Kell-e gyülekezetbe járni?

Zsolt 145:2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

Akik elfogadják a Bibliát Isten ihletett Igéjének, azoknak útbaigazítást ad az élet minden területére vonatkozóan, és hozzásegít, hogy Istennek tetszően tudjunk élni. Ha a gyülekezetbe járás vagy a gyülekezethez tartozás témája kerül elő, arra vonatkozólag is útmutatást találunk a múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozóan.

A Héber Biblia ószövetségi részében leginkább három szóval jelölték a gyülekezetet, amelyek közül az első az édáh, jelentése: gyűlés, gyülekezet, háznép. A következő idézetek mutatják, hogy milyen szövegösszefüggésben található az édáh szó, és mit mutatnak számunkra. Az általánosan ismert Károli fordítást használjuk.

2Móz 17:1 És elindula Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.

Az egész gyülekezet nyilván az összes embert jelentette, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból, ahol 400 évig rabszolgák voltak.

2Móz 35:1 És egybegyűjté Mózes az Izrael fiainak egész gyülekezetét, és monda nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:

Itt a törvény részletes ismertetéséről van szó a nép minden tagja számára.

3Móz 8:3 És az egész gyülekezetet gyűjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.

3Móz 8:4 És akképpen cselekedék Mózes, amint az Úr parancsolta vala neki, és egybe gyűle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához. Zsid 9:19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek...

Nyilvánvalóan Izrael határain belül a nép minden tagjára vonatkozott az egybegyűjtési utasítás, kivételek nem voltak és nem is lehettek.

3Móz 9:5 Elvivék azért, amiket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr előtt. 2Móz 20:10 „... aki a te kapuidon belül van;...”

Az Úr /Jehova/ előtt állás nyilván átvitt értelmű, de az egész gyülekezet létszáma az szó szerinti, mindenkire vonatkozott, aki a néphez tartozott.

3Móz 24:10 Kiméne pedig egy izraelbeli asszonynak fia, aki egyiptomi férfiútól való vala, Izrael fiai közé, és versengének a táborban az izraelbeli asszonynak fia és egy izraelbeli férfi. 3Móz 24:11 És káromlá az izraelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az ő anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből. 3Móz 24:12 És őrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felől. 3Móz 24:13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: 3Móz 24:14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. 3Móz 24:15 Izrael fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. 3Móz 24:16 És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.

A megkövezésben mindenkinek részt kellett vennie, amivel kimutatták, hogy komolyan veszik az Istennek történő engedelmességet. Aki pedig káromolta Isten nevét, az learatta bűnének következményt. És nyilván nem mondhatta, hogy nem tudta, hogy Isten nevének káromlása főbenjáró bűn. Értelmes ember lelkiismerete ezt nem engedi meg, hogy megtegye!

4Móz 1:2 Vegyétek számba Izrael fiainak egész gyülekezetét, az ő nemzetségeik szerint, az ő atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, minden férfiút főről főre,

Itt az egész gyülekezet férfitagjairól van szó.

4Móz 8:9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész gyülekezetét.

A nép minden tagja jelenti Izrael egész gyülekezetét.

A következő héber szó a gyülekezettel kapcsolatban a qáhál, jelentése: közösség, gyűlés, gyülekezet.

4Móz 15:15 Óh, község! nektek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. 4Móz 15:16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok nektek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.

A község a zsidókat jelentette és azokat a jövevényeket, akik származásilag eredetileg nem zsidóknak születtek, de a néphez tartoztak /csatlakoztak, mint pl. a Moábita Ruth/. Ezek együtt jelentették a gyülekezeti közösséget.

1Kir 8:22 És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izrael egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,

Itt a gyülekezet a nép összes tagját jelentette.

1Kir 8:55 És felállván megáldá az Izrael egész gyülekezetét, fennszóval ezt mondván:

1Kir 8:56 Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izraelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, amelyeket szólott Mózes, az ő szolgája által. 1Kir 8:57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,1Kir 8:58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő utaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, amelyeket a mi atyáinknak parancsolt.

Salamon áldása mindenkire vonatkozott, és az a kívánság, hogy mindenki szíve Istenhez hajoljon és mindenki tartsa meg Isten törvényeit. Nem volt olyan személy Izraelben, akire ezek ne vonatkoztak volna.

1Krón 29:20 És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt. 1Krón 29:21 És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izraelért. 1Krón 29:22 S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vigasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királlyá tevék és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a főpapságra. 1h6951 Krón 29:23 És üle Salamon az Úr székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és [mindenben] szerencsés vala, mert engedelmeskedék neki az egész Izrael.

Az egész gyülekezet nyilván az összes személy közösségét jelentette, akik áldották Jehovát, az Ő Istenüket.

Neh 8:2 Előhozá azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, [melyben együtt valának] férfiak és asszonyok és mindazok, akik azt értelemmel hallgathaták, a hetedik hónap első napján. Neh 8:3 És olvasa abból a piacon, mely a vizek kapuja előtt vala, kora reggeltől fogva mind délig, a férfiak és az asszonyok előtt és mindazok előtt, akik azt érthetik vala, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatá a törvényt. … Neh 8:5 És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép. Neh 8:6 És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre. Neh 8:7 Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbethai, Hódija, Maaszéja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája léviták pedig magyarázzák vala a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén áll vala. Neh 8:8 Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. Neh 8:9 Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó és a léviták, akik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez: E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. Neh 8:10 És ő mondá nekik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek. Neh 8:11 A léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok! Neh 8:12 Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot, mert megértették a beszédeket, amelyekre őket tanították vala.

Látható, hogy minden értelmes ember, aki megértette a tanítók törvénymagyarázatait, Izrael egész népéhez tartozott. Azonkívül a gyerekek is Izraelhez tartoztak.

5Móz 12:28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod, neked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké;”

Zsolt 35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

A nagy gyülekezet, mint a nép teljes létszáma.

Zsolt 40:10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; íme, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! Zsolt 40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

Kik tartoztak a nagy gyülekezethez? Nyilvánvalóan minden tagja a népnek.

Zsolt 149:1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete! Zsolt 149:2 Örvendezzen Izrael az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban! Zsolt 149:3 Dicsérjék az ő nevét tánccal; dobbal és hárfával zengjenek neki. Zsolt 149:4 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.

A kegyesek gyülekezete, Izrael, az ő népe, amely minden tagját magában foglalta, és nem volt kivétel, kódorgók vagy kallódók, akik nem tartoztak a néphez.

Jóel 2:15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!

Jóel 2:16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. Jóel 2:17 A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük? Jóel 2:18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földje iránt, és kegyelmezett az ő népének. Jóel 2:19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Íme, adok nektek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. Jóel 2:20 Az északi [népet] is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.

Jóel 2:21 Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Jóel 2:22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. Jóel 2:23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja nektek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat nektek az első [hónapban]. Jóel 2:24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. Jóel 2:25 És kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, amelyet reátok küldöttem. Jóel 2:26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

Jóel 2:27 És megtudjátok, hogy az Izrael között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

Isten népe, Sionnak fiai, Izrael gyülekezete volt, és nyilvánvalóan minden tagot magában számlált, akik jó viszonyt ápoltak Jehovával, az Ő Istenükkel.

A harmadik héber szó a mohádá, jelentése: gyülekezet, gyülekezőhely, stb.

Zsolt 74:1 Aszáf tanítása.; Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? Zsolt 74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szerzettél és amelyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol! Zsolt 74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Zsolt 74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Isten legelőinek juhai, az ő megváltott gyülekezete, nyilván minden személy, aki abban az időben Izrael népéhez tartozott.

5Móz 4:20 Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek neki örökös népe, miképpen e mai napon [vagytok].

Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a néphez tartozás nem jelentett automatikus isteni elfogadottságot, hanem úgy is kellett élni, a törvény szellemében gondolkodni és azt és úgy tenni, amit a törvény a mindennapi embernek diktál. Akik azzal nem éltek, és teljes szívükből nem jártak Jehova útján, azt nem csak életük során sínylették meg, hanem végül úgy is mint nép, és úgy is mint a nép egy tagja, mivel elvetettek egy engedelmes nép javára.

Máté 21:43 Annak okáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

A testi Izrael Jézus kijelentésének megfelelően el lett vetve, és helyette a szellemi Izrael lett felkarolva Isten részéről. Ez egy nagyon fontos váltás a Bibliában, és aki ezt a tanítást nem érti, az isteni üdvtervet sem értheti meg, amiben neki személy szerint helye lehet.

Zsid 2:16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

Gyülekezet az Újszövetségben

Lássuk az újszövetségben megjelölt népet, a gyülekezetet, azt kik és hogyan alkották?

A zsidók közösségét /Isten elsőként kiválasztott népét/ a zsinagóga /szünagógé/ alkotta, mint gyülekezési hely, ahol összejöttek. Jézus hozzájuk ment őket tanítani.

Máté 4:23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.

Ján 9:22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. Ján 12:42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: Ján 16:2 A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

Itt az aposzünagógosz szó található, amelynek jelentése: zsinagógából kiközösített. Akik tehát Jézus mellé álltak, azoknak vállalniuk kellett, hogy kiközösítik őket a zsidók közül.

Ami számunkra a legfontosabb, a Jézus Krisztus által alapított gyülekezet, és annak tagjai.

Máté 16:13 Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Máté 16:14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Máté 16:15 Monda nekik: Ti pedig kinek mondotok engem? Máté 16:16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Máté 16:17 És felelvén Jézus, monda neki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám. Máté 16:18 De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

Nyilvánvalóan a Krisztus személyének az azonosításáról van szó, amit az emberek maguktól nem tudtak helyesen megtenni, azt Péter Isteni kinyilatkoztatás által megtette. Nem saját emberi értelmezése szerint /test és vér/ állapította meg, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Felkentje, a Megváltó. Az azonosított személyen van a hangsúly, hogy aki Krisztusként azonosítva van, azon fog felépülni anyaszentegyház /ekklészia/. Ez más idézetekből is kiderül.

Ján 2:19 Felele Jézus és monda nekik: Rontsátok le a templomot /megölték Jézust/, és három nap alatt megépítem azt /a 3. nap feltámadt a halálból/. Ján 2:20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ján 2:21 Ő pedig az ő testének templomáról /naosz/ szól vala.

Tehát nem Péter a szellemi templom, nem is Ő a szellemi test, hanem Krisztus. Péter mondja:

1Pét 2:5 ti is, mint élő kövek, épüljetek föl r a j t a lelki házúl, szent papságúl lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek az Isten előtt Jézus Krisztus által,” /Káldi/.

A Káldi fordítás lábjegyzete mondja: „A hivők mindnyájan összevéve, és mindenik magában véve, legyenek élő kövek, azaz, olyanok, kikben Krisztustól az isteni szeretet élete vagyon, kik hozzája, rája épűlnek, hogy így vele szent egyességben lelki házat, szent papságot képezzenek,” Ha pedig rá épülnek, akkor evidens, hogy ő /Jézus Krisztus/ a kőszikla, akin az anyaszentegyház /ekklézsia/ felépül, és nem Péter az!

Egyébként gondoljuk meg, a 13. verstől a 17. versig van szó arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus? És meg van állapítva isteni kinyilatkoztatás alapján Péter részéről, hogy Jézus a Krisztus. De ennek mi értelme volna, ha amiről utána szó van, a kősziklán felépült romolhatatlan anyaszentegyház, és a mennyek országága kulcsainak használati jogköre csak Péterre vonatkozna. Két fontos kinevezés, tényleges hatalom ráruházás. És mindkettő Pétert illeti. Jézusnak meg semmi. Elég ha tudjuk, hogy ő az /Jézus a Krisztus/ és slussz.

Ez olyan lenne, mint megállapítani, kérem, maga az igazgató, ami egy elméleti státusz, elégedjen meg vele. De mivel én vagyok a főmérnök, a szálak az én kezemben futnak össze, a hatalmat én gyakorlom. Minden rám épül, én döntök, én hajtok végre, amit én mondok, az van. A kinevezés fajsúlyos része az enyém. Magáról meg csak meg van állapítva, hogy maga az igazgató. Az nem elég magának?

Ugyanezt csinálják a római katolikusok Krisztussal. A hatalmat Péterre ruházták rá, a kőszikla alapot vele azonosítják, a kulcsok használatát /hogy először ő engedte be a pogányokat a gyülekezetbe/ is abszolutizálják, és még azt is megállapítják, hogy ez örökség útján átvihető bárkire, akit ők kinéznek utódnak. A Krisztus /egyébként nem létező/ földi helytartóságát is ők határozták meg ugyanezen az alapon. Ami már szerintük 2000 éve tart. És sosem lesz vége, mert a pokol kapui sem vehetnek erőt azon, amit ők ebből a bibliai szövegből kifundáltak. És úgy nyilatkoznak, csak nem gondolja bárki, hogy ez csupán Péterre vonatkozik, az utódaira meg nem? Nagyon is vonatkozik!

Aztán hogy a történelem folyamán /Peter de Rosa - Krisztus helytartói – A Pápaság árnyoldalai - fogalmazása szerint/ hány emberformájú szörnyeteg ült a pápai trónon /amit Péter trónjának állítanak be/, az a pápai jogfolytonosságot szerintük nem befolyásolja. Az emberek egyéni bűne az általuk megfogalmazott katolikus jogrend szerint nem árnyékolhatja be a szent klérus isteni kinevezését és fennhatóságát. És ebben a szellemben gondolkodnak mind a mai napig.

De hogy mennyi vér tapad a kezükhöz /akár az ókori zsidóságnak: „vérrel rakvák kezeitek” - Ézsaiás 1:15/, mennyi harácsolása a földi mammonnak és antikrisztusi tantétel és gyakorlat – ezeket elintézik ájtatos utólagos meakulpával /a bűnös természetre hivatkozással/. És milliók éltetik /Isten törvényét semmibe véve felmentik/ őket, és ragaszkodnak hozzájuk. Meg a bálványokkal teli oltárjaikhoz és a kőszobrokhoz, amik elé letérdelnek és hozzájuk tátognak. Halandó emberekhez és az örök Szűznek kikiáltott Máriához imádkoznak, Jézus egyedüli közbenjáróságát meg semmibe veszik. Nekik a Szentatya a földön van, nem a mennyben, ahogy Jézus tanította.

Máté 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

A történelmi bűneiket /hogy csaló hitnézeteikkel és gyakorlataikkal szembeszegülő hívő embereket megkínoztak és elevenen megsütöttek máglyán és forró olajos szurokban/ elintézik azzal, hogy az ember bűnös és kész, de majd annál nagyobb lesz a kegyelem. Hogy vezetőik több és gonoszabb, istenkáromló bűnöket gyakoroltak évszázadokon át /állítólagos/ megtérésük után, mint egy átlagkeresztény megtérése előtt, az nem érdekes. Nem probléma. Kimagyarázzuk. Azért vannak a Szász Péterhez hasonló katolikus apologéták, hogy kimagyarázzák.

Hogy a szentségtelen klérus inkvizíciós eljárása miért volt szent! Forró ólom a fülbe, a spanyol csizma, meg a csak félóráig engedélyezett kínvallatás, stb. Jó fa nem teremhet romlott gyümölcsöt, ezt igaz hogy Jézus mondta, de ez ránk nem vonatkozik. Mi vagyunk a legmegbecsültebb egyház és mienk a legbefolyásosabb ember a világon, a pápa. Tömegek éljenezik, amikor megjelenik az ablakban, hogy az eretnek katolikus tanokat szétkürtölje: „Teljesen a tiéd vagyok, Mária!” - Igaz hogy ilyet egyetlen apostol se mondott soha, de nem gond. Majd mi megmondjuk, hogy mitől keresztény a keresztény! Meg mitől keresztény a kultúra, amely a mammonszeretet köré épül!

Ádám és Éva a valóságban nem is létezett, csak allegória az egész teremtés. /Akkor hogyan élhetett Énok Ádámtól számítva a hetedik történelmi nemzedékben, ha Ádám személye jelképes, mivel állatból fejlődött ki az ember spontán evolúció útján? – Vö. Júdás 1:14/ Meg világméretű özönvíz sem volt. Jézus csak egy személtetés miatt kitalálta, Istennek meg a szájába adták az ókori próféták, hogy hatásosabb legyen a szöveg (vö. Ézsaiás 54:9). Meg a Biblia is csak egy ókori mítoszokra épülő irodalmi alkotás.

Hanem a katolikus szenthagyomány az, aminek súlya van. Amit a zsinatok meghatároznak. A kötelező cölibátus, meg a szentháromság dogmája /amit istentől ihletett bibliai szóval nem is lehet kifejezni, csak apokrif görög filozófiával, hogy egy Istenben három személy van/, igaz hogy az apostolok ezt nem ismerték, nem is tanították, de nem lényeges. Fő hogy mi mondjuk.

A megvezetett laikus, állhatatlan nép leborul, a szellemileg vak politikus kezet csókol. A pápa meg az iszlám Koránt csókolja meg, amely tagadja, hogy Istennek egyáltalán Fia volna. Így tarol az Ördög, és vezeti félre az egész Istentől elidegenedett, hagyomány tiszteletben megmerevedett álkereszténységet. Általuk és rajtuk keresztül. Ennyit jelent a Péterre épített egyház. Ők építették rá, meg a tömérdek csalásaikat. A kőtemplomokat, amelyeket mint értékes nevezetességeket mutogatnak – amelyekben mellesleg Isten nem lakik! (Vö. Apcs 17:24) Az eredeti pogány vörösgránit obeliszkkel /fallosz imádati-jelképpel/ csak ők dicsekedhetnek a Szent Péter téren, amit Caligula császár hozatott Egyiptomból Kr. után 37-ben és állíttatott föl, és ők felettébb büszkék rá. Ők így imádják Istent szellemben és igazságban! (Vö. János 4:23-24) Vagy van valakinek valami ellenvéleménye? Ezen évszázadokon átívelő égbekiáltó, istenkáromló bűnök lajstroma ellen? Az ökumenikus kereszténységnek aligha. Mondjuk Krisztusnak!

5Móz 16:22 Oszlopot se emelj magadnak, amit gyűlöl az Úr, a te Istened.

Ján 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok... 1Ján 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

Mindazonáltal, ha valakit a saját gyülekezetének hitnézetei és gyakorlatai gátolják az Istennek való engedelmességben, akkor ezen sürgősen változtatnia kell, különben az ottlétével ápolja a hamis közösséget, ami őt akadályozza az Isten akaratával összhangban történő életmódjában. De nem csak őt, hanem hogy az a közösség az Isten igazságának szószólója és védelmezője legyen! Ez az első századi apostolok által irányított gyülekezetre nem vonatkozott, azért is gyarapodtak Isten áldása következtében.

Ha a gyülekezetet szaporította, akkor növelte azok létszámát, akik a gyülekezetet alkották. A gyülekezeti közösség pedig az üdvözülőket jelentette, és nem azt olvassuk, hogy Isten csak az üdvözülők létszámát növelte volna bármiféle gyülekezettől függetlenül.

Apcs 2:47 Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

Ebben az időben történt, hogy Saulus támadta a keresztény gyülekezetet.

Apcs 8:1 Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.

A Jeruzsálemben való gyülekezetről van szó, és ha eloszlottak, akkor előtte nyilvánvalóan együtt voltak. És aki körül az együttlétüket megvalósították, egyértelműen Krisztus volt.

Apcs 7:37 Ez ama Mózes, ki az Izrael fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Apcs 7:38 Ez az, aki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nekünk adja;

Itt visszaidézi az ószövetségi Izrael gyülekezetét, hogy akit prófétaként támaszt Isten, azt kell hallgatni, aki egyébként azzal az angyallal azonos, aki által a törvényt kapták. Pál megtérése után megtette a szükséges azonosítást:

Róm 9:32 Miért? Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,

Róm 9:33 Amint meg van írva: Íme beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne /Jézusban/, nem szégyenül meg. 1Kor 10:3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 1Kor 10:4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Itt azonosságot találunk a Krisztus kősziklaságát illetően, hogy amiképpen Izrael ősi közössége a Krisztus szellemi kősziklakénti fellépéséből nyert támogatást, az újszövetségi gyülekezet is hasonlóképpen, miközben Péter állítólagos fizikai értelemben vett kősziklasága e tekintetben fel sem merül. Jézus példázata sem véletlenül hozza fel a kősziklára való építkezést:

Máté 7:24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: Máté 7:25 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.

Ugyanez a sziklaság van említve Péter részéről Jézussal kapcsolatban:

1Pét 2:6 Azért van meg az Írásban: Íme szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. 1Pét 2:7 Tisztesség azért nektek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;

Ennyi erővel a saját kősziklaságát is felhozhatta volna, de megint csak Jézusra utal és teljesen egyértelműen.

Apcs 3:12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon? Apcs 3:13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.

Békességes időkben a gyülekezet gyarapodott hitben és létszámban, függetlenül a várostól, mindenki ugyanahhoz a krisztusi gyülekezethez tartozott.

Apcs 9:31 A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodnak vala.

Pál különböző városokat látogatott meg, ahol a tagok egyazon gyülekezet tagjai voltak, akiket összehívtak az érkezésük alkalmával.

Apcs 14:27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

A gyülekezetek látogatásának célja azok erősítése volt, ha valaki nem járt gyülekezetbe, nyilván nem is erősödhetett.

Apcs 15:41 És eljárá Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.

A gyülekezetek magánházaknál jöttek össze, ahol átadták a többi gyülekezetek üdvözletét, ami nyilvánvalóan erősítette a testvériség érzését.

Róm 16:5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet, mely az ő házukban van. Köszöntsétek az én szerelmetes Epenétusomat, aki Akhája zsengéje a Krisztusban. Róm 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókolással. Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei.

Így kezdődik Pál levele, amelyet mindazoknak írt, akik Korinthusban elfogadták Jézust Megváltójuknak, amit meg is vallottak. Ez nem azt jelentette, hogy Krisztushoz imádkoztak, hanem reá hivatkozva imádkoztak Istenhez, megvallva közbenjárói szerepét. (Vö. Apcs 4:30)

1Kor 1:2 Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken:

Pál eljárt a gyülekezetekhez, és mindenütt ugyanazt az Istentől sugalmazott tanítást adta tovább, amire szüksége volt a gyülekezet tagjainak.

1Kor 4:17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nekem szeretett és hű fiam az Úrban, aki eszetekbe juttatja nektek az én utaimat a Krisztusban, amint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.

Nagyon fontos kijelentése Pálnak, hogy az utasításait minden gyülekezetre egyformán érvényesnek jelentette ki, ami azt jelenti, hogy nem voltak különböző olyan gyülekezetek, amik nem tartoztak vagy kapcsolódtak volna össze. Ma százféle magát kereszténynek valló gyülekezet létezik, mindegyik különböző vezetést és tanítást követve, és ahol egy utasítást adnak a vezetők, sehová máshová nem jut el. Megosztottság van, különböző szekták egyszemélyes emberi vezetőkkel, ahol nem Jézus Krisztus az egyszemélyes vezető.

1Kor 7:17 Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.

A krisztusi gyülekezet Isten dicsőségére kellett hogy működjön, nem adva alapot senkinek a megbotránkozásra.

1Kor 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek. 1Kor 10:32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

Sajnos abban az időben is felütötték a fejüket a pártoskodások, mivel hogy nem mindenki követte a gyülekezet fejét, Jézus Krisztust. Ma már szinte csak ez létezik, szekták és egyházi felekezetek, amik magukat mind igaznak kereszténynek tartják. A római katolikus hitehagyás megtette a szétzüllesztő hatását, ami a kereszténységet atomjaira bontotta. Fellázadt ellene mindenki, akinek a kezébe Biblia került. Ma is csak azok támogatják az álszent katolicizmust, akik langyosak, a Krisztus-követést nem veszik komolyan, hanem saját elképzeléseikhez, egyházi hagyományaikhoz és görög filozófiával átszőtt dogmáihoz ragaszkodnak!

1Kor 11:18 Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.

A gyülekezet minden tagjának fő törekvése a gyülekezet építése kellett hogy legyen, az akkor érvényben lévő karizmákat is céljuk szerint de ezt figyelembe véve kellett felhasználni.

1Kor 14:4 Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.

Nyilvánvalóan akik nem voltak tagjai a gyülekezetnek, nem is tudták építeni azt, mivel távolmaradásukkal a közösségi szellemet nem ápolták. Ha meg kívülállók voltak, hogy tartozhattak Krisztus szellemi testéhez? Sehogy. A legelemibb követelménynek nem tettek eleget.

1Kor 14:12 Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

A szellemi ajándékok /karizmák/ öncélú felhasználása, annak erőltetett elkívánása nem a gyülekezet javára történt, ma meg egyáltalán nincs is összhangban azoknak eredeti rendeltetésével. Jézus kifejezetten hamis szellemi megnyilvánulásokkal köti össze 2. eljövetelének idejét, amik mögött a Sátán és emberei lapulnak. Nincs ellenük hatásos fegyver, csak a kellő bibliaismeret és határozott fellépés. A világ és a hamis vallás a Sátán terepe, meg akik magukat Isten szolgáinak adják ki, de valójában csalók és ájtatos szólamokkal operáló félrevezetők.

2Kor 11:13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

2Kor 11:14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

2Kor 11:15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.

Ha tehát nem rendeltetésszerűen történt a felhasználás, a kívül állók számára jogos volt a kritika gyakorlása. Ugyanez elmondható a mai karizmatikusok földön fetrengéséről, meg amikor röhögőgörcs keríti hatalmába őket. Őrjöngés az a javából, sátáni megkötözöttség! [Nem beszélve róla, hogy ma már Istentől semmiféle karizmatikus csodatétel nincs, és ez egy külön területe az USZ-i Bibliának, ha valaki ebben nem járatos, pillanatok alatt zsebre teszi az Ördög. Aki meg nem is tagja Krisztus gyülekezetének, gondolja, hogy olyan felkészültsége lehet, ami megvédi őt minden hamis eszmétől és sátáni csapdától? Bizony hogy rosszul gondolja. Laikusok nem Istentől tanítottak és nem is járhatnak az Isten útján!]

1Kor 14:23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?

Ami a nők tanítói szerepét illeti a gyülekezetben, Pál világosan megtiltja számukra, amit csak a liberális egyházak nem tartanak be, ahol pl. női hivatásos lelkészek vannak. Meg hamis egyházi áldást bíró homoszexuális papok.

1Kor 14:34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.

1Kor 14:35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.

De ezt meg is indokolja, hiszen Ádámot a feleségén keresztül vezette félre az ördög, ami nem jelképes tanítás, hanem történelmi tény. [Amely ráadásul semmiféle római katolikusok által felkarolt evolúciós kifejlődéssel nem fér össze!]

1Tim 2:11 Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.

1Tim 2:12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. 1Tim 2:13 Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. 1Tim 2:14 És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:

Ami a köszöntéseket illeti, csak abban az esetben érhettek célt, ha a gyülekezet tagjai gyakorolták is a tagságukat, rendszeresen összejöttek, hogy egymás építsék. Kívülállóként ilyesmiben senki nem részesülhetett, ma sem részesülhet, de akkor hogyan akar a Krisztushoz tartozni?

1Kor 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe.

Amit Pál mond, hogy törődött a gyülekezettel, csak akkor válhatott bárki javára, ha ápolta a közösséggel a kapcsolatot. És ha Pálnak gondja volt a rábízottakkal, Istennek még nagyobb mértékben.

2Kor 11:28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja 1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.

Ne gondolja senki, hogy csak azért van gondja Istennek bárkivel, mert egy kivételes személyiség. A Bibliából az olvasható ki, hogy Isten nem magánszemélyekben, hanem gyülekezetben gondolkodik. A történelem folyamán Mózestől kezdve egy néppel foglalkozott, Jézus is gyülekezetet alapított, amikor a tanítványait maga köré gyűjtötte. A keresztény gyülekezet a Krisztus teste, ha tehát személyesen azt nem támogatjuk, nem tudunk eleget tenni a bibliai felszólításnak:

Zsid 10:24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, Zsid 10:25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Zsolt 133:1 Grádicsok éneke Dávidtól. Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Zsolt 133:2 Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyik köntöse prémjére; Zsolt 133:3 Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

De nem csak az egyéneknek van felelősségük a gyülekezet építésére, hanem különösen a vezetőknek.

Apcs 20:28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére

Ennek az érdekében, ezt elősegítendő kapott az I. századi gyülekezetet emberajándékokat, különböző képességű egyéneket, akik a maguk hasznosságával kiszolgálták a testvéri közösséget. Ha valaki azt állította, hogy Krisztushoz tartozik, és féli Istent, de semmiféle kapcsolatot nem ápolt semmiféle gyülekezettel, az hogyan tudott növekedni az ismeretben, a test építésében részt venni, a szolgálat munkájából a részét kivenni, érett keresztényi egyéniségre szert tenni? Sehogy! Ha távol maradt a közösségtől, akkor nyilván nem akarta magát se lekötelezni, se az idejét olyasmire szentelni ami számára időpocsékolásnak tűnhet. Nem lehetséges, hogy az ember az ilyen gondolkodással azt árulja el magáról, hogy nincsen megtérve, és nincs is szándékában magát a Biblia által vezettetni? Mindenkinek magának kell erre a választ megadnia.

1Kor 12:28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit...

Ef 4:11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: Ef 4:12 A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Ef 4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:

Mindenesetre Jézus ezt mondta:

Ján 6:45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő...Ján 6:65 És monda: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva neki.

Ján 6:66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Ján 6:67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni?

Ján 6:68 Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. Ján 6:69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

Ha tehát valljuk, hogy Jézus az Istennek a Fia, és az ebből származó haszonélvezetre, azt alázatosan megköszönve és értékelve igényt tartunk, akkor vállalnunk kell bizonyos kötelezettségeket. Tanítvánnyá kell válnunk, olyanokká, akik elfogadják az isteni tanítást és magukra nézve kötelezőnek fogadják el, hogy igyekeznek azt maximálisan betartani, ahogyan csak tőlük telik. És ezt az Isten útján való járást, az Istenhez való önátadást és tartozást vízbemerítkezéssel kell szemléltetniük. Ezt Jézus is megtette, amikor földi szolgálata kezdetén elment bemerítő Jánoshoz, aki a Jordán folyóba bemerítette.

Máté 3:14 János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?

Máté 3:15 Jézus pedig felelvén, monda neki: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede neki.

Máté 3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és íme az egek megnyilatkozának neki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.

Ugyanez vonatkozik mindenkire, aki szeretne Istenhez tartozni, és az Isten iránta kifejezett szeretetét szeretettel viszonozni. Ez a kapcsolat ugyanis szeretetre kell hogy épüljön, nem pedig érdekre, ami a világban általános az emberi kapcsolatokat tekintve. Isten az univerzum teljes felépítését úgy hozta létre, hogy az támogassa és fönntartsa az emberi létet, testünket pedig úgy tervezte, hogy örömet találjunk mindabban, ami az anyagi világban számunkra hozzáférhető. Ezt az ádámi bűn beárnyékolta ugyan, de a megváltás pont azt célozza, hogy Isten időrendje szerint minden az eredeti hibátlan állapotra visszaidomuljon. Ennek első lépése a tanítvánnyá válás és a víz alá merítkezéssel szemléltetett önátadás.

Máté 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Máté 28:20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Van-e Istennek ma is népe, és melyik az a nép?

Jézus és az apostolok halála után kifejlődött az előre megjövendölt hitehagyás, az igaz kereszténység elferdülése, ami a katolicizmusban csúcsosodott ki. A hamis kereszténység szétválasztása az igazitól egészen a végidőig váratott magára, de most már folyamatban van.

Apcs 20:29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

Apcs 20:30 Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Máté 13:30 Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

Dániel próféciájában található leírás, miszerint a végidőben egy adott nép isteni védelemben részesül – mutatja, hogy léteznie kell Isten népének mégpedig olyan népnek, amely az Isten, ill. Krisztus gyülekezete tagjaival azonos.

Dán 12:1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. Máté 24:21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

Máté 24:22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

Miféle népről van itt szó? Péter /az apostol, nem a hamis r. katolikus utódja/ mondja:

1Pét 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 1Pét 2:10 Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok], most pedig kegyelmezettek [vagytok].

Ez a nép, mint keresztény gyülekezet volt a Krisztus által alapított ekklézsia, akiket a világból kihívtak, hogy terjesszék az isteni világosságot az egész földön. Mindazonáltal ez a nép az ókori zsidó nép eredeti nyomdokain halad, mint Isten neve számára kiválasztott nép:

Apcsel 15:14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, Apcsel 15:15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Apcsel 15:16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:

Apcsel 15:17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.

Az Isten nevéről való neveztetés már az ÓSZ-i időkben is meg volt, Isten a nevéről nevezte az ő népét:

Jer 14:9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket! Jer 15:16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nekem és szívemnek vigasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene! Dán 9:19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.

Pál apostol utal rá, hogy a keresztény gyülekezetben a pogány származásúak részestársak a krisztusi örökségben, és nem csak szükségszerűen zsidó származásúak alkotják azt:

Róm 9:24 Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

Róm 9:25 Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. Róm 9:26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.

Jel 5:9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

Jel 7:9 Azután látám, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

Nekik szól az isteni felhívás, hogy a hamis vallások világbirodalmát hagyják el, hogy akiken vérbűn van, és hamis antikrisztusi tanokat vallanak igaznak, azokkal semmiféle közösséget ne ápoljanak, hogy magukat meg ne szentségtelenítsék.

Jel 18:4 És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: 2Kor 6:16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük, és ők én népem lesznek.

2Kor 6:17 Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

2Kor 6:18 És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

Az a kereszténység tehát, amely történelmi bűnök gyakorlásában érezte jól magát, abban évszázadokig kitartott, ma pedig legfőbb jellemzője a Mammonnak való élés, az hiába hivatkozik akármilyen keresztény kultúrára, az életmódja mutatja, hogy mint keresztény megbukik. Nemzeti kereszténység nem létezik, soha nem is volt, hanem keresztény az a személy, aki magát mindenben alárendeli Istennek és a bibliai irányadó mértékek szerint, Krisztust követve, általa vezetteti magát.

Tit 1:16 Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.

Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. 2Kor 2:14 Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

2Kor 2:15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

Ahhoz a néphez és gyülekezethez szükséges tehát hogy tartozzál, akik magukat isteni önátadásban és ahhoz igazodó cselekedetek gyakorlásában élik. Hogy az melyik a sok közül, a te felelősséged kiválasztani, ami a Bibliához való hozzáállásod és abból fakadó ismereted fokmérője is egyben.

Tit 2:13 Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;

Tit 2:14 Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.

Számukra fog valóra válni Isten ama ígérete, amelynek garanciája az Ő igazmondó szava, annak tekintélye és megbízhatósága. Hogy részed lesz-e ebben, a te egyéni döntéseden múlik.

Jel 21:3 És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. Jel 21:4 És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Józs 24:15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak /JHVH/ : válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak /JHVH/ szolgálunk.

A Moábita Rúth teljes szívű választása a legjobb példa, hogy valaki az Isten népét a magáénak válassza, és Jehovát az Istenének. Vajon mi vezette őt, hogy ezt az életre szóló lépést megtegye? Tanulmányozni kell a gondolkodását és az érzéseit, ami személyes dolog, mindenkire magára tartozik, hogy megteszi-e vagy sem. És úgy dönt-e, mint ő?

Ruth 1:16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

Mint Jézus is igaz tanú volt (Vö. Jel 1:5), nem lehet más indíték, amely valakit Isten népének tagjává teszi és ott meg is tart, mint hogy megszentelje, dicsérje és felmagasztalja Jehova nevét. Akinek mindent köszönhetünk, ami az életünknek értelmet, örömet és vég nélküli megelégedést adhat és ígérete szerint adni is fog. Ezért vállalták a szenvedést oly sokan a múltban és vállalják netán a jövőben, hogy az Isten dicsőítésben kitartsanak. Abban a szeretetben, amelyre Isten tanít meg mindenkit, aki Atyjává fogadja.

1Krón 29:11 Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!

1Krón 29:12 A gazdagság és a dicsőség mind te tőled [vannak], és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

1Krón 29:13 Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet;

1Krón 29:14 Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből [vettünk,] azokat adtuk most neked.

1Krón 29:15 Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi [életünk] napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

1Krón 29:16 Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy neked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid!

1Krón 29:17 Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akarata szerint adta ezeket neked.

1Krón 29:18 Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívüket te feléd!