motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. március 27., kedd

A vérátömlesztés veszélyei

A vérátömlesztés veszélyei
 Egy fiatal lány tragédiája

Hét éve szenvedett súlyos autóbalesetet az a 23 éves lány, aki egyik lábát és lábfejét is elveszítette, most pedig az interneten keres májat, ugyanis csak ez mentheti meg életét. Renáta a TV2 Frizbi Hajdú Péterrel című műsorában meséli el tragédiáját.

Többen is elítélték amiatt, hogy közösségi oldalán keres májat Renáta, neki azonban ez az egyetlen lehetősége arra, hogy életben maradhasson. A 23 éves lány évekkel ezelőtt Németországban szenvedett balesetet, s annyi vért veszített, hogy teljes vércserét kellett kapnia. Ezek után toxikus májgyulladást kapott, két hónapig altatták, s az orvosok azt mondták, nem éli túl. „ (STOP, 2012. március 26. hétfő )

2008-ban derült ki, hogy a gyógyszerek annyira tönkretették a máját, hogy donorra van szüksége. További egy évbe telt, mire felkerült a transzplantációs listára. Ugyanebben az évben a lépe hatvan százalékát elzárták lépmegnagyobbodás miatt. Az orvosok zsírszegény, fűszermentes ételeket írtak elő neki, tíz-tizenkétféle gyógyszert szed, köztük vitaminokat, hogy szinten tartsa a szervezetét, de ez sem elég. „ (A Facebookon küzd a májáért egy 23 éves tatai lány; 2012. január 18., szerda., Velvet.hu/sztori)

Mindkét fenti forrás elhallgatta, hogy a májgyulladás hátterében fertőzött vérkészítmény áll, amit viszont a lány műsorban kijelentett személyes nyilatkozata igazol:

Teljes vércserét kellet hogy adjanak, mert annyira sok vért vesztettem, de ebben a vérben amit kaptam volt fertőzött vér is, amitől a májam még jobban roncsolódott, két hónapig altattak, majd kaptam egy toxikus májgyulladást, amivel azt mondták az orvosok kint, hogy nem fogom túlélni... Sz.R.”

Az az általános tendencia, hogy a vérátömlesztés veszélyeit nem hangsúlyozzák ki, hanem csak arról szól a propaganda, hogy minél több vért adjanak az emberek.

VESZÉLYEK

BELEEGYEZŐ NYILATKOZAT TRANSZFÚZIÓ (VÉRÁTÖMLESZTÉS) VÉGZÉSÉHEZ VESZPRÉM MEGYEI CSOLNOKY FERENC KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZET

Kijelentem, hogy megértettem a részletes tájékoztatást az alkalmazni kívánt transzfúzió (vérátömlesztés) céljáról és esetleges veszélyeiről.
Tudomásul vettem, hogy az emberi vérből előállított vérkészítmény adása gyógyulásom érdekében szükséges. Azt is megértettem, hogy – az orvosok által elvégzett minden kötelező, előzetes vizsgálat ellenére – a transzfúzió veszélyeket is rejthet magában. Felvilágosítottak arról is, hogy a vérátömlesztéssel az előírt vizsgálatok negatív eredménye ellenére is fertőzés, elsősorban fertőzőző májgyulladás kórokozóját lehet átvinni.
A fentiekről részletesen, személyre vonatkozóan, közérthető szóhasználattal személyesen felvilágosított:

Dr.____________________________________

Mindezek alapján egyetértek azzal, illetve kérem azt, hogy kezelő orvosom a vértranszfúziós osztály által emberi vérből előállított vérkészítményt nekem beadja. A vérátömlesztés céljáról és esetleges veszélyeiről a „FELVILÁGOSÍTÓ TÁJÉKOZTATÓ TRANSZFÚZIÓS BEAVATKOZÁSOKHOZ” tájékoztatót elolvastam, az abban foglaltakat megértettem...

A beleegyező nyilatkozat az Országos Vérellátó Központ „Transzfúziós Szabályzat Módszertani Levél (1998)” 7.sz. melléklete alapján készült.

[Gyakorlatilag a betegnek kell vállalnia a felelősséget, ha fertőzött vért kap. Először kijelentik, hogy a véradás szükséges, mindazonáltal, akik kijelentik, hogy szükséges, azok az esetleges fertőzés miatt semminemű felelősséget nem vállalnak, legalábbis a nyilatkozat erről semmit nem szól.]

MILYEN SZÖVŐDMÉNYEI LEHETNEK A VÉRÁTÖMLESZTÉSNEK?
A beavatkozás az előnyök mellett hátrányokkal is járhat az egészségi állapotra vonatkozóan. A bevitt idegen sejtek sohasem azonosak teljes mértékben a sajáttal, ezért azokat a szervezet elsősorban láz, veseműködési zavarok, allergiás bőrjelenségek és más szövődmények kíséretében kivetheti magából, annak ellenére is, hogy erre a vérátömlesztés előtti, szabályszerűen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredménye nem utalt. E szövődmények valószínűsége jelenlegi ismereteink szerint 1% alatt van. Vérátömlesztéssel az előírt szűrővizsgálatok negatív eredménye ellenére is bizonyos fertőzések (elsősorban májgyulladás, esetleg AIDS) kórokozóját lehet átvinni. Nem megfelelően kiválasztott (0AB, Rh) vér beadása halálos szövődményekkel is járhat, ilyen esetben a vért bekötő orvos büntetőjogilag felelősségre vonható... Kijelentem, hogy megértettem a részletes tájékoztatást az alkalmazni kívánt transzfúzió (vérátömlesztés) céljáról és esetleges veszélyeiről. … Azt is megértettem, hogy – az orvosok által elvégzett minden kötelező, előzetes vizsgálat ellenére – a transzfúzió veszélyeket is rejthet magában. Felvilágosítottak arról is, hogy a vérátömlesztéssel az előírt vizsgálatok negatív eredménye ellenére is fertőzés, elsősorban fertőzőző májgyulladás kórokozóját lehet átvinni. ” (Országos Gerincgyógyászati Központ: A vérátömlesztés [transzfúzió] tájékoztatója)

transzfúzió kockázata ...Az előzőekben már utaltunk rá, hogy a vérátömlesztés során fennáll bizonyos fertőző betegségek átvitelének lehetősége. … ma már a vérkészítmények biztonsága igen magas fokú, de őszintén meg kell mondanunk, minimális kockázat azért még fennáll. .... Miért? A HIV-vírus esetén a jelenlegi vizsgálati lehetőségek segítségével nem magát a vírust mutatjuk ki, hanem az ellene képződött ellenanyagot. Sajnos, bizonyos idő, 2-3 hét telik el addig, amíg a vírus a szervezetbe való bejutás után szaporodik, s már fertőzést képes továbbítani, de az ellene képződő ellenanyagok mennyisége eléri a kimutathatóság mértékét. Ezt az időszakot nevezik ,,ablak"-periódusnak. Ezért szükséges az, hogy a veszélyes életmódot folytató emberek ne adjanak vért. ...Májgyulladás A májgyulladás vírusainak átviteli kockázata valamivel nagyobb,... Tudjuk, hogy vannak más, májgyulladást okozó vírusok is, amelyek szintén átkerülhetnek a vérrel. Ezek ritkán fordulnak elő, betegségokozó képességük valószínűleg alacsony, de valós kockázatot jelentenek, miután kiszűrésükre még nincs megfelelő vizsgálómódszer.” (A vért kapó kockázata; InforMed)

A hepatitis C azonban sokkal alattomosabb és veszélyesebb vírus. Akár tizenöt, húsz évig is lappanghat a szervezetben anélkül, hogy különösebb tüneteket produkálna. Ez is az egyik oka annak, hogy többen, akik még 1992 előtt, vérátömlesztés következtében fertőződtek, máig nem kerültek orvoshoz, s nem kezdték el gyógyítani őket. A kezeletlen kór súlyos betegségekhez, májzsugorodáshoz, májrákhoz vezethetmondta el a Népszabadságnak dr. Nemesánszky Elemér, a Szent János Kórház professzora. „ (Rejtőzködő májbetegek, Forrás: Népszabadság 2006-10-14)

A C vírus 80 százalékban a vér útján terjed. A fennmaradó fertőzések körülményei nem tisztázottak. Hazánkban a fertőzöttség 1,6 százalékos. A világban 200 millióan fertőződtek meg vele, többségükben az intravénás kábítószer-élvezők, valamint az 1990 előtt vérátömlesztésen átesettek vagy akiknek vérkészítményt adtak. „ (Hepatitis A, B, C, D, E; Elixír, 2008-10-23)

A vérátömlesztés során előforduló fertőzések száma bár folyamatosan csökken az egyre fejlettebb egészségügyi technológiának köszönhetően, számuk mégsem elhanyagolható. Az USA-ban az elmúlt 40 év során évente 2-3 vérátömlesztéshez kapcsolódó malária fertőzés fordult elő. A 80-as évek közepétől 6 transzfúzióhoz kapcsolódó Chagas-kórt regisztráltak Észak-Amerikában." (Az egészségügyi ellátás során bekövetkező károsodások főbb típusai, az azokat befolyásoló tényezők ; 2006.04.26. betegbiztonság.hu)

A véradók szűrésének hiányosságai következtében az ukrán betegek a vérátömlesztés során nem ritkán májgyulladással, herpesszel és HIV-vírussal fertőződnek.” (Nem biztonságos a vérátömlesztés Ukrajnában; 2008. május 11., vasárnap, 14:15; Szerző: MTI )

Legalább 56 thalassaemiás gyermek vált HIV pozitívvá, vagy hepatitis B, illetve hepatitis C fertőzötté az indiai állami kórházban végzett vérátömlesztések kapcsán a kedvelt turistaközpontban, Jodhpurban.” (Szerző: Utazáselőtt.hu; 2010-08-18)

A The Globe and Mail szerint a becslések alapján „évente 1000 kanadai hal meg hepatitisz-C-ben”. Az újság hozzáteszi: „ezeknek az embereknek a fele a vérátömlesztésből kaphatta el a betegséget.”

Egy férfi elmondta, hogyan kapta el egy vérátömlesztésből a hepatitisz-C-t, amikor 1961-ben hátműtéten esett át. Műtéte után rendszeres véradó lett. 1993-ban jött rá, hogy májzsugorodása van. „Mi van azokkal az emberekkel, akik olyan vért kaptak, melyet tőlem vettek le azon évek alatt, amikor még nem tudtam, hogy ez a betegségem?” — kérdezte a vizsgálat során.

Krever bíró több mint száz kanadait hallgatott végig figyelmesen, akiknek a HIV-vírus és más, fertőzött vérből eredő tragédia tette tönkre az életét. Az orvosszakértők tanúsították, hogy lehetetlen elérni, hogy a vérkészlet teljesen mentes legyen a betegségek átvitelének lehetőségétől és más veszélyektől. Beismerték, hogy súlyos kockázatok és visszaélések léteznek a vérrel kapcsolatban.

 Dr. J. Brian McSheffrey, a helyi vértranszfúziós szolgálat orvos-igazgatója kijelentette, hogy az előadásokban úgy hívja fel a figyelmet a problémára, hogy ezt mondja: „Ha vérátömlesztést kell adnod, akkor vagy nem jó diagnózist vagy nem jó gyógymódot állapítottál meg.”

Politikai mesterkedésekkel és versengéssel vádolták egymást azok, akiket a kormány bizottsága „fő érdekeltségeknek” nevezett Kanada évente 250 millió dollárba kerülő vérellátó rendszerében. A Vöröskereszt és a kormányügynökségek össztűz alá kerültek. Látszólag senki sem felelős a bonyolult országos vérellátó rendszerért.” (g95/6/8/21.old.)

Az AIDS alattomossága abban is megnyilvánul, hogy az USA-ban a lappangási idő, s ez azt jelenti, hogy Európa ezen területén is, tíz év. A fertőzést követő első öt évben az emberek 25%-án jelentkeznek a tünetek, tíz év után az 50%-ukon, míg a többieknél csak tíz év után. [19]

A fertőzés után egy bizonyos időn belül az általános AIDS-próbák nem megbízhatók, mert még nem jelentkeznek az antitestek. Általában hat hónapon belül mégis megjelennek az antitestek, s a próba ezután pozitív, de előfordul, hogy egyeseknél még ez idő után sem tudják kimutatni a fertőzést, noha az egyén már tele van vírussal. Ezért
a vérátömlesztés még mindig nem teljesen megbízható. Horvátország egyes intézményeiben még mindig csak a HIV I-re készítenek próbát, noha létezik a HIV II is, ami igaz, ritkábban jelentkezik, de mégis létezik.

Fontos még azt is tudnunk, hogy a HIV vírus az emberi szervezeten kívül több napig, sőt két héten túl is virulens maradhat.” (A nyál és az AIDS; Szerző: Dr. Antun Lisec sebész szakorvos, 34335 Vetovo, Horvátország.)

Vérátömlesztéssel kapták meg a halálos kórt. Peruban többen HIV-vírussal fertőződtek meg állami kórházakban. Az összes vérbankot bezáratta a perui kormány, mert az elmúlt időben több ember HIV-vírussal fertőződött meg állami kórházakban. 
 
Az AIDS kórokozóját vérátömlesztéssel kapták a betegek. A fertőzött vér annak ellenére került be a vérbankba, hogy a vérnek a nemzetközi előírások szerint kilenc féle szűrésen kell átesnie.
A szakminiszter szerint a fertőzött véradó valószínűleg nem tudott róla, hogy hordozza a vírust, és másokat is megfertőzhet. A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet szerint aggasztó, ami a perui vérbankokban zajlik. (Híradó – MTV online)


- Sem a műtét idején, sem ma, egy vértranszfúzió okozta hepatitis vagy AIDS fertőzés veszélye abszolút biztonsággal nem garantálható. Amíg egy ilyen fertőzés kockázata nem zárható ki, a betegnek műtét előtt minden estben szükséges az idegen vértranszfúzió okozta hepatitis vagy AIDS fertőzés kockázatáról való felvilágosítása, - éspedig megfelelő időben a műtét előtt - ha az orvos számára felmerül, hogy a betegnél a műtét alatt vagy után vértranszfúzió válhat szükségessé.

- A betegnek fel kell hívni a figyelmét a saját vér adásának alternatívájára, amennyiben számára fennáll ez a lehetőség, mivel a tudomány ezt tartja a vérátömlesztés legbiztosabb és legkevesebb kockázattal járó formájának.„ (
A kórházi betegek kötelező felvilágosítása a tervezett orvosi beavatkozásokról - Német Kórháztársaság brossúrája)

a legjobb transzfúzió a be nem adott transzfúzió". 
 
Ellenjavallat. A vírusátvitel megelôzését a legeredményesebben biztosítja a vér-, vérkészítmények terápiás felhasználásának mellôzése. Ebbe a kategóriába tartozik, amikor a Jehova Tanúi a vérátömlesztést elutasítják, vagy a beteg az AIDS-betegség, hepatitis stb. veszélye miatt írásban tiltakozik a vér-, vérkészítmények alkalmazása ellen. Körülhatárolt szakmai ellenjavallatok még: trombózis, embólia, jobbszívfél-elégtelenség, bizonyos immunállapotok stb. Ismeretes az a szofisztikai jelmondat: „a legjobb transzfúzió a be nem adott transzfúzió". Világszerte észlelhetô a tendencia a vér-, vérkészítmények alkalmazásának visszaszorítására.” (Prof. Gál György [Országos Vérellátó Szolgálat Szegedi Regionális Vérellátó Központ]:   A „poszt-transzfúziós" hepatitis)

TRANSZFÚZIÓ

A beteg vagy sérült személy érrendszerébe történő vér, vagy vérkészítmény bevitele. A vérátömlesztés tulajdonképp egy szövetátültetés. Kivitelénél a sterilitás a pirogén mentesség és immunológiai kompatibilitás feltételeire kell figyelemmel lenni. Hazánkban a transzfúzió céljára használt vérkészítményeket az országos haematológiai és vértranszfúziós intézet állítja elő. …
Transzfúzió veszélyei:
  • lázas reakció, enyhe borzongástól a hidegrázásig terjedhet.
  • Allergiás reakció: viszketés, csalánkiütés, múló szemhéjödéma.
Transzfúziós szövődmények: súlyos, életveszélyes állapotok:
  • HAEMOLITIKUS szövődmény: a bejuttatott vörösvértestek szétesésével jár. Ennek oka szerológiai incompatibilitás. /vérösszeférhetetlenség/. Az állapot súlyossága a beadott vér mennyiségével arányos. Gyorsan sokkos állapothoz vezet. Emellett veseelégtelenség alakul ki. A tünetek már a biológiai próba során mutatkoznak. Derékfájás, mellkasi fájdalom, kipirulás, hidegrázás, tachycardia, nehézlégzés.

    A transzfúziót azonnal meg kell szakítani, és a sokktalanítást meg kell kezdeni. Az idejében észlelt és szakszerűen kezelt vércsoport tévesztéses szövődmény minden esetben tökéletesen gyógyul.
  • Helytelen légtelenítésből adódó légembólia,
  • Gyors bevitelű transzfúzió túlterheli a keringést,
  • Bizonyos fertőző betegségek is átvihetők. „
(Szociális gondozó-ápoló képzés gondozástani ismeretek – Tankönyv)

a beteg számára a legbiztonságosabb vér az,
amelyet soha nem kap meg.”

Kevéssé közismert azonban, hogy a transzfúzió, bár általában életet ment, önmaga is számos, akár halálos szövődmény forrása lehet.

A nem kívánt transzfúziós reakciókat a kiváltó okok és időbeli lefolyásuk alapján csoportosíthatjuk. Etiológia alapján immun- és nem immuneredetű, időbeli lefolyás alapján korai és késői szövődményeket különböztethetünk meg. A korai reakciók 24, gyakran 1-2 órán belül vagy akár azonnal jelentkezhetnek, míg a későiek napok, hetek vagy csak sok évvel a transzfúziót követően észlelhetők. A vérátömlesztés alatti vagy közvetlenül azt követő mellékhatások gyakorisága 1-3 százalék. A késő szövődmények megítélése igen nehéz, hozzávetőlegesen a transzfúziók mintegy 20 százalékában van valamilyen mellékhatás, ezek körülbelül 0,5 százaléka súlyos. Szomorú, de a halálos akut komplikációk közül mind a mai napig az AB0-tévesztés okozta akut hemolitikus reakció a leggyakoribb. Bár szerte a világon a transzfúziós tevékenységet igen szigorú szabályok szerint végzik, a legfejlettebb országokban sem sikerült az emberi hibából, tévedésből (pl. beteg- vagy vérkészítménycsere) származó szövődmények számát nullára csökkenteni. …

A transzfúziós szövődmények másik nagy csoportját a vérkészítményekkel való fertőzésátvitel jelenti. A transzfúzióval közvetített fertőzések típusa és gyakorisága az ország földrajzi, klimatikus és epidemiológiai adottságaitól függ. A vérbiztonság mindig is a vérellátás központi kérdése volt, és folyamatos a próbálkozás a transzfúzióval átvitt fertőzések csökkentése érdekében. Ezért mindenhol, ahol fejlett a vérellátás, így hazánkban is, kötelezően szűrik a donorokat legalább HIV, B és C hepatitis, illetve szifilisz tekintetében. Sajnos a szűrővizsgálatok sem képesek a fertőzésátvitelt 100 százalékban kivédeni. A fertőzést követően létezik egy hosszabb-rövidebb időszak, amelynek során a donor már fertőz, de ezt a vizsgálatokkal még nem tudjuk kimutatni. A transzfúzió biztonságának további javítása érdekében számos kórokozó-mentesítési eljárást alkalmaznak a fejlett országokban, itthon még egyik sem került bevezetésre. Természetesen teljes biztonságot ezek a módszerek sem nyújtanak, költségesek, és nem teljesen mellékhatásmentesek. „ („Mielőtt transzfundálnak, gondolják végig, hogy maguknak, illetve gyermeküknek bekötnék-e, és sose felejtsék el, hogy a beteg számára a legbiztonságosabb vér az, amelyet soha nem kap meg.” (Az a biztos vér, amit soha nem kapnak meg - A szerző a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház hematológiai és őssejt-transzplantációs osztály részlegvezető főorvosa; Szerző: Dr. Réti Marienn/ Világgazdaság online; 2008. 12. 17 )

Ehhez járul még a vérátömlesztéssel és a vérkészítmények alkalmazásával járó kockázat. Ezek közé sorolhatók az allergiás reakciók, vagy a vese károsodásával járó reakciók, ha nem csoportazonos vért használnak, vagy csoportazonos vér esetén a vért nem választják, továbbá a lázat és sárgaságot okozó késleltetett transzfúziós reakciók, fertőző betegségek átvitele, a vérkeringés túlterhelése és anyagcserezavar. Gyakran fordul elő a beadás helyén vénás gyulladás. „(Doppingszerek)

"A vér egy hihetetlenül összetett és biológiailag aktív anyag. A vérátömlesztés életet mentő jelentősége ugyan vitathatatlan, következményeinek teljes megértése egyelőre azonban még gyermekcipőben jár."- írja a The Lancet kommentárjában Dr. Garth Utter, a davis-i Kaliforniai Egyetem munkatársa. „ (Betegszoba)

Fórum a vérbiztonságról
Életet menthet, de ölhet is
Aszklépiosz-fórum / 2011. 02. 08.

Transzfúzió előtt tájékoztatni kell a betegeket a beavatkozás lényegéről, céljáról, esetleges kockázatáról. Kivételt értelemszerűen az életveszélyes vagy döntésképtelen állapot képez. Csak akkor adható be vér vagy vérkészítmény, ha ehhez a beteg írásban beleegyezését adta. A 12. Betegbiztonsági fórum a vérbiztonságról szólt, amelyre még soha ilyen sokan nem érkeztek. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja a NEVES Program szakmai koordinátoraként rendezte a szakmai összejövetelt.

A transzfúzió életet mentő beavatkozás, ám az eljárás során vétett hiba a beteg súlyos állapotához, sőt, akár halálához is vezethet. Mint az egészségügyi beavatkozások általában, a transzfúzió is jelentős betegbiztonsági kockázatot hordoz, igaz, ma már oly magas színvonalúak a véradásnál alkalmazott szűrővizsgálatok, hogy egy százalékra csökkent a transzfúzióval átvitt fertőzések – például a Hepatitis B és C, valamint a HIV – aránya.

A vér útját a vénától vénáig bemutató dr. Vagner Mátyás, az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársa szerint elsősorban a folyamatban történhetnek hibák: az egyik leggyakoribb probléma a csőcsere, de lehetséges a betegek cseréje is; ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg nem a számára megfelelő vérkészítményt kapja.

A kórházi transzfúziós folyamat során szinte minden lépéskor kockázat merülhet fel. Már a vér levételekor adódhat gond. Később a mintákat cserélhetik el, a vér szállításakor, átvételekor a hűtési szabályok betartásával adódhatnak gondok, de a vérkészítmény azonosításakor, kiadásakor is történhet probléma, akárcsak a betegágy melletti ellenőrzéskor.
Mint a 12. Betegbiztonsági Fórumon elhangzott, számos szervezet foglalkozik vérbiztonsággal, s fontosnak tartják a betegek tanítását is. Olyan alapvető, egyszerű, de mégis fontos dolgokra hívják fel a páciensek figyelmét, hogy addig ne engedjék magukat megszúrni, amíg nem kérdezték meg a nevüket, nem azonosították őket.

Akkor nem fordulhat elő olyan eset, hogy összekeverik őket, és más vérkészítményt kapnak, mint amire szükségük lenne. A betegcserét, illetve a kórházi transzfúzió során előforduló összes hibalehetőséget bemutatta a fórumon vetített film, amelyben a betegeken túl a mintákat is összekeverték (ezt nevezik csőcserének). Hogy végül nem torkollott tragédiába a történet, az egy újabb tévesztésnek volt köszönhető: a beteg számára a vércsoport összeférhetetlensége miatt halált jelentő vérkészítményt végül nem neki, hanem a donornak kötötték be, ő pedig megkapta a donornak szánt infúziót.

A transzfúziót mellékes feladatnak tartják a klinikumban – vallja Nyulasi Tibor intenzíves orvos, aki szerint a vérátömlesztés jól szabályozott eljárás, csak be kellene tartani a protokollban előírtakat.”

Sándor Judit / Aszklépiosz-fórum”

Megvetetten…
az életmentő szövetség miatt?

Bűnt követ el, megvetést érdemel, ha valaki él alkotmányos jogával, ha valaki lelkesen életmentő szövetségre lép százötven országban több mint százezer orvossal? A „Bibliai parancs: vérrel tiltott életmentés” című írásában - Vasárnap reggel 2005. február 13. - Csontos Tibor újságíró ezt erősítgeti. Miért? Az nem derült ki. A publikáció sugallata, igaztalan állítása, és sok tízezer olvasóra gyakorolt hatása miatt, újságíróként a szabadság védelmében reflektálok a cikkre.

Hiszem, hogy a korrekt tájékoztatást sérti, – a lapot, íróját és egyben a személyeket minősíti – ha tudatosan vagy tudatlanul dezinformál egy cikkben. Esetünkben úgy mutat be élethelyzetet, hogy azzal előítéletet is gerjeszt. Hiszem, hogy a felelős szerkesztő az írás közlésével azonosulási szándékát adja, így nem mentesíthető a felelőssége. Neki kötelessége a tények, adatok pontosságának az ellenőrzése. A valósághű tájékoztatás és lelkiismeretesség még ebben a rohanó világunkban is követelmény minden kollégától. Naná, ha ez a kisebbséget érinti. Mert oda a szabadság, ha a hatalom szeretete miatt az erős elnyomja, megveti (megöli!) a gyengét! Ezt mi nem engedhetjük meg, ugye…?

A Holland filozófustól, Spinoza-tól ezt olvastam: „Igyekeztem, hogy az emberi cselekedeteket ne tartsam sem nevetségesnek, sem sajnálatosnak, sem megvetendőknek, hanem, hogy megértsem őket.” A médiának kihívást jelent az, hogy megpróbálja megérteni a kisebbség nézeteit, meggyőződéseit. Olykor látszólag talán a társadalmi szabályoktól eltérő módon foglalnak állást bizonyos kérdésekben. Ha az ilyen tettük nyilvánvalóan a vallási meggyőződésből fakad, akkor figyelmet érdemel, de nem megkülönböztetést, megvetést, vagy előítéletet.

Úgy tűnik nekem, hogy a Tanúk vérrel kapcsolatos álláspontját gyakran félreértik, mintha ezzel a ’halálhoz való jog’ gyakorlását kívánnák érvényesíteni. Én azt tapasztaltam, nem vágynak ’mártírságra.’ És arra sem, hogy másvalaki, akár egy orvos, akár egy kórházi alkalmazott, akár egy bíró hozzon meg helyettük erkölcsi döntést. A Tanúk nem utasítanak el mindenfajta transzfúziót, csupán a homológ, vagy a tárolt vért. Nincs vallási alapú kifogásuk az autológ transzfúzió olyan formái ellen, melyeknél nincs szó a vér tárolásáról (ilyen, pl. a hemodilúció és az intra- vagy posztoperatív vérmentés). És ők a XX. században nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nagyobb legyen a lelkiismereti szabadság. Sok jogi elemző és mai történész áradozva írt arról a számos bírósági csatáról, amelyet a szólásszabadság védelméért vívtak az egész világon.
Tudva vagy tudatlanul nekik is köszönheted, hogy megírhattad a szóban forgó cikket…

Természetesen a véleménynyilvánításra minden embernek joga van, ami elmondható, ami leírható. De ahhoz nincs joga senkinek, hogy a saját véleményét a törvény elé helyezze, úgy mutatva be egy élethelyzettel a kisegyházat, mintha a döntése helytelen, ésszerűtlen, fanatikus, tudatlanságból fakadó törekvés lenne.

Kedves Kolléga!
Súlyos dolognak tekinted az erőszakot, a gyilkosságot? És a megvesztegetést? …és a többit?
Még nem olvastam tőled egy cikket sem, amikor arról írtál volna, hogy a Katolikus vagy a Református, stb. egyház tagja, vagy az MSZP-s, vagy az SZDSZ-es stb. párt tagja XY brutális kegyetlenséggel megölte az édesanyját, megerőszakolta testvérét, kukába dobta csecsemőjét…bla, bla, bla.

Az új évezredben egyre nagyobb nyomás alá kerül társadalmunk. A félelem korszakába léptünk. Ez a nyomás érinti a betegellátó rendszert is, mivel próbára teszi az egészségügyi szolgáltatókat, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel kielégítsék a betegek igényeit. Közben jogi és etikai szempontok alapján egyre nagyobb beleszólást kell engedni a betegeknek a kezelésük megválasztásában. A belgyógyászokat egyre inkább foglalkoztatja az, hogy át kell értékelni a vértranszfúzióval kapcsolatos álláspontot. A betegeknek legalább a nyolcvan százaléka nem szeretne vértranszfúziót kapni (ld. Gallup intézet közvélemény-kutatását Kanada. A megkérdezettek 89% a vértranszfúzió helyett más alternatívát választana). Miért? Csupán egy példa: a WHO számítása szerint a földön a nem biztonságos transzfúziós és injekciós módszerek évente 5 millió hepatitis C vírusfertőzést okoznak­.

A betegeknek legalább a
nyolcvan százaléka nem szeretne
vértranszfúziót kapni.”

Az Egészségügyi rendszerek igyekeznek biztonságossá tenni a vérkészletet és e miatt a vér egyre drágább. Egy-egység vér most ~140 euróba kerül. A transzfúzió okozta mellékhatások kezelése további költségeket jelent. Dr. Aryeh Shander professzor ezt mondta: „Közvetetten és a később jelentkező költségek horribilisek, és nyilvánvalóan alaposan megnövelik az egységnyi vér árát.” És nem beszéltünk azokról a milliárdokról, amiket kártérítésként kell kifizetni.

A Semmelweis Egyetem, Ortopédia Klinika egyetemi docense Dr. Faluhelyi Anikó „Vérmentési és vérmegőrzési technikák a XXI. századi orvoslásban” című előadásán vettem részt, ahol ezt mondta: „A legjobb vérmentés, ha a beteg a műtét során keveset vérzik. Ezer mililiter vérvesztést nem kell vérrel pótolni, csupán plazmapótszerekkel.” Létezik vérzés és anaemia elkerüléséhez és kontrolláláshoz stratégia vértranszfúzió nélkül? Igen, létezik.
  • Ilyenek a belső vérzést lokalizáló és megállító sebészeti készülékek és technikák (pl. elektrokauter, lézersebészet, szövetragasztók… stb.)
  • Külső vérzést és sokkot kontrolláló technikák és készülékek
  • Műtéti és anesztéziai technikák a sebészeti beavatkozás alatti vérvesztés csökkentésére
  • Vér-oxigénmonitorozó készülékek és technikák, melyek korlátozzák a vérminta vételt
  • Volumen expanderek, haemostaticus anyagok vérzési/véralvadási problémákra
  • Terápiás anyagok és technikák anaemia kezelésére [pl. erytropoetin, minimális vvs, szint (10/30 szabálynak nincs tudományos alapja!)]
Az orvosok eltérő nézeteket vallanak az orvosi beavatkozások hatékonyságáról. Sokszor nem kerül be a köztudatba, mennyire szerteágazók az orvosi vélemények, és milyen bizonytalanság járja át azokat. Igen, az orvostudomány bizonytalanságának valósága általában ismeretlen a laikusok előtt (ideértve a bíróságokat is), mivel az orvosi szakma vonakodik nyíltan elismerni azt.

Noha túlzásnak tűnik kimondani, a klinikai gyakorlat és az orvosi szakirodalom mégis azt erősíti meg, hogy a transzfúzió nagyrészt szokás kérdése, amely anekdotikus feltételezéseken, becsléseken alapul.
Az orvosok szakmai ismerete – beleértve a technikai felkészültségüket, tapasztalatukat – nem egyforma.

„…a transzfúzió nagyrészt szokás kérdése, amely anekdotikus feltételezéseken, becsléseken alapul.”

Dr. Linda Stehling a New York Állami Egyetem egykori professzora ezt mondta: „Minden aneszteziológusnak és sebésznek fontosnak kell tartania a vérkímélő megoldásokat, hogy megfelelően tudják ellátni a betegeket.” Az orvosok szép számban döntenek a transzfúzió nélküli ellátás mellett. Százötven országban több mint százezer orvos rendszeresen kezel donor vér nélkül betegeket. Az orvosok és a Tanúk összefogtak, hogy egy életmentő szövetség keretében felvegyék a harcot a veszélyes gyógyszerrel szemben. Miért?

Dr. Neil Blumberg professzor egy transzfúziós állomás igazgatója (Rochesteri Egyetem New York) így fejti ki: „Egyre több beteget érdekel az a lehetőség, hogy vagy ne kapjon transzfúziót, vagy egyre kevesebb vérrel kezeljék…. Becslésünk szerint az Egyesült Államokban várhatóan évente tíz-ötvenezer beteg hal meg transzfúzió okozta immunmoduláció miatt” Egyre több bizonyíték megerősíti, hogy a következetlen eljárások szükségtelen transzfúzióhoz vezetnek. Ilyen bizonyíték, pl. a Sanguis tanulmány. Az Európai Bizottság orvosi kutatási programjának a részeként ez a tanulmány azt elemezte, hogy milyen mértékben alkalmaznak transzfúziót európaszerte 43 nagyobb intézetben. Megdöbbentő eredményeket közölt.

Dr. Donat R. Spahn professzor így reagált: „Kevesebb transzfúzió jobb eredményekhez vezet.” Kézenfekvő a következtetés, hogy a szükségtelen transzfúzió szükségtelen munkával és szükségtelen költségekkel jár.

Sok orvost a transzfúzió nélküli ellátásra a kezelés kockázatának elkerülése is készteti. Ilyen a vírusfertőzés. Dr. Howard L. Zauder nyugalmazott professzor, (New York-i Állami Egyetem) ezt a kérdést teszi fel: „Átalakulhatnak-e a létező vírusok és okozhatnak-e betegségeket?” - majd válaszként így folytatja: „Nincs okunk azt gondolni, hogy nem így lesz.” A hepatitis B és C valamint a non-A, non-B stb. vírusfertőzés, illetve a HIV vírussal való fertőzés aktív betegséget, végül halált jelenthet. A legmeglepőbb és a legkevésbé felismerhetőbb kockázat az emberi tévedés, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Több beteg hal és halt is már meg e miatt. A vérkészítményeket veszélyes gyógyszernek kell tekinteni… És a beszámolók szerint a transzfúziós halálesetek közel a felét emberi tévedés okozza. A vér súlyos, végzetes kockázatairól és szövődményeiről szóló beszámolókból nagyon sok van.

Ilyen tények birtokában Philippe Van Der Linden professzor (Brüsszeli Szabadegyetem) így összegzi sok szaktekintély következtetését: „A színvonalasabb betegellátást és az orvosi költségek csökkentését szem előtt tartva a vérmentés nem csupán lehetőség, hanem követelmény.”

Dr. Jakab Ferenc professzor egyetemi tanár (Uzsoki utcai Kórház) hozzáteszi: „Ez kihívás jelent egy modernül gondolkodó sebész számára…” A vérmentes sebészetről Steiner Pál 1916-ban megjelent könyvében, pl. képeken ábrázolta, hogyan folyik le egy strumma műtét, majd utána, amikor egy kötést tett a műtéti területre, akkor egyetlen egy csepp vér ábrázolódik ott a képeken. Ami azt jelenti, hogy a sebészetnek régi törekvése, régi megfigyelése, hogy vérmentesen kell dolgozni. Hova tovább az egyik legrégibb és az egyik legősibb orvosi tevékenység a vérzésnek a csillapítása. A Hippokratészi eskü - huszonöt évszázada az orvostudomány hitvallásának számít - sok változáson ment keresztül. A legtöbb eskü lényege az, hogy a leendő orvos felelősséget vállal a betegeiért, és megígéri, hogy minden tőle telhetőt megtesz érte.

Edmund Pellegrino professzor azonban erre figyelmeztet: „…az eszméről való teljes megfeledkezés az orvoslást kereskedelmi, ipari vagy csupán munkának tekintett tevékenységgé változtatja.” (The Medical Jurnal of Australia) Egy dolog biztos, mindig nagy becsben fog állni az, hogy az orvosok kötelezettséget vállalnak a betegekért. A beteg érdeke, az legyen a legfőbb törvény az orvos számára is. „A legjobb orvosi ellátást allogén vér felhasználása nélkül lehet nyújtani.” – mondja Dr. Aryeh Shander klinikai aneszteziológus docens (Englewoodi Kórház és Egészségügyi Központ New Jersey). Biztonságos, célszerű és gazdaságos kezelési mód. Sok olyan eljárást, amelyet korábban vérkészítmények nélkül elképzelhetetlennek tartottak, most rutinszerűen végeznek el a betegeken. A vértranszfúzió nélküli sebészet irányzata a sebészet minden területén diadalmaskodik, haladó orvosi eljárás, amihez hozzájárul a high technology is, ha tetszik, ha nem…

Dr. Mikola István (Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója, volt Egészségügyi Miniszter) a második évezred utolsó évében a következőképpen nyilatkozott: „Meg kell, hogy mondjam, bennünk nincsenek előítéletek, mi partnerségre leltünk Jehova Tanúival. …mi is arra törekszünk, hogy vérkímélő megoldásokat találjunk… hiszen ezek a legbiztonságosabb, legracionálisabb megoldást jelentik. Abszolút biztonságos és modern eljárásnak számít. Meglepő a felkészültségük azon a területen, ahol mi dolgozunk és ez a partnerségnek az egyik alapfeltétele. Tudományos kongresszusokat, nemzetközi kongresszusokat is rendeznek, ahol a mi szakmánk a transzfuzológia főtéma. …Mivel érdekeltek vagyunk, részt veszünk ezeken a konferenciákon. Jó tapasztalataink vannak.”
„…a vérmentés nem csupán lehetőség, hanem követelmény.”

Dr. Donat R. Spahn aneszteziológus-professzor (Zürich) ezt mondja: „Gyakran az egyetemi tanárokat és a családjukat kezeljük vér nélkül. Még sebészek is kérik, hogy ne alkalmazzunk náluk transzfúziót! Egy sebész, pl. odajött hozzánk a műtétre váró felesége miatt, és ezt mondta: csak egyet intézzen el: a feleségem ne kapjon vért!”

Azokon a betegeken kívül, akik vallási okokból nem fogadják el a vértranszfúziót, akkor kiket is érdekelhet még a vérnélküli orvoslás?

Amióta elkezdtük az új módszerek alkalmazását – mondja Stephen G. Pollard professzor (Leedsi Egyetem Egyesült Királyság) – 70%-kal csökkentettük a transzfúziós számlákat a májtranszplantációs programban. Ez több százezer fontot jelent évente, ami jóval meghaladja azt, amennyibe a felhasznált gyógyszerek, és a vérveszteség csökkentésére használt módszerek kerülnek.”
A transzfúziót helyettesítő eljárások előnye, hogy a leghatékonyabb módszerek általában a legolcsóbbak.

Most beszéljünk az etikai előnyökről: A jó orvosi ellátás egyik legfőbb alapelve, hogy vegye figyelembe a beteg kívánságát. Egy jó orvos nem csak a testtel foglalkozik, hanem a beteg lelkével is. Timothy W. Harding professzor (Genfi Egyetem) etikát tanít a medikusoknak és a joghallgatóknak. Ezt nyilatkozta: „Napjainkban azt az etikai kötelességet, hogy ne ártsunk, hogy keressük a betegünk számára a legjobb lehetséges megoldást, összekapcsolhatjuk azzal a kötelességgel, hogy tartsuk tiszteletben a beteg önállóságát, a nézeteit, a döntéseit.”

Miért aggályos az, ha az orvosnak és a betegnek teljesen egyenlő jogaik vannak?

„…tartsuk tiszteletben a beteg önállóságát, a nézeteit, a döntéseit.”

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rögzíti azokat a jogokat, amelyek segítenek abban, hogy a betegek felelősen tudjanak dönteni, pl. egészségükről, gyógyításukról (a teljesség igénye nélkül ezek):
  • önrendelkezési jog, azaz pl. a beavatkozások elvégzésének feltétele, hogy a beleegyezését adja-e a beteg ahhoz
  • az ellátás visszautasításának joga és annak feltételei
  • az orvos választás joga
  • az orvosi titoktartáshoz való jog
  • a személyes szabadságot csak meghatározott esetekben lehet korlátozni
  • az emberi méltóság tiszteletben tartása
Mit tegyen az az orvos, aki úgy dönt, hogy nem tud alkalmazkodni a beteg kívánságához a vértranszfúzió helyettesítését illetően? Meg kellene próbálnia átirányítania a beteget egy kollégájához, illetve olyan másik intézetbe, vagy betegellátó egységhez, ahol alkalmaznak más módszereket.

Most néhány kérdést teszek fel kolléga:
  • Tudja-e garantálni az orvos, hogy a vértranszfúzió után nem kap a beteg fertőzést?
  • NEM
  • Tudja-e garantálni a sebész, hogy a beteg nem hal meg vértranszfúzió következtében?
  • NEM
  • Tudja-e garantálni valaki, hogy a halálesetek legnagyobb kiváltó oka a nem megfelelő típusú véregység transzfundálása megszűnik?
  • NEM
  • Tud-e valaki kutatásokat, beszámolókat, kísérleteket bemutatni az összes vérkészítmény alkalmazását illetően?
  • NEM
  • Tud-e valaki olyan tanulmányt bemutatni, amely szakmailag alátámasztja a minimális vvs. szint 10/30-as szabályt?
  • NEM
  • Tud-e konkrét (zárójelentés, szakértői vélemény) példákkal szolgálni arra, hogy Tanú betegek azért haltak meg, mert nem kaptak vértranszfúziót?
  • NEM
  • Tud-e elfogadható magyarázatot adni valaki arra, hogy miért olyan lassan ébredezik az orvosi szakma Magyarországon, ha a transzfúzió nélküli sebészet előnyei megmutatkoznak a költségek, a prevenció és a fertőző betegségek átvitelének terén, csökken a posztoperatív megbetegedések száma és a tumorral műtött betegeken jobbak a hosszútávon elért eredmények?
  • NEM
  • Ezek után megkritizálható-e, hogy a beteg hogyan döntött?
  • NEM
Utóhang

A transzfúziós gyakorlat bizonytalansága, szubjektivitása és veszélyessége, a bármilyen természetű egészségi probléma vér nélküli orvosi és sebészi ellátásának jól alátámasztott hatékonyságával együtt, nem csupán ellentmondásmentessé teszi a Tanúk vértől való tartózkodását - mélyen gyökerező vallási meggyőződésükkel -, hanem ésszerűvé is teszi gyógykezelési döntéseiket. A betegek vallásszabadsága, személyi autonómiája és testi önrendelkezése iránti nagyrabecsülése megköveteli, hogy mindenki tiszteletben tartsa a Tanúknak és másoknak azt a döntését, hogy tartózkodnak a vértől.

(forrás: Transzfúzió nélküli orvosi ellátás Hungarian (vcnr-H))

Testvér Egészségpénztár/ tapasztalatok

"Dominik 38. hétre 3470 grammal született egészségesen. Az első napokban kezdődő sárgaságot élettani sárgaságnak gondolták. Ám ez a második hétre már drasztikusan fokozódott, elérte a 639 umol/l-es indirekt bilirubin értéket. Bekerült a koraszülött intenzív osztályra ahol vizsgálatok kezdődtek, hogy mi okozhatja a vörösvértestek ekkora mértékű szétesését. A kiváltó okra sajnos nem derült fény, viszont Dominiknak rohamosan csökkent a laborértéke. A 31-es Hct értéke öt nap alatt 18-ra csökkent. Az orvosok nagyon aggódtak, hogy oxigén hiányos állapotba fog kerülni. De figyelembe vették kérésünket, és megígérték, hogy amíg Dominik fizikális állapota megengedi, nem adnak neki transzfúziót. Infúziót, kék fényt és vitaminokat kapott, és elkezdték a NeoRecormon s.c. adását. Az eredmény várakozáson felüli volt. Az első injekció után megállt, a második után pedig emelkedni kezdtek az értékek és hazajöhetett a kórházból 21-es Hct értékkel. Az injekció további adása még mindig fontos volt, de ezt a kórház nem tudta biztosítani. Ekkor kerestük meg a TEST-VÉR Egészségpénztárat, és gyors segítségüknek köszönhetően kisfiúnk kezelése zökkenőmentesen folytatódhatott. Hat héttel később 27,6 a Hct értéke, 5490 gramm a súlya.Gyönyörű, jól fejlődő baba.Nagyra értékeljük és hálásak vagyunk, hogy segítettek abban, hogy a kisfiúnk vértranszfúzió nélkül gyógyulhasson meg. Pont ma kaptuk meg vérvétel eredményét, ami szépen növekvő eredményt mutat."

2005. február 3-án műtöttek egy vidéki kórházban csípőprotézissel, vér nélkül. […] Műtét előtt érdeklődtem a TEST-VÉR Magánbiztosító Pénztárnál, milyen szolgáltatást igényelhetek.
Mire leutaztam a műtétre, minden el volt intézve, a szett rendelkezésre állt. A műtét jól sikerült, nem volt semmi probléma. Nagyon örülök, hogy tagja vagyok a pénztárnak, így megtapasztalhattam az empátiát, a gyors intézkedést. Most már tudom, hogy ha szükséges, nyugodtan fordulhatok Önökhöz, segítséget kapok, és nem mindegy, hogy ilyen drága ellátáshoz ingyen juthatok a tagságom jogán. Sokkal gyorsabban gyógyultam, mint azok a betegek, akiket idegen vérrel műtöttek."
K. I.-né 2005.

Egy vidéki megyében élek, pénztártag vagyok. Mielőtt elértem volna az egy éves tagsági időt, kórházba kerültem. Térdprotézis beültetésére volt szükségem. Az orvosommal előre megbeszéltük, hogy vér nélkül szeretném a műtét elvégzését. A főorvos így nem egyezett bele az operációba, ezért azonnal hazaküldtek. Esetemnek szem- és fültanúja volt az osztályos orvos, aki elvállalta a beavatkozást egy későbbi időpontban, amikor már meglesz az egy éves tagsági viszonyom. (Ugyanis a törvény előírja az egy éves várakozási időt, mielőtt a Pénztártag igénybe vehetné a szolgáltatást.) Az új időpontban ismét befeküdtem. A sebész látta a tagsági kártyámat, és megnyugtatott, hogy a Pénztár biztosítani fogja a műtéthez szükséges gyógyszert (a Trasylol injekciót), amit a műtét előtt írásban megrendelt a Pénztártól. Másnap reggel, a műtét időpontjára valóban ott is volt a gyógyszer. A műtét előtt évekig kezeltek vérszegénységgel, de elmondhatom, hogy a beavatkozás után rohamosan javult a vérképem, és jó közérzettel távoztam a kórházból. Mindenkinek azt üzenem, hogy ne sajnálja a havi 1000 Ft befizetését, mert soha nem tudja az ember, mikor éri baj, és akár az életébe is kerülhet. Örülök, hogy van egy ilyen lehetőség, ahol a vér nélküli gyógyítás finanszírozását vállalják. Továbbra is tagja akarok maradni az Egészségpénztárnak.”

H. M. 2005.



Mit kíván meg tőlünk Isten?

A tisztelet kimutatása az élet és a vér iránt

Hogyan kell tekintenünk az életet (1.) és az abortuszt? (1.)
Hogyan mutatják ki a keresztények, hogy számukra fontos kérdés a biztonság? (2.)
Helytelen állatokat ölni? (3.)
Többek között mely szokások nem mutatnak tiszteletet az élet iránt? (4.)
Mi Isten törvénye a vérről? (5.)
Vajon ez a vértranszfúzióra is vonatkozik? (6.)

1. Jehova az élet Forrása. Minden élőlény Istennek köszönheti az életét (Zsoltárok 36:10). Az élet szent Isten szemében. Jehova szemében még az édesanyjában lévő, meg nem született gyermek élete is értékes. Isten szemében helytelen, ha valaki szándékosan megöl egy ilyen, fejlődésben lévő babát (2Mózes 21:22, 23; Zsoltárok 127:3).

2. Az igaz keresztények számára fontos kérdés a biztonság. Gondoskodnak arról, hogy az autójuk és az otthonuk biztonságos legyen (5Mózes 22:8). Isten szolgái nem vállalják az életük szükségtelen kockáztatását pusztán az élvezet vagy az izgalom kedvéért. Ezért nem vesznek részt erőszakos sportágakban, melyekben szándékosan fájdalmat okoznak másoknak. Kerülik az olyanfajta szórakozást, amely erőszakra ösztönöz (Zsoltárok 11:5, Úf; János 13:35)
3. Az állatok élete szintén szent a Teremtő számára. A keresztény ölhet állatokat azért, hogy élelmet és ruházatot biztosítson magának, vagy megvédje magát a betegségtől és a veszélytől (1Mózes 3:21; 9:3; 2Mózes 21:28). Viszont helytelen az állatokat bántalmazni, illetve pusztán sportból vagy kedvtelésből megölni őket (Példabeszédek 12:9).

4. A dohányzás, a bételdió rágása és a kábítószer-élvezet nem keresztényeknek való. Ezek a szokások helytelenek, mert 1. rabjaikká tesznek minket, 2. károsítják a testünket és 3. tisztátalanok (Róma 6:19; 12:1; 2Korinthus 7:1). Nagyon nehéz lehet felhagyni ezekkel a szokásokkal. De ha örömet akarunk szerezni Jehovának, fel kell hagynunk velük.

5. A vér szintén szent Isten szemében. Isten kijelenti, hogy a lélek, vagyis az élet a vérben van. Ezért helytelen vért enni. Olyan állat húsát is helytelen megenni, amelyet nem véreztettek ki rendesen. Azt az állatot, amelyiket megfojtották, vagy amelyik csapdában pusztult el, nem szabad megenni. Ha leszúrták vagy lelőtték, gyorsan ki kell véreztetni, ha evésre szánják (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:13, 14; Cselekedetek 15:28, 29).

6. Vajon helytelen vértranszfúziót elfogadni? Emlékezz rá, Jehova megkívánja tőlünk, hogy tartózkodjunk a vértől. Ez azt jelenti, hogy semmilyen módon nem fogadhatjuk be a testünkbe mások vérét, sőt a saját vérünket sem, miután tárolták (Cselekedetek 21:25). Az igaz keresztények tehát nem fogadnak el vértranszfúziót. Másfajta orvosi kezelést elfogadnak, például vér nélküli készítmények infundálását. Élni akarnak, de nem próbálják meg Isten törvényeinek a megszegése árán megmenteni az életüket (Máté 16:25).

Ha örömet akarunk szerezni Istennek, kerülnünk kell a vértranszfúziót, a tisztátalan szokásokat és a szükségtelen kockázatokat (forrás: http://www.watchtower.org/h/rq/article_12.htm)







Nincsenek megjegyzések: