A szeretet oltára

A szeretet oltára

A legnagyobb öröm, a legtisztább boldogság, a legdrágább kincsünk a két unoka.
Szemükből a tiszta ég sugárzik felénk, szívünk fel ujjong, ha kacagásukat halljuk, hófehér ártatlanságuk, megtisztítja lelkünket minden salaktól.
Midőn karunkon tartottuk őket visszatért ifjúságunk, újra átéltük egész életünket, tudjuk már miért élünk, miért dolgozunk.
Unokáink tanítanak meg minket újra a szeretetre, a védelmet kereső hozzánk tapadó karjaik megolvasszák kérges szívünket, puha lesz az mint az olvadó vaj, hogy a szeretet oltárán mindenünket feláldozzuk.
Unokáink az igazság tükrei, a jóság mennyei sugarai, az emberi alkotás földi virágai.

89 évesen 2016
Aláírás: Papa Mama

http://szokendimez.mozello.hu/hirek/params/post/1047043/89-evesen-2016-ban

Meghatóan fejezi ki az embernek adatott sors beteljesedő örömét a nagypapa és a nagymama vallomása, az unokákhoz való érzéseik tisztaságát, szépségét és melegségét. Valóban a szeretet az, amely ott lapul az összes emberi érzés legrejtettebb fészkében és szüntelen a cselekedetek mozgatórugójaként szolgál – ha engedi magában az ember ezt a szeretetet a felszínre kerülni, a mindennapok taposómalmában érvényre jutni, hogy az elvégezze a maga összetartó erejű munkáját, ha napi rutincselekedeteink során azt teljes természetességgel útjára bocsátjuk.

Nem biztos hogy látod magad körül ezt megtörténni, mégis az érzések feltornyosulnak bennünk, különösen késői korban, amikor az ember hajlamos levonni a konzekvenciát és tudatos számadást készít az értékek meglétéről, az azokhoz való ragaszkodásról, hogy mire jutottunk, mink van és mik azok, amiket oly igen nagyon becsben tartunk és félve őrzünk a szívünkben.

A nagyszülőknek ilyen érték az unoka, és sok unokának ilyen érték a nagyszülő, ahol a szeretet szálai az évek-évtizedek során ki tudnak nemesedni és fel tudnak erősödni – annyira, hogy azoknak még a gondolati elszakítása is fájdalommal jár.

Azonban anélkül hogy tudnának róla az érintett felek, van itt valami igen fontos dolog, ami nincsen megértve, nincsen helyre téve és nincsen a maga helyén kezelve. Mégpedig, hogy az unokák - ami öröm, boldogság és kincs - egyáltalán nem magától értetődő ajándékok, amik csak úgy teremnek mint a tavaszi réten a gomba, hanem olyan ajándékok, amiknek a léte az ajándékozó szeretetét fejezi ki!

„Íme, a fiak Jehovától kapott örökség, Az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai. Boldog az az életerős férfi, aki megtölti velük tegzét.” (Zsoltárok 127:3-5, Újvilág fordítás)

Az unokák szemében sugárzó tiszta ég, a szívet ujjongásra késztető kacagásuk mögött ott van a tudás a hatalom, a bölcsesség és a szeretet emberi elmét lebilincselő mértékű koncentrációja, ha mindezt tudatosan éled meg, és érdekel, hogy a dolgok mitől és miért vannak, és a létezésüknek mi a rendeltetésük. Ha nem érdekel, és nem vagy rá nyitott, akkor neked csak úgy vannak, természetesek mint tavaszi réten a gomba, de akkor az az öröm is, amit az unokák kapcsán érzel, enyhén szólva hiányos.

Mert akkor az annyi, mint a természetes lendülettel ide-oda libbenő függöny, amikor kezdődik vagy véget ér a színházi előadás. A személyzet mechanikusan működteti, mint a génzsonglőr evolúció a csapdába zárt életet gerjeszti véletlen anyagformákba, olyanokba is mint az unokák, amik megadják a felhőtlen örömök társkapcsolati illúzióját. És ezt ki is használják sokan, amikor a nemes eszméket a zászlójukra tűzik, de az igazi énjük mozgatórugója mégsem a bennük rejtetten néha felszínre törő kirakatszeretet, hanem az életüknek céltudatosságot adó mindenek feletti profitszerzés lelkükben élősködő vágya, és hogy valakiknek érezzék magukat azok között, akiket senkiknek néznek.

De a szeretet öröme nem illúzió /mint akármilyen hatalom birtokosának lenni/, mert örök, rendíthetetlen fundamentum az alapja:

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” (1János 4:7-8)

Szép gondolat az unokák hófehér ártatlansága, amely megtisztítja lelkünket minden salaktól, de az érzés jóindulatán túl van az IGAZSÁG, amiről tudni kell, hogy nélküle az ember sosem találja meg az élete igazi alapját és értelmét, hanem megtartja magát a dédelgetett illúziók kényelmében. Az Isten alkotta világban az Isten szabja meg, hogy mit mihez mérjünk, mi a törvénye az anyagnak, a növény és állatvilágnak, különösen az embernek, mint ahogy Beethovenen megszabta a 9. szimfóniájának a kottasorrendjét, és ha egy hangversenyteremben csak egy kottát is hamisan játszik a zenekar, a műértő közönség észreveszi és veszteségnek ítéli meg.

Ugyanezt a veszteséget ítéli, de főként éli meg az emberiség amiért az Isten törvénye nincsen betartva, nincsen megbecsülve az isteni érték tisztességének mértékével, hanem levegőnek van nézve. Az egyes ember és a társadalom erodálódó perspektívája törvényszerűen fakad az ember önmagának szabott erkölcsi mértékéből, amely annyiféle, ahányan ezt gyakorolják. Mint ahogy a közlekedési szabályok egyesek részéről történő be nem tartása /saját mérték szerinti átszabása/ okozza a baleseteket A szellemi halál az útkeresés sikertelenségében rögzül, amiben nemzedékek sorsszerűen osztoznak, mert azok vezetik /félre/ az embereket, akik vezetői posztokat vállalnak /legnagyobbrészt anyagi előnyökért/. A történelem sem más, mint ennek a sikertelenségnek a prolongálása

Meg lehet nézni, hogy akiknek az élete a vagyonszerzés körül összpontosul, valójában nem a társadalom javára vannak, hanem saját javukra, az ő rokonságuk javára és akik a köreikhez tartoznak. Miattuk a társadalom nem csak egészségügyi téren nyög, hanem szellemi tekintetben is, egy közönséges vásárlói rétegnek van nézve, akinek el kell adni mindenféle csillogó szemetet, különösen a szeretet ünnepének nevezett időszakban, mert egyházi jóváhagyással erre idomították őket évszázadok óta, amiből nem tudnak kitörni, mert nem ismerik az IGAZSÁGOT! És amíg annak fejében, aki tehetne ez ellen nem kékgolyó van, hanem bőrgolyó /abból is a silányabbik fajta/, addig nem is fog változni a társadalmi egészségügyi állapot, mert deformált gondolkodás nem eredményezhet egészséges fejlődést és céltudatos,, az élet értelmét betöltő életvitelt.

A karban tartott unoka ifjúságot sugárzása egy valódi élmény, és az élethosszig tartó munka értelmének érzetét is felszínre hozza, mindazonáltal az élet értelme az, hogy az unokaélményt is az ember az Isten szolgálatának részeként élje meg, pontosabban egyes részeként, mert az igen sokrétű és terjedelmes. Az életnek értelme de egyben rendje is, hogy az Isten törvényének a betartásával, annak alkalmazásával éld az életet, mert annak a törvényei alkalmasak a rend fenntartására és az abból fakadó áldások élvezetére, Aki mindent alkotott, Akinek a létezést köszönhetjük.

Ha olyan érzésed van, hogy a világban az önzés, a gonoszság és a szenvedés a tetten érhető mindennapi program, azt annak tudhatod be, hogy emberek emberi törvényeket követnek, a törvényhozók olyan törvényeket gyártanak, amik maguknak előnyösek és a hozzájuk tartozó köröknek. Azt meglovagolják a lobbik, és te vagy a sor végén, akinek a szeretet ünnepéről papolnak, amibe az egyház belecsempészte az ajándékhozó jézuska szerepét. A karácsonyi önszórakoztatás kellékeit bárgyú mikulásokkal vezetik fel a naptárban, amit hivatalos és legfelsőbb helyen is komolyan vesznek, reklámoznak, miközben a valóságosan létező, élő Istent és irányadó mértékeit levegőnek nézik, vagy keresztény kultúra néven elbagatellizálják. Na és milyen keresztény kultúra az, ahol a vagyon a központi totemoszlop és a Dunára néző kilátás?

Az unoka megtanít a szeretetre, de ha a szeretet ősforrását nem ismered, a szeretet hogyan töltheti be azt a célt, amire rendeltetett? Hogy a társadalom minden tagja az Isten szeretetében és áldásainak bírása közepette éljen?! Ki tanít meg téged a szeretet oltárán mindenedet feláldozni, ha nem Jézus Krisztus, aki életét áldozta az emberiségért!

„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta értünk: (1János 3:16).

Tudod miért nem tudsz ezzel a szeretettel mit kezdeni? Mert lépten-nyomon belekötsz a Bibliába és elutasítod azt. - Hát miért kéne elfogadni, vagy azt követni? Hiszen azt sem írja, hogy felszálljunk a villamosra, meg ilyesmi... - Persze, azt sem írja, hogy levegőt vegyél, de nem ez a megfelelő megközelítés.

Ha megkérdezem, hogy magadat kereszténynek vallva miért ünnepeled a karácsonyt, amikor egyetlen apostol sem ünnepelte, akkor miért az a válaszod, hogy kötözködni akarok veled? Amikor te kötözködsz az Isten könyvében kijelentett irányadó mértékkel, hogy az neked miért nem felel meg irányadó mértéknek, hogy azokat kövessük. Ha nem veszed komolyan az Isten Igéjét, akkor ne csodálkozz, hogy más se veszi komolyan.

Mint a kreszt sem veszik komolyan azok, akik a közlekedési sebességet túllépik, elvesztik uralmukat az autójuk felett és neked csapódnak. Te vagy a családtagjaid meg megrokkannak egy életre vagy bennégnek az autójukban. Valamit azok se vesznek komolyan. És nem tetszik nekik, ha megbüntetik őket. És kinek az irányadó mértékét követed te, amikor Jézus születését ünnepled karácsonykor, amikor a karácsonynak semmi nyoma a Bibliában?! Nem kellene komolyan venned, hogy a valódi IGAZSÁGOT kövesd Jézus Krisztussal kapcsolatban, a hamis dolgokat meg elhagyjad?! Sosem akarod megismerni az IGAZSÁGOT, hanem elég neked amit annak neveznek, közben meg hazugságok és téveszmék sorozata?!

A szeretet oltárán mindenünket feláldozzuk unokáinkért, csak a hagyományainkat nem, a beidegződéseinket nem, a szokásainkat nem, amiket a vezetőink jóváhagynak, mert azok sem áldozzák fel azokat. Ha Jézus Krisztust ünnepled, eszedbe jut, hogy ő mit mondott azoknak, akikre tartozott a mondanivaló:

„Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nekik: Az Isten parancsolatát szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.” (Márk 7:6-9)

Lehet hogy a karácsonyi ajándékokat hozó jézuska ünneplésből, össznépi önszórakoztatásból ki kellene maradnod, és elkezdened komolyan venned a Jézus tanításait:

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (János 14:15)

 „Unokáink az igazság tükrei, a jóság mennyei sugarai, az emberi alkotás földi virágai.” - Sokkal inkább az IGAZSÁG tükrei, a jóság mennyei sugarai, az isteni alkotás égi virágai a Jézus beszéde! Egyetértesz? A nagypapa és a nagymama szeretete ettől még nincsen megkérdőjelezve, mert tiszta szívükből mondják, amit mondanak, és amit éreznek, az a szívük tükörképe. De a szeretet oltárán való áldozás túlmutat az unokákon, túlmutat a családi együttléten és bármiféle egyházi fogantatású ünneplésen.

A szeret oltárán való áldozathozatal akkor értékes és akkor kedves az Isten szemében, ha azt a fajta életvitelt áldozod fel, ami nincs összhangban az Isten akaratával, az Isten elvárásaival, az Isten irányadó mértékeivel. Amikor Pál apostol a Jézus Krisztus megismerése kapcsán szembesült ezzel az IGAZSÁGGAL, akkor mindent szemétnek tekintett, amit addigi életében ezzel szemben állóan értéknek vallott. Hogy megnyerje a Krisztust. A Krisztusban való igazi életet...

Ha neked ezt a fajta felismerést elhozza a karácsony, akkor nyertél vele. De nagyon nem valószínű, hogy az a felhajtás, az a csillogás és fényűzés, ami ehhez az ünnephez társított, elvezet téged ehhez a felismeréshez. Inkább a kapzsi kereskedelmet ahhoz, hogy jó nagyot szakítson. Az üzenet, amit meg kellene hallanod, inkább jut el hozzád a csöndes elmélkedés áhítatos perceiben-óráiban. Amikor mint nagypapát/nagymamát körbe vesznek az unokák, vagy te simogatod meg a nagyszüleid törődő kezét.

Akkor eljutsz a szeretet igazi oltárához, amelyen a valóban szent dolgok áldozatai vannak felajánlva, s amelynek eredménye, hogy Isten törvényei a szívedbe lesznek írva. És akkor átlátsz mindenféle hamis emberi csillogáson, törvényeken, amelyek mögött emberi érdekek húzódnak meg, és érdeklobbizások, amelyek ma uralják a világot. Mindenen átlátsz, ami képmutató, álszent és talmi értékű. Mert a szemedben igazi, isteni fény fog ragyogni. És abban találod meg az örömödet és a boldogságodat, hogy mindent az Isten akaratával összhangban akarsz, tudsz és fogsz cselekedni.

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

                         (Róma 12:1-2)