motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. november 19., vasárnap

A karácsonyi vásárban nincsen Jézus Krisztus


Az idén korábban szabadul el az üzleti szellem palackból történő kiengedése, és akik érdekeltek abban, hogy jól megtömjék a pénztárcájukat, keresik a módját, hogy a nagy decemberi vásárlási hullámot meglovagolják. Interneten is küldözgetik az ajánlataikat. Az egyik legmeglepőbb ajánlat egy bibliai szoftvert kínáló karizmatikustól származik:

„Úgy tűnik a Télapó is mobil-bibliázik – Hogy micsoda? A karácsonyi ajándékvásárlás kockázatos vállalkozás. Merész ember az, aki belevág. Ilyenkor úton útfélen mindenki találkozik a kétségeivel, szorongásaival, félelmeivel … Vajon jó lesz-e? Hol szerezhetem be? Nagy lesz-e a tömeg és lesz-e rá időm? Még kiszállítják-e időben? És jó lesz-e a választásom vagy csak pénzt költök? stb. Van erre egy érdekes, kissé játékos történetem Önnek. De ehhez minimum egy kicsit „gyermekies lelkületbe” kell kerülni. Igen, mert Télapós. Idén valami nagyon készül. Még karácsony előtt. Figyelje a levelezőjét. De csak az igazán nagy értékeket preferáló személyeknek lesz hasznos. Akiknek fontos az érték. Most már nem kell sokat várnia. Üdvözlettel: Zs. M.”

Az ember nem gondolná, akik ismerik a Bibliát, különösen, hogy annak kutatását kívánják elősegíteni, ilyen pogány lelkülettel vetik bele magukat a készülődő karácsonyi őrületbe, hogy eladjanak valamit, bármit, amit ők értékesnek tartanak. És amit neked meg kell venned. Hiszen arra vagy nevelve.

Ebben a nevelésben nőttél föl, gyerekkorod óta mindenhol ezt láttad, a szüleidnél, az iskolában, a parlamentben. Hogy jön a karácsony, jön a jézuska, és jönnek az ajándékok.

Persze azért nem árt valamilyen szellemi előétellel bevezetni ezt a nagy, csillogó, pénzesős-sztaniolos hangulatú, világméretű lakomát. Erre jól bevált a télapó bugyuta meséje, és tényleg, télapó jelmezben számtalan figurát lehet látni, a Híradók is tele vannak a piros ruhába öltözött, fehér szakállas reklámemberkékkel, akik hozzák-viszik az ajándékozás tettre kész örömét, a gyerekszeretet naptárhoz időzített kifejezését. És senkinek nem tűnik fel semmi...

Kimész a város utcájára és elkápráztatnak a fények. Hallod a vásárosok karácsonyi hangulatú zenéjét, szinte megérint a körülötted zsibongó tömeg édeskés zaja, a szemnek felkínált csillogás ezernyi pulzáló vibrálása. A kürtőskalács illata. Mekkora élmény. És ez csak ilyenkor van. Kihagyhatatlan.

Gondolsz azokra, akiknek akarsz venni valamit, mert hogy nézne ki az, ha nem figyelnél rájuk. Pont ilyenkor. És nem is gondolsz arra, hogy idomítva vagy. Na nem úgy durván, nem úgy feltűnően, hanem csak úgy évszázados történelmi homályból kiszivárgóan, amelynek bizony a vetései a mai, modern korban értek be igazán. És elérték a céljukat, elérték bizony. Mert a külső kápráztatás mögött ott lapul a szándék, hogy mindennek a lényegét ne ismerjed, és soha ne is ismerjed meg!

Nem mintha neked hiányozna, nem mintha a szíved arra a tanításra lüktetne, amit ő hozott nekünk mennyei távlatokból, de a hűséges gondviselés testközeli melegéből.

Tele van a hónod alja csomagokkal, ilyen-olyan dobozkákkal, amikben lapulnak az ajándékok, amelyeket csak szentestén lehet kibontani. Hogy persze mitől szent, azt nem tudod, de így szokás mondani. És amikor meggyújtjátok a karácsonyfa gyertyáit, talán valaki csenget, és akkor a gyerekek felsikítanak, hogy megjött a jézuska. És a parlamentben nyüzsög a nagy fa körül a sok hátrányos helyzetű gyerek, akiknek megmutatják, hogy a nagylelkűség nem hiányzik azoktól sem, akik jövőre is készek kimutatni a nagylelkűséget. Egészen addig, amíg lesznek hátrányos helyzetűek, akikre a nagylelkűség kimutatásához persze szükség van. Ezért hát továbbra is lesznek hátrányos helyzetűek.

És te sétálsz tovább a forgatagban, és hallgatod a zenét, nézed a himbálózó lampionokat. És a szeretet csúcséjszakáján olyan érzés fog el, hogy milyen szerencsés is az ember, hogy az állatvilágból emberré tudott fejlődni, és érezni tudja az emberi lét örömét, amit pénzen meg lehet venni. A fényt, az ételt, a megajándékozottak mosolyát, a kapzsi kereskedők áruját, amire bármit rá lehet aggasztani, csak az a fontos hogy fényárban ússzon. Aztán majd úgy is kidobjuk, és a kukások elszállítják. Egy megünnepelt önáltatással kevesebb.

Természetesen ilyenkor az est fénypontja az éjféli mise, ahogy a díszes ruhába öltözött egyházi méltóságok eljátsszák, amire már évszázadok óta tanítják a bűvkörükbe vonzott népet, hogy karácsonykor a szeretet eljött közénk a Jézus képében.

Amiből természetesen csak az igaz, hogy Jézus eljött, és valami nagyon fontos dolgot hozott nekünk, a megváltást! Igaz, hogy fények nélkül, utcazaj nélkül, akciók nélkül, és rekordbevételek nélkül. Szerényen, csöndesen, távol a város zsivajától, a forgatagtól, a hamis illúzióktól, amelyek zörgő papírokba vannak csomagolva, és színes szalagokkal átkötve lapulnak.

A pap amikor felemeli a kelyhet és mormol valamit, ki gondol arra, hogy ugyanezek az álszent lelkületű kezek gyújtottak alá Pomponio Algiéri olasz egyetemi diáknak, akit beleerőszakoltak egy olajjal, gyantával és kátránnyal teli üstbe. Az akkori pápai ünnepség csak negyed óráig tartott, mert a diák addig bírta élve. Azután meghalt. De milyen kínok között! Mert kitartott Ura és Megváltója tanítása mellett!

„Amit e legkisebb testvéremmel cselekedtétek, velem tettétek.” Ezt mondja Jézus Krisztus. (Máté 25:40)

Talán keresel valakit az esti forgatagban, a csalfa fények áradatában, a tömegben, ahol talán eszedbe jut, hogy mennyire egyedül vagy. Ha csak a szeretteid ezt a magányt nem töltik ki a melletted levésük támogatásával, áldott hangulatával. Persze az élet igazán nagy eseményeinél egyedül vagy, és magadnak kell búcsút venned mindentől, ami az életed kis filmjének képkockáit kitölti.

Egyedül vagy, mert akit talán kerestél, de nem találtad meg, nincs melletted. Mert ő nincs ott a vásári forgatagban, nincs ott hamis fények cikázó tükrében, nincsen ott a dobozokba zárt ajándékok noszogatott indítékában. Nincsenek angyalok, akik meggyújtják a gyertyákat. És különösen nincsen ott az ünnepi asztalra szánt kiadások és bevételek között. Amikre a kapzsi kereskedők vágynak, amikre a kapcsi kereskedők utaznak. Vajon nem-e az ilyen lelkületű kalmárokat űzte ki Krisztus az Atyja házából annak idején? Most sem lesz másként!

Szép ez az este, neked legalábbis tetszik. Mivelhogy ez a szeretet ünnepe. Minden meg van benne, ami számít. Csak egyvalaki nincsen ott, egyvalaki hiányzik, a szív csendes embere. Aki szamárháton lovagolt be a gazdagok és szegények közé, mint a zsidók királya. Aki gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi a szegénysége által meggazdagodjunk. (2Korinthus 8:9)

Nem vette őt körül pazar fényáradat, nem volt pompába öltözve és csillogó sztaniolpapírba nem volt csomagolva, amit hozott nekünk.

De ha megtaláltad azt, amit hozott, ha a szívedben hordozod, akkor nincs szükséged többé a hamis illúziókra, az ájtatos körítésre, a csalfa csillogásban himbálózó bóvlikra. És ezt onnan fogod tudni, hogy már nem vágysz ezekre, már jól megvagy nélkülük, erre a műbarázdás talajra, amit az álföldművesek, csokimikulások boronáltak, hogy kimutathasd a szeretetedet. És azt a reménységet, amely ott lapul a szívedben, és amely arra indít, hogy a kedvességedet, jóindulatodat és segítőkészségedet bármikor bárki felé kimutathasd, különösen akik rászorulnak, egész évben. Fények, utcazaj, vásári forgatag és kidobásra szánt, haldokló fenyőfa és halott hit nélkül.