veszítették el, amit az utánuk következő ateisták soha nem is fognak elnyerni.
MAT: A szimulált teremtmények közül azok, akik leginkább hajlamosak a kétkedésre, elkezdik megkérdőjelezni, hogy ténylegesen a Programozó imádata és parancsainak követése lenne az életük célja. Miért lenne a Programozónak joga előírni, hogy imádják és kövessék a szabályait? Csupán csak azért, mert ő a teremtőjük és ha nem engedelmeskednek, akkor a végtelen jó jutalma helyett a végtelen rossz büntetését kaphatják? Ez egyszerű erőszak, kényszerítés; aminek engedelmeskedhetnek ugyan, de ettől még a mennyországba jutás nem lesz feltétlenül az életük célja. A Programozó által előírt erkölcs még akkor sem lesz objektív erkölcs, ha az egyébként a lehető legnemesebb erkölcsi elveken alapszik – csupán egyfajta erkölcsi rendszer, amit a Programozó rájuk akar kényszeríteni.
Megjegyzés: A szabálykövetés előírt követelménye attól jogos, aki a feltételeket megteremtette a követelmények teljesítésére - azon az alapon, hogy ő a tulajdonos és a fenntartó egy személyben. A KRESZ mögött álló tulajdonosi jogkörnek talán nincs hatalmában a közlekedési rend megszabása és számonkérése? Ki az aki ezt kétségbe vonja? Csak a dilettánsok vetemednek ilyesmire.
A nagy programozó elvárásait egyszerű erőszaknak, kényszerítésnek beállítani pont olyan, mint egy közlekedési társaság előírásait kényszerűségnek venni, ami nem lenne más, mint a hatalommal való visszaélés. - "Kérem az érvényes jegyeket felmutatni" - így a kalauz. Mire jön a céltalanul lődörgő potyautas válasza: - "Kérem, ez egyszerű erőszak, kényszerítés, noha a legnemesebb erkölcsi elveken alapszik, ami a rendfenntartás szándékát illeti, de ez azért nem feltétlenül indokolja a neki való engedelmességet."
Hát persze, nem feltétlenül kell ezen a járművön utazni, le is lehet szállni, akinek gyalog kényelmesebb. Ámbár szerintük az ember lába sem azért van, hogy céltudatos funkciót töltsön be, hanem a járás képessége egy mellékterméke a céltalan evolúciós fejlődésnek, aminek annyi értelme van, mint a szalmával rakott szénásszekérnek.
Kérem, a legnemesebb emberi eszme a céltudatos céltalanság, amiben jogosan megkérdőjelezzük az értelemmel telített lét értelmét az értelmetlenség javára. Akinek ez a felfogás nem tűnik objektívnek, az kapcsolja be az ablaktörlőjét. /Ámbár az a szubjektív ködfoltok ellen aligha hatásos./
MAT: Egyes teremtmények úgy dönthetnek, hogy nem hajlandóak a Programozó játékát játszani. Ők örökké akarnak élni. Meg akarják hackelni a szimulációt, hogy jobbá tegyék a világot, vagy új világot teremtsenek. A legmerészebbek odáig is elmennek a hackeléssel, hogy információkat szerezzenek a valódi világról és ha lehetőség nyílik rá, akkor bosszút álljanak a Programozón a sok szenvedésért.
Megjegyzés: Ezt a gondolatmenetet már nehéz követni, hogy hová akar kilyukadni, de ha már a bosszúról ejt szót, annak jogosultságához nagyon kell ismerni minden tényezőt, indítékot, hogy az ne szubjektív indulatból történjen, ami viszont könnyen megtörténhet, ha a feltételezett igazságot az ember a saját szemüvegén keresztül nézi. Csak ne hogy maga alatt hekkelje meg a jeget, mert ha véletlenül nem jegesmedve az illető, a bosszú bumerángja nagyon hosszú lesz, mire leér az óceán mélyén nyugvó Titanic fedélzetére.
MAT: Nyilván rájöttetek már, miért játszottuk ezt a gondolatkísérletet. Nagy Gergely a Kálvinoista Apologetika oldalánj közzétett posztjában ugyanis azt írja: "De ha Isten nem létezik, nem csak értelme vagy objektív értéke nincs az életünknek, hanem célja sem." Fogalmazzuk ezt át egy kicsit: „De ha a Programozó nem létezik nemcsak értelme vagy objektív értéke nincs a szimulált élőlények életének, hanem célja sem.” A probléma az, hogy akkor sem létezik objektív erkölcs, akkor sincs a szimulált élőlény életének célja, ha a Programozó létezik.
Megjegyzés: Ha mondjuk a Vasúttársaság menetrendjét és utazási feltételeinek szabályrendszerét nézzük, az alapjaiban céltudatos utazást és kiszolgálást feltételez, ha már létrejött és működésben van. Hogy a magukat potyautasoknak tartók ennek az egész rendszernek a céltudatosságát megkérdőjelezik, az eleve abból fakad, hogy ha mindez véletlenül létezik, akkor mindenkinek potyautasnak kell lennie, amely kizárja mindenféle objektív szabályrendszer jogos elvárásának igényét. Tehát a képlet lényege:
A céltalan létezés kizáró oka a minden létezőre vonatkoztatható objektív rendszerkövetelménynek. És ezen az sem változtat, ha létezik létokozó.
Csak az a gond, hogy a mindennapi életben a Gyártók többnyire használati utasítást is adnak az általuk gyártott termékhez, ha arra garanciát vállalnak. Kérdés, akik elutasítják a használati utasítást, azok milyen garanciát vállalnak és mire? Mehet mindenki amerre lát, és ahogyan látja, úgy csinálja? Ezzel teszik jobbá a világot, így hoznak létre egy új világot?
Akkor nézzük meg ezt a mostanit, hogy mitől lett jobbá? Az objektív erkölcs elutasításától, amit felváltott a szubjektív erkölcs? Ezt a programot amikor az előadó előadta egy nyilvános összejövetel keretében, az őt hurrázó tömeg megtapsolta. Csak az előadó maradt hoppon, mert utána nem tudott a kocsijával hazamenni, mivel hogy a céltalanul véletlen arra lődörgők ellopták. Mármint a szubjektív erkölcsűek. Mert hogy "a puding próbája az evés". Jó étvágyat hozzá!
[Az FBI bűnügyi statisztikái szerint /az USA-ban/ 23 másodpercenként lopnak el egy autót. Kanadában átlagosan 6 percenként, Ausztráliában 11 percenként, az Egyesült Királyságban 5 percenként. Új-Zélandon a legmagasabb az autólopások aránya, 2018-ban 1172,0/100 000 lakosra számítva. Magyarországon 2012-ben 6920 autót kőröztek.]
MAT: A gondolakísérlet alapján világos, hogy a Programozó bár állíthatja, hogy szerinte mi helyes erkölcs az általa teremtett világban, hogy szerinte mi a teremtményeinek az életének a célja, ez csak egy vélemény. A Programozó fenyegetheti a teremtményeit, hogy ha nem imádják; ha dacolnak vele, akkor örök szenvedésre ítélheti, vagy akár a létezésből is kitörölheti őket, de ő maga valójában nem több, mint egy végső diktátor, egy Égi Sztálin.
Megjegyzés: Nem a pályafenntartó egyedüli véleménye a mérvadó a közlekedési rend fenntartásának szabályokkal való irányításának jogosultságára, hanem hogy a közlekedésben résztvevők is jogosnak tartják azt, mivelhogy a védelmüket szolgálja. Akik meg a forgalommal szembe mennek, aligha hivatkozhatnak arra, hogy csak egy sima pályafenntartói véleményt utasítanak el, ami teljesen szubjektív és ráadásul jogtalan is. Mert hogy a közlekedésrendészek diktátorok, és a traffipaxszal csak a saját vadászösztönük kielégítését szolgálják.
[Egyébként meg egy hoteltulajdonosnak miért ne lenne joga megszabnia a saját hoteljének a házirendjét? Házirend mindenhol van, ahol az adott háznak valamirevaló tulajdonosa van. Még a kocsmából is kipenderítik azt, aki céltalanul dobálja az ablaküveget a söröskupakokkal, vagy rendre a bejáraton akar kimenni, és akadályozza a forgalmat.]
Ami pedig az univerzumot illeti: "Minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az" (Zsidók 3:4).
Még annak a szellemi tákolmánynak is, amit az ateisták felépítettek ebben a jócskán esztelen esszéjükben!
MAT: Nagy Gergely azt írja, hogy az ateisták életének nincs objektív célja, értelme. Szerinte mindegy, hogy gyarapítjuk-e az emberiség tudását, kultúráját, hozunk-e örömöt, boldogságot a világba, semmi az eredmény. Meghalunk és az Univerzum is elenyészik. Erre mondhatjuk azt, hogy még ha meg is halunk, akkor is hozzájárultunk az emberiség boldogságához, jobbá tételéhez, tehát volt értelme az életünknek – még ha nem is objektív, csak szubjektív értelme. Másrészt nincs olyan természeti törvény, hogy ne élhetnénk ezer, millió vagy milliárd évekig vagy akár örökké.
Megjegyzés: Hogy van-e objektív célja valaminek az attól is függ, hogy honnan nézzük. Ha egy sütőben hagyjuk szénné égni a kenyeret, akkor vajmi értelme volt azt összeállítani, megkeleszteni és a sütőbe tenni. Éppenséggel nézhetjük, hogy milyen szépen sül és milyen finom illata van, ami egy céltudatos foglalatosság. Csak úgy összességében céltalan az egész.
Senki nem mondta, hogy nem lehet célt, örömet találni azokban a dolgokban, amelyek végül elenyésznek, pl. egy életen át tartó boldog párkapcsolatnak, amelynek jelen korszakban kényszerű halál a vége. De ha már a célnál tartunk, a tudás és a kultúra gyarapítása mióta következik az objektív rendszerkövetelményekhez való igazodás szubjektívvá tételéből? Mitől jobb a céltalansághoz igazított szubjektív életfelfogás, mint a céltudatossággal párosított objektív magatartási formához való igazodás elfogadása? Talán a tények ezt igazolják?
Az összetartó cement szerepe az szubjektív tényező egy ház stabilitásában? Ha az volna, akkor homokvárakban élne az emberiség, és még a mormota szintjét sem érné el, amiknek földdel, kövekkel és homokkal jól befalazott alagútrendszerük van. És programozott rendszer szerint élnek. És vajon milyen következményei lennének annak, ha néhány öntudatos mormota hazavágná a genetikai programját, és nagy rikácsolás közepette kitörne a föld alól, mint a Vezúv? Bizony hamar kiselejteződne, mint ami nem illeszkedne a fennálló rendbe.
MAT: Való igaz, jelenleg úgy tűnik, hogy az Univerzum nem lesz örökké alkalmas az életre, a hőhalál állapotába kerül, még az atomok is szétszakadnak majd. De vajon millió, milliárd év múlva a kései utódaink, vagy esetleg mi magunk, nem leszünk-e arra képesek, hogy új univerzumokat teremtsünk? Akár jobbakat is, mint a jelenlegi, és univerzumról univerzumra költözve éljünk, a multiverzum nomádjaiként? És mindenekelőtt arra, hogy végre a saját szabályaink szerint játszhassunk?
Megjegyzés: Hogy mi minek tűnik, az a tűnődök szubjektív felfogásától függ. De a hőhalál, meg az atomok szétszakadása az nem szubjektív vélemény kérdése, hanem annak függvénye, hogy a tér-idő rendszer létezése mögött céltudatos okság van, nem pedig ahogy esik úgy puffan-féle létdeformálódás. Mivel a tér-idő alkatrészei önmagukban nem magyarázzák magát a tér-idő rendszert, kell lennie mögötte egy olyan erőnek, amely képes intelligens folyamatot biztosítani a történéseknek.
Mint ahogy a körben járó óramutató a számlapon, amely alkatrészek olyan időmérő rendszerbe vannak ágyazva, ami céltudatosságot bizonyít. Ránézünk az órára, és ahhoz igazítjuk a teendőinket.
- Például, hogy idővel új univerzumokat teremtsünk. Mi leszünk azoknak a programozói? Minden bizonnyal. De ha a mostaninak a programozóját is megkérdőjelezzük, akkor ennek milyen alapja van? Teljesen szubjektív.
Akik szubjektív életfelfogásban utaznak, azoknak semmi sem lehetetlen. Még az sem, hogy a dilettáns duhajkodásaikkal jobbá teszik a világot. Meg biztonságosabbá teszik a közlekedést, hogy arra mennek amerre akarnak és úgy ahogyan akarnak. KRESZ könyvre pedig nincs szükség. Mert mindenki öntudatos, és tudja hogyan kell közlekedni. De a viselkedésük elárulja, hogy kik méltók arra, hogy kövessék őket. Az apostolok elmondhatták ezt, de vajon a céltalanságban utazók is elmondhatják?
"Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül." (2Thesszalonika 3:7)
Forrás: http://ateizmus.hu/blog/az-egi-sztalin-meghatarozhatja-e-az-elet-ertelmet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése