motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. február 22., kedd

Örökösök - II. rész

ÁBRAHÁM MAGVÁNAK TEOKRATIKUS OLAJFÁJA
- a Római levél 11. fejezete, amelynek megértése utat nyit
a Biblia megértéséhez -


A szelíd (nemes) olajfa = az ábrahámi szövetség, i. e. XIX. század
A fa szent gyökere = a szent Isten, Jehova; (Őt Ábrahám szemléltette)
A törzs, ill. a főág = Jézus Krisztus, aki Ábrahám szellemi magva; (őt Izsák szemléltette)
A szent (tartós ágak) = a Krisztusban hívő zsidó származású maradék
A természet szerint való némely kitöretett [kitört] ágak = a Jézusban nem hívő test szerinti zsidók, akik nem szellemi izraeliták
A természet szerint való vad olajfa = az összes pogány származású Krisztusban hívő
A vad olajfából kivágot-tak = a pogányság-ból kiválasztott Krisztusban hívők csoportja
A természet ellenére beoltott vadolajfa ág (nem a maga a vadolajfa) = a Krisztusban hívő zsidókhoz társított pogány származású hívők teljes száma
Némely megtérő zsidók újra beoltási lehetősége = Kornéliusz után megtért és (újra) beoltott zsidók, pl. Akvilla és Priscilla
Az olajfa gyökerének és zsírjának részesévé válók = Isten szentségéből, ki nem érdemelt kedvesség-éből és irgalmasságából részesülő (Ábrahám szellemi magvához tartozó) pogány származású hívők
A vad olajfából kivágott és beoltott ág után megmaradó olajfa = a szelíd olajfába nem beoltott, hátra maradó, pogány származású Krisztusban hívők nagy sokasága

kommentár

A pogány nemzetek, tehát a vadolajfa (24. vers) kettő részből áll:

  1. a vad olajfából kivágottak [kivágni] , akik beoltattak [beoltás] a szelíd olajfába, és ezáltal Isten új nép-évé, a szellemi Izraellé lettek [lenni] . (Efézus 3:6; Galata 6:16)
  2. A vadolajfa többi része, az összes nemzet, akiknek napjainkig hirdetik a jó hírt, és akikből egy nagy sokaság örök életet fog nyerni a helyreállított földön. (Cselekedetek 14:16; Máté 24:14; Jelenések 7:9; 14:6-7)

Ugyanakkor a zsidóság is két részből áll:

  1. A szelíd olajfa, a zsidóságnak a Krisztusban hívő része. (János 1:12-13)
  2. A kitöretett [kitört], természet szerint való ágak, a hitetlen, testi Izrael. (Róma 11:21; János 1:11)

Isten nem a testi (zsidó) leszármazás alapján választotta ki a Krisztus magvához tartozókat, hanem akiknek (kegyelem által) hitük van Krisztusban, - ezek az 'ígéret-ágon' vannak. (Róma 9:6-8)

Ez a mag fő része, a szelíd olajfa, a kegyelemből való választás szerinti maradék, a választottak. (Ésaiás 10:22; Róma 9:27; 11:5) Ehhez jöttek az eddig távol lévő pogányok, akik a vad olajfából (az összes nemzetből) kivágattak [kivágás], és a szelíd olajfába beoltattak [beoltás], mint osztályrészesek [részt kapni, részesülni]. (17-24; Cselekedetek 26:18; Efézus 2.12-13; 3:6)

egész Izrael = szellemi Izrael

Ez a két csoport, a Krisztusban hívő zsidók (akik a testi zsidóság-ból jöttek ki), és a Krisztusban hívő pogányok (akik az összes nemzetből jöttek ki) – alkotják az új nemzetet, melyet Isten „én népemnek” mond. (Róma 9:25)

Ezzel a néppel haragítja [harag], ingerli a testi zsidóságot. (vö. Róma 10:19; 11:11) Ez az a nép, amely által megvalósul a kijelentés: „így az egész Izrael megtartatik” (Róma 11:26).

Ez nem a testi zsidóságot jelenti, hiszen azt mondja: Mert nem mindnyájan Izraeliták azok, akik Izraeltől valók” (Róma 9:6b).

Tehát a testi zsidók Izraeltől valók ugyan, de nem mindnyájan tagjai a szellemi Izraelnek, Isten új népének, hanem akik kegyelem által hitet nyertek Krisztusban. (7. vers)

Ők vannak szívben körülmetélve (Róma 2:29); ők Ábrahám magva és ígéret szerint az örökösök. (Galata 3:29) Ők Isten Izraele, a szellemi Izrael, hiszen Isten a szelleme által fölülről újjá szülte őket. (Galata 6:15-16; 1Péter 1:2-4) Ők szolgálnak szellemben, mint „körülmetélkedés”. (Filippi 3:3, Károli)

Ez az a szellemi Izrael, amely élő kövekből (1Péter 2:5) Krisztusra, az apostolokra és prófétákra épül (1Korinthus 3:11; Efézus 2:20); ez az a választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, kik hajdan nem nép voltak (Róma 10:19), de most Isten népe lettek. (1Péter 2:9-10; Cselekedetek 15:14; Róma 9:25) Ahogy Malakiás 3:17-ben olvashatjuk:

És lesznek enyim, mond a' Seregek Jehovája, a' napon, mellyen és tulajdon nyájjat szerzek, és kedvezek nékiek, miképpen kedvez ember az ő fiának a'ki őtet szolgállya.” (Komáromi Csipkés György fordítása, 1718; vö. Ézsaiás 62:1-5)

az egész Izrael megtartatik

Az „egész Izrael megtartatik” tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szellemi Izrael megtartatik, hiszen a szellemi Izraeliták közül való Pál is úgy érvel, hogy Isten nem vetette el az ő népét, hiszen ő is izraelita. (Róma 11:1) Ő, és ahogy Isten egykor meghagyott magának hétezer hűségest, úgy most is van maradék a kegyelemből való választás szerint, amely maradék képviseli a nem elvetett népet. (Róma 11:4-5)

A testi zsidóságról viszont azt olvassuk, hogy Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett” (Róma 11:21), mert hitetlenségük miatt kitörettek [ki lettek vágva] és elvetettek. (Róma 11:15,20)

Óriási különbség van aközött, hogy az egész Izrael megtartatik” (Róma 11:26), és aközött, hogy Ha ugyan felingerelhetném [féltékennyé tesz] az én atyámfiait, és megtarthatnék közülük némelyeket [néhányat](Róma 11:14).

Az egész Izrael megtartását a Szabadítóval és a szövetség kötéssel (az új szövetséggel) kapcsolja össze (Róma 11:26-27; vö. Zsidók 8:8), és a testi Izrael – bár tovább folytatta imádati gyakorlatait (vö. 1Korinthus 10:18; Zsidók 13:10) -, azt nem a helyes isten ismeret szerint tette (Róma 10:1-3), aminek következtében az Isten országának (királyságának) képviseleti joga elvétetett tőlük, és azt a szellemi Izrael (a 144 ezer) gyülekezete kapta meg. (vö. Máté 21:43; 2Korinthus 3:6)

minden 'pogány keresztény' bemegy?

A teljes szám, ami a Róma 11:25 szerint (a szelíd olajfába = szellemi Izraelbe) bemegy, azokat a pogány származású Krisztusban hívőket jelenti, akiket Isten a (messze lévő – vö. Cselekedetek 2:39; Efézus 2:12) nemzetek közül elhívott, hogy Ábrahám szellemi magvának részévé váljanak (vö. Róma 9:24; Kolossé 1:27), és ezek az Ábrahám hitéből [hit] valók. (vö. Róma 4:16)

A teljes szám egy konkrét számot jelent, mint ahogy a teljes szám máshol is konkrét számot jelent a Bibliában. Pl. a 4Mózes 14:29 a húsz évtől fogva és azon fölül megszámláltak teljes számáról beszél. Hogy az mennyi, a 4Mózes 1:45-46 megadja a választ: hatszáz háromezer ötszázötven.

Hogy a Róma 11:25 nem mondja meg mennyi a pogányok teljes száma, ez még nem jelenti azt, hogy az nem teljes szám, ugyanis az egész mag (Róma 4:16) száma meg van adva, mégpedig 144 ezer szellem által megpecsételt Izraelitában [izraelita] (vö. Jelenések 7:4; 14:1-5), akik Krisztussal mint pap-királyok uralkodnak az ő messiási béke birodalmában. (Efézus 1:3-14; Jelenések 5:9-10; 20:6)

Hogy a pogányok teljes számáról van szó a Róma 11:25-ben, ez azért is rendkívül fontos tényező, mert a kereszténység legnagyobb része szerint itt az összes pogány származású hívőről [hívő] van szó, akik önként, a saját szabad akaratukból mennek be a kereszténységbe, hogy Krisztus testének, az egyháznak a részévé legyenek. És miután megtértek és bemennek, akkor az egész (testi) zsidóság megtér, mondhatni mintegy 'gombnyomásra'. Ez azonban téves elképzelés.

Ugyanis az összes nemzetből való Krisztusban hívőt a Biblia egy minden nemzetből való megszámlálhatatlan nagy sokasággal azonosítja (vö. Jelenések 7:9), és mivel ezek olyan sokan vannak, hogy emberi szempontból megszámlálhatatlanok, vagyis számmal nem kifejezett a mennyiségük, ezért nekik nem is lehet teljes számuk. (vö. Zsidók 11:12; 1Mózes 41:49)

Ebből a megszámlálhatatlan tömegből viszont egy teljes kerek (egész számú csoportot) be lehet hozni, és ez így is történt. Isten a pogányok közül népet vett az Ő nevének (vö. Cselekedetek 15:14, Károli), és ez azokból (is) tevődött össze, akiket a pogányság-ból elhívott magának, és beoltott a szelíd olajfába. (vö. Cselekedetek 2:39; Róma 9:24)

Ezek elhívása Kornélius római százados elhívásával kezdődött. Figyeljük meg, hogy Kornélius nem saját magától ment oda Péterhez (vagy bármelyik krisztusi tanítványhoz), hogy ő márpedig úgy döntött a saját szabad akaratából, hogy tagja lesz a keresztény gyülekezetnek, hanem Isten választotta ki őt, és egy angyal által üzente Kornéliusnak, hogy Pétert hívja magához. (vö. Cselekedetek 10:1-35)


 önkéntes vagy elhívott

Kornélius esete minta arra nézve, hogy Krisztus szellemtől felkent gyülekezetébe (a királyság-örökösök közé) senki nem mehet magától, ha Isten kifejezetten oda nem hívja el! Hiszen Isten helyezi el a tagokat a testben egyenként mindegyiket, amint akarja. (vö. 1Korinthus 12:18, Károli)

Ugyanis akik bemennek pogány származásúak a Róma 11:25 szerint, azok Izrael közösségébe mennek be (beoltás által), de nem a testi Izraelbe (hiszen azok a körülmetéletlen pogányok-kal közösséget nem ápolnak, ezért is lehetetlen, hogy oda tömegek bemenjenek – vö. János 4:9; 18:28; Cselekedetek 10:28), hanem a szellemi Izraelbe, Ábrahám szellemi magvába, amely Isten szellem fiakból [fiúk] (vö. Róma 8:14-16) álló új népe.

Így az egész mag (Róma 4:16) az tulajdonképpen az egész szellemi (és nem testi) Izraellel azonos, amely az által, olyan módon tartatik meg (Róma 11:26), hogy a pogány származású hívők befogadása révén teljességre jut.

mit jelent teljességre jutni?

Róma 11:12 mondja:

„Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek.” (MBT. protestáns ford.)

Ez a protestáns fordítás azonban hibás fordítás, ugyanis a görög szövegben csak az van, hogy „ő teljességük (teljes számuk)” [Károli], de a megtérést itt egy nem létező görög szóból fordították a saját elképzeléseik szerint. Mivelhogy a fordítók itt a testi Izrael megtérésére gondolnak, hogy azok meg fognak térni, miután az összes pogány származású hívő megtér és részese lesz Krisztus gyülekezetének. Csakhogy a Róma 11:12 nem ezt mondja.

Hanem arról van szó, ha a testi zsidók hibás lépése (hitetlenségből fakadó vesztesége) a világ gazdagsága lett, mert hogy (a pogány származású elhívottak [akiket elhívtak]) részesei lettek az olajfa gyökerének és zsírjának (vö. Róma 11:17), akkor mennyivel inkább gazdagsággá lesz az emberiség számára, ha a szellemi Izrael teljességre jut, vagyis létrejön a zsidó-pogány származású királyi papság, Ábrahám szellemi magva, amely által az egész világ áldást nyerhet. Ahogy a Cselekedetek 3:25-ben olvashatjuk:

„És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.” (Károli)

vajon a testi zsidóság jut teljességre?

Az általános kereszténységben az a felfogás terjedt el, hogy a teljes zsidóság meg fog térni, miután a pogányok közül megtérni akarók mind kereszténnyé lesznek, és akkor megszűnik a testi Izrael megkeményedése.

Tehát egyrészt azt mondják:


1. Meg kell várni, hogy minden tiszta szívű ember a pogány nemzetek közül megtérjen, és akkor a testi Izrael is megtér, mert hogy a megkeményedés (megbotlás) csak részben történt (a fent említett eseményig).

2. Ugyanakkor a pogány világ akkor lesz a leggazdagabb (mennyivel inkább), ha minden zsidó megtér. (Lásd a Róma 11:12 fentebb idézett MBT. fordítását)

Valójában, ha belegondolunk, itt egyik a másikra vár. A Róma 11:12-ben a pogányság a zsidóság megtérésére, hogy annyival inkább meggazdagodhasson [gazdag lehessen]; a Róma 11:25-ben meg a zsidóság várja, hogy az összes megtérni kívánó pogány származású térjen is meg Krisztushoz, és (időben) ekkor fog a testi Izrael megkeményedése megszűnni.

Ebből is látszik, hogy a kereszténységnek ez a tanítása igen nagyfokú tévelygést rejt magában, ezért azt az üdvözülni vágyó okos szüzeknek el kell vetniük, és azt meg kell hagyniuk a balgáknak! (Lásd Jézus példázatát az okos és a balga szüzek-ről – Máté 25:1-13)

így”, „ilyen módon” vagy „akkor” fog az egész Izrael üdvözülni?

A görög szöveg a Róma 11:25-26-ban azt mondja: „a megkeményedés csak részben érte Izraelt, amíg a nemzetek teljes számban be nem mennek, és így [görögül: kai hou’tos] az egész Izrael üdvösségben részesül, (Róma 11:26, Vida ford.; vö. Efezus 3:3–6).

[Egyébként a Magyar Biblia Tanács protestáns, más néven Ökumenikus fordítása ugyanezt a gondolatot közvetíti: „Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így (ούτως) üdvözülni fog az egész Izráel...”]

Tehát: és így (ezen a módon), NEM EZUTÁN (az időben) fog az egész Izrael (a szellemi és nem a testi) megtartatni [üdvözülni]. Hogy az „és így” az egyfajta MÓDOT jelent és nem időmeghatározást (ekkor-ezután), nézzünk meg egy szemléltetést:

Például vegyünk egy fogat, amelynek egy része szuvas lesz, és ezért kezelésben részesítik. Akkor úgy fogalmazhatunk: 'A fogszuvasodás a fognak csak egy részét érte, amíg a fog javító eljárás anyagai (oldott és kemény összetevők segítségével) be nem jutnak (a fog jó, épen maradt – maradék – részébe), és így az egész fog megmentésben részesül.'

Van azonban egy másik nézet is, amely szerint ha a fog javító eljárások (önmagukban) tökéletessé lesznek, akkor fog majd az egész fog megmentésben részesülni.

Mi a különbség? Az „és így” szerinti megközelítésben a fog jó része és a toldalék anyagok együttesen hoznak létre egy jó fogat, mert a toldalékok [betoldások] részévé válnak az eredeti fognak, annak az épen maradt jó részéhez hozzáadódnak (azt kitoldják), és így adnak ki egy megújult, jó fogat.

Az „akkor majd” szerinti megközelítésben viszont egy olyan sugallat van, hogy a rossz fog önmagában fog teljesen helyreállni, mert megújul valamilyen külső hatástól, ami valahogyan kívülről hat rá, nem válik feltétlenül a részévé, nem megy bele, hanem csak távolról gyakorol rá hatást.

A katolikus fordítás éppen ezt a fajta gondolatot közvetíti, amikor ezt írja:

„Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre [nézet] hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd (ούτως) egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint”.

Egy másik fordítás ugyanígy adja vissza: „Testvéreim, ne a saját gondolkodásotokra támaszkodjatok [gondolkodás – támaszkodás]! Szeretném, ha megértenétek ezt a titkos igazságot: Izrael népe csak részben makacsolta [makacsság] meg magát. És ez is csak addig tart, amíg a nem zsidó népek közül elhívott emberek teljes számban Istenhez jönnek. Akkor majd (ούτως) Izrael népe teljes egészében meg fog szabadulni.” („Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás Copryght © 2003 World Bible Translation Center, Inc. engedélyével.”)

Vagyis ez azt sugallja, hogy bizonyos pogány származású emberek, akiket Isten elhív, megtérnek Istenhez (a fog hasonlatban a fog javító eljárások tökéletessé lesznek), és ez mintegy kiváltja a zsidó nemzet (a mai testi Izrael) üdvösségét – (a fog hasonlatban egy külső hatást gyakorolva állítja helyre a fogat).

Vagyis mintha azt mondaná, hogy van egy domb, a domb egyik oldalán van a zsidó nemzet (a mai Izrael), a másik oldalon meg vannak a pogányok, vagyis az összes többi nemzet. És amikor a pogányok közül az elhívott-ak teljes száma Istenhez fordul (a katolikus úgy fordítja, meg nem térnek”, vagyis bekövetkezik a megtérésük), akkor ez a megtérés a domb másik oldalán lévő zsidó nemzet (mai Izrael) egészét üdvözíti, vagyis kiváltja az egész zsidó nemzet megtérését (valamilyen táv hatást gyakorolva rájuk). Holott egyáltalán nem erről van szó!

Hanem a szöveg azt mondja, hogy a pogányok közül elhívott-ak teljes száma 'átmegy a dombon', vagyis bemegy a nemzetbe, de nem a megkeményedett Izraelbe, hanem összevegyül azokkal, akik a testi zsidó nemzetben nem makacsolták [makacsság] meg magukat, hanem elfogadták a Krisztust, mint Istentől küldött Messiást, ami által a szelíd olajfa nem kimetszett ágait képezték.

És miután ezek az elhívott-ak (a zsidók és pogányok közül elhívott-ak – lásd Róma 9:24-et) egyesülnek, létrehoznak egy új nemzetet, a szellemi Izraelt, és ILY MÓDON az egész (szellemi) Izrael megmentésben részesül.

Tehát nem a megátalkodott zsidó nemzet egészének a megmentéséről van szó! (A fog hasonlatban a szuvas fog rész eltávolítása után bekerülnek a fog javító anyagok a maradék épségben lévő fog részbe, és így együtt hozzák létre a megújult, ép fogat, nem pedig a szuvas rész válik hirtelen nem szuvas-sá, és lesz ezáltal az egész fog teljesen ép.)

Nem véletlenül mond a két utóbbi fordítás „megtérést” és Istenhez jövést” ahelyett, hogy „bemenést [bemegy]” és „bejutást” mondana, holott a görög szöveg eisz erkh o mai szava ez utóbbit jelenti. (vö. Róma 5:12) A bemenetel eredménye az, hogy együtt képezik Krisztus testét a zsidók és pogányok közül elhívottak, ahogyan Pál is mondja:

„Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb [feljebb] röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába, amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társ örökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén.(Efézus 3:3-6)

Tagjai pedig csak úgy lehetnek, hogy a vad olajfából (az összes pogány nemzetből) kivágták őket és beoltották [beoltás] a szelíd olajfába, hogy így együtt létrehozzák Ábrahám (egész) szellemi magvát, amelynek öröksége a Krisztussal való uralkodás az ő mennyei királyságában a földet öröklő, minden nemzetből való szelídek megszámlálhatatlan sokasága fölött.

Így lesz világossá az egész Izrael megmentése, amely valójában az Ábrahám szellemi magva, a 144 ezer szellemtől felkent, akikkel az új szövetség meg van kötve, továbbá a földi reménység is, amely áldást nyer Ábrahám magvában, ahogy Róma 3:25 is mondja:

„Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te (szellemi) magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.” (Károli)
a „hou'tos” szótári megfelelője

A Róma 11:26-ban található „(h)útósz”-ról az ÓGÖRÖG MAGYAR (Györkösy, Kapitánffy, Tegyei-féle) nagyszótár azt írja a 759. oldalon: „így, úgy”. Ugyanez bibliai példákkal illusztrálva:

„Ilyen módon (ούτως) Pál eltávozott körükből.” (Róma 17:33; D. Raffay Sándor fordítása. Vö. Károli; Komáromi fordításokat)

Ily módon (ούτως) munkálkodva kell az erőtlenek-ről gondot viselni.” (Cselekedetek 20:35. Károli); „így (ούτως) fáradozva [fáradozás] kell támaszukra [támaszték] lenni a gyengé(lkedő)knek” (Vida); „így (ούτως) munkálkodva kell felkarolnunk a gyengéket” (D. Raffay ford.); Így (ούτως) mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá.” („Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás Copryght © 2003 World Bible Translation Center, Inc. engedélyével.”)

És ilyen módon (ούτως) az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek” (1Korinthus 14:25, Károli); „És amint így (ούτως) kivilágosodnak szívének titkai” (Dr. Masznyik); „és így (ούτως) szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek” (MBT. ford.).

És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon (ούτως) nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. (Jelenések 18:21, Károli)

A katolikus fordítás is az „ilyen” szót használja ennél a versnél [idézet], de a Róma 11:26-ban meg az „akkor” szót, mert eleve azzal az előítélettel fordította a szöveget, hogy akkor fog az egész Izrael üdvözülni, amikor a pogányok teljes számban megtérnek.

Vagyis teljesen félrevezetően fordították a szöveget, mert nem akkor, hanem így, vagy ilyen módon részesül az egész (szellemi) Izrael megmentésben, tehát hogy létrejön az egész mag azáltal, hogy beoltják a pogányok teljes számát a testi Izrael nemzetének hívő maradékába.

Tehát egy hívő maradék viszi tovább Isten szent ügyét, mivelhogy a testi Izrael maradékában él tovább Isten előtt a nemzet. Mégpedig Isten kegyelméből. Izrael teljessége tehát nem jutott el az üdvösségre, csak a kiválasztott maradék: a többin végbemegy Isten megkeményítő ítélete.

a zsidóság át lett adva saját hitetlenségének

A Róma 11:7 szerint Izrael népe, egészben véve, a megigazulást, melyre cselekedetei által törekedett, nem nyerte el, hanem annak csupán egy része, amelyik hitt, az lett kiválasztva; a többiek saját vakságukra [szellemi vak] lettek hagyva, vagyis megkeményedtek.

A Róma 11:8 szerint Isten az álom lelkét, az aluszékonyságot adta nekik, vagyis érzéketlen állapotban hagyta őket, az ő megátalkodottságuk eredményeképpen.

Pál így folytatja, lakomájuk legyen a saját vesztükre [veszteség, elveszni], hátuk legyen mindenkorra görbe. (9-10. vers, Károli) Ezek a szavak nem a bosszúvágy átkozódás-ait foglalják magukban, hanem azon igazságos büntető ítéletek megjövendöl-ését, melyek a zsidóságot érni fogják, mivel a Messiásukat nem ismerték el, sőt halálra adták. A hát meg görbítése teherhordást, szolgaságot jelent.
vajon miért nem fogadták el a zsidók Jézust?

Több okot is felhoznak a zsidók Jézussal szemben, amiért nem fogadták el, mint Messiást. Az egyik, hogy nem ő volt az első és nem is az utolsó, aki ezt kijelentette magáról. Továbbá, hogy nem valósította meg azokat a várakozásokat, amelyeket a zsidók a Messiás eljöveteléhez fűztek. 

Pl. nem volt daliás hős, aki harci ménen lovagolt volna be Jeruzsálembe, hogy a római igát levegye róluk, ami nem történt meg; Dávid királyi vonalát sem állította helyre; a szétszórt zsidóságot nem gyűjtötte össze országukban; nem volt híve a farizeusi júdaizmusnak, vagyis nem fogadta el a farizeusokat legfőbb tekintélynek, hanem leleplezte képmutatásukat; és mindezeken felül a zsidók semmiképpen nem fogadják el, hogy Jézus Istennel egyenlő lenne egy misztikus szentháromságban.

(Egyébként is, az egység nem jelent azonosságot. vö. János 10:30; 17:11,21; 1Kor 3:8)

Az igazi ok azonban mélyen gyökerezik, mégpedig, hogy a zsidó nép elvesztette bűntudatát, és nem látta okát annak, hogy szabadításra van szüksége. Csak külső nyomorúságaiktól [nyomorúság] és elnyomóiktól [elnyomás] akartak megszabadulni, nem pedig a bűnnek belső nyomorúságából.

Ráadásul azt képzelték, hogy a saját erejükkel igazzá tehetik magukat Isten előtt. Az értük szenvedő Megváltó gondolatát, amelyet Ésaiás próféta könyvének 53. része tartalmazott, képtelenek voltak elfogadni. Ezért is volt mindig tiltott fejezet Ésaiás 53. része a zsidóságban.

Mint a leprást, úgy kerülték őt. Gyűlöletük minden nyilát feléje irányították, mert bűneikről beszélt nekik. Pedig ő azért jött, hogy megáldja őket. Még a haláltusája alatt is imádkozott értük:

„»Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«” (Lukács 23:34, Káldi Neovulgáta)

Miután három és fél évig áldott szolgálatot végzett közöttük és értük, végül teljesen elvetették őt. Inkább választották Barabást, a gyilkost, hogy engedjék szabadon, mint őt. Azt kiabálta a nép, hogy az ő vére legyen rajtuk és a magzataikon. (vö. Máté 27:25) 

Aztán be is következett a magukra vett ítélet, amikor i. sz. 70-ben Titus római tábornok porig rombolta Jeruzsálemet, (benne a híres templomot, amit még a babiloni fogságból hazatértek építettek újjá, és amelyet később Nagy Heródes kibővített és felékesített), miközben kb. 1 millió zsidót lemészárolt. És valóra vált a mózesi törvényben előre megírt szétszóratás, a szolgaság igája.




„Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd. Az Úr (YHVH) ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak.

De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr (YHVH) ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban.” (5Mózes 28:63-66)
.
a zsidók általános megtéréséről [megtérni]

Visszatérve a római levél 11. fejezetére, az abban kijelentett próféciák helyes megértése segíthet felismerni azokat az örökösöket, akik az emberiség felemelésére hivatottak.

Vajon, ha a mai, testi zsidó nemzetet azonosítjuk azokkal az örökösökkel, akkor vajon az igazságot hisszük? Vizsgáljuk meg. Vajon mit profitálna az emberiség, ha a zsidó nemzet teljes egészében megtérne, ugyanakkor földi keretek között képzelné el a Krisztus kormányzatát. Ugyanis ezt is hiszik azok, akik szerint a testi Izrael még mindig Isten kiválasztott népe.

Szerintük a zsidók általános, testületi megtérését tanítja a Biblia, mivelhogy a testi Izrael örökre Isten megszentelt népe, akit Isten 'kisajátított magának', köv. képpen meg is szenteli, mivelhogy ősi és változhatatlan ígéretek szerint erre van predesztinálva, vagyis az üdvösségre. Isten az üdvtörténet végső szakaszában (részleges megkeményítés [megkeményedés] után) ismét visszafogadja a megrontott, de helyreállított szövetségi viszonyba ősi népét.

A mostani üdv korszakban Izrael így az evangélium miatt ellenséges viszonyban van Istennel értünk (a pogány nemzetekből valókért [értük]), de kiválasztása alapján Isten szeretettje az atyák kedvéért. (vö. Róma 11:28; 5Mózes 10:15) Az evangélium miatt, mert az evangélium Izrael egész helytelen kegyességét visszájára fordítja. Ez pedig akkor következik be, midőn Isten elveszi az ő bűneiket. E nézet szerint Izrael kiválasztása nem szűnt meg a krisztusi keresztény egyház megjelenésével. Vajon igazolja-e ezt a nézetet a Biblia?

a testi zsidóság helyreállítása prófécia?

Ha ez igaz lenne, mert hogy Isten és a testi zsidó nép szövetsége örök, akkor Isten újra a helyreállított közösség bizonyságaként a földi Sionon fog lakni (vö. pl. Zakariás 8:3), miután Pásztorként újra összegyűjtötte nyáját (vö. pl. Ézsaiás 56:8).

Izrael visszatér atyáik földjére, és a népek is látni fogják az ő dicsőségét, sőt maguk is otthonra találnak benne. Juda és Izrael újra egyesülni fognak. Jeruzsálem és a templom újra felépül, a nép biztonságban él. Az ország termékenysége és a nép jóléte növekedni fog. Az életkor megnő, és a népesség száma növekszik. A népek elhozzák Izraelnek kincseiket és szolgálnak neki. Isten törvénye a népek világosság-ává lesz, s előtte minden térd meghajol. Izrael maga fogja hirdetni a népeknek Isten ismeretét és dicsőségét, amellyel telve lesz a Föld.

A népek elfordulnak bálványaik-tól és Jehovához térnek és Izraellel együtt imádkoznak. A népek és Izrael közötti különbség megszűnik. A megújulás abban válik teljessé, hogy Isten magát a kozmoszt is újjá teremti. Mindezeknek betetőzéseként bekövetkezik a feltámadás reménysége is egy új Földön.

Mindezek szépen hangzanak, csak éppen nem ilyen formában igazak, ahogy itt fel voltak vázolva. Ugyanis Krisztus királysága nem földi királyság, hanem mennyei, és ezt már annak idején világosan kijelentette:

„Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének [harcolnának] szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (János 18:36)

Ha Krisztus kormányzata a földön lenne felállítva, akkor értelmét vesztenék a mennyek országáról szóló kifejezések, és az is, amit az Efézus 2:6-ban olvashatunk:

„Krisztussal együtt... ültetett bennünket mennyei helyekre.” („Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás Copryght © 2003 World Bible Translation Center, Inc. engedélyével.”)

Talán a mennyei elhívás” (Zsidók 3:1) egy földi uralkodásban valósulna meg? És talán a zsidóság papi elrendezéséről nem azt olvassuk, hogy a „mennyei dolgok ábrázolatának [ábrázolat] és árnyékának szolgálnak” ?! (Zsidók 8:5)

Ha a krisztusi papság és királyi uralkodás a Földön valósulna meg, akkor hogyan lehetne a földi a mennyeinek az árnyéka? A földi papság nem Krisztus földön felállított papi királyságának az árnyéka, hanem Krisztusnak a mennyben felállított királyi uralkodásának az árnyéka! 



De más újszövetségi próféciák is mennyben fenntartott uralkodásról beszélnek. (vö. Máté 7:21; Efézus 1:3, 10; Filippi 3:20; Kolossé 1:5, 20; 2Timótheus 4:18; Zsidók 8:5; 9:23; 10:34; 11:16)

1Péter 1:3-4 teljesen világosan és félreérthetetlenül fogalmaz:

„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.”

2Korinthus 5:1-2 ugyanezt mondja:

„Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.” (vö. János 14:2)

De a Zsidók 12:22-24 is tökéletesen azonosít:

„Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.”

Az uralkodásnak tehát szelleminek kell lennie, és a mennyből kell történnie, nem pedig a földi Sionból, a földi Jeruzsálemből.

