motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2017. május 9., kedd

Kihez imádkozzunk?

Kihez imádkozzunk, 
az Atyához, a Fiúhoz, a szent szellemhez vagy mindháromhoz, a kereszténység Szentháromság-Istenéhez?


kép forrása:
https://pixabay.com/hu/im%C3%A1dkoz%C3%B3-n%C5%91 
-ima-hit-vall%C3%A1si-1932952/

Egyáltalán hogy merülhet fel ez a kérdés, amikor tényleg csak a szellemileg leépültek nem képesek megérteni Jézusnak szinte a legkönnyebben megérthető kijelentését az imával kapcsolatban:

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9).

Nyilván erre az a válaszuk, hogy Jézus tanítása nem zárja ki, hogy hozzá, a szellemhez, a szentháromsághoz, vagy netán Máriához /vagy katolikus szentekhez/ imádkozzunk.

Nos, olvassuk el 1Timótheus 3:12-őt: „ A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.”

Fenti értelmezésben ez nem zárja ki, hogy a diakónusok nők is lehetnek! Észrevesszük a szellemi leépülés feltűnő jeleit?

Ha nem, talán ez segít: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jakab 1:22) A kereszténységben honos fenti /önmegcsaló/ értelmezés nem zárja ki, hogy csak hallgatói legyünk az igének, megtartói nem! Minthogy az sincs kizárva, hogy olyan személyekhez imádkozzunk, amelyekhez Jézus nem tanított, hogy imádkozzunk.

Egészen általános iskolai alsó tagozaton szinten kifejezve, ha pl. az az utasítás, hogy menjünk balra, az nem zárja ki, hogy jobbra menjünk. Ha szereted az ilyen hamis értelmezéseket, amilyenek a kereszténység alaptanításaihoz tartoznak, és a kereszténység hamis egyházaihoz tartozol, akkor jó helyen vagy, és ne változtassál! (vö. Jel 22:11)

De nézzünk egy kicsit jobban utána, hogy mit és hogyan forgat ki a kereszténység filozófusgárdája, hogy a maga álláspontját igazolni próbálja.

A háromság filozófiája

A háromsághit szándékosan kihagyja a táblázataiból azokat a kritériumokat, amelyek csak a mindenható Istenre, Jehovára, az Atyára vonatkoznak, és azokkal operál, amelyekben hasonlóságokat vél felfedezni és ezeket a hasonlóságokat megpróbálja úgy tálalni, mintha Atya és Fia egyugyanazon Istenek volnának, ugyanazon hatalommal, jogkörrel és cselekvői szabadsággal.

Ennek érdekében a következő vélt hasonlóságot az imameghallgatásban véli felfedezni. A felvezető mondat így hangzik:
„Meghallgatja és megválaszolja azok imádságát, akik hozzá kiáltanak”. Először az Atyára hoz fel idézeteket, ami egyértelmű és magától értetődő. (Zsoltárok 86:5-8; Ézsaiás 55:6-7; Jeremiás 33:3; Jóel 3:5, [Károlinál 2:32])

Most ugyanezt állítja Jézus Krisztusról is: „Meghallgatja és megválaszolja azok imádságát, akik hozzá kiáltanak”. Ezt alátámasztandó a következő idézeteket hozza: „Ján 14:14, Róm 10:12-13; 1Kor 1:2; 2Kor 12:8-9.”

Sajnálatos módon ki kell jelenteni, hogy ezeknek az idézeteknek semmi közük nincsen az imameghallgatáshoz, mint azt mindjárt látni is fogjuk. Mindazonáltal az imával kapcsolatban már az elején le kell szögezni, hogy Isten az imameghallgató, és senki más:

Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. … Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,” (Zsoltárok 65:2-3; 10:17, MBT. ford.)

De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mikeás 7:7)

Maga Jézus Krisztus példát mutatott minden kereszténynek, amikor Istenhez imádkozott, és azt tanította, hogy az imádságot az Atya felé intézzük:

És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.” (Lukács 6:12)

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9).

A római századossal kapcsolatban olvashatjuk:

Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. … Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” (Apcsel 10:2-4)

Pál apostol sem tévesztette el az imádság célszemélyét:

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,” (Filemon 1:4)

Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez,” (Róma 15:30, katolikus ford.)

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Filippi 4:6)

Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;” (1Thesszalonika 1:2).

A Jelenések könyvében sincs más útja az imának:

És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.” (Jelenések 8:4)

A Gyülekezet sem imádkozott Krisztushoz, hanem az Istenhez:

Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.” (ApCsel 12:5)

Ezek után több mint erőltetett dolog Jézusról azt állítani:Meghallgatja és megválaszolja azok imádságát, akik hozzá kiáltanak”. Erre idézi János 14:14-et.

Csakhogy a Krisztustól való kérés ugyanúgy nem jelenti az ő imádatát, vagy hogy ezért ő lenne az Isten (vö. János 14:14: ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (MBT. ford.), - hiszen ha ez így lenne, akkor a Zebedeusék, és mindenki, aki kért Jézustól valamit, kérés gyanánt (imádkozás által) imádatot mutatott volna be neki, ami viszont természetesen nem igaz. (vö. Máté 20:20; 8:34, stb.) [Egy kérés lehet éppenséggel az ima része (vö. Máté 21:22; Márk 11:24; 1János 5:14-15), de nem feltétlenül kell annak lennie. (vö. János 4:9-10)]

Idézi Róma 10:12-13-at:

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”

Fenti idézet a Jóel könyvéből származik (2:32), és nincs rá indok, hogy ne Jehovára, at Atyára vonatkozzon, ha már egyszer amúgy is Feléje intézték. Idézi még 1Korinthus 1:2; 2Korinthus 12,8-9-at:

Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: … Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”

Vajon Krisztus nevének segítségül hívása (a gyülekezet és Pál apostol részéről) az őhozzá való imádságot jelentené? Korántsem! Nézzük meg, hogy az I. századi pünkösdkor szent szellemtől felkent keresztény gyülekezet kihez imádkozott, és hogyan hívta segítségül Krisztus nevét?

Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. … Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.”(ApCsel 4:24, 29-30)

Egyértelmű, hogy az Istenhez, mint Úrhoz imádkoztak, akárcsak Jelenések 6:10-ben:

És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?”

Káldi fordítás lábjegyzete így kommentálja ezt az igehelyet:

Megjegyzendő: hogy a vértanúk nem önmagokért kérték az isteni bosszút, hanem, hogy az Isten igazsága megdicsőíttessék, hogy az Istent féljék és megtérjenek. Ez, úgymond sz. Ágoston, a vértanúk igazságos és könyörületteljes bosszúja, kérni az Istent, hogy a bűn országa, mely őket üldözte, szűnjék meg.

Lukács 18:7 is Istent hozza fel a bosszú kapcsán: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?”

Tehát az Úr, az az Istent jelenti, és nem Krisztust. Ami pedig Krisztus nevének a segítségül hívását jelenti, semmi sem támasztja alá, hogy ez a hozzá történő imádkozásban valósult volna meg. Hanem a reá való hivatkozásban. Ugyanis a Mózesi törvény alatt Jehovához közbenjáró nélkül lehetett imádkozni, de Krisztus főpapságával új korszak kezdődött, ő lett a közbenjáró,akinek a nevében lehetett Istenhez, az Atyához közeledni:

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. (János 14:6)

Jézus nevében imádkozni az Istenhez, ez jelenti a Jézus nevének a segítségül hívását, és az ősgyülekezet is ezt csinálta, amikor Jézusra hivatkozott: „hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.” (ApCsel 4:30)

Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. … És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Efézus 5:20; Kolossé 3:17)

Pál maga így hívta segítségül Krisztus nevét:

Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.” (ApCsel 16:18)

Pál apostol soha nem imádkozott Jézus Krisztushoz, hanem imádságait mindig Istenhez intézte:

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.” (ApCsel 16:25)

Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;
Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;” (Efézus 1:16-17)

Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal, Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;” (2Timótheus 1:3-4).

Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;” (1Thesszalonika 1:2)

Ami pedig az Úrhoz való imádságát illeti:”Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Korinthus 12:8-9) Nos ehhez a bibliavershez MBT. fordítás idézi Máté 26:39, kk: „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

Nyilván mindketten, Jézus is és Pál is Istenhez könyörögtek imádságukban. Mindazonáltal az itt használt görög kifejezés parekalesza (WHNU) egyszerűen odahívást, bátorítást, buzdítást, kérést, könyörgést, segítségül hívást, megvigasztalást jelent, és soha nem jelent imádkozást.

Ha az összes igehelyet megnézi valaki /és ki az aki megnézte a kereszténységben – senki!/ , ahol a görög szövegben (WHNU) ez a szó szerepel, láthatja, hogy sehol nincsen szó imádkozásról, hanem legtöbbször intésről, kérésről. Vajon ha Pál apostol kérése ima lett volna, akkor mit mondjunk Isten kéréséről: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne (parakalúntosz, WHNU) általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Korinthus 5:20) Vajon Isten kérése imádkozás lenne az emberekhez az apostolok által? Semmiesetre sem! Pál kérése szintúgy nem volt imádság, hanem egyszerű kérés.

1Timótheus 2:1-2 segít jobban megérteni a dolgot. Itt ezt olvashatjuk:

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Vajon ebben a mondatban hol szerepel a fenti görög szó? A könyörgésnél, az imádságnál, az esedezésnél vagy a hálaadásnál? Nem, hanem a kérésnél, ami nyilvánvalóan nem jelent imát.

Fenti mondatban részleteiben ezt olvashatjuk:

Arra kérlek (parakaló, WHNU) mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket (deészeisz,WHNU), imádságokat (proszeukhasz,WHNU), esedezéseket (enteuxeisz, WHNU) és hálaadásokat (eukharisztiasz, WHNU) minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Nos Pál amikor az Urat kérte, akkor a parekalesza (WHNU) szót használta, mint fenti versben a (parakaló-t, WHNU)amely egyértelműen kérést jelent és nem imát! Kérni pedig ima nélkül is lehet, Jézustól is kértek (parekalún, WHNU) sok mindent, még a démonok is kérték Jézust, hogy mehessenek a disznónyájba, és ez a kérés nem volt egy hozzá intézett ima. (vö. Máté 8:31)

Következik János 10:28-30:

Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.”

Vagyis itt is az van, hogy az Atyának köszönhető, hogy az üdvözülteket senki ki nem ragadhatja Krisztus kezéből, s bár ők ketten egyek (görögül hen), de ez vonatkozik a hívőkre is, és Pálra meg Apollósra is, tehát nem azonosságot jelent, hanem egyazon elkötelezettséget, összetartozást közös gondolkodást és cselekvést. (vö. János 17:21; 1Korinthus 3:8)

Végezetül Istent imádja minden angyal, ez evidens, de Jézusnak a Zsidól 1:6-ban található proszkünészatószan (WHNU) szóhódolni-féle értelmezése helytálló itt (vö. Jelenések 3:9), mivel bizonyítást nyert, hogy nem Jézus a Legfenségesebb Isten, hiszen abból csak egy van, és az egyedül igaz Istenen (vö. János 17:3) kívül imádat másnak nem jár, a Fiúnak sem.

István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban. (vö. Csel 7:59; 25:11-12,21; 26:32; 28:19)

És ezzel természetes összhangban az angyalok nyilván nem imádták Krisztust (vö. Zsidók 1:6), hanem hódoltak neki, mivelhogy ha Isten az angyalokat Jézus imádatára buzdítja, az angyalok meg nem Jézus imádatára buzdítanak, hanem Isten imádására (vö. Jel 19:10; 22:9), akkor az angyalok mást mondanak mint Isten, és akkor jókora ellentmondás lenne a Bibliában.

És hogy Jézus - ezzel ellentétben - nem igazította helyre az eléje boruló (proszkűneó) apostolokat, ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy az apostolok Jézus személyét nem értékelték túl az indítékaikban, nem gondolták, hogy benne magát az Istent tisztelhetik, akit nekik imádniuk indokolt. Ők tudták, hogy nem az Isten megtestesülése előtt borulnak le imádatra, hanem az Isten Fia előtt hódolatra, akit tisztelnek és szeretnek és nagyra értékelnek.

A szent füstölőszer, mint az imádat képe (vö. 2Móz 30:34-38) Isten elé megy jó illatú tömjénfüstként, a szentek imádságait tartalmazva. Ahogyan az Isten a fogadója a szentek imájának (vö. Jel 5:8; 8:3-4), ugyanígy van ez az imádattal is! (vö. Máté 4:10) A Báránynak dicsének szól csupán (vö. Jel 5:9; lásd: 1Sám 18:7), és áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom, de az imádat mégis egyedül az Istené! (A Jelenések könyvében nyomon követhető, hogy a Fiút soha senki nem imádja [vö. 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4])

Az igaz imádat tehát a Jézus Krisztus általi Atyaimádatban valósul meg, minden más imádat, amely nem ezt a módot követi, az szükségszerűen  bálványimádás  (idegen tűz füstölögtetése az oltáron, - vö. 3Móz 10:1-2), mivelhogy eltéveszti az imádat célszemélyét, a Legfelségesebb Istent.

