Mi győzné meg az ateistát egy isten létezéséről?
„A rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyítékokra van szükség.” – Carl Sagan
Bármilyen állítás bizonyításához meghatározott bizonyítékra van szükség. Ezt a „szabványt” a követelés természetétől függően módosítják. Mivel Isten létezése rendkívüli állítás, talán a legkülönlegesebb állítás, ennek bizonyítása ugyanolyan rendkívüli bizonyítékokat igényel.
Sok ember ateista, mert úgy gondolja, hogy nincs bizonyíték Isten létezésére – vagy legalábbis nincs megbízható bizonyíték. Azzal érvelnek, hogy az embernek csak olyan dolgokban szabad hinnie, amelyekre jó bizonyítéka van.
Az isten létezésének bizonyításához szükséges bizonyítékok mércéje azonnal több, mint bármely személyes anekdota, tanúvallomás, ősi könyv vagy jelentett csoda – ezek egyike sem tekinthető rendkívül megbízhatónak.
Az emberi elme arra is nagyon hajlamos, hogy becsapják, sőt saját magát is becsapják. Valószínűleg hallucinációban, vagy fel nem ismert skizofrénia, hisztériában vagy pszichózisban szenvedhetünk, ami ebben az esetben még saját érzékszerveinket is kizárja, mint megbízható bizonyítékgyűjtési mechanizmusokat.
Minden elképzelhető érv, minden elképzelhető isteni bizonyíték nem nélkülöz valamilyen végzetes hibát vagy valószínűbb magyarázatot, amely kizárja, hogy végleges bizonyítékként használják fel. Megjegyzés: Ez nem ugyanaz, mint szűklátókörűnek lenni.
Erre a kérdésre azonban van egy egyszerű válasz: Isten az, ami kell ahhoz, hogy egy ateistát meggyőzzünk. Egy mindentudó isten pontosan ismerné a bizonyítékok pontos szintjét, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden ateistát meggyőzzenek a létezéséről, és mivel mindenható, azonnal képes lenne ezeket a bizonyítékokat előállítani.
Ha akarná, egy isten elképzelhető, hogy megváltoztathatja bármelyik egyén agyi kémiáját, hogy rákényszerítse őket, hogy higgyenek. Akár az egész univerzumot is átstrukturálhatná oly módon, hogy lehetetlenné tegye a nem hitet.
Röviden, egy isten, aki ténylegesen bizonyítja saját létezését, az, ami minden ateistát meggyőzne az említett isten létezéséről.
Kedves ateista barátom! Nos, akkor íme a feladat: Menj be egy szobába, hogy senki ne lássa, hogy bent vagy, és bizonyítsd be azoknak, akik a szobán kívül vannak és nem láthatnak, hogy te létezel.
Isten létezésének bizonyítéka ugyanolyan, mint a te létezésednek a bizonyítéka a szobában. Ha nem tudsz magadról bizonyítékot adni, pedig biztosan vagy, ugyanúgy nem tudsz Istenről bizonyítékot adni, pedig van. Tehát a bizonyítékod hiánya elégtelen mindkét esetben. De ha van bizonyítékod magadról, ugyanúgy van Istenről is, a kettő összefügg!
Semmi olyan nem csinálhatsz, amit Isten sem csinál. Például nemkiabálhatsz ki a szobából, hogy helló, itt vagyok a szobában, mert Isten sem kiabál fentről az emberiségnek hangosan, hogy helló emberek, itt vagyok fent az égben láthatatlanul, halljátok a hangomat? Isten így, ezen a módon nem bizonyítja magát.
Telefonon se hívjál fel senkit, mert Isten se hív fel senkit. Ne is dörömbölj az ajtón, mert Isten sem dörömböl semmilyen ajtón. Isten csak azokat nem engedi közel magához, akik verik az ajtaját.
Ha kidugsz az ajtó alatt egy üres papírlapot, az sem bizonyíték rád, mert a nyitott ablakon befújt a szél és úgy kicsúszott az ajtó alatt. Fényképet se dugj ki, mert Isten sem mutat magáról fényképet. Tehát semmi olyan nem csinálhatsz, amit Isten se csinál. Ezt ne felejtsd el egy pillanatra sem. Te ott vagy bent a szobában, de meg kell találnod a saját létezésednek nem téves bizonyítékát.
Azt mondod: "Gondolkodom, tehát vagyok. Ez elég jó nekem." - Ez nem jó válasz, mert ha Isten is ezt mondja, a kívülállóknak nem bizonyítja önmagát, hogy létezik. De neked bizonyítanod kell a kívülállóknak, hogy bent vagy a szobában, pedig nem láthatnak. Nem magadnak kell bizonyítani, hanem másoknak.
Ugyanígy kérik az ateisták a hívőket, hogy bizonyítsák be, hogy Isten létezik. Ha azt mondom, Isten gondolkodik, tehát van, akkor nagy röhögés rá a válsz, sátáni vigyor. Ez tehát nem jó válasz, hogy a gondolkodás megfelelő bizonyíték. Azzal, hogy egy ember bent a szobában gondolkodik, a kívülállóknak nem bizonyíték, hogy bent van a szobában.
Tehát a kérdés, hogy hogyan bizonyítja az ateista a saját létezését egy szoba belsejéből, ahol senki sem láthatja.
Az a kulcsa az Isten láthatatlan létezésének, ami a te láthatatlan létezésednek is a kulcsa. Ha adsz magadról egy bizonyítékod, akkor felfedezheted, hogy Isten is adott magáról ugyanilyen bizonyítékot. Meg kell találnod ezt a bizonyítékot, hogy mi lehet az. Mert te bent vagy a szobában, Isten meg a szellemvilágban. Mindkettő láthatatlan a kívülálló emberek számára.
Az ateista azt mondja, Istenről nincsen semmiféle bizonyíték. Aki elmegy a szoba előtti folyosón, az is azt mondja, hogy a szobában nincsen senki. Pedig ott vagy bent. Isten meg ott van, ahol nem lehet látni, mert nincs anyagi teste.
A szoba fala olyan, mint a láthatatlanság. Eltakar a láthatóság elől. Pedig van megoldás a számodra, csak nem alkalmazod a megoldást, mert nem is akarod. Nem akarod, hogy Isten létezzen. Ezért zárkózol el a megoldás elől. Ostoba indokokat mondasz és mellébeszélsz.
Itt van a szándékosság az ateistáknál, nem akarják, hogy Isten létezzen, azért mondják, hogy nincs rá bizonyíték. Mert ami bizonyítja, azt nem alkalmazzák. Te sem alkalmazod bent a szobában. Kiderült az igazság.
Az ember aláírja a nevét egy papírlapra, amivel bizonyítja, hogy létezik. Isten papírlapja a tér, és a teremtése az aláírása. Nem hiszed? Akkor ne fírkálj a papírlapra semmit, hiszen nem létezel!
Az ember választása nem Isten mindentudásának következménye
Továbbgördítve a gondolatot, ha valaki bent van egy szobában, ahol senki nem látja, és nem gyakorol hatást a külső környezetre, de feltételezi, vagy akár tudja, hogy az ajtón kívüli folyosón várhatóan el fog menni pár ember, akiknek fogalma nincsen, hogy az a valaki bent van, az a kívülálló hogyan mondhatja, hogy másként nem is tehetett, mint hogy elment az ajtó előtt, mert a ki a szobában van, előre tudta, hogy el fogok menni. Tehát mást nem is tehettem. Csak az előretudásával már befolyásolta az én szabad akaratomat, tehát mást nem is tehettem, minthogy elmentem az ajtó előtt, hiszen a szobában lévő előre tudta, hogy el fogok menni? Korintsem, a kettőnek egymáshoz semmi köze!
Az ateista ugyanezt mondja, nem is tehetett mást, mint hogy ateista lett, mert az Isten mindenkiről előre tudja, hogy ateista lesz, mivelhogy nincs meg a benne való hite, mert képtelen rá. De ezért Isten a felelős, hogy bár tudta előre, hogy hitetlen lesz, mégis megteremtette. Ha meg nem tudta, akkor nem mindenható. Tehát az Isten mindentudása megcáfolja a szabad akaratot, hogy az nem létezik. Erre megy ki a játék.
Az ateizmus a bizonyíték a szabad akaratra, hogy ők ezt a világnézetet választották, és nem a keresztény hitet
Csak az a gond, hogy egy ateista választása teljesen független az Isten gondolkodásától, mert nem az Isten noszogatja, hogy legyen ateista, hanem éppen az ellenkezőjét akarja, hogy térjen meg.
1Timótheus 2:4 (H Budai) Ő ugyanis azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és hogy eljusson az igazság megismerésére.
Mire az ateista válasza az, hogy nem térhet meg, mert az Isten előre tudta, hogy nem fog megtérni, tehát ő mást nem is tehet, mint hogy ateista marad.
Világosan látható, hogy itt egy logikai csapdát akarnak állítani Istennek, amelyben az előretudása minden szabad akarati cselekvést meggátol, vagyis ő a felelős bárkinek bármilyen cselekedetéért, amit Ő előre tud. Az előretudás miatt pedig mást nem is tehet senki, mint amit neki az előretudás megszabott.
Ez a felfogás azért hamis, mert a folyosón való előrehaladás abszolút független attól, hogy valaki bent a szobában mit gondol, hogy valaki el fog-e menni a folyosón vagy nem. Különösen, ha elmegy, és véletlenül éppen az ajtó előtt megbotlik, és kitöri a nyakát.
Jogos a kérdés: netán ha jön a rendőrség, és megkérdezik, hogy tud-e valamit a halálesetről, és azt fogja mondani, számítottam rá, hogy pár ember el fog menni az ajtóm előtt, ezért majd felelősségre fogják vonni, hogy miért nem szólt előre? - Hello! Akik itt elmentek az ajtóm előtt, ugyan ki ne törjétek már a nyakatokat, hanem vigyázzatok, hogyan mentek! Nem hinném, hogy ezért a rendőrség el fogja őt marasztalni.
A folyosón elmenőnek szabad akarata van, ami független attól, hogy valaki róla mit gondol. A kettőnek egymáshoz abszolút nincsen semmi köze. Az ateista maga dönti el, mit miért csinál, ami abból is látszik, hogy ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodnak az életük irányításáról. A logikai bukfenc az ő érvelésükben van, és hogy épp az ajtó előtt buktak fel és törték ki a nyakukat, az teljesen az ő hibájuk, senki másé. Különösen, hogy a folyosó elején ki volt téve egy tábla: nézzen a lába elé!
János 3:18 Aki hisz ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Hogy az Isten előre kiről mit tud, annak semmi köze ahhoz, hogy az ember mit választ.
Ha nem létezne szabad akarat, az éttermekben nem létezne A la Carte étlap, csak menü, abból is csak egyetlen fajta
Az ateista a választásának a felelősségét rá akarja hárítani Istenre, hogy mást nem is tehetett, mert ő csak azt teszi, amit az Isten előre tud róla, hogy tenni fog. Csak az a kérdés, honnan tudja a folyosón elmenő ember, hogy mit gondolnak róla a szobában?
Ha az ateista előre elhatározza, hogy mit fog tenni, az az ő dolga. Isten csak konstatálja, hogy mit gondolt, amiből kikövetkeztethető, hogy mit fog tenni.
Ha nagyon konok az istentagadásában, az Isten megkeményítheti, mint az egyiptomi fáraó szívét is megkeményítette, aki ellenállt az Isten akaratának, hogy engedje el Izrael népét. (2Mózes 3:19; 5:2; 7:3) Tehát ha valaki gonoszul viselkedik Istennel szemben, azt Isten a gonoszságában megkeményíti!!!
2Péter 2:9 Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Az ateistának az van mondva, hogy engedje el az istentagadását, ne ragaszkodjon hozzá, mert nem lesz jó vége. De ő annál inkább ragaszkodik hozzá. És vádolja az Istent a saját gonosz cselekedetéért. Mert hogy ő nem tehet róla.
Pedig csak ő tehet róla. A szűkebb vagy tágabb környezete befolyásolhatja, de ő hozza meg a végső döntést. A bizonyíték nélküli hitet azért varrják a hívők nyakába, hogy az ő nyakukban lógó bizonyíték nélküli hitetlenségről eltereljék a figyelmet.
Az istenkérdés a szív és az elme választása, az ember úgy dönt, amilyen álláspontot hordoz az eszében és a szívében.
"Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert [azt mondtad] te: Az Úr /JHVH/ az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: ... Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat." (Zsoltárok 91:8-9, 14-16)
