motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2019. június 13., csütörtök

Az adventisták hármas angyali üzenete -1.


- áldás vagy átok? -

/Az 1995-ben készült tanulmány átdolgozása/


Love never faileth, Love is the vay.”

A szeretet nem csügged el, a szeretet mutatja meg az utat.


Tartalomjegyzék

A szeretet a legjobb út mindenhez; Mitől adventista az adventista tanítás?; A különleges szellemi ajándékok rendeltetése; Hogyan gondolkodnak korunk »prófétái«?; Átmenet a „töredékesből” a tökéletesbe – mikor?; Próféta, akinek igazolnia kell saját magát - avagy mit jelent a prófétaság lelke?; Kié az utolsó prófétai beszéd?; A tanítás egyedüli kontrollja az Ige; Ahol nincs szombat ünnep, annak megrontása sincs; A törvény alkalmazási formái; Mit jelent az „EGÉSZ TÖRVÉNY” kifejezés?; Zsidó vagy keresztény ünnep a szombat?; A tízparancsolat visszavisz Mózeshez; Szabadulás a »judaista Egyiptomból«; Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni

„Ha megmaradtok beszédemben, valóban tanítványaim vagytok;
és akkor meg fogjátok ismeritek az igazságot,
és az igazság szabadokká fog tenni titeket.”
(János 6:32, Csia ford.)

A szeretet a legjobb út mindenhez

A SZERETET „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal”, - írta Pál apostol az 1Kor 13:6 versében. Ezekkel a szavakkal teljes mértékben egyetérthetünk, hiszen A SZERETET A LEGJOBB ÚT MINDENHEZ! Válasszuk hát mi is ezt az utat, amikor olyanok felé közelítünk, akik félrevezetettségüknél fogva téves felfogást vallanak igaznak a bárki számára könnyen hozzáférhető Szentírásból. A szeretet és az igazság soha nem mondhat ellent egymásnak, hanem ki kell hogy egészítse egymást. Ennélfogva a valódi szeretet képes arra, hogy a hamisság jéghegyeit megolvassza, és feltárja az őszinte szívű emberek számára a mögötte megbújó igazságok felüdítő oázisát.

Pál apostol gyengéd szeretete nyilvánult meg az I. századi korinthusi gyülekezet felé, amikor ezeket a szavakat írta nekik: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtől.” (2Kor 11:3)

Mitől adventista az adventista tanítás?

Mialatt el kell ismernünk azt a buzgóságot, amit az adventisták kimutatnak a hitük gyakorlása terén, szeretnénk szeretettel megkérni valamennyiüket, hogy tegyék meg a Pál által javasolt önvizsgálatot, nehogy a nagy hitető által félrevezessenek.

Különösen indokolttá teszi ezt a vizsgálatot az a tény, hogy pontosan azokra a tantételekre nincsenek konkrét bibliai idézetek, amiktől jellemzően adventista az adventista tanítás. Melyek ezek:

1. A Biblia sehol nem írja, hogy az Édentől kezdve a mannaszedésig bezáró időszak alatt bárki is 24 órás szombatot ünnepelt volna. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

2. A Biblia sehol nem alkalmazza azokat a kifejezéseket, amiket az adventisták alaptételként alkalmaznak, t.i., hogy van u.n. »erkölcsi törvény«, és külön »ceremoniális törvény«. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

3. A Biblia sehol nem igazolja, hogy az I. században pünkösdkor szent szellemet elnyert krisztusi gyülekezet akárcsak egyszer is szombat napon a keresztény gyülekezetben szombatot ünnepelt volna. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

[Azt is vegyük figyelembe, hogy ez a fajta látásmód nem csupán az Adventista Egyházra jellemző, hanem a kereszténység egészére. Pontosan azért van annyiféle felekezet a kereszténységen belül, mert a vezetőik nem elégednek meg a Szentírás konkrét kijelentéseivel, hanem a saját egyéni felfogásaikat úgymond igyekeznek kiolvasni belőle, amelyek által az isteni kinyilatkoztatás olvasható szövegét mintegy megerőszakolják, az elképzeléseikhez igazodóan átértelmezik. Kapunk is ezzel kapcsolatban figyelmeztetéseket, hogy résen legyünk, mert be fognak következni ezek a dolgok!

„Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4:2)

„Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annak felette ami írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.” (1Kor 4:6)

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pét 2:1) ]

Lényegében akik az írásokat háttérbe szorítják, hogy a saját bölcsességüknek utat engedjenek, azok ravaszságban járva meghamisítják az Isten igéjét, ami által becsempészik a hamis tanításaikat, amivel Krisztus megtagadják.

„Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” (Apcsel 20:29-30)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15)

Mint látjuk Pál apostol az I. században előre felhívta erre vonatkozóan a figyelmet, mindazonáltal minden egyház és azoknak vezetői egytől-egyig kikérik maguknak, hogy ez rájuk vonatkozna, és visszautasítják, hogy ők ebben érdekeltek lennének. Vigyázzon tehát mindenki, aki tiszta képet akar kapni a kereszténységről, hogy abban a tantételekért felelős vezetők komoly tévelygéseket rejtegetnek, amiket igazságként adnak elő. Ez az adventistákra ugyanígy vonatkozik, indokolt tehát az ő tantételeiket is nagyító alá tenni, hogy miképpen állnak ebben a kérdésben?

Nos, a fenti három alaptanítás fogja közre és építi fel a bevezetőben említett jelképes jéghegyet, amelyet az őszinte szeretetnek és a tiszta bibliai igazságnak el kell tudnia olvasztania azok szívében és elméjében, akik VALÓBAN Krisztus juhai (lásd Ján 10:27), s akik ezáltal VALÓBAN tudnak azokra figyelni, amiket a Szentírás Pál és a többi bibliaíró által ténylegesen is mond! (Lásd Apcsel 16:14b)

De vajon honnan is származnak ezek a >megmagyarázott< igazságok? Az adventista mozgalmat nem lehet elhatárolni Mrs. Ellen Harmon Gould White-től /1827.XI.26 -1915.VII.16/, akinek a tanítását minden témában állandóan idézik, mintha Istentől ihletett lenne. Egy kívülállónak teljesen nonszensz, hogy olyan tekintélyt tulajdonítanak neki, mintha Krisztus bibliaíró apostolai közé tartozna, holott azok között egyetlen nő sem volt, mivel Krisztus csak férfiakat választott tanítványainak szűkebb sorába, de azok közül se írt mindenki róla elnevezett bibliai könyvet vagy levelet. (Lásd Luk 6:13-18)

Arról ugyan van szó a Bibliában, hogy az utolsó napokra vonatkozó időszakban /az I. században/ Isten kitöltött szelleme által nők is fognak prófétai kijelentéseket tenni (vö. Apcsel 2:17-18; 21:9), de arról nincsen, hogy ihletett bibliai szövegeket fognak írni, vagy azokat szolgálatuk részeként magyarázni. Azok kifejezetten az apostolokra tartoztak, de azok közül se mindre. Úgy idézni E.G. White írásait, mintha része volna a Bibliának, egy elhitetés következménye azok részéről, akik könnyen befolyásolhatók, mert nincs bennük kellő állhatatosság ragaszkodni a konkrétan kijelentett bibliai igazságokhoz, hanem gyenge, állhatatlan jellemük miatt lépre csalhatók és másokat is ennek következményeként lépre csalnak!

„Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róma 12:9)

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.” (Gal 1:6-7)

Pál mondja, hogy „egy pillanatra sem adtuk meg magunkat” belopózott hamis atyafiaknak, de nyilvánvalóan hamis tanításoknak sem! (Vö. Gal 1:10; 2:5) Ő képes volt még Pétert is megfeddni, amikor erre szükség volt (Gal 2:11-14), nem hogy egy hamis tanításnak fejet hajtott volna, amely tévútra viszi Krisztus munkáját, vagy beszennyezi a keresztény gyülekezetet. (Lásd: Efézus 5:26-27)

Ahogy szembeszállt bármiféle elhitetéssel, úgy kell ma is mindenkinek szembe szállnia, aki az Isten útján jár, nem pedig magát az ellenség hamis tanokra bujtogatóitól meggyőzetni és engedni legyőzni! (vö. Gal 3:1; 5:8, 12)

A különleges szellemi ajándékok rendeltetése

E.G.White prófétai fellépésének indokoltságát csak akkor tehetjük vizsgálat tárgyává és érthetjük meg igazán, ha tisztában vagyunk a Bibliának a kinyilatkoztatással és a különleges szellemi ajándékokkal /karizmákkal/ kapcsolatos tanításaival. Bármiféle félreértés vagy félremagyarázás ezen a területen óriási teret enged a démoni befolyásnak, amire a szent szellem előre figyelmeztetett.

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4:1)

Ami a szellemi ajándékokat illeti, azoknak az emberiség különleges korszakaiban volt jelentőségük, úgy mint Mózes /a törvény/, Illés és Elizeus /a próféták/, az Úr Jézus és az apostolok. Ezek az emberek a karizmák által megerősítést nyertek Istentől, hogy fellépésük és üzenetük az Ő követeiként azonosítja őket, miközben Isten akaratát, követelményeit és rendeleteit közvetítették, amelyek által Isten igazgatni kívánta népének tagjait, és a jövőre vonatkozó akaratát kibontakoztatni.

Zsidók 2:3-4-ben olvassuk:

„Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra, Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

Pál mondja a 2Kor 12:12-ben:

„Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.”

Vagy Róma 15:18-19-ben:

„Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.”

Tehát a karizmák rendeltetése a bizonyságtevés isteni igazolása, a keresztény gyülekezet megerősítése, nem pedig az evangéliumhirdetés maradandó kísérőjelensége, amely különösen az USZ-i korszak egész idejére vonatkozna. Akik ebben részesültek, „... megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” (Zsid 6:5), nem pedig folyamatosan ezeknek a csodáknak az ízeit érzik immár kétezer éve.

Hanem éppen ellenkezőleg, ami ezzel kapcsolatban különösen a végidő /közvetlen Krisztus második eljövetele előtti időszak/ jellemzője, hogy azok a csodatételek, amik a gyülekezet korszakán jelen voltak, még egyszer megismétlődnek, csak nem az igaz Isten Jehova, hanem Sátán ereje által! Így olvassuk:

„És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával /dünamei-erőmegnyilvánulás/, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thessz 2:8-12)

A jelek, csodák és az erők megismétlődése a Biblia szerint Sátántól van, a hamis próféták és egyházak szerint meg éppen hogy Istentől, mert szerintük ezen csodák által készíti fel Isten a népét a végső harcra. Szerintük hatalmas, világméretű ébredés az amit láthatunk /különösen a karizmatikus gyülekezetekben/, holott egy elképesztően nagy elhitetést láthatunk kibontakozni, amelyeknek alanyai e világ istenétől, az Ördögtől vannak totálisan megvakítva!

Jézus Krisztus nyomatékosan kihangsúlyozva felhívta a figyelmet ezekre a jelenségekre, úgy hogy senki nem mondhatja, hogy nem kapott kellő figyelmeztetést a feltűnő, reklámszerű csodatételek hátteréről, amely csak és kizárólag bizonyos egyházakra jellemző, akik teret engednek Sátánnak és gonosz ereje befolyásának:

„És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek... Ha valaki ezt mondja akkor nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Íme eleve megmondottam nektek.” (Máté 24:11; 23-25)

A feltűnő jelek részeként kifejezetten a csodatevések jelentik a törvénytelenséget, nem pedig egyes csodatevők egyéni viselkedése, mivel Isten csak ízelítőt adott a csodákból, de az apostoli korszak lezárulásával azokat visszavonta! [Nem véletlenül kezdett kifejlődni a nagy hitehagyás az apostolok halála után, akik még az életükben visszatartották azt! (Vö. 2Thessz 2:6-7)]

„Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot /dünameisz-erőmegnyilvánulás/ a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)

A karizmatikus hitgyógyítók /pl. Németh Sándor, Hit Gyülekezete/ kihangsúlyozzák, hogy a názáreti Jézus nevében teszik a csodatételeiket, döntik hanyatt a színpadra csődített embereket, akik aztán a földön fetrengenek, vonaglanak, miközben röhögőgörcs gyötri őket. Démoni befolyás ez a javából, szörnyű megkötözöttség, de nem képesek felismerni mögötte az ördögi erőt, mert meg van babonázva az agyuk és meg van üvegesedve a szemük. Isten rájuk bocsátja a tévelygés erejét, ahogy korábban olvashattuk, mert megérdemlik a sorsukat, hiszen amit Krisztus mond nekik, elengedik a fülük mellett!

Hogyan gondolkodnak korunk »prófétái«?

A karizmatikus csodatételek szellemi kosarába tartozik az un. prófétálás is, elvégre a csodákat is a hamis próféták teszik, ill. ők azok, akik Sátán érdekeit kiszolgálják, ők vannak felhasználva tömegek befolyásolására és megtévesztésére.

A következő három idézet jellemző képet ad gondolkodásmódjukról.

Az első:
„És a továbbiakban azt mondom nektek, akik Isten kijelentéseit tagadjátok és azt állítjátok, hogy azok már megszűntek, és nincs többé új kijelentés, sem prófécia, sem kegyelmi ajándék, sem gyógyulás, sem nyelveken szólás, sem nyelvek magyarázata: aki mindezeket a dolgokat tagadja, nem ismeri Krisztus evangéliumát; nem olvasta a Szentírást sem; vagy olvasta, de nem érti. Mert nem olvassuk-e a Szentírásban, hogy Isten tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, és hogy őbenne nincsen változás, sem változásnak árnyéka?”

A második:
„Némelyek azt állítják, hogy a prófétai hivatalnak lejárt az ideje. Voltak próféták az Ószövetségben és az Újszövetség kezdeti idején, de már nincsenek. Erre nincs igei bizonyíték. Isten Igéje elénk tárja, hogy Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. /Efézus 4:11/ Vannak akik úgy vélekednek, hogy ma már csak az evangélista a pásztor és a tanító szolgálata létezik. Isten Igéje azonban semmilyen megkülönböztetést nem tesz. Én így értelmezem, hogy vagy helytálló ennek az igerésznek a felsorolása, vagy szétesik az egész. Milyen célra adattak ezek a szolgálatok? Azt mondja az Ige: „A szentek tökéletesbítésére, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére. Vajon a szentek mind elérték már a tökéletességet? Vajon szükség van a Krisztus testének építésére? Akkor viszont ezeknek a szolgálati ajándékoknak mind működésben kell lenniük. Mindezek a szolgálati ajándékok szükségesek lesznek mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön az egyházáért.”

A harmadik:
„Bár a keresztyén világban általánosan elterjedt irodalom tanítása szerint, a Lélek ajándékai csak az apostoli korszaknak szóltak, kizárólag az evangélium hirdetésére adattak és miután az elterjedt, - szükség többé rájuk nem lévén, - a gyülekezettől visszavonattak. Ám Pál apostol figyelmeztette kortársait, hogy a „törvényszegés titkos bűne” már munkálkodik, s távozása után gonosz farkasok lopakodnak majd közéjük, nem kímélve a nyájat; sőt, maguk körül is támadnak majd férfiak, akik fonák beszédekkel magukhoz akarják vonni a tanítványokat. (Apcs 20:29-30) Tehát lehetetlen, hogy azok az adományok amelyek éppen a bajok ellen védelmeznék meg Isten népét, visszavonatnának, akkor, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, mintha már elérték volna céljukat. …

Az a kijelentés, hogy Isten rendelt némelyeket, stb.” az egyházban, valamivel többet jelent, mint a kedvező körülmények idején az ajándékok számára megnyitott utat. Ez a kijelentés inkább arra utal, hogy ezek az ajándékok az egyház lelki építményének állandó összetevői, s ha működésük szünetelne, az egyház ugyanolyan állapotba kerülne, mint az emberi test, amelynek tagjait megbénította, tehetetlenné tette valamely baleset vagy betegség. Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna.

… A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk [érdekes hogy az apostolokat kihagyja, nyilván nem véletlenül], mint a gyülekezetnek adott ajándékokat, s az apostol ezekről, mint tevékenyen ható erőkről beszél. Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai? [Ide az apostolságot is be kellene tennie, de nyilván nem teszi.] Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.” [Vagy mindnek lennie kéne, vagy egyiknek sem, és pontosan az apostolság mutatja, hogy nélküle a többi se létezhet! Nélküle valóban szétesik az egész!]

Láthatjuk, hogy mindhárom idézet szerzője egyetért abban, hogy a különleges lelki ajándékok egységesen még ma is léteznek, és a keresztényi életmód természetes velejárói. Az üdvösség útját azonban már háromféleképpen határozzák meg, mivel e három vallástétel három egyházat takar, a mormonokét, a karizmatikusokét és az adventistákét. /Az idézetek forrásai: Mormon könyve, Mormon, 9:6-9; Kenneth E. Hagin – szolgálati ajándékok. Kiadó Hit Gyülekezete, Bp. 1990. 41. old.; E.G.White – Pátriárkák és próféták - Gyarmati és társa kiadás, Bevezetés, 12-15. old./

Már abban felfedezhető a tudatos rafinéria, hogy mindhárman hivatkoznak a karizmáknak az egyház kezdeti szakaszában betöltött szerepére, tehát tudnak róla, sőt egyetértenek ebben, mégis mindhárman ellentmondanak neki. Azzal, hogy tudják, megerősítik annak igazságát, hogy úgy van, ahogy mondják. Különben nem lenne azonos mindháromnak a véleménye ebben a kérdésben. Ez a hármas megerősítés nem véletlen. Elvégre ezek nem csak egyszerű emberi vélemények laikusoktól, hanem beavatott személyek, akikben természetfeletti szellem munkálkodik, akik magukat Istentől inspirált személyeknek tartják.

De hogy mindháromban mégis a Sátán szelleme bujkál, mutatja, hogy mindhárom ellentmond kezdeti megállapításuknak, vagyis hogy a karizmák nincsenek visszavonva, és soha nem is voltak, mert hogy szükség van rájuk. Azonban ez egy olcsó trükk, bár jól működik, mivel sokan beveszik. Hogy miért nevezhető trükknek, annak több szentírási oka is van!

Az első és legfontosabb oka, hogy a karizmáknak speciális rendeltetésük volt. Idézzük fel ezzel kapcsolatban a tanulmány korábbi bekezdésének szövegét:

Ami a szellemi ajándékokat illeti, azoknak az emberiség különleges korszakaiban volt jelentőségük, úgy mint Mózes /a törvény/, Illés és Elizeus /a próféták/, az Úr Jézus és az apostolok. Ezek az emberek a karizmák által megerősítést nyertek Istentől, hogy fellépésük és üzenetük az Ő követeiként azonosítja őket, miközben Isten akaratát, követelményeit és rendeleteit közvetítették, amelyek által Isten igazgatni kívánta népének tagjait, és a jövőre vonatkozó akaratát kibontakoztatni.”

A hitelesítő csodatevések Mózessel indulnak: „Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.” (2Móz 4:17) Józsué is tett csodát (vö. Józsué 10:12) Aztán Illés és Elizeus. (vö. 1Kir 18:36-38; 2Kir 2:8; 2Kir 4:32-35) Illés nyolcat, Elizeus tizenhatot. A Szentírásban feljegyzett egy-egy csoda között nem egyszer évszázadok teltek el.

Hogy a csodák különleges alkalmakra voltak időzítve, mutatja Apcsel 2:17-20:

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.”

Az apostolok halálával a csodák korszaka véget ért:

„A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Korintusz 13:8–10).

A csodákkal kapcsolatban Jézus figyelmeztetésének csak akkor van értelme, ha azok nem folyamatosan jönnek Istentől inspirált emberek részéről közel kétezer éven át, hanem ha feltűnően a végidő utolsó stádiumában jönnek elő, és ezáltal jelként szolgálnak. Ha ugyanis a csodák nem szűntek meg, akkor azoknak cselekvése nem feltűnő esemény. Nem lehet jel, hanem természetes dolog:

„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

E.G.White mondja: Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna. … A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk, ... Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai?”

Azonban ha a csodatevések nincsenek visszavonva, akkor azoknak cselekvése teljesen természetes volna, és nem jelentenének semmiféle jelet a végidő jelei közepette. Vagyis E.G.White totálisan ellene mond Jézus kijelentésének, mégpedig arra hivatkozva, hogy a karizmák védelmezik a gyülekezeteket, amire nagy szükségük van. De nem csak az alapok lerakásakor, hanem állandóan és folyamatosan a végső beteljesedésig.

Ha ez igaz volna, akkor az összes karizma adásának és gyakorlásának érvényben kellene lennie mind a mai napig:

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. Avagy mindnyájan apostolok-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek.” (1Kor 12:28-31)

Ha nincsen visszavonva Istentől a karizmák bírása és gyakorlása, akkor mindet egyszerre kell gyakorolni, és nincsen kivétel!

„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10:8)

Ezen képességek természetfelettisége vitathatatlan, a prófétaság, a gyógyítás ajándékai, különösen a halottak feltámasztása egy ugyanazon szellemi ajándékoknak voltak részei, de ugyanakkor Isten is különleges módon bánt az emberekkel, és ítélte meg némelyek gonosz cselekedetét. Pl. rögtön halállal sújtotta Anániást és Szafirát (vö. Apcsel 5:1-11), vagy ugyanígy szenvedte el Heródes a reá mért halálos ítéletet.(vö. Apcsel 12:19-23)

Mivel Isten ilyen módon nem ítél meg senki napjainkban, ebből tudhatjuk, hogy Ő visszavonta magát a csodák gyakorlásában, ugyanakkor a halottfeltámasztás képességét sem adja meg senkinek, hiszen ez a karizma aligha működik bárkin olyan egyértelmű módon, mint az I. században. Ha pedig nincs halottfeltámasztás, prófétálás miért volna, meg a többi, csak mert valaki ezekből kiragad valamit, és eljátssza, hogy neki megvan egy adott speciális karizmatikus képessége. Nincs meg, de nem is lehet, csak manipulatív módon, ördögi háttérrel.

Halottat feltámasztani azonban az Ördög sem tud, ezért viszik a karizmatikusok az ilyen állítólagos történéseket őserdők mélyére, ahol nyomon követhetetlen, mi is történik valójában. Az állami Mentőszolgálatoknál éppen lehetne követni, de ott meg nincs, sem máshol, ahol szem előtt vannak a súlyos betegek. A hamis szellem ebben csődöt mond, de más karizmákat le tud utánozni, ahogy a csodák hátteréről olvastuk a 2Thesszalonika 2:9-10-ben.

E.G.Ehite prófétasága ugyan ide tartozik, mert nincsen kivétel. Pontosan ő mondja, hogy a karizmáknak megkülönböztetés nélkül kell működniük: „Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.”

Ha valamennyi egyformán nem működik, akkor az ő prófétasága is ugyanolyan manipuláció, mint az összes karizmatikus hókusz-pókusz, amiket előadnak csonkított és az eredeti célokkal nem összeegyeztethető módon!

Hogy kiáll a csodatevések mellett, mutatja, hogy a saját prófétakénti fellépését akarja igazolni, mivel az a szellem van benne, amelyből a csodák újra előjönnek, tehát egyértelműen a Sátán eszköze, aki magát a világosság szolgájának adja ki:

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.” (2Thessz 2:9-10)

Itt nem azt mondja, hogy egy bizonyos módon kivitelezett csoda ördögi, hanem maga a csodatevés ördögi, mert törvénytelen. E pedig világosan kitűnik egy másik, korábban már idézett jézusi kijelentésből is:

„Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)

A gonosztevők mögött a görög anomian szó található, amelynek jelentése törvénytelen. Tehát törvénytelen amit gyakorolnak, a prófétálás, az ördögűzés, a hatalmas dolgok, amik csodatévő erőmegnyilvánulást jelentenek, amik az Ördögtől vannak. Minden csodaszerű, különleges képességekre hivatkozó megnyilvánulás mögött hamis szellem van, E.G.White prófétasága, és a többi karizmatikus csodaszámba menő fellépése ugyanígy, az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódjuk egyértelműen leleplezi őket. A Szentírás teljes kinyilatkoztatásából ez derül ki, nem véletlenül védelmezik annyira saját prófétaságuk illegális alapjait. S miután magukat hitelesként tüntetik fel, véghez vihetik a hamis tanításokkal kivitelezett aknamunkájukat, ki-ki abban az egyházban, amelyben megvetette a lábát.

Sátánnak nem probléma hamis gyülekezetek tömegeit létrehozni, mivelhogy mindenhol megvannak az emberei, akiket ő inspirál a hamis szelleme által. Jól gondolja meg tehát mindenki, milyen szellem van benne, és milyen tanítást követ, mert könnyen a Sátán prédái között találhatja magát, ha ezekkel a dolgokkal, az elhitetés és félrevezetés elleplezett taktikáival nincsen tisztában!

Hanem ahogy Pál, mondja, járja a kiváltképpen mutatott utat, a szeretet útját, az törvényes, mivelhogy pontosan a törvény betöltése a szeretet. Nem a törvény manipulálása, szétszedése, hamis összefüggésekben való tálalása, amiket E.G.White is csinál. Mert a látomások is a hamis szellemhez tartoznak, a hangok, amik a médiumok által jönnek. Meg az egész spirituális területe a kereszténységnek és pl. a természetgyógyászati ágaknak, amelyek a tisztázatlan eredetű tisztátalan szellemi energiák általi gyógyászaton alapulnak. [Amelyekkel  a hatóanyag nélküli homeopátiás szereket is megspékelik-energetizálják.] A keleti /vallási/ filozófiák szellemi inspirációja az Ördög maga.

E.G.White is karizmatikus volt, mert a látomásai által írt, de Isten eszköze nem lehetett, hiszen a tisztátalan szellemvilágból kapta az impulzusokat, nem véletlenül tudta olyan szinten tolmácsolni a Mózes törvényéből kicsempészett szombatról szóló hazugságait. Azonban a Szentírás minden hamis tant és tanrendszert leleplez, csak tudni kell összevetni a kettőt, és meglátni a nyilvánvaló ellentmondásokat. Ehhez pedig nem ihletettségre van szükség, hanem Isteni bölcsességre, amit a szent szellem által kaphat bárki, aki isteni tisztánlátásra adja a fejét, hogy azzal Istent szolgálja és Neki dicsőséget szerezzen.(vö. Lukács 11:13; Jakab 1:5-8)

Átmenet a „töredékesből” a tökéletesbe – mikor?

Az a világosság, amely az első keresztényeknek a kegyelmi ajándékokkal jutott, „rész szerint”, azaz „töredékes” /Vida/ volt. Ennek a csak részbeni világosságnak kellett majd helyet adnia annak, ami a „teljes, azaz „tökéletes” /Vida/.

Az 1Kor 13:9-10 ezt a szellemi világosság-növekedést ábrázolja ki. [Nagyon fontos, hogy nem az üdvösségre jutás töredékességéről van szó!] Ennek megértését segíti elő Lukács 11:36, ahol ugyanazt a „rész” kifejezést találjuk a görög szövegben.”Ha tehát tested egészen világos és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged.” /Csia/

Ennek értelmében az ősgyülekezet, mivel még nem volt birtokában a teljes USZ., csak részben volt felvilágosítottnak /világossággal teljesnek/ mondható, a teljes kinyilatkoztatás tekintetében. (vö. Péld 4:18; Apcs 1:6-8) A kegyelmi ajándékok – közöttük is a természetfeletti ismeret, ill. prófétálás képessége – tették lehetővé, hogy valamennyit felfogjanak Isten kijelentett igazságából, azaz abból, amit a következő évszázadok keresztényei az USZ-i iratok birtoklása által sokkal nagyobb mértékben elnyerhettek majd.

A fokozatosan kinyilatkoztatott, szent szellem által inspirált isteni igazságok a Jézus által megígért Vígasztaló munkálkodása által adattak, és alkották az egyre bővülő Usz-i iratokat, a tökéletes felkészítést nyújtó teljes írást:

„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek.” (Ján 16:13)

„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás /amikben a Jelenések könyve volt a legutolsó/ Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:15-17)

„Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás /a korábbi kinyilatkoztatásokból és prófétálásokból nyert ismeret/: De mikor eljő a teljesség /a kinyilatkoztatás és a prófétálás teljességéből fakadó ismeret – amely elvezérel minden igazságra/, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Kor 13:9-10)

A bibliai kinyilatkoztatás szövegösszefüggéséből érthető, hogy az I. századi ajándékok csak „töredékes/rész szerinti” ismeretet nyújthattak a Szentírás „teljességével” szemben, amivel már mi is rendelkezünk. Ez világossá teszi, hogy mikor jött el /fokozatosan/ a teljes, hogy eltörölje a rész szerintit.

„Valakik annak okáért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni nektek:” (Fil 3:15).

Akik bírták az ismeret és a prófétálás kegyelmi ajándékát, csupán „töredékesen” tudták elnyerni a gyülekezetnek később, az Ige által kijelentett igazságait. [Minden inspirált kijelentés az isteni igazság részleges kinyilatkoztatása volt.] De amikor eljött a teljes /minden igazságra elvezérlő kinyilatkoztatás/ a „töredékes”-re, mint a kijelentés rész szerint való módszerére már nem volt szükség.

Az a kifejezés: „eljön a tökéletes”, azt jelenti, hogy bizonyos dolgok Istentől erre a földre jönnek el. Itt Pál nem azt mondja, ha mi eljutunk ahhoz, ami tökéletes, hanem eljön az, ami tökéletes, vagyis a tökéletes Ige, mint TELJES írás a rendelkezésünkre áll. [A tökéletest a rész szerinti ismeret és prófétálással állítja szembe, tehát az eljövendő tökéletességnek szoros összefüggésben kell lennie az ismerettel és prófétálással, nem pedig valami mással, pl. az örökkévalósággal, a „végcélba jutás”-sal /Vida/, stb.]

Tehát amint eljön a tökéletes felkészítést nyújtó Ige, a csodálatos kegyelmi ajándékok által adott részkijelentések /jövendőmondások-nyelvek-ismeret-prófétálás/ eltöröltetnek. Okafogyottá válik, hogy a Gyülekezetben az egyes emberek által nyújtott részkijelentésekre legyenek utalva.(vö. Apcs 11:28; 21:10-11)

[Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, mintha valaki apránként kapna időközönként leveleket, amikben utasítások lennének, hogy egy túra útvonalon merre kell mennie, majd miután kap egy könyvet, amiben minden le van írva részletesen, többé levelek küldözgetésére, apránként közölt ismeretek átadására nincsen szükség. Vagy innen-onnan kap recepteket, de miután megkapta a teljes szakácskönyvet, a receptküldözgetések indokoltsága hatályát veszti.]

Pál a továbbiakban más kifejezésekkel is megmagyarázza ezt:

„Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (1Kor 13:11)

A jövendölés, a csodálatos ismeret és a nyelveken szólás kijelentései a vers képes beszéde szerint a Gyülekezet kisgyermeki útjához tartoztak. Isten teljes kijelentése azonban olyan érettségre való felkészítést adott, amely ellentétben állt a kezdeti kisgyermeki helyzettel. Amikor eljött a teljes kijelentés, eltöröltetett és megszűnt a kisgyermeki, rész-kijelentésekre épülő állapot.

Az 1Kor 13-ban az ellentétnek ez a második képe is teljesen világos. A kisgyermeki állapot a töredékes ismeretből fakadt, a férfikor pedig a teljes ismeretből, ill. annak alkalmazásából. A prófétálás, a természetfölötti ismeret és a nyelveken szólás karizmáit kisgyermeki állapotában kapta a Gyülekezet közvetlenül a Szent szellem által, ami a kisgyermeki állapot miatt érthető és magától értetődő is volt. De ahogy az ember idővel kinövi a gyermeki állapotot, a Gyülekezet is lassan-fokozatosan kinőtt a gyermekkorból.

Férfivá lenni hosszas folyamatot jelent, egyetlen gyermek sem veti le hirtelen a gyermeki tulajdonságokat, nem válik hirtelen férfivá. Ezért sem érthető a „férfiúság” kifejezése alatt az „örökléttel való bírás”, - mint ahogy E.G.White értelmezi ezt a már idézett könyv bevezetőjében. Hiszen az öröklétbe /új világba/ való átmenet hirtelen fog bekövetkezni, a mostani világrendszer gyors letűnésével, nem pedig egy fokozatos kialakulás által. (vö. Máté 24:22; Csel 17:31a)

Tudjuk, hogy a pásztorok és tanítók segíthetnek érett férfiúvá lenni a gyülekezetben, ha viszont a „tökéletes” /felnőtt/ állapotot az örökkévalóságba helyeznénk át, akkor ebben az összefüggésben szóba sem jöhetnének sem a pásztorok, sem a tanítók. Hanem az „érett férfiúság” alatt az egyes emberek szellemi érettségét, felnőttkorát kell értenünk. Ahogy Efézus 4:13 mondja:

„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:”

Ezt a szellemi érettséget, érettségre jutást segítették elő az ősgyülekezetben a különleges ajándék-megnyilvánulások és szellemi képesítésű emberadományok (vö. Efézus 4:8-11). A próféták, evangélisták, tanítók és pásztorok az apostolsággal együtt adattak, és mint különleges adottságok és szolgálati posztok egyszerre és együtt voltak jelen, nem pedig külön-külön.

Ha tehát valaki ma a prófétaság indokolt létezése mellett száll síkra, az apostolságot sem hagyhatja figyelmen kívül, márpedig az apostolok korszaka az I. századdal véglegesen és egyértelműen lezárult. Új apostolok nem jönnek Krisztustól, de új próféták sem, csak hamisak, mégpedig az Ördögtől!

Mindezeknek értelmében az 1Kor 13:11 „férfivá lettem” kifejezése kétértelmű, vonatkozik:
  1. A Gyülekezet felnőttkorára, amelybe akkor került, amikor a fokozatosan érkező USZ-i iratokból fakadó szellemi világosság teljességéből merített a maga javára,
  2. Az egyes ember szellemi érettségére, amely érett férfiúság először a különleges ajándékok segítségnyújtása által volt elérhető, majd a későbbi időkben – mint napjainkban is -, az ihletett Szentírás teljessége által.
E.G. White tanítása teljesen félrevezető, amikor a „Bevezetés”-ben azt állítja, hogy „Az apostoli korszak egyháza nem érte el az egységnek azt az állapotát, amelyről az Efézus 4:8, 11-13-ban szó van.” Szerinte ez akkor fog bekövetkezni, amikor „az utolsó kegyelmi üzenet minden népből és minden fajból, társadalmi osztályból összegyűjt egy gyülekezetet, amely tökéletes hittel várja az emberfiának az eljövetelét.” /Idézet ugyanonnét/.

Komolyan meg kell gondolnunk, hogy ez a »modern prófétaságon alapuló tökéletes hit« nem-e egy tökéletes elhitetés, olyan, amilyen elhitetésbe már a galatabeli keresztények is beleestek?! (vö. Gal 5:8)

Hiszen ha az I. századi Gyülekezet nem érte volna el Krisztusban a szellemi érettséget és az egységet, akkor ezzel azt állítanánk, hogy egyáltalán nem érte el azt a célt, amely érdekében a különleges ajándékok adattak!??? Továbbá azt állítanánk, hogy a krisztusi Gyülekezet nem futotta meg az előtte lévő küzdőteret, és nem volt képes olyan hitet felmutatni, amely képesítette volna az érettségét igazoló cselekedetek elvégzésére!??? (vö. Zsid 12:1; Eféz 2:10; Jel 14:13)

Azonban a hittől való elszakadás későbbi /az apostolok utáni/ időszakra volt megjövendölve, ami azt bizonyítja, hogy a Gyülekezet zöme helyes úton járt, érettséget, egységet és viszonylagos tökéletességet felmutatva. (vö. 1Kor 2:6; 2Kor 10:6; Fol 3:15; Kol 1:28; 2:2; 4:12, 1Pét 5:10; Zsid 5:14; 12:23)

„Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az [Ő] segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.” (Efézus 4:15-16)

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Krisztus mai Gyülekezete nem lenne egységes és buzgó Ura követésében. Sőt, ellenkezőleg! Isten mai igaz népe a végső napokban egyre nagyobb világossággal és alkalmazási tudással rendelkezik, amely által fénylenek, mint az égnek fényessége, és sokakat az igazságra visznek. (vö. Dániel 12:1-3)

Nagy kérdés azonban, hogy ez a nép azonos-e a H.N. Adventista mozgalom által egybegyűlt néppel, akik teljesen E.G.White magyarázataira támaszkodnak, és vallják az ő modern kori prófétai minőségben való felkenetését. A bibliai bizonyítékok egyértelmű választ adnak erre a kérdésre: nem azonos!

[Három fő értelmezés van az 1Kor 13:10-re vonatkozóan. A „tökéletes" teljesül, ha:
  1. A Kánon teljes, vagy
  2. Az egyház érett, vagy
  3. Krisztus eljött.
A Kánon nézet feltételezi, hogy az újszövetséggel együtt a hívőnek most már tudnia kell, nem részben, hanem teljes mértékben. Pál apostol azonban, aki az újszövetségünk kétharmadát írta, bizonyára nem tűnt teljes tudásúnak. Itt mondja: "most rész szerint van bennem az ismeret …" Viszont vegyük figyelembe, hogy ő sem rendelkezett teljes ismerettel, mivel mások is kaptak ihletést írásra, amik majdan részei lettek a teljes Bibliának.
Richard B. Gaffin, Jr., a Westminster Teológiai Szeminárium emeritusprofesszora támogatja az ajándékok megszüntetését az apostoli időszak végén, de az 1Korinthus 13:10-et elhagyta bizonyítékként. Ehelyett az Efézus 2:20-ra alapozott levonásokból épül fel a megszűnésről szóló doktrínája, amely az apostolok és a próféták alapjaira épült. [Pál viszont ihletve volt, azért sem hagyta el.]

Az érettség-nézet sem megfelelő, mert arra el kell jutni, és nem az jön el, különösen nem automatikusan, és nem mindenki számára. 

Igaz, teljes ismeret bizonyos értelemben csak a Messiás eljövetele után lesz, ahogy Ézsaiás a Messiás uralkodásának idejét és a nemzetek összegyűjtését látta amikor "teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." (Ézsaiás 11: 9) Azonban ha ehhez előbb nem járulna az igazságban való járáshoz /3Ján1:3-4/ szükséges isteni kinyilatkoztatás teljessége, akkor ide el sem lehetne jutni. Márpedig csak akkor lehet a széles utat a keskeny úttól megkülönböztetni /az adott korra vonatkozó jogos isteni ítélet szemszögéből/, ha létezik a /minden igazságra elvezető/ isteni irányadó mérték fokozatosan kibontakozó teljessége:

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14)

Tehát nem azért lesz teljes a föld az Isten ismeretével, mert Krisztus eljön, és mindenkit üdvözít, hanem mert csak azok maradnak meg az új világ számára, akik már most a keskeny úton való járás erkölcsi irányadó mértékéhez ragaszkodnak, amit /immár/ a teljes kinyilatkoztatásból ismernek meg, hogy mi a különbség. Ezt a rész szerinti prófétai kijelentésekből nem lehetett megismerni, nyilván csak részben:

„Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek nektek azok, akik prédikálták nektek az evangéliumot az egekből küldött Szent Lélek által; amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” (1Pét 1:10-12)

A hirdetett evangélium teljessége az, amire Pál utalt, hogy amikor az eljön, akkor nem lesz szükség a rész-kijelentésekre, amiket a szellem biztosított adott helyzetekben és adott időszakokban.

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,” (Jel 14:6).

Ez az örökkévaló evangélium, ami az 1Kor 13:9-10-ben rejtve van: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség /az örökkévaló evangélium minden fontos részletre kiterjedő teljessége/, a rész szerint való eltöröltetik.” Ebben az üzenetben benne kell lennie az isteni kinyilatkoztatásból származó összes erkölcsi tanításnak, ami Krisztus törvényét jelenti, hogy azt be lehessen tölteni, és benne is van!

„Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.” (Jak 2:8) És ebben benne van az is: „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:” (Jel 18:4) Meg sok más kijelentés, amiket nem Páltól ismertünk meg, de Pál utalt rá, hogy el fog jönni.

Tehát a tökéletes eljövetele a rész szerinti ismeret és rész szerinti prófétálást szünteti meg, amiket az ideiglenesen adott karizmák, szellemi ajándékok, és gyülekezeti, különleges képességű emberajándékok biztosítottak. Az apostolok halála után létrejött a teljes kánon, ami az isteni teljesség szerint mutatja az utat az üdvösség felé, és amit a hitehagyás árnyékolt be és a hamis próféták fellépése, amikről Krisztus /és Pál is/ szólt jó előre, hogy mikor és hogyan fognak megjelenni.

Az adventista mozgalom is karizmatikus, amit E.G. White látomásai inspirálnak, aki a saját prófétaságát igyekszik hitelessé tenni, miközben a fellépése a Mózes törvényének, és benne a tízparancsolat szombatjának a manipulálására épül! Azonban ha a Jézustól megígért Vígasztaló elvezeti a Gyülekezetet a teljességre, akkor ezek után mi marad E.G.W.-nak és a hasonszőrű, önjelölt prófétáknak? Semmi! Csak a maguk sántító önigazolása:

„Mert az ilyenek hamis apostolok /próféták/, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15)

Próféta, akinek igazolnia kell saját magát
- avagy mit jelent a prófétaság lelke?

Figyeljük meg, hogy E.G.White-nak milyen közvetett, áttételes érvekhez kell folyamodnia, hogy igazolja saját prófétaságának létjogosultságát. Ismét a Bevezetőben írja:

„A Jel 12:17 beszél az asszony magváról, mint maradékról, akik az utolsó napokban élő keresztényeket jelentik, akik Krisztus eljövetelekor még élni fognak. Ezek Isten parancsolatainak megőrzői, akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele /Jel 19:10/. Jézus Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke, ezalatt a prófétaság lelkének ajándékát kell értenünk. /1Kor 12:9-10/ Viszont ezt mindenki nem gyakorolhatja /1Kor 12:19/, mivel az ajándék a tagok között Isten tetszése szerint osztatott ki. /1Kor 12:7,11/ Ezért Isten által adattak a gyülekezetnek, s ha csak egy kapta is, elmondhatjuk, hogy jelen van. Így kellene bírnia az utolsó nemzetségnek Jézus bizonyságtételét, vagyis a prófétaság lelkét, s hisszük is, hogy rendelkezni is fog azzal.”

Hogy ki az az egy, nyilván E.G. White, s akik elhiszik, hogy a gyülekezet általa kapta a prófétaság lelkét, azok az adventisták.

Első látszatra még hihetőnek is tűnik ez a magyarázat, azonban ha jobban a sorok közé nézünk, rögtön kiütközik, hogy mekkora svindli rejtőzik E.G.White magyarázatában. Az Egyszerű fordításban még jobban érthető, miről is van szó?

”Ekkor én János, földre estem az angyal lába elé, hogy imádjam őt. De azt mondta: „Vigyázz, ne engem imádj, hanem Istent! Hiszen a szolgatársad vagyok. De nem csak neked, hanem a testvéreidnek is, akik Jézusról tanúskodnak. Mert a Jézusról való tanúskodás a prófétaság szelleme.” (Jel 19:10)

Mit jelent itt a prófétaság szelleme? Semmiesetre sem azt, amit E.G.White mond! Hanem azt jelenti, hogy a próféták azt a szellemet kapták, hogy tanúskodjanak Jézusról, ahogy olvassuk több helyen is:

„És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.” (Máté 2:23)
„Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. (Máté 26:56)
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nekik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.” (Luk 18:31)
„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.” (Luk 24:27)
„És monda nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” (Luk 24:44)
„Találkozék Filep Nátánaellel, és monda neki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Ján 1:46)
„De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek.” (Apcs 3:24)
"Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne.” (Apcs 10:43)

Már korábban olvastuk: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” (1Pét 10-11)

Tehát a prófétaság szelleme a Jézusról való tanúskodásra inspirálja azokat, akikben ez a szellem megvan. Egyébként ez teljesen evidens is, az Ósz-i áldozati rendszer Jézus Krisztusra mutatott előre /Zsid 9. rész/, aki által Isten elhozza az üdvösséget mindenki számára, aki erre igényt tart.

„És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.” (Apcs 4:12) Így teljesen természetes, hogy minden prédikáció központja Jézus Krisztus, aki által elérhető az üdvösség minden nemzet számára.

Amikor az angyal azt mondta Jánosnak: Hiszen a szolgatársad vagyok. De nem csak neked, hanem a testvéreidnek is, akik Jézusról tanúskodnak. Mert a Jézusról való tanúskodás a prófétaság szelleme.” -, annak az a lényege, hogy az angyal mindenkinek a szolgatársa, aki tanúskodik Jézusról, a benne lévő szellem alapján. A prófétaság szellemének a lényege a Jézusról való tanúskodás.

Vagyis akik Jézusról tanúskodnak, ugyanannak a szellemnek az alapján teszik, amely szellem a prófétákat is ihlette, hogy annyi mindent előre kijelentsenek Jézusról, jövendöljenek róla, a szolgálatáról, és hogy az életét fogja áldozni az emberiségért.

Ami rendkívül fontos itt a megértés szempontjából, hogy a Jézusról való tanúskodást többesszámban mondja: „akik Jézusról tanúskodnak”, azokban mindben megvan a prófétaság szelleme, mert a prófétaság szellemének a bírása, az azzal való rendelkezés ösztönző erő a Jézusról való tanúskodásra. Lényegében minden Jézusról szóló személy rendelkezik a prófétaságnak ezzel a szellemével, és amit E.G.White mond, hogy ez csak egy valakire vonatkoztatható, mégpedig senki másra, csak rá, az egy kifejezetten csaló, megtévesztő, démoni tanítás.

Mivel ő magát ihletett prófétának adja ki, olyannak, mint amilyenek az apostoli korszakban voltak, azok közül is az egyiknek. Végeredményben az utolsónak, ahogy mondja: „ha csak egy kapta is, elmondhatjuk, hogy jelen van. Így kellene bírnia az utolsó nemzetségnek Jézus bizonyságtételét, vagyis a prófétaság lelkét, s hisszük is, hogy rendelkezni is fog azzal.”

Az ő prófétaságának szelleme a karizmatikus ajándékok részeként szeretne működni, hogy azt fogadja el mindenki, őt Isten látomások és kijelentések által teszi sugalmazottá, mint minden bibliai prófétát. Ennek érdekében használja fel a Jel 19:10 kijelentését a prófétaság szelleméről, amit teljesen másként magyaráz, az eredeti értelméből kiforgatva a mondanivaló lényegét.

Hogy a prófétaság szelleme karizmatikus ajándékot jelent, amivel csak ő egyedül rendelkezik. Közben meg a Jézusról való tanúskodás jelenti a prófétaság szellemével való rendelkezést, ami minden Jézusról tanúskodóra vonatkozik kivétel nélkül, hiszen a tanúskodást azzal a szellemmel teszi mindenki, aki teszi, ami a prófétákban is volt.

Ma már nem prófétálunk Jézusról, hanem tanúskodunk róla, amivel azt bizonyítjuk, hogy az a szellem van bennünk, amely szellem őket is inspirálta annak idején, hogy próféciákat, kijelentéseket tegyenek róla.

E.G. White magyarázata más tekintetben is sántít, amikor a saját egy szál prófétasága mellett érvel. De hol vannak az adventista mozgalomban a többi próféták, hiszen az I. századi alapelvnek ma is érvényesülnie kell a gyülekezetben.

„A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;” (1Kor 14:29-32).

Vajon az adventista mozgalomban a prófétalelkek hogyan engednek a prófétáknak, ha csupán egy van, E.G. White? És az I. századi minta a próféták szólásának rendjéről hogyan érvényesül a mai adventista mozgalomban? Sehogy! De az ő nagyvonalúságukat ez egyáltalán nem zavarja. Átmagyarázzák az egész Bibliát, ha nekik az tetszik, márpedig láthatóan ez a helyzet!

E.G.White állítólagos ihletettsége más problémát is felvet, amennyiben saját írásait egyenlő értékűnek tartja az ihletett bibliai könyvekkel. Márpedig ha azt állítja, hogy a prófétaság ajándékából szólt /1Kor 12:10/, akkor az apostolokkal egy szintre helyezi magát. Ez nem jelenti azt, hogy beleírt volna azok könyveibe, hanem ugyanannak az isteni tekintélynek a hangján szólt, így végső soron az isteni Ige alaptőkéjét bővítette, növelte. (vö. 1Kor 7:40b)

Pl. amikor a törvény kánonja le lett zárva /5Móz 4:2/, utána a próféták sem beleírtak a törvénybe – azt kibővítendő, hanem az Istentől jövő további Igéket írták le, még a szavakra is ügyelve /Jer 26:2b/, amelyek által végül is hozzátettek a törvény alaptőkéjéhez további kinyilatkoztatásokat.

E.G.White nem abban vétkes, hogy a Jelenések könyvé h e z tesz hozzá, tehát hogy azt kibővíti, hanem a Bibliához tesz hozzá, hogy azt kibővíti – a saját ihletettnek kijelentett írásaival, mivel azokat isteni kijelentésekre és látomásokra vezeti vissza. A célja egyértelmű: ugyanolyan tekintélyt akar magának, mint amilyen a bibliaíróké volt, hogy azután azzal a tekintéllyel visszaélve, a kicsavart, félrevezető, átkozottá tevő magyarázatait elterjessze, és az általa lépre csaltakat elbuktassa.

A Sátánnak a célja más nem is lehet, mint a hamis tant vonzóvá tenni, és a hazugságot az igazság képében feltüntetni. Ha pedig már elérte a tekintélyt, azzal a tömegeket meg is tévesztette, akik vakon rábízzák magukat tévtanító vezetőikre, mert a saját felkészültségükből nem telik a tanítások megítélésére, mivel hiányos felkészültségűek, akarat gyengék és a szent szellem híján könnyen manipulálhatók.

De Pál kihangsúlyozza, amit ma is ki kell hangsúlyozni: „Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.” (Gal 2:4-5)

folytatása következik...