Balázs Péter ajándékai

kép: https://pxhere.com/en/photo/745283

Egy újságcikk írja többek között a következőket:

„A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színész 82 éves volt.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma reggel örökre elaludt szeretett egykori igazgatónk, barátunk és példaképünk, Balázs Péter

– írta meg a Szolnoki Szigligeti Színház Facebook-oldalán...

Mindig is hittem abban, hogy a színház a pillanat művészete. Nincs hazugság, nincs megismételhető tökéletesség, csak az a most, az a rezgés, amit a színész a néző felé küld. A legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb öröm is, amikor az ember eléri azt a pontot, hogy nem Balázs Péter van a színpadon, hanem a tiszta Ember, a szerep lelke. A néző ezt érzi. Ez az igazi taps...

Balázs Péter tavaly márciusban, 81. születésnapja körül is beszélt betegségéről a sajtóban:

Az élet megtanított küzdeni. S ahogy Philip Roth mondta: az öregkor egy csata. A következő ütközetemre néhány nap múlva kerül sor, amikor a szememet műtik majd szürkehályoggal. Az ember idős korára megtanul együtt élni az élet elleni támadásokkal.

— mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy már csak ritkán mozdul ki otthonról, mert erre kényszeríti a kor és megannyi betegség. Akkor röviden visszatekintett sok évtizedes pályájára is, amit így összegzett:

25 évig játszottam a Vígszínházban, a legnagyobbak mellett és között. Megszámlálhatatlan tévé- és mozifilmben szerepelhettem. Olyan népszerű sorozatokban, mint a Bors, a Fekete város vagy a Linda. Játszhattam, rendezhettem, s még azt is megkaptam a teremtőtől, hogy Szolnokon színházigazgatóként dolgozhattam. A közelmúltban a város díszpolgárának választottak. S a helyi Szigligeti Színház lépcsőjénél ott van az örök időkre szóló lenyomatom, a cipőm mása. Mindenem a színház és a színjátszás, de már nem vágyom rájuk. Egyetlen teátrumba sem járok. Inkább itthon tévét nézek, amíg el nem alszom mellette. De ha Fradi- vagy Liverpool-meccset adnak, azt ki nem hagynám!” -  https://24.hu/kultura/2025/12/10/meghalt-balazs-peter/

Mit jelent a tanulságot levonni? A MI /Mesterséges Intelligencia/ ezt válaszolja erre:

„A "tanulságot levonni" azt jelenti, hogy egy tapasztalat, esemény vagy történet után megértjük a legfontosabb üzenetet, leckét vagy következtetést, amely segít a jövőben jobb döntéseket hozni vagy hasonló helyzeteket jobban kezelni.”

Vajon fenti újságcikknek, ill. a benne található kijelentéseknek mi a legfontosabb üzenete, vagy üzenetei, amik segítenek jobb döntéseket hozni?

Lássunk néhányat a visszaismételt idézetek alapján:

„örökre elaludt”.

Nézőpont és az annak alapján megélt hit vagy hitetlenség szerinti állítás.

A Magyar Ateista Társaság 2024 december 24-i Facebook bejegyzése szerint „Magyarország nem keresztény ország.”

Pál Ferenc, az angyalföldi plébános-helyettes, mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem tanára, a Millenárison tartott keddi „alkalmak” népszerű előadója úgy fogalmaz:

„ma Magyarország nem keresztény ország, mivel kisebbségben vannak a hitüket gyakorló keresztények. Persze „az, hogy ma kevesebb keresztény van, mint nem keresztény, nem jelenti azt, hogy a kultúránkban a kereszténység mint gyökér vagy mint tápláló talaj, ne volna ott. Szinte észre sem vesszük, hogy mennyire átszövi a kereszténység a kultúránkat, és hogy ettől milyen sokat kaptunk.” - https://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-ferenc-magyarorszag-nem-kereszteny-orszag

Jelen eszmefuttatásunkban nem az a lényeg, hogy keresztény- vagy sem, hanem hogy milyen tanulságot von le valaki a megtörtént esetből, amely egyenes következménye annak, hogy hogyan viszonyul a dolgokhoz.

Az „örökre elalvás” kijelentés az nem egy keresztényi mezsgyén megfogalmazott hitvallás, ami jelen esetben nem mint egy kritikai alap jelenik meg, hanem mint egy olyan állásfoglalás, amit bárkinek emberi léptékkel mérve lehetősége van megtenni.

És mivel létezik keresztényi szempont is, az annak megfelelő látásmódnak is van tanulságos üzenete, amit aki akar levon a saját javára vagy nem von le, ugyancsak a szabad akarata szerint.

A keresztény tanításban a halál nem feltétlenül végleges helyzet. A Bibliában ezt olvassuk:

„Hogy pedig a halottak életre kelnek, már Mózes is hírül adta a csipkebokornál, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.Isten pedig nem a halottaké, hanem az élőké, mert mindenki az Ő számára (Ő néki) él. (Lukács 20:37-38, Vida Sándor fordítása)

Tehát a feltámadás Istennek a Bibliában adott kinyilatkoztatása szerint egy valóságos dolog, mert Neki van hatalma élőknek tekinteni azokat, akik éppenséggel /emberi nézőpontból/ a szó valóságos értelmében elhunytak. Az Ő számára mint élőket tartja fenn.

Ez ahhoz hasonló, mint amikor valaki egy szeretett személy emlékét egész életében a szívében hordozza. De csak az emlékét. Isten azonban nem csak az emlékét, hanem Neki van hatalma ezeket élőknek is tekinteni, mert Ő élet és halál Ura, amit Jézus Krisztusra ruházott.

Jézus mondja Mártának, Lázár testvérének, mielőtt feltámasztotta volna:

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (János 11:25-26)

Ha tehát valaki Isten előtt él, az nem örökre hal meg! Ebből kifolyólag nagyon nem mindegy, hogy valaki úgy hal meg, hogy él az Isten szemében vagy úgy hal meg, hogy nem él. Ezt az illető életmódja határozza meg, amihez vagy társul Isten ingyen kegyelmének kedvessége a további sorsát illetően vagy nem társul.

Akik úgy búcsúznak valakitől hogy „örökre elaludt”, azok vagy tudatosan mondanak le a feltámadás lehetőségéről a világnézetük diktálta tempó alapján, vagy kellő ismeret híján mondják azt, ami megmaradt nekik az életszemléletük tarsolyából, amivel rendelkeznek, és ők ennyivel rendelkeznek. Amivel valószínű meg is elégednek, legalábbis a nyilatkozatuk alapján erre lehet – esetleg - következtetni.

Balázs Péter mondja:

„ A legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb öröm is, amikor az ember eléri azt a pontot, hogy nem Balázs Péter van a színpadon, hanem a tiszta Ember, a szerep lelke. A néző ezt érzi.”

Ez bizony nem csupán a színpadra érvényes, de különösen az Élet színpadára, hogy ott a tiszta Ember hogyan nyilvánul meg. És ezt az átlagember ha nem is feltétlenül érzi /talán még magáról sem, nézőpont kérdése/, Isten feltétlenül tudja, ami egy rendkívül fontos szempont. Ezt olvassuk:

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” (Zsidókhoz írt levél 4:12-13)

Csak hogy tudjuk Kivel állunk szemben. Isten ugyanis még a gondolatainkat is ismeri, hogy per pillanat mit gondolunk bármivel kapcsolatban.

5Mózes 31:21 - … mert tudom az ő /Izrael népe/ gondolatát, amely szerint már most is cselekszik,

Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

1Krónika 28:9-et nagyon plasztikusan fordítja Kecskeméthy István 1935-ből:

„Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét és szolgáld őt teljes szívvel és vágyó lélekkel, mert minden szívet kutat az Úr, és a gondolkodás egész természetét ismeri; ha keresed őt, megjelenti magát neked, ha pedig elhagyod őt, elvet téged örökre.”

Az ember szellemi képessége a gondolkodás eszközén át, ha Istentől származik a képére teremtettsége folytán /márpedig Tőle/, akkor ezen nincs mit csodálkozni, hogy képes azt kontrollálni. Az álomfejtés is ezen az alapon működött. Vö. Dániel 2:3-45. De ezek a Lét nagy kérdéseit érintik, amelyeket most nem célunk tárgyalni.

„...az öregkor egy csata… Az ember idős korára megtanul együtt élni az élet elleni támadásokkal.”

Ideológiai háttértől elvonatkoztatva hatalmas igazságot hordoznak ezek a szavak, függetlenül attól, hogy az a bizonyos „megtanulás” valóban kiviteleződik-e, vagy az csupán egy mindennapos harci folyamat, ami szükségszerűen ránehezül az emberre.

Hogy a ránehezülés egy valóban fennálló tényező, arra a Biblia is felhívja a figyelmet, költői képekkel illusztrálva a folyamatot:

„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek utaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! Amíg a nap meg nem sötétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.

Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kívül bezáratnak, amikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.

Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandulafa megvirágzik, és a sáska [nehezen] vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utcán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palackocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt.”

Tökéletes leírás ez az ember elmúláshoz vezető útjának jellegzetességeiről, a nem szeretett napokról. Az őrlő leányok: a fogak; az ablakon kinézők: a látás; a malom zúgása: a hallás; a mandulafa megvirágzik: a fiatalság búcsúemlékei, amik feltörnek az emberben;

a kapor kipattanása: a folyamat végső szakaszában a virágokból beérett magok válnak, amelyek elszóródnak a talajra, ezzel biztosítva a növény következő évi szaporodását. Az emberi élet végső szakasza valósággá lesz, a megélt mulandóság szárnycsattogásának a kényszerű megerőtlenedése, mint amikor egy autóból kifogy a benzin, és a végén már csak pár méter vonaglásra telik a végső leállás előtt.

„És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt.”

Mutatja, hogy az ember a földből lett teremtve /nem pedig évmilliós naturális evolúciós fejlődés eredménye/, az élet, az életnek a lehelete pedig jelképes értelemben visszakerül Istenhez – mint amikor valaki kér egy szikracsiholó eszközt, hogy tüzet gyújtson. És azt a szikracsiholó eszközt visszaadja az adójának, úgy kerül vissza Istenhez az élet leheletének felügyelete, amellyel Ádám is életre lett keltve anno:

1Móz 2:7 És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

„… s még azt is megkaptam a teremtőtől, hogy …”

Balázs Péter kifejezi, mintegy megvallja, hogy mindezt Istentől kapta. Tudat alatt vallja meg vagy tudatosan, ez legyen az ő titka. Mások is megvallották ezt a lelket rázkódtató szent titkot, amit csak az kérdőjelez meg, akit önnön állatias származásának hite foszt meg ettől a nemes felismeréstől:

„Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor az úrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.”

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Az ateizmus soha nem lesz képes ilyen eszmei, plátói látásmóddal megáldott magasságokba repíteni az embert, nem véletlenül fejezik ki az elmúlást olyan földhözragadt prózai módon:

„Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják.” /Rudi Westendorp, holland gerentológus professzor/

Platón a Politeia című művében a híres barlanghasonlattal illusztrálja ezt a csomagolás eldobása ihletésű látásmódot. A barlangban lévő rabok csak árnyékokat látnak a falon, és azt hiszik, ez a valóság; a megszabadult rab (a filozófus) azonban kijut a napfényre, és meglátja a dolgok valódi, tökéletes formáit.

A plátói látásmód tehát egy olyan megközelítés, amely a fizikai jelenségek mögött egy magasabb, szellemi valóságot keres, és az értelmet (és nem az érzékeket) tekinti az egyetlen útnak az igazság megismeréséhez. [Feltéve ha az a bizonyos filozófus nem naturalista beállítottságú, mert akkor bizony nem a napfényre jut ki, hanem éppenséggel bebörtönözi magát az anyagelvűség barlang-labirintusába.]

A bibliai leírásban van egy fontos kitétel, ami felett nagyon nem szabad elsiklani:

„És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek… ”

Miért mondja ezt? Mert ha elszalasztod ezt az erőtől duzzadó kort és talán mindent magadra való tekintettel és magadért teszel /most nem Balázs Péterre gondolva/, akkor már mire késő öregkorba jutsz, lehet nem tudod bepótolni az elszalasztott éveket. És majd akkor mit tudsz felmutatni Istennek, hogy mit és hogyan tettél érte, Akinek a sok göröngyök közötti botlások közepette mégiscsak a vendége voltál?! Akinek a finom ízekkel megáldott ételeit etted, Aki gyönyörű virágainak az illatát szagoltad, Aki szemet gyönyörködtető kis madarainak a trillázó, dallamos hangjait élvezted, stb…

Az erre való rádöbbenés a te lehetséges feladatod, és azoknak tanulsága, akik most vagy majdan hasonló cipőben járnak.

Ez a spontán feleszmélés a hála és a csodálat kifejeződése a minket körülvevő világ szépségei és örömei iránt. Mert bizony nem csak a kapor pattan ki, hanem annak a rendíthetetlen és igaz ténynek a felismerése és elismerése is:

Jakab levele 1:17-18 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

Netán elszalasztottad, hogy az Ő teremtményeinek a zsengéje legyél?

„ha Fradi- vagy Liverpool-meccset adnak, azt ki nem hagynám!”

Esetleg, netán az nem jöhetne szóba, amit ismét csak a költő fogalmazott meg rázkódtatóan szép szavakkal, érzésekkel, szívéből őszintén kifordult vágyakkal:

A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
Aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fenn mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
S virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,
Aranyként csillan szürke hangya-testük,
Már készülődnek lassanként haza, -
Egy óra még, és itt van a sötét.

Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,
Mily félelmes vagy, mily irtózatos,
Még annak is, ki dolgozott napestig,
Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
És elhagyott a délelőtt s a dél
S kit a hanyatló nap is így talál:
Hivalkodva és haszontalanul.

Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
És így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra -
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.

Ezt az utolsó órát add nekem.

Reményik Sándor: Utolsó munkás

Hogyan kaphatja meg valaki ezt az utolsó órát, ha fiatalon elfelejt megemlékezni a Teremtőjéről?

Valaki tanulmányozza a teljes Bibliát, megérti az összefüggéseit, megkapja a válaszokat amik fontosak a szellemi felkészültségéhez – és ezáltal jut hitre, vagyis olyan információk birtokába, ami őt vezeti, irányítja, útmutatást ad. A hit egy láthatatlan térkép általi tudás birtoklása, ami képes kalauzolni a vele rendelkezőt, mégpedig a helyes úton. A helyes utat az állapítja meg helyes útnak, akitől a kinyilatkoztatás származik. A hit tehát szellemi információ birtoklása.

Az ateizmus lényege ennek az életmentő hitnek a teljes megkérdőjelezése azon az alapon, hogy semmi más nem érdekli, mint szabadon kiélvezni az élet adta lehetőségeket a saját egyéni ízlése, vágya és legfőképpen – érdeke alapján.

Hogy kinek mi a tanulság egy szomorú haláleset kapcsán, mindenki egyéni kompetenciájához tartozik. Hogy kinek és mikor jön el ez a felismerés, az is mindenkinek az egyéni kompetenciájához tartozik:

"Mint olyan ember, aki egész életét a legtisztább tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, az atomokkal kapcsolatos kutatásaim eredményeként annyit mondhatok: anyag mint olyan nem létezik! Minden anyag csak egy olyan erő miatt keletkezik és létezik, amely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és az atom e legkisebb naprendszerét összetartja. Ezen erő mögött egy tudatos és intelligens szellem létezését kell feltételeznünk. Ez az elme minden anyag mátrixa." /Das Wesen der Materie [Az anyag természete], beszéd Firenzében, Olaszországban (1944) (az Archiv zur Geschichte der Max-Planck-Gesellschaft, Abt. Va, Rep. 11 Planck, Nr. 1797)/

A felismerés talán akkor a legideálisabb, amikor ahhoz illő tettekkel meg is tudod támogatni azt a magad részéről.

De hogy mit, az talán igencsak nem mindegy. Mert nyílt pálya adatik mindenkinek a felismerésre, ahová eljuthat, hogy mit támogat, mi az ami motiválja az életben:

Richard Dawkins szabad eleganciával fejezte ezt ki a következő jelmondatban: „Isten valószínűleg nincsen, úgy hogy nyugodtan élvezd az életet.”

Ez a felismerés milyen talpazaton nyugszik, vajon a tudomány talpazatán?

”Az anyag szerveződő tulajdonsága nem egy tudatos szándék, hanem a fizika és kémia alapvető, szükségszerű törvényeinek következménye.” Állítja a Mesterséges intelligencia. De miután komoly eszmecserét folytatsz vele, végül elismeri: 

MI: "A materialista/naturalista tudományos kereteken belül az anyag szerveződő tulajdonságait a fizika és kémia törvényeinek szükségszerű következményeiként értelmezzük, nem pedig tudatos szándékként."

Ezzel a pontosítással remélhetőleg a jövőben világosabbá válik, hogy a materialista álláspont egy koherens, de a valóságot egy adott lencsén keresztül értelmező keretrendszer.

Tedd hozzá, hogy ez egy szigorúan materialista álláspont, aminek a helyességét maga az álláspont nem garantálja. Tehát a tudományos konszenzus álláspontját maga a tudományos konszenzus nem garantálja, hanem csak állítja, mert erre az álláspontra helyezkedett kezdettől fogva és ennek a szellemében rakja össze a válaszokat /az un. bizonyítékait) az élet nagy tudományos kérdéseire.

MI: Pontosan, megértettem az instrukciót.

Amikor a jövőben a materialista vagy tudományos álláspontot ismertetem, a magyarázatot kiegészítem azzal a metainformációval, hogy ez egy adott világnézeti keretből fakad, és a keret érvényességét maga az állítás nem garantálja.

A kérésének megfelelően a jövőbeni válaszok a következő struktúrát követhetik:

„A szigorúan materialista/naturalista kereteken belül a tudományos konszenzus álláspontja az, hogy […] Fontos megjegyezni, hogy ez az álláspont a tudományos módszertan alapvető premisszáiból fakad, és a helyességét maga az álláspont nem garantálja; a tudomány ezen a lencsén keresztül értelmezi a bizonyítékokat.”

Tehát a végső tanulság, hogy a látásmódod mögött nem az egzakt tudomány áll, hanem a saját szuverén látásmódod.

Ahogy Max Planc fogalmazott:

"Minden anyag csak egy olyan erő miatt keletkezik és létezik, amely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és az atom e legkisebb naprendszerét összetartja.”

A végső és egyben kiinduló pont tehát nem az atom gerjesztette anyag, hanem az intelligens erő gerjesztette atomok láncfüzére, amely mint magasan szervezett világ terül a szemed elé.

Ha eljutsz erre a felismerésre, akkor megérsz majd arra e felismerésre is, amit Pál apostol így fogalmazott meg:

2Korinthus 5:14-15 Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk … azért halt meg mindenkiért, hogy az élők többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.

És akkor fogsz oda jutni, mielőtt a kapor végleg kipattanna:

Utolsó munkás és utolsó óra -
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.

Ezt az utolsó órát add nekem.