motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. május 11., szombat

Rákos daganat Jehova tanui közössége

rákos daganat a Jehova tanúinak a közössége”


Kedves Testvérek!

Először is egy jó hírrel kell kezdenem: a szektákról, tévtanítá-sokról szóló sorozatunknak a végéhez érkeztünk, az utolsó állomásához. Ha kezdetben nem is sokat hallottunk azokról a vallásokról, közösségekről, amikről szó volt, akkor most már egyre inkább olyan közösségekről hallunk, akikkel talán mi magunk is találkoztunk.
A mai napon a Jehova Tanúiról lesz szó. Némelyek őket csak Jehovának nevezik, ami ellen ő maguk is tiltakoznak. Azt kell tudni erről a névről, hogy ők azt mondják: ők az Isten igaz tanúi, s ők annyira igaz tanúk, hogy Istent csak Jehovának lehet nevezni. (-1-) Magának a Jehova szónak azonban érdemes mögé tekinteni. A héberben, a zsidó Bibliában négy betű: J H V H betűsor jelzi Istennek a nevét. Mivel a zsidóság komolyan vette a Bibliának ama parancsolatát, hogy az Úr nevét hiába nem szabad a szájukra venni, ezért ők Isten nevét ki sem mondták. (-2-)
Annyit kell még így bevezetőként tudni a héber Bibliáról, hogy eredetileg csak mássalhangzókat lehetett benne olvasni. Természetesen, akinek a héber anyanyelve volt, és tanulta kora gyermekkorától fogva, annak nem okozott problémát a magánhangzókat hozzátenni. Azonban eljött egy olyan korszak, amikor ez az ősi tudás már a zsidóságon belül sem volt meg. Megjelentek akkor is már a tévtanítások, többek között az iszlám. Lehetővé vált, hogy ugyanazt a mássalhangzó-sort így vagy úgy is lehetett olvasni. (Hogy a magyar nyelvből egy példát hozzak: nem mindegy az, hogy véreb vagy veréb.) Ilyen alapon a Bibliában is nagyon sok olyan szó van, amit lehetett másként is olvasni, és eljött az a pillanat, amikor a magánhangzókat is megjelölték, úgy, hogy a szent szöveg ne sérüljön. Így aztán alá meg fölé tettek különböző pontokat, vonalkákat, és ekkor már nagyon erősen élt a zsidóságban az Isten nevének kiejtésétől való félelem (-3-), ezért, nehogy valaki is véletlenül eltévessze, az ÚR, azaz EDONAJ szónak a magánhangzóit tették alá. Ha ezt összeolvassa egy olyan ember, aki mindezzel nincs tisztában, mert nem zsidónak született és enélkül a kulturális háttér nélkül olvassa a héber Bibliát, akkor valóban JAHOVAH van oda írva – de ez a punktálás az Edonaj-nak a kifejezése. Ők azonban úgy találták, hogy ez Istennek az egyedüli helyes megnevezése (-4-). (Egyébként valószínűleg Jahve-nak hívhatták az élő Istent Ábrahámék, vagy Mózesék.) Innen származik tehát az elnevezés – vagyis már magában a névben is van egy kis gond (-5-). De tudjuk, hogy Jehova tanúival nem ez a legnagyobb probléma.
Készülés közben nagyon érdekes megállapításokkal találkoztam. Valaki, akinek egy családtagja belépett a Jehova tanúi közé, egyszerűen azt mondta: „a Sátán ügynökei ezek.” Dr. Bütösi János, a missziológiai tanszék vezetője a teológián úgy fogalmazott: az egyházon, a református egyházon is, a rákos daganat a Jehova tanúinak a közössége (-6-). Nagyon kemény szavak ezek. Talán még azt is lehet mondani, hogy szeretetlen szavak. De ha elkezdünk ismerkedni a tanaikkal, akkor azért sok mindent megértünk, hogy miért is mondják ezt.
Az első dolog: a Szentháromságról szóló tanítás az ő megközelítésükben a Sátán találmánya. Ez egy nagyon kemény dolog. Meggyőződésem, hogy ez a Szentlélek káromlásával ér föl. Tény és való, abban az egy dologban igazuk van, hogy maga a „Szentháromság” szó nincs benne a Bibliában – de az egész Biblia erről a csodáról tesz bizonyságot, hogy Isten lényegében egy, de személyében három. (-7-)
Következő kérdés Jézusnak a személye. Nem véletlenül olvastam föl a Róm 9,5-öt, hiszen itt egyértelműen benne van a Szentírásban, hogy test szerint az ősatyáktól származik Jézus, és hogy ő Isten. (-8-) Ez egyszerre igaz Jézus életében. Mégis, ők azt mondják, hogy Jézus a legnagyszerűbb ember, az első teremtmény, aki nem más egyébként, mint Mihály arkangyal. Tehát Jézus egy egyszerű ember. Ha ez így van, akkor bármennyire is vallják ők, hogy Jézus tökéletes volt, de látnunk kell, hogy egy ember nem tudja elhordozni az emberiség bűnét. (-9-) Akkor a mi bűnünk nincs ott a kereszten, akkor nem lettünk megváltva, akkor csak az van, amit mi teljesítünk – s ha csak az van, amit mi teljesítünk, akkor nagyon rossz a helyzet: kárhozatra jutunk. (-10-)
Ezt ők is nagyon jól érzik és tudják, ezért az üdvösségről azt tanítják, hogy van a száznegyvennégyezer kiválasztott, meg van az összes többi. A száznegyvennégyezer majd a mennyben lesz, vagy már a mennyben van, az összes többi – és ezek között vannak a „hétköznapi” Jehova-tanúk is – majd itt a földön lesznek boldogok, s itt nyerik el az örök életet. Az Ige azt mondja: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek... majd az egek lángolva fölbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik." (2Pét 10-13). Tehát nem az lesz, hogy Isten egy kicsit feljavítja ezt a földi létet, hanem új eget és új földet várunk. (-11-)
Megítélésük szerint a száznegyvennégyezerben nincs benne Dávid, de még Keresztelő János sem. Az egy külön érdekesség, és ez minden ilyen közösségnél, minden szektánál felmerül: honnan veszi valaki a bátorságot, hogy ilyen borzasztó nagy pontossággal megmondja azt, hogy ki fog üdvözülni és ki nem. Honnan veszik ezek az emberek a bátorságot, hogy az Isten ítélőszékébe beülve eldöntsék, hogy kik fognak üdvözülni és kik nem? Tipikus szektás magatartás és gondolkodásmód. (-12-)
A Szentírásban azt is olvassuk, amikor a tanítványok is kérdezgetik, hogy mikor jön vissza Jézus, hogy is lesz ez, mint is lesz ez. Jézus azt mondja, „sem az órát, sem a napot nem tudjátok” (Mt 25,13). Előtte pedig: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36) – hát lehet, hogy Jézus nem tudta, de a Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy ők igen. Nagyon érdekes dolog, hogyan is gondolják ezt. (-13-)
Az alapítójuk, bizonyos Charles Taze Russell 1870-ben, presbiteriánus, majd kongregacionalista (mindkettő kálvinista alapú) neveltetés után az adventisták szektájában tér meg és oda csatlakozik (az adventizmus hatása kimutatható munkáiban), majd elkezd könyveket írogatni. Nagyon termékeny, hihetetlen munkabírású, tipikusan fanatikus ember, akinek nagyon hiányos egyébként még a vallási műveltsége is (ez egy-két dologból majd ki fog derülni), de annál nagyobb szuggesztív erővel tudja mondani, amit mond. Azt mondja, hogy 1874 óta láthatatlanul jelen van Jézus ebben a világban, és meg is jövendöli, hogy 1914-ben fog visszajönni láthatóan is Jézus. Ezt így nagyon pontosan meg tudta mondani. (-14-)
Ezt abból számolta ki, hogy az Ószövetségben olvasunk olyat, hogy Isten büntetésének a kiábrázolásában egy nap olyan, mint egy esztendő. Ő, általam is nehezen követhető módon, azt mondta, hogy egy időkorszak 360 év. (Végképp nem értem, mert egy év az 365 nap mifelénk, de nem baj). Hét korszak következett el, ezt ő beszorozta, kijött egy összeg, amiből ő levonta azt az időt, amikortól pogányok tapodják a jeruzsálemi templomot. Itt megint jön egy kis gond, mert ő az így kapott kétezerötszáz-valahány évből 606-t vont le, mondván, hogy Krisztus előtt 606-ban rombolták le a jeruzsálemi templomot. A helyzet az, hogy nem így volt, hanem 592-ben volt az első hulláma, és 586-ban a második hulláma Jeruzsálem elpusztításának, és valószínűleg a második hullám során tették földdel egyenlővé a jeruzsálemi templomot. Itt jönnek ki ezek a problémák, hogy bizony nem minden évszám stimmel (-15-), de így jött ki neki az 1914 és ezt boldogan hirdette, olyannyira, hogy fehér ruhában vonultak ki Jehova Tanúi (akiket akkor még nem így hívtak, hanem „komoly bibliatanulmányozóknak”), és úgy várták Jézus visszajövetelét. Ez nem következett be. Hazamentek, és ezután Charles Taze Russell szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy tévedett, mert még lesz egy kis „utószüretelés”, úgyhogy 1918-ban jön el a világ vége. Nagy szerencséje volt, mert 1916-ban meghalt, tehát a fiaskót nem kellett szemlélnie. (-16-)
Most mosolygunk ezen, de láthatjuk, micsoda szuggesztív megkötöző ereje van ennek a közösségnek, minden fenntartás nélkül elfogadták, hogy akkor és nem most… Egyébként jött az újabb időpont: 1925 – az sem jött be, aztán jöttek a különböző időpontok újra és újra, és bizony nem okoz nekik semmiféle lelki törést, a fő grémium mindig kimagyarázza, hogy mi miért történt. (-17-)
Ezek a jóslatok gyakorlatilag nem válnak be. Az Ószövetség, amit ők előszeretettel forgatnak, elég nyíltan és egyértelműen beszél róla, hogy honnan lehet megtudni, hogy valaki az Úr prófétája-e: onnan, hogy amit mond, az beteljesedik. Amit az Úr nevében mond. Azt is látjuk és tudjuk, ha nagyon az Ószövetséghez ragaszkodunk, hogy ha valakiről kiderült, hogy az Úr nevében beszélt, de közben csak felfuvalkodott volt a szíve-lelke, akkor meg kellett halnia, mert az isteni tekintélyt magára vette, ami nem illette meg őt (-18-). Amivel nem ruházta fel az Isten. Az 5Mózes 18,21-22-ben van ez leírva.
Utódja Joseph Franklin Rutherford volt, aki 1942-ig irányította ezt a szervezetet, és ő volt az, aki megszervezte az általunk is ismert Jehova tanúinak közösségét, tehát ő volt az, aki ezt a nevet adta a közösségnek (-19-), és aki a missziójuknak ezt a házalásos módszerét helyezte a vállaikra. Ez gyakorlatilag úgy működik, hogy különböző rangban szolgáló embereknek havi 15-től 100-140 (!!!) órát kell missziózással tölteni. Ez a feladatuk. (-20-) Vallják magukról, hogy az ő szervezetüket Jehova vezeti, Jehova vezetése a Brooklynban székelő grémiumon, vezetőtestületen keresztül érvényesíti az akaratát.
Olyan hatalmas kiépített infrastruktúrával rendelkeznek, hogy kéthetente az általunk is ismert Őrtorony c. újságot száztizenvalahány nyelvre fordítják le és nyomtatják ki. Nagyon sokáig a világ legnagyobb nyomdája a Jehova tanúié volt. Látjuk azt a minőséget is, ahogy kinyomtatják ezeket az iratokat, és látjuk azt is, hogy nagyon sok ember ennek a közösségnek a bűvkörébe kerül, hiszen hathatós rábeszéléssel úgy irányítják a beszélgetést, abba az irányba viszik el az embert, amiből azután nagyon nehéz szabadulni. (-21-)
Egy ember így fogalmazta meg: „Sajnáljuk őket, és segíteni szeretnénk nekik, hogy kiszabaduljanak az Őrtorony rabságából.” – merthogy az ehhez a közösséghez való tartozás egyfajta megkötözöttséget jelent. (-22-) Itt feltétel nélkül kell elfogadni azt, amit az Őrtoronyban mondanak, és amit a vezetők tanítanak. Az istentiszteleteknek – amit lehet, hogy túlzás így nevezni (-23-) – az a lényege, azért jönnek össze „bibliatanulmányozásra”, hogy fölmondják az Őrtoronyban olvasottakat(-24-) , és megtanulják azt a módszert, amivel a mindennapi missziójuk során bebeszélik magukat egy-egy lakásba, egy-egy családba.
A tanfejlődés itt is folyamatos volt, hiszen majd csak 1942 után jön egy Nathan Homer Knorr nevezetű ember, aki megtiltja a vérátömlesztést és a dohányzást a Jehova tanúi számára – tehát ez sem kezdettől fogva volt az ő tanításuknak része (-25-) . Ugyanúgy, ahogy 1935-ig még karácsonyt is ünnepelhettek, akkor lett megtiltva, mondván, hogy az ő felfogásuk szerint az egy pogány ünnep, és ezért kell ezt elhagyni, sőt kifejezetten tiltva van. (-26-) Érdekes és elgondolkoztató, hogy milyen szervezet az, amely tiltja saját tagjainak azt, hogy ha adott esetben a gyermekük bajba kerül, akár a gyermeküknek is vért adjanak. Merthogy ehhez sem járulnak hozzá a Jehova tanúi. Ilyenkor egy jogi procedúra és kiskapu keresése veszi kezdetét, amivel mégis próbálják megmenteni az orvosok a gyermeket. (-27-)
Látjuk azt, hogy amiket megállapítottak róluk, az egyáltalán nem túlzó. Amikor találkozunk velük, akkor keresztyén, és alapvetően szabadlelkű emberként van egy illúziónk: hogy lehet velük beszélgetni. De ők tanulják a beszélgetés-vezetést, s tanulják azt, hogy az úgy menjen, ahogy az ő tanításuknak megfelelő. Ami még ennél komolyabb és úgy gondolom, súlyosabb, hogy lévén, hogy a Biblia sok dologban ellent mondott nekik, ezért ők lefordították maguknak a Bibliát. Ez a bizonyos „Új világ” fordítás, amiben már minden úgy van, ahogyan az ő tanaiknak megfelel. (-28-) Jézus istensége nyilvánvalóan tükröződik például az „Én vagyok…” mondásokban. Már a csipkebokornál is azt mondja az Úr, hogy „vagyok, aki vagyok”. Ezt az Igét ők úgy fordítják, teljesen szembe menve az eredeti jelentéssel, hogy: „Én voltam”. (-29-) Sorolhatnánk azokat a félrefordításokat, amelyek nem véletlenszerűek ebben az „Új világ” fordításban, hanem a tanoknak megfelelően ferdítik el. Ezért is nem pontos fogalmazás a fordítás. A ferdítés, amit ők csinálnak, hogy a Biblia lehetőleg azt mondja, amit ők hallani és tanítani akarnak. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy lehet velük beszélgetni, ne legyenek illúzióink: nem lehet! Nem lehet! (-30-) Megdöbbenti mindig az embereket, a gyülekezeti tagokat is az a fajta bibliaismeret, az a fajta céltudatosság, amivel szembesülünk, ha ilyen emberekkel kerülünk kapcsolatba. Mindig ketten járnak: egy magasabb és egy alacsonyabb rangú, s ez a tanítás ellenőrzésének a folyamatához tartozik, hiszen nekik mindig jelentéseket is kell írni ezekről a missziói utakról. (-31-) Ilyenkor mindig azt kell látnunk, hogy nem tudunk velük vitázni. Ez két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy gyülekezeti tagként nagyon sokszor azt éljük meg, hogy nekünk nincs olyan bibliaismeretünk. Azt tudnunk kell, hogy nekik is csak a Biblia egyes részei vannak bemagolva, a fejükbe vésve, a többivel igazán nem foglalkoznak. (-32-) De van egy másik ok is, és én azt gondolom, hogy igazán ez a másik ok az, ami közelebb visz minket a megoldáshoz. Meggyőződésem szerint ezek az emberek kifejezetten megkötözöttek. Amikor lelkészként is találkoztam ilyen emberekkel, szóba elegyedtünk és beszélgettünk, olyan szellemiség áradt belőlük, amivel nem tudtam mit kezdeni. (-33-) Ilyen szempontból el kell mondani, amit Pál apostol is elmondott: „Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.” (2Tim 2,23)
Én a Testvéreknek csak azt tudom javasolni, hogy egy-egy Krisztus istenségére vonatkozó egyértelmű Igét, pl. a Róm 9,5-t mondják meg, hogy olvassa el, vagy fölolvashatjuk, illetve megtanuljuk, tudjuk mindnyájan a keresztelési igét, ami egyértelműen a Szentháromságról való bizonyságtétel: „megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19). Ezeket el lehet mondani, de ne legyenek illúzióink: ezek az igék le fognak peregni ezekről az emberekről. Nem biztos tehát, hogy nekünk fel kell venni velük a szellemi harcot, sőt: biztos, hogy nem. Én mindenkit óvatosságra intek. (-34-)
Ha valakit a családból megkörnyékeznek, nagyon nagy megkötözöttséget jelent, óriási konfliktusokat hoz a családba, és azokat az embereket, akik eddig testvérként, szülőként, gyermekként tekintettek egymásra, azokat ők a Sátán népéhez fogják sorolni. Ezen nem kell meglepődni, ez a Jehova tanúi agymosásának egyik alapvető pillére. Hiszen ahhoz, hogy valakit lehessen fanatizálni, ahhoz mindig adni kell egy konkrét ellenségképet: ez a történelmi egyházak, a katolikus egyház és vezetése. Ez alapján nem lehet semmi jóra számítani. (-35-)
Nagyon érdekes egyébként, hogy mi a fontos nekik. A zárszóban hadd mondjam még ezt el érdekességként. Látjuk, hogy könyvnyomtatásra, propagandára micsoda hatalmas pénzeszközöket mozgatnak meg, de nem tudunk egy Jehova tanúi által működtetett öregotthonról sem. Tehát aki nem értékes számukra anyagi értelemben is, ahhoz ők nem hajolnak le olyan intézményes formában, ahogyan azt fölvállalják a történelmi egyházak. Az ő szolgálatukban az irgalmas samaritánusnak a lelkülete nem igazán jelenik meg, csak a saját köreiken belül. Ezen is érdemes elgondolkodni. (-36-)
Az összes többi részletkérdés, hogy a föltámadásban csak a Tanúk részesülnek és mindenki más halott állapotban marad (ami megint nem egyezik a Szentírás tanításával), (-37-)vagy hogy Jézust cölöpre feszítették föl és nem keresztre – ezek már olyan „apró részletkérdések”, amelyekkel igazán nem érdemes foglalkozni, mert alapvetően a Szentháromság Egy Istent káromolják, Krisztus istenségét tagadják, és ezzel ezt a káromlást csak elmélyítik. (-38-)Tehát ez egy egészen más világ. Egy egészen más Úrnak a szolgái ők. Nincs, és nem lehet közösségünk velük. Úgy gondolom, hogy református keresztyénként kötelességünk imádkozni azokért a családokért, amelyek a Jehova Tanúi tanítása miatt hullottak szét és mentek tönkre, (-39-)és imádkozni azokért az emberekért, akiket megtévesztettek, akiket fanatizáltak, akiket gyakorlatilag legionárius katonaként vetnek be az emberek szellemi világába, (-40-) és így próbálják megtalálni azokat az embereket, akik egyértelmű szellemi vezetésre várnak, akiknek fontos, hogy megmondják, mi a jó és mi a rossz, akik olyan alávetettséggel, engedelmességgel rendelkeznek, hogy ezt a diktatórikus katonai rendszert el tudják fogadni és el tudják viselni, s hajlandók lemondani a szabadságukról, a szabad gondolkodásukról. (-41-) Áldjuk Istent, hogy bennünket egy olyan közösségbe hívott el, ahol a Krisztusban kapott szabadság is a mienk lehet.

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk Jézus Krisztus által!

Bocsásd meg, hogy oly sokszor elfelejtkezünk azokról, akik a Te nevedet káromolják. Nem csak úgy, hogy szidnak Téged, hanem a Te személyedről, a Te lényedről a kijelentéssel tökéletesen ellentétes dolgokat állítanak, vallanak. (-42-)Urunk, könyörgünk ezekért az emberekért. Könyörgünk a megtévesztettekért. Könyörgünk azokért, akiknek az élete, családja már tönkrement azért, mert ennek a közösségnek a tagjaivá lettek, de nem tudnak szabadulni. Urunk, Te látod, hogy milyen lelki-szellemi eszközökkel tartják fogva ezeket az embereket. Te látod, Urunk, hogy milyen megszállottság lesz úrrá rajtuk. De Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a Te nevedre minden térd meghajol: mennyeieké, földieké és föld alattiaké is. Urunk, köszönjük, hogy ez a név nekünk szabadságot jelent. Hogy nem kell ilyen függésben élnünk. Te légy az ő szabadítójuk! Könyörülj rajtuk! S könyörgünk a mi református anyaszentegyházunkért is. Légy irgalmas hozzánk, amikor a szabadsággal nem tudunk mit kezdeni. Bocsásd meg, amikor visszaélünk a tőled kapott szabadsággal, és nem fogadunk el semmiféle vezetést, vezetettséget! Urunk, áldd meg a mi egyházunkat, a mi közösségünket! Add, hogy a mi egyházunk is megújuljon! Kérünk, hogy taníts bennünket olyan missziói odaszántságra, amivel a Jehova tanúi élnek. (-43-) Urunk, add, hogy legyen fontos nekünk is legalább annyira az elveszett lélek, mint ahogy őnékik fontos! (-44-) Urunk, segíts nekünk, és adj bölcsességet, hogy tudjuk őket, az elveszetteket Hozzád szeretni. Hogy ne essenek az ördög csapdájába, hogy ne legyenek kiszolgáltatottakká. Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk! Jézusért kérünk, hogy hallgasd meg imádságunkat, Szentlelked erejével vezérelj bennünket! Légy gyülekezetünk örvendező tagjaival, de könyörülj azokon is, akik megfáradtak! Könyörülj azokon, akik betegek, akik nehezen hordozzák életük terheit! Így áldj meg mindnyájunkat! Jézusért kérünk.
Ámen


Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala
(5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4.)
Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: martimiklos@reformatus.hu

Válasz

Szeretnék válaszolni fentebb írásra, mivelhogy egyrészt nagyon komoly kritikát tartalmaz, ugyanakkor mégis bibliailag majdnem hogy hiteltelenül, másrészt meg évtizedek óta ápolok kapcsolatot velük, tehát ismerem a belső légkört, ismerem a tanításaikat. Továbbá ismerem a tanúellenes irodalmat is (van vagy hat könyvem, amit J.t. ellen adtak ki), de ezek arról győznek meg, hogy az ellenpropagátorok csak higítani tudnak a tanúk szellemi színvonalán, de építeni leginkább nem, és végső soron bálványimádásba vezetik őket – már akiket lehet.

Istent csak Jehovának lehet nevezni” (-1-) tévedés, mert lehet nevezni Úrnak is, Istennek is, viszont azonosítani csak a személynevén lehet, mivel van sok úr és sok isten (vö. 1Korinthus 8:5), ami csak egy hatalmas zűrzavart mutat a vallási világban. „Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Malakiás 1:11) Vagyis, amikor Isten a nagy nevéről tesz említést, ott biztos, hogy a személyneve van, és nem egyéb!
ezért ők Isten nevét ki sem mondták. (-2-) Azt már elfelejti hozzátenni, hogy csak úgy lehetett Isten neve nagy a pogányok között, hogy azok, akik Isten akarata szerint éltek, azok használták és dicsőítették Isten nevét a zsidók közül, és így tudhatták a pogányok, hogy ki is valójában Izrael Istene. Fenti református lelkész megértési zavarát tükrözi az is, hogy az Isten nevének a hiábavaló kiejtéséből számára is az következik, hogy egyáltalán nem ejtjük ki a nevet – ahogy azt a zsidók tették –, mivelhogy ezt jegyzi meg, de hogy ez helytelen értelmezése a fenti szövegnek, azt már nem firtatja. Az igazság az, hogy nagyon is kiejtették Isten nevét – Isten hű prófétái, és az egyszerű nép tagjai.
ekkor már nagyon erősen élt a zsidóságban az Isten nevének kiejtésétől való félelem.(-3-) Azokban, akik elhajoltak az Isten törvényének a helyes értelmezésétől. Így pontos. Tehát leginkább a hamissá váló vallási vezetőkről van szó, akik Jézus idejében is uralták a terepet. Az Isten nevével kapcsolatban a teljes képet lásd itt:
Ők azonban úgy találták, hogy ez Istennek az egyedüli helyes megnevezése.” (-4-). Ha vette volna a fáradtságot, akkor a tanúk irodalmából tudhatná, hogy azért használják a Jehova alakot, mert ez a kiejtés terjedt el széles körben, pl. a költők, zeneszerzők is ezen a néven dicsőítették őt. Lásd pl.itt:
már magában a névben is van egy kis gond.” (-5-) Hogy Jahve vagy Jehova a helyes kiejtés, nem itt van az igazi gond, hanem hogy használják-e vagy nem? A reformátusok 'Uramoznak', a katolikusok 'Jóisteneznek', a zsidóknál meg 'Örökkévalóznak', stb... Isten személynevét meg szégyenlik használni. Mennyivel jobb megszólítások ezek, mint a tanúké? Nem jobbak, sőt rosszabbak! Ők nem Isten neve számára összegyűjtött népet alkotnak. (vö. Apcsel 15:17)
Dr. Bütösi János, a missziológiai tanszék vezetője a teológián úgy fogalmazott: az egyházon, a református egyházon is, a rákos daganat a Jehova tanúinak a közössége” (-6-) Lejjebb azt is írják: „Kérünk, hogy taníts bennünket olyan missziói odaszántságra, amivel a Jehova tanúi élnek.” Hogy is van ez? A rákos daganatot képezők közössége rendelkezik olyan missziói odaszántsággal, amiért kritizálóik imádkoznak? Különben is, a lényeg az, hogy Jehova Isten mit mond róluk, és nem az, hogy a saját hagyományaik fényében véleményt formálók.
az egész Biblia erről a csodáról tesz bizonyságot, hogy Isten lényegében egy, de személyében három.” (-7-) Ha ez igaz volna, akkor Jézus azt mondta volna, hogy a mi Istenünk személyében három, csakhogy a mi Istenünk az Atya, Aki személyében nem három! (vö. János 20:17; és itt részletesen.)
Nem véletlenül olvastam föl a Róm 9,5-öt, hiszen itt egyértelműen benne van a Szentírásban, hogy test szerint az ősatyáktól származik Jézus, és hogy ő Isten.” (-8-) A Róma 9:5 egyáltalán nem Jézusról szól, lásd részletesen itt: 
Jézus tökéletes volt, de látnunk kell, hogy egy ember nem tudja elhordozni az emberiség bűnét.”. (-9-) Jézus emberi tökéletes élete egyenrangú volt Ádám tökéletes emberi életével, tehát Jézus feláldozhatta tökéletes emberi életét Ádám tökéletlen utódaiért. De azt honnan veszi, hogy a Mindenható örök Istennek saját magát kellene feláldoznia saját teremtményeiért? Nem véletlenül nem idéz egyetlen bibliai igét sem!
Akkor a mi bűnünk nincs ott a kereszten, akkor nem lettünk megváltva, akkor csak az van, amit mi teljesítünk – s ha csak az van, amit mi teljesítünk, akkor nagyon rossz a helyzet: kárhozatra jutunk.” (-10-) Jézus Krisztus váltságáldozata alapján van a megváltás, és ezt Jehova tanúi nagyon jól tanítják. Ellenben a református vallás szerint Isten nem a saját Fiát áldozta fel, hanem saját magát. Szerintük Isten 2. személye csak felvett egy Fiúi szerepet a megváltás idejére, egyébként ő maga volt a testben megjelent Isten.
Vagyis tagadják azt, hogy Isten a saját egyszülött (tehát szült, létrehozott) Fiát áldozta volna fel, amit a János 3:16 kijelent. Ez a tan (háromság-egy Isten) végeredményben bálványimádáshoz vezet, Jézus imádásához, holott Jézus azt tanította, hogy az imádatot Istennek, az Atyának adjuk. (vö. Máté 4:10; János 4:23-24)

Tehát nem az lesz, hogy Isten egy kicsit feljavítja ezt a földi létet, hanem új eget és új földet várunk.” (-11-) Ez a kijelentés az sugallja, hogy Isten ezt a földgolyót megsemmisíti és egy teljesen újat teremt. De ez téves magyarázat.

2Péter 3:10 mondja: Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (Károli ford.)

Ha a mondat második felét nézzük, az itt szereplő föld, nem a fizikai földet jelenti, hanem az emberi társadalom ördög által befolyásolt részét (Vö.: az egész föld követé a fenevadat.” (Károli ford.), a rajta lévő dolgok pedig (a görög ergon szó fordítása) megegyeznek azzal, amit 1János 3:8-ban olvasunk:

Azért jelent meg az Istennek a Fia, hogy az ördög munkáit (ergon) lerontsa” (Károli ford.)

2Péter 3:10,12 elemekről is szól (görögül sztoikheion), ezek a világ erőtelen és gyarló elemei (vö. Galata 4:9), a világ elemi tanításai (vö. Kolossé 2:8,20), melyekről tudjuk, hogy elmúlnak. (vö. 1János 2:15-17)

2Péter 3:11 a felbomló dolgokat szembe állítja azzal, hogy milyeneknek kell lennünk szent életben, tehát ami ellentéte ennek – az bomlik fel! Minden ami Istentelen. Viszont a betű szerinti földet Isten nem semmisíti meg, hanem csak a föld pusztítói fognak kedvezőtlen ítélet alá esni. (vö. Jelenések 11:18)

Az egek ropogó elmúlásával pedig démoni hatalmak ártalmatlanná tevését jelöli az írás:az egeknek erősségei megrendülnek” (Máté 24:29, Károli ford.). Az erősségek a szótárak szerint angyali hatalmasságok”-at jelentenek. (vö. Kiss Sándor USZ-i szómagyarázat, 44. old; Dr. Kiss Jenő USZ-i szótár, 47.old.) Hogy démonokról van szó, az a Jelenések 12:4 verse is alátámasztja.

Így tűnik el (nem a szó szerinti) föld és az ég:

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak... És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.” (Máté 24:35; Jelenések 20:11, Károli ford.)

Viszont a szelídek földi örök élet reménysége valóra válik:

De új eget (Isten mennyei országát/királyságát) és új földet (megváltott és újjáteremtett emberi társadalmat) várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Péter 3:13, MBT. ford.)

Honnan veszik ezek az emberek a bátorságot, hogy az Isten ítélőszékébe beülve eldöntsék, hogy kik fognak üdvözülni és kik nem? Tipikus szektás magatartás és gondolkodásmód.” (-12-) Ez is téves kritika, hiszen csupán az van kijelentve, hogy lesznek akik égi reménységet örökölnek (144 ezer) és lesznek akik földit, de hogy ki mit örököl, vagy nem örököl, ezt Isten dönti el és erre J tanúi nem vállalkoznak.

Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36) – hát lehet, hogy Jézus nem tudta, de a Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy ők igen. Nagyon érdekes dolog, hogyan is gondolják ezt.” (-13-) Jehova tanúi sem tudják a konkrét időpontot, hanem csak a jelekből következtetnek arra, hogy közel van az a nap.

Azt mondja, hogy 1874 óta láthatatlanul jelen van Jézus ebben a világban, és meg is jövendöli, hogy 1914-ben fog visszajönni láthatóan is Jézus. Ezt így nagyon pontosan meg tudta mondani.” (-14-) A Máté 24:3-ban írt eljövetel görög (parúsziasz) szavának elsődleges jelentése ottlét, jelenlét. Aztán hogy ennek a gyakorlatban milyen következményei vannak, az egy más kérdés.

Itt jönnek ki ezek a problémák, hogy bizony nem minden évszám stimmel”. (-15-) Hogy mikor kezdődik a pogányok ideje és mikor van vége, ezt Jézus úgy intézte el, hogy kijelentette: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.” (ApCsel 1:7) Ettől eltérő gondolkodások eredménye aztán az, hogy azon megy a vita, Jeruzsálem mikor pusztult el. Ezeket a vitákat meg lehetne előzni, ha mindenki tartaná magát Jézus kijelentéséhez.

Charles Taze Russell szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy tévedett, mert még lesz egy kis „utószüretelés”, úgyhogy 1918-ban jön el a világ vége. Nagy szerencséje volt, mert 1916-ban meghalt, tehát a fiaskót nem kellett szemlélnie.” (-16-) Ezt akár Pál apostolra is lehetne mondani, aki ezt a parúziát még a maga életében várta („Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk ...” 4,15). [Az első tesszalonikai levél teológiai témái - Megjelent a Keresztény Értelmiségi Kör és az Agapé Kiadó gondozásában a Hitélet folyóirat mellékleteként.]

... Szent Pál apostol is működése elején úgy gondolta, hogy még az ő életében bekövetkezik. De ebben – mint tudjuk – tévedett.” (Cece – Vajta – Sáregres – Alsószentiván Római Katolikus Egyházközségek tájékoztatója. 2011. szept.) Tehát fiaskót már mások is szenvedtek etekintetben, nem kéne csak a tanúkat pellengérre állítani emiatt. (Lásd pl. ezt: JAMES RANDI NEGYVENKILENC BE NEM TELJESÜLT JÓSLAT A VILÁG VÉGÉRŐL itt:)

a különböző időpontok újra és újra, és bizony nem okoz nekik semmiféle lelki törést, a fő grémium mindig kimagyarázza, hogy mi miért történt.” (-17-) Nos, amikor Russelék 1914-ben Krisztus visszatérését várták az USA-ban, addig a Református Egyház 1914-ben kiadott egy könyvet, amelyben református papok harci beszédeit jelentették meg magyar nyelven, amelyben papok harcra, sőt ölésre „veszessétek őket” buzdították a katonákat. A politikai porondon való aktív részvétel bizony azóta sem okoz nekik semmiféle lelki törést, kimagyarázzák, hogy mi miért történik – Jézus nyilvánvaló parancsa ellenére, amelyet a János 17:16 szerint mondott.

Hogyan válik el egymástól állam és egyház, ha utóbbiak politizálnak?” (Gárdonyi Református Hírek) Mikor politizált Jézus vagy az apostolok mikor voltak egyházi vezetők és politikusok is egyben? „Egy csalfa férj, aki felesége és gyermekei életét is alárendeli saját politikai karrierjének. Egyházi vezető és politikus, aki finoman szólva is nagyvonalúan bánik a közpénzekkel. Ilyen kép rajzolódik ki abból a botránygyanús dokumentumkötetből, amelynek főszereplője: Tőkés László.” (Andrassew Iván, Ne vígy minket a kísértésbe - Budapest, Noran Libro, 2012. 280 o.- Vasárnapi Hírek)

Azt is látjuk és tudjuk, ha nagyon az Ószövetséghez ragaszkodunk, hogy ha valakiről kiderült, hogy az Úr nevében beszélt, de közben csak felfuvalkodott volt a szíve-lelke, akkor meg kellett halnia, mert az isteni tekintélyt magára vette, ami nem illette meg őt.” (-18-). Az újszövetségi időkben vagyunk, Krisztus második eljövetele előtti időben, amikor is a hamis prófétákat Jézus szerint a jel és csodatevés jellemzi elsősorban, amely Jehova tanúira egyáltalán nem jellemző, hanem inkább a karizmatikusokra. (vö. Máté 24:24; Jelenések 16:14; 19:20)
Utódja Joseph Franklin Rutherford volt, aki 1942-ig irányította ezt a szervezetet, és ő volt az, aki megszervezte az általunk is ismert Jehova tanúinak közösségét, tehát ő volt az, aki ezt a nevet adta a közösségnek.” (-19-) Sokkal inkább Isten maga nevezte tanúinak hithű népét, nem pedig emberek. (vö. Ézsaiás 43:10; lásd még Zsidók 12:1, katolikus ford. Jelenések 3:14)
... különböző rangban szolgáló embereknek havi 15-től 100-140 (!!!) órát kell missziózással tölteni. Ez a feladatuk.” (-20-) Egyáltalán nem kell, mindenki annyit missziózik, amennyire a szíve indítja és a lehetőségei, ideje, energiája engedi az 1Korinthus 15:58 szellemében.
...nagyon sok ember ennek a közösségnek a bűvkörébe kerül, hiszen hathatós rábeszéléssel úgy irányítják a beszélgetést, abba az irányba viszik el az embert, amiből azután nagyon nehéz szabadulni.” (-21-) Sőt, nagyon könnyű elmenni. Csak ír egy levelet, hogy nem kíván többé tanú lenni, és kész. Legközelebb bejelentik, hogy az illető már nem az. Csak kérdés, hogy ezáltal közelebb kerül-e Istenhez, vagy ateisták, háromság filozófusok bűvkörébe kerül? Sokkal inkább ez utóbbi a nyilvánvalóbb!

Sajnáljuk őket, és segíteni szeretnénk nekik, hogy kiszabaduljanak az Őrtorony rabságából.” – merthogy az ehhez a közösséghez való tartozás egyfajta megkötözöttséget jelent.” (-22-) Na és hová akarja őket kiszabadítani? Csak nem bálványimádó háromsághívővé akarják őket tenni? Hogy az ő Istenük többé ne az Atya legyen – ahogy Jézus tanította a János 20:17 szerint, hanem egy három személyre szedett egy Isten, amelyet emberi filozófia szerint alkottak meg, mint a legelső egyházi dogmát?! ”A háromság tana az első dogma, amit az egyház teljes öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték.” (Dr. H. Schmidth, Herz.Real.Encikl.16.kötet)
Az istentiszteleteknek – amit lehet, hogy túlzás így nevezni (-23-) – az a lényege, azért jönnek össze „bibliatanulmányozásra”, hogy fölmondják az Őrtoronyban olvasottakat.” (-24-) Túlmegy minden hatáskörön annak megkérdőjelezése, hogy az összejöveteleken nem istentisztelet történik. Azt majd maga Jehova Isten mondja meg, hogy ez az ő tisztelete-e vagy sem. Azonkívül az Őrtornyokban is bibliai témák vannak kidolgozva, mint ahogy más vallásos kiadványok is a Bibliát próbálják érthetővé tenni. De ez legalább politikamentes!
1942 után jön egy Nathan Homer Knorr nevezetű ember, aki megtiltja a vérátömlesztést és a dohányzást a Jehova tanúi számára – tehát ez sem kezdettől fogva volt az ő tanításuknak része.” (-25-) A vértől való tartózkodás bibliai parancs, a katolikus-református vallású emberek minden további nélkül falják magukba a véreshurkát, pedig ez jóval szembetűnőbb parancsmegtagadás, mint a vérátömlesztés! 
 „Az idei, III. Szatmári RMDSZ Böllérverseny győztese – a szabályok értelmében az a csapat nyert, amely a legtöbb versenyszámban ér el első helyezést –Alsócsernáton, második helyezett Ponyvás, a harmadik helyezett pedig Szatmárhegy. Természetesen egyetlen csapat sem távozott üres kézzel, külön díjban részesült a leghosszabb kolbász (Tasnád); a legszebb kolbász (Dunakiliti); a legízletesebb májas hurka (Túrterebes); a legízletesebb véres hurka (Nagykároly-kertváros Református Egyházközség Presbitériuma).” [Hetedhét országra szóló böllérverseny!; Szatmári Magyar Hírlap, 2013. február 03]
...1935-ig még karácsonyt is ünnepelhettek, akkor lett megtiltva, mondván, hogy az ő felfogásuk szerint az egy pogány ünnep, és ezért kell ezt elhagyni, sőt kifejezetten tiltva van”. (-26-) Ha bibliai ünnep lenne, nyilván az apostolok is ünnepelték volna! Na és melyik ünnepelte? (Lásd itt részletesen)
... milyen szervezet az, amely tiltja saját tagjainak azt, hogy ha adott esetben a gyermekük bajba kerül, akár a gyermeküknek is vért adjanak. Merthogy ehhez sem járulnak hozzá a Jehova tanúi. Ilyenkor egy jogi procedúra és kiskapu keresése veszi kezdetét, amivel mégis próbálják megmenteni az orvosok a gyermeket.” (-27-) Esetleg úgy meg mentik, hogy egész életében cukorbeteg lesz, vagy AIDS-ben szenvedő, vagy májgyulladásban szenvedő, lásd itt részletesen:
Ez a bizonyos „Új világ” fordítás, amiben már minden úgy van, ahogyan az ő tanaiknak megfelel.” (-28-) A protestáns MBT fordításban legalább annyi fordítási hiba van, mint ebben, ha nem több! Pl.
Róma 11:12 mondja:

Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek.” (MBT. protestáns ford.)

Ez a protestáns fordítás azonban hibás fordítás, ugyanis a görög szövegben csak az van, hogy ő teljességük (teljes számuk)” [Károli], de a megtérést itt egy nem létező görög szóból fordították a saját elképzeléseik szerint. Mivelhogy a fordítók itt a testi Izrael megtérésére gondolnak, hogy azok meg fognak térni, miután az összes pogány származású hívő megtér és részese lesz Krisztus gyülekezetének. Csakhogy a Róma 11:12 nem ezt mondja.

Hanem arról van szó, ha a testi zsidók hibás lépése (hitetlenségből fakadó vesztesége) a világ gazdagsága lett, mert hogy (a pogány származású elhívottak [akiket elhívtak]) részesei lettek az olajfa gyökerének és zsírjának (vö. Róma 11:17), akkor mennyivel inkább gazdagsággá lesz az emberiség számára, ha a szellemi Izrael teljességre jut, vagyis létrejön a zsidó-pogány származású királyi papság, Ábrahám szellemi magva [a 144 ezer], amely által az egész világ áldást nyerhet. Ahogy a Cselekedetek 3:25-ben olvashatjuk:

És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.” (Károli)
Már a csipkebokornál is azt mondja az Úr, hogy „vagyok, aki vagyok”. Ezt az Igét ők úgy fordítják, teljesen szembe menve az eredeti jelentéssel, hogy: „Én voltam”. (-29-) Az értelmét tekintve a mondanivalónak, ha a reformátusoknak van igaza, akkor Jézus Krisztus azonos a Vagyokkal, viszont akkor ez csak arra mutat rá, hogy Jézus angyal volt, hiszen a 2Mózes 3:14-ben szereplő Vagyok mögött egy angyal volt. (vö. ApCsel 7:30,32) A tanúk fordítása pedig arra mutat rá, hogy Jézus szellemlényként már Ábrahám előtt is volt, élt, létezett, ami teljesen korrekt megállapítás. No és persze az is igaz, hogy Jézus angyalként Istent képviselte, amikor a Vagyokként lépett fel. (vö. 2Mózes 23:20-21; 4Mózes 20:16; Ézsaiás 63:9)
Ezért is nem pontos fogalmazás a fordítás. A ferdítés, amit ők csinálnak, hogy a Biblia lehetőleg azt mondja, amit ők hallani és tanítani akarnak. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy lehet velük beszélgetni, ne legyenek illúzióink: nem lehet! Nem lehet!” (-30-) Lehet beszélgetni, beszélgetnek is világméretekben olyanokkal, akik nyitottak a bibliai igazságok befogadására. De akiket megkötöztek háromság filozófiák és hasonlók, azokkal nyilván nem lehet! Akiknek a mi Istenünk nem az Atya – ahogy Jézus tanította: (vö. János 20:17), hanem három külön Isten-személy alkot egyet, aki lenne az Istene a keresztényeknek. Pál sem sokáig bírná velük idegekkel, hiszen szerinte is az Atya a mi Istenünk, és Jézus Krisztus a mi Urunk. (vö. 1Korinthus 8:5-6) Nyilván ez azoknak nem világos, akik meg vannak kötözve, és azoknak világos, akik nincsenek megkötözve.
Mindig ketten járnak: egy magasabb és egy alacsonyabb rangú, s ez a tanítás ellenőrzésének a folyamatához tartozik, hiszen nekik mindig jelentéseket is kell írni ezekről a missziói utakról.” (-31-) Teljes képtelenség amit ír, látszik, hogy még a rágalmazástól sem riad vissza. Miért nem győződik meg személyesen arról, hogy ez egyáltalán nem igaz?!
Azt tudnunk kell, hogy nekik is csak a Biblia egyes részei vannak bemagolva, a fejükbe vésve, a többivel igazán nem foglalkoznak.” (-32-) Az átlagreformátusoknak még egyes részei sincsenek, hiszen a missziólelkületük olyannyira minimális, hogy ehhez nincs szükségük komoly bibliaismeretre.
Amikor lelkészként is találkoztam ilyen emberekkel, szóba elegyedtünk és beszélgettünk, olyan szellemiség áradt belőlük, amivel nem tudtam mit kezdeni.” (-33-) Alapvető tanításbeli különbségek vannak a reformátusok és a tanúk között, legalapvetőbb, hogy míg a reformátusok Istene három személyű (?), a tanúk Istene az Atya, ahogy Jézus tanította a János 20:17-ben. És aki ezt nem fogadja el, az van megkötözve és abból árad a hitetlenség és az engedetlenség szelleme!
(Mt 28,19). Ezeket el lehet mondani, de ne legyenek illúzióink: ezek az igék le fognak peregni ezekről az emberekről. Nem biztos tehát, hogy nekünk fel kell venni velük a szellemi harcot, sőt: biztos, hogy nem. Én mindenkit óvatosságra intek.” (-34-) Máté 28:19-ben az Atya-Fiú és szent szellem nevében való vízbemerítésről van szó, hiszen mindhárom szerepét tudomásul kell venni a teremtésben és a megváltásban és minden másban. De itt szó nincs arról, hogy egyetlen Istenben három személy van, vagy hogy mindhárom valóságos szuverén Isten lenne és mindhármat akár külön vagy akár egyben imádni kellene.
Itt az imádatról egy szó nincsen! Amikor tehát az a kérdés, hogy ki a mi Istenünk, akkor Jézus megmondja, hogy az, Aki neki is meg nekünk is az Istenünk, tehát az Atya! (vö. János 20:17) Akik ezzel szembe mennek, azok riadnak vissza a szellemi harctól? Hát jól teszik, nagyon jól teszik. Mert még Isten ellen harcolnának! (vö: „Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.” (ApCsel 5:39) És ez arra is vonatkoztatható, hogy az Atya a mi Istenünk – ez is Istentől van, hiszen Krisztus Istensége is, és a megváltás is ugyanúgy: „A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézsaiás 97, MBT protestáns fordítás.)
Hiszen ahhoz, hogy valakit lehessen fanatizálni, ahhoz mindig adni kell egy konkrét ellenségképet: ez a történelmi egyházak, a katolikus egyház és vezetése. Ez alapján nem lehet semmi jóra számítani.” (-35-) A történelmi egyházak számára nem az Atya a mi Istenünk (vö. János 20:17), ellenben szerintük Isten kézzel épített templomokban lakik (vö. ApCsel 17:24), és semmi kivetnivaló nincsen abban, ha a katolikus és református papok és püspökök egy másik ország keresztény katonái ellen buzdítanak egymás megölésére. És politikai ünnepeken a politikusokkal együtt imádkozzák, hogy Isten áldja meg őket, amikor katonai harcot folytatnak más ország keresztényeivel. Mintha nem ismernék, hogy egy kereszténynek milyen fegyverzete van és kik ellen kell neki harcolnia! (vö. Efézus 6:11-18) Ha ezeknek az alapvető tényeknek nincsenek a birtokában, hogy megértsék, Isten Igéje mit tanít erről, akkor milyen jóra lehet még számítani részükről?
Tehát aki nem értékes számukra anyagi értelemben is, ahhoz ők nem hajolnak le olyan intézményes formában, ahogyan azt fölvállalják a történelmi egyházak. Az ő szolgálatukban az irgalmas samaritánusnak a lelkülete nem igazán jelenik meg, csak a saját köreiken belül. Ezen is érdemes elgondolkodni.” (-36-) Ez egy lehetőség – az intézményes formában való szeretetotthonok fenntartása –, de ezt Isten Szava ilyen formában nem írja elő. Ellenben mindenkit kötelez Isten arra, hogy támogatást adjon a rászorulóknak! (vö. Jakab 1:27) Hogy ezt ki és milyen mértékben teszi meg, ezen már el lehet gondolkodni. 
Mindazonáltal a Máté 28:19-20 misszióparancsát önmagában nem is volna szabad idéznie J.t. Vezetőségének, hanem csakis a Jakab 1:27-el együtt. Így talán nem fordulhatna elő, hogy valaki előtt csak a missziózás lebeg, de az istenimádatnak egy másik, ugyanolyan fontos területére már nem marad ideje, energiája. Mert mit is mond Jézus Krisztus? „pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” (Máté 23:23) Tehát nem úgy van az, hogy a misszió az közügy, a rászorulók támogatása az magánügy, hiszen az apostolok idejében is közügy volt a szegények, betegek, (stb.) támogatása. (vö. ApCsel 2:44-45)
Ha most valaki munkanélküli lesz (és emiatt ritkábban jár, vagy alig jár az összejövetelekre), akkor az illető oldja meg maga a problémáját. Jöjjön ki a 22 ezer Ft-ból, amit most adnak. Aztán ha ritkábban meggy, akkor könnyen úgy könyvel(het)ik el, hogy rossz a szellemisége, azért nem jár. Mert az a mintakeresztény, aki mindig ott van a programokon. Az sem baj, ha autóval jár, sőt. Annál jobb. Látszik rajta, hogy bírja Isten áldását. De hogy észre veszi-e mellette, hogy valaki hátrányos helyzetéből kifolyólag már egy idő óta hiányzik, az nem biztos. De ha észreveszi is, egy-egy pillanatra, de lehet többre nem nagyon. Mert hogy a misszióra összpontosít, amire kihegyezték a figyelmét...
„a föltámadásban csak a Tanúk részesülnek és mindenki más halott állapotban marad (ami megint nem egyezik a Szentírás tanításával),” (-37-) Hát ezt a sületlenséget honnan vette, fogalmam sincs, mivel ilyen tanításuk a tanúknak nincs.
alapvetően a Szentháromság Egy Istent káromolják, Krisztus istenségét tagadják, és ezzel ezt a káromlást csak elmélyítik.” (-38-) Itt a probléma gyökere, mivel nem a „Szentháromság Egy Isten” a mi Istenünk, hanem az Atya a mi Istenünk, mint ahogy Jézus Krisztusnak is az Atya az Istene. (vö. János 20:17, stb.) Az Atya pedig nem „Szentháromság Egy Isten”, hanem Isten egy személyben: „Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül!” (5Mózes 32:39) Nem látják be, ezzel csak a káromlást elmélyítik!
Úgy gondolom, hogy református keresztyénként kötelességünk imádkozni azokért a családokért, amelyek a Jehova Tanúi tanítása miatt hullottak szét és mentek tönkre,” (-39-) Talán azokért kellene először imádkozni, akiknek a családja széthullott a katolikus és református papok áldását követő háborús cselekményekben, ahol egymást ölték ugyanazon valláshoz tartozó más nemzetbeli keresztények.


Azután azokért is illene imádkozni, akiknek a gyereke egy életre beteg lett vérátömlesztés miatt, meg azokért is, akik télvíz idején falják a véres hurkát, mert az egyházuk papjai nem figyelmeztetik őket az ezt tiltó isteni parancsolatokra. Meg azokért is illene imádkozni, akik papi felügyelet mellett kőszobrok előtt térdelve emberekhez imádkoznak, miközben Jézus azt tanította: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk” (Máté 6:9) Stb...
imádkozni azokért az emberekért, akiket megtévesztettek, akiket fanatizáltak, akiket gyakorlatilag legionárius katonaként vetnek be az emberek szellemi világába,” (-40-) Ifjú Zimányi ref. lelkipásztor az egyik evangélizáló hangkazettáján a reformátusok részéről történő „pöffeszkedő pangás”-ról számol be a templomokban, hogy egyik hívőt nem érdekli a másik üdvössége, csak a sajátja. Hát akkor inkább a Jehova tanúi legionárius katonái, akiknek legalább kedves mások üdvössége, még annyira is, hogy netán még más kötelességeiket is háttérbe szorítják, csak hogy Jehova Istenhez vezessenek embereket! Ez inkább Istennek tetsző cselekedet, mint amaz!
akik egyértelmű szellemi vezetésre várnak, akiknek fontos, hogy megmondják, mi a jó és mi a rossz, akik olyan alávetettséggel, engedelmességgel rendelkeznek, hogy ezt a diktatórikus katonai rendszert el tudják fogadni és el tudják viselni, s hajlandók lemondani a szabadságukról, a szabad gondolkodásukról.” (-41-) Egyértelműen és elsősorban Isten maga mondja meg a Bibliában, hogy mik a követelményei: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1János 5:3) Tehát Jehova t. semmi olyat nem követelhetnek meg, amit Isten maga nem követel meg. Ha valaki ezt nem így látja, álljon ellent neki.
Missziózni sem kötelező, mindenki annyit tesz, amennyi tőle telik, vagy amennyit ő akar tenni. Elvégre Jézus Krisztus a példakép, és ő számunkra az első számú törvény. Az ő élete, felfogása, Istennek való odaszánása, a kedves lelkülete, a másokért való szolgálatának szelleme, az adakozási készsége, az együttérzése, a törődése, a vigasztalása, az értékelése, a vállon ölelésének meghittsége, a szívünk ajtaján való bekopogása, mindhalálig való szeretete. Ő a tökéletes törvény, és nincsen más.
Mivel hibátlanul tükrözte vissza Atyja tulajdonságait, őbenne az Atya jellemét látjuk. Nem az Atyát látjuk, hanem az Atya jellemét. Éppen ezért az imádatot sem neki adjuk, hanem általa adjuk az Atyának. Még ha ezért eretnekeknek is bélyegeznek bennünket. Isten előtt ezt a kritikát vállaljuk, Még ha nem is fogadjuk el. De majd Isten igazságot tesz. Ő a főbíró. Ő dönti el, hogy kit fogad el és kit utasít el. Kevés ahhoz némely református kirohanása, hogy jogosan eldöntse, Jehova tanúi egy rákos daganat. Majd meglátjuk, Isten mit szól hozzá!
akik a Te nevedet káromolják. Nem csak úgy, hogy szidnak Téged, hanem a Te személyedről, a Te lényedről a kijelentéssel tökéletesen ellentétes dolgokat állítanak, vallanak.” (-42-) Talán inkább a háromság hívők teszik ugyanezt, vallják, hogy Isten kinyilatkoztatta a háromságot, ugyanakkor már akadnak, akik belátják, hogy mégsem: Kissé merészen azt lehetne mondani, hogy Isten nem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön, beszél a köztük levő kapcsolatokról, anélkül, hogy egybefogná a különböző szálakat. De azt a pontot, ahol a teljességgel felfoghatatlan kezdődik, Isten belső életének titkát, a kinyilatkoztatás érintetlenül hagyja, s csupán egy-egy utalást ad.” (Salamon László plébános, Nagyboldogasszony Plébánia, Csongrád, fórum, Vasárnapi prédikációk)
Ez még merészségnek tűnik, hiszen évszázadok óta vallják, hogy kinyilatkoztatta. Ezzel ellentétben menni tehát, az merészségnek számít. Mert esetleg könnyen megütheti a bokáját az a pap vagy lelkész, aki ezt teljes meggyőződéssel vallja. Netán istenkáromlással fogják vádolni, mint Jehova tanúit. Netán még az állását is elveszheti miatta. És oda lesz az a nagy szabadsága, amit biztosít neki az egyháza. Elvégre Áldják Istent, hogy őket egy olyan közösségbe hívta el, ahol a Krisztusban kapott szabadság is az övék lehet.
Csak kérdés, hogy ez a szabadság mire való? Katonák harctéri megáldására, vérvevésre, politizálásra, „pöffeszkedő pangás”-ra a templomokban? Köszönöm szépen, de én az ilyen szabadságból nem kérek. Inkább kötözzenek meg a Jehova tanúi szorgalmukkal, odaszánásukkal, buzgalmukkal, néha esendő tévedéseikkel. Szellemi testvéreimnek tartom őket.
Kérünk, hogy taníts bennünket olyan missziói odaszántságra, amivel a Jehova tanúi élnek.” (-43-) Urunk, add, hogy legyen fontos nekünk is legalább annyira az elveszett lélek, mint ahogy őnékik fontos!” (-44-) Mindezeknek valóra válása ott kezdődik, hogy el kell fogadni a mennyei Atyát az Istenünknek, és Jézus Krisztus az Urunknak. És nem összekeverni sem a két személyt, sem a két személynek a rangját, a fenségét, a hatalmát. És az imádatot annak adni, akié a szuverén jog, hogy az átvegye.
Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.” (Jelenések 8:3-4, katolikus fordítás)
Nem három felé szállt a tömjén füstje, hanem Isten felé. Ki a Biblia Istene? Aki a Krisztus és a mi Istenünk is egyben. Na és az ki? Az Atya, természetesen. Ezt el nem ismerni – nem ez jelenti a rákos daganatot?!
 









Nincsenek megjegyzések: