Hol
a hiba a filozófiában?
Ha
van két húszemeletes épület, és egy több száz méteres
drótkötél kifeszítve a kettő között, azon hogy megy végig
valami, ami eleve nem intelligens, nincs korrigáló képessége?
Hogyhogy nem zuhan le? Utólag azt állítani, hogy azért van rend a
természetben, mert az eleve
adott /?/
élő
rendszer az őssejttől végigment az emberig, tehát a túlélés
tekintetében zömében
helyes
válaszokat adott a külső környezeti ingerekre, annak kifordítása,
hogy a /tervezési/ rendnek köszönhetők a helyes válaszok, nem
pedig a helyes válaszok bizonyítják a /tervezés nélkül
fennálló/ rendet. A végigmenésnek ugyanis csak a rend lehet a
garanciája, azt
pedig nem
lehet a véletlenből levezetni, /utólag/ annak tulajdonítani. Azt
állítani, hogy az ember létezése a folyamat végén
szükségszerűen bizonyít egy fajta anyag által biztosított
rendet.
Orosz
László fizikus az evolúció támogatójaként mégis a
végigmenésből /a végig fennálló helyes alkalmazkodásból/
következtet a rendre, abból hogy végigment az őssejt, és lett
belőle ember. És neki nem is gyanús, hogy a véletlent ugyanarra a
szintre helyezi, mint a rendet, tehát hogy valami rögzített
korrigálóképesség nélkül végigmegy véletlenül a drótkötélen,
az szerinte pont olyan esélyű, mint rögzített
korrigálóképességgel végigmenni. Ami teljesen nonszensz, és egy
eleve elkötelezett /ateista, Isten erkölcsi rendje alól
szándékosan kibújó/ világnézet lapul meg mögötte, amit
tudományos álcával takar el.
Hogy
végigmegy valami lezuhanás nélkül, az erre való
programozottságra utal, amit még egy gyakorlott kötélmászó sem
tud garantáltan kivitelezni. [„Ha
jó válasz adott...”
ami csupán egy álfeltevés, mivel amit látunk, azok szükségszerűen
jó
válaszok eredményei, és azok jelentik a tényeket, vagyis a
rendet. A rendet kérdőjelezné meg, ha nem jó válaszokat adna az
adott élőlény, tehát a rendet abból vezeti le, hogy a
lehetséges
válaszok végül
mindig
jó válaszok lesznek.]
Ne
hogy már a lehetséges
jó
válaszokból fakadjon a rend, és nem a rendből a jó válaszok
folyamatos /szükségszerű/
fennállása! Ne hogy már garancia nélkül menjen végbe sikeresen
az alkalmazkodás folyamata!? Ne hogy már egy jó képességű
tanulónak ugyanannyi esélye legyen megbukni, mint sikeresen
leérettségizni!? Ne hogy már a biológiai élővilág sokszínűsége
azért álljon fent, mert véletlenül jó válaszokat adtak az
élőlények a folyamatos természeti kihívásokra!? Nyilván a
saját megmérettetésük előtt, különben nem tudtak volna
megmérettetni utólag.
Mivel
a megmérettetés mindig
utólagos,
de hogy engedi a megmérettetéshez azt, amelyik korábban nem
mérettetett meg? Akkor az első sikeres túlélőt nem a természetes
kiválasztódás választotta ki, hanem az eleve ki lett jelölve a
természetes kiválasztódásra! Ennélfogva a természetes
kiválasztódásnak nem lehet faj létrehozó
szerepet tulajdonítani, hanem csak faj fenntartó
szerepet, azt is csak utólagosan.
Ha
van tíz cipő, abból kilenc lyukas, a természetes kiválasztódás
csak kiselejtezi a kilenc rosszat, de a jót nem ő hozza létre,
mivel a jó cipő léte már a kiválasztás előtt adva van! A
természetben azért léteznek élőlények és maga az ember, mert
programjuk van a természeti kihívásokra helyes válaszokat adni.
Tehát
összefüggés kell hogy legyen a helyes válaszok és a túlélés
között, ami annak a programnak köszönhető, hogy az élőlényekbe
be van építve a variálódásra/változékonyságra való
alkalmazkodás genetikai
programja. Mert ha ez nincs beépítve, mégis láthatóan működik,
az nem logikus az észszerű
emberi gondolkodás számára. „Ahol
pedig nincsen logika, ott fortély van.”
/Sherlock Holmes/
A
hosszú távú túlélés sikere a hosszú távú túlélés
programjának köszönhető, nem mert véletlenül jó válaszok
érkeztek a hosszú távú megmérettetés porondján. Ne hogy már
egy autóvezető azért menjen végig egy több ezer km-es autópályán
baleset nélkül, mert véletlenül jól veszi be a kanyarokat és
tartja végig az úttesten a járművet. Hanem mert tud vezetni!
Ne
hogy már az evolúció azért tudott sikeresen működni évmilliók
alatt, mert az élőlények véletlenül tudtak pozitív
tulajdonságokkal az evolúció által felruházottan egyre jobban
gazdagodó jó válaszokat adni a környezeti kihívásokra, és nem
mert beépített programjuk van azokhoz alkalmazkodni. [Feltéve, ha
nem túl drasztikus a környezeti kihívás /szelekciós nyomás/,
mint pl. a mamutok esetében is, akik a hirtelen hőmérséklet
változásra nem tudtak jó válaszokat adni, mert arra nem volt
programjuk.]
Nem
érdekes, ha az ember egy ugyanazon házban él hatvan évig, akkor a
hatvan éven át minden egyes nap be tud menni a ház ajtaján, és
pontosan és mindig a ház ajtaján megy be, és soha nem megy neki a
falnak, nem téveszti el a bejáratot két méterrel, hanem mindig és
kivétel nélkül betalál.
Orosz László, meg Darwintól kezdve az
összes evolucionista azt akarja bemagyarázni, hogy a spontán
létrejött élőlények képviselői a természeti hatások,
véletlen mutációk és a természetes kiválasztódás által
véletlenül, és különösen kihangsúlyozva, teljesen véletlenül
a kezdeti alapállapottól kiindulva lényegében jó válaszokat
adtak a túlélés támasztotta kihívásokra, tehát pontosan
bementek azon a bizonyos ajtón, ami a megmérettetés hazatalálását
jelenti, amit az ésszel megáldott ember is produkál hatvan éven
keresztül.
Vagy
egy vizsgázott sofőr Európa egész területén át hibátlanul
vezetve hazakormányozza a turistákkal teli buszt, Hegyeshalomnál
átlépve a határt egészen Miskolctapolcáig. De ugyanezt megtenné
egy volánhoz ültetett kirakati műanyag bábú is, mindig tudva,
hogy merre kell menni, melyik kanyart kell bevenni és melyik irányba
fordulni, amíg végig balesetmentesen kormányozná ugyanazt a buszt
ugyanazon az úton ugyanazon távolságig. Mert az evolúció ezt a
szerencsén alapuló történetet akarja bemesélni.
Hogy
háttér intelligencia nélkül az anyag ugyanolyan teljesítményekre
képes, mint az intelligenciáját bevető, tervezésre és ahhoz
igazodó gyakorlati megvalósításra képes emberi elme. Mert ennek
állításához nem csak tömény ostobaság szükségeltetik, hanem
igen magas fokú erkölcsi elvetemültség is, amiben az
ateista/materialista tudományos elit nem szenved hiányt, hanem
éppen hogy ennek állításában gyakorolja magát.
Olyan
tudományos közeget létrehozva, amely tagad minden tervezettséget a magasan szervezett élő és
élettelen objektumok hátterében. Mert, ahogy mondják: „nem
engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /Richárd
C. Lewontin, The
New York Review of Books,
“Billions and Billions of Demons,” by Richard C. Lewontin,
January 9, 1997, pp. 28-32./
A
tudomány teljesen tényszerű vállalkozás, míg "a
teológia ma már alig több, mint az emberi tudatlanság egyik ága.”
/Sam
Harris (2005). „A hit vége: vallás, terror és az ész jövője”,
173. o., WW Norton & Company/
„Teljesen
nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha találkozol valakivel, aki azt
állítja, hogy nem hisz az evolúcióban, akkor az a személy
tudatlan, ostoba vagy őrült.” /Richard
Dawkins „Fektesd
a pénzed az evolúcióra.” The
New York Times Review of Books, 1989.
8/
Az
összetett rendszerek szervezettségi foka egyenes arányban van a
létrejövésüket generáló intelligenciával.
Az
evolúciós tudomány pontosan ennek az állításnak az ellentétére
tette fel hitelességét és teljes egzisztenciáját, a tervezéssel
szembeni véletlen szerepének ellentmondást nem tűrő
hangoztatásával, miközben tűzzel-vassal írtja a neki nem tetsző
álláspontokat és következtetéseket. /Meg kell nézni az Evolúció
vagy teremtés vita nyilvánosan dokumentált irodalmát. 1.;
2.; 3./ S mindezt az észszerűség
fényében tetszelegve, de attól fényévekre eltávolodva és magát
szándékosan elhatárolva.
Láthattuk,
hogy Orosz László fizikus ex cathedra kijelentést tesz az ember
evolúció általi kifejlődéséről /egy
világnézeti séma elkötelezettjeként, hiszen mint ateista
tudós hitelesítette magát a nyilvánosság előtt/, majd a spontán
természeti rendből vezeti le az élőlények helyes válaszát a
természeti környezet kihívásaira, aminek végeredménye maga az
ember. Végezetül megállapítja ennek a törvényszerű folyamatnak
a törvényszerű végzetét, ami az elkerülhetetlen pusztulás,
csak idő kérdése.
Lényegében
ahonnét jöttünk, oda megyünk, ha az univerzum létezése teljesen
indokolatlan természeti jelenség, akkor más vége nem is lehet,
mint ugyanoda visszatérni, vagyis
a pusztulás előidézte nemlétezésbe. Mi mást tegyen tehát
az ember, mint együnk-igyunk,
holnap úgy is meghalunk. Mindenki élvezze ki az életet ahogy neki
tetszik a saját maga által diktált értékrend, jobban mondva
érdekrend szerint.
Milyen
érdekes, hogy pontosan ez az értékrend okozza a helytelen
válaszokat, amik a világ önpusztító önsorsrontását előidézi
egyéni, társadalmi és világszinten?! Tudatosan nem helyes
válaszokat adva bizonyítja a végtermék, hogy anno nem tudatosan
adott helyes válaszok vezettek az élőlények önsorsrontó
állapotáig az emberiség képében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése