motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. november 19., hétfő

63 görög kifejezés - az imáról.


„Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk (Máté 6:9)

63 görög kifejezés
- arról, hogy kihez imádkozzunk?

Amikor Krisztus imádkozni tanított, ezt mondta: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk (Máté 6:9) Itt a görög proszeukhomai (imádkozik) szót használja az Újszövetség, amely kifejezés soha nincs kapcsolatba hozva Jézussal! Már ez intő jel kellett volna, hogy legyen a Jézushoz való imádságot szorgalmazók számára, ne tanítsanak igeileg megalapozatlan dolgokat, mert az ilyesmi (az Istennek járó imádat részekénti ima másnak adása) kizárja a tanítványok sorából az elkövetőket! (János 8:31; 2Ján 9.) A felsorolt görög szavak visszaellenőrizhetők Balázs Károlynak a Nestle-Aland-féle komputer konkordanciával összevetett, sorszámozott, teljes (minden görög szót minden helyen bemutató) Újszövetségi Szómutató Szótárával.

A proszeukhé (imádság-4235) mindig Isten felé, nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei: A tanítványoké (Máté 21:22); Jézusé (Lukács 6:12; 22:45); az apostoloké (Cselekedetek 1:14; 6:4); a hívőké (Cselekedetek 2:42); Kornéliusé (Cselekedetek 10:4,31); a gyülekezeté (Cselekedetek 12:5); Pálé (Róma 1:10; Efézus 1:16); a keresztényeké (Filippi 4:6; Kolossé 4:2); az özvegyé (1Timótheus 5:5); Illyésé (Jakab 5:17); az elhívott szenteké (Jelenések 5:8;8:3-4).

A proszeukhomai (imádkozik-4236) szó kapcsolódási helyei: Jézus imádkozása (Máté 14:23; Lukács 6:12); a zsidó népé (Lukács 1:10); farizeusoké (Máté 6:5; Lukács 18:10); az apostoloké (Cselekedetek 1:24; vö. 15:8; 9:40); Saulé (Cselekedetek 9:11); Kornéliusé (Cselekedetek 10:30); a hívőké (Cselekedetek 12:12) a férfi és nő imája (1Korinthus 11:4-5); a nyelveken szólóé (1Korinthus l4:13); a keresztények egymásért való imája (Kolossé 1:3; 4:3; 1Thessalonika 5:25; 2Thessalonika 3:1; Zsidók 13:8); szenvedőé (Jakab 5:13); Illyésé (Jakab 5:17-18).

A (h)iketéria (sz.sz. [hogy] elérjen-mentést; azaz: menekülésért esedezés, -2428), Jézus fordul így Atyjához, ld. Zsidók 5:7-ben.

A proszküneó (imádni, hódolni-4252). Az imádat ebből a szóból van fordítva. Hogy Krisztus esetében melyik értelmezés helyes, magából a szóból nem dönthető el, mivel jelent Istennek kijáró imádatot (Máté 4:9-10; János 4:20-24; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4,10; 22:8-9), és embereknek adható hódolatot is. (Jelenések 3:9; Máté 18:26) 

Ami eldönti a kérdést, az a proszkünétész (imádók-4253) szó, amely egyértelműen az Atyához kapcsolja az imádatot. (János 4:23) Krisztus imádására így nincs bibliai alap, ennélfogva az Atya imádata az egyedül igaz és elfogadható imádat a Krisztus által – nem pedig az Atya és a Fiú és a szent szellem hármasságának imádata. Krisztusnak csupán hódolat adható. (Máté 8:2; Lukács 24:52; János 9:38; Zsidók 1:6)

Az eukhariszteó (hálaadás-2168). Imádságban mindig Isten felé, és soha nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei: Jézusé (Máté 15:36; 26:27; János 11:41); farizeusé (Lukács 18:11); Pálé (Cselekedetek 27:35; 28:15; Róma 1:8; 7:25; 1Korinthus 14:18; Efézus 1:16-17; Filippi l:3; Filemon 4); a keresztényé (Róma 14:6; 1Korinthus 14:17; Kolossé 1:12; 3:17); Páléké (2Thessalonika 1:3; 2:13); a véneké (Jelenések 11:17). (Hálát érezni vki iránt, köszönetet mondani). Pál és a gyülekezet köszönete Aquilának és Priscillának (Róma 16:4); A Lukács 17:15-18-ban a leprás arcra borult Jézus lábainál, hálát adott (köszönetet mondott), de a dicsőséget Istennek adta. 
 
Az eukharisztia (hálaadás, ha Istennek szól, az imádat egyik formája-2169), nem Jézus felé irányul. Kapcsolódási helyek: A nyelveken szólóé (1Korinthus 14:16); a hívőké (2Korinthus 9:11-12; Filippi 4:6; Kolossé 4:2-3; 1Thessalonika 3:9; 1Timótheus 4:3-4); teremtményeké és angyaloké (Jelenések 4:9; 7:12). (Hálás érzület, ha embernek szól), Félix, júdeai tiszttartó felé. (Cselekedetek 24:3)

Az anthomologeomai (hálát ad-437); csak Istennek. (Lukács 2:38)

A kharisz (hála, melyet a kegyelem vált ki – 5385). Lehet ima része, de lehet csupán a hála érzése, - ima nélkül. Kapcsolódási helyek: hála érzés (Lukács 17:9); hála Istennek (Róma 6:17; 1Korinthus 10:30; 15:57; 2Korinthus 2:14; 8:16; 9:15); hála Istennek a Jézus Krisztus által (Róma 7:25); hálás (kharisz) szívvel énekelni Istennek (Kolossé 3:16); hála érzése Krisztus felé (1Timótheus 1:12); hála érzése Isten felé (2Timótheus 1:3).

Az ekhó (bírni, birtokolni valamit, van neki valamije, hálás vki iránt, a hála birtoklása, van hálája-2192). Nem imában való hálaadásról van szó. Kapcsolódási helyek: a szolga felé (Lukács 17:9); Pál hálája Krisztus felé (1Timótheus 1:12); Pál hálája Isten felé. (2Timótheus 1:3) Lásd. Varga Zsigmond J. Újszövetségi görög-magyar szótár, 402.old. Kiadó: Református Zsinatiroda Sajtóosztálya, Budapest., 1992.)

A deészisz (könyörgés-1162), csak Istenhez, Jézushoz sehol, hisz földi szolgálata alatt ő is Istenhez könyörög. Kapcsolódási helyek: Zakariásé (Lukács 1:13); Annáé (Lukács 2:37); János tanítványaié (Lukács 5:33); a hívőké (Cselekedetek 1:14; 2Korinthus 9:14; Efézus 6:18; Filippi 1:19; 4:6; 1Timótheus 2:1); Pálé (Róma 10:1; Filippi 1:4; 2Timótheus 1:3); az özvegyasszonyé (1Timótheus 5:5); Jézusé (Zsidók 5:7); az igaz hívőké (Jakab 5:16; 1Péter 3:12).

Az aiteó (kérés-154) nem jelent feltétlenül imában való kérést! Jézus mondja a János 14:14-ben: Ha kértek engem (με) a nevemben, én azt megcselekszem.” Amikor Zebedeusék kérték Jézust, nem imádkoztak hozzá. (vö. Máté 20:20,22) A szamáriai asszony kérése sem ima lett volna. (János 4:10) Bárki kérheti Jézus segítségét anélkül, hogy azt imádkozás keretében tenné, ugyanakkor az Istenhez intézett ima is tartalmazhat kérést. (vö. erótaó)

Az aitéma (kérés-155). Isten felé hálaadással. (Filippi 4:6; 1János 5:15); a zsidóké Pilátustól. (Lukács 23:24)

Az erótaó (kérés, kérdezés -2065). Lehet imában vagy azon kívül. Jézustól kértek – ima nélkül (Máté 15:23; Márk 7:26; Lukács 4:38; 7:3; 11:37; János 4:31,40); Jézus kérése: (Lukács 5:3); Jézus imában való kérése az Atyától: (János 17:9,15,20); zsidók kérése Pilátustól (János 19:31); arimátiai Józsefé (János 19:38); a sántáé (Cselekedetek 3:3); a nem zsidóké (Cselekedetek 10:48); a hadbíráké (Cselekedetek 16:39); Pálé (Cselekedetek 23:18; Fillippi 4:3); a testvéré 1János 5:16b); Jánosé (2János.5).

A deomai (könyörgés, kérés-1189). Istennel kapcsolatban lehet az ima része, egyébként nem feltétlenül imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Istentől (Máté 9:38; Lukács 10:2; 21:36; Cselekedetek 4:31; 8:22,24; 10:2; Róma 1:10; 1Thessalonika 3:10); Jézustól (egyik sem ima része: Lukács 5:12; 8:28,38; 9:38); Jézus könyörgése (Lukács 22:32); a tanítványoktól (Lukács 9:40); Fülöptől (Cselekedetek 8:34); az ezredestől (Cselekedetek 21:39); Agrippától (Cselekedetek 26:3); a korinthusiaktól (2Korinthus 5:20; 10:2); Páléktól (2Korinthus 8:4); a galataiaktól (Galata 4:12).

A parakaleó (kérés, szólítás, stb. – 3870). Istennel kapcsolatban lehet imának a része, egyébként nem tartozik az imához. Kapcsolódási helyek: Jézusé (Máté 26:53); Pálé (2Korinthus 12:8); Jézustól való kérés (Máté 8:5,31,34; Márk 1:40; 6:56); szolgák egymás közt (Máté 18:29); atya a fiát (Lukács 15:28); kérés Páltól (Cselekedetek 16:9; 21:12); Félixtől (Cselekedetek 24:4); Fesztusztól (Cselekedetek 25:2); Isten kérése (2Korinthus 5:20); Titusztól való kérés. (2Korinthus 8:6)

Az exomologeó (vallást tenni, dicsérni, azzal, hogy hitet tesz vki mellett-1843). Lehet ima, de nem feltétlenül az. Kapcsolódási helyek: bűnmegvallás, nem ima (Máté 3:6; Márk 1:5; Cselekedetek 19:18; Jakab 5:16); Isten megvallása, önmagában nem ima, bár lehet Isten felé intézett ima része (Róma 14:11); Krisztus megvallása, önmagában nem ima (vö. Cselekedetek 2:32; 17:3; Róma 10:9-10), bár lehet Isten felé intézett ima része. (Fillippi 2:11); Jézus dicsőíti az Atyát, hitet tesz mellette, lehet ima, vagy annak része. (Máté 11:25; Lukács 10:21; Róma 15:9; vö. Zsoltárok 18:50, Károli f.)

A (h)omologeó (vallást tenni-3570), nem ima részeként. Kapcsolódási helyek: Jézus vallástétele embereknek (Máté 7:23); Jézus vallástétele az Atyának, lehet akár ima része is (Máté 10:32b; Jel 3:5); emberek vallástétele Jézusról (Máté 10:32; Lukács 12:8; János 9:22; 12:42; Róma 10:9-10; 1János 2:23; 4:15); a bűn megvallása (1János 1:9, nem mondja, hogy imában és Krisztusnak, - Varga Zsigmond szerint: „Isten ítélőszéke előtt”- i.m 680. old.); Isten nevének megvallása, dicsérete. (Zsidók 13:15)

A (h)omologia (a hit megvallása, hitvallás-3571). Nem imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Krisztus megvallása (2Korinthus 9:13; Zsidók 3:1; 4:14); a reménység megvallása (Zsidók 10:23); a hit megvallása. ( 1Timótheus 6:12)

Az epikaleó (segítségül hív, tanúnak hív, jogi nyelven fellebbez vkihez-1941). Isten nevének segítségül hívása leginkább imában történik (vö. 1Királyok 18:24,36-37), de előfordul Istenre való hivatkozás is – ima nélkül: „tanúm az Isten” (2Korinthus 1:23). Krisztus nevének segítségül hívása viszont nem hozzá intézett imát jelent, hanem reá való hivatkozást (vö. Cselekedetek 4:30; Zsidók 7:25), ill. közvetlen megszólítást. (vö. Máté 15:25; Márk 9:22,24)

Kapcsolódási helyek: Isten nevének segítségül hívása (Cselekedetek 2:21, vö. Jóel 2:32; Róma 10:12-14; 2Korinthus 1:23); Krisztus nevének segítségül hívása (1Korinthus 1:2; Cselekedetek 9:14,21; 22:16); István közvetlenül szólította meg a felemelt és megdicsőült Úr Jézust, amikor segítségül hívásával megvallotta őt (kinyilvánította a benne való hitét), mint aki képes őt (szellemét) elfogadni, van joga felette kedvező ítéletet hozni. (Cselekedetek 7:59) Ez után borult szólásra Isten elé, a Máté 5:44-ben olvasható tanítás szellemében: 'imádkozzatok üldözőitekért'.

A gyülekezet Istenhez intézett imájában Jézust vallotta meg, amikor reá hivatkozott, hogy Isten általa ad jeleket és gyógyítást. (Vö. Cselekedetek 4:30) Ilyenkor Jézus személyének elismerése valósul meg, annak elfogadása, hogy Jézus az Istentől küldött Messiás, akiben van az üdvösség, a benne való hit, megvallás és követés által. 
 
A kifejezés előfordul még Pálnak a császárra való hivatkozásánál, akit segítségül hívott (magasabb törvényes fórum közbelépését kérte ügyében), ami mutatja, hogy adott esetben egy keresztény bírósághoz fordulhat jogai érvényesítéséért vagy védelemért - (de sohasem hittestvérei ellen - 1Kor 6:6); vö. Cselekedetek 25:11-12,21; 26:32; 28:19.

A boétheó (esedezik, segítséget kér-997). Közvetlen megszólítás, nem ima. Kapcsolódási helyek: Jézushoz (Máté 19:25; Márk 9:22,24); Pálhoz (Cselekedetek 16:9); izraelitákhoz (Cselekedetek 21:28); a segítés ténye. (2Korinthus 6:2; Zsidók 2:18; Jelenések 12:16)

Az eulabeia (kegyesség, istenfélelem-2124). Krisztus-félelem, mint olyan – nem létezik! Az Isten félelem mögött mindig az Atya, Jehova félelme van. (Zsidók 5:7; 12:28)

Az eulabeomai (istenfélelmet érző-2125). Csak az Istent tisztelő Nóéval fordul elő. (Zsidók 11:7)

Az eulabész (kegyes, istenfélő-2126). Krisztusról nincs említés. Kapcsolódási helyek: (Lukács 2:25; Cselekedetek 2:5; 8:2; 22:12); Krisztust a kereszténység valóságos Istennek tartja, - ezzel ellentétben és ezt cáfolandó az istenfélő kifejezést az Újszövetség sehol nem hozza kapcsolatba Jézussal, holott, ha valóban Isten volna (olyan egyedülálló módon, mint az Atya, vö. 1Kor 8:6; Róma 11:36), akkor ennek reá is vonatkoznia kellene, csakhogy nem vonatkozik sehol!

Az eulogeó (áld, áldott-2127). Krisztus áldottsága nem bizonyíték a hozzá intézett ima jogosultságához. Kapcsolódási helyek: Istent (Lukács 1:64; 2:28; 24:53; Jakab 3:9); embereket (Lukács 1:28; 24:50; Zsidók 6:14; 7:1,6; Lukács 6:28; Róma 12:14; Cselekedetek 3:26; Efézus 1:3); Krisztust (Máté 21:9; 23:39; Lukács 13:35; János 12:13). Hálát ad Istennek. (Máté 14:19; 26:26; Márk 6:41) Áldás mondás/dícséret felajánlás (1Korinthus 4:12; 14:16; 1Péter 3:9); áldott királyság (Márk 11:10); kenyér és halak (Márk 8:7; Lukács 9:16); áldás pohara. (1Korinthus 10:16)

Az eulogétosz (áldott-2128), csak Istennel van kapcsolatba hozva. Kapcsolódási helyek: Márk 14:61; Lukács 1:68; Róma 1:25; 9:5; 2Korinthus 1:3; 11:31; Efézus 1:3; 1Péter 1:3. A kereszténység egyik nagy tévtana, hogy a Róma 9:5-öt Krisztusra alkalmazza, holott az összes többi idézet se vele kapcsolatos, akkor az miért szólna róla? [Lásd még: a Róma 9:5 mindeneknek felett (epi pantwn) örökké áldandó Isten”-ről beszél, az Efézus 4:6 pedig azt mondja: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette (epi pantwn) van.” Kettő mindenek felett lévő Isten pedig nem létezik, hanem csak egy, Akiről azt olvassuk Zsidók 6:13-ban: „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.” 

Tehát egyetlen Isten van, Akinél nincsen nagyobb, ez pedig az Atya, Aki feje a Krisztusnak. (vö. 1Kor 11:3) Nem véletlenül mondta Krisztus, hogy az Atya nagyobb nála. (Vö. Ján 14:28; 10:29) És nem csak azért nagyobb, mert Krisztus éppen emberi formában volt, és azért mondta (ahogy a háromsághívők önkényesen kitalálják), hanem mert egyedül Ő önmagából való Lény, egyedül Neki van öröktől fogva való önélete (vö. Zsolt 90:2), Ő az egyetlen élő valóság, minden egyéb élet már csak fenntartott élet, Kívüle minden más élet már csak éltetett élet, a Fiúé is. (vö. Ján 5:26)

 [Nem véletlenül fogalmaz Jézus a Máté 12:42 szerint úgy, hogy nagyobb van itt Salamonnál. Hiszen ennek csak akkor van értelme, ha nem Ő az Isten, mert értelmetlen dolog lenne azt bizonygatni, hogy az Isten nagyobb, mint az ember, amikor ez nyilvánvaló, kézenfekvő, magától értetődő (evidens). Hanem akkor van értelme, ha Krisztusnak nagyobb bölcsesség, dicsőség, hatalom és rang adatott Istentől, mint Salamonnak.]

Az eulogia (áldás-2129). Krisztus áldása nem bizonyítja, hogy őhozzá imádkozni kellene, hiszen emberek is részesülnek ugyanilyen áldásban. Kapcsolódási helyek: Krisztus evangéliuma áldása (Róma 15:29); áldás Krisztusnak, ami nem jelenti azt, hogy istenítették (Istennel, az Atyával azonosították) volna őt a mennyben, hiszen a földön is csupán prófétának tartották, aki cselekedetben és szóban hatalmas volt az Isten előtt (Jelenések 5:12;13; vö. Lukács 24:19); Istent áldani (Jakab 3:10; Jelenések 7:12); Isten áldása (Efézus 1:3; Zsidók 6:7; 1Péter 3:9); áldás pohara (1Korinthus 10:16); hála-áldozat/adomány-ajándék (2Korinthus 9:5); Ábrahám áldása. (Galata 3:14) 
 
Az eukhé (kívánság, könyörgés, fogadalom, imádkozás-2171). Nincs kapcsolatba hozva Krisztussal. Előfordulási helyek: Hitből fakadó imádság Isten felé (Jakab 5:15); Pál kegyességi, fogadalmi felajánlása. (Cselekedetek 18:18; 21:23)

Az eukhomai (kívánság, könyörgés, imádkozás-2172). Jézussal nincs kapcsolatba hozva sehol. Kapcsolódási helyek: imádságban kérni Istentől (2Korinthus 13:7,9); kívánság Istentől (Cselekedetek 26:29); kívánság (Cselekedetek 27:29; Róma 9:3; 3János 2); imádkozni másokért. (Jakab 5:16; vö. 14-15) 
 
A paraklészisz (vigasztalás, könyörgés, buzdítás, intés-3774). Előfordulási helyek: A „minden vigasztalás Istene” nem Krisztusra vonatkozik. (Róma 15:5; 2Korinthus 1:3-7); Isten és Krisztus vigasztalása (2Thessalonika 2:16); vigasztalás ( Lukács 2:25; 2Korinthus 7:4,7,13; Filemon 7; Zsidók 6:18); a szent szellem vigasztalása (Cselekedetek 9:31); az írások vigasztalása (Róma 15:4); intés (Cselekedetek 13:15; 15:31; 1Korinthus 14:3; 2Korinthus 8:17; Filippi 2:1; 1Thessalonika 2:3; Zsidók 12:5); buzdítás. (1Timótheus 4:13; Zsidók 13:22)

A paraklétosz (pártfogó, közbenjáró, segítő-3775). Nincs buzdítás a hozzá való imára. Kapcsolódási helyek: első vigasztaló (közbenjáró-segítő) Krisztus (1János 2:1); más vigasztaló a Krisztus helyett küldött szent szellem (János 14:16,26; 15:26; 16:7); > vö. Istentől lehet kérni szent szellemet, és azt bárki kaphat, aki kér. (Lukács 11:13)<

Az enteuxisz (közbenjárás-1783). Nem Krisztushoz kapcsolódik. (Vö. 1Timótheus 2:1; 4:5)

Az entüngkhanó (közbenjár-1793). Nem Krisztushoz való könyörgésről van szó, hanem Krisztusnak értünk való közbenjárásáról. Kapcsolódási helyek: (Róma 8:34; Zsidók 7:25); a szent szellemről (Róma 8:27); Illésről (Róma 11:2); a zsidókról. (Cselekedetek 25:24)

A doxa (dicsőség-1391). Sok minden(ki)re vonatkozik, de a Krisztushoz való imádságot nem bizonyítja. Kapcsolódási helyek: az Atyáé (Máté 16:27; Róma 6:4); Jehováé (Lukács 2:9; Róma 11:36); Istené Lukács 2:14; Cselekedetek 7:2; Róma 1:23; Jelenések 4:9,11; 7:12); Krisztusé (Máté 19:28; 1Korinthus 2:8; Jelenések 5:12-13); Izraelé (Lukács 2:32); Salamoné (Lukács 12:27); embereké (János 5:44); kéruboké (Zsidók 9:5); korona (1Péter 5:4); Isten fiaié (Róma 8:21); férfié (1Korinthus 11:7); titoké (Kolossé 1:27); nap-hold-csillagoké. (1Korinthus 15:41)

A doxadzó (dicsőít, tisztel vkit-1392). Kedvező, nagyra becsülő véleményt hangoztat vkről, de nem szükségszerűen kapcsolódik imához. Kapcsolódási helyek: emberek (Máté 6:2); az Isten (Máté 9:8; 1Péter 4:11); az Atya (János 14: 13); az Atya neve (János 12:28; Jelenések 15:4); Jehova szava (Cselekedetek 13:48; 2Thessalonika 3:1); Jézus (János 8:54; Cselekedetek 3:13); a szolgálat (Róma 11:13); egy testtag (1Korinthus 12:26); Nagy Babilon. (Jelenések 18:7)

Az euszebia (kegyesség, istenfélelem, Isten iránti odaadás-2150). Istenfélelem 1Timótheus 2:2; az Isten (és nem Krisztus) iránti odaadás szent titka. (1Timótheus 3:16) – Ehhez tartozik annak felismerése, hogy Krisztus Isten akarata szerint töltött be minden reá vonatkozó igazságot (vö. Máté 3:15); Timótheus istenfélelme (1Timótheus 4:7-8); az istenfélelem tanítása (1Timótheus 6:3; 5-6, 11); látszata (2Timótheus 3:5). Istenfélelem (Titusz 1:1; 2Péter 1:3,6,7; 3:11); Krisztus az istenfélelemmel kapcsolatos szövegösszefüggésekben fel sem merül! 
 
Az euszebó (istenfélelőn élő, cselekvő-2151). Cselekedetek 17:23; 1Timótheus 5:4; (Vö. Cselekedetek 10:2,7)

Az euszebész (hitbuzgó-2152). Az isteni (nem krisztusi) önátadásban élők megszabadítása. (2Péter 2:9)

Az euszebósz (kegyesen, jámboran, istenfélő módon-2153). Akik istenfélően akarnak élni Kr.Jézusban” – és nem fordítva: 'akik krisztusfélően akarnak élni Istenben' - tehát az istenfélelem nem egyenlő a krisztusfélelemmel, - az isten-félelem mögött nem Krisztus áll, hiszen nem Krisztus az Isten, hanem az Atya, JHVH/Jahve/Jehova. (2Timótheus 3:12) Isten-félelemmel éljünk. (Titusz 2:12) 

A pipto (földre esik, (imádságnál-hódolatnál-hálánál) térdre borul, leborul-3998). Imádattal kapcsolatos: (Máté 4:9; 26:39; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:16; 19:4); hódolatnál: Máté 18:26,29; Cselekedetek 10:25); leborul Jézus lábainál (hálaadás/köszönetképpen) a gyógyulásért (Lukács 17:16; a köszönet még nem jelent feltétlenül imát – vö. Róma 16:4); énekléskor (Jelenések 5:8); angyal előtt téves indítékból (Jelenések 19:10; 22:8)

A gonü (térdelés-1119). Istennel kapcsolatban imával (Róma 14:11) párosul. Jézusé (Lukács 22:41); Istváné (Cselekedetek 7:60); Péter Jézus előtti letérdelésénél nem mondja a szöveg, hogy imádkozott volna (Lukács 5:8), viszont a Cselekedetek 9:40-ben kifejezetten mondja (lásd: proszeukhomai-4236). Pálnak az Atya előtti térdhajlása (Efézus 3:14) visszavezethető az Istenhez intézett imáira (Cselekedetek 20:36; 21:5), viszont a Jézus nevére való térdhajlás (Filippi 2:10) azt a megvallást igényli (Isten és az emberek előtt), hogy Jézus Úr az Atyának, az Istennek a dicsőségére – de azt nem mondja, hogy ezt imában kellene Jézusnak megvallani, hanem más esetekben azt olvassuk, hogy az emberek előtt kell ezt megvallanunk (a benne való hitünket). Emberekhez viszont nem imádkozunk! (vö. Róma 10:9-ll; Lukács 9:26; 12:8-9; 1János 2:23) 

Hasonlóképpen a Jelenések 5:8-13-ban a vének leborulása is dicséretet jelentett Jézus számára, és a hatalom, gazdagság, bölcsesség, erő, tisztelet, dicsőség és áldásra való méltóság megvallását, de az imádatot mégsem neki adták, hanem az Istennek, - ez a Jelenések egyéb helyei kapcsán egyértelmű. (Lásd: 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4) Végül szó van még a római katonák csúfolódó térdhajtásáról (Márk 15:19), az ellankadt térdek fölegyenesítéséről. (Zsidók 12:12), és a Baálnak való térdhajtásról, ami viszont bálványimádatot feltételez, hiszen Istennek tartották Baált. (Róma 11:4)

A gonüpeteó (letérdel-1120). A letérdelés Jézus előtt egyértelmű, de az ima nem. Pl. egy gazdag, ifjú elöljáró az eléje való letérdelést kérdezéssel (nem imával) kötötte össze. (Márk 10:17) Egy leprás letérdelve kérte a gyógyulást (Márk l:40), egy epilepsziás fiú apja ugyancsak letérdelve kérte, hogy irgalmazzon a fiának. (Máté 17:14) A szöveg nem mondja, hogy itt imádkoztak volna, mint ahogy pl. Jézus térdre esésénél ez nyilvánvaló volt (vö. Lukács 22:41), vagy Péternél és Pálnál. (Cselekedetek 9:40; 21:5) A római katonák térdre esése viszont kicsúfolást jelentett. (Máté 27:29)

A proszpipto (leborul-4263). A Krisztus elé való leborulás (Márk 3:11; 5:33; 7:25; Lukács 5:8; 8:28,47) vajon azt igazolja, hogy ő volt az Isten? Nem, hiszen ugyanez a leborulás van a börtönőr részéről Pál és Silás előtt, akik nyilvánvalóan nem voltak azonosak Istennel! (Cselekedetek 16:29) [De maga Jézus sem azonosította magát Istennel! Vö. Márk 10:18]

Az óidé (ének-5503). Istennek (Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3); Krisztusnak (Jelenések 5:9) - Dávidnak is énekeltek az asszonyok, de attól az még nem volt egy Dávidhoz intézett ima, hanem csupán elismerés. (vö. 1Sámuel 18:6-7) – pszalló (zenél-5467). Istennek: (Róma 15:9; 1Korinthus 14:15; Efézus 5:19; Jakab 5:13. vö. Máté 26:30)

Az a(i)dó (énekel-103). Jehovának: (Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3; vö. 5Mózes 31:30; Zsidók 2:12); Jézusnak: (Jelenések 5:9; a vének dicsénekéről lásd feljebb); a 144 ezer éneke a trón előtt. (Jelenések 14:3)

A (h)ümneó (himnuszt énekel-5114). Csak Isten felé. (Máté 26:30; Márk 14:26; Cselekedetek 16:25; Zsidók 2:12) 
 
A (h)ümnosz (himnusz-5115). Csak Isten felé. (Efézus 5:19; Kolossé 3:16)

A (h)üpszélosz (magas-5208) írja Jézusról, hogy az egeknél magasságosabb lett (Zsidók 7:26), - ez azonban még nem bizonyítja, hogy egy szintre került volna a Felséges Istennel, Akinek a jobbjára ült a magasságban (Zsidók 1:3), hiszen az neki a feje (1Korinthus 11:3), mert hogy nagyobb nála! (Vö. János 14:28)

A hüpszisztosz (legfőbb, legmagasztosabb, legmagasabban lévő-5210). A szentháromság-egy Isten dogmáját teljességgel megkérdőjelező kifejezés, - csak Istenre vonatkozik! Viszont Jézusra ugyanígy kellene, hogy vonatkozzon, ha ő valóságos Isten lenne - (mint a mindenható Isten 2. személye)? Előfordulási helyek: Máté 21:9; Mk 5:7; 11:10; Lukács 1:32,35,76; 2:14; 6:35; 8:28; 19:38; Cselekedetek 7:48; 16:17; Zsidók 7:1)

A megalóprepész (felséges dolog-3169). Istentől jön. (2Péter 1:17) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige. 
 
A megalünó (megnagyobbít, magasztal-3170). Jézus magasztalása (Filippi 1:20; Cselekedetek 19:17), még nem ima, hiszen az apostolok is részesek benne. (Cselekedetek 5:13; 2Korinthus 10:15); Istent (Lukács 1:46; Csel 10:46)

A megalószüné (felség-3172). Csak Istenhez kapcsolódik. (Zsidók 1:3; 8:1; Judás 25) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige.

Az epaineó (dicsérni,magasztalni-1867). Istent: (Róma 15:11); embereket. (Lukács 16:8; 1Korinthus 11:2,17,22)

Az aineszisz (dicséret-133). Csak Isten felé: (Zsidók 13:15)

Az aineó (dicsér-134), csak Istenről: (Lukács 2:13,20;19:37;24:53; Cselekedetek 2:47;3:8-9; Róm 15:11; Jel 19:5)

Az ainosz (dicséret-136), csak Isten felé: (Máté 21:16; vö. Zsoltár 8:2; Lukács 18:43)

A szebomai (Istenként imád/tisztel, istenfélő-4476). Krisztusra nem vonatkozik. (Vajon miért nem, ha ő az Isten?) Istent (Máté 15:9; Márk 7:7); Isten félése (Cselekedetek 13:43,50; 16:14; 17:4,17; 18:7,13); hamis Isten. (Csel 19:17)

A latreia (Istennek végzett szolgálat-2999). Jézushoz nem kapcsolódik. (János 16:2; Róma 9:4; 12:1; Zsidók 9:1,6) 
 
A latreuo (szolgálat-3000) az USZ-ben a Fiúval nincs kapcsolatba hozva sehol! (vö. Máté 4:10; Luk 1:74; 2:37; 4:8; Csel 7:7,42; 24:14; 26:7; 27:23; Róma 1:9,25; Fil 3:3; 2Tim 1:3; Zsid 8:5; 9:9,14; 10:2; 12:28; 13:10; Jel 7:15; 22:3-4; 14:1; Máté 5:8) 
 
A leitúrgosz (szolga-3011). Krisztus Isten igaz szolgája (Zsidók 8:2), Isten viszont senkinek nem szolgája, és nem is vett szolgai alakot magára, mint Krisztus. (vö. Filippi 2:7); Isten szolgái (Róma 13:6; Zsidók 1:7); Pál, Jézus Krisztus szolgája (Róma 15:16)

A timaó (tisztel, becsül-4991). Jézus és az Atya tisztelete (János 5:23) nem imádatot jelent, mert ha ez így lenne, akkor az Atyának tisztelet helyett imádnia kellene azt, aki Jézusnak szolgál, ami abszurd. De megbecsülést tanúsít emberek iránt. (János 12:26); az Atyát tisztelni (Máté 15:8-9; János 8:49); Jézust tisztelni. (Máté 27:9); embereket tisztelni (Máté 15:4; Cselekedetek 28:10; 1Timótheus 5:3; 1Péter 2:17)

Timé (megbecsülés, tisztesség-4992). Istennek (1Timótheus 1:17; Jelenések 4:9,11; 5:13; 7:12); Jézusnak (1Timótheus 6:16; Jelenések 5:12-13)b – Jézus magát prófétának, ember és Isten fiának (soha nem az Istennek!) mondta, akinek nincs tisztessége a saját hazájában. (Vö. János 4:44); embereknek. (Zsidók 2:7; 1Péter 2:7, Jelenések 21:26)

A Jelenések 22:20: „Ámen. Jöjj el, Uram Jézus.” Nem jelent feltétlenül Jézushoz szóló imát az Ámen szó jelenléte, hiszen az Ámen szó (imán kívüli) megerősítésre (úgy legyen) is van használva. (vö. 1Király 1:36; Jeremiás 28:6) Az Ámen szó isteni kijelentésre válaszul is elhangzik, pl. Jeremiás 11:5-ben, amely hasonlóképpen (megerősítésként) a hozzájárulás bizonyságaként hangzik el. A „jöjj” ima nélkül előfordul pl. Lukács 7:3; János 4:49; 1Korinthus16:22-ben. A János 3:5-ben Jézus mondja: „Ámen, Ámen, mondom neked” - aminek az imához semmi köze. (vö. Vida)

Összegezés: A fenti 63 görög kifejezés egyike sem támasztja alá, hogy Jézushoz, mint valóságos (az Atyával egyen-rangú) Istenhez imádkoznunk kellene. Olyan szöveg nincs a Szentírásban, amely olyan imát mutatna be Krisztus felé, mint amilyent bemutat az Atya, Jehova felé. Lásd pl. Salamon, Jézus és a gyülekezet imáját. (2Krónika 6:14-42; Máté 6:9-13; Cselekedetek 4:24-30) 
 
Az „aléthinoi proszkünétai(igazi imádók) kifejezés Jézus szájából hangzott el, aki az Atyához kapcsolta az igazi imádók imádatát, köv. képpen, aki mást imád az Atyán kívül, az nem tartozik az igazi imádók közé! (János 4:23) Jézus azokat tudja megmenteni, akik általa(rá hivatkozva) járulnak (közbenjáró által – 1Tim 2:5) Isten elé, és nem őeléje (Krisztus elé), mint valóságos Isten elé (hiszen akkor újabb közbenjáróra lenne szükség, mivelhogy Isten elé közbejáró nélkül nem lehet menni - János 14:6; Zsidók 7:25)

„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk…” (Máté 6:9) – nem pedig: 'mi Anyánk (Mária)', vagy 'mi Urunk (Jézus)', vagy 'közbenjárónk (szent Antal, meg a többiek)'. Hogy a kereszténység egyházai NEM ENGEDELMESKEDNEK Krisztusnak, bizonyítja, hogy a Biblia alapvető tanítását az imáról nem értették meg, ennélfogva hamis (nem a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló) vallást gyakorolnak, amikor Jézushoz és más személyekhez imádkoznak, illetve a hozzájuk való imádságra buzdítanak!

Az engedetlenségről olvashatunk: János 3:36; Róma 2:8; 5:19; Zsidók 2:2; 4:6,11; Titusz 1:16; 3:3; 1Péter 3:20; 4:17.




Nincsenek megjegyzések: