Darwini téveszme

Darwini téveszme

Mi a legnyilvánvalóbb példája annak, hogy az evolucionista tudomány végkövetkeztetése egy rakás csőddel egyenlő? Egyértelműen az információ eredetéről alkotott véleményük. Szerintük ugyanis az élőlényekben található, információt hordozó DNS eredete nem a személyes Tervezőben és Alkotóban, a személyes Istenben keresendő, hanem a személytelen anyag tulajdonságában. A darwinista tudománynak az évszázadokon át aprólékos kutatásokból fakadó legmeggyőzőbb következtetése az emberiség számára ezzel kapcsolatban az, hogy:

„nincs Isten.”

Ez a két szó több mint 3 cm hosszú terjedelmet képvisel a Times New Roman betűtípussal írva az átlagos 12-es betűnagysággal. Az információt hordozó üzenet tartalma az evolucionista társadalom számára felbecsülhetetlen. A két szónak természetesen személyes eredete van, intelligens emberektől, tudósoktól származik, nyilvánvalóan evolucionista szellemiségű tudósoktól.

A DNS információtartalma

Egy molekulárisbiológia- és számítástechnika-professzor ezt mondta: »1 gramm DNS, mely száraz állapotban körülbelül egy köbcentiméternyi helyet foglalna el, hozzávetőlegesen 1 billió CD lemeznyi információt képes tárolni.« (Scientific American, “Computing With DNA,” by Leonard M. Adleman, August 1998, p.)

[Ugyanez másként kifejezve: „Egyetlen gramm DNS-ben 455 exabájt adat tárolható, ami hozzávetőlegesen 100 milliárd dvd kapacitásának felel meg...” - lásd: Index]

»A DNS olyan rengeteg információt hordoz, hogy egyetlen teáskanálnyi DNS genetikai információjából körülbelül 350-szer annyi embert lehetne létrehozni, mint amennyi jelenleg él a földön! A ma élő 7 milliárd ember DNS-e alig képezne egy vékony réteget a teáskanálon.« (Nano Letters, “Enumeration of DNA Molecules Bound to a Nanomechanical Oscillator,” by B. Ilic, Y. Yang, K. Aubin, R. Reichenbach, S. Krylov, and H. G. Craighead, Vol. 5, No. 5, 2005, pp. 925, 929.)

»Egy átlagos életidő alatt az ember DNS-e 10 000 000 000 000 000-szor másolódik le, hihetetlen pontossággal.« (Intelligent Life in the Universe, Second Edition, by Peter Ulmschneider, 2006, p. 125.)

Összehasonlítás

Az evolucionista tudomány személyes eredetű intelligenciájának több mint 3 centiméternyi terjedelme képes legalább 10 betűből álló, az ateisták számára értelmezhető információ átadására.	A DNS egyetlen köbcentije 1 billió CD/100 milliárd DVD lemeznyi információ átadására képes.
Az evolucionisták céltudatosan kiválasztott 10 betűje képes az emberiség ateista részének felvilágosítására /szuggerálására/.	A DNS egyetlen teáskanálnyi információjából körülbelül 350-szer annyi embert lehetne létrehozni, mint amennyi jelenleg él a földön!
Az evolucionista tudomány eme 10 betűből álló szellemi csúcsvívmánya évről évre minden iskolai természettudományos tankönyvbe átmásolódik. Természetesen nem magától, hanem konok, a végtelenségig megmerevedett szellemiségű emberek céltudatos erőfeszítése révén.	Az emberi test DNS-e egyetlen átlagos életidő alatt 10 000 000 000 000 000-szor másolódik le, hihetetlen pontossággal.

Kérdés – válasz és konklúzió

Annak a tíz betűből álló információtöredéknek: „nincs Isten” - vajon személytelen, anyagi eredete van, vagy személyes Tervező/Alkotó, intelligens eredete van? Válasz: Szellemi intelligenciát tükröző, személyes eredete van!

Annak a DNS-ben tárolt információtömegnek, amelynek egyetlen teáskanálnyi mennyiségéből körülbelül 350-szer annyi embert lehetne létrehozni, mint amennyi jelenleg él a földön, vajon személytelen, anyagi eredete van, vagy személyes Tervező/Alkotó, intelligens eredete van? Válasz: személytelen, anyagi eredete van! „ ... a darwini természetes szelekció az egyetlen ismert megoldás az információ eredetének máskülönben megoldhatatlan rejtélyére.”(Richard Dawkins: Isteni Téveszme)

Ez kb. annyit tesz, mint a tyúk agyveleje nagyobb tudásra képesíti hordozóját, mint az emberi /kb. 1.2-2.0 kg-os/ agyvelő. Netán nem lehetséges, hogy az evolucionisták agyveleje ebben az esetben egy kendermagos tyúkéval azonos befogadóképességet képvisel? Nem. Sokkal inkább a bóbitás tyúkokéval mondható azonosnak.

Ennyit tesz az emberi elvakultság, a megmerevedett gondolkodás, az előítélettel terhelt következetlenség – tudományos színbe öltöztetve. Mögötte azonban földhözragadt, primitív eszme lapul, amely a természetes szelekciót ruházza föl teremtői erővel, csakhogy ne kelljen a személyes Istennek az erkölcsi törvényei alá rendelniük magukat. Az evolúciónak ez az elvi, központi mozgató rugója, amely alapjaiban a bukott emberi természetből fakad!

Vajon miért zárja ki a törpe az óriás létezését? Hogy könnyebben a helyére férkőzhessen!

„Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!« Egyre csak ezt forgatja fejében.” (Zsoltárok 10:4-5, Káldi Neovulgáta fordítás.)

A Tetragrammaton lényeges számodra?

A TETRAGRAMMATON

– lényeges a hited

számára?

Amikor János apostol leírta a jelenések 11:17-et, vajon azt vetette papírra, hogy

ευχαριστουμεν σοι, יהוה ó θεος, ó παντοκρατωρ …

„Hálát adunk neked, mindenható Jehova Isten...”

New World Translation

Új világ fordítás (WBTS)

vagy azt írta, hogy

ευχαριστουμεν σοι, κυριε ο θεος, ο παντοκρατωρ …

„Hálát adunk neked Urunk, mindenható Istenünk...”

Kingdom Interlinear Translation

Királyság sorközi fordítás (WBTS)

?

Jelen brosúra az Apológia Kutatóközpont által közreadott szöveg anyaga, melyet nagy valószínűséggel Szalai András szerkesztett egybe, akiről eddigi munkássága által nyugodtan kijelenthető, hogy Jehova Tanúit leleplező kényszerben szenved, s aki közismert háromsághitüként egyébként azt állítja, hogy „Jézus sohasem volt kevesebb, mint Isten”.

Azonban ha meggondoljuk, hogy az Ördög Jézust meg merte kísérteni: „Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:9) Ugyanakkor ezt Jehova Istennel folytatott személyes párbeszéde alkalmával (vö. Jób 1:12) nem merte megtenni /pedig ha ugyanarról az Istenről van szó, akkor ezt minden további nélkül megtehette volna/, ami pedig azt bizonyítja, hogy Jézus bizony kevesebb volt Istennél! Isten nem kísérthető gonoszsággal (vö. Jakab 1:13), akkor ha Jézus egyszerre volt valóságos Isten és valóságos ember, hogy hogy mégis gonoszsággal kísértették meg?

Ez csakis úgy lehetett, hogy bizony kevesebb /kisebb volt, mint Isten – ennyit arról, hogy Szalai András »szakértelme« milyen kategóriába sorolható. [Lásd részletesen az „Isten imádhat-e teremtményt” című tanulmányt itt]

Ha meg a kísértést azzal indokolják, hogy megüresítette magát, akkor hogy tudott valóságos Istenként bűnöket megbocsátani, mert azt szerintük csak Isten teheti?!

/A brosúra teljes szövege kék színnel van idézve, hozzáfűzött megjegyzéseim pedig feketével./

Vajon van-e jelentősége a hited számára annak, hogy a Keresztény Görög Iratokban benne van a tetragrammaton (יהוה)?

Nyilván hogy van, hiszen Jézus azt mondta, megjelentette és megismertette, és ezután is megismerteti Atyja nevét (vö. János 17:6, 26), amire nagyon is szükség volt, hiszen Isten nevét a zsidók a babiloni fogság után teljesen a háttérbe szorították, nem használták /mint pl. a hithű próféták/.

Ámbár a főpap még a templomi vallási szolgálat közben kiejtette Istennek a nevét — különösen az engesztelési napon — egészen a templom i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásáig, de általánosságban nem használták, mint azelőtt. Messze kerültek Istenük neve magasztalásának eszményi mintájától. (vö. Jóel 2:26) Így a névhasználat az idők folyamán teljesen elsorvadt, és csak a nyomai maradtak meg:

A IV. század közepén ráb Nachman ben Izsák (+356) úgy nyilatkozik, hogy szerinte is a négy istennevet évhetenkint csak egyszer szabad közölni (Kiddusin 71/a).

Még a Kr. u. 1000 körül szereplő utolsó gaón, Hai, a pumbeditai zsidó akadémia rektora (+1038) is nyilatkozik az istennév ismeretéről főiskoláján, amiből egyesek arra következtetnek, hogy a pumbeditai akadémiának tagjai valószínűleg a négybetűs istennév kiejtését is még ismerték. (v.ö. pl. Blau Lajos, Az ózsidó bűvészet, Budapest 1898. 117. s. köv.)

Ezt a negatív folyamatot Jézus előre látva, bizony hogy kiállt Jehova nevének használata, és megszentelése mellett. De nem csupán a használatáról van szó, hanem ami mögötte van, hiszen Jézus az isteni név megismertetését annak a szeretetnek a birtoklásával kapcsolta össze, amellyel az Atya volt a Fiúhoz, hogy azt a szeretetet bírják a követői is. (vö. János 17:26) Vagyis akiket Isten e világból Krisztusnak adott (akiket Isten szelleme arra indított, hogy életüket önként adják a Krisztus-követésre), azok teljes mértékben ismerjék az isteni név mélyértelmű jelentését, a nevében hordozott tulajdonságait, azok között is első helyen a szeretetét. (vö. 1János 4:8) 

„Az Örökkévaló. Ez a fordítása az Istennévnek, amelyet a héberben négy betűvel: JHVH írnak és Ádonáj-nak olvasnak (l. Genezis 16. old.). A négybetűs Istennév – a tetragrammaton ugyanabból a héber tőből (haja) ered, mint „ehje”; azaz „lenni”. Ez kifejezi azt a gondolatot, hogy Ő örökké létezik a jelenben, a multban és a jövőben … ez a név hangsúlyozza Isten jóságát és hűségét teremtményeivel szemben: Ő, aki nevel, büntet és vezet; Ő, aki hallja az elnyomottak kiáltását és tudatja az Ő igazságos útjait az emberek fiaival. Ő a hatalmas Élő Isten, aki kinyilatkoztatja magát gondviselő szerepében népe iránt.” (MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTÁRÁK, Szerkesztette: DR. HERTZ J. H.; az Ex 3,15-höz fűzött kommentár)

Ennélfogva nagyon is szükséges ismerni Isten nevét, hiszen ez a bensőséges ismeret adja meg a keretet az igaz imádathoz, amely örök élethez vezet. (vö. János 17:3; 1János 5:20)

Hogy az Isten nevének az ismerete és az isteni szeretet bírása milyen nagy mértékben összefügg, ez látszik abból is, amit Jézus az őt elutasító zsidóknak mondott: mégpedig hogy ő az Atyja nevében jött, de mivel bennük nem volt meg Istennek szeretete, ezért nem fogadták el őt. (vö. János 5:42-43)

Ugyanez napjainkra is érvényes, akik ahelyett, hogy dicsőítenék és megszentelnék, inkább megvetik az isteni nevet, azok Krisztust sem tudják elfogadni Isten valóságos Fiának, hanem ráhúznak egy általuk kigondolt szerepet, és görcsösen ahhoz ragaszkodnak.

„Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ Istennek vallotta magát!... azt hirdette: „Én vagyok Isten”... Ha ő nem Isten, akkor semmi közünk hozzá.” (John Maisel: Isten-e Jézus? Közép-Európai Bibliaintézet (CEBI), 17., 19. old.)

A zsidók alulértékelték Jézus személyét, a kereszténység általánosan elfogadott szócsövei meg felülértékelik. Mégpedig azért, mert nincsen meg bennük az Isten szeretete. Mert ha megvolna, akkor az isteni nevet is szeretnék, és Krisztust sem igazítanák a saját értékrendjükhöz, hanem alázatosan elfogadnák azt, amit ő maga vallott magáról. [Lásd pl.: Máté 19:17]

Amikor két tanú az újralátogatás alkalmával egy háztulajdonossal a Tetragrammaton fontosságát vitatta meg, az illető igencsak meglepődött egyikük kijelentésén. Az egyik tanú leszögezte: „Hiszem, hogy a Keresztény Görög Iratok írói 237 helyen alkalmazták a tetragrammatont, de a hitem nem ettől függ.”

Egyetértesz azzal az állítással, hogy bár az ihletett írók használták a Tetragrammatont a Keresztény Görög Iratokban, ez a hited szempontjából lényegtelen? Ha Tanúként a hiteddel összhangban akarsz cselekedni, akkor legalább két okból nem tehetsz ilyen kijelentést:

Semmiféle valóságalapja nincsen annak, hogy egy tanú valaha is ilyet mondott volna. Hanem Szalai úgy állítja be, mintha a tanú olyan álláspontot képviselne, elfogadja, hogy az Új világ fordítás a görög ÚSZ-ben 237 helyen használja az istennevet, de ha mégsem lenne indokolt azokon a helyeken a név használata, akkor sem szenvedne csorbát az ő egyéni hite.

Vagyis egy olyan nézetet képviseltet egy kitalált tanúnyilatkozat által, amely alapjaiban megkérdőjelezi a tanú hitének komolyságát. A módszere tehát az, hogy egy tanú által földobat egy képzeletbeli labdát, hogy ő maga leüthesse. A szöveget pedig úgy alakítsa a továbbiakban, hogy ő /és az ő álláspontja/ jöhessen ki belőle győztesen. Így folytatja:

1. Az Új világ fordítás saját maga jelenti ki, hogy az isteni név helyreállítása a fordítás alapvető ismertetőjegye

„E fordítás legfőbb vonása az isteni név helyreállítása az azt megillető helyre, az angol szövegben. Ez meg is történik, mégpedig az angolba általában elfogadott „Jehova” formát alkalmazva a Héber Iratokban 6973 esetben, a Keresztény Görög Iratokban pedig 237 alkalommal.” New World Translation, Reference Ed. 1984, p.6.

A fordítók helyesen jártak el a Héber Iratokban, amikor a hagyományos bibliafordítások „Úr” szava helyett az isteni nevet adták meg. De mi a helyzet a Keresztény Görög Iratokkal? Használták-e a Tetragrammatont, és mi bizonyítja, hogy használták?

Itt tehát elismerik, hogy Istennek van személyes tulajdonneve, ami a héber szövegben több ezerszer megtalálható. Az Újfordítású Biblia jegyzetekkel 1997-es [magyar] kiadása a 2Mózes 3:15-höz a következő lábjegyzetet fűzi: „szövegünk a régi hagyomány szerint Isten nevét – JHVH = Jahve – ÚR-ral fordítja, csupa nagybetűvel írva”. Továbbá a Tárgyi magyarázatokban az ÚR szóhoz ezt a magyarázatot fűzi: „Ebben a fordításban . . . Isten héber nevének a megfelelője”.

A Katolikus fordítás 1992-es kiadása a „Megjegyzések a könyv használatához” részben (a 8. oldalon) ezt írja: „ A Jahve nevet . . . a hagyománynak megfelelően »Úr« szóval fordítottuk. De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.” 

Hogy ez a régi hagyomány honnan ered, azt már nem firtatják, de hogy nem Jézus tanítását követik, az biztos. Az isteni név megjelentése, meg a név másként való fordítása, tképpen eltussolása, az homlokegyenest ellenkezik egymással. Ennyit hirtelen a fordítók lelkületéről, meg az isteni szeretet birtoklásáról, amik egymásnak hű tükörképei, hiszen ahol az egyik hiányzik, ott a valóságban a másik sincs meg.

Ami pedig az újszövetségi használatot illeti, ha Isten ugyanaz maradt Aki volt, és a személyében nincsen változás, akkor ugyanannak az Istennek ugyanaz a neve kellett hogy megmaradjon, hiszen Istennél /az Atyánál/ „nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jakab 1:17).

2. Döntő jelentőségű, hogy a Keresztény Görög Iratok kire használják az „Isten”, a Mindenható” és az „Úr” címet

Szükségtelen mondanunk, hogy ha a Keresztény Görög Iratok Jehovát és Jézust is az „Úr … a Mindenható” címmel azonosítanák, akkor az ellentmondana az Őrtorony Társulat teológiájának. Ahhoz, hogy belelássunk ebbe a komoly problémába, elég összehasonlítanunk az Új világ fordítás és a magyarul még ki nem adott Királyság sorközi fordítás szóhasználatát.

Vajon miért pont ezt a két kifejezést idézi a brosúra szerzője, és nem a Legfelségesebb/Magasságos kifejezést? Mert a háromsághit filozófusai az évszázadok alatt részletesen kidolgozták a kereszténység központi tanításának eme dogmává merevített tantételét, ahhoz pedig /többek között/ a fenti címeket találták alkalmasnak. Ami pedig a Legfelségesebb/Magasságos bibliai kifejezést illeti, mivel az nem illett a koncepciójukba, azt következetesen és céltudatosan hanyagolták. De ezt nagyon rosszul tették, ugyanis ezen buknak el, mert ezt nem tudják manipulálni/kiforgatni, mind a fenti kettőt.

Ez utóbbi fordításról ezt írja az Őrtorony Társulat: „... a görög szöveg sorai között a Királyság sorközi fordításban található egy másik fordítás is, egy szinte szó szerinti, szavankénti visszaadása annak, amit a görög tulajdonképpen az alapjelentés szerint mond (…) Ez lehetővé teszi még azoknak a kutatóknak is, akik nem értik a görög szöveget, hogy megállapítsák, mi áll tulajdonképpen az eredeti görög szövegben.”

Jehova Tanúi hirdetik Isten királyságát, 610. old.

A brosúra szerzője /nyilván nem véletlenül/ elfelejtette hozzátenni, amit a fent idézett könyv a sorközi fordítással kapcsolatban tartalmaz: „Ez a The New Testament in the Original Greek (Új Testamentum az eredeti görög nyelven) szövegét tartalmazza, amiként azt B. F. Westcott és F. J. A. Hort összeállította.”

Alapvető tudnivaló, hogy a mai ismereteink szerint a koiné hétköznapi görög nyelven megírt 27 újszövetségi kézirat egyetlen eredeti példánya sem maradt fenn napjainkig. De fennmaradtak és eljutottak hozzánk az eredetiről készült másolatok, azoknak további másolatai és egész másolatcsaládok. Ezek a Keresztény Görög Iratok kéziratainak hatalmas gyűjteményét képezik. Az egyik számítás szerint több mint 5000 kézirat létezik eredeti görög nyelven. De nem összetévesztendő: ezeknél a görög nyelv az eredeti, nem maguk a kéziratok!

Kb. azt lehet mondani, hogy a 2. század végén a Keresztény Görög Iratok kánonja lezárult, ami az USZ-ben lévő írások számát illeti, hogy melyik ihletett Istentől és melyik nem. Azonban ez az ihletettség nem vonatkozik minden egyes szóra, különösen, ami az isteni nevet illeti. Westcott és Hort szövege tehát a kéziratok összevetése alapján hitelesnek mondható, mégsem állítható, hogy az isteni név tekintetében szó szerint azonos azzal, amit konkrétan a bibliai írók maguk írtak.

Ugyanis mint tudjuk, a zsidók az évszázadok folyamán annyira elhajlottak Istentől, hogy nem merték már a nevét a szájukra venni, nem véletlen, hogy az elhajlásuk következményeképpen Isten Fiát sem ismerték fel Messiásként, hanem halálra adták. Isten nevének és Fiának elvetése teljesen összefügg, mindkettő egyugyanazon elkorcsosult lelkületről tanúskodik.

És mint már volt róla szó, bizonyos hagyomány eredményeképpen hanyagolták az isteni nevet, amely hagyománynak mind a mai napig akad nem is kevés követője. Amikor ez a zsidóktól kiindult hagyomány találkozott a kereszténységben megjövendölt hitehagyással (vö. Apcsel 20:29-30), akkor alakult ki az a nézet, hogy Isten maga lett emberré Jézus képében, vagyis Isten tképpen szentháromság, noha egy, de mégis három személyben egy, ami a Legfelségesebb/Magasságos Istennek a megcsúfolása, egyedüli személyének a ködösítése, és az igaz imádat elferdítésének a megalapozása.

Sose felejtse el senki, hogy mi az ára ennek a tévelygésnek: Az Evangéliumi Kiadó „KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL” című füzete mondja:

„Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás lenne.” (6. old.)

Ha tehát valaki célt téveszt Isten személyével/lényével kapcsolatban, akkor elkerülhetetlenül bálványimádásban köt ki.

Óriási tévedés lehetősége áll fent, különösen atekintetben, hogy Jézus Krisztus személye és az Atya személye ugyanannak az Istennek az öröktől fogva első, ill. második személyű megnyilvánulása-e, vagy Jézus csupán olyan szinten és mértékben isteni, amilyen mértéket neki az Atya megszabott, és annál nem több. /Tehát az Atyától eredő istenséggel rendelkező./ Ezt tisztázni és ebben tisztán látni a legfontosabb témák legalapvetőbbike, és az örök élet elnyerése szempontjából kikerülhetetlen.

                 Új világ ford.                                                   Királyság sorközi ford.

Én vagyok az Alfa és az Omega – ezt mondja Jehova Isten -, aki van, aki volt és aki eljön, a Mindenható. Jelenések 1:8	Én-vagyok-az Alfa-és-az Omega-mondja-Úr [küriosz, Lord]-az Isten-aki van-és-aki volt-és-aki eljön- a Mindenható.  Jelenések 1:8
… ugyanaz az Úr van mindenek fölött, aki gazdag mindazok iránt, akik hívják őt. Mert „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.” Róma 10:12-13	… ugyanaz-az Úr [küriosz, Lord]-mindenkié-gazdag levő-mindenki felé-aki hasonlóanhívni fogja-a-nevét-az Úrnak [küriú-Lord]-meg lesz mentve. Róma 10:12-13

Ha az apostolok a Tetragrammatont használták, amikor ezeket a sorokat leírták, akkor világos, hogy az „Isten” a „Mindenható” Jehovát jelenti. Amint azonban az a Királyság sorközi fordítás görög szövegéből és angol sorközi fordításából kiderül, a keresztény Görög Iratok az elejétől a végéig következetesen küriosz címet használják Jézusra. Ez logikusan azt jelentené, hogy az ihletett írók Jézust Jehovával azonosították. Nyilván nem feltételezéseknek, hanem a tényeknek kell dönteniük.

Hogy Jézust Jehovával azonosították volna az ihletett bibliaírók, az hétmérföldes tévelygésnek mondható. Pl. 2Timótheus 1:18 írja: „Az Úr engedje meg neki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon.” A Westcott és Hort szövegben mindkét helyen a küriosz szótári alak található. Ha ezalatt mindkét helyen Jézust kellene érteni, akkor ez a szöveg azt mondaná, hogy 'Jézus engedje meg neki, hogy irgalmasságot találjon Jézusnál” - ami elég groteszkül hat és értelmetlen is. Viszont az, hogy adja meg az Úr /Jézus/, hogy irgalmasságot találjon Jehovánál, így máris van értelme a kijelentésnek, és az Újvilág fordítás így is hozza, ami egy szöveghű fordítás.

Most nézzük a brosúra által idézett szövegeket:

„A Jelenések könyve Jézust egyértelműen a Mindenhatónak nevezi: .Én vagyok az Alfa és az

Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő /erkhomai/ : a Mindenható. (1:8). A szövegkörnyezet egyértelművé teszi, hogy kiről is van szó. Egyrészt az .aki eljövendő. kifejezés egyértelműen Jézusra utal, hiszen nem az Atyát, és nem is a Szentlelket várjuk vissza.” (Tóth Károly: A szentháromság titka)

Hogy ez az értelmezés mennyire sántít, rávilágít Jelenések 11:17 szövege: „Ezt mondván: Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő /erkhomai/ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.”

Itt az „Uram” mögött a Westcott-ban a küriosz van, de nem Jézusra vonatkozik, hanem Jehovára, hiszen a 15. versben ez van: „A világ királysága a mi Urunknak /küriosz/ és az ő Krisztusának királysága lett, ...” (Új világ ford.) Értelmetlen lenne úgy érteni, a mi Urunknak /Jézusnak/, és az ő Krisztusának.

Aki tehát eljövend, a Mindenható, az Jehova Isten, és hogy itt a Jel 1:8-ban a Westcott szövege kürioszt mond, az még nem jelenti, hogy Jézusról lenne szó, hiszen a szövegösszefüggés ezt nem támasztja alá!

A Róma 12:12-ben pedig a gazdagon adó Úrról van szó (vö. 1Timótheus 6:17), vagyis Istenről, a 13 vers pedig az Apcsel 2:16-21 idézetével párhuzamosan Jóel héber szövegét idézi (2:32), ahol a Tetragrammaton van, ami Isten nevét jelenti. Ezért jogosan fordítja az Új világ fordítás ezt a szöveget úgy, hogy „aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”.

De ha valaki Krisztus nevét hívja segítségül (vö. 1Korinthus 1:2) a fenti vers alapján, az még nem zárja ki, hogy Jehova nevét ne hívja segítségül, mivel a szent szellemtől vezetett gyülekezet nem azonosította őket egyetlen Úrként, hanem imában az Úr /Jehovát/ szólította meg, de Jézus nevére is hivatkoztak, segítségül hívva az ő nevét. (vö. Apcsel 4:24,30) Jehova és Jézus nevének azonosításáról tehát szó sincs!

Hogy a görög másolatokban miért van küriosz, a tetragramm helyett, az egy külön kérdés, ha a héberben, ahonnét idézve lett, a négybetűs istennév található. Ennek meg van a maga története.

Milyen bizonyítékok állnak ma rendelkezésünkre a κυριος (Úr) mellett, és milyenek a יהוה (Jehova) mellett?

Vajon az apostolok az isteni nevet (a Tetragrammatont) írták le, amikor a Jel 1:8-at vagy a Róma 10:1-13-at írták, vagy a görög küriosz szót?

Az Őrtorony Társulat gondosan dokumentált olyan héber fordításokat, melyek a Tetragrammatont használják. Amikor az Új világ fordítás „Jehová”-t hoz a görög szöveg küriosz-a helyett, akkor a lábjegyzetben mindíg ezekre a „J”-vel jelölt forrásokra hivatkozik.

EREDETI GÖRÖG KÉZIRATOK

(iu. I. század; elvesztek)

↓

KB. 5000 MÁSOLAT ÉS TÖREDÉK

(legkorábbiak a 2-5. századból)

↓

Wstcott-Hort-féle GÖRÖG SZÖVEGKIADÁS

(1881-es kiadás)

A κυριος (Úr) szövegforrása A יהוה (Jehova) szövegforrása

Westcott-Hort görög szövege: küriosz	14. századi és későbbi héber nyelvű fordítások („J”): „Jehova”
Királyság sorközi fordítás szó szerinti angol fordítása: „Lord” [„Úr”]	Új világ fordítás: „Jehova”

Legkorábbi („J”-jelzetű) héber fordítás a J² (Máté evangéliumát tartalmazza héberül), i. sz. 1385-ből származik. A leggyakrabban idézett héber fordítás, a J⁷ (a teljes Keresztény Görög Iratok héber nyelven) pedig i. sz. 1599-ből. A legújabb keletű az 1979-es J²² (szintén teljes fordítás). Ezzel szemben a Királyság sorközi fordítás lábjegyzetei szerint a legkorábbi görög kézirat, amely a görög kűriosz szót igazolja, már i. sz. 200-ban létezett. Az is közismert tény, hogy a legkorábbi görög kéziratokat, amelyek az „Urat” kifejező küriosz szót igazolják, alig egy emberöltővel azután másolták, hogy János megírta a Jelenések könyvét. A Királyság sorközi fordításban található információ szerint azonban azonban azoknak a héber fordításoknak a legkorábbi dátuma, amelyek a Tetragrammatonnak a Keresztény Görög Iratokban való létjogosultságát vannak hivatva igazolni, legkorábbi dátuma több mint 1000 évvel későbbi a görög másolatok dátumánál.

Fenti szöveg jókora csúsztatást tartalmaz, amikor a Tetragramm létjogosultságát a Keresztény Görög Iratokban a görög másolatok dátumánál 1000 évvel későbbire teszi. Ugyanis az első számú létjogosultságot a héberből fordított Septuaginta legkorábbi szövegei adják, amelyek tartalmazzák a héber Tetragrammatont. Nem véletlen ez, hiszen: „ Az úsz-i szerzők sokszor és sokféleképpen idézik az ÓSz-et. 275 alkalommal a LXX-t...” (Haag lexikon: Ószövetségi idézetek)

Tudvalévő, hogy a Szeptuaginta fordítást /a Héber Iratok görög nyelvű fordítását/ az i. e.-i III. században, 280 körül kezdte el Alexandriában 72 zsidó írástudó fordítani, és az i. e. II. században fejezték be. Jézus apostolainak napjaiban a görög volt a nemzetközi nyelv, sok gyülekezet a Septuagintát, a Héber Iratok görög nyelvű fordítását használta.

Van bizonyíték arra, hogy a Septuaginta töredékek fennmaradt legrégibb példányaiban Isten neve, a tetragrammaton ki volt írva arám vagy őshéber betűkkel. Pl. Robinson 1859-ben megjelent A Greek and English Lexicon of the New Testament című művében a görög Kyrios címszó alatt az alábbiak olvashatók: „E szó jelentése: Isten, mint legfőbb Úr, a világegyetem egyeduralkodója rendszerint a Septuagintá-ban héb[er] Jehova: יהוה megfelelője.”

A képen jobbra a Szeptuaginta első századi szövege látható  a jeruzsálemi Izrael Múzeumból, a Zakariás 8:19-21 és 8:23-09:04-ig, benne Isten neve négyszer, amelyek közül hármat itt láthatunk. A másik kódex az alexandriai ( balra ), 400 évvel fiatalabb példányban ugyancsak a Septuaginta, ahol az Isten nevét  felváltotta ugyanazokban a versekben KY és KC - csonka formái, a görög Kyrios ("Úr") látható.

A Holt-tengeri tekercsek is (amelyek az összes profetikus bibliai könyvből tartalmaznak részleteket) mintegy 2000 éves, az i. e. második század végéről való. Ebben pl. a Zsoltárok könyvének egyik részlete található, amiben Isten neve, a Jehova (JHVH) név a héber írásmód ősibb formájában jelenik meg, mint a tekercs többi része.

1971-ben közreadták egy Egyiptomból származó ősi papirusztekercs töredékeit (266-os leltári sz. Fouad-papirusz). Mit tártak fel a Septuagintának ezek az i. e. első vagy második századi részletei? Ezekben is megőrizték az isteni nevet.

De említhetjük azt a töredéket is, melyet az egyiptomi Oxyrhynchusban találtak, és a 3522-es számmal van jelölve, s amely még az i. sz. első században keletkezett. A mérete nagyjából 7×10,5 centiméter, és a Jób 42:11, 12-ből tartalmaz egy részletet, amelyben a Tetragramma óhéberül van írva.

A The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX (Septuaginta) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH-t) kyriosz-szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.” Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel.

Egy bibliai szótár a „Tetragram az Újszövetségben” címszó alatt ezt írja: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Úsz.-et [Újszövetség] eredetileg megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, Jahve szerepelt az Úsz. néhány Ósz.-ből [Ószövetség] származó idézetében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary).

Egy tudományos folyóirat, erről írt összefoglaló cikkében, nemrég ezt írta:

„Az Ó T[estamentum] keresztény korszak előtti görög [kézirata], az isteni [yhwh] nevet nem ,kyrios’ [Úr] szóval adta vissza, mint gyakran gondolták. A tetragrammaton rendszerint ki volt írva arám vagy őshéber betűkkel. … Későbbi időkben szurrogátumokkal [pótlékokkal] helyettesítették, mint ,theos’ [Isten] és ,kyrios’ [Úr] szóval cserélték fel a tetragrammatont. ... Alapos okunk van azt hinni, hogy hasonló séma szerint történt az Ú[j] T[estamentum] esetében is, azaz, eredetileg benne volt az isteni név az ÚT-ban, az ÓT idézeteiben és hivatkozásaiban, az idők folyamán azonban szurrogátumokkal helyettesítették.” — New Testament Abstracts, [Új Szövetségkivonatok.] 3, 1977. 306. oldal.

Az Apológia brosúrája teljesen más szemszögből közelíti meg az isteni név kérdését, amikor nem az ősi héber szöveget veszi alapul, hanem a legkorábbi görög kéziratot (kb. i. sz. 200), amelyben már nem szerepel Isten neve. Ezek a szövegek a Szeptuaginta fordítás évszázadokkal később készült másolataival vannak összhangban, de kérdés, hogy miért? Hová lett közben Isten neve, miért maradt ki a későbbi másolatokból? Talán a szent szellem ihletése maradt el, vagy a szent szellem éppen ezt ihlette? Lehet következtetni rá, hogy ez nem a szellem munkája volt, hanem a megjövendölt hitehagyásé.

Ha a Szeptuagintában tetten érhető a Tetragrammaton szándékos kihagyása, יהוה / κυριος - miért kellene mást várni a Keresztény Görög Iratok esetében?

Ugyanis:”Ez az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második felében jött létre.” (Dr.H.Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész.)

Tehát a Jézus valóságos Istennek való kinevezése hozta magával, hogy a másolók már benne vélték felfedezni Isten valóságos megtestesülését, vagyis hogy az ószövetségi Isten Jézusban lett emberré, akinek a neve egyértelműen az Úr Jézus, és nem az Úr Jehova. [ A trinitas (hármasság) kefejezést a latin teológus, Tertullian használta először a II. században, de e fogalom a Krisztus természetével kapcsolatos vitasorozat alatt fejlődött ki (lásd krisztológia).] Szerintük az ihletett bibliaírók Jézust Jehovával azonosították, és ez az oka annak, hogy Jézus színrelépése után már nincs indokoltsága az isteni név fennmaradásának, a róla való bizonyságtételnek.

„Jézus Krisztus Isten volta az egész Szentírás középpontja. Isten maga jött el, hogy az embert kimentse bűneiből. A Biblia azt tanítja, hogy Krisztushoz, mint Jehova Istenhez kell fordulnunk üdvösségért és szabadulásért.” (Krisztus Istensége, Evangéliumi Kiadó, 11.old.)

”Milyen kimondhatatlanul boldog az az ember, aki tudja, hogy az Ószövetség „Jahvéja” az Újszövetség Jézusa.” (A. P. Gibbs: Isten imádata, Evangéliumi Kiadó, 194.old.)

Az apostoli korszak utáni egyház már nem Jehovát imádta Jézus Krisztus által, hanem Jézust, mint valóságos Istent, akit a Biblia Istenének tartottak. Lásd:

„Istenünk, Jézus Krisztus”. (Antókhiai Ignatius /kb. i.sz. 50–117/: Levél az efézusbeliekhez, 15. fejezet)

„Ő Isten volt”. (Jusztinosz vértanú /kb. i.sz. 100–165/: Párbeszéd Trüphónnal, 126. fejezet)

„Isten lévén és ugyanakkor tökéletes ember”. (Szardiszi Melitón /élt kb. i.sz. 190-ig/: Anastasius of Sinai’s The Guide, 13.o.)

„Ő egyedül egyszerre Isten és ember”. (Alexandriai Kelemen /kb. i.sz. 150–215/: Intelem a görögökhöz; 1.7.1)

„mert Krisztus egyben Isten is”. (Tertullianus /kb. i.sz. 160–225/: A lélek; 41:3)

Plinius, büthiniai (Kis-Ázsia) helytartó, a 2. század elején így ír barátjának, Traianus császárnak: „A keresztények Krisztushoz, mint Istenhez, himnuszokat szoktak énekelni.”

A 2. század közepén Kelszosz, közép-platonista filozófus, így bírálja a keresztényeket: „Amikor azt mondjuk nekik, hogy csak a mindenség Atyját kell imádni, ők ezzel nem értenek egyet. Azt állítják ugyanis, hogy felekezetük alapítóját, vagyis azt az embert, akit ők Isten fiának hívnak, szintén imádni kell.”

A 2. század végén a költő, Lukianosz, ugyanezt ismétli: „A keresztények egy keresztre feszített bölcset imádnak.”

A szentháromság behozatala a keresztény köztudatba és Krisztus Istenként való imádása egyszerre feleslegessé tette Isten nevének a kihangsúlyozását, és látszólag meg is alapozta azt. Tehát ahogy tört előre és terjedt szét a háromság filozófiája, azzal arányosan sorvadt el az isteni név jelentősége is.

Legnagyobb részt az emberi tényezőnek egy olyan aspektusa érhető tetten ebben a folyamatban, amely egy bizonyos lelkületben gyökerezett, és gyökerezik mind a mai napig. Jól világít rá erre pl. az egyik r. katolikus bibliafordítás, amely a nyilvánvaló görög szöveget teljesen a saját elgondolása szerint fordítja: „Kinyilatkoztattalak téged.” (János 17:6, Békés—Dalos fordítás)

Ha a görög szövegre összpontosítunk, ott ez található: „Megjelentettem a te nevedet az embereknek”. (Károli ford.) Itt szerepel a görög onoma/név kifejezés, amelyet nem fordítanak le, ill. másként adnak vissza. Vajon miért? Mert szerintük a név magát a személyt jelenti, és a személyen van a hangsúly, nem pedig a néven. Káldi lábjegyzete meg is jegyzi: „a te valódat, a mi vagy, tégedet, a szentet, igazat stb.” - de nem kifejezetten a nevét. Holott a görög szöveg a személyre külön szót használ, pl. Istenre (vö. Zsidók 9:24) vagy Krisztusra. (2Kor 2:10)

„A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe (görögül proszópo, jelentése: arc, személy) előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán: ” (2Korinthus 2:10)

"Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe (görögül enópion, jelentése: vlkinek a színe előtt) előtt." (2Timótheus 4:1)

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt (görögül proszópo, jelentése: arc, személy) megjelenjék érettünk.” (Zsidók 9:24)

" És ez [Ő] előtte (görögül enópion/ vlknek a színe előtt) fog járni" (Lukács 1:17) „(Ez előtte (személye előtt) fog megérkezni..." ( Dr. Varga Zsidmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár, 325. old, az enópion címszó alatt.)

Amikor a Szeptuaginta fordítást évszázadokkal később újra és újra másolták, már a zsidó hagyományt követték, és a Tetragrammatont egyszerűen kihagyták a szövegből, miként a Békés-dalos fordítás is figyelmen kívül hagyta az onoma görög kifejezést. Előttük volt, mégis kihagyták. A lelkület és a végeredmény ugyanaz itt is ott is. Annak fordítja, aminek akarja, és ha akarja, akkor a JHVH istennév helyett beteszi a kürioszt, és utána ahhoz ragaszkodik. És váltig állítja, más kézirat nincs, csak ez, tehát ez a mérvadó.

Holott itt a görög onoma szó a mérvadó, ott meg az ősi héber betűk, amik Jehovát jelentik, nem pedig Jézust! Ez az Isten nevét hanyagoló lelkület aztán tovább él bizonyos körökben mind a mai napig:

Példa erre az a 2008. június 29-ei dátumú levél, melyet az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció küldött a katolikus püspöki konferenciáknak. Ebben a római katolikus egyház azt tanácsolja, hogy a tetragram különböző formáit az „Úr” kifejezéssel helyettesítsék. A Vatikán azt az utasítást adta, hogy Isten személyes nevét nem szabad használni és kimondani a katolikus istentiszteleteken elhangzó Istent dicsérő énekekben és imákban. Más vallási vezetők is – tartozzanak szintén a kereszténységhez vagy egyéb vallásokhoz – több millió ember elől titkolják el, hogy ki az igaz Isten.

"Az emberemlékezetet meghaladó hagyomány értelmében, amely már a fent említett Septuaginta fordításban is jelentkezik, a mindenható Isten nevét, amelyet héberül a szent tetragram, latinul pedig a Dominus 'Úr' szó fejez ki, minden népnyelvben egy ezzel egyező jelentésű szóval kell visszaadni." (Liturgiam Authenticam, # 41, c. -- Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció: Instrukció a népnyelvek használatáról a Római Liturgia könyveinek kiadásaiban; 2001. március 28.)

"A pusztán filológiai megfontolásokon túl, ott van még az Egyház hagyományához való hűség: a kezdetektől fogva a szent Tetragrammot keresztény környezetben nem ejtették ki, de nem is fordították le egyetlen nyelvre sem, amelyekre a Szentírás le lett fordítva." (Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója az Amerikai Püspökök Konferenciájához, 2008. június 29.)

Ezek után lehet csodálkozni azon, hogy az Apológia Kutatóközpont hasonszőrű lelkülettel bíró képviselői azt kérdezik, hogy „A TETRAGRAMMATON – lényeges a hited számára? És meg is válaszolják, hogy »nem«. De a mi válaszunk az, hogy IGEN!

A brosúra a továbbiakban így folytatja:

Némely esetben eltérés van a Keresztény Görög Iratok és a Septuaginta (LXX) között. A Septuaginta a Héber Iratoknak egy kb. i. e. 280-ban elkészült, görög nyelvű fordítása. Bizonyos Septuaginta-másolatokban megtaláljuk a Tetragrammatont. A Septuaginta azonban a Keresztény Görög Iratok egyetlen részletét sem tartalmazza. Ráadásul nem ismeretes a Keresztény Görög Iratoknak olyan változata vagy akárcsak egyetlen töredéke sem, amely tartalmazná a Tetragrammatont. A tetragrammaton létjogosultságát a Keresztény Görög Iratokban egyedül az i. sz. 1385-ből és a még későbbről származó héber fordítások vannak hivatva igazolni. Ezek azonban mind a görög kéziratok alapján készült fordítások, amelyek főleg a Héber Iratokból vett idézetek esetében, és azokon kívül tetszés szerinti helyeken Jehovával „fordították” a küriosz-t.

Nem mond igazat Szalai, amikor azt állítja, hogy a Septuaginta a Keresztény Görög Iratok egyetlen részletét sem tartalmazza. Mert hogy azokat isteni sugallat folytán bizony tartalmazza, amiket a Keresztény Görög Iratok visszaidéz a Szeptuagintából.

Azután annak sincs jelentősége, hogy az ÚSZ ismert egyetlen töredéke sem tartalmazza az isteni név héber megfelelőjét, mert ezek egyike sem azonos az apostoli korszak eredetijével. Pontosabban van jelentősége, mégpedig abban, hogy nem tartalmazzák, vagyis hogy kihagyták belőle. Mert ez a kihagyás azonosítja a lelkületüket, mely lelkület nem azonos azzal a lelkülettel, amely kezdetben használta az isteni nevet.

Így a létjogosultság nem a későbbi héber fordításokra alapozódik, hanem sokkal inkább a korábbi görög kéziratokra, mármint a Szeptuaginta görög fordításokra, amelyek még tartalmazták az isteni név héber szóalakját a JHVH-t.

Aztán az a vád sem áll meg, hogy tetszés szerinti helyeken van Jehovával fordítva a Küriosz, hanem ott, ahol a Keresztény Görög Iratok idézik a Héber Iratokat, ill. ahol a mondat értelme megkívánja, hogy a két idézett „Úr” közül az egyiket Jehovával azonosítsuk, vagy éppenséggel azt az egy „Úr”-at Jehovával azonosítsuk, mivelhogy az az Úr Jézust a szövegösszefüggés szerint nem jelentheti. Lásd: Lukács 4:18 [Ézsaiás 61:1]; Róma 10:13 [Jóel 2:32], Lukács 20:42 [Zsoltárok 110:1]; Márk 13:20.

„Ha az Úr meg nem rövidítette volna”, nyilván nem jelentheti Jézust /kürioszt/, hanem csakis Jehovát, különben értelmetlen lenne a mondat, mivel evidens, hogy Jézus nem magáról beszélt a Márk 13:20-ban.

Összefoglalás

Az Őrtorony Társulat fordítása azon az alapon állítja vissza a „Jehova” nevet a Keresztény Görög Iratokban, hogy a Tetragrammaton felbukkan olyan héber fordításokban, amelyeket annak az ismert görög szövegnek az alapján készítettek, amely nem is tartalmazza a Tetragrammatont.

Valótlanságot állít, hiszen Máté eredetileg héberül írt, elképzelhetetlen, hogy ne használta volna Istennek a nevét, főleg az „Ószövetségből” vett idézetekben, ahol ez a név előfordult.

Az Újvilág Fordítás a „Jehova” nevet azon felül is használja, ami idézetként jelenik meg a Héber Iratokból, mégpedig azért, hogy segítsen az olvasónak eligazodni abban, mikor utal a szöveg Jehova Istenre, és mikor Jézus Krisztusra, amidőn az „Úr” [Kyrios] szó jelenik meg a görög szövegben.

Íme a tények összefoglalva:

• a Görög Iratoknak nincs olyan szövegváltozata vagy töredéke, amely tartalmazná a tetragrammatont, vagy akárcsak egyetlen héber betűt is;

Ez a szövegmásolók szegénységi bizonyítványának az eredménye, mivel írásaikból kihagyták azokat a héber kifejezéseket, amiket a Szeptuaginta legkorábbi görög változatai tartalmaztak. Ők a másoláskor nem voltak olyan aprólékosak, mint elődjeik. Bárki aki akart magának egy másolatot, elkészíthette saját maga vagy felfogadott egy írástudót.

Az eretnekség mint probléma már az apostoli szerzők élete folyamán is megjelent az egyházban, és János apostol halála után még jobban kiteljesedett. Nagy volt a kísértés, hogy az eredeti szöveget a saját vagy munkaadóik eretnek felfogásaikhoz igazítsák a másolatot végzők.

• az Őrtorony Társulat nem bízik a meglévő görög szövegben, és 26 héber fordítást („J”) használ fel bizonyítékul a görög szöveggel szemben.

A görög kéziratok egyike sem eredeti, hanem másolat, a másolatok pedig a másolók felfogását tükrözték, miként a későbbi Szeptuaginta másolók munkáit is.

• a Társulat így a 2-5. századi görög másolatok helyett 14 századi és még későbbi héber fordításokat részesít előnyben;

Sőt, inkább korábbiakat, pl. a Szeptuaginta legkorábbi formáit.

• ezek a héber fordítások mind a görög kéziratok szövegén alapulnak, és a Jehova nevet ugyanolyan önkényesen használják, mint a Társulat.

Sőt, inkább többségében önkényesen nem használják, mert sem a Szeptuaginta korábbi változatait nem veszik figyelembe, sem a bibliai összefüggéseket, hanem csakis a háromságfilozófia eszmerendszerét, amihez a lelkületük szerint igazodnak – de bizonyíthatóan tévesen.

Mindennek a Tanúk könnyen utánajárhatnak. A 237 „Jehova” mindegyike fel van sorolva a magyar Új világ fordítás Függelékében. Aki tud angolul, az a Királyság sorközi fordításban utánanézhet a görög szövegnek, hogy

• tartalmazza-e a Tetragrammatont (יהוה) vagy sem.

Nem a görög másolatok a mérvadók, hanem korábbiak, pl. a Szeptuaginta ősi héber istennevet nevet tartalmazó formái.

• utána megnézheti a lábjegyzetet, amely elárulja, hogy melyik és mikori görög másolat támogatja a görög küriosz szót, illetve melyik és mikori héber fordítás támogatja a Jehova szót (az egyes kéziratok jeleit a kötet 13. oldalán lehet megtalálni),

A héberből fordított görög, legkorábbi Szeptuaginta változatok támogatják a Tetragrammaton használatát, amelyet a későbbi görög USZ-i kéziratok azért nem tartalmaznak, mert a kéziratok szerzőit a háromság filozófiája inspirálta, ezért az ősi héber istennév betűit küriosszal adták vissza.

• végül érdemes elgondolkodni azon, hogy a Társulat miért tulajdonít nagyobb jelentőséget kéttucat középkori fordításnak, mint az ókori görög másolatok ezreinek.

A görög másolatok eltérnek a régebbi görög Szeptuaginta változatoktól, amelyek tartalmazták a héber istennevet, a régebbiek tehát a mérvadóak, nem az utánuk jövők.

Ennek a kutatásnak a tétje nem kevesebb lesz, mint hogy kiderüljön: kicsoda Jézus az Őrtorony Társulat szerint, és kicsoda a Keresztény Görög Iratok írói szerint?

Hogy Jézus Krisztus nem a Legfelségesebb/Magasságos Isten, az a Héber Iratok és a Keresztény Görög Iratok alapján is bizonyítható. [Lásd részletesen itt]

És hogy Isten nevéhez milyen kapcsolat fűzi a keresztény egyház tagjait, arról részletesen itt olvashat.

A címben feltett kérdésre pedig a válasz igen, a Tetragrammaton lényeges a hitünk számára, ahogy olvassuk:

„Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Malakiás 3:16)

Az Őrtorony Társulat élen jár Isten nevének megszentelésében és dicsőítésében, amire a szent szellem által kapják az ihletést, így tudnak Isten nevének népévé lenni (vö. Apcsel 15:17), és másokat is ehhez hozzásegíteni. Hogy pedig Isten nevét visszaállították az Új világ fordításban, ez teljességgel annak köszönhető, hogy nem a zsidó és egyéb emberi hagyomány által akarják vezettetni magukat, hanem Isten tetszését keresik, és az ihletett írásokra támaszkodnak.

”Erős torony az Urnak neve, – mondja Salamon (Péld. 18:10) – ahhoz folyamodjék az igaz és bátorságos lészen. Joel pedig, miután a bekövetkezendő rettenetes csapást megjövendölte, ezt a mondást teszi hozzá (2:32): Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekült. Ez a mondás pedig, amint tudjuk, tulajdonképpen az evangéliumra vonatkozik, de azért alig minden századik embert indítja ez arra, hogy Istennek eléje menjen. Isten maga is így kiált Ézsaiás által (65:24): minekelőtte kiáltanának, én meghallgatom; még mikor szólnának, én meghallom.” …

„99. kérdés: Mit követel Isten a harmadik parancsolatban?

Felelet: Azt, hogy nemcsak átkozódással vagy hamis esküvéssel, de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk Isten nevét, se tiszteletlenül ne említsük; se ezekben a rettenetes bűnökben még csak elhallgatással vagy eltűréssel se vegyünk részt, hanem Isten szentséges nevét félelemmel és hódolattal e m l í t s ü k, hogy a mi igaz vallástételünkkel, segítségül hívásunkkal és minden beszédünkkel és cselekedetünkkel őt magasztaljuk.” (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere)

Szalai András szerint a Társulat önkényesen használja Isten nevét, önkényesen tették vissza az Új világ fordításba, mert nincs annak ott semmi keresnivalója – vagyis Isten saját személynevének a saját könyvében. Nagy durva kritika ez, különösen arra építve, hogy a maguk által kreált háromságfilozófia kedvéért teszik mindezt, és mert az általunk ismert nem apostoli eredetű Újszövetségi Görög Kéziratok nem tartalmazzák az isteni nevet. /Csupán a rövidített formáját, a hallelujah-t, /dícsérjétek JAH/vét/, amely a Jelenések könyvében fordul elő az ujjongó égi kórus ajkairól./ Isten nevet szerzett magának, amely ma is meg van! (vö. Dániel 9:15)

Az igaz, hogy rövidített formában, de nem annyira rövidített az, hogy teljesen megrövidítsék.

Az álkeresztények szerint ennek a formának van létjogosultsága:

Y H V H - - -

Az igaz keresztények szerint pedig ennek:

- - - Y HVH

Te melyik csoportba tartozol?

„És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.” (Zsoltárok 5:12)