Nézz szembe a tudománnyal

 

NÉZZ SZEMBE A TUDOMÁNNYAL,

avagy

VIZSGÁLATI MÓDSZERÉNEK VISSZÁSSÁGAI

„Ne tartsd vissza a jótéteményt azoktól, akiket megillet, hahatalmadban van annak megtétele.”(Példabeszédek 3:27)   

„Nem lehet hülyének nézni az embereket. Nem lehet nekik össze-vissza hazudozni. Nem lehet őket félelemben tartani folyamatosan. És meg kell mondani az igazságot.” /Kiss Benedek József/ - https://privatbankar.hu/cikkek/nemzetkozi/kis-benedek-jozsef-a-tisza-kormany-teljes-fordulatot-hoz-majd-a-magyar-eu-politikaban.html

A tudományos vizsgálat során (a laborban, a távcső előtt) csak olyan okokat keresnek, amik a természetben visszakövethetők. Ez egy technikai korlát: a mérőműszerek csak a mérhetőt jelzik. Ez nem tagadja a szellemit, csak azt mondja: „én ezzel a szerszámmal nem tudom vizsgálni”.

Az iskolai oktatás azért próbál mégis a „mérhetőnél” maradni, mert ez az egyetlen közös nevező, amiben mindenki (hívő és nem hívő) egyet tud érteni: a gravitáció vagy a DNS szerkezete ugyanazt mutatja mindenki műszerén.

A műszer csupán a működést és a szerkezetet mutatja meg, a „miért”-re vagy az eredetre nem ad választ.

A DNS esetében: A műszerek (például a röntgenkrisztallográfia vagy a szekvenáló gépek) egy kódot mutatnak. Látjuk a négy bázis (A, T, C, G) pontos sorrendjét és a kettős hélix alakot. Ez olyan, mint egy szoftver forráskódja: látod a betűket és az utasításokat, amik alapján a fehérjék felépülnek.

A gravitáció esetében: A műszerek (például az atomórák vagy a lézeres távolságmérők) matematikai pontosságú összefüggéseket mutatnak. Azt látjuk, hogy a tömeg görbíti a téridőt, és minden test meghatározott erővel vonzza a másikat.

Itt válik el a mérés és az értelmezés:

A materialista azt mondja:  „Látom a kódot és a képletet, ez a véletlen és a fizikai törvények játéka, nincs mögötte senki.”

A műszer tehát ugyanazt az adatot mutatja mindkét oldalnak, de az adatból levont következtetés már nem tudományos, hanem filozófiai döntés. A tudomány diszciplínája (szabályrendszere) ott áll meg, hogy leírja a kódot, de nem mondhatja ki joggal, hogy az írója nem létezik – csak azt, hogy az ő műszerei nem látják az írót.

A NÉZŐPONT DÖNTŐ A VÁLASZADÁSBAN?

Vajon a világegyetem létezésének indokoltsága aszerint változik, hogy ki honnan nézi?

Itt válik el a mérés és az értelmezés:

A kétféle nézet különbsége: "Csak azt hiszem el, amit kényszerítő erővel be tudok bizonyítani a műszereimmel." Illetve: "A műszerek eredménye (a kód) maga a bizonyíték, csak vakok vagytok észrevenni."

Ez nem a valóság változékonyságáról szól, hanem arról, hogy elég-e a puszta ráció a teljes igazság megismeréséhez, vagy a materializmus szemellenzője eleve kizárja a választ?

ELÉG-E A PUSZTA RÁCIÓ?

A modern tudomány a „ráció” (értelmi gondolkodás) fogalmát leszűkítette a logikailevezetésre és a mérésre. Ez a „puszta ráció” azt mondja: csak az igaz, amit egyenletekkel vagy kísérletekkel kényszerítő erővel be lehet bizonyítani bárkinek. Ez a megközelítés gyakran vakká tesz.

A kérdés, hogy „elég-e”, valójában arra vonatkozik, a tudomány a saját módszereivel (mérés, kísérlet) egyáltalán eljuthat-e valaha az igazsághoz, vagy a materialista kiindulópontja miatt eleve kudarcra van ítélve?

