Hogy
Istent ki teremtette? Egy helyen írja a Biblia, hogy mivel Isten
nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött - tehát Nála
nincs nagyobb /vö. Zsidók 6:13/. Ezt Jézus is
megerősítette, - az én Atyám mindeneknél nagyobb - /vö.
János 10:29/, tehát Jehova felett nincs senki ,
aki teremthette volna.
„Kicsoda
igazgatta az Úr /JHVH/ lelkét, és ki
oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy
felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és
tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?”
(Ézsaiás 43:13-14)
Mikor
azt olvassuk, hogy "Öröktől fogva
mindörökké te vagy Isten" (Zsoltárok 90:2), ez válasz
a kérdésre, hogy senki nem teremtette, csak éppen ezt a választ
nem értjük egy az egyben, de ennél kisebb válaszokat sem értünk
az Isten időmércéjével kapcsolatban.
Ami
nálunk ezer esztendő, Nála /Istennél, nem pedig Jézusnál!/ egy
nap. /vö. Zsoltárok 90:4; 2Péter 3:8/ Nyilván
itt van valami dimenziókülönbség a Teremtő és a teremtmények
között, amit emberi ésszel nem tudunk áttörni, ráadásul
jelenleg nincs egyetlen ihletett ember sem a földön, aki tudna
segíteni a kérdés válaszának megtalálásában és teljes
megértésében. Odáig viszont /értelmünk szemeivel/ 'ellátunk'
/vö. Efézus 1:18/, hogy az anyagi részecskék
láthatóvá válása előtt léteznie kellett Istennek, ha
elfogadjuk, hogy a látható a láthatatlanból állott elő,
és hogy a fizikai lét súlya önmagában káoszt kell hogy
eredményezzen /vö. 1Mózes 1:2/, nem pedig
egy összetett rendszert.
„Hit
által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett,
hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”
(Zsidók 11:3)
Hiszen
amikor egy alma leesik a földre, esés közben a mozgásán látjuk
a tehetetlenségi erőt, amiben nincsen céltudatos plusz
irányítottság. Ezt úgy lehet szemléltetni, ha pl. emberek
sétálnak egy tölgyfa alatt hosszú sorban, és időnként leesik egy makk, ha véletlenül beleesik valaki nyakába,
ott nincsen céltudatos plusz irányítottság. De ha az illető
ezután újra beáll a sorba és megint csak az ő nyakába esik
/senki máséba/, aztán ezt megismétli jó párszor és a dolog
ugyanúgy lejátszódik minden egyes alkalommal, az már egy
céltudatos irányítottságot feltételez, aminek nem értjük az
okát, de mégis felfogjuk, hogy van.
Nos,
ugyanezt a céltudatos irányítottságot látjuk mi az univerzum és
a biológiai rendszerek összetettségében /minél
bonyolultabb egy rendszer, annál több intelligenciát kell bevetni
a létrejövése és működése érdekében!/, vagyis nem tulajdonítjuk ezt a
folyamatot a véletlennek, mint a kifejezetten ateisták, akik
/világnézeti elkötelezettségük folytán/ a véletlenen kívül
igazán mást nem igen akarnak látni, hiszen a természeti
törvényszerűségeket is végeredményben az anyag /egyébként nem
létező/ önképző tulajdonságaira vezetik vissza /a gyurma
soha nem mászik magától az ablakkeretbe!/.
Ez
eleve nem logikus emberileg, hogy "ahogy esik, úgy puffan"-féle
mechanikával indokoljunk meg egy láthatóan összetett
rendezettséget felmutató történelmi folyamatot. Tehát a
megoldásnak, pontosabban a válaszadás hiánya okának a szellemi
és az anyagi dimenzió létkülönbözőségében kell megbújnia,
hogy mi nem látunk át a szellemvilág függönyén, ami elválasztja
azt az anyagi világtól.
Ezért
sem jön át a szellemi őslét kérdésére kapott válasz, mert az
a szellemvilág nyelvén van megfogalmazva. Annyit azért értünk
belőle, hogy irányítottnak kell lennie annak a mozgásnak, ami
nem lehet a véletlen eredménye, és ha hússzor esik ugyanannak
az embernek a nyakába a tölgyfa makk húsz perc alatt, akkor nem
vetemedünk olyan ostoba megnyilvánulásra, hogy ezt a véletlennek
/és valamiféle természeti szükségszerűségnek/ tulajdonítsuk.
Feltéve ha nem direkt vagyunk fafejűek, mint az ateisták!
>A
tárgyilagos tudomány nem lehet szükségszerűen ateista, miként a
pártatlan hőmérő is mér hideget-meleget egyaránt.<
Ráadásul
mivel a rendszer céltudatos működése meg van erősítve a bibliai
kinyilatkoztatás céltudatosan kifejtett és aszerint bekövetkező,
évszázadokat átívelő prófétai üzeneteivel, és a történelmi
kinyilatkoztatás egyéb előre meghatározott eseményeivel, ebből
tudjuk, hogy megtaláltuk a mi létkérdésünkre a választ, aminek
viszont bizonyos szellemi vetületeit nem értjük. Azonban az új
világban, amikor a természetfeletti eseményekbe naponként fogunk
botlani, közelebb fogunk kerülni a válaszhoz, hogy az isteni
eredet dimenzióját felfogjuk. Tehát elnapoltuk a kérdésre adott
választ a fentebb kifejtett kiegészítésekkel.
„Nagy
az Úr /JHVH/ és méltó a dicséretre,
nagysága fölfoghatatlan... Milyen nagy Isten gazdagságának,
bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire
megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő
útjai! Mert ki ismerte az Úr /JHVH/ gondolatát?
Vagy ki volt az ő tanácsadója? Vagy ki adott előbb neki, hogy
vissza kellene fizetnie? Mert minden belőle, általa és érte van.
Dicsőség neki mindörökké. Ámen.” (Zsoltárok 145:3;
Róma 11:33-36, Káldi Neovulgáta fordítás)