motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. július 23., kedd

Krisztus trónja – mennyei vagy földi?

Krisztus trónjamennyei vagy földi?


  • Isten királyi széke az ég – és nem a föld (vö. Máté 5:34)
  • Krisztus az ítéletkor /2. eljövetel/ eljön az angyalokkal, és beül az ő dicsőséges királyi székébe – ami nyilván a mennyben lesz, hiszen az angyalokat biztosan nem hozza a földre. (vö. Máté 25:31)
  • Hogy a mennyei királyi szék körül angyalok vannak – ezt máshol is olvashatjuk. (vö. Jelenések 5:11)
  • Krisztus társuralkodói /a királyi papság – 1Péter 2:9/ is királyi székeken fognak ülni, nyilván a mennyben. (vö. Máté 19:28; Lukács 22:30; Jelenések 3:21)
  • A királyi székekre leülve uralkodnak /ezer évig /messiási országlás/, és ha a királyi székek a mennyben vannak, akkor ők a mennyből fognak uralkodni. (vö. Jelenések 20:4)
  • A 144 ezer /szent szellem által felkent és elpecsételt királyi papság/ a Báránnyal a mennyei (vö. Zsidók 12:22) Sion hegyén van és énekel a királyi szék előtt. (vö. Jelenések 14:1,3)
  • Amikor Pál írta, hogy „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez”, akkor nyilván a mennyben lévő trónra célzott. (vö. Zsidók 4:16)
  • A Fiú a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült, nyilván a mennyben. (Vö. Zsidók 1:3, 8:1, 10:12; 12:2; Róma 8:34; Efézus 1:20; Kolossé 3:1; 1Péter 3:22)
  • A Bárány a királyi szék közepette van, nyilván a mennyben. (vö. Jelenések 7:17)
  • A királyi szék a mennyben van: „ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben,” (Jelenések 4:2; vö. 16:17)
  • Isten a nagy fehér királyi széken ül, nyilván a mennyben. (vö. Jelenések 20:11)
  • A régi ég /lázadó szellemteremtmények/ és a föld /lázadó földi teremtmények/ eltűnése (vö. Jelenések 20:11) után leszáll az új Jeruzsálem /Krisztus kormányzói testülete, a királyi papság, a menyasszony-osztály), a szent város. (vö. Jelenések 21:2, 10)
  • A „leereszkedik” (gör: katabino/ szót magyarázva Dr. Varga Zsigmond J. az Újszövetségi görög-magyar szótárában ezt írja az 510. oldalon: „elvontan … minden jó adomány... felülről száll alá (Jakab 1:17; vö. még Jelenések 3:12; 21:2, 10)
-- Kiss Sándor az Újszövetségi görög-magyar szómagyarázatában pedig ezt írja a katabino-t elemezve a 472. oldalon: „alászállni – a jelenidejű melléknévi igenév azt jelzi, hogy amennyei Jeruzsálem alászállása folyamatos esemény /már most is „történik”/.”
  • Ha jól megfigyeljük, az új Jeruzsálem leszáll, de nem mondja, hogy a földre száll le. Ugyanígy 1Thesszalonika 4:16 szerint is leszáll /katabaino/ az Úr Krisztus, de itt sem mondja, hogy a földre szállna le!
  • A „leszállás” jelképes értelemben azt is jelentheti, hogy 'attól indul ki' valami, pl. tökéletes ajándék (vö. Jakab 1:17); ítélet (vö. 1Mózes 11:7); szabadítás (vö. ApCsel 7:43); életre keltés (vö. Róma 10:7)
  • A Jelenések 21:2, 10 is azt monja: „Isten t ő l szállott alá a mennyből, vagyis itt Isten különleges gondoskodása nyilvánul meg azon ígéretek szerint, hogy Ábrahám szellemi magvában /az új Jeruzsálem által/ megáldatnak a föld összes népei. (vö. ApCsel 3:25)
  • Mert Isten velük lesz és letöröl a szemükről minden könnyet. (vö. Jelenések 21:3-4)
  • Talán az új Jeruzsálem nem Isten tökéletes ajándék-gondoskodása az emberiség javára? Dehogynem! Ahogy Zsidók 11:40 írja: „Isten mi felőlünk /a mennyei elhívású Ábrahám magva felől/ valami jobbról /jobb szövetségről, mely királyi-uralkodási jogot biztosít – vö. Zsidók 7:22; Jelenések 20:6/ gondoskodott, hogy nálunk nélkül /akiket áron vettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül – Jelenések 14:4; Jakab 1:18/ tökéletességre ne jussanak /a földi örök élet reménységűek, akik számára Isten várost készített, mégperdig az új Jeruzsálemet” – vö. Máté 25:34, Zsidók 11:16/.
  • A Jelenések 21:3 görög szövege szerint a királyi szék felől /Károli úgy fordítja: „az égből”/
  • nagy szózat hallatszott, mely ezt mondta: „Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik”.
  • Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótárában a SÁTOR szó magyarázatánál írja: „A „szent sátor” ósz. fogalmi köréhez csatlakozó jelentéssel, mely a templom elődje, a szövetség külső jele, a szent nép találkozásának és Istennel való együttlétének /vö. Jelenések 21,3 is!/ helye.” (870. old.)
  • Isten sátora az emberekkel van, ez tehát /a fentiek értelmében/ azt jelenti, hogy Isten jelenlétének minden áldása kiárad az engedelmes emberiségre, és erre utal az a kifejezés is, hogy velük „lakozik” /görögül szkénoó/.

    • Ugyanez a görög szó található a Jelenések 7:15-ben is: „kiterjeszti sátorát” felettük.
    • Ezt többféleképpen is fordítják:
    • sátorával takarja be őket” (Csia)
    • Sátrat von rájuk” (Vida)
    • betakarja és védi őket” (Egyszerű*)
    • felettük sátoroz” (Dr. Masznyik)
    • sátort terjeszt ki felettük” (D. Raffay)
    • felvonja fölöttük sátorát” (Gedeon Társ. Károli)

  • A minden nemzetből való megszámlálhatatlan nagy sokaság (vö. Jelenések 7:9) tehát megegyezik a Jelenések 21:3-ban említett emberekkel, akiknek a szemeiről az Isten eltöröl minden könnyet. (vö Jelenések 21:4; 7:17; 22:1-2)
  • Istennek az emeberek között való lakozása azonban nem jelenti azt, hogy Isten elhagyta volna a mennyet, hiszen a Jelenések további részében olvashatjuk, hogy Ő továbbra is a királyi széken ül. (vö. Jelenések 21:5)
  • Sőt, Isten és a Bárány királyi széke ugyanaz, ami továbbra is a mennyben van. (vö. Jelenések 22:1,3) És nyilván a társkirályoké ugyanúgy ott van!
  • Ebből a mennyei királyi székből jön ki az élet vize, mely folyóvizen innen és túl volt az élet fája, mely gyümölcsöt hoz a földön élő és minden nemzetből származó emberekre. (vö. Jelenések 22:1-2; 21:24, 26)
  • Isten /és Krisztus/ királyi széke szó szerint soha nem jön le a földre, hisz így olvassuk: „A menny nékem ülőszékem, a föld pedig lábaim zsámolya.” (ApCsel 7:49, vö. Zsoltárok 115:16a)
  • Ha lejönne, Isten a saját kijelentéseivel kerülne ellentétbe, ez pedig ki van zárva hisz Isten maga mondja: „Mert én Jehova meg-nem változom” /Malakiás 3:6, Komáromí fordítása, 1718) És uganezt olvashatjuk Jakab 1:17-ben is: „Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”
  • Dániel 2:44 mintegy ráüti a pecsétet mindezekre: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat /a mennyben/, mely soha örökké meg nem romol /hiszen az abban uralkodók romolhatatlanságot nyernek – vö. 1Korinthus 15:53; Filippi 3:21/, és ez a birodalom más népre nem száll át /mint ahogy a testi Izraelről átszállt a szellemi Izraelre ugyanennek a birodalomnak a képviseleti joga – vö. Máté 21:43; Róma 9:23-27; 1Péter 2:9-10/, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat /a hitetlen emberiség birodalmát, melyet a démonok egybegyűjtenek a mindenható Isten ama nagy napjának armageddoni viadalára – vö. Jelenések 16:14, 16; 19:11-21/, maga pedig megáll örökké!
  • Örökké, hisz Isten és a Bárány trónja örökké a mennyben van, és az ebbe való bejutás örökségének ígéretét kapták a mennyei elhívás eleve elrendelt tagjai: 'Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,' (vö. 1Péter 1:4, Zsidók 3:1; Róma 8:28-30)
  • A szelídek pedig a földet fogják örökölni (vö. Máté 5:5; vö. Zsoltárok 37:29), de ugyanakkor örökölnek egy olyan országot is /Isten királyságát/, amely számukra készíttetett s amely a mennyből fog uralkodni felettük. (vö. Máté 25:34, Dániel 7:27, Jelenések 5:10)
A földön vagy a föld felett fog uralkodni
Krisztus kormányzói testülete?

  • Jelenések 5:10 írja: „És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.” /Károli/
  • Ugyanakkor kétféle katolikus fordítás is azt írja, hogy a föld felett. /Lásd Káldi György, 1928; Szent István Társulat, 1957/
  • Későbbi katolikus fordítások megváltoztatták ezt és úgy adják vissza, hogy a földön. /teljes ford, 1982; Békés-Dalos, 1990/ Továbbá új protestáns ford, 1992; Ökumenikus, 1987; Csia; Vida, Egyszerű – mind úgy adja vissza, hogy a földön.
  • De vajon melyik fordítás a helyes?
  • A görög szövegben így találjuk leírva: „epi/tesz/gész”
  • Tulajdonképpen az epi görög szónak /mely helyhatározói előrag – Balázs-féle szótár: 1909/226. old./ kell a helyes értelmezését megragadni, hogy a helyes megértéshez jussunk. Ehhez pedig szükséges a Szentírás teljes szövegösszefüggésének figyelembe vétele is!
  • A megértés kulcsfogalma az alárendeltségi viszony. Ha alárendeltséget nem fejez ki, akkor így olvashatjuk:
  • hogy hosszú életű légy e földön” /epi tesz gész/ - Efézus 6:3
  • idegenek és vándorok a földön” /epi tesz gész/ - Zsidók 11:13
  • akik megölettek a földön” /epi tesz gész/ - Jelenések 18:24
  • Ha alárendeltségi viszonyt fejez ki, akkor így olvashatjuk:
  • minden jószága fölött” /epi/ - Máté 24:47; vö. Lukács 12:44
  • kormányzóvá tette őt Egyiptom és a maga egész háza fölött” /epi/ - ApCsel 7:10, Csia/
  • aki mindenek fölött /epi/ való, mindörökké áldott Isten” - /Róma 9:5, Békés-Dalos/
  • Egy az Isten... aki mindenek felette” /epi/ van – Efézus 4:6
  • És lévén nagy papunk az Isten háza felett” /epi/ - Zsidók 10:21
  • Aki győz... hatalmat adok a pogányok felett /epi/ - Jelenések 2:26; prot. Új ford; vö. Békés-Dalos/
  • Ezek után a Jelenések 5:10-et is így kell értelmeznünk, ha következetesek akarunk maradni, hiszen itt is ugyanaz az alárendeltségi viszony fejeződik ki: „és királysággá és papokká tettél bennünket Istenünknek, és uralkodni fogunk a föld felett /Szent István Társulat, 1957/
  • Hogy ez az uralkodás nem olyan világias-kemény, mint pl. Arkhelausé volt (vö. Máté 2:22), igazolja Jelenések 7:15 idevonatkozó kijelentése:
  • aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük” /epi/ - Jelenések 7:15
  • Természetesen ezen igazságos mennyei uralkodásnak lesznek szigorú, elítélő megnyilvánulásai is. Vö. Máté 19:28; 1Korinthus 6:2-3; 2Korinthus 5:10; 2Timótheus 4:1; Jelenések 16:5, 19:2; 20:12-15 

    Mindazonáltal a lényeg, és ami kérdésként felmerült, Krisztus kormányzói testülete a mennyből fog uralkodni a föld felett, és Krisztus nem jön le ismét a földre, hogy itt a földön állítsa föl a királyságát, és itt a földön uralkodjon szó szerint.
  • Hiszen mint emberfia az „ég felhőiben” ment az öregkorúhoz /Istenhez/, és nyilván ott a mennyben kapta meg a hatalmat minden nemzet felett. (vö. Dániel 7:13-14) Ugyanúgy, amikor Krisztus adja át az uralmat Istennek, az is a mennyben fog megtörténni. (vö. 1Korinthus 15:24)
  • Zsidók 2:5 is azt mondja, hogy nem angyaloknal vetette alá az eljövendő lakott földkerességet /Vida/, hanem Krisztusnak és az ő társuralkodóinak. (vö. 2Timótheus 2:10-12)
  • És Pál írja azt is, hogy „test és vér nem örökölheti Isten országát” (1Korinthus 15:50), tehát az ki van zárva, hogy Krisztus és társuralkodói itt a földön – netán hústestben fognak uralkodni ezer évig – sőt örökké. Mert bizony elváltoznak (vö. 1Korinthus 15:51), és ez az elváltozás azt jelenti – hordani fogják a mennyeinek ábrázatát is – a földi után! És nem az a sorrend, hogy először földi, azután mennyei, és végül újra földi. (vö. 1Korinthus 15:49)
  • Az elragadtatással, ill. a szellemi létben való romolhatatlan és halhatatlan testű feltámadással végső sorsuk osztályrészeseivé lesznek. (vö. 1Thessalonika 4:14-17; 1Korinthus 15:52-54; Lukács 20:35-36; Jelenések 20:6)
  • A mennyai Atya házába kerülnek, és örökre ott is maradnak. Örök dicsőség az övék. (vö. János 14:3; 2Korinthus 4:17-18; 5:1-2; Zsidók 9:15; Jelenések 22:5)
Ellentmondások kizárva

-- Ha Krisztus kormányzata a földön lenne fölállítva, akkor értelmét vesztenék a következő kijelentések: „mennyek királysága” (Máté 3:2, Csia); „mennyek királyi uralma” (Máté 5:10, Csia); „egek királysága” (Máté 13:24, Vida); „mennyország titkait” (Máté 13:11, Masznyik); „megment az ő égentúli királyságába” (2Timótheus 4:18, Vida); „át fog menteni mennyei királyságába” (u.a., Csia); vö. Kolossé 1:13.

-- Akkor hogyan lenne igaz, amit az Efézus 2:6-ban olvasunk: Isten „Krisztussal együtt életre keltett és Krisztusban az égiek közé helyezett” /D. Raffay).

-- Talán a „mennyei elhívás” egy földi uralkodásban valósulna meg? (vö. Zsidók 3:1)

-- A zsidóság papi elrendezéséről olvassuk: „Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak.” (Zsidók 8:5)

-- Ha nem a mennyben lenne a krisztusi papság és a királyi uralkodás, akkor nem lehetne a földi a mennyeinek az árnyéka! A földi nem a földinek, hanem a mennyeinek az árnyéka!

A kereszténység hogyan gondolja?

"Több egyértelmű utalást is találunk a Bibliában arra, hogy a millennium egy szó szerinti értelemben vett, tényleges földi királyság lesz. Ilyenek például a következők:

1) Krisztus királysága megalapítása előtt lábával érinti majd az Olajfák hegyét (Zakariás 14:4, 9);
2) A királyság alatt a Messiás igazságot és ítéletet szolgáltat majd a földön (Jeremiás 23:5-8);
3) A királyság „az ég alatt” valósul majd meg (Dániel 7:13-14, 27);
4) A próféták arról jövendöltek, hogy a földön drámai változások mennek majd végbe a királyság alatt (Cselekedetek 3:21; Ézsaiás 35:1-2, 11:6-9, 29:18, 65:20-22; Ezékiel 47:1-12; Ámósz 9:11-15); továbbá
5) A Jelenések könyvének kronológiája arra enged következtetni, hogy a földi királyság meg fogja előzni a világtörténelem lezárását (Jelenések 20).”

Általános nézetet tükröznek fenti kijelentések, de alapvetően tévesek, mégpedig azon helytelen gondolkodás alapján, hogy szerintük:

„El kell jönnie egy szó szerinti, fizikális királyságnak a földre ahhoz, hogy Isten valóra válthassa Izráelnek tett ígéreteit és Dáviddal kötött szövetségét (2Sámuel 7:8-16, 23:5; Zsoltárok 89:3-4). Aki ezt megkérdőjelezi, az kétségbe vonja Isten szándékát és/vagy képességét arra, hogy megtartsa ígéreteit, ami számos teológiai problémát vetne fel. Ha például Isten megszegné Izráelnek tett ígéreteit, miután kijelentette, hogy azok „örökre” szólnak, hogyan lehetnénk biztosak bármiben is, amit ígért – például abban, hogy ígérete szerint üdvözíti azokat, akik hisznek az Úr Jézusban? Erre a dilemmára az az egyetlen megoldás, ha hiszünk a szavának és megértjük, hogy ígéretei szó szerint be fognak teljesedni. „ /Forrás: uo./

Alapvetően nem veszik figyelembe, hogy Isten új szövetséget kötött, de már nem az ókori testi Izraellel, hanem a szellemi Izraellel, vagyis Ábrahám szellemi magva az örökös, akik mennyei trónt örökölnek és nem földit, lásd feljebb. Isten Izráele /Galata 6:16/ azokból tevődik össze, akik egyrészt Krisztus elfogadásán keresztül megtértek a testi Izraelből (vö. Lukács 1:16; 1Korinthus 1:2), továbbá akiket Isten a pogányok közül hívott el Krisztus gyülekezetébe (vö. ApCsel 2:39). Ők együttesen alkotják Krisztus szellemi testét, tehát élő kövek – szellemi értelemben. (vö. Róma 9:24-25; 1Péter 2:5) A testi Izrael pedig, amely mind a mai napig megkeményíti magát, a saját kivágatását munkálja! (vö. ApCsel 3:23)

Ezért alapvetően téves minden olyan magyarázat, amely szerint Isten örök népe lenne a testi Izrael. Az örök szó (héber olám) meghatározatlan időt jelent és nem szó szerintit alapvetően, pl. az ároni papság is öröknek lett kijelentve és Jézus halálával az is megszűnt, már nincs érvényben. Ezért aki Istennek a testi Izraelnek adott 'örök' ígéreteit és a Krisztus által adott ígéreteit összemossa, az lemaradt jó pár alapvető tény megértéséről és félrecsúszott a gondolatmenetében.

Tehát aki az Olajfák hegyének szó szerinti kettészakadásában gondolkodik (vö. Zakariás 14:4), az nyugodtan gondolhatja azt is, hogy Isten minden ajándéka úgy száll alá az égből, mint az ókori manna, amit csak föl kell szedegetni a földről. (vö. Jakab 1:17; 2Mózes 16:14)

Jézus Krisztusnak egyáltalán nem szükséges a lábaival érintenie az Olajfák hegyét, hiszen az egész ezzel kapcsolatos kifejezés jelképes, akárcsak az adományok égből való alászállása sem fizikailag értendő! Hogy Krisztus igazságot cselekszik a földön (vö. Jeremiás 23:5), ez is azt jelenti, amit olvasunk Zsoltárok 85:12-ben:

„Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.”

Vagyis a földön érvényesülni fognak a mennyei kormányzat igazságos és szeretetteljes intézkedései, mert azokat minden érintett és érdekelt be fogja tartani. A gonoszok meg nem tudnak keresztbe tenni senkinek, mert időben kivágattatnak a földről! (vö. Zsoltárok 37:9, 22; Példabeszédek 2:22)

Dániel 7:27 próféciája: „az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének...” - nem mondja, hogy ehhez Krisztusnak a földre kellene jönnie a teljes mennyei háztartásával, ezt megteheti úgy is, ha a mennyben marad. A földön valóban drámai változások mennek majd végbe a királyság alatt, de ehhez megint csak nem szükséges Krisztusnak itt a földön hústestben megjelennie.

Ez a mondat: „ A Jelenések könyvének kronológiája arra enged következtetni, hogy a földi királyság meg fogja előzni a világtörténelem lezárását” - is egy teljesen abszurd és félresiklott gondolat, kb. ahhoz hasonló, miszerint az Új Jeruzsálem szent városának leszállása egy űrrepülőgép leszállásához lenne hasonló, amit a média egyenes adásban közvetíthet. A média esetleg a saját kivágatását közvetítheti, ha Isten a gonoszok közé számlálja őket, mivel az életük mindenről szól, csak nem Jézus Krisztus követéséről és a keskeny úton való haladásról! (vö. Máté 7:13-14)

Összességében tehát Krisztus kormányzata a mennyben lesz, hiszen Krisztus onnét fog uralkodni, ahová „egyszer s mindenkorra bement” (Zsidók 9:12), ha pedig mindenkorra ment be, akkor onnan többé már nem jön ki - a bibliai próféciákat félremagyarázók kedvéért -, hanem onnét irányítja a dolgok helyes irányba történő menetét, mégpedig a haszonélvezők teljes megelégedésére, és Jehova Isten örök dicsőségére. Így valósul meg Isten akarata úgy a mennyben, mint a földön is. (vö. Máté 6:10)

[*Felhasználva az Újszövetség - Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”]


2013. július 5., péntek

EGÉSZ TÖRVÉNY jelentése

Mit jelent az „EGÉSZ TÖRVÉNY” kifejezés?



A következő, EGÉSZ TÖRVÉNNYEL kapcsolatos áttekintés teljes képet ad a törvény egységéről és oszthatatlanságáról:

5Mózes 4:8 „És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!” (vö. Zsoltárok 78:5; 147:19-20)

Mivel Mózes Isten minden parancsolatát tolmácsolta a népnek, így az „EGÉSZ TÖRVÉNY” a tízet is és a többit is /603/ magában foglalja. (vö. 5Mózes 5:1, 5, 27, 31; 2Krónika 33:8; Zsidók 9:19)

2Király 17:13 „...Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:” (vö. 2Mózes 20:1; 21:1)

Isten saját parancsolatait és rendeléseit nevezi „EGÉSZ TÖRVÉNY”-nek, ezért nem jelentheti csak a tízet, vagy csak a többit /603/, hiszen minden parancsolat Tőle származik. (vö. Nehémiás 9:13-14; Zakariás 7:12; Malakiás 4:4)

2Király 21:8 „És nem kell többé továbbvándorolnia Izráelnek arról a földről, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes parancsolt nekik.” (MBT. ford.)

Nyilván ugyanarról az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-ről van szó, amit Isten parancsolt, de Mózes által. (vö. Józsué 1:7-8; 1Krónika 22:13; 2Krónika 34:14; Nehémiás 8:1; 10:29, Ezsdrás 7:6; Malakiás 4:4)

2Krónika 33:8 „És nem mozdítom ki Izrael lábát a földről, melyet atyáiknak adtam, de csak úgy, ha megtartják cselekedettel, a miket nekik Mózes által parancsoltam, és az egész törvényt és a szertartásokat és itéleteket.” (Káldi ford.)

Isten /Mózes által adott/ parancsolatai /az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-ben/ a tízparancsolat tételeit ugyanúgy tartalmazták (vö. 2Mózes 20:6; Máté 19:17-19a), mint az azon kívülieket. (vö. Máté 19:19b; Márk 12:29-30; Lukács 10:26-27)

Máté 22:40 „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Mózes törvénye tartalmazza a két legnagyobb parancsolatot (vö. 5Mózes 6:5; 3Mózes 19:18b), és ha Jézus szerintaz összes többi ezen „fordul meg” (Csia); „függ” (Vida), tehát a tízparancsolat is, akkor az „EGÉSZ TÖRVÉNY” kifejezés magában kell hogy hordozza valamennyi parancsolatot kivétel nélkül.

Galata 5:3 „Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.” (vö. Róma 2:25; Galata 3:10)

Jakab 2:10-11 szerint az „EGÉSZ TÖVÉNY”-be beletartozik a Ne törj házasságot, és a Ne ölj parancsolat is. Tehát a tízparancsolat /és a többi/. És ezt az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-t /benne a tízparancsolatot/ csak akkor kell megtartani, ha valaki vallási előírásból metélkedik körül /tehát valamely mózesi törvényt újra érvényesít/.

Pál itt nem az un. 'ceremoniális törvény'-re gondolt – hiszen nem is azt írta -, hanem nyilván arra az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-re, amely magában foglalja a Ne ölj (János 7:19), Ne kívánd (Róma 7:7b) stb. parancsolatokat is. Tehát „a parancsolatoknak tételekben való /EGÉSZ = 10+603/ törvényét.” (Efézus 2:15)

[Különben a János 7:19-ben nem azt olvassuk, hogy Mózes adta a 'ceremoniális' törvényt, és senki nem teljesíti közületek az 'erkölcsi' törvényt (Ne ölj - tízparancsolat). Jézus a száján ki nem ejtette ezt a két E.G.White által hamisan használt műszót!

Ha Mózes törvénye a 'ceremoniális' törvény, akkor Jézus miért nem nevezte a Mózes törvényét 'ceremoniális' törvénynek? Azért, mert ilyen törvény-elnevezést a Biblia nem használ, különösen azért nem, mert nincsen megkülönböztetés 'erkölcsi és ceremoniális' törvény között a Mózes törvényén belül.

Ha lenne, miért nem nevezte Jézus 'erkölcsinek' azt a törvényt, amely az ő megölésével kapcsolatos, tehát a NE ÖLJ-ről van szó, tízparancsolat. A János 7:19-ben mindkét szónak ('erkölcsi és ceremoniális') szerepelnie kellene, ha létezne, de nem szerepel.]

Galata 5:14 „Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Mivel a felebaráti szeretetben nem csak a tízparancsolat tételei (vö. Róma 13:9a) foglaltatnak egybe, hanem „valamely más parancsolat” is (Róma 13:9b), ezért az „EGÉSZ TÖRVÉNY” a 10+603-at együtt jelenti.

Jakab 2:10 „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (vö. 2Király 17:16; Dániel 9:11)

Mivel Jakab a személyválogatás (!) kapcsán (vö. Jakab 2:9) hozza fel az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-t, ezáltal rámutat, hogy Mózes /törvénykönyvének/ személyválogatás elleni parancsa (vö. 3Mózes 19:15; 5Mózes 1:17) , és a tízparancsolat tételei (vö. Jakab 2:11) együttesen adják ki az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-t, ha valaki bármelyiket megszegte, az EGÉSZ megrontásában bűnös volt.

Ehhez hasonlóan a Róma 2:21-22 is – bár a tízparancsolat tételeiből idéz, mégis az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-re vonatkozik, a 10+603 együttes megrontására (vö. Róma 2:23), hiszen a zsidók az „EGÉSZ TÖRVÉNY”-ben kapták meg „az ismeret és az igazság formáját” (vö. Róma 2:20, 18; 5Mózes 4:6, 6:20, 24-25) -, nem csak a tízben. Ezért is kérte számon Isten a hűtlen Izraelitáktól nem csak a tízparancsolatot, hanem az egészet. (vö. 3Mózes 26:15; 4Mózes 15:40; 5Mózes 5:29, 31)

[Egyébként Jakab 2:10-11 nem állítja, hogy a tízparancsolat érvényes lenne a keresztények számára, csupán a személyválogatás tiltása (1. vers) kapcsán hozza fel a tanulságul a törvény egységét, hogy okuljanak belőle a Szent Iratokkal rendelkezők. (vö. Róma 15:4; 1Korinthus 10:11) Hiszen ugyanez az alapelv érvényes azok számára is, akik a Krisztus szabadság törvénye alapján lesznek megítélve (vö. Jakab 1:25; 2:8, 12), nem pedig 'a halált szolgáló, betűkkel kőbe vésett' szolgálatát felügyelő törvény által. (vö. 2Korinthus 3:7; Kolossé 2:16-17) Mégpedig, hogy egynek megrontása mindnek megrontásával azonos.]

Mit értenek a Hetednapi Adventisták az „EGÉSZ TÖRVÉNY”alatt?

A törvény tökéletes engedelmességet igényel: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös" (Jak 2:10). A Tízparancsolat egyike sem hágható át anélkül, hogy a menny Istenéhez hűtlenné ne válnánk.” (Szemelvények E.G.White írásaiból: Isten törvényének egyszerűsége)

Láthatjuk, hogy számukra az „EGÉSZ TÖRVÉNY” csak a tízparancsolatot jelenti, a többiről tudomást sem vesznek. Mintha Isten is csak a tízparancsolat megtartását kérte volna számon Izrael nemzetétől, amikor az „EGÉSZ TÖRVÉNY” megtartására célzott, hogy azt tartsák meg! [Lásd a fenti idézeteket.]

Jézus földi életében egy törvénytudó ezt a kérdést tette fel Neki: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Máté 22,36-40. Tehát láthatjuk, hogy a Mózes által leírt, de Isten ujjával a kőtáblára írt tíz parancsolat örökérvényű, hiszen az első négy parancsolatra utal itt Jézus - az "első parancsolattal", s a többi hatra utal a "második " parancsolattal.” (Feketéné Bokor Katalin: A húsvét lelki értéke)

Bokor Katalin nem veszi észre, hogy olyannyira szűklátókörűen magyarázza Jézus szavait, hogy azt már jobban szinte nem is lehet. Csak ennyit lát meg a kijelentésből: első négy parancsolat, és a többi hat parancsolat. Az összesen tíz. És hol van a többi 603 parancsolat, amit Mózes leírt és átadott a nemzetnek? Azoknak nincs közük az Isten és a felebarát szeretetéhez? Hihetetlen rövidlátás, amely szinte az összes adventistára jellemző!

A Hetednapi Adventista Gyülekezet érdi közösségének információs lapja „A törvény és az evangélium” címszó alatt tárgyalja Isten törvényeit és rendeléseit, de egy szót sem szól arról, hogy Isten egy egységes „EGÉSZ TÖRVÉNY”-t adott át Izraelnek, mondhatni elhallgatja, sőt, amikor ezt a tanítást másoknak átadja, akkor mondhatni meghamisítja az Isten Igéjét. (Lásd itt: http://www.erdiadventistagyulekezet.hu/advent/49-tanulmany.html)

Ez az elhallgatás, félrevezetés, meghamisítás sajnos az egész tízparancsolatra épülő adventizmusra jellemző. Nem csoda, ha önmagukat félrevezetik, akkor másokat szintúgy! Isten héber szövegű bibliai kinyilatkoztatása többször is tárgyalja, említi Isten részéről az „EGÉSZ TÖRVÉNY” elkívánását, és akik ezt elhallgatják, azok hamisításban vétkesek.

nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek.” (2Korinthus 4:2-3, MBT. ford.)

Mit jelent a Galata 5:3 egész törvénye?

Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”

Csak a tízparancsolatot nem jelentheti (adventista szemszögből különösen nem), mert hiszen csak a körülmetélkedés miatt kell megtartani (az indokolja a megtartását). Ez esetben, ha nem metélkedek körül (vallási okból) – akkor nem kell megtartanom az egész törvényt (vagyis a tízparancsolatot), ez azonban a szombatünneplők szerint nem lehetséges, mert azt mindenképpen meg kell tartani (hiszen minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Viszont a Galata 5:3 egész törvénye a többi 603-at sem jelentheti önmagában, mert ha ez igaz lenne, akkor ugyanott lennénk, mint az előző esetben, hogy meg kell tartani a 603-at (de a tizet nem, hiszen nem a tizet jelenti), - ez esetben a tizet megint csak nem kell megtartani, ez azonban a szombatünneplők szerint nem lehetséges, mert azt mindenképpen meg kell tartani (hiszen az minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Marad az a magyarázat, hogy a szombatünneplők szerint azért jelenti a Galata 5:3 az egész 603 törvényt, mert már a tízparancsolatot úgy is meg kell tartani, (hiszen az minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Ezzel a magyarázattal viszont az a baj, hogy a Jakab 2:10-11 az egész törvénybe beleszámítja a tízparancsolatot is, viszont két különálló egész törvény nem lehetséges, mert az Istentől egyetlen egész törvény adatott ki, és nem kettő (féle) egész törvény, amely az adventisták szerint először, mint egész törvény állana a tízparancsolatból, és továbbá, mint egész törvény állana a többi 603 törvényből.

Az egyetlen egész törvényre bibliai bizonyíték: 5Mózes 4:8; 2Királyok 17:13; 21:8; Máté 22:40; Galata 5:14; Jakab 2:10.

Tehát a Galata 5:3 egész törvénye a 613 törvényt együttesen jelenti, amelyet csak akkor kell megtartania bárkinek, ha az üdvözülése szempontjából, vallási szükségszerűségből körülmetélkedik (nem pedig egészségügyi okból), viszont akkor valóban és hiánytalanul meg kell tartania, különben a körülmetélkedése nem ér semmit (vö. Róma 2:25), - csupán annyit, hogy általa kiesett a krisztusi kegyelemből! Ez pedig arra mutat, hogy a tízparancsolat egyáltalán nem örök erkölcsi alaptörvény minden kor minden embere számára, hanem csupán a zsidók számára volt előírva a mózesi törvény (szövetség) részeként. (vö. 2Mózes 34:28; 5Mózes 4:13)

Hogy a szombat is Mózes törvénye volt, bizonyítja Nehémiás 10:29 is, mely megállapítja, hogy Isten törvénye Mózes által adatott ki (vö. Malakiás 4:4; János 1:17), amit a nép meg fog tartani, és ennek szellemében nem fog tőlük venni szombatnapon (és más napokon) semmit. Ez összecseng Jézus kijelentésével, hogy a szombat Mózes törvénye volt, amely nem romlik meg se a körülmetélkedés végrehajtásával (amit a zsidók minden további nélkül megtesznek), de ugyanígy a gyógyítással sem (amit meg Jézus tett meg). – Lásd. János 7:23.

összegezve: Mit jelent a Galata 5:3 egész törvény kifejezése? A szombatünneplők szerint semmiféleképpen nem jelentheti a

                      10 parancsolatot meg többi Mózes által adott törvényt egyszerre együtt

(mivel ha ez igaz lenne, akkor a körülmetélkedéstől függne a tízparancsolat megtartásának a szükségessége, vagyis, ha már körülmetélkedtél vallási okból (amire nem lett volna szükség, sőt helytelenül tetted!) – akkor tartsd meg (de csak akkor) azt az egész törvényt, aminek része a tízparancsolat is.) Gyakorlatilag a körülmetélkedés váltja ki a tízparancsolat megtartását is, hiszen a tízparancsolat is hozzátartozik a Mózes törvényéhez. Ebből viszont az következik, ha nem metélkedek körül, evidens, hogy nem kell megtartanom azt a törvényt, aminek része a tízparancsolat is.

Ezt azonban semmiképpen nem fogadják ez a szombatünneplők, azt mondva, a tízparancsolatot akkor is meg kell tartani, ha nem metélkedek körül, mert az örök erkölcsi törvény, tehát ezzel kiveszik a Galata 5:3 egész törvényéből a tízparancsolatot, mivelhogy nem annak megtartását írja elő Pál, hanem a többi (egész) törvény megtartását. De ez esetben viszont két (kettő) egész törvénynek kellene lennie, mégpedig olyan formában:

-Jakab 2:10 egész törvénye amiben a tizparancsolat is benne van + Galata 5:3 egész törvénye, amiben nincs-

Ebből látszik, hogy manipuláció van a törvény szétszedésének hátterében, mivelhogy nincs kettő egész törvény, hanem csak egy, Mégpedig olyan egész törvény van, amiben együtt van a többi törvény a tízparancsolattal egyszerre – hiszen eredetileg így kapták a Zsidók (vö.5Mózes 4:8) És ez van a Gal 5:3-ban is!!!