Forrás:

http://darwinkaprazata.blogspot.hu/2012/12/mi-szentharomsag-5-resz-harmat-kiado.html

A Kecskeméti Református Egyházközség válasza ugyanebben a kérdésben

5. kérdés: KIHEZ IMÁDKOZUNK?

Miért van az, hogy van aki Istentől kér mindent Jézus nevében, van aki egy imádságon belül Istent mint mennyei édesatyát szólítja meg, Jézust Úrnak nevezi, van aki csak azt mondja, hogy uram. Egy Isten van, három személyben, de most tulajdonképpen kihez kell imádkoznunk? Istentől kérünk anyagi dolgokat, Jézustól azt, hogy mit kell cselekedni? Milyen a helyes imádság?

A lelkész válasza:

A helyes imádság? Első renden azt kell erre mondanom, hogy szívből jövő, őszinte és reménykedő. De hogy a konkrét problémára válaszoljak: a református hitvallások szerint (legyen az Apostoli Hitvallás, ami ugye egyetemesen keresztény, vagy éppen a speciálisan református Heidelbergi Káté vagy Második Helvét Hitvallás, esetleg más) a mi Istenünk Atya, Fiú, Szentlélek. Egy lényeg, három személy. Persze a szavakon lehet lovagolni, de én most nem tenném, úgysem tudnám közelebb vinni ennél a kijelentésnél a Szentháromság titkához, mivel én sem vagyok értelmileg közelebb hozzá. Tehát amikor imádkozik és Istent szólítja meg, tulajdonképpen mindhármat megszólítja, s mégis csak egyet. Sajnos a szóhasználatunkban megkövesedett (sokszor magamat is ezen a gondolkodáson kapom), hogy Isten egyenlő az Atyával, ami helyes megfogalmazás, de az Isten egyenlő a Fiúval és a Szentlélekkel is. Épp ezen oknál fogva tapasztalatom szerint az Atya az Isten az emberek többségének fejében, míg a Fiú egy kicsit misztikus, de semmiképp sem csak ember, a Szentlélek viszont mintha ki is maradna a köztudatból, mert az olyan gyanúsan szektás... S miért mondom ezt el mind? Mert segít megvilágítani az imádságokban előforduló anomáliákat. Valóban van olyan, hogy valaki Jézust szólítja meg imádsága elején, s egyszer csak azt mondja: "köszönjük, hogy fiaiddá fogadtál minket". Tudtommal én nem Jézus fogadott fia vagyok, hanem az Atyáé. Viszont esetenként az imádkozó nem emlékszik, kit is szólított meg imádsága elején, s akkor jönnek elő ilyen hibák. Aki istentiszteletet tart, bibliaórát tart, annak gyakran muszáj imádkoznia akkor is, ha éppen nem érzi magát alkalmasnak, késznek rá. S bizony, rutinból is lehet imádkozni, ha éppen kell (szomorú vagy sem, ez a valóság). Ilyenkor a megszólítás elvész, nincs is igazán funkciója, nem szeretne az imádkozó kifejezni vele semmi mást, csak hogy elkezdte az imádságot. Ez persze elég kellemetlen, de meg tudom érteni. Pedig a megszólítás nagyon fontos, mert bennem is tudatosítja, kivel is beszélek, mikor imádkozom. Szokták a Szentháromság személyeit funkciókkal is ellátni: Atya - teremtő, gondoskodó; Fiú - megváltó, szabadító, közbenjáró; Szentlélek - megszentelő, közösséget teremtő. Ezeknek megfelelően is lehet imádkozni, pl. gondviselést az Atyától, szabadítást a Fiútól, megszentelést a Szentlélektől kérni, de lehet Isten neve alatt is kérni ezeket a Szentháromság alapján. Szóval a kérdés nem egyszerű, de talán nem is lehetetlen megoldani. Nyugodtan meg lehet szólítani bármelyiket, a tudatosság az ember szempontjából fontos elsősorban. Arról már nem is szólnék, hogy az egyes és a többes szám is szokott váltakozni imádságok alatt (Uram/Urunk).


2017. május 3., szerda

Evolúciós kérdezz-felelek – 2. rész

Evolúciós kérdezz-felelek – 2. rész

Összeállította: Dulai Alfréd

Természet Világa,134. évfolyam, 2. szám, 2003. február

kép forrása: https://pixabay.com/hu/evolution-emberi-gyalogos-24560/
Természet Világa: 7. Az evolúció nem tudja megmagyarázni, hogyan jelent meg az élet először a Földön

[Megjegyzés: Már ott tartunk, hogy nem is akarja megmagyarázni, mondván, nem tartozik a hatáskörébe. Mintha kémiai evolúció nem is létezne. Azt megelőzően meg kozmikus evolúció. Hanem csak az tartozik az evolúció közjogi méltóságának hatáskörébe, amire van olyan előre gyártott elmélet, amellyel célba lehet juttatni a törzsfejlődés elméleti magyarázatát. A célba juttatás lényege pedig annak elfogadtatása, hogy az a gyakorlatban is működik. Pontosabban elhitetése. Ez a természeti folyamat pedig az élőlények evolválódása. Amihez az élet keletkezésének semmi köze.

Kérdés azonban, hogy miképpen evolválódhatnak azok az élőlények, amelyeknek a létrejöttéről semmit nem tudnak. A szakács csak a receptet ismeri, de az alapanyagok eredetéről nem tud számot adni. Azonban az evolválódás /a már élő/ anyagnak csak egyik tulajdonsága, egy korábbi tulajdonsága az anyagnak az élővé szerveződés. Az evolúciónak olyan karmesteri szerepet szánnak, amely vezényli ugyan a szimfóniát, de a hangok szimfóniává szerveződéséről semmi biztosat nem tud mondani. Hogy miképpen állt össze a szimfónia kottája. Az nem is tartozik rá. Holott nagyon is összetartozik, mivel egy ugyanazon működésnek két egymást kiegészítő, egymásból fakadó részéről/természetéről van szó.

A fejlődés későbbi szakaszát nem lehet különválasztani a fejlődés korábbi szakaszától. A csirke tyúkká fejlődését nem lehet különválasztani a csirketojásból való kikelésétől. Ha valaki magát szakértőnek adja ki, de nem érti az első fázis működését, mi a garancia arra, hogy a második fázis működését jól érti, és nem úgy magyarázza, ahogy neki tetszik?! Konkrétan: az élet magasabb rendű szerveződését úgy magyarázom, hogy az alacsonyabb rendű szerveződéséről fogalmam sincs. Házmesterként állítom, hogy jogosan mászkál egy illető a lépcsőházban, amelyről fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Ilyen alapon akár egy sunyi betörőnek is falazhatok, más szóval, mint biológus előadhatok egy kiagyalt mesét az élőlények evolválódásának általam elképzelt folyamatáról, mert célom annak mindenáron való elfogadtatása. De hogyan lehetek hiteles lovász, ha a lónak csak a felét tudom megülni? Hogy lehetek hiteles pszichológus, ha az emberi természet alapjait nem ismerem. Akkor a valóságban nincsen képesítésem, de magamat hiteles szakértőnek adom ki. És azt hangoztatom, hogy a működés alapjainak ismerete nem rám tartozik.

Az életkeletkezés magyarázata nélkül a biológia evolúciót taglaló magyarázata éppen olyan, mint egy magát orvosnak kiadó egyén kuruzslása az anatómiai alapok teljes ismerete nélkül! Bizony hogy az anyagnak az élővé válása és evolválódása összetartozik, mint ahogy pl. a bőr elpirulásnak megértése a bőr anatómiai felépítésének megértéséből /is/ fakad. Hogyan létezhet a második lépés megértése és annak helyes magyarázata az első lépés megértése nélkül? Ha nem kell értenem az első lépést, a másodikat is úgy magyarázom, ahogy akarom!

Pontosan ezért van az, hogy a genetikai kód eredetének kérdését is az evolúciós folyamatok részeként értelmezi nem is kevés olyan evolúcióbiológus, akinek neve van a szakmában. Lásd pl.: „Nem tudjuk, hogy mikor és hogyan lépett színre a genetikai kód az evolúció során.Szathmáry Eörs, a biológiai tudomány doktora, egyetemi tanár /ELTE] Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék/ - Az élet keletkezése, Magyar tudomány, 2003/10,1220. o. u. kiemelés/]

T. V.: Az élet eredete továbbra is rejtélyes, de a biokémikusok már megfejtették, hogyan képződnek a primitív nukleinsavak, az aminosavak és az élet egyéb építőkövei; hogyan szerveződnek önmagukat másoló és önmagukat fenntartó egységekké.

[Megjegyzés: Bocsánat, de vannak azért kivételek, akik a téma szakértőiként éppen azt térképezték fel, hogy az anyagelvű módon való életkeletkezés, és a nukleinsavakkal való bűvészkedés eredménye csak addig tűnik eredményesnek, amíg a hasbeszélők felvonulása a materialista tudománynak kinevezett előadótermek porondján le nem zajlik. Utána jön a mélyenszántó filozófiai eke megakadása a lehetetlen talajában. Baumann Miklós vegyészmérnök /a Római Egyetem biofizika professzora/ kijózanító előadásának anyagát ajánlom szíves figyelmükbe az érdekelteknek. - https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg

az élet alapvető feltétele, hogy nukleotidok kapcsolódjanak össze, ahhoz azonban, hogy egy nukleinsav (DNS) létrejöjjön, egészen minimális az esély – tíz a mínusz 158-adikon (hogy az arányokkal tisztában legyünk, tíz a mínusz másodikon egy századdal egyenlő). Ez véletlenszerűen, tudatos beavatkozás nélkül nem jöhetett létre.” /Baumann Miklós: Keletkezés vagy teremtés/]

T. V.: Az asztrokémiai vizsgálatok arra utalnak, hogy ezeknek az összetevőknek bizonyos része a világűrben képződhetett, és az üstökösökkel kerülhetett a Földre. Ez a forgatókönyv megoldja azt a problémát, hogyan képződhettek ezek az alkotórészek olyan körülmények között, amelyek a bolygónk kialakulása után uralkodtak.

[Megjegyzés: Nekem is úgy képződhetett sok-sok tartozásom, hogy hónapról hónapra összeragadtak a sárga csekkjeim, és ezért nem fizettem őket rendszeresen. Ez a forgatókönyv megoldja azt a problémát, hogy olyan hanyag mégsem vagyok, amiért már a legalsóbb szinten is kitüntetés járna. Nem tudom, ezt a magyarázatot miért nem lehet hitelt érdemlőnek elkönyvelni? Pedig legalább annyira komoly magyarázat, mint fenti eszmefuttatás a >hogyan képződhetett< -féle űrutazásról.

Őszinte a kérdés: ennek a problémának átdobása a láthatatlan kerítés túloldalára mennyire nevezhető tudományosnak? Na és melyik részét kell komolyan venni a kijelentésnek, a „képződhetett”, vagy a „kerülhetett”? Vagy már a vizsgálatok is a végeredmény komoly/talan/ságát tükrözik?]

T. V.: A kreacionisták megpróbálják az evolúció egészét érvényteleníteni annak hangoztatásával, hogy a tudomány jelenleg nem képes meggyőzően megmagyarázni az élet eredetét. Még ha kiderülne, hogy a földi élet nem evolúciós eredetű (például idegenek hozták be az első sejteket évmilliárdokkal ezelőtt), az utána következő evolúció létét számtalan mikroevolúciós és makroevolúciós tanulmány megerősítette.

[Megjegyzés: És ismét: ha az első lépésről fogalmuk sincs, a másodikban /és az összes többiben/ hogyan lehetnek profik? És ha az idegenek szerepe az élet keletkezésében komolyan vehető, az Isten szerepe ugyanebben miért nem vehető komolyan? És ha bizonyos bizonytalan eredetű idegenek lehetséges beavatkozásai komoly tudományos tényezőt képviselnek /?/, ugyan miért csak egyet léptek a kozmikus sakktáblán? Letették az életet és utána kámforrá váltak? Sci-fibe ment át a híres tudomány, amely bizonyítékokra épül, és nem képzelgésekre? Ezek szerint arra is!

És vajon miért kell bizonyos tudósokat lehetetlenné tenni a munkahelyükön, miután az intelligens tervezést meg merték említeni, mint lehetséges magyarázatot?! Lásd pl. a „Kirekesztve - Értelemnek helye nincs!” című feliratos dokumentumfilmet a YouTube-on, amely egyben a világnézetek háborújába is betekintést nyújt. Aki a tárgyilagos igazságot keresi, mindenképpen nézze meg, és teljes figyelemmel kövesse az elhangzottakat. - https://www.youtube.com/watch?v=f69IqYx_sfc

Miért csak az evolúciós tanulmányok kapnak zöld utat a közmédiában, és a másik oldal miért nem? Csak nem akarják az evolucionista tudomány képviselői a közvélemény /de/formálható tudatát a saját megkövesedett tudatuk alá gyűrni?]

T. V.: 8. Matematikai szempontból elképzelhetetlen, hogy egy komplex fehérje véletlenszerűen kialakuljon

[Megjegyzés: Ezt teljesen jól mondja: "Ha a 10133 földtömegnyi hemoglobin-molekula ismétléses variációira gondolunk, beláthatjuk: annak valószínűsége, hogy egy adott szekvenciájú fehérje alakuljon ki - akár a földtörténeti időszakok alatt is - gyakorlatilag nulla." (Ladunga István: Evolúció, I. kötet, 177. o.)

"Annak valószínűsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon, egy egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. elég nagy szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor céltudatos intelligencia van mögötte". /Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, s. 148./

A fehérjék felépítése igen bonyolult... belső “célszerűség” jellemzi... Ennek a “célszerűségnek” véletlen kialakulása éppúgy lehetetlen, mint ahogy nem jöhet létre véletlenül, elemi spontán módon egy bizonyos termék előállítására alkalmazott üzem. /A. I. Oparin: Az élet keletkezése a földön, Bp. 1960, 219./

Az evolúció védelmezői szerint az egyszerű sejtekbe szerveződés valószínűleg elkerülhetetlen fizikai folyamat volt. Ennek kísérleti bemutatásához olyan molekuláris szerkezetet 'alkalmaztak, ami fehérjéket hoz létre: A DNS-t arra programozták, hogy zölden fluoreszkáló fehérjét (green fluorescent protein, GFP) hozzon létre, amely könnyen vizsgálható konfokális pásztázó mikroszkóp alatt. A kísérletben hozzáadták a POPC nevű kémiai összetevőt a a híg oldathoz. Végül a folyamat nagy mennyiségű GFP-t hozott létre, amely világított a mikroszkóp alatt. A kutatók egyelőre nem értik, miért történt ez. A korlátok ellenére a kutatók kísérlete most először mutatta meg, hogy az egyszerű sejtekbe szerveződés valószínűleg elkerülhetetlen fizikai folyamat volt. /vö. Nem véletlenül alakulhatott ki az élet – Index, 2013.10.25/

Tehát elkerülhetetlen, hogy megfőjön a leves a fazékban. Persze azért kell bele tenni némely hozzávalót: "alkalmaztak, programozták, hozzáadták." A kísérlet sikeres lett, elkészült a húsleves. - „Ki készítette?” - kérdezi a vendég? A tűz és a víz helyes arányú keveréke, no és elhalálozott szárnyas kelléke fűszerágyban ringatva. Mert hogy a szakács szabadságon van. - "Nohát, legyen áldott az emléke. Ide máskor is eljövünk. Elvégre nem mindennap lehet önjáró húslevest kifigyelni a fazékban!"]

T. V.: A véletlen jelentős szerepet játszik az evolúcióban, például a véletlen mutációkban, amelyek új tulajdonságokat hordozhatnak.

[Megjegyzés: Az, hogy ez a szerep jelentős, és nem jelentéktelen vagy semleges, vajon ki határozza meg, ha nem a koncepciós elméletet vállukon hordozó tudósok?! És ha ők az elmélet hordozói, nyilván azt is megszabják, hogy a véletlen mutációk milyen tulajdonságokat hordozhatnak. Természetesen amilyen tulajdonságokat ők megszabnak. Az új tulajdonságok lehetőségének megszabása pont olyan, mint új fazonú öltönyök megszabása, ami teljesen a szabó perspektívájától függ.]

T. V.: Az evolúció során azonban nem a véletleneken múlik, hogy létrejöjjön egy szervezet vagy protein. Éppen ellenkezőleg, a természetes kiválasztódás, az evolúció legfontosabb ismert mechanizmusa kihasználja a nem véletlen változásokat: megőrzi a kívánatos (adaptív) tulajdonságokat és mellőzi a nemkívánatos jellemzőket.

[Megjegyzés: Mint már láttuk, aminek jelentős szerepe van, azon nem múlik az evolúció sikere. Akkor nyilván azon múlik, amiknek nincsen jelentős szerepe. Aki tudja követni ezt a gondolatmenetet, az kövesse. Lényeg, hogy az evolúció legfontosabb ismert mechanizmusa, a természetes kiválasztódás kihasználja a jelentőségteljes véletlenek /mutációk/ nem véletlen változásait, tehát tudatosan szelektál aközött, ami kívánatos, és ami nem kívánatos. Ez idáig rendben is van. Csakhogy ez már egy létrejött szervezet alapján működik, és nem ebből fakad egy majdan létrejövő szervezet. Az, hogy a természetes kiválasztódás által jön létre egy /új/ szervezet, az nem egyéb, mint fantáziatermék. A vevőkör sem hoz létre új fagylaltokat a cukrászdában, hanem a kívánatosakat megőrzi /szívesen fogyasztja/, a nem kívánatosakat meg nem. A cukrász szerepét sohasem veszi át a vevőkör, ezt nem kellene összekeverni.]

T. V.: Egy állandó szelekciós erő esetén a természetes kiválasztódás eltolhatja az evolúciót egy adott irányba, és bonyolult szerkezeteket produkálhat meglepően rövid idő alatt.

[Megjegyzés: A fagylalt változaton belül ez igaz is lehet. De még mindig a fagylaltnál vagyunk.]

T. V.: Analógiaként vegyük a „tobeornottobe” (lenni, vagy nem lenni) 13 betűs szóösszetételt. Másodpercenként egy lehetőséget kiválasztva 78 800 évig tartana, amíg megtaláljuk ezt a szóösszetételt az összes többi lehetőség között. Az 1980-as években írtak egy programot, ami véletlenszerűen hoz létre szavakat, és azoknak a betűknek a pozícióját megőrzi, amelyek jó helyen vannak. A program átlagosan 336 ismétlésen belül, mintegy 90 másodperc alatt eredményre jutott.

[Megjegyzés: A vaknak meg kell súgni, hogy melyik útkereszteződésnél merre menjen, fogadjunk, hogy egy-kettőre hazaér. De ha azt mondjuk a taxisnak, kérem, bármelyik utcasaroknál bármerre fordulhat, és én majd szólok, ha hazaértem. Nos, vajon hányszor fog a taxis tankolni, mire belefárad az össze-vissza kanyarodásokba, és nem kipenderíti a városnézésre berendezkedett potyautast?! Meg lehet próbálni a valóságban ezt az előre lefutott történetet. De hogy az illető gyalog fog hazamenni, arra mérget vehet bárki!]

T. V.: 9. A termodinamika második törvénye kimondja, hogy a rendszerek egyre rendezetlenebbé válnak az idők során. Emiatt élő sejtek nem fejlődhettek az élettelen kémiai anyagokból, és soksejtű élőlények nem alakulhattak ki az egysejtűekből

[Megjegyzés: Ha a rendszerek rendezetlenebbé válása a törvény, akkor a rendezettség milyen törvény által jön létre? Ha a törvény eredménye az idők folyamán létrejövő ráncosodás, akkor hogyan képződött az a bőr, amelyet a törvény ráncosodásra ítélt? Ha a nehézségi erő lefelé húz a hegyről, akkor milyen erő vitt föl a hegyre? Netán van még egy törvény: egy lefelé és egy felfelé épülést okozó? Ha felteszem a lemezt a lemezjátszóra, és az lejátszódik a termodinamika irányvonalát követve, mivel mást nem tehet, az nem pont a lejátszásra bizonyíték és nem a feltevésre, amelyet előzőleg célirányosan kell megoldanom?!

Ha a mozi előadásra nem váltottam jegyet, a rendezetlenségi törvény nem azt mondja ki, hogy ki kell jönnöm a moziból /ha előbb oda bemennék/, hanem be sem mehetek oda! Ha a nehézségi erő lefelé húz, akkor nincs még egy olyan természeti törvény, amely előbb felvinne a magasba, hogy egy másik törvény lehúzzon onnan. /Itt most nem a szörfösök hullámlovaglásáról van szó!/ Az alma mindig lefelé fog esni a természet egyirányú erejéből. Az élő sejt kifejlődése a fölfelé haladó almát szimbolizálja, ami azután hogy fölért, elindulna lefelé. /Az evolúcióban persze általánosságban továbbra is fölfelé./ De ha létezik a lefelé húzó erő, azzal ellentétes erő nem létezhet, hiszen a kettő egymást kioltja, és nem lenne mozgás. Az anyag nem lehetett a "felhúzó", hiszen ő a "felhúzott", amely lefelé /szétesés/ irányuló mozgásra van ítélve.

A termodinamika második főtétele azt fogalmazza meg, hogy a rendszer entrópianövekedésével járó folyamatok a rendezettebb állapotból a rendezetlenebbe viszik át a rendszert, vagyis a kevésbé véletlenszerű eloszlásból a véletlenszerűbb eloszlásba. Clausius, aki megfogalmazta a termodinamika második főtételét, a termodinamika törvényszerűségeit az alábbi, híresen tömör mondatban foglalta össze: 'A világegyetem energiája állandó; a világegyetem entrópiája maximum felé halad.' Az univerzum a jelenlegi, kevésbé valószínű elrendeződés (kis entrópia) felől a legvalószínűbb elrendeződése felé halad, amelyben az összes energia egységesebb eloszlásra jut... A természetes bomlás illetve a rendezetlenség fokozódása iránt ható tendencia oly egyetemes jelenség, hogy a termodinamika második főtételét méltán nevezik az idő nyilának." /C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 136.o./

Nézzük, ténylegesen hogyan függ össze mindez a kémiai evolúcióval: "Minthogy az élő szervezetek lényeges makromolekulái (DNS, fehérjék stb.) elővegyületeiknél (aminosavak, heterociklusos nuklein bázisok, foszfátok, cukrok) energiában gazdagabbak, a klasszikus termodinamika alapján vélhetőleg spontán úton nem képződhettek. Ezt a következtetést Roger Caillois tömören így fogalmazta meg: 'Clausiusnak (aki lefektette a termodinamika törvényeit) és Darwinnak nem lehet egyszerre igaza' ". /C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 136., 138. o./

A szerzők szerint a probléma lényege abban áll, hogy az idő nyila a rendezetlenség, a lefelé épülés, és nem a felfelé szerveződés irányába mutat. Így nem segíthet a sok idő sem /mondván, hogy sok idő alatt véletlenül létrejöhetett a komplex rendezettség/, mert az idő nyila az ellenkező irányba mutat, s a sok idő, csak még több entrópiát, még nagyobb rendezetlenséget, lefelé épülést eredményez.

Ilya Prigogine Nobel-díjas tudós ellenvetése szerint azonban >ha az entrópia törvénye legyőzhetetlen lenne, nem is létezne élet. Mivel az életfolyamatok kerülik az egyensúlyt, így az élet nem indul el az entrópia hőhalálhoz vezető lejtőjén. Ehhez persze energiára van szüksége. Az élőlények ezt az energiát meghatározott kémiai reakciókból merítik; ezek alkalmazása volt az élet ún. nagy felfedezése, mely oda vezetett, hogy az élet önmaga képes volt új feltételeket teremteni.<

Ha ezt a paradoxont valaki megérti, mindent megért! A kő csak addig marad meg a körpályán, amíg a kézben tartott zsineg nem engedi elrepülni. Az új feltételek teremtése lenne a kézben tartás, amivel az Élet /nem az egyéni, tehát egy adott élőlény rászabott élete/ mint különleges szubsztancia /a létezés önjáró lényege/ az entrópia feletti győzelmével magát a halált győzné le. S mindezt az energiát meghatározott kémiai reakciókból merítené.

Csakhogy kémiai reakciók vannak, de olyan „meghatározott” kémiai reakciók nincsenek, amik az életet az anyagból felépítenék. /Lásd, Miller/Oparin-féle kísérletek sikertelen eredményeit./ Talán a természetes kémiai reakciókra nem vonatkozik a szétesés törvénye? A találomra dobált könyvek nem fognak a könyvespolcon sorakozni. Hogy lehet, hogy mégis az Élet szubsztanciája valóban győzelmet mutat a halál fölött és nyüzsög a biológiai élettérben? Ez csakis úgy lehet, hogy olyan valaki pörgeti az élet zsinegjét, amely teljes mértékben uralja az entrópiát, aki az Élet forrása maga. Itt értjük meg a Biblia ihletett kijelentésének lényegét: „Mert nálad /JHVH Istennél/ van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsoltárok 36:10)

Az evolúció filozófiája a véletlen kémiai reakcióknak tulajdonítja azt a tudatos uralmat az abszolút halál fölött, amit Életnek nevezünk. Tehát először önkényesen fölfüggeszti a szétesés törvényét, hogy létrehozza az Életet, ami aztán az egyénekre lecsapódva már törvényszerűen alá van rendelve a széteső enyészetnek, mivel a tapasztalat szerint minden egyéni fizikai létű élet halálra van ítélve, és el is pusztult mindez idáig.

Az evolúció tehát azt mondja, hogy a lemez saját magát tette föl a lemezjátszóra, s bár minden lemez törvényszerűen lejár, de a föltevés valóságos történelmi mozzanatára ez az általános törvényszerűség nem vonatkozik. Az igaz, hogy lemegy a nap, de magától föl is jön. Magától forog a kő a zsinegen. Ezzel szemben itt értjük meg a Biblia egy másik kijelentésének lényegét: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, ...” (Zsidók 1:3)

Isten Fia, Jézus Krisztus, aki által teremtette Isten az anyagi univerzumot – „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa” (1Korinthus 8:6). Ő az, aki a képzeletbeli zsineget tartja, ami által az atomokból felépülő világegyetem képes fennmaradni és működni. /Még ha az alá is van vetve a termodinamikai enyészet törvényszerű folyamatának: „Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.” (Róma 8:20-21)/

Tehát a Teremtés győzi le az élettelenséget, és az isteni törvények tartják életben az életfolyamatokat, nem pedig az atomoknak betudott céltudatos vezérlés. Eszerint az Élet nem a halál/elmúlás ellentéte, ugyanezen törvény szerint, hanem, hanem a nemlétezés ellentéte, mivel az egyéni életből könyörtelenül elmúlás/halál fakad, de az örök /Élet/létből nem fakad a nemlétezés. Ezért is Örök az Isten! „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2)

Az atomok magukban olyanok, mint a szálló por a szobában, csak belepni tudják a tárgyakat, de életet lehelni nem. Éppen ezért irdatlan nagy horderejű az a tény, hogy a tudomány az Élettel, mint megfoghatatlan szubsztanciával nem tud mit kezdeni, sem a lényegét, sem az eredetét nem tudja megragadni. Mégpedig abból a tényből kifolyólag, hogy eleve az anyagvilághoz méretezett eszköz /mint pl. a zöldséghez a kilós mérleg a piacon/, csakhogy az Élet, de még az atomok eredete is anyagvilágon túli: /”Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)/, tehát lényegében megfoghatatlan, bár a megnyilvánulása tetten érhető.

Annyit tudnak tenni, hogy a tudományos média elhiteti a közvéleménnyel, hogy az /Élet szubsztanciája/ bárhol létrejön az univerzumban, ahol erre a feltételek adva vannak. Csakhogy olyan anyagi feltétel nem létezik sehol a világegyetemben, ami ezt működtetné! Hiszi a laikus nép a tudós koncepciós állítását, és a média szüntelenül csicsergi, hogy elindul a lemez magától, ha a lemezjátszó, mint feltétel adva van, de a lemezjátszó alkatrészei soha nem fognak összeállni maguktól, mivelhogy az alkatrészek /a mennyiség/ önmagukban eleve szétesésre /nem minőségi növekedésre/ vannak ítélve. /Lásd: entrópia!/]

T. V.: Ez az állítás a második törvény félreértéséből származik. Ha megalapozott lenne, akkor ásványkristályok és hópelyhek sem léteznének, mivel ezek is komplex szerkezetek, amelyek spontán módon képződnek a rendezetlen részekből.

[Megjegyzés: A szerző a komplexitás fogalomzavarával küszködik. Nézzük a hópelyhet. Az esőcsepp hidegebb területeken jégkristállyá alakul. Ezek a kristályok hozzák létre a hópelyhet, a hópelyhekből pedig összeáll a hó. A komplexitás ott kezdődik, amikor a hóból az ember hóembert épít, a jégből meg kifaragja a jégszobrokat. Amikor a hó magától leesik a vízre, emberi füllel nem hallható hangot ad ki. De ezek a hangok mégsem állnak össze soha Beethoven bármelyik szimfóniájává!

A kristály egy elem vagy egy vegyület szilárd halmazállapotú egysége, melyet periodikusan ismétlődő atomok építenek fel. Hegyikristályból is készítettek már díszes halat, amelynek szája ezüstből, az uszonyai pedig aranyból készültek. Ezen kívül pikkelyek, gyöngyök és rubinok ékesítik még. Olyan aprólékos a metszés, hogy a szakértők véleménye szerint biztosan nem egyetlen mester készítette, hiszen egy ember élete ehhez nem lett volna elegendő. Nos, a komplexitás itt kezdődik.

Az élő sejt és a szervezett, nem biológiai rendszer között, mint amilyen egy kristály vagy egy hópehely, olyan hihetetlenül nagy és áthidalhatatlan szakadék tátong, amelyet csak el lehet képzelni. A barlangi kristály többnyire kalcium és kén keveréke, és lehet akár tíz tonnás is, vagy amelyik elfér egy tenyérben. De sohasem fog pásztorbotra hasonlítani, amire népi motívumokat faragott az emberi intelligencia.

Vagy ott van a villámlás, amely az a kisülés, amely akkor keletkezik, amikor két helyen az elektromos töltésben elég nagy a különbség ahhoz, hogy legyőzze a levegő szigetelőképességét. Ez a felhő belsejében, felhők között, vagy a felhők és a talaj között alakulhat ki. A villámlás egy pillanatra hihetetlenül magas hőfokra hevíti a levegőt — még a 30 000 °C-ot is elérheti abban a pillanatban, amikor a csapás kisüti az elektromos töltését. Erre mondja az evolucionista, hogy spontán módon képződő komplex rendszer. Na de mikor fog a villám morzejeleket leadni az éjszaka sötétjében, amely üzeneteket az intelligens lények /emberek/ venni tudnak? Ha már a valódi komplexitásról beszélünk.]

T. V.: A második törvény azt állítja, hogy egy zárt rendszer (energia vagy anyag nem lép be és nem lép ki) teljes entrópiája nem csökkenhet. A törvény megengedi, hogy a rendszer egyes részeiben csökkenjen az entrópia, ha máshol ennek megfelelő növekedés tapasztalható.

[Megjegyzés: Hogy csökkenhetne a rendezetlenség, ha a rendezetlenségből rend csak „információ” bevitelével alakulhat. Ha az egyik szobában spontán növekszik a rendetlenség, a másikban hogy nőne a rend, ha senki nem csinál rendet? Ha pl. egy lakásban hullik a vakolat, az egyik helységben a vakolat csökkenése éppenséggel lehetséges, míg a másikban növekedés történik, de nem mert a ház teljességgel magára van hagyva, hanem mert ahol a vakolat csökkenése tapasztalható, ott kőműves dolgozik.]

T. V.: A Föld komplexebbé válhat, mert a Nap hőt és fényt juttat a rendszerbe, és a nap nukleáris fúziójához kapcsolódó nagyobb entrópia helyrebillenti a mérleget. Az egyszerű szervezetek pedig az egyéb életformák és az élettelen anyagok fogyasztásával tudják elősegíteni a komplexitás felé irányuló haladásukat.

[Megjegyzés: Attól, hogy a Nap folyamatosan (nem célirányosan fókuszálva, hanem semleges módon/ kívülről áramoltatja a Földre az energiát, és ettől ez egy nyílt rendszer, még nem jelenti azt, hogy szükségszerűen a rendszer rendeződés felé haladna. Ha az autóban jár a motor, és a sofőr nyomja a gázpedált, attól még az előrehaladás nem fog a minőségi szintnövekedés irányában realizálódni, ha éppenséggel beszélget utazás közben, és nem az útra koncentrál. Erőt közölhet az autóval az árokban is.

"Egy elefánt nagy energiát fejthet ki a porcelánboltban, ám nyomában többnyire csupán pusztítás marad. S valóban hihetőnek látszik, hogy az energia önmagában éppen a szólásmondás béli elefánt módjára működött volna. A szabályozás nélkül ható napenergia többnyire pusztító hatása az első, a kémiai evolúció elmélete ellen szóló tényezők közül". /C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 59.o./

Attól, hogy a Földet nyílt rendszernek tekintjük, nem oldja meg az entrópia törvény problematikáját, hiszen az irányítatlan energia nem fékezi a rendezetlenséget, hanem növeli. MILLER és UREY hiába vetettek be mindent az entrópia ellenében, hogy a lombikban nyílt rendszer legyen, attól még az életnek az árnyéka sem keletkezett!

A lombikban az energia rendszerbe juttatása nem késztette az élettelen anyagot, hogy az entrópia törvénnyel szemben haladjon, vagyis hogy ne széthulljon és amortizálódjon idővel, hanem folyamatosan alkalmazkodjon/megújuljon és egy ellenőrzött "szervezetet" hozzon létre. Mivel a lombikban hiányzik egy energia átalakító mechanizmus, mely az irányítatlan kémiai energiát értékes, hasznos, az élet számára alkalmas, specifikus, biológiai energiává alakítja át. Ilyen mechanizmus nem ismeretes, az anyag és a véletlen képtelen a specifikus 
energiairányításra és az energiakonvertálásra. Még a legegyszerűbb élő sejt szabályos növekedéséhez is több tízezer kémiai reakció összehangolt végbemenetelére van szükség.

"Amint korábban is említettük, a legegyszerűbb önreplikációra képes rendszerhez is legalább 20-40 fehérje, DNS illetve RNS szükséges. Ennél is súlyosabb tényező, hogy nem ismerünk megfelelő energia-átalakító mechanizmust, amely a konfigurációs entrópia munkaigényét biztosíthatná a DNS és a fehérjék szintéziséhez. Ennek eredményeképpen mind a mai napig felbukkannak olyan elképzelések a szakirodalomban, melyek e rendkívül nehéz problémakör megoldását a véletlenszerű folyamatoktól remélik, annak ellenére, hogy a statisztikai számítások alapján ezek bekövetkezési valószínűsége még az 5 milliárd éves időtartam figyelembevételével is elenyészően kicsiny. A munkaigénynek (elsősorban is a szerveződéshez szükséges munkáénak) tehát valamilyen, ismeretlen energia-átalakító mechanizmusból kell származnia, vagy pedig valóban csoda történt." /C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 191.o./

Az élethez egy olyan kémiai lépéssorra van szükség, ahol a lépések nagy többsége soha nem valósul meg... Egy őszinte ember, a számára jelenleg rendelkezésre álló tudás alapján csak azt mondhatja ki, hogy az élet eredete jelen pillanatban majdhogynem csodának tűnik, mivel túl sok feltételnek kéne beteljesülnie, hogy ez a folyamat beinduljon.” /Francis Crick – A DNS molekula felfedezője/

2003. június 10-én A San Diego-i egyetemen megünnepelték Stanley Miller híres kísérletének 50. évfordulóját. Leslie Orgel és Gerald Joyce így nyilatkozott: „Szerintünk a bázispárok (a DNS molekulák alkotóelemei) megjelenése világunkban nem lehet más, mint csoda. Az idő majd megmutatja, hogy igazunk van-e.”

A lényeg tehát a következő: Minden rendszer természetszerűen a rendezetlenség felé sodródik. A dolgok „degradálódnak”, nem pedig „fejlődnek”, a rendezetlenség nem alakul renddé, és a magára hagyott rend előbb-utóbb rendezetlenségbe hullik. Emiatt élő sejtek nem fejlődhettek az élettelen kémiai anyagokból, és soksejtű élőlények nem alakulhattak ki az egysejtűekből A rendezetlenségből rend csak „információ” bevitelével alakulhat. Az evolucionista elképzelés szerint kialakult világ így egy természeti lehetetlenséget képvisel.
És mindezek még csak az egyszerűbb ellenvetések. A döntő probléma nem is az építőanyagok létrejötte, hanem azok meghatározott terv szerinti felépítése. Az első kémiai evolúciós kísérletekkel egyidős a fehérjék alapelemét képező DNS-molekula szerkezetének felfedezése (Watson és Crick, 1953). Ez olyan irányba terelte az élet lényegének megértését, hogy az a DNS-molekulákban rögzített kódban, információban, "tervrajzban" rejlik. Ez az összetettség, szervezettség, amely lényegében különbözik a kristályok alapelemeinek rendezett, de monoton, elvileg végtelen ismétlődésétől.
Az igazi probléma: honnan ered az élő anyagba rejtett információ, az ún. "konfigurációs entrópia", azaz a szerzők másik kifejezésével élve, az az "üzenet", amelyet az élet hordoz, és amelyet utódainak továbbad a szaporodáskor? Ha sikerült is valamilyen kismértékű szervezettséget létrehozni a modellkísérletekben, arról is kimutatható, hogy vagy már meglévő biológiai anyagok hatására jött létre, vagy magának a kísérletet tervező kutatónak az intelligens beavatkozása kellett hozzá. Az élet több, mint egy halom molekula! /vö. Thaxton, C. B., Bradley, W. L., Olsen, R. L.: Az élet eredetének rejtélye. Harmat Kiadó, Budapest, 1997/]
T. V.: 10. A mutációk szükségesek az evolúciós elmélethez, de a mutációk csak mellőzni tudják a jellemvonásokat, nem tudnak új tulajdonságokat létrehozni

[Megjegyzés: Attól, hogy egy nyitott forró edényben pattog a kukorica, és nagy része lepattog a földre, egy-kettő meg az oda kikészített edénybe, attól még kukorica marad. Nem pattan ki belőle pirított kendermag vagy napraforgó, akárhogy és akárhányszor is pattogtatják.]

