A katolikus egyház legnagyobb tévedése

A katolikus egyház legnagyobb tévedése

Jubal Kelemen futballcsapata

Jubal Kelemen szövetségi kapitányként létrehozott egy futballcsapatot összeverbuvált emberekből, akiket három és fél éven át koordinált, majd miután elment, a csapatot idősebb futballisták gondjaira bízta. Ők életük végéig együtt tartották a csapatot és azt a színvonalat, amely méltó volt a szövetségi kapitány nívójához.

Miután a rangidős futballisták elhaláloztak, a csapat megszűnt létezni. Az elkövetkezendő évszázadokon át időnként felléptek kitűnő és középszerű sportolók, és természetesen igen gyatrák is. De ők nem alkottak egyetlen csapatot, hanem különféle klubcsapatokban játszottak.

Egyszer csak eljött az idő, amikor újra a régi szövetségi kapitány színvonalán működő sportvezető jelent meg a színen, aki egyetlen csapatban egyesítette a legjobb játékosokat, kiválogatva őket a középszintűek közül. Akkor ugyanolyan színvonalon történő játékot élvezhetett a közönség, mint korábban, évszázadokkal azelőtt.

Történt azonban, hogy miután az első csapatot létrehozta Jubal Kelemen, és miután eltávoztak az abban a csapatban játszó rangidős futballisták, felléptek bizonyos emberek, azt állítva, hogy ők ahhoz a csapathoz tartoznak, amit eredetileg létrehozott Jubal Kelemen, mivelhogy az valóságban soha nem is szűnt meg csapatként létezni.

Évszázadokon keresztül ezt állították, annak ellenére, hogy igen alacsony színvonalú játékot mutattak be. Ha az érdekük úgy kívánta, felrúgták a velük szemben fellépő játékosokat, vagy különféle becstelen módszerrel sérüléseket okoztak nekik, csak hogy győzzenek, és ők maradjanak mindig az érdeklődés középpontjában. Ennek eredményeként rengeteg pénzt bezsebeltek, fényűző, sportemberekhez méltatlan életet éltek. A mezük talpig fekete volt fehér csíkkal a nyakukon.

Évszázadok múlva, amikor a régi szövetségi kapitány színvonalán működő sportvezető jelent meg a színen, aki újra egyesítette egyetlen csapatban a legjobb játékosokat, a fekete mezesek kijelentették, hogy csakis az ő csapatuk az egyetlen legális futballcsapat, mert ők ahhoz a csapathoz tartoznak, amelyet kezdetben Jubal Kelemen alapított. Ők annak a csapatnak az egyetlen legitim képviselői, minden más csapat hamisan állítja magáról, hogy Jubal Kelemenhez vajmi köze is van.

Ami pedig a fekete mezesek csapnivaló játékát illeti, azzal védekeztek, hogy a színvonalnak semmi köze sincs ahhoz, hogy a csapatukat, mely az összes közül a legrégebbi, Jubal Kelemen alapította.

A többi csapat viszont úgy érvelt, hogy az ő csapatuk képviseli azt a színvonalat, amely méltó folytatása annak a nívónak, amely az eredeti Kubal Kelemen által alapított futballcsapatot jellemezte.

Vajon kinek van igaza?

Jézus Krisztus példázata

Vajon Jézus Krisztus azt tanította, hogy az általa alapított gyülekezet egyetlen szent egyházként fennmarad évszázadokon át, az ő második eljövetelének idejéig, mint a búzakeresztények csoportja, világosan elkülönítve a konkolykeresztényektől? Más szóval Jézus Krisztus a római katolikus anyaszentegyházat alapította volna, amely az évszázadokon át fennmaradt, mint az egyetlen legitim igaz keresztény csoportosulás? Nézzük meg az ő kijelentéseit ezzel kapcsolatban:

„Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.

A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve.

A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” (Máté 13:24-30, katolikus ford.)

Ezek szerint az általa alapított egyház (a világból kihívottak közössége) a búzakeresztények csoportjaként létezett és működött, de idővel a búzát ellepte a konkoly, amely együtt növekedhetett az aratásig, amely az ő második eljövetelével van kapcsolatba hozva. Akkor jönnek ugyanis az angyalok, akik begyűjtik az ő választottjait, és elkülönítik a konkolytól:

„Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”

Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.

Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:36-43, katolikus ford.)

Tehát az Isten országának a fiai és a gonoszság fiai évszázadokon át a kereszténység egyveleg népét alkották, de csak az utolsó időkben lettek külön választva egymástól, a búzakeresztények Krisztus csűrjébe, a konkolyt megtestesítők (botrányokozók és törvényszegők) pedig összeszedés után kemencébe a tűzre.

Pál apostol is hitehagyást jövendölt meg:

„Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.

Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.

Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.” (Cselekedetek 20,28-30, Káldi Neovulgáta ford.)

A „ragadozó farkasok jönnek közétek” azt jelenti, hogy összevegyülés történt az igaz és a hamis keresztények csoportját illetően, ami csak a korszak befejezése előtt választódik szét angyali segédlettel, akik az örökkévaló jó hír világméretű hirdetését felügyelik:

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 

 

Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jelenések 14:6-9, Károli ford.)

A Krisztusról szóló evangélium hirdetése jellemzi tehát a búzakeresztények csoportját, akik a Krisztus második eljövetele idején lesznek egybegyűjtve, aminek következtében hamis az az állítás, hogy kétezer éven keresztül elkülönített lett volna az igaz keresztény gyülekezet, és mint Római katolikus egyház létezett volna egészen napjainkig.

Ezzel összhangban Jézusnak az a kijelentése, hogy a pokol kapui sem vesznek diadalmat az általa alapított egyházon, csakis úgy érthető, hogy a rajta, mint kősziklán épülő egyház Jézus halhatatlansága folytán legyőzhetetlen, hiszen ő diadalmaskodott a halálon: „Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,” (Róma 6:9, Károli ford.)

Akkor nyilván az ő teste, a gyülekezet sem nyer megsemmisítést, annak ellenére, hogy Krisztus is, meg az őáltala alapított gyülekezet is egy időre háttérbe szorult (Krisztus maga szellemi testében visszament Isten trónjához, az Ő mennyei atyjához, várván amíg ellenségei lába zsámolyává nem lesznek (vö. Zsidók 1:13; 10:12-13), a földi keresztényeket pedig megfertőzte a konkoly, amely bőséges termést hozott az évszázadok alatt.

A példázat tehát valóra vált, a Krisztus által alapított őskeresztény egyház késői érdekképviseletét megfertőzte a Nagy Konstantin császár által alapított római katolikus vallás egyveleg társasága, amely mind a mai napig virágzik, és magának elsőséget követel. Ugyanakkor megtörtént a konkoly szétválasztása is, hiszen létrejött a hamis egyház tanaitól elkülönült világméretű gyülekezet is, a próféciák beteljesedése szerint. És mivel az elkülönítés most is folyamatban van, mindenkinek tudnia kell magáról, hogy hová tartozik, melyik egyházhoz ragaszkodik, és melyik egyházzal karöltve éli meg a szentírási mérce szerinti krisztusi kereszténységet.

A katolikus egyház legnagyobb tévedése

„Krisztus „itt a földön” egyetlen „Egyházat alapított”, éspedig „látható társaságnak és lelki közösségnek” alapította, [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,1.], mely kezdetétől fogva a történelem folyamán mindig létezett és létezni fog, s egyedül benne maradtak meg és fognak megmaradni mindazok az összetevők, amelyeket Krisztus megalapított. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 3,2; 3,4–5; 4,6. ], „Ez Krisztus egyetlen egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott Katolikus Egyházban létezik.” [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,2.]  (A Hittani Kongregáció egyháztani dokumentuma - Gulielmus J. Levada bíboros a Hittani Kongregáció prefektusa; Angelus Amato SDB c. érsek a Hittani Kongregáció titkára)

„HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:
Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha). A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja.” (http://www.depositum.hu/bunoso.. )

A katolikus egyház legnagyobb tévedése, hogy önmagát a Krisztus által alapított ősgyülekezettel azonosítja, hogy ő egyedül annak legitim folytatása. Miközben meg az évszázadok alatt rekordtermést hozott rossz gyümölcsökből, magát mégis jó fának tartja, melyet az Isten plántált. Szerintük mégis jó fa, mert az egyháztagok és vezetők bűnei nem befolyásolják magát a tényt, hogy egyedül ők a Krisztus által alapított egyház, élükön a Péter trónján ülő pápákkal. Csakhogy Péternek soha nem volt trónja (!!), az Isten által plántált jó fát pedig a jó gyümölcseiről lehet felismerni. (vö. Máté 7:15-19, 15:13, Károli ford.)

A katolikus egyház évszázados rossz gyümölcsei, hamis tanításai döntőek tehát atekintetben, hogy azonosítani lehessen őket, és nem annak alapján, amit állítanak, hogy alapjaiban szent egyházat képviselnek, mivel Krisztus által nyertek megalapítást. Ez azonban a valóságtól igen messze van, és csak ennek hangoztatása alatta marad azon bizonyítékoknak, amelyek gonosz cselekedeteiken alapulnak. Ők a valóságban a sátán által vetett konkoly, a gonoszság fiai, nem véletlen, hogy megbotránkoztattak annyi szentírási alapokon álló embert, akik protestáltak ellene, és nem olvadtak bele, hogy milliárdos, laikus tömegeket magába foglaló tagságát gyarapítsák.

Karlheinz Deschner, az eredetileg katolikus szerző, egy egész életet áldozott arra, hogy hat kötetben megírja ezt a „krimit”. Sok adattal, részletes történeti áttekintéssel megírt művében ["Kriminalgeschichte des Christentums"] a bűntettek és a hatalommal való visszaélés minden elképzelhető formájáról olvashatunk, amelyeket az egyház a külpolitika, a kereskedelem, a pénzügy és az oktatáspolitika területén elkövetett, a tudatlanság és a babonák terjesztéséről, valamint a szexuális erkölcs, a házasságjog és a bűntetőjog gátlástalan kihasználásáról. És mindez oldalak százait tölti meg. (Lásd: Hans Küng: A katolikus egyház, Európa kiadó, Budapest, 2005., 16. old.)

Ezek után magukat az egyedül legitim, Krisztus által alapított egyháznak tartani valóban a katolikus tévedések legnagyobbika!

Hinduizmus - Mit érdemes tudni róla?

HINDUIZMUS 

 – Mit érdemes tudni róla?

Néhány jellemző adat – A lélekvándorlás - A jóga meditáció - A szenvedés – A szent tehén - A Gangesz folyó - A hinduizmus összevetése a Bibliával – Zavarok a krisnások háza táján - Konklúzió

Néhány jellemző adat

A hinduizmus egy alapító nélküli, dogma nélküli, határozott rendelkezések nélküli vallási rendszer. Viszont vannak mindent átfogó tanításai, melyek tarka mozaikként díszlenek, mint egy vallási elegy, amelyben az ellentétek egyesítve vannak. „Erőm a sokoldalúságban van” - mondja Ramakrishna (1834–1886) hindu szent.

A hinduizmusban helye van a deistáknak, ateistáknak, monoteistáknak, a kereszténységnek, Jézusnak is, de ő csak egy a sok közül, mellette békésen megfér Krishna isten, Buddha vagy Ghandi is.

A Védák a hinduizmus szentírásai. Nyelvük a szanszkrit, a világ egyik legősibb nyelve. A véda szó azt jelenti, hogy "tudás". A Bhavisja Purána szerint a védikus irodalom magába foglalja az eredeti négy Védát - Rig, Atharva, Jadzsur és Száma, melyek közül a legrégebbi Kr.e. 1250 körül keletkezett - az Upanisádokat (titkos tanítások.), a Mahábharatát (amelynek a Bhagavad-gítá - „Az Úr éneke” -az egyik fejezete), a Pancsarátrát, a Rámájanát és a Puránákat. (A Bhagavadgitá-nak a Mahábhárata-ba való belefoglalásával (valószínűleg az i.e. III. században), a hinduizmus a védizmustól és a brahmanizmustól végül különvált vallássá lett.)

A hinduizmus közel áll a panteizmushoz, mely szerint az egész mindenség isteni. Isten egy a világgal, nem mint személy és akarat létezik, hanem az isteni él és hat mindenben.

A hinduizmusban kereken 330 millió istenséget találunk, de ezek csak közbenjárók a Brahmanhoz.

A hindu panteisták szerint minden a személytelen, örökkévaló Istenre, Brahmanra vezethető vissza. A világban csak neki van igazi valósága.
- Brahma, a teremtő;
- Visnu a lét fenntartója;
- és Siva a pusztító és megújító. Ez misztikus egységet fejez ki.

Brahma személyének szerepe kimerült a teremtés művével. Személyének jelentősége háttérbe szorult a mindenség fenntartójával, Visnuval szemben.

Visnu alászáll és testet ölt, valahányszor szükséges. Ezek a megtestesülések - avatárák - azt a hitet erősítik meg, hogy az ember fölemelkedhet Istenhez. A legnépszerűbb és a mai napig is legnagyobb tiszteletben álló avatárái Ráma és Krisna.

A Bhagavad Gitá Krisnát, mint az emberiség megváltóját mutatja be. 

 A lélekvándorlás 

 

India hinduizmusában a lélekvándorlás vagy újjászületés tana gyökerezik a legmélyebben. A hindu felfogás nem ismer örökké tartó bűnhődést, és örök jutalmat sem tételez fel. A véges cselekedet nem eredményezhet végtelen bűnhődést, vagy jutalmat. A bűnhődés vagy jutalom az újabb születések körülményeiben éri az egyént. Minden, ami az embert életében éri, csupán önnön előző magatartásából és tetteiből ered. Ha a cselekvő elszenvedte büntetését vagy elnyerte jutalmát, vissza kell térnie az élet forgatagába. Olyan létformában születik újra, amely szellemi tisztultságának vagy sötétségének megfelel. Az élet értelme, célja abban van, hogy kiszabadítsuk magunkat a megtorlás törvényének polipkarjai közül és kitörjünk a lélekvándorlás körforgásából. Ez csak egy úton történhet, ha az ember minden olyan cselekedetet elkerül, mely újabb jogtalanságot szül. Minden bűnt le kell vezekelni. Mert az elkövetett jogtalanság megtorlás után kiált. A rossz rosszat, a jó pedig jót eredményez; aki amit tesz, magára vonja annak következményeit. Hogy pedig cselekedeteim során ne adjak okot a megtorlásra, azaz végigjárhassam az üdvösség útját, három dologra van szükségem:

1. ismeretre és megvilágosodásra, melynek eléréséhez szükség van a jógára, melynek nyolc fokozatával el lehet jutni a legmagasztosabb állapotba, az istenivel való egyesülés állapotába;
2. vallásos gyakorlatokra az istenek felé, melyhez az imádság és az áldozat tartozik. Az imádság akkor hatásos, ha szavaiban, hangsúlyozásában és ritmusában betartjuk a szent formulákat;
3. kötelességeink naponkénti teljesítésére, melyhez az tartozik, hogy minden kaszt fejtse ki a neki megfelelő erényeket. 

A lélekvándorlás tana korunkban a nyugati társadalmakban is egyre jobban bejáratot keres. Ugyanakkor pedig az átlagember egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy ennek a tannak a tökéletesen keresztényietlen voltát felismerje. A legtöbb ember túl kevéssé ismeri a Bibliát és a drága megváltás üzenetét. Mindehhez a lélek halhatatlanságának bibliaellenes tana készítette elő az ilyen téves felfogásoknak az utat. 

Következményei semmiféleképpen nem ártalmatlanok. A lélekvándorlás tana elvezeti követőit a bibliai megváltástól. Azok valóban olyan kutak után kutatnak, amik nem adnak vizet, így tehát megváltás utáni vágyuk kielégítetlen marad. 

Mit szól a Biblia ehhez a témához? Ezt különösképpen fontos megtudni, mert a lélekvándorlás megindoklására egyedülálló, kiragadott bibliaszövegeket mutatnak fel. 

Vegyünk az Apokrifokból egy szöveget, de mindamellett ne felejtsük el, hogy az Apokrifokat az Isten népe Palesztinában nem ismerte el Isten Szavaként! Azt mondja pl, Salamon – állítólag: “Tehetséges ifjú voltam úgy, és jó lélek jutott részemül, vagy helyesebben: mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez.” (Bölcsesség 8,19-10. kf.) Ez nem bibliai, hanem görög gondolkozás, ami teljesen ellentmondásban áll Salamon egyéb kijelentéseivel és egyáltalán a Bibliával is.

A Biblia a halottak (szellemi és testi) feltámadásáról beszél, ami egy teljesen más valami, mint az újratestetöltés. A (testi) feltámadáskor nem egy elvált lélek kerül bele egy testbe, hanem az egész ember (maga a lélek) feltámad – egy új földi életre. Egy új teremtésről van szó a “napok végén”, nem pedig örök folyamatban levő újratestetöltésekről. Reinkarnációt a feltámadással összecserélni, óriási tévedés. (A szellemi testben történő feltámadás csak azon elhívott és kiválasztott szentek öröksége, akik Krisztus égi királyságának társörökösei lesznek, a 144 ezer, Ábrahám szellemi magva, akikben áldást nyernek a földi örök életet elnyerők. (vö. Jel 20,4-5; Cselekedetek 3:25)

  
A jóga meditáció

A Trisikhí-Bráhmana Upanisad ezt mondja:

„Az elme mozdulatlanságban való megtartása, mint koncentráció ismert. A tiszta, kizárólagos gondolatot „Én vagyok Ó" a Tiszta Öntudat, kontenmplációnak (meditációnak) hívják. Amikor maga a kontempláció gondolata elül, ez mint feloldódás (Szamádhi) ismert." (31-32)

A Brahma-Bindu Upanisad a meditáció folyamatának leírásában kijelenti:

„Az elmét kontrollálni kell, amíg feloldódik, önmagában. Az elmének ez az önmagában való feloldódása az, amit a Dzsnyánának és Móksának hívnak. Többet mondani fölösleges részletezés lenne. Amikor a tökéletesen kontrollált elme világi kapcsolódások nélkül feloldódik, bekövetkezik a megszabadulás legmagasabb szintű állapota."

Kevesen tudják, hogy a meditáció igen sok veszélyt rejt magában. A meditációt gyakorlók utat nyitnak az idegen szellemvilágnak, mert aktivitásra kényszerítik vele a testet ez pedig okkult erőknek nyithat kaput. A meditációban az elme kiüresítése történik, nem pedig Istennel történő kapcsolatfelvétel. A meditáció nem csak testi gyakorlat, hanem mindig szellemi-lelki területre viszi a gyakorlóját, ami nem más mint egy kitárt kapu. És ezen a kapun bárki bejöhet. A meditáció során az ember magába néz, hogy felismerje igazi valóját és ha ez megtörténik azt hiszi, hogy magával Istennel találkozott. Közben meg démoni erők hatalmába került! A meditációs légzőgyakorlatok lelki és pszichikai zavarokat válthatnak ki. A meditációval sokan eljutnak a lelki kiüresedéshez. 

 

A jógameditáció közben olyan energiák szabadulnak fel, amik akár kártékonyan is hathatnak a kívülállóra. A jógik képesek rá, hogy előhívják a kundalinit, és ezáltal fantasztikus energiákat szabadítsanak fel magukban. Csakrameditációkon, amikor a különböző csakrák megtisztítását végzik, és egyenként „szólítják fel” mantrákkal és légzéstechnikákkal a csakrákat működésre, előfordulhat, hogy sikerül beindítani a kundalinit. Egy jógatanár mesélte, hogy egy ártatlannak tűnő csakratisztítás és kundalini jóga foglalkozás alkalmával egy lány váratlanul átélte ezt, és utána hetekig nem tudott magáról. Látszólag magánál volt, mégse „ezen a földön” volt. Karban vitte haza az édesapja, etetni és mosdatni kellett, míg végül, hetek múlva visszatért az értelme. A jógatanár szörnyen kínosan érezte magát, és megfogadta, többé nem csalogatja elő a kundalinit, kizárólag csak tapasztalt, edzett meditálók között, akik tudják kezelni, kordában tudják tartani ezt az elképesztő, felfoghatatlan energiát, ha kitör.

A Hathayogapradipika mondja: „a jógiknak felszabadulást hoz, az ostobákat viszont rabságba dönti”. A Biblia szerint viszont mindez ördögi eredetű, és ezért minden őszinte kereszténynek kerülnie kell.

 A szenvedés

A hinduk szerint a szenvedés az élet velejárója, hiszen minden vágy szenvedést okoz, amely a vágy kielégítése esetén sem szűnik meg, mert nyomban új vágyakat szül. A szenvedéstől való megszabadulás a baj gyökerének megsemmisítésével lehetséges. A baj gyökere pedig a " helyes tudás hiánya " (nem tudás, tévismeret), hiszen a létszomj, a léthez való ragaszkodás ebben gyökerezik. A felszabadulás a téveszmék megszüntetésében, a helyes tudásban, az én téves akarásának megszüntetésében rejlik.

A Garuda Purana kijelenti: „Az igazi boldogság az érzelmek visszafojtásában rejlik ... Ahol gyengéd érzések vannak, ott szenvedés van ... Mondj le a gyengédségről, és boldog leszel.”

 

A jóga bölcseleti rendszer a megismerés gyakorlati útját jelenti. Nemcsak testedző gyakorlatokból, aszkézisből és a Brahmanról való meditációból áll, hanem a koncentrálóképesség nagyfokú kifejlesztésével is megkönnyíti a megismerést, a megváltó " helyes tudást ". 

A Bibliában Jézus meggyógyítja a szenvedő embert:

„ Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.” (Máté 8:5-7, Károli ford.)

A szenvedés Isten terve szerint a maga idejében meg fog szűnni:

„És hallék nagy szózatot a királyiszékből, mely ezt mondá: Ime az Isten hajléka az emberekkel, és velök fog lakni; és ők az ő népe lesznek, és az Isten velök az ő Istenök leszen. És letöröl Isten minden könyhullatást az ő szemeikről; és halál többé nem leszen, sem bánat, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az előbbiek elmúltak. És mondá, ki a királyiszéken ül vala: Ime mindeneket megújitok! És mondá nekem: Irjad, mert ez igék hitelesek és igazak.” (Jelenések 21:3-5, Káldi ford.)

 A szent tehén

A hinduizmusban az állatok, fák, hegyek, vizek is részben az istenség önkijelentésének számítanak, és részben szentnek tartják azokat. Így pl. a fák közül szent a fügefa, a folyók közt a Ganges. Az állatok közt pedig különösen a tehenek, majmok és orrszarvúak szentek, mert az istenség kinyilatkoztatásai. A tehenet a hinduizmusban a vallás jelképének tartják.

Gandhi az alábbiakat mondta a tehénről:

„A hinduizmus központi cselekménye a tehén oltalmazása. A tehén védelme az én szememben az emberiség fejlődésében az egyik legcsodálatosabb dolog; ugyanis ezzel az emberi lény felülemelkedik saját fajtáján. Számomra a tehén az egész ember-alatti világot jelképezi. Az embert a tehén arra a felismerésre vezeti, hogy egynek és hasonlónak tudja magát mindennel, ami él. [...]. A hindukat nem a szent szövegek hibátlan előadásáért, nem zarándoklataikért, nem a kasztok törvényeinek lehető legakkurátusabb betartásáért fogják megbecsülni, hanem a tehén oltalmazásának képességéért. [...] A tehén oltalmazása a hinduizmus ajándéka a világnak; és a hinduizmus addig fog létezni, míg lesznek hinduk, akik óvják a tehenet.” (Gandhit idézi Eric Sharpe: To Hinduism through Gandhi. In Arthur Basham és mások: Wisdom of the East. Sydney, 1979, 61–62. o.)

Nem szabad megölni, bántani őket. Nemcsak maga a tehén szent hanem az öt termék is amely tőle származik: tej, túró, vaj, trágya és vizelet. A trágyának és a vizeletnek tisztító ereje van. Nagy ünnepek előtt tehén trágyával tisztítják meg az asszonyok a piszkos helyeket. A hinduk azt mondják, ha a haldokló egy tehén farkába kapaszkodik akkor kikerülve az újraszületések sorozatát, egyenesen a mennyországba jut.

A The Markandeya Purana rámutat ennek a törvénynek a megsértéséből származó komoly következményekre, mondván, hogy „aki megöl egy tehenet, pokolra fog jutni három egymás után következő születésnyi időre”.

Ha az emberi társadalom fel akar emelkedni, vezetőinek követniük kell a Bhagavad-gítá szentírásának tanításait, és védelmezniük kell a teheneket, és a lelki kultúrát. – magyarázza A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója. 

 A Gangesz folyó

Hogyan vélekednek a hinduk a Gangesz folyóról? „Azok a szentek, akik megtisztulnak ennek a folyónak a vizében való megfürdés által, és akik gondolataikat odaszánják Kesavának [Visnu], azok elnyerik a végső szabadítást. A szent folyó, amikor hallanak róla, vágyakoznak utána, rátekintenek, megérintik, megfürödnek benne, vagy himnuszokat énekelnek róla, nap mint nap megtisztít minden létezőt. Még azok is, akik száz yoyana [900 mérföld] távolságra élnek tőle, ha felkiáltanak, hogy ’Ganga és Ganga’, megszabadulnak három előző létezésük során elkövetett bűneiktől” (The Vishnu Purana).

Amikor Dr. John Howard Northrup a Gangesz tisztaságát vizsgálta, a többszöri mintavételezés után arra a következtetésre jutott, hogy ez a víz különleges. Beszámol arról, hogy amikor kolerabaktériumot rakott tiszta vízbe, valamint Gangesz vízbe, az előbbiben szaporodni, a másikban pusztulni kezdtek ezek a halálos kórokozók. A Gangesz partjára sodort oszló tetem mellől vett vízből mindössze hat órára volt szükség ahhoz, hogy tejesen eltűnjenek a fertőző baktériumok.

A valóság azonban egészen más: „A hinduk szerint akinek hamvait a Gangeszbe szórják, az kiszakad a reinkarnáció körforgásából és eléri a nirvanát. Ezért rengeteg beteg és haldokló érkezik a városba, akik megtöltik a hospice házakat. ...

De szintén égetés nélkül kerülnek a folyóba a leprások és himlősök holttestei "nehogy az elégetésükkel a baktériumok a levegőbe kerüljenek". A folyó vize enyhén fertőző tehát, a fogyasztásra alkalmas vízben megengedett baktériumszám másfélmilliószorosa található meg benne. Tehát egy újabb túlélési trükk: ne igyunk a vízből, de talán ne is fürödjünk meg benne. 
 

Forrás: http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/3319?req=elmenybeszamolok%2F3319

A hinduizmus összevetése a Bibliával

(a Sria Praphupáda magazin [1996. aug. 7.] cikkei által)

Kik a hare krisnák? 

Ők az International Society for Krishna Consciousness 

[Nemzetközi Krisna Tudatú Társaság] tagjai, 

amely a hitbuzgó hinduizmus missziós tevékenységet folytató formája.

 Alapítója, a néhai A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada 

1965-ben vitte át üzenetét az Egyesült Államokba. 

A hitvallás tartalmazza a hindu aszkétizmus bizonyos elemeit,

 Krisna isten imádata köré összpontosul, és hangsúlyozza 

a Hare Krisna mantra folytonos ismételgetését.

 Bhaktivedanta véleménye szerint Isten nevének 

csupán az említése is elegendő az üdvösséghez.

                      hindu magazin                                                                               Szent Biblia

A Védákban a Legfőbb eredeti ok Krsna néven ismert, mivel Ő határtalan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek minden élőlény számára vonzóak.	Az egyedül igaz Isten személyes tulajdonneve: JHVH (Jahve-Jehova). Az eredeti héber szövegekben több mint 7000-szer van leírva a 4 betű, tetragrammaton. Isten fő tulajdonságai: szeretet, igazság, bölcsesség és hatalom. „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. (5Mózes 32:4, Károli ford.)
Napjainkban a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete a világ minden táján több mint 300 templomot, farmot, iskolát és többmilliós nagyságrendű tagságot tart fenn.	A Biblia szerint Krisztus teste az egyedüli szent templom, amely élő kövekből épül fel (összesen 144 ezer szellemtől égi életre újjászült örököstársból), akikben mint Ábrahám szellemi magvában megáldatnak a föld nemzetei mindnyájan. (vö. János 2:21; 1Péter 2:5, Róma 8:17; Jelenések 14:1-5; Cselekedetek 3:25)
A Krisna-tudatú mozgalomnak az a célja, hogy megismertesse az embereket Isten megvalósításának egyetemes elveivel, amelyek béjéhez, egységhez és – mindenekelőtt – lelki megértéshez vezetnek.	„Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik.” (Kolossé 2:8, Káldi Neovulgáta ford.; vö. Efézus 4:14-15; Zsidók 13:9)
A Védák tanácsait követve, az ISKCON tagjait gyakran láthatjuk a Hare Krsna Hare Hare Hare Ráma Ráma Ráma éneklése közben. E magasztos énekléssel az Ő szent nevének hangzása által közvetlen kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, s az Istennel való eredeti kapcsolatunk fokozatosan felébred.	„Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.” (2Mózes 20:7, Károli ford.) „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.” (Máté 6:7, MBT ford.)
A Védák nem az emberi tudás gyűjteményei. A védikus tudás a lelki világból, az Úr Krsnától jön. … A Krsna-tudat nem átverés, vagy pedig üzleti vállalkozás, hanem valóság. És ha komolyan veszitek, akkor az életetek sikeres lesz.	„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timótheus 3:16, MBT ford. vö. János 8:44) „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz … Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, … Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik..” (Jób 22:23,27-28, Károli ford.)
Az szektariánus megjelölés, hogy keresztény, hindu vagy zsidó.	„Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál … Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől;” (Róma 2:17- 18; 1Timótheus 6:20, Károli ford.)
A Védák elmagyarázzák, hogy ez a lelki energia, aminek a tudat a tünete, az anyagi test megszűnése után is folytatja a létét.	„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.” (Prédikátor 9:7-8, Károli ford.; vö. 2Thes 2:11)
Amikor megismertem a mozgalmat, rájöttem, hogy tanításuk lényege és a kereszténység eredeti gyökerei milyen szembeszökő hasonlóságokat mutatnak.	„mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között?” (2Korinthus 6:14-15, Károli ford.)
Ha békét akarsz, tudatodat – az egyéni és kollektív tudatot egyaránt – Krsna-tudattá kell alakítanod Isten szent neve éneklésének egyszerű folyamatával. Ez a világbéke elérésének alapvető és elfogadott folyamata.	Jézus mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” János 14:27, Károli ford.; lásd még: Példabeszédek 3:1-2)
Mi az Isten-tudatot prédikáljuk. Isten Ő Isten. Nem keresztény, nem hindu, nem mohamedán. A mozgalmunkban az Istenszeretetet prédikáljuk. Tehát nem számít, hogy milyen vallást fogad el valaki, egyszerűen azt akarjuk látni, hogy van-e szeretete Isten iránt.	Istent szeretni azt jelenti, hogy engedelmeskedni Neki. (vö. 1János 5:3) „A fondorló igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részeire.” (Példabeszédek 26:22, Káldi ford.) „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6, MBT. Ford.)
Ha valaki komoly a szándékában, hogy megtanulja szeretni Istent, akkor nem számít, hogy milyen módon tanulja meg ezt a művészetet. Nem fog különbséget tenni.	„Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják... mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.” (János 4:23-24, Károli ford.)
Transzcendentális tudományt először Brahmá, az anyagi univerzum teremtője kapta meg az Úr Krsnától.	„Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.” (1Krónika 16:26, MBT. Ford.)
A Bhagavad-gitában Krsna azt mondja: „Kedves Arjunám, senki sem nagyobb nálam.” Arjuna pedig elfogadja: „Te asamordhva vagy – senki sem egyenlő Veled és senki sem nagyobb Nálad.	„Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten … Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.” (Ézsaiás 44:6; Zsidók 6:13, Károli ford.)
Ha elemző tanulmányt készítünk a védikus irodalomról, akkor azt fogjuk találni, hogy a végső tudás a Krsnának való meghódolás.	„Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. … Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon;” (Jelenések 14:7; Zsoltárok 65:2, Károli ford.)
Krsna egyik neve az, hogy shurt satäm. A shurt azt jelenti, hogy „barát”. A satäm pedig azt jelenti, hogy „akik az örök életre törekednek”.	„És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,” (Jelenések 20:2, Károli ford.)
Az anyagi világban nem juthatunk semmiféle örök dologhoz, mert minden átmeneti. Ezért az anyagi világot úgy nevezik, hogy asat. A védikus utasítás a következő: „Ne maradj az átmeneti világban. Próbálj elmenni az örök világba.” „Ne maradj a sötétségben. Menj a fény királyságába.”	„És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. … Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Zsoltárok 78:69; Máté 6:10, Károli ford.)
Krsna azt tanácsolja: ha meg akarod tanulni a Bhagavad-gitát, akkor egy olyan személyhez kell menned, aki előtt meg tudsz hódolni, aki valóban alkalmas arra, hogy igazi tanítást adjon neked.	„Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt... A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” … Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.” (Lukács 4:32; János 7:46; Máté 7:28-29, katolikus ford.)
Az atha szó azokra utal, akik megtapasztalták, hogy az anyagi világ egy nyomorúságos hely.	„A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”. (Róma 8:20.21, MBT. Ford.)
Isten megadja a lehetőséget, hogy bárki olyan fajokba szülessen újra, ahol az emberi élettel járó tilalmak és felelősségek nélkül több lehetősége nyílik az ilyen érzékkielégítésre. Egy „haspók” pl. könnyen kaphat egy disznó vagy kecske testet, melyben korlátlanul élvezkedhet.	„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Timótheus 4:3-4, Károli ford.)
A lélek életeken át fejlesztheti benne rejlő lelki tulajdonságait, míg egyszer csak nem kell újra megszületnie egy anyagi testben, s visszatérhet eredeti otthonába, a lelki világba.	Az ember eredeti otthona az Éden kertje, a földi Paradicsom. „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.” (1Mózes 2:8, Károli ford.; vö. Lukács 23:43)
A Krisztus egy másképpen mondott Krsna. Tulajdonképpen nem számít – Krsna vagyí Krisztus –, a név ugyanaz. A legfőbb dolog, hogy kövessük a Védikus Írások utasításait, melyek Isten nevének vibrálását ajánlják ebben a korszakban.	„Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének. … Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.” (2Péter 1:16; 2János 9, katolikus ford.)
Meg tudná mutatni, miben mutatkozik meg a keresztények engedetlensége? Srila Prabhupäda: Igen. Az első dolog, hogy megszegik a „Ne ölj” parancsolatot, mivel vágóhidakat tartanak fenn.	„Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. … Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek..” (1Korinthus 10:25; 1Mózes 9:3-4, Károli ford.)
Ha Jézus csupán emberek megölésére gondolt volna, a gyilkol szót használta volna. Ha önök abbahagyják az állatok ölését, és vibrálják Krisztus szent nevét, akkor minden tökéletes lesz. A Biblia szintén ezt javasolja önnek.	„És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.” (Lukács 22:8, Károli ford.) Sokan fogják azt vibrálni: „Uram, Uram”, - akiknek Jézus azt mondja majd: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” (Máté 7:23, Káldi Neovulgáta ford.)
Rámutatva a száznyolc meditációs golyóból álló füzérre – mi mindig magunknál hordjuk ezt a láncot, ahogyan ön a rózsafüzért. A macskák és a kutyák nem tudják Isten nevét vibrálni, de mi igen, mert emberi nyelvünk van. Ha Isten szent neveit vibráljuk, nem veszthetünk semmit, ellenkezőleg, sokat nyerhetünk.	„Megalázottan fogsz beszélni a földből, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.” (Ézsaiás 29:4, MBT. Ford.) „Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek ti mind! … Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok; … Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete! … Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.” (Zsoltárok 148:7,10; 149:1,3, Károli ford.)
Szerencsétlen dolog, hogy történelmi vagy más okok miatt nem kaptunk világos képet a hindu vallásfilozófia különböző ágazatairól, és úgy gondolom, hogy többet kellene tennünk e tradíció megismerése érdekében. Ez különösen nyugtalanító a keresztény teológusok számára, talán amiatt, hogy a hindu vallási tradícióban oly sok nyilvánvaló szerkezeti analógiát találhatunk a kereszténységgel.	„De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt (a szellemi feslettség jelképét), azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát (bárki, aki magát kompetensnek tartja valamely Bibliától idegen vallásfilozófia terjesztésére), és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak (szellemi értelemben is, mivel démonokkal elegyednek közösségbe – vö. 1Korinthus 10:20-21) és bálványáldozati húst (átvitt értelemben Krisztustól idegen szellemi filozófiákat) egyenek;” (Jelenések 2:20, MBT. Ford.; vö. Jakab 4:4)
Leszálltam egy vonatról Kalkuttéában, és észrevettem, hogy az állomás egyik sarkában egy Caitanya-kirtan folyik. A hívők egy feldíszített sátrat emeltek, amelyekben számos élénk színű képet raktak ki Krsnáról, caitanyáról és a rend különböző szentjeiről. Először nem sok ember volt ott, de egyre többen kapcsolódtak be a Hare Krsna, Hare Räma éneklésébe. Én a táncolásig nem jutottam el, de az éneklésbe egyszer csak bekapcsolódtam, és valóban nagyon magával ragadott. Kb. 2 órán át ott voltam és csodálatos élmény volt.	„Emlékezzetek, hogy mikor még „nemzetek” voltatok, s hangtalan bálványokhoz sodort valami, mint egy áramlat.” (1Korinthus 12:2, Konkordáns ford.) „Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika ( akár a krisnások a tehén) képmásával.” Zsoltárok 106:20, MBT. Ford.) „Vihetitek majd Szakkutot, királyotokat, és Kevánt, bálványaitokat, isteneitek (akár az összes hindu isten) csillagát, melyeket magatoknak csináltatok;” (Ámos 5:26, Káldi Neovulgáta ford.; vö. 1János 5:21; Jelenések 9:20)
Mi a valódi tudás ebben az u.n. Nyugati filozófiában? Az egész nyugati társadalom az iparosodásért, a pénzcsinálásért vív küzdelmet - „egyél-igyál és légy boldog”, bor és nők, ez minden. Alacsonyabb rendűek, mint a legalsóbb társadalmi osztályok.	„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, … Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek, … Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése (a birtokolt dolgok büszkesége, ill. az anyagi javak feltűnő fitogtatása) nem az Atyától van, hanem a világból.” (Máté 28:19-20; 1János 2:15-16, Károli ford.)
Most, hogyha már hiszünk az írásokban és az autoritásainkban, akkor látni fogjuk, hogy senki sem lehet erősebb mint Krsna, szebb, mint Krsna, híresebb, mint Krsna. Ez a látásmód Krsna Istenségének gyakorlati megértése.	„És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről. … És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zakariás 13:2;14:9, Károli ford.)
Szóval, ki lehet híresebb, vagy bölcsebb Krsnánál? Sok más bizonyíték is van Krsnáról, hogyha hiszünk a sästrának. Krsna 16108 feleséget fogadott el és mindegyiknek hatalmas palotát biztosított. Mindegyiküknek tíz gyermeke volt, és a tíz gyermektől sok-sok más gyermek született.	„A szemek fönhéjázása a szivnek fölfuvalkodása; az istentelenek szövétneke a bűn.” (Példabeszédek 21,4, Káldi ford.) „Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok,és kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak.” (Zsoltárok 37:28-29, Káldi Neovulgáta ford.)
Ha Krsna nevét énekeljük, akkor azonnal kapcsolatba kerülünk Ksnával. És mivel Krsna teljesen lelki, mi is lelkivé válunk. Erre az a példa, hogyha megérinted a világosságot, akkor azonnal megráz. És minél jobban megráz (Krsna nevének éneklése), annál „Krsnásabb” leszel. És amikor teljesen „Krsnásítva” vagy, akkor örökre Krsnával maradsz.	„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. … De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk.” (1János 4:16, 5:20, Károli ford.)

Megjelent az ISKCON alapító acaryaja, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada születésének 100. évfordulója alkalmából - a Hare Krisna Magazin különszáma -

Énekeld: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare,
Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare - és légy boldog!

Zavarok a krisnások háza táján

A IRM-mel kapcsolatos gyakori kérdések:

1. Mi is az az IRM?

Az IRM egy olyan ISKCON bhaktákból álló világméretű szervezet, amelynek tagjai azt szeretnék elérni, hogy az ISKCON visszatérjen az alapítója, Srila Prabhupada által lefektetett eredeti irányvonalakhoz.

2. Miért is létezik az IRM?

Az ISKCON alapítójának 1977. november 14-i eltávozása óta az ISKCON lelki tisztasága és általános megítélése mély hanyatláson megy át. 1966-ban Srila Prabhupada teljesen egyedül hozta létre az ISKCON-t, egy nagy ajándékként a világnak, eltávozásakor egy gyorsan növő dinamikus erőt képviselt, a sötétségből kivezető utat kínálva az emberiségnek. Sajnos ma már szétesésnek indult. Ez egy tény, amelyet a GBC akkori elnöke Ravindra Svarupa das egy 2000 májusában szétküldött jegyzetben vallott be:

„Tehát a kérdés még megválaszolatlan: Mit fogunk csinálni? Mit fogunk tenni a megosztott és szétesett közösségünkkel?”

A hanyatlás arra vezethető vissza, hogy nem követték Srila Prabhupada instrukcióit és sztenderdjeit. Legjelentősebben az avatási rendszerről szóló instrukcióktól tértek el, és ezzel megfosztották Srila Prabhupadat, az ISKCON egyetlen diksa guruját, eredeti helyzetétől. A Mozgalom az ISKCON Felélesztéséért (IRM), az ISKCON régi hírnevét, tisztaságát és filozófiai makulátlanságát szeretné visszaállítani, kezdve azzal, hogy visszahelyezi Srila Prabhupadat az ISKCON egyedüli diksa guruját, eredeti szerepébe, majd feleleveníti, és helyes alkalmazásba teszi az összes utasítást, amit adott. Az IRM álláspontja, A Végső Utasítás valamint a Semmi változás az ISKCON paradigmájában, című írásokban került megfogalmazásra. Mindkettő elérhető a honlapunkon is: www.iskconirm.com

3. Különálló-e az IRM az ISKCON-tól?

Ez egy mozgalom a mozgalmon belül, mely olyan ISKCON tagokból áll, akik fel szeretnék éleszteni, valamint meg szeretnék reformálni az ISKCON-t..

4. Célja-e az IRM-nek egy új mozgalom létrehozása?

Nem. A célja, a Srila Prabhupada által ránk hagyott eredeti ISKCON felélesztése. Amikor ez megtörtént, az IRM megszűnik.

5. Milyen különbségeket jelentene az, ha Srila Prabhupadat visszaállítanánk az ISKCON egyedüli diksa gurujának?

Először is a lelki élet alapaxiómája az, hogy csak akkor érhetünk el lelki fejlődést, ha rendesen követjük a lelki tanítómesterünk utasításait. Ha a guru tejet kér de, ahelyett mi vizet hozunk neki, akkor hogyan lesz elégedett? És ha a guru nem elégedett, akkor hogyan fogjuk valaha is megközelíteni Krisnát?

Közel három évtizeden keresztül az ISKCON nem követte Srila Prabhupada utasításait. Srila Prabhupada fizikai eltávozása utána a ritvik (képviselői) rendszerén keresztül egyetlen embernek sem engedtük, hogy avatást vegyen tőle. Ez az egyetlen avatási rendszer, amit ő jóváhagyott, hogy folytatódjon az eltávozása után. Ha az ISKCON megint elkezdené követni az utasításait, akkor örömet szereznének Krisnának, és ez természetesen maga után vonná a lelki fejlődést is. Emellett mindenkinek közvetlen kapcsolata lenne Srila Prabhupadaval tanítványként, ez pedig megakadályozná az ISKCON-on belüli szétdarabolódást. 30 év elteltével először lenne egyesített gondolkodás, melynek során mindenki együtt, ugyanazon célért, Srila Prabhupada és Sri Krisna dicsőítéséért dolgozik. Sokan az ISKCON guruk közül durva bűnös cselekedeteknek esnek áldozatul, és miután elhagyják a mozgalmat gyakran több százezer dollárt, és követők sokaságát viszik el magukkal. Az ingatlanok, a hit és az emberek elvesztésének folyamata azonnal megállna, amint a hitünket csak Prabhupadanak adnánk, nem pedig ezeknek az esendő, hamis utánzatoknak. A kb. 80 „guru”-nak a tanítványoktól beszedett daksina-ja (adománya) végre nem a guruk zsebébe, hanem a templomok pénztárába kerülne, hogy azok így újból egészségesek és erősek legyenek.

6. Hogyan lehet az IRM ennyire biztos abban, hogy az ő álláspontja jó, a GBC-é pedig rossz?

Az IRM álláspontját olyan aláírt, legális dokumentumokra alapozza, melyek az egész mozgalom elé lettek terjesztve ezért biztos abban, hogy ez csakis jó lehet. Másfelől a GBC-nek legalább három különböző teljesen ellentmondó álláspontja van (amelyek közül egyet sem támaszt alá semmilyen legális dokumentum) és ebből kifolyólag, igazából nincs is álláspontja, nem beszélve arról, hogy ezek közül egyik sem helyes. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezek a különböző nézetek nemcsak egymással, hanem bizonyos esetekben, önmagukban is ellentmondásosak. Például, ha feltesszük a következő egyszerű kérdést, hogy Srila Prabhupada mikor kérte meg tanítványait arra, hogy ők legyenek az ISKCON diksa gurujai, helyettesítve ezzel őt, a GBC három hivatalos határozatából az alábbi válaszokat kapjuk:

a) On My Order Understood (Az utasításom megértéséről)(GBC, 1995): Srila Prabhupada mind a guruknak, mind a bhaktáknak azt az utasítást adta, hogy az ő képviselőjeként cselekedjenek, és ez 1977. július 7.-én történt.(28. oldal a Gurus and Initiation in ISKCON (GII) –Guruk és avatás az ISKCON-ban című határozatban, GBC 1995)

b) Disciple Of My Disciple (A Tanítványomnak a Tanítványa)(Ő szentsége Umapati Swami, 1997): Tizenegy diksa guru lett 1977. május 8.-án megválaszt-va és felkészítve, hiszen a „ritvik” azt jelenti, hogy „képviseleti acarya” ami pedig azt jelenti, hogy „diksa guru”.

c) Prabhupada’s Order (Prabhupada utasítása)(Badrinarayan das, 1998): 1977. július 9.-én már mind a tizenegy teljes, felhatalmazott guruként működött, Srila Prabhupada jelenléte miatt azonban, még betartották az etikettet.

A fentiekben láthatjuk, hogy a GBC három különböző dátumot adott meg arra vonatkozóan, hogy Srila Prabhupada mikor kérte meg tanítványait arra, hogy ők legyenek az ISKCON diksa gurujai, helyettesítve őt. a) egy kerti beszélgetésre utal, b) egy Srila Prabhupada és néhány idősebb tanítványa közötti tanácskozásra utal, míg a c) az e könyvnek is címet adó az avatással kapcsolatos, Srila Prabhupada által aláírt határozatra utal. Tehát a GBC-nek mindegyik felhozott álláspontja, egy teljesen különböző történetet mesél el nekünk. Ami még súlyosbítja a helyzetet az, hogy:

2004 márciusában, a Mayapurban megtartott évenkénti tanácskozásukon, a GBC hivatalosan visszavonta az On My Order Understood (Az utasításom megértéséről) című kiadványát, mivel titokban bevallották, hogy az sok „hazugságot” és „csúsztatást” tartalmaz az igazsággal kapcsolatban. Eredetileg A Végső Utasítás pont ezen kiadvány megtámadásának céljából íródott (lásd a bevezetést), és látva azt a tényt, hogy a GBC ilyen aljas módon visszavonta azt, csak tovább erősíti az IRM álláspontját.

Tisztán látható, hogy a GBC össze van zavarodva azzal kapcsolatban, hogy Srila Prabhupada mikor hagyta jóvá a „utód” diksa gurukat. Az IRM azt mondja, hogy ez bizonyára elkerülhetetlen, hiszen Srila Prabhupada soha nem mondta, hogy helyettesítsék őt új diksa guruk, csak ritvikek; és ez volt az a rendszer, amit ő hátrahagyott, és semmilyen utasítást nem adott arra vonatkozóan, hogy ezt megállítsák. Ezen alapokkal, azt mondjuk, hogy a GBC előbb döntsön az álláspontjáról, és csak ezután tudjuk majd értékelni a hathatóságát.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy mind a mai napig, aki megmeri kérdőjelezni a GBC betegesen ellentmondásos bizonyítékait, azt azonnal és kegyetlenül elüldözik a szervezetből.

Forrás: http://www.iskconirm.com/Magyar/QAhung.htm

Konklúzió 

Láthattuk, hogy a hinduizmus nem hogy rokonszálakon fűződne a kereszténység alapjaihoz, hanem sokkal inkább alapjaiban és tanításaiban távol áll tőle. Inkább simulékonyan szeretne közeledni hozzá, hogy ártalmas, tisztátalan hatását kifejthesse a keresztényekre. (Lásd a krisna-mozgalom szerinti kijelentéseket.) Nem véletlen az, hogy a magyar Krisna-falu avatásának meghívott vendége egy beavatott reiki mester, Gyurcsok József volt. Közös módszerük az univerzum személyes eredetű erőinek a megcsapolása, és a gyanútlan embereknek való átadása és megfertőzése.

A Biblia szerint egyetlen igaz Isten létezik, aki láthatatlan és halhatatlan, és (a látható és értünk a halált vállaló) Jézus Krisztus is Róla tett bizonyságot, amikor kijelentette: 

„Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3, Károli ford.)

Jehova Isten tehát az, akit meg kellett ismernie a zsidóknak, és Akit meg lehet ismerniük a nemzetekből való embereknek.: 

„És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökből megtérnek hozzám.” (Jeremiás 24:7, Károli ford.)

A hinduizmus és annak számtalan formája pontosan csak akadálya lehet annak, hogy Őt megismerhessük és az akarata szerint rendezhessük be az életünket. Ehhez nyújt nekünk segítséget Jézus Krisztus tanítása és az újszövetségi szentiratok.

A hinduizmus/és katolicizmusban van az, hogy egy szellemi/túlvilági élet lehet az osztályrészünk, ahol az örökkévalóságot eltölthetjük Isten közelében. Lásd: 

„mennyország ...az angyalok, a föltámadt Krisztus, a mennybevitt Mária és az üdvözültek hazája, mely a föltámadás után minden szentnek otthona lesz.” (Magyar Katolikus Lexikon: mennyország)

Ellenben Isten szándéka az, hogy a földön is az ő akarata valósuljon meg, és a földön is éljenek emberek örök jólétben és boldogságban. Ez az örök élet van felkínálva minden tiszta szívű, az élet értelmét kereső embernek.

„És vessző hajt ki Isai törzsökéből, és gyümölcsöző lesz egy sarjadék a gyökereiből. Megnyugszik rajta Jehova szelleme, a bölcsesség és az értelem szelleme, a tanács és a hatalmasság szelleme, az ismeretnek és Jehova félelmének szelleme; és örömét leli majd Jehova félelmében.

Nem pusztán szemének látása szerint ítél, nem is csupán fülének hallása szerint fedd. Igazságossággal fogja ítélni az alacsony sorúakat, és egyenességgel nyújt feddést a föld szelídei érdekében. Megveri a földet szájának vesszejével, és ajkainak szellemével megöli a gonoszt. Csípőjének öve az igazságosság lesz, és derekának öve a hűség.

És a farkas együtt időzik majd a báránnyal, a leopárd is a gidával heveredik le, a borjú és a fiatal sörényes oroszlán meg a hízott állat mind együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén és a medve legelészni fognak, együtt heverednek le kicsinyeik. Az oroszlán is szalmát fog enni, mint a bika. A kisded a kobra lyukánál fog játszadozni, és az elválasztott gyermek a mérges kígyó üregére teszi kezét. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert.” (Ézsaiás 11:1-9, Ujvilág ford.)