Lothar Gassmann könyve JT-ról 1

Lothar Gassmann: MISSZIÓ - JEHOVA TANÚI IRÁNT

1. Jehova Tanúit ne tekintse az ajtóban álló ellenségnek, hanem olyan embereknek, akiket Isten küldött, azért, hogy a Szentháromság Isten megmentő üzenetét és a Jézus Krisztusban kapott megváltást közölhesse velük. (Ez nem jelenti azt, hogy azonnal a szentháromságtant kezdjük el magyarázni nekik - a kiadó.)

/Megjegyzés/ Lothar Gasmann 232. oldalas könyvet írt „Jehova Tanúi – Történetük, tanításuk, értékelésük” címmel, amelynek 210-212. oldalán található ez az írás, amelyre most reflektálni szeretnék. Hogy miért? Nyilván senki nem kért fel rá, de mivel ismerem J. t. tanításait és magam is érintve vagyok, ezért az én hitemet és meggyőződésemet is alapjaiban megkérdőjelezi L.G. írása, ezért szükségét érzem, hogy válaszoljak rá. Hiszen a Biblia is erre buzdít: „Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:” (1Péter 3:15)

A misszióját mindjárt azzal kezdi, hogy kinyilvánítja, a bibliai igazságot ők képviselik, az náluk van, és azt szívesen osztják meg J. t-val, mivel Isten azért küldte őket hozzájuk. Kedves L.G-t rögtön ki kell józanítanom, hogy komoly tévedésben van azt illetően, hogy Isten küldi a megváltásra szorulókat a keresztény igazságot képviselőkhöz, hanem éppen fordítva van, akiknél a megváltás üzenete van, azok vannak elküldve azokhoz, akik azokra rászorulnak. (Lásd: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,” (Máté 28:19)

Pál apostol nem azt mondta, hogy a pogányokat várja az otthonába, akiket Isten küldi hozzá, hogy misszionálja őket, hanem azt mondta: „mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Apcsel 18:6) Hogy tehát J. t. elmennek az emberekhez, a kereszténység emberei meg várják az embereket, hogy hozzájuk menjenek, az két különböző dolog, és amit L.G. mond, az már az első pillanatban sántít és nincsen semmi bibliai alapja, hogy ezen a módon kellene az embereknek bizonyságot tenni! /Éppenséggel lehet, de a követendő módszert tekintve nem ez a bibliai minta./

Ami pedig a Szentháromság Istent, és a szentháromságtant illeti, ez nem része a bibliai kinyilatkoztatásnak, ezért is nevezik a szentháromságot teológiai fogalomnak: „Az ó-egyház szentháromságtana lényegileg a páli és jn-i teológia kibontása, ha megfogalmazása magán viseli is a korabeli filozófia jegyeit.” /1 Ján. V. rész. Református jub-i kommentár./ „Teológiai fogalom az egy igaz Istenre, Aki háromféle alakban, mint Atya, Fiú és Szent Szellem jelenti ki Magát (Mt 3,13–17; 28,19), noha lényegében egy, oszthatatlan és megkülönböztethetetlen (Jn 10,30; 1Tim 2,5).” /BIBLIAI NEVEK ÉS FOGALMAK, PRIMO kiadó, 1988. Szentháromság címszónál, 227. old./

A korabeli filozófia és az óegyház ideje nyilvánvalóan nem az apostoli korszakra értendő, hanem az utána következőre, amikor már elindult a nagy hitehagyás, amit Pál apostol előre megjövendölt. (vö. Apcsel 20:29-30) Na és milyen filozófiáról van szó, ha nem a korabeli görög filozófia hatásáról?!

Ahogy egy bibliahű forrás megállapítja:

„Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog. „Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.” A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér.” /NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – UDVARNOKI ANDRÁS - Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921/

Csak nem gondolják az óegyház utáni korszak álkeresztény hitehagyottai, hogy a görög filozófia alapján adnak tiszta képet Isten kilétéről? Ők azt mondják, azért kellett megfogalmazni az apostoli korszak után a Szentháromságtant, mivel akkor kezdtek el Istenről hamis tanokat terjeszteni, amiket le kellett leplezni. Tehát azért nincsen benne konkrétan a Bibliában a háromságtan, mert még az apostoli korban nem volt rá szükség, hogy megfogalmazzák.

Ez az indok egy önkényes filozófiai szöveg, olyan, mintha valaki azt mondaná: »Azért a központi tanítása a kereszténységnek: „Az Isten nem szemüveges!”, mivel az apostolok halála után kezdték állítani egyesek, hogy az Isten szemüveges.« Egyébként a Bibliában nincsen szó róla, hogy szemüveges lenne.

Mintha a bibliai kinyilatkoztatás ihletett kijelentései kevesek lennének annak cáfolatára, hogy az Isten nem szemüveges. Ugyanígy, mintha a bibliai kinyilatkoztatás ihletett kijelentései kevesek lennének annak kiderítésére, hogy kicsoda a Biblia Istene? Hogy ezt kiderítsük, emberi megfogalmazásokat kell igénybe venni, mivel az ihletett szövegek ehhez nem elegendőek.

Amit Isten magáról kijelentett a Bibliában, az kevés! Majd mi megmondjuk, hogy Isten mit mondott, mert amit mondott, az kevés, az nem érthető, az tele van ellentmondással. És mi feloldjuk ezeket az ellentmondásokat azzal, hogy tisztázzuk az Isten kilétét. Ezért fogalmazzuk meg a Szentháromságtant, amit az apostolok, próféták, bibliaírók anno nem fogalmaztak meg, mert nem volt rá szükség. Így a kereszténység tagjai, akik magukat felhatalmazták a háromságtant a keresztény hit alapjának kijelenteni.

Ezzel ellentétben a Szentírásban világosan ki van nyilatkoztatva, hogy Isten egyetlen személyben /nem három személyben/ létezik, és minden az Ő /nem három személy/ akaratából teremtetett. Ezeket olvashatjuk: „rajtam kívül nincsen Isten... mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.” (Ézsaiás 44:6; Jelenések 4:11) Ha Isten három személyben létezne, akkor így olvashatnánk: »rajtunk kívül nincsen Isten; … mi teremtettünk mindent, és a mi akaratunkért vannak és teremtettek.«

Vajon ezt olvashatjuk? Nem. Így tehát nincs szükség arra, hogy az ember fogalmazza meg, egyáltalán hány személyből áll az Isten? Meg hogy azt erősítgessük, az Isten nem szemüveges. A kinyilatkoztatásból evidens, hogy nem az. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem Szentháromság!

Ami pedig a háromféle alakban való kijelentést illeti, nagyon jól mondja Varga Béla: „Lehet-e Isten ember? Felölthet-e Isten emberi formát? Ha igen, akkor a keresztény istenfogalom nem sokban különbözik a görög mitológia istenhitétől. A keresztény Isten, amely jézus tanítása szerint tisztán szellemi lény, teljesen kizárja ezt a lehetőséget.” - (Unitárius Teológiai füzetek 4./46.old.)

Íme a korabeli filozófia jegyeinek egyike: Isten emberi alakban jelent meg. Csakhogy Jézus szerint: „Az Isten lélek” /görögben: pneuma o theosz – szellem az Isten/ (János 4:24), márpedig ha szellem az Isten /a múltban,a jelenben és a jövőben/, akkor nem jelenthette ki magát emberi alakban, mert az emberi alak az minden csak nem szellemi alakban való létezés!

Amikor Isten azt mondja, „rajtam kívül nincsen Isten”, ennek van egy abszolút értelme, de a háromság filozófusok erre azt mondják, Isten azt is mondta: „Rajtam kívül nincsen szabadító” (Ézsaiás 43:12; vö. Hóseás 13:4), a Biblia más helyen mégis szabadítónak nevezi Jézust, tehát amit Isten mond, azt nem kell szó szerint venni. Csak azt felejtik el, hogy a Jézus szabadítósága nem egy független szabadítói státusz, mintha az önmagától indulna ki szuverén módon, mert ha így lenne, akkor valóban volna Istenen kívül Szabadító, és az Isten kijelentését valóban nem kellene szó szerint venni.

Csakhogy ezt olvashatjuk: „Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust;” (Apcsel 13:23) A Messiásnak adott pozíció és hatalom mögött is Isten van, ahogy Ézsaiás 9:6-7 végén olvashatjuk: „A seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!” Tehát Isten munkájára/cselekedetére vezethető vissza a szabadító támasztása is, ezért mondja, hogy Rajta kívül nincsen, mivel Ő idézi elő.

Jézus nem Istenen kívüli szabadító, hiszen Ő küldi. Nem egy önálló, független, szuverén szabadító, aki a saját elhatározásából cselekszik. Teljesen világos tehát, hogy miért mondja, hogy Rajta kívül nincsen szabadító. Hibába mondja a szöveg, hogy Jézus is szabadító, mivelhogy ő az Isten szabadításának a kivitelezője, Isten szabadításának a valóra váltója.

Ugyanígy, hiába van Jézus is Istennek nevezve /mint egyszülött Isten, aki az Istennél volt – vö. János 1:18 /görögben/; János 1:1), hiszen a Jézus Istensége ugyanúgy nem önmagától létező, szuverén önképviselet, hanem az Isten munkájának az eredménye. A Seregek Urának buzgó szeretete áll Jézus „erős Isten”-sége mögött, de ha Jézus Istensége öröktől fogva lévő szuverén Istenség volna, akkor alanyi alapon járna neki az „erős Isten” pozíció, és minden más is, ami pl. az Atyánál az Ő örök szuverén Istenségéből fakad.

Így érthető és világos, hogy Istenen /Jehován/ kívül nem létezik sem Isten, sem Szabadító, hiába van Jézus Istennek is meg szabadítónak is nevezve, mivel nem független Tőle, hanem éppen hogy Tőle függő. A Fiút a függés köldökzsinórja köti az Atyához, de sohasem fordítva: nem az Isten él a Fiú függésében, hanem fordítva, ami egy örök abszolútum, és nincs alóla kivétel!

Jézus akkor volna az Istenen kívüli Isten és szabadító, ha hasonló helyzet állna fenn, mint itt is: „Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, sidonbeliek és hitteusok leányait,” (1Királyok 11:1). Tehát a fáraó leányán kívül voltak a többiek, akik nem függtek a fáraó leányától, tőle függetlenül önállóan léteztek.

Így teljesen szó szerint érthetjük, hogy Jehova Istenen kívül nincsen sem más Isten, sem más szabadító, hiszen Ő /önmagában való életét – János 5:26/, és mindezeket a lényéből fakadó tulajdonságokat önmagában bírja, teljesen egyedülálló módon, ellentétben a Fiúval, aki /önmagában való életét – János 5:26/ Istenségét, szabadítói és egyéb hatalmát ráruházott minőségben viseli.

A háromság Jézus örök Istenségét hirdeti, az Atyával való szuverén Istenségben való azonosságát, csak más személyre kivetítve azt. Ez azonban teljesen hamis képet fest Istenről, mintha a Közte és a Fia közti különbözőségek csak szerepjátszás szintjén léteznének, de nem volnának valóságosak. Ha viszont Jehova Istenen kívül szó szerint nincsen más Isten, akkor Jézus sem lehet az, tehát a háromság filozófia nem a Biblia üzenetét képviseli Istenről, hanem a filozófusok istenképét, azt a hamisat, amit mint álkeresztények /pszeudadelphosz/ önkényesen ők alkottak a saját tetszésük szerint! /vö. 2Korinthus 11:26; Galata 2:4/

2. Imádkozzon a találkozás előtt és után. De imádkozzon a találkozás alatt is, persze csak magában, hiszen keresztyének számára nem lehetséges a közös imádság Jehova Tanúival (hiszen ők tagadják a Szentháromság Istent, akihez a keresztyének imádkoznak).

/Megjegyzés/ Mit tanított Jézus, kihez imádkozzunk: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9) Ha ezzel ellentétes tanítás lenne a Bibliában, akkor ellentmondás lenne a benne. De nincsen. Ezért az ellentmondás a bibliai kinyilatkoztatás és a/z ál/kereszténység között van, akik nem átallják a Bibliát saját maga ellen fordítani, csakhogy önkényes filozófiájuknak hitelt adjanak.

Jézus sohasem imádkozott valamiféle misztikus szentháromság Istenhez (vö. Lukács 6:12), sem az apostoli gyülekezet (vö. Apcsel 4:24, 30), hanem Jézusra hivatkozva, őáltala, ahogy Pál apostol is tette: „hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által”. (Róma 1:8; vö. 7:25; Kolossé 3:17) Akik viszont nem ezt a példát követik, hanem egy háromság-Istenhez imádkoznak, azok nem engedelmesek Jézus imára tanító kijelentésének, ugyanis az Atya biztosan nem egy szentháromság! És ahol a három együtt van említve, abból kettő nincs Istennek nevezve! (vö. 2Korinthus 13:13)

3. Kérjen szeretetet, kedvességet és bölcsességet Istentől. De azt is kérje, hogy őrizze meg családjával együtt a hamis tanításoktól és ártó hatalmaktól. Jézus Krisztus keresztje alá kell állnia.

/Megjegyzés/ Ez oda-vissza igaz. De Isten automatikusan senkit nem őriz meg a hamis tanításoktól, hanem az Istentől kapott bölcsesség által ezt magunknak kell megtennünk. Így olvassuk: „Őrizzétek meg magatokat... Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra...” (Lukács 17:3; Apcsel 20:28) Mindenkinek a maga felelőssége magát megőriznie, illetve azokat, akikkel felelősséggel tartozik Isten előtt.

Mivel annyiféle egyházhoz és felekezethez tartoznak a magukat kereszténynek vallók, ezt a tanításbeli különbözőséget nem lehet Isten terhére felróni, hogy miért engedi meg az emberek ilyen széles körű félrevezetését. Bizony maguk az emberek azok, akik kiforgatják a Szentírást és különféle hamis tanításokat igazként terjesztenek, úgy hogy valóban kérni kell Istentől bölcsességet (vö. Jakab 1:5), de azzal összhangban is kell cselekedni!

[Intő példa az, ami pl. a galáciabeli gyülekezet tagjaival történt, ugyanis a hamis propaganda hatására hamis tanítók félrevezető tanításainak engedtek, ami miatt visszakerültek a mózesi törvény átka alá, a kegyelemből kiestek /ahonnét szerintük nem is lehet kiesni/. /?/ (vö Galata 5:1-4, 7-12) A modern kori hamis propaganda mögött is ugyanez a veszély van, ha valaki nem a krisztusi tanítást tolmácsolja vagy követi, az átkozottsággal kell szembenéznie annak minden káros következményével együtt. (vö. Galata 1:8-8)

Bizony ahány felekezet, annyiféle hamis tanítás (vö. 1Korinthus 1:10; 11:18-19), úgy hogy a kereszténység nyüzsög a hamis tanítóktól. És mivel langyosságukban szemet hunynak a tanításbeli különbözőségeik felett, különösen érvényes a figyelmeztetés:

„És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.” (2Péter 3:15-16; vö. 2János 1:9-11)]

4. Fogadja tisztelettel Jehova Tanúit. Ne tegye nevetségessé nézeteiket, hanem a Szentírás tekintélyét elismerve beszélgessenek.

/Megjegyzés/ Ennek így kellene történnie minden különböző keresztény felekezet tagjai között /ha már léteznek/, de pl. a r. katolikusokkal ez már csak azért sem valósítható meg, mivel ők a Szentírás tekintélyét eleve fölrúgták, amikor a saját egyházi hagyományaikat egyszintre helyezték a Szentírás tekintélyével /sőt még afölé is!/, amit meg arra hivatkozva tanítanak, azt is kiforgatják, meghamisítják, amire számtalan példa felhozható.

Mint pl. a cölibátus az egyházi vezetők között, amit Isten Igéje csak azoknak ajánl, akiknek ez az adománya megvan Istentől. Akiknek nincs, azoknak a házasság van ajánlva. De ezt az ajánlást a r.k. egyház önkényesen megvonja, tképpen felülbírálja az Isten Szavát! (vö. Máté 19:11-12; 1Korinthus 7:7-9; 1Timóheus 3:1-4) Ezért velük nem létezhet a Szentírás tekintélyének elismerésén alapuló beszélgetés!

Aztán hogy az imádságaikban az Atya helyett Máriát meg különböző embereket /!/ szólítanak meg, ez /és a többi számtalan hamis tanításuk/ fényévekre van minden bibliai példától és gyakorlattól, miközben nekik a szemük se rebben. Ez mutatja, hogy olyan mélyre süllyedtek a bálványimádásba, a saját hagyományaiknak a Szentírás fölé helyezésébe (vö. Márk 7:9), ahonnét már csak azoknak van kiút, akik tényleg hajlandók komolyan venni a Szentírás kinyilatkoztatását, ami a többségre bizony egyáltalán nem jellemző!

5. Hangsúlyozza, hogy Jehova Tanúihoz hasonlóan abszolút zsinórmértéknek

ismeri el a Szentírást, persze csak a Szentírást és nem az „Őrtornyot", sem az Őrtorony Társulat Új Világ Fordítását, hanem csak az eredeti szöveget, ill. az ahhoz hű fordítást.

/Megjegyzés/ Az a helyzet, hogy sokáig a Károli fordítást használták a tanúk Magyarországon, és amikor megjelent az UV. fordítás magyar nyelven, ebből kifolyólag semmiféle tanításon nem változtattak a vezetők, mintha az UV. fordítás mást sugallna, mint a Károli. Sőt, arra vannak buzdítva a tanúk, hogy mások Bibliájából mutassanak rá azokra az igazságokra, amelyeket ők a Biblia alapján tanítanak, ill. képviselnek.

Ha pedig valaki az UV. fordítást kritizálja, hogy az meghamisítja a görög szöveget, az direkt nem veszi figyelembe, hogy ilyen alapon bármelyik magyar fordításra is rámondhatja, hogy meghamisítja a szöveget, ugyanis mindegyikben vannak hibák, betoldások, kihagyások, egyikben ez, másikban az. /Pl. azt írják, hogy az apostolok imádták Jézust, holott a proszküneó szó hódolatot is jelent – vö. Jelenések 3:9 -, ők pedig csupán azért fordítják /hamisan/ imádatnak Jézussal kapcsolatban a proszküneót, mert eleve Istennek tartják, a Szentháromság második személyének, ami egy filozófiai ködösítés az egy Igaz Isten személyére vonatkozóan./

Jellemző a kritikusokra, hogy csak és kizárólag a tanúk fordítását szapulják, a többi felett szemet hunynak, ami jellemző az inkorrektségükre. /Egyébként meg teljesen mindegy, hogy mit mondanak, úgy is Isten ítélete a döntő, Ő fogja eldönteni, hogy kit és mit fogad el, nem pedig egyházi szemléletű, filozófus lelkületű emberek./

A fordítások lényegében azt a célt szolgálják, hogy kövessék az adott nemzet nyelvének fejlődését, hogy minden kor embere megértse a bibliai üzenetet. Ami pedig egy-egy felekezetnek a reá jellemző tanítását illeti, azt bármely fordításból kiolvashatja bárki.

Olyan nincsen az UV fordításban, mint a r.katolikusban, hogy apokrif iratokat is tartalmaznak. Hogy pedig a Jehova nevet visszatették az Őt megillető helyekre, ez inkább pozitív tényező a részükről, mintsem negatív! (vö. Zsoltárok 5:12; 135:13) Hogy a kereszténység bibliafordításai inkább kihagyták Isten nevét, és ebben mind egyetértenek, hát majd ne csodálkozzanak, ha az ő nevüket Isten is kihagyja az emlékkönyvéből! (vö. Malakiás 3:16)

Vagy úgy gondolja valaki, hogy megállhat az Isten előtt, miközben meg Isten JHVH tulajdonnevét levegőnek nézi? Az ilyen emberek szellemi részegek a saját tévelygésüktől, aminek jutalmát egyenesen Istentől kapják! (vö. 2Thesszalonika 2:10-12)

Hogy pedig így fogalmaz: „Jehova Tanúihoz hasonlóan abszolút zsinórmértéknek ismeri el a Szentírást,” -, nos ez világosan elárulja, hogy minek ismerik el a tanúk a Szentírást! [Lásd a tetragrammatonról szóló tanulmányt – itt/

6. Jó, ha már a beszélgetés előtt valamennyire tisztában van az Őrtorony Társulat alapvető tanításaival és azok cáfolatával is. Olvasson erről jó keresztyén irodalmat.

/Megjegyzés/ És speciál elolvastam sok ilyen tárgyú irodalmat, de azokban cáfolatokat nem találtam, csak sok filozófiai eszmefuttatást. Pl. olvastam arról, hogy a Biblia közepe Tamás kijelentése az Úr Jézusról, mint a mi Istenünkről, miközben arról, hogy Isten és Jézus meg az apostolok szerint ki a mi Istenünk, arról egy kukkot sem szóltak /lásd itt/.

7. Sokkal fontosabb azonban a Biblia alapos ismerete és útmutatásainak követése. Ezért kell felvennünk a „lelki fegyverzetet" Ef 6,13-18 alapján.

/Megjegyzés/ Ez szépen hangzik, de a kereszténység inkább öltözött a »hellén fegyverzetbe«, már ami alaptanításának fő részét, a háromságot illeti. Az pedig, hogy fontos neki a Biblia ismerete, csak arra jó, hogy a látszólag egymásnak ellentmondó igéket összeszedje, hogy alátámassza a Bibliában nem kinyilatkoztatott tanokat, így próbálván magának legitimációt szerezni, miközben az útmutatás fontosságát hangsúlyozza. A Bibliáét mondja, de a magáét érti alatta!

A 2. rész következik