Krisztus és a mosónő

 Példabeszéd a hídmászó gyerekről

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon aranyos kisgyerek. Ennek az volt a legfőbb vágya, hogy egy patak fölötti hídon át tudjon menni, amely fölé pár deszkát tett, hogy azon egyensúlyozva átjusson a túlsó partra. De a deszka keskeny volt és mozgott is, a gyerek egy darabig billegett rajta, aztán zsupsz bele a vízbe. Mivel a patak alja igen iszapos volt, a gyerek ruhája sáros lett. Úgy ment haza, piszkosan, koszosan.

Otthon az anyukája a lelkére kötötte, hogy vigyázzon magára és a ruhájára, ne menjen többé a patakhoz játszani. Azután kimosta a ruháját, megszárította és ráadta a gyerekre, hogy újra játszhasson.

De a gyerek csak visszament a patakra, mert hogy őneki azon a hídon át kell mennie, addig nem nyugszik, amíg át nem megy rajta. Persze megint beleesett, a ruhája ugyanolyan sáros lett. Aztán vidáman hazament és elújságolta az anyukájának, hogy már majdnem sikerült átmennie, csak egy kevés hiányzott hozzá, hogy sikerüljön.

Az anyukája megint kimosta a ruháját és azzal küldte ki játszani, hogy most már tényleg ne a patakra menjen, mert ha beleesik megint, akkor megharagszik rá.

Hogy hogy nem, a gyerek csak visszament a patakra, és azt gondolta, most már jobban vigyázok, és biztosan nem fogok beleesni. De alig tett meg pár lépést, csak bele esett megint és összesározta a ruháját.

Otthon az anyukája nagyon mérges lett, fogta magát, kiment a patakhoz és a deszkákat belelökte a vízbe. A gyerek ruháját kimosta, majd azt mondta neki, hogy három napig nem mehet ki játszani, amiért így cselekedett és nem fogadott szót.

Ahogy eltelt a harmadik nap, a gyerek úgy döntött, ő mégis csak átmegy azon a patakon, ha törik ha szakad. Szerzett újabb deszkákat, azokat megint keresztbe tette a patakon és újra próbálkozott. A deszka persze megint kibillent alóla, és a beleesett a vízbe.

Sárosan-piszkosan nagy nehezen hazakullogott, de otthon mégis elkezdett hencegni, hogy már nagyon közel volt a sikeres átmenéshez, az anyukája büszke lehetne rá, hogy ő megpróbálta ismét. És ő nem tehet róla, ha nem sikerült.

Az anyukája nagyon felbőszült és erősen ráförmedt, hogy milyen engedetlen, rossz a gyerek, nem fogad szót, és még dicsekszik is vele, hogy milyen mutatványra képes. Mire a gyerek visszaszólt neki, hogy - "úgy is mosónő vagy, nem mindegy, hogy milyen ruhát mosol, neked már a véredben van a mosás".

Erre az anyja lekevert neki egy termetes pofont, amiért ennyire pimaszul és gonoszul válaszolt, az engedetlenségét megtetőzve. A gyerek meg grimaszokat vágott és azzal fenyegetőzött, hogy fűnek-fának elmondja, hogy neki milyen rossza anyja van, aki mindentől eltiltja és nem engedi érvényesülni.

A történet életből vett példája

Az ember azt hinné, ilyen történet csak a mesében fordulhat elő, de nem igaz, mert a való életben is létezik. Kb. 20 millió magát kereszténynek valló Heted Napos Adventista és pár millió egyéb hívő azt vallja, hogy létezik egy híd, amit úgy hívnak hogy tízparancsolat, amin ők át tudnak menni és át is mennek. De ez nem csak az ő kötelességük, hanem minden embernek az egész világon. Mert hogy a tízparancsolat örök erkölcsi alaptörvény az emberiség számára, olyan törvény, mint amilyen a gravitáció az univerzumban.

A tízparancsolatot az emberiség útmutatóul kapta Istentől, hogy legyen neki egy örök erkölcsi irányító mércéje, amit ha követ, akkor lesz neki igazán jó dolga.

Csakhogy a Bibliában az van, hogy mivel az ember egy alapvetően romlott természetű lény, a törvény olyan viselkedést követel tőle, amely ellentétes szívének a vágyaival, és ezért ahelyett, hogy megszüntetné azt, inkább felbuzdítja, serkenti a bűnt. A törvény olyan dolgokat ír elő, amelyeket nem szabad tenni, és ezek kimondása bűnös vágyat szít. Így olvassuk:

Róma 7:9-11 Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn, én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett. Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa.

Pál apostol a Mózes ideje előtti állapotot írja le, amikor nem volt írott törvény kiadva Istentől, az emberiség a lelkiismeret törvénye szerint kellett hogy éljen. Majd amikor Mózes által a zsidók megkapták a parancsolatok tételekben való törvényét, mind a 613 törvényt, abban benne volt többek között az is hogy NE KÍVÁND /mint az Édenkertben is a tiltott fa/, amit Éva kívánatosnak talált, ahogy meg lett tiltva róla az evés.

Ez a törvény aztán, miközben jó felé irányította az embereket, hogy éljenek Istennek tetszően, őket el is ítélte, átokkal sújtotta, engedetlen bűnösöknek jelentette ki. Miért volt erre szükség? Mert a törvénynek az volt a célja, hogy az embert rádöbbentse a bűnös állapotára /hogy sáros a ruhája/, amiből ráadásul magától nem is tud megszabadulni. Ezt olvassuk:

Róma 3:19-20; 11:32 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van... Mert Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön.

Láthatjuk, hogy a törvény nem azért adatott, hogy az embereket igazzá tegye, hanem éppen ellenkezőleg, hogy az emberekben tudatosuljon, hogy bűnösök /engedetlenség alá vannak rekesztve/, és mint ilyenek, alá vannak vetve Isten ítéletének a bűneik miatt. A törvény nem igazította meg őket, nem is adott hozzá erőt.

[Felvetődik a kérdés, melyik törvény nem igazította meg őket? Válasz: sem a tízparancsolat, sem Mózes többi törvénye nem igazított meg senkit. Újabb kérdés:

Zsidók 10:1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg,

Melyik törvényben? Ugyan úgy, mint az előbb a tízparancsolat és Mózes törvénye /613/ együtt az, amelyben a jövendő jók árnyéka van meg. 

Ennélfogva mindenkinek azt javasolnám, ne nagyon hamisítgassa a törvény paragrafusait, önkényesen szét szedegetve őket, mert akkor a saját keresztényi pályafutását teljesen feleslegessé teszi, hogy egyáltalán elindult a versenyfutásban!]

Tehát már a törvény céljának felismerésében óriási eltérés van az adventisták olvasatában, mert ők azt vallják, hogy azt Isten kifejezetten azért adta /már az Édenkert idejétől fogva/, hogy egy örök erkölcsi iránytű legyen. Miközben a valódi célja az volt, hogy az ember felismerje a bűnösségét és őt Krisztushoz vezesse /mint a gyereket a sáros ruhája az édesanyjához, hogy az mossa ki neki/.

Bemerítő János ezekkel a szavakkal mutatta be Krisztust Izraelnek:

"Íme! Az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (János 1:29)

Krisztusnak az áldozati bárányhoz való hasonlításával Izrael népét arra irányították, hogy Krisztusban lássa azt, akit a törvény összes áldozati rendelkezése előre jelzett.

A törvénynek ezt a célját Pál apostol a Galata levélben szereplő szavaiban foglalja össze:

"Az Írás azonban mindenkit a bűn alá zárt, hogy a Jézus Krisztusban való hit ígérete megadassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt azonban a hit eljött volna, a törvény által őrizet alatt voltunk, megtartva a hitre, amely azután kinyilatkoztatik. Ezért a törvény volt a mi nevelőnk, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy hit által megigazuljunk." (Galata 3:22-24)

Ami a bűntől az embert megszabadítja, az a Krisztus vére, amiben az ember ha hisz /és ha a bibliai követelmények szerint él/, akkor általa megtisztulhat. Jelképesen mondva ki lesz mosva a ruhája. Ezt olvassuk:

Apcsel 22:16 Most azért mit késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, és az Úr nevét segítségül hívva mosd le bűneidet.

1Korinthus 6:11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk szelleme által.

Jelenések 7:14 Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Annak érdekében, hogy az ember többé ne sározza össze magát, a jelképes hidat /a törvényt benne a tízparancsolattal/, a Krisztus a halálával eltörölte /amiként az anyuka a deszkákat belelökte a patakba/, hogy ne adjon újra alapot a bűnelkövetésre. Így olvassuk:

Efézus 2:14-16 Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, és ledöntötte a válaszfalat, az ellenségeskedést az ő testében. A tételes parancsolatokból álló törvényt eltörölte, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette Istennel mind a kettőt egy testben a kereszt által, megölve azon az ellenségeskedést;

Kolossé 2:13-14 És titeket, akik halottak voltatok a bűnökben és testetek körülmetéletlenségében, vele együtt megelevenített, és megbocsátotta minden bűnünket. Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.

Vagyis azt a törvényt, amely az embert átok halálra ítélte az engedetlenség miatt, Krisztus megsemmisítette, és ezáltal utat nyitott a nem zsidó nemzetekből való embereknek, hogy a Krisztus gyülekezetében egy szellemi testvériséget alkossanak a zsidó származású hívőkkel.

Így olvassuk:

Galata 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Efézus 2:18-19 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe

Innentől kezdve ami a keresztényeket kötelezi, az már nem maga a törvény írott betűje /ami halálra ítélt/, hanem ami a törvény mögött volt, az isteni kegyelem, amely más eszközt biztosít az engedelmes élethez.

Róma 8:2-4 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.

Róma 13:8-10 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másik embert szereti, az betöltötte a törvényt. Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd – és ha valamely más parancsolat van –, ebben az igében van összefoglalva: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebaráttal. Tehát a törvény betöltése a szeretet.

Galata 5:14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Tehát az emberi test tehetetlensége miatt a tízparancsolat a teljes Mózes törvénynének a keretében erőtelen volt ahhoz, hogy engedelmességre vezessen, Isten a szeretet krisztusi királyi törvényét adta, hogy a törvény igazsága /a követelménye/ beteljesüljön a hívőkben.

Galata 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.

1Korinthus 9:21 A törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.

Jakab 2:8 Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, helyesen cselekedtek.

Jakab 2:12 Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni

Egyértelmű, hogy a törvénynek ezen a hídján kell átmenni, nem a tízparancsolat hídján!

Róma 4:15 Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.

Galata 5:22-23 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Ha valaki a szeretet királyi törvénye szerint él, ami a szívébe van írva Isten szent szelleme által, akkor nem kell neki Mózes törvényének a paragrafusait megtartania, hogy a Krisztusban való hitét bizonyítsa, mert a szeretetből fakadó engedelmessége a Krisztus parancsainak világosan igazolja őt, mint a Krisztusban kegyelmet nyert hívőt.

János 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
1János 5:2-3 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

Meg van mosva a jelképes ruhánk, gyakoroljuk a szeretetteljes életmódot, és a Krisztus példamutató életmódját követve reménységünk lehet az örök élet elnyerésére.

Vissza a törvény alá?

De nem úgy van az, mondják az adventisták, mert a tízparancsolatot meg kell tartani, az mint örök erkölcsi törvény nem lett eltörölve, sőt, annak megtartásával mutatjuk ki az engedelmességünket, hogy Istenhez tartozunk. Isten ad erőt, hogy be tudjuk tölteni, mint Krisztus is betöltötte.

Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Csakhogy ez a követelésekre és a próféciákra vonatkozik, nem a Kriszus utánzására.

Lukács 124:44  Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.

Nos, itt van egy óriási csavar a történetben, ugyanis ők pontosan azt csinálják, mint a példázatbeli gyerek, hogy visszarakta a deszkákat a patakra, amin újra át akart menni. De megint beleesett és összesározta a ruháját. Mondván, az anyukája kimossa, hiszen úgyis állandóan mos, mást sem csinál egész nap, mint tisztítja a ruhákat, mivel ez a foglalkozása.

De ne tévessze össze senki Krisztust egy mosónővel, ugyanis abból a kegyelmi állapotból /a tiszta ruha viseléséből/, amit Krisztus által elnyertünk, nagyon könnyen ki lehet esni, ha valaki újra át akar menni azon a hídon, amiről már többször leesett és a ruháját összesározta. Mert mit olvasunk Pál írásában?

Galata 5:1-8 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Ismét bizonyságot teszek azért mindenkinek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Ti, akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. Jól futottatok, ki akadályoz meg titeket abban, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitegetés nem attól van, aki titeket hív.

Az adventisták azt hangoztatják, ők nem akarnak a tízparancsolat által megigazulni, csak az igazságos állapotukat bizonyítani, hogy ők milyen engedelmesek. Közben abszolút engedetlenek, mert a törvényt képtelenek hiba nélkül megtartani, ez egyetlen romlott természetű embernek sem lehetséges, még ha rendelkezik is Isten szent szellemével, ki van téve a vétkezés /törvénysértés/ lehetőségének. Honnan tudjuk ezt? Olvassuk a Biblia ide vonatkozó részét:

Jakab 3:2 Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.

1János 1:8-10 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.

1János 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

Ez azt jelenti, hogy bár az ember az indulatait a fára szegezte és igyekszik a szeretet törvénye szerint élni, de az alaptermészete bűnre hajló, ami ellen állandóan küzdenie kell, ami alól senki emberfia nem kivétel, az adventisták sem!

Jakab 4:5; 5:14-15 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik? ... Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.

"A szombat az Istennel és egymással való örömteli közösség napja. Krisztusban való megváltásunk jelképe, megszentelődésünk jele, hűségünk tanúbizonysága, és jövőbeli életünk előíze Isten országában. A szombat Isten népével kötött örök szövetségének állandó jele." /Adventista hitvallás/

Amint az ábra mutatja, ha az adventista visszamegy a törvény alá /vagy ki sem jön alóla/, mert hite szerint az engedelmességét a tízparancsolat betartása igazolja, ami őt elpecsételi mint Isten népéhez tartozót, tehát annak betartását az üdvösség függvényévé teszi /attól függ az üdvössége, hogy engedelmeskedik-e a tízparancsolatnak vagy nem, attól teszi függővé/, akkor ezáltal neki hiba nélkül meg kell tartania nem csak a tízparancsolatot, hanem Mózes egész törvényét, amiben 613 parancsolat van, még a személyválogatás parancsa is, ahogy olvassuk:

Jakab 2:8-12 De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, és a törvény elmarasztal titeket mint törvényszegőket. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egészre nézve vétkessé lesz. Mert aki ezt mondta: „Ne paráználkodj!”, ezt is mondta: „Ne ölj!” És ha nem paráználkodsz, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.

És ha megszegi a Ne kívánd parancsolatot, akkor minden más parancsolatot is megszeg, ha pedig megszegi a törvényt, akkor a törvény elátkozza őt, mint aki engedetlen a törvénnyel szemben!

5Mózes 27:26 Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!

Galata 3:10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ.

Az adventista átkozott, ha nem marad meg a teljes Mózes törvényének a megtartásában! És ha a tízparancsolatot mesterségesen kioperálja a Mózes törvényéből, hogy szerinte nem tartozik hozzá, mert az már az Éden kert idejétől érvényes volt, akkor is elátkozza a törvény, ha nem tartja meg. És mivel az ember hajlamos arra hogy vétkezzen, ez ki is zárja azt, hogy hiba nélkül meg tudja tartani.

Az egy olcsó hiszékenység, hogy majd a Krisztus vére őt megmossa, ha vétkezik a tízparancsolat ellen, ugyanis a Krisztus az nem mosónő, hogy az újra és újra besározott ruhát állandóan csak mosogassa megállás nélkül.

Olyan a katolicizmusban van, hogy a Krisztus megváltása állandóan történő esemény és még nem fejeződött be, ezért a folyamatosan elkövetett bűnökért folyamatos a megváltás történése is. Ezért aztán a bűn gyakorlását összekeverik az időleges/esetleges vétkezéssel, ami abszolút nem ugyanaz.

Az adventizmus törvénysértése egy folyamatos törvénysértés, mint a gyerek állandó vízbe esése és a ruhájának az összesározása. Ha egyszer már ki lett mosva, akkor ne utazzon senki arra, hogy az állandó önsározódását Krisztus vére ugyanúgy eltörli. Pál megindokolja ezt:

Galata 4:9-11 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülöttetek.

Ezt azzal nem lehet kivédeni, hogy a tízparancsolat nem tartozott Mózes törvényéhez, mert Mózes előtt is érvényes volt, amúgy is abból a célból lett adva, hogy a tiszta erkölcsi utat mutassa az embernek.

Láthattuk korábban, hogy olyan viselkedést követelt, amely ellentétes a bukott emberi szív vágyaival, és ezen elítélés miatt szükségessé tette a Megváltót, akihez vezette a törvény által elítélt zsidókat.

Akiket elítélt a törvény, azok kapták, tehát egyértelműen Izrael népe, a pogányokat Isten nem is marasztalta el azon törvények megsértése miatt, amit nem is kaptak meg írásban. Ellenben megkapták a lelkiismeretükben, ezért is lett elítélve a Mózes előtti gonosz világ.

Nehémiás 9:13-14 Azután leszálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik. Nyugalmad szent napját is megismertetted velük, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.

Zsoltárok 147:19-20 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velük. Dicsérjétek az Urat.

Ámós 3:2 Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.

Amit tehetnek az adventisták, és mindenki, aki kardoskodik a tízparancsolat és a 24 órás kötelező szombat ünnep mellett, hogy hiba nélkül megtartják nem csak a tízparancsolatot, hanem Mózes összes törvényét, mivelhogy

Jakab 2:1 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egészre nézve vétkessé lesz.

Egyetlen járható út marad tehát számukra, a törvény általi üdvösség útja, ha hiba nélkül megtartják, mert akkor jár nekik a törvény megtartása miatti üdvösség elnyerése:

Galata 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa

Róma 4:4 Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.

Vajon fog nekik sikerülni ezen az úton az üdvözülés? Aligha, csak a kárhozatot érdemlik ki ezáltal:

Galata 3:10; Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, a mi meg van írva a törvény könyvében, hogy megtegye azokat.

Mindenki átkozott kivétel nélkül. Kivéve, akik megmosták és megfehérítették a ruhájukat a bárány vérében. Feltéve, ha nem mászik vissza a törvény alatti elítélt állapotába, magát összekoszolva és összesározva. Mondván, majd Jézus kimossa, az a Jézus, aki olyan, mint a mosónő, csak mos megállás nélkül.

Ha ez igaz volna, hogy a mosás általi megtisztulás olyan folyamatos, mint egy futószalag, akkor talán, de nem az! Bizonyítja ezt az, hogy ki lehet esni a kegyelemből, amit Krisztus egyszeri áldozata biztosít.

Csak nem azoknak, akik a törvény megtartásával mérik le a hitük hitelességét. Hanem nagyon is hiteltelen az, de még mennyire! Azoké hiteles, akik Krisztus törvényét megtartják és abban meg is maradnak.

Galata 5:22-23 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Olvasta valaki, hogy a szellem gyümölcse a tízparancsolat megtartása lenne, az is csak úgy felületesen, hibásan, látszólagosan? Én nem olvastam. Akkor az ilyenek üdvössége is ezzel egyenes arányban felületes, hibás, látszólagos.

Ellenben az üdvösségnek ez a záloga, amit viszont nagyon komolyan kell venni:

Galata 4:24-25 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunk anyja.

Galata 5:1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

A tízparancsolat érvényesítésének a csapdája

"Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?"

Apcs 15:10

A szombat mellett érvelőknek föl sem tűnik, hogy az újszövetségi írásokban sehol nem foglalkoznak a tízparancsolatnak olyan szintű tárgyalásával, mint ahogy ők ezt teszik. Egyetlen újszövetségi bibliaíró nem ment végig a tízparancsolat tételes tárgyalásán, hogy azt parancsokra lebontva hogyan kell érteni és használni /alkalmazni/ az újszövetségi kornak megfelelően. Ezt a szombat ünneplők hogy hogy nem, nagy vehemenciával mintegy be akarják pótolni, mégpedig olyannyira, hogy tanítási rendszerük fő profiljává tették. Nem veszik észre, hogy elkéstek vele mintegy kétezer évet?!

Ha az első századi keresztények apostoli vezérléssel ugyanilyen szombat-szempontúak lettek volna, már elvégezték volna az újszövetségi írásokban a tízparancsolatnak az aprólékos, részletekre menő bemutatását és használatának módjait a mindennapi életre vonatkozóan, de nem tették meg! A maiak viszont ezt teszik, azonban a két tábor között nincsen összekötő kapocs.

Mert a tízparancsolat nem összekötő kapocs, mert nem is lehet, hiszen a Sínai hegyről való szövetség szolgaságra szül /Mózes törvénye - Gal 4:24/, a keresztények pedig szabadságra vannak elhívva a Krisztus törvénye/ alapján - Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől; Gal 5:13 Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok. - Nem véletlenül utasították vissza a Mózes törvényére hivatkozó kéretlen agitátorokat az első században! (Apcsel 15:1,5)

A szombat ünneplés hirdetői a következő álláspontban alapozzák meg a hitüket:

"Isten azért teremtett hat napig, hogy az embernek elmondhassa, hogy te is élj ebben a rendben, ha napon át munkálkodjál, végezd minden dolgodat, aztán pihenj meg ezektől."

Ezt a kijelentést azonban nem tudják alátámasztani a Bibliából, és erre akkor fognak rájönni, ha megpróbálják.

A Bibliában olvashatjuk:

"Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Mózes 20:11) Erre asszociálódik az a gondolat, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól, mint az Édenben alapított istentiszteleti és életviteli forma.

„Isten megpihent, és az embertől is elvárta, hogy megpihenjen; követendő példát mutatott az embernek (2Móz 20:11)… Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, a szombatot, mert ezen a napon megpihent minden munkájától. Nem a maga, hanem az emberiség számára áldotta és szentelte meg."

Látszólag evidens az értelmezés, de a Biblia nem ezt mondja.

Figyeljük meg ezt az igét: "Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Máté 17:5)

Isten gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. (Vö. Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38) Ennélfogva az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek, hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk.

