A mesterséges intelligencia egyszerre intelligens és ostoba.
A „mesterséges intelligencia intelligens és ostoba” kijelentés egy szellemes paradoxon, amely rávilágít a mai mesterséges intelligencia alapvető erősségeire és gyengeségeire. Azt az elképzelést ragadja meg, hogy a mesterséges intelligencia képes összetett, intelligensnek tűnő feladatokat végrehajtani, miközben kudarcot vall azokban a feladatokban, amelyeket egy emberi gyermek egyszerűnek találna.
A paradoxon megértése érdekében a kifejezés két részre bontható:
Az „intelligens” rész
A mesterséges intelligencia intelligenciáját az határozza meg, hogy képes olyan magas szintű, adatvezérelt feladatokat végrehajtani, amelyek egy embert túlterhelnének.
Komplex számítások: A mesterséges intelligencia hatalmas adathalmazokat képes elemezni, összetett matematikai problémákat megoldani és rejtett mintákat találni az emberi kapacitást messze meghaladó sebességgel.
Szakértői feladatok: Szűk, specializált területeken a mesterséges intelligencia felülmúlhatja az emberi szakértőket. Például képes megjósolni a piaci trendeket, segíteni az orvosi diagnózisokban, és megnyerni az olyan összetett stratégiai játékokat, mint a sakk vagy a go.
Utánozza az emberi kimenetet: A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) folyékony, összefüggő szöveget, kódot és képeket tudnak generálni, amelyek utánozzák az ember által létrehozott tartalmat. Fizikai dolgozatokon való képzés esetén egy LLM olyan szöveget tud írni, amely hihető fizikának hangzik.
Az "ostoba" rész
Ezen lenyűgöző képességei ellenére a mesterséges intelligenciát /„statisztikai gépet”/ alapvetően korlátozza a megértés, a józan ész és az őszinte érvelés hiánya. Ez teszi „butává" emberi kontextusban.
Nincs józan ész: A mesterséges intelligencia a betanítási adataiban található statisztikai mintákból tanul, nem pedig valós interakciókból. Nincs intuitív érzéke a világ működéséhez. Például egy mesterséges intelligencia számtalan fagylaltképet képes feldolgozni, de lehet, hogy nincs elég józan esze ahhoz, hogy tudja, ha beteszi a fagylaltot a sütőbe, az megolvad.
Törékenység: A mesterséges intelligencia rendszerei törékenyek, ami azt jelenti, hogy jól működnek a kiképzett körülmények között, de váratlanul meghibásodnak, ha új vagy kissé eltérő helyzetekkel szembesülnek. Egy önvezető autó tökéletesen kezelheti a normál körülményeket, de nem reagál megfelelően egy szokatlan akadályra, például egy útra fújó műanyag zacskóra.
„Hallucinációk”: Az LLM-ek nagyfokú magabiztossággal képesek hamis vagy értelmetlen információkat, úgynevezett „hallucinációkat” előállítani, mivel egyszerűen a statisztikailag legvalószínűbb szósorozatot jósolják meg ahelyett, hogy a tényeken gondolkodnának.
Nincs valódi érvelés: A mesterséges intelligencia nem érti az általa használt adatok mögött rejlő koncepciókat. Mintákat talál és összefüggéseket keres az adatok között, de nem tudja megmagyarázni az ok-okozati összefüggéseket. Algoritmusai korlátain belül működik, és nem képes absztraktan érvelni vagy kritikusan elemezni saját kimenetét.
Az „intelligens ostoba” kifejezés tömören és emlékezetesen összefoglalja ezt a paradoxont. Elismeri a mesterséges intelligencia lélegzetelállító eredményeit, miközben egyidejűleg kiemeli a lenyűgöző, de szűk látókörű kompetenciája és a valódi emberi intelligenciát meghatározó széles körű, intuitív megértés közötti mély szakadékot.
A következtetés hiányossága
Ha a mesterséges intelligencia arra nem képes, hogy tudja, ha beteszi a fagylaltot a sütőbe, az megolvad, akkor azt honnan tudja, hogy az élettelen anyag saját magát a nulláról fölszervezte az intelligensen gondolkodó Homo sapiensé? Ráadásul ezzel a módszertani tematikával:
„... a természetes szelekció működésében nincs több terv, mint abban az irányban, amerre a szél fúj”. /Charles Darwin önéletrajzából/ ... „A természetes szelekció a vak órásmester; vak, mert nem tud előre látni, mert nem tervezi a következményeket, mert nincs célja... a biológiai evolúció lényegében véletlen bolyongás a genetikai lehetőségek mezején.” /Richard Dawkins és Stephen Hawking ugyanerről/
Vakon és céltalanul bolyongva – teljesen értelmetlen kalandozások közepette.
Az anyag véletlenül fölbolyongta magát arra a szintre, hogy a mesterséges intelligenciával karöltve az emberi intelligencia tudatosan vallja: a teljes világegyetemnek és az abban létező biológiai és egyéb enitások létezésének nincsen semmi értelme!
„Az emberek nem képesek elviselni azt a meggyőződést, hogy az Univerzum és az élet értelmetlen. Valójában ez az, amit a tudomány mond nekünk…” /Jerry Coyne biológiaprofesszor, (2012), “The Odd Couple: Why Science and Religion Shouldn’t Cohabitate,” Speech to Glasgow Skeptics, December 21./
Erre mondja a mesterséges intelligencia: „Coyne nézőpontja egy filozófiai álláspont, amelyet naturalizmusnak vagy materializmusnak neveznek. Azt állítja, hogy a világegyetemet kizárólag a természeti törvények irányítják, és hogy természetfeletti vagy transzcendens magyarázatok szükségtelenek.
A tudomány nem állítja, és nem is állíthatja, hogy a világegyetem „értelmetlen”. A jelentés filozófiai és pszichológiai fogalom, nem tudományos.”
Tehát egyik szájukkal azt állítják, hogy a világegyetemet kizárólag a természeti törvények irányítják, és hogy természetfeletti vagy transzcendens magyarázatok szükségtelenek, a másikkal ugyanezt tudománytalannak tartják.
Ez az evolúciós világmagyarázat nem más mint a tudomány köntösébe öltöztetett kifejezetten ateista propaganda, azzal a mesterséges intelligenciával megtámogatva, amelyet úgy programoztak be, mint a cirkuszi állatokat szokás, azt hajtja végre, azt a szöveget nyomja, amire betanították, tanítóik minden hibájával együtt.
Hibajelenségek napirenden
Ezek a modellek nem rendelkeznek a világ valódi szemantikai megértésével, a kimenetük gyakran értelmetlen, elfogult vagy magabiztosan hamis lehet /ezt a jelenséget „hallucinációnak” nevezik/. Egyszerűen olyan szöveget generálnak, amely folyékonynak és nyelvtaninak tűnik, de hiányzik belőle a valódi fogalmi koherencia. Lásd: A világegyetem egyszerűen csak „létező”, egy vak folyamat eredménye, ami tudományosan alátámasztott és filozófiailag erőteljes állítás.
Például tudományos és filozófiai szempontból a jég felemelkedése egy vak folyamat, amely nem intelligens. Teleológiai vagy metaforikus szempontból azonban „intelligensnek” is felfogható a jótékony kimenetele miatt.
Ilyen alapon a lift működése is vak folyamat, föl le megy, nincs mögötte semmi intelligencia. A lift nem intelligens önvezérlő-önjáró. Programozva van. Ahogy a jég is a természeti törvények által.
Ateista érvelés: Bár egy lift működése egy ismétlődő, determinisztikus folyamat, mégsem „vak” ugyanolyan értelemben, mint egy természetes jelenség. A lift mögötti intelligencia a tervezésében és a céljában rejlik, amelyek egy tudatos, intelligens elme termékei.
Megjegyzés: Ámbár ugyanígy a jég tulajdonsága „intelligensnek” is felfogható a jótékony kimenetele miatt, mégsem egy tudatos, intelligens elme termékei. Holott olyan védelmi szerepet tölt be, akár a légzsák az autóban. Egyszerűen letagadja a jótékony kimenetel intelligens tervezését. Na és ez a tagadás mióta tudományos? Inkább primitív, földhöz ragadt és szándékosan elutasító. Így bújik ki a szög a zsákból.
Bármilyen jótékony kimenetel, „finomhangolás” van a világegyetemben, azt az ateista rögeszme tudománytalannak mondja. Sőt, inkább az ateista rögeszme az, ami tudománytalan, de ezerrel!!!
Ellentmondásos adatok összessége
A mesterséges intelligencia ellentmondásos adatok összessége. Az LLM-eket hatalmas és kusza, az internetről gyűjtött adathalmazokon képezik. Ez magában foglalja az ellentmondó véleményeket, a tényszerű hibákat és a különböző forrásokból származó ellentmondásos információkat. Amikor a mesterséges intelligencia ezekre a változatos forrásokra támaszkodik, olyan kimenetet hozhat létre, amely az egyik bekezdésben koherensnek tűnik, de a válasz későbbi részében ellentmond önmagának, mivel nincs belső logikai rendszere ezen különbségek összeegyeztetésére.
A „hallucinációk” kitöltik az üres helyeket. Amikor egy mesterséges intelligencia nem talál mintát a betanítási adataiban egy lekérdezéshez, akkor olyan szöveg generálásával tölti ki a hiányt, amely hihetőnek tűnik , de tényszerűen helytelen vagy értelmetlen. Ez a félretájékoztatás és a látszólagos következetlenség egyik fő forrása a mesterséges intelligenciában.
Nincs képessége a logikai hibák önjavítására. A mesterséges intelligenciának nincs reflektív képessége a saját belső ellentmondásainak észlelésére és kijavítására. Ahogy egy szakértő megjegyzi: „A mesterséges intelligencia nem gondolkodik – befejez." És visszatekintés vagy validálás nélkül még a legjobb kimenetek is ellentmondásba kerülhetnek.
[A DNS képes a hibák korrigálására különféle kifinomult sejtjavító mechanizmusokon keresztül, pedig állítólag nem tervezték, a mesterséges intelligencia ellenben nem képes a hibák korrigálására, pedig tervezték. Érdekes nem?
„A DNS szintézise (replikáció) rendkívül gyors és pontos folyamat. Egyetlen ember egyedfejlődése több millió sejtosztódást igényel, és minden sejtosztódást megelőzi a teljes genom megkettőződése (a sejtciklus S – szintézis – fázisában). A replikáció sebessége 1000 nukleotid/másodperc. A genom másolásánál csupán 1/100 000 000 (10-8) replikációs hiba történik, melynek 99%-át a javító rendszerek (repair mechanizmusok) utólagosan kijavítják.” /Deák Veronika: Általános genetika (2014), Typotex Kiadó/]
Bizalom aláásása: Amikor a mesterséges intelligencia értelmetlen vagy tényszerűen téves információkat állít elő, aláássa a felhasználók bizalmát, különösen a nagy téttel bíró területeken, mint például a jogi tanácsadás vagy az egészségügy. - Na és a tudomány terület? Teremtés vagy evolúció?
Az emberi elfogultság felerősítése: Mivel a mesterséges intelligencia az ember által generált adatokból tanul, ellentmondásai tükrözhetik, sőt felerősíthetik a meglévő társadalmi elfogultságokat.
A túlzott függőség előmozdítása: A mesterséges intelligenciát gyakran rendkívül precíz technológiának tekintik, de valószínűségi jellege és eredendő pontatlansága veszélyes túlzott függőséghez vezethet az emberi felhasználók részéről.
A felhasználónak igaza van, amikor rámutat ezekre a hibákra. Mindenki számára, aki használja vagy értékeli a mesterséges intelligenciát, kritikus fontosságú megérteni: az „intelligenciája” alapvetően másfajta folyamat, mint az emberi kogníció, és messze nem tökéletes.
A helyes következtetés létfontosságú
Nyilván nem véletlenül képtelen, hogy értelmes módon következtessen arra, amit Pál apostol írt:
2Korinthus 11:3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtől.
Róma 1:20 Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése