motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. december 4., hétfő

Hogyan érthetem meg az igazságot?


Zűrzavar a világban és a fejekben

Teljességgel érthetetlen az, ami magunk körül és a világban történik. Nézem a TV-ben a Hit Gyülekezet műsorát, és nem értem, hogy miért mindig ez az ember /N. Sándor/ beszél. Nem értem, amiket mond. Bugyuta kérdéseke ad bugyuta válaszokat: hogy az ember teste meghal, de a szelleme tovább él. Meg hogy az Izrael az Isten kegyeiben lévő nép. Hiszen az is megosztott. Meg hogy ha nem adsz pénzt, nem áld meg az Isten! És a földön való vonaglás az Isten kegyének a látható megnyilvánulása. Meg hogy az egyszemélyes vezető nem a szekták kifejezett ismertetőjele.

Másként gondolkoznak az emberek, másként a politikai vezetők, másként a vallási vezetők. Senki nem hiteles! Meg hogy Ádám és Éva bűne miatt kell szenvednünk, mekkora igazságtalanság! És hogy üdvözülhet az, aki nincsen kiválasztva? És a Biblia hogy lenne hiteles, amikor rengeteg minden kimaradt belőle! Kik döntötték el, hogy mi tartozik bele és mi nem! Annak jó, aki ott ül a templomban és nem ért semmit! Hiszen mivel jobb annak, aki naponta 8 órát olvassa a Bibliát? Semmivel sem. Isten elfordult az emberiségtől. Semminek nincsen semmi értelme! Az igazságkeresésnek az eredménye, hogy nincsen igazság! Sehol nincsen egy hiteles ember! Teljesen értelmetlen bármivel is foglalkozni, annak jobb, aki meg se született. Teljesen fel vagyok háborodva és mindenből kiábrándultam!

A szív teljességéből szól a száj

Ez egy korszakokra szóló alapigazság, Jézus tanította (Mátét 12:34), aki Istentől küldött ember volt, és Isten üzenetét hozta el az emberi világba. Hogy meghalld, amit mond, olyan hozzáállásra van szükség, amely keveseknek a sajátja. Ezt olvassuk Jézus nyilatkozatából:

„A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának neki: Miért szólasz nekik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nekik: Mert nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedett rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.” (Máté 13:10-17)

Ez a krisztusi válasz mennyiben érvényes arra a vádra, hogy a világban lévő zűrzavar csak fokozza az ember hiábavaló igazságkeresésének esélytelenségét? Teljes mértékben. Mert ha valaki nem találja meg azt az igazságot, amelyre építve és amelyhez viszonyítva lehet megtalálni az élet értelmét, az csakis az ő hibája. Ahogy mondani szokták: a hiba az ön készülékében van!

Miért jogos ezt mondani? Mert a válaszhoz történő hozzáférés csak azok számára tűnik elérhetetlennek, akik maguknak hajlandók előnyt kovácsolni annak állításából, hogy az igazság elérhetetlen, megközelíthetetlen, megtalálhatatlan. Mivelhogy magát fölmenti, mialatt másokat vádol, és képes bárhová kilyukadni, csak oda nem, hogy önmagában keresse a hibát.

Milyen hiba van itt amin eldől az egyéni ember igazságkeresésének sikere vagy sikertelensége? Mit mond Jézus? Megkövéredett e népnek a szíve! Mi van emögött a kijelentés mögött, talán a zsidók dagadtra hizlalták magukat és szuszogtak, mint az ólban a kétmázsás malacok? Eleve rossz a példa, különben is a disznó Izraelben tisztátalan állatnak számított! Annyiban mégis találó, hogy a magából kikelő, érzelmi előítéletektől túlfűtött ember kirohanása az IGAZSÁG megérthetősége ellen olyan, mint a disznó szuszogása.

A kövér szív az ugyanazt a kövérséget mutatja, mint egy kövér ember hája, amely a jóléttől már nem érzékeli sem a hideget, sem az éhezést, sem az egyszerű ember mindennapi szenvedését. Politikai síkon kifejezve, amikor az ember azt hangoztatja, hogy 47 ezer ft-ból meg lehet élni, miközben ő naponta keres annyit, vagy még többet. Na ezek az igazán kövér szívű emberek, akik a füleikkel nehezen hallanak, és a szemüket behunyták. És ha politikailag övék a hatalom, és a szimpatizánsaik millióinak ez az érzéketlenség fel sem tűnik, akkor ott nem csak fényévekre van a gyógyulás és a megtérés, de az egyszerű emberek sorsának jobbra fordulása, jobbra fordítása is!

Ahol tömegeknek kövér a szíve, tömegek nehezen vagy egyáltalán nem hallanak, ott a tömegek részéről nincs megtérés, sem gyógyulás. Csak kirohanás és vádaskodás van Isten ellen, és végtelen közöny, akár a sivatagban szétterülő homok, amelybe beleragad az ember. Az ókori Izrael nemzete ebbe a helyzetbe fajzotta el magát (Jeremiás 2:21), mert az Isten igazságos törvényeit felcserélték a magukéra, amely őket a romlásba vitte.

De kövér annak az embernek a szíve is, aki Isten nem ismeréséből és tudatlanságának hátrányos helyzetéből előnyt kívánva szerezni magának, önfelmentő vádat gerjeszt a szívében. És amelyet úgy hívunk, hogy a magunk felmentése. A magunk reménytelen helyzetben levésének a mások hibáival történő megokolása. Természeti énünk szükségszerű kirohanása és tiltakozása meg nem értett összefüggések és történések ellen, amelyek érthetetlen példázatoknak tűnnek számunkra.

Tiszta szív nélkül nincsen tisztánlátás

Az első és legfontosabb szükséglet az IGAZSÁG megértéséhez: a tiszta szív megléte. Ahogy a mondás tartja: a szívével lát csak igazán az ember! Nem véletlenül hangsúlyozza ki a Biblia:

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.” (Példabeszédek 4:23)

A szív az indítékoknak a tárháza és a tiszta lelkiismeretnek a székhelye. Efézus 4:17-18-ban Pál apostol így int: „Ezt mondom annak okáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük;” Ok és okozat szükségszerűen követik egymást. Semmiféle üzenet nem jut el annak értelméhez, aki azt a szívével megerőszakolja! Felnőni Isten nélkül nem az ember hibája, de tudatosan az Isten nélkül megöregedni kifejezetten emberi vívmány, a konok emberi szív tulajdonsága.

Hogy a világban ilyen méreteket öltött az istentelenség, az istenhit ezernyi tévelygő formája, a politikai és gazdasági manipuláció, ez az embernek köszönhető, aki azért képes ezt megtenni, azért teszi meg, mert szabad akarata van. De ennek a szabad akaratának bizony az önzőség és a gyarlóság a hajtómotorja, sőt, a Biblia ennél is tovább megy, és azt mondja, hogy: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9) Zimányi József lelkész mondja egyik hangkazettáján, hogy: - „félek magamtól!” Mert miről is van szó?

Hogy az ember elbukott egy olyan próbán, amely a lelkiismeretében egy végtelen mély sebet ejtett, egy olyan karcolást a szívének lemezén, amellyel minden emberi leszármazottja születik, és amely arra indítja, hogy magát mentegesse, magát felmentse, magát ne kárhoztassa! Nagyon jól működő lelkiismeret az, amely magát bizonyos dolgokért jogosan kárhoztatja, de létezik túlzott önkárhoztatás is, amely messze nem egészséges. Egy egészséges lelkiismeretre van szükség, hogy az ember a szívének jó iránytűje szerint tudjon helyesen dönteni.

Alapjaiban kétféle embert különböztet meg a Biblia ószövetségi része, akik írott törvényt kaptak Istentől /a zsidók/ és akik a lelkiismeretüket kapták a szívükben Istentől /a nem zsidók, tehát az un. pogányok/, amely őket tetteik helyessége vagy helytelensége miatt felmentette vagy vádolta (Róma 2:14-15). Sajnos a történelem szerint nem csak a zsidók legnagyobb része, de a pogányok kifejezetten elidegenültek az isteni törvényektől, Jahve/Jehova törvényeitől, Aki az univerzum teljhatalmú Teremtője, Aki a láthatatlan atomokból a látható világegyetemet létrehozta (Zsidók 11:3). Erre hivatkozott Pál, és ez van ma is.

Az emberek maguknak törvényeket hoznak, kitalált isteneket alkotnak, és odáig vetemednek, hogy bármit hajlandók imádni – az egy igaz, örök és igazságos Isten helyett (Róma 1:18-25). Imádják a sportot, az ételeket, kedvenc állataikat, hobbijaikat, bármit, de van bennük egy hihetetlen ellenszenv, hogy Annak az arcukat fordítsák a hátuk helyett, Akitől az életet kapták. Hanem azt mondják: NINCS ISTEN! Vagy: ISTEN ELFORDULT AZ EMBERISÉGTŐL! Meg ilyesmi. Nem kérdeznek, hanem rögtön válaszolnak. Nem útbaigazításra éheznek, hanem lendületből diktálnak. Ahogy ők gondolják, az úgy van!

Az ostoba jottányit nem enged a maga elképzeléséből, de aki meggondoltan cselekszik, az utánajár minden dolognak: „És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem” - mondja a Mindenható! (Jeremiás 29:13)

Ha valaki nem találja meg az igaz Istent, ott ki van zárva, hogy létezik teljes szívű istenkeresés. Ott van valami hézag, amit talán az ember sem tud, hogy mi okozza, milyen fogyatékosság lapul benne! 

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24) 

Na itt kezdődik azoknak a márvány falaknak és gránit építményeknek a leomlása, amit magunkban Isten ellen titokban, tudat alatt, talán egy életen át hordoztunk. Ha ide nem visz el minket az istenkeresés vágya, és az életben elszenvedett fájdalmaink keserűsége, akkor soha, de soha nem fogjuk megtalálni Istent!

A hit befogadás, a hitetlenség elutasítás

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.” (János 16:27) Így mondja Jézus, amikor közvetíti Atyja szeretetét tanítványainak.

Izrael egész történelme egy elhajló nyílvesszőhöz hasonlít, amely erre a célra, az Isten szeretetének a befogadására volt predesztinálva, de tudatosan ellenállt ennek az égi elhívásnak, ennek a földi, pásztori terelgetésnek. És mindenkinek az egyéni élete kibicsaklik, aki ugyanúgy elhajlik ettől a predesztinációtól, hogy az isteni szeretet örök, békés kikötőjébe megérkezhessen.

Mit tesz az ember ennek ellenében, beveti a nem egészséges szintű kételkedést, a tudományos tudálékoskodást, a tagadás bölényszarvait az égnek szegezi, és bebetonozza magát a pogány hitetlenségbe. Amit neki a mérnök kifejleszt, az neki a természetben magától kifejlődik. Amit a tudós céltudatos tervezéssel alkot, annak csak a végeredménye értékes, csak annak van kézzelfogható gyakorlati haszna. De amit a mutáció indukál a természetes kiválasztódás teremtő erejére építkezve, annak minden mozzanata sikeres módosulás, és abban nincsenek üres járatok. 

[Csakhogy az átmenetet nem a repülő mókus kifejlett bőrlebenye jelenti, hanem a bőrlebeny még fejlődési szakaszban lévő átmeneti állapota, amely a mászásban már gátol, de a repülésben még nem segít. Ne keverjük össze az üzletben kapható kész, átmeneti kabátot a szabóműhelyben elkészülés közbeni fázisban lévő, még használhatatlan ruhadarabbal!]

Mi a már kifejlesztett műszívre, művesére engedjük kötni magunkat, a gyerekeinket, de állítjuk, hogy a természet bátran kötötte az élőlényeket az éppen kifejlődés alatti, az átalakulás hosszú folyamatában érlelődő szervekre, szervmódosulásokra, miközben a túlélőképességet ez nem befolyásolta, ezen nem esett csorba.

Hanem csorba csak a mi becsületességünkön esik, hanem csak a jellemtelenségünket bizonyítja, amikor megtagadjuk az Isten teremtői munkáját és azt a véletlennek és a céltalan szükségszerűségnek tulajdonítjuk. Miközben Istent kitessékeljük a saját teremtett világából, létrehozzuk a magunk képmutató rendszerét, a kizsákmányolást, a szép, nemes és értékes dolgok megtiprását, a természet meggyalázását, kifosztását és leigázását. És csodálkozunk azon, hogy nem értjük a menny és a földi dolgok és események összefüggéseit?

Talán mert nem is vagyunk méltók rá. Talán mert a szívünk már nem a valódi szeretet tárháza, hanem érdekkapcsolatokra rendezkedtünk be, a haszonlesés vert benne tanyát. Olyan ünnepeknek hódolunk, amiknek ürügyén a pénzünk és hamis gazdagságunk csalfa, önáltató fénye csillog.

Számunkra az Istentől nem jöhet és nem is jön semmi és senki! De nem is fogunk ebből az egészből megérteni soha semmit. Huszadrangú hozzáállással egy természetfeletti forrásból származó mesterművet? Nem a Jó Hírtől jövünk lázba esténként a családi asztalt körbe ülve, hanem ha gólt rúg a bálványozott csapatunk, aki nekünk csillaggá nőtte ki magát. És nem értjük, hogy miért nevezi a számunkra önmagukat példaképpé kinövőket hullócsillagoknak a Biblia. (Márk 13:25)

Lehet, hogy az előítéleteink kötnek gúzsba bennünket? Különben sem teheti meg mindenki, hogy órákat görnyedjen a Biblia előtt, azt kutatva, abban elmélyülve, hiszen akkor ki fog külföldre utazni, turistaként világot járni, nyelveket tanulni? Az ember nem azért nyugdíjas, hogy órák hosszat a Biblián nyújtóztassa a szemét. Megmagyarázzák azt nekünk mások, ahány vallás annyiféleképpen. És a tudomány emberei, akik abból profitálnak, hogy leminősítik a Könyvek Könyvét és igyekeznek hiteltelenné tenni azt. És ahányan vannak, annyiféle a magyarázatuk!

A nem az igazságnak élő emberek nem értik meg az igazságot, akik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.” (Példabeszédek 28:5)

Mert Jézus egy pártus herceg volt, meg Indiában élt, az apja egy római katona volt, aki teherbe ejtette Máriát. Jézusnak meg gyerekei voltak, hiszen Mária Magdalénával összeszűrte a levet. Megváltás? Óh, hát az egy fantáziatermék. Se Isten nincsen, se Sátán! A Biblia egy ósdi mesekönyv.

Amikor ezzel szembesítenek, akkor összeroppansz és kikelsz magadból. Nem értek semmit, mert érthetetlen minden. Közben meg csak lehet annak vagy az áldozata, hogy ugyanolyan csapnivaló és hiteltelen eredményre jutottál, mint amilyen hiteltelen hozzáállású és csapnivaló értékítéletű vagy te magad. Mert amit kivetítesz magadból, azt kapod jutalmul vissza. Mert az Isten mindenkinek megfizet, a hozzáállásod és a cselekedeteit szerint kapod a jutalmadat. És amikor ez bekövetkezik, akkor fog összeállni a kép, hogy akik becsaptak, azok között voltál te magad is!

Aki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.” (Máté 13:45-46)

Mennyi mindenre ráérsz, mennyi minden fontos neked, a világot bejárni, amit a világ kínál, pénzen megvenni, élményekkel gazdagodni, a rövid életbe annyi mindent bezsúfolni, ami értékes neked, ami számít neked, Amire felnézel, amit oly sokan körülrajonganak, amit oly sokan bálványoznak. Csak éppen azt az igazgyöngyöt nem keresed soha, amelyről Jézus beszélt. Mert amikor először találkoztál vele, nem jelentett neked semmit. Nem mentél el, hogy mindened eladjad, hogy azt megvehessed! És most úgy érzed, itt állsz kifosztva, megsemmisítve, semmit nem értve és semmiben, senkiben nem bízva.

Akinek az élete egy rejtett istenkeresésben telt el és abban telik, azok megtalálják az Istent. Akik vágynak rá, hogy megértsék az elleplezett dolgokat, megértsék az összefüggéseket és megkapják a miértekre a választ, azok méltó jutalma mindezeknek a megértése, és a szellemi szemeikről a fátyol lehullása. Mert ugyanazt másként látja az ember, aki saját előítéleteitől teljes, és roskadozik azoknak görnyesztő súlya alatt. És másként látják ezt azok, akikben a szív őszintesége, mint tavasszal a bársonyos üde fű a szántóföldön a napfényben ragyog és a kék éggel harmonizál.

Zilált lelkedet melengeti a mennyei kórus lágyan ringató zenéje. Hallod? Érzed? Rátaláltál a csodára, amit magadban hordoztál. És valaki megérintette a kezedet. Megsimogatta. A Te teremtőd az, aki téged a legjobban szeret!

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 8:38-39)

Reményik Sándor
Utolsó munkás
 
A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
Aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fenn mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
S virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,
Aranyként csillan szürke hangya-testük,
Már készülődnek lassanként haza, -
Egy óra még, és itt van a sötét.
 
Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
Északa: hogy suhognak szárnyaid,
Mily félelmes vagy, mily irtózatos,
Még annak is, ki dolgozott napestig,
Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
És elhagyott a délelőtt s a dél
S kit a hanyatló nap is így talál:
Hivalkodva és haszontalanul.
 
Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
És így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra -
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.
 
Ezt az utolsó órát add nekem.