motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. február 27., vasárnap

Az ateizmus 'vívmányai'




Az ateizmus 'vívmányai'

"Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják,
mert utálatosak, hűtlenek, és minden jótettre alkalmatlanok."

(Titusz 1:16, Káldi Neovulgáta ford.)


A fenti idézet azokról szól, akik magukat keresztényeknek vallják, de - ahogy az ábra mutatja - a cselekedeteik teljesen mást mutatnak. Az ilyenek a valóságban nem istenhívők, hanem istentagadók, vagyis kőkemény ateisták, akármit is vallanak magukról. 

Viszont ha az ateizmus egy magas erkölcsi nívót képviselő világnézet, akkor, valójában kicsodák azok, akik ezeket a 'vívmányokat' létrehozták és egyes formájukat még ma is produkálják? Ha ők nem ateisták, és őket nem motiválja [motiválta]  az istentagadásuk rejtetten a háttérben, akkor micsoda? Az igaz Istenben való istenhitük biztosan nem, hiszen nekik olyan nincs. De ha lenne, akkor ezek sosem történtek volna meg, és a mai napig nem történnének meg!

A valódi istenhittel és istenfélelemmel rendelkezők megfogadják az alábbi isteni utasításokat, akik pedig ezeket figyelmen kívül hagyják, azok nem nevezhetők istenhívőknek, legfeljebb a hamis vallásosság álcája mögé bújó ateistáknak.




"Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket."
(Efézus 5:33)




"És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba."
(1Péter 3:7)





"Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket,
hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel."
(Efézus 6:4)





"Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, 
teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: 
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat."
(Máté 22:37-39)





 "A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése
tehát a szeretet."
(Róma 13:10)



"A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! "
(Filippi 4:5)

 szigetfesztivál 2010

"Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; 
a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik."
(Jeremiás sir. 4:5)


"Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment.

Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!"
(Énekek éneke 2:10-14)




"Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.

Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,

értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.

Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is."
(Róma 1:29-32)


taposóakna

"Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; 
mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.


Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, 
hanem a gonoszt jóval győzd meg." 
(Róma 12:19-21)


parlament

"És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, 
és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!"
(Ésaiás 57:20-21)



"Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen."
(Példabeszédek 12:9, Károli ford.)




"Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága 
ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, 
az Isten ellenségévé lesz."
(Jakab 4:4)








"Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.

A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak."
 
(Jelenések 22:14-15)



"Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki." 
(Ésaiás 3:11-12)








Valószínűleg nincs Isten,
hát ne aggódj, hanem élvezd az életet!

Richard Dawkins már élvezi. 
A híres tudós a brit ateista kampány buszánál. (2009. jauár)

"Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, 
de ezzel megcsúfolja az URat.

Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. "
(Zsoltárok 10:3-4)




 "A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! 
A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!"
(Jeremiás 17:13)


"Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.

Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, 
és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?

Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
 
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot
a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.

A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; 

Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az  igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal." 
(Róma 2:2-8)


ELLENVETÉSEK

Magukat ateistáknak nevező személyek a fentiekkel kapcsolatban a következő ellenvetéseket tették:

1. „A darwinizmusnak és Darwin-nak nincs köze ezekhez. Darwin egy tudós, a darwinizmus meg az evolúció elméletére alapuló BIOLÓGIAI szemlélet mód A TUDOMÁNYBAN! Nem világkép, nem ateizmus, nem akármi más.”

Válasz: A darwinizmus a tudomány köntösébe bújtatott istentagadás, hiszen kifejezetten materialista módon kívánja magyarázni az egész univerzum és az élet eredetét. Végső soron tehát ateizmus. Azért is mondja magát sok ember ateistának, mert nem hisz Istenben, de hisz a tudományban. (Mert hogy az is egyfajta vallás – a maga módján). 

Hogy pedig Darwin magát istenhívőnek vallotta, és az elméletében Istennek is szerepet szánt, ez még nem menti fel az istentagadás alól, hiszen a bibliai istenhit definíciója ez:

Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János evangélium 8:31-32)

Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs annak Istene; Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.” (2János levél 1:9)

Tehát a szoros és következetes Krisztus-követés jelent csak tanítványságot, és aki ettől eltér, annak nincsen Istene, kövképpen ateista, bármit is állítson magáról, vagy bármit is állítsanak mások róla.

Darwin nem maradt meg Krisztus tanításában, hiszen Krisztus azt tanította, hogy Isten kezdettől fogva férfit és nőt teremtett (vö. Máté 19:4), nem pedig azt, hogy Ádám állatból fejlődött ki évmilliók alatt evolúciós mechanizmusok következtében, - mint ahogy ezt Darwin állította.

Kövképpen Darwin bibliai szempontból istentelen volt, tehát ateista. Ennélfogva minden magát darwinistának tartó (vagy a teremtést az evolúcióval ötvöző) hasonlóképpen ateista, bármit is mondjon magáról! (Lásd: A katolikus evolúciós modell)

2. „Az ateizmusnak nincs ezekhez (mármint a fentiekhez) köze! Ha megnézzük a képeket, és főleg azt, hogy kik és miért tették ezeket, akkor rájöhetünk arra is, hogy a képeken látható dolgok zöméért a vallás és a vallásosok a felelősek!

