A zsidóság sorsa a Bibliai próféciában

 

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izraelén.” (Galata 6:15-16)

A Jézus Krisztus halála utáni történelmi események megértése adja az alapot a mai Izrael szerepének megértéséhez, hogy játszik-e szerepet a bibliai próféciákban, vagy nem? Azonos-e az újszövetségben kijelentett szellemi Izraellel, vagy sem?

A Róma 11:7 szerint Izrael I. századi népe, egészben véve, a megigazulást, melyre cselekedetei által törekedett, nem nyerte el, hanem annak csupán egy része, amelyik hitt, az lett kiválasztva; a többiek saját vakságukra lettek hagyva, vagyis megkeményedtek.

A Róma 11:8 szerint Isten az álom lelkét, az aluszékonyságot adta nekik, vagyis érzéketlen állapotban hagyta őket, az ő megátalkodottságuk eredményeképpen.

Pál így folytatja, lakomájuk legyen a saját vesztükre, hátuk legyen mindenkorra görbe. (9-10. vers, Károli) Ezek a szavak nem a bosszúvágy átkozódásait foglalják magukban, hanem azon igazságos büntető ítéletek megjövendölését, melyek a zsidóságot érni fogják, mivel a Messiásukat nem ismerték el, sőt halálra adták. A hát meggörbítése teherhordást, szolgaságot jelent.

Vajon miért nem fogadták el a zsidók Jézust?

Több okot is felhoznak a zsidók Jézussal szemben, amiért nem fogadták el, mint Messiást. Az egyik, hogy nem ő volt az első és nem is az utolsó, aki ezt kijelentette magáról. Továbbá, hogy nem valósította meg azokat a várakozásokat, amelyeket a zsidók a Messiás eljöveteléhez fűztek.

Pl. nem volt daliás hős, aki harci ménen lovagolt volna be Jeruzsálembe, hogy a római igát levegye róluk, ami nem történt meg; Dávid királyi vonalát sem állította helyre; a szétszórt zsidóságot nem gyűjtötte össze országukban; nem volt híve a farizeusi júdaizmusnak, vagyis nem fogadta el a farizeusokat legfőbb tekintélynek, hanem leleplezte képmutatásukat; és mindezeken felül a zsidók semmiképpen nem fogadják el, hogy Jézus Istennel egyenlő lenne egy misztikus szentháromságban.

Az igazi ok azonban mélyen gyökerezik, mégpedig, hogy a zsidó nép elvesztette bűntudatát, és nem látta okát annak, hogy szabadításra van szüksége. Csak külső nyomorúságaiktól és elnyomóiktól akartak megszabadulni, nem pedig a bűnnek belső nyomorúságából. Ráadásul azt képzelték, hogy a saját erejükkel igazzá tehetik magukat Isten előtt. Az értük szenvedő Megváltó gondolatát, amelyet Ézsaiás próféta könyvének 53. része tartalmazott, képtelenek voltak elfogadni. Ezért is volt mindig tiltott fejezet Ézsaiás 53. része a zsidóságban.

Mint a leprást, úgy kerülték őt. Gyűlöletük minden nyilát feléje irányították, mert bűneikről beszélt nekik. Pedig ő azért jött, hogy megáldja őket. Még a haláltusája alatt is imádkozott értük:

„Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34, Káldi Neovulgáta)

Miután három és fél évig áldott szolgálatot végzett közöttük és értük, végül teljesen elvetették őt. Inkább választották Barabást, a gyilkost, hogy engedjék szabadon, mint őt. Azt kiabálta a nép, hogy az ő vére legyen rajtuk és a magzataikon. (vö. Máté 27:25)

Aztán be is következett a magukra vett ítélet, amikor i. sz. 70-ben Titus római tábornok porig rombolta Jeruzsálemet, (benne a híres templomot, amit még a babiloni fogságból hazatértek építettek újjá, és amelyet később Nagy Heródes kibővített és felékesített), miközben kb. 1 millió zsidót lemészárolt. És valóra vált a mózesi törvényben előre megírt (évszázadokig tartó) szétszóratás, a szolgaság igája.

„Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd. Az Úr (YHVH) ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak.

De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr (YHVH) ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban.” (5Mózes 28:63-66)

.A zsidók általános megtéréséről

Visszatérve a római levél 11. fejezetére, az abban kijelentett próféciák helyes megértése segíthet felismerni azokat az örökösöket, akik az emberiség felemelésére hivatottak.

Vajon, ha a mai, testi zsidó nemzetet azonosítjuk azokkal az örökösökkel, akkor vajon az igazságot hisszük? Vizsgáljuk meg. Vajon mit profitálna az emberiség, ha a zsidó nemzet teljes egészében megtérne, ugyanakkor földi keretek között képzelné el a Krisztus kormányzatát. Ugyanis ezt is hiszik azok, akik szerint a testi Izrael még mindig Isten kiválasztott népe.

Szerintük a zsidók általános, testületi megtérését tanítja a Biblia, mivelhogy a testi Izrael örökre Isten megszentelt népe, akit Isten 'kisajátított magának', köv. képen meg is szenteli, mivelhogy ősi és változhatatlan ígéretek szerint erre van predesztinálva, vagyis az üdvösségre. Isten az üdvtörténet végső szakaszában (részleges megkeményítés után) ismét visszafogadja a megrontott, de helyreállított szövetségi viszonyba ősi népét.

A mostani üdvkorszakban Izrael így az evangélium miatt ellenséges viszonyban van Istennel értünk (a pogány nemzetekből valókért), de kiválasztása alapján Isten szeretettje az atyák kedvéért. (vö. Róma 11:28; 5Mózes 10:15) Az evangélium miatt, mert az evangélium Izrael egész helytelen kegyességét visszájára fordítja. Ez pedig akkor következik be, midőn Isten elveszi az ő bűneiket. E nézet szerint Izrael kiválasztása nem szűnt meg a krisztusi keresztény egyház megjelenésével. Vajon igazolja-e ezt a nézetet a Biblia?

A testi zsidóság helyreállítása prófécia?

Ha ez igaz lenne, mert hogy Isten és a testi zsidó nép szövetsége örök, akkor Isten újra a helyreállított közösség bizonyságaként a földi Sionon fog lakni (vö. pl. Zakariás 8:3), miután Pásztorként újra összegyűjtötte nyáját (vö. pl. Ézsaiás 56:8).

Izrael visszatér atyáik földjére, és a népek is látni fogják az ő dicsőségét, sőt maguk is otthonra találnak benne. Juda és Izrael újra egyesülni fognak. Jeruzsálem és a templom újra felépül, a nép biztonságban él. Az ország termékenysége és a nép jóléte növekedni fog. Az életkor megnő, és a népesség száma növekszik. A népek elhozzák Izraelnek kincseiket és szolgálnak neki. Isten törvénye a népek világosságává lesz, s előtte minden térd meghajol. Izrael maga fogja hirdetni a népeknek Isten ismeretét és dicsőségét, amellyel telve lesz a Föld.

A népek elfordulnak bálványaiktól és Jehovához térnek és Izraellel együtt imádkoznak. A népek és Izrael közötti különbség megszűnik. A megújulás abban válik teljessé, hogy Isten magát a kozmoszt is újjáteremti. Mindezeknek betetőzéseként bekövetkezik a feltámadás reménysége is egy új Földön.

Mindezek szépen hangzanak, csak éppen nem ilyen formában igazak, ahogy itt fel voltak vázolva. Ugyanis Krisztus királysága nem földi királyság, hanem mennyei, és ezt már annak idején világosan kijelentette:

„Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (János 18:36)

Ha Krisztus kormányzata a földön lenne felállítva, akkor értelmét vesztenék a mennyek országáról szóló kifejezések, és az is, amit az Efézus 2:6-ban olvashatunk:

„Krisztussal együtt... ültetett bennünket mennyei helyekre.” (Egyszerű fordítás)

Talán a „mennyei elhívás” (Zsidók 3:1) egy földi uralkodásban valósulna meg? És talán a zsidóság papi elrendezéséről nem azt olvassuk, hogy a „mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak”?! (Zsidók 8:5)

Ha a krisztusi papság és királyi uralkodás a Földön valósulna meg, akkor hogyan lehetne a földi a mennyeinek az árnyéka? A földi papság nem Krisztus földön felállított papi királyságának az árnyéka, hanem Krisztusnak a mennyben felállított királyi uralkodásának az árnyéka!

De más újszövetségi próféciák is mennyben fenntartott uralkodásról beszélnek. (vö. Máté 7:21; Efézus 1:3, 10; Filippi 3:20; Kolossé 1:5, 20; 2Timótheus 4:18; Zsidók 8:5; 9:23; 10:34; 11:16)

1Péter 1:3-4 teljesen világosan és félreérthetetlenül fogalmaz:

„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.”

2Korinthus 5:1-2 ugyanezt mondja:

„Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.” (vö. János 14:2)

De a Zsidók 12:22-24 is tökéletesen azonosít:

„Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.”

Az uralkodásnak tehát szelleminek kell lennie, és a mennyből kell történnie, nem pedig a földi Sionból, a földi Jeruzsálemből.

[Vannak akik szerint a menny és a föld az t.képen ugyanazt a helyet jelenti, de ez nem igaz, hiszen a menny (a szellem birodalom, ahol Isten szellem fiai voltak és vannak) már akkor létezett, amikor azok a föld megteremtésekor örvendeztek. Tehát a kétféle reménység ugyanazt a helyet nem jelentheti:

„Mikor a földet alkottam, hol voltál? amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai?” (Jób 38:4,7)]

És a helyreállításnak a szellemi Izraelen kell végbemennie elsősorban, akiknek, mint elhívottaknak és választottaknak az összegyűjtése napirenden van mielőtt Krisztus ítéletnapja bekövetkezik. (vö. Máté 24:31)

A templomról azt mondja a Cselekedetek könyve 7:24, hogy Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, mivelhogy a keresztény gyülekezet tagjai alkotják az élő Isten templomát. (vö. 2Korinthus 6:16)

Ezek után hogy gondolhatja komolyan bárki is, hogy Isten majd visszaköltözik egy földi, kézzel csinált templomba, ahol leszármazási feljegyzések hiányában illegitim főpapi minőségben szolgálnának olyanok, akik nem tudják igazolni ároni leszármazásukat és a Lévi törzséhez való tartozásukat, mivel ezek az iratok elvesztek vagy elpusztultak az i. sz. 70-ben történt templom Titusz általi lerombolásakor?!

Hiszen a kőtemplom felépítésével elvetik a valódit (a Krisztus testének templomát – vö. János 2:21), de létrehozzák az árnyékot. Ez pedig az Istentől való eltávolodás fokmérője, hiszen aki nincs Krisztusban, azon az Isten haragja marad rajta! (vö. János 3:36)

Hanem inkább Krisztussal az élen a szellemi Izrael lesz a népek világosságává (Ézsaiás 42:10); Ábrahám szellemi magva (Galata 3:16,29); a 144 ezer (Jelenések 7:4; 14:1-5); akin keresztül jön a világ népei számára az áldás (Cselekedetek 3:25); vagyis a világ nemzeteinek szelídei számára, akik Jézus szerint öröklik a földet. (vö. Máté 5:5; vö. Zsoltárok 37:9,22,29)

Különben is a mennyei Jeruzsálemben nincsen templom, mert az Úr (Jehova) annak temploma, és a Bárány. (vö. Jelenések 21:22) Juda oroszlánja (Jelenések 5:5) tehát semmiféle földi templomba nem fog eljönni, hiszen világosan megmondta:

„Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.” (János 14:19)

A Zsidók 12:22-ben említett Sion-hegyi mennyei Jeruzsálem tehát az, amely azonos az Ésaiás 2:2-4-ben említett Sionnal, ahonnét mint Jeruzsálemből jön ki Istennek a tanítása, és nem egy (Istennek Krisztus általi ténykedéséből helyreállított) földi Jeruzsálemből, amelyet az 1967-es hatnapos háborúban a testi Izrael birtokba vett.

Anélkül persze, hogy előzőleg elfogadta volna Krisztust megváltójának és Urának, és amelynek népe (és azoknak szomszédai) semmi tanújelét nem adják annak, hogy Isten ösvényein járnának a prófécia szerint (amelynek egy részlete egyébként az ENSZ falára is ki van írva):

„Az utolsó időkben az Úr (YHVH) házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr (YHVH) hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk.

Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr (YHVH) tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Ézsaiás 2:2-4)

Hiszen az új Jeruzsálem, az nem más, mint Krisztus menyasszonya (vö. Jelenések 21:2); a Bárány Krisztus felesége (vö. Jelenések 19:7); a 144 ezer szellemtől felkentek kicsiny nyája (Lukács 12:32), akivel Krisztus uralkodni fog ezer évig. (vö. Jelenések 20:4-6)

Ők pedig azzal az Izraellel azonosak, akik az egész magot képezik, mert hogy az egész Izrael ezen a módon, így üdvözül, nem pedig úgy, hogy a maga (demokratikus és nem teokratikus) útján járó test szerinti Izrael (vö. 1Korinthus 10:18) szabadgondolkodói, ateistái, liberálisai, évszázados dogmákhoz ragaszkodó ortodoxai csak úgy hirtelen, isteni késztetésre egyik napról a másikra megváltoztatják a gondolkodásukat, és megtérnek Krisztushoz.

Ha ez így volna, akkor a zsidók szabad akarat nélküli bábok volnának, akiket Isten mozgatna a saját tetszése szerint. Hanem, ahogy Mikeás 5:7-8-ban olvassuk:

„Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.”

És erre a maradékra célzott Pál a Róma 11:5-ben:

"Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint." (MBT. ford.)

Vagyis a prófécia a maradékot teszi középpontba, hogy az által jön az Isten egyre növekvő áldása, és nem a testi Izrael egészét (a Közel-Keleten lévő Izrael demokratikus köztársaságát, az Egyesült Nemzetek zsidó tagállamát) teszi a középpontba, hogy azon keresztül jönne el az Isten egyre növekvő áldása.

Ugyanis a maradékon fordul meg az egész (szellemi) Izrael sorsa, a testi Izrael maradékán, mert abból nő ki az új nemzet, és nem a megkeményedett, krisztusi hithiányban szenvedő, harci fegyverekben bízó testi Izraelből, akik mind a mai napig inkább mennek a halott siratófalhoz (ahol olyan felfogással közelednek imában Istenhez, mintha ez - telekommunikációs nyelven szólva - helyi hívás lenne), mintsem az élő Krisztushoz, hogy Krisztus által közeledhessenek egyedül elfogadható módon imában az Atyához. (vö. János 14:6)

Ugyanaz van, mint Jézus napjaiban:

„Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Máté 13:15, Károli)

Ahogy Ezékiel 18:31-32 mondja:

„Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr (YHVH) Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (Károli)

Megtérés nélkül nincs erkölcsi megújulás

A zsidó nemzet erkölcsi megújulásával kapcsolatban írja Dr. Hertz J.H. főrabbi által szerkesztett Mózes öt könyve és a haftárák, Budapest, 1984. Leviticus könyve, 450-451. oldalakon, Ezékiel 36. rész kommentárjában:

„A próféta szerint nem ok nélkül küldte Isten Izráelt száműzetésbe. Szerencsétlensége elkerülhetetlen volt, mert Isten a szentség és az igazságosság Istene. A pogányok azonban félreértették ezt a büntetést Isten tehetetlenségének bizonyítékát látták benne: saját népét nem tudja megmenteni (Rási, Kimchí).

Ilyen módon Izráel bűnei következtében Isten neve megszentségteleníttetett. Hogy Isten dicsősége és tisztelete helyreálljon, hazaviszi őket a száműzetésből; nem mintha ezt Izráel megérdemelné, hanem hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá legyen a népek között.

A visszatérés azonban erkölcsi megújulással is fog járni; egyrészt Isten az Ő népének „Új szívet” ad és „új szellemet helyez” beléjük, eltávolítva „a kőszívet” testükből és „érző hússzívet” adván nekik, másrészt pedig Izráel lelke az őszinte megtérés által megtisztul és szégyellni fogja a múlt bűneit.

Ha majd a bűnös nép ily módon megjavult és az elnéptelenedett ország újra lakott lesz, meg fogják tudni a pogányok, hogy mindezt a Mindenható Isten cselekedte.”

Tehát maguk a zsidó írásmagyarázók is a megtéréssel és megtisztulással kötik össze a száműzetésből való isteni hazavitelt, az elnéptelenedett ország újra lakottá válását, mivelhogy a száműzetésnek és a szenvedéseknek a nép vallási és erkölcsi tisztátalansága volt az igazi oka.

Ezzel a megtéréssel és erkölcsi megtisztulással összefüggésben mondja a szöveg, hogy Isten képes újjáéleszteni Izráelt, midőn 'meghinti őket a tisztaság vizével' (vö. Ezékiel 36:25, IMIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) ford.), és ad nekik belső szellemi megújulásra hajlamos új szívet, amely készséges az isteni tanítás befogadására.

Isten akaratának ez a belső lelkesedésből való követése azonban együtt jár azzal, amit Ezékiel 36: 32-ben olvashatunk:

„Ó, nem ti miattatok cselekszem Én – úgymond az Örökkévaló Isten: - vegyétek ezt tudomásul, szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, ó Izráel háza!”

Istené a dicsőség tehát a megváltás és az újjáéledés művéért, de annak feltétele az önmagunkba nézés, az önmagunkba való fordulás, a belső alázat, amely nélkül nincs bűnbocsánat. (vö. Cselekedetek 3:19)

Azonban Izrael modern kori államának visszatérését őseik földjére nem előzte meg semmiféle őszinte megtérés általi megtisztulás, vagy megváltozás, bűnökből való megtérés, hiszen azoknak a szellemi örököseik települtek vissza, akik annak idején megkeményedtek, mert hogy ma is ugyanúgy meg vannak keményedve (tisztelet a kivételeknek!). A következő idézet Fritz May cikkéből származik („Christen für Israel”, 1994):

„Nagyon is jól tudjuk, hogy Izráel népe (még) nem Isten szolgáinak a népe, és Izráel állama (még) nem Isten állama. Számos politikusa, tisztviselője, katonája, kereskedője, rabbija és egyéb lakosa még semmiképpen nem mondható Isten és a Biblia emberének, önzetlennek vagy éppen bűntelennek. Ők is csak emberek, akik – mint bárhol másutt a világban – a hatalomért és a befolyásért küzdenek, személyes dicsőségre és nyereségre törekszenek, és Istent többnyire nem nagyon kérdezik meg.

A zsidók nem jobbak és nem rosszabbak, mint mások. Mint minden ember, ők is megkísérthetők és bűnösök. Pál apostol azt írta: „zsidók is, görögök is mind bűnben vannak... nincsen igaz ember egy sem” (Róma 3,9-10). Ezért Izráelben is vannak gonosz, önző, hatalomvágyó, korrupt és bűnöző (zsidó) emberek. Szeretetlenség, igazságtalanság és istentelenség ott éppúgy napirenden van, mint mindenütt. A fiatalok közül egyre többen élnek kábítószerrel. Csaknem minden házasság válással végződik.

[Van olyan Izraeli egyetem, ahol pszichológus foglalkozik olyan technikák tanításával, hogy miként lehet megcsalni a házastársat lelkiismeret-furdalás nélkül: „Gyorstanfolyam a házasságtörésről – és ez a Szentföldön: izraelita férfiak a félrelépés minden létező rafinériáját szemináriumon sajátíthatják el. A négy oktatási egységből álló /Workshop/ arra tanít meg, hogyan lehet a bűntudatot kikapcsolni, s mi kell ahhoz, hogy ne „kapjanak rajta” senkit.” (Éjféli Kiáltás magazin, 2007. február 02. 6. oldal.)]

Aggasztóan nő az erőszakos bűnözés száma. A modern bálványimádás egyre gonoszabb formát ölt. Mindezt, és még sok minden egyebet nem kívánunk elhallgatni. Mert Isten, a próféták és a Biblia sem hallgatják el ezeket. Hóseás próféta intő szavai ma újra időszerűek:

„Halljátok meg az ÚR igéjét, Izráel fiai! Pere van az ÚRnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. Esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér!” (MBT. ford.)

Ezért ma is meg van engedve, hogy Izráel bűneit néven nevezzük és kritikát gyakoroljunk felettük. De csak akkor, ha a kritika nem antiszemita gondolatokból és érzésekből fakad. És csak akkor, ha a magunk bűnei miatt a magunk mellét verjük, és könyörgünk bűnbocsánatért.” (Vetés és Aratás, 1995. 33/3, 94. oldal)

Felmerül a kérdés (és természetesen nem antiszemita érzésektől, hanem bűnösségünk teljes tudatában, ugyanakkor az igazságkereséstől vezérelve), hogy ha ma ilyen állapotok vannak Izraelben, akkor ez nem inkább egy szétszóratás előtti állapot, mintsem szétszóratás utáni?! Mert nem éppen azt az állapotot mutatja, amiről az IMIT szerkesztője is úgy szólt, hogy: „A visszatérés azonban erkölcsi megújulással is fog járni”.

Ha pedig ez az erkölcsi megújulás nem következett be, akkor nincs is semmiféle alap azt gondolni, hogy Isten vezette volna vissza őket őseik földjére, különösen anélkül, hogy elfogadták volna a Fiát – Jézus Krisztust - Uruknak és Üdvözítőjüknek.

Ha ez így lenne, akkor Isten saját szavával kerülne ellentétbe, hiszen azt mondja a Cselekedetek 17:30-31-ben, hogy mindenkinek parancsolja, hogy térjen meg, mert rendelt egy napot, amelyen megítéli igazságban a föld kerekségét egy férfiú (Krisztus) által, akiről bizonyságot tett azzal, hogy halottaiból feltámasztotta.

Ugyanakkor – ennek ellenére - egy szavának nem engedelmeskedő, nem megtért nemzetet meg felkarolt volna, és sorozatos kiváltságokban részesítette volna, csak mert valamikor szövetségben volt vele.

Teljes félreértés tehát azt gondolni, hogy „Minden hibája, gyöngesége és bűnei ellenére is Izráel Isten választott népe, az Úrnak szentelt nép, és az is marad. És a zsidók Isten szeretett gyermekei (Róma 9, 1-10); 5Móz 7,6-8). Ez ma is érvényes, és a jövőben is. Mindaddig, amíg el nem jön Sionból a Megváltó, és el nem törli népének a bűneit (Róma 11,26).

Akkor majd új szívet és új szellemet ajándékoz Izráelnek... És akkor Izráel Isten szolgáinak és papoknak a népe lesz, a hitnek és az emberiességnek a példaképe, és áldás lesz az egész világ számára (Ézs 61,6; Zak 8,20-23; 1Móz 12,2).” [Fritz May cikkének folytatása, Vetés és Aratás, 1995. 33/3, 94. oldal]

Ez a félreértés pedig abból adódik, hogy a Róma 11:26-ban leírt „egész Izrael megtartatik” (Károli) kijelentését a testi Izraelre alkalmazzák. Mert hogy itt az van leírva,

hogy „Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat: és ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket”. (Károli)

Azonban a Szabadítónak az itt említett eljövetele nem Krisztus második eljöveteléről beszél, hanem az elsőről! Hiszen Ézsaiást idézi Pál apostol, hogy meg van írva. Ézsaiás 59:20-21-nél pedig ezt találjuk:

„De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR. Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR.” (MBT. ford.)

Márpedig itt Krisztus első eljöveteléről van szó, és egyáltalán nem a másodikról! Hiszen nem lehet csak úgy 'á t u g r a n i' Krisztus egész három és fél éves földi szolgálatát és a váltsághalálát. Mert bizony hogy eljött, és bűnbánatra szólította fel Izrael nemzetét.

Csakhogy az nem nagyon vette észre, hanem elvetette, ezért a szövetségből is kimaradt, mégpedig abból a szövetségből, amit új szövetség néven ismerünk, és amely már nem a testi Izrael nemzetével lett megkötve, hanem Isten új nemzetével, a szellemi Izraellel, Ábrahám szellemi magjával. (vö. Jeremiás 31:33; Zsidók 8:8-12)

Velük kapcsolatban igaz, valóban el is fordította Isten a gonoszságukat, hiszen Krisztus vére által megbocsátást nyertek, mivelhogy közösségük volt vele (vö. 1János 1:6-7) – a testi Izraellel ellentétben, amely durván elutasította és halálra adta, és mind a mai napig hallani sem akar róla -. Ezért olvashatjuk velük kapcsolatban a Róma 10:1-3-ban:

„Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek.

Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.” (MBT. ford.)

Az pedig, hogy valaki kívánja a testi Izrael üdvösségét, és az hogy előre megmondja, hogy a testi Izrael biztosan üdvözülni fog! - az két különböző dolog. Valójában tehát csupán egy lehetőségről van szó.

Lehetőség a zsidók megtérésére

Pál kifejezi reményét a tekintetben, hogy ha nem maradnak meg a hitetlenségben, akkor Isten ismét beolthatja őket. (Róma 11:23) De ez egy lehetőség, és nem egy biztos kijelentés, hogy biztosan ismét be lesznek oltva. Márpedig ha az egész Izrael alatt a testi Izraelt érti valaki, hát az (az egész) biztosan fog üdvözülni, mégpedig úgy, hogy a pogány nemzetekből elhívottak teljes számát magába fogadja. (Róma 11:25-26)

Vagyis az az Izrael, amelyik biztosan üdvözül, az nem kerül beoltásra, hanem éppen hogy beléje oltatnak valakik. A testi Izrael viszont beoltásra kerülhet újfent (feltéve ha megtér), tehát teljesen világos, hogy a két Izrael az nem ugyanaz és nem azonos.

A testit visszaolthatják oda, ahonnét ki lettek vágva, de a szellemit meg nem oltják sehova, hanem éppen hogy beléje oltatnak azok a pogányok, akikkel közösen hozzák létre az egész magot, amelynek az ígéret adatott. (vö. Róma 4:16)

Ezért aztán szentírási semmiféle alapja nincs annak az általánosan elterjedt nézetnek, mely szerint amikor az ég felhőin megjelenik Jézus, mintha pikkelyek esnének le Izrael szemeiről (mint Pál szemeiről egykor) és felismeri Messiását. Sírással térnek meg hozzá, mély bűnbánatukban maguktól fognak megundorodni, ahogy Ezékiel 36:31-ben olvassuk:

„Akkor visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek és milyen rosszak voltak tetteitek és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt.”(MBT. ford.) Az Úr pedig megkönyörül rajtuk, teljes bűnbocsánatban részesíti őket, kiárasztja rájuk Szent Szellemét, kőszívűk helyett hússzívet ad nekik. Izrael szent néppé válik. -

Mert hogy a Messiás felismerésének éppen a mély bűnbánat és lelki megtisztulás a záloga, ami nélkül nincs teljes bűnbocsánat. Ezért aztán Ezékielnek ez a megtisztulási próféciája egy az egyben az ókori Izrael helyreállításáról szól, amikor Jahve Isten a babiloni fogságból visszahozta őket saját földjükre.

Nem véletlenül mondja a szöveg, hogy Dávid király alatti békeszövetségben fog egyesülni a nép:

„Ezt mondja az én Uram, az ÚR (YHVH) : Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött.

Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak.

Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.

Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre.” (Ezékiel 37:21-26, MBT. ford.)

A zsidók megtérése késztetés által

Ami pedig a modern Izraelt illeti, ha a zsidók nem maradnak meg a hitetlenségben, akkor oltatnak vissza a saját fájukba (vö. Róma 11:23-24), tehát önként való megtérésük üdvözítheti őket, és nem mert valamilyen isteni csoda megtéríti őket. A zsidók lehetséges megtérése tehát nem egy előre predesztinált isteni cselekedet.

A 11. versben említett felingerlés (féltékennyé tevés) is önkéntes megtérésre való késztetésre mutat, nem pedig csoda általi megtérésre, mert a csoda esetében nincs jelentősége a felingerlésnek, azt Isten minden körülménytől függetlenül is képes végrehajtani, ha úgy kívánja.

Sőt inkább arról van szó, hogy a zsidók is azon kegyelem által, amelyet a pogányokon látnak, követésükre buzduljanak, s végre megtérjenek lelkük pásztorához és felvigyázójához. (vö. 1Péter 2:25)

Pál lehetőséget látott némely atyjafia megtartására, hogy a pogányok közt végzett apostoli szolgálatával féltékennyé tegye őket, de ez a lehetősége csupán némelyekre terjedt ki, az is csupán egy eshetőség, és semmiféleképpen nem arról van szó, hogy nekik félre lenne téve egy biztos ígéreten alapuló isteni üdvösség, ami csak úgy az ölükbe hullik, míg ők nem tesznek érte semmit. Itt a megtérés döntő fontosságú mozzanat, ami nélkül nincs előrejutás!

Hogy Isten a pogányoknak adott megtérés az életre (vö. Cselekedetek 11:18), ez sem pusztán csoda útján történt, hanem az ő helyes szívállapotuk és istenfélő cselekedeteik adtak alapot arra, hogy a szent szellem rájuk való kitöltésével a keresztény gyülekezet teljes jogú tagjaivá válhassanak.

[Lásd pl. Kornélius esetét, a Cselekedetek 10:2, 31 szerint). De ez senkinek nem adhat alapot az elbizakodottságra, mivelhogy Isten bárkit kivághat és bárkit beolthat, az illető cselekedetének függvényében. (vö. Róma 11:19-21)]

Tekintsük meg azért az Istennek kedvességét (mondja Pál a Róma 11:22-ben), mert hiszen Isten alapvetően kedvességet tanúsít az emberi faj iránt Jézus Krisztus által (vö. Efézus 2:7; Titusz 3:4), és ezt az isteni kedvességet veti meg az, aki a megtérésre való isteni türelmet semmibe veszi. (lásd Róma 2:4-8) Hanem inkább fel kell ölteni a keresztényi egyéniség részeként ezt a fajta kedvességet, amiben Isten a példaképünk, hogy Hozzá hasonlóak legyünk! (vö. Kolossé 3:12)

Isten kifürkészhetetlen bölcsessége

Ahogy Isten elrendezte az engedetlenség ellenére az emberiség üdvösségét, az a mód mindenekfelett páratlan és egyedülálló. Mivel a testi Izrael megtértjeinek száma (a maradék) nem volt önmagában elegendő arra, hogy az egész magot kiadja, kegyelmének jóindulatából behozta a szellemi magba kiegészítésül a tetszése szerinti számú helyes szívállapotú pogány személyt, ami által üdvösséget biztosít mindazoknak, akik élnek ezzel a felkínált (Krisztusban való hit általi megtéréssel történő) lehetőséggel, úgy a zsidó származásúaknak, mint a pogány származásúaknak egyaránt. A saját tökéletességéből fakadó tökéletes törvényével mindenkit (a tökéletlenségből és romlott szívűségből kifolyólag történő) engedetlenség alá rekesztett, hogy aztán irgalmából mindenkin könyörüljön.

Mert hogyan is olvassuk az Igében?

„Gondoljátok csak meg! Régebben ti (pogány származásúak) sem engedelmeskedtetek Istennek (vö. 1Péter 4:3). Most azonban, Isten könyörült rajtatok (azáltal hogy beoltást nyertetek a szelíd olajfába pogány létetekre), mivel (a testi) Izrael engedetlenné vált (elutasította a Messiását).

Hasonlóképpen, most Izrael engedetlen (mert meg van keményedve a Krisztus elutasításában), végül azonban Isten mégis megkönyörül rajtuk is (újra kitárt karokkal várja a Vele ellenkező engedetleneket – vö. Róma 10:21)!

Igen, éppen rajtatok (az újszövetségi népen, az egész magon) keresztül jut el Izrael népéhez is (mert az Ábrahám magvában áldást nyerő minden nemzethez ő is hozzátartozik, és neki is van hirdetve az evangélium jó híre – vö. Cselekedetek 3:25) ugyanaz a kegyelem (amely Krisztusban és a hozzá tartozó társ örökösök szolgálata által adatik), amelyet ti most élveztek (hiszen Krisztusban vagytok és részét képezitek – a szolgálatotok által -az ő magvának).” (Róma 11:30-31, Egyszerű fordítás)

Tehát ahogy egy régebbi (pogány) engedetlenség isteni könyörületre vezetett ( a pogányok számára a testi Izrael engedetlensége folytán), úgy vezet a mostani (testi Izrael részéről fennálló) engedetlenség a pogányoknak adott irgalom lévén az ő irgalomhoz jutásukhoz. (Hiszen a törvény cselekedeteinek megtartására irányuló igyekezetük révén, amiben tévútra kerültek (a testi Izraeliták), soha nem jutnának el az irgalomhoz!

Így viszont eljuthatnak azon az úton, amit Isten elkészített nekik is szeretetből kifolyólag az ősatyáknak tett ígéretre való tekintettel. (vö. Róma 9:31-32; 11:28) Isten eme különleges gondviselését kommentálva kiáltott fel a dicsőítés himnuszával ajkain Pál apostol:

„Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róma 11:33-36, Károli)

Valóban, Isten nem vetette el az Ő népét (a szellemi Izraelt), de még a testi Izraelt sem, hiszen a testi Izraelnek (a mai Izrael nemzetéhez tartozó embereknek is) van lehetősége megtérni, hitet gyakorolni Krisztus váltságáldozatában, és megmentésben részesülni, amikor a harag napja bekövetkezik erre a világra.

És akkor ez valóban teljes felmagasztalást fog jelenteni a számára. (Lásd a Scofield-Biblia téves asszociációját, a már idézett helyen.) De ugyanez a lehetőség fennáll a pogány nemzetekből való bármely embernek is, ahogy a Cselekedetek 10:34-35-ben Péter apostol kijelenti:

„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (MBT. ford.)

Van akit megkeményít, van akit részévé tesz testi Izrael maradékának, van akit beolt a testi Izrael maradékába, hogy ezáltal létrehozza az új szövetség új népét, a szellemi Izraelt, és van akit a szellemi Izrael közreműködése által részesít megmentésben, legyen az akár zsidó vagy pogány származású, teljesen mindegy.

Az a lényeg, hogy az illetőt az a vágy vezérelje, hogy megismerje és alkalmazza Jehova követelményeit a mindennapi életében, és többé ne a harci fegyverekben bízzon, hanem Isten mindenek feletti hatalmában és tökéletes elrendezésében.

És vajon a mai Izraelnek nem teljesen mindegy, hogy rajta keresztül terjed ki Isten örökkévaló áldása a világ népeire, vagy a szellemi Izraelen keresztül, amelyben ő is részesülhet? Valamennyien köszönettel tartozunk Istennek és a Fiának, hogy lehetővé tették a mi üdvösségünket, és ezért a legdrágább árat fizették, hiszen a legdrágább vér folyt ki értünk, egy tökéletes, bűntelen, igaz embernek a vére, amely számunkra az üdvösséget jelenti, - (feltéve,) ha kellőképpen értékeljük!

Mi az élet?

 

Napraforgó Waldorf Iskola

– szemezgetés 6. osztályosaink fogalmazásaiból:

„Az élet mindenkinek mást jelent (…) Az az ember, aki mindig boldog, kiegyensúlyozott, nem idegeskedik, az tudja igazán élni az életét. Azért élünk, hogy kitűzzünk magunk elé egy célt és valóra váltsuk az álmainkat és teljesítsük vágyainkat. De ugyanígy van a növényeknél és az állatoknál. Mindenkinek van egy feladata, amit teljesítenünk kell és az élet lehetőséget ad erre. Az életbe beletartozik a Nap, a víz, a Föld, ezek nélkül nem lenne élet. Az élet a legcsodálatosabb és legszebb rejtély a Földön, amit egy nap meg szeretnék érteni. Az életnél különlegesebb és szebb dolog nincsen!”

Sajnos az iskolai oktatás által nem fogod megérteni, mert pont a tanáraid /a polgári iskolák tanárairól beszélek/ tanítják az élet önmagában való értelmetlenségét. De ők is csak azért mondják, mert így tudják a saját erkölcsi attitűdjeiket kötetlenül kiélni, hogy az életfolyamatot anyagelvű szintre redukálják és a szellemi, őket korlátozó befolyásokat direkt kikerülik azért a szabadságért, amit maguknak ezáltal teremtenek. Ez a szabadság azonban a lét kiteljesedését gátló karantén. Ha a növényeknek, állatoknak feladata van a körforgásban, akkor van helyük és rendeltetésük, ami meg van határozva. És ha ezek meghatározva vannak, akkor értelem van a folyamatban, aminek az eredetét kikutatni van lehetősége az emberi szellemnek. Nem érdekes, hogy az anyagnak nincsen szellemi képessége és az anyagelvűség ennélfogva hamvába halt nihilizmus?! Azért van a szellemed, hogy bevesd és túlláss az anyagelvűség mesterséges gátjain. És a végén meg fogod érteni a legszebb és legszentebb rejtélyt, mert gazdagon meg vagy áldva azzal a szellemmel, amely a rejtély megoldásához vezethet, ha tisztán, őszintén és célratörően használod. Az értelemmel telített univerzum nem értelmetlen, hanem csak azok számára, akik a fogyatékos értelmükkel megteremtik saját létük értelmetlenségét.

„Az élet a legjobb tanár. Az élet általában nem beszél hozzád. Csak lökdös ide-oda. Minden lökéssel azt hozza a tudomásodra, hogy „ébredj fel!”. Mert valamit meg akarok tanítani neked. Az élet értelme nem puszta létezés és túlélés, hanem a haladás, a felemelkedés és elérni az álmainkat. A problémák azért ismétlődnek, mert amikor előtűnnek, folyton gondolkozunk a dolgon, és így belekapaszkodunk, ahelyett, hogy elengednénk. (…)”

Az a helyzet, hogy az álmok elérése csak látszólagos haladás és felemelkedés, mert a valóságos dolgok az álmokon túl vannak, amik az élet alapjait és a céljait meghatározzák. Az élet mit akar megtanítani neked? Hogy az élet túl értékes ahhoz, hogy az arról való vélekedések kesze-kuszaságára pocsékold az idődet, azokra a véleményekre, akik véleményeket mondanak de nem tényeket. Csak a tényeken lehet feljebb és tovább lépni, és a tények ismerete fog elvezetni ahhoz a ponthoz, ami a tények történését elindította. A madarakat nem az álmaik röpítik tova, hanem a tények. Tanulj tőlük. Milyen tényeket követnek és mik azok a tényezők, amik a követést lehetővé teszik a számukra.

„Az élet a világon talán az egyik legnehezebben megfogható dolog. (…) Minden embernek van egy útja, amit végigjár, megszületünk és meghalunk. (…) Szerintem az élet úgy szép, hogy nem tudjuk, hogy mi vár ránk (…). Minden nap örülni kell az apró örömöknek, és meg kell becsülni azt, amit kaptunk az életből. Törekedni kell arra, hogy a szépet és jót észrevegyük, a rossz dolgokat pedig elfogadjuk, ha nem tudunk változtatni rajta. Tudni kell elfogadni, feltétel nélkül szeretni és megbocsájtani. (…) Örülnünk kell annak, hogy van kit szeretnünk, és hogy minket is viszontszeretnek.”

Valóban, az élet úgy szép, hogy nem tudjuk, hogy mi vár ránk? Ez rövid távon igaz, de ettől nem szép, hanem változatos. Nem tudom, hogyan készült az étel, de finom. De az élet több annál, hogy csak finom legyen. A széppel s jóval megtöltött élet végén a halál olyan, mint a megsütött kenyér nézése a tűzhely üvegablakán át, beszippantva a finom illatokat, amik a végén égett szagot árasztanak, miközben elégnek a sütőben. Nem lehet a célja a sütőbe került kenyérnek, hogy megégjen a végén, ha ezt az értelmetlenné váló folyamatot értelemmel átlátni vagy képes. Akkor el kell menni az értelem forrásáig, hogy az honnan ered? És ott lesz a válasz arra is, hogy miért kell a kenyérnek megégnie a végén, miközben érzed, hogy ez a sors nem méltó az üde illatú kenyér fenségéhez, hogy erre legyen kárhoztatva.

„Az élet egy csoda. Szinte érthetetlen, hogyan lesz egy picike magból például egy mamutfenyő, mitől lesz minden zebra szabályosan csíkos és hogyan fejlődik ki a kisbaba anyukája hasában. Sokak szerint csak egyszer élünk, de van egy hit, miszerint többször is újjá születünk. (…) Az élet ajándék, ami tele van mindenféle jóval. Csak ki kell nyitni a szemünket és észrevenni a Világ szépségeit.”

A pici magból fejlődő mamutfenyő nem tudna kifejlődni, ha egy állítólagos újjászületés hitére alapozná kifejlődése anatómiailag meghatározott történéseit. Ugyanez érvényes a zebra csíkjára, és különösen szembetűnően egy kisbaba fejlődésére az anyukája hasában. Itt minden meghatározott, a has mérete és felépítése, ami teljes összhangban van a baba paramétereivel annak teljes növekedése során. Ebben akkora intelligencia van, ami magával az adott anatómiai objektummal nem magyarázható és nem indokolható. Egy óra összetett szerkezeti felépítését nem lehet levezetni a szerkezeti felépítésből, azzal nem magyarázható, hanem annak indokoltsága a szerkezeti felépítésén túl van. Egy kerek, fém kulcstartó nem anyaga nem magyarázhatja azt a célt, amit a kulcstartó a kulcsok tartásában megvalósít. Intelligens ágensek léte a céljukban keresendő, ami elvezet léteredetükhöz. A szemmel való látás sem merül ki a dolgok észrevevésében, hanem felfogásukban és a kettő ötvözetének helyes kezelésében. A szabályos csíkok szabálya nem merül ki a csíkok látható anatómiájában, hanem azok a csíkokon túlra vezetnek.

„Szerintem az élet egy ajándék, egy áldás, amit ajándékba kaptunk. (…)”

Ha kapsz valamit, akkor azt valaki adja, hiszen azt nem találtad, nem csak véletlenül került eléd. A te életed nem merül ki az élés anatómiai történéseiben, hiszen meg van toldva a felette való látás szellemi többletével, aminek nincs anatómiai alapja, mivel a szem látása nem az agy tudása, hanem a szem látása csak annak kiszolgáló kiskapuja. Ha az értelmedet az anatómiában keresed, akkor az ajándékodat a véletlen szerencsére vezeted vissza, amiből pont az értelem hiányzik. Egy ajándék sosem lehet a véletlen műve, mert az ajándék egy szellemi attitűd kiteljesedése annak irányában, aki kapja. Akitől kaptad, az nem merül ki az „amitől” kaptad materialista felfogásában, mert a kettő nincsen egy adott színvonalon, mivel a szellem nem a tárgyak színvonala, hanem felettük álló. Amikor az ember magába néz, megteheti azt csukott szemmel is, sőt. Az áldások felismeréséhez ez az út vezet, az nincsen kirakva macskaköveken álló útjelzőtáblákkal.

„Az élet egy körforgás. (…) Aki teljes életet él, az megszületik, felnő, majd meghal. (…) ha egy élet megszűnik, egy másik elkezdődik. Az életnek vannak kérdései, amiket nem tudunk megválaszolni, de azt tudjuk, hogy az élet jó.”

Elfogadtad a beskatulyázásodat a nem megválaszolható keretbe történő beillesztéseddel, ami a jóság mértékét is megszabja. Megelégszel a megcsonkított jóság eredményével? A fény azon jégréteg felől szűrődik át, amit át kell törni, hogy a fény közelébe juss. De ha neked elég az árnyék, akkor elég az élet körforgásának mókuskereke, amit te választasz, hogy így éled meg.

„(…) Én azt hiszem, hogy az életet az Isten adta, hogy találjunk ki valami újat, valami jót. Az Isten próbára tesz minket, lehetőséget ad nekünk. Az élet egy csoda és egy ajándék. Csoda, mert a legkisebb és a legegyszerűbb egysejtű is tud élni. Ajándék azért, mert én nem kértem az életemet és mégis élek. Arra is gondolok sokat, hogy miért élek. Miért vagyok életben? (…) Még nem tudom, de keresem a választ. (…)”

Honnan tudod, hogy az Isten miért adta az életet, ha nem nézel utána? Megelégszel az ösztönös ráérzésekkel, amit latba vetsz, hogy megtudd, mi van a csoda ajándéka mögött? A legegyszerűbb egysejtű kisebbsége, csak hogy tudd, hihetetlen nagyságot képvisel, mert nincsen egyszerű élethordozó, hanem ami és aki tud élni, az magasabb rendű az élettelen univerzumnál is. Való igaz, az életet nem magunk kértük, és millióknak az életből csak fájdalom jut és szenvedés. Mert akiktől kapták az életet, nem ajándékba adták, hanem mint kényszerű következményt. De az élet van annyira csodálatos dolog, hogy akiknek a keserű sors jut, majd kárpótolva lesznek a Nagy életadótól, mert az Ő életajándéka nem csak a csodán alapul, hanem az igazságon, a szereteten és a gondviselésen is.

„Az élet az a dolog, ami miatt most itt lehetek a többi élő között és örülhetek annak a rengeteg csodálatos dolognak, amit nem tudom, milyen erő és hogyan teremtett. (…)”

Valóban a csodák kellős közepén vagyunk, és mert tovaröppennek a csodák, a lelkünket kikövezik gyönyörű emlékekkel, a csodák gránithegy darabjaival, amik adatnak nekünk. Az erő és annak hatásmódja nem tudja kimeríteni a szellemi élmények aspektusait, mert anélkül a tudat nélkül nem léteznek, ami által fel tudod fogni őket és lefordítod lelked érzékelő mezejére, amely képes befogni azokat. Ezért nagyobb érték az, ami a csodák felett van, ami azokat élvezhetővé teszi. Akinek a szellemi képére és hasonlatosságára vagy teremtve, Annak köszönheted az örömeidet, amiket tudatosan megélhetsz. Hogy nem tudod milyen erő és hogyan teremtett, ez nem ok a hiábavalóság tudatának elnehezülő érzésével élni, hogy ha netán most ez az az állomás, ahol tartózkodik a kutató, kíváncsi éned. A gond abban van, ha ez lesz, ez marad a végállomásod, amivel megelégszel. De nem erre van hívatva, hogy itt megállj! Innét tovább kell menni, és felfelé nézni, nem lefelé, az anyag mély börtönébe, hanem a felhők magaslatába, ahol a láthatatlan szellem szárnyal, amely kitüntetett figyelmével megajándékozott, hogy keressed és megtaláljad életed értelmét, a vég nélküli boldogságot.

„(…) lesznek olyan pillanatok, mikor nincs értelme az életnek és olyanok is, amikor van és ez így fog menni az idők végezetéig (az élet nem mindig igazságos).”

Az nem igazságos, amilyen keretek között most folyik az élet, de ez nem az élet hibája, hanem azoké, akik ebbe a keretbe kényszerítették. De van ígéretünk arra, hogy az Élet Ura ezt az öröknek tűnő állapotot megváltoztatja, mert van hatalma rá, és főként van rá indíttatása. Mert amit adott, azt kezdetben a szeretetbe ágyazta, és nem fogja hagyni, hogy ne kerüljön vissza abba a kerékvásásba, amiben eltervezte a kezdet kezdetén. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” (2Péter 3:14-15) És a mai keserű pillatatok csak árnysuhanás ahhoz képest, amit az örökkévalóság nyújtani fog.

„(…) Az emberek csak cseppek az igazi életben. Az élet egy véges dolog, amit addig használunk, amíg Isten úgy akarja. Ha egy élet leoltódik, egy új élet születik meg – ez az élet rendje.”

Az új élet sosem a régi leoltódása miatt van, mert nem következik egyik a másikból, hanem mert a genetikai program átadásának lehetősége fenn áll, és aki ezzel él, az továbbadja az életet. Az Isten akarata felügyeli ezt a rendet, és az emberi élet leoltódásának meg van az oka. Aki azzal tisztában van, a lehetőségeivel is tisztában van. De ezt az iskolában nem adják meg neki, hanem ezt mindenkinek magának kell összeszednie, miután kikerült az élet mókuskerekét hirdetők szellemi befolyásoltsága alól.

„Az emberi életben azt szeretem, hogy kiszámíthatatlan, ezért izgalmas. Az értelmét sokan próbálják megkeresni (…). Szerintem az, hogy nyomot hagyjak (…)”

A pillanat megkövülése örök óhaj, de az a sorsunk most, hogy ami kedves nekünk és sokszor fájóan szép, az messze száll. Így keveredik szépség és fájdalom, fiatalság üde bája és az öregség kényszerű alkonya. De ha mindig így maradna, nem volna értelme az élmények sorozatának, amiket megélünk, kiélvezünk és elveszítünk. Nyomot hagyni a porban? A piramisok letűnt korszaknak a nyomai. De nem tették boldoggá azokat, akik maguk után hagyták őket. Nyomot annak a szívében kell hagyni, akitől az életet kaptad, annak nyomát, hogy szereted Őt és ragaszkodsz hozzá. És ha a szeretetében élsz, a halál nem foghat ki rajtad. Idei-óráig talán, de nem diktálhat az, ami maga is egy diktálás kényszerű következménye. A halál nem az élet alkatrésze, hanem egy alkatrész hiánya, amit engedelmességnek hívunk.

„Az élet egy csoda.(…) Megszületünk, élünk, meghalunk. (…) Vigyázzunk rá, mert csak egy életünk van! (…) De ha eljön a halál, nem tehetünk semmit, vele kell mennünk. Mert mindig hagyja, hogy legalább egy kicsit éljünk. (…) Sokan félnek tőle, de egyszer úgyis eljön és akkor az élet megszakad. Ha az életjelenségek leállnak, távozunk a földről. (…)”

Hatodik osztályos kis anatómus, milyen jól látja az ok- okozati összefüggéseket. Ha az életjelenségek leállnak, távozunk az élők sorából. De az élet csodája több annál, hogy ebben merüljön ki, hiszen a csoda attól csoda, hogy felette áll a hétköznapok történéseinek. Az élet csodája a halál fölött áll, és mivel ez örök törvény, nem győzhet az örök halál törvénye afölött, ami azt fölülmúlja. Hanem az örök élet fog győzedelmeskedni a halál fölött. Hogy most van egy kis kitérő, ennek oka van, és aki azt ismeri, az élet titkát ismeri. Titkát az örök életnek.

„(…) Még senki nem bizonyította be, hogy mi van a halál után! Esetleg egy másik élet? (…) Az életünkre vigyázzunk, mert meg kell becsülni, hogy élhetünk! Köszönöm mindenkinek, aki tehet róla! (…)”

A hála a szívben az életért a romlatlan szív jele, ami még ebben a korban az ember romlatlan szépségének szirmot bontó tüneménye. Hozzákötődik annak megbecsülése, amit kiterjeszt mások felé. A virág is így ragyog a napfényben és árasztja lenyűgözően kellemes illatát. Odavonzódnak hozzá a méhek, az emberhez is, aki ki tudja fejezni a szeretetét, ahogy neki ebben a korban megadatott kifejezni az érzéseit.

„(…) Nagyon szerencsések a földön élő emberek, hogy élhetnek. Sok nehéz feladatuk is van, amiket meg kell oldani. Sok külső és belső fájdalom. Viszont rengeteg csodálatos dolog is történik velünk. (…)”

Az élet több annál, mint szerencse, hogy a föld, amin él, biztosítja az életfeltételeket. Olyan az, mint a megvetett ágy, mint a kikészített takaró, a szél susogása, mint az óvó anya szeretetének sugallata. Aki ezt biztosította nekünk, annak a szeretete sugárzik át azon a fátyolon, amit véletlen szerencsének hívunk. A véletlen szerencse önmagában eltávolít, azon átlátni és érezni a simogató Létben megbújó tudatosságot, az visz közel sok külső és belső fájdalmon át a csodák örök forrásához. Tanuld meg meghallani a szavát, amely nem csak az örömforrások által adatik, hanem abban a könyvben is, amiben szól hozzánk. „Így szól az Úr (Jehova), Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr (Jehova), Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai…” (Ézsaiás 48:17-18)

„(…)az életet élvezni kell, mert nem tart soká.(…) Ez egy ajándék, amit a földtől kapunk. (…) Köszönöm, hogy élhetek!”

Sok külső és belső fájdalmon is átüt a gyermeki szó: „Köszönöm, hogy élhetek!” Igazi felnőtt szava ez, akiben fiatal kora ellenére megérett a hála gyümölcse. Az emberi lelkiismeret az Isten virágoskertje, amiben Isten öntözi a neki kedves virágok illatát.

„Számomra az élet nagyon fontos, mert ha elveszik, soha többé nem tudják visszaadni. (…) Az élet a születéssel kezdődik. (…) a halállal végződik. De az emberek erről is többféleképpen gondolkodnak. Vannak, akik úgy hiszik, hogy csak a test hal meg és a lélek a mennyországba megy. Mások hiszik, hogy a lélek valamikor egy új testben születik újjá. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a halottunk elporlad és bekerül az élet körforgásába. (…) Az élet és a halál között történnek jó és rossz dolgok, de rajtunk áll, hogy melyikből lesz több. Az élet értelme, hogy megtaláld azt az utat, amiért a földön vagy.”

Jól látja, hogy rajtunk áll, hogy a részsikerek kedvéért feladjuk-e az egész megtalálásának sikerét. A rivaldafény emberei bizony a mulandó fényeknek élnek, amik elkápráztatják őket, mint bogarakat saját fénycsapdájuk. Az útkeresés nem beletörődés, hanem az azon való felülemelkedés. Aki a ma gyönyörét választja a holnap megelégedettsége ellenére, az magát ítéli az elégedetlenség kínzó tudatával való együttélésre. Mert pótszerekkel él, azoknak hajol meg, azoknak adózik égő hevülettel. És a külsőségek fénypompája roskadozó kunyhóvá válik, amikor a végén elmegy. Aki annak tudatában megy el, hogy megtalálta és megbecsülte az élete értelmét, az nem megy el örökre. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” (János 8:51 (H Katolikus f.)

„(…) Minden élőlény megszületik, él és végül elpusztul. (…) Az életet érzed, hogy van, de mégsem tudod, mi. (…) mi a célja az életnek, talán az, hogy továbbvigyük, továbbadjuk. Egy viszont biztos, hogy a legszebb dolog a földön az élet és talán a legbonyolultabb is.”

„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.” (Prédikátor 7:29) Így vált az egyszerű, az ember által összekuszált események bonyolult láncolatává. Amikor a saját fejed után élsz, s még a saját lelkiismeretedre sem hallgatsz. A benned élő jó szóra, a hivatástudatod egyengetőjére, amely végigvezet az élet akadályain, szépséges élmények vándorútján, és keserű kijózanodások viharvert mezején. Mert ezt az utat, ami körülvesz, nem te tapostad ki magadnak, hanem feljebbvalóid, országhatár meghatározóid, akik vágynak a mások elismerésére, azért is mentek oda, a csalóka fények tűzviharába. Nem biztos, hogy neked ezt a sorsot kell választani, a rivaldafényt, amely amikor kialszik, végképp kialszik. Hanem adatik neked olyan fény, amely átszűrődik a hitetlenség és a tagadás kopott pajzsain, hogy neked utat mutasson az igazi élet felé. Próbákon át igaz, de amit megnyerhetsz vele, az elvehetetlenül lesz a tiéd. Ne engedd megtörni magadat a népszerű közöny kényszerűségének, amellyel a tömegek magukat megtisztelik. Sokkal többre vagy hivatva, mint azt hinnéd és el tudnád képzelni. Nézz hát fel az igazi fényekre, és a hullócsillagok csalfa fényét hagy meg azoknak, akik saját kétségeikben botladoznak, mert a mulandóság gyönyöreit választották az elmúlhatatlan ígéretek beteljesedésével szemben.”Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (1korinthus 4:6)

 

Forrás:  http://napraforgoiskola.hu/blog/%E2%80%A2-mi-az-elet-6-osztaly/

Bizonyíték származásunk eredetére

 

Az emberi intelligencia mindenre bizonyítékot keres, különösen korunk embere, akit a tudomány vesszőparipája száguldoztat, ki tudja milyen irányba s milyen kiteljesedés felé. És nem feltétlenül érdekes, hogy a mai tudományos világ éppen arra használja fel az általa gyártott /felismert/ bizonyítékokat, hogy magát szabaddá tegye bármiféle megkötözöttség alól?! Különösen ami az erkölcsöket illeti, az az egyén szuverén kompetenciája, magának mit enged meg és mit nem. Hogy ez hová vezet, lényegesebb az, hogy ez hová vezetett?

Óriási felismerés küszöbén áll a kutató elme, amikor felmerül benne a léteredet kérdése: honnan jöttünk, mit keresünk itt és hová megyünk? A materializmus felkészült ennek megválaszolására, mondván: az anyag spontán tánca az, amely a galaktikus erők szikráiból csiholt tüzet az emberi intelligencia tovaszáguldó lenyomatában, amit fizo-kémiai, biológiai és társadalmi történelemnek hívunk. Jöttünk – de minek; vagyunk, de minek; tartunk valamerre, de minek. A létezés, mint olyan értelmetlen, ezért szükséges azt értelmesre fordítani/abba értelmet belevinni. A fegyvergyárosok a megmondhatói, ennek milyen közvetlen haszna van, anyagi profitot szerezni azon milliós járulékos veszteségáradat árán, amit polgári lakosságnak hívunk. [Persze minden értük megy – szólja a humanista filozófia – csak éppen rajtuk átgázolva!]

S a tudomány teljes gőzzel, ezt szolgálja ki – na mi mást, ha nem ezt, mert ez tartja fenn, ez pénzeli, ez szabja meg világnézeti alapállását, ami kedvező a tömegek számára, mert azok is az önkontroll szuverenitásában utaznak: jó az, ami nekem jó: először, másodszor és harmadszor. A világ állapota ennek hű tükörképe, az ember biológiai lenyomata a természetnek – vagy mégsem?

Történt egy jókora elszólás egy ökoszisztémával foglalkozó cikkben, amely így fogalmaz:

„A természetes ökoszisztémák védelmének érdekében az emberiségnek fontos lenne a lehető legjobban kimaradni a természet dolgaiból, és minél kisebb befolyást gyakorolni az életközösségek természetes működésére.”

Ez egy hatalmas horderejű kulcsmondat, amely bizonyítja, hogy a darwini evolúció törzsfejlődési elmélete nem alkalmazható az ember származására, mert ha alkalmazható volna, akkor a természetes ökoszisztéma szerves része volna az ember - mint aminek kulcspozíciója van, mint annyi másnak, – de éppen hogy az ember nélkül működik igazán megfelelően, az ember csak megbontja azt. Mert direkt és szánt szándékkal nem engedelmes az eredeti ökoszisztéma Létrehozójának. [Az ökoszisztéma önmagát nem hozhatja létre, mert ahhoz tudni kell átlátni az egész folyamatot, hogy a szükséges alkatrészeket a kellő helyen és időben beillessze a helyére. Ehhez intelligenciára és programozásra van szükség!]

A cikk arra nagyon jó, hogy az összefüggéseket feltárja és hogy rámutasson a kézifék behúzásának szükségességére:

„Az élelmiszer gazdálkodás, és az egyéb iparágak elengedhetetlen fontossága miatt nyilvánvalóan lehetetlen teljesen kívülállónak maradnunk, mégis igyekeznünk kell, hogy a visszaszorítsuk a mesterséges beavatkozások számát és mértékét.”

Amúgy meg minden intő szó falra hányt borsó a konok emberi hatalom nagyüzemi visszaéléseivel szemben. Ami majd helyreteszi az egyensúlyt, arról tudósít a Könyvek Könyvéből vett idézet:

„Megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” (Jelenések könyve 11:18) Amit bárki a saját jövője érdekében tehet, hogy megvizsgálja a helyzetét, és hoz egy jó döntést, ha még adódik rá idő és lehetőség. (Máté 7:13-14)

Jönnek a Búvár Kundok

Na ne olyan hevesen, ebbe a tudománynak beleszólása van, miután kivívta magának a kompetenciát magyarázni a dolgok hogylétét a tömegek szemében – és a tudomány éppen hogy nem engedi, hogy a történések hátterébe holmi bibliácska beleszóljon. A tudomány nagyágyúi leütik a hívőcskék magas labdáját a teremtés gügyögő meséjéről. Hát akkor nézzük, mit is mondanak a szakértők az ökoszisztéma globális összetettségéről?

Mi az ökoszisztéma szerkezete és működése?

Sir Arthur G. Tansley 1935-ben alkotta meg az ökoszisztéma kifejezést.

„Az ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, mely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes.” (Braun—Blanquet, 1964., in Ellenberg, 1973).

Több ökoszisztéma együttesen alkot egy biomot, melyek egységes kiterjedt életterek, és egyben az éghajlati övek által meghatározott úgynevezett zonobiomok alegységei. A teljes zonobiom sorozat, tehát a Földön élő növények, állatok és gombák összessége alkotja a bioszférát.

A különböző állat és növénycsoportok együttélését, kölcsönös együttműködését egy adott területen vagy életciklusban ökoszisztémának nevezzük. Földünkön megszámlálhatatlanul sok kisebb-nagyobb ökoszisztéma létezik, melyek együttesen alkotják az élővilágot, bolygónk bioszféráját. A mai természetes ökoszisztémák csodálatosan összefüggő, szabályozott rendszerek.

A természetes ökoszisztéma élő és élettelen szervezetek közössége /szerkezeti és funkcionális egysége/, ahol az egyes összetevők egységként lépnek kölcsönhatásba biológiai, fizikai és kémiai folyamatok révén /más szavakkal, az ökoszisztéma az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatási lánc/. Ennek az ökoszisztémának az egyik fő jellemzője, hogy önellátó rendszer.

Mi a legkisebb ökoszisztéma? A mikrobiómban a baktériumok, az archaeák (a baktériumokhoz hasonló egysejtű szervezetek), a vírusok, a gombák és más egysejtű szervezetek közösséggé egyesülnek, akárcsak egy város emberpopulációja. Ezek a különböző szervezetek és fajok mind más-más szerepet játszanak.

Alapvetően az ökoszisztéma funkciói az energia- és tápanyagok cseréje a táplálékláncban. Ezek a cserék tartják fenn a növényi és állati életet a bolygón, valamint a szerves anyagok lebomlását és a biomassza termelését.

Mi az a biotikus ökoszisztéma? A Föld sok különböző ökoszisztémából áll. Biotikus és abiotikus tényezők alkotják az ökoszisztémákat. A biotikus tényezők élőlények egy ökoszisztémán belül; például a növények, állatok és baktériumok, míg az abiotikusok nem élő komponensek; mint a víz, a talaj és a légkör. Ezen összetevők kölcsönhatása és véges erőforrása kulcsfontosságú egy ökoszisztémában.

A természetes ökoszisztémák sajátossága, hogy tisztán természetesek, és képződményeiket semmilyen módon nem befolyásolja az emberi tevékenység. Minden alkatrész együtt dolgozik, hogy kiegyensúlyozott rendszert hozzon létre! Hogyan áramlik az energia egy ökoszisztémában? Az energiaáramlás a táplálékláncon és a táplálékhálón keresztül megy végbe. Az ökoszisztémában zajló energiaáramlás során a növények a kloroplasztiszok segítségével elnyelik a napfényt /a fű a napfényből állítja elő saját táplálékát/ és ennek egy része a fotoszintézis során kémiai energiává alakul, amely energiát cukor előállítására használják fel. A növény ezt a cukrot, amelyet glükóznak is neveznek, számos dolog, például fa, levelek, gyökerek és kéreg előállításához használja.

A tápláléklánc leírja, hogy ki eszik meg kit a vadonban. Minden élőlénynek – az egysejtű algáktól az óriási kék bálnáig – élelemre van szüksége a túléléshez. Mindegyik tápláléklánc egy lehetséges útvonal, amelyen keresztül az energia és a tápanyagok végighaladhatnak az ökoszisztémán. Például egy erdőben vannak növényevők és húsevők is. A növényevők füvet, gyümölcsöt és magvakat fogyasztanak. Ezeket viszont a húsevők fogyasztják. Amikor a húsevők elpusztulnak, testük a talajba bomlik, és ellátja azt alapvető tápanyagokkal, amelyek elősegítik a fák és a fű növekedését, amelyet a növényevők fogyasztanak el. Így a biológiai ciklus folytatódik.

Sok mindenben az egészséges ökoszisztémáktól függünk; a levegő tisztasága, hogy megfelelően tudjunk lélegezni, szén megkötése a klímaszabályozáshoz, a vízkörforgás, hogy költséges infrastruktúra nélkül hozzáférhető legyen a tápanyag utánpótlást biztosító tiszta ivóvíz, a termények beporzása, hogy ne éhezzünk.

Az egyik fő különbség a természetes és mesterséges ökoszisztémák között, hogy az utóbbira állandó odafigyelés szükséges, mivel nem önfenntartók. Az ilyen típusú ökoszisztémák közé tartoznak például az akváriumok, a termőföldek, a kertek, a gátak stb.

Természetes ökoszisztémák kategóriái: erdők /mérsékelt égövi erdők, a trópusi esőerdők és a tűlevelű erdők/; sivatagok /meleg és hideg/; gyepek. Vízi ökoszisztéma: Ezek az ökoszisztémák leggyakoribb típusai a Földön, mivel víz borítja a Föld felszínének körülbelül 75%-át. Két csoportra oszlik: édesvíz /a teljes 75%-nak csak körülbelül 3%-át teszi ki; - tavak, folyók, patakok, vizes élőhelyek stb./; tengeri /korallzátonyokból, tengeri moszaterdőkből, mangrovefákból, sós mocsarakból, sziklás partokból, mélytengerből, nyílt óceánból, stb. áll./ 

Emberi beavatkozás az ökoszisztémába 

A különböző ökoszisztémák természetesen folyamatos kölcsönhatásban vannak a környező területek ökoszisztémáival, nagyobb léptékkel nézve pedig az egész Föld bioszférájával. Egy-egy állatfaj eltűnése külső szemlélőként talán nem jelent nagy változást, mégis rendkívüli hatással bír az egyensúlyban működő ökoszisztémákra. A táplálékláncok, együttműködések és mindenfajta kölcsönhatás ugyanis könnyedén kibillenthető a természetesnek és magától értetődőnek vett egyensúlyi állapotból.

Az emberek 6000 évvel ezelőtt jelentős változást idéztek elő a Föld ökoszisztémáiban. Felborítottak egy /a tudomány éppen aktuális felfogása szerint/ 300 millió éve fennálló mintát, és ez azt jelentheti, hogy új szakaszt idéztek elő a globális evolúcióban. Már ha mindez az evolúció műve, és nem a tudatos intelligenciáé!

Nehéz elképzelni egy olyan globális erőt, amely elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a Földön több mint 300 millió éve fennmaradt természetes mintákat, de egy új tanulmány szerint /amik a régi tanulmányokat rendre hiteltelenné teszik/ az emberi lények pontosan ezt teszik körülbelül 6000 éve.

Az emberi tevékenység növekedése, amely talán a népességnövekedéshez és a mezőgazdaság elterjedéséhez köthető, felborította a növények és állatok eloszlását a földön, így a fajok ma sokkal jobban elkülönülnek, mint bármikor máskor.

Amikor az emberi lények módosítják a már meglévő ökoszisztémát, hogy megfeleljenek a céljuknak, vagy létrehoznak egy saját ökoszisztémát, amely utánozza a természetes állapotot, ezeket mesterséges ökoszisztémáknak nevezik. Az emberi tevékenységek azonban tönkreteszik a biológiai sokféleséget, és megváltoztatják az egészséges ökoszisztémák azon képességét, hogy az áruk és szolgáltatások széles skáláját biztosítsák. Az ökoszisztémák által nyújtott előnyök közé tartozik az élelmiszer, a víz, a fa, a levegő tisztítása, a talajképződés és a beporzás, stb.

Mostanra az embereknek a Földre gyakorolt hatása riasztóan szembetűnővé vált. Egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy amikor az ökoszisztémák elveszítik biológiai sokféleségüket, kevésbé hatékonyak, kevésbé termékenyek és kevésbé stabilak. És kevésbé képesek az emberi jólét alapjául szolgáló számos szolgáltatás nyújtására. Például erős bizonyítékot találtak arra, hogy a genetikai sokféleség elvesztése csökkentette a terméshozamot, a fák sokféleségének csökkenése pedig csökkentette az erdők által termelt fa mennyiségét. Bizonyítékot találtak arra is, hogy a kevesebb halfajtával rendelkező óceánok kevésbé megbízható fogásokat produkáltak, és hogy az alacsonyabb növényi diverzitású ökoszisztémák jobban ki vannak téve az invazív kártevőknek és betegségeknek.

A gyermekkorban leggyakrabban emlegetett ökoszisztéma a légy a béka és a gólya kapcsolata a vízi élővilágban, melyben a legyeket elfogyasztó béka végül a gólya táplálékául is szolgál. Az ökoszisztémák közös jellemzője, hogy egy-egy elemet eltávolítva – például a fenti példából a legyet – a teljes rendszer összeomlik. Ha ugyanis nincsenek legyek, a békáknak nincs mit enniük, így jelentősen megfogyatkoznak, és nem biztosítanak elegendő táplálékot a gólyáknak sem. A legyek kiemelésével a vízparti ökoszisztémából, a teljes ott élő növény és állatvilág megszokott működése felborul.

Egy másik sokat emlegetett ökoszisztéma a méhek és a virágok kapcsolata: méhek hiányában képtelenek a szaporodásra, így e döngicsélő rovarok eltűnésével idővel megszakadna az élelmiszerlánc. A méhek beporzó tevékenysége nélkül ezt a munkát kézzel kellene elvégezni, ami munka- és pénzügyileg is terhelő – világszerte ez mintegy 265 milliárd euróba kerülne. Ez természetesen csak egy nagyvonalú becslés, mivel a méhek eltűnésével ezt a beporzó tevékenységet szinte lehetetlen lenne helyettesíteni.

Megközelítőleg 250 000 fajta virág függ a méhek segítségétől. Ezek nélkül a lenyűgöző rovarok nélkül számos vadvirág és más növény nem tudna szaporodni. Mivel a virágok és bogyók jelentik a legfőbb táplálékforrást a rovarok, madarak és kisebb emlősök számára, ezért az ő túlélésük is a méhektől függ. A zsákmányállatok állományának csökkenése hasonló hatással lenne a nagyobb ragadozókra. Albert Einstein mondta: ha kipusztulnának a méhek, az emberiség csupán négy évvel élné túl eltűnésüket.

Az ökoszisztéma kialakulása

Hogyan keletkezett és fejlődött az élet a felbukkanó /tudományosnak beállított/ bizonyítékok alapján? Az ökoszisztémák kialakulása a legtöbb esetben egy teljesen természetes folyamat. A különböző élőlények a hosszútávú együttélés során természetes módon hatnak egymásra. Az egyes táplálékláncok tagjai mind részei az adott ökoszisztémának, de az ökoszisztémát alkotó élőlények között a vadász-áldozat szerep mellett egyéb kapcsolódási formák is kialakulhatnak (mint például a fák gyökerein megtelepedő gombák, melyek hozzájárulnak a fa egészséges tápanyagfelvételének biztosításához).

A többsejtű organizmusok eukarióta sejtekből fejlődtek ki a sejtspecializáció révén. Az élet evolúcióját a környezet változásai idézik elő, amelyek az éghajlat és a geológia változásaihoz kapcsolódnak. A fosszilis feljegyzésekben és a molekuláris biológiában bizonyítékok találhatók az élet kialakulására.

Miért fejlődtek a halak szárazföldi állatokká? Azok a halak, amelyeknek megvolt a rugalmassága ahhoz, hogy kiköltözhessenek a szárazföldre, ki tudtak vonulni egy nagyon versengő környezetből, és a növények és rovarok új élőhelyére kerültek. Ez az új élőhely előnyösnek bizonyult, megnövekedett menedék- és élelemforrásokkal jutalmazva őket.

Tudományos istentagadás

Fentebb kifejtett eredetnézet az istentagadás tudományos színezetű formája! A probléma átlátása és megoldása az eredet felismerésében rejlik – amit egy mesterségesen kialakított világnézet rendkívül negatív módon befolyásol! De használja már a józan paraszti eszét minden amatőr búvár eredetkutató!

Ha az ökológiai rendszer abszolút működőképes a bolygó egészére nézve, sőt éppen hogy akkor és úgy működik a globális egyensúly fenntartására nem tudatosan törekedve – ha az ember ebbe a folyamatba nem kontárkodik bele, ahogy teszi évezredek óta –, akkor ez azt bizonyítja, hogy az ember, mint egy alkatrésze az ökoszisztémának, nem jön, nem jöhet szóba! Magyarul, nem az hozta létre.

Ha van egy autó gyártósor, akkor minden alkatrész, ami szükséges az autóhoz, a gyártósor része. Ugyanakkor különleges módon az ember ugyanilyen része része ennek a gyártósornak, hiszen az autó önmagában nem tudja betölteni a funkcióját, ha mondjuk egy garázsban áll, önmagában semmi jelentősége nincs, nem működik. Hanem az autó kiszolgálja az embert, aki a tervezés szerint beleül az autóba. [Még az ön-vezérelt autók is ember által programozottak, tehát az ember természetes része ennek a rendszernek, úgymond az autó rá van tervezve az emberre.]

A Brit Biztosítók Szövetsége figyelmeztette a gépkocsigyártókat: marketingjükben ne használják az önvezető – self-driving – kifejezést, mert az megtéveszti az autósokat, s túlzottan magabiztossá, könnyelművé teszi őket. Már szép számmal futnak az utakon “robotpilótás” gépkocsik, amelyekbe beépített automatikák vezérlik az útvonal követést, a sebességet, a távolságtartást. De ezek még nem tekinthetők teljesen automatizált, önvezető autóknak, mert nem nélkülözhetik az emberi beavatkozást, azt hogy a vezető minden pillanatban ellenőrzése alatt tartsa a jármű üzemmódját, s adott esetben kontrollálja azt.

És mivel ez a módszertan a természetes ökoszisztémára nem vonatkozik – hiszen éppen hogy az emberi beavatkozás nélkül működik célját betöltő optimális mértékben, ennélfogva evidens, hogy az emberi faj nem része ennek a rendszernek, nem ez a rendszer dajkálta a létrejöttét, hanem annak másféle eredete van, másféle eredete kell hogy legyen!

Mivel a természet mögött a materialista felfogás szerint semmiféle tervező intelligencia nincs, az ökoszisztéma nem szolgálhatja az emberi fajt, amely rátelepszik erre az ökoszisztémára, ráadásul a legnagyobb részben szétrombolva azt. Nem elvont figurák állítják ezt, hanem a józan környezetszemlélők. „Attenborough: Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat.” - https://444.hu/2020/10/08/attenborough-nem-romba-dontottuk-hanem-elpusztitottuk-a-vilagunkat [Nem beszélve róla, hogy a világ vezető nagyhatalmainak elit képviselői még azon is fáradoznak, hogy az anyagi erőforrások elherdálásával szétbombázzák az egészséges mikro és makroklímát!]

Valami baj van az eredetfilozófiával

Csak emberi beavatkozással működik - csak ha az ember be nem avatkozik, akkor működik. Látjuk az eredetkülönbséget, hogy mi fán terem egyik s másik? Amelynek működése független az embertől, az nem szorul rá az emberre, ennélfogva miért is hozta volna létre? Ha az egér nem hoz létre egérfogót, az evolúciós /mikro/biológia miért hozna létre mikroorganizmusokból az idő múlásával mikrobiológust, hogy az egész rendszer alatt vágja a fát? Mi értelme van visszafelé tüzelő puskát gyártania bármely gyártósornak, amelyet intelligencia vezérel?

Vagy azt állítjuk, hogy az ökoszisztéma teljesen intelligencia nélküli rendszer? Ahhoz képest igencsak intelligens módon tartja fenn a természeti egyensúlyt! Az intelligencia egy olyan tulajdonság, amellyel egy élőlény /pl. növény/ rendelkezik, amikor kölcsönhatásba lép a környezetével. A növények komplex adaptív rendszerek.

Ez az intelligencia az egész természeti világban előfordul. A valós világ tele van kihívást jelentő problémákkal és környezeti eltérésekkel minden olyan szervezet számára, amelyeknek megoldásra van szükségük a túléléshez.

A tapasztalat irányítja a szervezet szerkezetének (molekuláris és fizikai) alkalmazkodó változásait, így az idő múlásával a szervezet jobban használja fel környezetét saját céljaira; a tapasztalatból profitál. Ha nincs alkalmazkodás vagy tanulás, a rendszer részei egyszerű szabályokat követnek, és egyensúlyban maradnak. Kis mennyiségű tanulás vagy adaptáció lehetővé teszi a rendszerelemek számára, hogy kidolgozzák, hogyan léphetnek interakcióba egymással, hogy komplex egészet alkossanak: az adaptáció önszerveződést generál.

A baktériumok megtanulják és kifejezik az önfelismerést, az emlékezetet, az asszociatív tanulást, a várakozást, az alkalmazkodást és a reflexiót, és döntéseket hoznak, ha választásuk van. Még a fágokról, bakteriális vírusokról is kimutatták, hogy figyelemre méltó társadalmi életet élnek. A peptidkommunikáció segítségével eldöntik, hogy alacsonyan fekszenek-e a gazdasejtben, vagy mikor replikálódnak, és új gazdák után kutatnak. A képességek azt tükrözik, hogy kezelni kell a változó, bizonytalan világot, ahogy van. Darwin kijelentette, hogy: „Az intelligencia azon alapul, hogy egy faj mennyire lesz hatékony a túléléshez szükséges dolgok megtételében”.

Például amikor egy gyökér nekiütközik egy kőnek a talajban, a gyökér egyfajta kutyaláb szerkezete alakul ki, és a folyamatos kupaksejtek képződése ellenére is megmarad. Az érintés és a gravitáció hozza létre az azonnali mintákat, amelyek megkonstruálódnak és megemlékeznek, lehetővé téve, hogy a gyökér átcsússzon az akadályon. A levél epidermális ocellusai a fényt az epidermális bazális membránra fókuszálhatják, amely képes érzékelni a változó fénymintázatokat, és így érzékszervi hámként működik. /Csak az egyszerűbbek kedvéért./ Már az egysejtű szervezetekben megvan a készenlét és a képesség arra, hogy megfeleljen az alkalomnak, és hasznot húzzon élete körülményeiből. De honnét van meg? Az evolúció hozta létre?

Az evolúció olyan, mint amikor végbemegy egy sakkjátszma, ami alatt a bábuk helyzete kombinatíve intelligens módon változik. Az evolúcióban a biológiai minták mutatnak beépített változékonyságot, arra való képességet. Azonban a folyamat korántsem itt kezdődik, hiszen először azt kellene tisztázni, honnan van a sakktábla és honnan vannak a sakk bábuk? Honnan van az intelligens mozgásfunkció? Az evolúciónak is kell lennie egy biológiai alapbázisának, amely képes evolválódásra.

Az alapvető probléma, hogy evolúciós képességgel rendelkező élőlényeket utólag lezajló evolúciós folyamat által nem lehet létrehozni, utólag nem lehet kifejleszteni /mert akkor akifejlesztés előtt már rendelkezni kell azzal, ami a kifejlesztést biztosítja/, ha meg eleve nincs meg az evolúcióra való képesség, az evolúciós folyamat el sem tud indulni. Rodolfo nem lehet bűvész, csak miután kifejlesztette a bűvész képességét. De az evolúció olyan bűvész, amelynek az előre meglévő bűvészképességéből fakad a lehetőség a bűvészképesség utólagos kifejlesztésére. Kérdés, honnan szedte össze?

Evolúciós folyamattal nem lehet evolúciós tulajdonságokat kifejleszteni, mert akkor a kifejlesztés előtt már rendelkezni kell azzal, ami a kifejlesztést biztosítja, vagyis azoktól függ. Innentől kezdve az evolúció a tudatos intelligencia függvénye! 

Darwin feldobta az őssejt teóriát, amit a tudósok leütöttek, de mivel materialista elhivatottságuk eleve kizárja /gyakorlatilag az EGOjuk/, hogy intelligenciát tulajdonítsanak a folyamatok eredetének, ezért kitalálták a kémiai evolúció fogalmát. Ami persze nem evolúció biológiai értelemben, hanem az anyag evolúciója.

Ők ezt az egész rendszert úgy képzelik el, és úgy is adják elő, hogy van valami, ami önszerveződik úgy, hogy idővel egyre több okosságot szed magára. Hogy a végén eljusson az okos ember ostoba életviteléhez, aki a kőbaltát felcserélte modern tarackokra, hogy azzal lője szét saját ökoszisztémáját, már amennyire az önkontroll nélküli duhajkodásából telik. Mivelhogy szereti a profitot, és a hatalmat az együgyű lelkek fölött, akik elhiszik, hogy a véletlen szerencse felülmúlja az intelligenciát, ami minden életképes rendszerben nyilvánvaló kell hogy legyen, különben hogyan képes túlélni?

Tehát az unintelligens anyagban spontán megjelent az intelligencia, amely még a legegyszerűbb sejtek szintjén is hihetetlenül összetett működést mutat /de ez az ún. őssejteknél sincs másként!/

„A kísérleti adatok szerint az eukarióta egysejtűek képesek tanulni, immunitással és memóriával rendelkeznek… Ezt a memóriát epigenetikusan hajtja végre a gének metilációs mintázatának megváltoztatása és rögzítése anélkül, hogy az alapszekvenciák megváltoznának. Az egysejtűek immunitása az ön/nem önmegkülönböztetésen alapul, ami a nem önálló betolakodók megsemmisítéséhez és táplálékként való felhasználásához vezet (fagocitózis)… Ez azt jelenti, hogy a tanulás, a memória és az immunitás egysejtű eukarióta szintre vezethető le.” /György Csaba orvos-biológus, Komplex többsejtű funkciók egysejtű eukarióta szinten: tanulás, memória és immunitás/

Onnantól kezdve minden természetes módon önszerveződik, és az egyre fejlettebb rendszerszervezést felmutató élőlények úgy jelennek meg a történelem porondján, mint azon a bizonyos bársony szőnyegen a divatbemutatót felvonultató modellek.

„Az önszerveződés fogalmát a fizikusok előszeretettel használják...Ezeknek a folyamatoknak a részletes mechanizmusát még nem nagyon értjük.” /Sejtmozgás és mintázatképződés - Czirók András. egyetemi docens. PhD (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2000)/

Az evolúciós modell sajátossága nem az, hogy a tudomány nagyágyúi értik a folyamatok lényegét, hanem a folyamatokat alárendelik annak filozófiának, amely azt sugallja a társadalom felé, hogy a folyamatok kezelése emberi értelemmel telített, miközben maga a folyamat abszolút értelmetlen és cél nélküli. /Ellentmondások kizárva!/ "Nincsenek gyenge pontokaz evlúcióelméletben." /Eugenie Scott antropológus/

Univerzum és a természeti törvények

„AZ AUTÓ BELSŐ ÉGÉSŰ MOTORJA VAGY FORD - A tudomány olyan tudományágak összessége, amelyek azt vizsgálják, hogyan működik, miből áll és így tovább. Ha egy konkrét példával illusztrálhatnám, pl. Hawking felajánlja, válasszunk Isten és a tudomány, vagy Isten és a gravitáció között. Ez szerintem olyan, mint mondjuk: „itt egy Ford Galaxy motorautó. Két lehetséges magyarázat van rá. Az egyik a fizika és a belső égés törvényei, a másik pedig Henry Ford. Kérem válasszon.” Nos, ez nonszensz, mert különböző kategóriákban vannak. Mindkettőre szükség van. Most azt mondom, hogy az Isten magyarázata nem ugyanaz, mint a tudomány magyarázata, tehát nem versenyeznek. Henry Ford nem versenyez a motor autó magyarázataként, a belső égés és a mérnöki törvényekkel. Mindkettőre szükség van és azt gondolom, hogy ezt fontos hangsúlyozni. Nem arról van szó, hogy egyik a másikat elavulttá teszi. Mindkettőre szüksége van. A fizika törvényei megmagyarázhatják egy sugárhajtómű működését, de nem azt, hogyan jött létre. És azt merem állítani, ha nem lenne egy Isten, aki megteremtette a világegyetemet, úgy nem lenne mit tanulmányozniuk a tudósoknak.” /John Lennox: A kereszténység és a fogtündér/ 

Az igazi rejtélyek az alapoknál kezdődnek. „A fehérjék DNS-kódrendszerének eredete rejtély. A genetikai kód nem a nyers kémia eredménye, hanem a riboszómában található bonyolult dekódoló mechanizmus eredménye. Minden élő sejtet a DNS-ben tárolt információ vezérel, amely átíródik az RNS-be és amelynek alapján fehérje készül. Ez egy nagyon bonyolult rendszer, és e három molekula közül bármelyik megkívánja a másik kettő létezését. A másolás sokkal pontosabb, mint amit a tiszta kémia kezelhetne – 10 milliárd másolatból csak kb. 1 hiba, mert léteznek szerkesztési /korrektúra- és hibabehatároló/ gépek, amelyek ismét kódolva vannak a DNS-ben. A DNS hordozza az információt, de nem képes hasznosítani, sőt még önmagát lemásolni sem, az RNS és fehérje segítsége nélkül. [Az RNAP felépítésére vonatkozó utasítások maguk is kódolva vannak a DNS-ben. De a DNS-t nem lehetett átírni az mRNS-be az RNAP kidolgozott mechanizmusa nélkül. Tehát a kód csak akkor fordítható le, ha a fordítás bizonyos termékeit használjuk.] Egy ilyen rendszernek teljesen működnie kell, mielőtt egyáltalán működhetne. Az üzenethez dekódoló és átviteli gép szükséges, amely maga is a tárolt ’üzenet’ része, maga is kódolt. Ez azt jelenti, hogy lehetetlen természetes változatokkal felépíteni apró változtatásokon. Ez ördögi kör a genetikai kód keletkezésének modelljének vagy elméletének megalkotására tett bármilyen kísérletre. Így a darwini evolúció még a kezdő blokkról sem kerülhetett le!”/Jonathan Sarfati kémikus/

Ezért az egész evolúciós biológia legfélelmetesebb problémája a genetikai kód eredete és fejlődése: az egyetemes rejtély. - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3293468/

„Ha megnevezett, pontosan definiált nukleotidokból 100 db van, hányszor kell próbálkoznia a véletlennek, hogy egy, és csakis egy meghatározott szerkezetű jöjjön létre? 100 nukleotid esetében 10/158-on /mínusz/ a valószínűsége annak, hogy 100 különböző nukleotidból, de ugyanabból a 100-ból, egy pontos nukleinsav rész jöjjön létre. Ha föld és a nap közötti távolságot milliméterben fejezzük ki, az csak 10/12-en milliméter. Ehhez viszonyítva mekkora a 158? Elképzelhetetlen szám. Kb. a galaktikánk átmérője milliméterben. És ha valaminek a valószínűsége 1/10 a 158-on, az ZÉRUS! Tegyük fel, hogy van 100 nukleotid. Véletlenül elsőre eltalálja azt a struktúrát. És akkor mi van? Van egy darab. És kellene több tíz millió! Egészen biztos, hogy soha többet még egyszer nem fog előfordulni. A pontos szerkezetű nukleinsavak véletlenszerű létrejötte NEM LÉTEZHET! Anélkül nincsen anyagi életstruktúra. És a nukleinsav még csak az egyik feladat, meg kell gyártani a fehérjéket, a hormonokat, a cukrokat, a zsírokat, mindent. Ez a élő kémiai képe. Okszerű események mögött nem lehet a véletlen!” /Baumann Miklós biokémikus: Keletkezés vagy teremtés! - lásd https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg/

A társadalom tudományos felvilágosítása

Mit ültettek el a közvélemény tudatába az akadémiai tudomány képviselői?

„Az utóbbi évtizedek kísérletes bizonyítékai alapján bizton állíthatjuk, hogy az életet megelőző időkben már nagyszámú szerves vegyület létezett, amelyekből aztán az első élő szervezetek kialakultak.” /John Keosian: Az élete eredetei – 1978/ „Nem létezik olyan törvény, amely szerint kezdetleges élőlények nem jöhetnek létre egyre bonyolultabb szerkezetű molekulákból.” /Szkeptikus.hu/ Ha egy átlagembert megkérdeznek az élet eredetéről, rögtön rávágja, hogy kialakult az őstengerekben. Hiszen ezt tanítják neki az iskolában, ezen nőtt fel, mindenkit a tudomány ezen emlőjén szoptatnak. Ez a felfogás pedig az egész életvitelére rányomja a bélyegét.

Ha körülnézünk az univerzumban, a látszólagos káosz mögött intelligencia van, ami a bolygók rendezett mozgásában nyilvánul meg. Láttuk a Föld ökoszisztémájának összetettségét. Még ha egyetlen dolog hiányzik is – hőmérséklet, víz, levegő vagy tűz, akkor sem fogunk tudni úgy élni ezen a Földön, ahogyan most élünk. Tehát ez nem csak egy baleset. Az egésznek van valami rendje. Az egész univerzumnak megvan a maga intelligenciája. A kozmosz nem csak egy erő. Ez „erő plusz intelligencia”. Energia, ami intelligenciával felruházott.

Egy terv szerint funkcionáló energia belsejében ülsz. Amíg azt hiszed, hogy amit univerzumnak látsz, az anyagi, mechanikus, minden intelligencia nélkül, addig nem lesz semmi célod az életben. A „talán igaza van” lesz a végső törvény. Az alapvető hiba azt hinni, hogy a világ csak anyag.

Ez a meggyőződés a Földön a legtöbb terrorizmus és erőszak gyökere. Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy az univerzum csak holt anyag, addig csak egyre több hatalomszomjat fog kelteni. Ha úgy érezzük, hogy az egész világ káosz, akkor természetesen azt gondoljuk majd: "Hagyd, hogy megragadjam, amit csak lehet, és éljek, amennyit csak tudok." Inspirációt kapunk, hogy éljünk a „talán helyes” gondolattal. Csak amikor rájövünk, hogy az univerzumnak megvan a maga intelligenciája, amikor rájövünk, hogy az univerzum egy spirituálissal töltött objektum, akkor elvetjük a béke magját. 

Csak ha megértjük, hogy intelligens erő van és rend van a káoszban, csak akkor tudunk ráébredni és dolgozni a békéért, boldogságért és a szellemi dolgokért. Akkor ahelyett, hogy birtokolni vagy kiterjeszteni próbálnánk határainkat és a lehetőségeinket, megpróbáljuk betölteni valódi rendeltetésünket: hogy a bolygó sáfárainak teremtettek bennünket – ahogy a Biblia írja:

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.” (1Mózes 1:26-28)

Amint ezt felismeri az ember, az ökoszisztéma lelkes védelmezőjévé válik, mivel tudja, hogy ez a rendeltetése, éljen összhangban a bolygó biológiai rendjével, védje, óvja, gondozza azt, ne pedig felelőtlenül rongálja. Az igazi profitálás a természettel való együttműködésből adatik, csakhogy ehhez más filozófiára van szükség, mint amire eddig a tudomány materialista ágazata nevelte.

Üzenet a szívednek és az elmédnek

A Biblia fő mondanivalója, hogy bár az ember elrontotta a kapcsolatát Édenben és lázadóvá, függetlenné, bűnhordozóvá vált, Isten elküldte a Fiát, hogy elhozza nekünk a szeretet törvényének a tanításrendszerét, hogy ismerjük meg és gyakoroljuk azt. És az ő halála és a benne való hit által alapot biztosítson arra a reménységre, hogy abban az új világrendszerben élhessen, ami a mai engedetlenség szellemét tükröző világot fogja felváltani.

Ezért mindenkinek óriási felelőssége van abban, hogy hogyan dönt a saját jövőbeni sorsát illetően, békét köt-e Istennel, vagy tudományosnak mondott indokok alapján elutasítja, hogy saját maga alkotta törvényei szerint élhessen. Hogy ragaszkodik szabadelvű erkölcseihez – aminek következménye a társadalmi együttélés káosza az érdekeltségi viszonyok kuszaságai miatt – vagy megtanulja követni az isteni alapelveket. A bolygó ökoszisztémájának összetevői megtanulták, mivel programozva vannak. A bennünk összhangban működő 40 billió sejt is megtanulta az engedelmességet – csak a szabad akaratát Isten ellen kiélő ember nem hajlandó erre. Hanem állandóan kibúvókat keres. Az evolúció elmélete is egy menekülési útvonal Isten elől.

A Pillangó című film zárójelenetében van az, hogy a főszereplő ledobja rögtönzött tutaját a mélybe, hogy a hullámok kisodorják őt a nyílt tengerre, ahol a szabadulás illatát hordozza a víz felszínét állandóan fodrozó szél. Társa egy darabig nézi, majd visszamegy biztonságos fogságába, amely adatott neki. Vajon honnan tudta Pillangó, hogy reális esélye van a szabadulásra? Mert sok időt töltött megfigyelni a hullámok mozgását és azt a rendszerességet, amit felmutatnak a kutató elme számára.

Ugyanez a rendszeresség és rendkívüli összetettség van a Bibliában is, de csak a szorgalmasan kutatók számára, akik nem sajnálják az időt és a fáradtságot arra, hogy megértsék az eléjük tárt összefüggéseket, és azokat a maguk javára fordítsák. Akik ebbéli hozzáállásukban komolytalanságot mutatnak, azoknak marad az a biztonságosnak vélt álomvilág, amit materialista életszemléletnek ismerünk.

Jézus üzenete visszhangzik a kétezer évet áthaladó történelmen át az ő juhai számára, aki bárki lehet, aki meghallja és követi őt:

„A törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól kezdve az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül… Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Lukács 16:16; János 16:33)