Emeka Nwanedo
10 DOLOG, AMIT ÉLETÜK VÉGÉN SOKAN MEGBÁNNAK
Forrás: Emeka Nwanedo:10 Things People Regret Later in Life
https://medium.com/live-your-life-on-purpose/10-things-people-regret-later-in-life-e9be07256e6f
Ha el akarja kerülni, hogy élete végén sok mindent meg kelljen bánnia, beszélgessen idős emberekkel arról, hogy ők mit csinálnának ma már másképp.
Hogy miért?
Ha így tesz, a jövőbeli önmagával fog szembesülni, ha ön is úgy él, ahogy ők éltek.
1. A munkájuk fontosabb volt nekik, mint a családjuk
Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a munkára és a családra fordított idő közt?
Az ember azt mondja magának, nem számít, ha most az egyszer tovább bent maradok az irodában, majd a hétvégén foglalkozom a családommal. Csakhogy a valóságban ez a "nem baj, később majd bepótolom" dolog valahogy nem szokott működni. Határidős munkánk van, amit meg kell csinálnunk, pedig jobban szeretnénk inkább a családunkkal vacsorázni. Nehéz ügy. A pár napból hetek, a hetekből hónapok lesznek, és észre sem vesszük, hogy közben elrepül az idő. A végén már azt sem tudjuk, hogy telnek a szeretteink napjai, akikért az egész van. A magánélet rovására végzett túl sok munka az egyik leggyakoribb dolog, amit idős korukban az emberek megbánnak... Ha hagyjuk, hogy a munka eluralkodjon az életünkön, akkor tulajdonképpen nem azért dolgozunk, hogy éljünk. Hanem haldoklunk.
A sok munka kétségtelenül hozzásegít minket ahhoz, hogy csúcskarriert érjünk el. De ha körülnézünk a világban, kevés emberrel fogunk találkozni, aki öregkorában azt mondja, hogy bárcsak több hétvégét töltöttem volna az irodában.
A Biblia tanítása
Milyen példát találunk ezzel kapcsolatban a Bibliában? Jézusról olvassuk:
„Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (János 1:9-11)
A Jézus korabeli zsidó nép mondhatni a saját karrierjével volt elfoglalva, azzal törődtek, hogy létüket szüntelen bebiztosítsák az ellenséges római hatalom közepette. De eközben elfeledkeztek arról, hogy mindenkori létük az Istenükkel való közösségük ápolásától függ. Kétezer éves újkori történelmük tükörképe jelen állapotuknak, hogy társadalmi magánéletük rovására a karrierjüket a világhoz való felzárkózásban látják, és nem építettek ki maguknak Istentől való függőséget, szeretetteljes kapcsolatot és ezáltal felbecsülhetetlen értékű gondviselést, különleges bánásmódot és védelmet.
Ha majd /mint nép/ útjuk végén /amikor eljön Krisztus ítéletnapja/ visszatekintenek, nem fogják-e megbánni, hogy elmulasztották a/z Isten köré gyűlt/ családi együtt élés hétvégéit kiterjeszteni a hétköznapokra, a meghitt hangulatú vacsorák alkalmait az együttélés élményeinek gyarapítására fordítani?
Ugyanakkor Isten Fia, Jézus Krisztus Isten szeretetétől fűtötten kereste a kapcsolatot az övéivel, akik befogadták őt, s akiknek jólétéért buzgón imádkozott:
„Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; akiket nekem adtál, megőriztem... És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (János 17:12; 22-23)
Jézus a barátainak választotta az övéit, akikkel szeretett társaságban lenni, velük a közösség meghittségét értékként ápolta és gondozta mindvégig. Nem a saját karrierjét erőltette, mint a számára mindennél fontosabb dolgot, hanem hogy azokat ajándékozza szüntelen az együttlét örömeivel, akik a szeretetben egyesültek vele.
„Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek... Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (János 15:15; 2Kor 8:9)
Vajon miért kellett parancsba adni a tanítványoknak a szeretetet? Hogy az ígéret szerint a szívük hústáblájára kerüljön, a lelkük legmélyére kitörölhetetlen betűkkel a szellem kötelékében.
„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket... Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.” (János 13:34-35; 15:12; Zsid 8:10; Jer 31:33)
A tanítványok igyekeztek is megtanulni ezt az Atyától Jézuson át kibontakozó szeretetet a soraik között, és nem törekedtek egyéni karrierre, hogy hírnevet szerezzenek maguknak valamilyen képzeletbeli teológiai vagy világi ranglétrán. Amikor a köztük lévő elsőségről vitatkoztak, Jézus szelíden útba igazította őket. (Márk 9:33-35) A nevüket Isten számára őrizték meg. Bizalmukat mindenkor rendíthetetlenül, és feltétlen odaadással Őbelé vetették.
„Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt... És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának... És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.” (Apcsel 1:14; 2:1,46)
Isten szelleme és Jézus példamutatása által megtanulták a szeretet kötelékében való egyesülés szükségességét és gyakorlati hasznosságát.
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1János 4:7-11)
Jézus ígéretéhez hűen biztosította őket a szeretetéről, hogy mindig velük lesz, mint azelőtt, amikor személyesen járt közöttük és tanította őket. Ahogy az Atya vele volt, úgy ő is a tanítványaival szüntelen.
„A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket...Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (János 13:1; Máté 28:20)
Pál apostol hasonlóképpen nagyra értékelte a szellemi kapcsolat fontosságát és ápolását, ahogy azt szóban, írásban és tettekben ki is fejezte.
„Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét...Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nekünk.”(Kol 2:5; 1Thessz 2:8)
Akik hallják Jézus hangját, befogadják és követőivé lesznek, azon buzgólkodnak, hogy a szeretet örökkévaló útját megtanulják. Te személy szerint vágysz-e a szellemi közösség ápolására azokkal, akik a szellem útmutatásához hűen szeretik az Urat? Nem emberi dogmáknak fejet hajtva, hanem Isten beszédét rettegve! (Ézsaiás 66:2) Ezen út választása csak tőled függ.
„Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki... Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő... Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”(Ján 16:27; 6:45; 10:27-28)
Akiknek a munkájuk fontosabb volt, mint a /szellemi és fizikai/ családjuk, talán megbánták a végén, hogy ezt az utat választották. Akik máshogy döntöttek, például vannak nékünk, hogy helyesen válasszunk.
2. A szüleik elvárásainak akartak megfelelni
Mennyire jó (és egészséges) a kapcsolata a szüleivel? Ha jó, az nagyszerű. Az viszont egyáltalán nem nagyszerű, ha mindenáron az ő elvárásaik szerint akar élni.
Sok ember később ezt bánja meg a legjobban. Hogy hagyta, hogy olyan életet kényszerítsenek rá, amiről azt gondolta, hogy egy jó gyereknek élnie kell, vagy azért, mert ezt kerek perec meg is mondták neki, vagy azért, mert tudat alatt azonosult ezekkel az elvárásokkal.
Az életben sokszor úgy hozunk fontos döntéseket, például hogy melyik egyetemre menjünk, milyen szakra jelentkezzünk, hol lakjunk, kit vegyünk feleségül vagy kihez menjünk feleségül, hogy a szüleink elégedettek legyenek. Aztán később sokszor kiderül, hogy nem ez az, amit igazából szerettünk volna.
Ez is az oka, hogy 50 éves kora körül olyan sok ember kerül életközépi válságba.
Sokan azért engednek a nyomásnak, hogy megfeleljenek bizonyos családi vagy kulturális elvárásoknak, később viszont azt kérdezik maguktól: "Megérte?".
És ilyenkor összezavarodnak, és jön a megbánás.
Belenéznek a tükörbe, és ezt kérdezik magunktól: kinek az életét élem én tulajdonképpen?
A Biblia tanítása
Milyen tanítást találunk ezzel kapcsolatban a Bibliában?
„Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra... Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen neked dolgod és hosszú életű légy e földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” (Péld 1:8-9; Efézus 6:1-4)
Lényegében a Biblia azt tanítja, hogy a szülők feladata a gyermekeik erkölcsi nevelése, és mivel a Biblia elsősorban Isten népének ad oktatást, a szülőket Isten arra buzdítja, hogy neveljék gyermekeiket istenfélelemre és az Ő útján való járásra. Ennek jutalma rövid távon az érzelmi és egyéb testi traumáktól való távolmaradás, a jövőre nézve pedig a remény ápolása az örökké tartó életre Isten új rendszerében.
Komoly probléma, ha egy személy csak azért veszi figyelembe a szülei útmutatásait, hogy a kedvükben járjon, hogy elégedettek legyenek. Miközben úgy érzi, hogy nyomás alatt van, mert olyan elvárásokat támasztanak vele szemben, amit ő nem szívesen és nehezen hordoz.
Minél előbb tisztázni kell, hogy a szülőnek az Isten által megszabott feladata a gyermek helyes úton való nevelése, ami az Isten útján valójárásnak felel meg. Ez komoly felelősség, és amíg a gyermek kiskorú, addig ez a felelősség a szülőt terheli, hogy annak a legjobb tudása szerint feleljen meg.
De ez kölcsönös annyiban, hogy a gyermeknek is meg kell értenie, a szülők neki a legjobbat akarják. Viszont ha a szülők jól végzik a dolgukat, akkor nem erőltetnek semmit szülői tekintélyből, hanem észszerű indoklást adnak minden általuk hozott döntés hátterét illetően, hogy azok miért hasznosak, különösen hosszú távon, még ha a fiatal elme számára ezek talán nehezen elviselhetőek. Mindazonáltal Isten előtti felelősségük, hogy kiskorú gyermekük előtt érvényt szerezzenek Isten szavának, ha az végképp önfejű és megátalkodott lenne.
„Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz neked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek... Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nekik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izrael hallja meg, és féljen!” (Példa 29:17, 5Móz 21:18-21)
Tudatában kell lenni azzal, hogy a világban a liberális szellem hihetetlen mértékben van szabadjára engedve, az emberek zöme a saját feje után megy és lázadozik minden kötöttség ellen, ami neki irányt szabna. És ha egy keresztény nevelést kapó gyermek vonzódik a világi életmód kötetlen erkölcsű viselkedési normája után, a szülőknek nehéz dolga lesz Isten útján megtartani őt. Az utolsó napokról szólva mondja a Biblia, hogy lesznek az emberek „Szüleik iránt engedetlenek” (2Timótheus 3:2).
Mára már visszájára fordult a világ, a gyermeknek jogaik vannak a szüleikkel szemben, a szülő nem fenyítheti, de meg is látszik a fiatalságon, hogy az általános züllés kitermeli a fiatalkorú bűnözőket, akiket a szüleik a korszellem szerint dédelgettek és sohasem fenyítettek.
De a lényeg az, hogy az istenfélő szülők adjanak biblia hű oktatást, mutassanak példát és adjanak észszerű tanácsokat. Ha a fiatal majdan érett szellemiségűvé válva ezt értékelni fogja, belátja, hogy az a javára vált. De ha a maga választotta úton jár, az legyen az ő felelőssége, és vállalja is a tetteinek következményeit, ha rosszul dönt. És ha valamit idővel megbán, az legyen az ő dolga, és nem a szülőké, hogy ráerőltettek valamit a gyermekre az ő akarata ellenére.
3. A szakmai karrierről szőtt álmok feladása
Álmodozott valaha arról, milyen munkát szeretne végezni? Igen? Pompás. És tett is érte, hogy megvalósítsa ezt az álmát?
Nagyon fájdalmas tud lenni, ha az embert nem veszik fel egy állásba, amit nagyon szeretne megkapni, ennél csak az a rosszabb, ha meg sem próbál rá jelentkezni.
Tudunk racionális magyarázatot találni rá, hogy miért nem pályáztunk. Például a gyerek miatt, vagy a párunk miatt, aki nem akar másik városba költözni. Nem állítom, hogy az álomállás mindig a legtökéletesebb állás is egyben, de eljön majd az idő, amikor felteszi magának a kérdést: Vajon hogy alakult volna az életem, ha akkor meglépem azt a vakmerő lépést.
Hiszen mi más az élet, mint ugrás az ismeretlenbe? Lehet, hogy kudarcok érték volna, de biztos vagyok benne, hogy nem bánná meg, hogy megpróbálta.
Egy idős férfi egyszer azt mondta nekem: "Sajnálom, hogy nem próbáltam meg többet elérni az életben. Hogy megelégedtem egy rosszul fizetett állással, amiben semmi örömöm nem volt. Rosszul tettem".
Ha az embernek nincs bátorsága hozzá, hogy legalább egy icipicit kockáztasson, akkor keveset vagy semmit nem fog elérni az életben.
A Biblia tanítása
Milyen tanítást találunk ezzel kapcsolatban a Bibliában?
A Bibliában állhatatosságra való buzdítást találunk, hogy aki rálépett az igazság keskeny útjára, az legyen aktív az azon való járásban és tartson is ki mindvégig, mert Istennek nem tetszik, ha valaki meghátrál, langyossá válik, netán hitehagyottá.
„A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak /erőfeszítést tesznek/ a mennyek országáért, és az erőszakoskodók /erőfeszítést tevők/ ragadják el azt... Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőnni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem... És mondta neki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára... Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek... Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek... Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. (Máté 11:12; 16:24; Luk 9:62;13:24; 1Kor 9:24; Zsid 10:38-39)
Lényegében az erőfeszítés a keresztényi életben is alapkövetelmény, és akik labilis jelleműek, nem kitartóak, azok könnyen elsodródhatnak, vagy akár fel is adhatják az örök életért folytatott versenyfutást (1Kor 9:24-27). Ami pedig a világiak karriervágyát illeti, a buzgóságuk egyben a csapdájuk is, mert a karriervágyuk miatt a figyelmük a saját előmenetelükre összpontosul, miközben a bibliai reménységet illetően tudatlanok, felkészületlenek és meddők maradnak.
Két helyen aligha lehet komoly előrehaladást elérni, és ha a világi előmenetelt választja valaki, akkor könnyelműen kezelheti a lehetőséget az örök életre vonatkozóan /lehet azt sem tudja, mi az, vagy nem veszi komolyan/, és a végén szembesül vele, hogy eljátszotta a kínálkozó lehetőséget az életadó ismeretszerzésre, rövid távú sikerekért cserébe.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust... Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.... aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Ján 17:3; Máté 6:24; Jakab 1:6-8)
Ha valaki felettébb sokat akar elérni az életben, és mindezt a hitben való előrehaladása kárára teszi, a végén fog szembesülni azzal, hogy a karrier kiépítésével önmagát csapta be, ugyan sokat nyert talán anyagi tekintetben, de az élet igazi nyereségéről lemondott, azt elveszítette. Ha valaki nem fogja fel, hogy mi a tétje a Krisztussal való közösség kiépítésének, az könnyen pórul járhat.
„És mondott nekik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodott, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet. És mondta: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Mondta pedig neki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag... Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők /hivatalért történő versengés/ és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal” (Lukács 12:16-21; Róma 2:6-8)
4. Az egészség elhanyagolása
Tudta, hogy az egészségi állapota határozza meg a leginkább, hogy mennyire lesz sikeres az élete? Ha igen, akkor mit tesz érte, hogy megőrizze az egészségét?
Ha az ember egyszer elveszti az egészségét, akkor utána nagyon nehezen tudja felvenni az elejtett fonalat. És ez sokaknál keserű megbánáshoz vezet.
Ahogy öregszünk, egyre jobban sajnáljuk, hogy nem vigyáztunk magunkra jobban, különös tekintettel a táplálkozásra. Az egészségtelen táplálkozás csak az USA-ban 678 000 halálesetért felelős évente. A másik gond az, hogy a legtöbben addig nem törődnek az egészségükkel, amíg nincs komoly baj.
Egy 1992-es vizsgálatban, amely az International Journal of Aging and Development című folyóiratban jelent meg, a résztvevők 13%-a mondta, hogy sajnálja, hogy nem vigyázott jobban az egészségére.
Tudom, hogy nem mindig könnyű a salátát választani, ha lehet sült krumplit, pizzát vagy sajtburgert is enni, de fontos lenne, hogy legalább törekedjünk rá, hogy egészségesebben éljünk. Ne várjuk meg, hogy valami nagy csapás hívja fel a figyelmünket arra, hogy milyen nagy kincs az egészség. Hosszú távon már az is sokat számítana, ha minden nap csak valami apró dologban változtatnánk a rossz szokásainkon.
A Biblia tanítása
Mit tanít ezzel kapcsolatban a Biblia?
Alapvetően az ember Isten teremtése, ennek tudatában pedig az ember meg kell hogy becsülje saját testi épségét és viszonylagos egészségét. Akik az első században felelősek voltak a keresztény tanítványok jólétért, ezt a határozatot hozták némely vitás kérdés lerendezésekor:
„Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok ezeken a feltétlenül szükséges dolgokon fölül: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben! … Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? … Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti... szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki /szellemi/ tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez megszenteltetésünket.” (Apcs 15:28-29; 1Kor 3:16-17; 2Kor 7:1)
Mindenkinek egyéni felelőssége vigyázni saját egészségére és jó megkülönböztető képességgel bárki el is tudja dönteni, hogy milyen életviteli szokások válnak a javára vagy ártanak neki.
A Biblia elmondja, hogy a betegség a bűn velejárója, és amikor Ádám Isten ellen lázadóvá lett, a bűnös állapotát és a betegségre való hajlamát átadta a leszármazottainak kivétel nélkül. Az öregedés és a halál is ugyanerre vezethető vissza (Róma 6:23). Akiben van értelmi képesség, ezt felismeri és igyekszik magát távol tartani a szellemi és testi kárt okozó anyagoktól és eljárásoktól.
Az Istennel való szellemi kapcsolat megóvja az elmét a káros elmebeli és érzelmi befolyásoktól.
„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket... Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (2Kor 1:3-4, Fil 4:6-7)
Isten új rendjében pedig megszűnik a betegség és a halál. Érdemes hát az Isten által jónak ítélt úton haladni és vigyázni az egészségünkre.
„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok... És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.” (Ézs 30:21; 33:24)
Ahogyan a fizikai betegségek is bekövetkezhetnek az egészségtelen életmód, vagy figyelmetlenségek következtében, a szellemiek ugyanúgy, ha az ember nem vigyáz magára, és kiteszi magát romboló hatásoknak, Istentől elidegenítő propagandáknak. Olyankor, ha szükség van rá, kérjen segítséget érett hittestvérektől, a gyülekezet véneitől, akiknek feladata az útba igazítás, a pásztorolás, a lelki támogatás.
„Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz... Ne légy azok közül való, akik sok bort isznak, azok közül, akik falánk húsevők.. Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben... Szeretett [barátom], kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek... Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? … Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (Péld 14:5; 23:20; 2Tim 1:13; 3Ján 1:2; Luk 13:16; Ján 5:14)
5. Válás a házastárstól
Ha problémák merülnének fel a házasságában, ön mit választana: elválna, vagy próbálna benne maradni a kapcsolatban?
A legtöbb pár ilyenkor a válás mellett dönt.
És ha megkérdezik őket, hogy miért, azt mondják, hogy mert ez a legjobb megoldás, nem tudják már kezelni a helyzetet.
Kétségtelenül léteznek olyan házasságok, amelyeket nem érdemes fenntartani, és minden érintett számára a válás a legjobb megoldás.
De négyszemközt, egy őszinte beszélgetésben a legtöbben azt fogják mondani, hogy sajnálják, hogy tönkrement a házasságuk.
Egy 2016-ban az Avvo által végzett vizsgálat szerint a nők 27%-a, a férfiak 39%-a megbánta, hogy elvált.
A helyzet az, hogy soha nem egyetlen ok vezet váláshoz, még akkor sem, ha az egyik fél megcsalja a másikat. Általában számos apró jel és probléma tartós fennállása után kerül sor rá, és azok, akik megbánják, hogy elváltak, többnyire sajnálják, hogy nem próbáltak ezek némelyikén vagy nagy részén változtatni.
Az embernek nincs mindig ráhatása arra, hogy a párja mit mond vagy tesz, de arra igen, hogy ő maga mit csinál, és a legtöbben szívük mélyén elismerik, hogy csinálhatták volna jobban is.
A Biblia tanítása
Milyen tanítást találunk ezzel kapcsolatban a Bibliában?
Isten utálja a válást. Nem véletlen ez, mivel Ő maga hozta létre a házasság intézményét, s ókori választott népét is, mint feleségét tartotta számon. Örök tervei voltak vele, de mert szüntelen megszegték a hűségre vonatkozó házassági fogadalmukat, végül kénytelen volt elvetni őket.
„Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izraelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik... Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál utaidon az idegenekhez mindenféle zöldellő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr. Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem nektek, és magamhoz veszlek titeket.. Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Mert gyűlölöm a válást — mondja Jehova, Izrael Istene -, és azt, akinek erőszak tapad a ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Ézsa 54:5; Jer 3:13-14; Malakiás 2:13-16)
Jézus utalt Istennek a házasságot megalapozó teremtésére, és hogy a szándéka kezdetben nem tartalmazta a válás lehetőségét, amit a Mózes törvénye később lehetővé tett. Ugyanakkor Jézus azt is kifejtette, hogy csak két dolog vethet véget a házasságnak: a házastárs halála, vagy ha hűtlenné válik. Ámbár megbocsátásra akkor is van lehetőség!
„És hozzá mentek a farizeusok, kísértvén őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, mondta: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondták neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Mondta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondták neki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni.” (Máté 19:3-10)
Ha tehát a világban is sokan megbánják utólag a válásukat, akkor már érthető, hogy miért szorgalmazza Isten szava a házasság komolyan vételét és a házastársak együtt maradását. Nekik, de különösen a gyermekeiknek válik a javukra, ha a szeretet kapcsolatukban kitartanak és egymást támogatják.
Sajnos a világ ezen a nézőponton már jócskán túllépett, a liberális felfogás a korábban vadházasságként emlegetett együttélést élettársi kapcsolatként tartja számon, sőt már az egyneműek házasságának is utat nyitott. Emögött nyilvánvaló istentagadás van, a korszellem erkölcsi lealacsonyodása, amit ők felvilágosult eszményképnek neveznek, amely által sikeresen megszabadultak az ósdi bibliai megkötözöttségek alól.
Ámbár ami a később megbánt eseményeket illeti, sokan maguk valljál be, hogy jobb lett volna nem elválni, hanem megegyezésre jutni és a közös értékeket megőrizni. De ha a függetlenség szelleme kiszabadul a palackból, az önállósodott ember egója már nem a megegyezésre törekszik, hanem a büszkeségének a sérthetetlenségére. Olyan politika ez, amely nem csak a házasságokat, de a nemzeteket is tönkreteszi.
- A 2. rész következik -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése