Amit velük tettetek, velem tettétek

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb

testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

(Máté 25:40, katolikus fordítás)

A Krisztus-követésnek a lényege nem a felelősségre vonásnál kezdődik, hanem ott: -miben tudok segíteni, hogyan tudom támogatni a másikat!

„A felebaráti szeretet gonoszt nem cselekszik; a törvény teljesítése tehát a szeretet.” (Róma 13:10, Káldi ford.)

„Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.” (Galata 6:10, katolikus fordítás)

„Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.” (Máté 25:31-33, katolikus fordítás)

Vajon azok, akik az alábbiak szellemében cselekedtek, Krisztus szeretet-törvényének szellemében cselekedtek?

„Mivel a bukott egyház a középkorban olyan nyilvánvalóan korrupttá vált, érthető, hogy miért kelt fel olyan sok ember tiltakozóan ellene. Sokan közülük azok az értékes emberek voltak, akik elutasították a pápa hamis követelőzéseit és a pápa helyett Jézus Krisztusra néztek és őbenne keresték az üdvösséget és az igazságot. Ezeket az embereket eretnekeknek nevezték és a Róma katolikus Egyház elkeseredett üldözést folytatott ellenük.

Az egyik olyan embertelen dokumentumnak a címe, ami ezt az üldözést elrendelte, „Ad exstirpanda” volt. Ezt IV. Ince pápa adta ki 1252-ben. A dokumentum állítása szerint az eretnekeket szét kellett zúzni, mint a mérges kígyókat. Formailag jóváhagyta a kínzás alkalmazását. A kiadvány  felszólította a polgári intézményeket az eretnekek megégetésére.” (Ralph Edward Woodrow – Babilon misztériumvallása régen és ma; Lautec Verlag Germany, 108. old.)

„abban a kegyelemben kell őket (az eretnekeket) részesíteni, hogy haláluk által eltávozhassanak a földről.” (St. Thomas, Aquinas, Summa Theologica (Louis Guerin, Barri-Ducis, 1857), 4. kötet, 90. old.)

„Az eretnekség azért volt bűn, mert az állam a katolikus vallást annak ismerte el, ami objektíven az: az egyetlen Isten által alapított igaz vallás, és nem egy egyszerű, ideiglenes, ma létező, holnapra elenyésző rendelkezés.” (A tanulmány eredeti címe: Marian T. HORVAT, a középkori történelem doktora. „The Holy Inquisition: Myth and Reality” A szent inkvizíció: mítosz és valóság - Fordította: Rochlitz Andrea)

„Spanyolország persze az inkvizíció országa: Torquemada főinkvizítor alatt kilencezer autodaféra (a portugál „auto da fé” jelentése: hitbeli cselekedet), eretnek és zsidó megégetésére kerül sor.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa könyvkiadó, 2005. 188.old.)

1572 Szent Bertalan éjszakája. „A Párizsban összegyűlt hugenottákat a katolikusok lemészárolták. A halottak száma több ezerben mérhető. Az eredményes mészárlás tiszteletére Rómában hálaadó istentiszteletet tartottak.” (2008. a Biblia éve. Mihály János református)

„Giordano Brúnó megégetése is elfogadhatatlan a mai gondolkodás számára. De a vallásellenes propaganda vele kapcsolatban is hamisít. Hiszen nem tudományos nézetei miatt égették meg, hanem vallási eretneksége (panteista nézetei, a Szentháromságnak és Krisztus megtestesülésének tagadása stb.) miatt. (Olvasmány Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel c. hittankönyvébõl. Szent István Társulat, Bp.,)

„Miklós pápa így buzdított egy királyt. „Vallásunk nevében elrendeljük, hogy támadd meg országát, égesd fel városait és mészárold le alattvalóit...” (Cormenin, History of the Popes, 243.old. Cit.in: R.W. Thompson, uo., 368.old.)

Cartagena püspöke ezt mondta: „Áldottak az ágyúk, ha golyóinak becsapódási helyein az evangélium felvirágzik.” (La Guerra de España, 1936—1939, 264—265. oldal)

II. János Pál pápa: - „Le az erőszakkal! Le a háborúval! Le a terrorizmussal! Isten nevében minden vallást felszólítunk, hogy igazságot és békét, megbocsátást és életet, szeretetet hozzon e földre!”

„A IV. században egy reformer lépett fel, akinek a működése Spanyolországban, Portugáliában, a francia Aquitániában, sőt Rómában is éreztette hatását. Ez az ember Priscillanus volt, Avila püspöke, akit manichaeizmussal és gnosztikus eretnekséggel vádoltak meg az i. sz.380-ban a Saragossában tartott zsinaton. Hydatius püspök, portugál metropolita akciója azonban mindaddig sikertelen maradt, amíg politikai érdekek Maximus császárt nem kényszerítették arra, hogy a spanyol papság segítségét kérje.

384-ben, Bordeauxban tartott zsinaton Ithakus püspök csatlakozott a támadókhoz, és megvádolták Priscillanust és követőit a priscillanusokat boszorkánysággal és eretnekséggel. Az egyház a vádlottakat Trierbe rendelte, elítélte őket, és átadta az államhatalomnak, hogy hajtsa végre a halálos ítéletet (385). Priscillanust hat társával, - köztük egy Euchrotia nevü hölggyel, aki egy ismert költő és szónok özvegye volt – kivégezték. „Ez volt az első eset, hogy az ún. keresztyén egyház keresztyéneket halálra ítélt, de ezt az elsőt egyre gyakoribb és borzalmasabb kegyetlenség követte.” (Edmund Hamer Broadbent: The Pilgrim Church (Zarándok gyülekezet); Kiadó Pickering and Inglis, 48. oldal)

„A keresztény tiszteli a másik embert, mert Jézus él benne. Nem verekszik, nem sért meg másokat, nem öl.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988.40. old.)

„Ki a mi felebarátunk? Minden ember a mi felebarátunk; akár jóakarónk az, akár ellenségünk...

Minden embert szeretnünk kell, mert azt Isten parancsolja és mert minden ember Istennek képmása. Miért kell ellenségünket is szeretnünk? ellenségünket is szeretnünk kell, mert az is felebarátunk és mert Krisztus Urunk külön megparancsolta, hogy szeressük ellenségeinket...

„Ki tesz kárt felebarátja testi életében? Felebarátja testi életében azt tesz kárt, aki felebarátjának egészségét megrontja, vele durván bánik vagy megöli őt.... Az emberölés szándéka is nagy bűn. Aki párbajt vívnak és abban segédkeznek, azok ki vannak zárva az egyházból.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 50-51; 61. oldal.)

Vajon ezek az emberek Krisztus oldalának melyikét célozták meg, ahová besorolják magukat, a jobb vagy a bal oldalára?

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz.” (Máté 25:34, katolikus ford.):

Mert éheztem, és ennem adtatok:

„Az egyház csak egy kínvallatást engedett meg, de az sem tarthatott félórán túl.” (Gál László: Katolikus Egyháztörténelem, Studium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005. 56. old.) Ugyanebben a könyvben kijelentik, hogy „Ma már tudjuk, hogy a hite miatt senkit sem szabad bántani.”

„E hely feletti palotában az olyan pápák, mint XXII. János, vagyonokat harácsoltak össze, a szegényeket becsapva, a papi javadalmakat, a bűnbocsánatot és felmentéseket áruba bocsátva. Mások, mint VI. Kelemen, mezítelenül hemperegtek hermelinnel takart ágyakon. Alul számtalan áldozat jajgatott a fájdalomtól, szintén ruhátlanul, a kínzások és az égetés közben; némelyeknek csak azért kellett szenvedniük, mert böjt idején húst ettek.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 283-291. oldal)

„Az Isten hullának látja azt, aki súlyos bűnben él. Hogyan engedné az ilyet asztalához? Hogy adná neki szent Fia testét és vérét?” (Családunk katekizmusa, Szent István Társulat, Bp. 1983. 129. old.)

„Jézus nagyon jól tudta, hogy Evangéliuma aligha érdekli azokat, akik túlzottan belebonyolódnak anyagi dolgokba, a haszonlesésben, vagyonszerzésbe. (Mt 19,24). Az apostol még ennél is határozottabban mondja: „Sem tolvaj, sem kapcsi... sem rabló nem részesülhet Isten országában.” (1Kor 6,9)... A Mennyei Atya gondviselésére is csak becsületes munkája után számíthat az ember.” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 64. old.)

Szomjaztam, és innom adtatok:

„A kölni érsek egy kínzási listát állított össze. Negyvenkilenc módot állapított meg és megjelölte az árakat is, amelyet az áldozat családja köteles volt a hóhérnak kifizetni. Például a nyelvkivágás és egy izzóvasöntés a szájba ötször annyiba került, mint egy egyszerű korbácsolás a börtönben. Mindez egyfajta „horror szupermarketként” működött. Ha a boszorkányt halálra ítélték, a kínzók ünnepséget rendeztek, amelynek költségeit az áldozat családjának kellett fizetnie; ha a „boszorkány” vallott, akkor nem csak sok pénzt takarított meg a családnak, hanem ő is kevésbé fájdalmas búcsút vehetett ettől a világtól: az elégetés előtt megfojtották.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 303-304. oldal.)

„Az egyik legkedveltebb módszerük a kínpad alkalmazása volt. Egy hosszú asztal volt, amire a vádlottat a kezeinél és a lábainál fogva a hátán fekve kifeszítették kötelek és csörlők segítségével. A feszítés által kificamodtak a vállak és más testrészek, ami nagy fájdalmakat okozott.

Súlyos harapófogókat használtak arra, hogy emberek körmeit kiszaggassák, vagy feltüzesítve a test érzékeny részeit megsebezzék azokkal. Éles késpengékkel és szögekkel ellátott hengerekre fektettek eretnekeknek kikiáltott embereket és azokon előre-hátra húzogatták őket. Létezett egy hüvelykszorító, ami az ujjak széttörésére szolgált, továbbá „spanyolcsizmák”, amiket a lábszár és a lábfej elroncsolására használtak.

A „vasszűz” egy asszony méretének és alakjának megfelelő üreges eszköz volt, amiben úgy voltak elhelyezve kések, hogy bizonyos nyomás alatt a vádlottat szétszaggatta a halálos ölelésével. Ezt a kínzóeszközt szentelt vízzel meghintették, a belsejébe az „Egyedül Istené legyen a dicsőség” (Smith, Man and His Goods, p. 286.) felírást írták latin szavakkal.” ...

„Némelyeknek, akik elutasították a Római Katolikus Egyház tanításait, folyékony ólmot öntöttek a fülükbe és a szájukba. Kiszúrták sokaknak a szemeit, másokat kegyetlen módon megkorbácsoltak. Megint másokat arra kényszerítettek, hogy sziklákról leugorjanak alul elhelyezett hosszú szögekre, ahol az áldozat fájdalomtól reszketve lassan halt meg. Némelyeket megfullasztottak saját testükből kiszaggatott húsdarabokkal, ürülékkel és vizelettel elegyítve. Éjszakára az inkvizíció áldozatait odaláncolták a földhöz vagy a falhoz, hogy a véres kínzókamrákat benépesítő patkányoknak és férgeknek védtelenül ki legyenek szolgáltatva...” (Ralph Edward Woodrow – Babilon misztériumvallása régen és ma, Lautec Verlag Germany, 108-110 old.)

Ridpath Világtörténete című műve a Hollandiában működő inkvizíció munkáját ábrázolja egyik jelenetén. „A kalodában egy protestáns ember lóg a lábainál fogva felakasztva. A tűzben egy fogó forrósodik, ami az ember megbélyegzésének és megvakításának az eszköze.” (Ridpath's Hastory of the World, Vol. 5; p. 297 – idézi Ralph Edward Woodrow – Babilon misztériumvallása régen és ma, Lautec Verlag Germany, 112. old.)

„Az iszonyattól megborzadok, valahányszor az inkvizíció szó mellett a s z e n t szót megszentségtelenítve látom. Gyilkolási vágy jámbor öltözékben úgy tűnik nekem, mintha a Sátán jelenne meg mennyei ragyogásban.” (Christian Friedrich Daniel Schubart)

1982 óta a Hittani Kongregáció nevű hivatal, amelynek Ratzinger bíboros volt a prefektusa „azelőtt a szent inkvizíció nevet viselte”. (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 34. oldal.)

Jövevény voltam, és befogadtatok:

„Ezen a jelentős egyházi találkozón 13 érsek, 225 püspök és több mint 90 apát vett részt. Cél a Szentföld, Jeruzsálem elfoglalása volt. A betóduló keresztesek valóságos vérfürdőt rendeztek. Csak az Al-Aksza mecsetben hetvenezer muszlimot mészároltak le. A Salamon templomban kb. tízezer zsidót, fejeztek le. Fouchner, aki annak idején szemtanúja volt az eseményeknek, azt írja, hogy az emberek bokáig jártak a vérben. Majd 1212-ben gyerekek részvételével szerveztek keresztes hadjáratot, ahol ezrével pusztultak el a gyerekek. Akik élve maradtak azokat eladták a rabszolga-kereskedőknek.” (2008. a Biblia éve. Mihály János református)

„a középkori egyház felfogása szerint maga Krisztus hagyja jóvá e (keresztes) háborúkat, hiszen Krisztus szócsöve, a pápa hirdeti meg őket.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa könyvkiadó, 2005. 135.old.)

„A katolikus Egyház indította meg a keresztes hadjáratokat, amelyeknél ideálisabb, gyönyörűbb vállalkozása soha nem volt az emberiségnek. Az emberek százezrei és milliói egy-egy prédikáló szerzetes lelkesítő szavára otthagyták otthonukat, családjukat azért, hogy felszabadítsák Krisztus Urunk születésének, életének és halálának színhelyét a pogányok zsarnok uralma alól.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK - Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

„Elsőként II. János Pál pápa nevezte az inkvizíció népirtását nyíltan szégyennek. Egy 1994-ben kelt levelében kimondta: „Hogyan lehet elhallgatni a hit nevében elkövetett erőszaknak megannyi formáját? A vallásháborúkat, az inkvizíció törvényszékeit és az emberi jogok megsértésének más formáit?” A katolikus egyházfő elismerte, hogy módszereit tekintve az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt. Brutalitását európai levéltárak forrásanyaga bizonyítja.” (Lévai-Potó: Katolikus pápák, eltitkolt bűnök és botrányok, Vagabund kiadó, 2008. 106.oldal.)

”Vincent Brizgis – jelenleg Chicagó római katolikus püspöke. A háború éveiben a kaunasi székesegyház szószékéről uszított a bolsevikok és a zsidók megsemmisítésére. Érdemeit a Gestapo külön is elismerte.” (Nácik menedékben – Ország – Világ 1983. ápr. 13.)

„ha sokan lesznek azok, akik nem ütnek vissza, akkor majd elfogynak azok, akik ütnek. Az első századok keresztényüldözéseinek megszűnéséhez is ez vezetett. Sajnos azonban a történelem folyamán maguk a keresztények is sokszor hűtlenek lettek Jézushoz. Akkor is, amikor egymás között háborúskodtak és akkor is, amikor a „pogányok” ellen viseltek „keresztes” háborúkat. Jézus tanítványai számára a „pogányok” is felebarátok, akiket nem elpusztítani kell, hanem megnyernünk Jézus ügyének, a szeretetnek. A szeretet országának megvalósítására pedig teljesen alkalmatlan eszköz a fegyver. (vö. Lk 9,51-56., Jn 18,36)” (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 204. oldal.)

Mezítelen voltam, és felruháztatok:

„Jézus egy istállóban született. Élete során nem volt fejét lehajtania. Helytartója ma egy tizenegyezer helyiségből álló palotában lakik. Ehhez jön még a Castelgandolfo, az Albano-tó mellett. A szépséges Castelgandolfóban, amely valamivel nagyobb terület, mint a Vatikán, épült egy nem éppen olcsó úszómedence is, amit János Pál saját személyi használatára építtetett...

Krisztus helytartója olyan kincsek között él, amelyek részben még pogány eredetűek. Minden olyan javaslatot, hogy adja el mindenét, amije van és adja oda a szegényeknek, megvetéssel fogadnak, és megvalósíthatatlannak jelentenek ki a Vatikánban.. Az evangélium gazdag ifjúja hasonlóképpen válaszolt Jézusnak. Jézus egész életében egyszerűen élt: ruhátlanul halt meg és életét feláldozta a kereszten.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 47. oldal.)

„Savanarola A legnagyobb problémának a klérus erkölcstelen életmódját, gőgjét és kapzsiságát tartotta. Egy 1493 adventjében elhangzott beszédében a következőképpen fogalmazott a papok romlottságáról. „A papok cicomás frizurát és szép selyemkabátot viselnek és díszesebben akarnak öltözködni a világiaknál. (...) 

Papot látsz, aki nyilvánosan játszik, kocsmába jár, ágyast tart és hasonló bűnöket követ el. Az apácák (...) egész nap világi ifjakkal fecsegnek. (...) Nem látszanak derék papok és pásztorok, nincsenek prédikátorok, akik az igazságot hirdetik, az egyházunkba az lép be, aki akar, s így tele van bestiákkal és vadállatokkal (...) 

Egyházunk kívülről nézve sok szép szertartást végez az egyházi szolgálat teljesítésére; szép miseruhákkal, nehéz függönyökkel, arany és ezüst gyertyatartókkal, sok szép kehellyel: mindez méltóságot kölcsönöz (...) De tudod, hogy mit akarok mondani neked? Az ősegyházban a kelyhek fából voltak, a papok pedig aranyból; a mai egyházban a papok vannak fából és a kelyhek aranyból (...).” (Fedeles Tamás előadása, 2006. Október 15. Történelemtanárok (16.) Országos Konferenciája)

„Az egyház hogyan valósítja meg szegénységre felszólító tanítását Jézusnak?.. b) szerzeteseink fogadalommal kötelezik magukat a szegénységre... c) minden hívőnek kötelessége, hogy egyre tökéletesebb legyen. Ezért a szegénységet is bele kell terveznie az életébe... Mutassuk be példákon Jézus szegénységét!” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980.74. old.)

„találékony magyarázatokat kellett kifejleszteni az évszázadok során, hogy végül eljussanak ahhoz az elmélethez, miszerint azt a Krisztust, akinek „nem volt lehajtania a fejét” (Máté 8,20), aki szegényen és mezítelenül halt meg a kereszten, egy olyan királyi főpap képviseli, aki 1100 szobás palotával rendelkezik, akit éjjel és nappal szolgák hada vesz körül, és aki a legfinomabb aranyhímzésű selyem ruhákat hordja.” (Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995. 156. oldal) 

II. János Pál az Egyesült Nemzetek előtt, a következőket mondta a New York-i Yankee Stadium 80 000 főnyi hallgatóságának: „Meg kell találnunk az egyszerű életformát. Mert nem igazságos, hogy a gazdag országok életszínvonalát úgy igyekezzenek fenntartani, hogy lecsapolják maguknak az energiatartalék és nyersanyag nagy részét, aminek az egész emberiséget kellene szolgálnia.”

Beteg voltam, és meglátogattatok:

„A quitói zsinat 1596-ban hivatalosan engedélyezte a papoknak, hogy a szófogadatlan indiánokat vesszőzéssel büntessék. Ha valaki nem akart gyónni, első ízben 24 botütés volt a büntetése, másodízben 50, s ugyanilyen büntetés várt azokra, akik megsértették a pénteki böjtöt. Egy Bernardino de Sahagun nevű ferences barát felszólította szerzetestársait, hogy „szeretetteljesen bottal kergessék az indiánokat a mennyországba”. (L. Hanke: El prejuicio racial en el Noevo)

„Rossz jel, ha a pásztor több juhot igyekszik szerezni, mint amennyit az úr rá akar bízni. Ez annak a jele, hogy ki akarja őket használni a saját céljaira, s hogy nem vezetni akarja őket, hanem megfejni...” (L. Zea. América en la Historia. México 1957. 254.old.)

„Mikor II. János Pál pápa az USA-ba utazott Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, egy öreg indián, a nagyrészt kiirtott őslakosok képviseletében díszes bibliát nyújtott át a pápának, mondván: „Szentatya, erre a könyvre a keresztényeknek nagyobb szükségük van, mint nekünk, mert őseinket halomra gyilkolták, kínozták és kirabolták. Ezért ezt visszaadjuk most Magának”. A leírás szerint II. János Pál pápa elsírta magát.” (Dr. Kis György nyugalmazott plébános közlése, Bakonyszentlászló)

Börtönben voltam, és eljöttetek hozzám:

„Tragikus, de tagadhatatlan az összefüggés a máglyák, a keresztek, a pápai törvények és a programok, a gázkamrák és a náci haláltáborok krematóriumai között.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 18. oldal.)

„A múlt század húszas éveiben Olaszországban fasiszta kormányok váltották egymást. A Vatikán 
t i t o k b a n folytatott eredménytelen kísérleteket követően végül tárgyalásokat kezd az egyházi állam létrehozásáról a korabeli fasiszta olasz kormánnyal.” (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

„Az olasz egyház a Mussolini-rendszerrel szemben lényegében véve nemzeti egyházként viselkedett. A Vatikán Mussolini segítségére volt katolikus néppárti ellenzékének felszámolásában, a pápa nemcsak a lateráni egyezményeket kötötte meg, de Mussolinit a „Gondviselés emberének” nevezte, a híveket pedig felhívta, hogy a nagy népszavazáson „si”-vel (igennel) szavazzanak. Az egyház védte befolyását, de e befolyással a fasizmus ellen alig élt.” (ORMOS Mária: Fasizmus és kereszténység, Historia 1983/056)

„A legtöbb németországi katolikus sugárzott a boldogságtól, miután Hitler és a Vatikán között aláírták az 1933-as konkordátumot. Katolikus fiatalemberek azt az utasítást kapták, hogy „jobb kezüket tisztelgésképpen lendítsék előre, és hogy tegyék ki a horogkeresztes zászlót. A katolikus ifjúsági szervezet, a Neudeutsche Jugend... teljes mértékű és szoros együttműködésre hívott fel a totalitárius állam és az egyház között.” A német püspökök együttesen biztosították szolidaritásukról a nemzetszocializmust. Borne Wasser püspök a trieri katedrálisban katolikus fiataloknak mondott beszédében kijelentette: „emelt fővel és szilárd lépésekkel léptünk be az új birodalomba, és készek vagyunk azt szolgálni teljes szívünkből és minden erőnkből.” (Guenter Lewy, The Catholic Church and Nazi Germany (McGraw-Hill, 1964), 100, 106.old; - idézi: Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995. 95. oldal)

„Karlheinz Deschner, az eredetileg katolikus szerző, egy egész életet áldozott arra, hogy hat kötetben megírja ezt a „krimit”. Művében a bűntettek minden elképzelhető formájáról olvashatunk, amelyeket az egyház a külpolitika, a kereskedelem, a pénzügy és az oktatáspolitika területén elkövetett, a tudatlanság és a babonák terjesztéséről, valamint a szexuális erkölcs, a házasságjog és a bűntetőjog gátlástalan kihasználásáról. És mindez oldalak százait tölti meg.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa kiadó, Budapest, 2005., 16. old.)

*

„Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?

Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?

Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?”

A király így válaszol majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Máté 25:37-40, katolikus ford.)

*

Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.

Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,

idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.”

Erre azok is megkérdezik: ”Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?”

Akkor ő így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.”

És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.« (Máté 25:41-46, Káldi Neovulgáta ford.)

„Erre szózatot hallottam az égből: „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.” (Jelenések 14:13, katolikus ford.)

*

Más véleményen vannak azonban az érintettek:

„Az egyház nagy kettőssége: hogy Krisztus Teste, hogy isteni küldetése van, de ugyanakkor emberekből áll és hibázhat. Amikor Krisztus emberekből alapította egyházát, vállalta ezt a botrányt.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 95. old.)

„A római katolikus anyaszentegyház szent, mert szent az alapítója és tanítása, és mert sok szentet nevelt és nevel.” (Bibliai történetek a katekizmus igazságaival, hittankönyv, SZ. I. Társulat, 1968. 112. oldal.)

Az Egyház földi vándorlása alatt „bűnösöket is foglal magában, és így egyszerre szent is, és folyton megtisztulásra is szorul”, ugyanakkor „az üdvösség valamennyi eszközét … csak Krisztus katolikus Egyháza, az üdvösség egyetemes segítő eszköze által érhetjük el.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 8.; II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio, 3.)

„Ha szabad egyéni érzést is nyilvánítani, megemlítem, hogy én a katholikus keresztény vallást azért tartom a legszebb és üdvözítő vallásnak, mert Krisztusa, Boldogasszonya van, mert tüneményes szépségű lelkeket nevelt, minők, pl. assziszi szent Ferenc és a kis szent Teréz … Ne csodálkozzunk, hogy a római egyházba vezetnek bennünket Isten nyomai. Nem azért történik ez, mert a régi közmondás szerint: a világ minden útja Rómába visz, hanem azért, mert Isten nyomai Isten útjaihoz vezetnek, emez utakat a katholikus egyház őrzi az idők végéig...

Az Egyház:

<Ott lesz, midőn a legutolsó

Dervis, brahmin és láma haldokol;

Ő tartja karján az utolsó

Hitehagyottat hitvallásakor;

Ott lesz, midőn e sok város, országod

Mind romba dől s csak nevük marad

S újnyelvű népek ifjú homlokára

Veti lelkéből a hitsugarat,>”

(Hajós József [Sz. I. akadémia tagja]; A végtelen felé, 1930., 264., 315., 348.old.)

„Akik kárörömmel nézik, hogy miként világítja be VI. Sándor sötét uralkodását a szókimondó Savanarola máglyája; akik megbotránkoznak az egyházkormányzatban is érvényesülő régi politikai fondorlatokon; akik meginognak hitükben az egyháziak bűnei miatt, azok ne feledjék, hogy: régmúlt történeteket nem szabad a jelenkori gondolkodás és szokások szemüvegén át megítélni.” (Hajós József [Sz. I. akadémia tagja]: A végtelen felé, 1930., 301. old.)

Hanem csakis a Szentírás örök érvényű fényénél, abban is Krisztus szeretet-evangéliumának a tökéletes tükrében. Az pedig kétezer éve változatlan!

*

„Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!

Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.” (1János 3:10-12, katolikus ford.)

„Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!

Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.” (Jelenések 18:4-5, katolikus ford.)