motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. november 17., hétfő

Németh Sándor tévtanításai: szegénység a Bibliában


szegénység - áldás vagy átok? 


A Bibliában a szegénység és a nincstelenség nem az áldás között szerepel, hanem az átok között.” / Pénzzel könnyebb hinni – Németh Sándor válaszol, YouTube video/


Megjegyzés: Az újszövetségben az Istentől jövő gazdagság sohasem fizikai, hanem szellemi értelemben szerepel: (vö. Róma 9:23; 1Kor 1:5; 2Kor 8,2,9; 9:11; Kol 2:2, Jak 2:5) Ezzel összhangban nincsen rá példa, hogy az USZ-ben Isten bárkit is fizikai értelemben gazdaggá, vagyonossá, jómódúvá tett volna.

Fölteszi a szónoki kérdést a Hit Gyülekezetet védő önjelölt szónok, hogy miből táplálkozik a N. S. felé irányuló bírálat? Talán a becsapottság rosszul értelmezett érzéséből, melyektől némelyek nem tudnak megszabadulni? Vagy egy társaságban imponálni akar valaki a többieknek, azért bírálgatja az éppen kiszemelt célpontot?! 

Ha ott /a Hit Gyülekezetben/ találja meg valaki a lelki békéjét, miért ítélné meg őt bárki.. Ők ott élik meg a katarzist, és az abból számukra fakadó megtisztulást. Persze egy pszichiáter nyilván kényszerzubbonyt adna mindenkire, aki ott rángatózik, de mivel neki nincs kenete, nem is érthet meg semmit az egészből.

A választ a Biblia adja meg, aki ahhoz ragaszkodik, az látni akarja a különbséget az igaz és a hamis között, és ez utóbbitól felsőbb utasításra el is akarja határolni magát. /Vö. Luk 12:57; 1Kor 5:13)

Most nézzük azt a N. S-féle tételt, mely szerint szegénység és átok összefügg a Bibliában. Ha ez igaz volna, akkor minden szegény átok alatt lett volna, gyakorlatilag a szegénység Isten átkának a megnyilvánulása lenne, ami teljesen abszurd gondolat. Hogy ezt N. S. így kihangsúlyozza, ezzel kifejezett célja van, de ez a cél nem egyezik Isten kinyilatkoztatott igazságával.

Mit tenne N.S az újvilágban? Nyilván palotát építene magának. Erre abból következtethetünk, amit a jelenlegi világban felépített magának, amiben jól érzi magát.

A következő információk az ő legszűkebb köreiből származnak

Németh Sándor a Club Tihanyban is több polgári fogásra tanított bennünket. Megmutatta, hogyan kell élni. Többször elmondta, hogy zakóban járjunk (aki pulóvert hord, azt mind utálja az Úr).
Szellemileg sem mindegy, milyen holmit hordunk. Pierre Cardin szerinte okkult. A Boss-öltönyöket sokan elégették, mert Németh Sándor szerint kényszermunkával állították elő.

(A Hetek című gyülekezeti újság számait is el kellett volna égetni, mert klasszikus rabszolgamunkával készült). A vezető lelkész azonban túljárt az ördög eszén: ő nem égette el az öltönyét, csak kivágta a „Boss” címkét. Ezzel megoldotta a kényszermunka problémáját: később ezzel a zakóval suhintgatta a hívőket. Címke nélkül már jól közvetítette a ruha a Szentlélek kenetét.A rabszolga démonok a címkével együtt távoztak.

Megjegyzés: Rögtön szembeötlik, hogy ha embereket sem lehet félrevezetni, akik észreveszik ha valaki kétszínű, hamis módon él, akkor Istent hogyan lehetne?

Nekünk kicsit sokba került ez a rengeteg hasznos ismeret. A Club Tihanyban töltött három nap a résztvevők többségének hónapokra felbillentette a családi költségvetését. Viszont azt a látszatot keltette, mintha a Hit Gyülekezete nagyon gazdag lenne. A kívülállók többsége így is gondolta, noha ez egyáltalán nem volt igaz.

Megjegyzés: N.S. - mint látjuk -, példamutatásával tanította a híveit, de ez nekik komoly anyagi áldozattal járt. A tanulópénzt meg kellett fizetniük.

Németh Sándor és a gyülekezet valóban gazdag volt, mivel a hívők elképesztő mennyiségű pénzt fizettek be. De a tagok többsége—kivéve néhány sikeres nagyvállalkozót — nagyon csóró volt. Feleslegüket a gyülekezetnek adták. Németh Sándor saját életszínvonalát állította mintának, melynek mindenki igyekezett megfelelni.

Megjegyzés: Inkább arról beszélhetünk, hogy N. S. egyszerűen kicsalta a hívők pénzét. És nem a felesleget, hanem a megélhetésük vagyonkáját. Ezért sokkal súlyosabb a bűn, amit elkövetett!

Ennek látszatát azonban iszonyatos áldozatok árán produkálta a gyülekezet tagsága. Egy része csak úgy volt rá képes, hogy ebben is utánozta a vezető lelkészt: a költségek fedezetére megfejték az alájuk tartozó hívőket.

Megjegyzés: „Úgy hogy példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívőre nézve.” (1Thess 1:7) Bizonyára nem a Hit gyülekezet vezetőiről beszélt az apostol!

Ez némelyeket megtévesztett, azt hitték, hogy ide valóban gazdagok járnak. Ám a tipikus gyülekezeti tag csak a külsőségekben mutatta, hogy áldott ember. Aki nem tudta anyagiakban demonstrálni,hogy áldás alatt van, nem tartották jó kereszténynek.

Megjegyzés: Leginkább önmagukat tévesztették meg azzal, hogy egy nem létező szellemi jólétből fakadó anyagi javakban való dúskálást játszottak meg.

Isten akit szeret, azt anyagilag is megáldja—szólt a tanítás. Ebből is látszik, hogy közöttünk van az Úr. Akin nem látszik az anyagi áldás, azzal valami baj van. Ezért mindenki igyekezett mutatni, hogy Ábrahám áldása van az életén.

Megjegyzés: Na és hol van pl a sareptai özvegyasszony (vö. 1Kir 17:12), vagy Mária példája, akik szegények voltak?! Vagy a jeruzsálemi keresztény gyülekezet szegényei (vö. Róma 15:26)? Azokon milyen átok volt a N. S. szerint - ha már a szegénység és az átok összefügg!? Hogy lehetett Mária áldott szegény létére, és nem inkább átok alatt lévő?! (Vö. Luk 1:28; 2:24) És a szmirnabeli szegények hogy lehettek átokkal sújtottak, ha szellemileg gazdagok voltak?! (vö. Jel 2:9)

A tagok ezzel néha még egymást is megtévesztették: mindenki azt hitte, csak neki vannak anyagi problémái, a többieknek nincsenek. Iványi Gábor mesélte egyszer, hogy valaki a börtönből üzente, látogassa meg. A börtönmisszió során kiderült, hogy az illető a Hit Gyülekezetébe járt, és rablásért került börtönbe.

Mint elmondta, azért lopott, mert lépést akart tartani a gyülekezeti színvonallal. Nem tudott másképp megfelelni az elvárásoknak, csak így tudta bemutatni, hogy ő is áldott ember. Ez a kényszerérzés börtönbe juttatta: lopni járt, hogy az áldás látszatát fenntartsa. Azért alakult ki az egyenruhaszerű hites viselet is, mert azt a többség tudta produkálni, és elfedte a meglevő különbségeket.

Megjegyzés: Jézus szegénységgel mutatott jó példát (vö. 2 Kor 8:9), N.S. meg gazdagsággal rosszat. Az áldás látszatát így tartotta fenn, hogy őt mennyire megáldotta az Isten. Holott N. S. magát áldott gazdagnak mutatván valójában a szegénységi bizonyítványát hirdette mindazoknak, akik tisztában voltak az igazsággal! (vö. Jel 3:17) Mint pl. a könyv írója is.

A változatos, egyéni ízléshez szükséges pénzt a hívők befizették a gyülekezetnek. A tipikus gyülekezeti tagnak volt egy öltönye, a feleségének— két variációra alkalmas—„gyülis” ruhája, amelyben (csinosan) megjelentek az összejöveteleken. Volt egy közel húszéves — lehetőleg nagy méretű — nyugati autójuk, amellyel demonstrálták, hogy Isten áldása van rajtuk. Azt már senki nem látta, hogy albérletben laknak, az utolsó két hétben pedig nincs mit enniük (reggel viszont megvallották hittel, hogy „áldott az én sütőtekenőm, áldott az én bevásárlókosaram”).

Megjegyzés: Hogy hogy ezt N. S. nem vette észre? Akkor miféle kenet volt rajta? (vö. 1Ján 2:20)

Annak volt, aki sokat hozott otthonról. A szülők érdemei azonban a familiáris démonok miatt elhomályosultak. A hívők az anyagi életet többnyire végzetszerűnek tekintették, amely nem a saját erőfeszítéseik, hanem természetfölötti akarat függvénye. Azért fizették szorgalmasan a tizedet, és adakoztak bőségesen, mert a prédikációk szerint ez az anyagi felemelkedés útja. A gyülekezet tagjait arra tanították, hogy az anyagi életben is a szellemi tényezők a döntőek. Ütötték, vágták az ördögöt a szegénység miatt (meg van írva, hogy az ördög a tolvaj). Pedig néha csak el kellett volna menni dolgozni.

Megjegyzés: „Az anyagi felemelkedés útja”-féle megfogalmazás hamis képzetet kelt, hiszen még az apostolok sem ismerték ezt az utat, pedig ők aztán közel álltak Krisztushoz és az ő útján jártak. S ha őket nem vezette Krisztus az anyagi felemelkedés útjára, az átlaghívőket miért tenné?

De nehézségei másoknak is voltak.A gyülekezetben néha azt mondták: akinek nincs elég pénze, nem imádkozik eleget. Nem törte meg az átkokat. Esetleg bűnben él. A kereszténység áldás, a hívőknek sikerorientáltnak kell lenniük. A szegénység átok, amit a bűn okoz. A szűkölködés—szellemi törvények alapján — Isten jogos büntetése. Ezért a Hit Gyülekezete tagjai a szegényeket általában megvetették (a gyülekezeten belül is).

Megjegyzés: A szegények megvetése teljesen antikrisztusi cselekedet. Ezzel ellentétesen, a szegények megsegítése teljesen krisztusi. (vö. 1Ján 3:17-18) A Hit Gyülekezetben pont fordítva van, mint ahogy volt az I. századi ősgyülekezetben.

Ha valaki anyagilag bajba jutott, azt a „testvért” kerülték, mint a leprást (nehogy átragassza az átkot). Az elesettek iránti érzéketlenség teológiai magyarázatokra épült: mi nem egyenlíthetjük ki az Isten által létrehozott különbségeket. Noha emögött alapvetően Németh Sándor önző és zsugori természete állt. Nem szeretett adni (csak kapni). Fel sem tűnt senkinek, hogy ez mennyire antikrisztusi vonás.

Megjegyzés:Az Isten által létrehozott különbségek” anyagi tekintetben teljesen tévútnak mondhatók, mert az Isten a keresztény gyülekezetben nem hoz létre ilyen természetű különbségeket. Szellemi tekintetben is csak az szegényedik el, aki elhanyagolja a szellemi dolgokat. (vö. Jel 2:5)

Ha a hívőket kár érte, keresték: milyen katolikus ünnep van (hol jött be az ördög?). Ha valaki összetört egy kölcsönkért autót, azt valamilyen „szűzmáriás” évforduló okozta (a sofőr nem tehet róla).

Megjegyzés: Az ördög pont ott jött be, ahol nem is számítottak rá, a saját tévelygéseiken át, mert hagyták magukat félrevezetni. Sőt, még maguk is tettek hozzá saját tévelygéseikhez!

A hívok soha nem vették tudomásul a pillanatnyi állapotot,amelyben éltek. Hit által mindig az eljövendő áldásra tekintettek (amellyel Németh Sándor biztatta őket). Ennek csupán egy feltétele
volt: adjanak Istennek, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

Megjegyzés: Az adakozásnak ezzel a szemléletével Istent nyerészkedésre kívánták felhasználni, nem gondolva arra, hogy Isten előtt utálatos dolog a nyerészkedés (vö. Tit 1:7; 1Pét 5:2) Hanem a bőséges adakozás a szegények megsegítésén keresztül történik, amit Isten megjutalmaz. (vö. Péld 19:17; 22:9) Ennek helyes indítéka az őszinte szeretet, az együttérzés, nem pedig a meggazdagodás vágya, amelyet N. S. bennük hamisan élesztgetett.

Az emberek szerették próbára tenni Istent: gyakran minden pénzüket a kosárba dobták. Az én tapasztalatom az, hogy mindig a túladakozás hiányzott a hó végén. A hívők sok esetben nem szabadságból adtak. Olyan erővel biztatták őket, hogy úgy érezték: ha kevesebbet adnak, ellenállnak a Szentléleknek.

Megjegyzés: Németh Sándornak kellett volna ellenállni, nem a Szentléleknek. Annak az anyagias szellemnek, amely uralta az egész gyülekezetet.

Ha másra nem is, de adakozásra megtanították a gyülekezet tagjait. A Hit Gyülekezetében ritkán hallatszott pénzcsörgés. Aprót taxisnak ad az ember, de Istennek nem. Neki „kövér marhát” illik áldozni.

Megjegyzés: Hogy mennyire hamis volt ez a szemlélet, bizonyítja ezt az is, hogy a szegénynek kevés adakozása is felér egy kövér marhával, lásd az özvegy asszony két fillérjét, vagy Mária áldozatát. (vö. 3Móz 12:8) Isten többre becsüli a helyes indítékból adott „keveset”, mint a helytelen indítékból adott „sokat”.

Ha a színpadon erősödött a biztatás, a kosárba röpködtek az ötezres és tízezres bankók. Ezres alatt nem illett adni. Egy sima gyűjtéskor másfél–kétmillió forint is összejött.

Megjegyzés: Az adási kényszer pont az indítékok tisztaságát árnyékolta be.

A Hit Gyülekezete a kívülállók számára mindig pénzügyi rejtély volt. Nem értették, honnan vannak a százmilliók a „hit-birodalom” kiépítéséhez. Általában a háttérben meghúzódó külföldi adományokat kutatták. De Németh Sándor a külföldi misszióknak ellenállt: ez nem annyira acélos jelleméből, mint inkább összeférhetetlen természetéből következett. Bármilyen nemzetközi szervezethez való csatlakozás szabályok és elvárások korlátai közé szorította volna. Ő ilyet soha nem tűrt. A gyülekezet bevételein sem szándékozott osztozkodni senkivel. Ezért nem fogadott el akkora külföldi adományokat, amelyek kötelezettségeket róttak volna rá.

Megjegyzés: A legkisebb gonddal a legnagyobb mértékben megcsapolni a gyülekezetet, ez gonosz gondolkodásra vall, és hamis értékítéletre.

Egy másik lehetséges megfejtés pénzmosásra gyanakodott, és gazdasági maffia tevékenységét feltételezte. Simicska Lajos—önmagából kiindulva — joggal sejthetett ilyesmit, de a gyülekezet ügyeskedői e téren meg sem közelítették az ő zsenialitását.

A pénz nagy része nem ebből származott. A Hit Gyülekezete pénzügyi sikerei— a Mária-kultuszt magasan túlszárnyaló—Németh Sándor kultuszra, valamint a „bővölködésbe vetett hit” elnevezésű pilótajátékra épültek.

Ennek lényege az, hogy minél többet adakozol, annál gazdagabb leszel. „Aki bőven vet, az bőven is arat” — mondta Pál apostol. Ha mégis szegény maradtál, nem adtál eleget. Még többet kell adnod.

Megjegyzés: Teljesen hamis a szegénységnek és a gazdagságnak ez a felvezetése, hiszen az Isten szelleme az egyenlőséget munkálja, nem pedig a meggazdagodás vágyát:

Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságtok [legyen], hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek [pótolja] amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat [szedett], nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.” (2kor 8:13-15)

Szükség szerinti elosztásban részesültek, ez a minta, és nem a meggazdagodás, és nem az elszegényedés:

És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala. (Apcsel 2:45) 4,35

Ha pénzedet az Úr munkájára adod, akkor az Úr megáld. Nem azért, mert szeret, hanem azért, mert annyit adtál. Korrekt a mennyei elszámolás: ha többet adsz, többet kapsz vissza.

Az adás törvényeit úgy állították be, mintha Isten automata lenne. Isten nem szuverén módon dönt, kinek mennyit ad. Szellemi törvényszerűségek működnek: ha (sokat) adtál, a többi jön magától. Ha nem adsz, szegény leszel (átok alá kerülsz).

Megjegyzés: Minden esetben az indíték a döntő, és nem az adakozás mennyisége, hanem a minősége. Már Ábel áldozatánál megfigyelhető, hogy a hit általi adakozás, amit az ember a szíve tálcáján kínál az Istennek, az kedves és elfogadható előtte, és az többet ér bármennyi áldozatnál, amit kényszerűségből ad az ember.

Ábel a hittől vezettetve mutatott be értékesebb áldozatot, mint Kain” (Zsid 11:4, katolikus ford.) Vagyis a kimutatott hit tette méltóbbá az áldozatot, amely annak bemutatását megelőzte.

A bibliai szöveget legalább kétféle módon lehet érteni: az egyik esetben az áldozat méltóbbságát Káin áldozatához mérhetjük, vagyis a bárányáldozat méltóbb volt a gyümölcsáldozatnál. Tehát Ábelnek volt hite, ezért áldozott bárányt és nem egyebet /annál kisebb értékűt/.

A másik megközelítés szerint az áldozatát azért értékelte nagyobbra Isten, mert azt hittel, hitből, hit által áldozta. Vajon melyik értelmezés a biblikusabb?

Ha a szöveg annyit mondana csupán, Ábel értékesebb áldozatot mutatott be, akkor a hangsúly az áldozat tárgyán lenne, tehát a bárányon magán. Így az értéket a bárány jelentené, a kevésbé értékeset a föld gyümölcse. De mivel úgy olvassuk: „hittől vezettettve”, ezért a hangsúly a hiten van, mint értéken, és nem a bárányon, mint önmagában való értéken.

Adni a gyülekezetben kellett, az áldás a gyülekezeten kívülről érkezett. A pénzt Németh Sándornak kellett adni, de a többszörösét (melyet megígért) nem neki kellett visszafizetnie. Az Isten feladata volt: az „aratást” neki kellett biztosítani (álljon jót magáért, ha akar).

Megjegyzés: Az a kijelentés mindent elárul, hogy „A pénzt Németh Sándornak kellett adni,”, tehát az Isten személyének a beiktatása csupán egy ürügy volt, méghozzá abból a célból, hogy minél több pénzt gerjesszen N. S. a gyülekezet részéről, amelyet ő maga csapolt meg, ill. a hozzá közel állók.

A legnagyobb bajban Németh Sándor alkalmazottai voltak. Vethettek akármennyit, az aratás soha nem jött el (hacsak bele nem sarlóztak a vezető lelkész „gabonájába”). Németh Sándor ennél jobb üzletet keresve sem találhatott volna: nála kell befizetni, de a kifizetés másik kasszánál van. Ezért biztatott mindenkit, hogy minél többet fizessen be, Isten majd megáldja. Ha nem jött be, ne rajta kérjék számon, hanem a Biblián. Esetleg próbálkozzanak még több befizetéssel.

Megjegyzés: Vajon miért nem jött el az aratás? Mert Isten ehhez a hamis ügylethez nem adta a hozzájárulását, nem adta az áldását, és ezt a gyülekezet józan tagjainak észre kellett volna vennie. Hogy a könyv írója észrevette és szóvá tette, mutatja, hogy ha legalábbis, de utólag képes józanul látni és a bibliai igazság fényében megítélni a dolgokat.

Az adás szellemi törvénye a vezető lelkész tanításában úgy nézett ki, hogy „minél többet adsz Németh Sándornak, annál több lesz neked” (megáld az Isten). Ha neki adunk, magunkkal teszünk jót. Hogyan áldana meg bennünket Isten, ha ő nem lenne? Mi csak akkor kapunk, ha ő áldott lesz. Az ő bevételeit kellett maximalizálnunk, hogy áldottak lehessünk. Mindezt értünk tette (még szerencse, hogy a pénzt elfogadta).

Megjegyzés: Hogy a filozófia jól meg volt szerkesztve, abból is látható, ahogyan N. S. személye be volt építve az adakozásból fakadó /az adakozás alapján elvárható/ áldások elnyerésébe. Ne hogy valaki is megütközzön azon, hogy N. S. személye miért egy sarkalatos pontja a mindenkitől elvárható adakozásnak. Sőt, még a gyülekezet hálás is lehetett N. S.-nak, hogy vállalta ezt a szerepet, vagyis hogy általa, az ő nagylelkű közreműködése által gazdagodhat a gyülekezet. Tehát egy jól megszerkesztett, profi módon kivitelezett átverésről van szó, ahol a kiegészítő részletek is rafináltan ki vannak faragva.

Németh Sándor úgy tartotta, hogy a Hit Gyülekezete az ő szolgálatából jött létre, ezért azt gondolta: leghelyesebb, ha az adományok fölött is maga rendelkezik. Isten őt hívta el, akár Mózest. Mint mondta: a szellemi növekedés az ő karizmájára épül. Ezért minden anyagi áldás, melyet ez a karizma megterem, őt illeti.

Megjegyzés: Ha Isten /vagy Krisztus/ hívta volna el, adott is volna hozzá szellemi bölcsességet, hogy az elhívásához méltó lehessen (vö. 2Móz 31:3; 5Móz 34:9; Zsolt 51:8; 2Pét 3:15), és helyesen tudja megítélni az anyagiakkal való dolgokat is. Hiszen a szellemi bölcsesség megléte alapvető fontosságú az Isten dolgait igazgatóknál. (vö. Apcsel 6:3). Ha pedig a Hit Gyülekezet híres a benne fellelhető karizmákról, hogy hogy pont a vezetője van híjában a bölcsesség beszédének karizmájában (vö. 1Kor 12:8)? Hiszen a szegénységet mint állapotot az átokra visszavezetni minden, csak nem a bölcsesség beszéde, sokkal inkább az ostobaságé!

Pál apostol szolgálatából is jött létre gyülekezet, de ő nem úgy vélekedett, hogy a növekedés az ő karizmájára épülne, hanem aki adja a karizmát, arra! Tehát az adakozásból befolyt összeg is, mint Isten tulajdona használandó fel, Isten igaz imádatának minél szélesebb körű támogatására, és nem némely vagyon orientált ember személyi kultuszának támogatására. Mert az erre irányuló bölcsesség „földi testi és ördögi.” (Jak 3:15) Hogy a gyülekezet mégis ezt a bölcsességet szolgálta ki, annak kiszolgálásában maga is vétkes.

Aki a szellemieket vetette, annak kell az anyagiakat aratnia. Ezért a működési költségeken felüli bevételekkel (tízmilliókkal havonta) szabadon rendelkezett. Emiatt volt olyan intenzív az adakozásra való felhívás: a kiadásokon túli bevétel Németh Sándor tiszta haszna volt. Azzal a pénzzel azt csinált, amit akart. Senki nem is tudta, mi lett annak az összegnek a sorsa.

Megjegyzés: Na és a jó magot ki vetette az Isten szántóföldjébe, ha nem Krisztus? Egy gyülekezeti vezető legfeljebb megkapálhatja ezt a magot, hogy annak kikelése minél sikeresebb lehessen. De az anyagi javaknak a learatása saját céljaira a saját szőlőben való kapálást jelenti. Ez esetben a gyülekezete sem Istené, hanem a sajátja, és az általuk befolyt összeg is hasonlóképpen. Ilyen alapon viszont a gyülekezetnek nincs is semmilyen köze Istenhez, sem a gyülekezet vezetőjének.

Amúgy meg Krisztus gyülekezetének sosem volt egyszemélyes vezetője (mint N. S. vagy a r. katolikusok pápája), hanem egyszerre több vezető is volt, akik egymással összhangban működtek a gyülekezet javára. (vö. Apcsel 15:2, 22; Zsid 13:7, 17, 24; 1Pét 5:1) Aztán hogy N. S. „tiszta” haszna bibliai szempontból tisztának-e vagy tisztátalannak számít, az teljesen egyértelmű!

A gyülekezet tagjai emellett elfogadták azt a bibliai igazságot, hogy „akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek”. Ne állami költségvetési támogatásból tartsák fenn magukat. Ne
olyanok pénzén élősködjenek, akik nem hisznek, vagy nem tagjai a gyülekezetnek.

Megjegyzés: Fentebbi ige 1Kor 9:14-ben található. Ezt megelőzően olvashatjuk: „akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket. Itt az ő részükről beszél, amit kaptak Istentől nem pedig amit Istentől vettek el – ami óriási különbség!

Továbbá az is le van írva: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.” (Luk 12:15) 

Na és van különbség aközött, hogy az evangéliumból élni, meg a vagyonnal való bővölködésből élni? Róma 15:13 a reménységben való bővölködésről beszél, nem pedig a vagyonban való bővölködésről, hogy abban bővölködjünk. Különösen nem az olyan vagyonban való bővölködésről, amelyet a gyülekezettől vesz el az ember, de olyan cseles/fondorlatos módon, hogy azt Isten számára prédikálja ki, azután meg annak a zsírját lefölözi a maga számára.

Vagy nem szellemi gyarapodásról beszél az írás?! (vö. 1Kor 14:12; 2Kor 8:7,9; Fil 1:9; Kol 2:7; 1Thes 3:12; 4:1, 10) Pál éppenséggel tudott bővölködni, na de ennyire? (vö. Fil 4:2, 18)

Pál apostol a korinthusiaknak írt levelében azt mondja: „kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből?” Aki a szellemi értékeket veti, az anyagi értékeket aratja.

Megjegyzés: Itt az van, hogy ehet belőle, nem pedig az, hogy elteheti azt a maga számára. És katonáskodásról van szó, nem pedig anyagi tobzódásról a Gazda pénzén!

(Más kérdés, hogy Korinthusban nem a dúsgazdag prédikátorok zsebelték be a szegény hívőktől a pénzt, hanem fordítva. A gazdag kikötőváros módos polgárai adtak a már-már éhező evangélistáknak.)

Megjegyzés: A már-már éhező evangélisták nyilván nem voltak olyan ügyesek, pontosabban olyan ügyeskedők, mint N. S.

Később a motívumok megváltoztak: a hívők pilótajátékot játszottak Istennel. Azért adtak, hogy minél többet kapjanak. Németh Sándor erre biztatta oket (jól jár mindenki). Az adásban úgy hittek a hívők, mint Tribuszernénak a befizetők. A szegény emberek hinni akarnak, a bővölködés evangéliuma pedig könnyű és gyors kitörési lehetőséget kínált nekik.

Megjegyzés: A „bővölködés evangéliuma” N. S. módra. Nos, ez az az evangélium, amit a Biblia nem ismer!

Azt elfelejtették megmondani nekik, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy „megadjátok a tizedet, de elhagyjátok, ami nehezebb a törvényben: az igazságot, az ítéletet és az irgalmat”.

AClub Tihanyban is a szegények fizettek, a vezető lelkésznek ingyen volt minden (ez teljesen bibliai: „akinek van, annak adatik,akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van”).

Megjegyzés: „és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. (Jel 2:9) Pl. a Club Tihany, ahol magukat szellemi zsidóknak tartják, különben meg a Sátán zsinagógája, ahol a szegényeket kifosztják, de ugyanakkor Istent meg meglopják, hiszen amit a szegények adnak Istennek, az maguk teszik zsebre. Ha pedig a szegény szegény, vessen magára. Ha nincs neki, attól elvétetik az is, amije van. Elveszi a N. Sándor. Elvégre a szegénység és az átok összefügg. Mekkora csaló ez a N. S. ezzel a hamis filozófiával!

Németh Sándor szobájában virágok, gyümölcsös tálak, sütemények sorakoztak, néha
királyi lakomák voltak. Mindent a hívők fizettek. A rendezvény végén mindenki üres zsebbel, a többség adóssággal ment haza (aki megtehette, a költségeit ráterhelte a helyi gyülekezet otthon maradt tagjaira).

A Club Tihanyra sokaknak ráment a gatyája, de „szellemi áldást” kaptak (ha mást nem, akkor nem szúrták le őket, hogy nem jelentek meg). Egy embert azonban anyagilag is megáldott az Úr. Németh Sándor a háromnapos hakni végén 600 ezer forintot vágott zsebre a hívők által befizetett összegből. Ekkora gázsi járt a szolgálatáért, melynek üzenete legtöbbször a helyszínen állt össze. A szónok rendszerint arról beszélt, ami éppen eszébe jutott. Ezt hívták a Szentlélek vezetésének.

Megjegyzés: Ez ugyanaz a lélek, amelyik földre dönti és a földön rángatja a karizmatikusokat. Ezt nevezik ők szent nevetésnek. Anno a r. k. inkvizíciót is szentnek nevezték, de attól még ördögi volt a javából!

A Hit Gyülekezete egyik jelentős bevételi forrása a tized volt (ezen felül tartották nyilván az istentiszteleti gyűjtést, illetve az adományt). A hívők fizetésük (és minden jövedelmük) 10 százalékát befizették a gyülekezetnek. A tizedet úgy fizették a tagok, hogy név nélküli — 1/10 feliratú — borítékban becsúsztatták egy presbiter (leginkább Petrőcz Levente) zsebébe az összeget.

Petrőcz Levente zsebei állandóan tömve voltak borítékokkal. Ha valamire pénz kellett, akkor mint egy rossz vidéki csapos, összeöntögette a borítékok tartalmát.A tagok a befizetett pénzről átvételi elismervényt (vagy bármiféle bizonylatot) nem kaptak. A gyülekezet ezeket az összegeket nem könyvelte.

Megjegyzés: Tipikus maffia-módszer, zsebre dolgozni és semmiről semmiféle könyvelést nem vezetni.

Ha ebből bármit dokumentáltak, akkor az tetszőleges volt (hiszen a pénz átvételéről bizonylatot nem adtak). Annyit könyvelhettek el (ha volt ilyen), amennyit akartak, mivel a pénznek
semmiféle nyoma nem volt. Ilyen jellegű bevételek—a Hit Gyülekezetében fizetett tizeden kívül — csak a prostitúcióból, a kábítószer kereskedelemből és az illegális fegyverkereskedelemből származnak.

Tizedet szinte mindenki fizetett. Legalább 15 ezer ember minden hónapban letette havi jövedelmének tíz százalékát. Fizettek esőben, hóban, napsütésben. A befizetés semmiféle feltételhez nem kötődött. Anyagi befektetés és kockázat nélkül, havonta ekkora biztos bevétel a Hit Gyülekezetén kívül nem keletkezett ebben az országban (kivéve a történelmi egyházak örökjáradék címen kapott milliárdos nagyságrendu jövedelmét, melyet az állam—egész pontosan:Horn Gyula—segítségével vettek ki a zsebünkből. Németh Sándor ezt maga intézte).

A gyülekezet vezetői a tizedről mindig azt mondták, nem kötelező. Ez így is volt. Papíron senki nem tartotta nyilván, ki fizetett, ki nem. A vidéki pásztorok és a házicsoportvezetok azonban időnként feladatul kapták, nézzenek utána, ki nem fizet. Németh Sándor ilyenkor kiadta a vezetőknek, hogy tanítsanak a tizedről.

Ennek lényege az volt, hogy az anyagi áldás forrása az, ha megadjuk Istennek, ami neki jár. Aki ezt elmulasztja, átok alá kerül. Németh Sándor Malakiás próféta nyomán azt tanította: aki nem fizet tizedet, az meglopja Istent.

Megjegyzés: És aki meg az Istennek szánt adományokból kiskirályként él, dőzsöl és elnézi a mellette szűkölködők ínségét, az nem lopja meg az Istent? Na és miért hozza fel a mózesi törvény tizedről szóló passzusát? Mert ha az kötelező, akkor az összes 613 törvény is kötelező érvényű, és akkor nem hit által üdvözülünk, hanem cselekedetek által. Vagy ennyire baleknak néz mindenkit N. S.?!

Ezért nem kellett kötelezővé tenni, vagy adminisztratív úton ellenorizni a hívőket. Lelkiismereti okból önként és dalolva fizették a tizedet (az APEH boldog lenne, ha ilyen százalékban hajtaná be az adót).

A hívőknek már akkor bűntudatuk volt, ha a jövedelmükből nem a tizedet fizették be először, mert meg van írva: „az első zsengéből tiszteld az Urat”. Nem illett Istennek azt adni, ami megmaradt.

Megjegyzés: Nyilván az ember félreteszi azt az összeget, amelyet a gyülekezet, ill. az igaz imádat előmozdítására szán. De az is igaz, ha látja, hogy a pénzt nem arra költik, amire szánják, akkor nem feltétlenül szükséges neki adnia, mert Krisztus egyházadót nem vezetett be a keresztény gyülekezetben.

 A gyülekezet vezetői pont abból tudnák meg, hogy valamit nem jól csinálnak, ha a gyülekezet visszajelzés gyanánt elapasztja az anyagi forrásokat. De ha ész nélkül fizetnek, még azon az áron is, hogy ők maguk szűkölködnek, akkor meg vannak vezetve, ki vannak zsákmányolva, miközben a meggazdagodáson jár az eszük. Akkor egy hamis ideológia tevékeny részesei lettek, hiszen a felettük dőzsölőket szolgálják ki önként és dalolva.

Egyszer a feleségemet nagyon leszúrtam, mert egy ötszáz forintos bevétele után nem fizette be az ötvenforintnyi tizedet. „Átok alá akarsz vinni bennünket? — kérdeztem. — Azt akarod, hogy éhezzünk?”

Megjegyzés: Nyilvánvalóan látszik, hogy a tudatlan, nem kellően felvilágosult embert gúzsba lehet kötni. Anániás és Szafira példájából látható (vö. Apcsel 5:1-10), hogy nem az a baj, ha valaki megtart valamit magának, hanem az, ha az Istennek szánt dolgokból tesz félre magának. Ákán is lopott az Istennek szentelt dolgokból (vö. Józsué 7:1), és amikor N. S. az Istennek verbuvált anyagi javakból a maga anyagi felettébb való jólétét biztosítja magának, ugyanezt teszi.

Egyes keresztény irányzatok szerint a tized fizetése az újszövetségben nem bibliai. A hívők azonban annyit adakozhatnak,amennyit akarnak. Ebbe belefér az is, hogy aki tizedet akar fizetni, fizessen tizedet. Neki ez az adománya.

Megjegyzés: Nem a tized fizetése nem bibliai, hanem a tized kötelező elvárása a keresztény gyülekezetben nem bibliai.

A Hit Gyülekezetében elfogadtuk a tizedről szóló tanítást. Nem sajnáltuk Istentől a pénzt. De
nem sajnáltuk Németh Sándortól sem. Arról viszont sokáig nem tudtunk, hogy a pénzt—néhány bizalmi emberével—kizárólag ő kezeli. Nem sejtettük, hogy a magántulajdonaként bánik vele.

Elismertük, hogy ő a szolgálati ajándék, de azt nem gondoltuk, hogy a Hit Gyülekezete az ő magánvállalkozása. Azt hittük, a gyülekezet szükségeire adakozunk oly sokat. Nekünk senki nem mondta, hogy a Németh család eredeti tőkefelhalmozását finanszírozzuk.

Megjegyzés: „Elfogadtuk... nem tudtunk... Nem sejtettük... elismertük,,, nem gondoltuk... nekünk senki nem mondta... „ A szemet hunyás, meg a szándékos vakság egy ugyanazon kategória. Ha az ember a saját felkészületlensége miatt nem kontrollálja a körülötte lévők cselekedetét, akkor könnyen megvezethetik. És ez a gyülekezet egészére is vonatkozik.

Ha valaki azért nem ad pénzt, mert látja, hogy hogyan bánnak azzal, akkor Isten akarata szerint van az, ha nem finanszírozza a hamisságot. Az önkéntes adakozás más, mint a kötelező adófizetés, amit az államnak fizetünk, mert ott nem mi döntjük el, mire adunk és mire nem. De az önkéntes adományba van beleszólási joga az adományozónak, és nem feltétlenül kell adnia, ha látja, hogy azt nem jól használják fel. Isten sem ad meg bizonyos dolgokat, ha azt rossz célokra akarják felhasználni. (Vö. Jak 4:3) Nekünk pedig Isten gondolkodásmódját kell elsajátítanunk. (vö. Máté 16:23, MBT. ford.)

Nem hiszem, hogy Pál apostol ilyesmire gondolt a korinthusi levélben. Információim szerint Jézus sem halmozott fel különösebben nagy vagyont. Iskariotes Júdás volt az, aki elcsent a közös pénzből.

Megjegyzés: Ezt teljesen jól látja az illető, és ezt mindenkinek észre kellene vennie!

Arról senkinek nem volt tudomása, hogy a tized mennyi lehet. Erről Németh Sándornak és legfeljebb a Petrőcz fiúknak lehettek sejtései (azért csak sejtései, mert nem biztos, hogy a befolyt pénzt valaha is megszámolták). A gyülekezet volt gazdasági igazgatójának becslései szerint — a költségek kifizetése után — havonta 10- 15 millió forint maradt meg tisztán a tizedből.

Az összeg fölött kizárólag Németh Sándor rendelkezett. A vezető lelkész legalább évi 100-150 millió forintot szabadon és korlátlanul felhasználhatott. Hogy mire költötte, senki nem tudja. őt nem ellenőrizte senki. Ezt még megkérdezni sem lehetett tőle. Németh Sándornak—egy tisztes havi jövedelmet leszámítva — ekkora összeggel kellene elszámolnia a gyülekezet tagjainak. Hosszú évekre visszamenően.

A pénz vidékről is a szolgálati ajándék felé áramlott (ezért gátolták a helyi gyülekezetek önállósodását, mert akkor ott maradt volna a tized). Petrőcz Levente (fő tizedőr) diszkréten felvilágosította a vidéki gyülekezetek vezetőit, hogy a tizedről semmiféle nyilvántartást
nem kell vezetni. Nem lenne jó, ha valamelyik állami szerv megtudná, mennyi a bevétel.

Nagyon kell vigyázni, mert az ördög ravasz. Küldjék csak fel a pénzt Budapestre, zsebből a zsebbe. Ruff Tibi ehhez kifejlesztette az „apostolok lábai” kezdetű tanítást: a jeruzsálemi őskeresztények mindenüket eladták, és az apostolok lábaihoz tették. Az apostolok pedig semmiféle elszámolással
nem tartoztak senkinek a lábuk elé tett pénzzel. Németh Sándor és Petrőcz Levente pedig minimum apostolok. (Igaz, a hívők nem a lábaikhoz tették a pénzt, hanem a zsebükbe csúsztatták.) Hack Péter is osztotta ezt a teológiai véleményt.

Megjegyzés: De az apostolok nem éltek kiskirályokként, és nem dúskáltak az anyagi javakban, amelyet azért prédikáltak volna össze Istennek, hogy azt megfejjék a maguk számára.

Egyszer hallottam, hogy valamelyik testvér azt mesélte nagy hévvel: Németh Sándor nem kap semmi pénzt, ő hitből él (csak az alkalmazottak olyanok, hogy élősködnek Isten népén). Erre azt mondtam: „Nekem elég lenne annyiszor százezer forint havonta, ahány milliót ő eltesz minden hónapban. Akkor nagyon gazdag ember lennék.”

Németh Sándornak „hitbol” van egy nagy háza Óbudán, úszómedencével. Azt állította, hogy övé Európa legszebb kertje (ez azért erős túlzás). Legalább 50 millió forintba került Camp David, a balatoni nyaraló. Egyszer azzal dicsekedett, hogy hatalmas birtokai vannak a Dunántúlon (kárpótlási jeggyel szerezte). Annyit költhetett bármire, amennyit csak akart. Számolatlanul szórta a pénzt, azt sem tudta, mi mennyibe kerül.

Megjegyzés: Azt hogy N. S. mit és mennyit nyúlt le a maga számára, az Istennél számon van tartva. És hogy ezek a dolgok nem éppen puszta híresztelések, abból is tudható, amit a szegénységről meg az átokról tanít, hogy azok mennyire összefüggenek. Holott a valóságban semennyire nem függenek össze! Hiszen az anyagi gazdagság sokszor jár együtt szellemi szegénységgel – és fordítva. Nem véletlenül tanítja Jézus, hogy „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (vö. Máté 19:24). És itt biztosan nem szellemi értelemben gazdagokról beszél!

Németh Sándor szerint ezt kommunista hajlamú (irigy) emberek teszik szóvá. Egy hívő tisz tában van azzal, hogy Isten hogyan tekint a szolgálati ajándékra: mindezt meg akarja adni neki. Németh Sándor elérte a Hit Gyülekezetében, hogy a hívők büszkék a vezető lelkész anyagi helyzetére.

Megjegyzés: A karizmatikus hívők arra is büszkék, hogy bukfenceznek és vihogva vonaglanak a földön, amíg a szellem őket végre el nem engedi. És azután váltig állítják, hogy ezt Isten szent szelleme művelte velük. No comment!

Amikor felvetődött: számoljon el a hívők által befizetett pénzzel, vidéki körútjain maguk a tagok kérték, hogy ne tegye. Boldogan tapsoltak, amikor a vezető lelkész megmutatta: most is százezer forintos cipő van a lábán. Ilyenből van neki hét.

Megjegyzés: A pápának is a legfinomabb kecskebőr cipőket gyártják azok a cipészek, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy a pápának semmi köze sincs Péter apostolhoz, és nem ülhetnek Péter trónján, hiszen Péternek soha nem is volt trónja. A pápáknak ugyanúgy a mannon az Istene, mint N. S.-nak, csak ez utóbbi még nem tudott annyit összeharácsolni, mint a Vatikán az elmúlt évszázadok alatt. De ugyanazon az úton jár, hogy magát az anyagi javakban bővölködtesse.

Ami az irigységet illeti: Piszter Emil — sütőipari vállalkozó —egyszer saját pénzén, szabad idejében elutazott Amerikába. Németh Sándor megtudta, s azonnal kijelentette: ez az ember nem lesz presbiter a Hit Gyülekezetében.

Miután Piszter Emil hazajött, a vezető lelkész durván letámadta a gyülekezet előtt, hogy a rossz anyagi helyzetben levő gyülekezeti tagokat semmibe véve kérkedik azzal, mennyi pénze van. Ez érzéketlenség.

Németh Sándor évente többször járt — esetenként családostul — Amerikában. Történetesen a „rossz anyagi helyzetben levő hívők” pénzén. Igaz, ő nem kérkedett ezzel: mindig titokban kellett tartani, hogy éppen hol van. Izraelbe sem utazhatott senki, csak Németh Sándor engedélyével.
Szabadságunkon nem mertünk autót bérelni, mert az a vezeto lelkész privilégiuma volt. Ilyet egy mezei gyülekezeti tag nem engedhet meg magának.

Megjegyzés: Ahogy mondani szokták: Quod licet Iovi, non licet bovi! Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!

Németh Sándor a maradék friss süteményt a tálcából mindig a szemétkosárba öntötte. Ugyanazt kétszer nem tették az asztalra.

Megjegyzés: Jézus azt a gyakorlatot mutatta be példaként, hogy összeszedette az ételmaradékot. (vö. Ján 6:12)

A vezető lelkésznek fogalma sem volt arról, hogy a gyülekezet tagjai hogyan élnek. Némelyiknek meleg ételre sem jutott. Az meg sem fordult a fejében, hogy Isten őt ezeknek az embereknek a pénzéből áldotta meg.

Megjegyzés: A gyülekezet Istennek szánt pénzéből való meggazdagodást nem lehet Isten áldásának nevezni. Hogy gondolhatja bárki is, hogy az ilyen hamisságban Isten bárkinek is a partnere lenne?

Egy alkalommal a Budapest Sportcsarnokban Németh Sándor rosszul lett, mert megevett 70 deka libamájat. Rohangáltak az orvosok, majdnem mentőt kellett hívni. Este arról prédikált a hívőknek, hogy „ne egyetek zacskókból, menjetek el étterembe, polgárosodjatok”. Nem gondolt arra, hogy a hívők azért nem mennek étterembe, mert nincs rá pénzük. Nem jutott eszébe, hogy az éttermi koszt árát már odaadták neki: abból van a libamáj.

Megjegyzés: Akinek sok pénze van, nem gondol azokra, akiknek kevés van. Különösen, ha azoktól veszi el.

Ezek az emberek óriási áldozatot vállaltak, hogy vidékről havonta három napra feljöjjenek Budapestre (hogy meghallgassák Németh Sándort). A Budapest Sportcsarnokba összetrombitált hívőknek fogalmuk sem volt arról, hogy a vezető lelkésznek már régóta nincs mondanivalója számukra (soha nem volt jegyzete vagy vázlata).

Márkus Joe egy háromnapos istentisztelet után napokig kutatott, hogy találjon három percet, amelyet a soron következo tévémusorba be lehet vágni (tizenöt órányi Németh Sándor-prédikációból). Az összejövetel igazi célját ötször tíz perc jelentette, amikor lírai zenei aláfestés mellett körbevitték a kosarakat.

Megjegyzés: Ha az összejövetel igazi célja a pénzgyűjtés, az nem istentisztelet, még ha annak is állítják be. Jézus idejében a kosarakba nem azt rakták, amit a nép adott, hanem amit a népnek adtak. (vö. Máté 16:9-10)

1998-ban egy hétvége alatt 20-30 millió forint gyult össze adakozásból (néha ennél is több). Ha kétórai prédikáció után sem tört át a Szentlélek (azaz a profi „új hullámos” betöltekezőkön kívül kevesen fetrengtek és őrjöngtek), a jól bevált, közhelyes szlogenek („töltsd be Szentlélek”, „Isten tüze jöjjön rátok”) sem találtak visszhangra a hallgatóság fásult szívében, a vezető lelkész odafordult Petrocz Leventéhez, és azt kérdezte: „mennyi volt a gyűjtés?” Don Levente válaszolt: X millió forint. Erre Németh Sándor megnyugodott: „mégsem volt ez olyan rossz”—és a terített asztalhoz lépett.

Megjegyzés: A „töltsd be Szentlélek” című szlogen nyilván a kosarakra vonatkozik.

A gyűjtések alkalmával gyakran vittem a kosarat, és láttam: a hívek sokszor az utolsó pénzüket dobják a kosárba. Az éhes gyerek rángatta az anyja szoknyáját, de ő kijelentést kapott, mert Németh
Sándor a színpadon azt mondta: az özvegy asszony odaadta az utolsó két fillérjét. És ezért megáldotta az Úr.

A vezető lelkész kiénekelte a pénzt az emberek zsebéből. Azt mondta: ha két összegre gondolsz, akkor a nagyobbik van Istentől. Azt dobd a kosárba. Később fejlődött a tanítás: add össze a kettőt, és annyit adj. A hívek mindenüket odaadták. A vezető lelkész ebből annyi libamájat evett, hogy kis híján a mentő vitte el. A lekopasztott hívőket pedig lebunkózta, hogy miért esznek zacskóból. Volt, aki az adakozás után egyből böjtölésbe kezdett. Úgy jobban kihúzza fizetésig, és nem fáj annyira a gyomra.

Megjegyzés: „A hívek mindenüket odaadták” - különösen az eszüket, hogy magukat bárgyún kiszolgáltatták a pénzéhes vezetőknek.

A hívők sokszor azt hitték, nem lesz elég az adomány a költségekre, azért buzdítja őket „a Szentlélek” az adásra. Az igazság az, hogy a bevétel minden alkalommal sok millióval túlszárnyalta a kiadásokat. Hogy a többletből mennyit kapott Németh Sándor, nem tudtuk: a pénzügyeket Petrőcz Levente titokban intézte. Egyetlen összejövetelről hallottuk csupán, hogy akkor a vezető lelkész 2 millió forintot kapott a szolgálatáért (az egyik presbiter látta). Rajta kívül mindenki ingyen szolgálta az Urat.

Megjegyzés: Egyértelmű, hogy N. S. lenyúlta a pénz nagy részét. Pontosan illik rá: „Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek mint áldozás napján.” (Jak 5:5)

A többiek az utolsó este felállhattak, és a vezető lelkész megtapsoltatta őket. De ő 2 millió forintot zsebre vágott egy hakniért. A hívőknek fogalmuk sem volt arról a gazdagságról, amely a
tőlük elzárt protokollban volt (Szamócáék vigyázták a folyosót: oda egyszerű gyülekezeti tag be nem léphetett.) A vezető lelkész felháborodott, ha csirkemájat kapott ebédre. Fitymálta a januári dinnyét — amit állítólag Izraelből hoztak neki, de én nem voltam ott a vásárlásnál
, ha nem volt elég hideg.

Németh Sándor a presbiteri szobában földhöz vágta az almát, mert nem találta elég nagynak. „Nekem ilyen almát ne hozzatok ide. Ez a disznóknak való” — mondta, és belerúgott (engem falun arra tanítottak, hogy az ételt meg kell becsülni). Erre tíz ember rohant, hogy sárgadinnye nagyságú almákat szerezzen. És találtak. Ezt mindig csodáltam.

Megjegyzés: Ha már a disznóknál tartunk, Jézus tanította: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és nektek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” (Máté 7:6) Szent az, amit a gyülekezet Istennek szán, s aki azt a saját meggazdagodása érdekében megcsapolja, az a disznó.

Petrőcz emberei nem ismertek lehetetlent, ha Németh Sándornak kellett valami. Ilyenkor a pénz nem számított. De egy átlagos gyülekezeti tag tőlük éhen halhatott (csak emlékeztetésül: ez a szervezet állítólag egyház).

Megjegyzés: „Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?”. (1Ján 3:18)

Németh Sándor úgy gondolta: a jólét, amelyben él, természetes. Isten ajándéka. „Imádkozzatok—hirdette a csóró híveknek —, akkor megáld benneteket is az Úr.” Ám az Úr azokat tudta a legkevésbé megáldani, akik a vezető lelkésztől kapták fizetésüket. Az ő közelében megállt az áldás. Mivel Istent szolgálni (azaz Németh Sándornak dolgozni) dicsőség, nem pedig pénz dolga, az alkalmazottak jelentős része a megélhetési búnözés határáig jutott.

Megjegyzés: „Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.” (Luk 10:30). Vajon a Hit Gyülekezetében kik lehettek a példázatbeli rablók és kik a kifosztottak megszemélyesítői? Nem nehéz kitalálni.

Az imák úgy szóltak, hogy „legalább a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Azon túl, hogy az alkalmazottaknak munkaszerződésük nem volt, és többségük feketemunkásként lelkészkedett, a gyülekezettol éhbért kaptak.

Borvendégh Norbert országos koordinátor fizetése1991-tol 1997. augusztusáig 25 ezer forintról 37 ezer forintra bírt emelkedni. Ebből kellett eltartania három gyereket, és finanszírozni a gyülekezeti rendezvényeken való részvételét.

Megjegyzés: Ez az ember tényleg rablók kezébe került, akik úgy bántak el vele, ahogyan az meg van írva!

A presbiterek mindennel foglalkoztak, hogy megéljenek. Aki tehette, szerzett magának egy vidéki gyülekezetet, ahol ugyanazt csinálhatta, amit a vezető lelkész Budapesten. Mások sefteltek, amivel tudtak. Szekeres Gyuri a Hit Info bevételeiből „fejlesztett” otthon. Amikor átvették tőle az újságot, az elszámolást nem merték Németh Sándornak megmutatni, nehogy Szekerest elevenen felfalja.

Mindenki igyekezett a fizetését kiegészíteni, ahogy tudta. A vezető lelkész szociális érzékenységére jellemző Petrőcz Árpád esete (harmadik fivér volt a családban). Petrőcz Árpi a legbelső szolgahadhoz tartozott. ő takarította Németh Sándor házát, gondozta Európa legszebb kertjét, etette a galambokat, fésülte a kutyát. Negyvenezer forintos fizetése évek óta nem változott.

Egyik gyermeke asztmája miatt ki kellett költöznie pici belvárosi lakásukból. Kevés pénzéből az Üröm melletti hegyekben vett zártkertet és nyaralót. Abban laktak. Az erdő fáit tüzelték, kútból húzták a vizet. Isten felkent emberének nem tűnt fel, hogy egyik legközelebbi munkatársa mekkora szükségben van (majd megáldja az Úr). Megélhetése érdekében — miután nappal kiszolgálta a Németh családot — éjjel titokban takarítani járt egy világi emberhez.

Ima közben legtöbbször elaludt a fáradtságtól, a felesége arcra borulva találta a kövön. Világi munkaadójának azonnal feltűnt, hogy ennek a szorgalmas fiatalembernek segítségre van szüksége. Amikor megtudta, hogyan él, egy évre előre kifizette a munkabérét, hogy vehessen egy várszivattyút. Ne kelljen a feleségének a három gyerekre kútból húzni a vizet.

Megjegyzés: Vajon ki volt az, akiről szól az írás: „ Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.” (Luk 10:33-34) Ha N. S. nem ezt töltötte be, akkor mit töltött be? (vö. Máté 23:32)

A Hit Gyülekezetében—ahol egyébként a legteljesebb pénzügyi anarchia uralkodott — mindenre volt pénz, csak az alkalmazottak fizetésére nem. A vezető lelkész milliókat költött a hóbortjaira,
de munkabért fizetni nem akart.

Németh Sándor teológiát gyártott a zsugoriságából: ha a vezetők nem kapnak rendes fizetést, akkor biztosan szívből és nem haszonlesésből szolgálják az Urat (szolgák, nem béresek). Másrészt nagyobb függőségben lehetett tartani őket.

Németh Sándor mindent megtett azért, hogy emberei egzisztenciális fügőségben legyenek tőle. Ha megszimatolta, hogy valakinek mellékes jövedelme van, amiből ő nem részesedett, azonnal letámadta. Letiltotta az adott vezetőt az üzletről (ezért is kellett gyakran kérdőíveket kitölteniük, honnan szerzik jövedelmüket). Ha rájött, hogy valakinek nem kontrollált bevétele van, a Club Tihanyban azonnal a bibliai Géházi lett a prédikáció témája. Géházi olyan szolga volt, aki az ura „karizmájából”, annak tudta nélkül akart haszonra szert tenni.

Németh Sándor gyakorlatilag kijelölte: ki, milyen területen vadászhat. A hozzá közelebb állóknak megengedte, hogy (ők is) megfejjék a gyülekezet vállalkozóit. Némelyek egyszerűen közölték a pénzes üzletemberekkel: Isten megáldja őket, ha vetnek a szolgálatukba. Majd megegyeztek, hogy a vállalkozó anyagilag támogatja az ő „szellemi ajándékukat” (esetenként milliós tételekről volt szó).

Nagy Józsi például—testvéri alapon—70 százalékos kamatra adott kölcsönt az egyik vállalkozónak, aki a nagy bevásárlóközpontokban nyomta a narancslev et. Úgy gondolta a Bombajó Bokszoló, neki—mint Isten szolgájának—ennyi jár.

Aki nem fért a húsos bödönhöz (a többség), az tengődött. Szerintem Tridentben nem átkozták meg úgy a protestánsokat, mint a szolgálók feleségei időnként a vezető lelkészt, amikor nem jutott
elég pénz a gyerekeikre. De Németh Sándornak ez nem számított: mintha a szívét tépték volna ki, ha valakinek (a munkájáért) egy fillért kellett adnia.

A vezető lelkész személyesen döntött arról: ki, mikor, mennyi pénzt kaphat. Az arca ilyenkor elváltozott, a szája remegett az idegességtől. Nála pénzéhesebb embert életemben nem láttam. Úgy adott mindent, mintha a sajátja lenne (az is volt).

Megjegyzés: „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”. (Máté 7:2)

Az ő értékét viszont nem lehetett pénzben kifejezni: ezért pontosan meghatározott fizetést nem kapott. Nem is kellett, hiszen minden az övé volt. Amit az Úrnak adtak, azzal ő rendelkezett (ő maga volt az úr). hogy miért hajtott a kiéheztetett Csontbrigád mégis teljes erővel? Azért, nehogy az „ébredés” akadálya legyen. Azért, hogy—ha Németh Sándor lesz szíves az evangéliumot hirdetni—megtérhessenek az emberek. Megemlékeztek arról, hogy ők is újjászülethettek. Azért pedig sokat tettek mások (most rajtuk a sor).

Megjegyzés: Micsoda „ébredés” lehetett ilyen presbiteri szolgálat közepette, és milyen megtérés? Olyan, amit pénzzel mérni lehetett. Ha sok jött össze, akkor a „megtérés” jól működött, ha kevés, akkor nem jól. De lehet-e itt egyáltalán megtérésről beszélni? Na és kihez, ha N. S. volt az úr?!

A legyalult, kizsákmányolt, megalázott szolgahad ekkor felkelt a padlóról: the show must go on. Az ébredés nem állhat meg. Németh Sándor pedig egyre gyorsabban verte a tamtamot: „támadó sebesség!” láttuk-e a CNN felvételeit? Azokat, amelyeken Szaddám Huszein palotái láthatók.

A képek akkor készültek, amikor az amerikaiak vegyi fegyvereket kerestek az iraki diktátor sivatagi kastélyaiban. Németh Sándor elragadtatással beszélt a palotákról. Áradozott, micsoda épületek. „Milyen lenne egy ilyen?” —kérdezte sóvárogva. Az tetszett neki legjobban, amelyik a Tigris folyóra épült. „Itt kezdodik a gazdagság” — mondta ábrándosan.

Másnap reggel—még az abs zolút lojális—Horváth András is nevetve jegyezte meg: „Tegnap igen kívánatos gyümölcsök lettek Szaddám Huszein palotái.” Erre többen csodálattal kezdtek beszélni
róluk.

Kisebb megbotránkozást okozott, amikor lehűtöttem a kedélyeket:
néhány százezer embert megöltek, gyerekek ezrei éhen haltak azokért a palotákért. Megütköztek, amikor azt mondtam, hogy a hely, amelyben gyönyörködnek: Babilon.” (Bartus László: Fesz van – A Hit Gyülekezete másik arca, részletek)

Megjegyzés: Nem az a tömény Babilon, ami a Hit Gyülekezetben működött és működik mind a mai napig?! Hiszen még mindig az a tanítás: „A Bibliában a szegénység és a nincstelenség nem az áldás között szerepel, hanem az átok között.” Ezért aztán adjatok minél több pénzt, ha nem akartok szegények maradni, és a szegénység átkát magatokra venni. Ezt nevezik a „bőség evangéliumának” - Hit Gyülekezete módra. És majd veszitek az Isten áldását. N. S. meg veszi az Isten ítéletét! Meg a hozzájuk hasonló báránybőrbe bújt farkasok! (vö. Máté 7:22-23)



 

Nincsenek megjegyzések: