motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2016. szeptember 23., péntek

Lothar Gassmann könyve J.T-ról. 2.

Lothar Gassmann: MISSZIÓ - JEHOVA TANÚI IRÁNT


8. Ügyeljen arra, hogy bár Jehova Tanúi állandóan bibliai fogalmakat használnak, de gyakran egészen másképpen értik őket. Szólítsa fel őket a fogalmak tisztázására. Például Jehova Tanúi is „Isten fiának" nevezik Jézust, eközben azonban Mihály arkangyalra mint egy istenfíúra gondolnak (nem Jézus Krisztusra mint a Fiúistenre).

/Megjegyzés/ „Fiúisten” mint olyan a Szentírásban nem létezik! „Isten Fia”, ill. „egyszülött isten” létezik, de ezeknek semmi közük a háromsághoz, mivel Isten senkinek nem a fia, és senkinek nem egyszülöttje. Aki meg Fiú és egyszülött, az nem lehet az Isten, hanem isteni hatalommal felruházott, de csupán az Atya jótetszésének mértékében. /Lásd: Atya és Fiú közti alapvető különbségek itt./

Jézus társaiként nevezi a Biblia az angyalokat (vö. Zsidók 1:9), aki arkangyal szózatával száll le az égből (vö. Thesszalonika 4:16), ezért illik Jézushoz a Mihály arkangyal elnevezés /USZ/, hiszen az ÓSZ-ben is többször angyalként jelent meg, és képviselte Istent. (vö. 2Mózes 23:20-21; Ézsaiás 63:9; Apcsel 7:35)

Ami pedig a fogalmak tisztázását illeti, olyan fogalom, mint „háromság”, ill. „Szentháromság” a Bibliában nem létezik, hogy egyetlen szóval ragadjanak meg három személyt, aki ráadásul egy Isten. Mert ez vagy a személy fogalmát ködösíti el, vagy az egy Isten fogalmát. Hiszen vagy egy az Isten, de akkor nem három személy, vagy három személy, de akkor nem egyetlen, egyedül igaz Isten (vö. 2Királyok 19:19; János 17:3).

Mert ha egy Isten és mégis három személy, akkor ezzel új fogalmat alkottak, olyat, amelyet az ihletett kijelentés nem ismer és sehol nem is használ. Mert ha használna, akkor nem kellett volna megalkotni, különösen utólag, amikorra a nagy hitehagyás be lett jelentve (vö. Apcsel 20:29-30). Hogy ez mégis egy ugyanazon időre esik, nos, ez eleve jelzi, hogy milyen hitehagyott filozófiával állunk is szemben!

9. Térjen ki az ún. „lóugrásos módszer" elől (amikor a beszélgetőpartner az egyik bibliai helyről a másikra ugrik), méghozzá úgy tegye, hogy kevés témára és bibliai igére koncentrál, és azokat alaposan megvitatja.

/Megjegyzés/ Ez természetesen jogos felvetés, éppen ezért érdemes egyazon témákat /nem eltérve a tárgytól/ alaposan áttekinteni, mint pl. Kicsoda a mi Istenünk /lásd feljebb/, vagy az imádkozással kapcsolatos görög kifejezések részletes áttekintése /itt/, és ehhez hasonlók.

10. Ne hagyja, hogy beszélgetőpartnere kiragadja az igéket összefüggésükből, hanem ismételten hivatkozzon a kontextusra, és a bibliai kijelentések ebből adódó szó szerinti értelmére.

/Megjegyzés/ Na éppen a legextrémebb példa a Tamás apostol kijelentése Jézus Istenségéről (vö. János 20:28), amely semmiféle más ihletett kijelentéssel nincsen összhangban /lásd feljebb/, de mégis ezt emlegetik, erre hivatkoznak, ami pedig abszolút kiragadás a Szentírás teljes összefüggéséből! És még ők mondják, hogy ne hagyja J. tanúinak kiragadni az igéket az összefüggésükből. Ez olyan szintű vakság, hogy megüti az ókori zsidók vakságának a szintjét! (vö. János 12:40) Csak annyi a különbség, hogy amazok Jézus személyét alulértékelték egészen a megvetésig, emezek meg pont a másik végletbe estek, az Atyával egy szinten lévő örök Istent látnak benne. Mindkettő végzetes tévelygés, amely a keresztényi hitéletet negatívan befolyásolja. Amaz a hitetlenség kifejeződése, emez meg a bálványimádásnak egy rejtett formája, amely a filozófia ájtatos szövegébe van burkolva.

11. Igyekezzék magához ragadni a kezdeményezést a beszélgetésben, és a keresztyén hit központi témáit (Isten, Krisztus, megváltás) állítsa középpontba.

/Megjegyzés/ Ragadja magához a kezdeményezést, de ne a filozófiai eszmefuttatásokat ragadja magához, hogy pl. Isten nem lehet a szeretet, ha egy személyben van, meg ehhez hasonló kontárkodások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nincsen semmi közük. /stb./

12. Amennyiben kéznél van megfelelő irodalom, mutasson rá az Őrtorony Társulat számos tévedésére és hamis próféciájára (például az 1874-re, 1878-ra, 1914-re, 1925-re és 1975-re vonatkozó be nem teljesült jóslatokra). Kérdezze meg látogatóitól, hogy valóban bizalomra érdemes tekintélynek tartják-e azt a szervezetet, amely már oly gyakran becsapta híveit.

/Megjegyzés/ Először is az USZ-ben a hamis próféták jellegzetessége a csodatevés, nem pedig a felfokozott várakozás kinyilvánítása. (vö. Máté 24:24) Hogy pontosan mit hirdettek a vezetők ezen időkben, pl. 1975-ben azt, hogy az ember teremtésének hatezredik évfordulója akkorra esik, nem pedig hogy akkor következik be Armageddon! /Ugyanígy lásd a többi évszámot is./ A jóhiszemű várakozás még nem tesz senkit hamis prófétává, ugyanis ez esetben Pál apostolra is el lehet sütni ugyanezt a vádat, aki a világ elmúlását a maga idejében várta, nem pedig majd 2 ezer év eltelte után. (vö. 1Korinthus 7:29-31)

Talán a bolond szüzek elszunnyadása Jézus várásában nagyobb erénynek számít, mert a felfokozott várakozás helyett szellemi alvás szuszogása hallatszik karba tett semmittevés csöndes pangásával karöltve, ami a kereszténységre, mint egészre jellemző?! Hogy pedig ők csak erre hivatkoznak J. tanúival kapcsolatban, hogy megbélyegezzék őket, sokkal nagyobb az ő bűnük, hogy Jehova Istent lefokozták, hogy Jézust Vele egy szintre helyezhessék Még a Bibliából is kiszedték a nevét, és megkérdőjelezik a tetragrammaton létjogosultságát az USZ-ben. /Lásd feljebb/. De majd meglátjuk, hogy kik kerülnek bele Isten emlékkönyvébe és kik nem, ezt nem ember fogja eldönteni! (vö. Malakiás 3:16)

Nem beszélve Jézus imádásáról, mintha a kereszténység nem tudna róla, hogy a Biblia egyetlen egyedüli Istenén kívül bárki mást imádni az bálványimádás, ami Jézus Krisztusra is vonatkozik. Az Evangéliumi Kiadó "KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL" című füzete mondja: „Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás lenne.” (6. old.) Hogy pedig szerintük mégis az, számtalan igét idéznek, amiket megspékelnek filozófiai/spekulatív eszmefuttatásokkal. Amik pedig ellene mondanak az érveiknek, azokat nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen átgázolnak rajtuk. /Lásd: Az egylényegűség önkényessége itt./

Azt azonban elfelejtik, hogy vannak egyértelmű bibliai kijelentések Isten egyedüliségéről, arról, hogy Őt kell imádnunk, és az áldozatainkat Eléje kell vinnünk. Jézusnak soha senki nem áldozott az apostoli egyházban, különösen a zsidók népe nem, de Istennek igen. Ha Isten az Atya mellett még volnának más személyek, akik Istennel egyenrangúak volnának, akkor léteznének Társistenek is, és az Isten Fia megjelölés csupán felvett cím volna egy szerepjátszás kedvéért a megváltás idejére, ami Istennek a valóságos Fiában adott szeretetét semmibe venné és meggyalázná!

Jézus Krisztus kijelentései nem alátámasztják a háromságot, hanem cáfolják /lásd itt és itt/, egyébként meg általános iskolai szinten ki van jelentve, hogy az Isten halhatatlan, tehát semmilyen formában nem lehet halandó, különösen hogy szellemi lény és nem hústesti. Aki pedig testté tudott lenni és halandó tudott lenni /Jézus a Krisztus/, az nem a Biblia /halhatatlan-láthatatlan/ Istene, mert az Isten tulajdonságaiban nem hasonlít pl.a Csizmás kandúr című meséjében szereplő óriáshoz, aki egérré tudott változni, mire bezárták egy ketrecbe.

A Biblia Legfelségesebb, Magasságos Istenét nem lehet a filozófusok háromság-ketrecébe zárni, de hogy ők mégis megtették, majd meglátjuk, hogy ehhez mit szól Isten? Mindazonáltal Jehova tanúi az Atyát imádják szellemben és igazságban, nem a Fiút (vö. János 4:23), aki az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között, nem az emberek és saját maga között. (vö. 1Timótheus 2:5)

Na persze a filozófus rögtön rávágja, hogy ha valaki imádkozik valakiért Istenhez, akkor nem közbenjár érte? Dehogynem, akkor az is közbenjáró! Ja, csakhogy bárki imádkozik Istenhez, a Fiú nevében kell hogy tegye, és máris a Fiú az egyetlen közbenjáró, ahogy Páltól olvassuk. A filozófusok azonban átgázolnak mindenen, és egy titokzatos háromság-Istenhez imádkoznak... és még őnekik áll feljebb. Jézus nem tanított senkit arra, hogy háromság-Istenhez imádkozzon, hanem az Atyához, és itt be is lehet fejezni az ostoba és oktalan filozófiai okoskodásokat!

Ami pedig a bizalomra érdemes tekintélyt illeti, az biztosan nem azokat illeti, akik a saját szakállukra filozofálnak Isten egyetlen személyéről, mint ahogy az egyveleg kereszténység vallásvezetői teszik, meg az olyan buzgó tévtanítók is teszik, mint L. Gassmann.

13. Méltassa Jehova Tanúinak misszionáriusi lendületét és erkölcsi buzgalmát, de határozottan mutasson rá, hogy emberi cselekedetek semmiféle kiegészítő biztosítékot nem adnak az örök üdvösségre, hiszen ezek a Jézus Krisztus által a Golgotán szerzett tökéletes üdvösség következményei.

/Megjegyzés/ Honnan veszi, hogy a tanúk az örök üdvösségüket nem Krisztus váltságáldozatára alapozzák, hanem emberi cselekedetekre? A r. katolikusoknál vannak érdemszerző cselekedetek, búcsúk, pápai feloldozások, /stb./ úgy hogy ott kellene ilyesmivel kopogtatni.

14. Ha már nehezére esik a teológiai vita, akkor ne folytassa, hanem boldogan vallja meg a Jézus Krisztusban kapott teljes megváltást. Ezután fejezze be a beszélgetést, búcsúzzon el Jehova Tanúitól, és ajánlja őket Isten megmentő szeretetébe.

/Megjegyzés/ A Krisztusban kapott megváltás boldog megvallása mindenhol fellelhető a kereszténységben, különösen ott, ahol az Isten földön járását hirdetik. Csakhogy Isten /az Atya – vö. János 6:27/ arcát mindenkor látják a mennyben az angyalok /vö. Máté 18:10/, tehát ha a földön járt volna, akkor nem a mennyben látnák. Nem evidens? Általános iskolai szinten megérthető bibliai tananyag! /Dicsőség a magasságos Istennek – Lukács 2:14/

15. További lehetőség is van, mégpedig az, hogy jó keresztyén irodalmat adunk nekik. Mivel az Őrtorony-híveknek szabályaik szerint nem szabad „a keresztényiség" könyveit olvasniuk, azzal a javaslattal adja nekik, hogy a legközelebbi látogatáskor majd erről is beszélgetnek. Mivel itt folytatásról, meghívásról van szó, ez alól aligha vonhatják ki magukat.

/Megjegyzés/ Jó keresztény irodalmat adni már csak azért is nehéz, mivel akik a tanúkat támadják, azt is felróják nekik, hogy nem elégednek meg a Bibliával, hanem még azon felül is gyártanak irodalmat. Maradjunk annyiban, hogy a tanúknak a saját irodalmuk a jó, a kereszténység irodalma meg a kereszténységnek. Egymás irodalmát kölcsönösen nem fogadják el az ismert okok miatt. Mindazonáltal egy felekezet nézeteit a Bibliáról a saját kiadványaiból lehet a legjobban megismerni, épp ezért olvastam el L. G. könyvét, amit a tanúk kritizálásáról írt. Ebből /is/ nyilvánvaló, hogy Jézus számtalan kijelentését nem fogadják el, ill. annak erejét megtagadják. Pl. az „egyedül igaz Isten” (János 17:3) tekintetében, amely egyedüliség eleve nem egyeztethető össze egy misztikus hármas-egyedüliséggel, ami nem más, mint egy filozófiai kontárkodás.

16. Az egész találkozásnál (és természetesen azon kívül is) fontos a hiteles keresztyénség gyakorlása és kinyilvánítása -, ez konkrétan azt jelenti, hogy maradjunk barátságosak, ne hagyjuk provokálni magunkat, és esetleg kínáljuk meg őket étellel-itallal.

/Megjegyzés/ Hogy lehet a kereszténység hiteles, amikor ahányan vannak, annyifélék, és annyiféleképpen is beszélnek?! A hitelesség ott kezdődik, hogy az ember kész igazodni a felismert igazságokhoz, a begyepesedett téves nézeteken pedig változtatni. J. t. képesek erre, amint az ábra is mutatja, azért is szükséges időnként a téves nézeteiket kiigazítani, ami inkább pozitívum, mint negatívum.

17. Ha nincs időnk a beszélgetésre, ezt is megmondhatjuk-, a látogatónak pedig tudomásul kell vennie. Ha valaki úgy érzi, hogy még nem nőtt fel a Jehova Tanúival folytatandó vitához, más keresztyéneket is meghívhat a beszélgetésre (az Őrtorony-hívek is általában kettesével járnak). Alapvető azonban, hogy ne vonjuk ki magunkat a Jehova Tanúival történő missziós találkozás alól. Hiszen ők is emberek, akiket Isten szeret és meg akar menteni.

/Megjegyzés/ A szóbeli vitáknak azért nincs sok értelme, mivel az esetleges érveknek nem csak utána kell nézni, de sokszor utána is kell gondolni, ami több időt igényel, mintsem ez néhány percbe beleférne. A tapasztalt testvérek meghívása sok élménnyel járhat, különösen a kezdők számára, akik kevésbé felkészültek egy-egy témában, de hogy valaki változtasson a nézetein, igen nagy alázat szükséges. Végül is mindenki ott fog kikötni, ahová a saját meggyőződése ösztönzi. Ha alapjaiban nem becsületes lelkületű ember, akkor ott, ahol az egyháza múltja tele van gyilkossággal, korrupcióval, pénzimádattal, politizálással, erőszakkal, a világi hatalommal való összefonódással. Ahol nem Isten szava a mérvadó, hanem az egyházi hagyomány.

Továbbá ahol Jézust istenítik, hozzá imádkoznak, őt imádják és az Atya egyedül igaz Istenségét, egyedüli Legfelségesebb mivoltát nem ismerik el. Hanem filozófiai okoskodásokba bocsátkoznak, és az isteni egylényegűséget saját, egyéni kritériumok alapján határozzák meg, amibe az fér bele, amit ők önkényesen beletesznek, az pedig nem, amit ők belőle önkényesen kivesznek. /Lásd feljebb/

Jehova tanúi meggyőződése, hogy az imádat célszemélye az Atya egyedül, Akit Jézus Krisztuson keresztül közelíthetünk meg (vö. János 14:6). Az igaz imádat tehát az Atya-imádat a Jézus Krisztus által, és ez az, ahová a kereszténység nem jutott el, és csökönyös bigottsága miatt soha nem is fog, mivel más szellem van benne.

18. Ha egy Jehova Tanúja nyitottnak mutatkozik a bibliai evangélium iránt, elkezdődik a szektától való elszakadás fájdalmas folyamata: szakadárnak és megvetettnek számít, elveszíti addigi barátait és az Őrtorony Társulat „elrejtettséget adó" környezetét. Ezért fontos, hogy olyan új otthont ajánljunk neki; ahol jól érezheti magát, vagyis a Bibliához hű, segítőkész gyülekezetet, ahol hordozzák és vigasztalják egymást, egy-egy házi bibliakört, ahol jótállnak egymásért, tehát valamilyen biztonságot nyújtó közösséget.

/Megjegyzés/ A bibliai evangélium iránt azok nyitottak, akik Jézus Krisztus által közelítik meg az Atyát imájukban és imádatukban, és mivel a kereszténység szekta-egyházai erre nem hajlandók, a szektákhoz való elszakadás fájdalmas folyamata nem tud elkezdődni. Akik erre mégis hajlandóak, miután meghajolnak Jézus egyértelmű kijelentései előtt: (vö. Máté 6:9; János 14:6; 20:17), azok új otthonra találhatnak a tanúk között, ahol az isteni helyeslés hatására jól érezhetik magukat, és ahol mindenkinek a saját felelőssége egymás segítése, vigasztalása.

J. tanúi világméretű testvériségét semmiféle házi bibliakör nem képes helyettesíteni, mivel a házi bibliakör méreteit már az I. században túllépte a növekedés, és abból milliós sokasággá lett az Isten népe (vö. Ézsaiás 2:2-3; Jelenések 7:9), akikért feláll Mihály a nagy nyomorúság idején (vö. Dániel 12:1), és nem holmi házi bibliakörért fog felállni, akik magukat kivonják a világméretű tanúskodó munka alól. (vö. Máté 24:14)

19. Lelki sérülések is előfordulnak a lelkiismereti kényszer és az Őrtorony-szervezetnek való alávetettség következtében, amelyeknek szépen, óvatosan be kell gyógyulniuk. A bűnösnek egyedül kegyelem általi megváltásáról szóló üzenet fellélegeztet; megszabadít a cselekedetek általi igazságtól és az Armageddontól való páni félelemtől.

/Megjegyzés/ L. Gassmann majdnem hogy félrebeszél, amikor úgy állítja be a dolgokat, hogy J. tanúinál cselekedetek általi igazságosság és Armageddontól való páni félelem található. Félnie valónak a kereszténységnek van, ahol a bukott emberi filozófia kényszerzubbonyát húzták Istenre, és melléje begyömöszölték még Jézust is meg a szellemet is. Azután a hitetlen Tamást tették meg hitük egyedüli példaképének (vö. János 20:28), aminek érdekében az összes idevonatkozó ihletett kijelentést a mi Istenünkről félredobták, beleértve Isten, Jézus kijelentéseit is. (Lásd feljebb)

Hogy náluk lenne az „egyedül kegyelem általi megváltásáról szóló üzenet”, már azért sem igaz, mivel Isten a saját Fiát áldozta az emberiségért, nem pedig egy Vele együtt örök időktől fogva lévő Társ-Istent, aki csupán magára vette a fiúi szerepet a megváltás idejére. /A kereszténység leggyalázatosabb tanítása!/

Ami pedig a lelkiismereti kényszert illeti, meg a szervezeti alávetettséget, akik elmennek a tanúktól, elsősorban nem emiatt mennek el, hanem mert a háromság-filozófia pogány eszméjének behódolnak, ill. kinek-kinek más az egyéni indoka, hogy miért megy el. Lényegében elutasít bizonyos tantételeket, és gyakorlatokat, ugyanakkor toleráns mindazzal a szabadossággal, ami a kereszténységben van.

Pl. K. Zs /jobb híján e könyv egyik lektora/ a tanúkat a baptistákra cserélte, ahol egy gyülekezetben együtt ülnek azok, akik szerint evolúció útján, állati ősből jött létre az ember, - azokkal, aki szerint Ádámot Isten teremtette. Ez utóbbit tanította Jézus is. (vö. Máté 19:4) És mit mond 2János 1:9?

„Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.” (2János 1:9-11)

Tehát a baptista Egyháznak e tekintetben legalább a fele nem maradt meg Krisztus tanítása mellett, de ettől még igen toleráns, jó viszonyt ápolnak egymással, mondván, mindenki azt hisz, amit akar, nem probléma. Csak a J. t. probléma, hogy nem imádják Jézust. Vagyis a lektor úr kiszűrte a szúnyogot a tanúknál, és benyelte a tevét a baptistáknál. Az internetet meg telerakta a J. tanúit becsmérlő írásokkal. De majd Istentől megkapja a jutalmát, amit megérdemel!

20. A Jehova Tanúival való missziói találkozást nem lehet „betanulni" (ahogyan az Őrtorony Társulatnál szokták), hanem az imádsággal és a Szentlélek szuverén vezetésével történik.

/Megjegyzés/ A Szentlélek szuverén vezetése, meg a háromság-filozófiával, meg egyéb sarlatánságokkal teletűzdelt jó keresztény irodalom az két különböző dolog. Valaminek az ajánlása meg a kötelező betanulása az is két különböző dolog. Olyat még nem hallottam a tanúknál, hogy valamilyen szöveget kötelezően előre be kellett volna biflázni, majd azt előadni. Úgy is a szituáció dönti el, hogy egy-egy alkalmazott bevezetőre ki-ki hogyan reagál, és a folytatás már úgy is a válaszra épül, és nem egy kötelező sémára.

Pontosan azok írnak sémákat, akik a tanúkból akarnak maguknak kihalászni olyanokat, akik már nem Isten és Krisztus érdekeit teszik az első helyre, hanem a saját kényelmüket, és önigazolásukat. Az ilyeneknek már nem fontos a tanítványképzés, hanem fontosabb a J. tanúi pocskondiázása, a gőzerővel történő vádaskodás. Csakhogy Isten fog ítélni a Fia által, és nem azok ítélete a mérvadó, akik célt tévesztettek a keresztény misszió irányába történő elhivatottság tekintetében.

21. Nem egy bizonyos egyházba, felekezetbe térítés a cél, hanem az élő Úr Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához fordulás, úgy, ahogyan a Biblia bemutatja őt nekünk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).

/Megjegyzés/ Ez szépen hangzik, de azokra vonatkozik, akik még nem jutottak el a Krisztusban való hitre. Akik eljutottak, azokat Krisztus Istenhez viszi (1Péter 3:18), és nem egy misztikus háromság-Istenhez, amire nincsen kinyilatkoztatás, csak önkényes emberi magyarázatok. Úgy hogy az idézet alkalmazása mögött nincsen bibliai hűség, sem elkötelezettség, hanem bukott egyházi filozófia, az összes káros következményével együtt. 





Lothar Gassmann könyve JT-ról 1

Lothar Gassmann: MISSZIÓ - JEHOVA TANÚI IRÁNT


1. Jehova Tanúit ne tekintse az ajtóban álló ellenségnek, hanem olyan embereknek, akiket Isten küldött, azért, hogy a Szentháromság Isten megmentő üzenetét és a Jézus Krisztusban kapott megváltást közölhesse velük. (Ez nem jelenti azt, hogy azonnal a szentháromságtant kezdjük el magyarázni nekik - a kiadó.)

/Megjegyzés/ Lothar Gasmann 232. oldalas könyvet írt „Jehova Tanúi – Történetük, tanításuk, értékelésük” címmel, amelynek 210-212. oldalán található ez az írás, amelyre most reflektálni szeretnék. Hogy miért? Nyilván senki nem kért fel rá, de mivel ismerem J. t. tanításait és magam is érintve vagyok, ezért az én hitemet és meggyőződésemet is alapjaiban megkérdőjelezi L.G. írása, ezért szükségét érzem, hogy válaszoljak rá. Hiszen a Biblia is erre buzdít: „Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:” (1Péter 3:15)

A misszióját mindjárt azzal kezdi, hogy kinyilvánítja, a bibliai igazságot ők képviselik, az náluk van, és azt szívesen osztják meg J. t-val, mivel Isten azért küldte őket hozzájuk. Kedves L.G-t rögtön ki kell józanítanom, hogy komoly tévedésben van azt illetően, hogy Isten küldi a megváltásra szorulókat a keresztény igazságot képviselőkhöz, hanem éppen fordítva van, akiknél a megváltás üzenete van, azok vannak elküldve azokhoz, akik azokra rászorulnak. (Lásd: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,” (Máté 28:19)

Pál apostol nem azt mondta, hogy a pogányokat várja az otthonába, akiket Isten küldi hozzá, hogy misszionálja őket, hanem azt mondta: „mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Apcsel 18:6) Hogy tehát J. t. elmennek az emberekhez, a kereszténység emberei meg várják az embereket, hogy hozzájuk menjenek, az két különböző dolog, és amit L.G. mond, az már az első pillanatban sántít és nincsen semmi bibliai alapja, hogy ezen a módon kellene az embereknek bizonyságot tenni! /Éppenséggel lehet, de a követendő módszert tekintve nem ez a bibliai minta./

Ami pedig a Szentháromság Istent, és a szentháromságtant illeti, ez nem része a bibliai kinyilatkoztatásnak, ezért is nevezik a szentháromságot teológiai fogalomnak: Az ó-egyház szentháromságtana lényegileg a páli és jn-i teológia kibontása, ha megfogalmazása magán viseli is a korabeli filozófia jegyeit.” /1 Ján. V. rész. Református jub-i kommentár./ „Teológiai fogalom az egy igaz Istenre, Aki háromféle alakban, mint Atya, Fiú és Szent Szellem jelenti ki Magát (Mt 3,13–17; 28,19), noha lényegében egy, oszthatatlan és megkülönböztethetetlen (Jn 10,30; 1Tim 2,5).” /BIBLIAI NEVEK ÉS FOGALMAK, PRIMO kiadó, 1988. Szentháromság címszónál, 227. old./

A korabeli filozófia és az óegyház ideje nyilvánvalóan nem az apostoli korszakra értendő, hanem az utána következőre, amikor már elindult a nagy hitehagyás, amit Pál apostol előre megjövendölt. (vö. Apcsel 20:29-30) Na és milyen filozófiáról van szó, ha nem a korabeli görög filozófia hatásáról?!

Ahogy egy bibliahű forrás megállapítja:

„Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog. „Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.” A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér.” /NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – UDVARNOKI ANDRÁS - Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921/

Csak nem gondolják az óegyház utáni korszak álkeresztény hitehagyottai, hogy a görög filozófia alapján adnak tiszta képet Isten kilétéről? Ők azt mondják, azért kellett megfogalmazni az apostoli korszak után a Szentháromságtant, mivel akkor kezdtek el Istenről hamis tanokat terjeszteni, amiket le kellett leplezni. Tehát azért nincsen benne konkrétan a Bibliában a háromságtan, mert még az apostoli korban nem volt rá szükség, hogy megfogalmazzák.

Ez az indok egy önkényes filozófiai szöveg, olyan, mintha valaki azt mondaná: »Azért a központi tanítása a kereszténységnek: „Az Isten nem szemüveges!”, mivel az apostolok halála után kezdték állítani egyesek, hogy az Isten szemüveges.« Egyébként a Bibliában nincsen szó róla, hogy szemüveges lenne.

Mintha a bibliai kinyilatkoztatás ihletett kijelentései kevesek lennének annak cáfolatára, hogy az Isten nem szemüveges. Ugyanígy, mintha a bibliai kinyilatkoztatás ihletett kijelentései kevesek lennének annak kiderítésére, hogy kicsoda a Biblia Istene? Hogy ezt kiderítsük, emberi megfogalmazásokat kell igénybe venni, mivel az ihletett szövegek ehhez nem elegendőek.

Amit Isten magáról kijelentett a Bibliában, az kevés! Majd mi megmondjuk, hogy Isten mit mondott, mert amit mondott, az kevés, az nem érthető, az tele van ellentmondással. És mi feloldjuk ezeket az ellentmondásokat azzal, hogy tisztázzuk az Isten kilétét. Ezért fogalmazzuk meg a Szentháromságtant, amit az apostolok, próféták, bibliaírók anno nem fogalmaztak meg, mert nem volt rá szükség. Így a kereszténység tagjai, akik magukat felhatalmazták a háromságtant a keresztény hit alapjának kijelenteni.

Ezzel ellentétben a Szentírásban világosan ki van nyilatkoztatva, hogy Isten egyetlen személyben /nem három személyben/ létezik, és minden az Ő /nem három személy/ akaratából teremtetett. Ezeket olvashatjuk: „rajtam kívül nincsen Isten... mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.” (Ézsaiás 44:6; Jelenések 4:11) Ha Isten három személyben létezne, akkor így olvashatnánk: »rajtunk kívül nincsen Isten; … mi teremtettünk mindent, és a mi akaratunkért vannak és teremtettek.«

Vajon ezt olvashatjuk? Nem. Így tehát nincs szükség arra, hogy az ember fogalmazza meg, egyáltalán hány személyből áll az Isten? Meg hogy azt erősítgessük, az Isten nem szemüveges. A kinyilatkoztatásból evidens, hogy nem az. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem Szentháromság!

Ami pedig a háromféle alakban való kijelentést illeti, nagyon jól mondja Varga Béla: „Lehet-e Isten ember? Felölthet-e Isten emberi formát? Ha igen, akkor a keresztény istenfogalom nem sokban különbözik a görög mitológia istenhitétől. A keresztény Isten, amely jézus tanítása szerint tisztán szellemi lény, teljesen kizárja ezt a lehetőséget.” - (Unitárius Teológiai füzetek 4./46.old.)

Íme a korabeli filozófia jegyeinek egyike: Isten emberi alakban jelent meg. Csakhogy Jézus szerint: „Az Isten lélek” /görögben: pneuma o theosz – szellem az Isten/ (János 4:24), márpedig ha szellem az Isten /a múltban,a jelenben és a jövőben/, akkor nem jelenthette ki magát emberi alakban, mert az emberi alak az minden csak nem szellemi alakban való létezés!

Amikor Isten azt mondja, „rajtam kívül nincsen Isten”, ennek van egy abszolút értelme, de a háromság filozófusok erre azt mondják, Isten azt is mondta: „Rajtam kívül nincsen szabadító” (Ézsaiás 43:12; vö. Hóseás 13:4), a Biblia más helyen mégis szabadítónak nevezi Jézust, tehát amit Isten mond, azt nem kell szó szerint venni. Csak azt felejtik el, hogy a Jézus szabadítósága nem egy független szabadítói státusz, mintha az önmagától indulna ki szuverén módon, mert ha így lenne, akkor valóban volna Istenen kívül Szabadító, és az Isten kijelentését valóban nem kellene szó szerint venni.

Csakhogy ezt olvashatjuk: „Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust;” (Apcsel 13:23) A Messiásnak adott pozíció és hatalom mögött is Isten van, ahogy Ézsaiás 9:6-7 végén olvashatjuk: „A seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!” Tehát Isten munkájára/cselekedetére vezethető vissza a szabadító támasztása is, ezért mondja, hogy Rajta kívül nincsen, mivel Ő idézi elő.

Jézus nem Istenen kívüli szabadító, hiszen Ő küldi. Nem egy önálló, független, szuverén szabadító, aki a saját elhatározásából cselekszik. Teljesen világos tehát, hogy miért mondja, hogy Rajta kívül nincsen szabadító. Hibába mondja a szöveg, hogy Jézus is szabadító, mivelhogy ő az Isten szabadításának a kivitelezője, Isten szabadításának a valóra váltója.

Ugyanígy, hiába van Jézus is Istennek nevezve /mint egyszülött Isten, aki az Istennél volt – vö. János 1:18 /görögben/; János 1:1), hiszen a Jézus Istensége ugyanúgy nem önmagától létező, szuverén önképviselet, hanem az Isten munkájának az eredménye. A Seregek Urának buzgó szeretete áll Jézus „erős Isten”-sége mögött, de ha Jézus Istensége öröktől fogva lévő szuverén Istenség volna, akkor alanyi alapon járna neki az „erős Isten” pozíció, és minden más is, ami pl. az Atyánál az Ő örök szuverén Istenségéből fakad.

Így érthető és világos, hogy Istenen /Jehován/ kívül nem létezik sem Isten, sem Szabadító, hiába van Jézus Istennek is meg szabadítónak is nevezve, mivel nem független Tőle, hanem éppen hogy Tőle függő. A Fiút a függés köldökzsinórja köti az Atyához, de sohasem fordítva: nem az Isten él a Fiú függésében, hanem fordítva, ami egy örök abszolútum, és nincs alóla kivétel!

Jézus akkor volna az Istenen kívüli Isten és szabadító, ha hasonló helyzet állna fenn, mint itt is: „Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, sidonbeliek és hitteusok leányait,” (1Királyok 11:1). Tehát a fáraó leányán kívül voltak a többiek, akik nem függtek a fáraó leányától, tőle függetlenül önállóan léteztek.

Így teljesen szó szerint érthetjük, hogy Jehova Istenen kívül nincsen sem más Isten, sem más szabadító, hiszen Ő /önmagában való életét – János 5:26/, és mindezeket a lényéből fakadó tulajdonságokat önmagában bírja, teljesen egyedülálló módon, ellentétben a Fiúval, aki /önmagában való életét – János 5:26/ Istenségét, szabadítói és egyéb hatalmát ráruházott minőségben viseli.

A háromság Jézus örök Istenségét hirdeti, az Atyával való szuverén Istenségben való azonosságát, csak más személyre kivetítve azt. Ez azonban teljesen hamis képet fest Istenről, mintha a Közte és a Fia közti különbözőségek csak szerepjátszás szintjén léteznének, de nem volnának valóságosak. Ha viszont Jehova Istenen kívül szó szerint nincsen más Isten, akkor Jézus sem lehet az, tehát a háromság filozófia nem a Biblia üzenetét képviseli Istenről, hanem a filozófusok istenképét, azt a hamisat, amit mint álkeresztények /pszeudadelphosz/ önkényesen ők alkottak a saját tetszésük szerint! /vö. 2Korinthus 11:26; Galata 2:4/

2. Imádkozzon a találkozás előtt és után. De imádkozzon a találkozás alatt is, persze csak magában, hiszen keresztyének számára nem lehetséges a közös imádság Jehova Tanúival (hiszen ők tagadják a Szentháromság Istent, akihez a keresztyének imádkoznak).

/Megjegyzés/ Mit tanított Jézus, kihez imádkozzunk: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9) Ha ezzel ellentétes tanítás lenne a Bibliában, akkor ellentmondás lenne a benne. De nincsen. Ezért az ellentmondás a bibliai kinyilatkoztatás és a/z ál/kereszténység között van, akik nem átallják a Bibliát saját maga ellen fordítani, csakhogy önkényes filozófiájuknak hitelt adjanak.

Jézus sohasem imádkozott valamiféle misztikus szentháromság Istenhez (vö. Lukács 6:12), sem az apostoli gyülekezet (vö. Apcsel 4:24, 30), hanem Jézusra hivatkozva, őáltala, ahogy Pál apostol is tette: „hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által”. (Róma 1:8; vö. 7:25; Kolossé 3:17) Akik viszont nem ezt a példát követik, hanem egy háromság-Istenhez imádkoznak, azok nem engedelmesek Jézus imára tanító kijelentésének, ugyanis az Atya biztosan nem egy szentháromság! És ahol a három együtt van említve, abból kettő nincs Istennek nevezve! (vö. 2Korinthus 13:13)

3. Kérjen szeretetet, kedvességet és bölcsességet Istentől. De azt is kérje, hogy őrizze meg családjával együtt a hamis tanításoktól és ártó hatalmaktól. Jézus Krisztus keresztje alá kell állnia.

/Megjegyzés/ Ez oda-vissza igaz. De Isten automatikusan senkit nem őriz meg a hamis tanításoktól, hanem az Istentől kapott bölcsesség által ezt magunknak kell megtennünk. Így olvassuk: „Őrizzétek meg magatokat... Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra...” (Lukács 17:3; Apcsel 20:28) Mindenkinek a maga felelőssége magát megőriznie, illetve azokat, akikkel felelősséggel tartozik Isten előtt.

Mivel annyiféle egyházhoz és felekezethez tartoznak a magukat kereszténynek vallók, ezt a tanításbeli különbözőséget nem lehet Isten terhére felróni, hogy miért engedi meg az emberek ilyen széles körű félrevezetését. Bizony maguk az emberek azok, akik kiforgatják a Szentírást és különféle hamis tanításokat igazként terjesztenek, úgy hogy valóban kérni kell Istentől bölcsességet (vö. Jakab 1:5), de azzal összhangban is kell cselekedni!

[Intő példa az, ami pl. a galáciabeli gyülekezet tagjaival történt, ugyanis a hamis propaganda hatására hamis tanítók félrevezető tanításainak engedtek, ami miatt visszakerültek a mózesi törvény átka alá, a kegyelemből kiestek /ahonnét szerintük nem is lehet kiesni/. /?/ (vö Galata 5:1-4, 7-12) A modern kori hamis propaganda mögött is ugyanez a veszély van, ha valaki nem a krisztusi tanítást tolmácsolja vagy követi, az átkozottsággal kell szembenéznie annak minden káros következményével együtt. (vö. Galata 1:8-8)

Bizony ahány felekezet, annyiféle hamis tanítás (vö. 1Korinthus 1:10; 11:18-19), úgy hogy a kereszténység nyüzsög a hamis tanítóktól. És mivel langyosságukban szemet hunynak a tanításbeli különbözőségeik felett, különösen érvényes a figyelmeztetés:

„És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.” (2Péter 3:15-16; vö. 2János 1:9-11)]

4. Fogadja tisztelettel Jehova Tanúit. Ne tegye nevetségessé nézeteiket, hanem a Szentírás tekintélyét elismerve beszélgessenek.

/Megjegyzés/ Ennek így kellene történnie minden különböző keresztény felekezet tagjai között /ha már léteznek/, de pl. a r. katolikusokkal ez már csak azért sem valósítható meg, mivel ők a Szentírás tekintélyét eleve fölrúgták, amikor a saját egyházi hagyományaikat egyszintre helyezték a Szentírás tekintélyével /sőt még afölé is!/, amit meg arra hivatkozva tanítanak, azt is kiforgatják, meghamisítják, amire számtalan példa felhozható.

Mint pl. a cölibátus az egyházi vezetők között, amit Isten Igéje csak azoknak ajánl, akiknek ez az adománya megvan Istentől. Akiknek nincs, azoknak a házasság van ajánlva. De ezt az ajánlást a r.k. egyház önkényesen megvonja, tképpen felülbírálja az Isten Szavát! (vö. Máté 19:11-12; 1Korinthus 7:7-9; 1Timóheus 3:1-4) Ezért velük nem létezhet a Szentírás tekintélyének elismerésén alapuló beszélgetés!

Aztán hogy az imádságaikban az Atya helyett Máriát meg különböző embereket /!/ szólítanak meg, ez /és a többi számtalan hamis tanításuk/ fényévekre van minden bibliai példától és gyakorlattól, miközben nekik a szemük se rebben. Ez mutatja, hogy olyan mélyre süllyedtek a bálványimádásba, a saját hagyományaiknak a Szentírás fölé helyezésébe (vö. Márk 7:9), ahonnét már csak azoknak van kiút, akik tényleg hajlandók komolyan venni a Szentírás kinyilatkoztatását, ami a többségre bizony egyáltalán nem jellemző!

5. Hangsúlyozza, hogy Jehova Tanúihoz hasonlóan abszolút zsinórmértéknek
ismeri el a Szentírást, persze csak a Szentírást és nem az „Őrtornyot", sem az Őrtorony Társulat Új Világ Fordítását, hanem csak az eredeti szöveget, ill. az ahhoz hű fordítást.

/Megjegyzés/ Az a helyzet, hogy sokáig a Károli fordítást használták a tanúk Magyarországon, és amikor megjelent az UV. fordítás magyar nyelven, ebből kifolyólag semmiféle tanításon nem változtattak a vezetők, mintha az UV. fordítás mást sugallna, mint a Károli. Sőt, arra vannak buzdítva a tanúk, hogy mások Bibliájából mutassanak rá azokra az igazságokra, amelyeket ők a Biblia alapján tanítanak, ill. képviselnek.

Ha pedig valaki az UV. fordítást kritizálja, hogy az meghamisítja a görög szöveget, az direkt nem veszi figyelembe, hogy ilyen alapon bármelyik magyar fordításra is rámondhatja, hogy meghamisítja a szöveget, ugyanis mindegyikben vannak hibák, betoldások, kihagyások, egyikben ez, másikban az. /Pl. azt írják, hogy az apostolok imádták Jézust, holott a proszküneó szó hódolatot is jelent – vö. Jelenések 3:9 -, ők pedig csupán azért fordítják /hamisan/ imádatnak Jézussal kapcsolatban a proszküneót, mert eleve Istennek tartják, a Szentháromság második személyének, ami egy filozófiai ködösítés az egy Igaz Isten személyére vonatkozóan./

Jellemző a kritikusokra, hogy csak és kizárólag a tanúk fordítását szapulják, a többi felett szemet hunynak, ami jellemző az inkorrektségükre. /Egyébként meg teljesen mindegy, hogy mit mondanak, úgy is Isten ítélete a döntő, Ő fogja eldönteni, hogy kit és mit fogad el, nem pedig egyházi szemléletű, filozófus lelkületű emberek./

A fordítások lényegében azt a célt szolgálják, hogy kövessék az adott nemzet nyelvének fejlődését, hogy minden kor embere megértse a bibliai üzenetet. Ami pedig egy-egy felekezetnek a reá jellemző tanítását illeti, azt bármely fordításból kiolvashatja bárki.

Olyan nincsen az UV fordításban, mint a r.katolikusban, hogy apokrif iratokat is tartalmaznak. Hogy pedig a Jehova nevet visszatették az Őt megillető helyekre, ez inkább pozitív tényező a részükről, mintsem negatív! (vö. Zsoltárok 5:12; 135:13) Hogy a kereszténység bibliafordításai inkább kihagyták Isten nevét, és ebben mind egyetértenek, hát majd ne csodálkozzanak, ha az ő nevüket Isten is kihagyja az emlékkönyvéből! (vö. Malakiás 3:16)

Vagy úgy gondolja valaki, hogy megállhat az Isten előtt, miközben meg Isten JHVH tulajdonnevét levegőnek nézi? Az ilyen emberek szellemi részegek a saját tévelygésüktől, aminek jutalmát egyenesen Istentől kapják! (vö. 2Thesszalonika 2:10-12)

Hogy pedig így fogalmaz: „Jehova Tanúihoz hasonlóan abszolút zsinórmértéknek ismeri el a Szentírást,” -, nos ez világosan elárulja, hogy minek ismerik el a tanúk a Szentírást! [Lásd a tetragrammatonról szóló tanulmányt – itt/

6. Jó, ha már a beszélgetés előtt valamennyire tisztában van az Őrtorony Társulat alapvető tanításaival és azok cáfolatával is. Olvasson erről jó keresztyén irodalmat.

/Megjegyzés/ És speciál elolvastam sok ilyen tárgyú irodalmat, de azokban cáfolatokat nem találtam, csak sok filozófiai eszmefuttatást. Pl. olvastam arról, hogy a Biblia közepe Tamás kijelentése az Úr Jézusról, mint a mi Istenünkről, miközben arról, hogy Isten és Jézus meg az apostolok szerint ki a mi Istenünk, arról egy kukkot sem szóltak /lásd itt/.

7. Sokkal fontosabb azonban a Biblia alapos ismerete és útmutatásainak követése. Ezért kell felvennünk a „lelki fegyverzetet" Ef 6,13-18 alapján.

/Megjegyzés/ Ez szépen hangzik, de a kereszténység inkább öltözött a »hellén fegyverzetbe«, már ami alaptanításának fő részét, a háromságot illeti. Az pedig, hogy fontos neki a Biblia ismerete, csak arra jó, hogy a látszólag egymásnak ellentmondó igéket összeszedje, hogy alátámassza a Bibliában nem kinyilatkoztatott tanokat, így próbálván magának legitimációt szerezni, miközben az útmutatás fontosságát hangsúlyozza. A Bibliáét mondja, de a magáét érti alatta!

A 2. rész következik