motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. szeptember 2., szombat

Ki teremtette Istent?


Hogy Istent ki teremtette? Egy helyen írja a Biblia, hogy mivel Isten nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött - tehát Nála nincs nagyobb /vö. Zsidók 6:13/. Ezt Jézus is megerősítette, - az én Atyám mindeneknél nagyobb - /vö. János 10:29/, tehát Jehova felett nincs senki , aki teremthette volna.

Kicsoda igazgatta az Úr /JHVH/ lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Ézsaiás 43:13-14)

Mikor azt olvassuk, hogy "Öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" (Zsoltárok 90:2), ez válasz a kérdésre, hogy senki nem teremtette, csak éppen ezt a választ nem értjük egy az egyben, de ennél kisebb válaszokat sem értünk az Isten időmércéjével kapcsolatban.

Ami nálunk ezer esztendő, Nála /Istennél, nem pedig Jézusnál!/ egy nap. /vö. Zsoltárok 90:4; 2Péter 3:8/ Nyilván itt van valami dimenziókülönbség a Teremtő és a teremtmények között, amit emberi ésszel nem tudunk áttörni, ráadásul jelenleg nincs egyetlen ihletett ember sem a földön, aki tudna segíteni a kérdés válaszának megtalálásában és teljes megértésében. Odáig viszont       /értelmünk szemeivel/ 'ellátunk' /vö. Efézus 1:18/, hogy az anyagi részecskék láthatóvá válása előtt léteznie kellett Istennek, ha elfogadjuk, hogy a látható a láthatatlanból állott elő, és hogy a fizikai lét súlya önmagában káoszt kell hogy eredményezzen /vö. 1Mózes 1:2/, nem pedig egy összetett rendszert.

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)

Hiszen amikor egy alma leesik a földre, esés közben a mozgásán látjuk a tehetetlenségi erőt, amiben nincsen céltudatos plusz irányítottság. Ezt úgy lehet szemléltetni, ha pl. emberek sétálnak egy tölgyfa alatt hosszú sorban, és időnként leesik egy makk, ha véletlenül beleesik valaki nyakába, ott nincsen céltudatos plusz irányítottság. De ha az illető ezután újra beáll a sorba és megint csak az ő nyakába esik /senki máséba/, aztán ezt megismétli jó párszor és a dolog ugyanúgy lejátszódik minden egyes alkalommal, az már egy céltudatos irányítottságot feltételez, aminek nem értjük az okát, de mégis felfogjuk, hogy van.

Nos, ugyanezt a céltudatos irányítottságot látjuk mi az univerzum és a biológiai rendszerek összetettségében /minél bonyolultabb egy rendszer, annál több intelligenciát kell bevetni a létrejövése és működése érdekében!/, vagyis nem tulajdonítjuk ezt a folyamatot a véletlennek, mint a kifejezetten ateisták, akik /világnézeti elkötelezettségük folytán/ a véletlenen kívül igazán mást nem igen akarnak látni, hiszen a természeti törvényszerűségeket is végeredményben az anyag /egyébként nem létező/ önképző tulajdonságaira vezetik vissza /a gyurma soha nem mászik magától az ablakkeretbe!/.

Ez eleve nem logikus emberileg, hogy "ahogy esik, úgy puffan"-féle mechanikával indokoljunk meg egy láthatóan összetett rendezettséget felmutató történelmi folyamatot. Tehát a megoldásnak, pontosabban a válaszadás hiánya okának a szellemi és az anyagi dimenzió létkülönbözőségében kell megbújnia, hogy mi nem látunk át a szellemvilág függönyén, ami elválasztja azt az anyagi világtól.

Ezért sem jön át a szellemi őslét kérdésére kapott válasz, mert az a szellemvilág nyelvén van megfogalmazva. Annyit azért értünk belőle, hogy irányítottnak kell lennie annak a mozgásnak, ami nem lehet a véletlen eredménye, és ha hússzor esik ugyanannak az embernek a nyakába a tölgyfa makk húsz perc alatt, akkor nem vetemedünk olyan ostoba megnyilvánulásra, hogy ezt a véletlennek /és valamiféle természeti szükségszerűségnek/ tulajdonítsuk. Feltéve ha nem direkt vagyunk fafejűek, mint az ateisták!

>A tárgyilagos tudomány nem lehet szükségszerűen ateista, miként a pártatlan hőmérő is mér hideget-meleget egyaránt.<

Ráadásul mivel a rendszer céltudatos működése meg van erősítve a bibliai kinyilatkoztatás céltudatosan kifejtett és aszerint bekövetkező, évszázadokat átívelő prófétai üzeneteivel, és a történelmi kinyilatkoztatás egyéb előre meghatározott eseményeivel, ebből tudjuk, hogy megtaláltuk a mi létkérdésünkre a választ, aminek viszont bizonyos szellemi vetületeit nem értjük. Azonban az új világban, amikor a természetfeletti eseményekbe naponként fogunk botlani, közelebb fogunk kerülni a válaszhoz, hogy az isteni eredet dimenzióját felfogjuk. Tehát elnapoltuk a kérdésre adott választ a fentebb kifejtett kiegészítésekkel.

Nagy az Úr /JHVH/ és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan... Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai! Mert ki ismerte az Úr /JHVH/ gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója? Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké. Ámen.” (Zsoltárok 145:3; Róma 11:33-36, Káldi Neovulgáta fordítás)