Miért nincs/van szükséged Istenre?

Miért nincs szükséged Istenre?

Írta: Ryan Bell

(CNN) 2014 januárja volt és egy malibui strandon ültem, nézve a végtelennek tűnő Csendes-óceánt, amint egyre apadt és dagadt. Nem sokkal azelőtt fogtam bele személyes projektembe, melynek során egy egész életemen át tartó felvetést, Isten létét kérdőjeleztem meg.

Tizenkilenc évig ugyanis hetednapi adventista lelkész voltam. Az előző évben lemondtam lelkészi pozíciómról, de most teljesen visszaléptem a hitemtől. Szívszorító döntés volt, de nem láttam más módot arra, hogy békét és világosságot találjak. Óriási teológiai különbségeket találtam a felekezetemben és az evangélikus kereszténységben úgy általában, többek közt ami a nők elnyomását és az LMBTQ embereket illeti.

Kérdéseket kezdtem feltenni a rossz problémájával, Isten hallgatásával és tétlenségével kapcsolatban. Liberálisabb teológiákat kutattam fel, és rájöttem, ezek csak Isten lassú halálát jelentik. Szembe kellett néznem annak nagyon is valóságos lehetőségével, hogy Isten nem létezik.

Vajon az az igazság, hogy Isten jelen van és részt vesz az életünkben, vagy az, hogy a teljes teológiai állítások hálója, amit eddig fölkaroltam, hamis?

Kicsinek éreztem magam az előttem elterülő nagy és rémisztően közömbös tengerhez képest. Majd hálát kezdtem érezni. „Mi az esélye annak, hogy ezen a strandon üljek most, és ezt a kivételesen szépséges tájat nézzem?” - gondoltam. Ismét szíven ütött, hogy mennyire kicsi a létezésem valószínűsége.

Egy kérdést újra meg újra feltettem magamnak, éspedig, hogy van-e értelme az életemnek Isten nélkül. Míg több tucat keresztény hitvédőt hallottam azt állítani, hogy Isten nélkül nem lehet értelmet találni az életben, a saját tapasztalatom más volt. Az élet és a benne levő lehetőségek iránti tiszteletem nőtt, amikor eltávolodtam a hitemtől.

Az ateistákat gyakran vádolják azzal, hogy nihilisták és abszurdisták. Az abszurdizmus egy olyan felfogás, amely szerint az emberiség erőfeszítései arra, hogy önmagától adott értelmet találjon az életben, végső soron hiábavaló. A nihilizmus még tovább megy és ezáltal egy hangulat vagy egy hozzáállás is lesz belőle, a filozófiai kereten túl. A nihilizmus az mondja, semmi sem számít.

„Ha nincs Isten, akkor az ember és a világegyetem kudarcra ítélt. Mint a halálraítélt fogoly, az elkerülhetetlen kivégzésünket várjuk. Nincs Isten és nincs halhatatlanság. És mi ennek a következménye? Az, hogy az élet abszurd. Azt jelenti, hogy az életünknek nincs végső jelentősége, értéke vagy célja.” - írja William Lane Craig, keresztény apologéta.

De az én tapasztalatom az, hogy Isten hiányának elismerése újra segített nekem arra koncentrálni, hogy mennyire csodálatos és hihetetlen az életem. Ezen felismerés miatt jobban tudom értékelni a szépséget, valamint egyfajta közvetlenséget hozott az életembe. Ahogy egyre inkább megértem, hogy ez az egyetlen élet, amim van, egyre motiváltabb vagyok, hogy fontossá tegyem azt.

A lehető legtöbb boldogságot és örömöt szeretném átélni, miközben segítek másoknak is elérni a saját boldogságukat. Az életem értelmét több forrásból merítem, beleértve a szeretetet, családot, barátságokat, szolgálatot, tanulást és így tovább.

A népszerű keresztény teológia ezzel szemben kevésbé értelmessé teszi az életet azáltal, hogy az érték és a cél összes fogalmát egy olyan jövendőbeli paradicsomhoz köti, ami máshol van, mint ahol mi most vagyunk. Ironikus módon, a keresztény neveltetésem arra tanított meg, hogy végső soron ez az élet nem számít, ami arra teszi hajlamossá az embereket, hogy apatikusabbak legyenek a szenvedéssel kapcsolatban és azt gondolják, hogy a dolgok előbb rosszabbra fordulnak, mielőtt Isten hirtelen megold mindent az utolsó napon.

Idén döbbentem rá, hogy a nihilizmus egy betegség, ami a teizmusból született. Egyeseket arra tanítottak, hogy az értelmet ezen a világon kívül keressék, a földi tapasztalatainkon túl. Amikor találkoznak az élet számos abszurditásával, azt gondolják, hogy ez „nem a leírásnak megfelelő” és egy egzisztenciális elkeseredés kerítheti hatalmába őket.

A problémát nem egy olyan Isten kitalálásával kell megoldani, akibe minden reményünket fektethetjük, hanem őszintén szembe kell néznünk az élettel, és szépséget kell teremtenünk az abszurdból.

Egy kozmikus megmentőtől való függés helyett, aki majd megment mindeket, szabadok vagyunk felismerni, hogy mi magunk vagyunk azok, akire vártunk. Ha nem tesszük a világot egy igazságosabb és lakhatóbb helyé, senki nem fogja megtenni ezt helyettünk! Az életünk számít, mert a döntéseinknek hatása van másokra és a gyerekeink jövőjére.

Az életnek nem kell isteni eredetűnek lennie ahhoz, hogy jelentősége legyen. Bárki, aki látott egy lélegzetelállító naplementét, vagy szerelmes lett egy másik emberbe, az tudja, hogy mi hozzuk létre az értéket az élettapasztalatainkból. Úgy építjük ezt fel, mint bármelyik másik társadalmi narratívát.

A hamis elvárásoktól mentesen szabadok vagyunk, hogy célokat teremtsünk, megosszuk a szeretetünket, és élvezzük a világunk végtelen gyönyörűségét. Mi vagyunk a szerencsések. Semmi szükség arra, hogy a félelemé legyen az utolsó szó.

Hozzászólás:

Erre csak azt tudom mondani, hogy mennyivel szerencsésebbek voltak az előző rendszerben ateistaként felnőtt emberek. Az ő agyukból nem kellett kigyomlálni az istennel kapcsolatos és a teológia gondolatokat és az előző rendszer képes volt értelmet adni az emberek életének isten nélkül is.

Emlékszik még erre valaki?

Miért kell először a hülyeségeket megismerni ahhoz, hogy valaki "megvilágosodjon" hogy isten nem létezik (vagy legalább is nem fontos, nem meghatározó) az emberek életében.

/kiemelések tőlem/ 

Forrás: https://ateistavilag.blog.hu/2015/01/20/miert_nincs_szukseged_istenre

Miért van szükséged Istenre?

Fenti blogíró nincs egyedül világnézeti álláspontnak beillő nézeteivel, hanem sokaknak érzését tolmácsolja, melyben megindokolja ateizmusának hátterét és vélt vagy valós nyereségét, amelyet ebből az alapállásból profitál magának. Mindazonáltal érdemes utánanézni a kijelentéseinek, hogy azok mennyiben igazolnak egy nyerő helyzetet, vagy világítanak rá egy alapjaiban vesztes álláspontra. Az általam vastagon szedett gondolataira szeretnék reflektálni, amik lényeges pontoknak tűnnek eszmefuttatásában, és tanulságul szolgálnak bármely szellemi értékkutató számára.

„2014 januárja volt és egy malibui strandon ültem, nézve a végtelennek tűnő Csendes-óceánt, amint egyre apadt és dagadt. Nem sokkal azelőtt fogtam bele személyes projektembe, melynek során egy egész életemen át tartó felvetést, Isten létét kérdőjeleztem meg.”

A strandon ülve figyelte az apály és dagály váltakozását, miután belefogott az Isten létét megkérdőjelező eszmefuttatásába. Ennyi erővel azon is elgondolkodhatott volna, hogy amit lát, az univerzumot részben felépítő anyagmozgás-rendszer felépítő része. Az anyag miért öltött ilyen formát a láthatatlan háttér energiából, az évszakok miért váltakoznak a nap mozgásának megfelelően, az apály és a dagály miért van a holddal mindig azonos fázisban, miért alkotnak ezek egy működőképességre kihegyezett rendszert, miért van részfunkciójuk abban az egészben, amit néhai figyelemre méltó őskáoszra vezetnek vissza a véletlenre kifejezetten önérdekből apellálók?!

Az apály és a dagály mozgása, mint a tüdőé, mely áramoltatja a levegőt ki és be, míg az árapály is számtalan hasznos funkciót tölt be a földön. Erre mondják, mindkettő a történések ködéből lezserül felbukkanó vakszerencse műve. Csakhogy olyan tudós még nem született, aki levezette volna pl. a tüdő lépésenként történő kifejlődését a többi szerv egyidejű kifejlődésével összhangban, de úgy, hogy az a légzéscsere precízen összetett funkcióját minden lépésben teljesítette volna, nem csak miután kifejlődött, de a teljes kifejlődés évmilliói alatt. Elvégre szerintük spontán kifejlődésről van szó.

Mint amikor a kurbli először véletlenül létrejött, azzal már az egész autó is létrejött, de nem csak úgy múzeumi szinten, hanem működőképesen. Az evolúció is erre épül, hogy minden úgy jött létre lépésről lépésre, de már az első lépésnél működőképes volt az adott élőlény, mert ha nem volt az, nem tudott túlélni. Így a kurbli is, ha nem működtet kész autót, akkor önmagában annyit ér, mint a katolikus szenteltvíz a templomban, amibe jó sokan áztatják az ujjukat, és csak a szerencsén múlik, hogy nem terjed általa a koronavírus, de egyéb funkciója nincsen!

Az ateista felfogásban utazónak természetes, hogy a suszter a bal lábára ballábas cipőt tervez, a jobbra meg jobbat, egyébként meg hogy ennél sokkal magasabb rendű funkciók működnek a természetben, magától értetődőnek veszi. De ha a bal lábára jobb lábas cipőt csinálnának neki, fel volna háborodva a suszter kóklerségén. Mert a lábhoz mért cipő tervezést igényel, csak a természet millió összfunkciójából felépülő rendje, no és a láb maga nem. Csak már az elején lássuk, kivel van dolgunk, aki a maga által kreált ateista látókörében utazik, hogy az illető mennyire intelligens, vagy híján van még a józan paraszti észnek is!

„Tizenkilenc évig ugyanis hetednapi adventista lelkész voltam."

Mivel az illető /állítólag/ adventista lelkész volt, nem rontja a mérleget, csak fenntartja, ugyanis az Isten legtöbb ellensége a kereszténységben van! Mert pontosan a teológiát végzett lelkész/papok azok, akiknek van annyi ismeretük, hogy ne laikus módon forgassák ki az Isten Igéjét, a Bibliát, hanem mint akik szavának súlya van az átlagmilliók körében. Akiket pontosan ők idegenítenek el Istentől, holott nekik kellene Hozzá vezetni, mint Jézus is tette: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen;” (1Péter 3:18).

Ezek azonban éppen hogy az istentelenséget terjesztik, mint a pestist, mint akik az őseik, a hamis próféták nyomdokaiban járnak: „Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Íme, én ürmöt adok enniük és mérget adok inniuk, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.” (Jeremiás 23:15)

"Az előző évben lemondtam lelkészi pozíciómról, de most teljesen visszaléptem a hitemtől. Szívszorító döntés volt, de nem láttam más módot arra, hogy békét és világosságot találjak. Óriási teológiai különbségeket találtam a felekezetemben és az evangélikus kereszténységben úgy általában, többek közt ami a nők elnyomását és az LMBTQ embereket illeti.”

Azt mondja, sutba dobta nem csak a lelkészi pozícióját, de a hitbéli meggyőződését is, hogy más mód híján békét és világosságot találjon. Mert felismerte egyházának teológiai ellentmondásait. Amiből számára egyenesen következik, hogy nincs Isten. Mint amikor sok gyűrött képeslap láttán valaki arra a meggyőződésre jut, hogy a fényképen szereplők soha nem is léteztek! [Egyébként meg ha idejében szól bármely ezen a húron pendülő ateista, ne hogy beüsse a fejét, szívesen arrább viszem a falat kifejezetten az ő kedvéért!]

„Kérdéseket kezdtem feltenni a rossz problémájával, Isten hallgatásával és tétlenségével kapcsolatban. Liberálisabb teológiákat kutattam fel, és rájöttem, ezek csak Isten lassú halálát jelentik. Szembe kellett néznem annak nagyon is valóságos lehetőségével, hogy Isten nem létezik.”

Tizenkilenc év után kezdte feltenni a kérdéseket, mint az a nyelvtantanár, aki szerint az ÁBC-nek semmi értelme, mivelhogy nincsen benne a mondatrészeket és a mondatokat elválasztó vessző és a pont. Rájött, hogy ezek az írott kommunikáció lassú halált jelentik. Amiből egyébként világosan leszűrhető, hogy értelmes kommunikáció nem is létezik, csak különböző nemzetekre jellemző gügyögés, meg intelligensnek beállított kajánul zümmögő röffentés.

[A kérdés magát adja, hogy a bölcsőben nyugvó csecsemőt a dajka ringatja, vagy enyhén elhúzódó, önmagát türtőztető szolid földrengés?]

„Vajon az az igazság, hogy Isten jelen van és részt vesz az életünkben, vagy az, hogy a teljes teológiai állítások hálója, amit eddig fölkaroltam, hamis?"

A hamis kereszténység hamis egyházainak hamis teológiája kitermeli a hamis állítások hálóját, amely szükségszerűen jut oda, hogy rákérdezzen az isteni jelenlétre azok életében, akik ezeket a hálókat világméretekben szövögetik. És az rá a válasz, hogy nincsen jelen. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57:15) De itt ez nem áll fönt.

„Kicsinek éreztem magam az előttem elterülő nagy és rémisztően közömbös tengerhez képest. Majd hálát kezdtem érezni. „Mi az esélye annak, hogy ezen a strandon üljek most, és ezt a kivételesen szépséges tájat nézzem?” - gondoltam. Ismét szíven ütött, hogy mennyire kicsi a létezésem valószínűsége.”

Akkor eszébe jutott, hogy milyen kicsi a létezésének a valószínűsége. Gondolom ez fogászati rendelőben aligha jutna eszébe, mikor a gyökér kezeletlen foga jelezné neki a létezés kényszerű valóságát. Ellenben a strandon ülve, a kivételesen szép tájat nézve szemébe ötlött a rémisztően közömbös tenger hullámzásának hatására. Egészséges gondolkozással inkább a létezésének a fantasztikumára kellett volna gondolnia.

Egyrészt, hogy a tájat miért látja szépnek /honnan van a szépérzéke/, másrészt hogyan tudja egyáltalán felfogni az érzékelhető valóságot, amikor a tájban résztvevő összetevők azt nyilvánvalóan nem tudják, legfőképpen hogyan és mitől préselődött ezen látható formába a láthatatlan háttérenergia a mérhetetlen üres tér dominanciáját áttörve. Mert nem a létezés valószínűsége kicsi, hanem a fantasztikuma nagy! Pontosan a deformált ateista látásmód következménye az, hogy lekicsinyli a létezés nagyságának csodáját, s mert tagadja az abszolútumot, rántják le őt a morzsák a létezés legalacsonyabb régióiba, amik őt gúzsba kötik.

„Egy kérdést újra meg újra feltettem magamnak, éspedig, hogy van-e értelme az életemnek Isten nélkül. Míg több tucat keresztény hitvédőt hallottam azt állítani, hogy Isten nélkül nem lehet értelmet találni az életben, a saját tapasztalatom más volt. Az élet és a benne levő lehetőségek iránti tiszteletem nőtt, amikor eltávolodtam a hitemtől.”

Egyetlen hűséges kutyában nem merül fel, hogy van-e értelme az életének a gazdája nélkül, mert ha valamit, ezt az egyet tudja/érzi ösztönösen, hogy nincs! És kiváltképpen ha szeretik. És kicsoda a szeret ősforrása, ha nem Isten, Aki úgy teremtette meg az embert a képességeivel és az anatómiai felépítésével, hogy tudja élvezni az életet?! És tudja érezni a szívében a viszont szeretetet. „Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. … Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” (Ézsaiás 54:6-8, 10) - Szólt Isten jelképes feleségéhez, Izraelhez a szövetséges időkben.

Tisztelni a hitetlenség útján felkínálkozó lehetőségeket, miközben hátat fordítani minden jóság megtestesítőjének a legnagyobb arcátlanság, amit ember elkövethet, de az ateizmust a szívében dajkáló ember megteszi, és még büszke is a hálátlanságára. Aztán meglátjuk, hová fog kilyukadni?!

„Az ateistákat gyakran vádolják azzal, hogy nihilisták és abszurdisták. Az abszurdizmus egy olyan felfogás, amely szerint az emberiség erőfeszítései arra, hogy önmagától adott értelmet találjon az életben, végső soron hiábavaló. A nihilizmus még tovább megy és ezáltal egy hangulat vagy egy hozzáállás is lesz belőle, a filozófiai kereten túl. A nihilizmus az mondja, semmi sem számít.”

Az abszurdizmus az a felfogás, miszerint a nyíratlan birkanyáj földig érő lobonca gátolja a réten való szabad mozgásban, és a jobb legelők felkutatásában. Holott az egy helyben járásnak is meg vannak a maga örömei, kiváltképp nyakig érő sárban és sűrű gazban.

„Ha nincs Isten, akkor az ember és a világegyetem kudarcra ítélt. Mint a halálraítélt fogoly, az elkerülhetetlen kivégzésünket várjuk. Nincs Isten és nincs halhatatlanság. És mi ennek a következménye? Az, hogy az élet abszurd. Azt jelenti, hogy az életünknek nincs végső jelentősége, értéke vagy célja.” - írja William Lane Craig, keresztény apologéta.

Francis Schaeffer sok évvel ezelőtt rámutatott: "Ha tökéletesek leszünk, akkor visszatérhetünk ebbe a /kezdeti paradicsomi/ állapotba, de ha az idő, a véletlen és a föld porának (!) eredménye vagyunk, akkor soha nem fog megtörténni." Más szavakkal: a teremtés reményt, míg az evolúció a célba érkezés reménytelenségét biztosítja.

„De az én tapasztalatom az, hogy Isten hiányának elismerése újra segített nekem arra koncentrálni, hogy mennyire csodálatos és hihetetlen az életem. Ezen felismerés miatt jobban tudom értékelni a szépséget, valamint egyfajta közvetlenséget hozott az életembe. Ahogy egyre inkább megértem, hogy ez az egyetlen élet, amim van, egyre motiváltabb vagyok, hogy fontossá tegyem azt.”

Ezzel szemben a létezés alkalmiságával való szembetalálkozás felerősíti az egyén életének csodálatos hihetetlenségét, vagy hihetetlen csodálatosságát, vagy nem mindegy?! Ebből kifolyólag a lét semmiségének a tudata felerősíti a létezés szépségét, hogy azt értelemmel töltsük meg, ámbár végső soron az teljesen értelmetlen, céltalan, semmiféle jelentőséggel nem bír az egyénre nézve. Mekkora hihetetlen motiváció ez, hogy kihasználjuk a hátralévő pillatatokat, miután az örökkévalóságot száműztük a lehetséges lehetőségek közül.

Na innentől kezdve az ateizmus saját rózsaszín ködének ábrándpaplanába burkolózik, állítván:

„A lehető legtöbb boldogságot és örömöt szeretném átélni, miközben segítek másoknak is elérni a saját boldogságukat."

Ja, csakhogy anno a szocializmus vagy kommunizmus is azért bukott meg, mert a szépeszméket halálra ítélte a bukott természetű ember önzősége, gyarlósága, kapzsisága. Talán már ideje volna kijózanodnia, amikor mások boldogságának elősegítéséről beszél.

Egyébként meg az ateista felfogásból eleve fakad a boldogság átélése és mások boldogságának elősegítése? Nem inkább az az általános felismerés fakad, hogy mivel úgy is rövid az élet, azután meg jön a teljes és végső elmúlás, használjuk ki jól a hátralévő időt?! Ami pontosan az anyagi javak és egyéb élvezetek minél nagyobb begyűjtésére szolgál, nem pedig az önzetlen cselekedetek gyakorlására?!

„Az életem értelmét több forrásból merítem, beleértve a szeretetet, családot, barátságokat, szolgálatot, tanulást és így tovább.”

Fogadjuk el, hogy ez így van az ateizmus berkein belül, és nem csak egy kivetített eszményképről való hitvallást olvashatunk a részéről. A kérdés mégis önként adódik, miért kell ehhez ateistának lennie, hogy ezen elv szerint éljen???

„A népszerű keresztény teológia ezzel szemben kevésbé értelmessé teszi az életet azáltal, hogy az érték és a cél összes fogalmát egy olyan jövendőbeli paradicsomhoz köti, ami máshol van, mint ahol mi most vagyunk.”

Ebben a felfogásban abszolút téved, mivel a keresztény érték és a cél már most értelmet ad az életnek, mivel hasznos elfoglaltságban telik. „Ti vagytok a föld sója!” (Máté 5:13) Éppen hogy nem abban, használjuk ki az időt és a lehetőségeket az egyéni érvényesülésre és gyarapodásra, amely felfogás abszolút tetten érhető az ateista világban. Ahol a pénzvilág kapitalista felfogású főszereplői mindent a profitnövelés érdekében működtetnek, egészen pontosan a saját profitjuk növelésére. Vagy nem éppen azért dolgoztatnak hátrányos helyzetben lévőket elmaradott országokban fillérekért, hogy aztán hatalmas nyereséget kaszáljanak be maguknak?!

Az ateizmus az érték és a cél összes fogalmát a jelenhez köti, mondván, egyszer élünk, használjuk ki jól, amiből fakad a kapzsi életszemlélet, kihasználni akit csak lehet és kizsigerelni a földet, a tengerek élővilágát, bármit, amihez hozzáférünk. Eközben meg dívik a szemetelés, a pazarlás, a dőzsölés, a különleges élmények keresése, kábítószer, homoszexualitás, szerencsejátékok, lottóőrület, akció/horror filmek és a különleges élvezetek hajszolása – fehérgalléros bűnözés, korrupció, EU-s pénzek lenyúlása, haveri körök anyagi előnyökhöz juttatása. És mindezeknek a tömegek némán statisztálnak, mert ebben ők is érdekeltek, a maguk kis osztályon aluli szintjén, vagy mert fillérekért/anyagi előnyökért meg vannak véve!

Na és mire kell a szabadság, amire vágyik a szekuláris szellemben felnövekvő intellektuális társadalom szórakozni vágyó fiatalsága: „csajok, buli, prostik, verdák és természetesen Szeretet és Világbéke, ahogy első lemezük címe is mondja.” /Eagles Of Death Metal – forrás/ Meg ez: „Új klipjében szinte meztelenre vetkőzött Singh Viki... Intim fotót posztolt az ágyból Pikali Gerda és Rékasi Károly” /ORIGO, 2020.03.20., LIFE.HU, 2020.03.20./ No de az ateista tömegzüllesztő posztolás előrevetíti a pusztulást – csak még nem tudják, ill. nem akarnak tudomást venni róla!

„Ironikus módon, a keresztény neveltetésem arra tanított meg, hogy végső soron ez az élet nem számít, ami arra teszi hajlamossá az embereket, hogy apatikusabbak legyenek a szenvedéssel kapcsolatban és azt gondolják, hogy a dolgok előbb rosszabbra fordulnak, mielőtt Isten hirtelen megold mindent az utolsó napon.” 

A keresztény neveltetésére fogja a saját ostoba, rövidlátó személetét, mely szerint az Istentől való eltávolodás növeli az empátiát az emberi szenvedéssel kapcsolatban. Pontosan az ellenkezője igaz, a valóban keresztény ismeri és gyakorolja az irgalmas szamaritánus lelkületét, az ateistát meg nem érdekli, hogy kitermeli maga körül a passzív dohányosokat, vagy hogy az életmódjához tartozik alanyi jogon a csikket földre dobni, a villamos és buszmegállókba, vagy a vasúti sínek közé. Aztán ne hogy szóvá merjed tenni, mert mi közöd hozzá?!

Ami meg az Isten megoldását illeti, való igaz, ő megpróbálja a gondolkodás megváltoztatására bírni az embereket, hosszan tartó türelmet gyakorol, aztán kiszedi a gazt a kultúrnövények közül, mint a jó kertész. Vagy az nem ugyanazt csinálja?!

„Idén döbbentem rá, hogy a nihilizmus egy betegség, ami a teizmusból született. Egyeseket arra tanítottak, hogy az értelmet ezen a világon kívül keressék, a földi tapasztalatainkon túl. Amikor találkoznak az élet számos abszurditásával, azt gondolják, hogy ez „nem a leírásnak megfelelő” és egy egzisztenciális elkeseredés kerítheti hatalmába őket.”

A nihilizmus pontosan az ateizmusból születik, annyi értelme van az értelmetlenül és cél nélkül létrejött életnek, amennyit magadnak kiszedsz belőle, de igyekezzél, mert elhalásszák előled. A feleségedet, az állásodat, a pozíciódat. És ha netán futtatod magad mint képviselő, nyilván hogy az első lépés a juttatások megemelése, a zsír lehalászása. Mindezek közben persze annak hangoztatása, hogy mi érted vagyunk, nekünk Vakfalva az első. Mert vajon a demokrácia nem arról szól, hogy: „Számunkra te vagy az első, nekünk meg csak a milliós végkielégítések jutnak?!” És ez van prolongálva évtizedek óta.

„A problémát nem egy olyan Isten kitalálásával kell megoldani, akibe minden reményünket fektethetjük, hanem őszintén szembe kell néznünk az élettel, és szépséget kell teremtenünk az abszurdból.”

Dilettáns ateista szöveg, köszönő viszonyban nincs a tényleges valósággal. A szépség abban van, hogy előkelő városnegyedekbe fillérekért laknak a haveri kör tagjai, meg övék a milliós jövedelmeket hozó projektek. Szépséget teremteni az abszurdból? Anno a kommunizmus szószólói is ezt fújták a párttitkártól kezdve a munkás-paraszt vezetőkig, aztán tényleg megfújták amit lehetett. Jó példájuk ragadós, a pénzeszsákjuk dagadós, mert ez az életük igazi értelme!

„Egy kozmikus megmentőtől való függés helyett, aki majd megment mindeket, szabadok vagyunk felismerni, hogy mi magunk vagyunk azok, akire vártunk. Ha nem tesszük a világot egy igazságosabb és lakhatóbb helyé, senki nem fogja megtenni ezt helyettünk! Az életünk számít, mert a döntéseinknek hatása van másokra és a gyerekeink jövőjére.”

Pontosan az ellenkezője igaz! Egy falfirkán a következő volt olvasható: „Mi vagyunk azok, akiktől a szüleink féltettek minket!” Pontosan afelé halad a világ, hogy igazságosabb és lakhatóbb hellyé tegyék – nem? Azért van a végítélet óráján csak két perc hátra – nem? De! És pufogtatja a frázisokat a döntések hatásairól, mintha nem tudná, hogy nem csak hajszőkítés létezik, és nem csak a fodrászatban... És nem csak a birkózók ismerik a tust, hanem a lopótökcsőszök is az eltussolást. Akiknek nem remeg a bajsza eltussolás közben.

„Az életnek nem kell isteni eredetűnek lennie ahhoz, hogy jelentősége legyen.”

A piacra vitt mütyürke vadalmának is van annyi élvezeti értéke, mint a kinemesítettnek, csak a böszme vevő még erre nem jött rá.

„Bárki, aki látott egy lélegzetelállító naplementét, vagy szerelmes lett egy másik emberbe, az tudja, hogy mi hozzuk létre az értéket az élettapasztalatainkból. Úgy építjük ezt fel, mint bármelyik másik társadalmi narratívát.”

Aztán milyen értéket hoz létre az, aki szórakozásból egy bokor mögé bújva gerincen lövi az őzet, a szarvast távcsöves puskával? Meg az afrikai vadat, hogy a fényképen pöffeszkedhessen, hogy lelőtte, ami magától kifejlődött, hogy ő a barbár a kivégzésével szórakozhasson. Aztán ha nem jól találja el, legfeljebb rángatózik vagy fél órát. Ámbár az nem látszik a képen, hanem csak a teljesítmény maga!

"A hamis elvárásoktól mentesen szabadok vagyunk, hogy célokat teremtsünk, megosszuk a szeretetünket, és élvezzük a világunk végtelen gyönyörűségét. Mi vagyunk a szerencsések. Semmi szükség arra, hogy a félelemé legyen az utolsó szó."

Az ateizmus ugyanolyan fantáziadús szöveget ereget, mint minden eddigi izmus vezetői, akik vizet prédikáltak és bort ittak. Megteremtették maguknak a jólétet, arany vc-ülőkön trónoltak, és humanista emberszeretetről papoltak. Persze a hamis vallás vezetőit se kell félteni, azok is ugyanezt csinálták. Azért is utálták Jézust és adták halálra. De fordul a történelem kockája, ahogy a költő mondja: 

"Maradnak igazak és jók,

a tiszták és békességesek,

erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint,

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia,

s ki mint vetett, azonképpen arat,

mert elfut a víz, és csak a kő marad,

de a kő marad."

/Wass Albert: ÜZENET HAZA/  











[Na és a világ Norton-igazgatóinak vajon mi lesz a sorsuk, amikor
eljön értük Krisztus az angyalkatonáival?!  


-„Ez az ürge volt a leggennyesebb álszentfazék, akit valaha magas
beosztásban láttam. Az istenek malmairól már szóltam, amik Sam
Norton idejében is őröltek, méghozzá „tisztességgel”,
csakhogy ez az igen tisztelt úr hozzáadta a maga arculatát is.”
/A remény Rabjai – Stephen King/] 

A szekuláris ateista utópia egyéb frázis-kijelentései:


"A szekularizmus abban hisz, hogy ebben a világban kell magunknak
otthont teremtenünk. Az egyéni erőfeszítésre, az energiára, az
értelemre, a megfigyelésre és a tapasztalatokra bízza magát, nem
pedig az ismeretlenre és a természetfelettire. Amit kíván, az a
halál előtti boldog élet. 

Nem hisz abban, hogy imádkozz és megadatik, csak abban, hogy dolgozz
érte, és kiérdemled. A munkát tekinti istentiszteletnek, a
fáradozást imádságnak, és a bölcsességet az emberiség
megmentőjének. 

Abban, hogy: gondoskodj magadról, hogy másoknak hasznára lehess;
ékesítsék életedet ékkövek, amiket úgy hívunk jótettek; és
világítsa be az utadat a fény, melynek neve barátság és
szeretet. "


A szekuláris megvilágosodás irányáról napjaink közelképe
szerint:

„Az egész világ a vesztébe rohan – Miben rejlik a legnagyobb
veszély, amely világunkra akár visszafordíthatatlan hatással
lehet? A mai világban az érték fogalma megváltozott, egyedül a
pénz számít. Ez nagyon veszélyes, hiszen az egész világ a
vesztébe rohan ezzel a szemlélettel. Olyan spirálba indultunk el,
amiben a jelszó az önmegvalósítás, a versenyszellem, és olyan
gondolatok, amelyek a reklámokból is visszaköszönnek, mint pl.
légy mohó, vagy fogyassz többet! Ma a világot multinacionális
cégek irányítják. Ebben a csoportban pedig nincs egyéni
felelősség, többségi, titkos szavazás van, és csak olyan
döntést hoznak, amely ennek a csoportnak a profitnövekedését
szolgálja. Kiszámolták azt, hogy ha a mai viszonyokkal,
termeléssel számolva gazdálkodnánk itt a Földön, akkor nem
lenne éhezés és nyomor, mindenkinek tisztességes megélhetése
lenne.” (Dr. Vida Gábor akadémikus professzor nyilatkozata 2006. 08.30.
Helyi Téma) 


„A pénz hatalma a hétköznapokban. Manapság a pénzről szól a
világ, és arról, kinek mije van. Sajnos egyre inkább arról
ítéljük meg egymást, kinek milyen kocsija van, melyik lakóparkban
lakik, milyen telefonja van, hol volt nyaralni. Vannak, akiknek a
zsebpénzük a havi fizetésük. Örömmel olvashattuk a leggazdagabb
magyarok listáját az interneten, akik közül többen
százmilliárdokkal rendelkeznek. A kisemberek számára ez
felfoghatatlan akkor, amikor bizony gond egy új cipőt megvenni,
amikor nem tudjuk kifizetni a rezsit, amikor fagyoskodunk a lakásban,
amikor csak csurog a nyálunk a drága ételek láttán. Ha
belegondolunk, hány éhező gyermekszájat lehetne betömni ebből a
pénzből, hány utcára került embert lehetne megtámogatni, hogy
talpra álljon, hány beteg embert lehetne kihozni a kórházból, de
nem. Kettőt tehetünk, gratulálunk a pénzt felhalmozóknak és
közben irigykedünk. Lehet, hogy rajtunk pár százezer forint is
segítene, de az elosztás nem így működik. Ahol 3 millió
nyomorgó van, és viszonylag sok a milliárdos, ott valami nagyon
nagy baj van.” /Metropol, 2015. nov. 12. OLVASÓI LEVELEK/ 


„Az igazság az, hogy a modern orvoslást összességében nem a tudomány
irányítja, hanem a profit. A tudományt a gyógyszeripar óriása
mindenek előtt arra használja, hogy termékeit minden elképzelhető
módon ránk erőltesse. Folyamatosan végeznek hatásosság és
biztonság tekintetében hamis eredményeket kihozó
látszatvizsgálatokat. És ez a gyakorlat nem változik. Ahányszor
egy új gyógyszer piacra kerül egy igen költséges és hatásos,
minden lehetséges legális médiára kiterjedő (és ez az USA-ban
mindent jelent) marketingkampány kíséretében, egyik napról a
másikra alakult álcivil szervezetek és betegek önszerveződő
csoportjai csatlakoznak az új termék elfogadtatásának és
elterjesztésének ügyéhez, az orvosok pedig szinte azonnal síkra
szállnak, termékmintákat és vényeket osztogatva jóformán
minden jelentkezőnek. 


Aztán egy idő után elkezdenek napvilágot látni a gyógyszer káros
hatásairól szóló hírek. Ezeket azonban kezdetben "véletlen
egybeeséseknek" titulálják. A gyógyszeripar kiáll terméke
mögött, és anyagi lehetőségeivel is visszaélve minden
elképzelhető eszközt bevet annak érdekében, hogy a mérget minél
tovább a piacon tartsa. Az orvosok a bizonyítékokon alapuló
orvoslás mantráját szajkózva kitartanak amellett, hogy a szer
alkalmazásának alacsony a kockázata, teljesen figyelmen kívül
hagyva azt a tényt, hogy a gyógyszeripar gyakran elferdíti a
valóságot olyan eszközök segítségével, mint pl. a saját maga
által finanszírozott kutatások eredményeinek meghamisítása, az
eredmények egy részének elhallgatása, a statisztikák eltorzítása
és saját sajtókiadványaiban megalapozatlan kijelentések tétele. 


Mindez nem téríti jobb belátásra az orvosokat, akik továbbra is a
bizonyítékokon alapuló orvoslás álságos dicshimnusza mögé
bújva folytatják az ártalmas gyógyszer felírását betegeiknek.
Még az sincsen rájuk hatással, hogy pácienseik a gyógyszer káros
hatásairól és a kezelendő problémával szembeni
hatástalanságáról számolnak be nekik. És ha ez még nem volna
elég: figyelmen kívül hagyják a gyógyszer kockázatairól szóló
kutatási eredményeket is. K. Srinath Reddy és Ambuj Roy, a PLoS
munkatársai így vélekednek erről: "A gyakorló orvosoknak
kötelességük az általuk gyakran felírt gyógyszerekre vonatkozó
tudásukat folyamatosan frissíteni." Az orvosok azonban nem
törődnek a fenti problémákkal.” /Stevenson,
H: A vény nélkül kapható fájdalom- és lázcsillapítók
gyilkolnak, csak a hatóságok és az orvosok nem vesznek erről
tudomást/ Forrás:  https://www.tenyek-tevhitek.hu/a_veny_nelkul_kaphato _fajdalom_
es_lazcsillapitok _gyilkolnak_csak_a_hatosagok _es_az_orvosok_nem_vesznek_errol_tudomast.htm 


És ha valakit érdekel, mit mondott Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a pénzek útjáról a világban, hallgassa meg a stockholmi előadását - vagy meglepődik, vagy nem. Pedig illendő volna! 


És végül egy  nem véka alá rejtett, őszinte analízis:

"Burjánzó kór vagyunk a föld orcáján, csak a sírban múlik el hitványságunk." /Szinuhe film/ 





"De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben
igazság lakozik." (2Péter 3:13)









Krisztus halálának Emléknapján