Ha a világ rendje nem elég bizonyíték, akkor felesleges minden tudománynak kikiáltott köntörfalazás, mert nem a rend dönti el, hanem a rendről alkotott nézet, ami már szubjektív, mert önmagában csak a rend objektív, annak megítélése nézőpont kérdése, és aszerint változhat, hogy milyen előítélet vagy berögződött világnézet szerint közelítjük meg.

A lényeg, hogy a rend objektív. Ha egy gép működik, az a működés nem attól függ, hogy valaki elismeri-e a tervezőjét vagy sem. A rend önmagában beszél.

Van az objektív rend (a DNS-kód, a fizikai állandók, a világ szerkezete). A tudományos materializmus látja ezt a rendet, de dogmatikai okokból tilos neki kimondania, hogy ez „tervezett”.

Így jön létre az a „tudománynak kikiáltott köntörfalazás”: a rendet elismerik (hiszen kénytelenek, abból élnek), de az okát megpróbálják visszavezetni a véletlenre vagy az önmagát megszervező anyagra. Ez az a pont, ahol a tudomány elszakad a józanságtól: látja a szoftvert (objektív rend), de tagadja a programozót, mert a programozó nem fér bele a mérőműszerbe.

Tehát nem az a kérdés, hogy ki mit lát, hanem az, hogy a tudomány hajlandó-e elismerni azt a logikai kényszert, ami a rendből következik. Ha a rend objektív, akkor a belőle fakadó következtetésnek is annak kellene lennie.

A vas kemény, a fűszál könnyű, a bonyolult meg intelligens. Vagy létezik olyan bonyolult dolog, ami mögött nincs intelligencia? A tudományos materializmus válasza erre az, hogy igen, létezik ilyen: ők ezt nevezik önszerveződésnek vagy emergeciának.

TERMÉSZETES BONYOLULTSÁGOK?

A materialista érvelés szerint a természetben vannak olyan folyamatok, ahol a vak törvényszerűségek (mint a gravitáció vagy az elektromágnesség) külső értelem nélkül is rendkívüli bonyolultságot hoznak létre. Példaként ezeket szokták felhozni:

Hópelyhek: Elképesztően komplex, szimmetrikus és egyedi szerkezetek, mégis a vízmolekulák egyszerű fizikai vonzódásából jönnek létre a hidegben.

Fraktálok a természetben: Például a páfrány levele vagy a villám elágazásai, ahol egy egyszerű matematikai szabály ismétlődése hoz létre végtelenül bonyolult formát.

A Naprendszer: Bolygók tűpontos pályán, stabil rendben, amit a materializmus szerint nem egy „óraműves” állított be, hanem a gravitáció „csiszolt le” a káoszból milliárd évek alatt.

AZ ELLENÉRV EREJE

A materialista azt mondja, hogy a hópehely mögött csak a fizika van. Rendben, de ki vagy mi alkotta a fizika törvényeit, amik lehetővé teszik, hogy a hópehely ilyen legyen? Ki vagy mi állította be a paramétereket úgy, hogy a káoszból ne még nagyobb káosz, hanem végül egy DNS-kód vagy egy Naprendszer legyen?

A tudomány tehát meg tud mutatni „bonyolultat”, ami mögött (közvetlenül) nem látunk intelligens beavatkozást, de arra nem tud válaszolni, hogy a „játékszabályok” (a fizikai állandók), amik ezt a bonyolultságot lehetővé teszik, honnan vannak.

BONYOLULT OKOZAT MÖGÖTT BONYOLULT OKNAK KELL LENNIE

Ha az okozat bonyolult, az ok hogy lehet nem bonyolult? Ha a hópehely bonyolult, a fizikai törvény, ami mögötte van, hogy lehet nem bonyolult? Ha a páfrány levele bonyolult, a mögötte lévő matematikai szabály hogy lehet nem bonyolult? Ha a bolygók pályája bonyolult, a mögötte lévő erőhatás hogy lehet nem bonyolult?

Ha most működik a rendszer, miután a gravitáció millió évek alatt kicsiszolta ezt a működést, amíg ki nem csiszolta, a millió évek alatt hogyan működött? Nem működhetett, ha évmilliók kellettek a működés kialakításához. Ha meg nem működött, hanem a káoszból csiszolódott ki, akkor ami a kicsiszolódás előtt nyilvánvalóan nem működik, az az állapot önmegsemmisülésre kárhoztatott. Ezek objektív tények és objektív elbírálást igényelnek.

A MATERIALISTA ÉRVELÉS LOGIKAI BUKFENCEI

A véletlenbe vetett hit több ponton is megdönthetetlen logikai kérdéseket vet fel:

Az ok és okozat arányossága: A materializmus egyik legnagyobb paradoxona, hogy azt állítja: a vak, értelem nélküli és "egyszerű" törvények képesek szülni valami náluk nagyságrendekkel komplexebbet. Logikailag viszont, ha egy szoftver bonyolult, akkor a programozó intelligenciája (az ok) nem lehet kisebb a szoftverénél (okozat). A "bonyolult a semmiből" elve sérti az okozati összefüggés alapjait.

A matematikai szabályok eredete: A fraktál vagy a páfrány mögött matematikai szabály van. De a matematika nem anyag. A számok és törvények nem atomokból állnak. Ha a világ matematikai rendet követ, akkor a világ alapja információ és logika, ami definíció szerint az értelem sajátja.

A "csiszolódási idő" problémája: A modern kozmológia azt mondja, hogy ha az ősrobbanás után a gravitáció vagy az atomi erők csak egy hajszálnyit is másmilyenek, a rendszer sosem "csiszolódik" ki, mert az anyag vagy szétrepül a végtelenbe, vagy azonnal magába roskad. Ez nem feltételezés, hanem alapvető tény.

Ha a rendszer az első pillanatban nem működőképes, nincs "millió éve" próbálkozni.

Egy élettelen, kaotikus rendszernek nincs belső igénye vagy "türelme" arra, hogy kivárja a rend kialakulását.

Az objektív tények – miszerint a működésképtelen rendszer megsemmisül, és a rend nem szülheti önmagát – a józan ész számára kikerülhetetlenek. A tudományos materializmus ott válik "köntörfalazássá", hogy a statisztikai valószínűtlenséget (hogy minden pont így állt össze magától) megpróbálja végtelen idővel vagy végtelen számú párhuzamos univerzummal megmagyarázni, csak hogy ne kelljen kimondani az intelligencia szót.

Ez a "tudományos" válasz valójában egy menekülés a logikai kényszer elől.

MITŐL TUDOMÁNYOS?

Ha a statisztikai valószínűtlenséget (hogy minden pont így állt össze magától) megpróbálja végtelen idővel vagy végtelen számú párhuzamos univerzummal megmagyarázni, csak hogy ne kelljen kimondania az Intelligencia szót. – akkor ez mitől tudományos?

A tudományos vizsgálat módszer során (a laborban, a távcső előtt) csak olyan okokat keresnek, amik a természetben visszakövethetők. – A végtelen idő és a végtelen számú párhuzamos univerzum objektíven mióta vagy hogyan visszakövethető? Ha csak szubjektíven, akkor a tudományban a szubjektív tényezők is mérhető adatoknak minősülnek?

Ez a pont az, ahol a modern elméleti fizika és a tudományfilozófia határa teljesen elmosódik, és ahol a materialista tudomány önmaga módszertani csapdájába esik.

Teljesen jogos a kérdés: sehogyan sem visszakövethetők.

Itt a tudomány kettős mércéje érhető tetten:

A párhuzamos univerzumok (Multiverzum) nem mérhetők: Nincs olyan távcső vagy kísérlet, amivel egy másik univerzum létezését bizonyítani lehetne. Mivel ezek definíció szerint kívül esnek a mi téridőnkön, a tudomány soha nem fogja tudni megfigyelni őket.

Mégis „tudományosnak” nevezik: Azért teszik, mert matematikailag lehetségesnek tűnnek bizonyos egyenletek alapján (pl. húrelmélet). De valójában ez egy filozófiai mentőöv. Azért találták ki, mert a mi univerzumunk annyira valószínűtlenül finomhangolt, hogy a materialista kereteken belül egyszerűen nincs más magyarázat a véletlenre, csak ha feltételeznek végtelen próbálkozást.

MULTIVERZUM ÉS HÚRELMÉLET

Ha a tudomány azt mondja:„Csak azt fogadjuk el, ami mérhető és megfigyelhető”, akkor a Multiverzumot és a végtelen időt ki kellene hajítaniuk az ablakon, mert egyik sem az.

Amikor a tudomány a Multiverzummal magyarázza a világrendet, pontosan ugyanazt teszi, mint amit a vallással szemben kifogásol: egy nem látható, nem bizonyítható entitásban való hitre alapozza a magyarázatát.

Tehát a válasz az, hogy ebben a pillanatban a tudomány ezen ága nem objektív adatokon, hanem szubjektív elvárásokon alapul. A materialista tudós számára a „Végtelen Sok Univerzum” elmélete csak azért „tudományosabb”, mint az „Intelligencia”, mert az előbbi nem igényel Istent vagy tervezőt, így nem borítja fel a materialista világképét.

Ez nem mérés, hanem világnézeti előítélet, amit tudományos köntösbe csomagolnak.

Nevezhető-e egyáltalán tudománynak az, ami olyan magyarázatokat gyárt, amiket szándékosan úgy alakítottak ki, hogy soha ne lehessen őket ellenőrizni?

Vajon a húrelmélet mennyiben tekinthető objektív tényezőnek?

A húrelmélet jelenleg nem tekinthető objektív tudományos ténynek, hanem egy matematikai alapú hipotézisnek.

Bár a modern fizika egyik legnépszerűbb iránya, az említett kritériumok alapján több sebből vérzik:

Hiányzó kísérleti bizonyíték: A tudományban valami akkor válik objektívvé, ha kísérletileg igazolható. A húrelmélet által jósolt jelenségek (például a parányi kiterjedésű plusz dimenziók) olyan energiatartományban léteznek, amelyeket a jelenlegi technológiánkkal (például a CERN részecskegyorsítójával) lehetetlen mérni.

Nem cáfolható (falszifikálhatatlan): A tudomány elvileg csak azt fogadja el, ami cáfolható. A húrelméletnek azonban annyi matematikai változata van (10⁵⁰⁰ darab különböző megoldás), hogy szinte bármilyen mérési eredményre rá lehetne húzni az egyik változatát. Ha valami mindennek az ellenkezőjét is meg tudja magyarázni, az  tudományos szempontból értékelhetetlen.

A tudomány matematikai konstrukciókkal próbál hidat verni a megmagyarázhatatlan jelenségek közé, miközben olyan láthatatlan entitásokat (több dimenzió, multiverzum) feltételez, amelyek objektív létezésére semmilyen bizonyíték nincs.

Ebből a szempontból a húrelmélet jelenleg inkább matematikai metafizika, mintsem tapasztalati tudomány. Azért ragaszkodnak hozzá mégis, mert ez az egyetlen olyan elmélet, amely úgy próbálja egyesíteni a fizika törvényeit, hogy közben megmarad a materialista kereteken belül.

AZ INTELLIGENCIA NEM SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐ, HANEM OBJEKTÍV

A bonyolult okozat mögött, ha az objektív, nem létezhet szubjektív ok, márpedig az intelligencia az nem szubjektív tényező hanem objektív. Ez valódi tudomány és mérhetőnek kell lennie, különben a tudomány nem ér semmit.

Ez az az állítás egy kikerülhetetlen sarokkőhöz vezet: ha a világban tapasztalható rend és komplexitás objektív, akkor az azt létrehozó oknak is objektívnek kell lennie.

Az intelligencia ebben a megközelítésben valóban nem „vélemény” vagy „érzés” kérdése, hanem egy funkcionális kényszer. Ha látunk egy kódot (DNS), ami specifikált információt hordoz, akkor az intelligencia mint forrás ugyanolyan objektív következtetés, mint ahogy egy gép láttán feltételezzük a mérnöki munkát.

A MODERN TUDOMÁNY TRAGÉDIÁJA ÉS A „KÖNTÖRFALAZÁS” OKA

A tudomány akkor érne valamit, ha merne az objektív adatokból (bonyolultság) az objektív okra (intelligencia) következtetni. Ehelyett a materialista dogma miatt az intelligenciát száműzték a „szubjektív hit” területére, és inkább belemenekültek a mérhetetlen multiverzumokba.

Ha a tudomány nem képes (vagy nem hajlandó) az objektív okozatból az egyetlen logikus (szintén objektív) okra következtetni, akkor elveszíti a hitelességét és valóban nem ér semmit, mert elzárja magát az igazság megismerésétől. Ha a bonyolultság mérhető, akkor az intelligencia, mint annak oka, szintén a tudományos vizsgálat tárgya kellene hogy legyen.

A VÉGSŐ BIZONYÍTÉK

Amitől tudomány a tudomány, az az objektív intelligencia alapján történik objektív tényezők vizsgálatakor. És minél bonyolultabb objektív objektumot vizsgál, annál nagyobb, használható intelligenciát kell bevetnie a vizsgálathoz.

Abban a pillanatban, ha objektív okozatot szubjektív (általa mérhetetlen) eszközzel mér, a saját hitelességét (objektív intelligenciáját) ássa alá és a hiteltelenségét alapozza meg.

Ugyanígy minél bonyolultabb objektív objektumok vannak körülöttünk, annál nagyobb intelligencia szükséges annak nem csak a magyarázatához, de a létrejöveteléhez is. Ha a tudomány ezt a mércét nem hajlandó fölállítani, akkor alapjaiban inkorrekt felépítményű és a mérései is önbefolyásolók szubjektív önérdek alapján.

Ez a gondolatmenet a tudományos integritás legmélyebb kritikája. Az állítás a logikai szimmetria követelménye: ha egy vizsgálathoz (okozat elemzése) óriási intelligencia szükséges a kutató részéről, akkor abszurd azt állítani, hogy maga a vizsgált objektum (az ok) intelligencia nélkül jött létre!

HÁROM PONT, AMELY ROMBA DÖNTI A MATERIALISTA DOGMÁT

Az intelligencia-arányosság elve: Minél bonyolultabb az objektum, annál nagyobb intelligencia kell a megértéséhez. Ha a tudósnak évtizedekig kell tanulnia, hogy egyetlen sejtet „megértsen”, akkor logikai ellentmondás azt állítani, hogy a sejt felépítéséhez nem kellett legalább akkora (vagy nagyságrendekkel nagyobb) intelligencia. A semmi nem adhatja azt, amije nincs.

Önbefolyásoló mérések: Ha a tudomány előre kizárja az intelligenciát mint okot, akkor a mérései már nem objektívek, hanem a szubjektív önérdek (a materialista világkép fenntartása) eszközei. Ebben az esetben a tudomány nem felfedezi a valóságot, hanem ráerőlteti a saját ideológiáját az adatokra.

A hitelesség elvesztése: Amikor a tudomány mérhetetlen „szellemekhez” (multiverzum, végtelen idő) nyúl, hogy elkerülje az Intelligenciát, pontosan azt teszi, amivel a vallást vádolja: hitre alapoz. Ezzel a saját „objektív intelligenciáját” ássa alá, hiszen elhagyja a ráció talaját.

A BECSÜLET MÉRCÉJE

Ha a tudomány elismerné, hogy a bonyolultság foka egyenesen arányos a mögötte álló intelligencia mértékével, akkor a biológia és a fizika nem dogmák gyűjteménye lenne, hanem az objektív valóság őszinte kutatása.

A MATERIALISTA ÉRVELÉS LEGNAGYOBB LOGIKAI KETTŐS MÉRCÉJE.

Ha a tudomány azért veti el az Intelligens Tervezettséget, mert a „tervező” nem mérhető és kívül esik a rendszeren, akkor a Multiverzum és a húrelmélet láthatatlan dimenziói ellen is ugyanilyen hévvel kellene tiltakoznia.

A tudomány jelenlegi „köntörfalazó” válasza a következő abszurd logikára épül:

A „Vak Eszköz” illúziója: Azt állítják, hogy a Multiverzum nem egy „tervező”, hanem egy automatikus folyamat. Ha végtelen számú univerzum van, akkor a véletlen kényszerűségből előbb-utóbb kidob egy olyat, ami bonyolult (mint a miénk).

Az intelligencia megkerülése: Ezzel próbálják megmagyarázni a bonyolultságot  intelligencia nélkül. Azt mondják: „Nem kellett ész a tervhez, csak végtelen sok kísérlet.”

A MUTATVÁNY BUKÁSA

Ki tervezte a Multiverzum-gyárat? Ahhoz, hogy egy folyamat (legyen az húrelmélet vagy multiverzum) képes legyen ilyen elképesztően bonyolult objektumokat (DNS, galaxisok) létrehozni, magának a folyamatnak is rendszerszintűnek, szabályozottnak és matematikai pontosságúnak kell lennie.

A bonyolultság megmarad: Ha a mi univerzumunkat egy „Multiverzum-generátor” hozta létre, akkor az a generátor nagyságrendekkel bonyolultabb objektum, mint maga az univerzumunk. Tehát a probléma nincs megoldva, csak eggyel hátrébb tolva.

A válasz a kérdésre: A tudomány szerint ezek nem „okoznak tervezettséget”, hanem csak „produkálják a rendet”. De rend nincs intelligencia nélkül. 

Matematikai oldal: A rend az univerzum szövetébe van kódolva. Olyan, mint a szorzótábla: nem „kialakult”, hogy 2x2=4, hanem ez egy örök igazság. Ebben a megközelítésben a világ nem a káoszból lett rendezett, hanem eleve egy olyan logikai vázra épül, ami kizárja a teljes összevisszaságot.

Ha a húrelmélet matematikája képes leírni a világot, akkor az a matematika egy objektív intelligenciát tükröz.

A TUDOMÁNY ÖNELLENTMONDÁSA

Azt mondja, a Tervező „tudománytalan”, mert nem látható. De a Multiverzumot „tudományosnak” nevezi, pedig az sem látható.

Ez azt bizonyítja, hogy a döntés nem a méréseken, hanem az előítéleten alapul: bármi jöhet (legyen az bármilyen szubjektív és láthatatlan), amíg az nem Isten vagy Intelligencia.

A TUDOMÁNY BECSÜLETÉNEK A VISSZANYERÉSE

A tudománynak el kellene ismernie, hogy a bonyolultság foka egyenesen arányos a mögötte álló intelligencia mértékével. Amíg azt állítja: a véletlen kényszerűségből előbb-utóbb kidob egy olyat, ami bonyolult (mint a miénk).- akkor ezt a szubjektív kényszertényezőt az objektív objektum nagyságrendjéhez mért háttér intelligencia valódi tényével állítja szembe.

Tehát egy szubjektív kényszertényezőt egy objektív valóságos tényezővel – ez esetben a tudomány mércéje nem igazságos, de nem is akar az lenni, mert egy adott tényezőhöz nem is akar eljutni, az intelligens tervezéshez. Akkor koncepciós felállású a tudomány. Innentől kezdve azt mond amit akar, amit a hatalmi helyzete alapján önkényesen diktál.

A KONCEPCIÓ LÉNYEGE

Ha a tudomány a statisztikai kényszert (a „majd a véletlen megoldja”) használja pajzsként az objektív intelligencia logikai kényszere ellen, akkor valóban nem kutat, hanem diktál.

Ez a koncepciós felállás lényege: A mérce nem az igazság, hanem az ideológiai szűrő.

Mivel az intelligens tervezés felismerése a materialista rendszer „halálát” jelentené, a tudomány hatalmi pozícióból inkább választja a logikai bukfenceket (mint a multiverzum), csak hogy ne kelljen kapitulálnia a nyilvánvaló előtt.

A „véletlen kényszerűsége” egy szubjektív mentőöv, egy elvont matematikai fikció, amivel megpróbálják elnyomni az objektum bonyolultságából fakadó húsba vágó valóságot. Ha a tudomány előre eldönti, hova nem szabad eljutnia, akkor az már nem az igazság keresése, hanem egy dogmatikus önvédelem.

A JELENLEGI TUDOMÁNYOS PARADIGMA ALAPVETŐ INKORREKTSÉGÉNEK FELFEDÉSE

Minden őszintén érdeklődő igazságkereső javára kimutattuk a kettős mércét, és azt a koncepciós működési pontot, ahol a rációt felváltja a hatalmi szó és az előítélet.

Végére jártunk annak a pontnak, ahol a tudományos módszertan és a világnézeti dogma szétválik, és ahol a józan ész szembekerül a hatalmi szóval diktált magyarázatokkal.

Az ilyen típusú őszinte igazságkeresés az, ami valóban előreviheti a világ megismerését, függetlenül attól, hogy a jelenlegi intézményrendszer mit engedélyez és mit nem.

Nézz hát szembe a materialista hátszelű tudománnyal, amely nem segít abban, hogy megfelelj a világegyetemet igazgató és fenntartó isteni mércének, hanem szándéka szerint kifejezetten elrejti azt számodra, önmaga számára és mindenki számára.

Filippi 1:9-10 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban - jobban bővelkedjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;