motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. október 28., szerda

Céltudatosság az univerzumban


A megismerés céltudatossága

ezért van szükségünk az ateizmusra, ami egy nagyszerűbb és elevenebb módon kapcsol össze a világgal, érzékelve a világ csodáit, azokat a csodákat, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel.„ /Ian McEwan, Man Booker díjas regényíró/

A magyar ABC 44 betűből áll /a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs/; vegyünk minden betűből 44-et, az 44x44=1936. Az arab számjegyek a 0-tól egész 9-ig terjednek /amikkel minden számot felírhatunk/. Vegyünk minden számból tízet, az 10×10=100; adjuk össze: 1936+100=2036, és egyenként tegyük őket egy-egy kicsi gömbbe /2036 gömb/ és mindet tegyük egy nagy gömbbe, és keverjük össze őket /mint a lottószámokat/, majd annyit húzzunk ki belőle, ami egy A–4-es lapot 12-es számítógépes betűnagysággal megtölt, ha azokat leírjuk. Az eredmény egy teljesen zagyva betű és számsor lesz, egymást értelmetlenül követve a betűk és a számok, amelyek egészének nem lesz semmi értelme.



Ha valaki ezt elkezdi vizsgálni, hamar rájöhet, hogy amit csinál, nincsen semmi értelme, és értelmetlen dolog az értelmét az értelmetlen betűk és számok céltalan keveréke megfejtésének érdekében bevetnie.

Most vegyük pl. az egyiptomi hieroglifákat /képírást/, és azok valamilyen szövegét 12-es számítógépes betűnagysággal írjuk ki egy A–4-es lapra, amennyi azon elfér. Majd kezdjük el vizsgálni, hogy az ábráknak van-e értelmes mondanivalója, vagy ez is ugyanolyan zagyvaság, mint az előző példában. Mivel tudjuk, hogy a hieroglifák jelentését komoly erőfeszítések által megfejtette annak idején Champollion, a francia egyiptológus, ebből tudhatjuk, hogy ennek az ábra-sorozatnak értelmes jelentése van, és nem véletlenül jött létre.

Mindezt vigyük át a világegyetemre, és gondolkozzunk el azon, hogy van-e értelme azt vizsgálni vagy nincsen?

Az ateista gondolkodók szerint érzékelni lehet a világ csodáit, azok céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel.

Ha pedig ez így van, akkor ez hasonlít a hieroglifák megfejtésének céltudatos vágyához, amelyet lépésről lépésre, élvezettel lehetett kiviteleznie annak, aki erre időt és energiát szánt, mert hamar rájött arra, hogy a hieroglifák nem egy értelmetlen zagyvaságot jelentenek, hanem nagyon is van értelmük és jelentésük.

Amikor tehát rájövünk arra, hogy az általunk vizsgált dolog összetettségénél és szervezettségénél fogva értelmet tükröz, onnantól kezdve a megismerési vágyunk egyre céltudatosabbá lesz, mert látjuk, hogy annak van értelme. Látjuk a megismerhető dologban az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha viszont arra jövünk rá, hogy az általunk vizsgált dolog létezése értelmetlen zagyvaságot tükröz, akkor ez a mi értelmünkre is lehangoló hatással van, és azt a konzekvenciát vonjuk le magunknak, hogy a vizsgált dolog nem inspirál minket annak minél nagyobb mértékű megismerésére. Tehát felhagyunk a megismerési vágyunk céltudatos kielégítésével, mert ennek semmi értelmét nem látjuk, nem látjuk a vizsgált dolog létezésének az értelmét, ami ennélfogva nincsen kölcsönhatásban a saját értelmünkkel, és így nyilvánvalóan nem inspirál minket a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha most ezt kivetítjük az univerzumra, és azt állítjuk, hogy érzékelni tudjuk a világ csodáit, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel, akkor ezzel azt állítjuk, hogy látjuk a megismerhető dologban az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ez pontosan arra hasonlít, amit a hieroglifák esetében megállapítottunk, és pontosan arra nem hasonlít, amit az A–4-es oldal zagyva szövegénél megállapítottunk. Első esetben a megismerésünk céltudatossága értelmet nyert, mert megbizonyosodtunk a vizsgált dolog értelmességéről, látjuk a megismerhető dologban az értelmet, /a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát/, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

De a második esetben pont ennek az ellenkezőjéről győződtünk meg.

Ha tehát az ateisták maguk állítják, hogy a világ csodáit érzékelni lehet, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel, akkor ezzel azt is állítják, hogy látjuk a megismerhető dologban /az univerzumban/ az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha pedig rájövünk arra, hogy értelem van az univerzumban, és értelmi szemeinkkel látjuk az univerzum létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely minket egyre nagyobb terjedelmű megismerésre késztet, akkor tudatosan érezzük, hogy az univerzum összetettsége, értelmet tükröző mivolta a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van.

Ebből pedig azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy amiképpen a hieroglifáknak, úgy a világegyetemnek is intelligens, értelmes, céltudatosságot tükröző eredetének kell lennie, ha már annak minél nagyobb fokú megismerésére céltudatos inspirációt érzünk. Ez azonban nem így volna, ha nem tudnánk a világ csodáit érzékelni, mivel nem is volnának csodái a világegyetemnek, mint ahogy az A–4-es papírlapon lévő zagyva ákombákomnak sincs semmi értelme.

Konzekvencia:
  • a világ csodái érzékelhetők, megismerésre ösztönöznek
  • a hieroglifák összetettsége, olvashatósága értelmet tükröz
  • az A–4-es papírlap összekevert betű és szám tartalma teljesen értelmetlen
  • az A–4-es papírlap összekevert betű és szám tartalmának értelmetlensége a létezésének céltudatosságát megkérdőjelezi
  • a hieroglifák olvashatóságának értelmessége a létezésének a céltudatosságát tükrözi
  • az univerzum csodái a létezésének céltudatosságát tükrözik
  • az A–4-eses papírlap zagyva tartalma mögött nincsen tudatosan munkálkodó intelligencia
  • a hieroglifák értelme mögött tudatosan munkálkodó intelligencia van
  • a világ érzékelhető csodái mögött tudatosan munkálkodó intelligenciának kell lennie
  • az ateizmus azzal, hogy megállapítja a világ csodáinak érzékelhetőségét, ellentétben van létezésének alappillérével, az ateizmussal, a világ érzékelhető csodái mögött tudatosan munkálkodó intelligenciának a tagadásával. Ha ugyanis megállapítja a világ csodáinak az érzékelhetőségét, akkor amit érzékel, az értelmet, annak eredetét nem magyarázhatja értelmetlenséggel, mivel az értelmetlenségből nem következhet olyan csoda, amelyet érzékelhetni lehetne. Ha ez így lenne, akkor az A–4-es papírlapon is értelmet tükröző adathalmaznak kellene létrejönnie, amely minket céltudatos, és minél terjedelmesebb megismerésre ösztönözne. Ennélfogva a megismerés céltudatosságának egyre nagyobb kiterjesztése a részünkről azt igazolja, hogy a saját értelmük a vizsgált objektum értelmének tükröződésével kölcsönhatásban van, inspirálja a saját értelmünket. Márpedig értelmetlen dolog az értelmünket egyre nagyobb kiterjesztésben inspirálni nem tudja, ennélfogva ami minket ilyen mértékben inspirál, annak az értelemben kell gyökereznie. "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." (1Mózes 1:1, Károli fordítás)

2015. október 8., csütörtök

Hamvasztás kontra élve elégetés

Hamvasztás kontra élve elégetés


Hogyan nyilatkozott a hamvasztásról eddig az Egyház?

- Természetes okok a hamvasztás ellen:
A halottégetés ellentmond a természetes pietásnak.
/Az élőégetés – máglyahalál nem?/Az egészséges normál érzület undorodik a tűz általi erőszakos rombolástól. /A máglyahaláltól nem undorodtak?/

- A hamvasztásnak pogány eredete van /A máglyán égetésnek milyen eredete van, isteni, krisztusi, vagy apostoli?/; minél messzebb kerültek az emberek Istentől, annál inkább vált szokásossá a halottégetés. /A pápák nem kerültek messze Istentől, ahogy szokássá lett az eretnekek megkínzása és elevenen megégetése?/

- „És Jézus Krisztusban” – így imádkozunk a Hiszekegyben – „aki szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett.”
Életünknek és halálunknak az Üdvözítő életét és halálát kell utánoznia, hogy a feltámadásban is Őt követhessük.
/Az Üdvözítő életét és halálát hogyan utánozták, mikor kínozta meg Krisztus és ítélte máglyahalálra a másként gondolkodókat?/

- A koporsós temetés elleni kifogások nem helytállóak. Se a levegő, se a talajvíz nem kerül veszélybe miatta. A tudomány azt mondja, hogy 20 cm humuszföld a legjobb szűrő a romlott víz megtisztítására. Ellenben azt joggal lehetne hangoztatni, hogy a hamvasztó kemencék megmérgezik a levegőt. /A máglyák nem mérgezték meg a levegőt, amit a máglyahalálra ítéltek belélegeztek?/ A földben baktériumok élnek, amelyek az elpusztult anyagokat feldolgozzák. A levegőben azonban hiányzik ez a folyamat.

Némelyek azt mondják: A hamvasztással el lehet kerülni azt a veszélyt, hogy valakit tetszhalottként temessenek el. A tűzhalál talán kellemesebb? /Különösen ha élő ember az illető?!/ Vagy a nézők számára épületes látvány egy holttest elégetése? /És milyen épületes látvány volt egy élő ember elégetése?/

Forrás: itt.



A hamvasztás nem javallott a r.k. Egyházban, de az élő emberek megkínzása és tűzhalálra való ítélése nem volt ellenjavallt évszázadokon keresztül?

Aki (tudva és akarva) elhagyja az Egyházat, és haláláig meg nem tér, annak sorsa megpecsételődött:„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5)

Forrás: itt.

A r.k. egyház szerint az egyházban nem maradás a Krisztusban nem maradással azonos. Jézus viszont azt mondta, hogy aki benne nem marad /nem a r.k. egyházban/, azt kivetik, mint a száraz szőlővesszőt. Utána összeszedik és tűzre vetik.

Ők azt vallották, aki az egyházat elhagyja /az eretneknek nevezett emberek/ azokat kell összeszedni és tűzre vetni.

Jézus viszont a világ végének idején összegyűjtött konkoly kemencében való megégetéséről beszélt (vö. Máté 13:36-43), ez azonban nem szó szerinti megégetés, mint ahogy a konkoly sem az. Sem a szőlőtő, sem a szőlővesszők, hanem ezek jelképek, hasonlatok, amik kifejeznek valakit/valamit.

Kifejezik, hogy akik elhagyják Krisztust, azokra a végső ítéletkor isteni elmarasztalás vár. Márpedig akik szó szerint megkínoztak és megégettek embereket /méghozzá szisztematikusan és évszázadokon keresztül/, azok nem maradtak meg Krisztusban, hiszen nála nélkül semmit sem cselekedhetnek a keresztények, az inkvizíció egyházi intézményét pedig nyilván nem Krisztussal cselekedték meg. Hanem a szőlőtőből kiszakadva.

Hogy pedig mind a mai napig azoktól a pápáktól magukat nem határolták el, hanem azoknak utódaiként tartják számon az utánuk következő pápákat a mai pápáig bezárólag, ez bizonyítja, hogy ki vannak szakadva a szőlőtőből és a sorsuk a tűzre vetés.

Kik az aratók a tűzre vetők? Az angyalok. Ott kik voltak a tűzre vetők? A pápák. Van még valakinek kétsége azoknak sorsa felől, akik magukat nem határolják el a pápák intézményétől? Nem lehet semmi kétsége!

„ Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.”