„Az evolúció alapelve egy rendkívül egyszerű körkörös logikán alapul: aki hatékonyabban képes a génvariánsait a következő generációba juttatni, annak génvariánsai nagyobb arányban lesznek képviselve a következő nemzedékben. A test a gének célba juttatására szolgáló gépezet.” Boldogkői Zsolt
Ennek semmi köze ahhoz a darwinista hiedelemrendszerhez, amely szerint egy primitív őssejtből az állandóan változó irányú és intenzitású irányítatlan szelekciós környezeti nyomások akármennyi idő alatt képesek akár egyetlen életképes szervezetet létrehozni, aprólékos mutációsorozattal egyazon szervezetben fölépíteni a csontváz, izom, keringés, légző, emésztő, vizeletkiválasztó, szaporodó, ideg, belső elválasztású mirigyek, érzékszervek rendszerét, de úgy, hogy mindezen anatómiai részegységek a kifejlődés minden mozzanata alatt életképességet produkálnak egyazon aprólékosan kifejlődő szervezetben. [Nyilván minden szervezet más és más felépítésű a reá jellemző részegységekkel.]
Szemfejlődés Femina stílusban
„A szem evolúciója régóta az egyik legtöbbet hangoztatott érv az evolúció ellen. Pedig valójában ez a törzsfejlődés működésének egyik leglátványosabb példája: sokszor alakult ki valamiféle látószerv az évmilliók során a Földön, méghozzá a legváltozatosabb formákban.
A szem valójában tökéletes példa arra, hogy alakulhatott ki az állatvilágban megfigyelhető sokszínűség fokozatos változások révén. Olyannyira, hogy nem is egyszer, hanem sok tucatszor fejlődött ki valamilyen fényérzékelő szem az évmilliók során, egymástól függetlenül. Ezért van, hogy teljesen máshogy épül fel a rovarok összetett szeme, a polipok bonyolult kameraszeme és a gerincesek szeme, beleértve a miénket is.
Az állatvilág számos, különböző fejlettségi szinten álló szemet vonultat fel.
De hogy alakulhatott ki mindez fokozatosan?
Az első lépés a fényérzékeny sejtek megjelenése. Már egyes ostoros moszatok bőrén is vannak ilyenek, bár ezek csak a fényt és a sötétséget tudják megkülönböztetni. Aztán ezek a fényérzékeny sejtek elkezdenek egymás köré tömörülni, mint egyes medúzák és tengeri rózsák szemfoltjainál. Aztán ezek a sejtcsoportok beljebb nyomódtak az állatok testébe, és kehely alakot vettek fel.
A férgeknél és puhatestűeknél jellemző kehelyszemeknél már a fény iránya is érzékelhető.
A kehelyszem további besüllyedésével szűkült a fénybemeneti nyílás, és kialakult a képalkotásra alkalmas hólyagszem. A polipoknak és tintahalaknak ilyen van. A gerinceseknél fehérjéből felépülő lencse teszi teljessé a szemet.
Ahogy Darwin írta: „Ha találhatunk számos finom lépcsőfokot, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára; továbbá, ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”
Akár 1500-szor is kialakulhatott volna
Onnantól kezdve, hogy vannak fényérzékeny sejtek, viszonylag „rövid időn” belül el lehet jutni a szemszerű szervek megjelenéséig.
Két svéd biológus 1994-ben számítógéppel modellezte is, mennyi idő szükséges ehhez. Három egyszerű sejtrétegből indultak ki, és arra jutottak, hogy mindössze 400 ezer nemzedék és kevesebb mint félmillió év alatt eljuthatunk egy összetett szemig nagyon apró, de előnyös mutációk sorozatával. Mivel az első fényérzékelő sejtek 550 millió éve jelentek meg, az evolúciónak bőven volt ideje, hogy akár egymás után 1500 alkalommal is kialakuljon a szem - intelligens tervezés nélkül.” https://femina.hu/terasz/szem-evolucioja/
Ugyanez a MTA szerint
„A természetes szelekción alapuló darwini elmélet egyik központi tétele, hogy az evolúciós alkalmazkodás kis lépések sorozatával valósul meg. Már Darwin is felismerte azonban, hogy ez az elv igen nehézkesen használható, ha olyan bonyolult szervek eredetét kell megmagyarázni, mint például a szem.
A szem számos alkotórész precíz kölcsönhatásából épül fel, bármely részét megváltoztatva sérül működése. Hogyan alakulhattak ki az evolúció során az ilyen komplex struktúrák kis lépések sorozatával?
A szem esetében az elfogadott magyarázat az, hogy fényérzékeny sejtek csoportosulásából kiindulva fokozatosan, apró módosítások sorozatával el lehet jutni a lencsével rendelkező szemig úgy, hogy minden átmeneti állapot előnyt jelentett.” - https://mta.hu/tudomany_hirei/falank-bakteriumok-lepleztek-le-az-evolucios-ujitasok-titkat-106679
Amire nem válaszolnak ezek az emberek, hogy miképpen voltak képesek a csak úgy ad-hoc, spontán megjelenő, akármilyen fényérzékeny sejtek fokozatosan, apró módosítások sorozatával, akár sok tucatszor tovább fejlődni és eljutni az összetett szemig, miközben nem csak a szemnek kellett kifejlődnie, hanem a szemmel együtt az összes szervrendszer összetevőinek egyazon időben és egyazon szervezeten belül?! Tehát minden más szervezeti alkatrésznek összehangoltan, a teljes szervezet egészére nézve kellett lépésről lépésre kifejlődnie, miközben minden fejlődési mozzanat alatt produkálnia kellett a túlélőképességet.
Darwin számos finom lépcsőfokról beszél, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára.
Itt nem csak az a kérdés, ha hasznos az adott részlet, akkor minek fejlődik tovább, hiszen nem a hasznosságtól függ a fejlődés, hanem a szelekciós nyomás szemre gyakorolt hatásától. Miközben a szelekciós nyomás nem csak a szemre gyakorol nyomást, hanem a szervrendszerek legapróbb részleteire is, amik a fejlődés kezdeti stádiumában vannak, abban kellett lenniük, ha komolyan vesszük az őssejt sztorit, hogy minden abból fejlődött.
Akármely élőlény túlélőképes teljes szervezetének szervrendszerei hogyan biztosítanak túlélést, ha éppen csak elkezdenek kifejlődni olyan vakon történő mutációk által, amelyeket a véletlenek generálnak, természetesen bármiféle irányítás nélkül, összevissza történően, amit a környezeti szelekciós nyomások megint csak összevissza befolyásolnak, ahogy a külső körülmények szeszélyei diktálják.
Egyetlen szervrendszer kifejlesztéséhez is rendkívül hosszú ideig tartó irányított szelekciós nyomásra van szükség, nem hogy közel egy tucathoz egyetlen szervezeten belül.
„...az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat...” /Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus/
Miről beszél Darwin, amikor kiszedi a szemet a teljes szervezeti rendszerből és elkülönítve attól, csupán az állítólagos fényérzékeny sejteket presszionálja, amik csak úgy maguktól fölépülnek bármiféle, ahhoz igazodó szelekciós ráhatások nélkül.
Azt mondja: „ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”
Honnan veszi: „ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára,” - amikor a változások csak addig előnyösek, amíg az adott környezethez igazodóak. De egy változó környezetben máris nem előnyösek, sőt, hátrányosak, ha a szelekciós nyomások iránya és intenzitása pont az ellenkezőjére fordul.
És akkor még nem beszéltünk a több szervezeti rendszer mozaikkockáiról, amiket egyszerre és egy irányba kell fejlesztenie a vakon válogató szelekciónak, ami egy akármilyen előnyt rögtön hátránynak könyvel el váltakozóan ellenséges és barátságos környezetben.
Na és hogyan életképes egy akármilyen kezdetleges rendszer, miközben apránként fejlődik, ráadásul a szükséges irányban, mértékben az egész szervezetre hangolódóan? Hogyan tartja életben az élőlényt, amikor ami életben tartja, az éppen most kezd kifejlődni?
Ha valakibe elkezdenek műszívet, meg akármilyen protézist kifejleszteni, amíg benne ki nem fejlesztik, hogyan funkcionál az teljes szervezet? Közben is sétál a a parkban, és dobog benne az éppen hogy kifejlesztés alatt állú műszív? Menet közben fejlesztik ki?
És ugyanezen az alapon a csecsemőket beleteszik egy éppen kifejlesztés alatt álló inkubátorba, rákötnek valakit egy éppen kifejlesztés alatt álló művesére és minden további nélkül túléli a folyamatot?
Egy akármilyen távcsővel már akkor is lehet látni, ha még össze sem rakták, a részegységeket ki sem fejlesztették? Bele lehet ülni az autóba, amikor még csak a négy kereke van meg? Miközben egyetlen keréken is képesnek kell lennie a közlekedésre, amit a természetben túlélésnek ismerünk.
Azt mondja: „ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.” Vagyis nem tudja fölfogni, amit beszél, de az elméletnek nem okoz nehézséget.
Próbálja meg a gyakorlatban, abban okoz-e nehézséget? Az olyan zseniknek, mint Darwin, bizonyára nem. Nem hiába csókolt neki kezet a tudományos utókor. Az egész világ gondolkodását megváltoztatta. Valami, aminek a részegységei fokozatosan fejlődnek ki, a teljes fejlődési folyamat minden pillanatában túlélőképességet biztosítanak annak a valaminek. Nem csak akkor, amikor a teljes rendszer kifejlődött.
Én eddig úgy tudtam, egy akármilyen kifejlesztett komplex rendszert akkor dobnak piacra, ha teljesen ki van fejlesztve. Autót karosszéria nélkül nem szoktak, se ajtók nélkül. Nem beszélve a fékről, meg a kuplungról.
Persze az élőlények mások. Ott semminek nincs értelme, kivéve az evolúció fényében. Igaz, az efféle evolúciónak sincs sokféle értelme, de mindegy. Higgyen mindenki, amit akar. Fő, hogy tudományosnak tűnjön. Annak tűnik. Mert hogy amivel nézik, az is éppen fejlődés alatt áll!
Hát így könnyű híresnek lenni. Az ember egy-kettőre zsenivé lesz, csak sokaknak kedvező filozófiával álljon elő. Hogyan is mondja a Biblia kétezer éves próféciája?
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4)
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
AZ EVOLÚCIÓS TUDOMÁNY ZŰRZAVARA
A The Guardian brit lap írja: „Bármilyen furcsának is tűnik, a tudósok még mindig nem tudják a választ a földi élet fejlődésével kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre. Vegyük például a szemeket. Honnan származnak pontosan? A szokásos magyarázat arra, hogy hogyan jutottunk ezekhez a csodálatos és összetett szervekhez, a természetes kiválasztódás elméletén alapul.”
Majd a szem progresszív fejlődésének szokásos történetének összefoglalása után a cikk így folytatódik:
„Ez az evolúció alaptörténete, amint arról számtalan tankönyv és népszerű tudományos bestseller mesél. Egyre több tudós szerint az a probléma, hogy abszurd módon nyers és félrevezető.
Először is a történet felénél kezdi, és magától értetődőnek veszi a fényérzékeny sejtek, lencsék és íriszek létezését, anélkül, hogy elmagyarázná, honnan származnak. Azt sem magyarázza meg kellőképpen, hogy az ilyen finom és könnyen szétszedhető összetevők hogyan jöttek össze egyetlen szervvé. És nem csak a szemek jelentenek problémát a hagyományos elmélet számára.
„Az első szem, az első szárny, az első placenta. Hogyan jelennek meg. Ezek magyarázata az evolúciós biológia alapvető motivációja” – mondja Armin Moczek, az Indiana Egyetem biológusa. „És még mindig nincsenek jó válaszaink. Ez a klasszikus elképzelés a fokozatos változásról, egy-egy boldog balesetről, mindeddig megdőlt.” /„Do we need a new theory of evoltion?”, TheGuardian.com, 2022. június 28./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése