motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. április 28., kedd

Az igazság nagy piramisa

Az igazság nagy piramisa



Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta,
arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róma 1:20)


A piramis csúcsán Isten áll, Aki teremtette a világegyetemet. Hogy ki ez az Isten, azt a világ vallásos nagy könyvei egymástól eltérően határozzák meg, ami egy zűrzavar-növelő tényező, és nem járul hozzá az ember helyes istenképének a kialakításához, hanem akadályozza azt. Tehát az a tény, hogy többféle világvallás létezik a földön, csak megosztja az emberiséget és nem hozza egységre a népeket egymással.

A 3500 éves Biblia az egyik nagy szent könyv, amely Isten kinyilatkoztatását tartalmazza, amelyet bizonyos emberekkel 1600 év alatt íratott le /sugalmazás útján/ bizonyos emberek számára /először a kiválasztott zsidó népnek – ez a Mózes törvénye; majd a Krisztust követő keresztényeknek – ezek az USZ-i írások/, amelyekből viszont bárki okulhat, aki ezeket az írásokat tanulmányozza és az azokban lévő irányadó mértékeket a maga javára fordítja.

Az Istenről szóló vallásos írások nagyjából megegyeznek abban, hogy az Isten nem fizikai testű Lény, tehát semmiképpen nem emberi alakban létező, hanem szellemi formában, úgymond egy olyan dimenzióban él, amely túl van időn s téren, az anyagi világegyetem határán. A tudományt, mint eszközt szívesen alkalmazó, kutató szellemű ember nem képes ezt a dimenziót befogni olyan módon, hogy azt mondhatná: - íme lássátok, fogjátok, tapintsátok, ez itt a szellemvilág, itt vagy ott van Isten, a szellemi lények, mindaz, ami ebben a közegben található, az nyilvánvaló mindenki előtt, akár egy tóban úszkáló halak.

Hanem az Istenre /és a szellemi közegre/ mintegy következtetni lehet, hogy az valóságosan létező, egyrészt a minket körülvevő dolgokból, másrészt az írásos kinyilatkoztatásból. /Az un. egyéni megtapasztalásokkal vigyázni kell, mert akitől a megtapasztalás ered, nem biztos hogy az, akinek kiadja magát. Nem véletlenül figyelmeztet a Bibliában Jézus, hogy az Ördög /egy bukott angyal/ a világosság angyalának adja ki magát, miközben meg a sötétség fejedelme. vö. 2Kor 11:14/

A direkt istentagadó szellemi beállítottságúak rögtön ellene is mondanak a következtetésre épülő világnézeti alapállásnak, mondván, csak az létezhet, amire konkrét bizonyíték van, Istenre /és a szellemvilágra / nincs, mivelhogy az nem létezik /nem is létezhet!/.

Nézőpontjuk szerint az anyag mögött megbújó láthatatlan energia önmagát fejlesztette fel olyan univerzummá, amelyben minden létezés és történés egymásból és egymásra hatóan eredeztethető. Tehát ha létezik egy rendszer, azt szükségszerűen nem valamilyen terv előzte meg és a terv mögött álló erő hozta létre, hanem az a rendszeralkatrészek éppen sikeres összeállásának következménye. Ebből az alapállásból következik aztán az, hogy az ember az anyagnak mintegy jelen idő szerinti következménye, amely öntudatának képességét latba vetve önmagát irányítja és környezetét formálja az egyéniségéből fakadó módon.

Ezt a mintát látjuk a világban, ez a nézet uralja a világ oktatási intézményeit, és a modern tudomány is ilyen lábakon áll: a vallatható dolgok közül csak a tudomány eszközeivel vizsgálhatók vállalhatók, a hit útján megközelíthetők nem. A fizika és matematika adatainak betáplálása működőképes repülőgépet eredményez, ez tehát létezik. De ha ugyanezen adatok betáplálásával nem lehet Isten létezését az univerzumból lehívni, akkor az nem létezik. A hibát tehát nem a betáplált adatok hiányosságából eredeztetik, hanem a lehívott adatok fogyatékosságából. Nem a kérdést tartják hiányosnak, hanem a választ nem kielégítőnek. Holott rosszul feltett kérdésre jó válasz nem is létezhet. A tudomány pedig nincs abban a helyzetben, hogy a várt válasz minőségéhez igazodni képes kérdést tudjon egyáltalán feltenni, hiszen a profiljából kifordulva azt kérdezi, van-e Isten, nem pedig azt, hogy milyen módon van?

A testi ember kérdése: van-e Isten; a szellemi ember kérdése: milyen módon van? A testi ember önmagából indul ki, a szellemi ember pedig a lehetségesből. A testi ember a testen kívül mindent kizár. A szellemi ember minden lehetségest bekalkulál. A tudomány testi, önmagának fogyatékossága. A hit szellemi, önmagának nyeresége. A tudomány tagadja az általa megfoghatatlant. A hit megragadja az általa elérhetőt.

A tagadás végső sorsa az elbukás, mert engedetlenséget szül. A hit végső sorsa a felemelkedés, mert engedelmességre sarkall. A tudomány a halál koporsója. A hit az élet bölcsője. A tudomány istentagadás. A hit istenigenlés. A tudomány abban a formában ássa alá az emberiség boldogulását, ahogy és amilyen formában gyakorolják. A valódi tudomány nem cáfolja a hitet, hanem támogatja azt. A hiba tehát alapvetően nem a tudományban van meg, hanem a tudomány fonák művelésében azok részéről, akik azt a saját céljaikra kisajátítják!

A tudománynak és a hitnek az élet eredetéről és a létezés céljáról teljesen más magyarázata és programja van:

Az isteni kinyilatkoztatás szerint az /anyagi/ univerzum teremtve lett /tudatos teremtés, melyet akarat előzött meg vö. Jel 4:11/; az ember anatómiai felépítése genetikailag programozott; az embernek Isten /a Teremtő/ nyilatkoztatja ki, hogy milyen erkölcsi törvények szerint éljen; és Isten mindörökre fenntartja magának a jogot, hogy azokat, akik szándékosan kivonják magukat az irányítása alól, örök halállal sújtsa, viszont azokat, akik neki önként és meggyőződésből engedelmeskednek, örök élettel jutalmazza.

A tudomány szerint az anyag személytelen, öröktől fogva létezik és spontán alakul át, fejlődik, ill. hanyatlik; az általa létrejött életnek semmiféle központi célja nincs, aminek egyenes következménye az emberi faj önző élvezethajhászása; az abszolút szabadságot a félelem csökevényességéből fakadt istenképeknek való engedetlenség jelenti; a totális és egyre növekvő erkölcsi zűrzavar az emberiség fejlődésének velejárója; az egyén kiteljesedésének távlatait a benne megbújó kötődések határozzák meg; az ember végső soron önmagának ura és istene, önnön sorsának büszke kovácsolója, netán sanyarú sírásója.

Összefoglalás

Egymással szemben állnak:

Isten /a Teremtő/ - az örök, személytelen energia /önfejlesztő anyag/

A teremtés aktusa - az evolúció mechanizmusa

A kinyilatkoztatások szent könyvei - az emberi eredetű jogalkotások

A nehézségi erő szellemi értelemben az embert az ateizmushoz húzza /senki nem születik istenhittel/, az isteni kinyilatkoztatás elfogadásának az oldalára átbillenni egyfajta őszinte nyitottság kérdése, és komoly vizsgálódás eredménye.

Az ateizmus tagadása mögött nem őszinte kutatás áll, hanem az emberi jellemből fakadó hitbeli alapállás, amit meggyőződésnek nem is lehet nevezni, mert a tagadás és a tudás nem azonos műfaj. Tudás nélkül is lehet tagadni /helyből távolugrás/, viszont tudás nélkül nem lehet /bibliai értelemben/ hinni /koncentrált nekifutásból távolugrás/.