A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott szombaton, tehát ezt tegye az ember is. Különbség van aközött hogy miért ünnepelje az ember, és különbség van aközött, hogy hogyan? A miértre és a hogyanra is meg van a külön indok:

Miért: "És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (5Móz 5:15)

Hogyan: „Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat… Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Móz 20:9, 11)

Vagyis teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az egyiptomi szolgaságból kihozott emberre vonatkozóan Isten részéről, és nem az, hogy a 6+1-es teremtéssel /munka és pihenés ritmusával/ példát mutasson a romlandóság alá vetett emberiségnek. /De nagyon fontos megjegyezni, hogy az első emberpár nem ezzel az alaphelyzettel indult!/

Jézus azt mondta: „A szombat az emberért lett, és nem az ember a szombatért. Ilyen az Emberfia a szombatnak is Ura” (Márk 2:27-28) - viszont a Ne ölj; Ne törj házasságot; Ne esküdjetek hamisan parancsok is az emberért lettek, akiket nem Ádám és Évához kapcsolt, hanem a régiekhez. A férfi és nő teremtését visszavitte az Édenbe, de a zsidókkal kötött szövetség parancsolatait nem! (Máté 19:4-5; 2Móz 34:28; 5Móz 5:2-3)

Ha figyelmesen a hegyi beszédre összpontosítunk, láthatjuk, hogy Jézus Krisztus a görög arkhaiois szót használta a Máté 5:21-ben, amely teljes terjedelmében így hangzik: "Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek (akrhaiois): Ne ölj!". [És ne légy házasságtörő. 27. vers.]

De Jézus Krisztus nemcsak itt használta ezt a szót, hanem a 33. versben is, amely így hangzik:

"Ismét hallottátok, hogy azt mondták a régieknek (arkhaiois): "Ne esküdjetek hamisan, hanem tartsátok meg az Úrnak (Jehovának) tett eskütöket." Ez a tétel nem tartozik a Tízparancsolat közé. (3Mózes 19.12; 4Mózes 30:2; 5Mózes 23:21) Eszerint Jézus Krisztus egyáltalán nem tett különbséget a Tízparancsolat és a többi törvény között, mindegyiket az ősök kapták. És ami a lényeg, nem Ádámot és Évát jelölte meg azoknak, akik megkapták ezeket a törvényeket.

Tehát azzal, hogy a szombat az emberért lett, automatikusan nem támasztja alá azt az értelmezést:

"...azért teremtett hat napig, hogy az embernek elmondhassa, hogy te is élj ebben a rendben, ha napon át munkálkodjál, végezd minden dolgodat, aztán pihenj meg ezektől."

Ebből indultunk ki. Isten az embernek /tehát az emberiségnek, akit akkor Ádám és Éva képviselt/ nem mondta, hogy éljen ebben a rendben, hanem ez egy utólagos értelmezése mindazoknak, amit ezekről a Bibliában különböző helyeken olvashatunk.

És még ott van az is, hogy Ádám /és nyilván minden utóda/ mindennapos fáradtságos munkára ítéltetett (1Mózes 3:17), ami ellentéte a mindennapos pihenésnek /nem kényszerű fáradozással terhelt munkavégzésnek/, amiben volt. Ez utóbbi nincsen leírva, tehát értelmezés, ugyanakkor az le van írva, hogy a Sínai szövetség a szolgaságra szül. (Galata 4:24)

Vagyis ha a szombat ünnep emberre vonatkozó kívánalma nem az Édenből ered, hanem a kiválasztott zsidó nép fegyelmező irányításához kapcsolt, akkor az isteni 6+1-es rendjének az emberre /az emberiségre/ vonatkoztatása teljesen más alaphelyzetet ad, és ebből kifolyólag más végkimenetelt. Ez pedig üdvösségi kérdés, hogy az ember minek engedelmeskedik, amikor az Isten reá vonatkozó akaratát a maga számára értelmezi - helyesen vagy esetleg helytelenül.

2Pét 3:16 amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére. Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket,

Tehát vagy igaz a szombat tartási kötelezettség /mint utólagos értelmezés/, vagy nem, mert erre nincsen konkrét kijelentés. Ha van, akkor aki ezt gondolja, mondja meg konkrétan, hol mondja a Bibliában Isten vagy Jézus Krisztus vagy az ihletett szöveg bárhol, hogy az emberiségre vonatkozik a 6+1-es ritmus? Nem tudja megmutatni, mert ez csupán egy utólagos értelmezés.

Ugyanakkor vannak ilyen konkrét kijelentések, pl. amit Isten Nóé által adott az emberiségnek: 1Móz 9:4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.

Ezt az emberiségnek adta, és ha létezik ennek feloldása, akkor az addig érvényes. Ha nem létezik, akkor most is érvényes. De ilyen parancsot Isten a 6+1-es ritmusra vonatkozólag nem adott sem az Édenben, sem Noé által. Hanem a zsidóknak, de külön kitérve arra, hogy miért tegyék és hogyan tegyék.

MI A PROBLÉMA TÍZPARANCSOLATOT ÉRVÉNYESÍTŐK TANÍTÁSÁVAL?

Mi a probléma azzal, ha a törvény betöltését szorgalmazzák? Az, hogy a/z ószövetségi betűkkel írott/ törvény nem időtlen univerzális iránytű, ami felemel, hanem hasznos bűntükör, ami ugyanakkor el is ítél!

Egyetlen embert nem tud mutatni senki /Krisztuson kívül/, aki képes lett volna betölteni a törvényt. Még az újjászületett, szent szellemmel maximálisan betöltekezett Pál apostol is felfogta a Mózes törvénye általi elítélés okozta nyomorúságot, és ez mindenféle igyekezetet megcáfol, ami arra vonatkozna, hogy a keresztény embernek a törvény betöltése lenne a hivatásbeli feladata. Ami netán a hitbeli engedelmesség következménye lenne, mint a szent szellem állítólagos munkája, miután a szeretet törvénye / egyiptomi kivonulás, szolgálat háza, idegen istenek, szolgák, kapun belüliség, ígéret földje, melyek a 10 parancsolat keretét adták/ /a szívébe lett írva - mert ez nem igaz, nem bibliai tanítás!

Mi köze van egy mai kereszténynek /amely a világ bármely részén él/ ahhoz a tízparancsolathoz, amely fenti jellemzőket tartalmazza egy adott történelmi kerethez igazítva azon zsidóság kapcsán, amely rabszolgasorban volt, ahonnét ki lett hozva.

A keresztény a Mózes törvénye alatti bűn és az ebből fakadó átkozottság fogságából lett megszabadítva, ne hogy már olyan törvényt akasszanak a nyakába /írjanak a szívébe/, amely ugyanoda visszaviszi, ahonnét ki szabadult!

Apcs 15:10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

A Róma levél 7. része részletesen tárgyalja ezt , különösen a vége, amelyben Pál megállapítja, hogy könyörtelen a törvény mindenkihez /nyilván ha nem vesztette érvényét, ahogy állítják bizonyos egyházi sémában gondolkodók/, tehát csak a Krisztushoz való menekülés a kiút a törvény átka alóli elítélésből, aminek az eljövetele /az ábrahámi szövetséghez való hozzáadása - Gal 3:17/ pontosan felelevenítette a bűnt, nem pedig csökkentette. Ezért volt a törvény rendeltetése a Krisztushoz való irányító fegyelmezés, nem pedig a törvény alá alá való visszavezetés.

Ján 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Krisztus haláláig a Mózes törvénye mindenkit Krisztushoz vezetett, de a halála után Krisztus nem vezet vissza senkit a Mózes elítélő törvényéhez /613 törvény/. Sátánnak ez a célja, a galatabeli keresztényeket vissza is vitte a törvény és annak átka alá, kiejtette őket a Krisztus által elnyert kegyelemből. Gondolja bárki is, hogy ugyanezt nem akarja megtenni minden más kereszténnyel is? Rosszul gondolja! Vö. Gal 3:1-25]

"De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt." (Gal 3:22-25) Nem vagyunk a törvény alatt! Kinek nem világos?! 

Róma 11:32 Mert Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön; 5Móz 27:26 Átkozott az, aki nem tartja meg e törvény igéit, és aszerint nem cselekszik! És mondja rá az egész nép: Ámen! Gal 3:10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak /azt igyekeznek betartani, mert hitük szerint érvényes és üdvösségfüggő/, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Mit írt Pál erről: 2Kor 3:7 ... a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata... Mi volt betűkkel kőbe vésve? A tízparancsolat. [A Sínai hegyi szövetség szavai, amely szolgaságra szül - 2Móz 34:28; Gal 4:24;] Nem átkozottá lesznek /amikor megsértik a törvényt/, hanem ahogy a törvény mércéjét magukra alkalmazzák, máris átok alatt vannak.

Ellenben az evangélium az, amit Pál az eszükbe juttatott - "melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, amely által üdvözültök is, ha megtartjátok," (1Kor 15:1-2). Tehát ezt kell megtartani, amelyek abban az értelemben sem nehezek, hogy nem átkozzák el az ellene vétőket. 1Ján 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. 1Ján 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

Ez egyben azt is cáfolja, hogy Ábrahám engedelmessége a tízparancsolat érvényességére lenne bizonyíték /akire, mint szombat ünneplőre rendszeresen hivatkoznak - 1Móz 26:5/, mert hogy egyrészt a romlott természetű ember számára megtarthatatlan: "Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék." (Préd 7:20 1Kir 8:46; 2Kró 6:36); másrészt hit által üdvözült Ábrahám, nem a törvény cselekedetei által! [A tetteivel csak igazolta a hitét – Jak 2:20-24.]

Gal 3:6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul.

Ha be tudta volna tölteni hiba nélkül, akkor a törvényhűség által üdvözülhetett volna, de ez senki számára nem járható út! A törvény megtartása és annak eszményi betöltése nem jelenti feltétlenül ugyanazt! A törvényhűség Istennek való engedelmességet jelent emberi keretek között, nem a romlott természeten felüli maximális uralkodási képességet.

Ezékiel 36:26-27 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

A törvénynek ilyetén való megtartása soha nem jelentheti az üdvösség útját, azzal nem lehet üdvösséget nyerni, mert akkor a Krisztus váltsághalálának bűneltörlő értékét ez feleslegessé tenné.

Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által; Róm 4:3-4 Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint. De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki." 1Móz 26:5 Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. Róma 3:20 A törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte

Nem az újjászületett ember engedelmességének következménye a parancsolatok tételekben való törvényének betöltése, hanem a bűn alá rekesztése a következmény – hiszen 1Kor 15:56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

Ahol ez a törvény felüti a fejét, az átkot hoz ugyanúgy, és ha az Édenben ki lett volna adva az utasítás a tízparancsolat megtartására, akkor a megszegése szankcionálásának is ott kellett volna lennie, mint ahogy a tiltotta fa evéséről való szankcionálás azzal párhuzamosan közölve lett! De ugyanez a szombattal kapcsolatban nincsen sehol, csak jóval később.

4Móz 15:32-43 Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.

Ha az 1Móz 26:5 szerint Ábrahám ismerte a tízparancsolatot és benne a szombattörvényt, az annak megszegése miatti retorziót is ismernie kellett! Akkor jóval később az Egyiptomból kihozott népnek is ismernie kellett volna. A szöveg szerint nem volt kijelentve, de akkor maga a tízparancsolat sem lehetett kijelentve, mert a kettő szoros összefüggésben van!

Az újszövetségben a Krisztus törvénye az, ami betöltési kötelezettséget ró minden keresztényre.

1Kor 9:21 noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének /újszövetségi/ törvénye megszabadított engem a bűn és a halál /ószövetségi/ törvényétől.... Róm 8:4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

Jézus beteljesítette az összes reá vonatkozó próféciát, miközben szolgálati ideje alatt nem szüntette meg a Mózes törvényrendszerének az érvényességét. Megerősítette és kiterjesztette az abban foglalt elveket, de azt mondta, hogy az engedelmességnek a szívből kell történnie, nem pedig csak a törvény betűjének technikai betartásával.

Máté 5:17-18 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy beteljesítsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik Máté 5:21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek:

Azonban ez a törvényi kötelezettség csak addig tartott, amíg minden be nem teljesedett a róla megírtakból, utána ez a törvényrendszer a zsidó imádati rendszerrel együtt a halálával jogilag, a Jeruzsálem 70-es pusztulásával, a zsidó vallási identitás elvesztésével gyakorlatilag is megszűnt! - Máté 5:17-18; Luk 24:44; Ef 2:15; Róm 10:2-3.Ha valaki ennek a rendszernek a törvényeit érvényesnek jelenti ki, vagy újra érvényesíti a tízparancsolat parancsolat hangoztatásával, az a kegyelemből való kiesést hozza magával.

Gal 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni /a hitüket azzal akarják igazolni/, a kegyelemből kiestetek.

Ide vezet, ha a szombatot /a tízparancsolatot/ az Édenből eredezteti valaki és minden emberre kötelező érvényűnek jelenti ki. A tízparancsolat Mózes egész törvényének volt a része, tehát a törvény tartalmának a jelentését is manipulálni kell ahhoz, hogy az érvényességét /tízparancsolat/ megállapítani lehessen, mégpedig azon indok alapján, hogy állítólag nem tartozik Mózes törvényéhez.

És erre vállalkoznak is azok, akik nem egész /10+603/ törvényben gondolkodnak, pedig Jézus világosan megmondta, hogy az egész törvény /613/ alapja az Isten és felebaráti szeretet (Máté 22:37-40), ami legfőbb alapelvként, a törvény erkölcsi maximumaként átkerült az újszövetségbe, mint aminek a megtartása követelmény minden keresztény számára, de immár a törvény elítélő jellege, annak átka nélkül!

Gyakorlatilag sok ószövetségi utasítás az újszövetség keretei között megismételve lett anélkül, hogy a teljes törvénykötelezettség fennállna. Viszont a 24 órás szombati ünnep kötelezettsége nem.

A 2. részt lásd itt:

https://adventistaamokfutas.blogspot.com/2023/07/a-tizparancsolat-ervenyesitesenek_5.html