A szem evolúciós fejlődése

 

„Az evolúció alapelve egy rendkívül egyszerű körkörös logikán alapul: aki hatékonyabban képes a génvariánsait a következő generációba juttatni, annak génvariánsai nagyobb arányban lesznek képviselve a következő nemzedékben. A test a gének célba juttatására szolgáló gépezet.” Boldogkői Zsolt

Ennek semmi köze ahhoz a darwinista hiedelemrendszerhez, amely szerint egy primitív őssejtből az állandóan változó irányú és intenzitású irányítatlan szelekciós környezeti nyomások akármennyi idő alatt képesek akár egyetlen életképes szervezetet létrehozni, aprólékos mutációsorozattal egyazon szervezetben fölépíteni a csontváz, izom, keringés, légző, emésztő, vizeletkiválasztó, szaporodó, ideg, belső elválasztású mirigyek, érzékszervek rendszerét, de úgy, hogy mindezen anatómiai részegységek a kifejlődés minden mozzanata alatt életképességet produkálnak egyazon aprólékosan kifejlődő szervezetben. [Nyilván minden szervezet más és más felépítésű a reá jellemző részegységekkel.]

Szemfejlődés Femina stílusban

„A szem evolúciója régóta az egyik legtöbbet hangoztatott érv az evolúció ellen. Pedig valójában ez a törzsfejlődés működésének egyik leglátványosabb példája: sokszor alakult ki valamiféle látószerv az évmilliók során a Földön, méghozzá a legváltozatosabb formákban.

A szem valójában tökéletes példa arra, hogy alakulhatott ki az állatvilágban megfigyelhető sokszínűség fokozatos változások révén. Olyannyira, hogy nem is egyszer, hanem sok tucatszor fejlődött ki valamilyen fényérzékelő szem az évmilliók során, egymástól függetlenül. Ezért van, hogy teljesen máshogy épül fel a rovarok összetett szeme, a polipok bonyolult kameraszeme és a gerincesek szeme, beleértve a miénket is.

Az állatvilág számos, különböző fejlettségi szinten álló szemet vonultat fel.

De hogy alakulhatott ki mindez fokozatosan?

Az első lépés a fényérzékeny sejtek megjelenése. Már egyes ostoros moszatok bőrén is vannak ilyenek, bár ezek csak a fényt és a sötétséget tudják megkülönböztetni. Aztán ezek a fényérzékeny sejtek elkezdenek egymás köré tömörülni, mint egyes medúzák és tengeri rózsák szemfoltjainál. Aztán ezek a sejtcsoportok beljebb nyomódtak az állatok testébe, és kehely alakot vettek fel.

A férgeknél és puhatestűeknél jellemző kehelyszemeknél már a fény iránya is érzékelhető.

A kehelyszem további besüllyedésével szűkült a fénybemeneti nyílás, és kialakult a képalkotásra alkalmas hólyagszem. A polipoknak és tintahalaknak ilyen van. A gerinceseknél fehérjéből felépülő lencse teszi teljessé a szemet.

Ahogy Darwin írta: „Ha találhatunk számos finom lépcsőfokot, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára; továbbá, ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”

Akár 1500-szor is kialakulhatott volna

Onnantól kezdve, hogy vannak fényérzékeny sejtek, viszonylag „rövid időn” belül el lehet jutni a szemszerű szervek megjelenéséig.

Két svéd biológus 1994-ben számítógéppel modellezte is, mennyi idő szükséges ehhez. Három egyszerű sejtrétegből indultak ki, és arra jutottak, hogy mindössze 400 ezer nemzedék és kevesebb mint félmillió év alatt eljuthatunk egy összetett szemig nagyon apró, de előnyös mutációk sorozatával. Mivel az első fényérzékelő sejtek 550 millió éve jelentek meg, az evolúciónak bőven volt ideje, hogy akár egymás után 1500 alkalommal is kialakuljon a szem - intelligens tervezés nélkül.” https://femina.hu/terasz/szem-evolucioja/

Ugyanez a MTA szerint

„A természetes szelekción alapuló darwini elmélet egyik központi tétele, hogy az evolúciós alkalmazkodás kis lépések sorozatával valósul meg. Már Darwin is felismerte azonban, hogy ez az elv igen nehézkesen használható, ha olyan bonyolult szervek eredetét kell megmagyarázni, mint például a szem.

A szem számos alkotórész precíz kölcsönhatásából épül fel, bármely részét megváltoztatva sérül működése. Hogyan alakulhattak ki az evolúció során az ilyen komplex struktúrák kis lépések sorozatával?

A szem esetében az elfogadott magyarázat az, hogy fényérzékeny sejtek csoportosulásából kiindulva fokozatosan, apró módosítások sorozatával el lehet jutni a lencsével rendelkező szemig úgy, hogy minden átmeneti állapot előnyt jelentett.” - https://mta.hu/tudomany_hirei/falank-bakteriumok-lepleztek-le-az-evolucios-ujitasok-titkat-106679

Amire nem válaszolnak ezek az emberek, hogy miképpen voltak képesek a csak úgy ad-hoc, spontán megjelenő, akármilyen fényérzékeny sejtek fokozatosan, apró módosítások sorozatával, akár sok tucatszor tovább fejlődni és eljutni az összetett szemig, miközben nem csak a szemnek kellett kifejlődnie, hanem a szemmel együtt az összes szervrendszer összetevőinek egyazon időben és egyazon szervezeten belül?! Tehát minden más szervezeti alkatrésznek összehangoltan, a teljes szervezet egészére nézve kellett lépésről lépésre kifejlődnie, miközben minden fejlődési mozzanat alatt produkálnia kellett a túlélőképességet.

Darwin számos finom lépcsőfokról beszél, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára.

Itt nem csak az a kérdés, ha hasznos az adott részlet, akkor minek fejlődik tovább, hiszen nem a hasznosságtól függ a fejlődés, hanem a szelekciós nyomás szemre gyakorolt hatásától. Miközben a szelekciós nyomás nem csak a szemre gyakorol nyomást, hanem a szervrendszerek legapróbb részleteire is, amik a fejlődés kezdeti stádiumában vannak, abban kellett lenniük, ha komolyan vesszük az őssejt sztorit, hogy minden abból fejlődött.

Akármely élőlény túlélőképes teljes szervezetének szervrendszerei hogyan biztosítanak túlélést, ha éppen csak elkezdenek kifejlődni olyan vakon történő mutációk által, amelyeket a véletlenek generálnak, természetesen bármiféle irányítás nélkül, összevissza történően, amit a környezeti szelekciós nyomások megint csak összevissza befolyásolnak, ahogy a külső körülmények szeszélyei diktálják.

Egyetlen szervrendszer kifejlesztéséhez is rendkívül hosszú ideig tartó irányított szelekciós nyomásra van szükség, nem hogy közel egy tucathoz egyetlen szervezeten belül.

„...az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat...” /Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus/

Miről beszél Darwin, amikor kiszedi a szemet a teljes szervezeti rendszerből és elkülönítve attól, csupán az állítólagos fényérzékeny sejteket presszionálja, amik csak úgy maguktól fölépülnek bármiféle, ahhoz igazodó szelekciós ráhatások nélkül.

Azt mondja: „ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”

Honnan veszi: „ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára,” - amikor a változások csak addig előnyösek, amíg az adott környezethez igazodóak. De egy változó környezetben máris nem előnyösek, sőt, hátrányosak, ha a szelekciós nyomások iránya és intenzitása pont az ellenkezőjére fordul.

És akkor még nem beszéltünk a több szervezeti rendszer mozaikkockáiról, amiket egyszerre és egy irányba kell fejlesztenie a vakon válogató szelekciónak, ami egy akármilyen előnyt rögtön hátránynak könyvel el váltakozóan ellenséges és barátságos környezetben.

Na és hogyan életképes egy akármilyen kezdetleges rendszer, miközben apránként fejlődik, ráadásul a szükséges irányban, mértékben az egész szervezetre hangolódóan? Hogyan tartja életben az élőlényt, amikor ami életben tartja, az éppen most kezd kifejlődni?

Ha valakibe elkezdenek műszívet, meg akármilyen protézist kifejleszteni, amíg benne ki nem fejlesztik, hogyan funkcionál az teljes szervezet? Közben is sétál a a parkban, és dobog benne az éppen hogy kifejlesztés alatt állú műszív? Menet közben fejlesztik ki?

És ugyanezen az alapon a csecsemőket beleteszik egy éppen kifejlesztés alatt álló inkubátorba, rákötnek valakit egy éppen kifejlesztés alatt álló művesére és minden további nélkül túléli a folyamatot?

Egy akármilyen távcsővel már akkor is lehet látni, ha még össze sem rakták, a részegységeket ki sem fejlesztették? Bele lehet ülni az autóba, amikor még csak a négy kereke van meg? Miközben egyetlen keréken is képesnek kell lennie a közlekedésre, amit a természetben túlélésnek ismerünk.

Azt mondja: „ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.” Vagyis nem tudja fölfogni, amit beszél, de az elméletnek nem okoz nehézséget.

Próbálja meg a gyakorlatban, abban okoz-e nehézséget? Az olyan zseniknek, mint Darwin, bizonyára nem. Nem hiába csókolt neki kezet a tudományos utókor. Az egész világ gondolkodását megváltoztatta. Valami, aminek a részegységei fokozatosan fejlődnek ki, a teljes fejlődési folyamat minden pillanatában túlélőképességet biztosítanak annak a valaminek. Nem csak akkor, amikor a teljes rendszer kifejlődött.

Én eddig úgy tudtam, egy akármilyen kifejlesztett komplex rendszert akkor dobnak piacra, ha teljesen ki van fejlesztve. Autót karosszéria nélkül nem szoktak, se ajtók nélkül. Nem beszélve a fékről, meg a kuplungról.

Persze az élőlények mások. Ott semminek nincs értelme, kivéve az evolúció fényében. Igaz, az efféle evolúciónak sincs sokféle értelme, de mindegy. Higgyen mindenki, amit akar. Fő, hogy tudományosnak tűnjön. Annak tűnik. Mert hogy amivel nézik, az is éppen fejlődés alatt áll!

Hát így könnyű híresnek lenni. Az ember egy-kettőre zsenivé lesz, csak sokaknak kedvező filozófiával álljon elő. Hogyan is mondja a Biblia kétezer éves próféciája?

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4)

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

AZ EVOLÚCIÓS TUDOMÁNY ZŰRZAVARA

A The Guardian brit lap írja: „Bármilyen furcsának is tűnik, a tudósok még mindig nem tudják a választ a földi élet fejlődésével kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre. Vegyük például a szemeket. Honnan származnak pontosan? A szokásos magyarázat arra, hogy hogyan jutottunk ezekhez a csodálatos és összetett szervekhez, a természetes kiválasztódás elméletén alapul.”

Majd a szem progresszív fejlődésének szokásos történetének összefoglalása után a cikk így folytatódik:

„Ez az evolúció alaptörténete, amint arról számtalan tankönyv és népszerű tudományos bestseller mesél. Egyre több tudós szerint az a probléma, hogy abszurd módon nyers és félrevezető.

Először is a történet felénél kezdi, és magától értetődőnek veszi a fényérzékeny sejtek, lencsék és íriszek létezését, anélkül, hogy elmagyarázná, honnan származnak. Azt sem magyarázza meg kellőképpen, hogy az ilyen finom és könnyen szétszedhető összetevők hogyan jöttek össze egyetlen szervvé. És nem csak a szemek jelentenek problémát a hagyományos elmélet számára.

„Az első szem, az első szárny, az első placenta. Hogyan jelennek meg. Ezek magyarázata az evolúciós biológia alapvető motivációja” – mondja Armin Moczek, az Indiana Egyetem biológusa. „És még mindig nincsenek jó válaszaink. Ez a klasszikus elképzelés a fokozatos változásról, egy-egy boldog balesetről, mindeddig megdőlt.” /„Do we need a new theory of evoltion?”, TheGuardian.com, 2022. június 28./

Az életkeletkezés darwinista vágyálma

 

Az élet az élettelenből keletkezett? Az a fórumközösség, amely magát biológiai tudománynak nevezi – állítja: igen! Erre építik a teljes evolúciós felépítményüket, amelyet Darwin, a zseni tart a vállán.

„Az élet eredete a biológiai evolúció szükséges előfutára. A jelenlegi tudományos konszenzus az, hogy az életet alkotó összetett biokémia egyszerűbb kémiai reakciókból származik, de nem világos, hogy ez hogyan történt.” - https://www.simply.science/images/content/biology/evolutionary_biology/exploring_life/conceptmap/Origin_life.html

Marx György A Természet játékai című írásában kifejti: „Cél. Az élet alapfeltétele a szaporodás. Csak önreprodukáló struktúrák között működhet a természetes kiválasztódás, csupán ezáltal bontakozhat ki az evolúció. A természetben pedig az élővilágot az evolúció képessége különbözteti meg minőségileg az élettelentől.” http://db.komal.hu/KomalHU/cikk.phtml?id=198338

Ugyanez máshol: „Szaporodás az élőlényeknek az a képessége, hogy utódo(ka)t hoznak létre. Célja: az élet folytonosságának és a faj fennmaradásának biztosítása.” /A szaporodás típusai, 2. old./ https://tavoktatas.mnt.org.rs/sites/default/files/2020-11/17%20%C3%B3ra%20A%20szaporod%C3%A1s%20t%C3%ADpusai.pdf

Ezzel ellentétben: „Darwin érvelése ... azon alapult, hogy az evolúcióban nincs cél, nem progresszív, nincs belső tendencia és garancia a fejlődésre - ahogy ma is gondoljuk, például a mutációk véletlenszerűsége alapján.” https://www.studocu.com/hu/document/eotvos-lorand-tudomanyegyetem/osszevont-gyogypedagogiai-pszichologia-szigorlat/exam-2015-questions-and-answers/2368212

Vagyis az élettelentől való eltérés lényege az önreprodukáló struktúrák létezése, amiben már működik a természetes kiválasztódás, ami evolúciós képesség. És van egy alapvető célja a szaporodás – ami alapfeltétel is egyben. Most van célja vagy nincs?

Céltalan céltudatosság?

A céltalan evolúció legjellegzetesebb tulajdonsága a céltudatos szaporodás, amely minden élőlény elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ha az evolúciónak nincsen célja, akkor hogyan tudott az élet céltudatos folyamattá válni, amelynek lényeges eleme a céltudatos szaporodás?! /Nem az élőlények céltudatosságáról, hanem a folyamat céltudatosságáról van szó, ami egyetemes!/ Ráadásul egyből szert tett /?/ a természetes kiválasztódás képességére, ami alapvető evolúciós képesség!

Ha az elindulást nézzük, az élettelen anyagnak produkálnia kellett életre jellemző struktúrákat, de úgy, hogy előzőleg nem rendelkezett velük. Vagyis mielőtt az evolúció a képességeit latba vethette volna, az első élőlénynek már rendelkeznie kellett önreprodukciós képességekkel, amit a természetes kiválasztódás tart életben.

1953-ban Watson és Crick felismerte, hogy az élőlény receptje a DNS‐molekula "egydimenziós'' szalagjára van feljegyezve. Az élő szervezet (a benne működő sok enzim‐fehérje) végrehajtja a DNS molekula utasításait, többek között a DNS másolatának összeillesztését. A tanulságot Leslie Orgel ebbe a mondatba sűrítette: "Az élőlény egy komplex információátalakító és önreprodukáló struktúra, amely természetes kiválasztódás által fejlődik.''

Szathmári Örs prominens evolúcióbiológus előadja:

”Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes „evolúciós forgatókönyv” összeállítása sem sikerült még.

Egy ilyen „forgatókönyvnek” el kellene mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a „forgatókönyvnek” néhány feltételt ki kell elégítenie: kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell lennie. Ilyen „forgatókönyvünk” nincs.

– Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.– Talányos, hogy az olyan molekulák, mint az RNS vagy a DNS túl összetett molekulák ahhoz, hogy önmagukat másolhatták volna.

A magukat nagyon egyszerű módon szaporítani képes molekulák, és a mai nukleinsavak között kellett lennie valamiféle átmenetnek. Itt az öröklődés ténye nagyon fontos; öröklődés nélkül nincs evolúció.” http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html

Gyakorlatilag itt is az van, mint korábban, hiányzik az evolúcióra képes alaptőke, van nyers kémia és fizika, de nincsenek meg a szükséges tulajdonságok, amik futtatják az evolúciót. A szellem közreműködése hiányzik az élettelen anyagból.

Az élettelen anyag receptírása

Az élettelen anyag DNS általi életrecept írásának annyi logikája van, mint egy írni megtanuló hatéves gyerek végrendelet írásának. Ahogy az egyik nem gondolkodik az életről a másik nem gondolkodik a halálról.

Az élet programja a DNS-ben funkciót tölt be, aminek eredete csak a személyes tudatosság lehet, amely megszabta rendeltetésének célját. Az élettelennek tudnia kell, hogy mi az élet, ha az élet információját kódolta a DNS-ben. Márpedig itt két véglettel állunk szemben, ami az élet és ami a halál. Ráadásul állítólag a DNS az élet kódja, amihez halálra van szükség /az evolúció filozófiája szerint/: - azért szükséges meghalniuk az élőlényeknek, hogy magasabb szinten élhessenek. Ezért aztán nem csak az életet kódolta, hanem a halált is. S mindezt teljesen tudatlanul.

Az evolúció amikor beleviszi a saját filozófiáját a DNS-életprogram magyarázásába, azzal éppen a DNS személyes eredetét bizonyítja, mert ha amit belevisz, az emberi eredetű /tehát személyes/, akkor ami benne van, annak ugyanilyen személyes eredetűnek kell lennie, mivel az információ közt nincs különbség. Legfeljebb annyi, hogy amit belevisznek/belemagyaráznak, az összehasonlíthatatlanul primitívebb annál, mint ami benne van. Azonban a lényeg az intelligens eredet, ami végső soron személyhez kötődik. Ez pedig olyan törvény, ami ellen még nem tudtak ellenbizonyítékot felhozni. Ezért sem lehet az anyag személytelen önszerveződése a DNS.

Amikor az evolucionista megírja 500 oldalas könyvét az evolúció védelmében, akkor tulajdonképpen Isten létezését bizonyítja, mivel a létrehozott információjának /ami összetett és komplex üzenetet hordoz/ személyes eredetét igazolja. Ha pedig ami ezzel szemben van, az univerzum finomhangolt komplex működésének az összetettsége /ami ugyancsak egy információhálózat/, akkor az egy magasabb rendű, nagyobb tudású személyt igazol. /Mint ahogy a szakácskönyv a szakács szellemét, amely láthatatlanul, de letagadhatatlanul benne van!/

Ennek az lenne az ellenbizonyítása, hogy megmutatja, hol érhető tetten valamely összetett, komplexitás-vezérlő információ-rendszer működése, aminek nincsen személyes eredete. Ha nem tudja bebizonyítani, akkor elbukták a sakkmeccset. Amit ugyancsak nem az önszerveződő bábuk játszottak, hanem a személyes eredetű szellemi agytekervények tulajdonosai, akik belevetették magukat az érvelések eszmei sűrűjébe.

Ahogy szellem van a sakk bábuk intelligens mozgásában, ill. egy mozgás által berendezett szobában, szellem van az univerzumban is. Ha nem személy áll a szobában tetten ért szellem mögött, meg a sakkjátszma mögött, mint ahogy az univerzum mögött sem, akkor – akik ezt állítják – nem hogy az állati szintre süllyesztik az embert, hanem az anyag szintjére. Akkor nem makogó majmok, hanem makogó atomok vagyunk.

„Az élet vitathatatlanul a legmeglepőbb és legszebb produkció, amelyet a fizikai törvények valaha generáltak”. /Dawkins/

Tudomásul kell venni, hogy amiképpen egy nyomozás során mindent megtesznek /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/ egy adott gyilkosság elkövetőjének a kiderítésére, itt éppen annak érdekében tesznek meg mindent /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/, hogy a háttértervező intelligencia személyes forrását likvidálják az irányítás nélkül kialakuló, élő és élettelen rendszerek javára. Ez tudományos érdek a számukra, mármint az akadémiai elitnek.

A valódi tudomány ellenben, amely kimutatja az élet kvalitásában lenyűgöző DNS-paramétereket, más következtetésre sarkallja a gondolkodó embert. A DNS csodálatos alkalmassága a céltudatos életre céltudatos tervezésről szól. Ez a felismerés kényszerítő erejű, irányító háttérszellemre mutat, a puszta anyag tudása kevés ehhez. A természeti törvények pedig kiszolgálói ennek, nem pedig tudatos vezérlői.

„Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nekem életet.” (Jób 33:4)

Melyik a legtöbbet lefordított weboldal a világon?

 

Szó szerint több millió webhely létezik, amelyek közül sok több nyelvet is tartalmaz. A weboldal fordítása manapság alapvető üzleti követelmény lett. De melyik a legtöbbet lefordított weboldal a világon? Melyik webhely a bajnok, ha tartalmának idegen nyelvű változatait kínálja?

Nos, a tartalom többnyelvű fordításának vitathatatlan bajnoka nem az Apple, nem a Microsoft, az Adobe, de még csak az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy az Európai Unió sem, ahogyan azt várná. Ez a Jehova Tanúi webhely (https://www.jw.org), amely – amint az url-jéből is látszik – biztonságos kapcsolatot kínál a webhelyével. A Jehova Tanúi webhelyét több mint 978 nyelvre és dialektusra* fordították le, az abháztól a zuluig. 

A legközelebbi webhely a Wikipédia amely egy világméretű közösségi erőfeszítés, 287 nyelven. Az első kereskedelmi webhely az Apple-é, amelyet mintegy 130 nyelvre fordítottak le. A Vatikán honlapja 10 nyelvre van lefordítva (beleértve a latint is). Az Európai Uniónak 24 hivatalos és munkanyelve van, amelyek mindegyike nemzeti nyelv, plusz 2 regionális nyelv (walesi és katalán), amelyek egyes dokumentumokban hivatalosan is használhatók.

Vallási szövegeket ennyi nyelvre lefordítani nem könnyű vagy egyszerű feladat. Ehhez egy lelkes közösség támogatására van szükség, amely a fordítást egy fontos jelentés közvetítésének eszközeként szeretné használni. A Jehova Tanúi és a Wikipédia weboldalaival kapcsolatos erőfeszítések sok tekintetben tükrözik a közösség hatalmát az információk lefordításában, még akkor is, ha régi szövegekkel foglalkoznak. Ezek a fordítások túl drágák lennének a fordítócégek számára, mivel az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra ma nagy a kereslet.

De miért a Jehova Tanúi honlapja a legtöbbet lefordított a világon?

Bármely professzionális fordító elmondja Önnek, hogy egy webhely 5 vagy 10 nyelvre történő lefordítása, valamint a fordítás és a közzététel kezelése nem egyszerű feladat. A több mint 750 nyelvre történő fordítás óriási. Bárki, aki részt vett a webhely nemzetközivé tételében, megérti a csapatmunkát és a szükséges erőforrásokat. A Jehova Tanúi megközelítés megérdemel egy saját esettanulmányt, mert aprólékosan fordították le céljukat, és sikerült eljuttatniuk hallgatóságukhoz a szövegeket az általuk választott nyelven. Más vallások, még ha sokkal nagyobb hatókörrel rendelkeznek, nem tették ezt. Néhányan azt mondják, ennek az az oka, hogy Jehova Tanúi azonnal elkezdik lefordítani minden kiadványukat minden olyan nyelvre, amelyen hittérítést folytatnak. Mivel a világ szinte minden beszélt nyelvén terjesztik szavaikat, minden új kiadványt aktívan és azonnal felhasználnak tevékenységük során.

A szervezet fordítási megközelítése nagyrészt az volt, hogy minden olyan tartalomhoz fordul, amely már évtizedek óta megjelent papír változatban (Őrtorony Biblia stb.). Régebben lehetett kérni a kiadványaik nyomtatott változatát, amelyet postán küldtek el. Azonban, miután az internet népszerű kommunikációs platformmá vált, természetes volt, hogy a szervezet megismétli a fordítások felhasználási mintáját, hogy üzenetét az új médiumon keresztül közvetítse. Különös azonban, hogy más vallások vagy csoportok, amelyek hívők toborzására vagy hittérítésre törekednek, nem használtak az internet előtti anyagokat webhelyeik bővítésére.

Forrás: https://blog.pangeanic.com/most-translated-website-in-the-world

JEHOVA TANÚI AZ EGYEDÜL IGAZ VALLÁS A FÖLDÖN?

Az igaz vallás legalapvetőbb és legfontosabb ismérve, hogy egyedül Jehovát, a Legfelségesebb Isten imádását támogatja, mert Jézus ezt tanította, a követői Istenét az ő Istenével azonosította, magát Istentől egyértelműen megkülönböztette, ő maga a zsidó nép tagjaként Istent imádta és hozzá imádkozott. (János 4:22-24; 7:16-17; 17. rész; 20:17; Lukács 6:35)

JEHOVA TANÚI MINDEN TANÍTÁSA A BIBLIÁN ALAPUL?

A hitük szerint igen, de náluk is vannak értelmezett tanítások, amelyek a legszigorúbb vizsgálatnak alávetve eltérést mutathatnak. Például azt hiszik, hogy az ember jelenlegi, földi életének a cselekedetei a halálával törlődnek és a feltámadáskor tiszta lappal indulhat, hogy az új földön az ottani utasításokhoz igazodhasson.

De Jézus szerint életre vagy ítéletre lehet feltámadni, ami azt jelenti, hogy a halála senkit nem ment fel korábbi bűnei alól. A földi életének a mostani cselekedetei az alapja, hogy milyen sorsra támad fel. (János 5:28-29; 2Korinthus 5:10)

Eszerint akik az ítéletre támadnak fel, a jelenlegi életük alapján ítéletben részesülnek, ha még a saját életükben nem is ítélték meg őket.

MI A LEGNAGYOBB ERÉNYÜK A JEHOVA TANÚINAK?

A hitük szerinti igazságokban való állhatatos kitartás. És hogy soraik között békére lelnek bármilyen etnikumú emberek, mert Isten és a felebarát szeretetének törvényét Jézus parancsa szerint gyakorolják. Továbbá segítenek az embereknek egy nagyon fontos prófécia alapján Istennel békességre jutni. Ez óriási dolog!

Ézsaiás 2:3-5 És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr /Jehova/ hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!

MI A LEGNAGYOBB HÁTRÁNYUK A JEHOVA TANÚINAK?

Hogy abban is kitartanak, amit az értelmezésük szerint biblián alapuló igaz tanításnak hisznek, pedig lehetséges, hogy nem az. És a Szervezetük vagy kijavítja, vagy nem, vagy folyamatban van, vagy még nem jutottak el a felismerésre, hogy egy adott tanítás kiigazításra szorul-e vagy sem. Tehát amit jelenleg igaz tanításuk egyik jellemzőjüknek hisznek, az előfordulhat, hogy nem az.

A Jehova tanúi ugyan arra vannak buzdítva, hogy mindent vizsgáljanak felül és ne tekintély alapján fogadjanak el bármit, ugyanakkor a többségüknek nincs akkora felkészültsége, hogy különbséget tudjon tenni nehéznek tűnő bibliai tanítások megítélésében. [Görög konkordanciát pl. a hívők nem is használnak, nincs is nekik, mert eszerint nincs is rá szükségük. Alapos kutatáshoz pedig ez elengedhetetlen.] Amit a vezetőség eléjük tesz, mint bibliai igazságot, elfogadják annak. [De ez más egyházakban ugyanígy működik.]

MIÉRT MENTEK EL SOKAN JEHOVA TANÚITÓL?

Mert felfedeztek igaz vagy vélt eltéréseket a tanításokban vagy az eljárásokban, amiket nem tudtak tolerálni. De ez a legnehezebb kérdés, hogy ilyenkor mi a teendő? Luther 95 tétele mutatja, hogy ezt nem lehet félvállról venni vagy nem figyelembe venni.

SZÜKSÉGES VALLÁST VÁLTOZTATNI, HA ELTÉRÉSEKET VESZ ÉSZRE VALAKI A SAJÁT EGYHÁZÁBAN?

Ha nem Isten, az Atya imádata jelenti a hit alapját, akkor feltétlenül, mert Jehova Istenen kívül imádni bárkit vagy bármit az bálványimádás, és kizár az üdvösségből.

A „szellemben és igazságban” történő istenimádat adja meg a keretet és az alapot, ha ettől az alaptól eltérés van, az már üdvösségből kizáró cselekedet.

A legtöbb egyház arról híres, hogy az egyháztagok nem kritizálják meg azokat a tanításokat, amelyek eltérnek a Bibliától, és ezért van annyiféle egyház a kereszténységben, mert eltűrik a téves értelmezéseket. [Lásd ökumenizmus]

Legnagyobb részt azt tanítják, Isten Jézusban TESTET öltött és lejött a földre. A TESTBEN földön élő Jézus meg azt tanította, hogy az Isten SZELLEMI lény. (János 4:24) Pont az ellenkezője. Általános iskolai szinten megérthető tanítás.

János 7:16-17 Felelt nékik Jézus és mondta: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről tanításról, hogy ISTENTŐL van-e, vagy én MAGAMTÓL szólok?

Aki keresztény létére nem képes fölismerni Isten és Jézus között a különbséget, az elveszett ember!

AKKOR JÉZUS KRISZTUS NEM A BIBLIA ISTENE?

A Jézus korabeli zsidó vezetők vádolták meg Jézust azzal, hogy Istenné teszi magát (János 10:33), amit a kereszténység el is fogad. Csakhogy ez puszta rágalom volt azok részéről, akik Isten szent szellemével nem rendelkeztek. A kereszténység ugyanígy rágalmazza Krisztust azzal, hogy magát Istennek vallotta. Ez a legnagyobb és legveszélyesebb hazugság, amit Isten és Krisztus ellen el lehet követni, hogy azonosítsák őket. Jézus magát Isten fiának vallotta, ami nem ugyanaz! (János 10:36)

AKIK ELMENTEK JEHOVA TANÚITÓL, JÓL TETTÉK?

Nem feltétlenül, ha olyan helyre mentek, ahol az imádat alapja nem a JHVH Isten imádata, hanem egy filozófiai három-egy Istenség, amit okoskodó teológusok hoztak létre, hogy Istenről ők maguk mondják meg, hogy kicsoda, és nem engedik, hogy Isten maga mondja meg magáról a Bibliában, hogy kicsoda. (Ézsaiás 44:6,8)

A kereszténység szentháromsága szerint egy Isten van három személyben, amiben azonos mindhárom személy örökkévalóság óta. De ez nem bibliai tanítás! A Biblia Istent a Legfelségesebb Istennel azonosítja [görögül hüpszisztosz], és a hüpszisztosz jelző sehol nincs alkalmazva sem Jézus Krisztusra sem a szent szellemre. [Lásd Isten volt-e Jézus? https://darwinkaprazata.blogspot.com/2023/06/isten-volt-e-jezus.html ]

Minden más jelzőt Isten és Jézus között tudnak manipulálni, látszólag közös nevezőre hozni, de ha valaki a Jézus szellemi egységét az Atyával (Én és az Atya egy vagyunk) nem tudja attól elválasztani, ahogy Jézus magát az Istentől elhatárolta, és semmiképpen nem azonosította önmagát vele, azt menthetetlen ember, mert a háromság-dogma megkötözte. (János 5:44; 17:3; 20:17)

Aki Jézust látta, az benne az Atya jellemét látta, de nem láthatta szó szerint az Atyát, mert az Atyát az angyalok mindenkor látják a mennyben, akkor is, amikor Jézus a földön volt. (Máté 18:10; János 14:9) Jézus istenfélelemmel rendelkező közbenjáró Isten és az emberek között, nem saját Isten-volta és az emberek között. Ő Isten előtt jelent meg az érdekünkben. (1Timótheus 2:5; Zsidók 5:7; 9:24)

Ha Jézus lett volna a tanítványok Istene, akkor Jézus nem tanította volna, hogy az Atyához imádkozzanak (Máté 6:9), a kereszténység lelkészei és hivatásos papjai minden további nélkül imádkoznak Jézushoz, mint imameghallgató Istenhez. Ez kőkemény bálványimádás és kizár az üdvösségből! Olyan görög kifejezés nincs a Bibliában, ami a Jézushoz történő imádkozást bizonyítaná.

Jézust nem imádták az apostolok, mert a leborulás /proszküneó/ olyan hódolatot is jelent, amit pontosan Jézus használt emberek előtt történő leborulás kapcsán. Az pedig biztosan nem jelent imádatot. (Jelenések 3:9; Zsidók 1:6; Lukács 24:52)

AKI RÉSZÉVÉ LESZ ÉS TAGJA MARTAD JEHOVA TANÚINAK, AZ JÓL TESZI?

Az mindenképpen megállapítható, hogy kap egy keretet az igaz imádatra, amiben megélheti az istenimádatát egy bibliailag elvárt közösségben, amely Isten neve számára jött létre. (Apcsel 15:17; Zsidók 10:23-24) De hogy ott szó szerint minden „szellemben és igazságban” történik, az egy feltételezett és megelőlegezett megállapítás, mert az annak a függvénye, hogy ki mit ismer fel a Biblia tükrében és ahhoz hogyan igazodik.

Vannak dolgok, amik még kijavításra várnak. (Efézus 5:26-27)

Filippi 3:14-15 … igyekezem a cél felé, hogy megragadjam a győzelmi jutalmat… mindnyájan tehát, akik szellemileg tökéletesek vagyunk, így gondolkodjunk; de ha valami tekintetben másképpen gondolkodtok, Isten azt is világossá teszi majd előttetek;

Istenről azt mondja a Biblia, hogy arra tekint, aki az ő beszédjét rettegi (Ézsaiás 66:2), ugyanakkor nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. (Róma 1:18)

Ha pedig valamilyen értelmezés nem biblikus a tanúknál, ők ugyanúgy az igazságot hamissággal feltartóztathatják, mert nincs különbség!

2Korinthus 10:3-5 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; 

Ha valaki valamiről tudja, hogy az nem biblikus, és besöpri a szőnyeg alá, ott a hozzáállás sokkal többet nyom a latban, mint maga a hibás értelmezés. Mert akkor fennáll a veszélye, hogy kettős mércét használ, egyet a más vallások vizsgálatánál, amit netán megkritizál, de ugyanezt nem teszi meg a saját egyházánál, vagy csak néhány egyháztagnál, akinek a viselkedésében hibát vél felfedezni, és azt szóvá is teszi.

Senki ne gondolja, hogy minden belefér abba a hitbe, hogy mi az igazságban vagyunk, az Istent szellemben és igazságban imádjuk. Mert ez állításnak szép, hitnek vonzó, de könnyen előfordulhat, hogy a valóság több helyen is lyukacsos.

Mert mi van akkor pl., amikor Jézus azt mondja: ”Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (Apcsel 1:7) Mármint azzal kapcsolatban, hogy a királyságot mikor állítja helyre a szellemi Izraelnek? Ő pedig nem csak hogy tudni véli, hanem még hirdeti is. Aztán nem győzi korrigálni az évszámokat.

Ezzel vajon dicsőséget hoz a Teremtőjére, vagy a krisztusi üzenet hitelességére? Vagy netán a saját és az üzenete hitelességét rontja? Dátumok tiltott számítgatása és az Isten szellemben és igazságban történő imádata vajon összefér egymással?

Tehát vegye komolyan mindenki a hovatartozását, és azt hogy mit miért csinál, miben mennyire buzgó vagy nem csinál semmit, miközben magát istenhívőnek tartja.

Gazdálkodni kell a tálentumokkal és azokat gyarapítani, ha valaki pályázik Ura elismerésére. (Máté 25:14-30)

Jehova Istent pedig pontosan úgy imádni, ahogy az ki van nyilatkoztatva!

Vajon ha nem a teljesen pontos telefonszámot ütöd be, kicsörög az általad hívott félnél? Akkor hát igyekezzen mindenki a saját hitét a lehető legpontosabban a Bibliára alapozni, és ne elégedjen meg azzal, hogy mások mondják meg neki azt, amit Isten maga mond meg neki. Nézzen utána, és tanulja meg értelmezni a Szentírást, de vakon ne kövessen senkit és semmit.

„Győződjetek meg mindenről! Erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami jó!” (1Thesszalonika 5:21, UV fordítás)

Darwin szelekciós elméletének buktatói

 

A természetes kiválasztódás a modern biológia sarokköve, az evolúciós változások egyik alapvető mechanizmusa, az élővilág összetettségéért és adaptív bonyolultságáért felelős fő folyamat. Daniel Denett filozófus szerint ezt a természetes kiválasztódás általi evolúciót „a valaha létezett legjobb ötletnek” minősíti.

1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".

2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.

3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni tudnak.

4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a tulajdonságokat.

5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek populációi eltérnek őseiktől.

Mi a gond ezzel az értelmezéssel?

1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".

A természetben előforduló változások követése pontosan nem kedvez a hosszú távú evolúciónak, mert a természetes szelekció stratégiai célja az állandóan változó környezet kihívásainak való azonnali megfelelés, azokra választja ki az adott környezethez a legalkalmasabbakat. Tehát az élőlények eltérő túlélésének semmi köze ahhoz a képzeletbeli evolúcióhoz, amely valamilyen őssejtből évmilliók alatt kifejleszt millióféle komplex felépítésű, környezetéhez alkalmazkodni képes élőlényt.

2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.

Az utódok szüleiktől való különbözőségének genetikai átadása rövid távon semmilyen minőségi különbözőséget nem jelent, mivel ugyanazon fajon belül történik és csupán egyfajta változatot produkál, kiaknázva a faj változékonyságra, ill. variálódásra vonatkozó genetikailag programozott lehetőségeit.

A különbözőségek genetikai átadása abban a pillanatban megreked, sőt visszafordul, ahogy a változó természet szelekciós nyomásiránya megváltozik. Az adaptív változás iránya a környezettől függ. A környezet változása a korábban előnyös tulajdonságokat semlegessé vagy károssá teheti, és fordítva.

„Meg kell érteni, hogy a különböző tulajdonságok relatív alkalmassága az aktuális környezettől függ. Így a most megfelelő tulajdonságok később alkalmatlanná válhatnak, ha a környezet megváltozik.” /A természetes szelekció megértése: alapvető fogalmak és gyakori tévhitek/ - https://evolution-outreach.biomedcentral.com/articles/10.1007/s12052-009-0128-1

Azt honnan veszi az evolúciós elmélet, hogy a természet rendkívül hosszú időn át, sok generáción keresztül garantálni képes egy irányba ható szelekciós nyomásgyakorlást?

A szülők utódainak genetikai különbözőségei abszolút környezetfüggők, ha a környezet változása azt diktálja, akkor az utódok szüleiktől való különbözőségei a visszájára fordulnak és megszűnik a különbözőség, vagy minimálisra csökken.

Az adott fajon belüli genetikai különbözőségek pontosan a szelekciós nyomásirányok függvényei, és nem lehet a genetikai különbözőségeket csak és kizárólag egy irányba sokszorozni, ahogy azt evolúciós elmélet önkényesen teszi.

Ez az állítás: >A jótékony mutációk arányosan nőnek egyik generációról a másikra, mert definíció szerint történetesen hozzájárulnak az őket hordozó organizmusok túléléséhez és szaporodási sikeréhez.< abszolút nem veszi figyelembe, hogy a mutációk is környezetfüggők, és nem hosszú távú szerencsés összeadódást biztosító tényezők.

3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni tudnak.

A több utód még nem garancia az evolúciós genetikai különbözőségek növekedésére, mert azt nem az utódok száma szabja meg, hanem a szelekciós nyomás irányok változása és hatóereje. Az pedig egy állandóan változó tényező, és a genetikai változások azoknak függvényei, nem pedig a több utódnak a függvénye.

Hogy egy élőlény több utódot hoz létre, ezt nem lehet általánosítani, hiszen tény, hogy adott esetben a szülő kevesebb utódot hoz létre, ha észleli a természetben bekövetkezett negatív változásokat.

A változás állandó folyamat az ökoszisztémákban, amelyet különböző természeti erők mozgatnak. Általánosan igaz, egyetlen egyed különböző fenotípusokat képes kifejleszteni, ha különböző környezeteknek van kitéve. [Fenotípus: az egyed látható, leírható, mérhető külső és belső tulajdonságainak összessége.]

A környezet dinamikusnak tekinthető, mert folyamatosan változik. A szezonális és hosszú távú éghajlati változások megváltoztatják a környezetet. A változás folyamata az egyetlen állandó minden ökoszisztémában. A növények és állatok populációi folyamatosan változnak mindenféle környezeti befolyás hatására.

Tehát az utódok számának többlete még nem egy olyan tényező, amire hosszú távon építeni lehet a változások genetikai továbbadását, mivel maga a folyamat alapjaiban környezetfüggő hatások befolyása alatt áll.

4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a tulajdonságokat.

Az, hogy az utódok bizonyos tekintetben különbözhetnek a szüleiktől, amit genetikailag továbbadhatnak, ez fennáll, de ennek vannak határai, amiket a természetes szelekció csak akkor tudna áttörni, ha volnának messzire vezető stratégiai céljai, de nincsenek. A közvetlen túlélés támasztotta követelmények pedig szüntelen változás alatt állnak, ennélfogva a különbözőségeket nem rakosgathatja egymásra – amint a képzeletbeli evolúció teszi –, hogy a különbségek genetikai átadása szüntelen egy irányba történő felhalmozódás lenne.

Pontosan az egyirányú felhalmozódás az az idegen tényező, amire építkezik az elmélet, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a felhalmozódás szükségszerűen kétirányú, mivel a környezeti változások is minimum kétirányúak. [A gyakorlatban ennél sokkal többről van szó.]

Azoknak a híres pintyeknek a csőrmérete mutatja, hogy a változások a környezeti hatások függvényében kétirányúak voltak, mert visszaidomultak az alaphelyzetre és nem történtek egy irányba történő felhalmozódások. Holott az evolúció erre az elméleti stratégiára támaszkodik – teljesen hiteltelenül.

Az előny és a hátrány hosszú távon kiegyenlítődik, egyensúlyt hozva létre.

5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek populációi eltérnek őseiktől.

Ezen tematika szerint az evolúció csak felhalmoz, soha nem költekezik.

Pontosan a felhalmozódás egyirányúsága az, ami a fantázia világába tartozik, mivel ezt alulról fölfelé történő lépcsőzetes lépegetésnek képzeli el, hiszen a felhalmozódó különbségek visszafelé is halmozódnak, ill. stagnálnak.

Vajon hogyan alakult ki a barlangoknak színtelen vagy legfeljebb gyengén sárgás színű, elsorvadt szemű és törékeny élővilága, ha nem úgy, hogy a barlangi állatok ősei a talajban és a mély kőzetrepedésekben kialakult, a sötéthez és a párás levegőjű zárt környezethez alkalmazkodott élőlények voltak.

A talajvíz vagy az esővíz azután besodorta ezeket az állatokat a kialakuló barlangrendszerekbe. Az új környezet megfelelt nekik, így nem csak életben maradtak, hanem a későbbiek során környezetükhöz mindjobban alkalmazkodva tovább is fejlődtek. Ez a fejlődés szervezetük egyszerűsödésének irányában tartott, és tart ma is.

Pl. a barlangi rák, a Stenasellus hungaricus a szemét teljesen „elveszítette", viszont szaglótapogatói erőteljesen kifejlődtek. De a rák ugyanaz a rák maradt, csupán a fajon belüli változékonyság alakult ki nála.

Az hogy a vakgőte szeme elcsökevényesedett, annak semmi köze ahhoz, hogy egy őssejt az evolúciós létrán feltornássza magát teljesen új fajú élőlénnyé, mondjuk gőtévé – ahogy az evolúciós megrendelés előírja neki –, hanem arról van szó, hogy maga a gőte változik a környezeti hatások függvényében. De erre a változásra való lehetősége genetikailag adva van.

A nem használt szerv elsatnyul, de maga a szerv nem alakul ki, ha nincs genetikai alapja. Az élőlények szervei tehát nem kialakultak, hanem eleve adva vannak [teremtés], amik aztán formálódhatnak a szelekciós nyomások következtében.

Bicepsz növeléssel maga a bicepsz izom nem hozható létre, és amit az evolúció állítólag egymásra rakódással létrehozott, az a korábban nem létező dolgok létezővé válása /kifejlődése/ egy nem létező recept szerint. 

A por meg a sok eldobált konzervdoboz éppenséggel rakódik egymásra, de az élet millióféle szervezeti részegységei nem. Ahhoz stratégiai terv kell, ami megszabja az egymásra rakódások ütemét és irányát kedvező szelekciós nyomások hosszú távú fenntartása kíséretében.

A konzervdobozok véletlen egymásra rakódásában esetleg fel lehet bukni, de hogy ugyanez a véletlen felépít egy [pontosabban millióféle] komplex szervezetet csak a különbözőségek felhalmozódásából tervezett irány és stabil, irányított szelekciós nyomás nélkül, az puszta fantazmagória. Akkor a szelektív, ember által történő tenyésztés is működne irányítatlan, vak felhalmozódások szerint, de ez a módszer nem arról híres, hogy puszta egymásra rakódásokra lenne bízva a stratégiai célból történő tenyésztés sikere. Az evolúció meg pont erről híres.

A darwinizmusnak Grimm legszebb meséi között van a helye, a modern evolucionista biológusok meg a mesemondók, akik mesélik a népnek a szép történeteket, amiken azok szépen el is alszanak. Úgy bealszanak, hogy még horkolnak is a meghatározott ütemre.