A darwinista felfogásban milliók látják a saját védelmük intellektuálisnak látszó bástyáját a vallási hiedelmek szemükben fejlődést gátló csökevényeivel szemben. Lehet hogy tévednek? Számukra elképzelhetetlen, de ez sem tudományos kritérium, hanem vallási hittétel.
Isten munkamódszere az evolúció?
Ami a darwini evolúciót illeti, egy nagyon egyszerű gyakorlati tény megcáfolja, ami a talajt kihúzza alóla, és onnantól kezdve nincs mibe kapaszkodnia. Ugyanez a teista evolúcióval kapcsolatban is: aki feltételezi, hogy Isten az evolúció mechanizmusát programozta a fejlődőképes élőlényekbe, az Istent úgy állítja be, mint aki az elképesztő mennyiségű szenvedés útján vezeti végig az élőlényeket az őssejttől az emberig.
"A Biblia teremtéstörténete nem tudományos összefoglaló, hanem filozófiai-teológiai modell, tulajdonképpen egy metafora."
https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/2009/12/istenhit-es-evolucio-nem-zarja-ki-egymasthttps://www.informed.hu/eletmod/szeml/darwin-es-isten-osszeegyeztetheto-129236.htmlhttps://szemlelek.net/evolucio-isten-terve-lenne/https://hetnap.rs/cikk/Ferenc-papa-igent-mondott-az-osrobbanasra-es-az-evoluciora-17750.htmlhttps://www.magyarkurir.hu/hirek/konferencia-az-evoluciorol-vatikanban
Az élőlények állandó harcban élnek és kényszerből egymás élve fölfalják a túlélés érdekében. Krisztus is végigment a szenvedés útján, hogy a megváltás által visszakerüljön a benne hívő ember Isten meghitt közelségébe, de ez az út a bűnbeesés miatt vált szükségessé.
Ugyanez az állatoknál is, de kezdetben a túlélés evolúciójára nem volt szükség. A teremtés tökéletes harmóniával indult és ugyanoda is fog visszatérni. A darwini evolúció elmélete mindkettőt megkérdőjelezi úgy, hogy eszménnyé teszi az átmenetit, az evolúciónak azt a formáját, amit egyébként is láthatunk magunk körül. Az alkalmazkodás rugalmas változékonyságát, amit a fajok programozásukból kifolyólag bevetnek a túlélés érdekében. Másféle evolúció pedig NINCS!
De ez is csak olyan átmeneti státuszú, mint a Bibliában említett ószövetség, amely a testi zsidósággal köttetett, és amikor a szellemi Izrael fellépett a színen, ez a régi szövetség megszűnt. Felváltotta Isten újszövetsége, amit Jézus Krisztus által kötött.
Zsid 8:13 Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
Ez a mostani evolúciós folyamat is közel van az enyészethez. És nem egy újfajta evolúció fogja felváltani /vagy egy képzeletbeli makroevolúciós folyamat: törzsfejlődés/, hanem visszaáll a régi rend, az alaphelyzet. Az élőlények változatlan állapota, amely nincsen kitéve a szelekciós nyomás állandó változásainak, az időjárás és környezeti állapot szeszélyeinek. Hanem beáll a tökéletes egyensúly, a harmónia állandósága. A Krisztus Királysága alatti tökéletesség idillikus rendje.
1Korinthus 14:33 Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene.
Az evolúció átmeneti idejű beiktatása
Az ember édenkerti lázadása teljes zűrzavart okozott a földi teremtésben, a bűn magával hozta a romlást és az egész élővilág túlélésért folytatott állandó harcát a megélhetésért és a fennmaradásért.
Isten eredeti szándéka nem az volt, amit most láthatunk magunkon és magunk körül végbemenni, hanem hogy az állatok és az emberek békességben éljenek a biológiai élővilág megbonthatatlan rendjében. De az ember lázadása miatt ítélet alá került a bolygó teljes élettere és rajta minden élő kivétel nélkül. De hogy ez nem tart örökké, utal rá a Biblia a következő szavakkal:
"Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. (Róma 8:19-22)
Most a mulandóság szolgai állapota van, amelyben minden a rend irányából a rendezetlenség irányába halad, és ha ezt kivülről nem tartóztatja fel valamilyen intelligens erő, akkor a végső káosz elkerülhetetlen lenne.
Ezt elkerülendő, az élőlényekben a túlélési ösztön és a beépített genetikai vezérlés a fennmaradás szolgálatába van állítva. Ezt láthatjuk működni a természetben millióféle formában, és az evolúció mechanizmusa is ezt a célt szolgálja ki.
A biológiai rendezettség kizárja az intelligens rendezői erőt?
Ezt a folyamatot a naturalista világnézet darwini felfogása úgy próbálta magyarázni, hogy a fennálló folyamatok rendjéből következtetett egy rendező elvre, amely kifejezetten annak a szellemi intelligenciának a kiiktatására szakosodott, amely a folyamatok mögött értelemszerűen és szükségszerűen kikövetkeztethető.
Az Istenhez vezető legrövidebb lépcső: irányított erőhatás, ami mögött intelligencia van, ami mögött szellem van, ami mögött elme van, ami mögött tudat van, ami mögött személyiség van. Pont. Az intelligens jelenségek mögött mindig annak mértéke szerinti szellemiség, elme, tehát személy van, ezt az ateista szelleme is bizonyítja, aki a beszédjében /vagy írásában/ intelligenciát vet be Isten ellen.
A darwinizmus a magyarázatával bevetette ezt az intelligenciát, de a nálánál sokkal nagyobb intelligenciát felmutató biológiai jelenségek mögül meg kiktatta, és helyette a folyamatok spontán rendeződését tette meg alapideállnak, mintha a folyamatok maguk képesek lennének rendezői elvet generálni.
Darwin kitalálta az elvet: a valószínűtlen, vak lépések kis sorozata egymásra épülő rendezettséget eredményezhet /tervezői útmutatás nélkül/. Nagyon rafinált gondolkodás ez, amely kiveszi a biológiai rendből a rend alkatrészeinek tudatos háttérszervezését, ugyanakkor a saját nyelvészeti kifejezésének a rendjéből meg nem veszi ki, hiszen azt a saját elméje generálja, hogy intelligens eredménye legyen.
Az univerzum intelligens rendező erejét tagadni az emberi szellem rendező erejének bevetésével ugyanolyan zseniális stratégia, mint amikor állitjuk, hogy egy hegytetőre maguktól másztak fel mázsás sziklák, miközben pár kilós köveket is alig tudunk felfelé cipeli a hátizsákunkban. És itt nem a cipelésen van a hangsúly, hanem az állításon!
A szelekciós nyomás állandó változásai megcáfolják az egyenes ágú évmilliós átalakulás rögeszméjét
A darwinista evolúció lényege a szelekciós nyomásra történő mutációk haszna, amit a természetes kiválasztódás beépít a hosszú távon apránként kialakuló fajokba, az ezen a módon létrejövő életformák millió évek alatti egymásra rakódásába /egymásból való kifejlődésébe./
A mesterséges kiválasztás analógiája alapján elképzelt természetes kiválasztódás között óriási különbség van, ugyanis a mesterséges kiválasztásban a szelekciós nyomás egyirányúságát egészen addig fenn lehet tartani céltudatos kiválogatással, amíg a kívánt célt el nem érik. De a természetben nem létezik hosszú időn át tartó, folyamatosan fennálló egyirányú szelekciós nyomás, hanem annak iránya a környezeti hatások ritmusdinamikája szerint állandóan változik.
Az evolúciós fejlődés olyan, mint a vitorláshajó haladása a cél felé. A széljárás a szelekciós nyomás, a vitorla állása az élőlény éppen adott képlékeny állapota. Hogy állandóan egy irányba fejlődjön az élőlény, pl. kialakuljon egy teljesen új anatómiai struktúrához tartozó láb vagy szárny, rendkívül hosszú ideig kell a szelekciós nyomásnak egy irányba hatást gyakorolnia. Egy irányba kell fújnia a szélnek, hogy a célba vigye a hajót. De ha változik a széljárás, a vitorla állása könnyen hátrányos lesz.
Az evolúciós változások sok generáción keresztül új struktúrák, például szárnyak, vagy új funkciók, kialakulásához vezethetnek. Azonban a természetes szelekciós folyamat olyan környezeti feltételektől függ, mint a hőmérséklet, a menedék, az étel, terepviszonyok, stb. ingadozása, a változó irányok meg pont ellenkező hatást gyakorolnak a vágyott makroevolúciós fejlődésre.
Tehát egy előnyös, génaktivitást vagy fehérjeműködést megváltoztató genetikai változatból hátrányos tulajdonságokkal terhelt populációváltozás lesz, amint a szelekciós nyomás iránya megfordul.
Ha elkezd valami új anatómiai struktúra /pl. szárny/ vagy jellemvonás, funkció /pl. speciális ellenálló, vagy emésztési képesség, hosszú nyak, szarvak, éles fogak, stb./ kifejlődni, csak addig hasznos a helyi környezetben jól működő tulajdonságú változás, amíg meghatározott, egyirányú a szelekciós nyomás, ami előidézte ezt a változást. De ha változik a nyomás iránya, akkor lehet pont az ellenkezőjére van szükség, ami eddig jó volt, pl. hideg volt, bundát növesztett, mire meleg lett és a bunda rögtön hátrány lett.
Az öröklődés által rögzített látszólagos előny könnyen valóságos hátránnyá válik, ha a környezet, a szelekciós erőhatás iránya megváltozik. Egy ausztrál őslakos tág orrnyílása hátránnyá lesz, ha a hőmérséklet hiddegé válik. A környezet pedig állandóan változik.
A mesterséges szelekció elvét a természetes szelekció intelligencia nélkül nem másolhatta le, hogy állandóan egyirányú szelekciós nyomást gyakoroljon millióféle élőlény komplex felépítésének biztosításához. Hanem az állandó környezeti változásokkal még keresztbe is tett neki. Úgy hogy ez a folyamatos tökéletesedés az evolúció képzeletbeli törzsfáján csupán áltudományos fantazmagória. Ettől függetlenül a ki tudja honnan előkerült miniatűr őslény állítólag csörtetett előre az őssejttől az emberig, mintha zsinóron húzták volna. Csakhogy ez nem a természetes kiválasztódás érdeme, hanem az evolucionistáké, akik a zsinór végét fogják.
A több milliárd év éppen az egyirányba fejlődő átalakulásnak az akadálya. Nem hiszed? A pinty csőrének változékonysága a bizonyíték, hogy a hosszú, irányítatlan burjánzásra vetemedő, láthatatlan makroevolúció nem működik. Hanem a mikroevolúciós, környezetfüggő alkalmazkodás éppen azt a célt szolgálja, hogy ennek a szüntelen változásnak és az ebből fakadó lehetséges erodálásnak minden élőlény ellen tudjon állni. A természetes kiválasztódás ennek a szolgálatába van állítva, és ezzel be is tölti Isten által megszabott rendeltetését.
A szelekciós nyomás állandó változása lehetetlenné teszi az egyirányú, egymást követő generációkon keresztül végbemenő, a baktériumtól a bakteriológus kutató ember kifejlődéséig történő makroevolúciós törzsfejlődést!!! Csak alkalmazkodó változékonyság létezik, ha nem tudja saját életidőn belül megoldani a szelekciós nyomásra történő mikroevolúciós környezetfüggő igazodást, akkor kihal.
A tartós evolúciós változás körülbelül egymillió évig tart. Darwin evolúciója a fajok fejlődését és megjelenését írja le a „legrátermettebb túlélése” elve szerint. Ennek érdekében Darwin hosszú időn keresztül megfigyelte az élőlények változásait, de ez a hosszú idős megfigyelés vicc, az elméleti makroevolúciós fajkialakulás karikatúrája. Darwin szelekciós elmélete azt állítja, hogy a természetes szelekció idővel megváltoztatja a fajokat, de ez a változás abszolút mikroszintű változás, a túlélést szolgálja, nem új élőlények kifejlődését.
A csőrváltozás az nem pintyváltozás
A galapagoszi pintyek csőre rövid távon ide-oda változott egy alaphelyzethez igazodva. Nem történt egy irányú évmilliós szelekciós nyomás, ami átváltoztatta volna a pintyet más fajjá. A csőrük visszaidomult az alaphelyzetre, miután megváltozott az éghajlat, és nem történt millió évekre nyúló egyirányú fejlődő makroevolúciós átalakulás.Tehát ilyen módon nem is fejlődhettek ki. A ciklikus váltakozás körforgása meggátolja az ilyen irányú elképzelést.
Az evolúciónak nincs célja – nem változtat egy populációt előre elgondolt eszménnyé. Különben is, a szelekció csak a rendelkezésre álló genetikai variáción belül működhet, azon felül nem. Az élőlénynek a már meglévő anyagokkal kell dolgoznia.
Ha a szárnyas lovak a mítosz tárgyai, akkor a szárnyas hüllők ugyanúgy! Hogy a pteroszauruszok kar- és kézcsontjai a repüléshez fejlődjenek, ahhoz föld-levegő közti élettér - állandóan fennálló, irányított szelekciós nyomás, egyirányú széljárás is kell. De köztes élettér nem létezik. Hanem víz, föld és levegő közbeeső állomások nélkül. És genetikai háttérapparátus. Az összetett repülési viselkedés összehangolására alkalmas agyi vezérlés.
Úgy könnyű, hogy az irányító apparátus evolúciója felgyorsult, míg a test többi része üresjáratban volt. Vagy fordítva. Nem mindegy, hogy az élőlényt merre forgatja a szelekciós nyomás hatóerejének kiszámíthatatlan dinamizmusa? Az a lényeg, hogy a kopasz gyík magától megtollasodjon. A többi már megy magától, mint a karikacsapás.
A hajónak is teljesen mindegy, hogy honnan kapja a szelet, szemből vagy hátulról, az a lényeg, hogy kapja. A darwinizmus olyan képlékeny, hogy mindenre van magyarázata, még annak ellenkezőjére is. A lényeg az ugrás, ami már repülés is, attól függ milyen világnézeti szemüvegen nézzük.
A repüléshez alkalmazkodó mozgásszervi morfológia adva van. A testtervek is kifejlődnek tervezés nélkül. Csak el kell rugaszkodni a realitások talajáról, és minden rendelkezésre áll, hogy az evolúció mindazt létrehozza, amit a darwinizmus neki előír, hogy hozza létre.
A repülési képességet szerzett állat jobban meg tud menekülni a ragadozók elől. De a ragadozó hogy hogy nem fárad ki a hosszantartó üldözés alatt, amíg fenntartja az egyirányba ható állandó szelekciós nyomást? A szelekciós nyomás olyan forgatókönyve nem létezik, ami évmilliók alatt egy négylábon járó, arra az élettérre alkalmas izomzatú állatot felegyenesedett kétlábúvá változtatna.
Sztyeppék és őserdők váltakozva vannak, mint ahogy ma is. Le lehet barnulni és ki lehet fehéredni a napsütéstől függően. A bőr vagy bundaszín változása abszolút környezetfüggő. Hát még egy szervezeti egység teljes anatómiai átalakulása. A közbeeső időkben is túl kell élni, az alkalmazkodás nem állhat le. A vitorlát állandóan célirányosan kell változtatni a helyzetnek megfelelően.
A beépített finomhangolódási képesség létkérdés. Minden alapfajt külön-külön meg kell teremteni, amiben az alkalmazkodás /mikroevolúció/, fajon belüli sokszínűség végbemehet. Ha ez a minőségi többlet nem áll rendelkezésre, akkor hiába nyújtja a túlélési paraméterek kifelődésének rétestésztáját millió éves hosszúságúra az elmélet, mikor arra már az első pillanatban szükség van!
Az óriásgyíkok évmilliók alatt tanultak meg repülni. Meg a túlélési stratégiájukat kifejleszteni. Hogy amíg ki nem fejlesztették hogyan éltek túl, azt ne firtassuk. Az nem a vilégnézet része.
A darwini evolúciót megcáfolja a szelekciós nyomás állandó változása, amivel szembe megy egy spekulatív, hosszú távú, egyirányú evolúciós fejlődés igénye, ami pont ellentétes azzal, hogy minden apró változást előnynek könyvel el, amíg egy új faj /ráadásul millióféle/ ki nem alakul. De lehetetlen egy irányba állított vitorlával célba jutni, mert a széljárás egyirányúsága nem garantálható. Hogy csak sztyeppék vannak erdő nélkül, ahol előnyös a kétlábon járás, nem garantálható. Az evolúció sikeréhez ezt feltételezik, de reménytelenül.
Csak a mesterséges szelekcióban lehet hosszú távon egyirányú szelekciós nyomást fenntartani, de ehhez tudatos szándék kell. Ezért a darwini evolúció egy bukott kísérlet, maga a gyakorlat buktatja meg. Ahogy a légnyomás változás fejfájást okoz az arra érzékenyeknek, a szelekciós nyomás változása is megteszi a maga kiszámíthatatlan hatását, amivel az előnyt könnyen hátránnyá változtatja. Nem lehet csak előnyt kovácsolni a folyamatból. A meleg helyen kelesztett kenyér hideg hatására össze is eshet.
A törzsfejlődés lehetetlensége
Olyan, mint törzsfejlődés abszolút nem létezik, mert nem létezik egyirányú szelekciós nyomás gyakorlás, ami a millió évek alatt végbemenő törzsfejlődéshez szükséges lenne!
Millióféle élőlény millió évek alatti millióféle egyirányú, a természet által irányított természetes szelekciós nyomás általi kifejlődése a nulláról a mesterséges szelekció /céltudatos, kontrollált, szelektív tenyésztés/ elve szerint abszolút nonszensz, tudományos skizofrénia.
Ha valaki mesterségesen akarja modellezni azt a folyamatot, amit a természet állítólag évmilliók alatt végbevitt, csak tudatos szelektálással tudja véghezvinni, hogy növelje a kívánt tulajdonságok következő generációkra való átvitelének valószínűségét.
A mesterséges szelekció a szervezetben különösen hasznosnak tartott tulajdonságok humán szelekcióját jelenti, ahogyan azt állat- és növénytenyésztési programokban alkalmazzák, például olyan tehenek szelekcióját, amelyek magas zsírtartalmú tejet termelnek tenyésztésre.
Hasonlóképpen a természetes szelekciónak szisztematikusan és hosszú távon egy adott tulajdonságra kell szelektálnia egy-egy adott testrész, kéz, láb, szárny, stb. kifejlesztésére, sőt a teljes szerkezeti egységre. De ezt hogyan vitte végbe egy olyan folyamat, amely abszolút cél nélküli, speciális szükségletek kialakítására nem szelektáló, mivelhogy nincs mögötte intelligencia, sem abból fakadó tervezés.
Sok újítás nem jöhet létre apró lépések felhalmozásával, és még ha sikerül is, a természetes szelekció nem tudja megvalósítani, mert a kezdeti és a közbenső szakaszok nem előnyösek, ha nem viszi végig a folyamatot az adott élőlényben a teljes funkció kialakulásáig.
Tehát hiába van vak erő és keveredő változékonyság, ha nincsen céltudatos egyirányú fejlesztés, és ahhoz szükséges egyirányú, állandó intenzitású, kifejezetten a kifejlődésre irányuló, ahhoz párosított szelekciós nyomás.
Mert hogy a mesterségesben ez van. Ennek kell lennie! Különben teljesen a természet szeszélyeire van bízva, hogy milyen variációk és gének adódnak át a következő generációknak. És az csak egy feltételezett, idealizált elképzelés, hogy a spontán evolúció a lényege szerint valamilyen objektív „javulással” jár.
Valami plusszal, ami továbbfejleszti az élőlényt azon túl, hogy az éppen fennálló környezeti állapothoz történő alkalmazkodással beérné. Ezt a darwinista gondolkodás beleteszi a folyamatba, mert enélkül az elmélet nem életképes. De a fennálló objektív okok miatt sem életképes.
Ha metaforikusan az evolúció „céljáról” akarunk beszélni, akkor a cél egyszerűen a gének másolási sikere. De ez sem stratégiailag megtervezett módon történik, mert az evolúció – ismételten metaforikusan szólva – „vak és közömbös”.
A természetes szelekcióban a környezeti vagy természeti viszonyok határozzák meg azt a sikert, amit a mesterségesben célul kell kitűzni és azzal összhangban végig vinni a szelektálási folyamatot.
Tehát mindkét esetben a hasznos tulajdonságok átörökítéséről van szó. Ami a mesterségesben a cél, ugyanaz az eredmény a természetesben - de állítólag cél nélkül.
De az evolúciónak nincs célja; egyszerűen megtörténik. Nincs okunk feltételezni, hogy az evolúció valamilyen objektív „javulással” jár, csak akkor, ha kifejezetten ez a célunk, és a folyamatot e céllal összhangban végbemenőnek könyveljük el.
"A
szelektív nyomás miatt a bizonyos fenotípusokkal rendelkező
szervezetek előnyt élveznek a túlélés és a szaporodás
szempontjából. Idővel ez evolúcióhoz vezet."
https://catherinephamevolution.weebly.com/selection-pressure.html
Tehát
csak az előnyről vesz tudomást, ami a
mesterséges kiválasztásban igény lehet, de nem a természetesben.
Az
egyetlen dolog, ami folyamatosan javul, az az egyének
alkalmazkodóképessége az adott környezethez.
Ez a vizszintes mikroevolúció, de valaminek a kifejlesztése, ami eddig még nem volt /pl. egy szárny/, az függüleges, egyirányú evolúció kell hogy legyen, hogy kialakuljon valami, ami azelőtt nem létezett.
Egy csónak jobbra és balra billegése a mikroevolúció, de magának a csónaknak mindíg kifejezett irányba kell haladnia /makroevolúció, hogy célba jusson - kifejlődjön egy láb, szárny, tüdő, bármi, egy teljes szervezeti rendszer/. És az annyiféle kell hogy legyen, ahányféle élőlény egyátalán létezik.
Akkor a folyamatot végig kell vinni a kezdettől a végig, de hogy viszi végig, ha a szelekciós nyomás irányát végig nem tudja fenntartani, ami szükséges lenne? Ugyanarra van szükség, mint a mesterséges kiválasztásban. Szándékos fejlesztési stratégiára. Mert ebben van a siker kulcsa.
Darwin lényegében a mikroevolúcióban megfigyelt véletlenszerű mutációt és alkalmazkodást a teremtés egészére – a makroevolúcióra – extrapolálta. Azt állította, hogy minden élőlény egy közös őstől származik, aki eonokkal ezelőtt élt, és minden új faj magyarázható ezzel a véletlenszerű genetikai mutáció+ természetes kiválasztódás-féle biológiai módszertannal.
Azt feltételezte, hogy a fajok közti sokféleség végtelen, így tehát a természetes szelekció megfelelően hosszú idő alatt egy mikrobát mongúzzá tudott alakítani.
„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./
A mikroorganizmusoktól az emberig /vagy akár az elefántig/ tartó evolúciónak egyfolytában új, komplex információ-gazdag génekre van szüksége, hogy izomsejteket, csontokat, idegeket, tollakat hozzon létre, ahol korábban azok nem léteztek. Mindezt cél nélkül, mégis céltudatos fejlesztési tecnikával, mint a mesterséges kiválasztásban történik.
A darwinizmusban ez a természetes kiválasztódás kreatív ereje szerint történik, holott az funkciója szerint arra képes, hogy a kevésbé rátermett egyedeket eltüntesse, semhogy a rátermettséget létrehozza.
A természetes szelekció nem ugyanaz, mint az evolúció. „Az erősek túlélése” /a gyengék eltűnése/ nem tudja megmagyarázni azt, hogy az erősek hogyan jönnek létre.
A kromoszómákon lévő gének fizikai átrendeződésének /mikroevolúció/ semmi köze az egysejtűektől az emberig tartó metafizikai folyamat hiedelméhez, vagy az evolúció általános elméletéhez, ahol pusztán természetbeni folyamatok hozták volna létre a ma látható sokféle életformát egyetlen közös ősből.
A természetes szelekció valójában meg tudja akadályozni a jelentős evolúciós változások bekövetkezését azáltal, hogy megszünteti a haszontalan átmeneti szakaszokat, amelyek egyébként új testtervekhez vezethetnének. Ebben a tudása ki is merül, mert erre van prognosztizálva. Létfenntartó szerepet tölt be.
És itt csődöt is mond a fajok kialakulásának darwini elmélete, mert különbség van a bonyolult /izom, ideg, bél, stb./ rendszerkialakulás, és egy már létező, szervezeti komplexitással bíró lény alkalmazkodó változékonysága között.
Az első sejt keletkezése
Az első sejt akkor keletkezett, amikor az önreplikálódó RNS-t "foszfolipidekből" álló membrán vette körül. /A foszfolipidek a mai biológiai membránok, köztük a prokarióta és eukarióta sejtek plazmamembránjainak alapvető alkotóelemei./ Hogy történt ez? Nem mindegy? Az a lényeg, hogy körül vette. Ha nem vette volna körül, ma nem lennénk itt.
És ez mit bizonyít? Az evolúciót, mivelhogy Isten /Tervező/ nincs. Csakis magától történhetett. A megtörtént esemény bizonyítja a megtörténés eseményességének indokoltságát. Az egész darwini evolúció erről szól, a filozófiához igazított magyarázatok szerinti spontán megjelenésekről.
A szemek negyven féle kifejlődésének útjairól, miközben a szemek a teljes szervezeti rendszertől függetlenük képesek önmagukban fejlődni. Ezt el kell hinni, tehát a biológiai önszerveződés hittételére szükség van a dogma fenntartásához. A darwinizmus maga egy hittétel, tudományos köntözbe ágyazva.
A darwinizmus lényege, hogy Isten nélkül magyarázza az élőlények eredetét - a valószínűtlen, vak lépések kis sorozata egymásra épülő rendezettséget eredményezhet tervezői útmutatás nélkül -;
ami alá beteszik az élet spontán keletkezését az őstengerben /abiogenezis/ - ami nem több mint hittétel.
„Még ha leves körülmények között is tud aminosavakat (és nukleinsavakat) előállítani, ennek alig vagy egyáltalán nincs hatása az élet eredetére.” /A tudósok befejeznek egy 53 éves klasszikus kísérletet az élet eredetével kapcsolatban/ https://www.discovermagazine.com/planet-earth/scientists-finish-a-53-year-old-classic-experiment-on-the-origins-of-life
Ebböl kémiai szerveződés által létrejön a genetikai kód - ami a biológia legfélelmetesebb problémája, az egyetemes, megoldhatatlan rejtély.
"Ennek a problémának a középpontjában egy borzalmas ördögi kör áll: mi lenne a szelektív erő a rendkívül összetett transzlációs rendszer fejlődése mögött, mielőtt működőképes fehérjék lettek volna? És természetesen, nem létezhet fehérje kellően hatékony transzlációs rendszer nélkül." https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3293468/
De az élet rejtélye nem abban áll, hogy miért annyira komplexek azok a molekulák, amelytől az élet maga függ /noha ez egy nagy rejtély/. Sőt, még csak nem is a részek komplex összeállítása, amit az élőlények használnak /bár ez is egy nagy rejtély/. Nem, az élet legnagyobb rejtélye az, hogy hogyan keletkezett az információ, amelyre az élet tervrajza épül, amiből a darwini evolúció kifejleszti a teljes növényí és állati élővilágot egészen az emberig.
Láthatjuk, hogy csupán mikroevolúciós alkalmazkodásra futja, amire a kezdetben teremtett alaptípusok be vannak állítva. Istennek annyí marad, hogy semmi, mivelhogy a darwinizmus szerint nem is létezik.
A darwinista filozófia élettani hatása
Ellenben ez a koncepció a halálba vezető út tudományosan támogatott filozófiája az értelmetlen életről és az ateizmus azon felfogásáról, amely jogot formál a jó és rossz megkülönböztetésének önkényes eldöntésére, amivel akkor és ott él vissza, ahol akar, ahol neki az aktuális érdeke megkívánja. Ádám és Éva lázadásának ugyanez az alapja. Ami halált és rombolást hozott magával, mostanra kiteljesedett!
„Attenborough: Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat” -https://444.hu/2020/10/08/attenborough-nem-romba-dontottuk-hanem-elpusztitottuk-a-világunkat https://www.theceomagazine.com/lifestyle/health-wellbeing/attenborough-witness-statement/
A darwinista nem az igazságot keresi, hanem az igazságot a saját világnézeti szemüvegén nézi, és inspirálja a tömegeket, hogy élvezzék ki az értelmetlen élet hiábavalóságát az utolsó ízig.
Hogy közben tönkremegy a bolygó élővilága, és az ökoszisztéma óriási károkat szenved, a darwinizmusnak nem probléma, mert nem lát összefüggést a kettő között.
Pedig az értelmetlen lét, mint a célt nélkül létrejövő élet filozófiája megteszi a hatását a mindennapok emberére, akit a tudomány a spontán biológiai önszerveződés pórázán nevel, amit az állami intézmények oktatási rendszere nem győz kihangsúlyozni. Ezek után, na mégis mit várnak az érdekeltek? Öntudatos polgári viselkedést egy állati sorból kiemelkedett lénytől, amely képes lett atombombát gyártani, miközben erkölcsileg nyakig elmerült a rablógazdálkodás és az élvezethajhászás tengerében?!
A kettő együtt nem fog menni. A darwinista alapokon álló ateista EGOtól inspirált ember nem fog erkölcsi kresz vizsgát tenni. Nem véletlenül nem tesz fogadalmat az ateista, hanem a saját önző érdekeitől vezérelve MINDIG fenntartja magának a jogot, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben úgy cselekedjen, ahogy neki tetszik, még akkor is, ha ezzel másoknak kárt, netán szenvedést okoz.
Az önfelszabadítás lényege, hogy az ember magát úrrá tegye saját erkölcsei felett. Ez a mindenkori kötöttségek alóli felszabadulás a ateizmus/materializmus alapja és következménye.
A természetes kiválasztódás a darwinizmus ellen
Beverte a szöget a darwinizmus az alapból értelmetlen létezés filozófiájába a természetes kiválasztódás képében. De ez koporsószögnek bizonyul és nem tartószögnek. Az élőlények ugyanis azért képesek fönnmaradni, mert a beépített genetikai programjuk erre predesztinálja őket.
Ugyanilyen program lenne erkölcsi téren az, amit a Teremtő, a Nagy Programozó adott az embernek, hogy ahhoz tartsa magát azon az autópályán, amit emberi társadalomnak hívunk. Hogy hogyan éljen, hogyan közlekedjen, milyen erkölcsi szabályokat tartson be.
De pontosan ettől érzi magát felszabadultnak a darwini kor embere, ami alól a darwinista életszemlélet fölszabadította.
A Magyar Tudományos Akadémia 67 ország tudományos akadémiájához, köztük az egyik elsőként megszólaló Royal Societyhez hasonlóan elhatárolódik azoktól a "tudományon kívüli elképzelésektől", amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják. "A darwini evolúciós elmélet - ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott - nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását." /MTA Elnöksége. 2008/ „Az evolúcióelmélet erősebb, mint valaha. A világ egészén elfogadják, és még láthatáron sincs semmi olyasmi, ami megrengetné azt.” /Szkeptikus Társaság/
A társadalmi erodálódás folyamatának tehát nem lehet gátat vetni, mert tudományosan védett állapotban van. Mármint a fajok keletkezése, átalakulása és erkölcsi rendjének szuverén sokfélesége.
Azt ki mondja meg, hogy az embernek lélegeznie, ennie, innia, aludnia, mozognia és aktív szellemi munkát kell végeznie, hogy a létezés ritmusához igazodjon, különben a saját létezése ellen tör, mint az öngyilkosok?! Ha a fizikai lét törvényei alá van rendelve, milyen jogalapja van olyan erkölcsi törvényeket szabni, amik a lét fizikai rendjét aláássák, mint hazudozás, lopás, sikkasztás, erőszak, kábítószer, gyilkosságok, stb. melyek mindegyike az ateista öntörvényűség elbitorolt szuverenitásához tartozik?!
Az ehhez való ragaszkodás nem sérti az ateista attitűdöt, csak a felülről nyakába zúdított kártékony erkölcsi szózuhatag, ami elől mindenféleképpen ki kell térni, hogy a váltig óhajtott szabadság megmaradjon. Inkább állva meghalni szabadon, mint térdre kényszerítve az erkölcsi gúzsba kötöttség szolgai állapotában...
“Isten csodát tett”, egy igénytelen, primitív és lusta megoldásnak tűnik. Azt, hogy aki ilyen megoldásokkal operál, mindjárt erkölcsi kötelességeket is meg akar határozni számomra, mindenki számára, na azt tényleg visszautasítom." Nos, ez az ateizmus alaptörvénye!
Ellenben az isteni törvény ez:
"Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másik embert szereti, az betöltötte a törvényt. Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd – és ha valamely más parancsolat van –, ebben az igében van összefoglalva: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebaráttal. Tehát a törvény betöltése a szeretet." (Róma 13:8-10)
És lehet választani, amíg a döntés lehetősége fennáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése