motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2012. június 3., vasárnap

Petőfi Sándor - Az ítélet


Petőfi Sándor

AZ ITÉLET  

A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök
És örülök szilajan. A háboru istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma
Vértengerbe kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,
Melyet igért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni. 
 
(Pest, 1847. április.)

Felmerül a kérdés, Petőfi milyen történeteket lapozott,
s minek jutott a végére, hogy az emberiségnek
e végső megmérettetéséről egyfajta
prófétai látomást tudott ily hűen leírni?
Válasz: Petőfi a Bibliát lapozta minden bizonnyal,
hisz utal a prófétákra, melyek által Isten
megtette ígéreteit a végső nagy ítéletre.
Az újszövetségben olvashatjuk ha felidézzük:

Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt:
»Athéni férfiak! Minden tekintetben
nagyon vallásosnak látlak titeket.
Amikor ugyanis körüljártam
és megszemléltem a bálványképeiteket,
egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt:
Az ismeretlen istennek.”
Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek,
azt hirdetem én nektek.
Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent -
mivel ő a mennynek és a földnek ura -,
nem lakik kézzel épített templomokban.
Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára,
mintha valamire szüksége volna, hiszen
ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.
Az ő műve, hogy az egytől származó
egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget.
Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait,
hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják
- bár nincs messze egyikünktől sem.
Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk,
amint az egyik költőtök meg is mondta:
Az ő gyermekei vagyunk.”
Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk,
nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség
hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz,
a művészet és az emberi gondolat alkotásához.
Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét,
most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak
bűnbánatot kell tartani mindenütt,
mert meghatározott egy napot, amelyen
ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által,
akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt,
mikor feltámasztotta halottaiból.«”
(Apostolok cselekedetei 17:22-31,
Káldi Neovulgáta Biblia fordítás)

Petőfi az ő költői nyelvén szólt
az Istennek ama haragja napjáról,
amelyet a Biblia Armageddonnak nevez meg
a Jelenések könyve 16:16-ban.
Petőfi mondja hogy vérfolyam
az emberiség története, mely
napjainkig folyik le, s nincs megszakadása
ennek a feltartózhatatlan árnak,
legalábbis emberi erővel nincsen.
Ahogy írja: „Nincs pihenése a megeredt árnak,
nincsen csak a tenger ölében,
vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója.”
Az utolsó nagy csata végkimenetele biztos,
isteni kézben van a végső győzelem, mert
Jézus Krisztus tapossa a mindenható Isten
haragja hevének borsajtóját. Ahogy olvassuk:


Ekkor láttam a megnyílt eget és íme, egy fehér ló,
és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve,
és igazságosan ítél és harcol.
A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja,
és a fején számos korona.
Olyan neve van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer.
Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.
Az égi seregek követték őt fehér lovakon,
fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
Szájából kétélű kard nyúlt ki,
hogy azzal verje meg a nemzeteket.
Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa
a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését.
A ruhája és ágyéka fölé ez van írva:
Királyok Királya és uralkodók Ura! „
(Jelenések könyve 19:11-16)

És ezen igazságos ítélet után kezdődik az Élet,
s valóban az örök üdvösségért
nem szükséges a mennybe röpülni,
mert a menny fog a földre leszállni:

Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet
Istentől leszállni az égből,
mint a férjének felékesített menyasszonyt.
Halottam, hogy egy harsány hang
a trón felől azt mondta:
»Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek.
Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.
Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet,
és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás
és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.«
A trónon ülő így szólt: »Íme, megújítok mindent!«
És azt mondta nekem:
»Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.«”
(Jelenések könyve 21:2-5)

Az Új Jeruzsálem a Krisztus menyasszonya,
amaz elhívottak és választottak
mennyei gyülekezete, akik
alkotják Krisztus titokzatos testét,
egy „kicsiny nyáj – 144 ezer felkent”,
amely az Istennek és Krisztusnak
az égből uralkodó kormányzata, az az ország,
amelyet a Miatyánkban kérünk immár
kétezer éve, hogy jöjjön el,
és legyen meg az Isten akarata,
úgy a mennyben, mind itt a földön is.
(Lukács evangélium 12:32; Jelenések
könyve 14:1-5; Máté evangélium 6:10)

Mindannyiunk sorsa akik akkor élünk,
eldől véglegesen, és hogy melyik
oldalon állunk, ez attól függ, hogy
mostani életünket mi tölti ki,
és megtaláltuk-e azt a keskeny utat,
amelyen való járásra egyedül teremtettünk.

Amikor Isten megszólít az Ő írott Igéje által,
akkor találkozunk Életünknek ama
általa adott, kijelölt és felkínált
céljával, és csak a szívünk
állapotától függ, hogy lelkünk
teljes melegével ráklikkelünk-e a
Hozzá való végeleges hazatalálásra,
vagy fejünket lehorgasztva elfordítjuk
szégyenkezve önzésben megőszült,
tékozlásban és tivornyázásokban
kicserzett arcunkat.

A KRISZTUS-KÖVETÉS A LEHETŐ LEGJOBB ÉLETÚT,
VAJON MEGTALÁLTAD?

Valaki szeret bennünket,
nem úgy mint az ember, hűtlenül,
hanem ahogy csak az Isten tud szeretni,
és bennünk megbújó tékozló csavargóját mindenkor hazavárja:

Mert mint elhagyott
és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr,
és mint megvetett ifjú asszonyt;
ezt mondja Istened:
Egy rövid szempillantásig elhagytalak,
és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat
egy pillantásig előled,
és örök irgalmassággal könyörülök rajtad;
ezt mondja megváltó Urad.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize;
miként megesküvém,
hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön,
úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom,
és téged meg nem feddelek.
Mert a hegyek eltávoznak,
és a halmok megrendülnek;
de az én irgalmasságom tőled el nem távozik,
és békességem szövetsége meg nem rendül,
így szól könyörülő Urad.”
(Ésaiás könyve 54:6-10)