Darwin zseni volt vagy szélhámos?
„Darwin legnagyobb teljesítménye volt annak bemutatása, hogy az élőlények irányított szerveződése egy természetes folyamat, a természetes kiválasztódás eredményeként magyarázható anélkül, hogy Teremtőhöz vagy más külső ágenshez kellene folyamodni.” /Francisco Ayala, Darwin's Gift to Science and Religion - Francisco Ayala, Darwin ajándéka a tudománynak és a vallásnak/
Charles Darwin briliáns és befolyásos tudományos gondolkodó volt, nem pedig szélhámos. A precíz megfigyelés, a bizonytalanság toleranciája és a kitartó munkamorál rendkívüli kombinációja vezetett a természetes szelekcióval kapcsolatos forradalmi evolúciós elméletéhez. Noha nem volt hagyományos értelemben vett „zseni”, mint például egy fizikus, tudományra gyakorolt mélyreható hatása és forradalmi ötletei általánosan elismertek, munkáját pedig az egyik legnagyobb tudományos könyvnek tartják, amit valaha írtak.
„Néhány éve, a DNS-elemzések korának beköszönte óta tudjuk csak teljesen egyértelműen, hogy az élet páratlan változatosságában is ugyanonnan ered: minden élőlénynek közös az őse. Hogy kétszáz évvel ezelőtt Charles Darwin honnan tudta ezt, s hogyan jöhetett rá az evolúció főbb mozgatórúgóira kulcsfontosságú adatok nélkül, annak ma is csodájára járnak a tudósok. És persze sokan ma sem hiszik el, hogy az élővilágot nem egy gondos kertész, hanem a természetes szelekció alakította olyan tökéletessé, amilyennek tűnik…” - https://ng.24.hu/tudomany/2008/07/03/nyolc_nagy_emberi_tevedes/
Darwin zsenialitásának bizonyítékai:
Forradalmi eszmék: A természetes szelekció útján történő evolúcióval kapcsolatos munkássága alapvetően megváltoztatta a tudományos gondolkodást, és ma is a tudomány egyik kulcsgondolatának számít.
Kivételes mentális szokások:
Darwin olyan mentális szokásokat fejlesztett ki, mint a részletekre való aprólékos odafigyelés, a fáradhatatlan kíváncsiság és az a képesség, hogy ellentmondásos gondolatokat azonnali ítélkezés nélkül tudjon fejben tartani, amelyek kulcsfontosságúak voltak a sikeréhez.
Úttörő kutatás: Azok az évtizedek, amelyeket aprólékos bizonyítékgyűjtéssel és elméleteinek kidolgozásával töltött, rendkívüli elkötelezettségről és intellektusról tanúskodnak a National Institutes of Health (NIH) szerint. - https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2778975/
Maradandó örökség: A fajok eredete című könyvében bemutatott elméletei a mai napig alapvető fontosságúak a modern biológiában, és kiállták az idő próbáját.
A „szélhámos” vádak megválaszolása:
Ezek a vádak alaptalanok és ellentmondanak Darwin hozzájárulásának történelmi feljegyzéseinek és széles körű tudományos elismerésének.
Nincs bizonyíték arra, hogy Darwin csalást vagy megtévesztést követett volna el a természetes szelekció elméletével kapcsolatban. Munkásságát és tudományos feddhetetlenségét következetesen dicsérik.
Darwin intellektuális stílusa:
Darwin intelligenciája különbözött olyan személyiségekétől, mint Isaac Newton vagy Albert Einstein; ereje nem veleszületett matematikai képességeiben rejlett, hanem a tulajdonságok egyedi kombinációjában és a tudományhoz való aprólékos, megfigyelésen alapuló megközelítésében.
Az a képessége, hogy hatalmas mennyiségű, egymástól eltérő bizonyítékot képes egyetlen koherens elméletté szintetizálni a nyers intellektus helyett, kivételes zsenialitását bizonyítja.
Mi a probléma az evolúcióval?
A biológia egyik központi szervezőelmélete, hogy az élet az evolúció révén változik és fejlődik, és hogy minden ismert életformának közös eredete van. Charles Darwin az evolúciót életképes elméletként tette közzé azáltal, hogy megfogalmazta annak hajtóerejét, a természetes szelekciót (Alfred Russel Wallace-t tartják a koncepció társfelfedezőjének). Darwin elmélete szerint a fajok és fajták a természetes szelekció, valamint a mesterséges szelekció vagy a szelektív tenyésztés folyamatai révén fejlődtek ki.
A probléma
Ha például nem lehet a környezethez leginkább alkalmazkodó tehenekből Holstein-fríz teheneket tenyészteni, ami fajtajellemzők szerinti szelektív tenyésztést igényel, akkor mivel a természetes szelekció nem tud fajtajellemzők szerint szelektálni, hogyan volt lehetséges egy ismeretlen eredetű ősi sejtcsoportból /LUCA/ számtalan alaptípust - speciális, egymástól teljesen eltérő fajspecifikus tulajdonságokkal - olyan szelekciós nyomással tenyészteni, amelynek iránya és intenzitása /Darwin önéletrajzában írt szavaival élve/ hasonló volt a szél irányához és erősségéhez? Ez nem volt lehetséges!
Ha igen, tenyésszen ki a tudomány szelektív tenyésztés nélkül, a széljárás iránya szerinti szelekciós nyomással egy marék semleges sejthalmazból pl. efántot. Még egy tojást sem tudnak létrehozni! Ha nem sikerül, Darwin nimbuszát lökjék a mocsárba, mert nem zseni volt, hanem kókler!
Ezért először az alaptípusokat kellett megteremteni - mindegyiket más és más, teljesen eltérő fajspecifikus tulajdonságokkal -, amelyek aztán képesek voltak alkalmazkodni a változó életkörülményekhez /itt jön képbe az evolúció/, kifejlesztve azokat a változó, belső és külső tulajdonságokat, amelyekkel genetikailag programozott képességeik felruházták őket. [A genetikai program eredete egy intelligens spirituális erő, ahogyan minden más programot is az intelligencia hoz létre.]
Az élőlények jelenlegi környezethez való alkalmazkodásának változékonyságát, külső és belső jellemzőik kialakulását, valamint az életkorral összefüggő tulajdonságaikat kizárólag a természetes szelekción alapuló evolúciós fejlődésnek tulajdonítani egy teljesen hibás filozófiai álláspont, amelynek semmi köze a valódi tudományhoz! Az evolúcióbiológia hivatalos elitjének tanúságtétele alapvetően hibás és egy ateista világnézetet szolgál - annak minden negatív következményével együtt.
A LUCA-féle történet tudás vagy állítás?
Ma már tudjuk, hogy minden létező élőlény egyetlen közös őstől származik, LUCA-tól, az utolsó egyetemes közös őstől. - Állítják az evolúcióbiológusok. Más azonban valamit tudni és más állítani. Ez a fajta evolúciós tudás lényege azonban nem a tudás, hanem az állítás. A világnézeti filozófia tudásának lényege az állítás, amelyet tudásként állítanak be. Mint annyi mást is.
Mi a bizonyíték a LUCA ősi sejt létezésére? "Bár a LUCA fosszilis bizonyítéka nem létezik, az összes jelenlegi (három területre felosztott) élet részletes biokémiai hasonlósága miatt a biokémikusok széles körben elfogadják a létezését. Jellemzőire a modern genomok közös jellemzőiből lehet következtetni." - https://en.wikipedia.org/wiki/Last_universal_common_ancestor
A legtöbb, amit a LUCA-ról tudnak, az élő szervezetek génjeiből következtetnek. A genetikai szekvenálási technológiák lehetővé teszik a különböző fajok génjeinek összehasonlítását. A talált hasonlóságok közös örökségünk feljegyzéseiként szolgálnak. Minden szervezetben közös gének: Ezek a gének valószínűleg léteztek a LUCA-ban.
Nos, mi a legrégebbi klasszikus zene?
"A kottajegyzet legkorábbi töredéke egy 4000 éves sumér agyagtáblán található, amely utasításokat és hangolásokat tartalmaz a Lipit-Ishtar uralkodót tisztelő himnuszhoz. De a legrégebbi fennmaradt dal címére a legtöbb történész a „Hurrian Hymn No. 6”-ra, a Nikkal istennőről szóló ódára utal, amelyet az ókori hurriánok írtak ékírással, valamikor a Kr.e. 14. század körül. A dallamot tartalmazó agyagtáblákat az 1950-es években ásták ki a szíriai Ugarit városának romjai közül. A csaknem teljes kottakészlet mellett konkrét utasításokat is tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan játsszuk le a dalt egy kilenchúros lírán.” - https://www.history.com/news/what-is-the-oldest-known-piece-of-music
Hány éves a kotta? „A leletek azt mutatják, hogy a kotta kezdetleges zenei kódokként kezdődött, amelyeket az ókori babilóniaiak agyagtáblákra írtak közel 4000 évvel ezelőtt. Az elemi kottaírást az ókori görögök és rómaiak fejlesztették ki.” - https://www.homeeddirectory.com/blog/past-present-and-future-sheet-music
Lényegében a hangjegyek univerzálisak. "A kottaírás, amelynek gyökerei az ókori civilizációkig nyúlnak vissza, évszázadok alatt a ma ismert rendszerré fejlődtek. Ez egy univerzális nyelv, amelyet a zenészek világszerte megértenek, függetlenül kulturális vagy nyelvi hátterüktől. Ez az egyetemesség lehetővé teszi, hogy átlépje a határokat, és egyesítse az embereket egy közös élményben." - https://www.musicnotes.com/blog/musical-notation-the-universal-language-of-expression/
Most akkor arra kell következtetnünk a hangjegyek univerzális /közös jellemzői/ módja miatt, minden létező zenemű egyetlen közös őstől származik, a “Hurrian Hymn No. 6,”-tól? Mert ez zenei nyelven megfelel a LUCÁ-nak, mint minden létező élőlény egyetlen közös ősének? Hogy minden későbbi zenemű abból fejlődött ki? Vagy az adott zeneszerző használta a kottát a zene kifejezésére, mint ahogy a szervezetekben lévő közös gének is arra mutatnak, hogy gének által vannak megírva a különböző élőlény-szinfóniák? A közös genetikai vagy zenei nyelvezet egyben rokonságot is jelent? Aligha!
Aki a genetikai nyelvezetet megírta, minden élőlényben ezt használta. És akik megírták a zene műveket, mindenhol a kottaírást használták. A hasonló bennük a felhasználás módja a közös eredet és rokonság kizárásával. Mert ugyan Beethowen szimfóniái milyen rokonságban vannak a “Hurrian Hymn No. 6,”-al? Ha semmilyen rokonságban nincsenek, akkor az élőlények sincsenek rokonságban egymással, hanem egyazon nyelvezet kifejeződési formái az azt felhasználó akarata szerint.
A Biblia üzenete
„Te vagy egyedül az Úr /JHVH/! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.” (Nehémiás 9:6)
„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai [is] ő vele levettetének.” (Jelenések 12:9)
„Én /Jézus Krisztus/ vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért… Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (János 10:9-11; 27-28)
