Richard Dawkins azt írja az egyik könyvében, hogy Tamás a legszimpatikusabb az apostolok közül, mert ő bizonyítékot követelt, ennek ellenére az ő történetét negatívumként állítják be. A valláskritikára pedig szükség van, mert azzal bírják rá az embereket a gondolkodásra.
Az állítás szerint Dawkins nagyon jól rátapintott a lényegre, hogy miként működik a vallásos gondolkodás, ez az egésznek a magja: Tamás szkeptikus ember volt a leírások szerint, de ez a szkepticizmus nem tetszetős a vallásnak.
A vallás azt akarja, hogy bizonyítékok nélkül fogadj el olyan kijelentéseket ténynek, mint például a feltámadás. Tamás apostol erre nem volt hajlandó, nem adta fel a logikus gondolkodását.
A történetben hogyan is olvassuk:
- boldog vagy, hogy láttál, de még boldogabbak, akik nem látnak, de hisznek – (János 20:29)
Teljesen érthetetlen, de jól hangzó vallásos mondat. „Az ember akkor lenne boldog igazán ebben a témában, ha nem hinné, hanem tudná, hogy amit követ, az igaz.
Egy szkeptikus az, ki Tamás hozzáállását értékelni tudja, mert a gondolkodása hasonlít ahhoz, amit egy szkeptikus képvisel: aki nem fogad el tényként hihetetlen dolgokat, hanem bizonyítékot kér.”
A bibliai szöveg:
"...Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." (Tamás apostol, - Jn 20:25)
Csak a tényekre szorítkozva, már a kezdő felvezetés is hibás. Ugyanis Tamás nem volt hitetlen abban az értelemben, amilyen hitetlen az ateista, ill. az agnosztikus, amely ugyanazt jelenti, csak annyi a különbség, hogy az ateista nyíltan nem hisz, az agnosztikus meg sompolyog, hogy kikerülje a nyílt álláspont felvállalását.
Tamás, ha apostol volt, egy a tizenkettő között, akkor nem lehetett hitetlen, mert tévelygő ateistákat Krisztus nem választott ki apostolnak, ő meg ha valóban ateista lett volna, a keresztény kényszerzubbonyt nem tűrte volna meg magán. A hitük alapja Jézus Messiási voltának és az általa nyert kegyelemnek az elfogadása volt, amit a nyers zsidóság a cipésztől a főpapig elutasított és Jézus személyében halálra is adott.
Tamás a Jézus feltámadásában volt hitetlen: „A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát,…” Vagyis hogy látták élve, azt nem hitte el, nem pedig azt, hogy Jézus lenne az üdvössége alapja és záloga.
A János 1:42,46-ban kijelentették, hogy Jézusban a Messiást találták meg, a Máté 16:18-ban meg kinyilatkoztatást kaptak, hogy ő az Isten Fia. A Luk 24: 41-ben olvassuk: „örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak.” Előtte mondja a 11 apostolon kívüli tanítványoknak /az egyikük volt Kleofás/: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.”
Vagyis mindhárom esetben /a tanítványok, az apostolok és Tamás/ a hitnek egyik aspektusáról van szó, ami hiányzott, nem pedig az Istenben vagy a Messiás Fiában való hitről, ami alapvető hiányosság az ateistáknál.
[Ha látsz valakit, aki egy ládát nehezen tesz fel egy autó csomagtartójára, könnyebben segítesz neki, mint annak, aki csak ül a láda mellett és meg sem mozdul. Várja a sült galambot.]
Ugyanígy segített Jézus azoknak, akik már tettek erőfeszítést a hitben való előrehaladásban, de nem voltak perfekt mindenben. Mit mond erről a Biblia?
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jakab 1:5-8)
Tehát aki ül a ládája mellett és meg nem mozdul, az ott fog begyepesedni, ahol van, amíg az éjszaka korom sötétje hátba nem taszítja. De aki kezdi emelgetni a ládát, kutatja a bibliai kinyilatkoztatások értelmét, és ehhez kér segítséget, az fog kapni!
Van itt egy abszolút hamis kijelentés: - A vallás azt akarja, hogy bizonyítékok nélkül fogadj el olyan kijelentéseket ténynek, mint például a feltámadás. - Teljesen téves és önkényes definíció.
A Biblia másféle hitről beszél: „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” (Zsidók 11:1)
Pl. meg vagyok győződve egy fogaskerekes, működő karóra láttán, hogy valaki csinálta, mert az alkatrészei egy központi funkció végrehajtására vannak egybeszerkesztve. Pedig nem látom az alkotóját.
Az Istenben és a Tőle származó bibliai kinyilatkoztatásban való hit is akkor áll össze, ha megnézzük az anyagi világban lévő dolgok célirányú funkcióinak komplex működésre irányuló összetettségét /egybeszerkesztését/, ami a bibliai kinyilatkoztatásra is abszolút jellemző, hogy egy adott kijelentés van végigvezetve Mózest első könyvétől a Jelenésekig.
Mégpedig, hogy az Édenben elvesztett Paradicsom hogyan válik mégis valóra. Az összes többi bibliai könyv ennek a történelmi és útmutatásbeli részleteit tárgyalja, mint egy régi szakácskönyv, amely eligazít a főzés tudományában.
Az egy ateista rögeszme, hogy „ A vallás azt akarja, hogy bizonyítékok nélkül fogadj el …” Ami nem igaz. Hanem azt kívánja, hogy a kijelentések igazságtartalmát vizsgáld meg, járj utána, az összefüggések szálait sződd egybe, és biztos leszel benne, hogy intelligens idegenvezetővel találkoztál a Biblia személyében.
Ehhez nem feltétlenül szükséges csodákat látni, mert egy csodalátás mögött ha nincs alap és háttérismeret, akkor szemfényvesztésnek fog tűnni és nem lesz hiteles.
Az apostoloknak volt alapjuk a Jézusban való hitben, már emelték a ládát, de kevés volt a hiterejük feltenni a helyére. Jézus besegített azzal, hogy megmutatkozott nekik abban a testben, amiben megölték, a sebhelyek megmutatásával.
Richard Dawkins azt írja az egyik könyvében, hogy Tamás a legszimpatikusabb az apostolok közül, mert ő bizonyítékot követelt. - Neki miért szimpatikus?
Mert igazolást keres a hitetlensége jogosságának megindoklására. Azért nem hisz, mert eleve a hitetlen életpályát választotta, ugyanakkor az elméleteivel magának dicsőségvadászatból származó sikereket és hírnevet akart learatni, amit az istenhit neki nem adott volna meg.
A materialista tudós erre utazik, hogy a láthatatlan intelligenciával felruházott objektumokat a véletlennel magyarázza. Ez pedig egy rendkívül rafinált művészet, hogy miképpen tudja valaki hihetőnek feltüntetni azt, hogy a véletlen képes mindazt létrehozni, ami hemzseg az intelligenciától.
Pl. a működő óra szerkezete hemzseg az intelligenciától, de nem szétdobálva, hanem összerakva. A sejt felépítése ugyanígy, de ez utóbbit képes hihetően a véletlen önszerveződéssel magyarázni, és ez tetszik a tömegeknek, mert megszabadítja őket a Teremtőtől, amely korlátokat szab nekik: - NE TÖRJ HÁZASSÁGOT – meg ilyesmi.
A liberális szellemű ember gyűlöli az erkölcsi kényszerzubbonyt, tehát Dawkins megmondta a frankót: az Istent senki nem látta, ugyanakkor ami működik, az mind magától működik. De be is jött neki, mert minden követője már eleve így áll hozzá, kötetlenül akarja élvezni az életet!!!
Mindennek ez a lényege, hogy megfordítja a bibliai hitdefiníciót:
„Nem hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. /Hogy nincs Isten/ Aki nem hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan nem létezik, mivelhogy, hogy nem látja.” -
Annyi a gond, hogy nem lehet meggyőződve Isten nemlétéről, nem lehet benne bizonyos, mégis reméli, csak mert nem látja. Azért is írta az angliai buszkampányra a Dawkins vezette propaganda szövege: „Valószínű, nincs Isten, úgy hogy nyugodtan élvezd az életet.”
Én nem lennék ebben olyan biztos, mivelhogy ennek a szövegnek a betűsorrendje intelligenciát mutat, de összehasonlíthatatlanul több intelligencia van a bolygónk működésében, pl. vízkörforgás, a hold dinamókénti működésében, ami az apály-dagály ritmusát előidézi, a föld hajlásszöge, amely az évszakokat eredményezi, vagy a millióféle növény és állat komplex felépítése és az ökoszisztémába való szerepének a szükségessége, stb. Ebben sokkal több intelligencia van, mint egy ateista szellemiségű, pár szavas szövegben.
Végezetül sok ateista nem lenne hívő, mert egy csoda látása háttérismeret nélkül kételkedést szül. - Jóskabá’ feltámadt, mert nem is volt igazán meghalva. A tetszhalottak többnyire feltámadnak. - Könyörgöm, a XXI. Században élünk!
Az Istenben való hithez hajókötelek kellenek, amiket ki kell fejleszteni. Schwarzenegger is sokáig pumpálta az izmait, mire kigömbölyödött, az ateista kóró testéhez meg nem kell más, mint szellemi diétázás: a komoly, szellemi táplálékok nem fogyasztása, hanem a tagadás csipszeinek rágcsálása, amelyben nincsen táplálék.
Ha erre még ráönti a Kóla foszforos kórságát, amely szétmar mindent, ami útjába kerül, akkor a végeredmény az ágrólszakadt ateista szellemi klottgatyában való lófrálása a citrom ízű banán körül; annyi értelme van életed fakanalának, amennyit beleviszel.
Azt lóbálja hát éjjel-nappal, egy kis kábítószer, egy kis szex, egy kis vodka, a végén meg eldobandó a lerágott csutka. Ennél sokkal de sokkal magasabb rendű, amit a Biblia a jövőre vonatkozóan kínál.
[Egyébként azt a kutató szellemű ateisták meg is találják – minden hívő ateista alappal kezdte – csak a hígabbja marad meg a gőzölgő ősleves kátrányiszapja körül, amiből Shakespeare kimászott – anno, amikor az elméleti létrát lenyújtották neki a tudományosnak beállított istentagadásban utazók.]
