motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. május 28., hétfő

A puszta lét evolúciója

A puszta lét evolúciója,

vagy a teremtés általi létezés művészete

melyiket választod? 

  A világegyetem eredete és annak teljes megértése 

a szívedben rejtőzik.


A létezés művészete 
 
Isten azzal, hogy életet adott a benne hívőknek, a létezés lélegzetelállítóan szép művészetében részesítette őket. Csak rajtuk múlik, hogy megtanulják-e az életet egyre magasabb színvonalon kiélvezni,1Tim 6:17 a létezés célját nem Istenhez való egyszeri megérkezésként, hanem Vele örökkévaló utazásként felfogni.

Aki viszont az evolúció szemszögéből nézve az életet véletlenszerűen talált pénzként fogja fel, annak sorsszerűen (az evolúció filozófiájához hűen) csak a létfenntartáshoz tartozó örömök adatnak meg, egyfajta vulgáris felemésztése azon éveknek (évtizedeknek), amelyek egynéhány kellemes vagy kellemetlen hullámzás után elkerülhetetlenül az elmúlásba torkollnak.

Nincs se jó, se rossz oka annak, hogy élünk vagy meghalunk. Szokj hozzá. Millió galaxis, százmillió csillag, és az egyiken egy kis folt, egy pillanatra. Ezek vagyunk mi. Elveszve az űrben.
Megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van.”
Egy vagyok a Földet benépesítő hat és fél milliárd emberből, (...) aki értelmet keres az életében, a szívszorító fájdalomban, a megbánásban, az őrült nagy szerelmekben, a fájós térdben, és a gyerekeiben való gyönyörködésben. Egy nap minket is elfelednek, mint sok milliárd embert előttünk. Kifürkészhetetlen egy dolog. Mégis, maga az igazság.”
Az élet olyan süti volt, ami a pulton jól nézett ki, de amikor beleharaptam, fűrészpor és só lett belőle.”
Van ugyan igény arra az ezen az oldalon állók körében is, hogy kitörjenek a csupasz létfenntartás egyhangú börtönszorításából, és megéljenek valamennyit a létezés művészetéből, ami nyilvánvalóan az ember teremtettségének lelki alkatából fakad. Ki is találnak ennek érdekében számtalan hasznos vagy haszontalan elfoglaltságot az evolúció talaján állók is, mégis mindez csupán elillanó illúzió ahhoz képest, amiben részük lehetne, ha nem ezen az oldalon állnának.

Ha végignézünk az emberiség ilyetén témában való tarkabarka megosztottságán, jogosan merül fel bennünk, a gondolkodó emberben a kérdés: ki ki hogyan kerül egyik vagy másik oldalra, mi dönti el, valaki hol lyukad ki, és tartósan hol cövekel le?

A válasz az, hogy nem a jó vagy a rossz következtetés tesz valakit igazzá vagy hamissá, hanem eleve a szív rejtett embere, 1Pét 3:4 , a jó vagy a gonosz hozza meg a belső személyiségből fakadó helyes vagy helytelen döntést. Az embert csak kész tények elé kell állítani, és a válaszreakció alapján bekövetkezik a szelektálódás.

A láthatatlan rögtönítélő bíróság ugyanis ott lapul minden tudatos döntést hozni képes öntudatos lényben, amely elől kitérni nem lehet, mert aki esetleg úgy gondolja, hogy tartózkodik a nyílt döntéshozatal felelősségvállalásának teherviselésétől, annak pontosan ez a tartózkodása jelenti a döntést, mert hiszen a tartózkodása tartja távol attól, hogy magát besorolja a jó döntést hozók közé. Aki ugyanis nyíltan nem dönt a jó mellett, de ugyanígy nem dönt a nyilvánvalóan rossz mellett sem, az automatikusan besorolódik a jó döntést nem hozók közé!

Most pedig állítsuk kész tények elé a születéséből kifolyólag szelektálódásra hivatott, gondolkodó képességgel megáldott embert. Mert ugyanis a gondolkodóképességben, és a döntéshozatalban való késztetésben nincs szabad akarat, hanem csak a választásban. Isten mindenkit választásra kötelez azzal, hogy kész tények elé (az univerzum fizikai és természettudományos rendezettsége elé) állít,Róma 1:20 és hogy erről ki milyen döntést hoz, honnan eredezteti, azt a döntést mindenki a személyiségéből kifolyólag a szabad akaratán át hozza meg!

Az egyes ember züllése ott kezdődik, amikor nem mutat érdeklődést az univerzum és a természet rendjének eredete iránt, mert hiszen ez az érdektelensége nem is motiválja őt, hogy ebbe a rendbe beilleszkedjen! (Ez az első szándékos kibúvási kísérlet!)

De előzzük meg az érdektelenséget azzal, hogy felteszünk egy kiindulópontnak alkalmas kérdést, amelyre adandó helyes válasszal felvehetjük a fonalat a tekintetben, hogy válaszra leljünk a „mi végre vagyunk a világon?” – kérdésre.

                                                           Minden összefügg mindennel

Ugyanis az univerzum úgy van megalkotva, hogy minden összefügg mindennel, ahogyan egy nem véletlenen alapuló rendszerhez illik. Ha egy kérdésre jó választ adunk, az elvezet bennünket a következő kérdésen át a jó válaszhoz, és így tovább, ami végül is elvezet minket Istenhez, a mindenség középpontjához. De ha tudatosan rossz választ adunk valamely felvetődött kérdésre, mert direkt ki akarunk térni a jó válaszhoz tartozó felelősség alól, akkor máris szelektálódunk a rendszerrel szemben állók oldalára. Ezzel a rend beilleszkedés ellen hozott döntésünkkel, úgymond: 'kijelöljük magunkat', és csak idő kérdése, hogy a rendszer mögött álló rendező erő mikor nyomja meg a Delete-t, hogy a rendszer kibillentésén fáradozókat kibillentse a rendszerből.