T. V.: Éppen ellenkezőleg, a biológia sok olyan tulajdonságot tart számon, amit a pontmutációk hoztak létre (változások egy élőlény DNS-ének meghatározott pozícióiban). Ilyen például a baktériumok ellenállása az antibiotikumokkal szemben.

[Megjegyzés: Mi köze van a baktériumok antibiotikumokkal való ellenállásának a törzsfejlődéshez? A rezisztencia miért hozna létre új fajt? Ha feltalálnak egy új korrózió ellenes anyagot, és bekenik vele a Lánchidat, attól fogva a Lánchíd ellenállóvá lesz a korrózióval szemben, de attól még a Lánchíd lánchíd marad. Nem lesz belőle mondjuk mérleghinta, aminek az egyik oldalán a pestiek, a másik oldalán a budaiak hintáznak. /Egyébként a variálódás tipikus esetével állunk szemben, amihez a tényleges evolúciónak annyi köze van, hogy ezek azon belül általánosan előfordulónak mondhatók. A pintycsőrök változékonysága ugyanez a kategória./]

T. V.: Az állatok kifejlődését szabályozó Hox-géneknél fellépő mutációknak szintén komplex hatása lehet. A Hox-gének irányítják, hogy hol növekedjenek a lábak, a szárnyak és az antennák.

[Megjegyzés: „A végtagok és a gerincoszlop kialakulásáért felelős Hox-gének négy csoportban helyezkednek el a DNS-láncon egymás után, meghatározott sorrendben. Az embrió kezdeti stádiumában még DNS-gombolyagba csomagolva pihennek. Amikor azonban elérkezik az idejük, a fonal elkezd legombolyodni.

Először a nyaki csigolyák kialakulásáért felelős gének szabadulnak ki a gombolyagból, és kezdik el munkájukat, majd következik a mellkas, és így tovább, egészen a farokcsigolyákig. 90 percenként új gén válik ki a gombolyagból. Két nap elteltével a fonal teljesen legombolyodik, az embrió minden emelete elkészül - fejtette ki Duboule. Ez a rendszer az első "mechanikai óra", amit a genetikában felfedeztek, és ez magyarázza a figyelemreméltó pontosságot is. A jelenség számos élőlényre érvényes, az embertől a kék bálnán és a rovarokon át egészen bizonyos férgekig.” /ORF tudományos hírportálja [http://science.orf.at/]/

Vajon milyen komplex hatása lehet az emberi Hox-géneknél fellépő mutációknak? Mondjuk a figyelemreméltó pontossággal történő legombolyodás eredményeként születik valami olyan lény, ami már nem az emberi fajhoz tartozik? Ugyanígy, miért gondolja bárki is, hogy akármely állatfaj Hox-génjének mutációja egy teljesen más fajt produkál, mint amihez eleve tartozik?]

T. V.: A gyümölcslegyeknél az Antennapedia névre keresztelt mutáció hatására lábak fejlődnek az antennák helyén. Az abnormális végtagok nem működőképesek, de a létezésük azt mutatja, hogy a genetikai hibák komplex szerkezeteket produkálhatnak, amit a természetes kiválasztódás tesztelhet a lehetséges felhasználás szempontjából.

[Megjegyzés: Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani? Hogy torzszülött gyümölcslegyek nem indulhatnak a gyümölcslegyek szépségversenyén? Ennek nincsen evolúciós információértéke. De ha majd a gyümölcslegyeknek olyan lábuk fejlődik, hogy szöcskévé fejlődnek és indulnak a szöcske távolugró világbajnokságon, akkor szóljon. A torzszülöttek tesztelése /kiselejtezése/ meg alighanem nem okoz problémát a természetes kiválasztódásnak. Nem úgy az evolucionistáknak, akiknél pontosan az ilyen torzszülött végtagok jelentik az új fajok életképességének lehetséges mikéntjeit. Számukra pontosan a zavaros dolgok jelentik a jó terepet, ahol halászni lehet. Fene a fránya ízlésüket.]

T. V.: A molekuláris biológia a pontmutációkon kívül is ismer mechanizmusokat a genetikai változásokhoz. Például a működő egységek a géneken belül újszerű módokon illeszkedhetnek össze. Teljes gének kétszereződhetnek meg véletlenszerűen egy élőlény DNS-ében, és ezek a duplikátumok átalakulhatnak a génekben új, komplex tulajdonságokká.

[Megjegyzés: Az evolúcióban minden lehetséges, bármi megtörténhet ahhoz, hogy működni tudjon az evolúció – elméleti szinten. Találkoztunk már ilyen tudományos jelszavakkal máshol is: „illeszkedhetnek, kétszereződhetnek, átalakulhatnak...” Az ilyen »hetnek-hatnak« kifejezések sokakat meghatnak, akik esküsznek a tudomány tudományosságának némelykori tudománytalanságára, de hát ennyi pongyolaság az ateizmus vadhajtásaiba még belefér. Azért hihetően hímezni-hámozni is tudni kell/ene/. Ámbár ettől még a komolytalan humorista nem válik komoly tudóssá!]

T. V.: 11. A természetes kiválasztódás alátámaszthatja a mikroevolúciót, de nem tudja megmagyarázni az új fajok kialakulását és az élet magasabb szintjeit

[Megjegyzés: Nem is az a dolga, hogy magyarázzon, hanem hogy az adott fajt a legjobbak életben tartása által fenntartsa, amiből eleve következik, hogy azokat, amelyek a túléléshez szükséges szintet nem érik el, azokat kiselejtezze. Márpedig az élet magasabb szintje a/z új/ fajok létezésével egyenlő, nem pedig a kialakulásával. Amíg ki nem alakul, addig nem azonosítható az élet magasabb szintjével, az átalakulási folyamat meg éppenséggel nem a túlélésre garancia, hanem a kiforratlanságra. A kiforratlanság viszont nem az a helyzet, amiből a legjobbságnak az a foka adódna, amelyből a túlélés fakad.]

T. V.: Az evolúcióbiológusok sokat írtak arról, hogyan tud a természetes kiválasztódás új fajokat létrehozni. Ha egy populáció földrajzi határokkal elkülönül a faj többi részétől, akkor erre eltérő szelektív nyomások hatnak. A változások felhalmozódhatnak az elkülönült populációban, és olyan jelentőssé válhatnak, hogy már nem létesíthető szaporodási kapcsolat a két csoport között. Így ez a csoport szaporodási szempontból elkülönül, és útban van egy új faj kialakulása felé.

[Megjegyzés: A természetes kiválasztódás olyan, mint egy zsűri, amely kiselejtezi a gyenge produkciókat és eladókat, a jókat pedig tovább engedi. Maga a zsűri semmiféle produkciót nem hoz létre, sem újakat, sem régieket. Az evolúcióban szintén ez a helyzet. A környezethez való alkalmazkodás csak addig gerjeszt új tulajdonságokat egy adott fajnál, amíg a túlélése ezt megkívánja, de ha idővel a környezet a régi arculatát ölti fel, az új tulajdonságok visszaidomulnak a régi formára, miközben ez a faj anatómiai azonosságán semmit nem változtat. Mindezek az ingadozó változások az adott fajon belül mennek végbe.

Hogy egy adott faj bizonyos egyedei egymással nem szaporodnak, ami külön fajjá változtatná őket, ez egy teljesen mesterséges kritérium, amit az evolúcióbiológusok állítottak föl a saját kényük-kedvük és egyoldali koncepciójuk szerint. A gyakorlatban a csivava sem párzik a bernáthegyi kutyával, de attól még egy adott fajon belül vannak. Hogy nem szaporodnak egymással, annak több oka lehet. De nem is ez a lényeg.

Az elkülönült populáció meg a nem elkülönült populáció miért jelentene más fajra való szétválást? Két különböző futballklub szurkolói magjának elkülönült populációja faji tekintetben semmi különbséget nem mutat. És nem csak szaporodási szempontból létezhet elkülönülés, hanem ezer más szempontból is. De akárhány emberi populáció is különülne el földrajzi területek szerint, attól még ugyanarról az emberi fajról van szó! /Ugyanez az állatvilágban is./

Hogy pedig az evolúcióbiológusok állapítják meg, hogy mit jelent az új faj fogalma, ez pont olyan, mint ahogy a nácik is meghatározták, hogy mit jelent a tiszta fajú ária. Ugyanez a politikában: amikor adott politikusok formálnak jogot meghatározni azt, hogy mit nevezünk korrupciónak. A darwini evolúció elmélete pontosan az önkényes meghatározásai miatt nevezhető áltudománynak, mivel a mértékegység, amivel mérnek, általuk van hitelesítve, amiből rögtön következik is szükségszerűen koncepciós jellege.]

T. V.: A természetes kiválasztódás a legjobban tanulmányozott evolúciós mechanizmus, de a biológusok vizsgálják az egyéb lehetőségeket is. Amerikai kutatók szerint néhány sejtszerű organellum (pl. a mitokondrium) ősi szervezetek szimbiotikus egyesülése révén fejlődött ki, vagyis a természetes kiválasztódás mellett más erők is evolúciót eredményeztek. De ezek az erők is természetesek eredetűek, és megmagyarázhatók a természettudományos módszerekkel és elméletekkel.

[Megjegyzés: Már az első mondatában benne van a félrevezetési szándék, amely azt sugallja, hogy teljesen tisztában vannak /lennének/ a természetes kiválasztódásnak az új fajok kialakulásával kapcsolatos szerepével. Richard Dawkins írja „A legnagyobb mutatvány” című könyvében:

A káposzta léte döntő növényi csapás az esszencializmusra és a fajok változatlanságára. A vadkáposzta, a Brassica oleracea szinte észrevehetetlen növény, mely egy kicsit a gazos háziasított káposztára hasonlít. A növénynemesítők a fajnemesítő eszköztár finomabb és durvább vésőit forgatva mindössze néhány évszázad alatt olyan zöldségeket faragtak ki ebből a jellegtelen növényből, amelyek élesen különböznek egymástól és a vadon termő ősnövénytől. Gondoljunk csak a brokkolira, a karfiolra, a karalábéra, a takarmánykáposztára, a kelbimbóra, a kelkáposztára, a pagodakarfiolra és a többi olyan növényre, amelyeket közkeletűen káposztaféléknek nevezünk.”

A fajok változatosságához fenti eszmefuttatásnak /csúsztatásnak/ semmi köze nincsen, mivel ugyanannak a fajnak a variánsairól van szó! Amit mond, már csak azért sem lehet igaz, mivel az emberi/mesterséges szelekcióval sem tudtak új fajokat létrehozni. Pl. a vadkáposztából a káposztafélék emberi kinemesítése /karalábé, kelbimbó, fejes káposzta, vörös káposzta, brokkoli, stb./ mellé, ha odatesszük a kutyák fajtáinak emberi kinemesítését, ha az utóbbinál ugyanazon kutyafajról beszélünk, az előbbinél miért lenne indokolt új növényfajok kitenyésztéséről beszélni?

A vörös káposzta vagy lila káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. Rubra) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata.” /Wikipédia/

Tehát itt nem a fajok változatossága, hanem az adott faj belső variálódási képességének változatossága figyelhető meg, aminek semmi köze nincsen ahhoz, hogy egyébként mennyi különféle faj létezik, és azok valójában igen változatosak. Aztán hogy amerikai kutatók szerint mi és mi által fejlődött ki, ez elméletnek elmegy, de hogy gyakorlatnak könyvelik el, ez is mutatja, hogy bármit elfogadnak jó és igaz magyarázatnak, de a teremtésről hallani sem akarnak!

Az evolúció elmélete úgy van kitüntetett figyelembe helyezve és pumpolva a tudományban, mint pl. Felcsút a települések között, ahol magukat hizlalják azok, akik nem ismerik Isten nézőpontját az ilyen eljárásról: „Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magukat hizlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;” (Júdás 1:12). Hizlalni egy tudományosnak beállított elméletet pontosan olyan jellemtelenséget tükröz, mint önmagunk hizlalása mások kárára.

A darwini evolúció roggyant elméletét Isten teremtésének kárára hizlalják, míg az önhizlalók azokkal nem törődnek, akiket a leminősítésük miatt figyelemre sem méltatnak. Dédelgetett elméletek »bizony így állása« és konkrét tények »bizonyítása« között fényévek vannak, de ezt csak a direkt gyengén látók nem veszik észre, és azok, akiket saját életszínvonaluk állandó emelésén való szüntelen fáradozásuk vakká tett a tárgyilagos gondolkozásra és cselekvésre.]

T. V.: 12. Soha senki nem látott még egy új fajt kifejlődni

[Megjegyzés: Jól mondja, csak rossz hangsúllyal. Ugyanis ez a bizonyíték abszolút hiányát jelenti /!/, és nem az ellenzéknek tulajdonított pehelysúlyú kijelentést. Márpedig így kezelik, ebben az értelemben.]

T. V.: A fajképződés többnyire valószínűleg évszázadokig tarthat. Egy új faj felismerése kialakulás közben azért is bonyolult, mert a biológusok néha nem értenek egyet abban, hogyan kellene definiálni egy fajt.

[Megjegyzés: Na és közben mit csinál a természetes kiválasztódás, amíg az új faj magát életképessé fejleszti fel, amíg a képzeletbeli /anatómiai/ hátrányát /a valóságban a túlélésre alkalmassá tevő végtagját/ új tulajdonsággal bíró valóságos előnnyé fejleszti fel /mondjuk egy repülésre alkalmas szárny önkifejlesztésével/? Vajon a természetes kiválasztódás az életképességért vívott harcban mit akceptál jobban, egy futásra alkalmas lábat kapaszkodásra alkalmas felső végtaggal, vagy egy évszázadokig /de inkább évmilliókig/ tartó, ki tudja mi lesz belőle-féle, bármiféle előzetes tervezést nélkülöző anatómiai burjánzást, amely mielőtt a levegőbe repítene, nem csak a futásban, de a kapaszkodásban is cserbenhagy!

Amit a tudós nem tud meghatározni, azt a természetes kiválasztódás nem csak definiálni tud, hanem kiselejtezni is. Pontosan ezért nem képzelhető el új tulajdonságokkal rendelkező új fajok kifejlődése, mivel a természetes ellensége vagy az időjárás vagy egyéb tényezők nem fogják megvárni a kialakulás végét, mivel pontosan az elhúzódó kialakulási fázis közben a legjobb célpont, amikor érdemes lecsapni rá! Itt pedig az a kérdés is felmerül, hogy egyáltalán hogyan tudott eddig túlélni, amikor a jelenlegi túlélését biztosító anatómiai sajátosságainak a kifejlődése is ezer és millió évekig tartott?!

A változékonyság és a természetes szelekció együttesen hosszú távon az alkalmazkodáshoz, évezredek és évmilliók során pedig a fajok átalakulásához, fajképződéshez, ill. a fajok kihalásához vezet. Ez tehát a földi élővilág kibontakozásának (az “evolúció”-nak) a motorja.” /A tudományos gondolkodás története - Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig/ 

Hogy hogy nem hullik a mocsárba az az élőlény, aminek a lábai, amelyekkel egyik zsombékról /kihalt nádüstöknek összeálló gyökérzete/  a másik zsombékra akar ugrani – éppen kifejlődés alatt van? Vajon miért tart évekig vagy évtizedekig az emberek által kifejlesztett készülékek piacra dobása, talán nem azért, mert a fejlesztés ideje alatt mintegy 'mocsárba hullik' /nem bevethető/ annak gyakorlatban való sikeres alkalmazása?! A szakemberek három éven át dolgoztak a most bemutatott mesterséges méhen és reményeik szerint az eszköz tíz év múlva már bevethető lesz.” /Mesterséges méhet fejlesztenek ki koraszülöttek számára/ http://www.origo.hu/tudomany/20170426-folyadekkal-teli-mesterseges-mehet-fejlesztenek-ki-koraszulott-babak-szamara.html

Hogy a zsombék-ugrót ilyen kész lábbal teremtette az Isten, ez mindent megmagyarázna, de ez számukra elfogadhatatlan! Csak nem Isten számára is elfogadhatatlanok az ilyen nyakas emberek?! „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róma 1:20)]

T. V.: A legszélesebb körben használt definíció Mayr biológiai fajkoncepciója, amely szerint a szaporodási szempontból elkülönült populációk kommunitásai tartoznak egy fajba – vagyis olyan élőlények, amelyek nem tudnak a saját kommunitásukon kívül szaporodni. A gyakorlatban ezt nehéz olyan élőlényekre alkalmazni, amelyek nagy távolságra vannak egymástól (nem is beszélve az ősmaradványokról!).

[Megjegyzés: Ez jellemző az emberi fajra is, de nem mindegy, hogy mikortól és milyen oknál fogva létezik ez az elkülönülése. Ha kezdettől fogva, akkor kezdettől fogva önálló fajként is létezik! Na, és ha /évmilliók alatt/ átalakulna egy faj, miközben áttörné a fajhatárokat, állítólagos átalakulása közben milyen fajhoz való tartozását lehetne megállapítani? És ez vajon a szaporodási tendenciáit mennyire befolyásolná? Azt is fellazítaná, mind a faji hovatartozását? Nem kellene a tudósvilágnak ettől a faji átalakulási rögeszmétől egyszer s mindenkorra megszabadulnia?!

A fajok átalakulását és az új fajok kialakulását a populáció génállományának megváltozása eredményezi.” /ADAPTÍV ÉS NEM ADAPTÍV EVOLÚCIÓS FOLYAMATOK. A FAJOK KIALAKULÁSA/ http://www.mozaweb.com/Lecke-BIO-Biologia_12-Adaptiv_es_nem_adaptiv_evolucios_folyamatok_A_fajok_kialakulasa-102674

Na és közben a természetes kiválasztódás mit csinál? Talán karba tett kézzel nézi, amíg egy faj átalakul, és olyannyira tökéletesedik, hogy már életképessé is válik? Az autóipar tervezés és kifejlesztés alatt álló gépkocsikat is piacra dob, a vevőközönség meg a garázsban tartva várja, hogy a fejlesztési műveletek befejeződjenek rajta és működőképessége megüsse az optimumot, a sikeres használhatóságot? Vagy a génállomány megváltozása eleve programozott és rögtön minden a helyére kerül? Állítólag az evolúció nem tud előre tervezni, mint a teremtő Isten, mégis inkább elfogadhatóbbak a céltudatlan anyagelvű folyamatok, mintsem a tudatos tervezés és kivitelezés? Nem inkább világnézeti alapállással állunk szemben, mintsem tudományossal, amely teljesen pártatlan és bármiféle korrupciótól mentes? Hogy attól nem mentes, az biztos!]

T. V.: A biológusok ezért gyakran az élőlények fizikai és viselkedési tulajdonságait használják a fajok meghatározásához. Az irodalom számos esetben ismertet nyilvánvaló fajképződési eseményeket például a növények, a rovarok és a férgek körében. A kísérletek többségénél a kutatók különböző szelekciót alkalmaztak: anatómiai különbségek, párosodási szokások, élőhely preferenciák. Így olyan populációkat hoztak létre, amelyeknek tagjai nem párosodnak kívülállókkal. Például egy adott környezetet kedvelő gyümölcslegyeket elkülönítve 35 generáció után ezek már nem szaporodtak az eltérő környezetben élő példányokkal.

[Megjegyzés: Ha valakinek leoperálják a nemi szervét vagy baleset éri, vagy egyéb ok miatt felfüggeszti a szaporodást, az már őt egy másik fajba sorolja? Ha a kísérleti gyümölcslegyeket laboratóriumban agyongyötrik, és mindezeknek ellenére megmaradnak gyümölcslegyeknek, akkor ezt a fajta agyalágyult definíciót a fajok újjá alakulásáról nem kellene fajon belüli variálódások megállapítására cserélni?! Ha valaki kleptomániássá válik bármilyen torz fejlődési zavar következtében, és attól fogva csak lopással hajlandó magát fenntartani, akkor az illető többé nem tartozik az emberi fajhoz, hanem besorolják valami új fajba? Az evolucionista tudomány vajon nem a körmeit karcolja valami éles felületen, amibe a józanok füle beleborzong?! Így aki nem akar libabőrös hátat, az semmiképp se fogjon például egyszerre kést és üvegpalackot a kezébe, de lehetőleg a sarokcsiszolótól is menjen olyan messzire, amilyenre csak tud. Meg az evolucionizmus sötétben sikító fajhatározásaitól is!]

T. V.: 13. A paleontológusok nem tudnak mutatni egyetlen átmeneti ősmaradványt sem

[Megjegyzés: Két különböző faj közötti átmenet az olyan a természetes kiválasztódásnak, mint a magas labda: rögtön lecsap rá. Elvégre, ami átmenet két faj között, az nem faj, hanem átmenet. Olyan faj meg nem létezik, hogy „átmeneti faj", mivelhogy attól átmeneti, hogy éppen az átmenésével van elfoglalva, hogy egyik fajból átmenjen egy másik fajba. Persze mindez csak elméletben létezhet, ugyanis a gyakorlatban az átmeneti időszak folyamatossága pontosan nem egyenlő az átmentség folytonosságával. Tehát az átmenet az pontosan olyan, mint amikor valaki köszörüli a torkát, vagy éppen hangolja a hangszerét. Amíg beállítják a hangot, addig tart az átmeneti állapot. Na és ki az, aki szerint a hangolás az egyenértékű az előadott ének és zeneszámmal? A gyakorlat szerint a piacképes áru a hangolás után következik.

Az élőlények tekintetében is az a piacképes /bevethető/ élőlény, amelyik már ki van hangolva a túlélésre, tehát nem „átmeneti" stádiumban van, hanem valamely készre hangolódott fajhoz tartozik. Ha pedig a hangolódási állapot nem piacképes a túlélésért folytatott szüntelen küzdelemben, akkor évmilliókig tartó hangolódásról nem is beszélhetünk, hanem eleve készre hangolt állapotról. Ezt pedig úgy hívják, hogy teremtés!

A paleontológusok akkor tudnának labdába rúgni, ha egyetlen élő /!!!/ átmeneti lényt tudnának felmutatni, márpedig szerintük minden élőlény /még az ember is/ átmeneti a nagy evolúciós átalakulásban. Ez a kijelentés a világ legnagyobb blődsége, ugyanis az átmeneti állapot a túlélés szempontjából nem piacképes áru /nem bevethető/, hanem az csak akkor lesz, ha már átment egy új fajba, vagy megmaradt a régi fajhoz tartozásában, amiben teljesen ki volt fejlődve a túlélésre, a környezethez való igazodásra. Mivel genetikailag megalapozott volt arra a változékonyságra /variálódásra/, amely a környezeti ingadozásokra képes volt úgy reagálni, mint az ízületi rendszer is futás közben a talaj egyenetlenségeire. A faji variálódási képesség /fajon belüli változékonyság/ tompítja az ütközést az adott faj és a kihívó környezeti visszásságok között. Olyan, mint a rugózás az autóban. De ha a környezeti kihívás akkora mértékű, hogy túllépi az alkalmazkodási képességet, akkor csődöt mond az alkalmazkodási képesség, és az adott faj az adott környezetben életképtelenné válik, kihal. Lehet az pl. egy durva lehűlés vagy egyéb számtalan ok.

Ugyanakkor a környezeti kihívás akkor is túlméretezetté válhat, ha nem a környezeti változik drasztikusan, hanem az adott fajhoz tartozó élőlény válik alulméretezetté, mivel lesérül, megbetegszik, vagy genetikailag károsodik. Hogy az evolúciós folyamat mindig csak javít egyet a fajon, miközben minőségileg fejleszti, ez működik, csakhogy ez az a bizonyos variálódás, a környezethez való rugalmas alkalmazkodás. Ahhoz, hogy új fajjá fejlessze, az átalakulási fázist /a hangszer köszörülését/ nem tudja sem kikerülni, sem átugrani. A fejlesztés alatt pedig nem piacképes /nem bevethető/ az áru. Konkrétan: ha a kapaszkodó végtag fejlődik szárnnyá, közben van egy fázis, amikor az erős kapaszkodás legyengül, a repülés pedig még nem erősödik fel. Na, ez a hangolódási állapot.

És amikor a zsűri látja, hogy Piroska néni csak köszörüli a torkát, és csak köszörüli, köszörüli, egy idő után megunják és hazaküldik azzal a jó tanáccsal, hogy ha majd készre köszörülte a torkát, akkor jöjjön énekelni, addig meg adja át a terepet az életképes produkcióknak.

Ha tehát találtak valódi átmeneti ősmaradványt a paleontológusok, azok nem véletlenül selejteződtek ki, mivel az átmenetiségük pontosan nem életképessé, hanem túlélésre kevésbé életképessé tette őket. Ha meg csak ráfogják valamilyen fosszíliára, hogy az átmeneti alak, de az a valóságban mégsem két faj közötti átmenet, hanem valamelyik fajhoz tartozik, az azért nem teszi életképessé az elméletüket, mivel az átmenetiség /nem bevethetőség/ pontosan nem előre vivő tényező, hanem hátráltató tényező. Csak még ezzel a ténnyel nincsenek tisztában, mivel komolyan nem gondolták át az átmenetiség negatív tulajdonságának horderejét.

De nézzen körül bárki az emberi alkotások közül, hogy melyek a piacképes áruk, amelyek fejlesztés alatti, átmeneti /még nem bevethető/ állapotban vannak, vagy azok, amelyek teljesen készek /bevethetők/ és optimális működést mutatnak. Ha majd a világ vállalkozói átmeneti állapotban lévő áruikkal érik el sikereiket a világpiacon, akkor jöjjenek vissza az evolucionisták annak a frázisnak a lobogtatásával, hogy az évmilliókig fejlődési stádiumban lévő fajok túlélni voltak képesek a létfenntartás nagy harcterén, de amíg ez nem működőképes, addig ez pontosan a darwini evolúció működésképtelenségét prezentálja ország-világ előtt!]

T. V.: A paleontológusok sok példát ismernek olyan közbenső ősmaradványokra, amelyek átmeneti formát alkotnak különböző csoportok között. Az egyik leghíresebb ősmaradvány az Archaeopteryx, ahol a madarakra és a dinoszauruszokra jellemző tulajdonságok keverednek. Számos ősmaradványon keresztül vezetett az út a pici Eohippustól a modern lovakig. A bálnáknak négylábú, szárazföldön sétáló őseik voltak, és az átmeneti formák is ismertek a vízi életmód felé (Ambulocetus, Rodhocetus). Húsznál is több Hominidae alkotja az átmenetet az Australopithecusokhoz tartozó Lucy és a modern emberek között. A kreacionisták azonban elutasítják ezeket az őslénytani leleteket. Szerintük az Archaeopteryx nem hiányzó láncszem a hüllők és a madarak között, hanem csak egy kihalt madár, hüllőszerű tulajdonságokkal. Ha véletlenül elfogadnak egy átmeneti formát két csoport között, akkor is látni akarnak újabb fosszíliákat, amelyek átmenetet alkotnak e példány és az első kettő között…

[Megjegyzés: Hogy melyik élőlény milyen átmeneti formát alkot, ez egy eszmei alkatrésze a darwini evolúció elméletének, azonban mivel az átmenetiség állapota az életképesség tekintetében egy kiforratlan /még nem bevethető/ állapottal egyenlő, a piacképtelenséggel is szükségszerűen egyenlő. A felsorolt élőlény egyike sem volt átmeneti, különösen, ha sok volt belőle, ami azt mutatja, hogy élet- és variálódásképes volt, amíg valami drasztikus változással nem tudott megbirkózni, és emiatt kihalt.

A pici ló és a nagy ló olyan, mint a csivava meg a bernáthegyi, ha valaki kellően mamlasz, azt is el lehet hitetni vele, hogy a kicsiből fejlődött ki a nagy. Na és a szárazföldön sétáló ősök hogyan éltek túl, miközben a mászkálásról áthangolták a végtagjaikat tökéletes úszástudásra és tengeri életmódra? De nem csak a végtagokat kell áthangolni, hanem a teljes szervezetet a vízi életmódra, a vízi élőlénynek meg a szárazföldi életmódra, a szárazföldinek meg a repülési életmódra. Na és az áthangolódás millió apró mozzanatának folyamatában /amely ráadásul nélkülöz minden célt és tervet/, hogyan tudott úgy működni, mint amikor elkészült? Ha közben is minden mozzanatában kész volt /bevethető/ és tökéletesen funkcionált, akkor minek folytatta az átalakulást?

Ha valaki egy napi munkáért rögtön egy havi fizetést kap, minek dolgozik még vagy harminc napig? Akkor minek öt évig egyetemre járni, ha az ember a tanulás minden mozzanatában már kész /bevethető/ szakember? Ha meg öt év kemény munka jutalma a diploma és a kiforrott felkészültség, akkor miért nem helyezkedik el diplomásként már az első évben, miután letette az érettségit? Nyilván az átmeneti képzése folyamata alatt még nem volt piacképes /bevethető/, csak az élőlények voltak piacképesek az átalakulási fázisuk minden pillanatában. Ja persze, mivelhogy ezt kívánja meg az elmélet. Na meg azért is voltak közben életképesek, mert sokan szeretik a tudományos maszlagot. Ha már gyerekkorban, az általános iskolában a biológiaórán beadagolják a tudományos maszlagot, az ember később sem tud meglenni nélküle. Hiányzik neki, mint dohányosnak a nikotin, meg az istentagadás ezernyi hasznos formája. Különösen, hogy magunknak szabjuk az erkölcsöt. Ha erre az öntudatra ébredtünk, akkor már nem is csoda, hogy Isten be sem teheti a lábát az ajtón!]

T. V.: További bizonyítékok származnak a molekuláris biológia területéről. Minden élőlény ugyanazoknak a géneknek a többségén osztozik, de a géneknek a szerkezete és a produktumaik szétágaznak a fajok között, megtartva az evolúciós rokonságokat. A genetikusok molekuláris óráról beszélnek, amely rögzíti az átalakulás idejét. Ezek az adatok szintén azt mutatják, hogy bizonyos szervezetek átmeneti helyzetben vannak.

[Megjegyzés: Az evolúciónak elkötelezett tudósokról beszél, amelyeknek az adatai ezt meg azt mutatják. Egyrészt az evolúciónak nem elkötelezett tudósok adatai mást mutatnak, másrészt meg az átmeneti helyzet pontosan nem azonos a piacképes helyzettel. Az átmenetiség a biológiai környezetben a nem kiforrottsággal egyenlő, a kiforrottság alsóbbrendű feladása egy majdani magasabb rendű kiforrottság /bevethetőség/ érdekében. Csakhogy egy kiforrott alacsonyabb rendű hangya többet ér túlélés szempontjából, mint egy félig kifejlődött szárnyú magasabb rendű csodabogár, amely kalimpál a végtagjaival, de nem repül, sőt egy idő után minden csontja sajog és görcsöl a sok erőlködéstől. /A görcsölés és erőlködés szempontjából kb. olyat lehet elképzelni, ahogyan görcsölnek az evolucionisták a szerencsétlen elméletük társadalomra való ráerőltetésével./]

T. V.: 14. Az élőlényeknek nagyon bonyolult tulajdonságaik vannak, amelyek kevésbé komplex állapotban működésképtelenek; az egyetlen lehetséges konklúzió, hogy ezek a teremtés produktumai

[Megjegyzés: A túlélés szempontjából nem a puszta komplexitás a döntő, hanem a túléléshez szükséges tulajdonságok optimális megléte/fejlettsége. Ez messze nem azonos ezeknek a szükséges tulajdonságoknak a kialakulási folyamatával, amikor ráadásul a meglévő, életképesség szempontjából hasznos tulajdonságok haszontalanabbá válásán keresztül vezet az út a még hasznosabbá váláshoz. Mint amikor egy működőképes papírrepülő formáció egyszerűbb formájából egy bonyolultabbat hajtogat valaki. Amikor az egyszerűbbet visszahajtja, hogy újra összerakja egy bonyolultabb formában, a közbeeső fázisban nem tud úgy repülni, mint eddig, de még úgy sem tud repülni, ahogy majd fog. Vagyis rosszabbul. Közben nem piacképes /nem bevethető/. Az élőlény meg kevésbé életképes. De ha minden mozzanatában életképes, akkor a papírrepülő is. De akkor minek egyáltalán tovább hajtogatni, ha a repülési képessége nem a kiforrottságának a függvénye?!]

T. V.: Ez a kulcspontja a legtöbb mai evolúcióellenes támadásnak, pedig ez az egyik legrégebbi érv. William Paley hittudós 1802-ben írta, hogy ha valaki zsebórát talál a mezőn, akkor a legvalószínűbb, hogy valaki azt leejtette, nem pedig a természetes erők hozták ott létre. Paley szerint ez analógiaként használható arra, hogy az élőlények komplex felépítését csakis a teremtés hozhatta létre.

[Megjegyzés: Ha az óra működőképes, nincs az a természeti erő, amely azt intelligencia bevetése nélkül létrehozza! Az élőlények komplex felépítése pedig ha a túlélés szempontjából működik, akkor ez csakis hosszan tartó átmeneti fejlődés beiktatódása nélkül képzelhető el, mivel ilyen mozzanatok beiktatódása az életképességet is negatívan befolyásolja az átmenetiség teljes idejére. Ha tehát a komplexitás együtt jár az életképességgel, az csakis teremtés által képzelhető el. Vagyis az első pillanattól fenn kell állnia az életképességnek, azt nem előzhetik meg átmeneti, kevésbé életképes állapotok.]

T. V.: Darwin a Fajok eredetében válaszolt Paley állítására: elmagyarázta, hogy a kiválasztódás hogyan hat az örökölt tulajdonságokra.

[Megjegyzés: A kiválasztódás minden hasznos tulajdonságot megőriz, de ha egy már hasznos tulajdonság csak azért kezd kevésbé hasznossá válni, hogy majdan egykor még hasznosabbá lehessen, akkor ez az átalakulása erre az időszakra visszaveti őt a tényleges hasznosság ranglétráján, amit pedig egyetlen élőlény sem engedhet meg magának, amelyik részt vesz a létért folyó állandó és szakadatlan küzdelemben.]

T. V.: A kreacionisták generációi próbálnak azóta is szembeszállni Darwinnal. Példaként a szemet hozták fel, ami szerintük evolúció eredményeképpen nem alakulhatott ki, mivel a szem működése az alkotórészeinek a tökéletes elrendeződésétől függ. A természetes kiválasztás soha nem támogathatott átmeneti formákat, mert mire lenne jó egy félig kialakult szem? Darwin szerint még a kevésbé tökéletes szemek is nyújthatnak előnyöket, például segíthetnek az élőlényeknek a fény felé orientálódni.

[Megjegyzés: Kétségtelen az orientálódás elméleti iránya, feltéve, ha a gyakorlati üregeket, árkokat, gödröket és szakadékokat nem számítjuk fel. Mert ha a félszemű Janicsár bogár közben kitöri a nyakát, akkor Darwinnak eggyel kevesebb lufi jut, hogy a végén azt is kipukkantsa, amikor felteszi magának a kérdést, hogy az életét nem-e egy káprázatnak szentelte? Nagyon is annak! Lám, ide jutott, mivel a szellemi szemei nem voltak kifejlődve, amivel megláthatta volna a teremtés bizonyosságát a szükségszerű kritériumainak a kellő átértékelése által.]

T. V.: A biológia utólag is megvédte Darwint: a kutatók primitív szemeket és fényérző szerveket azonosítottak szinte a teljes állatvilágban, és nyomon tudták követni a szemek evolúciós történetét az összehasonlító genetika területén is. Kiderült például, hogy különböző csoportoknál a szemek egymástól teljesen függetlenül alakultak ki.

[Megjegyzés: Nem a pártatlan biológia védte meg, hanem az evolúciószellemiséggel átitatott biológia, amely másféle szemléletmódot nem hajlandó elismerni, csak a sajátját, a tévesen rögzültet. Hogy egy élőlénynek milyen szintű szeme vagy fényérző szerve van, az, egyrészt ha életképes az ő környezetében, akkor az erre az életképességre van beállítva, másrészt meg, ha valamit nem használunk, akkor az annak a szervnek a halála, a visszafejlődése. Hosszú ideig fekvő emberek csont és izomrendszer tekintetében leépülésen mennek át, aminek az eredeti állapothoz nem sok köze van.

A különböző szemek egymástól való kifejlődése meg egyszerűen átugorja azokat a problémákat, amik az adott élőlény életképességét befolyásolják. Szerintük mind úgy fejlődött ki, hogy soha semmi problémát nem okozott a kiforratlanság/késztelenség fejletlen, átmeneti állapota. Mint amikor a vendégek úgy ették rendületlenül és hosszan tartóan az étteremben a készételeket, hogy azok még messze nem is voltak készen. De ilyen jó vendégek alighanem csak az evolucionisták köreiből kerülnek ki, akik szerint az élővilágban bármilyen spontán fejlődés elképzelhető, csak a teremtés van kizárva. Ugyanez Istennél: senki üdvössége nincsen kizárva, csak azoké, akik Isten teremtését a puszta véletlennel magyarázzák!]

T. V.: 15. A legújabb felfedezések szerint az életnek már mikroszkopikus szinten is olyan komplex szerkezete van, ami nem alakulhatott ki az evolúció során

[Megjegyzés: Szerkezete van! A hangsúly a „VAN”-on van! Már készen van. Nem csak útban/átmenetben van a kialakulás felé. Az evolúció szerint minden csak fejlődésben van, nincs készen semmi. De ha nem volna készen, nem tudna túlélni. A túlélőképessége mutatja, hogy készen van. Rá van szabva teremtés által arra a környezetre, amelybe bele lett helyezve. Ha pedig rögtön nem lett volna készen, akkor hogyan élt volna túl mind a mai napig? A túlélésre specializálódott komplexitás mutatja a tervezés állapotát, amit előre nem tervezett bizonytalan kifejlődési állapotokkal nem lehet sem felhígítani, sem felcserélni.

Hogyan tudja letapogatni az evolúciós fejlődés a környezetnek azt az állapotát, amelybe állítólag egyre szétterjedőbben belefejleszti az uralma alatt álló élőlényeket? Ehhez dupla látásra van szükség, a környezet komplex kihívásaival is tisztában kell lenni, meg az élőlények optimális felépítésének szükségességével is, hogy a kettőt összehangolja, ami intelligencia nélkül nem megy. Ha nekem idomított kutyám van, nem küldöm rá az őserdőben egy olyan vadra, amiről fogalmam sincs, hogy milyen erőt képvisel. Feltéve, ha nem vagyok olyan sötét, mint amilyen önmagában az evolúciós fejlődés darwini válfaja, amely állítólag mindent vaktában, ész nélkül, a megfontoltság halvány szikrája nélkül csinál! A nagy 'tudományos' kummantások leple alatt.]

T. V.: Megmagyarázhatatlan komplexitás”: ez Michael J. Behe csatakiáltása, aki a Darwin fekete doboza: az evolúció biokémiai kihívása című könyv szerzője. A komplexitás példájaként az egérfogót választotta. Ez nem tud működésbe lépni, ha a darabjai közül bármi is hiányzik, és a darabjainak csak az egész részeiként van értéke.

[Megjegyzés: Miért, talán amit mond az nem igaz? Teljes mértékben igaz!]

T. V.: Szerinte ez még inkább igaz a baktériumok ostorszerű képződményére, amit az előrehaladáshoz használnak. A flagellumot felépítő proteinek bonyolult módon rendeződnek a „motor alkatrészeiként”. Behe szerint nulla annak a valószínűsége, hogy ez a komplikált elrendeződés evolúciós módosulásokon keresztül alakuljon ki. Az evolúciós biológusok azonban másképp gondolják. Vannak sokkal egyszerűbb felépítésű ostorok is, mint amit Behe idézett, vagyis nem szükséges az összes komponens jelenléte az ostor működéséhez.

[Megjegyzés: Miért gondolja, hogy az egyszerűbb felépítésű ostornak olyan szintre kell fejlődnie, mint a baktériumok ostorának? Mert képtelen attól a fantáziadús gondolattól szabadulni, hogy egyik szükségszerűen a másikból fejlődik ki! Holott nyilvánvaló, ha léteznek /!/ egyszerűbb felépítésű működőképes ostorok, akkor /attól még/ emez nem amazból fejlődött ki! Egy Trabanttal ugyanúgy lehet közlekedni, mint teherautóval. Ha pedig a kérdés úgy szól, hogy a baktériumok felépítéséhez elegendő-e egyszerűbb felépítésű ostor, a válasz az, hogy nem. Ha az egyszerűbb felépítésű ostor nem működteti a tárgyalt baktériumot, akkor nem is ahhoz van szabva, hanem amit működtet. Attól, hogy kis alkatrészekkel működik a kis autó, nem teszi szükségtelenné a nagy alkatrészeket a nagy autóhoz. Mert, hogy lényegében erre hivatkozik, holott nem sok köze van hozzá.]

T. V.: A fejlett komponenseknek ráadásul előzményei is vannak a természetben. Így például az ostor szerkezete rendkívül hasonlít ahhoz, amit a Yersinia pestis, vagyis a bubópestis baktériuma használ, hogy a mérgeket befecskendezze a sejtekbe. Az ostor komponensei nem csak az előrehaladásban játszottak szerepet, hanem összetett funkciókkal rendelkeznek. Az ostor evolúciója azoknak a részeknek az újszerű kombinációját mutatja, amelyek eredetileg más célokra fejlődtek ki.

[Megjegyzés: Keveri a szezont a fazonnal. A fejlett komponenseket keveri a más célokra kifejlődtekkel. És tessék mondani, milyen célra tud az evolúció mechanizmusa fejleszteni, ha az evolúció mint olyan, abszolút nélkülözi a célt és a céltudatos manővereket?! De nem is egy célt mond, hanem célokat. Igen sok célja lehetett a kötőtűnek, hogy ilyen sok szép pulóvert tudott kötni, függetlenül attól, hogy se a kötőtűről, se a kötés mechanizmusáról, se a pulóverek változatosságáról egy szikrányi fogalma sincs! /Na, erre varrjál gombot Kampis György!/

És azt honnan veszi, hogy előzmény a bubópestis módszere, az összetett funkciókkal való rendelkezés? Ha már összetett funkciókkal rendelkezik az egyik, fejlett komponensekkel a másik, akkor önállóan működő rendszerekről van szó, amelyek be vannak állítva a céltudatos működés folyamatába. De hogy egyik a másiknak a szükségszerű egyszerűbb lépcsője lenne a fejlődésben, ezt a fantazmagórián kívül semmi nem indokolja. Ahhoz először /neki/ tudnia kellene, hogy mi egyszerűbb, és mi az, ami afölött van, a kettő közötti különbséget.

A tésztát úgy tudja a pék a kiflin kívül másra is felhasználni, hogy ismeri a különféle tésztás sütemények receptjeit. De az evolúció nem ismer semmit – azon kívül, amit az evolucionista megismertet vele. Nos hát, sok mindent az evolúció nyakába varrnak, amiről neki fogalma sincs. Sőt, az evolúciónak nincsen semmi fogalma semmiről. Az evolucionisták pedig azt tulajdonították az evolúciónak, ami nekik is van. Elvégre az ő gyerekük, hasonlít is rájuk.]

T. V.: A kreacionisták üldözik az evolúciós bizonyítékokat, erőltetett magyarázatnak tekintik az evolúciós elméletet, és így szerintük csak a teremtés marad az egyetlen lehetséges alternatíva. Ez azonban igen félrevezető: még ha egy természetes magyarázat bizonytalan is, ez nem jelenti, hogy az összes az. Sőt ez nem teszi a teremtés elméletét elfogadhatóbbá, mint a többit.

[Megjegyzés: Egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, ha egy hülyének zseniális alkotásokat tulajdonítunk. De ha a zseniális alkotásokat zseniknek tulajdonítjuk, akkor inkább van Istennek szerepe azoknak létrejöttében, mint a holt kuka anyagelvű folyamatoknak, amelyeknek fogalmuk sincsen a természeti környezetnek arról a globális összhangjáról, amelybe az élőlények minden porcikáját bele kell tervezni a hosszú távú optimális funkcionálás, létfenntartó túlélés érdekében.

És ha egy természetes magyarázat bizonytalan is, vagyis hogy minden élőlényt gyakorlatilag genetikai baklövéseknek és kecskemód mekegő anatómiai bakugrásoknak tulajdonítsunk, attól még a teremtés nem elfogadhatóbb. Még mit nem. Igen félrevezető komplex, élő, a környezettel kölcsönösen sikeresen funkcionáló élőlényeket bármiféle tervező intelligenciának tulajdonítani. Elvégre az űrhajósok fenn jártak az űrben, és nem találkoztak az Istennel. Tehát nincs is.

Ugyanezen analógia alapján, látta már valaki a szakácsot a húslevesben? Pedig benne van! Nem véletlenül mondják az unokák a nagyinak, hogy a szíve van a húslevesben! Mire a nagyi azt válaszolja, hogy ugyanígy van benne Isten is a teremtés műveiben. Csak azok nem látják ezt, akik nem akarják látni, vagy pedig még a látásuk a darwini kifejlődés hosszan tartó, csökevényes állapotában leledzik.]

T. V.: Ugyanakkor ők is adósak maradnak számos kérdés megválaszolásával. Mikor és hogyan lépett közbe a teremtő az élet történetébe? Az első DNS, az első sejt vagy az első ember teremtésével? Minden faj teremtett, vagy csak néhány korai faj? A teremtéselmélet támogatói igyekeznek kikerülni ezeket a kérdéseket.

[Megjegyzés: Isten minden önálló életet élő organizmust önálló életre teremtett, annak a funkciónak a betöltésére, amelyre tervezve lett. Semmi nem lóg ki a sorból, csak az ember, amelyik a legkártékonyabb lett az összes teremtmény közül, amelynek azt a filozófiát adagolták be, hogy a létezésének az értelme nem az univerzum rendjébe való optimális beilleszkedés, hanem a rendnek a fölrúgása, ha ez az ára annak, hogy nekem jó legyen, a többi meg nem érdekes. Még hogy az Isten becsületességet, tisztességet, korrektséget és empátiát vár el mindenkitől, aki erre a bolygóra születik? Na ja, de akkor hogyan lehet érvényesülni ebben a világban? Sehogy! Inkább ügyeskedjünk, és a kedvező helyzeteket teremtsük meg magunknak!

Ami pedig a teremtést illeti, aminek teremtett valamit az Isten, annak az a funkciója, hogy a nagy egészben betöltse a feladatát, rendeltetését. Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy tojás? A tyúk és a kakas túlélési szintre, készre /rögtön bevethetőre/ lett teremtve, azok kezdték el a tojásrakást és a megtermékenyítést, és ez folytatódik mind a mai napig.

A teremtése az élőlényeknek a nemük szerint történt /bibliai kifejezés/, amelyek szerint szaporodnak, tehát egy teremtett ős faj genetikailag variálódni képes, de megmarad ugyanannak a fajnak, és mint faj nem változik, örök. A közös ős /pl. Ádám és Éva/ csak egy adott faj /az emberiség/ variálódásra képes csokrára vonatkozik, de a csokroknak egymáshoz semmi közük nincsen. A természetes kiválasztódás az Isten pulikutyája, amellyel a fajcsordából kilógásra vetemedő példányokat visszatereli a nyájba.]

T. V.: A természettudományok fejlődése egyre részletesebb és informatívabb válaszokat talál az egykor megválaszolhatatlannak látszó rejtélyekhez: ilyen például a fény természete, a különböző betegségek okai, vagy az agy működése. Az evolúciós elmélet is egyre meggyőzőbb bizonyítékokat tud felmutatni az élővilág kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban.

[Megjegyzés: Válaszokat sokat találhat, de bizonyítékot a darwini evolúcióra egyet sem! Hogy az élőlények a teremtett közegükben jól megvannak, és a természetes kiválasztódás nem selejtezi ki őket, ez mutatja, hogy nincsenek átmeneti, új fajokká való kifejlődés köztes állapotában. De soha nem is voltak! Nem az állatokat szükséges Isten teremtett nyájába visszaterelni, hanem az embereket. Akiket pedig nem lehet, azokra az a szelekciós kiselejteződés vár, amelyet a Nagy Kertész fog irányítani, s amelyet már most is irányít.

Ami pedig a fény természetét illeti, a fény Istentől jön, és a Krisztus arcán tükröződik, hogy utat mutasson a világ sötétségében. Aztán hogy kit mi győz meg, az már az egyén szíve állapotának kérdése. A dohányosokat sem győzi meg, hogy saját egészségüknek esküdt ellenségei, így hát az evolúcióhit is kötni fogja azokat, akik Isten nélkül akarnak élni. Csak ez a hit minőségileg az unintelligens hiszékenység mértékét ütögeti, mint ütögeti az eső monoton az üvegablakokat.

S míg az anyagi folyamatok ütemes kopogtatása mögött nincsen senki, a természet szépsége és az isteni üzenet irántunk való jósága arra szolgáltat meggyőző bizonyítékot, hogy Valaki szándékosan kopogtat a szívünk ajtaján:
Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jelenések könyve 3:20)

Krisztussal vacsorázni Isten helyeslő mosolyának tudatában többet ér, mint bármi, amit e világ fel tud mutatni, vagy nyújtani tud. Akik ide eljutnak, megízlelik a jövendő világ szellemi erőit, és megtalálják életük valódi értelmét.