Még ha fel is tesszük, hogy a képeken látható dolgok valamelyikéért egy ateista a felelős, akkor sem jelenti azt, hogy az ateizmusa miatt tette, nincs sem bizonyítva, sem alátámasztva.

Nem úgy, mint a vallásosoknál, ahol a bűnözés erősen összefügg a vallásossággal, a vallásos hittel, mert a hitükre alapozva teszik amit tesznek!”

Válasz: Hogy a fentiek zöméért a vallás és a vallásosok a felelősek? Nyilván, csakhogy ezek a vallásos cselekedetek semmiben sem követik Krisztust és a krisztusi evangélium szeretet-törvényét, ennélfogva ezek HAMIS VALLÁSOK, és HAMIS VALLÁSOKAT KÖVETŐ EMBEREK. Bibliai szempontból ez mind ateista, és olyan ítéletet is fognak kapni, amit tetteik által megérdemelnek. (vö. Róma 2:6)

Ha pedig ezen gonosztettek némelyikét ateisták tették, az még nem bizonyítaná azt, hogy ateizmusa miatt tette volna? Hát akkor miért tette? Biztosan nem azért tette, mert szorosan követte Krisztust és az ő tanítását. Hanem azért tette, mert fenn tartotta magának a jogot, hogy adott esetben a saját erkölcsi értékítélete szerint cselekedjen. Vagy mások értékítélete szerint, aminek átengedte magát.

De ha nem az Igaz Isten tanításának engedte át magát, akkor átengedte magát valamely hamis eszmének, végső soron az ateizmusnak, amely attól ateista, hogy fenntartja magának a jogot az emberi (nem isteni) értékítélet szerint cselekedni.

A kommunizmusnak volt egy pár száz millió áldozata, na és melyik kommunista volt istenhívő és Krisztus-követő? Alighanem mind ateisták voltak. Hogy pedig az ateizmusa miatt senki sem tenne gonosz dolgokat? Ha megteszi, hát pontosan azért teszi meg, mert az ateizmusa nem tartja vissza attól, hogy megtegye.

Az igaz hite – ha lenne neki -, az visszatartaná. De az ateistának nincsen igaz istenhite, hanem esetleg hamis vallásos hite van. Ez pedig előbb utóbb meg is nyilvánul, ha a helyzet úgy hozza, és ez megmutatkozik Krisztus-ellenes cselekedetben.

Kérdezhetné valaki, ez azt is jelenti egyben, hogy minden ateista gonosztevő? A válasz az, hogy nem minden ateista gonosztevő, ugyanis az ateistáknak is van Istentől kapott lelkiismeretük, ahogy Róma 2:12-15 mondja:

Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el,

mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást.

Ugyanis a pogányok, holott törvényük nincsen, a természettől vezérelve megteszik mindazt, ami a törvényben van, s noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak,

és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik

azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.” (Káldi Neovulgáta ford.)

Tehát, lehet valakinek Bibliája és ismerheti is azt valamilyen szinten, az abban levők által ítélet alá esik, ha nem aszerint cselekszik, ahogy az Isten a Bibliában leíratta.

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16-17)

Ha pedig valakinek nincs Bibliája, és nem ismeri a krisztusi tanítást, de a saját lelkiismeretét megtagadva gonosz dolgokat cselekszik, az annyi mint szándékosan megtagadni Istennek a Bibliában leíratott parancsait. Az ilyen a tettei szerint meg lesz ítélve.

Na és azokkal mi van, akik nem követik Krisztust, de nem is követnek el gonosz cselekedeteket? Ha van tudomásuk a krisztusi tanokról, de azokat direkt nem követik, a mögött nyilván az van, hogy nem vállalják a Krisztus-követéssel együtt járó felelősségeket. És miért nem vállalják fel, ha nem azért, hogy attól szabadon, és attól ellentétesen is cselekedhessenek. Már amikor a kedvük tetszik.

Ők nem akarják elkötelezni magukat. Ez olyan, mint nem levizsgázni kreszből, de mégis részt venni a forgalomban, igyekezvén elkerülni a baleseteket. A közlekedési rendőr azonban nem csak azt nézni, hogy az úton nem döntött ki fákat, hanem az érvényes jogosítványt is elkéri. 

Erkölcsileg érvényes jogosítványa pedig csak annak van, aki magát kiiskolázza a Bibliából, és a mindennapokban szorosan követi a Krisztust. Ez az Isten akarata minden földi emberre nézve. És aki ezen csak vigyorog vagy nevet, és elutasítja, az nyilván azért teszi, mert kőkemény ateista, és ott a szívében legbelül megtagadja az Istent.

3.A WTC-t vallási fanatikusok rombolták le, a gépeltérítők őrült vallásosok voltak, akik azt hitték, hogy az istenük ezért őket jól megfogja jutalmazni.”

Válasz: A fanatikus hamis vallásosság legalább olyan gonosztettekre képes, mint adott esetben az ateizmus (lásd a kommunizmus – utólag felszínre hozott) vadhajtásai. A Biblia szerint bálványimádat (démonimádat) rejlik mindazon imádat mögött, amelyet nem Krisztus által mutatnak be Istennek, sőt, még a Krisztus imádata is bálványimádásnak számít, amennyiben nem ő a Biblia egyedül igaz istene. (Lásd:  Az igaz imádat központi személye)

4. „A nácizmus nem köthető az ateizmushoz, több okból sem a, Hitler mindig is hívő katolikusnak vallotta magát; b, A Vatikán támogatta a nácizmust; c, A náci katonák túlnyomó többsége vallásos volt.”

Válasz: Hogy a nácizmus és Hitler magát minek vallotta, teljesen mindegy, a tetteik mögött hamis vallásosság volt, amely Isten értékítélete szerint kőkemény ateizmus! Ami meg a Vatikánt illeti, fennállása óta a legalapvetőbb dolgokban nem követte Krisztus tanításait, mindazonáltal mégis képes rá, hogy kb. egy milliárd emberrel elhitesse, hogy egyedül ő jogosult a krisztusi tanítás képviseletére.

De hogy megtérésük után (mint szervezet) több gonosztettet követtek el, mint egyéb gonosztevők megtérésük előtt, mutatja, hogy valójában sohasem tértek meg! És hogy szinte mindent pénzért csinálnak (keresztelés, esküvő, temetés, stb.) mutatja, hogy számukra egy üzlet az evangéliumi kereszténység, és ez Luther idejében sem volt másként.

A katolicizmus bibliai szempontból az ateizmusnak egyik bálványimádó formája, vallják hogy Istent ismerik és Jézus követik, de legjellemzőbb tantételeik és gyakorlataik nem a Bibliából erednek, hanem csupán ők vallják azt, hogy mégis, sőt egyedül csak ők az igaziak, minden más felekezet hamis. (Na de melyik keresztény felekezet imádkozik Máriához és szentnek nevezett emberekhez, továbbá melyik használ az imádatban szobrokat és képeket? Csak a hozzájuk hasonlók. A protestánsok legnagyobb része nem!)

5. „Nincs olyan ismert bűn eset, sem polgári, sem háborús, sem politikai, ami visszavezethető lenne az ateizmusra.”

Válasz: Krisztus valódi követői egyetlen vérontásban sem vettek és vesznek rész, akkor hát kik követték (és követik) el ezeket a bűneseteket? Itt ez a fegyveres rabló mikulásnak öltözve. Magát bárminek is mondja, attól még bibliai szempontból kőkemény ateistának számít!


Vagy nézzük meg ezeket a képeket. Autók ezek vagy autónak álcázott állat vontatta szekerek? A gazdájuk nevezheti éppenséggel autóknak őket, de a valóságban is azok?



 Na és milyen kereszténység az, amely a szegény Krisztus bíborban-bársonyban dúskáló követője?


És milyen keresztény az, amely az imádatához kőszobrot használ? Bálványimádó! 
 

A bálványimádat mögött meg rejtett ateizmus lapul. Vallják ugyan, hogy ismerik az Istent, hogy „Hitben járunk és nem látásban” (2Kor 5:7), de cselekedeteikkel megtagadják! (vö. Titusz 1:16)

A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!” (2Tim 3:5, Káldi Neovulgáta ford.)

A római katolikus éjféli misére (egyszer egy évben) elzarándokoló katolikusok tömegei a vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de egész évben megtagadják annak erejét. Azért sem foglalkoznak vele csak egyszer egy évben. Aki pedig sűrűn jár templomba, arról sem garancia az, hogy nem ateista a valóságban, mivelhogy a Krisztus-követése a Biblián alapul-e, vagy csak egyházi hagyományokon.

Ezért minden magát kereszténynek valló embernek szólnak a bibliai figyelmeztetések a helyes Krisztus-követésre:

Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.(1Kor 10:12)

Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni.

Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. (Róma 11:20-22)

Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.

Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.” (1Kor 11:27-32)

Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.
De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.

Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.” (2Kor 13:5-7)

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 
 
Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 
 
Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jakab 1:21-25) 

Lehet amellett érvelni, hogy az ateizmus egyáltalán nem hordoz magában semmilyen károsnak mondható filozófiát, mégis, ha körülnézünk a világban, iszonyú sok szenvedést és gyötrelmet látunk. És ezek zömét emberek okozzák embereknek.

Akik pedig ezeket minden lelkiismeret furdalás nélkül megteszik, azok Krisztus igazi követői nem lehetnek. Ateisták viszont lehetnek, mivel az ateizmus nem zárja ki, hogy valaki a saját érdekei szerint cselekedjen, ha éppen a helyzet úgy kívánja. A Krisztus-követés viszont kizárja, hiszen Isten eldöntötte, hogy mindenkinek az kell hogy legyen az érdeke, hogy tisztelje és becsülje a felebarátját – helyzettől és állapottól függetlenül!

A világban pedig ilyesmit nem hallani. Sem a nagypolitikában, sem a médiában nincs használva az a kifejezés, hogy felebarát, sőt: felebaráti szeretet. Meg hogy erkölcsös meg igazságos. Nyilván mert ez egy ateista világberendezkedés, ahol mindezek a fogalmak alá vannak rendelve az egyéni érdekeknek. A világban a pénz és a profit az Isten. A krisztusi közösség meg pont az ilyen és ehhez hasonló fogalmakra épül. Legfőképpen pedig a 

SZ E R E T E T R E

2011. február 25., péntek

Zsiráf - teremtés vagy evolúció?




Tudományos szakkönyv felnőtteknek  

Mi Vadállatok 
MICSODA
49. kötet


A zsiráf öklelő fegyvere a homlokán található két, de olykor több, tompa, bőrrel borított szarv. Az erdei zsiráfnál, a kongói őserdőkben élő okapiknál csak a hímeknek van szarvuk, a hosszú nyakú szavannai zsiráfoknál mindkét nemnek. Ez az állat rendszerint nem ad hangot.


A zsiráf elődei rövid nyakú, lombevő állatok voltak. Erdőben éltek, ahol a falevelek között bőséges táplálékra leltek. A szavannák azonban Afrika nagy részén az erdők rovására kezdtek terjeszkedni, így azok az állatok kerültek előnybe, amelyek el tudták érni a néhány, magasabb szavannai fa lombját. Így nőtt hosszúra a zsiráf nyaka.


A ma is az erdőben élő okapinak viszonylag rövid, tömzsi a nyaka és sötétbarna lábán fehér csíkok vannak. A szavannai zsiráfnak ezzel szemben hálózatos rajzolatú vagy foltos a bundája, amivel jobban alkalmazkodik a szavanna színeihez.


A zsiráf általában a tüskés fák leveleit eszi. Ha iszik, az állatnak jól szét kell terpesztenie a lábát, hogy le tudjon hajolni a vízhez. Azt, hogy ilyenkor ne zúduljon sok vér a fejébe, a nyaki vénákban található billentyűk biztosítják: ezek fékezik a véráramot.


A zsiráféhoz hasonló, viszonylag hosszú nyaka a tülkösszarvúakhoz tartozó zsiráfnyakú gazellának van. Ez az állat Kelet-Afrikában él.

Kiadó: Tessloff-Babilon, 2002
Szakmai lektor: dr. Török János


Mesesarok gyerekeknek

Hogyan lett hosszú a zsiráf nyaka

Abban az országban, ahol állandóan süt a nap, réges-régen sok zsiráf élt. Csak füvet ettek, mert rövid volt a nyakuk. Volt közöttük egy nagyon pici, apró zsiráf, ezt a többiek folyton lökdösték, tuszkolták, közben kiabáltak rá:

- Ez az én füvem! Ehhez ne nyúlj! - Így aztán csak néhány szál fű maradt a kis zsiráfnak, de az is fonnyadt, naptól égett volt. Nem csoda, hogy a kis zsiráf nagyon megéhezett. Szomorúan nézte egy csupa zöld fa ínycsiklandozó leveleit. És milyen érdekes, ez a fa még integetett is neki és biztatta:

- Csak nyújtózkodj, csak nyújtózkodj! Leveleim jóízűek. - A kis zsiráf persze nem bírt a biztatásának, a zöld leveleknek, de főleg éhes gyomrának ellenállni, felnyújtotta fejét, nyakát a fa ágai felé, s anélkül hogy észrevette volna, közelebb került az alsó ágakhoz, a nyaka egy ujjnyival hosszabb lett. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy ehessen. Szinte napról napra lett hosszabb a zsiráf nyaka, mert ha megéhezett, valóságos tornagyakorlatot kellett végeznie a lombos fa alatt a nyakával. A többi zsiráf irigykedve leste, mert alig maradt számukra a naptól megperzselt fű, hát elkezdték utánozni a kis zsiráfot. Addig tornáztatták a nyakukat, míg közelebb kerültek a fa ágaihoz.

Ma is nyújtják hosszúra nőtt nyakukat, és legelésznek a magasra nőtt fákról abban az országban, ahol állandóan süt a nap.
Fordította: Dénes Géza
(NÉPSZAVA – 1986. március 22.)


  A zsiráf eredetéről nem evolucionista szemszögből

A HOSSZÚ NYAKÚ CSODA

Azt gondolná az ember, hogy a zsiráf különös alakja és hatalmas mérete okozhat némi gondot. Átlagon felüli magassága és hosszú nyaka miatt lehetetlennek tűnik, hogy a vér áramlását minden testrészében szabályozni lehessen. Amikor például leereszti fejét a földre, a gravitáció miatt hirtelen nagy mennyiségű vér kellene, hogy a fejébe tóduljon, elöntve az agyat. Majd ahogy felemeli a fejét, a vér visszaözönlene a szívébe, és az állat elvesztené az eszméletét. De ez nem történik meg. Miért nem?

