Azt nem szeretem, amikor meg akarnak téríteni. A kereszténységben az a gyanús, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", "Csak a hitünket teszi próbára", és ezekkel a mondatokkal minden logikus kérdést el lehet hárítani. Nem is ítélhetem el, mert én sem vagyok teljesen logikus, nem csak logikus dolgokat vagyok hajlamos elhinni, tehát élesen nem ítélhetem el.
Véleményem szerint élete során mindenki felteszi a kérdést, miért van itt, mi az élete célja, hogyan kellene élni, ehhez jó útmutató lehet a Biblia, mondjuk az is gyanús, hogy 2000 éve a sok parasztembert éppenséggel nem ez kötötte le, hanem hogy megélhessen, az egyház meg jól összefogta a középkorban is az embereket a megadóztatáshoz.
A hitet, vallást tisztelem, de az egyháznak ellene vagyok, fõleg a katolikusnak, a történelem során pénzszerzési és gyilkolási akciókkal eléggé leírták magukat a szememben.
Amit viszont soha nem fog nekem megválaszolni senki: ha engem is Isten teremt, õ dönti el, milyen legyek, miért kellene megtérnem vagy bármi, nem õ teremtett (ha õ teremtett) hitetlennek?
Illetve: logikus az, hogy a mindentudó-mindenható Isten megteremt egy hibára hajlamos népet, aztán megbünteti az embereket a hibáikért?
Ebbõl azt a következtetést vonhatom le, hogy Isten a) nem létezik b) csak szórakozik velünk, tehát gonosz c) teljesen illogikus és következetlen d) logikátlanságával arra próbál rámutatni, hogy nem a logika az ész, nem ilyen irányban kéne fejlõdni a tudományoknak, spekuláció: társadalomtudományokkal, pszichológiával, tudatalattival kellene foglalkoznunk.
Véleményeim: a) sok embernek elfogadhatatlan lenne b) hihetetlen, ne is gondoljunk bele, mert nincs kiút c) ha ez így van, inkább nem hiszek benne, mert nehéz lenne számomra ilyen világban élni d) lásd c)-nél leírtakat.
Alapvető tévedésben van az illető /és a hozzá hasonló véleményt alkotók/, amikor azt mondja: „majd ha bizonyítják elhiszem”. Pontosan ez a legnagyobb gond az emberek hozzáállásával, hogy másokra várnak a bizonyítás tekintetében, hogy mutassák be nekik. És nem maguk járnak utána, hogy a tények hová vezetnek, mit támasztanak alá.
És erre számtalan okot felhoznak: - nem érek rá, nem érdekel /mivelhogy a nem ráérés ebből fakad/, nincs képesítésem, megbízok a szakemberekben, de legfőképpen, mert ez a magyarázat teszik. Vagyis hogy valójában nincs bizonyíték. Mert hogy még nem mutatták be neki.
Azt mondja, nem hiszem, nem is tagadom, mindenki hitét tisztelem. Nyilván az egymással teljesen ellenkezők hitét is. Nos, ebből a liberális, katyvaszos hozzáállásból, na mégis mire számít, hogy mi fog kijönni? Amit a hozzáállásával beletett: egy jó nagy katyvasz!
Az ilyenekről írja a Biblia:
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jakab 1:5-8)
„Azt nem szeretem, amikor meg akarnak téríteni. A kereszténységben az a gyanús, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", "Csak a hitünket teszi próbára", és ezekkel a mondatokkal minden logikus kérdést el lehet hárítani. Nem is ítélhetem el, mert én sem vagyok teljesen logikus, nem csak logikus dolgokat vagyok hajlamos elhinni, tehát élesen nem ítélhetem el.”
A tények feltárása számára „térítést” jelent, amit nem szeret. Talán a tudomány, amikor ex katedra /fölényesen, a szószékről szólva/ előadja a feltételezett hipotéziseit /amik ráadásul az általuk preferált világnézetükből adódnak/, nem megtéríteni /a tudomány álláspontjára állítani/ akarja?
Amikor pl. azt mondják: „Abban az értelemben, hogy az evolúciót túlnyomórészt a bizonyítékok igazolják, ez tény. Gyakran mondják, hogy tény, ahogyan a Föld Nap körüli forradalma is tény.” - Csak azt nem teszik hozzá, hogy a Föld és a Nap mint égitest jobbára azonosítva van, az evolúció meg egy manipulatív kifejezés, mert az élőlények látható, változó körülményekhez alkalmazkodó változékonyságát (1.) a fajoknak a darwini törzsfejlődésére (2.) is használják, hogy az ezáltal bizonyítva lenne.
Ami viszont nem igaz, mert ha igaz lenne, akkor pl. az emberi arc változó grimaszaival (1.) is magyarázni lehetne magának az arcnak a nulla szintről való kifejlődését (2.) ugyanúgy. De a kettőnek egymáshoz semmi köze! Mert az élőlények teljes felépítését és működését genetikai háttér biztosítja, amit a világszerte reklámozott evolúciós önszerveződésből hogy hogy nem, teljesen kihagynak.
Az evolúciós időskálán minden magától megjelenik, minden magától kifejlődik, minden élőlény magának fejleszt ki mindent a nulla szintről, ami az élettelen állapot, aminek a határát persze még nem tudta áttörni a tudomány. De sebaj, fő hogy az evolúció működik, mert az élettelenből spontán feltámadó élet saját magától mászik föl arra a törzsfára, amit maga alkotott az utólagos mutáció és természetes kiválasztódás által.
De talán arról kellene beszámolni, hogy a még nem mutálódott eredeti genetikai bázis mit hozott létre, amikor még a hibás másolások nem kezdődtek el. Csak nem azt akarja mondani, hogy semmit? Hát ilyen hozzáállással könnyű dédelgetni azt a hibaszázalékokat meglovagoló utólagos evolúciót, amelynek nincsenek genetikai alapjai, csak alapokra vonatkozó elképzelései a reá terpeszkedő tudománynak.
Akkor mi köze van ennek a híresen bizonyított /vagy inkább nem bizonyított!/ evolúciónak a Föld Nap körüli forgásához? Nem inkább a tudósok materialista világnézetéhez van köze, ami körül forgatva van?!
Az Isten útjainak a kifürkészhetetlensége éppenséggel a Bibliában erre vonatkozik: „Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait:” - (Jeremiás 31:37) – és nem arra, hogy az Istennel kapcsolatban semmi biztosat nem lehet tudni, és az a bizonytalanság alkalmas minden valamirevaló kérdés elhárítására.
Hanem inkább azt fürkéssze ki a térítéstől elzárkózó, hogy miért van neki pl. kétrétegű végbél záróizma /anatómia/, ami közül a belső záróizom akaratunktól független beidegződésű, a külső záróizom közvetlenül a végbélnyílásnál található, és akaratunktól függő beidegződésű. Nem mindegy annak a híres evolúciónak, hogy a teljesen céltalanul kifejlődött állat-ember naponta hányszor csinál maga alá?
A sztyeppén anno még jól is jön az alkalmi megkönnyebbülés. Nem úgy öltönyben és nyakkendőben. Csak nem arra is volt gondja az evolúciónak, hogy a majdan két lábra állónak beépítse a genetikailag programozott vészféket? Talán csak nem a tervezésre képtelen evolúciónak az útjai kifürkészhetetlenek, amelyekben nincsen semmi hókuszpókusz, csak az Isten útjaiban?!
Ha meg nem csak logikus dolgokat hajlamos elhinni, akkor ne csodálkozzon, hogy nem kapott bizonyítékot Istenről, mert az istentagadásban érdekelt tudomány pont az ilyenekre építkezik, akik ugyanúgy szeretnének az isten erkölcsi törvényeitől megszabadulni, mint ők maguk!
„Véleményem szerint élete során mindenki felteszi a kérdést, miért van itt, mi az élete célja, hogyan kellene élni, ehhez jó útmutató lehet a Biblia, mondjuk az is gyanús, hogy 2000 éve a sok parasztembert éppenséggel nem ez kötötte le, hanem hogy megélhessen, az egyház meg jól összefogta a középkorban is az embereket a megadóztatáshoz.”
A megélhetésben való elmerülés azért nem akadályozta meg az átlagembert, hogy eldöntse, milyen életmódot folytat. Mert hogy volt neki egy beépített lelkiismerete, ami diktálta neki. Az egyház meg ezt számtalanszor felülírta a saját egyházi törvényeivel, amire úgy mond jogot formált. Aztán hogy ezzel Istennek jó hírét költötte-e vagy lejáratta, azt a történelem lapjai világosan kiterítve megmutatják.
Hogy az egyházi emberek az életük célját betöltötték-e cselekedeteikkel, nyilvánvaló, ha saját magukat nem ítélik el, hanem a saját bűneiket a vétkek számlájára írják. Mert nem tudják vagy nem akarják meghatározni a különbséget aközött, hogy vétkezni és aközött hogy bűnözni. Majd megteszik helyette a kívülállók, ahogy az ábra mutatja.
„A hitet, vallást tisztelem, de az egyháznak ellene vagyok, fõleg a katolikusnak, a történelem során pénzszerzési és gyilkolási akciókkal eléggé leírták magukat a szememben.”
Jézus így határozza meg az azonosítás alapját:
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Eképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7:15-20)
„Amit viszont soha nem fog nekem megválaszolni senki: ha engem is Isten teremt, õ dönti el, milyen legyek, miért kellene megtérnem vagy bármi, nem õ teremtett (ha õ teremtett) hitetlennek?”
Óriási tévedés azt hinni, hogy Isten bárkit is hitetlennek teremtett volna. Az Istenben való nem hit egy alaphelyzet, senki nem születik istenhittel, hanem azt úgymond össze kell szedni, fel kell építeni, ahogy az ember fejlődik a gyermekkorán át a felnőtt koráig.
Ebben nagy szerepe van a szülői nevelésnek, de nem a vak hitre nevelésnek, hanem a célirányos tájékoztatásnak, a felmerülő kérdésekre adott indokolt válaszok megadásának – azon meggyőződés alapján, amivel a szülő rendelkezik.
A szülőnek tehát először a saját meggyőződését kell kiépítenie, azután segíthet mások hitét kiépíteni, főként a saját gyermekének a hitét.
Isten úgy dönti el, hogy az ember milyen legyen, hogy eléje helyezi az irányadó mértéket, amely segít neki kiformálódni. Hogy a saját képére teremtette, az azt jelenti, hogy értelmi képességekkel és erkölcsi ítélőképességgel. Miközben az evolúciót propagálók szerint az etikának nincs végső alapja, azt a mindenkori helyzethez igazodó egyéni és társadalmi érdek határozza meg.
„Elavult a Biblia erkölcse annak, aki a sajátját az alkalomhoz igazítja.” - Na, erre a gondolkodásmódra írja a Biblia, hogy meg kell térnie, tehát hogy a szabad akaratából való öntörvényűségből térjen meg és fogadja el az isteni irányadó mértéket, aminek sok haszna van, mert egy békés, törvénytisztelő emberré válik. Ugyanakkor kára is származhat belőle, ha elvetemültek közé kerül, pl. Pakisztánban a dzsihádlisták simán levágják a fejét.
Felfoghatatlan mértékű és milyenségű szenvedést okoztak egymásnak az emberek a történelem folyamán, mert nem engedelmeskedtek az Isten irányadó mértékeinek és zömében ma sem engedelmeskednek.
De ez nem Isten teremtése miatt van, hanem a hitetlenségből fakadó erkölcsi megátalkodottság, erkölcsi vétség miatt, ami egy szabadon választott életforma, ami abszolút az önérdekre épül. Lényegében a szabad akarattal való visszaélés annyiféle formája, ahányan és ahogyan gyakorolják.
A bibliai megtérés igénye továbbá összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy minden ember a bűnössé lett Ádám utódja, és aki szeretne Istennel meghitt kapcsolatba kerülni, annak hinnie kell Jézus kiontott vérének bűneltörlő értékében. Ezen öröklött bűn miatt van a betegség és halál, ami nem volt része Isten kezdeti teremtésének az emberre vonatkozóan.
Aki ezt visszautasítja, érdekes, azt nem utasítja vissza, hogy az evolúciós filozófiában a halál egy szükséges tényező, az élet körforgásának lényeges része. Azt mondják, az öregedés nem a „faj javára” fejlődik, hanem azért alakul ki, mert a természetes szelekció nem hatékony a funkció /és a fittség/ megőrzésében idős korban. Vagyis az élet sorsa az élettelenbe való kerülés szükségszerű állapota.
Felmerül a kérdés, ha öregedés fejlődik /nem a faj javára/, akkor élet egyáltalán minek fejlődik az élettelenből, a természetes szelekció szórakoztatására? Az idő nyila miért halad az élettelenből a halál felé? Csak azért hegyezed ki a ceruzádat, hogy végül kitörjed?
Akinek ez természetes, az is természetes lehetne, hogy oka van a halálnak, mégpedig az engedetlenség. Ezt az okot visszautasítani, de az indokolatlan halált természetesnek elfogadni mennyivel racionálisabb álláspont?
Végeredményben Istenre fogni, hogy valakit csak azért teremtett hitetlennek, hogy a hitetlenségéért megbüntesse, mert nem tért meg abból, az valójában Isten hibáztatása amiatt, mert az ember szereti a bűnös élvezeteket, amiből nem akar megtérni. Amiről ő nem tehet. Hát akkor ki? Isten a Teremtő biztosan nem, hanem az, aki hagyja, hogy a testi vágyai eluralkodjanak rajta. Aki a bűnös élet élvezeteinek hódol, mint a kábítószer élvező.
„Illetve: logikus az, hogy a mindentudó-mindenható Isten megteremt egy hibára hajlamos népet, aztán megbünteti az embereket a hibáikért?”
Mit olvasunk: „Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, amelyet felhoztam Égyiptom földéről, ezt mondván: Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.” (Ámos 3:1-2)
Ha csak a hibákért büntetett volna, akkor minden népet ítélettel sújthatott volna, mert minden nép a saját irányadó mértékei szerint élt, vagy még azt sem tartotta be. Hanem a zsidókat azért bűntette, mert felesküdtek az engedelmességre, mégsem engedelmeskedtek! Tehát szándékos engedetlenségről van szó.
„Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak.” (2Móz 19:7-8)
„Ebből azt a következtetést vonhatom le, hogy Isten a) nem létezik b) csak szórakozik velünk, tehát gonosz c) teljesen illogikus és következetlen d) logikátlanságával arra próbál rámutatni, hogy nem a logika az ész, nem ilyen irányban kéne fejlõdni a tudományoknak, spekuláció: társadalomtudományokkal, pszichológiával, tudatalattival kellene foglalkoznunk.”
Na itt már filozófiai okoskodásba kezd az illető, de érdekes, teljesen elmarasztaló stílusban, és nem tartózkodó hozzáállással, miközben semmi olyan tárgyilagos ténnyel nem rendelkezik, ami erre feljogosíthatná. Erkölcsi ítéletet mond Istenről a saját hitetlenségének és negatív beidegződéséinek ösztönzésére.
Isten vagy nincs, vagy csak szórakozik, sőt gonosz, teljesen illogikus személyiségjegyekkel rendelkezik, stb. Spekulációról beszél, miközben nyilvánvaló áldozata a saját spekulációinak!
„Véleményeim: a) sok embernek elfogadhatatlan lenne b) hihetetlen, ne is gondoljunk bele, mert nincs kiút c) ha ez így van, inkább nem hiszek benne, mert nehéz lenne számomra ilyen világban élni d) lásd c)-nél leírtakat.”
Itt már zagyvaságokat beszél, és hogy nincs kiút, hát inkább nem hisz benne. Nyilvánvalóan nehéz lenne olyan világban élnie, amit megteremtett magának, de Isten nyakába varrja. Pontosan azért nem hisznek sokan Istenben és nem járnak az útján, mert maguknak teremtettek olyan negatívumokkal telített világot, amelyet Istennek tulajdonítanak. Hát ők tudják, hogy ez miért jó nekik. De hogy hová vezet ez az út, majd megtudják.
„Ezt csak azért írtam le, mert gondoltam, hozzáadom a véleményem az itteni undorító mocskolódáshoz.”
A véleményét megírta, el is lehet olvasni és mérlegre lehet tenni.
„Ez a probléma, hogy a logikusan kifejtett álláspontomra annyi a válasz, hogy nincs igazam és mindenkinek hinnie kéne.”
Hogy mi az igazság a logikusan kifejtett álláspontjában? Az ateizmus szerint Isten létezése egy rendkívül alacsony valószínűségi nagyságrendű spekulatív hipotézis abban a közegben, ahol a háttér intelligenciának rendkívül magas valószínűségi rátája van a véletlen számbavehetetlen jelentéktelenségével szemben. Ez bizonyítja, hogy az ateizmus valójában egy erkölcsi fröccsre való kielégítetlen szomjúhozás, amelyben kommersz bort kevernek poshadt állóvízzel.
Kitöltötte magának az erkölcsi fröccsöt és most akár koccintani is hajlandó a hasonlóan gondolkodókkal. Mindenkinek a maga kompetenciája, hogy koccint-e vele.
„Ez a probléma a gondolkodás nélkül hívő emberekkel, nem lehet velük nemhívőként rendesen beszélni a témáról, mert nem képesek tiszteletben tartani a másik eltérő véleményét, még ha meg is magyarázza, és nem sérteget hívőket. És még beszélhetnék az egyházról, de gondolom a hívőket egyáltalán nem érdekli. A film pedig tényleg remek alkotás!”
Talán különbség van a gondolkodó és a nem gondolkodó hívők között, de ő sajnos nem hívőként erről nem tud rendesen beszélni, mert nem tisztelik az eltérő véleményét. Csak azért mert eltérő, miért kellene tisztelni? A probléma éppen abban van, ha minden eltérő véleményt tiszteletben tartanak egy közösség tagjai. Holott az észszerű, tényeken alapuló vélemények lennének méltóak a tiszteletre, mert az a hasznos és amire építkezni lehet.
Egy ember tiszteletét ne keverjük össze a véleményének a tiszteletével, ami könnyen lehet hogy zsákutcába visz. Hanem fel kell nőni a vélemények kellő értékelésének a szintjére, és ott eldönteni, hogy elfogadásra vagy elutasításra méltó.
A Királyok királya című film témája rendkívüli szintű eseménysorozatot tár fel és mutat be, ami az emberi lét olyan aspektusát dolgozza fel, amelyhez az evolúciós világnézet még szikrájában sem képes felérni. Az ember egyéni örök élete a tét, hogy azt megragadja-e vagy eljátssza a Jézus Krisztushoz való helyes viszonyulása alapján.
Ha valaki ezt sem képes felfogni és helyes mederben látni, azt hogyan tudná felfogni, hogy van ennél fontosabb dolog is: az Isten szellemben és igazságban történő imádása, nevének igazolása.
Abban a közegben, ahol egyetemet végzett ateisták az imádat szót a hétköznapi életükben minden további nélkül a paprikás krumplira, a csokis minyonra, meg halandó emberekre, színészekre, stb. használják, még a felvetés is komolytalannak tűnik. Hatalmas szakadék van az igazságban élők és azok között, akik az igazságot a maguk képére formálják és a tanítóikat a saját igényeik szerint választják ki.
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetelére és országára nézve: Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.Te azonban légy józan mindenben, szenvedj, végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Timótheus 4:1-5)
