-Világ szűk látókörű értelmiségei – egyesüljetek!-
Aki intelligenciát vet be egy nálánál magasabb rendű intelligencia tagadására /nem cáfolására – nagyon nem mindegy!/, az a saját földhözragadt intelligenciáját is megtorpedózza! Ha nincs intelligencia az univerzumban, pár silány mondatban hogyan lehetne? Sehogyan sem lehetséges!
Bevezető gondolatok
A személyes intellektuel a kulcs a dolgok megértéséhez, még csak nem is az emberi, hiszen a szabad akaratot nem csak az anyagi test hordozza, hanem a szellemi is – a teremtmények sokasága. Az egyén mindenkori intellektuális döntése, hogy elfogadja-e a teremtettségét, vagy elutasítja. [Egy kéz nem megragadása nem cáfolat, csupán a nem tudomásulvételt jelenti. Az ateizmus tagadása egyszerű nem tudomásulvétel az ateista szemében észszerűnek tűnő okok alapján. Amikből ki fog derülni, hogy épp az észszerűség hiányzik belőlük. Az egész nem más, mint kifogás keresés szubjektív indokok alapján.]
Az evolúciós elmélet /törzsfejlődés = makroevolúció/ témaközpontúsága csak kamu /kirakati vitatéma/, úgy tesznek, mintha ennek igaz vagy nem igaz volta lenne a tét. De semmi köze hozzá, csupán egy figyelemelterelő tényező arról, hogy az intellektuális képességű döntéshozó hogyan dönt saját önazonosságát illetően, hogy milyen pozíciót kíván elfoglalni, teljhatalmú önirányítást, vagy bizonyos szintű vezetettséget.
[Minden egyes választásra képes ember dönt a saját örökkévaló sorsa felől, ezért nem lehet nem eléggé kihangsúlyozni, mekkora felelősséget hordoz mindenki saját magával kapcsolatban, mert a döntése szerint nyit utat magának a jövő felé, vagy maga húzza le a sorompót saját maga előtt, ha a szabad akaratát maga ellen fordítja! /A tudomány sorompóját engedi lehúzni magára./ Ezért nagyon fontos megérteni azt a helyzetet, amelyben vagyunk.]
Ott vagyunk ahol kezdetben, a tiltott fánál. [Pontosan ezért sem elavult könyv a Biblia, mert a történelmi időtől függetlenül szólítja meg az embert, mégpedig az Isten és az ember közti viszony fennállása alapján, amely adott esetben időtálló helyzetre vonatkozik.]
Ha eszel róla, a magad ura akarsz lenni, a saját értékítéleted szerint döntöd el, hogy számodra mit jelent a jó és a rossz fogalma/irányadó mértéke. Vagy elfogadod annak törvényeit, Aki alád tette az életkörülményeket és belehelyezett egy élettől lüktető, életet kiszolgáló bolygó körforgásába, és a saját anatómiai testfelépítésedbe, amit szüleid által örököltél. Az ateizmus döntése erről szól, és nem arról, hogy van-e Isten vagy nincs, van-e a rendezett dolgok mögött intelligencia, vagy sem. Legalábbis számodra…
„Fizikusként egy sajátos szemszögből nézem a természetet. Rendezett, szép univerzumot látok, amelyben szinte minden fizikai jelenség néhány egyszerű matematikai egyenletből megérthető. Látok egy univerzumot, amely - ha kissé másképp lett volna felépítve - soha nem szült volna csillagokat és bolygókat, nemhogy baktériumokat és embereket. És nincs jó tudományos oka annak, hogy a világegyetem miért nem lett volna más. Sok jó tudós ezekből a megfigyelésekből arra a következtetésre jutott, hogy egy intelligens Isten döntése a szép, egyszerű és életet adó tulajdonságokkal rendelkező univerzum. Sok más, ugyanolyan jó tudós ennek ellenére ateista. Mindkét következtetés hitbeli álláspont. Nemrégiben a filozófus és a régóta ateista Anthony Flew meggondolta magát, és úgy döntött, hogy ilyen bizonyítékok alapján hinnie kell Istenben. Ezeket az érveket szuggesztívnek és támogatónak tartom az Istenbe vetett hitben, de nem meggyőzőek.” /William D. Phillips - Nobel-díjas/ »E
Az ateisták számára azért nincs Isten, mert feltétlen ragaszkodnak az önirányítás autonómiájához, mert a belső énjük, az egójuk nem tűri a felsőbb irányítást. Olyan ez, mint amikor egy általad készített robotnak szabad akaratot adsz, és rögtön ellened fordul, pedig szeretetből alkottad, hogy partner legyen veled, élvezze a tudatos lét örömeit. De ő inkább a feltétlen szabadságot választja és ellened fordul. Az ateisták ugyanezt csinálják Istennel!
A tudományos bizonyíték azért kell/lene/ nekik, mivel tudják, hogy a tudomány, mint anyagvizsgálatra berendezkedett eszköztár képtelen kimutatni Istent, mivel az Isten egy szuperintelligens, személyes, tudatos háttérerő, ami az egyébként önmagában láthatatlan energiát láthatóvá, folytonosan történő anyaggá sűrítette. Kezdve azzal, hogy az elemi részecskék mozgásának törvényt szabott, azokat mintegy erőburokba zárta /a mozgás az anyag elválaszthatatlan tulajdonsága / – amivel egyébként a fizika foglalkozik.
„Az atom magja pozitív töltésű és semleges részecskéket tartalmaz - leegyszerűsített modell szerint. A hasonló pozitív protonok közötti kölcsönös elektrosztatikus taszítás széthúzná a magot, ha nem lenne az az "erős erő", amely a magot összeköti.
Tehát a világegyetemre rákényszerített aktív erő van, amely aktívan tartja össze az anyagi világ atomjait pillanatról pillanatra, napról napra, évszázadról évszázadra. Az atomok csak azért "stabilak", mert az erő és az energia rendszer "kívülről" érkezik fizikai nukleáris megkötő mezőikbe.” /Lambert Dolphin - fizikus/
A fizika ateista szárnya úgy gondolja, hogy az anyagnak a tulajdonsága, hogy a spontán ősrobbanással létrehozta és rendszerbe is állította azokat az alkotóelemeket, amik az univerzumot felépítik. Nincs mögötte semmiféle intelligens erő. De ha arra gondolunk, hogy pl. a tűzijátéknál látható különféle alakzatok /effektek, csokorbombák/ sem sem önszerveződőek, hanem a robbanótöltetbe bele vannak tervezve és építve azok a paraméterek, amiknek köszönhető a sok különféle forma /tehát a pirotechnikai háttér intelligencia el van rejtve benne/, akkor mennyivel inkább szükséges háttér intelligenciát feltételezni az olyan hatalmas paraméterű dinamikus tűzijáték esetében, mint a minket körülvevő univerzum anyagi formát öltése. [Amit Nagy Bumm-nak, Ősrobbanásnak neveznek!]
Az ősrobbanás maga egy "finoman hangszerelt esemény," Az ősrobbanást tévesen nevezik el annak, ha ezzel a kifejezéssel kaotikus robbanást értünk. Eric Carlson csillagász úgy írja le, mint "egy hihetetlenül, nagyon rendezett /intelligencia által vezérelt/ eseményt, épp az ellenkezőjét egy kaotikus eseménynek."
Hasonlóképpen még egy szék alatt is intelligencia van, amin ülve az ateista megfogalmazza unintelligens /a véletlen tudományára hivatkozó/ álköveteléseit Istennel szemben. Aminek lényege: „A véletlenben nem kell hinni, itt van a szemünk előtt, milliárdnyi galaxisban milliárdnyi csillag körül keringő bolygók tömegén kavarog az anyag, pár milliárd év alatt azért elég sok minden megtörténhet. Ez még mindig sokkal jobb magyarázat, mint a hézagok istene, ami semmit nem magyaráz meg.” /Általános ateista álláspont./
Tehát inkább a holt anyag, mint egy intelligens lény. S máris meghoztuk intellektuális döntésünket: inkább vagyunk a magunk urai, ha a totális abszurdumot is tesszük létünk egzisztenciális alapjának – kinek mi köze hozzá! Itt mutatkozik meg az egyéni döntés felmérhetetlen súlya, hogy az illető vonzódik vagy taszítódik-e attól a valamitől /vagy ahhoz a valamihez/, ami lényegében a tudomány számára teljességgel hozzáférhetetlen: hogy vallom-e valami mögött az intelligenciát vagy tagadom – ami teljességgel szabad akarati döntés. [A tényeknél fontosabb a tényekhez való hozzáállás: jelen esetben a tény a háttér intelligencia megléte, hogy azt miből vagy kitől származtatjuk?]
Mert ettől ember az ember – hogy intellektuális döntéshozó kvalitása van, képes elbírálni és felülbírálni, hozhat jó döntést és annak ellenkezőjét is. Az önerőből kavargó anyag - vagy - intelligens erő által rendszerezett anyag. Amit a tudomány vizsgálni képes, az az anyagmozgás és annak törvényszerűségei, de a mozgató erő hovatartozása a róla döntő fél kompetenciája. A tudományra lehet hivatkozni is, arra hozzuk fel bizonyítékként, amire akarjuk. A kínai nagy fal és amit mi magunk emelünk Isten ellen, ugyanaz a nagy fal, csak az egyiknek anyagi testet adunk, a másikat magunkban hordozzuk. Nem a testünkben, hanem a szellemünkben. Ugyanezt tette Isten is, amikor a benne lévő szellemnek testi kivitelezést adott a teremtéskor.
Az Isten nagysága ebben is felülmúlhatatlan, mert bevállalta, hogy hogy rábízza a döntést az emberre, kitette a felkínált partnerséget a teljes elutasítás lehetőségének, mert hiszen előre semmire nincs garancia, hogy az ember hogyan fog dönteni. Amit az Isten tehetett és meg is tett, hogy a teremtése által ajánlotta a szeretetét, és az elbukás után is a gondviselését, hogy akik mégis mellette döntenek, azoknak végül olyan jó legyen, ahogy Ő kezdetben elgondolta. Ellenben akik ellene fordulnak, azok – miután próbaidős vállalkozásukban teljes kudarcot vallanak globális autonómiájuk szétterjedő visszásságai miatt – megkapják megérdemelt jutalmukat.
[A tudomány területéről nem lehet betörni a Bibliába. mivel a tudomány egy késői módszertana a késői kor embereinek, akik önmaguk által előre meghatározott világképpel rendelkeznek, amely eleve nem ad lehetőséget más nézet futtatásához – csak mint magánvélemény. Nos ez a korszellem stratégiája Isten ellen.]
Amit pedig tudomásul kell venni: ez az öntörvényű alapállás az alaptétele a minket körülvevő társadalomnak, mivel ez a világot uralók megkövült filozófiája, amire be vannak rendezkedve – hogy nem tartoznak felelősséggel senkinek! S máris megértjük, miért mondja a Biblia, hogy aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. S meg is indokolja miért... vö. 1János 2:15-17.
„- Ma a világot multinacionális cégek irányítják. Ebben a csoportban pedig nincs egyéni felelősség, többségi, titkos szavazás van, és csak olyan döntést hoznak, amely ennek a csoportnak a profitnövekedését szolgálja. Kiszámolták azt, hogy ha a mai viszonyokkal, termeléssel számolva gazdálkodnánk itt a Földön, akkor nem lenne éhezés és nyomor, mindenkinek tisztességes megélhetése lenne.” /Dr. Vida Gábor akadémikus professzor nyilatkozata 2006. 08.30. Helyi Téma/
Ezeknek a bevezető gondolatoknak a fényében lássuk az ateisták legkülönfélébb nyilatkozatait, hogy miért utasítják e Istent, miért nem hisznek benne? Meg fogjuk látni, hogy ugyanaz az alapállás, alapgondolat köszön vissza mindegyikben: - a szabad akarat szubjektív megnyilvánulása, amely annyiban különbözik a többiekétől, amennyiben más és más személyiségbeli tulajdonságokat mutatnak fel azoknak képviselői.
Az istentagadás törzsfáján szétterülő ateista nyilatkozatok
1., „Mennyivel egyszerűbb lenne, ha hinnék istenben! Na, nem mintha bármi okom lenne rá. Ha létezik is, egész biztosan totál diszfunkcionális alak. Semmiben, soha nem segített.”/D. Tóth Kriszta/
Megjegyzés: Isten válasza az ilyen típusú hozzáállásra: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik... Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Zsidók 11:6; Jakab 1:5-8)
Valakinek, akinek se keze, se lába – egyébként okom sincs rá, hogy létezőnek jelentsem ki – számomra igen ellenszenves, még soha sem segített teli csomaggal felmenni a lépcsőn. Bezzeg, nem létező dolgok: az univerzumban összevissza kavargó anyag önszervező képessége létrehozta kezem-lábam. Egyébként menjen be egy gyárba, és nézze meg, unintelligens önszerveződő folyamatok mit hoznak létre? A „Hogyan készül?” Tv sorozat éppen az ellenkezőjét mutatja, nem önszerveződést, hanem háttérszervezést. A gyárban a silányabbhoz fejlesztés kell, a természetben a bonyolulthoz elég a véletlen/spontán/céltalan fejlődés!? [Ezt az ész mondja, vagy az önbefolyásolt szubjektum?]
A hit is olyan: erőfeszítés általi fejlesztés kell hozzá, a hitetlenséghez meg elég a kézenfekvő tagadás csökönyössége, és magától kifejlődik. [Illetve, ez az alapállapot, mindenki innen indul, senki nincs istenhitre programozva a születésekor.] Hogy valakit a nem létező milliói ne segítsenek ki a bajából, mennyi erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ez a hitetlenség benne kifejlődjön? Netán a hitetlenségben való bizalom az a szellemi tőke, amit létrehozott? Ez egy olyan gyorstalpaló tanfolyam, aminek a végeredménye már az első pillanatban kézenfekvő. A hitetlenség tehát kényelmes, praktikus és magától értetődő. Elegáns hivatkozási alap arra a szellemi szegénységre, amely a korlátlan szabadság tudatát nyújtja az elmúlás véglegességének a keretében.
2., „Mivel nem vagyok hajlandó egy olyan isteni szervezőelv közbeavatkozásával magyarázni a világot, akinek a cselekedetei számomra még magánál a rejtélynél is rejtélyesebbek, nem marad más választásom, mint bizonyos mértékig homályban élni. És én elfogadom ezt a homályt.” /Luis Bunuel/
Itt a hitetlenség valódi oka nem a rejtély vagy a homály – mert hiszen az unintelligens anyag önszerveződésében még több homály és rejtély van -, hanem a homály biztosította önrendelkezési jog igénye. A zsidó nép ókori vezetőiről mondja Isten a próféta által a Bibliában: „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!” (Ézsaiás 28:14-15)
Itt az egoista uralkodás igénye forog fenn, amivel magát vezeti a maga uraként. Ha jönne Isten számonkérése – de szerinte nem jön, ebben van a homály. /A teremtés ha rejtélyes, az ítélet még inkább homályos!/ A hazugság és csalás pedig abban, hogy az intelligens háttérszervező elvet unintelligens, véletlen, önszervező elvre cseréli – nyilván hogy a maga uraként a maga választotta irány és elvek szerint éljen. Ebben a tekintetben a demokrácia is egy fedőnév: elvetjük Isten uralmát /a teokráciát/, a magunkéhoz ragaszkodva. Meg lehet tenni, ezt jelenti a szabad akarat, de a törvény ez: ember választ, Isten végez. (Vö. Galata 6:7) Csak mivel sokáig várat magára az Isten végzése, a homályt választó ember nyeregben érzi magát és az útját sikeresnek.
3., „Az, hogy jó volna hinni, hogy örök megnyugvás lenne hinni, az nem ok arra, hogy higgyek. Mert nagy a tévedés lehetősége, és sok a helytelen idea. És akkor elvész az ész, az értelem.” /Teller Ede/
Ez is kibúvó az ész nevében, mintha az emberi ész behatolhatna az anyagvilág eredetébe és a határain túlra. De nem tud: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)
„Hit által fogjuk fel, hogy a világrendszerek Isten szavára szerveződtek rendbe, úgyhogy amit látunk, az azokból lett, amik nem válnak láthatóvá... Hittel értjük meg, hogy a korokat Isten szava illesztette egybe, hogy a nem láthatókból támadt az, amit látunk... a hit(hűség) számára érthető, hogy a korszakokat Isten beszéde illesztette egybe, úgy, hogy a láthatatlanból lett a látható... Hitünk által értjük meg, hogy a Világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.” /UV; Csia; Vida; Egysz. fordítások/
Ugyanazt mondja mindegyik fordítás, hogy az értelem eszköze a hit, amivel ezt a nem mindennapi, speciális információt meg tudjuk ragadni. Tehát ki van zárva, hogy a bibliai hit az értelem ellenében történne, ahogy az ateizmus mondja. Könnyű a hívőnek, mert kizárja, félredobja, nélkülözi az értelmét, amikor hisz. Korántsem így van. Hanem a hit egy ugyanolyan eszköz, mint mondjuk egy sífelvonó, amivel megközelítjük a hegyet, vagy egy fülhallgató, amivel meghallgatjuk a zenét. Vagy egy szótár által értjük meg azt a bizonyos idegen nyelvet.
A bibliai hit abszolút nem hiszékenység /mint sok esetben az ateista hit – pl az akármennyi időn át kavargó anyag életszervező képessége/, hiszen maga a Biblia definiálja: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)
„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” (Egyszerű ford.)
Az intelligens értelem bevetésével meg kell győződni a hit tárgyának valóságosságáról – annak ellenére, hogy azt nem látja /nem látható/. A Biblia igényt támaszt arra, hogy az istenhívőnek legyen fizikai szemtől független látásmódja, ami az értelemmel /elme/ és érzelemmel /szív/ való megragadás kombinált képessége. A tudomány is megkülönbözteti az „érzelmi intelligenciáját” (EQ) az értelmi „kognitív intelligenciától”/IQ). Csak ebben 2 ezer évvel lemaradt a Bibliától, mint annyi másban.
„… hogy miután szívetek szeme megvilágosíttatott, tudjátok, mi az a reménység, melyre elhívott benneteket, mi az a dicsőséges gazdagság, melyet örökségül tartogat a szentek számára,” (Efézus 1:18)
Az Isten létezésének a hit-tudása is ez a kategória: „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róma 1:19-20)
Tehát az adott alkotásból tükröződik az alkotó, különösen annak intelligenciája. [Pl. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – regény és filmváltozat.] Annak tagadása is azon alapul, hogy az elmének meg van jelentve a tagadás tárgya. Nem véletlenül tagadják olyan nagy vehemenciával az ateisták azt a valakit, Aki van – és nem azt, Aki nincs! Ez a továbbiakban idézett nyilatkozatokból is kiderül.
4., „Nem arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista magyarázatát. Ellenkezőleg - először elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagi folyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tudományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgálnak - nem számít, hogy ezek a magyarázatok ellentmondanak a józan észnek és összezavarják a be nem avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /Richard Charles Lewontin genetikus/
Rendkívül kifejező a fenti nyilatkozat, amely az elutasító hozzáállás szellemi bebetonozása többes számban a tudósok részéről. Ez ellen felesleges intellektuális, bizonyító erejű érveket bevetni, mert ez olyan, mint amikor valaki válni akar. Hajthatatlan és álláspontjában kimozdíthatatlan. Bármilyen békülési tárgyalás meddő eredménnyel zárul.
De az elutasítással szemben a megragadás más utat jár be, ott éppen az észérvek számítanak, a megfontolt átgondolás és a konzekvenciák abból történő levonása.
Más színvonal tükröződik egy kőbaltából és más egy szamurájkardból. Nem kis rafináltság van abban, hogy egy órából a tudomány nem következtet annak készítőjére, nyilván mert nem is akar! Ugyanígy Istenre sem a komplex, rendezett univerzumból, mert nem is akar! De mint láttuk, ennek az ego az elsődleges oka, azért van előre eldöntve a kérdés.
A kő létrejöhet energiából, de egy gép, például egy egyszerű óramű, már intelligens készítőt igényel. A világ bonyolultsága és összefüggései pedig egy magasabb teremtő intelligencia feltételezését kívánják meg.
Erre vonatkozóan van kijelentés a Bibliában, amely szerint JHVH Isten Fia, Jézus Krisztus:
„hordozza (tartja fenn) a mindenséget hatalma beszédével,.. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.” (Zsidók 1:3, Vida ford.; 1Korinthus 8:6)
A Fiú volt az Isten beszéde által létrejött teremtés ügynöke /kézműves – vö. Példab 8:30/ Nem szabad azt gondolni, hogy a Fiú a világ holt súlyát viseli a vállán, mint Atlasz a mennyet a görög mitológiában. A φέρω árnyalata egyáltalán nem statikus, hanem dinamikus: a Fiú gondviselésében fenntartja az univerzumot, és elszánt útján tovább vezeti a kiteljesedésig.
Az Isten végkifejletig történő fenntartó ereje ki van jelentve:
„Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen… És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (1Péter 1:5; Filippi 4:7)
Ezzel ellentétben ha a vallás bármelyik tudományhoz hozzászokik, az megnyomorodik. Amikor a tudomány kudarcot vall, a vallás bukik vele. [Lásd a katolicizmus evolúcióhitét.]
Az ész nem ok arra hogy higgyünk, hanem az ész eszköz arra, hogy higgyünk! Ésszel lépünk a hit lépcsőjére, ami megtart, mert nem vak hiszékenység! A sok helytelen idea pontosan az ész bevetése által lepleződik le, az észt tehát nem felcseréljük a hittel, hanem kiegészítjük, párosítjuk a kettőt.
5., „Kezdetben az ember minden körülötte lévő tárgyat, melyen korlátlan uralma nem volt, gondolkodó, akaró lénynek nézte, melynek kegyét meg kell nyernie. Mindegyiket megtette kisistennek. Volt annyi istenkéje, hogy se szeri, se száma. Mikor ez kezdett kissé kényelmetlen lenni, s mikor gondolkodása is fejlettebb lett, bizonyos eszmék leszűrésével az istenek számát megcsappantotta. Így lett a panteizmusból polyteizmus, ebből monoteizmus s ebből – ateizmus.” /Bartók Béla/
Jócskán szemellenzős, beszűkült látásmódú levezetés, csak éppen nem alkalmazható a bibliai hitre, az ugyanis egy kívülről történő bejövetel által terjeszkedik, és nem a kövér téveszmék szálkásításának története. Két idézet is mutatja ezt:
„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem... Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül [azt], akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Jelenések 3:20; 10:13-17)
Azonkívül bizonyos eszmék leszűrése/letisztulása miért vezetne el az ateizmushoz, ennyi erővel a valódi istenhithez is elvezethet a gondolkodás fejlődése, kiváltképpen ha meg van támogatva egy olyan kinyilatkoztatással, amiben legalább annyi összefüggés van, mint az univerzumban, nem véletlenül ugyanaz a szerzője mindkettőnek. Na persze, erről az ateistának más véleménye van. A hiszékeny hit csodákra képes: - a véletlennek emlékművet emel /ami saját maga, állati elődökkel/, az intelligenciát meg levegőnek nézi. Csak a saját alkotásaira büszke, minden más magasan szervezett /biológiai/ objektumra ráfogja, hogy magától szerveződött. [Tehát nem valamilyen tény dominál, hanem egy tényesített, személyiségfüggő idea, amit a tudomány az eszközeivel sem követni, sem kezelni nem tud.]
Az ateista felfogású nő befonja a haját, mert az magát be nem fonja, csak éppen magát a vak anyagra hagyatkozva létrehozza. Hát a műszívet ki hozza létre? A mérnök-tudós. És az eredetit? A véletlen! Minden eredetit a véletlen alkot, amiknek másolatát a mérnökök hada, intelligenciájuk maximumát bevetve. Érdekes, hogy milyen összefüggések vannak az ateista gondolkodás és a komplex szervezettségű dolgok között. Vagy éppen nincsenek.
Vegyük észre: »ha az egyszerűbbet megtervezik, míg a bonyolultabb magától lesz« az egy márkajelzés, amit ateizmusnak hívnak. Az ateista intelligencia ebben merül ki, a saját alkotását ajnározza, az őt meghaladó intelligenciaterméket meg lekicsinyli, semminek tulajdonítja. Krisztus anno leleplezte ezt a hozzáállást, amikor ezt mondta: „Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (János 5:44) A Nobel-díj dicsősége, amit a tudósok keresnek, ellentétben van az istenhittel, ezért nem is csoda, ha nem találják meg! [Megint a szuverén döntéshozatal kerül előtérbe, valaminek a megtalálása már a keresést megelőzően eldől: ha nem is keresünk valamit, nyilvánvaló, hogy nem is találjuk meg!]
6., „Az ateisták teljes mértékben felelősek tetteikért és életükért, hibáikat és rossz cselekedeteiket nem háríthatják át túlvilági kísértőkre, és nem reménykedhetnek egy jóságos isten kegyes megbocsátásában! Ezt belátva erkölcsös magatartásuk önkéntes, nem egyszerű szabálykövetés, hanem életforma.” /Álló Géza/
Sajnos Álló Géza tétele éppen hogy nem állja meg a helyét. Látva pl. a túlzsúfolt börtönöket, stb. szerintem még ő sem hiszi, amit mond. Egyébként az ateista hit csodákra képes, aminek alapján elhiheti, hogy az ateisták erkölcsös magatartása önkéntes. Amíg mondjuk az autóját el nem lopják. Az önkéntességen akkor sem esik csorba, esetleg az erkölcsös magatartáson.
[Természetesen itt arról van szó, hogy az ateista öntudatosság gyümölcse a jogkövető magatartás, aminek semmi köze bármiféle Istentől tanult erkölcsösség. Csak azt felejti el, hogy az emberben van egy rejtett, beépített lelkiismeret, ami már az öntudatos döntésekkel egy időben megnyilvánul – függetlenül a tanult dolgoktól.
Az ókorban Isten sok kánaáni népet kiirtott, akik nem rendelkeztek írott törvénnyel Isten akarata felől /mint a zsidóság/. Álló Géza nyilatkozata pont azt bizonyítja, hogy lehettek volna erkölcsösek is, mint sok ateista az. Belőlük könnyebben lesznek tudatos istenhívők, mert a lelkiviláguk közel áll az írott evangéliumban kijelentett istenképhez, ha viszont tudatosan elzárkóznak, akkor az erkölcsiségükben mégis van egy fonákság, egy kiskapu, hogy a szuverenitásuk függetlenségét nem hajlandók föladni.
Márpedig az isteni önátadás mint istenhit éppen annak a záloga, mint egy házasságkötési szövetségi elvnek: - szeretet által egy testté lettünk, egymást támogatjuk, amíg élünk! -
A Biblia egyik leggyönyörűbb vallomása ugyanezt az érzelmi-szellemi kötődést mutatja, amikor valaki nem csak barátot, de Istent választ magának: „Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Rúth könyve 1:16-17)
Amikor valaki Istent, a Biblia [JHVH/Jah/Jahveve/Jehova] Istenét választja, azzal azt fejezi ki, hogy tudatosan követi és minden körülmények között ragaszkodik Isten alapelveihez, amiket az egész emberiség számára hozott és a Bibliában leíratott, mert ez a záloga a társadalmi jólétnek, a bolygó virágzásának, a béke univerzális fennmaradásának.
Ezt bontotta meg kezdetben a szellemi közegben történő lázadás annak az angyalnak a részéről, aki később Sátánná lett, aki rávette Évát a tiltott fa gyümölcsének evésére, ami az egész földi lázadást elindította. Ennek a kiteljesedése a világméretű ateizmus, az ember önvezetésű jogigénye, hogy korlátlanul a maga ura legyen, felelősséggel ne tartozzon /esetleg olyannal, amit könnyen ki lehet játszani, vagyis az emberi törvényeket/. És hogy ez a korlátlan szabadság mivel jár – le lehet mérni a bolygó állapotáról és a társadalmi bűnözés szintjéről – aminek a korlátai le vannak döntve.
Már ott tartunk, hogy a korrupcióra senki nem kapja fel a fejét, majdnem természetesnek veszik, ugyanakkor hivatkoznak a fejlett társadalomra, amelynek megannyi vívmánya a szekuláris felvilágosodás következménye. Mondjuk többet ér egy festmény, mint az emberi élet, stb. És az sem igaz, hogy az ateistának nincsen istene, mikor a pénz az, és akinek van Mammon-útlevele, nagyobb lehetőségei vannak, mint akinek nincs. Az Isten Igéje be is azonosítja ezt a kötődést, hogy akiknek ez az első számú mozgatórugójuk az életben, azok hová, kihez tartoznak:
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Máté 6:24)
Ateista életcélnak elmegy, a történelem meg is mutatja, hogy a hatalom és a pénz szeretete mennyi emberáldozatba került. Nem mintha számítana, mert ma sem számít, a cél átgázol a tömegeken, és a milliók járulékos vesztesége előre be van kalkulálva. /De ez már az evolúciós világnézet természetes kiválasztódás szerinti nézőpontján alapszik. Elvégre állat az ember, származásilag a férgekből nőtte ki magát. Aki pedig erről mást gondol, az vessen magára, mert tudományos szempontból el van maradva!/]
7., „A Megváltó nem más, mint egy agytumor.” /Kal Péter Mihály/
Hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán ezt tanítanák, nem hinném. A Bibliában Isten a legnagyobb szeretetét a Fia feláldozásában ajánlja, amivel visszavásárolja a magát bűnnek eladó emberiség engedelmes tagjait. Aki rabszolgákat akar szabaddá tenni, meg kell fizetnie az árát, az emberiség pedig a bűn rabszolgája lett, és azzal nincsen felszabadítva, hogy a liberális ateista a bűn fogalmát nem hajlandó tudomásul venni.
„Minden magától lett, úgy élek, ahogy akarok, kinek mi köze hozzá!” /Ateista alapelv/
Azzal utasítják el Istent, hogy semminek semmi értelme, és élj úgy ahogy neked tetszik. De ezzel nem megoldják a problémákat, hanem növelik a zűrzavart és a káoszt. Aki törvényt szabott az univerzumnak, törvényt szabott az embernek is, ennek elutasítása a szemükben nem agytumor, hanem a felvilágosodás mekkája. Ezt nevezi fejlettebb gondolkodásnak Bartók Béla. Ha az általános korrupció növekedésére gondolunk, ezt akár erkölcsi degenerálódásnak is nevezhetnénk.
8., „Minél jelentősebb egy tudós, annál kevésbé hisz Istenben, míg az átlagember nem egyszerűn vallása hagyományaihoz ragaszkodik, hanem kifejezetten igényli Isten jelenlétét mindennapjaiban.” /Marosán György/
A tudósokat az egójuk vezeti, meg a tudományos felfedezésekhez való viszonyulásuk. Marx György mondta egy rádióinterjúban: "Ha valaki ismeri a végső világképletet, nem érdemes fizikusnak lenni." Vajon miért nem? Ha Istené a dicsőség, mi marad neki? Meghajlás, elismerés és imádat. Na azt már nem!
Az Isten minél nagyobb zseni, annál nagyobb a tudós ellenállása. A jelentős tudósokra ez jellemző, a beképzeltség huszármentéje. Minél jobbad dülleszti a mellét, annál több kitüntetés fér rá. Ne hogy már Istent illesse a dicsőség – hiszen nincs is. Csak az egyszerű átlagember agyában. De meg is van írva:
„Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan [hívattak] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” /1Korinthus 1:26-29)
9., „A családom zsidó, buddhista, baptista és katolikus. Én viszont nem hiszek az emberek által alkotott vallásokban.” /Whoopi Goldberg/
Ezek közül a zsidó vallást nem ember alkotta, hanem Isten hozta létre a zsidó népet Ábrahámnak tett ígérete alapján, hogy utódait igen megszaporítja. Azonban ezt a vallást a Jézus Krisztus alapította kereszténységgel megszüntette. Viszont ez utóbbi nem azonos a kereszténység egyházaival, mivel azokat teológusok filozófiái szennyezték be és szennyezik mind a mai napig. A gond az, hogy az illető az Isten által alkotott vallásban sem hisz, hiszen mindet egy kalap alá veszi. Ezzel megspórolt sok időt magának, ami az eredményen meg is látszik: magát szakértőnek feltüntetve mond laikus és földhözragadt véleményt.
10., „Minden isten és babona az emberi elmében gyökerezik.” /Matt Ridley/
Magát okosnak mutató ember véleménye, amelyben van okosság is, mégpedig, hogy az elméjében gyökerezik, mivelhogy az esze az elméjéhez köttetett. És mivel a tudomány az észt kimutatni nem tudja, ennélfogva nincs is. Mert ha ki tudná mutatni, Isten intelligenciáját is kimutatná /ami az univerzumból tükröződik/, amire viszont nem hajlandó. Marad az a felfogás, hogy az istentelen ateista babonaság is az ember elméjében gyökerezik. Mégpedig olyan szinten, ahogyan azt az indítékok neki megszabják.
11., „Felejtsd el Jézust! Csillagok haltak meg, hogy te megszülethessél.” /Lawrence M Krauss/
Mi köze van a fizikai törvényeknek engedelmeskedő anyagnak ahhoz a programhoz, ami az életet vezérli és az élőlények millióinak millióféle fennmaradását garantálja?! Ilyen alapon a négy évszakot is felhozhatja, meg a hold gerjesztette apályt és dagályt is, hogy nekik köszönhetjük az életünket. /Stb./ Csak az a probléma, hogy minél több finomhangolt működés dajkálta páholyban ring az élet, annál inkább szükségszerű feltételezni, hogy azoknak háttere nem a véletlen, hanem az intelligens háttérerő.
Egy filmsorozatban egy fiatal nő eltévedt a sivatagban, és az őt kutató keresők úgy találtak rá, hogy időközönként egymásra rakott 3 db követ, amiből arra következtettek, hogy azok az ő jelzései voltak. Az univerzum több intelligenciát mutat, mint 3 db egymásra rakott kő, mégsem hajlandók egy magasabb intelligenciára következtetni. Inkább egy vak csillagrobbanás az élet oka, mintsem egy DNS programot létrehozni képes intelligens erőhatás. Vagy az illető nincs tisztában, milyen bonyolult egyetlen sejt működése? Ha tisztában volna, nem tulajdonítaná egy unintelligens csillagrobbanásnak - de soknak se, mert abból még nem alakul ki szervezett intelligens rendszer.
12., „Amikor Isten létezésének bizonyítása a tét, az ember könnyen fittyet hány a logikának.” /Ron Aharoni/
Miért logikusabb egy hihetetlenül magasan szervezett rendszert, és az azt kiszolgáló háttérapparátust unintelligens véletlennek tulajdonítani, mintsem intelligens háttérerőnek? A szervezettség egyre magasabb szintjei egyre nagyobb véletlent indukálnak? Mondjuk egy angol-magyar fordítóprogram minél magasabb szintű, annál indokoltabb több nem minősíthető véletlennek, meghatározhatatlan folyamatnak tulajdonítani azt? Ez az alapállás nem inkább az emberi ostobaság fokmérője, amelyet nyilvánvalóan ellenséges érzületű világnézet diktál?!
13., Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, ám mégis primitív legendák gyűjteménye, amelyek emellett meglehetősen gyerekesek is. Legyen az bármily kifinomult is, semmilyen magyarázat sem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről.” /Albert Einstein/
Mi tette tudós zsenivé Einsteint, ha nem egy olyan világegyetem, amelynek a feltérképezéséhez komoly agyakra volt szükség? Egy nagy kiterjedésű iszaptenger vizsgálata akármilyen szakadékban nem igényel semmiféle intelligenciát, nincs is rá szükség. Esetleg gumicsizmára, ámbár azt is megtervezik a gumigyárban.
Az univerzum meghódításának eszközei, ha egyre magasabb szintű és bonyolultabb eszközöket igényelnek, és egyre kifinomultabb tudást, az pontosan arra bizonyíték, hogy amit meg akarnak hódítani vele, az sem piskóta, hanem hihetetlenül magasan szervezett, anyagba zárt intelligencia-rendszer.
A Biblia ugyanilyen magasan szervezett, egymással összefüggő, időben kibontakozó prófécia és tanításrendszer, amit azonban egy kintről fitymáló, lekicsinylő, fennhéjázó személy sosem fog tudni átlátni, mert nem kutatja az összefüggéseket, mivel az időt rabló és fáradtságos foglalkozás a számára. Pl. mi a Bibliában a törvény és a kegyelem viszonya, hogyan függ össze és hogyan válik szét, ahogy a történelmi idő halad előre? Dunsztja nincs, Einsteinnek sem volt. Két helyen nem lehet egyforma szinten kutatni, ahol nem kutatott, buta maradt.
Látott már valaki kígyó farkat kanyarogni, vagy madár szárnyat föl-le mozogni? Ki az az ostoba, aki azt gondolja, hogy a farok tekergeti a farkat és a szárny csapdossa a szárnyat? Hanem a kígyó az, amely a farkát kanyarogtatja, és a madár az, amely a szárnyát emelgeti. Márpedig ha a mozgásban van egy rendszer, és van mögötte egy program, az ugyan olyan, mint amikor a fizikai törvényeknek engedelmeskedik az anyag, és az univerzum egy finomhangolt programlefutást valósít meg. Elvégre egy berendezett szobának is speciális paraméter-összetevői vannak, az univerzumnak még inkább! [Olyan szoba még nem jött létre, amely magát rendezte volna be lakberendező nélkül!]
Erre mit mond az ateista fizikus? Az univerzum anyaga úgy funkcionál, mint a kígyó farka, amit a kígyó farka tekerget. Vagyis az anyagot maga az anyag mozgatja, mint a madárszárnyat maga a madárszárny. Nincs mögötte semmiféle programozott erő.
„Egy új tanulmány hasonlóságokat tárt fel az emberi agy, valamint a galaxisok kozmikus hálózata között… A tanulmány egyik legmeggyőzőbb meglátása magában foglalta az agy idegsejt-hálózat univerzumként való tekintését. Ez a hálózat körülbelül 69 milliárd neuront tartalmaz. Ha ezt a számot vesszük alapul, kijelenthető, hogy a világegyetemben legalább 100 milliárd galaxis található… az emberi agynak és az univerzumnak is meghatározott jellege, hogy hálózataiknak összekötött csomópontjai vannak… a kapcsolatokban meghatározott „megállapodási szintek" vannak, ami azt sugallja, hogy a két hálózat hasonló fizikai elvek eredményeként működik.”
Ezután jön a magyarázat: „Az elemzésünk által feltárt hasonlósági szint azt sugallja, hogy mindkét összetett rendszer önszerveződését valószínűleg a hálózat dinamikájának hasonló alapelvei alakítják, a gyökeresen eltérő skálák és folyamatok ellenére." [1.]
Vagyis önszerveződéssel magyarázza az összetett rendszert. Amivel egyébként mindent meg lehet magyarázni, amíg az ember által alkotott rendszerekhez nem jutunk, mert akkor rögtön előkerül az intelligens tervezői szellem, és az önszerveződésről egy kukkot nem szólnak:
„A technikai számítógép alapú rendszerek olyan rendszereknek tekinthetők, amelyek hardver és szoftverkomponensekből állnak… A komplex és összetett rendszerek jellemzője, hogy kifejlesztésük magas költségekkel jár, ezért az élettartamukat a lehető leghosszabb távra tervezik. Azonban a leggondosabb tervezés ellenére is a rendszerek folyamatosan változnak. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a rendszer tervezéskor meghatározott rendszer követelményekben merülhetnek fel hibák, amelyeknek megfelelően a rendszerben szükséges javításokat kell végrehajtani… A tervezett változtatásokat mind üzleti, mind technikai szempontból gondosan elemezni kell. A változások véghezviteléhez a rendszertervezés megfelelő tevékenységeit végre kell hajtani a megváltozott, illetve új követelményeknek megfelelően.” /RENDSZEREK TERVEZÉSE - [2.]
„ A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal több, sokkal fejlettebb, mint a létrehozott szoftver.” /Bill Gates/
„Genetikai anyagként a DNS felelős az összes ismert életért. De a DNS polimer is. Kihasználva a molekula egyedülálló természetét, a Cornell mérnökei egyszerű gépeket készítettek, amelyek biológiai anyagokból készültek, élőlény tulajdonságokkal.
Az általuk DASH-nak (DNS-alapú összeszerelés és a hierarchikus szintézis) nevezett anyagok felhasználásával Cornell mérnökei az ön-összeszerelés és szerveződés mellett az élet három kulcsfontosságú tulajdonságán alapuló anyagcserét lehetővé tevő DNS-anyagot készítettek.” /A mérnökök mesterséges anyagcserével „életszerű” anyagot hoznak létre - [3.]
Összeszerelés – készítés – létrehozás. /Természetesen biológiai anyagokból, nem az élettelenből, mivel a biológiai azt jelenti – élő anyag!/ Emberi munka, intelligens tervezés van benne. De ami a bonyolultabb, a DNS, az agy, az univerzum, az önszervezéssel magyarázandó. Ez az ateizmus törvénye, amiből nem engednek.
Hát ha valakinek fekete-fehér tévéje van, azzal színes filmet nem is fog soha látni, mert a probléma a készülékében van. Meg az ateista tudós látómezejében, amely csak mozgó atomsűrítményeket lát, de a rendszererőt nem látja, a háttér mozgatót, aminek következtében a mozgás /atomi szinten is/ történik, nem látja a funkciót, amit megvalósítanak. Mert nem is akarja látni. Csak azt hajlandó meglátni, amivel esetleg Nobel-díjat arathat, ha megelőz vele másokat.
Azért Einsteint bizony látta ezt, mármint az intelligenciát az univerzumban:
„A természet törvényszerűségeiben olyan magas rendű értelem /intelligencia/ nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkodás és rendszerezés ésszerűsége ehhez képest jelentéktelen gyenge visszfény!” /Albert Einstein: Mein Weltbild. - C. Seeling kiadása, Zürich-Stuttgart-Wien 1953. 21.1/
Ha pedig az anyagnak nincs teremtői tulajdonsága, mint egy sérült madárszárnynak nincsen koordinációs mozgása /csak összevissza mozgása/, akkor a koordinációs anyagmozgást „az emberi gyarlóságok kifejeződésének és termékének” tulajdonítani, tehát a rendszer mögötti szervező erőt – Istent –, az egy szegénységi bizonyítvány Einstein részéről – ha valóban ezt mondta. Ámbár állítólag azt is mondta, hogy az Isten nem kockajátékos. Meg azt, ha a tények nem felelnek meg az elméletnek, változtasson a tényeken.
Mit mondanak a materialista elméletek? Önszerveződést. Alátámasztják a tények a kevésbé intelligens emberi készítmények önszerveződését? Sehol nem támasztják alá! Mit tesznek tehát a tudomány materialista képviselői? Az univerzum magasan szervezett objektumai mögé beteszik az önszerveződés semmivel nem bizonyított elméletét. Amit már természetesen tényként kezelnek. Nekik ez a rések istene. Tehát az emberi teljesítményekhez képest változtatnak a tényeken, mely szerint a bonyolultabb van magától, és a kevésbé bonyolult az emberi tervező szellem terméke.
[Így könnyű ludaskását készíteni, ha önkavaró fakanalat használnak! Honnan szedik? Leakasztják az elméleti polcról. Az öntudatos ateista leszedi a polcról, amit oda föl is rakott. És el is végezteti vele a munkát, amit neki kinézett. Vagyis hogy magától – mert neki ezt nézte ki, ezt a szerepet szánta.]
14., „Az élet (az emberi életet is beleértve) véletlenszerű eseményekből keletkezett; véges lények vagyunk; és bármennyire is szeretnénk, önmagunkon kívül senki másra nem számíthatunk, senki sem véd meg bennünket vagy bírálja el a viselkedésünket, senki más nem ad értelmes életcélt. Nincs predesztináció, mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet.” /Irvin David Yalom/
Az élet nem keletkezett véletlenszerű eseményekből, aki ezt állítja, nem tudja mit beszél, nem ismeri a bonyolultsági fokokat, amiket a véletlennek meg kellene önerőből másznia. Előbb fog a létra a János bácsi hátára fölmászni, mint élet magától keletkezni élettelenből.
Hiszen még az élet programja sem él önmagában, a DNS, hanem rá vannak hangolódva az életfenntartó rendszerek, mint egy zenekar tagjai a karmesterre – ha elfogadjuk, hogy ő irányítja őket.
Aztán hogy mire számíthatunk vagy nem, az tényleg annak tükörképe, amit az élet keletkezéséről hisz: ha fölbotlott egy fűcsomóban, ahhoz nem az illik, hogy éppen ott álljon valaki, hogy felsegítse, hanem inkább, hogy egy jól megtermett faág még jól tarkón is vágja!
Ha valaki jól leitta magát, ne keressen magában józansághoz illő paramétereket. Ha meg az életét a véletlennek tulajdonítja, akkor „a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb élet” is csupán egy fantazmagória, amit bebeszél magának. Ha valaki egy színházban, előadás közben köt ki teljesen véletlenül, ne hogy már bebeszélje magának, hogy egy jó cél számára kártyázással agyonütni az időt, vagy gombfocizni, stb. Ezek gyenge pótszer-szövegek, és pont abból fakadnak, hogy az értelmes életkezdetet elveti/ megtagadja,
Itt megint az EGO jön elő, inkább az életet véletlenül magától keletkezőnek tartja, csak hogy arra tántoroghasson az életben, amerre neki tetszik. Ragaszkodom az élet értelmetlen keletkezéséhez, hogy én szabhassam meg az értelmet saját magamnak. Oké. Újsághírek: egy fiatalkorú fiú megerőszakolt egy lányt, fához kötötte majd meggyújtotta. A lány később valahogy kiszabadult, de a kórházban meghalt. Egy leleplezett szerb bűnszövetkezet tagjai megkínozták áldozataikat, és ipari darálón ledarálták. Megtalálták az emberi DNS-eket. A szerb elnök is nyilatkozott ez ügyben. Akinek az életeredete a véletlen, keres magának értelmet az életben, ki ezt, ki azt. Az ateistának ne mondja meg senki, hogy mi legyen az. Soroljuk az egyéb extrém életcél választásokat?
15., „Ateista vagyok. Édesanyám korán meghalt, és mi, hárman fiútestvérek együtt kerültünk be egy gyerekotthonba - ott pedig az ember előbb vagy utóbb mindenképp ateista lesz. De az élet misztikus, amint az is, ha éjjel nem tudok aludni, feltekintek az égre, és bámulom az egész világmindenséget.” /Szemerédi Endre/
Mi a frásznak töri magát az élet a halál felé, amikor kezdetben állítólag a halál törte magát az élet felé. Netán útközben meggondolta magát. Azért bukott föl az elején, hogy a végén lebukjon? Minek nézik az életet, vadkacsának, amelyik föl-le bukdácsol ész nélkül? Pedig a vadkacsa nem is ész nélkül csinálja. Csak az élet keletkezett az élettelenből az ész-nélküliek társasága szerint. A tudomány szerint biztosan nem, mert akkor képesek volnának akár egy élő fűszálat létrehozni – az élettelen alkotóelemekből. Ahhoz pedig füvet legelő állatok is kellenek, mert benövi a gaz a sztyeppéket, és ez előbb utóbb elég nagy gáz.
Mert bizony minden összefügg mindennel. Hogy képesek vagyunk bámulni a világmindenséget, ami bizony nem mindennapi dolog. Hogy mi tudjuk, hogy vagyunk, de az nem tudja, hogy mi vagyunk. Mert a mi eredetünk az agyunk képességeibe van írva, hogy nem lentről származunk, hanem föntről. A szellem magasságából, nem a holt anyag mélységéből. Az ateizmus – reá jellemzően – nem fölfelé mászik /mint az élet/, hanem lefelé, az élettelen felé. Onnan jött és oda megy. Közben van a kirándulás, a célok keresése. Pl. legyen minél több pénzed és jól kibulizzad magadat. Közben millió tonna számra szórd szét a szemetet.
Aki elszórja a földön szemetet, nem igen leskelődik az ég felé, nem igen tölti el áhítattal az. Mert akit lenyűgöz az ég tisztasága, szépsége és misztériuma, annak a szemét bántja a szemét, akárcsak egyetlen csikk is, nem hogy még eldobja. A gyerekotthon eldobottjait pedig amikor vonzza az ég, ez nekik egy belső jelzés, hogy a szeretet rejtélye olyan, mint az ég rejtélye. Lehet, hogy jelnyelven üzennek a csillagok, csak még nem értjük azt a nyelvet, csak kezdünk figyelni rá?! Ahogy a Biblia mondja a beavatott szavával:
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.” (Zsoltárok 19:2-6)
Jelent ez valamit egy ateistának? Ha a tudomány száraz lasszója befogja, akkor igen. Egyébként semmit. Buli, pénz, nő, csikkek szanaszét. „Isten valószínűleg nincs, úgy hogy nyugodtan élvezd az életet.” / Egy angliai buszkampány jelmondata - Richard Dawkins/ Tessék az étlap. Sokan fogyasztanak róla? Netán te is? Azt eszed, amit diktál az eszed – és a szíved. „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4)
16., „Nem vagyok semmilyen vallásnak a híve. (...) Toleráns módon viszonyulok hozzájuk, de egyik sem tudott meggyőzni. (...) Így, ezzel a tudattal nehezebb feldolgozni azt a problémát, hogy az ember élete véges. És hát azért ez a kérdés foglalkoztat elsősorban és minden más kérdés előtt.” /Nagy Attila Kristóf/
Meggyőzni az tud, Aki az Alkotó, illetve a Tőle származó üzenet. Ha tartozunk valahová, a szívünkön átszűrődő üzenet célba talál bennünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (János 10:27-28) Hallani a szót nem feltétlenül csak füllel lehet, hanem a szív és értelem sztetoszkópján.
Amikor a kis óvodás összeköti a számokat a képen és felismeri a mackót vagy az elefántot, akkor összeáll benne a kép, és felismeri az alakot. Amikor halljuk az üzenetet, és odafigyelünk rá, egyszer csak kezdjük kapiskálni, kezdjük érteni azt. Egyre inkább személyessé válik, egyre inkább megszólítva érezzük magunkat. És amikor a szívünk megdobban az üzenetre, az már egy kopogás a szívünk részéről az eszünk felé, hogy kezdjen el nyitni, kezdjen el odafigyelni. És ha a közeledésünk őszinte és komoly, akkor mintegy múltban gyökerező fátyol, lehullik az összképet behálózó lepel, és a homályból a fényre jutunk:
„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem... Mert örömmel jöttök ki [a hitetlenségből], és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek [amik eddig hatalmas akadályoknak tűntek, most útjelzők lesznek a számotokra], és a mező minden fái tapsolnak. [Összeállnak az eddig szétszórt adatok és információk egyetlen világos képpé.] A tövis helyén ciprus nevekedik [amik eddig úgy tűntek, hogy elválasztanak, most azok kötnek össze], és bogáncs helyett mirtus nevekedik [a tagadás látásmódja helyett a megértés villámfényei ragyognak fel], és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül [amely el nem töröltetik].” (Jeremiás 29:13, Ézsaiás 55:12-13)
A nyilatkozatok forrása nagy részben: https://www.citatum.hu/
Hivatkozások:
2. http://moodle.autolab.unipannon.hu/Mecha_tananyag/szoftverfejlesztesi_folyamatok_magyar/ch02.html -
3. https://news.cornell.edu/stories/2019/04/engineers-create-lifelike-material-artificial-metabolism
A 2. rész következik…