[Vannak akik szerint a menny és a föld az tulajdonképpen ugyanazt a helyet jelenti, de ez nem igaz, hiszen a menny (a szellem birodalom, ahol Isten szellem fiai voltak és vannak) már akkor létezett, amikor azok a föld megteremtésekor örvendeztek. Tehát a kétféle reménység ugyanazt a helyet nem jelentheti:

Mikor a földet alkottam, hol voltál? .. amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai?” (Jób 38:4,7)]

És a helyreállításnak a szellemi Izraelen kell végbemennie elsősorban, akiknek, mint elhívottaknak és választottaknak az összegyűjtése napirenden van mielőtt Krisztus ítéletnapja bekövetkezik. (vö. Máté 24:31)

A templomról azt mondja a Cselekedetek könyve 17:24, hogy Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, mivelhogy a keresztény gyülekezet tagjai alkotják az élő Isten templomát. (vö. 2Korinthus 6:16)

Ezek után hogy gondolhatja komolyan bárki is, hogy Isten majd vissza költözik egy földi, kézzel csinált templomba, ahol leszármazás-i feljegyzések hiányában illegitim főpapi minőségben szolgálnának olyanok, akik nem tudják igazolni ároni leszármazásuk-at és a Lévi törzséhez való tartozásukat, mivel ezek az iratok elvesztek vagy elpusztultak az i. sz. 70-ben történt templom Titusz általi lerombolásakor?!

Hiszen a kőtemplom felépítésével elvetik a valódit (a Krisztus testének templomát – vö. János 2:21), de létrehozzák az árnyékot. Ez pedig az Istentől való eltávolodás fokmérője, hiszen aki nincs Krisztusban, azon az Isten haragja marad rajta!!! (vö. János 3:36)

Hanem inkább Krisztussal az élen a szellemi Izrael lesz a népek világosság-ává (Ézsaiás 42:10); Ábrahám szellemi magva (Galata 3:16,29); a 144 ezer (Jelenések 7:4; 14:1-5); akin keresztül jön a világ népei számára az áldás (Cselekedetek 3:25); vagyis a világ nemzeteinek szelídei számára, akik Jézus szerint öröklik a földet. (vö. Máté 5:5; vö. Zsoltárok 37:9,22,29)

Különben is a mennyei Jeruzsálemben nincsen templom, mert az Úr (Jehova) annak temploma, és a Bárány. (vö. Jelenések 21:22) Juda oroszlánja (Jelenések 5:5) tehát semmiféle földi templomba nem fog eljönni, hiszen világosan megmondta:

„Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.” (János 14:19)

A Zsidók 12:22-ben említett Sion-hegyi mennyei Jeruzsálem tehát az, amely azonos az Ésaiás 2:2-4-ben említett Sionnal, ahonnét mint Jeruzsálemből jön ki Istennek a tanítása, és nem egy (Istennek Krisztus általi cselekedetéből helyreállított) földi Jeruzsálemből, amelyet az 1967-es hatnapos háborúban a testi Izrael birtokba vett.

Anélkül persze, hogy előzőleg elfogadta volna Krisztust megváltójának és Urának, és amelynek népe (és azoknak szomszédai) semmi tanújelét nem adják annak, hogy Isten ösvényein járnának a prófécia szerint (amelynek egy részlete egyébként az ENSZ falára is ki van írva):




 „Az utolsó időkben az Úr (YHVH) házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr (YHVH) hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk.

Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr (YHVH) tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Ézsaiás 2:2-4)

Hiszen az új Jeruzsálem, az nem más, mint Krisztus menyasszonya (vö. Jelenések 21:2); a Bárány Krisztus felesége (vö. Jelenések 19:7); a 144 ezer szellemtől felkentek kicsiny nyája (Lukács 12:32), akivel Krisztus uralkodni fog ezer évig. (vö. Jelenések 20:4-6 )

Ők pedig azzal az Izraellel azonosak, akik az egész magot képezik, mert hogy az egész Izrael ezen a módon, így üdvözül, nem pedig úgy, hogy a maga (demokratikus és nem teokratikus) útján járó test szerinti Izrael (vö. 1Korinthus 10:18) szabadgondolkodói, ateistái, liberálisai, évszázados dogmákhoz ragaszkodó ortodoxai csak úgy hirtelen, isteni késztetésre egyik napról a másikra megváltoztatják a gondolkodásukat, és megtérnek Krisztushoz.

Ha ez így volna, akkor a zsidók szabad akarat nélküli bábok volnának, akiket Isten mozgatna a saját tetszése szerint. Hanem, ahogy Mikeás 5:7-8-ban olvassuk:

„Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.”

És erre a maradékra célzott Pál a Róma 11:5-ben:

Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint. „ (MBT. ford.)

Vagyis a prófécia a maradékot teszi középpontba, hogy az által jön az Isten egyre növekvő áldása, és nem a testi Izrael egészét (a Közel-Keleten lévő Izrael demokratikus köztársaságát, az Egyesült Nemzetek zsidó tagállamát) teszi a középpontba, hogy azon keresztül jönne el az Isten egyre növekvő áldása.

Ugyanis a maradékon fordul meg az egész (szellemi) Izrael sorsa, a testi Izrael maradékán, mert abból nő ki az új nemzet, és nem a megkeményedett, krisztusi hithiányban szenvedő, harci fegyverekben bízó testi Izraelből, akik mind a mai napig inkább mennek a halott sirató falhoz (ahol olyan felfogással közelednek imában Istenhez, mintha ez - telekommunikációs nyelven szólva - helyi hívás lenne), mintsem az élő Krisztushoz, hogy Krisztus által közeledhessenek [közeledés] egyedül elfogadható módon imában az Atyához. (vö. János 14:6) [Hasonló a probléma magyar nemzeti imával, a himnusszal is, amit Kölcsey Ferenc írt.]

Ugyanaz van, mint Jézus napjaiban:

„Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Máté 13:15, Károli)

Ahogy Ezékiel 18:31-32 mondja:

„Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr (YHVH) Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (Károli)

megtérés nélkül nincs erkölcsi megújulás

A zsidó nemzet erkölcsi megújulásával kapcsolatban írja Dr. Hertz J.H. főrabbi által szerkesztett Mózes öt könyve és a haftárák, Budapest, 1984. Leviticus könyve, 450-451. oldalakon, Ezékiel 36. rész kommentárjában:

A próféta szerint nem ok nélkül küldte Isten Izráelt száműzetésbe. Szerencsétlensége elkerülhetetlen volt, mert Isten a szentség és az igazságosság Istene. A pogányok azonban félreértették ezt a büntetést Isten tehetetlenségének bizonyítékát látták benne: saját népét nem tudja megmenteni (Rási, Kimchí).

Ilyen módon Izráel bűnei következtében Isten neve megszentségteleníttetett. [a szentség ellentéte] Hogy Isten dicsősége és tisztelete helyreálljon, hazaviszi őket a száműzetésből; nem mintha ezt Izráel megérdemelné, hanem hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá legyen a népek között.

A visszatérés azonban erkölcsi megújulással is fog járni; egyrészt Isten az Ő népének „Új szívet” ad és „új szellemet helyez” beléjük, eltávolítva „a kőszívet” testükből és „érző hússzívet” adván nekik, másrészt pedig Izráel lelke az őszinte megtérés által megtisztul és szégyellni fogja a múlt bűneit. 
 
Ha majd a bűnös nép ily módon megjavult és az elnéptelenedett ország újra lakott lesz, meg fogják tudni a pogányok, hogy mindezt a Mindenható Isten cselekedte.”

Tehát maguk a zsidó írásmagyarázók is a megtérés-sel és megtisztulással kötik össze a száműzetésből való isteni hazavitelt, az elnéptelenedett ország újra lakottá válását, mivelhogy a száműzetésnek és a szenvedéseknek a nép vallási és erkölcsi tisztátalansága volt az igazi oka.

Ezzel a megtérés-sel és erkölcsi megtisztulással összefüggésben mondja a szöveg, hogy Isten képes újjáéleszteni Izráelt, midőn 'meghinti őket a tisztaság vizével' (vö. Ezékiel 36:25, IMIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) ford.), és ad nekik belső szellemi megújulásra hajlamos új szívet, amely készséges az isteni tanítás befogadására.

Isten akaratának ez a belső lelkesedésből való követése azonban együtt jár azzal, amit Ezékiel 36: 32-ben olvashatunk:

„Ó, nem ti miattatok cselekszem Én – úgymond az Örökkévaló Isten: - vegyétek ezt tudomásul, szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, ó Izráel háza!”

Istené a dicsőség tehát a megváltás és az újjáéledés művéért [létrehozás], de annak feltétele az önmagunkba nézés, az önmagunkba való fordulás, a belső alázat, amely nélkül nincs bűnbocsánat. (vö. Cselekedetek 3:19)

Azonban Izrael modern kori államának visszatérését őseik földjére nem előzte meg semmiféle őszinte megtérés általi megtisztulás, vagy megváltozás, bűnökből való megtérés, hiszen azoknak a szellemi örököseik települtek vissza, akik annak idején megkeményedtek, mert hogy ma is ugyanúgy meg vannak keményedve (tisztelet a kivételeknek!). A következő idézet Fritz May cikkéből származik („Christen für Israel”, 1994):

„Nagyon is jól tudjuk, hogy Izráel népe (még) nem Isten szolgáinak a népe, és Izráel állama (még) nem Isten állama. Számos politikusa, tisztviselője, katonája, kereskedője, rabbija és egyéb lakosa még semmiképpen nem mondható Isten és a Biblia emberének, önzetlennek vagy éppen bűntelennek. Ők is csak emberek, akik – mint bárhol másutt a világban – a hatalomért és a befolyásért küzdenek, személyes dicsőségre és nyereségre törekszenek, és Istent többnyire nem nagyon kérdezik meg.

A zsidók nem jobbak és nem rosszabbak, mint mások. Mint minden ember, ők is megkísérthetők [kísértésbe eshetnek] és bűnösök. Pál apostol azt írta: „zsidók is, görögök is mind bűnben vannak... nincsen igaz ember egy sem” (Róma 3,9-10). Ezért Izráelben is vannak gonosz, önző, hatalomvágyó, korrupt és bűnöző (zsidó) emberek. Szeretetlenség [szeretet hiány], igazságtalanság és istentelenség ott éppúgy napirenden van, mint mindenütt. A fiatalok közül egyre többen élnek kábítószerrel. Csaknem minden házasság válással végződik.

- [Lásd: Nemrég írta egy magazin, hogy van olyan Izraeli egyetem, ahol pszichológus foglalkozik olyan technikák tanításával, hogy miként lehet megcsalni a házastársat lelkiismeret-furdalás nélkül:

Gyorstanfolyam a házasságtörésről – és ez a Szentföldön: izraelita férfiak a félrelépés minden létező rafinériáját szemináriumon sajátíthatják el. A négy oktatási egységből álló /Workshop/ arra tanít meg, hogyan lehet a bűntudatot kikapcsolni, s mi kell ahhoz, hogy ne „kapjanak rajta” senkit.” (Éjféli Kiáltás magazin, 2007. február 02. 6. oldal.)] -

Aggasztóan nő az erőszakos bűnözés száma. A modern bálványimádás egyre gonoszabb formát ölt. Mindezt, és még sok minden egyebet nem kívánunk elhallgatni. Mert Isten, a próféták és a Biblia sem hallgatják el ezeket. Hóseás próféta intő szavai ma újra időszerűek: 

Halljátok meg az ÚR igéjét, Izráel fiai! Pere van az ÚRnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. Esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér!” (MBT. ford.)

Ezért ma is meg van engedve, hogy Izráel bűneit néven nevezzük és kritikát gyakoroljunk felettük. De csak akkor, ha a kritika nem antiszemita gondolatokból és érzésekből fakad. És csak akkor, ha a magunk bűnei miatt a magunk mellét verjük, és könyörgünk bűnbocsánatért.” (Vetés és Aratás, 1995. 33/3, 94. oldal)

Felmerül a kérdés (és természetesen nem antiszemita érzésektől, hanem bűnösségünk teljes tudatában, ugyanakkor az igazság kereséstől vezérelve), hogy ha ma ilyen állapotok vannak Izraelben, akkor ez nem inkább egy szétszóratás előtti állapot, mintsem szétszóratás utáni?! Mert nem éppen azt az állapotot mutatja, amiről az IMIT szerkesztője is úgy szólt, hogy: „A visszatérés azonban erkölcsi megújulással is fog járni”.

Ha pedig ez az erkölcsi megújulás nem következett be, akkor nincs is semmiféle alap azt gondolni, hogy Isten vezette volna vissza őket őseik földjére, különösen anélkül, hogy elfogadták volna a Fiát – Jézus Krisztust - Uruknak és Üdvözítőjüknek [Messiásuk-nak].

Ha ez így lenne, akkor Isten saját szavával kerülne ellentétbe, hiszen azt mondja a Cselekedetek 17:30-31-ben, hogy mindenkinek parancsolja, hogy térjen meg, mert rendelt egy napot, amelyen megítéli igazságban a föld kerekségét egy férfiú (Krisztus) által, akiről bizonyságot tett azzal, hogy halottaiból feltámasztotta.

Ugyanakkor – ennek ellenére - egy szavának nem engedelmeskedő, nem megtért nemzetet meg felkarolt volna, és sorozatos kiváltságokban részesítette volna, csak mert valamikor szövetségben volt vele.

Teljes félreértés tehát azt gondolni, hogy Minden hibája, gyöngesége és bűnei ellenére is Izráel Isten választott népe, az Úrnak szentelt nép, és az is marad. És a zsidók Isten szeretett gyermekei (Róma 9, 1-10); 5Móz 7,6-8). Ez ma is érvényes, és a jövőben is. Mindaddig, amíg el nem jön Sionból a Megváltó, és el nem törli népének a bűneit (Róma 11,26).

Akkor majd új szívet és új szellemet ajándékoz Izráelnek... És akkor Izráel Isten szolgáinak és papoknak a népe lesz, a hitnek és az emberiességnek a példaképe, és áldás lesz az egész világ számára (Ézs 61,6; Zak 8,20-23; 1Móz 12,2).” [Fritz May cikkének folytatása, Vetés és Aratás, 1995. 33/3, 94. oldal]

Ez a félreértés pedig abból adódik, hogy a Róma 11:26-ban leírt egész Izrael megtartatik(Károli) kijelentését a testi Izraelre alkalmazzák. Mert hogy itt az van leírva,

hogy Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat: és ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket”. (Károli)

Azonban a Szabadítónak az itt említett eljövetele nem Krisztus második eljöveteléről beszél, hanem az elsőről! Hiszen Ézsaiást idézi Pál apostol, hogy meg van írva. Ézsaiás 59:20-21-nél pedig ezt találjuk:

„De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR. Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR.” (MBT. ford.)

Márpedig itt Krisztus első eljöveteléről van szó, és egyáltalán nem a másodikról! Hiszen nem lehet csak úgy 'á t u g r a n i' [átugrani] Krisztus egész három és fél éves földi szolgálatát és a váltság halálát. Mert bizony hogy eljött, és bűnbánatra szólította fel Izrael nemzetét.

Csakhogy az nem nagyon vette észre, hanem elvetette, ezért a szövetségből is kimaradt, mégpedig abból a szövetségből, amit új szövetség néven ismerünk, és amely már nem a testi Izrael nemzetével lett megkötve, hanem Isten új nemzetével, a szellemi Izraellel, Ábrahám szellemi magjával. (vö. Jeremiás 31:33; Zsidók 8:8-12)

Velük kapcsolatban igaz, valóban el is fordította Isten a gonoszságukat, hiszen Krisztus vére által megbocsátást nyertek, mivelhogy közösségük volt vele (vö. 1János 1:6-7) – a testi Izraellel ellentétben, amely durván elutasította és halálra adta, és mind a mai napig hallani sem akar róla -. Ezért olvashatjuk velük kapcsolatban a Róma 10:1-3-ban:

„Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.” (MBT. ford.)

Az pedig, hogy valaki kívánja a testi Izrael üdvösségét, és az hogy előre megmondja, hogy a testi Izrael biztosan üdvözülni fog! - az két különböző dolog. Valójában tehát csupán egy lehetőségről van szó.
lehetőség a zsidók megtérésére

Pál kifejezi reményét a tekintetben, hogy ha nem maradnak meg a hitetlenségben, akkor Isten ismét beolthatja őket. (Róma 11:23) De ez egy lehetőség, és nem egy biztos kijelentés, hogy biztosan ismét be lesznek oltva. Márpedig ha az egész Izrael alatt a testi Izraelt érti valaki, hát az (az egész) biztosan fog üdvözülni, mégpedig úgy, hogy a pogány nemzetekből elhívott-ak teljes számát magába fogadja. (Róma 11:25-26)

Vagyis az az Izrael, amelyik biztosan üdvözül, az nem kerül beoltásra, hanem éppen hogy beléje oltatnak [beoltás] valakik. A testi Izrael viszont beoltásra kerülhet újfent (feltéve ha megtér), tehát teljesen világos, hogy a két Izrael az nem ugyanaz és nem azonos.

A testit vissza olthatják [beoltás] oda, ahonnét ki lettek vágva, de a szellemit meg nem oltják sehova, hanem éppen hogy beléje oltatnak azok a pogányok, akikkel közösen hozzák létre az egész magot, amelynek az ígéret adatott. (vö. Róma 4:16).

Ezért aztán szentírási semmiféle alapja nincs annak az általánosan elterjedt nézetnek, mely szerint amikor az ég felhőin megjelenik Jézus, mintha pikkelyek esnének le Izrael szemei-ről (mint Pál szemei-ről egykor, vö. Cselekedet 9:18) és felismeri Messiását. Sírással térnek meg hozzá, mély bűn bánatukban maguktól fognak megundorodni, ahogy Ezékiel 36:31-ben olvassuk:

„Akkor visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek és milyen rosszak voltak tetteitek és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt.”(MBT. ford.) Az Úr YHVH pedig megkönyörül rajtuk, teljes bűnbocsánatban részesíti őket, kiárasztja rájuk Szent Szellemét, kő szívűk helyett hússzívet ad nekik. Izrael szent néppé válik. -

Mert hogy a Messiás felismerésének éppen a mély bűnbánat és lelki megtisztulás a záloga, ami nélkül nincs teljes bűnbocsánat. Ezért aztán Ezékielnek ez a megtisztulási próféciája egy az egyben az ókori Izrael helyreállításáról szól, amikor Jah/Jahve/Jehova Isten a babiloni fogságból visszahozta őket saját földjükre.

Nem véletlenül mondja a szöveg, hogy Dávid király alatti béke szövetségben fog egyesülni a nép:

Ezt mondja az én Uram, az ÚR (YHVH) : Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött.

Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak.

Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.

Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre.” (Ezékiel 37:21-26, MBT. ford.)

a zsidók megtérése késztetés által

Ami pedig a modern Izraelt illeti, ha a zsidók nem maradnak meg a hitetlenségben, akkor oltatnak [beoltás] vissza a saját fájukba (vö. Róma 11:23-24), tehát önként való megtérésük üdvözítheti/megmentheti őket, és nem mert valamilyen isteni csoda megtéríti őket. A zsidók lehetséges megtérése tehát nem egy előre predesztinált isteni cselekedet.

A 11. versben említett felingerlés (féltékennyé tevés) is önkéntes megtérésre való késztetésre mutat, nem pedig csoda általi megtérésre, mert a csoda esetében nincs jelentősége a felingerlésnek, azt Isten minden körülménytől függetlenül is képes végrehajtani, ha úgy kívánja.

Sőt inkább arról van szó, hogy a zsidók is azon kegyelem által, amelyet a pogányokon látnak, követésükre buzduljanak, s végre megtérjenek lelkük pásztor-ához és felvigyázó-jához [vezetőjükhöz]. (vö. 1Péter 2:25)

Pál lehetőséget látott némely atyjafia megtartására, hogy a pogányok közt végzett apostoli szolgálatával féltékennyé tegye őket, de ez a lehetősége csupán némelyekre terjedt ki, az is csupán egy eshetőség, és semmiféleképpen nem arról van szó, hogy nekik félre lenne téve egy biztos ígéreten alapuló isteni üdvösség, ami csak úgy az ölükbe hullik, míg ők nem tesznek érte semmit. Itt a megtérés döntő fontosságú mozzanat, ami nélkül nincs előrejutás!

Hogy Isten a pogányoknak adott megtérés az életre (vö. Cselekedetek 11:18), ez sem pusztán csoda útján történt, hanem az ő helyes szív állapotuk és istenfélő cselekedeteik adtak alapot arra, hogy a szent szellem rájuk való kitöltésével a keresztény gyülekezet teljes jogú tagjaivá válhassanak.

(Lásd pl. Kornélius esetét, a Cselekedetek 10:2, 31 szerint). De ez senkinek nem adhat alapot az elbizakodottságra, mivelhogy Isten bárkit kivághat és bárkit beolthat [kivágás és beoltás], az illető cselekedetének függvényében. (vö. Róma 11:19-21)

Tekintsük meg azért az Istennek kedvességét (mondja Pál a Róma 11:22-ben), mert hiszen Isten alapvetően kedvességet tanúsít az emberi faj iránt Jézus Krisztus által (vö. Efézus 2:7; Titusz 3:4), és ezt az isteni kedvességet veti meg az, aki a megtérésre való isteni türelmet semmibe veszi. (lásd Róma 2:4-8) Hanem inkább fel kell ölteni a keresztényi egyéniség részeként ezt a fajta kedvességet, amiben Isten a példaképünk, hogy Hozzá hasonlóak legyünk! (vö. Kolossé 3:12)

Isten kifürkészhetetlen bölcsessége

Ahogy Isten elrendezte az engedetlenség ellenére az emberiség üdvösségét, az a mód mindenekfelett páratlan és egyedülálló. Mivel a testi Izrael megtértjeinek [megtérők] száma (a maradék) nem volt önmagában elegendő arra, hogy az egész magot kiadja, kegyelmének jóindulatából [kedvesség] behozta a szellemi magba kiegészítésül a tetszése szerinti számú helyes szív állapotú pogány személyt, ami által üdvösséget biztosít mindazoknak, akik élnek ezzel a felkínált (Krisztusban való hit általi megtérés-sel történő) lehetőséggel, úgy a zsidó származású-aknak [eredetű], mint a pogány származásúaknak/születésűeknek egyaránt. A saját tökéletesség-éből fakadó tökéletes törvényével mindenkit (a tökéletlenségből és romlott szívűségből [romlott szívű] kifolyólag történő) engedetlenség alá rekesztett, hogy aztán irgalmából mindenkin könyörüljön.

Mert hogyan is olvassuk az Igében?

„Gondoljátok csak meg! Régebben ti (pogány származásúak) sem engedelmeskedtetek Istennek (vö. 1Péter 4:3). Most azonban, Isten könyörült rajtatok (azáltal hogy beoltást nyertetek/kaptatok a szelíd olajfába pogány létetekre), mivel (a testi) Izrael engedetlen-né vált (elutasította a Messiását).

Hasonlóképpen, most Izrael engedetlen (mert meg van keményedve a Krisztus elutasításában), végül azonban Isten mégis megkönyörül rajtuk is (újra kitárt karokkal várja a Vele ellenkező engedetleneket – vö. Róma 10:21)!

Igen, éppen rajtatok (az újszövetségi népen, az egész magon) keresztül jut el Izrael népéhez is (mert az Ábrahám magvában áldást nyerő minden nemzethez ő is hozzátartozik, és neki is van hirdetve az evangélium jó híre – vö. Cselekedetek 3:25) ugyanaz a kegyelem (amely Krisztusban és a hozzá tartozó társ örökösök szolgálata által adatik), amelyet ti most élveztek (hiszen Krisztusban vagytok és részét képezitek – a szolgálatotok [szolgálat] által -az ő magvának).” (Róma 11:30-31, („Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás Copryght © 2003 World Bible Translation Center, Inc. engedélyével.”)

Tehát ahogy egy régebbi (pogány) engedetlenség isteni könyörületre vezetett ( a pogányok számára a testi Izrael engedetlensége folytán), úgy vezet a mostani (testi Izrael részéről fennálló) engedetlenség a pogányoknak adott irgalom lévén az ő irgalomhoz jutásukhoz. (Hiszen a törvény cselekedeteinek megtartására irányuló igyekezetük révén, amiben tévútra kerültek (a testi Izraeliták), soha nem jutnának el az irgalomhoz!

Így viszont eljuthatnak azon az úton, amit Isten elkészített nekik is szeretetből kifolyólag a zsidó ős atyáknak tett ígéretre való tekintettel. (vö. Róma 9:31-32; 11:28) Isten eme különleges gondviselését kommentálva kiáltott fel a dicsőítés himnuszával ajkain Pál apostol:

„Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róma 11:33-36, Károli)

Valóban, Isten nem vetette el az Ő népét (a szellemi Izraelt), de még a testi Izraelt sem, hiszen a testi Izraelnek (a mai Izrael nemzetéhez tartozó embereknek is) van lehetősége megtérni, hitet gyakorolni Krisztus váltság áldozatában, és megmentésben részesülni, amikor a harag napja bekövetkezik erre a világra.

És akkor ez valóban teljes felmagasztalást fog jelenteni a számára. (Lásd a Scofield-Biblia téves asszociációját, a már idézett helyen.) De ugyanez a lehetőség fennáll a pogány nemzetekből való bármely embernek is, ahogy a Cselekedetek 10:34-35-ben Péter apostol kijelenti:

„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (MBT. ford.)

Van akit megkeményít, van akit részévé tesz testi Izrael maradékának, van akit beolt [beoltás] a testi Izrael maradékába, hogy ezáltal létrehozza az új szövetség új népét, a szellemi Izraelt, és van akit a szellemi Izrael közreműködése által részesít megmentésben, legyen az akár zsidó vagy pogány származású, teljesen mindegy.

Az a lényeg, hogy az illetőt az a vágy vezérelje, hogy megismerje és alkalmazza Jehova követelményeit a mindennapi életében, és többé ne a harci fegyverekben bízzon, hanem Isten mindenek feletti hatalmában és tökéletes elrendezésében.

És vajon a mai Izraelnek nem teljesen mindegy, hogy rajta keresztül terjed ki Isten örökkévaló áldása a világ népeire, vagy a szellemi Izraelen keresztül, amelyben ő is részesülhet? Valamennyien köszönettel tartozunk Istennek és a Fiának, hogy lehetővé tették a mi üdvösségünket, és ezért a legdrágább árat fizették, hiszen a legdrágább vér folyt ki értünk, egy tökéletes, bűntelen, igaz embernek a vére, amely számunkra az üdvösséget jelenti, - (feltéve,) ha kellőképpen értékeljük!

következetes elhívás – valakik közül

Nagyon könnyű megérteni és megjegyezni, hogy az Isteni elhívás az mindig valakik k ö z ü l történik, és akik a „közül”-höz tartoznak, azokra nem vonatkozik. Tekintsünk vissza és lássuk a példákat:

ÁBRAHÁM :

és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid (nemzetséged, Károli ford.) k ö z ü l, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked.” (Csel 7:3, MBT. ford.)

A rokonságra (nemzetségre) [akik közül Ábrahám kijött] nem vonatkozik az elhívás.

A LÉVITA PAPSÁG:

Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai k ö z ü l, értük ajándékképpen, s ők az Úr (YHVH) tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül.” (4Móz 18:6. Lásd még Ézsaiás 66:21-et.)

Az Izrael fiaira (akik közül választattak [választást nyertek] a léviták) nem vonatkozik az elhívás, ill. a kiválasztás, ami szorosan összefügg.

A FŐPAP:

Mert minden főpapot az emberek k ö z ü l választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért,” (Zsid 5:1)

Az emberekre (akik közül választattak [választást nyertek] és rendeltettek a főpapok) nem vonatkozik az elhívás.

A SZELLEMI IZRAEL:

Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok k ö z ü l is,” (Róm 9:24)

A zsidókra és a pogányokra (akik közül az irgalom edényei – vö. Róma 9:23 - elhívattak) nem vonatkozik az elhívás.

[Megjegyzendő, hogy a testi zsidóknak – a zsidó származásúaknak – volt ugyan meghívásuk (vö. Máté 22:3), de köztük nem mindenkinek volt elhívása (Ábrahám előre elrendelt szellemi magvához való tartozása), ahogy Róma 9:6-ban olvashatjuk: „nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik”.]

PÉTER APOSTOL:

Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott k ö z ü l e t e k, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.” (Csel 15:7)

A (szellemi értelemben) testvérekre (Károli atyafinak fordítja) [akik közül Péter kiválasztatott – kiválasztást nyert] nem vonatkozik az az elhívás (kiválasztás), ami Péternek szólt.

[Fontos momentum, hogy Péter kiválasztása arra szólt, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot, és nem arra, hogy a hierarchikus feje, első számú vezetője legyen a keresztény gyülekezetnek, ahogy azt a római katolikus egyházvezetés is állítja!]

A POGÁNYOK TELJES SZÁMA:

Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok k ö z ü l támasszon népet az ő nevének.” (Csel 15:14, Káldi Neovulgáta ford.)

A pogányokra (akik közül Isten népet vett az Ő nevének) nem vonatkozik az elhívás. Hanem a pogányok „teljes száma” (Róma 11:25, Csia ford.) az, akire vonatkozik az elhívás.

Ez pedig Kornélius befogadásával indult, akihez Péter küldetett. Ők lettek részévé a szellemi Izraelnek elhívás által. Vö.: Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké (a pogányoké) is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2,39, MBT. ford.)

A 144 EZER:

S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét... Ők a megváltottak az emberek k ö z ü l, az Isten és a Bárány első termése.” (Jel 14:1, 4)

Az emberekre – az egész emberiségre – (akik közül vétettek meg zsenge-ként az égi reménység-ű, szellemtől felkent osztály tagjai) nem vonatkozik az elhívás.

Láthattuk, hogy Isten következetesen egy ugyanazon célból hívott el személyeket (Ábrahámot, a zsidó papságot, a főpapokat, a szellemi Izraelt, Pétert, a pogányok teljes számát, a 144 ezret), és ez a különleges elhívás sorozat az Ábrahám szellemi magvának a létrehozása céljából történt.

ingyen való kegyelemből végzett szolgálat

Ábrahám elhívott szellemi magjának kezdettől fogva az volt a hivatása, hogy közvetítse ezt az isteni üzenetet a világ népei felé:

„A Lélek (görögben szellem) és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.” (Jelenések könyve 22:17)

Ez a menyasszony nem más, mint a Bárány Krisztus felesége, a 144 ezer szellemtől felkent pap-királyok keresztény gyülekezete, az új szövetség választottak-ból álló, elhívott népe, Ábrahám szellemi magva, a szellemi Izrael, akiken Istennek minden ókori, a szellemi Izraelre előremutató helyreállítási próféciája beteljesedett.

Ők azok az örökösök, akik az emberiség felemelésére hivatottak. Ők a valóságban a világ különböző részein élnek, de mégis egyetlen testhez tartoznak, a Krisztus testéhez. Az ő végső begyűjtésük van meg jövendölve a Krisztus újra eljövetelét közvetlenül megelőző időben. (vö. Máté 24:30-31; Márk 13:20,27)

Nem véletlen tehát, hogy az utolsó napokban az ős kígyó [Sátán] mögött megbújó, lázadó szellemi teremtménynek elsősorban ők a céltáblái, akik a Krisztus magvából valók! (vö. Jelenések 12:17) De Isten harcolni fog értük, amint bekövetkezik Armageddon, az igazságos ítéletnek és haragnak napja, amely kitöltetik e világra, amelyben az engedetlenség szelleme munkál. (vö. Zakariás 14:1-4kk; Efézus 2:2; Jelenések 16:14-16)

összefoglalás

Az örökösök tehát, akik az emberiség felemelésére hivatottak, a szellemi Izraellel azonosak és nem a testi Izraellel (hiszen a testi Izrael messiás várás-ból fakadó megkeményedése mind a mai napig fennáll, - többségükben azzal az élet érzéssel élnek, hogy zsidó létükre nem volna helyénvaló Krisztus útját követni -), ugyanakkor a szellemi Izraelbe bejövő pogány származásúak közössége által részesül megmentésben az egész Izrael a világ népeinek javára Isten ingyen kegyelméből!

Hiszen ők elfogadták a Messiást, ami által a Mindenható kezében felhasználható eszközként a maguk és mások megmentésének útjára léptek.

[némely helyeken a magyar szöveg nyelvtanilag nem pontos, ezáltal a szó szerinti fordításhoz ad segítséget.]


 
 








Nincsenek megjegyzések: