A szombat mellett érvelőknek föl sem tűnik, hogy az újszövetségi írásokban sehol nem foglalkoznak a tízparancsolatnak olyan szintű tárgyalásával, mint ahogy ők ezt teszik. Egyetlen újszövetségi bibliaíró nem ment végig a tízparancsolat tételes tárgyalásán, hogy azt parancsokra lebontva hogyan kell érteni és használni /alkalmazni/ az újszövetségi kornak megfelelően. Ezt a szombat ünneplők hogy hogy nem, nagy vehemenciával mintegy be akarják pótolni, mégpedig olyannyira, hogy tanítási rendszerük fő profiljává tették. Nem veszik észre, hogy elkéstek vele mintegy kétezer évet?!
Ha az első századi keresztények apostoli vezérléssel ugyanilyen szombat-szempontúak lettek volna, már elvégezték volna az újszövetségi írásokban a tízparancsolatnak az aprólékos, részletekre menő bemutatását és használatának módjait a mindennapi életre vonatkozóan, de nem tették meg! A maiak viszont ezt teszik, azonban a két tábor között nincsen összekötő kapocs.
Mert a tízparancsolat nem összekötő kapocs, mert nem is lehet, hiszen a Sínai hegyről való szövetség szolgaságra szül /Mózes törvénye - Gal 4:24/, a keresztények pedig szabadságra vannak elhívva a Krisztus törvénye/ alapján - Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől; Gal 5:13 Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok. - Nem véletlenül utasították vissza a Mózes törvényére hivatkozó kéretlen agitátorokat az első században! (Apcsel 15:1,5)
A szombat ünneplés hirdetői a következő álláspontban alapozzák meg a hitüket:
"Isten azért teremtett hat napig, hogy az embernek elmondhassa, hogy te is élj ebben a rendben, ha napon át munkálkodjál, végezd minden dolgodat, aztán pihenj meg ezektől."
Ezt a kijelentést azonban nem tudják alátámasztani a Bibliából, és erre akkor fognak rájönni, ha megpróbálják.
A Bibliában olvashatjuk:
"Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Mózes 20:11) Erre asszociálódik az a gondolat, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól, mint az Édenben alapított istentiszteleti és életviteli forma.
„Isten megpihent, és az embertől is elvárta, hogy megpihenjen; követendő példát mutatott az embernek (2Móz 20:11)… Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, a szombatot, mert ezen a napon megpihent minden munkájától. Nem a maga, hanem az emberiség számára áldotta és szentelte meg."
Látszólag evidens az értelmezés, de a Biblia nem ezt mondja.
Figyeljük meg ezt az igét: "Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Máté 17:5)
Isten gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. (Vö. Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38) Ennélfogva az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek, hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk.
A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott szombaton, tehát ezt tegye az ember is. Különbség van aközött hogy miért ünnepelje az ember, és különbség van aközött, hogy hogyan? A miértre és a hogyanra is meg van a külön indok:
Miért: "És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (5Móz 5:15)
Hogyan: „Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat… Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Móz 20:9, 11)
Vagyis teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az egyiptomi szolgaságból kihozott emberre vonatkozóan Isten részéről, és nem az, hogy a 6+1-es teremtéssel /munka és pihenés ritmusával/ példát mutasson a romlandóság alá vetett emberiségnek. /De nagyon fontos megjegyezni, hogy az első emberpár nem ezzel az alaphelyzettel indult!/
Jézus azt mondta: „A szombat az emberért lett, és nem az ember a szombatért. Ilyen az Emberfia a szombatnak is Ura” (Márk 2:27-28) - viszont a Ne ölj; Ne törj házasságot; Ne esküdjetek hamisan parancsok is az emberért lettek, akiket nem Ádám és Évához kapcsolt, hanem a régiekhez. A férfi és nő teremtését visszavitte az Édenbe, de a zsidókkal kötött szövetség parancsolatait nem! (Máté 19:4-5; 2Móz 34:28; 5Móz 5:2-3)
Ha figyelmesen a hegyi beszédre összpontosítunk, láthatjuk, hogy Jézus Krisztus a görög arkhaiois szót használta a Máté 5:21-ben, amely teljes terjedelmében így hangzik: "Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek (akrhaiois): Ne ölj!". [És ne légy házasságtörő. 27. vers.]
De Jézus Krisztus nemcsak itt használta ezt a szót, hanem a 33. versben is, amely így hangzik:
"Ismét hallottátok, hogy azt mondták a régieknek (arkhaiois): "Ne esküdjetek hamisan, hanem tartsátok meg az Úrnak (Jehovának) tett eskütöket." Ez a tétel nem tartozik a Tízparancsolat közé. (3Mózes 19.12; 4Mózes 30:2; 5Mózes 23:21) Eszerint Jézus Krisztus egyáltalán nem tett különbséget a Tízparancsolat és a többi törvény között, mindegyiket az ősök kapták. És ami a lényeg, nem Ádámot és Évát jelölte meg azoknak, akik megkapták ezeket a törvényeket.
Tehát azzal, hogy a szombat az emberért lett, automatikusan nem támasztja alá azt az értelmezést:
"...azért teremtett hat napig, hogy az embernek elmondhassa, hogy te is élj ebben a rendben, ha napon át munkálkodjál, végezd minden dolgodat, aztán pihenj meg ezektől."
Ebből indultunk ki. Isten az embernek /tehát az emberiségnek, akit akkor Ádám és Éva képviselt/ nem mondta, hogy éljen ebben a rendben, hanem ez egy utólagos értelmezése mindazoknak, amit ezekről a Bibliában különböző helyeken olvashatunk.
És még ott van az is, hogy Ádám /és nyilván minden utóda/ mindennapos fáradtságos munkára ítéltetett (1Mózes 3:17), ami ellentéte a mindennapos pihenésnek /nem kényszerű fáradozással terhelt munkavégzésnek/, amiben volt. Ez utóbbi nincsen leírva, tehát értelmezés, ugyanakkor az le van írva, hogy a Sínai szövetség a szolgaságra szül. (Galata 4:24)
Vagyis ha a szombat ünnep emberre vonatkozó kívánalma nem az Édenből ered, hanem a kiválasztott zsidó nép fegyelmező irányításához kapcsolt, akkor az isteni 6+1-es rendjének az emberre /az emberiségre/ vonatkoztatása teljesen más alaphelyzetet ad, és ebből kifolyólag más végkimenetelt. Ez pedig üdvösségi kérdés, hogy az ember minek engedelmeskedik, amikor az Isten reá vonatkozó akaratát a maga számára értelmezi - helyesen vagy esetleg helytelenül.
2Pét 3:16 amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére. Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket,
Tehát vagy igaz a szombat tartási kötelezettség /mint utólagos értelmezés/, vagy nem, mert erre nincsen konkrét kijelentés. Ha van, akkor aki ezt gondolja, mondja meg konkrétan, hol mondja a Bibliában Isten vagy Jézus Krisztus vagy az ihletett szöveg bárhol, hogy az emberiségre vonatkozik a 6+1-es ritmus? Nem tudja megmutatni, mert ez csupán egy utólagos értelmezés.
Ugyanakkor vannak ilyen konkrét kijelentések, pl. amit Isten Nóé által adott az emberiségnek: 1Móz 9:4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
Ezt az emberiségnek adta, és ha létezik ennek feloldása, akkor az addig érvényes. Ha nem létezik, akkor most is érvényes. De ilyen parancsot Isten a 6+1-es ritmusra vonatkozólag nem adott sem az Édenben, sem Noé által. Hanem a zsidóknak, de külön kitérve arra, hogy miért tegyék és hogyan tegyék.
MI A PROBLÉMA TÍZPARANCSOLATOT ÉRVÉNYESÍTŐK TANÍTÁSÁVAL?
Mi a probléma azzal, ha a törvény betöltését szorgalmazzák? Az, hogy a/z ószövetségi betűkkel írott/ törvény nem időtlen univerzális iránytű, ami felemel, hanem hasznos bűntükör, ami ugyanakkor el is ítél!
Egyetlen embert nem tud mutatni senki /Krisztuson kívül/, aki képes lett volna betölteni a törvényt. Még az újjászületett, szent szellemmel maximálisan betöltekezett Pál apostol is felfogta a Mózes törvénye általi elítélés okozta nyomorúságot, és ez mindenféle igyekezetet megcáfol, ami arra vonatkozna, hogy a keresztény embernek a törvény betöltése lenne a hivatásbeli feladata. Ami netán a hitbeli engedelmesség következménye lenne, mint a szent szellem állítólagos munkája, miután a szeretet törvénye / egyiptomi kivonulás, szolgálat háza, idegen istenek, szolgák, kapun belüliség, ígéret földje, melyek a 10 parancsolat keretét adták/ /a szívébe lett írva - mert ez nem igaz, nem bibliai tanítás!
Mi köze van egy mai kereszténynek /amely a világ bármely részén él/ ahhoz a tízparancsolathoz, amely fenti jellemzőket tartalmazza egy adott történelmi kerethez igazítva azon zsidóság kapcsán, amely rabszolgasorban volt, ahonnét ki lett hozva.
A keresztény a Mózes törvénye alatti bűn és az ebből fakadó átkozottság fogságából lett megszabadítva, ne hogy már olyan törvényt akasszanak a nyakába /írjanak a szívébe/, amely ugyanoda visszaviszi, ahonnét ki szabadult!
Apcs 15:10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
A Róma levél 7. része részletesen tárgyalja ezt , különösen a vége, amelyben Pál megállapítja, hogy könyörtelen a törvény mindenkihez /nyilván ha nem vesztette érvényét, ahogy állítják bizonyos egyházi sémában gondolkodók/, tehát csak a Krisztushoz való menekülés a kiút a törvény átka alóli elítélésből, aminek az eljövetele /az ábrahámi szövetséghez való hozzáadása - Gal 3:17/ pontosan felelevenítette a bűnt, nem pedig csökkentette. Ezért volt a törvény rendeltetése a Krisztushoz való irányító fegyelmezés, nem pedig a törvény alá alá való visszavezetés.
Ján 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Krisztus haláláig a Mózes törvénye mindenkit Krisztushoz vezetett, de a halála után Krisztus nem vezet vissza senkit a Mózes elítélő törvényéhez /613 törvény/. Sátánnak ez a célja, a galatabeli keresztényeket vissza is vitte a törvény és annak átka alá, kiejtette őket a Krisztus által elnyert kegyelemből. Gondolja bárki is, hogy ugyanezt nem akarja megtenni minden más kereszténnyel is? Rosszul gondolja! Vö. Gal 3:1-25]
"De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt." (Gal 3:22-25) Nem vagyunk a törvény alatt! Kinek nem világos?!
Róma 11:32 Mert Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön; 5Móz 27:26 Átkozott az, aki nem tartja meg e törvény igéit, és aszerint nem cselekszik! És mondja rá az egész nép: Ámen! Gal 3:10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak /azt igyekeznek betartani, mert hitük szerint érvényes és üdvösségfüggő/, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Mit írt Pál erről: 2Kor 3:7 ... a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata... Mi volt betűkkel kőbe vésve? A tízparancsolat. [A Sínai hegyi szövetség szavai, amely szolgaságra szül - 2Móz 34:28; Gal 4:24;] Nem átkozottá lesznek /amikor megsértik a törvényt/, hanem ahogy a törvény mércéjét magukra alkalmazzák, máris átok alatt vannak.
Ellenben az evangélium az, amit Pál az eszükbe juttatott - "melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, amely által üdvözültök is, ha megtartjátok," (1Kor 15:1-2). Tehát ezt kell megtartani, amelyek abban az értelemben sem nehezek, hogy nem átkozzák el az ellene vétőket. 1Ján 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. 1Ján 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
Ez egyben azt is cáfolja, hogy Ábrahám engedelmessége a tízparancsolat érvényességére lenne bizonyíték /akire, mint szombat ünneplőre rendszeresen hivatkoznak - 1Móz 26:5/, mert hogy egyrészt a romlott természetű ember számára megtarthatatlan: "Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék." (Préd 7:20 1Kir 8:46; 2Kró 6:36); másrészt hit által üdvözült Ábrahám, nem a törvény cselekedetei által! [A tetteivel csak igazolta a hitét – Jak 2:20-24.]
Gal 3:6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul.
Ha be tudta volna tölteni hiba nélkül, akkor a törvényhűség által üdvözülhetett volna, de ez senki számára nem járható út! A törvény megtartása és annak eszményi betöltése nem jelenti feltétlenül ugyanazt! A törvényhűség Istennek való engedelmességet jelent emberi keretek között, nem a romlott természeten felüli maximális uralkodási képességet.
Ezékiel 36:26-27 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.
A törvénynek ilyetén való megtartása soha nem jelentheti az üdvösség útját, azzal nem lehet üdvösséget nyerni, mert akkor a Krisztus váltsághalálának bűneltörlő értékét ez feleslegessé tenné.
Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által; Róm 4:3-4 Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint. De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki." 1Móz 26:5 Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. Róma 3:20 A törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte
Nem az újjászületett ember engedelmességének következménye a parancsolatok tételekben való törvényének betöltése, hanem a bűn alá rekesztése a következmény – hiszen 1Kor 15:56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
Ahol ez a törvény felüti a fejét, az átkot hoz ugyanúgy, és ha az Édenben ki lett volna adva az utasítás a tízparancsolat megtartására, akkor a megszegése szankcionálásának is ott kellett volna lennie, mint ahogy a tiltotta fa evéséről való szankcionálás azzal párhuzamosan közölve lett! De ugyanez a szombattal kapcsolatban nincsen sehol, csak jóval később.
4Móz 15:32-43 Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
Ha az 1Móz 26:5 szerint Ábrahám ismerte a tízparancsolatot és benne a szombattörvényt, az annak megszegése miatti retorziót is ismernie kellett! Akkor jóval később az Egyiptomból kihozott népnek is ismernie kellett volna. A szöveg szerint nem volt kijelentve, de akkor maga a tízparancsolat sem lehetett kijelentve, mert a kettő szoros összefüggésben van!
Az újszövetségben a Krisztus törvénye az, ami betöltési kötelezettséget ró minden keresztényre.
1Kor 9:21 noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének /újszövetségi/ törvénye megszabadított engem a bűn és a halál /ószövetségi/ törvényétől.... Róm 8:4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
Jézus beteljesítette az összes reá vonatkozó próféciát, miközben szolgálati ideje alatt nem szüntette meg a Mózes törvényrendszerének az érvényességét. Megerősítette és kiterjesztette az abban foglalt elveket, de azt mondta, hogy az engedelmességnek a szívből kell történnie, nem pedig csak a törvény betűjének technikai betartásával.
Máté 5:17-18 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy beteljesítsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik Máté 5:21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek:
Azonban ez a törvényi kötelezettség csak addig tartott, amíg minden be nem teljesedett a róla megírtakból, utána ez a törvényrendszer a zsidó imádati rendszerrel együtt a halálával jogilag, a Jeruzsálem 70-es pusztulásával, a zsidó vallási identitás elvesztésével gyakorlatilag is megszűnt! - Máté 5:17-18; Luk 24:44; Ef 2:15; Róm 10:2-3.Ha valaki ennek a rendszernek a törvényeit érvényesnek jelenti ki, vagy újra érvényesíti a tízparancsolat parancsolat hangoztatásával, az a kegyelemből való kiesést hozza magával.
Gal 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni /a hitüket azzal akarják igazolni/, a kegyelemből kiestetek.
Ide vezet, ha a szombatot /a tízparancsolatot/ az Édenből eredezteti valaki és minden emberre kötelező érvényűnek jelenti ki. A tízparancsolat Mózes egész törvényének volt a része, tehát a törvény tartalmának a jelentését is manipulálni kell ahhoz, hogy az érvényességét /tízparancsolat/ megállapítani lehessen, mégpedig azon indok alapján, hogy állítólag nem tartozik Mózes törvényéhez.
És erre vállalkoznak is azok, akik nem egész /10+603/ törvényben gondolkodnak, pedig Jézus világosan megmondta, hogy az egész törvény /613/ alapja az Isten és felebaráti szeretet (Máté 22:37-40), ami legfőbb alapelvként, a törvény erkölcsi maximumaként átkerült az újszövetségbe, mint aminek a megtartása követelmény minden keresztény számára, de immár a törvény elítélő jellege, annak átka nélkül!
Gyakorlatilag sok ószövetségi utasítás az újszövetség keretei között megismételve lett anélkül, hogy a teljes törvénykötelezettség fennállna. Viszont a 24 órás szombati ünnep kötelezettsége nem.
A 2. részt lásd itt:
https://adventistaamokfutas.blogspot.com/2023/07/a-tizparancsolat-ervenyesitesenek_5.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése