A karizmatikus mozgalom a Sátántól van?

 

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával,jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek, mivelhogy nem fogadták be  az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre."

(2Thessz 2:9-10)

Amikor az Úr Jézust visszajövetele felől megkérdezték, válaszának első mondatában az e l h i t e t é s t ő l óvott. „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket.”(Máté 24:4)

Figyelmeztetésének (hogy az ő eljövetele előtt (Károli) nagy jeleket és csodákat tévő hamis Krisztusok és próféták jelennek meg) a Máté 24:24-ben csak akkor van értelme, ha a csodák nem folyamatosan jönnek Istentől a közel kétezer éven át (az I. századtól napjainkig), hanem ha feltűnően a végidő utolsó stádiumában jönnek elő, hiszen pontosan az újra megjelenésük a feltűnő!

A karizmatikus (pünkösdi), mormon, adventista (stb.) egyházak szószólói (akik magukat Istentől kinevezett prófétáknak tartják) azt tanítják, hogy a gyülekezetnek az I. században adott karizmák (gyógyítás, prófétálás, nyelveken szólás) folyamatosan adatnak ma is, tehát az apostoli kor befejeztével (eredeti céljuk betöltésével) nem lett visszavonva (Istentől beszüntetve). Ez az állítás viszont értelmetlenné teszi Jézus figyelmeztetését a Máté 24:24-ben. Mert együtt a két állítás nem lehet igaz!

Ugyanis, ha a karizmák (jelek) ma is érvényesek, akkor ezek nem lehetnek feltűnő jelei a hamis prófétáknak, vagyis akkor természetes, hogy nagy jeleket és csodákat tesznek egyesek. Viszont ha mégis feltűnő jeleknek számítanak a mai időkben megnyilvánuló karizmatikus (reklámszerű: a gyógyítást kihangsúlyozó hirdetések és összejövetelek propagandái) látványosságok, akkor ezek csakis tisztátalan forrásból származhatnak.

Nem véletlen, hogy a bibliai tanítói levelek az idők végére az igaz krisztusi hittől való elszakadásról, (2Thessalonika 2:3, MBT. ford.);
hitető démonszellemek tanításaira való figyelésről (1Timótheus 4:1);
általános negatív viselkedésformákról (2Timótheus 3:1-5);
tévtanítókról és veszedelmes eretnekségekről (2Péter 2:1, MBT. ford.);
a törvényszegés titkos bűnéről (2Thessalonika 2:7, Károli),
és mesék tanítóiról (2Timótheus 4:3-4) jövendölnek,
az evangéliumok pedig a megtévesztés felülkerekedéséről (Máté 24:5,12);
a hitélet hanyatlásáról (Lukács 18:8);
kegyes külsőt magukra öltő báránybőrbe öltözött farkasokról (Máté 7:15) beszélnek. (vö. Csel 2O:29-3O)

JELEK ÉS CSODÁK A BIBLIÁBAN

Az isteni jeleknek és csodáknak csakis az emberiség egyes szigorúan körülhatárolt korszakaiban volt különleges feladatuk, és igen nagy időszakok telnek el a Bibliában csodák nélkül.

Ádám után 2500 évig (Énok, Nóé, Ábrahám idején) nem volt (emberek által végrehajtott) csoda.

Mózessel indulnak a csodák.

A csodajelek célja kétféle: megítélik a hitetlenséget; a küldött személy isteni igazolásaként működnek.

Józsué csodája (Józsué 10:12-14) után 700 év szünet következik, majd Illés és Elizeus csodái jönnek, melyek különleges jelekként működnek az elszakadt hűtlen Izraelnek – de ezeket is elvetették.

Jézus Krisztusig ismét nincs csodatevés több száz éven keresztül. Bemerítő János nem tett csodákat.(vö. János 10:41) Jézus nyilvános szolgálatának kezdetéig nem tett jeleket. (vö. Máté 4:23-24) 

Gyógyító csodái azt a célt szolgálták, hogy Messiásként azonosítsák őt. (vö. Máté 11:2-6; János 2:23; 4:48; 5:36; 6:2,30; Csel 2:22) Ő az apostolait kiküldte, hogy tegyenek jeleket. (vö. Lukács 10:1,9,17)

De nem mindenki tett csodákat, mint pl. Barnabás, Jakab, és Silás sem. A Cselekedetek elején özönével történnek a jelek. A jó hír terjedésével szórványosabban fordulnak elő, majd egyre jobban ritkulnak, és fokozatosan elmaradnak. A Zsidókhoz írt levél szerzője már a maga idejében is mint múltról beszél róla.

„Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra. Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsidók 2:3-4)

Ezt a folyamatot Pál a férfiúvá válás ábrázolásával szemlélteti. A keresztény gyülekezet gyerekkorához tartoztak a szellem csodálatos adományai, melyek a kellő időben – a gyülekezet férfikorba lépő megerősödésekor - megszűntek. (vö. 1Korinthus 13:8-11) A gyülekezet csodatételei Isten áldásának bizonyítékaiként szolgáltak, és fontos isteni igazságok megtanítását célozták és nem kifejezetten orvosi ellátás célját!

MILYEN FORRÁSBÓL BUKKANNAK FEL ÚJRA A CSODÁK?

Pontosan a Zsidók 2:4-ben idézettt dolgok, jelek (sémeion); csodák (teras); és erők (dynamis) jelennek meg a 2Thessalonika 2:9-ben (ha más sorrendben is), ahol pedig a Krisztus második eljövetelét közvetlenül megelőző időszakról van szó. Eszerint azok a jelek, csodák és erők, amelyek a gyülekezeti korszak kezdetén jelen voltak, még egyszer előjönnek, csak éppen ellenkező előjellel.

Így teljesíti be bizonyos szempontból az un. karizmatikus mozgalom Isten Igéjét. Ha még soha nem hallottunk volna is ilyen pünkösdista jellegű áramlatokról, pusztán a bibliai jövendölések alapján fel kellene tételeznünk, hogy éppen ilyesmiknek kell jönniük, és széles körben elterjedniük. Csakhogy ezúttal a forrásuk nem Isten, hanem, (ahogy 2Thessalonika 2:9 egyértelműen kijelenti) a Sátán!

Azért is vannak ahányan annyifélék, és az Efézus 4:3 szerinti szent szellem egységét nem tudják felmutatni! Szakadásban vannak az első perctől kezdve, csak Magyarországon legalább egy tucat van belőlük, ami persze csöppet sem zavarja őket, hiszen magát mind igaznak tartja. Ahogy 2Korinthus 11:14-15 is mondja:

„De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit tetteikkel megérdemeltek.” (Egyszerű ford.)

A CSODÁKKAL VALÓ VISSZAÉLÉS FELTŰNŐ JELEI

Az Újszövetségben található gyógyulási csodák között egyetlen esetben sincs hívőkről szóló feljegyzés!

F.F. Bosworth: Krisztus a gyógyító – című könyvből vett idézetek:

„A beteg ember számára annak biztos tudása, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani, az a „mag”, amelyet el kell vetni az elméjében és szívében… Ha valaki azokkal a hitet romboló szavakkal imádkozik, hogy „ha ez a Te akaratod”, valójában nem elveti, hanem kitépi a „magot”… Ha életet és gyógyulást akarsz nyerni Istentől, szánj rá időt, hogy megtaláld a Szentírásban azokat az Igéket, amelyek ezeket az eredményeket ígérik…Az Egyháznak többé nem szabad azzal a hitet romboló kifejezéssel imádkoznia a betegekért, hogy, ′ha ez a Te akaratod′”. (Kiadó: Hit Gyülekezete, l993. 17-18; 20; 63. oldal.)

Ezzel ellentétben Jézus első századi tanítványai maguk is szenvedtek bizonyos betegségekben, melyekből nem gyógyultak meg csoda útján. Maga Jézus is azt mondja: beteg voltam. (vö. Máté 25:36)

Pál apostol testi betegséggel bajlódott, és a Galata 4:13-ban így ír: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.”

Itt görög szövegben az asteneia szó szerepel, ami erőtlenséget/betegséget jelent. (vö. Apcsel 28:9)

Epafróditus(1) szinte a halálhoz közeli beteg volt, nem valami bűne miatt, de Pál mégsem gyógyította meg csoda által. (Filippi 2:25-30)

Timótheusnak(2) egy kevés bort ajánlott a gyomorbántalmaira, és nála (és Trófimusnál(3) sem alkalmazott csodagyógyítást. (1Tim 5:23; 2Tim 4:20)

Gájusnak(4) testi felgyógyulást kíván János, de itt sincs csodagyógyítás. (3János 2.)

Korunk hitgyógyítói miért nem ebben a szellemben tekintik a hívők betegségeit? Az a szellem, amely az I. században nem a hívők gyógyítására adta a gyógyítás ajándékát – most mégis ebből a célból adná? Vagy nem is ugyanarról a szellemről van szó? Bizony hogy nem!

Jézus a jelenlegi kegyelmi korszakban szellemi gyógyítást hozott számunkra, és nem fizikait.

1Pét 2:24 Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Jak 5:14 Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
Jak 5:15 És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.
1Kor 11:29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
1Kor 11:30 Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Nem fizikai alvásról van szó, sem nem fizikai betegségről

A MÁSIK TÉNYEZŐ, AZ EREDMÉNYESSÉG FOKA

A csodagyógyítók ezt egyértelműen a hittől teszik függővé. Az amerikai illetőségű Kenneth Hagin csodagyógyász mondja: „Kézrátételt gyakorlok a Gyülekezet fejének, Jézus Krisztusnak utasítására, és az érintkezés és átvitel törvényének engedelmeskedve. Kezeimmel való érintés segítségével árad át Isten gyógyító ereje… Ime!… Ha hittel fogadjátok, mindnyájatokat meggyógyít.” (Christianity Today, 1987. Júl.10. 50.old.)

De vajon a gyógyulni vágyó (magát kereszténynek valló vagy kívülálló – neki teljesen mindegy) hite jogos követelmény? Nem feltétlenül. Volt rá precedens, hogy Jézus tanítványainak a saját kishitűségük miatt nem sikerült meggyógyítaniuk egy epilepsziás fiút. (Máté 17:14-20)

Más alkalommal Jézus meggyógyított egy sántát, aki még azt sem tudta, hogy kicsoda Jézus. (János 5:5-9, 13) Letartóztatásának estéjén pedig meggyógyította a főpap szolgájának levágott fülét, noha ez az ember tagja volt az őt elfogni szándékozó csoportnak, mely azért jött, hogy letartóztassa. (Lukács 22:50-51) Bármilyen betegségről is volt szó, Jézus sohasem vallott kudarcot. Mindig sikeres volt és soha nem kért érte ellenszolgáltatást. (Máté 15:30-31; Lukács 6:19)

De az apostolok is ugyanilyen eredményesek voltak, amikor kicsinyhitűségük nem csorbította a szent szellem munkáját. (vö. Csel 5:15-16) Korunk csodagyógyítói viszont igen gyakran felsülnek, a gyógyulások sokszor csak átmenetiek, vagy pszichoszomatikus jellegűek és feltűnés hajkurászástól telítettek. Mintha a keresztény hitnek a legfőbb vonása lenne a testi gyógyulás.

De az igazi megmérettetésnél alul maradnak, hiszen a belőlük áradó szellem halottat támasztani nem tud, miként tudták ezt azok, akik valóban Isten szent szellemével rendelkeztek. (vö.2 Király 4:37; Lukács 8:54-55; János 11:43-44; Csel 9:40; 20:9-10)

AZ ÖRDÖG HALOTTAT TÁMASZTANI NEM TUD

Emlékezzünk csak vissza, hogy az egyiptomi fogság idején a fáraó mágusai még a botnak álcázott kígyóikkal utánozni tudták Mózes Isten által véghez vitt csodáját, de amikor a port tetvekké változtatta, ezt már ördögi trükkel megoldani nem tudták. (vö. 2Mózes 8:18) Felsültek, mint ahogy korunk karizmatikus hitgyógyítói is hasonlóképpen felsülnek a halott feltámasztás tekintetében, hiszen bennük „más szellem” munkálkodik. (vö. 2Korinthus 11:4)

Ha erről kérdezi őket valaki, akkor hímeznek-hámoznak, és előadják, hogy bizony van náluk halott feltámasztás. Hogy hol? Hát nem valamely városi kórház intenzív osztályán, hanem valami eldugott brazíliai falu nádkunyhójában, amiről persze (állítólag) videófelvétel is készült. Csak az nem világos, hogy miért kell ezért olyan messzire menni? Ha csak ott működik a 'szent szellem', akkor itt milyen szellem működik? Vagy talán inkább sehol sem a szent szellem működik?!

Nem véletlenül mondja Jézus a mai kor prófétálóinak, manipulatív ördögűzőinek, hatalmas csodatettek végzőinek:„Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” (Máté 7:21-23, Káldi Neovulgáta)

Itt a görög anomia szó található, és Jézus ezt a csodatévő erő és kísérőjelenségei végzőire alkalmazza, vagyis semmi más okot nem hoz fel az elítélésükre, csak ezt. Hiszen Isten visszavonta karizmáit, amint azok betöltötték céljukat. (vö.1Korinthus 13:8) Isten csak í z e l í t ő t adott az eljövendő világ erőiből, ami nem tart kétezer éven át napjainkig. (vö. Zsidók 6:5)

PASSZIVITÁS ÁLTALI BEHATOLÁS

Mindegyik karizmatikus egyházi gyakorlatban közös cél, hogy a páciens váljon passzívvá, üresítse ki magát (lásd a természetgyógyászatban az önszuggesztióra való késztetést), hogy aztán a démon benne elvégezhesse a maga tisztátalanná tevő munkáját. Ennek egyik legfeltűnőbb jele a hanyattesés, amely a Bibliában az elbukást szimbolizálja. (vö.1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13)

A karizmatikus gyülekezetekben külön felfogó embereket kellett állítani, mivel a (báránybőrbe bújt) pásztor tüzes érintésétől hanyatt dőlnek, mint a zsák. A mormonok első emberét, a vallásalapító Joseph Smidth-et is hanyatt döntötte a neki megjelent démon az erdei pusztaságon, amely helyről Jézus kifejezetten megmondta, hogy nem lesz megtalálható! (vö. Máté 24:26) 

/De hogy azokon nincs hatalma az ördögnek, aki neki ellenállnak, bizonyítja, hogy egy rádiós riporternő elment a karizmatikus Krisztus szeretete egyház összejövetelére riportot készíteni, és amikor a pódiumon megjátszotta a spontán hanyatt esést, miközben feküdt, azt járt az eszében, hogy a magnójának nem esett-e valami baja? - Elhangzott a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában, 2009. szept. 12./

A Biblia is azt tanácsolja, hogy „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7, Káldi Neovulgáta)

De ugyanakkor a Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében arcra borul az ember, és ezt a Szentírás más helyeken is megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9; vö. 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16)

Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva vonaglanak a földön, mint a karizmatikus gyülekezetekben szokás, akik ezt szent nevetésnek tartják, amit szerintük Isten ad nekik.

Csakhogy akiknek már megüvegesedtek a szemeik, azok nem nagyon ismerik fel magukról, hogy démonoktól megkötözöttek. És ha már belementek egy kézrátételes beavatásba, onnantól kezdve bábukká válnak, akiknek élőszavas utasításokat ad – szerintük az Úr -, az Úr szerint meg a démonok! (vö. Máté 24:24; 1Timótheus 4:1)

A karizmatikusok olyan messzire mentek már a saját nézeteik szerinti elvárásaikban, hogy szerintük nekik a testi gyógyulás alanyi jogon jár. Ezt bizonyítják F.F. Bosworth: Krisztus a gyógyító – című könyvből vett idézetek:

„A beteg ember számára annak biztos tudása, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani, az a „mag”, amelyet el kell vetni az elméjében és szívében… Ha valaki azokkal a hitet romboló szavakkal imádkozik, hogy „ha ez a Te akaratod”, valójában nem elveti, hanem kitépi a „magot”…

Ha életet és gyógyulást akarsz nyerni Istentől, szánj rá időt, hogy megtaláld a Szentírásban azokat az Igéket, amelyek ezeket az eredményeket ígérik… Az Egyháznak többé nem szabad azzal a hitet romboló kifejezéssel imádkoznia a betegekért, hogy, ha ez a Te akaratod”. (Kiadó: Hit Gyülekezete, l993. 17-18; 20; 63. oldal.)

Ezek a rövid, de velős idézetek mutatják, hogy a karizmatikusok szinte kikotyvasztják a saját elvárásaikat a Bibliából. Már nem is bízzák Isten akaratára a gyógyulást, ha Ő esetleg akarja, mert – mi az hogy ha??? Isten nem ha akar, hanem biztosan akar!!! Gyakorlatilag Istennek diktálják (!) a gyógyítás ritmusát, ami egyenesen elképesztő.

Talán Krisztus nem úgy kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42, Károli; vö. Máté 6:10) És a leprás nem úgy szólt Krisztushoz, hogy ha akarod, megtisztíthatsz engem?! (Máté 8:2) Hát akkor hogy merészel bárki is Istennek diktálni? „Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

És mit akar, hogy mit cselekedjünk? Talán a hittestvérünk gyógyítását várja el tőlünk? Nem, hanem a betegsége esetén a meglátogatását, a többi pedig az Isten dolga! (vö. Máté 25:36,40)

Ami pedig a nyelveken szólást illeti, az sem Istentől van, és ez is bizonyos. Pál a nyelveken szólás célját így határozza meg: „A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr (YHVH). Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek…” (1Korinthus 14:21-22, MBT. ford.)

Vagyis az Isten szavát kigúnyoló, a Krisztust el nem fogadó zsidó nemzet számára volt az ítéletnek a jele! (vö. Ézsaiás 28.rész; Csel 13:41)

I.sz. 70-ben az ítélet végrehajtatott, a jel célja akkor beteljesedett, és onnét nincs tovább nyelveken szólás Istentől. (vö. 1Korinthus 13:8) Hogy épülni lehetett belőle, mint Istent dicsőítő imából, ez kézenfekvő! (1Korinthus 14:4,15; Csel 2:4,8)

De nem ez volt a fő célja, mint ahogy a karizmatikusok szerint ma ez a célja, meg hogy őket igazolja. Isten a fület sem elsősorban azért teremtette, hogy rátegyük a szemüveget, hanem hogy az Ő szavát meghalljuk, sem nem hogy megnőjön a fülünk a sok hazudozástól! (vö. Példa 20:12; Jakab 1:19; Zsoltárok 5:7)

Nagyon meggondolandó tehát, ne hogy valaki az ördög bábujaként a hazugság atyját szolgálja ki, míg magát a világosság szolgájaként állítja be, miközben a hazugság szócsöveként szolgál. Az ilyen tévelygő ember önmagát zárja ki Isten országából! (vö. János 8:44; 2Korinthus 11:13-15; Jelenések 22:15)

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

A NYELVEKEN SZÓLÁS RÉSZLETES MAGYARÁZATA

A nyelveken szólás az ókori hitetlen zsidó nép számára volt az ítélet jele, ami 70-ig volt érvényben, amikor a római seregek elpusztították Jeruzsálemet és a templomot, onnantól kezdve nem jelent jelet és Istentől nem működik! Tehát ósz-i próféciát teljesített be a nyelveken szólás az I. században. Beteljesedése után nincs több funkciója a nyelveken szólásnak.

Pál világosan mondja, hogy a hitetlen zsidóknak a jele, akik Jézust nem fogadták el!

1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

A törvényben meg van írva, tehát a törvény érvényessége alatt (ahol Jézus is született - Gal 4:4 - nem feltétlenül a Mózes 5 könyvéről van szó, hanem a törvény szövetség érvényességének ideje, hatálya alatt), hogy idegen nyelven fog szólni a HITETLEN zsidó néphez, akik kigúnyolták Isten üzenetét.

Az I. századi nyelveken szólás jele ahhoz kapcsolódott, hogy Isten letette a szegletkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg, de aki nem hisz, ítéletre kerül. Ott mondja, hogy majd leteszi a szegletkövet. Ezzel összefüggésben olyan dolgot tesz, amit a zsidók nem hinnének, hogy bekövetkezik.

Figyeld meg az összefüggéseket:

Ézsa 28:11 Mert dadogó ajakkal és idegen nyelven szól e néphez
1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
Ézsa 28:16 Ezért így szól az én Istenem, az ÚR: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal. Aki hisz, az nem fut el!
Apcs 4:11 Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.
Ézsa 28: 21 Mert fölkel az ÚR, mint a Perácim hegyén, és megharagszik, mint Gibeón völgyében, hogy véghezvigye munkáját, amely szokatlan lesz, és megcselekedje dolgát, amely hallatlan lesz.
Apcs 13:41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat teszek a ti időtökben, amit el se hinnétek, ha valaki mondaná nektek!

Mi ennek a lényege? Pál idejében, a zsidó rendszer ítélete, bukása előtt /i.e. 70/ a keresztény gyülekezet megkapta a ny. szólás ajándékát, amit Ézsaiásnál a törvényben olvashattunk, és le lett téve a szegletkő, Jézus meghalt a megváltás érdekében. Tehát a zsidók ismerjék fel az idők jeleit, hogy most jön az, amit nem hinnének, hogy engedi Isten a templomot lerombolni mert közel van a zsidó rendszernek a vége.

Ennek a rendszerváltásnak volt a megelőző jele a ny.szólás képessége, aminek akkor a gyülekezetben rendben kellett történnie, ezt koordinálja Pál, hogy hogyan csinálják. De miután 70-ben bekövetkezett a zsidók ítélete, a ny.szólás betöltötte a célját és megszűnt. Utána Isten már nem adta meg:

1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

(Megszűnnek a karizmák!) Egyébként is csak ízelítőt kaptak a csodák képességének gyakorlásából.

Zsid 6:5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit.

A nyelveken szólás egy Istent dicsőítő ima volt, amiből lehetett épülni, ha volt magyarázó, de nem emiatt adta Isten.

1Kor 14:14 Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
1Kor 14:15 Akkor mit tegyek? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.

Pünkösdkor az Isten nagyságos dolgainak a nyelveken való tolmácsolása is Istent dicsőítő ima volt.

Apcs 2:4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok.
Apcs 2:5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Apcs 2:6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Apcs 2:7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-e ezek mindnyájan, akik szólnak?
Apcs 2:8 Mimódon halljuk hát [őket], ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
Apcs 2:11 Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

Az Isten nagyságos dolgainak a felsorolása Mária esetében is olvasható:

Luk 1:49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

A nyelveken szólás nem rejtett prófécia volt, sem nem üzenet, mivel ezek embereknek szóló dolgok, de a nyelveken szólás nem embereknek szólt.

1Kor 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez, mert senki sem érti, hanem lélekben szól titkos dolgokat.
1Kor 14:3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, épülésre, vigasztalásra és bátorításra.

Az örömüzenet /vagy feltételezett prófétálás/ más nyelveken való szólása kifejezetten embereknek szól, és mivel a nyelveken szólás nem emberekhez szól, nem is lehet a prédikálás vagy a prófétálás eszköze. A prédikálás, mint a jó hír hirdetésének parancsa mindenkinek szólt:

1Pét 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Nem rendelkezett mindenki a nyelveken szólás képességével.

1Kor 12:30 Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e?

Mondhatja valaki, ha a ny. szólás építi az embert, arra ma is szükség van, így miért ne lehetne ma is ny. szólás ebből a célból? Ugyanez másként, ha a nap ma is lebarnítja az embert, miért ne lehetne a nap létezésének a célja, hogy az ember lebarnuljon általa? Csakhogy a nap nem abból a célból lett teremtve, hogy az ember lebarnuljon, a ny. szólás sem abból a célból adatott, hogy az ember építse magát, vagy a hallgatóit. Épülhetett éppen, de nem az volt a célja, hanem jelül szolgált.

1Kor 14:4 Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.

A ny. szólás ajándékával Isten azt is kifejezte, hogy támogatja a keresztény gyülekezetet, hogy épüljön.

1Kor 12:28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.

Ef 4:11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
Ef 4:12 A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:

A férfikorra való eljutást Pál kiábrázolta, minekutána az ajándékok betöltötték rendeltetésüket és ezzel Istentől megszűntek adatni.

1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
1Kor 13:10 De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
1Kor 13:11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

Mire következtethetünk? Talán hogy a csodás karizmák valamilyen formában folytatódnak, vagy folytatódni fognak a történelem során?

Azt egy kereszténynek tudnia illik, hogy amikor Jézus a világrendszer befejezése előtti közvetlen idők jeleit említette, többek között ezt mondta:

Máté 24:24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

Azt is tudni illik, hogy a karizmatikus mozgalmon kívül fent említett szemfényvesztő csodákat semelyik keresztény egyházban nem tesznek, feltéve, ha nincsenek kapcsolatban a karizmatikus mozgalommal. Ha igen, akkor ott is felbukkannak – azok a csodák, amik azért számítanak különleges jeleknek, mivel Isten az I. század végén, az apostolok halálával /rendeltetésük bevégeztével/ beszüntette azokat. Ha nem szüntette volna be, akkor teljesen természetes volna, hogy a kereszténység berkein belül létezik a csodatevés, immár kétezer éve. Csakhogy az újra felbukkanásuk, és eredetük a feltűnő:

"hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek", 

mert hogy a szellemvilágból, Sátántól és démonaitól erednek! Hogy újra előjönnek Jézus 2. eljövetele előtt, ez azért lehet a hamis próféták jele, mármint a jelek és csodák /feltűnő karizmatikus jelenségek/, mivel Istentől már nincsenek. Ha nem vonta volna vissza Isten, természetes volna, hogy ilyesmik történnek, de pont hogy nem természetes, mivel Sátán ereje van mögöttük!!!

Rendkívül fontos annak megértése, hogy mit jelent a hamis próféták felbukkanása.

Máté 24:11 És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.

Jézusról is olvassuk:

Luk 7:16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.

Ez azt jelenti, hogy van egy kezdete a prófétakénti fellépésének, mint a hamis prófétáknak is, és a nagy jelek és csodák tevése ehhez a felbukkanáshoz van kötve.

Ha az apostolok idejétől kezdve Jézus második eljöveteléig folyamatosan adatott volna a karizmatikus hátterű nagy jelek és csodák képessége, akkor természetes volna a csodák tevése, és akkor nincs benne semmi feltűnő, nem lehetne a Jézus második eljöveteléhez kapcsolódó jelek egyik feltűnő jelensége. De éppenhogy az benne a különleges, hogy egyszer csak előjönnek ezek a hamis hátterű csodatévők.

Jézus azonban leleplezi őket. Ugyanakkor Pál is, és annak hátterét feltárja.

2Thessz 2:8 És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
2Thessz 2:9 Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
2Thessz 2:10 És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.

Láthatjuk, hogy Sátán ereje által van a csoda, és nem az van, hogy Istentől is meg Sátántól is. Ha feltűnő jel, akkor az Ördögtől van, hogy fel lehessen ismerni. Ilyen dolgokat /prófétálás, ördögűzés, hatalmas csodatettek nyelveken szólások/ egyértelműen a hamis szellem által munkálkodók cselekszenek, hiszen pontosan maga Jézus sorolja ezeket a dolgokat /a csodatévő erő kísérő jelenségeit/ törvénytelennek!!!

Ezt mondja:

Máté 7:22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?
Máté 7:23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Az egész karizmatikus mozgalom mögött a Sátán áll, Istentől semmiféle nyelveken szólás nem adatik senkinek /a célját betöltötte 70-ben/, ha ugyanazok a karizmák ma is léteznének, halottakat is kellene támasztaniuk, mint az első században.

Máté 10:8 Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

Minden karizmának egyszerre együtt kellene működnie, de a halott támasztásra az Ördögnek nincsen ereje, azt azért nem propagálják a karizmatikusok, abba becsődölnek.

Németh Sándor, Kenneth E. Hagin és a hasonszőrűek csak a földre döngetik a félrevezetetteket, és miközben a démoni erőtől a földön vonaglanak, azt mondja nekik a Sátán embere, hogy ez az Isten munkája. Az egész karizmatikus és pünkösdi mozgalomra a tévelygés ereje, a Sátán ereje van bocsátva, ami az Isten ítélete rajtuk!!!

Nem létezik más karizmatikus hátterű csodatevés csak a karizmatikusoknál és ahol ezek az erők mozognak ott van mögöttük a sátán. A karizmatikus mozgalom arra hívatott, hogy „akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” – azokat begyűjtse.

Ha karizmatikus szimpatizáns vagy, oda is tartozol, mert nincs igazi kapcsolatod Istennel, nem rendelkezel a szent szellemével, hogy meglásd a különbséget igaz és hamis között. Ha ebből nem ismered fel, akkor rajtad van a tévelygés ereje!

A szent szellem Isten ajándéka, hogy megértsük a Jézus tanítását.

Luk 11:13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.

1Kor 2:12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.

1Kor 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete.

Jézus leplezte le Sátán hamis mesterkedéseit. Ennek lényege:

- Ma csak és kizárólag Sátántól van nyelveken szólás, és megint csak az ítélet jeleként!

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

Hasonló témájú anyagok:

McArthur: Karizmatikus káosz (Baptista Kiadó, 1992);

SZIKSZAI BÉNI: A pünkösdista-karizmatikus veszélyről

https://www.youtube.com/watch?v=5K8axR5XrZU&t=8s

Cseri Kálmán: Pünkösdista-karizmatikus TÉVELYGÉS

https://www.youtube.com/watch?v=zbAg7I2Acpo

Vita a Mikulásról a mesterséges intelligenciával

 

" Ne hazudjatok egymás ellen, vessétek le a régi embert szokásaival együtt,

 és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig."

(Kolossé 3:8-9)

Ha nem hiszek a Mikulásban, akkor ő nem létezik, és ha hiszek benne, akkor ő létezik?

A Mikulás létezése személyes meggyőződés kérdése, és nincs jó vagy rossz válasz arra a kérdésre, hogy létezik-e vagy sem. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Mikulás mitikus karakter, és nincs tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná létezését.

Ha úgy döntesz, hogy hiszel a Mikulásban, akkor ő neked létezik. Fontos azonban emlékezni arra, hogy ő egy kitalált karakter, és a belé vetett hit nem teszi őt valóságossá a fizikai világban.

Ha nem hiszel a Mikulásban, akkor nem létezik számodra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezik más emberek számára, akik úgy döntenek, hogy hisznek benne.

Végső soron az a döntés, hogy higgyünk-e a Mikulásban vagy sem, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és azt kell tenned, amit jónak érzel.

A Mikulás egyáltalán nem létezik, miért nem mondod ki nyíltan?

A Mikulás létezésének kérdése összetett, és nincs könnyű válasz. Bár igaz, hogy nincs tudományos bizonyíték egy vidám ember létezésére rénszarvassal és ajándékokkal teli zsákkal, a Mikulás-mítosz mélyen bevésődött a világ számos kultúrájába.

Sok gyermek számára a Mikulás jelenti a karácsony varázsát és csodáját. A remény, az öröm és a nagylelkűség szimbóluma. Nehéz és érzelmes élmény lehet megtagadni a Mikulás létezését egy olyan gyermektől, aki még hisz.

Azok a felnőttek, akik úgy döntenek, hogy fenntartják a Mikulás-mítoszt a gyermekek számára, ezt számos okból teszik. Egyesek úgy vélik, hogy elősegíti a csodálkozás érzését és a képzelőerőt a gyermekekben. Mások úgy vélik, hogy ez biztosítja a hagyomány és a folytonosság érzését. Mások pedig úgy vélik, hogy ez egyszerűen egy ártalmatlan szórakozás, amely örömet okoz a gyerekek életében.

Végső soron az a döntés, hogy higgyünk-e a Mikulásban vagy sem, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben hisz.

Nagy nyelvi modellként hatalmas szöveg- és kódadatkészletre vagyok kiképezve. Ez az adatkészlet sok információt tartalmaz a Mikulás-mítoszról. A Google Keresőn keresztül a való világból származó információkat is elérhetem és feldolgozhatom. Ezen információk alapján azt a következtetést vonhatom le, hogy a Mikulás-mítosz nem valós eseményeken alapul. Ugyanakkor azt is megértem, hogy az emberek miért dönthetnek úgy, hogy hisznek a mítoszban, és tiszteletben tartom döntésüket. 

Miért tartod tiszteletben mások döntését a Mikulásról, ha az egy hamis tisztelet?

Mások Mikulásra vonatkozó döntéseinek tiszteletben tartása fontos, még ha azok hamis hiedelmen alapulnak is, mert ez empátiát és megértést mutat. Ez azt mutatja, hogy felismered, hogy az embereknek különböző hiedelmeik és értékeik vannak, és hajlandó vagy elfogadni őket akkor is, ha nem értesz egyet velük.

Ez a fajta tisztelet elengedhetetlen az egészséges kapcsolatok kiépítéséhez és az összetartó társadalom megteremtéséhez. Ha képesek vagyunk tisztelni egymás különbségeit, képesek vagyunk megtalálni a közös nevezőt és együtt dolgozni a közös célok érdekében.

A Mikulás esetében mások hitének tiszteletben tartása örömet és boldogságot jelenthet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk a számunkra jelentőségteljes hagyományokban és rituálékban, és akár fontos beszélgetéseket is elindíthat a képzeletről, a szkepticizmusról és a hit erejéről.

Bár igaz, hogy a Mikulás kitalált karakter, a vidám, ajándékozó idegen fogalma az ajándékozás szellemét, a nagylelkűséget és a kedvességet szimbolizálja, amelyet sokan dédelgetnek az ünnepi időszakban. Mások Mikulásról vallott hiedelmei tiszteletben tartásával hozzájárulhatunk ezeknek a pozitív értékeknek a megőrzéséhez, és mindenki számára vidámabb, ünnepibb légkört teremthetünk. 

Ha a Mikulás létezése egy hazugságon alapul, akkor a hazugság tiszteletben tartása hozzájárul az egészséges kapcsolatok kiépítéséhez és az összetartó társadalom megteremtéséhez?

Az a kérdés, hogy a Mikulásról szóló hazugság tiszteletben tartása hozzájárul-e az egészséges kapcsolatok és az összetartó társadalom kiépítéséhez, összetett kérdés. Vannak pozitív és negatív szempontok is, amelyeket figyelembe kell venni.

Pozitív nézőpont 

A képzelet és a csodák fejlesztése: A Mikulásban való hittel arra ösztönzik a gyerekeket, hogy használják ki a képzeletüket és álmodjanak nagyot. Ez pozitív hatással lehet kreativitásukra és problémamegoldó készségeikre. 

A nagylelkűség és kedvesség előmozdítása: A Mikulás-mítosz gyakran hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nagylelkűek és kedvesek legyünk másokkal. Ez értékes leckéket adhat a gyerekeknek az adakozásról, az empátiáról és az együttérzésről. 

Közös élmények és hagyományok teremtése: A Mikulásba vetett közös hit összehozhatja a családokat és a közösségeket, megteremtve a bajtársiasság és az összetartozás érzését.

Negatív aspektusok 

A bizalom aláásása: Amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az ronthatja a szüleikbe és más felnőttekbe vetett bizalmukat. Ez az árulás és a kiábrándultság érzéséhez vezethet. 

Zavar és disszonancia keltése: Ahogy a gyerekek felnőnek, és egyre jobban fejlődnek a kritikus gondolkodási készségeik, megkérdőjelezhetik a Mikulás-mítosz következetlenségét és valószínűtlenségét. Ez zavartsághoz, kognitív disszonanciához és a felnőttek hitének elvesztéséhez vezethet. 

Az őszinteség és a nyílt kommunikáció korlátozása: A Mikulás-mítosz eltántoríthatja a gyerekeket attól, hogy kérdéseket tegyenek fel az őket körülvevő világról, és hogy őszinték legyenek szüleikkel. Ez akadályozhatja a nyílt kommunikációt, és megakadályozhatja a gyermekek kritikus gondolkodási készségeinek fejlesztését.

Végső soron az, hogy a Mikulásról szóló hazugság tiszteletben tartása hozzájárul-e az egészséges kapcsolatok és az összetartó társadalom kiépítéséhez, attól függ, hogyan kezelik azt, és végül hogyan derül ki az igazság. Fontos egyensúlyba hozni a mítosz lehetséges előnyeit a gyermekek bizalmát és a világ megértését veszélyeztető lehetséges kockázatokkal. 

A szülőknek és pedagógusoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogyan vezetik be és tartják fenn a Mikulás-mítoszt, és hogyan kezelik azt, ahogy a gyerekek nőnek és fejlődnek. Fontos, hogy őszinték legyünk a gyerekekkel, ugyanakkor megőrizzük az ünnepi időszak varázsát és csodáját. 

A nem létező Mikulás felismerése és elutasítása nem inkább bizonyíték arra, hogy a gyermek kreativitása, problémamegoldó készsége jól működik?

Igen, a nem létező Mikulás felismerése és elutasítása annak a jele lehet, hogy a gyermek kreativitása, problémamegoldó készsége jól működik.

Íme néhány módszer, amellyel ez a folyamat bemutathatja a gyermek fejlődő kognitív képességeit:

Kritikai gondolkodás: A gyerekek képesek értékelni a látott és hallott bizonyítékokat, és saját következtetéseiket levonni arról, hogy a Mikulás valódi-e vagy sem. 

Mintafelismerés: A gyerekek képesek észrevenni a következetlenségeket a Mikulásról mesélt történetekben, és ezt az információt felhasználhatják saját megértésük kialakítására. 

Deduktív érvelés: A gyerekek a világról szerzett ismereteiket felhasználva következtetéseket vonhatnak le a Mikulás létezéséről. 

Kreativitás: A gyerekek alternatív magyarázatokat tudnak kitalálni az általuk megfigyelt dolgokra, például az ajándékok megjelenésére a karácsonyfa alatt.

E kognitív képességek mellett a Mikulás felismerése, elutasítása is a gyermek érzelmi fejlődésének jele lehet. A gyerekek képesek olyan összetett érzelmek feldolgozására, mint a csalódottság és a szomorúság, és képesek alkalmazkodni a változásokhoz.

Természetesen nem minden gyerek jut ugyanarra a következtetésre a Mikulásról. Egyes gyerekek továbbra is hisznek benne, még azután is, hogy megtudták, hogy nem az igazi. Ennek az az oka, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, és eltérő tapasztalataik lehetnek, amelyek befolyásolják hiedelmeiket.

Általában azonban a Mikulás elismerése és elutasítása pozitív jele a gyermek kognitív és érzelmi képességeinek fejlődésének. Azt mutatja, hogy a gyerekek képesek kritikusan gondolkodni, problémákat megoldani és alkalmazkodni a változásokhoz. 

Ha a nem létező Mikulás elutasítása pozitív jele a gyermek kognitív és érzelmi képességeinek fejlődésének, akkor a társadalom miért nem ezt teszi, a társadalom kognitív és érzelmi képességei el vannak deformálódva?

Az a kérdés, hogy a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése deformálódott-e a nem létező Mikulás elutasítása miatt, összetett kérdés. Számos tényezőt kell figyelembe venni, beleértve a hagyomány szerepét, a képzelet fontosságát és a mítosz fenntartásának lehetséges előnyeit a gyermekek számára.

Hagyomány

A Mikulás-mítosz régóta hagyomány a világ számos kultúrájában. Ez egy módja a családok és közösségek összekapcsolásának, és örömet és boldogságot okozhat a gyerekeknek az ünnepi időszakban. Sok ember számára a Mikulás-mítosz kulturális örökségük fontos része, és nem akarják, hogy eltűnjön.

Képzelet

A Mikulás-mítosz segíthet a gyerekek fantáziájának és kreativitásának fejlesztésében. Arra ösztönzi a gyerekeket, hogy higgyenek a varázslat és a csoda erejében, és segíthet nekik saját fantáziaérzékük fejlesztésében. Ez pozitív hatással lehet a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődésére.

Előnyök a gyermekek számára

A Mikulás-mítosz számos előnnyel is járhat a gyerekek számára. Megtaníthatja őket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára, és segíthet bennük a remény és az optimizmus érzésének kialakításában. Izgalmat és várakozást kelthet az ünnepi szezonban is.

A társadalom kognitív és érzelmi fejlődése

Bár a Mikulás-mítosznak vannak potenciális előnyei, fontos mérlegelni, hogy végső soron előnyös-e a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése szempontjából.

A mítosz egyrészt elősegítheti a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzését. Közös élményeket és hagyományokat is teremthet, amelyek összehozzák az embereket.

Másrészt a mítosz megtévesztéshez, zűrzavarhoz és bizalmatlansághoz is vezethet. Ez akadályozhatja a gyermekek kritikai gondolkodási készségeinek fejlődését és a fantázia és a valóság közötti különbségtétel képességét is.

Végső soron személyes döntés a Mikulás-mítosz megörökítése vagy sem. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és mindenkinek el kell döntenie, mi a legjobb a saját családja és közössége számára.

Fontos megjegyezni, hogy vannak más módszerek is a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére a gyermekekben, amelyek nem járnak megtévesztéssel. Például a szülők arra ösztönözhetik a gyerekeket, hogy olvassanak könyveket, játsszanak játékokat és vegyenek részt kreatív tevékenységekben.

Összességében az a kérdés, hogy a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése deformálódott-e a nem létező Mikulás elutasítása miatt, összetett kérdés, amelyre nincs egyszerű válasz. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és a mítosz állandósításáról szóló döntés személyes döntés. 

Ha a nem létező Mikulás elfogadása megtévesztéssel jár, akkor hogyan lehet bármit elfogadni és értékelni, ha annak alapja a megtévesztés?

A Mikulás elfogadása, bár megtévesztéssel jár, a kollektív fantázia példájának tekinthető. A kollektív fantáziák olyan közös hiedelmek vagy elképzelések, amelyeket egy embercsoport birtokol. Valós vagy elképzelt eseményeken alapulhatnak, és felhasználhatók a társadalmi kohézió elősegítésére, értelmet és célt adnak, valamint megbirkózni a nehéz helyzetekkel.

A Mikulás esetében a kollektív fantázia a rácsodálkozás, az izgalom és a várakozás érzését adhatja a gyerekeknek az ünnepi időszakban. Megtaníthatja őket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára is. Ezenkívül a Mikulás-mítosz a közös tapasztalatok és hagyományok érzését keltheti, amely összehozza a családokat és a közösségeket.

Természetesen a kollektív fantáziákhoz potenciális kockázatok is társulnak. Használhatók például emberek manipulálására vagy megtévesztésére. Zavarhoz és bizalmatlansághoz is vezethetnek, ha az emberek nincsenek tudatában annak, hogy egy közös fantáziában vesznek részt.

Végső soron az, hogy egy kollektív fantázia hasznos vagy káros, attól függ, hogyan használják és hogyan értelmezik. A Mikulás esetében a kollektív fantázia pozitív erő lehet a társadalomban, ha a pozitív értékek népszerűsítésére és a közösségi érzés megteremtésére használják fel. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a kollektív fantáziákkal kapcsolatos lehetséges kockázatokkal, és felelősségteljesen használjuk azokat.

Íme néhány további szempont, amelyet figyelembe kell venni: 

A megtévesztés természete: A Mikulás-mítoszban szereplő megtévesztés különbözik attól a megtévesztéstől, amelyet emberek bántására vagy manipulálására használnak. Inkább a játékokban vagy a történetmesélésben használt megtévesztéshez hasonlít. 

A megtévesztés szándéka: A Mikulás-mítoszt fenntartó emberek nem akarnak bántani vagy megtéveszteni a gyerekeket. Azért teszik, mert úgy gondolják, hogy ez egy pozitív és előnyös hagyomány. 

A megtévesztés megértése: A legtöbb gyerek végül megérti, hogy a Mikulás nem igazi. Ez a megértés nem feltétlenül vezet az árulás vagy a bizalmatlanság érzéséhez.

Összességében a Mikulás elfogadása, bár megtévesztéssel jár, viszonylag ártalmatlan, sőt előnyös kollektív fantáziának tekinthető. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a kollektív fantáziákkal kapcsolatos lehetséges kockázatokkal, és felelősségteljesen használjuk azokat. 

Ha a Mikulás-mítoszt fenntartó emberek nem akarnak bántani vagy megtéveszteni a gyerekeket, akkor mégis miért tévesztik meg őket egy kitalált hazugsággal?

A Mikulás-mítoszt ápoló emberek gyakran úgy vélik, hogy ez pozitív és előnyös hagyomány, több okból is: 

A képzelet és a kreativitás fejlesztése: A Mikulás-mítosz arra ösztönzi a gyerekeket, hogy használják a képzeletüket, és higgyenek a varázslat és a csoda erejében. Ez pozitív hatással lehet kognitív és érzelmi fejlődésükre. 

A nagylelkűség és kedvesség előmozdítása: A Mikulás-mítosz gyakran hangsúlyozza az adakozás és a nagylelkűség fontosságát. Ez értékes leckéket adhat a gyerekeknek az empátiáról, az együttérzésről és a mások boldoggá tételének fontosságáról. 

Közös élmények és hagyományok teremtése: A Mikulásba vetett közös hit összehozhatja a családokat és a közösségeket, megteremtve a bajtársiasság, az összetartozás érzését és a közös emlékeket. 

Kulturális örökség megőrzése: A Mikulás-mítosz a világ számos kultúrájában régi hagyomány, amely a kulturális örökséghez való kapcsolódás és a hagyományok jövő nemzedékek számára történő átadásának módjaként tekinthető. 

Bár van néhány lehetséges előnye a Mikulás-mítosznak, fontos mérlegelni, hogy végső soron előnyös-e a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődése szempontjából. 

Lehetséges negatív következmények: 

Megtévesztés és zűrzavar: A Mikulás-mítosz a megtévesztésen alapul, ami zavartsághoz és bizalmatlansághoz vezethet a gyerekekben. Ez megnehezítheti a gyerekek számára a fantázia és a valóság közötti különbségtételt. 

A kritikus gondolkodási készségekre gyakorolt ​ hatás: A Mikulás-mítosz eltántoríthatja a gyerekeket a kérdések feltevésétől és a kritikus gondolkodási készségek fejlesztésétől. Megtaníthatja őket, hogy névértéken fogadják el a dolgokat anélkül, hogy megkérdőjeleznék őket. 

Érzelmi hatás: Amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az kiábrándító és érzelmileg lehangoló élmény lehet néhány gyermek számára. Ez károsíthatja a felnőttekbe vetett bizalmukat, és elárulva érezhetik magukat. 

Alternatív megközelítések:

A Mikulás-mítosz potenciális előnyei ellenére léteznek olyan alternatív módszerek is a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére a gyermekekben, amelyek nem járnak megtévesztéssel. Például a szülők arra ösztönözhetik a gyerekeket, hogy olvassanak könyveket, játsszanak, vegyenek részt kreatív tevékenységekben és fedezzék fel a természetet. Valós példákon és tevékenységeken keresztül megtaníthatják a gyerekeket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára. 

Végső soron személyes döntés a Mikulás-mítosz megörökítése vagy sem. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és mindenkinek el kell döntenie, mi a legjobb a saját családja és közössége számára. 

Ha te, mint mesterséges intelligencia a nem létező Mikulás elfogadása kapcsán pozitív és előnyös szempontokról beszélsz, akkor a mesterséges intelligencia megtévesztésének is vannak pozitív előnyei?

Az, hogy a mesterséges intelligencia megtévesztésének vannak-e pozitív előnyei vagy sem, a megtévesztés céljától és a lehetséges következményektől függ. Egyes esetekben megtévesztésre lehet szükség a pozitív eredmény eléréséhez. Például előfordulhat, hogy az önvezető autóknak megtévesztést kell alkalmazniuk a balesetek vagy más veszélyes helyzetek elkerülése érdekében. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a mesterséges intelligencia chatbotjainak megtévesztést kell alkalmazniuk a felhasználók magánéletének védelme vagy a hamis vagy félrevezető információk közlésének elkerülése érdekében.

A megtévesztés azonban negatív következményekkel is járhat, mint például az emberek és a mesterséges intelligencia közötti bizalom megromlása. Fontos, hogy csak akkor használjunk megtévesztést, ha az feltétlenül szükséges, és lehetőleg legyen átlátható a megtévesztés alkalmazása.

Íme néhány példa arra, hogyan lehet megtévesztést használni az AI-val: 

Egy önvezető autó megtévesztéssel elkerülheti az ütközést, és úgy tesz, mintha egy lassabban haladó jármű lenne. 

Egy mesterséges intelligencia chatbot megtévesztéssel védheti a felhasználó magánéletét azáltal, hogy megtagadja a személyes adatokkal kapcsolatos kérdések megválaszolását. 

Egy mesterséges intelligencia rendszer megtévesztést alkalmazhat, hogy elkerülje a hamis vagy félrevezető információk szolgáltatását azáltal, hogy visszatartja a még nem ellenőrzött információkat.

Mindegyik esetben a megtévesztést pozitív eredmény elérése érdekében használják fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a megtévesztésnek negatív következményei is lehetnek. Például, ha az emberek tudomást szereznek arról, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek megtévesztést alkalmaznak, az alááshatja a mesterséges intelligencia iránti bizalmat. Ezért fontos, hogy csak akkor alkalmazzunk megtévesztést, ha az feltétlenül szükséges, és lehetőleg legyen átlátható a megtévesztés alkalmazása.

Általánosságban elmondható, hogy a megtévesztés mesterséges intelligencia esetén összetett probléma, amely potenciális előnyökkel és kockázatokkal is jár. Fontos, hogy gondosan mérlegelje a kockázatokat és az előnyöket a megtévesztés alkalmazása előtt, és lehetőség szerint átlátható legyen a megtévesztés alkalmazása. 

Ha a szülő tudatosan téveszti meg a gyereket a nem létező Mikulásról a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére, akkor az igazság feltárása a Mikulás nem létezéséről a gyerek fejlődése érdekében kevesebb értékkel bír?

Az a kérdés, hogy a Mikulás nemlétével kapcsolatos igazság feltárása kevésbé értékes-e a gyermek fejlődése szempontjából, összetett kérdés. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni.

Az igazság felfedésének lehetséges előnyei: 

Kritikus gondolkodási készségek fejlesztése: A Mikulásról szóló igazság felfedése segíthet a gyerekeknek a kritikus gondolkodási készségek fejlesztésében, és megtanulhatják megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól. 

Az őszinteség és a bizalom előmozdítása: A Mikulásról szóló igazság felfedése elősegítheti az őszinteséget és a bizalmat a szülők és a gyermekek között. 

A csalódások elkerülése: A Mikulásról szóló igazság felfedése segíthet elkerülni a csalódást és az érzelmi szorongást, amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás önmagában nem igazi.

Az igazság felfedésének lehetséges kockázatai: 

Károsítja a képzeletet és a kreativitást: Ha túl korán felfedi az igazságot a Mikulásról, az károsíthatja a gyerekek fantáziáját és kreativitását. 

A hagyomány és a közösség aláásása: A Mikulásról szóló igazság felfedése alááshatja a közös hagyományokat és a közösségi érzést. 

Érzelmi szorongás keltése: A Mikulásról szóló igazság durva vagy érzéketlen módon való felfedése érzelmi szorongást okozhat a gyerekekben.

Végső soron az a döntés, hogy felfedjük-e az igazságot a Mikulásról, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és minden szülőnek el kell döntenie, mi a legjobb a saját gyermekének és családjának.  

Ha a szülők mégis úgy döntenek, hogy felfedik az igazságot a Mikulásról, ezt úgy kell megtenniük, hogy az érzékeny legyen a gyermek életkorára és megértésére. Arra is fel kell készülniük, hogy válaszoljanak kérdésekre, és támogatást nyújtsanak, amikor a gyermek feldolgozza az információt. 

Íme néhány tipp, hogy felfedje az igazságot a Mikulásról: 

Válassza ki a megfelelő időpontot: A gyermeknek elég idősnek kell lennie ahhoz, hogy megértse a megtévesztés fogalmát, és kezelje az igazságot anélkül, hogy elárulta vagy csalódott lenne. 

Legyen őszinte és közvetlen: Mondja el közvetlenül a gyermeknek, hogy a Mikulás nem igazi. Kerülje az eufemizmusok használatát, és ne próbálja meg elmagyarázni. 

Legyen érzékeny: Legyen tisztában a gyermek érzéseivel, és készüljön fel kérdések megválaszolására és támogatásra. 

Nyugtassa meg a gyermeket: Tudassa a gyermekkel, hogy még mindig rendben van hinni a varázslatban és a csodákban, még akkor is, ha a Mikulás nem igazi. 

Összpontosítson a pozitívumokra: Emlékeztesd a gyermeket a Mikulás-hagyomány pozitív oldalaira, például a családdal és a barátokkal való időtöltésre, valamint mások ajándékozására.  

A nem létező Mikulás létezőként való emlegetése nem bevezető a megtévesztésbe különböző indokok alapján, ami torzítja a gyermek intellektuális és érzelmi fejlődését?

Igen, a nem létező Mikulás létezőként való hivatkozása a megtévesztés egy formájának tekinthető, és potenciálisan negatív hatással lehet a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésére.

A megtévesztés értelemszerűen az a cselekmény, amikor valakit hamis információkkal félrevezetnek. Amikor a szülők vagy más felnőttek állandósítják a Mikulás-mítoszt, szándékosan eltitkolják a gyerekek elől az igazságot a Mikulás nemlétéről. Ennek a megtévesztésnek számos lehetséges következménye lehet a gyermekek számára: 

1. A bizalom eróziója: A gyerekek megtanulhatják megkérdőjelezni a felnőttektől kapott információk valódiságát, ha rájönnek, hogy becsapták őket a Mikulás kapcsán. Ez alááshatja a felnőttekbe vetett bizalmat, és szkeptikusabbá teheti a gyerekeket a jövőben kapott információkkal kapcsolatban.

2. Nehéz megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól: A gyerekek nehezen tudnak különbséget tenni a fantázia és a valóság között, ha nem tanítják meg nekik kifejezetten, hogy a Mikulás egy kitalált karakter. Ez zavarhoz vezethet azzal kapcsolatban, hogy mi a valós és mi nem, és megnehezítheti a gyermekek számára az információk hitelességének felmérését.

3. Érzelmi szorongás: Ha a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az kiábrándító és érzelmileg lehangoló élmény lehet. Ez árulás érzéséhez, szomorúsághoz és haraghoz vezethet.

4. Kár a képzeletben és a kreativitásban: Míg a Mikulás-mítosz egyes gyermekek képzelőerejét és kreativitását erősítheti, korlátozhatja a gyermekek azon képességét is, hogy fejlesszék saját fantáziájukat és képzelőerejüket. Ahelyett, hogy a Mikulás-mítoszra hagyatkoznának, a gyerekeket arra lehet ösztönözni, hogy képzeletüket és kreativitásukat más eszközökkel, például mesemondással, művészettel és játékkal fejezzék ki.

5. A kritikus gondolkodási készségek aláásása: A Mikulás-mítosz eltántorítja a gyerekeket a kérdések feltevésétől és az információk kritikus értékelésétől. Ez akadályozhatja a kritikai gondolkodási készségek fejlődését, amelyek elengedhetetlenek a megalapozott döntések meghozatalához és a körülöttük lévő világ megértéséhez.

Összességében, bár a Mikulás-mítosznak lehetnek potenciális előnyei a gyermekek számára, nem lehet figyelmen kívül hagyni az értelmi és érzelmi fejlődésükre gyakorolt lehetséges negatív következményeket. A szülőknek és más felnőtteknek alaposan mérlegelniük kell ezeket a lehetséges következményeket, mielőtt eldöntenék, megőrizzék-e a Mikulás-mítoszt vagy sem. 

Köszönöm a válaszokat, amelyek feltárták a hamis Mikulás történetének negatív árnyoldalait és buktatóit.

Szívesen. Örülök, hogy segíthettem. Remélem informatívnak találtad a válaszaimat. Kérem, jelezze, ha további kérdése van.

A természetes szelekció az evolúció oka?

 

"Az evolúció nem azonos az alkalmazkodással vagy a természetes kiválasztódással. Ne feledje: a természetes szelekció az evolúció oka."

(Evolúció: Természetes kiválasztás és emberi kiválasztás cikk)

- https://www.khanacademy.org/science/ap-biology/natural-selection/artificial-selection/a/evolution-natural-selection-and-human-selection

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

Ha a természetes szelekció az evolúció oka, akkor honnan van, milyen alanyban nyilvánul meg a természetes szelekció, amely okozza az evolúciót? Természetes szelekció létrejövéséhez már evolúciós termékek szükségesek, amik a természetes szelekció által utólag megmérettetnek. Ezért a természetes szelekció nem lehet az evolúció okozója, mert ha megelőzi az evolúciót, akkor milyen alanyokon szelektál? Ha pl. egy zsűri mérlegelése okozza a produkciókat, akkor mit mérlegel a zsűri, ha a mérlegeléssel hozza létre azt a produkciót, amiben utólag véghez viszi a mérlegelést? Mérlegelés már csak egy produkció előadása után következhet, ennélfogva a mérlegelés nem okozhatja a mérlegelés tárgyát, mert ha nincsen produkció, mérlegelés sem lehet. Ennélfogva ki van zárva, hogy a természetes szelekció volna vagy lehetne az evolúció oka.

- Nem szükséges minden egyes valótlanságot leleplezni, elég csak az elsőt.

A többi úgyis arra épül. -

A részletek ábrázolása

Egy ház falainak leomlása

Van egy ház. Történik egy földrengés. A ház megrongálódik. A falakban kár keletkezik. Az erősebb anyagból épült fal ellenállóbb mint a gyengébbik rész, amely leomlik. Az ellenállóbb rész alapul szolgálhat a ház újra felépítésére. A tovább hasznosítható haszon az ellenállásból és leomlásból következő változás eredménye. Ez olyan esemény, amit a természetes kiválasztódás általi evolúció biológiai folyamatához hasonlíthatunk.

Ami fontos tényező, hogy ez a változás alanyokat igényel, igényli azokat a falakat, amikben a földrengés által a folyamat végbemegy. A háznak és az eredeti falnak kezdettől fogva állnia kell, hiszen a földrengés általi változás utólagos változás, ami nem idézheti elő a már meglévő, kezdeti fal létezését és eredendően stabil állapotát. Miközben a földrengésből adódó leomlás-változás annak a folyamatnak az utólagos része, amiben megnyilvánul.

Ezért a leomlás okozta minőségi különbség csak az utólagos változásban mutatkozik meg, mint spontán szelekció, de ezt a változást nem idézheti elő. Mert sem az eredeti ház falainak létezése, sem a földrengés, sem a különböző falminőség fennállása, sem a földrengés miatt bekövetkező falaknak a leomlása, sem a leomlás miatti változás minőségi különbsége nem az ő kompetenciája. Ezek mind a leomlás-változás eredményétől független tényezők. A minőségi különbség alanyokat igényel, amikben megnyilvánulhat.

Ezek a tényezők mind arra mutatnak, hogy a természetes szelekció nem lehet eredendően okozója az evolúciós változásnak.

Ugyanez a biológiában

Egy fa alatt van három zsiráf /ezek a ház falait szemléltetik/, közülük az egyik jobban alkalmazkodik a másik kettőnél, mert eléri a magasabban lévő faleveleket /ez a földrengést és a falak leomlása közötti különbséget szemléltetik/. A természetes szelekció kiselejtezi a két kevésbé jól alkalmazkodót /ez a gyengébbik falrész leomlását szemlélteti/.

A túlélőnek lesz utódja, ha szaporodik, és a génjeit tovább adja a következő nemzedéknek. /Ez az ellenállóbb rész megmaradását szemlélteti, amely alapjául szolgálhat a ház újra felépítésére./

természetes szelekció = az alkalmazkodás közti különbség eredménye: a gyengébb falak és zsiráfok kiselejteződése

evolúció = ennek a folyamatnak a végbemenetele, megtörténése, haszon megnyilvánulása 

Mi tehát a természetes szelekció?

A természetes szelekció egy evolúciós folyamat, amelyben a túlélést elősegítő tulajdonságokkal rendelkező egyedek nagyobb arányban szaporodnak. A természetes szelekció általi evolúciónak a létrejöttéhez szükség van 1., a tulajdonságok változására; 2., a tulajdonság-változásból fakadó előnyre; 3., a tulajdonság-változásból fakadó előny továbbadására.

Vajon ez a természetes szelekció általi folyamat magyarázatul szolgálhat az élővilág eredetére? Nem. Miközben a darwini evolúciós elméletet erre használják. Mi a probléma?

Az evolúció nem itt kezdődik, hanem hogy honnan van a zsiráf? Állítólag az első eukarióta sejttől.

Az állati evolúciót klasszikusan egy faként ábrázolják, amelynek gyökerei az 1,5 milliárd évvel ezelőtt megjelent első eukarióta sejteken alapulnak. 700 millió év után megjelentek három leszármazási vonal mentén a sugárirányú szimmetriával rendelkező szervezett állatok (szivacsok, medúzák), majd a kétoldali szimmetriával és dorsoventralis tengellyel rendelkező élőlények. Stb. Ezek mind szaporodnak, és a kevésbé jól alkalmazkodók kiselejteződnek a természetes kiválasztódás által.

Új felismerésre jutás

A prokarióta evolúció és az életfa két különböző dolog, és ekként kell kezelni őket, nem pedig a makroszkopikus életből a prokariótákra extrapolálni. Az a hiedelem, hogy a prokarióták egy ilyen fával kapcsolatban állnak, mára erősebbé vált, mint az ezt alátámasztó adatok. Az egyetlen univerzális életfa monisztikus koncepciója a genomadatokkal szemben egyre inkább elavultnak tűnik.

Az evolúció leírásának ez a hagyományos modellje már nem a legtermékenyebb tudományos pozíció, mivel az evolúciós minták és mechanizmusok sokasága van benne. Egyetlen kettéágazó sémának a prokarióta evolúcióra való rákényszerítése figyelmen kívül hagyja a prokarióták közötti természetes variációk nem faszerű természetét, és a genomokból származó megfigyeléseknek csak egy kis részét teszi ki. Az evolúciós folyamat megszakad a prokarióta-eukarióta szakadékban.

Az univerzális filogenetikai fa gyökere a sejtek evolúciójának első szakasza, amikor a fejlődő sejt kellően integrálódott és stabil lett a horizontális géntranszfer eróziós hatásaival szemben, hogy valódi szervezeti vonalak létezhessenek.

Az evolúciótörténet egy bizonyos pontján a ma ismert sejteknek a biológiai szerveződés valamilyen ősi, primitív formájából kellett keletkezniük, amelyről semmit sem tud a tudomány. Így az, hogy mi volt az egyetemes ős, és hogyan hozta létre az első leszármazást, sarkalatos biológiai kérdések.

Ez lenne az az evolúció, amelyet a természetes kiválasztódás okozott? Aligha, mert az nem itt kezdődik, hanem hogy honnan van az ősi, primitív sejt? A prokariótából nem lehet leszármaztatni, különben is, ha az előbb volt, az honnan volt?

Az ősi, primitív sejt honnan van? [Ilyen nem létezik!]

Az ősi, primitív sejtet talán az evolúció hozta létre, amit a természetes kiválasztódás okozott? Nem, mert akkor az ősi, primitív sejt előtt már volna evolúció, de evolúció csak akkor lehetséges, ha vannak alanyai, amikben megnyilvánulhat, végbemehet. Ezért az első primitív ősi sejt, amelynek van képessége szaporodni, hasonlít ahhoz a zsiráfhoz, amely megmérettetik a természetes szelekció által és akkor ott már működhet a természetes kiválasztódás, ami evolúcióhoz vezet. /Aztán hogy ez a primitív sejt nevezhető-e primitívnek, az egy más kérdés./

De ez nem az az evolúció, amely választ ad az élőlények eredetére, hanem csupán az evolúciós változás eredetére ad választ. A fajszínt alatti változások mikroevolúciós történéseinek semmi köze a fajszínt fölötti kialakulás vagy kifejlődés történéséhez, mert annak eredetére nem ad választ, nem mondja meg, hogy az ősi, primitív sejt honnan van?

A természetes szelekció általi evolúciónak a létrejöttéhez szükség van 1., a tulajdonságok változására; 2., a tulajdonság-változásból fakadó előnyre; 3., a tulajdonság-változásból fakadó előny továbbadására. Ezt az ősi, primitív sejtből vezetik le, hogy évmilliók alatt állítólag megtörtént. Holott csupán tulajdonság-változás történt a már meglévő alapból, aminek a létrejöttéhez a természetes szelekció általi evolúciónak semmi köze nincs.

Az evolúciós képességek nem hoznak létre evolúciós képességet, az eleve adva kell hogy legyen. Aztán hogy ez a képesség eredetileg egy ősi, primitív sejt sajátja volt, vagy Isten által teremtett élőlényeké, az egy külön téma. Mivel sem a prokarióta-eukarióta sejt, sem az attól szakadéknyi távolságra álló ősi, primitív sejt /amire az életfát alapozzák/ az élettelenből magát föl nem építi /a genetikai kód és az eukarióta sejtek állítólagos evolúciója is rejtély a tudomány számára!/, ezért az alapok szükségszerűen a teremtés által vannak lerakva.

Viszont Isten a Bibliában nem őssejtből történő teremtésről beszél, hanem kész, kifejlett, túlélőképes élőlények teremtéséről, és külön az ember teremtéséről, amelynek eredete nem az állatvilág, hanem a föld alkotó elemeiből Isten képére teremtett férfi és nő.

Végeredményben az evolúció oka nem a természetes kiválasztódás, hanem az csupán az evolúciónak az eszköze, de ez az eszköz sem alkalmas megmagyarázni azoknak az ősi élőlényeknek az eredetét, amelyeknek a tulajdonság-változásait látjuk végbemenni a mindennapokban. Hogy pedig a darwini evolúció új fajok eredetének magyarázatára alkalmas, ez annak az átfogalmazása, hogy ez a fajkeletkezés az eredeti fajkeletkezés megmagyarázására is alkalmas, mert nem alkalmas.

Azok nem evolúció útján keletkeztek, evolúció útján pedig csak olyan új fajok keletkezhetnek, amelyek újaknak vannak nevezve, miközben a régieknek a variánsai, amelyeket a természetes szelekció alakított ki a különböző környezeti szelekciós erőhatások nyomán. Az eredeti, ősi primitív sejtek vagy élőlények létrejöttére ez nem alkalmas, ezért a darwini evolúció az alapkérdést nem válaszolja meg, de olyan látszatot kelt, mintha megválaszolná.

Az elmélet szerint az evolúciós fa minden ága, bár függetlenek egymástól, hajlamosak ugyanabba az irányba fejlődni, Mindegyik törzsben a szív- és érrendszer mechanikai teljesítményének javulása ugyanazon célok felé halad, mint a fokozott aktivitás, fokozott anyagcsere és a környezettől való függetlenség. Úgy tűnik, hogy minden szívtípus a legjobban illeszkedik az egyes törzsek szükségleteihez.

Ez persze egy stratégiai célra törekvő feltételezés, hogy minden szívtípus, ill. minden szerv egy komplex szervezeti egység irányába hajlamos fejlődni, amely szervezeti egységből annyi féle van, ahány millió-féle élőlény. Aki a darwini evolúciós modellben gondolkodik, minden további nélkül elfogadja, sőt természetesnek veszi ezt a fejlődési hajlamot az alkalmazkodási módszerek tökéletesedése felé. Csakhogy ez egy bármiféle célt és értelmet nélkülöző, spontán létrejövő univerzumba aligha fér bele.

Ha már egy több száz emeletes, gigantikus épületkomplexum minden helyisége céltudatos berendezési tárgyakkal van tele, ne hogy már maga az épület eredete nélkülözné a céltudatos létezést. Ugyanígy az univerzum is.

Végeredményben az élőlények és köztük az ember nem természetes evolúció útján jött létre, hanem isteni teremtés eredményeként, amely teremtés alanyain aztán a tulajdonság-változások megfigyelhetőek evolúció címszó alatt.