A zsiráf keringési rendszere a tervezés valódi csodája, ötletesen az állat sajátos alakjára és méreteire szabott. Maga a szív rendkívül nagy, és erőteljesen kell pumpálnia ahhoz, hogy vért juttasson az agynak, ami három és fél méterrel felette helyezkedik el. Az izmos szív, melynek 7 centiméter vastag fala van, s percenként 170-et is verhet, majdnem háromszor akkora szisztolés nyomást hoz létre, mint amekkorát az emberi szív. Mind a fejverőérnek, ami az agynak szállítja a vért, mind pedig a nyakverőérnek, ami visszajuttatja a vért a szívbe, nagynak kell lennie ahhoz, hogy kibírja ezt a nagy nyomást. És csakugyan, ezek a véredények több mint 2,5 centiméter átmérőjűek, és szívós, elasztikus szövetek teszik rugalmasabbá és erősebbé őket.

Amikor a zsiráf lehajtja a fejét, a nyakverőérben található billentyűk megakadályozzák, hogy a vér a fejbe tóduljon. Az agyalapnál a nagy fejverőér egy újabb csodálatosan megtervezett szerkezetbe, egy különleges érhálózatba fut, amit úgy hívnak, hogy rete mirabile. A fejbe tóduló heves véráramlat, amely akkor keletkezik, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, itt lelassul azáltal, hogy egy hajszálerekből álló speciális hálózatba terelődik, ami szabályozza a vérnyomást és megóvja az agyat attól, hogy a nagy erővel áramló vér elöntse. Ez a különleges érhálózat kitágul, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, és összehúzódik, amikor felemeli. Ezáltal ellensúlyozza a jelentősen lecsökkent vérnyomást, és elhárítja az ájulás veszélyét.

A zsiráf nyaka ugyancsak a tervezés egyik csodája. A kutatók döbbenten fedezték fel, hogy a zsiráf hihetetlenül hosszú nyaka ugyanannyi csigolyából áll, mint amennyiből az egéré, vagy a legtöbb emlősé! Azonban a legtöbb emlőssel ellentétben a zsiráfnak nyúlt csigolyái vannak, amelyek speciálisan kialakított gömbízületben helyezkednek el, így biztosítva a kiváló rugalmasságot. Ezért képes a zsiráf úgy hajlítani és csavarni a nyakát, hogy teste minden részét ápolhassa, és kinyújtózva ehessen a fák magasban lévő ágairól.

Ébredjetek 2000. 9/22. Jehova Tanúi kiadványa


 A fejlődéselmélet keletkezése
Darwin felfogásának szemléltetéséül szolgáljon a zsiráf. Egyes zsiráfok ismeretlen okból kifolyólag kicsit hosszabb nyakkal születtek, mint a többiek. A hosszabb nyakú zsiráfok győztesen kerültek ki a táplálék megszerzéséért folytatott harcból, így életben maradtak („természetes kiválasztódás”), és egy kicsit hosszabb nyakat örökítettek utódaikra. Ez több nemzedéken át ismétlődött, miáltal feltehetően magyarázatot kapunk a hosszú nyakú zsiráfok kialakulására.
Idővel azonban Darwin elméletével szemben kifogások merültek fel. Clark és Mould: Biology for Today (Napjaink biológiája) című, 1964-ben megjelent kézikönyvében a következőképpen hívták fel erre a figyelmünket:
A tudósok számos ellenvetést emeltek a darwini elmélet teljes elfogadásával szemben... 1. Az elmélet nem ad magyarázatot az öröklődés összes ismert tényeire. Az elmélet például nem magyarázza meg világosan, miért öröklődnek egyes változások, mások viszont nem. Sok változás annyira csekély, hogy képtelen az egyednek segítséget nyújtani a létért való küzdelemben. 2. Az elmélet azt sem tudja megmagyarázni, hogy miként vezet a csekély változások fokozatos felhalmozódása a magasabbrendű organizmusoknál megtalálható bonyolultabb szervek keletkezéséhez.” (Biology for Today Sayles B.Clark und J. Albert Mould, 1964., 321. old.)


Az evolucionista Mellersh: The Story of Life (Az élet története) című könyvében megjegyzi:
A darwini elmélet szerint a kérdező rámutathat arra, hogy minden változásnak azonnali értékűnek kell lennie tulajdonosa számára, hogy nagyobb esélyt adjon neki a túlélésre, mint társainak. Vajon milyen ,túlélési értéke’ van a szemnek a kialakulás első, bizonytalan, kezdetleges szakaszában, vagy az első végtagok erőtelen és csupasz csapkodásának a szárny kialakulásának kezdetén? ...A természetes kiválasztódás értelmetlen és céltalan.” (The Story of Life, H. E. L. Mellersh, 1958., 237., 242. old.)
A darwini elmélet tehát úgy, ahogy Darwin megfogalmazta, tévesnek bizonyult, és sok vonatkozását elvetették. Az evolúcióval kapcsolatban a legközelebbi nagy lépést 1901-ben tették. Hugo de Vries holland botanikus kísérleteket végzett az esti kankalin néven ismert növénnyel. Megfigyelte, hogy esetenként egészen szokatlan alakú virágok keletkeztek, és az utódok örökölték ezeket a tulajdonságokat. Az ilyen utódokat mutánsoknak nevezte. 
De Vries azt gondolta, hogy az előnyös nagy mutációk az okai a fejlődésnek. Eszerint például a szokatlanul hosszú nyakú zsiráfok mutánsokként jöttek létre, és a létért folyó küzdelemben jobban megállták a helyüket, mint a rövid nyakú zsiráfok. Ezeknek a mutánsoknak hosszú nyakú utódaik születtek, és ez a feltehető magyarázat az evolúciónak erre a részjelenségére.
Ez az új elmélet sem maradt sokáig ellenvetés nélkül. A nehézségek elég hamar nyilvánvalókká lettek. De Beer azokról a hirtelen nagy változásokról, amelyek De Vries szerint okai a fejlődésnek, ezt mondja:
Sok [mutáció] halálos kimenetelű, és elpusztítja az élő teremtményeket, amelyekben jelentkezik... A mutációk korántsem jelentik az alkalmazkodás tökéletességét, a mutációk nyilvánvalóan károsak, és nem adnak magyarázatot arra, hogyan jött létre és tökéletesedett az az alkalmazkodás. Ennek következményeképpen.... a huszadik század első húsz évében az evolúciós kutatásokban és elméletekben teljes fejetlenség és zűrzavar uralkodott.” (Charles Darwin, 182.old.)
Hall és Lesser a Review Text in Biology (Általános Biológia) című könyve az eddig megjelent legfontosabb evolúciós elméleteket a következőképpen foglalta össze:
Minthogy Lamarck elmélete [a szerzett tulajdonságokról] hamisnak bizonyult, így csupán történelmi érdekessége van. Darwin elmélete [természetes kiválasztódás] nem ad kielégítő magyarázatot a változatok eredetére és öröklődésére... De Vries elmélete [nagy mutációk] sem bizonyult helytállónak, mivel egyetlen mutáció sincs olyan nagy, vagy a mutációsorozat olyan számos, hogy elegendő legyen az utód egy nemzedékén belül egy új faj kialakulásának megindításához.” (Review Text in Biology, 363. old.)
Vajon az elméleteknek ez a zűrzavara tisztázódott-e napjainkban? Melyik elméletet ismeri el ma a legtöbb evolucionista? Vajon az elfogadhatóbb? Tudományosabb?
A MODERN ELMÉLET
Az utóbbi években egy új elméletet dolgoztak ki, amelyet sok evolucionista elfogad. Ez a modern elmélet magába foglalja Darwin és De Vries egyes nézeteit. C. P. Martin, a McGill Egyetem professzora az American Scientist című folyóiratban megjelent egyik cikkében ezt így fogalmazta meg: 
„[A biológusok] túlnyomó többségének az a nézete, hogy az evolúció a mutációk és a természetes kiválasztódás által ment végbe.” (American Scientist 1953. január, 100. old.)
E modern elmélet szerint egy kis hasznos mutáció jelentkezik egy bizonyos szervezetben. Ez a mutáció ezt a szervezetet alkalmasabbá teszi az életben maradásra versenytársainál. Az apró, hasznos mutáció öröklődik sok-sok nemzedéken át. Évmilliók során ugyanebben a vonalban több előnyös mutáció lép fel, amelyek előidézik, hogy a szervezet egy másikká alakuljon át. Ezt a modern elméletet az Oklahoma City Times 1966. augusztus 10-i számában megjelent cikk a következőképen összegezte:
„Az öröklési tényezők alkalmi változatai lassan odahatottak — mintegy kísérletek és kudarcok után —, hogy az ember jobban tudott alkalmazkodni környezetéhez, mint a vetélytársai. Ez a mai elismert, tudományos szempont, és a tudósok ezt a hosszas, de gyakran kontárkodó folyamatot nevezik evolúciónak’.” (Oklahoma City Times, 1966. augusztus 10., 25. old.)
Mivel a modern elmélet részben tartalmazza Darwinnak a „természetes kiválasztódásról” vallott nézetét, ezt az elméletet gyakran „új-darwinizmusnak” is nevezik.
A modern elmélet szemléltetése végett újra utalhatunk a zsiráfra. Azt mondják, hogy a múltban a mai zsiráfok őseinek rövid nyaka volt. A létért folyó küzdelemben a zsiráfok azért versenyeztek, hogy a fák lombját legelhessék. Egyes zsiráfok véletlenül kissé hosszabb nyakú mutánsokká váltak. Ezek nagyobb számban maradtak életben, mivel a fák magasabb ágain levő lombozatot is le tudták legelni. A rövid nyakú zsiráfok kipusztultak, s csak a hosszabb nyakú zsiráfok hoztak létre utódokat. Ez a folyamat állítólag így folytatódott, míg végül is a zsiráfok nyaka elérte a mai hosszúságot.
Sok evolucionista azt állítja, hogy végül sikerült egy olyan elméletet felállítani, amely kielégítően megmagyarázza a fajok keletkezését. Jean Rostand, a világhírű biológus és evolucionista ezt írta:
„Számukra az evolúció problémája alapjában véve teljesen és végérvényesen megoldódott. A mutációval és a természetes kiválasztódással tökéletes magyarázat áll rendelkezésükre.” (The Orion Book of Evolution, Jean Rostand, 1961, 75., 76. old.)
Ezen a ponton azonban ismét ugyanazzal a korábban említett problémával találjuk szemben magunkat, mert a modern elmélet egyáltalán nem oldotta meg a kérdést. A vita még mindig dühöng. Bizonyítja ezt az a tájékoztatás is, amelyet a Science Digest 1961. januári számában találunk. Az író „El kell-e égetnünk Darwint?” című cikkében ezt mondja:
A francia tudományos gondolkodás terén az utóbbi évben talán az az egyedüli legjelentősebb esemény, hogy az evolúció fenti, hagyományos magyarázata alapjában megrázkódott. A múltban már gyakran bírálták, most azonban olyan heves tűz alá került, hogy úgy látszik, legalábbis Franciaországban nyitva áll az út a fajok eredetének egy újabb elméletéhez...
Ma a francia lázadók többek között a következő meglepő kérdéseket teszik fel: Ha a két és fél méter hosszú nyakú zsiráf a természetes kiválasztódás eredménye és a legalkalmasabb egyed életben maradásának egyik példája, akkor mit mondjunk a juhokról, amelyeknek nyaka csak néhány centiméter? Vajon a zsiráfok és a juhok nem közeli unokatestvérek, illetve majdnem testvérek az állatvilágban...? Élhet-e hát két unokatestvér egymás mellett úgy, hogy mind a kettő alkalmasabb a másiknál, az egyik azért, mert hosszabb a nyaka, a másik meg azért, mert rövidebb?
És ha már a juhokról van szó, mit mondjunk a szarvasokról? A klasszikus iskola szerint ezek szeszélyesen elkezdtek nőni, s mivel a juhoknál a létért folyó küzdelemben hasznos eszközöknek bizonyultak, a természet kiválogatta a szarvval rendelkező állatokat, és kirekesztette a szarv nélkülieket. Valóban így történt ez? Nos, legalább annyi szarvatlan létezik, mint amennyinek szarva van. Melyik hát az alkalmasabb közülük...?
A levelibéka 120 000 megtermékenyített sejtjéből csak két egyed marad életben. Vajon azt kell ebből következtetnünk, hogy a természet ezt a két békát azért választotta ki a 120 000-ből, mivel ezek voltak a legalkalmasabbak? Vagy talán... a természetes kiválasztódás nem más, mint vak halandóság, amely egyáltalán semmit sem válogat?” (Science Digest, 1961. január, 61-63. old.)
A modern elmélet ellen újabb támadást indított egy ismert evolucionista, Jean Rostand. Az 1961-ben megjelent The Orion Book of Evolution című könyvében ezt írja:
Vajon valóban megoldódott-e ... az evolúció problémája, amint ezt az új-darwinisták állítják? .... Nekem személyesen más a véleményem, és sok más társammal együtt kénytelen vagyok néhány közismert ellentmondást felhozni az új-darwinizmus elmélete ellen... .
Az általunk ismert mutációk, amelyeknek általában az élővilág kialakulását tulajdonítják, vagy szervi hiányosságokat, veszteségeket [például pigment- vagy nyúlványhiányt], vagy a már meglevő szervek megkettőződését idézik elő. Mindenesetre a szerv felépítésében a mutáció révén nem jön létre semmi új vagy eredeti, tehát semmi olyan, amelyet egy új szerv alapjának vagy egy új működés előfeltételének tekinthetnénk...
Nem, semmiképpen sem tudom elhitetni magammal azt, hogy az öröklődésnek ezek a ,baklövései’ képesek lettek volna létrehozni az egész világot a maga pazar sokrétűségével, részletfinomságaival és meglepő ,alkalmazkodóképességével’; még akkor sem, ha a természetes kiválasztódás együttműködését és roppant nagy időt tételezünk fel, amely alatt az evolúció az életen munkálkodott ... Nem tudom elhinni, hogy a szem, a fül és az emberi agy ily módon alakult volna ki; .... Semmi olyat nem ismerek, ami arra a feltevésre jogosítana, hogy azok a mélyreható testi változások és fantasztikus átalakulások, melyeket az evolúció folyamán fel kell tételeznünk, önmaguktól mentek volna végbe, s így a gerinctelen állatok gerincesekké, a halak kétéltűekké, a kétéltűek szárnyasokká, és a szárnyasok emlősökké alakultak volna át.” (The Orion Book of Evolution, 79. old.)
Miután Rostand elvet és kétségbe von minden jelentősebb elméletet, ezt kérdezi: „Vajon meglep-e majd a jövő az evolúció mechanizmusával kapcsolatban egy új, nagyszerű elmélettel? Ezt a reményt ne zárjuk ki, de nehéz elfojtani bizonyos kétkedést.” Majd így fejezi be: „E meglehetősen kiábrándító végkövetkeztetés ellenére rendkívül fontos, hogy senki se találjon ebben ürügyet arra, hogy kétségbe vonja magának az evolúciónak a tényét.” (Ugyanaz, 91. old.)
A becsületes kutató azonban kétségbe fogja vonni. Most, az egymásnak ellentmondó elméletek, érvelések és állítások néhány évszázada után az elfogulatlan kutató számára nyilvánvaló, hogy az evolúció egyáltalán nem tény, hanem csupán elmélet, s hogy kétségbe kell vonnunk, ha el akarunk jutni az igazsághoz.
MENNYIRE TUDOMÁNYOS?
Van a dolognak egy másik oldala is, amit meg kell vizsgálnunk. A Saturday Evening Post az evolúció érdekében írt egyik cikkben 1966. december 3-án arról tudósít:
A jelenlegi kutatást irányító evolucionisták közt ... gyakran heves vitákra kerül sor a bizonyítékok előterjesztése alkalmával. A bírálatot olykor személyes sértésnek tekintik, olykor talán annak is szánják.
Nemrégen egy professzor cikket írt, amelyben a lehető legszelídebb formában kérdést intézett egy korábbi tanárához bizonyos lelet hitelessége tekintetében — és megszakadt egy harminc éves barátság. Más alkalommal egy kiváló antropológus a tiszteletére rendezett összejövetelen felállt, és beszélni kezdett. Beszédében pályafutásának első napjaira emlékezett vissza, amikor az emberi fejlődésről vallott nézeteit nem vették figyelembe. Beszédéből azonban csak néhány mondatot tudott elmondani. A csalódás éveire való emlékezés annyira hatalmába kerítette, hogy lehajtotta fejét és sírni kezdett. A kutatók gyakran felháborodottan hagyják el az értekezleteket, szidalmazzák egymást, vitatják a felfedezés jogát, s gondolataik ellopásával vádolják kollégáikat.
Az ilyen magatartás .... a történelem előtti korok kutatói között meglepően gyakori. Ennek a ,foglalkozási betegségnek’ az oka ismeretlen, de könnyen lehet, hogy a meggyőző adatok hiányával van kapcsolatban … Olykor minél kevesebbet talál egy ásató régész, annál makacsabbul ragaszkodik a saját álláspontjához.” (The Saturday Evening Post, 1966. december 3., 42. old.)
A cikk szerzője, aki megpróbálta az evolucionista tudósoknak ezt az egészen sajátságos, gyerekes viselkedését mentegetni, még hozzáfűzi: „Nem tudom megmagyarázni az okát — mondja egy antropológus, aki már többször részt vett ilyen csatározásban —, de a múlt feltárásában van valami, ami valahogy hatalmába keríti az embert. Úgy tűnik, valahányszor valaki egy emberi csontot talál, elveszti a józan eszét a lelőhelyen.”
Mindez határozottan bizonyítja, hogy igazán tudományos módszert nem alkalmaztak és nem alkalmaznak evolúciós elméletekre. Az evolucionisták nem a tények által jutnak következtetéseikre, hanem a már előre megalkotott következtetéseikkel erőszakot alkalmaznak a tényeken.
Szigorú értelemben vett tudományos módszer az, amelynél előbb elemzik a rendelkezésre álló tényeket, és azután vonnak le következtetéseket. Az elfogulatlan kutatónak nem is okoz ez nehézséget, mivel sok bebizonyított tudományos tény áll rendelkezésére. Ez mindenkinek lehetővé teszi, hogy ítéletét csupán a megbízható bizonyítékok alapján hozza meg, és becsületes következtetéseket vonjon le, olyan következtetéseket, amelyek nem önzésen, kicsinyeskedő nézeteltéréseken, hírnévhajhászáson, törtetésen vagy előre megalkotott véleményeken alapulnak. Nos, ilyen tények alapján milyen következtetést lehet levonni az élet eredetével kapcsolatban?

- Az élet során szerzett tulajdonságokat, mint például a mesterségesen megnagyobbított ajkakat, az utódok nem öröklik -

A francia tudósok ezt kérdezik: - „Hát élhet egymás mellett két olyan rokon, amelyek mindketten alkalmasabbak a másiknál, az egyik azért, mert hosszabb a nyaka, a másik pedig azért, mert rövidebb?” -

- Shropshire-i kos
Dorset szarvú kos
Ha a juhoknak azért fejlődött ki szarvuk, mert ezáltal életképesebbek voltak, miért van oly sok szarv nélküli juh, melyek ugyanolyan jól fennmaradnak, mint amelyeknek szarvuk van? -

Evolúció, 1981.  Jehova tanúi kiadványa



Végkövetkeztetés:


Létezik-e valamilyen kövület, amelynél a zsiráf nyaka a ma elfogadott hosszúság kétharmada vagy háromnegyede lenne? Nem, ilyen nem létezik! Kifejlődhetett-e a zsiráf különleges testi felépítése véletlen mutációk sorozatos baklövésein keresztül, amelyeket a kövületek 'elfelejtettek' dokumentálni? Soha!  Nyújtogatás által nőtt meg a zsiráfok nyaka? Mese! Az igazság ezen a téren a Genezis 1:25-ben található:

És Isten megalkotta a szárazföld vadállatát 
az ő faja szerint, 
a háziállatot az ő faja szerint,
és a föld mindenféle mozgó állatát 
azok faja szerint. 
És látta Isten, hogy jó.” 
Igen, nagyon jó!