Az alaphelyzetet szemléltessük egy asztalon álló két sakktáblával. Az egyik táblán mind a 32 bábú (16 fehér és 16 fekete) a helyén áll az (egyáltalán nem a véletlen) által előírt sorrendben, a szélétől indulva: bástya, ló, futó, király, királynő, futó, ló bástya, előttük meg a 8 gyalog, egyik oldalon csak fehér bábuk, a másikon csak feketék. A másik táblán pedig a 32 bábú, melyek a színük, és az elnevezésük alapján is összevissza fekszenek, vagyis szanaszét egymáson és egymás mellett keresztben. Egyik sem áll a talpán, és egyik sem áll a helyén. A kérdés ezzel kapcsolatban így hangzik:


Melyik bábuhalmaz mögött áll intelligencia, és melyik bábuhalmaz mögött a véletlen? Egyetlen helyes válasz létezik a felvetett kérdésre, és ezt mindenkinek a belső egyénisége, motiváltsága és becsületessége alapján kell meghoznia.

Játszunk el a gondolattal, és képzeljük el, hogy mind a 32 bábú benne van egy zárt dobozban, amit szüntelenül forgatnak körbe-körbe. Percenként egyszer megnyitnak egy akkora rést a dobozon, amelyen kifér egyetlen egy bábú. Legyen az akár fehér vagy fekete, de először a véletlennek mindenféleképpen bástyát vagy gyalogot kell előhoznia. Vajon mennyi esély van erre? Valamennyi van, de inkább kevés, mint sok.

Tegyük fel, hogy elsőre kijött egy fekete gyalog. Onnantól kezdve minden egyperces rázás után csak fekete színű bábuk kerülhetnek elő (fehérek nem) a következő sorrendben: fekete bástya, fekete gyalog, fekete ló, fekete gyalog, fekete futó, fekete gyalog, fekete király, fekete gyalog, fekete királynő, fekete gyalog, fekete futó, fekete gyalog, fekete ló, fekete gyalog, és fekete bástya. Ezután ugyanennek a sorrendnek kell bekövetkeznie a fehér bábukkal is.

Egyértelmű a következtetés bármely gondolkodással és mindennapi tapasztalatokkal rendelkező lény számára, hogy a véletlen nincs abban a helyzetben, hogy ezt a sorrendet (rendszert) létrehozza. Olyan értelmes ember nem létezik a Földön, aki az életét fel merné tenni arra, hogy ezt a sorrendet a véletlen produkálni tudja. Ha mondjuk egy jó lépés 1 millió dollárt hozna, egy rossz lépés meg 1 cián kapszulát, amit rögtön be is kellene venni, vajon meddig jutna el bárki is, és ki merne erre vállalkozni az értelmesek közül? Épeszű ember egy sem!

Hogy hogy nem, a dolog egyértelmű kimenetele ellenére mégis vannak olyan emberek (nem is kevesen), akiknek a személyisége nem tudja elviselni ezt a szituációt, hanem ki akarnak törni ebből az intelligencia előtti meghátrálásra kényszerített, a véletlennek vesztésre predesztinált helyzetéből, és elkezdenek kiutat keresni.

Pl. azt állítják, hogy az idő és a véletlen együttes fennállása (a nagy számok törvénye alapján) mégiscsak létrehozza a szükséges sorrendet, tehát elképzelhető, hogy fordított a sorrend, a heverő bábuk mögött van az intelligencia, és a helyükön állók mögött a véletlen. Csakhogy sem az idő, sem a véletlen nem old meg semmit, mégpedig a következő egyszerű oknál fogva.

Mondjuk az első napon nem jön össze a várt eredmény. A következő napon újra O-ról kell indulni, és minden O-ról induló napon ugyanannyi az esély, mint az első O-ról induló napon, amikor nem történt semmi. Nem lesz több esély a 7. napon az első naphoz képest, csak mert közben eltelt 6 nap hiábavaló próbálkozásokkal. Mindig és mindig a O-ról kell indulni, és ha egy napot elvesztegettünk hiába, akkor az lenullázódik, és a következő napot ott kezdjük, ahol az elsőt. De a milliomodik napot is ott kezdjük, ahol az elsőt, tehát teljesen előröl. Ezért az idő nem old meg semmit, hivatkozni lehet rá, de semmi másra nem jó, csak arra. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy addig rázzuk a dobozt, amíg elő nem jön a szükséges bábú, akkor az már egy céltudatos válogatás, és a rendszerbe mi tesszük bele a szükséges alkatrészt. 
 
Mindazonáltal ha valaki mégis ragaszkodik a véletlen folyamatok szükségszerűen és törvényszerűen bekövetkező sikeréhez, ezzel máris elkövette az értelmetlenségbe kapaszkodás vétségét, és lázadó lett a fennálló rendszerrel szemben, csak mert a szabad akarata ilyen visszaélésre adott alkalmat. A korrektség szemszögéből nézve nem tehetné meg, de a becsületes döntéshozatal határait áttörve – mégis megteszi, vagyis szembefordul azzal a rendszerrel, ami mögött az intelligencia kényszerítő ereje lapul.

Ha most áttesszük az univerzumra a sakktábla-szituációt, az ilyen beállítottságú ember képes arra a döntésre (nem is következtetésre) jutni, hogy az univerzum sokkal bonyolultabb rendezettsége mögött sem az intelligencia áll, hanem a süket és vak véletlen. Aki ilyen döntést hoz, annak számára Isten nem azért nem létezik, mert nem lehet emberi szemekkel látni, hanem mert azt nem akarja meglátni, hogy az univerzum rendezettsége mögött intelligencia van, mégpedig a rendezettséggel arányos mértékű intelligencia. 


Mert hiszen minél bonyolultabb egy rendszer, annál magasabb fokú intelligencia bevetésére van szükség annak létrehozásához, és annál tudatosabb és elvetemültebb konokság kell annak tagadásához! (Hasonlítsunk össze pl. egy Pajtás fényképezőgépet egy CT vagy egy MRI géppel!)


A gonosz ember gonoszságának fokmérője tehát, hogy egy rendszer mögött álló intelligencia szükségességét a véletlen szükségességének a mértékével egyensúlyozza, mondván: - minél bonyolultabb egy rendszer, mögötte a véletlennek annál magasabb rendű a kifejező ereje. És mivel az evolúció teóriája mögé felsorakozott az emberiség igen tetemes része, a züllésnek és a lázadásnak olyan fokú (szellemi, fizikai és biológiai) rendszerellenességével állunk szemben, ami példátlan az eddigi történelemben. 

És hogy ez mire vezethető vissza? Nem az emberi értelemre (hiszen a józan ész fellázad az ilyen következtetés ellen), hanem a romlott emberi szívre. A SZÍV HOZZA MEG A DÖNTÉST, ÉS AZ FELÜLBÍRÁLJA MÉG AZ ELMÉT IS! Mégpedig a bukott, romlott természetű embernek a szíve. Pontosan úgy, ahogyan ezt a Biblia le is írja: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Jer 17:9

Az istenhit a fékező erő, az evolúció háttértudata meg az inspiráló erő a bukott emberi természetben megbúvó gonoszság kibontakozására. 
 
Az evolúciós teória – hogy egyáltalán létrejött, már annak a következménye, hogy az ember alapjaiban egy megromlott, Istentől, és az irányadó mértékeitől szándékosan elfordult lény, aki elutasítja a természeti rendbe való beilleszkedést, az isteni intelligencia előtti meghódolást. Az univerzum rendje mögötti intelligenciának való ellenszegülés testesült meg az evolúcióban, tehát az első szál, ami összeköthetne Istennel, tudatosan el van szakítva, és ennek látható eredménye az, ahogyan tönkreteszi a teremtő Istennel és az általa létrehozott renddel szemben álló emberiség a Föld nevű bolygót, és egy kiszipolyozott, lestrapált szemétdombbá változtatja.

Az utcán szemetet/csikket eldobó ember megnyilvánulása mögött, tudat alatt a mélyben ugyanaz az életfelfogás lapul: - a rend mögött a véletlen az isten, és ez az isten vak és néma és erőtlen, és belegyűrhető egy papírgalacsinba, és bezárható egy csikkbe, amit, mint kitalált eszmét félre lehet dobni és meg lehet taposni.

Az emberi szívben rejtőzik tehát az univerzum eredete, és aki a véletlennek tulajdonítja, úgy is bánik vele, és aki az Istennek, az ahhoz mérten, a Neki járó tisztelettel és becsülettel. Az egyik védi és gondozza, a másik semmire se tartja és megveti, kihasználja, kizsigereli. Az egyiknek van kitől félnie, mert hisz, a másiknak nincs mitől félnie, mert nem hisz. Nem véletlenül mondta az emberi faj Istentől közénk jött legjobb ismerője Jézus Krisztus: „A szellem bizonyságot tesz a bűnről, hogy nem hisztek.” Ján 16:9
Már a sakktáblánál eldől minden. Ott fordul meg a kocka. A szívben. Hogy inkább hiszi a lehetetlent (a véletlent), mint a lehetségest (a Tervezőt). Ez az első láncszem, a fonál, amit vagy felvesz valaki, vagy nem.
----------------





 


2012. május 26., szombat

Az evolúció liftje

A lift nem működik



Egyszer Amerikában feladtak egy hirdetést:
Százemeletes toronyépület igazgatósága felvesz profi liftszerelőt évi 1 millió dollár fizetéssel. Elvárás: Az épület liftjének javítása és karbantartása. Napi nyolc jelentkezőt tudunk fogadni 10-től 16-óráig, minden óra 01- 05. perc között.

A hirdetésre jelentkeztek is sokan, és minden egyes alkalommal a következő szituáció játszódott le. Bement az épületbe a jelentkező, meglátta a táblát a liftnél kitéve: 
 
NEM MŰKÖDIK! A lift nyomógombjai nem világítottak. Akkor a jelentkezők mindegyike felsietett a lépcsőn az első emeletre, ahol már világítottak a lámpák. A lift azonban nem indult. 
 
A szerelők mindegyike rövid vizsgálódás után rájött, hogy egy speciális liftfék kapcsoló OFF állása okozza a működésképtelenséget. Annak ON állásba állítása után rögtön indult a lift. Ezután gyorsan felmentek az épület legfelső emeletére, ahol az állásjelentkezőket fogadták. Megkérdezték tőlük, hogy a lift működik-e a földszinttől a legfelsőbb emeletig, amire a válasz az volt, hogy természetesen. Nyugtázták a választ azzal a megjegyzéssel, hogy értesítik majd a válaszról.

Így ment ez hónapokig. Egyszer az egyik alkalommal egy nyugdíjas korú férfi próbálkozott, aki nyugodt léptekkel és mozdulatokkal haladt előre ugyanúgy, mint a többiek, és vette az akadályokat, és miután látta, hogy kifutott az időből, szép nyugodtan visszaballagott a földszintre, hogy megnézze a lift állapotát. Meglepődve látta, hogy – bár az első emeleten jó volt a lift elektronikája, itt teljesen süket. Akkor kinyitotta a liftajtót, amelynek látványától teljesen elképedt. A liftakna ugyanis be volt betonozva. Akkor visszament az első emeletre, majd onnan lifttel egészen föl, a megadott emeletre és szobaszámra.

Halk kopogtatás után bement az ajtón és megállt az igazgató íróasztala előtt. – Uram, ön elkésett, már óra 15 perc van. De azért mondja csak, működik a lift a földszinttől kezdve a 100. emeletig? - Nem Uram – hangzott a válasz. Csak az első emelettől egészen a legfelső emeletig. – Rendben van uram. Öné az állás. Holnaptól már munkába is állhat.

Hogy mit kíván szemléltetni ez a történet, hamar kiderül. Az önmagát tudományosnak feltüntető akadémiák evolucionista képviselői azt állítják, hogy bebizonyították az ember eredetét az állatvilágból, és az egész fajátalakulást vissza tudják vezetni az élet őstengerben való keletkezéséig. A modern, felvilágosult társadalom ennek alapján joggal távolodott el az isteni teremtés bibliai meséjétől, és alakította ki magának a szabadságra alapozott életvitelt.

Azonban kifelejtettek valami igen fontos és lényegbevágó momentumot.

Mégpedig azt, hogy a Teremtő a legalsó emeletet bebetonozta. Ez pedig a minden életet vezérlő DNS, vagyis a genetikai információ létrejötte. Ennek létrejötte ugyanis intelligencia nélkül nem lehetséges, hiszen egyszerre kell létrejönnie nem csak a bonyolult DNS-nek, hanem egy még bonyolultabb fordító apparátusnak is. 
 
A balra és jobbra forgató aminosavak kiválasztására sem képes a véletlen, ezért (és más okok miatt is) az Oparin és Miller-féle kísérletek az élet keletkezésének bemutatására teljesen alkalmatlanok. Ennek ellenére az evolúciós elméletet felhúzták egészen az ősemberen át a homo sapiensig, ami nyilvánvalóan hazugságra épül.

Ebben a kollektív hazudozásban vesz részt mindenki, aki statisztál az evolucionisták első emelettől a legfelsőbb emeletig való magyarázkodásainak. Evolucionista Júdásokként árulják el a világ kinevezett Királyát, Krisztust, a kétes hírnevű tudomány hamis fényű ezüstpénzeiért.

*******

Nemrégiben Anthony Flew filozófus a következőképpen indokolta, miért lett teista, miután több mint 50 évig ateista volt: „A DNS biológiai vizsgálata megmutatta – az élet létrejöttéhez szükséges elrendeződések hihetetlen komplexitása által -, hogy valamilyen intelligenciának szerepet kellett játszania.” (Associated Press Report, December 9, 2004)

Mert Nálad van az életnek forrása; a Te világosságod által látunk világosságot.” (Zsoltárok 36:10, Károli)

2012. május 25., péntek

Karizmatikus hitre hangolva


KARIZMATIKUS HITRE HANGOLVA


Tóth Géza bizonyságtevése 

Németh Sándor prédikációinak köszönhetem, hogy megnyílott előttem egy másik dimenzió: a Biblia világa. Kiváltság számomra, hogy mai napig mentoromként tisztelhetem Őt. Ezek az igehirdetések szeretették meg velem Isten Beszédét. Istenét, akinek létezéséről addig fogalmam sem volt. Jézusét, akinek szavait hallva követőjévé váltam, és akivel személyes kapcsolatomat mindennél nagyobbra értékelem. Az elmúlt húsz évben képességeim legjavát igyekeztem a nagy Fazekas Mesternek, Istennek korongjára helyezni. Írtam színdarabokat, rendeztem utcai, és kőszínházi drámákat, prédikáltam, narráltam, szinkronizáltam, mozdulatokkal, pantomimmel, élőszóval igyekeztem minél több csatornán és formában képviselni Isten országának üzeneteit. Ennek része ez a weboldal is az itt található hangfelvételekkel. Remélem legalább akkora örömmel hallgatják majd, mint amekkora örömöt készítése jelent(ett).


Föbb tevékenységek:
Lelkész-prédikátor: Hit Gyülekezete
Főiskolai oktató: Szent Pál Akadémia
Narrátor: 700-as klub, Világhíradó
Tóth Géza blogjáról:

Hamis vallások 4.

Jehova tanúi (Watchtower Bible and Tract Society: Őrtorony Biblia- és Traktátustársaság)
Jehova tanúi tagadják Jézus Isten voltát, örök létezését és fizikai feltámadását. Hitük szerint Mihály arkangyal maga Jézus Krisztus volt, emberi megjelenése előtti állapotában. A Szent Szellemet nem ismerik el személyként, hanem Isten láthatatlan erejének tartják.
Jehova tanúinak hite szerint mindössze 144.000 ember fog a mennybe kerülni, a hithű emberek megszámlálhatatlan tömege pedig örök életet kap a földön, miután bebizonyították hűségüket Jehovához. A hitetlenek és a Sátán végül megsemmisülnek. A Jehova tanúi szerint ők képviselik az egyedüli igaz egyházat a földön, és minden más felekezet Isten ellenségeként fog fellépni az armageddoni csatában.
* * * * *
Reagálás:
A karizmatikus áramlatról:

A szentháromságról filozófiáról:


A 144 ezerről:




2012. május 22., kedd

EGY ISTEN HÁROM SZEMÉLYBEN?


EGY ISTEN HÁROM SZEMÉLYBEN?


„25. kérdés: Mivel Isten lényegében csak egy, miért beszélsz háromról: Atyáról, Fiúról, Szentlélekről?
Felelet: Azért, mert Isten az ő Igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három egymástól megkülönböztetett személy az egy, valóságos, örök Isten.
Ez a szentháromság. Azt jelenti, hogy Isten személyében három és lényegében egy. Van-é még ilyen, fel tudja fogni ezt emberi ész? Hiszen vagy egy, vagy három. Nem lehet egyszerre egy is és három is. De ne felejtsétek el, hogy Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.” (Csiha Kálmán: Isten ösvényein; A heidelbergi káté gyakorlati magyarázata)

***
A háromszemélyű egy Istenről
Hány Isten van?
Csak egy Isten van.
Valóságos Isten-e mind a három személy?
Mind a három személy valóságos Isten. Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek is.
Hány Isten a három isteni személy?
A három isteni személy csak egy Isten.
A három isteni személynek ugyanegy isteni természete van; azért mindegyik isteni személy egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható.
Hogyan nevezzük a három isteni személyt egy szóval?
A három isteni személyt egy szóval Szentháromságnak nevezzük.
A Szentháromságot, vagyis hogyan van egy isteni természetben három személy, nem tudjuk megérteni; az hitünknek nagy titka.”
(Róma Katolikus kis katekizmus. Az elemi népiskolák III-VI. Osztálya részére. Budapest, Szent István Társulat kiadása, 1927., 23-24. oldal.)

  A három személyű egy-Isten szaporítása

Ha van egy Isten, Aki önmagában létezik, egyetlen személyben, öröktől fogva és mindörökké, akkor megértettük a Biblia tanítását. De ha azt mondjuk, (mint a katolikus zsinatok), hogy Jézus valóságos Isten a valóságos Istentől, meg még a szent lélek is valóságos Isten, akkor ezzel azt mondjuk, hogy van három valóságos Isten, aki mégis egy.

Ezen logika alapján ugyanakkor azonban olyan nincs, hogy egy valóságos Isten ne álljon három személyből. Hiszen „Isten személyében három” - mondja a református heidelbergi káté. Ezzel együtt „A három isteni személynek ugyanegy isteni természete van” - mondja a katolikus katekizmus. És hozzáteszi: „mindegyik isteni személy egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható.... Mind a három személy valóságos Isten.”

Ha pedig egy valóságos Istenből indulunk ki, akkor a fentiek alapján ez három ugyanegy isteni természetű egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható személyből áll, és mind a három személy valóságos Isten.

De mivel egy valóságos Isten nincsen három személy nélkül, ha mind a hárman valóságos Istenek, akkor a valóságos Istenségük nem lehet három személy nélküli.

Így ha valóságos Isten az Atya, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

Ugyanakkor ha valóságos Isten a Fiú, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

Továbbá, ha valóságos Isten a szent szellem, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

És ezek mind egyformán örökkévalók, mindentudók és mindenhatók.

Ezek szerint az egyetlen valóságos Istenből a benne lévő három személy folytán, akik mind valóságos Istenek, lett összesen kilenc valóságos személy, akik mind valóságos Istenek is, mert mind a három személy valóságos Isten, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül.

Csakhogy ez a kilenc valóságos Isten is háromszemélyű kell hogy legyen, mivelhogy a három személynek egy valóságos Isten az eredete, ez az egy valóságos Isten pedig annak a három valóságos Istennek a része, amely három személyből áll, akik mind valóságos Istenek, és akiknek az eredete egyetlen valóságos Isten, amiből kiindultunk.

Ha tehát azt mondjuk, hogy az egyetlen valóságos Isten három személyből áll, akik mind valóságos Istenek egyenként és önmagukban, akkor ezzel megszaporítjuk a valóságos Istenek számát, és ahány valóságos Isten lesz, annyiszor három személlyé is gyarapodnak, akiknek mindannyian valóságos Isteneknek is kell lenniük, ha nincs közöttük semmi különbség, márpedig a filozófia szerint nincs. Mind valóságos személyek, valóságos Istenek, egyformán örökkévalóak, mindentudók és mindenhatók.

A zsinat tehát, amely kimondta, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten a valóságos Istentől, ezzel azt is kimondta, hogy minden egyes valóságos Isten háromszemélyű, akik mindannyian valóságos Istenek. Így lesz az egyből három, a háromból kilenc, a kilencből huszonhét, a huszonhétből nyolcvanegy, a nyolcvanegyből kettőszáznegyvenhárom, abból, hétszázhuszonkilenc, abból kettőezer egyszáz nyolcvanhét, abból hatezer ötszázhatvanegy, és így tovább a végtelenségig, de természetesen ezek mind egyetlen Istent alkotnak!

És ennek így kell lennie, ha már az az alaptétel lett felállítva, hogy egy valóságos Isten három személyből áll, akik mind egyformán valóságos Istenek. És ezek úgy szaporodnak, ahogy azt a zsinat kezdetben elkezdte szaporítani.

De ha nem igaz az, hogy minden valóságos Isten három személyből áll, és így nem szaporodnak a végtelenségig, akkor az a valóságos Isten sincs három személyből, Aki a Biblia egyedüli Istene. De nem is írja a Biblia, hogy az lenne! Hanem azt írja:

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” (Zsolt 83:19, Károli ford.)

Ha pedig valakinek nem tetszik a fenti számítás, hogy egyetlen Isten hogy tud így felszaporodni, ha három személyből áll, akkor az illető azt honnan tudja, hogy ez nem így van? Hiszen pontosan a dogma filozófiája mondja: „fel tudja fogni ezt emberi ész?... De ne felejtsétek el, hogy Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.”

Ha pedig nem lehet felfogni, akkor nyugodtan lehet azt is hinni, hogy az egy Istenben három személy alapján az Isten annyira felszaporodik, ahány valóságos Isten háromszorozza meg önmagát úgy, hogy közöttük semmi különbség nincsen.

Ide vezet a háromság-filozófia tökéletlensége, de nem csak tökéletlensége, hanem eltévelyedése is. Mert mit jelent az a kifejezés, hogy:

Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (Cselekedetek 4:12)?

Egyértelműen azt jelenti, hogy Jézus Krisztus az egyetlen, aki által van az üdvösség, mégpedig az őbenne való hit által. Nem elég tehát csak Istenben hinni, hanem csak a Fiú által lehet elfogadhatóan hinni Istenben, csak az őbenne való hit által lehet üdvözülni.

Na, és mit jelent az a kifejezés, hogy:

Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.” (Galata 1:6-7)

Egyértelműen azt jelenti, hogy a Krisztusról szóló evangélium (jó hír) az egyetlen, amely az apostolok által hirdettetett, s amely az üdvösséghez való bölcsességre vezethet, ha általa vezettetjük magunkat. (vö.2Tim 3:15-17) És nem hagyjuk, hogy mások elferdítsék ezt a tanítást a saját filozófiájuk kénye kedvére.

Végezetül pedig mit jelent az a kifejezés, hogy:

Én vagyok az Úr (YHVH), a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító” (Hóseás 13:4).

Egyértelműen azt jelenti, amit 5Mózes 32:39 is mond:

Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül!

Tehát nincs mellette még kettő valóságos Isten, akik így hárman kiadnának egyetlen valóságos Istent. Ugyanúgy nincs mellette még kettő, mint ahogy nincs kettő más név, ami által üdvözülhetnénk. És nincsen más evangélium, csak a Krisztusról szóló, amit az apostolok hirdettek.

Az apostolok evangéliuma meg nem beszél szentháromságról, arról, hogy egy Istenben három személy van, akik különálló személyek és teljesen egyenlő Istenek is önmagukban. És hárman tesznek ki egyetlen Istent.

Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?

Képzeljetek el egy hegyet, amelyre különböző utak vezetnek. Van jó út, van olyan út, amely szakadékon megy át, van olyan út, amely nagy kerülőkön vezet, van olyan út, amelyen nem lehet rendesen feljutni, csak nagyon nagy kínlódások árán. De mindegyik út a hegyre megy. A nagy kitérőkkel vezető út is és a jó egyenes út is a hegyre megy. Ehhez hasonlóan minden keresztyén egyház Jézus Krisztushoz igyekszik. Csak mindegyik még valamit hozzátesz.

A római katolikus egyház azt mondja: Igen, Jézus Krisztus, Ő a megváltó, de amellett ott van Szűz Mária, ott van a szentek tisztelete, a lelkipásztornak kell meggyónni a bűneinket, hogy Isten megbocsássa, és ott vannak az érdemszerző jó cselekedetek.

A baptisták azt állítják: Igen, Jézus Krisztus a legfontosabb, de amellett nélkülözhetetlen az, hogy az emberek felnőtt korukban legyenek megkeresztelve.

A szombatisták azt állítják: Igen, Jézus Krisztus nagyon fontos, de feltétlenül döntő dolog, hogy ne együnk disznóhúst, és tartsuk meg a szombatot. És mindegyik azt mondja, hogy ezek nélkül a hozzáadások nélkül nincs üdvösség.

Így az üdvösség feltételeként Jézus Krisztus mellé minden egyház még valamit odatesz, vagy a szombatot, vagy a felnőtt keresztséget, vagy a jehovisták szervezetét, vagy a szenteket, vagy valami mást.

Egyedül a református és az evangélikus egyház az, amelyik Jézus Krisztus mellé nem tesz semmit. Mi hangsúlyt helyezünk arra, hogy csak azt higgyük, ami a Szentírásban van...

Jó útnak tartjuk református hitünket, mert a Szentíráson, Jézus Krisztus tanításán alapszik, és mi csak azt hisszük, amit Jézus Krisztus mondott, és mást vagy annak ellenkezőjét nem fogadunk el.” (Csiha Kálmán: Isten ösvényein; A heidelbergi káté gyakorlati magyarázata 54. kérdés: Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?)

Márpedig Jézus Krisztus olyant sehol nem mondott, hogy az Isten három személyben létezik, így hát a református egyház is odateszi a magáét, amikor azt állítja, hogy „Isten személyében három és lényegében egy.”

Csak ezt azért nem tudjuk felfogni emberi ésszel, mert „Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.”

Azonban Isten nem mondja az Ő igéjében, hogy az Ő személyének egyedüliségét ésszel nem tudjuk felfogni, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondja nekünk:

Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR (YHVH) -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és MEGÉRTSÉTEK, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” (Ézsaiás 43:10, MBT. ford.)



2012. május 11., péntek

Népszámlálás katolikus szemmel

Népszámlálás katolikus szemmel


Népszámláláskor valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk!

Kedves Katolikus Honfitársaim!

A központi Statisztikai Hivatal 2011. október 1. és 31. között népszámlálást végez Magyarországon. A tízévenkénti felmérés a társadalom mélyebb megismerésén és feltérképezésén túl a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztések tervezésekor is alapul szolgál. Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvallja a katolikus egyházhoz való tartozását. Jézus mondja: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32)

A lakossági kérdőív 38. kérdése: Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?
  • válaszul írja be: katolikus...
Figyelmét megköszönve:

Erdő Péter
bíboros prímás, érsek
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

* * *

komment:

Itt is, mint annyi másban fellelhető a katolikus csúsztatás, amikor a bibliai szöveget (szövegeket) kisajátítják maguknak. Jézus idézetét arra hozzák fel, hogy a hívők vallják meg a katolikus egyházhoz való tartozásukat. Azonban Jézus az idézett helyen nem azt mondta, hogy az egyházhoz való tartozásunkat valljuk meg, hanem valljuk meg őt az emberek előtt, minekutána ő is megvall minket a mennyei Atyja előtt. Ahogy olvassuk a Bibliában:

„Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1János 2:1-2, Káldi Neovulgáta ford.)

Továbbá, a bíboros úr azt írja: „Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvallja a katolikus egyházhoz való tartozását.”

Hát ami a társadalmat és annak jövőjét illeti, feltehetjük a kérdést:

Valóban keresztény nemzet a magyar?
  
Állítólag a magyarság István király idejében kereszténnyé lett. Ez azonban nagyon nem pontos fogalmazás, ugyanis, mondhatni, intézményesített katolikus keresztény lett (leginkább római), és nem biblikus keresztény, - ami egyáltalán nem ugyanaz.

A nagyobb egyházi ünnepek, pl. a húsvét (karácsony, stb.) idején szökik szembe leginkább, hogy a magyarság mennyire telített pogány szimbólumokkal, amikor is előkerül a nyúl, a locsolóvíz, meg a tojás, melyeket a katolikus papság minden további nélkül áldásban részesít.


Erdő Péter római katolikus bíboros a Népszabadság 2007. ápr. 7-i számában megjelent nyilatkozatában úgy fogalmazott:
Tipikus jelenség, hogy egy kultúra, egy vallás átvesz egy másik néptől vagy egy korábbi időszakból származó jelképet, és azt új jelentéssel tölti meg. Ilyen a kereszténység történetében is sok helyütt előfordul.”
A bíboros úr csak azt felejti el, hogy ezek a gyakorlatok – főként pogány jelképek átvétele más népektől – a katolikus kereszténységre jellemző, és nem a bibliai kereszténységre! A Isten ókori nemzeténél ilyesmi nem hogy szokás nem volt, hanem egyenesen tiltva volt:
Ezt mondja az Úr (YHVH): A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.” (Jeremiás 10:2)
A hithű zsidókra nem volt jellemző, hogy a pogányoktól vették volna át az ünnepeiket, vagy a pogányok hamis, pogány rítusoktól átszőtt ünnepeit a saját ünnepeikbe olvasztották volna. Hanem a zsidóság ünnepei kifejezetten az Ő Istenükkel (YHVH, Jahve/Jehova) való szövetségükből adódtak, amikhez a pogányoknak semmi közük nem volt. Éppen hogy a rituális tisztaság/szentség megőrzése miatt, amit az Istentől kapott imádati forma megkövetelt.
A katolicizmus meg éppen nem arról híres, hogy ezt a tisztaságot megőrizte volna, hanem pontosan ellenkezőleg, szívesen magába olvasztotta a pogányság legkülönbözőbb szimbólumait, mint a húsvétban is a pogányság termékenységhez kapcsolódó szokásait, vallásos hiedelmeit. Azután meg ráhúzott egy álkeresztény mázat, adott neki egy új nevet, és a neki kényszerűen (vagy önként) behódolt tömegekkel már azt ünnepeltette meg.
egy termékenységi ünnep maradványai, illetve egy tavaszünnep emlékei keverednek a mai húsvétunkban... időnként - sajnos, nem is olyan ritkán - a kereszténység tűzzel-vassal irtotta a tőle eltérő hagyományokat, vagy pedig magába olvasztotta a pogány tradíciókat és azokat keresztény köntösbe öltöztette... Így aztán a régi európai termékenységünnepek maradványa lehet például a tojásfestés, a tojások kultusza, amely nehezen vezethető le a héber pészachból, a bárányáldozatból, vagy a keresztény Jézus-kultuszból, vagyis Isten Bárányának, Krisztusnak a keresztáldozatából. A tojások ajándékozása, festése Kelet-Európában maradt meg a legtartósabban, és Magyarországon különösen divatos ma is. Hímes, a maiakhoz hasonlóan díszített tojásokat egyébként már avarkori sírokban is találtak hazánk területén...
A germán – tehát a kereszténytől eltérő hagyományok élnek tovább a német Ostern, illetve az angol Easter elnevezésekben, amelyek a húsvétot jelentik a két nép körében. Ez az elnevezés egy Ostara nevű germán istennőre vezethető vissza, aki a mitológia szerint az alvilág úrnője volt, s – micsoda véletlen – ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett, akárcsak a húsvét! Más források szerint még egyértelműbb a húsvét és Ostara összefüggése, minthogy az istennő a hajnalpír a tavasz és a termékenység istene is volt egyben.” (Szegő Iván Miklós: Mit ünnepeltek a kereszténység előtt húsvétkor Európában? Forrás: Geographic.hu)
A tavasz visszatérését megünneplő számos szokást átmentettek a húsvét megünneplésébe. A tojás a kora tavasszal kisarjadó élet jelképe... A nyúl pogány szimbólum, és mint ilyen, mindig is a termékenység jelképe volt.” (The Catholic Encyclopedia: 1913. 5. kötet. 227.old.)
A húsvét a Biblia ószövetségi és újszövetségi elemeiből eredendően számos hagyományt olvaszt magába. A húsvéti ünnepkörhöz kötődik talán a legtöbb falusi szokás, mint amilyenek a virágvasárnap, a villőzés, a zöldágjárás, a tojásfestés, a locsolás, a komatál küldése, a köszöntő versek.” (Szentírásmagyarázat az egyházban - a Pápai Biblikus Bizottság 1993-ban kiadott dokumentuma, Bp., 1998. SZIT)
A bíboros úr feltesz a kérdést: „megfelelő-e az a mód, az a nyelvezet, ahogyan a nem hívők világához szólunk, tényleg utat találunk-e a lelkükhöz.” (u.o.)
Hát lehet, hogy a pogány szokások katolizálásával igen sok ember lelkéhez utat találtak a római 'szentatya' nagy megelégedésére. Csak kérdés, hogy a Biblia egyetlen Szentatyájának, (a mennyeinek, Jézus Krisztus Szent Atyjának – vö. János 17:11) tetszésére van-e mindez, Akinek az az akarata, hogy a pogány (világi nemzethez tartozó) öltsön magára új keresztényi egyéniséget, és nem az, hogy a keresztény vegyen fel (ál)keresztény köntösbe öltöztetett pogány beidegződéseket.
hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében. Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve és bűnös módon bálványokat imádva. Ezért csodálkoznak most rajtatok, hogy nem fetrengtek velük együtt a kicsapongások posványában, és szidnak benneteket. De számot adnak majd annak, aki készen áll rá, hogy ítélkezzék élők s holtak fölött.” (1Péter 4:2-5)
De – ahogy az ábra mutatja -, a pogány világ evangélizálta meg a (katolikus) kereszténységet, és nem a kereszténység a pogány világot! (Mintha az orvostudomány úgy számolta volna fel a himlőt, hogy mindenkinek bibircsókos maradt volna az arca.)
Azonban a keresztény húsvét kellékeiben megtalálható nyúl, piros tojás meg a locsolkodás az teljességgel pogány bibircsóknak mondható, és pontosan a meg nem térés feltűnő jellegzetességei közé tartoznak.
A valóság tehát az, hogy keresztényi szempontból félresiklott nemzet a magyar, és ezt elsősorban a római katolikus egyház népbutító évszázados propagandájának, hagyományszeretetének köszönheti.
És ezen az sem segít, hogy „Szent István a boldogságos szűznek ajánlotta koronáját, országát és népét.” (Katolikus Szentírásmagyarázat)

Állítólag azóta lenne a magyar 'Mária országa', csakhogy a valóságban nem Máriának van országa, hanem Mária is annak az országnak a haszonélvezője, amit Isten készít, mégpedig az Isten országának.
Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6:10)
És hogy ezek a visszás dolgok senkinek sem tűnnek fel és senki nem emeli fel a szavát ellene (tisztelet a kevés kivételeknek), ez is azt mutatja, hogy a magyar nemzet pontosan úgy félre van vezetve, mint annak idején a zsidó nép is a hamis vallásvezetői által – ahogy Jeremiás Siralmaiban olvashatjuk a babiloni fogság idején:
És nem fedték fel a te álnokságaidat, hogy elfordították volna fogságodat.” (2:14)
A magyar nemzet ugyanígy pogány szokások katolizált változatainak rabságába van beterelve, és nem az Istentől ihletett Szentírás szerinti kritériumok alapján létezik, mint bibliai keresztény nemzet - (vö. 1Péter 2:9) -, hanem annak egy felhígított, ősbabiloni szokásokkal átitatott, félrevezetett formájában.
Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvallja a katolikus egyházhoz való tartozását” - mondja Erdő Péter. Nos, minél többen tesznek eleget ennek a felszólításnak, annál többen járulnak hozzá ahhoz, hogy a magyarság – ahelyett, hogy áldást nyerhetne Ábrahám szellemi magva által – vö. Örökösök - Cselekedetek 3:25 - megmaradjon ezeknek a papi áldással szentesített pogány szokásoknak a szorításában.
Buzdítás: „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róma 12:1-2, katolikus ford.)
Lásd még:
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Igaz, a húsvéti főétkezés fogásait nem jelölte ki hagyomány, országszerte mégis hasonló ételek kerülnek a szépen megterített, tavaszi virágokkal díszített asztalra. A magyar nyelvterületen a báránysült csak helyenként vált igazi húsvéti étellé, annál kötelezőbb a katolikusok által még meg is szenteltetett húsvéti sonka, tojás, kalács. „ (Hagyományos húsvéti étkek – modern receptekkel)