Tudás nélküli tagadás az vakmerőség, tudás nélküli hit az hiszékenység. A vakmerő hitetlenség és a tudatlan hiszékenység az egy kategória, olyanok mint szélben rángatózó luftballonok. A tudatos hívők azok, akiket meggyőződésük teszi olyanokká, mint a mamutfenyők, viharban is stabilan állnak, az örökkévaló élvezetek forrásai a ő szomjukat fogják oltani, mert az Isten is örök, Aki ezeket a forrásokat biztosítja.

Az igazság nagy piramisának tetején tehát az ateisták szerint az örök anyag áll, a kinyilatkoztatás szerint Isten. Az ateisták szerint Isten letaszíttatott a trónjáról, mert gátja az emberi szabadságnak és kiteljesedésnek. A hívők szerint pedig a tudomány által piedesztálra helyezett anyag/elvűség/ fog Isten által letaszíttatni a trónjáról, mert erkölcsi szabadosságával szétzülleszti a társadalmat, s mert az élet céljának az önző élvezethajszolást határozza meg, ami végső soron fásulttá, kiábrándulttá, életunttá teszi az embert.

A bibliai kinyilatkoztatás szerint egy hatalmas, az emberi ügyekbe való isteni beavatkozás küszöbén állunk, amely alapjaiban változtatja meg a történelem menetét. Ezzel a kijelentéssel az ateizmus nem tud mit kezdeni, hanem bambán szemléli a hívők által terjesztett, erről szóló üzenetet, mert nincs eszköze arra, hogy ezt bármilyen formában a maga javára megragadja.

Akiknél ez mégis lehetséges, azok annyiban különböznek másoknál, hogy a nyitottságuk nagyobb a tudálékosságuknál, és ez a nyitottságuk alapot adhat arra, hogy egyéni kutatásuk eredményeként hitre és a szükséges ismeretre eljussanak.

A zsidóság és a többi nép

ki az elmúlt időkben minden nemzetet a maga útain engedett járni;”
(Apcsel 14:15, Káldi ford.)

Az igazság piramisának a közepén a népek /nemzetek/ helyezkednek el, amelyeknek eredete adja a kulcsot az igazság megértéséhez. A Bibliának itt is óriási szerepe van, mivel támpontokat ad a helyes történelmi látásmód kialakításához.

Az, hogy a zsidók lettek kiválasztva Isten számára különleges tulajdonú népé, nem annak köszönhető, hogy a zsidók jobbak lettek volna bármelyik más nemzetnél, hiszen a jobbságot, a különbséget az isteni nevelés eredményezi olyan mértékben, amilyen mértékben fönnáll a nevelhetőség kivitelezhetősége. Isteni nevelés nélkül minden nép elfajzott volna abban az értelemben, hogy a saját esze után megy, márpedig azok között, akik valóban követik a Krisztust, egyetlen bűnöző sincsen, a világon pedig mindenhol burjánzik a bűnözés, még az emberi törvények mértéke szerint is, nem hogy az isteni törvények mértéke szerint. Aztán az sem mindegy, hogy egy nép milyen isteni törvényeket követ, hiszen az ókori kánaánitáknak voltak nemzeti isteneik, az erkölcsük mégis katasztrofális volt /emberáldozatok, stb.../.

A zsidóság Ábrahám pátriárka leszármazottaiból jött létre, akik családként kerültek Egyiptomba, ahol több milliós néppé növekedtek és őket Istenük szabadította meg, Aki számukra a héber JHVH tulajdonnéven nyilatkoztatta ki magát.

 Egy nemzet kiválasztására azért volt szükség, mivel a két első ember /Ádám és Éva/ elbukott az engedelmesség próbáján, Isten pedig engedelmes emberiség létrejöttét tűzte ki célul, akik nem azért engedelmesek, mert Isten erőnek erejével beléjük veri az engedelmességet /mint csökönyös szamárba ostorral a gazdája/, hanem akik szívükben és elméjükben megérnek az engedelmességre, mert rájönnek és megtapasztalják, hogy az engedelmességük a javukra van és nem a kárukra. Ami tehát a zsidóság egészét érinti, annyiból is látható a kiválasztottságuk, hogy Isten a prófétáit hozzájuk küldte és nem más nemzetekhez vö. Jer 44:4; Zsolt 147:19-20.

Ábrahám magva Jézus Krisztus és Ábrahám szellemi magva elsősorban a Jézus Krisztusban hívők Isten által kiválasztott csoportja vö. 1Kor 12:18. Mivel Isten újkori népe a szellemi Izrael, azok részben zsidókból, részben pogányokból állnak, akik mind Ábrahám hitével rendelkeznek. Teljesen mindegy tehát, hogy a zsidó nép volt a kiválasztott, mert az engedelmesség útján való áldások elnyerésén van a hangsúly, és nem a származás szerinti hovatartozáson.

Hiába zsidó származású valaki, ha Istennek nem engedelmes, nem lehet kedves előtte. Viszont ha valaki pogány származású, és engedelmes, akkor az kedves az Isten előtt. Mert az engedelmesség kedves az Istennek, és nem a származás.

Istennek a célja a földi paradicsom és az azt benépesítő engedelmes emberiség létrejötte, Ennek érdekében hozott létre egy mennyei kormányzatot Jézus Krisztussal az élen, aki Isten királyságának a királya, a többi társuralkodó pedig a szellemi Izrael, akiknek összlétszáma 144 000 fő vö. Jel 7:4; 14:1. Ők fognak Krisztussal uralkodni a mennyben az Armageddoni csata lezajlása után vö. Jel 20:4, és az Isten által életben hagyottakat ők segítik a tökéletességre jutásban itt a földön.

Fontos tudni, hogy a mai Izrael nemzetének a szellemi Izraelhez semmi köze, hiszen az Ő nemzeti identitásuk nem a Jézus Krisztusban való kollektív hiten alapul, hanem egy félreértelmezett ősi isteni kijelentésen, amely szerint Isten azt a földet nekik adta. A birtoklás viszont az időszerű engedelmességhez volt kötve, az engedelmesség pedig a Jézus Krisztusban való hithez. Isten immár kétezer éve a Krisztushoz igazodó engedelmességet várja el mindenkitől, aki pedig erre nem hajlandó, az kivonja magát az isteni irányítás alól annak minden keserű következményével együtt.

A keresztény egyházak bibliaértelmezése szerint a mai Izrael még mindig az Isten népét jelenti, mert a kiválasztásuk örök időkre szól. Ez tévedés annyiban is, hogy a héberben használt ohlam szó önmagában nem feltétlenül jelent szó szerint örök időt, hanem meghatározatlant. Másrészt pedig Isten az ókori jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben történő pusztulásra adásával lezárta a mózesi törvényre épülő imádati rendszert, illetve ezzel vált nyilvánvalóvá mindenki előtt. A lezárás ugyanis pontosan a Krisztus váltságáldozatával történt meg, Krisztus feltámadásával létrejött az új szellemi templom alapja, akire épült a tizenkét apostollal az élen az összes többi elhívott, akik a szellemi templom egészét kiadják vö. 1Pét 2:5.

A mai Izrael egy világi nemzet, ugyanolyan emberi /demokratikus/ kormányzattal, mint a többi nemzet, a szellemi Izrael felépítése pedig nem demokratikus, hanem teokratikus, mivel abban az USZ-i törvények, utasítások és rendeletek szerint történik a vezetés és minden a Jézus Krisztusban való hitre épül. A testi Izrael /vallásos része/ pedig nem csak az USZ-i írásokat nem fogadja el mérvadónak a maga számára, de Jézus Krisztust sem Megváltójának. Hanem az ókori templom siratófalát használja az Istenhez való közeledés alapjául, amely templomfalnak az igaz imádatban /a templom kárpitjának meghasadása óta/ semmi szerepe nincsen.

Ha tehát valaki azt kérdezi, hogy a mai zsidó vallás, amely a Mózes törvényére épül, milyen mértékben élvezi az Isten kegyét, arra az a bibliai válasz, hogy semmilyen mértékben. A zsidók vallása addig volt érvényben Isten előtt, amíg Jézus Krisztus váltság halála és feltámadása azt a vallási rendszert fel nem váltotta. Akik tehát ma a zsidó hagyományos vallást gyakorolják, egy több ezer éve letűnt korszak érvénytelen rendszeréhez ragaszkodnak teljesen érzelmi alapon. A hagyományaik ma sem kevésbé fontosak nekik, mint az Jézus Krisztus idejében volt vö. Márk 7:9.

A végeredményt nézve tehát teljesen mindegy, hogy melyik nemzet volt a kiválasztott, mert a cél az emberiség teljességének áldáshoz juttatása. És mivel az alapot Ábrahám hite adta, az ő utódain keresztül jött el a Megváltó, először az övéihez, s rajtuk keresztül az emberiséghez. A minden nemzetből valók így jutnak el az emberi tökéletességre Isten megváltói művének eredményeképpen vö. Apcsel 3:25.
Összefoglalás

A zsidó nép kiválasztása nem jelenti a többi nép fölötti magasabbrendűséget,
hanem a 'magasabbrendűséget' az isteni nevelésben való részesülés jelenti /az Isten szemében/,
azon belül is az isteni nevelésnek való engedelmesség.

A kiválasztás fő célja az egész emberiség áldáshoz juttatása,
miközben a kiválasztottság egyben tükröt is jelent a világ népei számára,
hogy a nevelés milyen célzatú és mely irányban halad.

Az ókori kiválasztottság nem örök garancia az abban való megmaradásra,
ha a kiválasztottság nem engedelmességgel, hanem engedetlenséggel párosul.

Az egyes ember szerepe az üdvösségben

„A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja:
„Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”
(Jelenések 22:17)

A piramis alján az egyes emberek vannak. Éljen bárhol is valaki a földön, Isten az Ő ki nem érdemelt kedvessége folytán azzal a lehetőséggel áldotta meg, hogy a Jézus Krisztusban való hitben eljuthasson az üdvösségre. Az üdvösség a megmentésben való részesülést jelenti azokkal szemben, akik örök elmarasztalásban részesülnek.

Armageddon az a világtörténelmi küszöb, amelyen át valaki bejuthat az Isten új rendszerébe, ezért ez az esemény az i.sz-i 70-es zsidó-római háborúhoz hasonlítható. Akik addig elhagyták a várost /Jeruzsálemet/ megmenekültek, akik ott maradtak, azok sanyarú sorsra jutottak. Hogy ki maradt ott és ki ment el, az a halló fültől és az engedelmesség mértékétől függött vö. Luk 20:20-21.

Jézus Krisztus előre megmondta, hogy a a zsidó rendszer vége elközelített, ugyanígy az emberi történelem vége is elközelített, annak az emberi történelemnek, amely Isten nélkül kanyarog a világ országútjain. Illetve egy zavaros istenképpel van átitatva és a materializmus vadhajtásaival elegyítve.

Nincs jelentősége annak, hogy az egyes emberek a föld bármely részén mit gondolnak Jézus Krisztusról, és őt hová helyezik az életükben és szánnak-e szerepet egyáltalán neki. A világegyetem Ura ugyanis Őt választotta ki arra, hogy minden egyes ember sorsa rajta forduljon meg, nem valamely ember hovatartozásán, műveltségén, anyagi helyzetén vagy kiépített kapcsolatain vö. Apcsel 17:31.

Jézus Krisztus hibátlan, tökéletes élete egyedülálló érték volt, amelyet mindazok megváltása érdekében feláldozott, akik bűnben születtek, tehát mindenkiért, hiszen mindenki Ádám és Éva leszármazottja, és bűnössége folytán halandónak született. A halál erejét az emberi társadalomban csak Krisztus váltsághalála tudja megtörni, arra soha semmilyen emberi hatalom nem képes, ugyanis az emberi élet nem egy talált tárgy az univerzum homokviharában, ahogy a hitetlen tudósvilág akarja beállítani, hanem egy tudatos alkotása az univerzum Alkotójának.

Ahogy az ember kezének alkotása bizonyítja az ő létezését és intelligenciaszintjét, ugyanígy van ez Istennél is. A természeti népek közelebb állnak ennek felismeréséhez, hiszen úgy gondolkodnak: látom a lábnyomot az úton, tudom milyen állat járt arra, felnézek az égre, és látom az Isten alkotásait. A magukat felvilágosultnak tartó tudományosan képzettek meg úgy gondolkodnak: látom magamon a Pierre Cardin inget és nyakkendőt, azt meg kellett tervezni, és mindazt, amit magán hord az ember. De ami a ruha alatt van, az emberi test teljes felépítése, az bonyolultsága ellenére - magától lett. Minden élő és élettelen magától lett. Az anyag magától lett. Az anyagalkotó energia meg öröktől fogva van. Amely tök süket és vak és semmi esze sincsen. Mégis mindent ő alkotott. Ő az isten, és az ő fedőneve: a természet.

A természet hozta létre mindazt, amit a Biblia Istennek tulajdonít. Csakhogy a Biblia Istene tudatos, szuper intelligens, személyes Lény, a természet meg egy személytelen vak erő, amely alá van rendelve a körülmények vak szeszélyeinek. Az életet a körülmények vak szeszélye ringatta évmilliókon át, amire megalkotta szájat, amely azt hirdeti: nincs Isten, hanem minden ember a maga istene és a maga szerencséjének a kovácsa. De ha rossz helyre születik netán, akkor neki annyi, mert a gazdagságot magukhoz kaparintók mindig ki fogják használni a sanyarú sorsúakat. Ez mindig így volt és mindig így lesz és nincs változás.

Régen voltak a fáraók, királyok és a földesurak, meg az egyszerű nép, ma meg vannak demokratikusan megválasztottak, akik fűt-fát ígérnek a választások előtt, azután meg az elképzeléseiket lenyomják a nép torkán, miközben megtömik a saját zsebeiket. A rászedők és a rászedettek társadalma, ez az ami sohasem változik, csak rendre más néven jelenik meg.

Emberi szemszögből nézve sohasem lesz változás, mert ember embernek a farkasa, és a társadalom sohasem fog megszabadulni a népnyúzóitól. Mert amely társadalom nem részesül az isteni nevelésben, az mindig is kitermeli magában azokat, akik magukat többre tartják másoknál, akiket ki is használnak. Ahol nem Krisztus a mérce, ott olyan szentek gügyörésznek, akiknek magukhoz hajlik a keze. A média meg csüng az elit gügyörészők szavain /akikből lesznek ez esti TV híradók korrupt sztárjai/, fényárban úsztatja őket, mert meg vannak véve. Az egyes ember ugyanígy. Aki pártokban gondolkodik, azokban is józanodik ki, miután rájön, hogy megint nem az ő szekere lendült előre, hanem azoké, akikbe a bizalmát fektette.

Az egyes embernek sok falat kell áttörnie, hogy a romokon át Krisztushoz jusson. Először a saját előítéletein kell átlépnie, amely olyan, mint egy behúzott kézifék: jár a motor, de a kerekek hiába pörögnek, mert nincs haladás. Azután jönnek a vallási és társadalmi beidegződések, a ránk erőltetett hipotézisek, a darwinizmus szemfényvesztése, amely a fajoknak önmagukon belüli variálódását új fajok kialakulásának alátámasztására használja, és az eredetet is ugyanerre a sémára építi, aminek a summa summája: a vak véletlen addig túrja az iszapot, amíg elővarázsolja az életet, mint bűvész kalapból a nyulat.

A National Geographic meg nyomja gázpedált, és szuggerálja a nézőkbe, hogy minden állat magának fejlesztette ki a reá jellemző anatómiai adottságokat, csak az embernek kell magasugró rudat használnia, ha át akar ugrani a kerítésen, mert ez az anatómiai csúcsprodukció csak az állatoknál működik, de az embereknél, az olimpikonoknál nem. Éjjellátó szemet csak a bagoly tud magának kifejleszteni, de a rendőrök nem. Meg a többi evolucionista sületlenség, és így tovább...

Na és ott vannak a kereszténység filozófusai, akik szerint a halhatatlan Isten mégiscsak meghalt, a láthatatlan mégiscsak testet öltött, a három pedig a valóságban mégiscsak egy. Az ősszel születettet télen kell ünnepelni /karácsony/, és mindenkinek nov. 1-jén kell kimenni a temetőbe, mert egész nyáron nincs aki lássa, hogy milyen drága sírhellyel tiszteltük meg azokat, akikkel egyébként amíg éltek, vajmi keveset törődtünk.

 A gyarló ember számtalan cifra rongyot aggatott magára, csakhogy gúzsba kösse saját magát, amiben otthonosan mozog, és amiből kilépni sem hajlandó. Az igazságot megismerni csak azok tudják, akik maguk is egy életen át keresik, mint életük párját, az igazit, aki mellett ki is szeretnének tartani. A kapásból véleményt formálók azok, akik gyémántként rejtegetik keblük alatt az üveget, mert képtelenek az megkülönböztetni az igazitól. A legtöbben egy életen át üveggyöngyöt szorongatnak.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14)

Nos, nézzünk a tükörbe, vajon milyennek látjuk magunkat?

„A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5:19-23, MBT. ford.)

Vajon eljutunk-e Krisztusig, és a megváltás örömhírébe öltöztetjük-e szellemi mivoltunkat, vagy földhözragadt göröngyeinkbe kapaszkodunk, amiket magunkra aggattunk, s amelyet ránk aggattak a társadalom önjelölt illuzionista nevelői?

Nevelőnek /görögül: kathégétész=tanító, mester/ se hívassátok magatokat, mert egy a ti Nevelőtök, a Krisztus.” (Máté 23:10)

Krisztus, a Legnagyobb földi Tanító mondta: És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján 8:32)

Szabaddá mindattól, ami eltávolít az igaz Istentől, ami lehúz a mélybe, ami messze visz a megváltástól. Az odavezető utat csak azok találják meg, akik teljes szívükből keresik!

Összefoglalás

Az embernek legnagyobb akadálya, amely megakadályozza őt az igazság megismerésében, az önmaga, amely nem hajlandó időt és energiát fektetni a a kutatásba, hanem a saját jelleméből fakadó válaszokat gyárt az élet nagy kérdéseire, és azokkal mélységesen meg is elégszik.


Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy a Biblia nem szavahihető könyv, és hemzseg az ellentmondásoktól és az áligazságoktól, az gondolja meg: Newton gravitációs elmélete előtt jóval 2000 évvel már a Jób könyvében szerepel, hogy Isten Kiterjeszti északot az üresség fölé, A semmire függesztve a földet;” (Jób 26:7)

Ez a semmi igencsak sokatmondó, mert ember nem létezett abban az időben, akinek ez ügyben bármilyen tapasztalata lett volna, hogy egy korrekt tudományos tényt írjon le. Mégis le van írva!

Azután az i. e. nyolcadik században, mielőtt Babilon a dicsőségének csúcsára érkezett volna, Ésaiás próféta mégis ezt jövendölte:

És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát; Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;” (Ézsaiás 13:19-20)

A zsidó történész, Josephus arról számolt be, hogy „sok” zsidó lakott ott i. e. az első században. Egy ókori történelemkönyv szerint a palmyrene-i kereskedők egy virágzó kereskedelmi települést alapítottak Babilonban i. sz. 24-ben (The Cambridge Ancient History). Tehát Babilon még i. sz. az első században sem volt teljesen lakatlan, Ésaiás pedig már jóval azelőtt befejezte a könyvét.
Ésaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont. De a próféciához hűen Babilon végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos szerint (aki i. sz. a negyedik században született) az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak, és mind a mai napig lakatlan maradt. A babiloni restaurálások turistalátványosságként odavonzhatják ugyan a látogatókat, de Babilon „fiai és unokái” eltűntek örökre, amint azt Ésaiás megjövendölte (Ésaiás 14:22).
Na és mit jövendölt közvetlen a jelenlegi történelmi korszak befejezése /a világ vége/ előtti időre Jézus Krisztus, hogy az emberek mit fognak észrevenni az idők jeleiből?
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté 24:38-39)
nem vesznek vala észre semmit”
Ön észre vett bármit is a világ eseményeket illetően, amely azt mutatná Önnek, hogy közel van a világ vége? Ha a világ széles országútján halad, akkor nem valószínű. Hanem inkább valami kulturális, politikai vagy sportesemény köti le a figyelmét. Vagy bármi más, amibe beleásta magát, vagy amiben kényelmesen elnyújtózhat, mint sárga gyík a napon. Ez azonban biztos igazolása annak, hogy igaz a Biblia és száz százalékosan szavahihető.
Ha tehát valaki az IGAZSÁGOT keresi, azt a Bibliában találhatja meg!










2015. április 23., csütörtök

KARIZMATIKUS – MIÉRT PROBLEMATIKUS


KARIZMATIKUS – MIÉRT PROBLEMATIKUS?


F.F. Bosworth: Krisztus a gyógyító – című könyvből vett idézetek:

A beteg ember számára annak biztos tudása, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani, az a „mag”, amelyet el kell vetni az elméjében és szívében… Ha valaki azokkal a hitet romboló szavakkal imádkozik, hogy „ha ez a Te akaratod”, valójában nem elveti, hanem kitépi a „magot”…

Ha életet és gyógyulást akarsz nyerni Istentől, szánj rá időt, hogy megtaláld a Szentírásban azokat az Igéket, amelyek ezeket az eredményeket ígérik…Az Egyháznak többé nem szabad azzal a hitet romboló kifejezéssel imádkoznia a betegekért, hogy, "ha ez a Te akaratod"”. (Kiadó: Hit Gyülekezete, l993. 17-18; 20; 63. oldal.)

Ezek a rövid, de velős idézetek mutatják, hogy a karizmatikusok szinte kikotyvasztják a saját elvárásaikat a Bibliából. Már nem is bízzák Isten akaratára a gyógyulást, ha Ő esetleg akarja, mert – mi az hogy ha??? Isten nem "ha" akar, hanem biztosan akar!!! Gyakorlatilag Istennek diktálják (!) a gyógyítás ritmusát, ami egyenesen elképesztő.

Talán Krisztus nem úgy kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42, Károli; vö. Máté 6:10) És a leprás nem úgy szólt Krisztushoz, hogy ha akarod, megtisztíthatsz engem?! (Máté 8:2) Hát akkor hogy merészel bárki is Istennek diktálni? „Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

És mit akar, hogy mit cselekedjünk? Talán a hittestvérünk gyógyítását várja el tőlünk? Nem, hanem a betegsége esetén a meglátogatását, a többi pedig az Isten dolga! (vö. Máté 25:36,40)

KIK GYÓGYULTAK MEG CSODA ÚTJÁN?

Az Újszövetségben található gyógyulási csodák között egyetlen esetben sincs hívőkről szóló feljegyzés! De pl. a katolikus berkekben ismert Mária-jelenéseknek tulajdonított csodagyógyulások közt annál több. Íme egy példa:

Minden csoda közül a legdöbbenetesebb
1640-ben történt, hogy egy 17 éves fiú lovas kocsiját vezetve a kerekek közé esett, és oly súlyosan megsebesült, hogy jobb lábát le kellett vágni. A szegény fiú még az operáció előtt elment a Pilar szentélyébe, és a Szűzanyának ajánlotta magát, és köszönetet mondott, amiért életben maradt. De dolgozni már nem tudott, és a templom bejáratánál koldulnia kellett. Közben valahányszor olajat kellett tölteni a Szűzanya kápolnájának mécseseibe – bár a sebész egyáltalán nem javasolta neki –, azzal mindig megkente magát.

Amikor hazatért, egyik este, miután fohászkodott a pilári Szűzanyához, elaludt. Felébredve óriási meglepetés fogadta: Miguelnek újra megvolt mindkét lába! De nemcsak megvolt, hanem valóban az lába, ugyanaz, amit két és fél évvel azelőtt levágtak. Ez az eset mindenkinek a figyelmét felkeltette.

Azon nyomban felállítottak egy bizottságot, mely követelte, hogy ássák ki a kórház mellett eltemetett végtagot, de a láb nem volt ott. A hír elterjedt egész Spanyolországban, és alkalmat szolgáltatott arra, hogy felépítsék a mostani grandiózus szentélyt, ahol minden rend és rangú zarándok vigaszra találhat, szeretetet és áldást kaphat Spanyolország oltalmazójától, a kétezer éve itt lévő „Pilar”- Madonnától.” (S.C.: Mária a béke királynője, hírlevél visszhangja, 2007. jún-júl.)

Jézus első századi tanítványai maguk is szenvedtek bizonyos betegségekben, melyekből nem gyógyultak meg csoda útján. Maga Jézus is azt mondja: beteg voltam. (vö. Máté 25:36)

Pál apostol testi betegséggel bajlódott, és a Galata 4:13-ban így ír: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.”

Itt görög szövegben az asteneia szó szerepel, ami erőtlenséget/betegséget jelent. (vö. Apcsel 28:9) Epafróditus szinte a halálhoz közeli beteg volt, nem valami bűne miatt, de Pál mégsem gyógyította meg csoda által. (Filippi 2:25-30) Timótheusnak egy kevés bort ajánlott a gyomorbántalmaira, és nála (és Trófimusnál) sem alkalmazott csodagyógyítást. (1Tim 5:23; 2Tim 4:20) Gájusnak testi felgyógyulást kíván János, de itt sincs csodagyógyítás. (3János 2.)

Korunk hitgyógyítói miért nem ebben a szellemben tekintik a hívők betegségeit? Az a szellem, amely az I. században nem a hívők gyógyítására adta a gyógyítás ajándékát – most mégis ebből a célból adná? Vagy nem is ugyanarról a szellemről van szó? Bizony hogy nem! Ezt bizonyítja az a beszámoló is, amely Kerekes Sándor pünkösdista pásztor önéletrajzi könyvében olvasható:

Egy aranyosgyéresi testvér, név szerint Farkas János, hideglelésben beteg lett és imádkozott, hogy az Úr gyógyítsa meg. Az Úr azt mondta neki: „Vigyél 500 lejt a tordai gyülekezeti ház építésére, és meggyógyítalak.” Egyik nap ott látom ezt a testvért a pénzzel és azt mondja: - „Ezret adok Uram, csak múljon el a bajom. Hozok 500-at ide, a többit odaadom, ahol tudom én, hogy szükség van rá.” És azonnal elmúlt a hideglelése.” (Hatvan év – Istennel átélt tapasztalat, Agapia kiadó, 118.old.)

Vajon Jézust olyannak ismerjük, aki pénzért gyógyít??? (vö. Zsoltárok 145:16; Máté 10:8) Nem inkább olyannak, aki a hamis szellem általi csodatévőket kirekeszti Isten országából?! Mert hogy ilyen dolgokat (prófétálás, ördögűzés, hatalmas csodatettek, nyelveken szólások) egyértelműen a hamis szellem által munkálkodók cselekszenek, hiszen pontosan maga Jézus sorolja ezeket a dolgokat törvénytelennek!!! Ezt mondja:

Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők”! (Máté 7:21-23)

Itt a görög anomia (törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés) szó található, és Jézus ezt a csodatévő erő és kísérőjelenségei végzőire alkalmazza, vagyis semmi más okot nem hoz fel az elítélésükre, csak ezt. Hiszen Isten visszavonta karizmáit, amint azok betöltötték céljukat. (vö.1Korinthus 13:8) Isten csak í z e l í t őt adott az eljövendő világ erőiből, ami nem tart kétezer éven át napjainkig. (vö. Zsidók 6:5)

A TISZTÁTALAN FORRÁS EREDETE

Vajon miért utasítja el őket Jézus? Mert a csodatételeknek az eredete nem tiszta forrásból van, ahogy erre rávilágít a következő könyv is:

Jack Angelo: Szellemi gyógyítás – korunk energiagyógyszere. Phoneix Könyvkiadó, 1993. Fordította: Erdő Orsolya. Idézetek:

Ez a könyv a „szellem” szót használja a teljes szellemi lény jelölésére; a „magasabbik én”-t a szellemnek arra az aspektusára, amely szoros kapcsolatban van a szellemi forrásokkal...” (12.old.)

A XIX. században az USA különben több olyan megdöbbentő felfedezés helye volt, amelyek hatása még a XXI.. században is érzékelhető lesz. A magasabb frekvencián élők (más néven szellemvilág) megpróbáltak kapcsolatot létesíteni a Föld fizikai felszínén élő emberekkel. Arról tájékoztatták az amerikai fizikusokat, hogy meglátásuk szerint az emberiség készen áll egy erőteljes szellemi energia befogadására. Ez minden szempontból megváltoztatná lényünket, felébresztené a szunnyadó gyógyító és fizikai erőket az eddig közönségesnek tartott egyedekben is, és meg változtatná az emberi történelem folyását.

Azok a szeretetreméltó lények, akik ezt mondták, azt állítják, hogy hozzájuk hasonlóan mi is szellemek vagyunk. Az egyetlen különbség köztük és köztünk, hogy nekik nincsen szükségük fizikai testre, azonban mivel valahol ők is emberek, szeretnék, ha a Földön élő minden emberi lény számára elérhető lenne a lélek teljes ereje. Fejlődésünk elkövetkező igen kritikus szakaszában. Azt is mondták, hogy a hozzájuk hasonló lényekkel való kommunikáció az elkövetkező 150 évben nagyon sokat fog fejlődni, és létfontosságú szerepe lesz az univerzális erőkkel létesítendő kapcsolatokban.

Ahogyan azt a minket meglátogató lények előre megjósolták, a „lélek ajándékai” hamar megjelentek világszerte az emberekben, különösen a nőkben. Korunk jogi helyzete miatt sokan azonban úgy gondolták, nagyon óvatosan kell eljárni a szellemi ajándékok vallásos keretbe való beillesztésében, és ennek eredményeképpen Dél-Amerikában megszületett a spiritualista vallás, más néven a spiritualizmus.” (20-21.old.)

Szükséges-e a hit? Az emberek általában azt hiszik, hogy a szellemi gyógyítás azonos a hit által való gyógyítással, és kétségük sincs afelől, hogy a hit, vagy a gyógyításhoz való pozitív hozzáállás óriási segítség, mert ez teszi képessé a beteget, hogy teljesen megnyíljon az energiaáramlással szemben. A „szellemi” kifejezés a gyógyító energia forrására vonatkozik, amely a szellemtől származik.” (31.old.)

A gyógyító energiákkal foglalkozás módjai.
Amikor egy gyógyász ráhangolja magát, hogy a gyógyító energiák közvetítőcsatornájaként működjön, agya messze lenyúlik a fizikai szinteken túlra. Ez azért szükséges, mert itt keletkeznek a gyógyító energiák. Mikor a gyógyász agya erre ráhangolódik, három alapvető folyamat mehet végbe benne.
  1. Ha a gyógyász fogékony a gyógyító energiákra, tudatosan is tudja őket használni.
  2. Esetenként megvan a képessége, hogy bevonja a más szinten működő lényeket a munkába, akik irányítják és segítik a gyógyító energia használatában.
  3. Néha megengedi ezeknek a lényeknek, hogy használják az ő energiarendszerét, hogy gyógyító képességeiket rajta keresztül jelenítsék meg.

Az első pontban a gyógyász felismeri, hogy milyen energiákra van szükség ahhoz, hogy az adott helyzettel megbirkózzon. Tudja, hogyan kell ezeket kivonni az egyetemes energiamezőből, és a beteg felé irányítani. A testében lakozó energiákat lépes elkülöníteni a kívülről érkezettektől.

A második pontban a gyógyász kinyújtja tudatát magasabb szintek felé, hogy egy energialáncot alkosson, amelyen keresztül a külső lények hathatnak. A gyógyász és a beteg között egy ideiglenes energiamező alakul ki, amelyben a más hullámhosszok lényei teljes szabadsággal működhetnek. Ezeket más néven szellemi segítőknek nevezik. Vannak szellemi segítők, akik a gyógyász egész életét végigkísérik. Ők a vezetők. A vezető és a gyógyász közötti szoros kapcsolat nem máson alapul, mint szereteten.

A szellemi, más néven gyógyító vezető nagyon hasonló személyiség magához a gyógyász-hoz, így aztán jól kiegészítik egymást és harmonikusan tudnak együtt dolgozni.... A gyógyásznak az a képessége, hogy olyan energiamezőt alkot, amelyben ilyen lények működnek, bejárást enged neki mindenféle betegség gyógyításába. Gyakorlata során megbizonyosodott afelől, hogy teljesen megbízhat „szellemi vezetőjében”, ezért szinte mindenféle betegség gyógyítását elvállalja.

A harmadik folyamat túlmegy a gyógyító lények együttműködésén és segítségén. Mikor a gyógyász beszabályozza testének hullámhosszait, a gyógyító lények be tudnak lépni, és felhasználják a gyógyász képességeit.” (37-39.old.)

Szellemi sebészet: a gyógyász a beteg gyomra fölé tartja a kezét, mialatt a szellemi sebész a műtétet végzi. A beteg ilyenkor bizonyos szempontból „kilép” a testéből, és ezt a szellemi lények segítik elő. 4. ábra. (60.old.)

Csakrák. A gyógyászok időnként találkoznak olyan betegekkel, akik régebben speciális gyakorlatokat végeztek, hogy „megnyissák a csakráikat”. Ezek a gyakorlatok eredetileg arra szolgálnak, hogy az illető átnyissa az energiarendszerét a következő szintre. Keletről származnak, azonban csak gondos felügyelet alatt lehetne őket végezni. A modern páciensekre a gyakorlatok végzésénél nem felügyelt senki, így egy idő után kellemetlen mellékhatásokat tapasztaltak. Ezek lehetnek fizikai problémák, vagy akut mentális és érzelmi bajok....

Ilyen esetekben az történik, hogy a csakra „szára” a gyakorlatok hatására részben vagy teljesen átnyílik a következő szintre. Ha a tanítvány még nem érte el a szellemi fejlődésnek ezt a szintjét, képtelen megbirkózni az új és ismeretlen anyagokkal, amelyek beáramlanak a szervezetébe – magasabb frekvenciák energiái és a korábbinál sokkal nagyobb erők -, így ezek hatására rendkívül kényelmetlenül érezheti magát. (90.old.)

Ahogy közeledünk az új korhoz, napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy mostanában több ezer magas szellemiségű lény születik, akiknek az emberiség és a Föld bolygó segítése a feladatuk.”
(105.old.)

A legtöbb ősi társadalom kapcsolatban állt ezekkel a lényekkel. Az indiai jósok fénylényekként jellemezték őket, és a deva nevet használták rájuk (szanszkritül angyalt jelent). Idetartoznak még a természet és az elemek szellemei is, akik itt élnek velünk együtt. A magasabb látás (HSP) különböző méretű lényekként látja őket, vagy olyan figurákként, amelyeket gnómokként vagy tündérekként szoktak ábrázolni.” (124.old.)

Embereket számtalan ok miatt befolyásolhat negatív energia. Esetlen feltétel nélkül megnyitották magukat mind fizikailag, mind pszichológiailag, ahogyan azt a szeánszokon vagy a ouijatábla használatakor szokták. Amikor az emberek ilyet cselekszenek, felügyelet nélkül maradnak, és fogalmuk sincsen, mi történik.

Az emberi lény szabad akarattal rendelkezik, és amikor úgy döntünk, belépünk az okkult dolgok világába, védőangyalunknak vissza kell lépnie, mivel nem elég erős, hogy visszatarthasson. Saját tapasztalatunkból kell tanulnunk. Az ilyen belépések felérnek egy meghívással a bajkeverő lények számára, akik kihasználva a lehetőséget, közelebb férkőznek az emberhez, és mindenféle bajokat okoznak.” (136.old.)

A gyászolók 40%-a érzékelni szokta nemrég eltávozott rokona vagy barátja jelenlétét. Ez az érzékelés általában „látás” formájában történik, azonban néha még tapintásukat, sőt a szagukat is érzik! Ez olyankor fordul elő, ha a szellem ismerős dohány, parfüm, virág stb. illatot produkál, hogy így biztosítsa a szeretet személyt afelől, hogy tényleg ő az. A szellemek azért jönnek vissza, hogy megmutassák, a halál nem létezik, azonban nagyon sokan hiszik, hogy ez nem más, mint gyászuk okozta hallucináció.” (164.old.)

Öngyógyítás. Az emberek azért mennek el a gyógyászhoz, mert egy extra energialöketre van szükségük saját gyógyító folyamatuk beindításához, vagy pedig nem hiszik el, hogy egyáltalán képesek erre. Az öngyógyítás pedig mindenki számára elérhető – csak rá kell hangolódni a forrás gyógyító energiáira... üljünk le egy kényelmes székre... vegyük le a cipőnket...hunyjuk le a szemünket... lélegezzünk nagyokat és mélyeket... Egy ez nagyon jó pozitúra a gyógyító energiák működése szempontjából.... Lélegzésünket a relaxációs technikával koordináljuk...

Lassan lazítsuk el... bármelyik jógagyakorlattal vagy légzőtechnikával ugyanezt az eredményt lehet elérni... Most már elértük azt az állapotot, amikor elkezdhetjük a meditációt, vagy az öngyógyítást... Ez a meditációs állapot már magában is gyógyító hatású, mert a test jobban tud figyelni a magasabb éntől érkező információkra... Az öngyógyítás ezt az állapotot arra használja föl, hogy a test kapcsolatba lépjen a forrás energiáival.” (172-174.old.)

Szójegyzék – Inkarnáció: a Föld fizikai síkján való megszületés; a fizikai test felvétele a szellem által... Médium: fejlett HSP-vel rendelkező személy,, különösen az olyan, aki érzékeli a fizikai testtel nem rendelkező lények jelenlétét; közvetítőcsatorna... Segítő: szellemi lény, aki segíti a gyógyászt... Új kor: a Vízöntő kora. A mostanában elkezdődött planetáris kor, amely nagy előrelépést fog hozni az emberi és a planetáris evolúcióban... Vezető: szellemi lény, aki tanácsadóként szerepel egy személy vagy csoport számára...” (180. old.)

A Szentírás előre megjövendölte, hogy ezek be fognak következni:

"És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. " (2Thess 2:8-12)

Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Krisztus”, vagy „ott”, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van”, ne menjetek ki; „íme, a belső szobákban”, ne higgyétek. (Máté 24:23-26, Káldi Neovulgáta ford.)

VAJON A MÁRK 16:17-18 SZERINT A HÍVŐK ISMERTETŐJEGYE CSODATEVÉS?

Nem! Erre a szövegre szoktak hivatkozni a karizmatikusok, mint ami őket igazolná. Lásd pl.

Az Úr Jézus csodálatos karizmákat ígért az Egyháznak: „Akik hisznek... meggyógyulnak” (Mk 16,17k). A történelem tanúsága szerint nem csak az apostolok életében, de az egyház későbbi életében is voltak, és vannak ilyen karizmák. Viszont ezek művelői mindig tudták, hogy Isten műveli általuk a rendkívüli dolgokat. Neki tulajdonították mindazt, ami általuk történt, nem saját ügyességüknek vagy erényüknek.” (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 404. old.)
Csakhogy ez a szöveg (Márk 16:9-20) egyértelműen betoldás az eredeti szövegbe, hiszen a két közismert legrégebbi görög kéziratban, a Sínai és a Vatikáni-kódexben nem találhatóak!
A betoldást igazolja az is, hogy a szövegük, mely szerint minden hívőt csodatételek jellemeznek (vö. Márk 16:17-18) – teljesen ellentétben vannak 1Korinthus 12:29-30 ihletett kijelentéseivel:

Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (Károli) Nyilvánvalóan nem!

A Márk szövegének a (hamis) fényében a gyülekezet történelme során valamennyi hívőről, akik nem tettek csodákat, meg kellene állapítanunk, hogy nem voltak igazán hívők – ez pedig teljes értelmetlenség lenne! És ezen az sem segít, hogy állítólag, ha nincs is benne az eredeti szövegben ez az idézetsor, de annak a helye ki van hagyva – legalábbis a karizmatikusok szerint. Csakhogy, ha ez így lenne, ennyi erővel bele is írhatták volna!

A DÉMONOK 'BUKOTT' ANGYALOK

Jézus azt tanította, hogy a démonok 'bukott' angyalok. Jézus beszélt az Ördögről (diabolosz), és angyalairól. (vö. Máté 25:41)

1Tim. 4:1 azonosítja (egy kategóriába sorolja) a félrevezető (planosz) szellemeket a démonokkal (daimonion), márpedig a Sátán a fő eltévelyítő (planaó) – vö. Jelenések 12:9. - aki egyben az Ördög is (diabolosz), és neki vannak (bukott) angyalai. (vö. Máté 25:41) – Más néven a sárkánynak, de az megegyezik Sátánnal, az Ördöggel. (vö. Jel. 12:7)

Tehát a hitető démonok a Sátán fő eltévelyítői, Sátánnak pedig vannak angyalai, ennélfogva a Sátán angyalai és a fő eltévelyítői azok ugyanazok, vagyis a démonok. Hogy pedig az angyalok bűnbe tudnak esni, ezt Isten szava tanítja. (vö. 2Pét 2:4)

Ha tehát angyalai vannak az Ördögnek, és az Ördög a fő elhitető, akkor a hitető szellemek az Ördög szolgái, akik egy kategóriába vannak sorolva a démonokkal. Róluk beszélt Jézus, amikor az Ördög angyalait említette. Mivel a Szentírást Isten ihlette, és mivel benne minden összefügg mindennel, így azonosságot lehet kimutatni az Ördög angyalai és a démonok között a fent említett bibliaversek alapján.

Vida Sándor úgy fordítja: „megtévesztő szellemekre és démonok tanításaira ügyelnek.” (1Tim 4:1) Nyilván, aki megtévesztő szellemekre ügyel, az nem mondhatja, hogy megtévesztő szellemekre ugyan ügyel, de démonok tanításaira nem ügyel, mivel azonosságot állapít meg Isten szava azok tanítását illetően, akikről szó van.

PASSZIVITÁS ÁLTALI BEHATOLÁS

Mindegyik karizmatikus egyházi gyakorlatban közös cél, hogy a páciens váljon passzívvá, üresítse ki magát (lásd a természetgyógyászatban az önszuggesztióra való késztetést, vagy a hipnózisra való ráhangolódást), hogy aztán a démon benne elvégezhesse a maga tisztátalanná tevő munkáját. Ennek egyik legfeltűnőbb jele a hanyatt esés, amely a Bibliában az elbukást szimbolizálja. (vö.1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13)

A karizmatikus gyülekezetekben külön felfogó embereket kellett állítani, mivel a (báránybőrbe bújt) pásztor tüzes érintésétől hanyatt dőlnek, mint a zsák. A mormonok első emberét, a vallásalapító Joseph Smidth-et is hanyatt döntötte a neki megjelent démon az erdei pusztaságon, amely helyről Jézus kifejezetten megmondta, hogy nem lesz megtalálható! (vö. Máté 24:26)

(De hogy azokon nincs hatalma az Ördögnek, aki neki ellenállnak, bizonyítja, hogy egy rádiós riporternő elment a karizmatikus Krisztus Szeretete Egyház összejövetelére riportot készíteni, és amikor a pódiumon megjátszotta a spontán hanyatt esést, miközben feküdt, azt járt az eszében, hogy a magnójának nem esett-e valami baja? - Elhangzott a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában, 2009. szept. 12.)

A Biblia is azt tanácsolja, hogy „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7, Káldi Neovulgáta)

De ugyanakkor a Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében arcra borul az ember, és ezt a Szentírás más helyeken is megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9; vö. 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16)

Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva vonaglanak a földön, mint a karizmatikus gyülekezetekben szokás, akik ezt szent nevetésnek tartják, amit szerintük Isten ad nekik.

Csakhogy akiknek már megüvegesedtek a szemeik, azok nem ismerik fel magukról, hogy démonoktól megkötözöttek. És ha már belementek egy kézrátételes beavatásba, onnantól kezdve bábukká válnak, akiknek élőszavas utasításokat ad – szerintük az Úr -, az Úr szerint meg a démonok! (vö. Máté 24:24; 1Timótheus 4:1)

DÉMONI KÖTÖZÖTTSÉGBŐL VALÓ MEGSZABADULÁS

Hogy korunk csodagyógyítói nem az igaz Isten küldöttei, az mindezekből a fenti esetekből és példákból teljesen világos. Ha Önnek értékes és fontos az üdvössége, akkor azt fogadja meg, amit Isten mond nekünk a Bibliában:

Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr (YHVH) edényeit hordozzátok.

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr (YHVH), és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket.

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr (YHVH).” (Ézsa 52:11; 2Kor 6:17-18, Károli ford.)

Ha Önben (vagy közvetlen környezetében) ilyen természetfeletti 'képességek' bukkannának fel, akkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hol szerezte ezt a démoni fertőzöttséget, ill. honnan erednek? Legtöbb esetben beavatás által adják át ezt a képességet olyanok, akik maguk is beavatás által jutottak hozzá.

Ugyanakkor akik vágynak természetfeletti, okkult dolgokkal való foglalkozásra, azok különösen kiteszik magukat a démoni behatolásnak. Ettől pedig megszabadulni csak úgy lehet, ha minden kapcsolatot megszakítanak azokkal az emberekkel és tárgyakkal, akik ilyenekkel foglalkoznak.

Ahogy a Csel 19:13-19-ben is olvashatjuk:

Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!«

Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt.

A gonosz lélek azonban így felelt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?«

Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, mindkettőjüket a hatalmába kerítette, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból.

Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket. Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.”

Az Úr (JHVH/Jahve/Jehova) neve erős torony, hozzá menekül az igaz, és biztonságban van.” (Példabeszédek 18:10, Káldi Neovulgáta ford.)

Nem szükséges tehát 'ördögűzőkhöz' folyamodnia, hiszen az ördögök kíűzése az I. századi apostoli gyülekezetnek adott karizmákhoz tartozik, akiknek megadatott pl. a halottfeltámasztás képessége is, vagyis 100%-os hatalmat kaptak Sátán felett. Nem úgy mint a mai karizmatikus képességekkel rendelkezők, akik teljesen más szintű beavatással (gyenge ördögi utánzattal) rendelkeznek, és alapjaiban visszaélnek ezekkel a dolgokkal és más keretben (törvénytelenül) is élnek vele. (vö. Máté 7:22-23)!!!

Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.” (Apcsel 19:11-12)

Mint tudjuk, Pál apostol halottat is támasztott fel Isten erejével, a Krisztus második eljövetelekor felbukkanó ördögi (természetfeletti) képességekkel rendelkezők viszont nem tudnak halottat feltámasztani!!! Ha pedig ez náluk nem működik (persze úgy adják elő, mintha működne), akkor minden más csodatevés, jövendőmondás, titkos kinyilatkoztatás, az eredeti céljától teljesen távol álló nyelveken szólás, mások magánéletébe való behatolás – teljesen ördögi hátterű és tisztátalan – bárkitől is származzon! (vö. 2Thessz 2:9)

Ha erről kérdezi őket valaki, akkor hímeznek-hámoznak, és előadják, hogy bizony van náluk halott feltámasztás. Hogy hol? Hát nem valamely városi kórház intenzív osztályán, hanem pl. egy mentőautó rejtett félhomályában, vagy valami eldugott brazíliai falu nádkunyhójában, amiről persze (állítólag) videofelvétel is készült. Csak az nem világos, hogy miért kell ezért olyan messzire menni? Ha csak ott működik a 'szent szellem', akkor itt milyen szellem működik? Vagy talán inkább sehol sem a szent szellem működik?!

A TELJES ÍRÁS, AMI ÁLTAL VEZETTETJÜK MAGUNKAT

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írásIstentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timótheus 3:15-17)

Egy katolikus tévtanítás bevezető ezzel kapcsolatban szövege így hangzik:

111. A protestantizmus fő “bizonyító szövege” a sola Scripturára a 2Tim 3,16 elégtelen, hiszen ez a szöveg azt mondja, hogy a Biblia hasznos, de azt nem, hogy elégséges is a tanításhoz és az igazsághoz. A katolicizmus egyetért azzal, hogy ezekre a célokra nagyszerűen használható, de nem olyan kizárólagosan, mint ahogy azt a protestantizmusban teszik. Másodsorban, amikor itt Szent Pál “Írásról” beszél, akkor az Újszövetség még nem is létezett (azt csak 300 évvel később véglegesítették), ennélfogva Szent Pál egyedül az Ószövetségre vonatkoztatja ezt. Ez azt jelentené, már ha a sola Scriptura igaz, és ha állítólag erre utal ez a vers, hogy az Újszövetség nem szükséges a hit előírásához.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus. Írta: Dave Armstrong)

Fenti eszmefuttatás tipikus katolikus érvelés a Biblia ellen, amely a történelemben nem egyedi és elszigetelt eset, hanem általánosnak mondható.

Az hogy a Biblia hasznos, de nem elégséges, ellentmond annak a kijelentésnek, mely szerint tökéletes, célját betöltő felkészítést ad. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, ez az üdvösséghez való segítség hiánytalan megadását jelenti. Vagyis minden szükséges tájékoztatást megad az Istentől ihletett szöveg.

A gyermekségtől ismert szent Írások Krisztusban való hit általi bölccsé tevése azt mutatja, hogy olyan írásokról van szó, melyek egyértelműen a Krisztusban való hitre vezetnek, tehát nem kifejezetten az Ósz-i írásokra utalás ez, hanem sokkal inkább az USZ-i írásokra.

(Hogy az Ósz-i Krisztusra való utalások nem elégségesek önmagukban, mutatja pl. a Csel 8:26-40 szövegrésze, ahol az etióp komornyik magából az Ósz-i írásból nem kapott olyan ismeretet, hogy bölcsességre tett volna szert a Krisztusban való hit általi üdvösségre. Tehát további kiegészítésre volt szükség. Ahogy ezt Timótheus meg is kapta – nyilván már az Usz-i írásokból.)

Hogy Pál a teljes írás alatt mit értett, erre mutat pl. 1 Tim 5:18, melynek első része az ÓSZ-i területre nyúlik, amely törvényt Lukács alapelvként ültet át az ÚSZ-i területre a Luk 10:7 szövegében, és ezt a kettőt összevonva (de nyilván nem csak erre a kettőre szűkítve) nevezi Pál Írásnak (1Tim 5:18), ugyanakkor ezt a teljes (mindkét területről vett) kinyilatkoztatást mondja Istentől ihletettnek a 2 Tim 3:16-ban.

Hogy tehát Pál idejében csak az Ósz létezett volna, ez az állítás a Bibliából való kiiskolázottság teljes hiányát jelenti, hiszen a Jézus kiontott vére által megkötött Új szövetség már akkor javában érvényben volt. (Vö. Luk 22:20; Zsid 9:15)

Katolikus érvelőnek az a kijelentése, hogy az Úsz-et csak 300 év múlva véglegesítették, nem érinti Pálnak azon kijelentését, hogy a már akkor létező teljes Írás tökéletes felkészítést nyújt minden jó cselekedetre, és bölcsességet ad a Krisztusban való hitre. Ez teljesen független attól, hogy „az egész kánon formális elismerése lassabban történt meg.” (Scofield Biblia magyarázó jegyzetei 2 Tim 3:16-hoz.)

Sőt, attól is független, hogy még jöttek újabb ihletett írások János apostoltól. Mindazonáltal, akik János két legutolsó írását nem ismerték, azok is üdvösségre való felkészítést kaphattak az apostolok addigi írásaiból.

Idevágó adat, hogy Péter Pál leveleit írásnak jelenti ki (vö. 2Pét 3:16), aminek az elcsűrése-csavarása csak olyan veszteség árán lehetséges, hogy aki ezt megteszi, mintha nyomába eredne a veszedelem fiának, vagyis Júdásról van szó. Mindkét helyen ugyanaz a görög szó található. Vö. Ján 17:12. Sőt Jel 17:11 veszedelemre menését a fenevadnak is ugyanide sorolhatjuk.

Fontos adalék ugyanakkor hogy az ÓSZ-i írásokból eredő alapelvek mérvadóak a keresztények számára, hiszen azok tanulságunkra írattak meg (1Kor 10:11), s nem mert fennáll érvényességük. Tehát ennyiben hasznosak a tanításra, de nem egy az egyben.

A zsidóknak ugyanakkor sokat nyom a latban, hogy nekik Mózes a törvényben utalásokat tett Jézusra mint prófétára (vö. Csel 3:22), akit a Zsidók Istene támaszt, - nyilván nem saját magát támasztva, mivelhogy nem Jézus volt a zsidók Istene -, tehát maga az ÓSZ kellő kiindulási alapot jelenthet a Krisztusban való hit által eljutni az üdvösségre, (elsősorban a zsidóknak) amely írásokat azután teljesen kiegészítenek, mintegy megkoronáznak az ÚSZ-i írások.

A teljes felkészítés köre ezzel bezárul. (Az USZ-i csodatévő, az 'Úr'-tól (?) üzenetet közvetítő próféták köre már áthajlik a (katolikus és egyéb) karizmatikus démonizmusba – vö. Máté 24:24; 7:22-23)

Az a kijelentés pedig, hogy Pál az ÓSZ-i írásokra gondolt volna egymagában, amely ezáltal kizárná az ÚSZ-i írások szükségességét, teljességgel a katolikus rövidlátás példái közé sorolható, amiből pedig van jócskán. (Lásd a történelmi katolicizmus brutális és eretnek dogmák általi önmegkötözöttségét.)

Ami által tehát ma Isten népe (vö. Dániel 12:1; Csel 15:14; 1Pét 2:9-10) és Istennek igaz keresztény szolgái vezetik magukat, az maga a Szentírás ihletett szövege, és az abból származó szellemi táplálék, amely tökéletes felkészültséget nyújt az üdvösségre – ellenben a természetfeletti kinyilatkoztatásokkal, amelyeknek gazdái egyértelműen a hamis próféták és maga az Ördög! (vö. Máté 24:24; 7:21-23; 2Kor 11:13-15; 2Thessz 2:9-12)