Sztálin Krisztus ítélőszéke előtt

Hogy kerül Sztálin Krisztus ítélőszéke elé?

A Római levél 6. fejezetének magyarázata 

Haljatok meg a bűn számára, és éljetek Krisztusban!

Róma 5:21 Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.

/A kegyelemmel teljes élet felette áll a bűnnel teljes életnek./

Róma 6. rész

Róma 6:1 Mi következik mindebből? Vétkezzünk továbbra is, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől?

/A kegyelem növelését ne akarjuk a bűn növelésével kieszközölni./

Róma 6:2 Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk továbbra is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára?

/Nem szó szerinti halálról beszél Pál, hanem a bűn cselekvésével kapcsolatos viszonyról, hogy annak számára haltak meg./

Róma 6:3 Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele?

/Ez jelképes halált is jelent, hogy meghalnak a régi életükre, életmódjukra nézve./

Róma 6:4 A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután — ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból — mi is új életre keljünk.

/Tehát már a saját életükben megtörténik a változás az új életre vonatkozóan, és ehhez szó szerint nem kellett meghalniuk./

Róma 6:5 Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is.

/Itt arra utal, hogy a későbbi szó szerinti haláluk után is lesz új életük a szellemi testben történő feltámadásuk által./

Róma 6:6 Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái.

/Itt viszont a szellemi értelemben történő halálukról beszél, hogy ennek következménye a bűnös életmódnak való hátat fordítás. Tehát változik a viszonyuk a bűnnel kapcsolatban, vagyis a bűn késztetését nem engedik érvényre jutni az életükben, hogy az uralkodjon rajtuk, mert a régi egyéniségük számára meghaltak. 

Mintha valaki új életet kezdene, nem engedi, hogy a bűn elkövetésére való hajlamok győzzenek felette, mert jelképesen új életet kezdett. Ez olyan, mint pl. aki fogyókúrába kezd, nem engedi, hogy az evés iránti vágya felülkerekedjen rajta, mert új életet kezdett, le akar fogyni és karcsú akar lenni, amit meg is akar őrizni./

Róma 6:7 Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.

/Itt a kulcsa a megértésnek: tehát ha meghalsz egy régi életmód számára, akkor a régi életmód késztette káros gerjedelmek hatása alól felszabadulsz.

Egy magyarázó szöveg világosan megfogalmazza ennek a helyzetnek a lényegét: „Aki Krisztussal együtt meghalt a bűnnek, az függetlenné vált a bűntől: életét nem kell a bűntől és haláltól való rettegésnek, az üdvösségéért való aggodalmas szorongásnak eltöltenie. Ezektől vált szabaddá, arra, hogy egészen Istennek éljen, vagyis felszabadult életét egészen felebarátai javára, az ember és világa „üdvére” szánhassa oda, számítás, szorongás, különbségtétel és korlátok nélkül.” /Ref. Jubileumi Kommentár/

Tehát nem arról van szó, hogy valakit a fizikai halála az addig elkövetett bűnei alól felszabadítja, mivel az egy teljesen más területe az emberi életnek. Ezt pedig abból is tudhatjuk, hogy bárkit, aki eddig feltámasztottak a halálból, akár az Ósz, akár az USZ kinyilatkoztatása szerint, újra meg kellett halniuk, tehát a fizikai haláluk nem szabadította fel őket az Ádámtól örökölt bűnösségük alól! 

Ennélfogva világosan érthető, hogy a Pál által kijelentett halál a bün cselekvésével kapcsolatos viszonyra vonatkozik, hogy aki meghal a régi életmódjára nézve, az a régi életmódból következő bűnre csábító késztetéstől szabadul meg, de ez sem automatikusan történik, mintegy belső programozottság szerint, hanem tudatos akarat szerint, szembe kell fordulni a bűnös hajlamokkal, és nem engedni, hogy a negatív késztetések uralkodjanak az emberen!/

Róma 6:8 Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.

/Itt megint a szó szerinti, fizikai halálon túlnyúló, feltámadásuk utáni élésükre vonatkoztatja a kijelentést, ahogy máshol is mondja: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor színről -színre... Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Kor 13:12; 1Ján 3:2)/

Róma 6:9 Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette.

/A halál szellemi és fizikai értelemben egyaránt értendő, a szellemi testben élő angyaloknak sincs halhatatlan életük, különben nem lehetne Sátánt és a démonait megsemmisíteni, de meg lesznek semmisítve! ^{(vö. Jel 20:7-10)} Krisztus nem lehetett halhatatlan, mint Isten, különben nem halhatott volna meg az emberiség érdekében, tehát szellemi értelemben is meghalt, bár hústestben élt a földön és halt meg. 

De Pál nem azt mondja, hogy testi értelemben nem hal meg soha, hanem egyáltalán nem hal meg, nyilvánvalóan szellemi értelemben, szellemi testben sem, amiben előzőleg élt és amiben feltámasztotta Isten, tehát szellemi testben. Ha szellemi életre támadt fel, nyilván meghalt szellemi értelemben is, különben nem kellett volna szellemi értelemben feltámadnia.

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;” (1Pét 3:18)/

Róma 6:10 Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él.

/Nem mondja, hogy valamilyen értelemben halt meg, mint a háromságfilozófia mondja, hogy csak mint ember halt meg, de Istenként nem halt meg, ami hamis tanítás! Viszont előbb olvastuk, hogy szellemben lett megelevenítve, vagyis feltámasztva. „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (1Kor 15:45)

Nyilván azelőtt is az Istennek élt, de feltámasztása után is ugyanezt teszi./

Róma 6:11 Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára — Jézus Krisztusban.

/Nyilván szellemi értelemben tekintsék magukat halottnak a bűn számára, és szellemi értelemben élőnek Isten számára, vagyis az életüket Isten szolgálatára szenteljék, nem pedig a bűnös életvitel számára. Ez is mutatja, hogy a megtérés lényeges eleme a bűnös életmódtól való tartózkodás. 

És megint nem arról van szó, hogy fizikai halál által szabadultunk meg a bűntől, annak felettünk gyakorolt hatalmától. Vagyis ha meghalunk, akkor a halálunk miatt nem számítunk bűnösöknek Isten előtt, mivel a bűn zsoldja a halál (Róma 6:23), és ha meghalunk, akkor a halálunkkal lefizettük a tartozásunkat. 

Mert az igaz, hogy a bűn miatt van az öregedés útján bekövetkező halál, de azzal, hogy a bűnös állapot szükségszerűen kiváltja a halált – minden embernek az Ádámtól örökölt bűn miatt kell meghalnia – a halál nem váltja ki szükségszerűen a megtisztulást a bűntől, hiszen azt Jézus váltságáldozata váltja ki, hozza el az engedelmes emberek számára. 

Ha az emberi élet végén történő halállal meg lehetne szabadulni az ádámi bűntől, akkor felesleges volna a Krisztus váltsághalála, hiszen akkor az emberi halál lefizetésével bárki üdvözülhetne, aki meghal. De ez nem így van. Attól, hogy valaki meghal, attól még automatikusan nem lesz bűntelen Isten előtt! A halottak feltámadása a Krisztus feltámadásán alapszik, és nem az által, hogy a halálukkal kiváltották a feltámadásra való jogosultságukat.

„Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (1Kor 15:21-22)

Krisztus tökéletes emberi életét áldozta a bűnös emberiségért, ezért a feltámadás kegyelme Krisztus által adatik.

Itt van egy különleges kijelentés, hogy MINDNYÁJAN MEGELEVENÍTTETNEK! Westcott és Hort görög szövege szerint: „khrisztó pantesz dzóopoiéthészontai”, vagyis ahogy az Újvilág fordítás is mondja: „Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni.” Ez mit jelenthet?

Könnyen lehet, hogy az összes ember, aki az Ádámi bűn miatt meghalt, hogy /aki még nem kapta meg/ megkapja a tettei miatt járó fizetséget. Nyilván az a gondolat, hogy az egyéni ember halála őt felszabadítja a bűnei alól, ezzel ellentétben van /lenne/, csakhogy mint láttuk, ez a kijelentés nem működik, nem igaz, különben nem kellett volna újra meghalniuk azoknak, akiknek a testi feltámadásáról olvashatunk a Bibliában, mert azok mindnyájan újra meghaltak.

Ez azt a gondolatot is magában foglalja, hogy mindenkinek felelnie is kell a tetteiért. Van ilyen kijelentés a Bibliában? Bizony hogy van!

„Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5:10).

„Mert nyilvánvalóvá lesz Krisztus bírói széke előtt, hogy milyenek vagyunk, hogy ki-ki megkapja jutalmát a test által tett dolgokért, aszerint, amiket cselekedett, akár jó, akár hitvány az.” (Uv ford.)

A revidiált Uv fordítás szerint: „Mert Krisztus bírói széke elé kell állnia mindnyájunknak, hogy mindenki megkapja, ami jár neki azért, amit akkor tett, amikor testben volt, legyen az jó vagy rossz.”

Dr. Masznyik Endre /1925/ érdekesen fordítja: „Mert minékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye földi élete jutalmát, jó vagy rossz tettei alapján.”

Ugyanez katolikus fordításban: „Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.”

Egyszerű fordítás: „Mert nekünk kivétel nélkül mind oda kell állnunk a Krisztus Ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben jót, vagy rosszat tett.”

Békés-Dalos: „Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki - ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.”

Dr. Budai Gergely /1967/ szerint: „Mert minékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztusnak ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát vagy büntetését azért, ami jót vagy rosszat földi életében cselekedett.”

Ezt megerősíti: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.” (Róma 14:10)

„Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.” (Jób 34:11)

„Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (Máté 16:27)

„A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.” (Róma 2:6-8)

„Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!” (Zsolt 62:13)

Na most ha „Krisztus bírói széke elé kell állnia mindnyájunknak” (UV ford.), akkor ez miért vonatkozna csak az apostolokra, vagy csak a szellemi testben feltámasztott, Isten királyságát képviselő felkentekre /144 ezer/, vagy a földi hústestben feltámasztott földi örök életet nyerőkre, és az egész emberiségre miért nem? 

És ha ez nem vonatkozna azokra, akik a haláluk által felszabadultak az ádámi bűn alól, tehát a valamikori földi életükben elkövetett bűnös tetteikre, akkor ezt Pál nem tudta, hogy rájuk ez nem érvényes? 

Mert ha azt hisszük, hogy a halál automatikusan felszabadít a bűnös állapot alól, akkor ezzel nincs értelme Pál kijelentésének /és sok más/ bibliai kijelentésnek:

„Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5:10)

Ha a halál ez alól mindenkit felszabadít, akkor a Pál kijelentése felesleges ijesztgetés lenne. Csakhogy a Róma 6:7 „Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól” nem érthető úgy, hogy a fizikai emberhalál az emberi bűnösséget eltörli, hanem csakis úgy, hogy ha meghaltunk a régi énünk számára, akkor a bűn késztetését nem engedjük elhatalmasodni rajtunk. 

Tehát jelképes halálról van szó, hogy aki átadta magát az Isten akaratának cselekvésére, azon többé a bűn megkötöző hatalma nem uralkodik, mert ő uralkodik a bűn hatalmán azáltal, hogy ellenáll neki!

Számtalan helyen mondja a Biblia, hogy a földi életben elkövetett tettekért meg kell felelni:

„Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek.” (Máté 23:14) Ha a halállal lefizették volna a bűnüket, ezt a súlyosabb bűntetés mire fel történne meg?

„Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” (Zsidók 10:29) Akik az elmúlt kétezer év alatt estek ebbe a helytelenségbe, csak azért nem vonatkozna rájuk a súlyosabb büntetés, mert fizikailag meghaltak?

„De mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Máté 12:36) Ez hogy lenne lehetséges, ha a halál felmentené az embert azon helytelenségek alól, amelyekről Jézus itt beszél?

Ugyanez itt: „Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.” (Jak 3:1)

Ugyanez itt: „Bizony mondom nektek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Szodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.” (Máté 10:15) Tehát amely város nem hallgatja meg az üzenetet, sokkal inkább méltóbb negatív ítéletben fog részesülni, mint Szodoma és Gomora lakói! Ez nem Szodoma könnyebb sorsát jelenti, hanem ehhez képest azok negatív sorsát. Mivel a Szodomaiak már elszenvedték az ítéletet a maguk idejében!

„De mondom nektek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem nektek.” (Máté 11:22) Nyilván annak alapján, amit tettek Korazin és Betszaida, hogy a csodákra sem tértek meg!

„És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.” (Luk 10:15) Ugyanez vonatkozik Kapernaumra is!

Akkor a jó cselekedeteknek se lenne értelme, ha a halál minden tettet beszámíthatatlanná tenne: 

 „És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza neked; mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor.” (Luk 14:14)

„Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róma 5:19)

Ha igaz lenne az, hogy csak a feltámadás utáni cselekedetek alapján derülne ki, hogy ki igaz és ki hamis, akkor kétezer éven át senki nem tudott volna igazzá lenni, ill. ha azzá is lett volna, az teljesen semmivé vált volna, mert a feltámadása után előröl kezdhetné az igazzá válást. 

Akkor mire volt jó Jézus váltságáldozata kétezer éven át? Itt az igazzá válást Krisztus engedelmessége által tulajdonítja sokaknak, nem pedig a saját cselekedeteik alapján. Az elmélet szerint viszont a feltámadottak a saját cselekedeteik által válnak igazakká, akkor viszont minek van szükség Krisztus váltságáldozatára?

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette; Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált. Az Úr engedje meg neki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.” (2Tim 1:16-18)

Hogy találhat irgalmasságot ama napon, ha az előző élete nem számít, hogy mit tett, mert tiszta lappal támad fel mindenki, aki feltámad? A halállal elveszi minden cselekedetnek a jelentőségét, mert ha a bűnös cselekedetei nem számítanak, amit korábbi életében tett, akkor a jó cselekedetei ugyanígy semmivé foszlanak. De Pál szerint nagyon is számít, hogy mit tett, ama napon, nyilván az ítéletnapon. Találjon irgalmasságot! És nem arról van szó, hogy majd kezdje előröl magának a jó bizonyítványt beszerezni.

Pontosan akkor van értéke a jó cselekedeteknek, amikor még senki tapasztalati úton nem szerez bizonyosságot a feltámadásról, de mégis megteszi. Mert a többség pont azért nem teszi meg, mert nem hisz egy jövőbeni életben, nem hisz a feltámadásban. Hanem számára csak ez az élet létezik, amiben törtet előre, és önzően elsősorban a maga érdekeit nézi!

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4:7-8)

Minek alapján van eltéve az igazság koronája Pálnak, ha nem a halála előtti élete alapján? Ha a feltámadása utáni életével szolgálna rá, akkor nem lenne neki eltéve a korona, hiszen a feltámadás után kellene annak eldőlnie, hogy övé lesz a korona vagy sem. Bár ő szellemi feltámadásban részesül, de a megigazulásban nem lehet különbség felkent és földi reménységű között.

„Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” (Zsid 11:4) 

Nem a halála előtt nyert bizonyságot Ábel afelől, hogy igaz? És ez nem a halála után is tanúskodik őfelőle, vagyis az ő igazsága nem még a halála után is érvényes? Itt pont ezt mondja. És akkor másoknál ez miért nincs így, vagyis hogy másoknak korábbi élete miért nem számít bele az ő igaznak nyilvánításukba, hanem csak a feltámadás utáni életük?

„Az ércmíves Sándor sok bajt szerzett nekem: fizessen meg az Úr neki cselekedetei szerint. Tőle te is őrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédeinknek. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nekik.” (2Tim 4:14-16)

A megfizetés és a beszámítás vajon nem arra vonatkozik, amikor Isten mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint a Jézus Krisztus által?! És hol olvassuk azt, hogy Isten mindenkinek még a földi életében megfizette a tetteiért járó bért? Előfordult, hogy valakit megvert pl. bélbetegséggel, de az emberek legnagyobb részének nem fizetett meg semmit, hagyta őket a saját útjukon haladni:

„Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székébe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé. És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala.” (Apcs 12:21-23)

„Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:” (Apcs 14:16).

„A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és íme nagyobb van itt Salamonnál. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál.” (Luk 11:31-32)

A Jézus korabeli gonosz zsidó nemzedék kárhoztatásának nincs semmi értelme, ha az halál szó szerint felszabadít a bűn alól!

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38) 

Ez a kijelentés 1900 éven át nem volt érvényes, hanem csak akkor, amikor bekövetkezik a Krisztus második eljövetele? 1900 éven át lehetett szégyellni, mert a halál mindenkit felmentett minden következmény alól?

„Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti az ő jutalmát.” (Márk 9:41) Miféle jutalomról van szó, ha a feltámadása után kezdheti előröl az igazságosságért folytatott életmódját?

„Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Márk 4:25) Ha a halállal mindenki felszabadul minden tette alól, akkor hol van, ami adatott neki, és mi vétetett el tőle, ha a feltámadása után tiszta lappal indul és újra kezdheti előröl az egészet?

„Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Íme a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent nektek.” (Jak 5:1-6)

A világi emberek, akik rosszul használják fel gazdagságukat, ’sírnak majd, jajgatván a nyomorúságaikon, amelyek elkövetkeznek rájuk’, amikor Isten megfizet nekik a cselekedeteik szerint. Ha a feltámadással felszabadultak volna a bűn alól, akkor ez hogy következhetne be? 

Jelen ábra szerint 2 ezer éven át a gonoszokra nem következett nyomorúság, mert a cselekedeteik szerinti megfizetés azokra következik, akiket derékba kap az ítéletidő, a cselekedetekért való isteni megfizetés. Esetleg arra is gondolhatunk, hogy ezek a gonosz emberek nem lesznek feltámasztva, és így lesz nekik megfizetve, viszont akkor mikor sírnak és jajgatnak a nyomorúságaikon? 

Tehát vagy az ő saját életidejükben következett be az isteni ítélet, vagy a feltámasztásuk után fog bekövetkezni.

Érdekes megfigyelni, hogy a francia Ecumenical Translation [Ökumenikus fordítás], amelyet katolikus és protestáns kutatók egy csoportja közösen készített, a János 5:29-et a következőképpen adja vissza:

„Akik jót cselekedtek arra a feltámadásra jönnek elő, amely élethez vezet; akik gonoszt gyakoroltak arra a feltámadásra, amely ítélethez vezet.”

Csak amikor valakinél világossá lesz a feltámadásának a végeredménye, akkor lehet megtudni, hogy az ő feltámadása az „élet feltámadása” volt-e, avagy az „ítélet feltámadása”. 

- De ez csak egy értelmezés, mivel nem mondja, hogy bármiféle végeredményt meg kell várni, hanem a jó cselekvés életre vezető feltámadásra vezet, a másik meg éppen az ellenkezőre.

No és ennek mi értelme lenne, ha az emberi halál lenne mindenért a fizetség:

„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” (Róm 12:19)

Akik anno oroszlánok elé dobták a keresztényeket, meg égő fáklyát csináltak belőlük vagy megkínozták, máglyán megégették, olajban megsütötték, azoknak mikor fizetne meg Jehova, ha nem a gonoszok feltámadásakor?!

Vagy szabadon lehetett bűnözni kétezer éven át, mivel a halálával mindenki lefizette a bűnért járó büntetést? Ugyanúgy üdvözülhet a római császár, aki oroszlánok elé dobatta a keresztényeket, mint az oroszlánok elé dobott keresztények? Csak mert nem ismerte Jehova törvényét? És nem tudta, hogy nem szabad oroszlánok elé dobni embereket, és azon szórakozni? 

Meg a sorozatgyilkosok sem tudták, hogy nem szabad gyilkolniuk a saját tetszésükre és élvezetükre? Ebben a világban senki nem tud semmit, hogy mit szabad és mit nem, mert mindenki tudatlan a bűnt illetően? Ne hogy már ezt higgyük?! Hanem:

„És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14:13; vö. 1Tim 5:24)

Ha a cselekedeteik követik a halottakat, akkor azok bizony nagyon is számítanak, hogy a földi életében ki mit cselekedett, mert aszerint lesz a fizetsége!

„És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” (Jel 20:12-15; vö. Apcs 10:42; 2Tim 4:1)

Azt mondani, hogy az ’élet tekercsét’ felnyitják, azt jelenti, hogy mindazok neve bekerülhet ebbe a tekercsbe, akik megszívlelik ezt az oktatást, annak nem figyelembe vétele, hogy már be vannak írva!

„Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.” (Jel 13:8; vö. Fil 4:3; Dán 12:1; 7:10; 2Móz 32:31-32)

Hogy nem az ember halála jelenti számára az ítéletet, a következő is mutatja:

„És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:” (Zsid 9:27) 

Tehát a halál és az ítélet nem ugyanazt jelenti, a halál nem ítélet, hanem következmény. Az ítélet csak a halál után jön!

Azt mondani, hogy ezek a /megítélendő/ cselekedetek arra vonatkoznak, amiket a feltámadásuk után tesznek, de amit előző életükben tettek, arra nem, mindazoknak figyelmen kívül hagyása, amiket eddig olvastunk. A Biblia is tartalmaz feljegyzést sok korábban élő ember cselekedeteiről, tehát nem lehet elvetni azt az állítást, hogy a könyvekben a feltámadottak korábbi cselekedetei vannak feljegyezve.

„Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen...Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (Róma 15:4; 1Kor 10:11)

Nem kevés ember volt Jézus idejében, akik őt elutasították, és eljátszották az üdvösségüket, pl. Pilátus is, meg sokan mások!

„Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” (Apcs 24:15)

Már két csoportra vannak osztva a feltámadottak, igaz halottak és hamis halottak. A feltámadást összeköti az igaz vagy hamis állapottal. Nem azt mondja, lesz feltámadásuk embereknek, akik utána igazakká vagy hamisakká lesznek. Pedig ha tiszta lappal támadna fel mindenki, akkor a kétféle besorolásuk előre vetítené azt, ami csak utólag derülne ki. Ezzel összhangban pl. miért olvassuk így:

„... ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.” (Ézs 26:9-10)

Itt mindenkinek világos, hogy azokról a gonoszokról beszél, akik a kegyelemnyerés előtt már gonoszoknak vannak nyilvánítva, tehát akikről már az új földre való feltámadásuk előtt kiderült, hogy gonoszok. Vagy inkább kapjanak lehetőséget arra, hogy utólag soroltassanak a gonoszok közé, miután az új földön olyan gaztetteket hajtottak végre, amivel rászolgálnak a gonoszok közé való besorolásra? 

Vagy netán valaki vágyik arra, hogy egy feltámadott ember az új világban kifossza, kirabolja, jó összerugdalja vagy bármilyen módon átverje? Akik látják a gonoszok ítéletét, nyilván igazságot fognak tanulni és bevésődik az emlékezetükbe, hogy mi a fizetsége a gonoszságnak! 

Ha nem maradhatnak életben, mert megrontanák a paradicsomi földet, akkor már nem a megrontáson fáradoztak ki tudja mi óta?! Ha attól lesz valaki gonosz az új földön, hogy gonoszságokat követ el, akkor az új föld mennyiben lesz új, ha engedik újra termelődni a gonoszt?

Nézzük meg Jézus példázatát az irgalmas szamaritánusról:

„Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.” (Luk 10:30)

Minek az alapján lehetne valakit az új világban gonosznak nyilvánítani, ha nem ilyesmiket csinál? Kinek van arra szüksége, hogy a majdani paradicsomi földön ilyen rablók kezébe essen? Vagy szeretné valaki, hogy egy tiszta lappal feltámadott azzal kezdje az ottani életét, hogy jól pofon veri? Vagy megerőszakolja a feleségét? Vagy olyan anyagi javakat harácsoljon össze a színfalak mögött magának vagy a baráti körének, mint pl. amit ma látunk bizonyos pénzekkel való gazdálkodás kapcsán?

„110. Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad. Szétrombolja azt a közösség számára fontos hitet, hogy azok jutnak többre, akik többet és jobban tanulnak, többet és jobban dolgoznak, akik kreatívabbak, akik valamiféle extra teljesítményt mutatnak fel. E nélkül a hit nélkül pedig nem a képességekkel való felvértezettség, nem a versengésben megszerzett minél jobb szereplés válik céllá, hanem a lehetőségek osztói körüli pozíciófoglalás.” /Az idők jelei, újra néven nevezzük. Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, 2018. 68. old./

Talán mert az átlagemberek nem látnak/hatnak/ a színfalak mögé, azt gondolja bárki, hogy Isten sem képes erre? Vagy úgy gondoljuk, hogy az igazi énünket elrejthetjük a világ elől? Na de Isten elől is? Már eleve ezt gondolni is a gonoszok közé való besorolással egyenlő! Ne tévelyegjen senki ezt illetően!

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” (Zsid 4:12-13)

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.” (Gal 6:7)

„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.” (2Pét 2:9)

„Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5:28-29)

Ha meg kell felelni a tettekért, amit a földi/testi életében tesz az ember, akkor Jézus kijelentése hogy vonatkozhatna csak arra, amit az ember a feltámadása után tesz, és amit azelőtt tett, arra nem? Csak mert félreérti valaki a Róma 6:7-et, és azt gondolja, a halállal mindent megfizetett, ezért felmentést nyert elkövetett bűneinek terhe alól és tiszta lappal támad fel? Eddig nem éppen ezt az értelmezést láttuk igazolva a Bibliából!

Hanem az ítéletet megkapja Hitler is, meg Sztálin is, meg az összes tömeggyilkos, meg akik gonoszul éltek, másokat megkárosítottak, akik írott törvény hiányában megtaposták a saját lelkiismeretük törvényét, amit Isten minden embernek megadott, hogy aszerint éljen! 

Kicsiktől fogva nagyig mindenki megkapja, akik eddig a történelemben ezen a földön éltek vagy élnek és életükben nem lettek megítélve! Azt gondolni, hogy bűneik zömét tudatlanságban követték el, ami őket felmenti, a lelkiismeret törvényének a figyelmen kívül hagyásával egyenlő.

„Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. /Jelen időszakban ez Krisztus törvényére vonatkozik -, ^{lásd Gal 6:2; Zsid 8:10}/

Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.” (Róma 2:9-16)

A titkok megítélése az egyetemes ítélettel egyenlő, hogy mindenki megkapja a tettei szerint járó bért, függetlenül attól, hogy korábban meghalt-e, vagy az ő életében kerül ítélet alá. Mert ha valakit Isten Armageddonkor ítél meg a Jézus által, és nem éli túl az ítéletnapot, azt már újra nem fogja Isten feltámasztani, hogy megítélje. De mindenki más, aki még Isten által nem ítéltetett meg, meg fog ítéltetni!

„Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5:10)

Ez alól nincs kibúvó senkinek! S mivel a halál után jön az ítélet, akik korábban meghaltak, anélkül hogy megítéltettek volna, majd a feltámadáskor kapják meg a tetteikért járó fizetséget. Való igaz, hogy az embert Isten kétszer nem ítéli meg, de olyan sincs, hogy egyszer sem. 

Ha a halál volna az ítélet, akkor Lázárt, és minden más korábban feltámasztottat kétszer ítélte volna meg, hiszen ezek az emberek újra meghaltak. Meghaltak, mert halálukkal semmiféle váltságdíjat nem fizettek meg. Az Ádámtól örökölt bűnük zsoldja a halál. Viszont a tetteikért járó bért nem Ádám vétke után kapják, hanem a saját szerzett vétkeik vagy jó cselekedeteik után./

Róma 6:12 Ne uralkodjon tehát a bűn rajtatok, amíg ezen a földön éltek, és soha ne engedjetek gonosz kívánságainak!

/Egyértelmű a figyelmeztetés!/

Róma 6:13 Ne adjátok oda magatokat, se a képességeiteket a bűn szolgálatára! Ne legyenek a gonoszság eszközei! Ellenkezőleg, szánjátok oda magatokat Isten szolgálatára, mint akik feltámadtatok a halálból! Egész valótokat és minden képességeteket állítsátok az igazságosság szolgálatába!

/A halálból való /jelképes/ feltámadás az új életben való járással azonos. A világ szerint élni, hogy az ember a képességeit ügyeskedés által a saját karrierjének kiépítésébe fektesse, teljességgel ellentétes Isten akaratával!/

Róma 6:14 Akkor a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok, hiszen már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.

/Azokon uralkodik a bűn, akik a világban vannak, mert a világ elhajlott irányadó mértékei szerint élnek. Tagjaikban a bűn törvénye /amit Mózes törvénye leplezett le/ dolgozik, mert a testi ember erre van kárhoztatva, a bűnnek van kiszolgáltatva. Tudatosan kell ezzel szembe menni, Isten törvényének szellemében, amit Krisztus által adott, és a megváltás kegyelme által hozott napvilágra.

„Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” (Róma 7:24-25)/

Az igazság szolgái

Róma 6:15 Mit tegyünk hát? Vétkezzünk, mivel már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Semmiképpen!

/Attól, hogy a mózesi törvény hatályát/érvényességét, elítélő jellegét Krisztus halála megszüntette, senki nem kapott felhatalmazást bűnös életvitelre, csak mert Krisztus kegyelmében él, azaz megváltást nyert, amit ő elfogadott magáéra nézve!/

Róma 6:16 Nem tudjátok, hogy akinek a szolgálatára odaszánjátok magatokat, annak rabszolgaként kell majd engedelmeskednetek? Igen, ha a bűnt szolgáljátok, akkor annak a rabszolgái vagytok — s ennek pedig halál az eredménye! Ha viszont Istennek engedelmeskedtek, annak az lesz az eredménye, hogy Isten elfogad benneteket.

/Itt a szabad akarat kihangsúlyozásáról van szó, hogy az ember mit kezd a megváltott állapotával, mire használja azt?/

Róma 6:17 Régebben ti is a bűn rabszolgái voltatok. De hála Istennek, hogy teljes szívvel engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet megismertetek.

/Ezt jelenti a megtérés, hogy az ember Isten megismert akarata szerint változtatja meg a gondolkodását és a cselekedeteit azzal összhangban./

Róma 6:18 Így felszabadultatok a bűn uralma alól, és igaz célokat szolgáltok.

/Így, ezzel a megváltozással szabadultatok meg a bűn uralma alól, és nem azzal, hogy fizikai halált szenvedtetek, amely felszabadítana a bűnös állapot alól. Ez a korábbi bibliaversekből nyilvánvaló!/

Róma 6:19 Azért használok ilyen hétköznapi példákat, hogy megértsétek, amit mondani akarok. Régen a bűnnek és a törvénytelenségnek szántátok oda a testeteket, és valóban ezeket szolgáltátok. Ugyanúgy most szánjátok oda magatokat és minden képességeteket az igazságosság szolgálatára, hogy teljesen és kizárólagosan Istenhez tartozzatok!

/Pál is azon van, hogy példákkal értesse meg a mondanivaló lényegét, amit isteni ihletés alatt közölt. Az igazságnak való odaszánás az egyéntől függ, és azáltal vitelezhető ki, hogy Isten szent szellemét kérjük és engedjük érvényre jutni az életünkben, amely megadja a szükséges erőt az isteni kívánalmaknak megfelelően élni./

Róma 6:20 Mert amikor még a bűn rabszolgái voltatok, nem is törődtetek a jó célokkal.

/Az ember a világban úgy él mint az ateista, nézete szerint minden önmagának szabott rendje szerint épül fel az univerzumban, az ember is magának szabja az útját a saját eszmei fejlődése szerint. Azonban ez a felfogás Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott nézete szerint eltérés és elkorcsosulás az Isteni mércétől. 

Mert ha Isten a Teremtő, akkor van teremtési rend is, ha meg attól eltér az emberiség, akkor a saját kárát magának okozza, mert az emberi öntörvényűséget mindenki másként képzeli, amiből erkölcsi káosz, abból pedig szellemi/lelki és testi nyomorúság származik. 

Az emberiség mai felfogása és életvezetése miatt pedig nem csak az emberek, hanem az állatok is szenvednek, sőt az egész biológiai élővilág, a természet maga. A tudósok szerint az emberiség órája két másodpercre van a katasztrófától, amit magának okozott! 

Az ateizmus a legnagyobb öngyilkos vállalkozása az emberiségnek, de ennek a hamis vallások is az okai, amelyek Isten nevében cselekedtek emberiség elleni gonosztetteket, amik miatt az emberek tömegeit az Igaz Istentől és a jó törvényeitől is elidegenítették.

Babilon /a hamis vallás/ leomlása

„És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta [teljes] erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé.

Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:1-5)

Itt nem működik a jaj, bocsánat-féle r. k. egyházi mea culpa: "én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem". Az Isten a történelemben elkövetett vétkekről emlékezik meg, vagyis a kétezer év alatt elkövetett vétkekről ugyanúgy számot kell adni, mint a napjainkban elkövetett bűnökről, vagy a kétezer évvel ezelőttiekről!

„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik [nak], mind az ő atyjukfiai [nak száma,] akiknek meg kell öletniök, amint ők is [megölettek].” (Jel 6:9-11)

Akik tehát Isten ellen használták az életüket a múltban és használják a jelenben, és bárminemű forrásaikat, azokat Isten haragja fogja sújtani!

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róma 1:18)/

Róma 6:21 Mi volt ennek az eredménye? Olyan dolgok, amiket ma szégyelltek, mert végül a halálba vezetnek.

/Az Isten akaratával szembe menő út a halálba vezet!

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14)/

Most csak azért nem volt Jézus eme kijelentése igaz milliókra vonatkozólag ezer kilencszáz éven át, mert állítólag nem tudtak Jehova követelményeiről, vagy nem volt elegendő idejük, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat, és ezért nem mutatták ki, hogy alkalmazkodnának-e Isten igazságos irányadó mértékeihez?! Vagy most sem érvényes ugyanezen okoknál fogva, pedig az evangélium hirdetés a tetőfokán van?! 

Krisztus kijelentését vesszük semmibe azzal, hogy az embereket felmentjük tetteik következményei alól, tudatlanságot tulajdonítva nekik? És ezeket soroljuk az igazságtalan feltámadottak közé, akik majd az új földön tiszta lappal támadnak fel, és akkor majd elkezdenek beilleszkedni, látva, hogy tényleg igaz a feltámadás, amit előző életükben netán kinevettek?

Hiszen Jézus szerint pont azok vannak sokan, akik a széles úton járnak, tehát elmarasztalásra méltóan járnak azon, nem tudatlanságukban, meg lehetőségeik híján. Ha pedig azon járnak, akkor arra a sorsra érdemesek, amit maguk választottak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehettek tudatlan emberek a múltban. De az igen keveseknek lesz mentség:

„Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;” (Efézus 4:18-22).

„Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél /Pál apostol/ azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.” (2Pét 3:16).

A tudatlanság valóban egy alaphelyzet, ahogy a Biblia több helyen is megállapítja:

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;” (1Pét 1:14).

Pál saját tudatlanságára hivatkozik: 

„És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;” (1Tim 1:12-13).

De a tömegek számára a tudatlanságból való feleszmélés az isteni követelmény:

Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apcs 17:29-31)

Nem véletlenül hosszútűrő az Isten, és tart a kegyelmi időszak már kétezer éve. Továbbá az is világos, hogy kétféle ítéletnap van: akiket életben talál Armageddon napja, és akik a halálból támadnak fel, és utána ítéltetnek meg!

„Nem késik el az ígérettel az Úr /JHVH/, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pét 3:9)

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1Tim 2:4)

Az isteni kegyelem elutasítása leginkább a végidő nemzedékét érinti, akik jelenleg, a XXI. század elején élnek. Akit most fog érni az ítélet Armageddonkor, soha fel nem támadhat, mint azok sem, akiket már egyszer megítélt az Isten, pl. Szodoma és Gomora lakói!

„Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén.” (Júd 1:7)

Úgy hogy jól gondolja meg mindenki, milyen úton jár, mert aszerint lesz a fizetsége!/

Róma 6:22 Most azonban felszabadultatok a bűn uralma alól, és Isten rabszolgái lettetek. Ez olyan életre vezet, amelyet csakis Istenért éltek, s ennek a végeredménye az örök élet.

/A jó útra téréssel szabadultatok fel a bűn uralma alól, amit az Isten hatalma alá való önként tartozásra cseréltetek, aminek a vége az örök élet. De ez kegyelem által adatik, nem a cselekedetek által van kiérdemelve, hanem a cselekedetek csupán a hitet bizonyítják. Az üdvösség hit által van, de a hit bizonyítéka a cselekedet. Mint a Róma 1:20 szerint Isten létezésére is a cselekedetek a bizonyítékok, amiket cselekedett!

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézus 2:8-9)

„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” (Gal 2:16)

„És azt mondja nekik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.” (Jakab 2:16-18)

„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.” (Jakab 2:23-26)

Tehát a hit útján való járás vége az örök élet, de nem az eredménye. Mert az az Isten kegyelmének az eredménye, a Krisztus váltsághalála által.

„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.” (Zsid 2:9)

Hogy az Isten kegyelméből vállalta Krisztus értünk bűntelenül, hogy a gonoszok megkínozzák és megfeszítsék, az minden emberi gondolatot és elképzelést felülmúl. Kegyelemből szenvedni, ártatlanul bűnhődni, az Isten megváltói cselekedetének engedelmeskedni, ezek a szeretet legnagyobb megnyilvánulásai. Amit JHVH Isten és Jézus Krisztus értünk tettek, nincs azoknál nagyobb szeretet az egész univerzumban!!!

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen” (1Pét 3:18).

Ez a Biblia fő tanítása, azért jött Krisztus, azért halt meg értünk, hogy minket visszavezessen az Istenhez, hogy visszanyerjük az örök életet, amit Ádám és Éva bűne miatt elvesztettünk.

Vajon ezt az utat cseréli el bárki is, a halálba vezető ateizmus útjára, csak hogy jelen életében úgy élhessen, ahogy neki tetszik, ahogy ő akar, az öntörvényűség útjára?/

Róma 6:23 A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.

/Nem vagyunk magunkra hagyatva az univerzumban, és nem vagyunk útmutatás nélkül. Mert nem a hányódó anyag gyermekei vagyunk, hogy ismeretlen eredetű energiák atomtemetőjének sorsa legyen a miénk, hanem az Istené, hogy örökké éljünk. Az Ő dicsőségére!

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,

Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pét 5:10-11)/

[Felhasznált bibliafordítás a Római levélhez:
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center]