Hogyan vélekedik a vallás és a tudomány a létkérdésekről és egymásról?
Ön ateistának vallja magát. Annyira szabad lelkű ember, hogy nincs szüksége az istenhit támaszára?
Orosz László: Úgy gondolom, a „szabad lelkűségnek” semmi köze az ateizmushoz. Az istenhit ugyanis egy érzés, ami vagy van, vagy nincsen. Akarattal, bölcselkedéssel, tudással előidézni nem lehet. Sokszor a csalódás sem tántoríthatja el.
Megjegyzés: Pont nem így van, mivel a bibliai hit definíciója a nem látott dologról való meggyőződés. (vö. Zsidók 11:1) Miután látom a vízerőmű gátján a repedésből kifolyó vizet, hiszek a bekövetkező gátszakadásban, pedig nem látom. A hit nem érzés, hanem megalapozott következtetés a hit által megközelített objektum tárgyára.
Pontosan az ateizmus egyenlő a szabad lelkűséggel, amennyiben minden olyan megkötözöttségtől szabadon kíván élni, amit ő megkötözöttségnek tart – nyilván nem a maga javára, hanem a hátrányára.
Legfőképpen az isteni megkötözöttséget érti a megkötözöttség alatt, amitől ő sokkal jobbat tud, megkötözi magát a saját erkölcsi szabadelvűségének ezernyi torz gyakorlatával és azoknak keserű következményeivel.
Hogy csak a legfontosabbat említsük, a bűnözés a világban a legelterjedtebb időtöltés, amit a bűnüldözés nem győz utolérni. Miközben a Biblia pont a bűn gyakorlásától óvja leginkább a Krisztus-követőit, a szent életet szem előtt tartva, mint alapkövetelményt. (vö. 1Péter 1:16)
O.L.: A két világháború szörnyűségei közepette hiába könyörögtek, kapaszkodtak az emberek, az Isten hallgatott. És akkoriban mégsem lett kevesebb a hívők tömege.
Megjegyzés: Az Isten nem hallgat, hanem idejében hallatta a szavát, amit a Bibliában leíratott. Pontosan az ateisták vitték végbe a világháborúkat, akiknek az isteni figyelmeztetés az ölés tiltására semmit nem jelent. Hogy pedig kereszténynek titulált nemzetek is éppúgy benne voltak a háborúkban és az ölésben, azzal tisztában kell lenni, hogy ők nem voltak valódi Krisztus-követők, hanem csupán magukat állították annak.
Az isteni mérce szerint ateisták voltak mind, mivel aki magát istenhívőnek vallja, de nem aszerint cselekszik, az egy sem Krisztus-követő, hanem csaló, álkeresztény, rothadt gyümölcsöt termő rothadt fa. A kereszténység történelmi bűnlajstroma nem érvényes Krisztus igazi követőire! (vö. Máté 7:15-20)
O.L.: Egyszerűen más agyterületek vannak működésben a „hívés” esetén, mint a többi esetben. Más-más agyi funkciókról van szó. El lehet és el is kell fogadni azt, ha nem tudunk hinni valamiféle természetfölötti, például keresztény Istenben.
Megjegyzés: Nem diktált agyi funkciókról van szó, hanem önként választott gondolkodásról, útkövetésről. Az ateizmusra nincsen senki agya beállítva, se az istenhitre, mindez a szabad akarattal való élés függvénye. Ha az ateista nem hisz, az az ő kompetenciája. Az ember ezt tudomásul veszi, de hogy Isten erről mit mond, azt a Bibliában leíratta. Élő halottaknak tekinti őket. (vö. Lukács 9:60)
O.L.: Semmilyen túlvilági retorziótól nem kell félnünk. Az életünk nem lesz céltalan vagy fölösleges.
Megjegyzés: Na itt az ateizmus legnagyobb tévedése, amennyiben azt hiszi - teljesen szubjektív módon –, hogy nem lesz számára számonkérés a tettei alapján. Ahogy megjegyeztük: „az ateizmus egyenlő a szabad lelkűséggel, amennyiben minden olyan megkötözöttségtől szabadon kíván élni, amit ő megkötözöttségnek tart – nyilván nem a maga javára, hanem a hátrányára.” Azért mondja, hogy nem kell félnie, mert hite szerint Isten nem létezik, tehát retorzió sem létezhet. Mintha a retorzió attól függne, hogy hisz-e benne valaki vagy nem.
Indiában az emberek nem hitték, hogy jöhet egy vonat azon a sínen, amin százával ugráltak egy tűzijátékot nézve. Aztán jött. Mert az nem hit kérdése. Az Isten létezése sem hittől vagy nem hittől függő. Az Isten számonkérése nem emberi hit függvénye, különösen nem a hitetlenségé. A nem hit valamiben nem ment meg a nem hit tárgyának esetleges következményétől, mert az nem annak függvénye.
Eklatáns példa, a Jézus korabeli zsidók nem hitték azt, hogy a jeruzsálemi templomuk le lesz rombolva, de a rómaiak mégis lerombolták. Az ebben való hitetlenségüket a próféta meg is írta: „Lássátok meg, ti gúnyolódók, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat teszek a ti időtökben, amit el se hinnétek, ha valaki mondaná nektek!” (Csel 13:41) Aztán mégis bekövetkezett. Az ateisták hitetlensége ugyanez a kategória.
O.L.: Az evilági döntéseink következményeit, konfliktusainkat és tragédiáinkat istenhit nélkül is el tudjuk viselni.
Megjegyzés: Akkor viselje el az örök halál tudatát, ami a hívőket nem sújtja.
Mit állít a tudomány, ha nem a Teremtés, akkor mi az Eredet?
O.L.: A természettudományok közös jellemzője: „tényeket magyaráznak tényekkel.”
Megjegyzés: Így kellene lennie, de koncepciós nézetekkel magyaráznak tényeken túli koncepciókat is!
O.L.: Ez azt jelenti, hogy az Univerzumban, beleértve a földi élővilágot is, tények milliárdjait figyelhetjük meg. Azt vettük, vesszük észre, hogy a tapasztalt tények halmazában térbeli és időbeli „mintázatok”, valamiféle szabályosságok vannak. Ezeket a mintázatokat ok-okozati hálóba rendezhetjük és matematikailag is modellezni tudjuk. Néha nagyon részletesen, például a fizika esetében, néha csak nagy vonalakban, mondjuk a biológiánál. Ezek a modellek egymásra épülő hierarchiát alkotnak (fizika, kémia, biokémia, biológia, …) egészen az emberi agyvelőig.
Megjegyzés: Ezt a tapasztalt tények halmazában tervezéssel magyarázza meg minden olyan esetben, ami céltudatos emberi tervezés és kivitelezés terméke. Ugyanezt az univerzumban a véletlennel magyarázza, ami teljesen önkényes megközelítés.
O.L.: Az Univerzum keletkezésekor csak igen egyszerű anyagi szerkezetek voltak jelen, például molekulák biztosan nem, ezért a kérdésre a választ csak a fizika adhatja meg.
Megjegyzés: Nem az egyszerű anyagi szerkezetek léte az érdekes, hanem a szerveződésük, amely nem fizikai természetű abban a pillanatban, amikor a szerveződés szintje az anyag tulajdonságát felülmúlja. A betű anyagi tulajdonságát felülmúlja abban a pillanatban, amikor értelmes szavakba és mondatokba rendeződik, illetve rendezi egy külső, intelligens szellemi erő, amely hat rá.
O.L.: A fizikának ezt a részét „kozmológiának” nevezzük. 1926 óta, Hubble csillagászati megfigyelései alapján tudjuk, hogy a galaxisok távolodnak tőlünk. Sőt, minél távolabb vannak, ez a távolodási sebesség annál nagyobb. Később Lemaitre és Gamow (1931, 1948) mondták ki, hogy ebből az következik, időben visszaforgatva a jelenséget, hogy valamikor az Univerzum egy nagyon kicsi képződmény volt. Mivel a fény véges sebességgel terjed, a térbeli távolság egyben időbeli múltat is jelent. A mai pontos optikai mérések szerint az Univerzum 13.7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.
Megjegyzés: A rend és rendezetlenség keletkezése között intelligens tényezők megléte és hiánya érhető tetten. Hogy a fizikusok ateista része a rendet nem párosítja az intelligenciával azt bizonyítja, hogy ők az intelligens rendetlenséget képviselik. Van diplomájuk, tehát intelligensek, de a fejükben rendetlenség honol. Miközben az univerzum rendjében levő intelligencia nem jut el a felfogóképességükig, hogy azt helyesen azonosítsák. Mivel ez nem tényfüggő, hanem döntésfüggő, ami szubjektív hozzáállás kérdése.
És mi volt az Univerzum keletkezése, az „ősrobbanás” előtt?
O.L.: Minden, az Univerzumra vonatkozó tudományos állításunkat csakis az Univerzumon belül szabad és kell értelmeznünk. Azaz nem léphetünk ki még gondolatban sem az Univerzumból és arról külső szemlélőként nem tehetünk állításokat, hiszen azok igazságtartama ellenőrizhetetlen.
Megjegyzés: - Egy tojás nem értelmezhető csak a tojásból, hanem azon kívül. A tojás anyagi alkatrészeinek semmilyen indokuk nincs tojássá szerveződniük, tehát a tojásból a válasz nem adatik meg annak eredetére! Ugyanígy a tégla és a malter meg a ház összefüggése. A materialista elv azt mondja, egy levél szövegének értelmezése nem léphet túl a tinta, a toll és a papír anyagánál /nem léphetünk ki még gondolatban sem - a tojásból; a levélből - az Univerzumból és arról külső szemlélőként nem tehetünk állításokat/.
Az ember intelligenciája pont arra való, hogy tudjon külső szemlélő lenni, akár saját magát is legyen képes látni, mint külső megfigyelő. Látja magán a tervezés nyomait? Nem? Akkor gondoljon pl. a végbele záró izmára. Az evolúciónak nem mindegy, hogy a materialista/ateista ember /a természet szülötte/ minduntalan maga alá enged vagy nem?! Ez a Tervező tervezését bizonyítja! Köszönjük meg szépen, hogy emberhez méltó programozásunk van, ami ezt az anatómiailag nem feltétlenül indokolt irányítást lehetővé teszi.
O.L.: Az Univerzum a keletkezése után 300 ezer évvel vált csak „átlátszóvá”. Azaz a fotonok, a fény csak ezután tudtak elnyelődés nélkül terjedni. Ezért látjuk ma is őket. De amit ma látunk, az a 300 ezer éves korú Univerzum. Jelenleg ennél távolabbra, sem térben sem időben nem látunk. Illetve, már készülnek olyan csillagászati, mérési eljárások, amelyek alkalmasak lesznek a tovább lépésre.
Megjegyzés: A mérés objektív mérlegelés nélkül nem ér semmit.
O.L.: Ugyanakkor a részecskefizikai ismereteink szerint tudjuk, hogy milyen volt az Univerzum a keletkezés pillanatát követő kb. 10-28 másodperctől kezdve. De ezt még nagyon sokáig nem fogjuk tudni „meglátni”, azaz csillagászati mérésekkel is tapasztalni. Nem nehéz belátni, hogy az Univerzumon belül, időben visszafelé haladva, soha nem fogjuk „meglátni” a „Nagy Bumm”, vagyis az Ősrobbanás pillanatát.
Megjegyzés: A meglátásnál fontosabb a felfogás és a megértés, hogy ez egy háttér intelligenciával telített folyamat, amit az univerzum története bemutat és matematikailag követhetővé tesz a kikutatható mérték határáig. Az intelligencia forrásáról kinyilatkoztatásunk van, ezt azon az alapon tagadni, hogy a műszer nem mutatja ki, ez pont olyan, mint a sakk bábuk ide-oda történő mozgásából sem tudja kimutatni, mi a különbség mattot adni és mattot kapni. A fizikus műszere mindkét esetben nem mér mást mint mozgást. Holott az egyik mögött intelligencia van, a másik mögött meg erő, ami ha sok, az sem ér sokat.
O.L.: De ha ott volnánk is, nem tudnánk, hogy ott vagyunk. Ugyanis nem tudunk a pillanat mögé nézni. Ott már értelmét veszti az Univerzumon belül használt „tér” és „idő” fogalmunk. Hiszen akkor már, értelemszerűen, kívül lennénk az anyagi Világon, az pedig nem lehetséges. Ezt a soha meg nem tapasztalható valamit nevezhetjük akár a „Nagy Semminek” is. Az időbeli rendezettség alapján mondhatjuk tehát, hogy az Univerzum ebből keletkezett. De ez már filozofálgatás, és nem fizika.
Megjegyzés: Nem mindegy kinek a torkából mi jön ki. Egy profi énekes hangja kiviláglik az átlagtudásúak közül, pedig a hangszálak megvannak itt is, ott is. Az univerzum komplexitása arra mutat, hogy az anyagi alkatrészek szellemi csiszolásban részesültek, amire az anyag átlagtudása önerőből nem képes. Ők erő alá rendeltek, nem ők rendelik erő alá magukat saját intelligenciájuk által.
Amikor a pingponglabda intelligens mozgást produkál, háttér intelligenciát bizonyít. De mikor kirepül a nézők közé, csak háttér erőt bizonyít, de intelligenciát nem. Az univerzumban sem csak erő érhető tetten, hanem intelligencia is.
Ennek a felismerésnek a hiánya az intelligencia hiányára mutat. Mármint a tudomány erőfilozófiájára, amit bevetni képes. Többre nem is hajlandó, pedig az az intelligencia mérve, hogy következtetni képes, és megragadja hittel a látható ok- okozati összefüggéseket.
A tudomány ezt visszautasítja, hogy ez nem az ő világa. Persze a barlangrajzok eredeténél már nem utasítja vissza, ha az egy képzelt ütőkártya a kezében. Szelektív hit, ilyen az, amit a tudomány bemutat. Az univerzum eredetére a szelektív hitetlenséget alkalmazza. Mivel a következtetés csak akkor a tudomány része, ha a tudomány koncepcióját alátámasztja. Ha nem támasztja alá, akkor a fikció világába száműzik.
A tudomány behatolt az anyag mélyére, a galaxisok magasába, sokat tud már a tér, az idő, a mozgás, a változás fogalmáról, de mi a viszonya az „örök” szó jelentéséhez?
O.L.: Az Univerzum órája a „Nagy Bumm” pillanatában „kezdett el járni” és amíg létezik a Világmindenség, addig járni is fog. Ha megszűnik létezni, akkor az idő, mint olyan, szintén megszűnik. Eltűnik a tér és az idő, minden beleolvad ismét a „Nagy Semmibe”.
Megjegyzés: Ez pont annyi, addig él az élőlény, amíg él. A spanyolviasz ismételt föltalálása. Természetesen materialista háttérzenével.
O.L.: A legújabb csillagászati mérések szerint azonban az Univerzum gyorsulva tágul. Ez felveti annak a lehetőségét is, hogy ez a tágulás nem fejeződik be soha. Ezt nevezhetjük örök tágulásnak. De azt, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, nem tudjuk. Ez már a fantázia világa.
Megjegyzés: A fizika a fantázia világa, amikor az anyagot mint alkatrészt rendezői erőnek állítja be, márpedig a fizika erre vetemedik, amikor az anyagból magyarázza az univerzumot.
Vajon mi a lélek és a tudat? Ezek is valamiféle „anyagból” vannak? De hová lesznek, ha meghal a test?
O.L.: Szerintem ez az egyetlen lényeges kérdés a keresztény és mindenféle túlvilági istenhittel kapcsolatosan. A kulcs, az a felismerés, hogy „a lelkünk nem létezik!”. Abszurdnak, megbotránkoztatónak tűnő állítás. De visszaemlékezhetünk az „énkénk” (Karinthy után szabadon) kialakulására, azaz „megszületésére”. Csecsemőkorunkban nyilván még nem élt, nem beszélt bennünk. Aztán egyszer csak „éntudatra ébredtünk”. A fejlődéslélektani kutatások szerint az az absztrakt énkép, amelyik már fél attól, hogy meghalhat, körülbelül 10 éves korunkban alakul ki bennünk. Mondhatjuk tehát azt, hogy az a „lélek”, amelynek a halhatatlanságát hirdeti a kereszténység, a születésünk után csak 10 évre kezd életre kelni.
Megjegyzés: A kereszténység hirdetése nem a Biblia kinyilatkoztatása, nem hiteles, mert az is erőpolitika, amely mögött a teológusok emberi filozófiája bújik meg. A lélek nem halhatatlan, mert a személy maga a lélek, amely halandó.
Ez 18:20 Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni;
O.L.: És minden olyan valami, amit a lelkünk ténykedésének tulajdonítunk, mind-mind a születésünk után, a testünk által nyert tapasztalataink alapján épül fel. A nyelv, amin beszélünk. A tudásunk, amit megszerzünk, és aminek alapján gondolkozunk. Az érzelmeink, a fájdalmaink, az örömeink stb., minden ebből a halálra váró testünkből származik.
Megjegyzés: Mintha üzenet nem is létezne, amely kinyilatkoztatást tartalmaz ezekről a dolgokról. Az isteni üzenet tagadása nem azonos az isteni üzenet nem létével, hanem a tagadásával. De attól hogy valamit tagadok, az nem szünteti meg az adott dolgot az én tagadásom következtében. A nem tudomásul vétel nem semmisíti meg azt, amiről nem veszek tudomást. Az én tagadásom a föld gömbölyűségéről nem teszi azt kocka alakúvá, stb...
O.L.: A lelkünk valójában az agyunk terméke, maga az agy funkciója. Nem egy különálló „valami”, amelyik ki-be száll a testünkbe. Az orvosi agykutatás az elmúlt 50 évben hatalmasat fejlődött. Sőt, hála a technológia és az informatika bámulatos fejlettségének, napjainkban is forradalom előtt áll. Eljutottunk oda, hogy szinte minden, jó vagy rossz emberi viselkedést, tulajdonságot az agykéreg elektromos vagy vegyi ingerlésével elő tudunk idézni.
Megjegyzés: Akkor programozza be a szeretetet az emberi agyakba. És nézze meg a háború uszítóit, hogy az érdeküket felülmúlja-e a programozott szeretet? Az agykéreg elektromos vagy vegyi ingerlésével felül tudja-e múlni a pénz és a hatalom iránti vágyat? Aligha.
O.L.: Viszont, ha az agy megszűnik élni, akkor az „én” is eltűnik. Mint ahogyan, ha szétszedünk egy autót, nem kérdezhetjük meg: „Hová tűnt a mozgás a gépkocsiból?”
Megjegyzés: Az autóban nem csak mozgás volt, hanem intelligens mozgás. Az emberben ugyanúgy, ami az emberben egy szellemi tulajdonság, ami egy irányító erő az emberi test felett.
Mennyire egyeztethető össze a vallás és a tudomány? Na és a hit meg a tudás?
O.L.: Véleményem szerint a vallás és a tudomány, mint az egyéntől független tudásrendszerek, egyáltalán nem egyeztethetők össze. Mások a gondolati alapvetéseik és mások a megismerésre irányuló módszereik. Egymást teljesen kizárják.
Megjegyzés: Azzal kezdte: „az istenhitet … tudással előidézni nem lehet.” Most meg a vallást /ami az istenhittel összefüggő gyakorlat/ tudásrendszernek nevezi. Nem is kicsi ellentmondás.
O.L.: Persze ugyanazokról a témákról, az Univerzum keletkezéséről, a lélek létéről, vagy nem létéről stb. tudnak véleményt alkotni. De ez soha nem lesz párbeszéd, mert az logikai képtelenség.
Megjegyzés: Ugyanígy a majomszerű közös ős embernyelven való megszólalása, az az igazi logikai /stb./ képtelenség. Az ember a szellemi mondanivalója miatt beszél, s nem mert elveszítette a gégéjének hanghártya membránját az evolúciója során. A majmoknak hiába van meg, instabil sikolyszerű visításnál többre nem telik nekik. A membránjuk vibrál ugyan, de a kommunikációs hálózatuk nem szellemi töltetű.
O.L.: Szerintem a vallások kialakulása biológiai szükséglet volt. A vallás egy evolúciós termék, amely mára már, a Világról alkotott koherens és adekvát, HiFi kép kialakítása szempontjából fölöslegessé vált.
Megjegyzés: Pontosan az önszerveződő evolúció egy evolúciós termék, ami a materialista hitetlenségben gyökerezik, hogy annak intellektuális indokoltságot, pontosabban annak látszatát adja. Ez a folyamat Darwinnál fejlődött intellektuálissá – látszólag.
O.L.: A hit és a tudás azonban más kérdés. A vallásos hit, mint személyes élmény, egy adott emberben jól megférhet a szigorúan természettudományos gondolkodással is. De csak akkor, ha az illető olyan alkat, hogy nem alakul ki benne „kognitív disszonancia”. Ez a pszichés effektus, akkor lép fel, amikor valami olyan új tudás, tapasztalat birtokába jutunk, amely ellene mond a megszokott nézetrendszerünknek.
Megjegyzés: Az ateista természettudományos gondolkodása megfér a vallásos hitével /pontosabban hiszékenységével/, amivel megtoldja a természettudományos hiányosságokat, hogy a kettő egy kerek képpé, tudományos dogmává álljon össze benne. De a pszichés effektus nála is bekövetkezhet, amikor szembesül a kerek képének ovális voltával.
O.L.: A jelenség pszichés feszültsége abban rejlik, hogy nehezen adunk fel egy jól bevált, igaznak gondolt világszemléletet, ugyanakkor látjuk, hogy az új, tudományos tények ismerete megkövetelné ezt.
Megjegyzés: A materialista szemlélet feladása ugyanilyen kihívás az ateista számára, amikor láttatják vele, hogy a tudományos tények őt erre köteleznék.
O.L.: Van olyan egyén, akit ez a „döntési kényszer” nagyon zavar, mások mindenféle frusztráció nélkül tudnak egyszerre „két úrnak” is szolgálni.
Az ateista két úrnak szolgál, a tényeknek, amiket a hiedelmeivel vesz körül. A hiedelem legfőbb tényezője, amikor előre eldönti, hogy milyen síkon közelíti meg a dolgokat, anyagi síkon, vagy helyt ad a szellemi síkon való megközelítésnek.
Forrás:
