motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. április 1., vasárnap

Isten Imádhat-e teremtményt ?

Isten imádhat-e teremtményt?


Krisztus Istenségéről szóló egyházi tanítások:

Krisztus istensége a Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus Isten. A Jehova tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan ellentmond a Bibliának” (www.ChristianAnswers.Net/hungarian )

Kicsoda Jézus? A Biblia szerint az Istennel való kapcsolatod az erre a kérdésre adott válaszodtól függ. (2 János 9:1, János 2:22-23). A hagyományos keresztény tanítás szerint Jézus Isten, aki emberré lett, ugyanakkor Isten is maradt. János evangéliumának nyitó versei nyilvánvalóan ezt a tanítást támasztják alá: „ (Isten-e Jézus Krisztus? - Pécsi Biblia Baptista Gyülekezet )

A Fiú tökéletes Isten, származása az örökkévalóságba nyúlik vissza. Ő örökké létezett, Istenként létezett, soha nem volt más mint Isten. A dicsőségből jött erre a világra, maga Isten öltött testet. Krisztus esetében nem arról van szó, hogy egy ember Istenné lett, hanem arról, hogy Isten lett emberré. Itt kezdődik az evangélium: Immánuel, velünk az Isten! „ (KRISZTUS SZEMÉLYE – evangéliumi.hu, könyvtár)

Ez a kijelentés: Jézus Krisztus Isten. Az Ószövetség Jehovája az Újszövetség Jézusa. Akárhogy is próbálkozunk vele, nem fogjuk tudni bebizonyítani, hogy három Isten van. A Szentlélektől való kijelentésre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük az igazságot, hogy Ő Egy. Kijelentés szükséges annak meglátásához, hogy az Ószövetség Jehovája az Újszövetség Jézusa. A Sátán beférkőzött az egyházba, és megvakította az emberek szemét, hogy ne lássák meg ezt az igazságot. „ (Jézus Krisztus Isten.)

Jézus istensége és a szenthagyomány
A Biblián kívüli forrásokat két csoportra oszthatjuk. Az elsôbe azokat a kijelentéseket soroljuk, amelyek az ôskereszténység hitérôl tanúskodnak. Forrásaink második csoportját olyan szentatyáknak kijelentései képezik, akik koruk keresztényei elôtt tekintélynek számítottak.

1.
Plinius levelében olvassuk, hogy a keresztények Krisztusnak mint Istenüknek himnuszt énekeltek (10 ep 97).
Iustinus (görögösen: Jusztinosz) említi, hogy a zsidók botránkozva emlegetik: a keresztények istene ,,Deus patiens'', szenvedô Isten (Dial 38 12).

Az eretnek Celsus (görögösen: Kelszosz) is úgy véli, hogy a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket azért, hogy eltemetett, halott Istent imádnak (Orig: Cels I 51).

A vértanú-akták tanúsága szerint az üldözések idején sokaknak azért kellett meghalniok, mert
Jézuson kívül más Istent nem voltak hajlandók elismerni (Acta Iust 2; Carpi 5; Pionii 9 etc.).

2.
Az ismeretlen szerzôtôl származó Didaché a jeruzsálemi bevonuláskor felujjongó köszöntést (,,Hozsanna Dávid Fiának!'') így módosítja: ,,Hozsanna Dávid Istenének!'' 10,6).

Római Szent Kelemen azt írja Jézusról, hogy ô szólt a Szentlélek által az ószövetségi szent iratokban (21 12). Más helyen Kelemen doxológiába foglalja Jézus nevét az Atyával és Szentlélekkel egyetemben (58 2).

A Kelemen második levelének nevezett legrégibb keresztény prédikáció így kezdôdik: ,,Testvérek, úgy kell nekünk gondolkodnunk Jézus Krisztusról mint Istenrôl, mint az élôk és holtak bírájáról (1 1).

A Barnabás-levél szerint Krisztus Isten Fia, és a világ teremtésekor neki mondta Isten: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá'' (5 5). Ha nem testben jelent volna meg, nem bírnánk el dicsôségét, miként szemünk sem bír a napba nézni (5 10).

Ignatius (görögösen: Ignátiosz), Szent János apostol tanítványa ,,utánozni akarja Rómában az ô Istenének szenvedéseit'' (Róm 6 3). Így ír továbbá: ,,Egy a mi orvosunk, született és születetlen, testben élô Isten (Ef 7 2). ,,A mi Istenünket, Jézust Mária méhében hordozta'' (Ef 18 2). Másutt ,,ember alakban megjelent Isten''-t emleget (Ef 19 1).

Polycarpus (görögösen: Polükarposz) szerint Krisztus az ég és föld ura, akinek minden szellem szolgál, és aki maga fog ítélni eleveneket és holtakat (2 1), aki az Atyával egyenlô hódolatot érdemel (Mart 17 3).

A Diognetushoz (gör: Diognétoszhoz) írt levél Jézust a mindenség teremtôjének mondja (7 2), akit az Atya mint Istent és mint embert küldött hozzánk (7 4). Ugyanô változatlanságot és örökkévalóságot tulajdonít Jézusnak (11 3).

Az apologéták Logosz-spekulációi -- mint a szentháromságtanban láttuk -- nem mindig szerencsések, de ezek a filozófiai oldalról való megközelítési kísérletek Krisztus örök létezését és az Atyával való egylényegűségét nem vonják kétségbe, sôt kifejezetten vallják). Így pl. Iustinus (gör.: Jusztinosz) (Apol 1 63; 2 10), Aristides (gör.: Arisztidész) (2 6), Theophilus Antiochenus (gör.: Theophilosz Antiokhénosz) (2 15 22), Hermas (gör.: Hermász) (Sim 1 1). Irenaes-t (gör.: Eirénaioszt) a gnósztikusok példája visszariasztotta a félreérthetô spekulációktól. Teológiájának vezérgondolata: Krisztus csak úgy képes összebékíteni az embereket Istennel, ha nemcsak ember, hanem Isten is. Tertulliánusz-nál már felvetôdik a krisztusi istenség és emberség egymáshoz való viszonyának kérdése. Ezt a viszonyt késôbb az Isten-ember kifejezéssel jellemzik. Ez a kifejezés (theantróposz) elôször Origenésznél olvasható. Ô többek közt ezt írja: ,,Megtestesült, mikor Isten volt, és miután emberré lett, maradt, mi volt: Isten: (Princ praef 4 7). (Katolikus dogmatika - Jézus Krisztus valóságos Isten - Zarándok.hu)

Római zsinat: „Tomus Damasi” (Kr. u. 382)
12. kánon. Ha valaki nem vallja Isten Fiát igaz Istennek, mint ahogyan igaz Isten az Ő Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a hatalmában van és mindent tud: az eretnek.” (Jézus Krisztus valóságos Isten – Depositum – katolikus hitvédelem)

Isten imádhat-e teremtményt?

Ha Jézus teremtményt imádhatott volna, akkor biztosan nem lehetett a mindenható Isten. A Biblia szerint Jehova Isten a Teremtő, az Ő akaratából van minden. („mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” - Jelenések 4:11)

Krisztus is Neki köszönheti a létét: „akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (János 5:26) Jézus az Atya által, Isten erejéből él: „én az Atya által élek... Isten erejéből él” (János 6:57; 2Kor 13:4)

Minden teremtménynek kiváltsága, és legszentebb kötelessége is egyben, hogy Őt imádja, - és nem fordítva!

Vigyázzatok, hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne imádjatok” (5Mózes 11:16, Káldi Neovulgáta ford.)

Ha pedig Isten nem engedi meg, hogy bárkit (vagy bármit) is imádjunk Rajta kívül, akkor nyilván Ő sem fogja imádni azt, akinek az imádatától mindenkit eltiltott.

Jézus Krisztus a zsidó nép tagjaként, velük együtt Őt imádta („ mi azt imádjuk, akit ismerünk” - János 4:22).
 
Ellenben az ördög rá akarta bírni Jézust arra, hogy imádati aktust mutasson be neki:

És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:9)

Mivel Isten felette áll az ördögnek és parancsol neki (vö. Jób 1:12, 2:1-6), még a lehetősége is (sőt még a gondolata is!) ki van zárva annak, hogy neki imádatot mutasson be, és erre az ördög nem is mert volna vállalkozni, hogy Istent imádatra bírja. („Isten gonoszsággal nem kísérthető...” - Jakab 1:13) Azonban Isten Fiával mégis meg merte tenni, mivel hogy ő nem volt testben megjelent Isten – ahogyan róla a háromsághívők híresztelik.

Nem Jézus volt a Jehova, hanem ő volt Jehovának a Felkentje, akit felkent angyaltársai közül, s akinek mindörökké megmaradó trónja Istentől való volt.

A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen... Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett... Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. „ (Apcsel 4:6; Zsidók 1:9; Zsolt 45:7, Magyar Biblia Tanács ford.)

Viszont Jézusnak lett volna alkalma és lehetősége (testben megjelent valóságos Istenként, mint Isten második személye, a Fiúistenként - ???) megtenni, amit kért tőle az ördög, de elutasította, azt mondván: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.” (Máté 4:10, Új Világ ford.)

Vagyis az Isten imádatát szorgalmazta, az Istent pedig egyedül igaz Istennek mondotta és az Atyával azonosította. (vö. János 6:27; 17:3) Saját magát pedig Istentől megkülönböztette, mint Aki nagyobb nála, és mindenki másnál is:

Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten... Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb... az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam... Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett.” (Márk 10:18; János 10:29; 14:28; Zsidók 6:13)

Ebből kifolyólag voltak alapvető korlátozottságai Istenhez viszonyítva (még feltámadása után is!), márpedig Istennek saját magával szemben - különös tekintettel a háromság dogmájára nézve, hogy ők, mint különböző személyek, de egy és ugyanazon Isten(ek) - nem lehetnek hiányosságai, - feltéve, ha Krisztus nem az, mint akinek beállítják. Vö.:

az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.... Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. .. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett... Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet.” (Máté 20:23; 24:36; Csel 1:7; Zsidók 5:8)

Ha pedig Krisztusnak tanulnia kellett, sokkal inkább kell tanulniuk a Krisztust Istennel azonosítóknak:

Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.” (1Kor 11:3) És nem csak földre jövetele előtt, önmagának megüresítése alatt, és feltámadása után, hanem mindenkor. Éppen ezért nem azonos Krisztus Istennel, és éppen ezért volt lehetősége imádni egy szellemteremtményt, amely a Biblia egyetlen valóságos Istenére nézve teljességgel és minden időre ki van zárva! Ha pedig az Ördög nem vetemedett arra a tévelygésre, hogy összekeverje és azonosítsa Istent ugyanazon Istenként a saját Fiával, akkor nem kellene a háromsághívőknek ebben a dologban még az Ördögön is túltenniük!

Csak mert vannak némely írásszövegek, amelyek Krisztus istenségéről tesznek említést (pl. Ézsaiás 9:6; János 1:1, 1:18), attól még igaz az, amit Pál apostol írt:

Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8:5-6)





Nincsenek megjegyzések: