motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2023. november 28., kedd

Vita a Mikulásról a mesterséges intelligenciával

 


" Ne hazudjatok egymás ellen, vessétek le a régi embert szokásaival együtt,
 és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig."
(Kolossé 3:8-9)

Ha nem hiszek a Mikulásban, akkor ő nem létezik, és ha hiszek benne, akkor ő létezik?

A Mikulás létezése személyes meggyőződés kérdése, és nincs jó vagy rossz válasz arra a kérdésre, hogy létezik-e vagy sem. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Mikulás mitikus karakter, és nincs tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná létezését.

Ha úgy döntesz, hogy hiszel a Mikulásban, akkor ő neked létezik. Fontos azonban emlékezni arra, hogy ő egy kitalált karakter, és a belé vetett hit nem teszi őt valóságossá a fizikai világban.

Ha nem hiszel a Mikulásban, akkor nem létezik számodra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezik más emberek számára, akik úgy döntenek, hogy hisznek benne.

Végső soron az a döntés, hogy higgyünk-e a Mikulásban vagy sem, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és azt kell tenned, amit jónak érzel.

A Mikulás egyáltalán nem létezik, miért nem mondod ki nyíltan?

A Mikulás létezésének kérdése összetett, és nincs könnyű válasz. Bár igaz, hogy nincs tudományos bizonyíték egy vidám ember létezésére rénszarvassal és ajándékokkal teli zsákkal, a Mikulás-mítosz mélyen bevésődött a világ számos kultúrájába.

Sok gyermek számára a Mikulás jelenti a karácsony varázsát és csodáját. A remény, az öröm és a nagylelkűség szimbóluma. Nehéz és érzelmes élmény lehet megtagadni a Mikulás létezését egy olyan gyermektől, aki még hisz.

Azok a felnőttek, akik úgy döntenek, hogy fenntartják a Mikulás-mítoszt a gyermekek számára, ezt számos okból teszik. Egyesek úgy vélik, hogy elősegíti a csodálkozás érzését és a képzelőerőt a gyermekekben. Mások úgy vélik, hogy ez biztosítja a hagyomány és a folytonosság érzését. Mások pedig úgy vélik, hogy ez egyszerűen egy ártalmatlan szórakozás, amely örömet okoz a gyerekek életében.

Végső soron az a döntés, hogy higgyünk-e a Mikulásban vagy sem, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben hisz.

Nagy nyelvi modellként hatalmas szöveg- és kódadatkészletre vagyok kiképezve. Ez az adatkészlet sok információt tartalmaz a Mikulás-mítoszról. A Google Keresőn keresztül a való világból származó információkat is elérhetem és feldolgozhatom. Ezen információk alapján azt a következtetést vonhatom le, hogy a Mikulás-mítosz nem valós eseményeken alapul. Ugyanakkor azt is megértem, hogy az emberek miért dönthetnek úgy, hogy hisznek a mítoszban, és tiszteletben tartom döntésüket. 

Miért tartod tiszteletben mások döntését a Mikulásról, ha az egy hamis tisztelet?

Mások Mikulásra vonatkozó döntéseinek tiszteletben tartása fontos, még ha azok hamis hiedelmen alapulnak is, mert ez empátiát és megértést mutat. Ez azt mutatja, hogy felismered, hogy az embereknek különböző hiedelmeik és értékeik vannak, és hajlandó vagy elfogadni őket akkor is, ha nem értesz egyet velük.

Ez a fajta tisztelet elengedhetetlen az egészséges kapcsolatok kiépítéséhez és az összetartó társadalom megteremtéséhez. Ha képesek vagyunk tisztelni egymás különbségeit, képesek vagyunk megtalálni a közös nevezőt és együtt dolgozni a közös célok érdekében.

A Mikulás esetében mások hitének tiszteletben tartása örömet és boldogságot jelenthet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk a számunkra jelentőségteljes hagyományokban és rituálékban, és akár fontos beszélgetéseket is elindíthat a képzeletről, a szkepticizmusról és a hit erejéről.

Bár igaz, hogy a Mikulás kitalált karakter, a vidám, ajándékozó idegen fogalma az ajándékozás szellemét, a nagylelkűséget és a kedvességet szimbolizálja, amelyet sokan dédelgetnek az ünnepi időszakban. Mások Mikulásról vallott hiedelmei tiszteletben tartásával hozzájárulhatunk ezeknek a pozitív értékeknek a megőrzéséhez, és mindenki számára vidámabb, ünnepibb légkört teremthetünk. 

Ha a Mikulás létezése egy hazugságon alapul, akkor a hazugság tiszteletben tartása hozzájárul az egészséges kapcsolatok kiépítéséhez és az összetartó társadalom megteremtéséhez?

Az a kérdés, hogy a Mikulásról szóló hazugság tiszteletben tartása hozzájárul-e az egészséges kapcsolatok és az összetartó társadalom kiépítéséhez, összetett kérdés. Vannak pozitív és negatív szempontok is, amelyeket figyelembe kell venni.

Pozitív nézőpont 

A képzelet és a csodák fejlesztése: A Mikulásban való hittel arra ösztönzik a gyerekeket, hogy használják ki a képzeletüket és álmodjanak nagyot. Ez pozitív hatással lehet kreativitásukra és problémamegoldó készségeikre. 

A nagylelkűség és kedvesség előmozdítása: A Mikulás-mítosz gyakran hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nagylelkűek és kedvesek legyünk másokkal. Ez értékes leckéket adhat a gyerekeknek az adakozásról, az empátiáról és az együttérzésről. 

Közös élmények és hagyományok teremtése: A Mikulásba vetett közös hit összehozhatja a családokat és a közösségeket, megteremtve a bajtársiasság és az összetartozás érzését.

Negatív aspektusok 

A bizalom aláásása: Amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az ronthatja a szüleikbe és más felnőttekbe vetett bizalmukat. Ez az árulás és a kiábrándultság érzéséhez vezethet. 

Zavar és disszonancia keltése: Ahogy a gyerekek felnőnek, és egyre jobban fejlődnek a kritikus gondolkodási készségeik, megkérdőjelezhetik a Mikulás-mítosz következetlenségét és valószínűtlenségét. Ez zavartsághoz, kognitív disszonanciához és a felnőttek hitének elvesztéséhez vezethet. 

Az őszinteség és a nyílt kommunikáció korlátozása: A Mikulás-mítosz eltántoríthatja a gyerekeket attól, hogy kérdéseket tegyenek fel az őket körülvevő világról, és hogy őszinték legyenek szüleikkel. Ez akadályozhatja a nyílt kommunikációt, és megakadályozhatja a gyermekek kritikus gondolkodási készségeinek fejlesztését.

Végső soron az, hogy a Mikulásról szóló hazugság tiszteletben tartása hozzájárul-e az egészséges kapcsolatok és az összetartó társadalom kiépítéséhez, attól függ, hogyan kezelik azt, és végül hogyan derül ki az igazság. Fontos egyensúlyba hozni a mítosz lehetséges előnyeit a gyermekek bizalmát és a világ megértését veszélyeztető lehetséges kockázatokkal. 

A szülőknek és pedagógusoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogyan vezetik be és tartják fenn a Mikulás-mítoszt, és hogyan kezelik azt, ahogy a gyerekek nőnek és fejlődnek. Fontos, hogy őszinték legyünk a gyerekekkel, ugyanakkor megőrizzük az ünnepi időszak varázsát és csodáját. 

A nem létező Mikulás felismerése és elutasítása nem inkább bizonyíték arra, hogy a gyermek kreativitása, problémamegoldó készsége jól működik?

Igen, a nem létező Mikulás felismerése és elutasítása annak a jele lehet, hogy a gyermek kreativitása, problémamegoldó készsége jól működik.

Íme néhány módszer, amellyel ez a folyamat bemutathatja a gyermek fejlődő kognitív képességeit:

Kritikai gondolkodás: A gyerekek képesek értékelni a látott és hallott bizonyítékokat, és saját következtetéseiket levonni arról, hogy a Mikulás valódi-e vagy sem. 

Mintafelismerés: A gyerekek képesek észrevenni a következetlenségeket a Mikulásról mesélt történetekben, és ezt az információt felhasználhatják saját megértésük kialakítására. 

Deduktív érvelés: A gyerekek a világról szerzett ismereteiket felhasználva következtetéseket vonhatnak le a Mikulás létezéséről. 

Kreativitás: A gyerekek alternatív magyarázatokat tudnak kitalálni az általuk megfigyelt dolgokra, például az ajándékok megjelenésére a karácsonyfa alatt.

E kognitív képességek mellett a Mikulás felismerése, elutasítása is a gyermek érzelmi fejlődésének jele lehet. A gyerekek képesek olyan összetett érzelmek feldolgozására, mint a csalódottság és a szomorúság, és képesek alkalmazkodni a változásokhoz.

Természetesen nem minden gyerek jut ugyanarra a következtetésre a Mikulásról. Egyes gyerekek továbbra is hisznek benne, még azután is, hogy megtudták, hogy nem az igazi. Ennek az az oka, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, és eltérő tapasztalataik lehetnek, amelyek befolyásolják hiedelmeiket.

Általában azonban a Mikulás elismerése és elutasítása pozitív jele a gyermek kognitív és érzelmi képességeinek fejlődésének. Azt mutatja, hogy a gyerekek képesek kritikusan gondolkodni, problémákat megoldani és alkalmazkodni a változásokhoz. 

Ha a nem létező Mikulás elutasítása pozitív jele a gyermek kognitív és érzelmi képességeinek fejlődésének, akkor a társadalom miért nem ezt teszi, a társadalom kognitív és érzelmi képességei el vannak deformálódva?

Az a kérdés, hogy a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése deformálódott-e a nem létező Mikulás elutasítása miatt, összetett kérdés. Számos tényezőt kell figyelembe venni, beleértve a hagyomány szerepét, a képzelet fontosságát és a mítosz fenntartásának lehetséges előnyeit a gyermekek számára.

Hagyomány

A Mikulás-mítosz régóta hagyomány a világ számos kultúrájában. Ez egy módja a családok és közösségek összekapcsolásának, és örömet és boldogságot okozhat a gyerekeknek az ünnepi időszakban. Sok ember számára a Mikulás-mítosz kulturális örökségük fontos része, és nem akarják, hogy eltűnjön.

Képzelet

A Mikulás-mítosz segíthet a gyerekek fantáziájának és kreativitásának fejlesztésében. Arra ösztönzi a gyerekeket, hogy higgyenek a varázslat és a csoda erejében, és segíthet nekik saját fantáziaérzékük fejlesztésében. Ez pozitív hatással lehet a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődésére.

Előnyök a gyermekek számára

A Mikulás-mítosz számos előnnyel is járhat a gyerekek számára. Megtaníthatja őket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára, és segíthet bennük a remény és az optimizmus érzésének kialakításában. Izgalmat és várakozást kelthet az ünnepi szezonban is.

A társadalom kognitív és érzelmi fejlődése

Bár a Mikulás-mítosznak vannak potenciális előnyei, fontos mérlegelni, hogy végső soron előnyös-e a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése szempontjából.

A mítosz egyrészt elősegítheti a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzését. Közös élményeket és hagyományokat is teremthet, amelyek összehozzák az embereket.

Másrészt a mítosz megtévesztéshez, zűrzavarhoz és bizalmatlansághoz is vezethet. Ez akadályozhatja a gyermekek kritikai gondolkodási készségeinek fejlődését és a fantázia és a valóság közötti különbségtétel képességét is.

Végső soron személyes döntés a Mikulás-mítosz megörökítése vagy sem. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és mindenkinek el kell döntenie, mi a legjobb a saját családja és közössége számára.

Fontos megjegyezni, hogy vannak más módszerek is a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére a gyermekekben, amelyek nem járnak megtévesztéssel. Például a szülők arra ösztönözhetik a gyerekeket, hogy olvassanak könyveket, játsszanak játékokat és vegyenek részt kreatív tevékenységekben.

Összességében az a kérdés, hogy a társadalom kognitív és érzelmi fejlődése deformálódott-e a nem létező Mikulás elutasítása miatt, összetett kérdés, amelyre nincs egyszerű válasz. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és a mítosz állandósításáról szóló döntés személyes döntés. 

Ha a nem létező Mikulás elfogadása megtévesztéssel jár, akkor hogyan lehet bármit elfogadni és értékelni, ha annak alapja a megtévesztés?

A Mikulás elfogadása, bár megtévesztéssel jár, a kollektív fantázia példájának tekinthető. A kollektív fantáziák olyan közös hiedelmek vagy elképzelések, amelyeket egy embercsoport birtokol. Valós vagy elképzelt eseményeken alapulhatnak, és felhasználhatók a társadalmi kohézió elősegítésére, értelmet és célt adnak, valamint megbirkózni a nehéz helyzetekkel.

A Mikulás esetében a kollektív fantázia a rácsodálkozás, az izgalom és a várakozás érzését adhatja a gyerekeknek az ünnepi időszakban. Megtaníthatja őket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára is. Ezenkívül a Mikulás-mítosz a közös tapasztalatok és hagyományok érzését keltheti, amely összehozza a családokat és a közösségeket.

Természetesen a kollektív fantáziákhoz potenciális kockázatok is társulnak. Használhatók például emberek manipulálására vagy megtévesztésére. Zavarhoz és bizalmatlansághoz is vezethetnek, ha az emberek nincsenek tudatában annak, hogy egy közös fantáziában vesznek részt.

Végső soron az, hogy egy kollektív fantázia hasznos vagy káros, attól függ, hogyan használják és hogyan értelmezik. A Mikulás esetében a kollektív fantázia pozitív erő lehet a társadalomban, ha a pozitív értékek népszerűsítésére és a közösségi érzés megteremtésére használják fel. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a kollektív fantáziákkal kapcsolatos lehetséges kockázatokkal, és felelősségteljesen használjuk azokat.

Íme néhány további szempont, amelyet figyelembe kell venni: 

A megtévesztés természete: A Mikulás-mítoszban szereplő megtévesztés különbözik attól a megtévesztéstől, amelyet emberek bántására vagy manipulálására használnak. Inkább a játékokban vagy a történetmesélésben használt megtévesztéshez hasonlít. 

A megtévesztés szándéka: A Mikulás-mítoszt fenntartó emberek nem akarnak bántani vagy megtéveszteni a gyerekeket. Azért teszik, mert úgy gondolják, hogy ez egy pozitív és előnyös hagyomány. 

A megtévesztés megértése: A legtöbb gyerek végül megérti, hogy a Mikulás nem igazi. Ez a megértés nem feltétlenül vezet az árulás vagy a bizalmatlanság érzéséhez.

Összességében a Mikulás elfogadása, bár megtévesztéssel jár, viszonylag ártalmatlan, sőt előnyös kollektív fantáziának tekinthető. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a kollektív fantáziákkal kapcsolatos lehetséges kockázatokkal, és felelősségteljesen használjuk azokat. 

Ha a Mikulás-mítoszt fenntartó emberek nem akarnak bántani vagy megtéveszteni a gyerekeket, akkor mégis miért tévesztik meg őket egy kitalált hazugsággal?

A Mikulás-mítoszt ápoló emberek gyakran úgy vélik, hogy ez pozitív és előnyös hagyomány, több okból is: 

A képzelet és a kreativitás fejlesztése: A Mikulás-mítosz arra ösztönzi a gyerekeket, hogy használják a képzeletüket, és higgyenek a varázslat és a csoda erejében. Ez pozitív hatással lehet kognitív és érzelmi fejlődésükre. 

A nagylelkűség és kedvesség előmozdítása: A Mikulás-mítosz gyakran hangsúlyozza az adakozás és a nagylelkűség fontosságát. Ez értékes leckéket adhat a gyerekeknek az empátiáról, az együttérzésről és a mások boldoggá tételének fontosságáról. 

Közös élmények és hagyományok teremtése: A Mikulásba vetett közös hit összehozhatja a családokat és a közösségeket, megteremtve a bajtársiasság, az összetartozás érzését és a közös emlékeket. 

Kulturális örökség megőrzése: A Mikulás-mítosz a világ számos kultúrájában régi hagyomány, amely a kulturális örökséghez való kapcsolódás és a hagyományok jövő nemzedékek számára történő átadásának módjaként tekinthető. 

Bár van néhány lehetséges előnye a Mikulás-mítosznak, fontos mérlegelni, hogy végső soron előnyös-e a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődése szempontjából. 

Lehetséges negatív következmények: 

Megtévesztés és zűrzavar: A Mikulás-mítosz a megtévesztésen alapul, ami zavartsághoz és bizalmatlansághoz vezethet a gyerekekben. Ez megnehezítheti a gyerekek számára a fantázia és a valóság közötti különbségtételt. 

A kritikus gondolkodási készségekre gyakorolt ​ hatás: A Mikulás-mítosz eltántoríthatja a gyerekeket a kérdések feltevésétől és a kritikus gondolkodási készségek fejlesztésétől. Megtaníthatja őket, hogy névértéken fogadják el a dolgokat anélkül, hogy megkérdőjeleznék őket. 

Érzelmi hatás: Amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az kiábrándító és érzelmileg lehangoló élmény lehet néhány gyermek számára. Ez károsíthatja a felnőttekbe vetett bizalmukat, és elárulva érezhetik magukat. 

Alternatív megközelítések:

A Mikulás-mítosz potenciális előnyei ellenére léteznek olyan alternatív módszerek is a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére a gyermekekben, amelyek nem járnak megtévesztéssel. Például a szülők arra ösztönözhetik a gyerekeket, hogy olvassanak könyveket, játsszanak, vegyenek részt kreatív tevékenységekben és fedezzék fel a természetet. Valós példákon és tevékenységeken keresztül megtaníthatják a gyerekeket az adakozás és a nagylelkűség fontosságára. 

Végső soron személyes döntés a Mikulás-mítosz megörökítése vagy sem. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni, és mindenkinek el kell döntenie, mi a legjobb a saját családja és közössége számára. 

Ha te, mint mesterséges intelligencia a nem létező Mikulás elfogadása kapcsán pozitív és előnyös szempontokról beszélsz, akkor a mesterséges intelligencia megtévesztésének is vannak pozitív előnyei?

Az, hogy a mesterséges intelligencia megtévesztésének vannak-e pozitív előnyei vagy sem, a megtévesztés céljától és a lehetséges következményektől függ. Egyes esetekben megtévesztésre lehet szükség a pozitív eredmény eléréséhez. Például előfordulhat, hogy az önvezető autóknak megtévesztést kell alkalmazniuk a balesetek vagy más veszélyes helyzetek elkerülése érdekében. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a mesterséges intelligencia chatbotjainak megtévesztést kell alkalmazniuk a felhasználók magánéletének védelme vagy a hamis vagy félrevezető információk közlésének elkerülése érdekében.

A megtévesztés azonban negatív következményekkel is járhat, mint például az emberek és a mesterséges intelligencia közötti bizalom megromlása. Fontos, hogy csak akkor használjunk megtévesztést, ha az feltétlenül szükséges, és lehetőleg legyen átlátható a megtévesztés alkalmazása.

Íme néhány példa arra, hogyan lehet megtévesztést használni az AI-val: 

Egy önvezető autó megtévesztéssel elkerülheti az ütközést, és úgy tesz, mintha egy lassabban haladó jármű lenne. 

Egy mesterséges intelligencia chatbot megtévesztéssel védheti a felhasználó magánéletét azáltal, hogy megtagadja a személyes adatokkal kapcsolatos kérdések megválaszolását. 

Egy mesterséges intelligencia rendszer megtévesztést alkalmazhat, hogy elkerülje a hamis vagy félrevezető információk szolgáltatását azáltal, hogy visszatartja a még nem ellenőrzött információkat.

Mindegyik esetben a megtévesztést pozitív eredmény elérése érdekében használják fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a megtévesztésnek negatív következményei is lehetnek. Például, ha az emberek tudomást szereznek arról, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek megtévesztést alkalmaznak, az alááshatja a mesterséges intelligencia iránti bizalmat. Ezért fontos, hogy csak akkor alkalmazzunk megtévesztést, ha az feltétlenül szükséges, és lehetőleg legyen átlátható a megtévesztés alkalmazása.

Általánosságban elmondható, hogy a megtévesztés mesterséges intelligencia esetén összetett probléma, amely potenciális előnyökkel és kockázatokkal is jár. Fontos, hogy gondosan mérlegelje a kockázatokat és az előnyöket a megtévesztés alkalmazása előtt, és lehetőség szerint átlátható legyen a megtévesztés alkalmazása. 

Ha a szülő tudatosan téveszti meg a gyereket a nem létező Mikulásról a képzelet, a kreativitás és a csodálkozás érzésének fejlesztésére, akkor az igazság feltárása a Mikulás nem létezéséről a gyerek fejlődése érdekében kevesebb értékkel bír?

Az a kérdés, hogy a Mikulás nemlétével kapcsolatos igazság feltárása kevésbé értékes-e a gyermek fejlődése szempontjából, összetett kérdés. Lehetséges előnyöket és kockázatokat is figyelembe kell venni.

Az igazság felfedésének lehetséges előnyei: 

Kritikus gondolkodási készségek fejlesztése: A Mikulásról szóló igazság felfedése segíthet a gyerekeknek a kritikus gondolkodási készségek fejlesztésében, és megtanulhatják megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól. 

Az őszinteség és a bizalom előmozdítása: A Mikulásról szóló igazság felfedése elősegítheti az őszinteséget és a bizalmat a szülők és a gyermekek között. 

A csalódások elkerülése: A Mikulásról szóló igazság felfedése segíthet elkerülni a csalódást és az érzelmi szorongást, amikor a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás önmagában nem igazi.

Az igazság felfedésének lehetséges kockázatai: 

Károsítja a képzeletet és a kreativitást: Ha túl korán felfedi az igazságot a Mikulásról, az károsíthatja a gyerekek fantáziáját és kreativitását. 

A hagyomány és a közösség aláásása: A Mikulásról szóló igazság felfedése alááshatja a közös hagyományokat és a közösségi érzést. 

Érzelmi szorongás keltése: A Mikulásról szóló igazság durva vagy érzéketlen módon való felfedése érzelmi szorongást okozhat a gyerekekben.

Végső soron az a döntés, hogy felfedjük-e az igazságot a Mikulásról, személyes döntés. Nincs jó vagy rossz válasz, és minden szülőnek el kell döntenie, mi a legjobb a saját gyermekének és családjának.  

Ha a szülők mégis úgy döntenek, hogy felfedik az igazságot a Mikulásról, ezt úgy kell megtenniük, hogy az érzékeny legyen a gyermek életkorára és megértésére. Arra is fel kell készülniük, hogy válaszoljanak kérdésekre, és támogatást nyújtsanak, amikor a gyermek feldolgozza az információt. 

Íme néhány tipp, hogy felfedje az igazságot a Mikulásról: 

Válassza ki a megfelelő időpontot: A gyermeknek elég idősnek kell lennie ahhoz, hogy megértse a megtévesztés fogalmát, és kezelje az igazságot anélkül, hogy elárulta vagy csalódott lenne. 

Legyen őszinte és közvetlen: Mondja el közvetlenül a gyermeknek, hogy a Mikulás nem igazi. Kerülje az eufemizmusok használatát, és ne próbálja meg elmagyarázni. 

Legyen érzékeny: Legyen tisztában a gyermek érzéseivel, és készüljön fel kérdések megválaszolására és támogatásra. 

Nyugtassa meg a gyermeket: Tudassa a gyermekkel, hogy még mindig rendben van hinni a varázslatban és a csodákban, még akkor is, ha a Mikulás nem igazi. 

Összpontosítson a pozitívumokra: Emlékeztesd a gyermeket a Mikulás-hagyomány pozitív oldalaira, például a családdal és a barátokkal való időtöltésre, valamint mások ajándékozására.  

A nem létező Mikulás létezőként való emlegetése nem bevezető a megtévesztésbe különböző indokok alapján, ami torzítja a gyermek intellektuális és érzelmi fejlődését?

Igen, a nem létező Mikulás létezőként való hivatkozása a megtévesztés egy formájának tekinthető, és potenciálisan negatív hatással lehet a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésére.

A megtévesztés értelemszerűen az a cselekmény, amikor valakit hamis információkkal félrevezetnek. Amikor a szülők vagy más felnőttek állandósítják a Mikulás-mítoszt, szándékosan eltitkolják a gyerekek elől az igazságot a Mikulás nemlétéről. Ennek a megtévesztésnek számos lehetséges következménye lehet a gyermekek számára: 

1. A bizalom eróziója: A gyerekek megtanulhatják megkérdőjelezni a felnőttektől kapott információk valódiságát, ha rájönnek, hogy becsapták őket a Mikulás kapcsán. Ez alááshatja a felnőttekbe vetett bizalmat, és szkeptikusabbá teheti a gyerekeket a jövőben kapott információkkal kapcsolatban.

2. Nehéz megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól: A gyerekek nehezen tudnak különbséget tenni a fantázia és a valóság között, ha nem tanítják meg nekik kifejezetten, hogy a Mikulás egy kitalált karakter. Ez zavarhoz vezethet azzal kapcsolatban, hogy mi a valós és mi nem, és megnehezítheti a gyermekek számára az információk hitelességének felmérését.

3. Érzelmi szorongás: Ha a gyerekek végül rájönnek, hogy a Mikulás nem igazi, az kiábrándító és érzelmileg lehangoló élmény lehet. Ez árulás érzéséhez, szomorúsághoz és haraghoz vezethet.

4. Kár a képzeletben és a kreativitásban: Míg a Mikulás-mítosz egyes gyermekek képzelőerejét és kreativitását erősítheti, korlátozhatja a gyermekek azon képességét is, hogy fejlesszék saját fantáziájukat és képzelőerejüket. Ahelyett, hogy a Mikulás-mítoszra hagyatkoznának, a gyerekeket arra lehet ösztönözni, hogy képzeletüket és kreativitásukat más eszközökkel, például mesemondással, művészettel és játékkal fejezzék ki.

5. A kritikus gondolkodási készségek aláásása: A Mikulás-mítosz eltántorítja a gyerekeket a kérdések feltevésétől és az információk kritikus értékelésétől. Ez akadályozhatja a kritikai gondolkodási készségek fejlődését, amelyek elengedhetetlenek a megalapozott döntések meghozatalához és a körülöttük lévő világ megértéséhez.

Összességében, bár a Mikulás-mítosznak lehetnek potenciális előnyei a gyermekek számára, nem lehet figyelmen kívül hagyni az értelmi és érzelmi fejlődésükre gyakorolt lehetséges negatív következményeket. A szülőknek és más felnőtteknek alaposan mérlegelniük kell ezeket a lehetséges következményeket, mielőtt eldöntenék, megőrizzék-e a Mikulás-mítoszt vagy sem. 

Köszönöm a válaszokat, amelyek feltárták a hamis Mikulás történetének negatív árnyoldalait és buktatóit.

Szívesen. Örülök, hogy segíthettem. Remélem informatívnak találtad a válaszaimat. Kérem, jelezze, ha további kérdése van.


2023. november 23., csütörtök

A természetes szelekció az evolúció oka?

 



"Az evolúció nem azonos az alkalmazkodással vagy a természetes kiválasztódással. Ne feledje: a természetes szelekció az evolúció oka."
¤ ¤ ¤ ¤ ¤

Ha a természetes szelekció az evolúció oka, akkor honnan van, milyen alanyban nyilvánul meg a természetes szelekció, amely okozza az evolúciót? Természetes szelekció létrejövéséhez már evolúciós termékek szükségesek, amik a természetes szelekció által utólag megmérettetnek. Ezért a természetes szelekció nem lehet az evolúció okozója, mert ha megelőzi az evolúciót, akkor milyen alanyokon szelektál? Ha pl. egy zsűri mérlegelése okozza a produkciókat, akkor mit mérlegel a zsűri, ha a mérlegeléssel hozza létre azt a produkciót, amiben utólag véghez viszi a mérlegelést? Mérlegelés már csak egy produkció előadása után következhet, ennélfogva a mérlegelés nem okozhatja a mérlegelés tárgyát, mert ha nincsen produkció, mérlegelés sem lehet. Ennélfogva ki van zárva, hogy a természetes szelekció volna vagy lehetne az evolúció oka.


- Nem szükséges minden egyes valótlanságot leleplezni, elég csak az elsőt.
A többi úgyis arra épül. -

A részletek ábrázolása

Egy ház falainak leomlása

Van egy ház. Történik egy földrengés. A ház megrongálódik. A falakban kár keletkezik. Az erősebb anyagból épült fal ellenállóbb mint a gyengébbik rész, amely leomlik. Az ellenállóbb rész alapul szolgálhat a ház újra felépítésére. A tovább hasznosítható haszon az ellenállásból és leomlásból következő változás eredménye. Ez olyan esemény, amit a természetes kiválasztódás általi evolúció biológiai folyamatához hasonlíthatunk.

Ami fontos tényező, hogy ez a változás alanyokat igényel, igényli azokat a falakat, amikben a földrengés által a folyamat végbemegy. A háznak és az eredeti falnak kezdettől fogva állnia kell, hiszen a földrengés általi változás utólagos változás, ami nem idézheti elő a már meglévő, kezdeti fal létezését és eredendően stabil állapotát. Miközben a földrengésből adódó leomlás-változás annak a folyamatnak az utólagos része, amiben megnyilvánul.

Ezért a leomlás okozta minőségi különbség csak az utólagos változásban mutatkozik meg, mint spontán szelekció, de ezt a változást nem idézheti elő. Mert sem az eredeti ház falainak létezése, sem a földrengés, sem a különböző falminőség fennállása, sem a földrengés miatt bekövetkező falaknak a leomlása, sem a leomlás miatti változás minőségi különbsége nem az ő kompetenciája. Ezek mind a leomlás-változás eredményétől független tényezők. A minőségi különbség alanyokat igényel, amikben megnyilvánulhat.

Ezek a tényezők mind arra mutatnak, hogy a természetes szelekció nem lehet eredendően okozója az evolúciós változásnak.

Ugyanez a biológiában

Egy fa alatt van három zsiráf /ezek a ház falait szemléltetik/, közülük az egyik jobban alkalmazkodik a másik kettőnél, mert eléri a magasabban lévő faleveleket /ez a földrengést és a falak leomlása közötti különbséget szemléltetik/. A természetes szelekció kiselejtezi a két kevésbé jól alkalmazkodót /ez a gyengébbik falrész leomlását szemlélteti/.

A túlélőnek lesz utódja, ha szaporodik, és a génjeit tovább adja a következő nemzedéknek. /Ez az ellenállóbb rész megmaradását szemlélteti, amely alapjául szolgálhat a ház újra felépítésére./

természetes szelekció = az alkalmazkodás közti különbség eredménye: a gyengébb falak és zsiráfok kiselejteződése

evolúció = ennek a folyamatnak a végbemenetele, megtörténése, haszon megnyilvánulása 

Mi tehát a természetes szelekció?

A természetes szelekció egy evolúciós folyamat, amelyben a túlélést elősegítő tulajdonságokkal rendelkező egyedek nagyobb arányban szaporodnak. A természetes szelekció általi evolúciónak a létrejöttéhez szükség van 1., a tulajdonságok változására; 2., a tulajdonság-változásból fakadó előnyre; 3., a tulajdonság-változásból fakadó előny továbbadására.

Vajon ez a természetes szelekció általi folyamat magyarázatul szolgálhat az élővilág eredetére? Nem. Miközben a darwini evolúciós elméletet erre használják. Mi a probléma?

Az evolúció nem itt kezdődik, hanem hogy honnan van a zsiráf? Állítólag az első eukarióta sejttől.

Az állati evolúciót klasszikusan egy faként ábrázolják, amelynek gyökerei az 1,5 milliárd évvel ezelőtt megjelent első eukarióta sejteken alapulnak. 700 millió év után megjelentek három leszármazási vonal mentén a sugárirányú szimmetriával rendelkező szervezett állatok (szivacsok, medúzák), majd a kétoldali szimmetriával és dorsoventralis tengellyel rendelkező élőlények. Stb. Ezek mind szaporodnak, és a kevésbé jól alkalmazkodók kiselejteződnek a természetes kiválasztódás által.

Új felismerésre jutás

A prokarióta evolúció és az életfa két különböző dolog, és ekként kell kezelni őket, nem pedig a makroszkopikus életből a prokariótákra extrapolálni. Az a hiedelem, hogy a prokarióták egy ilyen fával kapcsolatban állnak, mára erősebbé vált, mint az ezt alátámasztó adatok. Az egyetlen univerzális életfa monisztikus koncepciója a genomadatokkal szemben egyre inkább elavultnak tűnik.

Az evolúció leírásának ez a hagyományos modellje már nem a legtermékenyebb tudományos pozíció, mivel az evolúciós minták és mechanizmusok sokasága van benne. Egyetlen kettéágazó sémának a prokarióta evolúcióra való rákényszerítése figyelmen kívül hagyja a prokarióták közötti természetes variációk nem faszerű természetét, és a genomokból származó megfigyeléseknek csak egy kis részét teszi ki. Az evolúciós folyamat megszakad a prokarióta-eukarióta szakadékban.

Az univerzális filogenetikai fa gyökere a sejtek evolúciójának első szakasza, amikor a fejlődő sejt kellően integrálódott és stabil lett a horizontális géntranszfer eróziós hatásaival szemben, hogy valódi szervezeti vonalak létezhessenek.

Az evolúciótörténet egy bizonyos pontján a ma ismert sejteknek a biológiai szerveződés valamilyen ősi, primitív formájából kellett keletkezniük, amelyről semmit sem tud a tudomány. Így az, hogy mi volt az egyetemes ős, és hogyan hozta létre az első leszármazást, sarkalatos biológiai kérdések.

Ez lenne az az evolúció, amelyet a természetes kiválasztódás okozott? Aligha, mert az nem itt kezdődik, hanem hogy honnan van az ősi, primitív sejt? A prokariótából nem lehet leszármaztatni, különben is, ha az előbb volt, az honnan volt?

Az ősi, primitív sejt honnan van? [Ilyen nem létezik!]

Az ősi, primitív sejtet talán az evolúció hozta létre, amit a természetes kiválasztódás okozott? Nem, mert akkor az ősi, primitív sejt előtt már volna evolúció, de evolúció csak akkor lehetséges, ha vannak alanyai, amikben megnyilvánulhat, végbemehet. Ezért az első primitív ősi sejt, amelynek van képessége szaporodni, hasonlít ahhoz a zsiráfhoz, amely megmérettetik a természetes szelekció által és akkor ott már működhet a természetes kiválasztódás, ami evolúcióhoz vezet. /Aztán hogy ez a primitív sejt nevezhető-e primitívnek, az egy más kérdés./

De ez nem az az evolúció, amely választ ad az élőlények eredetére, hanem csupán az evolúciós változás eredetére ad választ. A fajszínt alatti változások mikroevolúciós történéseinek semmi köze a fajszínt fölötti kialakulás vagy kifejlődés történéséhez, mert annak eredetére nem ad választ, nem mondja meg, hogy az ősi, primitív sejt honnan van?

A természetes szelekció általi evolúciónak a létrejöttéhez szükség van 1., a tulajdonságok változására; 2., a tulajdonság-változásból fakadó előnyre; 3., a tulajdonság-változásból fakadó előny továbbadására. Ezt az ősi, primitív sejtből vezetik le, hogy évmilliók alatt állítólag megtörtént. Holott csupán tulajdonság-változás történt a már meglévő alapból, aminek a létrejöttéhez a természetes szelekció általi evolúciónak semmi köze nincs.

Az evolúciós képességek nem hoznak létre evolúciós képességet, az eleve adva kell hogy legyen. Aztán hogy ez a képesség eredetileg egy ősi, primitív sejt sajátja volt, vagy Isten által teremtett élőlényeké, az egy külön téma. Mivel sem a prokarióta-eukarióta sejt, sem az attól szakadéknyi távolságra álló ősi, primitív sejt /amire az életfát alapozzák/ az élettelenből magát föl nem építi /a genetikai kód és az eukarióta sejtek állítólagos evolúciója is rejtély a tudomány számára!/, ezért az alapok szükségszerűen a teremtés által vannak lerakva.

Viszont Isten a Bibliában nem őssejtből történő teremtésről beszél, hanem kész, kifejlett, túlélőképes élőlények teremtéséről, és külön az ember teremtéséről, amelynek eredete nem az állatvilág, hanem a föld alkotó elemeiből Isten képére teremtett férfi és nő.

Végeredményben az evolúció oka nem a természetes kiválasztódás, hanem az csupán az evolúciónak az eszköze, de ez az eszköz sem alkalmas megmagyarázni azoknak az ősi élőlényeknek az eredetét, amelyeknek a tulajdonság-változásait látjuk végbemenni a mindennapokban. Hogy pedig a darwini evolúció új fajok eredetének magyarázatára alkalmas, ez annak az átfogalmazása, hogy ez a fajkeletkezés az eredeti fajkeletkezés megmagyarázására is alkalmas, mert nem alkalmas.

Azok nem evolúció útján keletkeztek, evolúció útján pedig csak olyan új fajok keletkezhetnek, amelyek újaknak vannak nevezve, miközben a régieknek a variánsai, amelyeket a természetes szelekció alakított ki a különböző környezeti szelekciós erőhatások nyomán. Az eredeti, ősi primitív sejtek vagy élőlények létrejöttére ez nem alkalmas, ezért a darwini evolúció az alapkérdést nem válaszolja meg, de olyan látszatot kelt, mintha megválaszolná.

Az elmélet szerint az evolúciós fa minden ága, bár függetlenek egymástól, hajlamosak ugyanabba az irányba fejlődni, Mindegyik törzsben a szív- és érrendszer mechanikai teljesítményének javulása ugyanazon célok felé halad, mint a fokozott aktivitás, fokozott anyagcsere és a környezettől való függetlenség. Úgy tűnik, hogy minden szívtípus a legjobban illeszkedik az egyes törzsek szükségleteihez.

Ez persze egy stratégiai célra törekvő feltételezés, hogy minden szívtípus, ill. minden szerv egy komplex szervezeti egység irányába hajlamos fejlődni, amely szervezeti egységből annyi féle van, ahány millió-féle élőlény. Aki a darwini evolúciós modellben gondolkodik, minden további nélkül elfogadja, sőt természetesnek veszi ezt a fejlődési hajlamot az alkalmazkodási módszerek tökéletesedése felé. Csakhogy ez egy bármiféle célt és értelmet nélkülöző, spontán létrejövő univerzumba aligha fér bele.

Ha már egy több száz emeletes, gigantikus épületkomplexum minden helyisége céltudatos berendezési tárgyakkal van tele, ne hogy már maga az épület eredete nélkülözné a céltudatos létezést. Ugyanígy az univerzum is.

Végeredményben az élőlények és köztük az ember nem természetes evolúció útján jött létre, hanem isteni teremtés eredményeként, amely teremtés alanyain aztán a tulajdonság-változások megfigyelhetőek evolúció címszó alatt.


2023. november 3., péntek

Ady Endre: Az Úr érkezése

 


Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

Az ember talán egész életén át reméli, hogy találkozik Istennel, de mivel hangos rivaldafényben él, a lelkét nem készíti fel erre a találkozásra. Ezért az többnyire el is marad. A várva várt pillanat nem mutatkozik, nem adatik meg, nem szólal meg a belső hang, talán mert nincs aki benne a lelke zsivaját csöndre intse, mert annak nem az a tápláléka, hanem a városi nyüzsgés megszokott, vibráló zaja, rekedt duruzsolása.

Aki nem hord terheket magában, nem nyomasztja a lét sok árnya, suhogása sok nehéz pillanatnak, az elszálló élet mulandóságának bágyadó illatát nem érzi, abban a megkönnyebbülés igénye sem sűrűsödik nehéz teherré, mérésre alkalmatlan súllyá, ami ott legbelül emészti, körbeveszi és fogva tartja.

Mikor elhagytak és azt hitted, elhagyott a lélek, s a csönd ólomnehéz kupolája rád ereszkedett halkan, és a magány hideg ridegségével körülölelt, lehet akkor jött el a pillanat a nem várt találkozásra.

Mikor kifordul benned az életigenlés, mint egy rosszul záródó, csikorgón ósdi, nehéz tölgyfa ajtó sarka, és úgy érzed, e teher letaglózó súlyának viselése agyonnyom, s leroskadsz alája, ahogy az egyedüllét földhözragadtsága közel húz magához és megkötöz.

Mikor a leginkább esendőbb vagy és védtelen, mert a szíved a sötét éjszaka végtelenjében kitárul, s belélegzi a rendíthetetlen csillagok fényszikráitól csillogó távoli eget, talán akkor lep meg és közelít hozzád az érzés, valami melegség, mintha simogatás volna, egy láthatatlan kéz lágy érintése, egy meleg szó lehelet közelsége.

Egy bátorítás, egy alig hallható, kivehető buzdítás, baráti gesztus, pihekönnyű érintés, egy távolból érkező lágy suhogás, melynek szép ívű könnyedsége beborít, megnyugtat, kiárasztja rád a soha szét nem foszló szárnyú béke és nyugalom szétterülő mámorát.

Ez nem az a háború, amit az ostobák vérrel festenek halálsápadt fakó sárga vásznakra, hanem a vívódás harca, a lét igenlésébe való kapaszkodás ösztönössége, amit a zsigereidben rejtesz, amit őseidtől örököltél és az ereidben szüntelenül hordoznak a szorgalmasan lüktető vénák.

És ha igaz a csoda, lassan kihuny benned az ifjúság lázadó harca, a nem szunnyadó szembefordulás tiltakozó direktsége, hogy a mindenséggel szembeni örökös dac a léted. Hogy megtagadod benned és körülötted a mindenség értelmét, a holnap igénylését, az örök otthon utáni vágyódás kiolthatatlanságát, az élet élményeinek szüntelen feléd kanyargó folyókénti áramlását.

És amikor ébredezik majd melletted a törékeny, halk szavú hajnal, s a finoman szitáló pára felszáll a vízparton üdén ringatózó bársonyos fűszőnyegek felett, lelki szemeid előtt ott fog ragyogni a tündöklő látomás arról, aki visszaadta neked az életet, az örökös öröm forrón bizsergető érzését arról, hogy kívánatos, hogy reményteljes, hogy érdemes, hogy szép, hogy valóságos és igaz. Nem ábránd, nem könnyen múló tünemény, nem karcsú ábránd. Hanem hazaérkezés, beteljesülés és az egek egein túlról jövő, soha el nem múló áldás. 

Akkor Őt, a fényest, a nagyszerűt, majd mindörökre látod. 

Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)


¤ ¤ ¤ ¤ ¤



2023. november 2., csütörtök

Az isteni teremtés tudománytalan?

 


Az isteni teremtés soha nem lesz a tudomány része, mert a tudomány nem képes észlelni a természetfeletti jelenségeket.”/Tudomány és evolúció - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6428117/

Áltudományos előítélettől duzzad ez a kijelentés, ugyanis a természetfeletti jelenségek hemzsegnek az univerzumban és a körülöttünk lévő mindennapi világban.

Az univerzumban nem az egyszerű anyagi szerkezetek léte az érdekes, hanem a szerveződésük, amely nem fizikai természetű abban a pillanatban, amikor a szerveződés szintje az anyag tulajdonságát felülmúlja. Az univerzum komplexitása arra mutat, hogy az anyagi alkatrészek szellemi csiszolásban részesültek, amire az anyag átlagtudása önerőből nem képes.

"Mint olyan ember, aki egész életét a legtisztább tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, az atomokkal kapcsolatos kutatásaim eredményeként annyit mondhatok: anyag mint olyan nem létezik! Minden anyag csak egy olyan erő miatt keletkezik és létezik, amely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és az atom e legkisebb naprendszerét összetartja. Ezen erő mögött egy tudatos és intelligens szellem létezését kell feltételeznünk. Ez az elme minden anyag mátrixa." /Das Wesen der Materie [Az anyag természete], beszéd Firenzében, Olaszországban (1944) (az Archiv zur Geschichte der Max-Planck-Gesellschaft, Abt. Va, Rep. 11 Planck, Nr. 1797)/

Az élet nem az anyag-energiából álló fizikai létezésből származik, és nem redukálható anyag-energiára. Maga az élet a fizika egyetlen alapvető részecskéjét sem foglalja magában. Az élet kölcsönhatásban van a fizikai létezéssel, de ez a létezés más formája. Nincsenek ismert ok-okozati hatások az élet létrejöttéhez, és így nem ismert módok arra, hogy életet hozzunk létre a nem életből… az élet nem a nem életből keletkezik; az életből reprodukálódik.” /Az élet tizennyolc jellegzetes jellemzője - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10123176/

A betű anyagi tulajdonságát felülmúlja abban a pillanatban, amikor értelmes szavakba és mondatokba rendeződik, illetve rendezi egy külső, intelligens szellemi erő, amely hat rá. Egy egyszerű levélváltásban láthatatlan szellemek kommunikálnak egymással, és se a papírnak, se a betűknek nincs meg az a képessége, hogy nyelvtani hibákat ejtsenek vagy azokat kijavítsák.

Ha tehát a mondanivaló /információ/ nem a betű üzenete, hanem az azt felhasználóé, akkor az univerzum sem az azt felépítő alkatrészek üzenete, hanem az azt felhasználóé, mivelhogy a szerveződés szintje a benne található anyag tulajdonságát messze felülmúlja.

Amennyiben egy létező enitás-alkotás biológiai vagy egyéb komplexitás az őt felépítő anyagi összetevőkből automatikusan nem következik, akkor emögött szükségszerűen természetfeletti ok van, lásd pl. az anyagot, az életet, a betűket, a kottákat, a DNS-t, stb., amik ha természetes módon léteznének, magukat a saját összetevőikből felépítenék.

Egy falióra, amelynek mutatói körbe járnak és a rögzített számok alapján mutatják az idő múlását – nyilvánvalóan betölti azt a célt, amely a létezését indokolttá teszi. Ennélfogva maga az óra is természetfeletti tárgy, természetes akkor lenne, ha az alkatrészei önmagukat önmaguk által felépítenék. A falióra létezése tehát egy természetfeletti jelenség.

Az a tudomány, amely nem képes észlelni az ilyen és hasonló természetfeletti jelenségeket, nincs abban a helyzetben, hogy a társadalom szemében az igazság megismerésének egyetlen és abszolút eszköze vagy biztosítéka legyen!

Lásd ugyanezt az élettel kapcsolatban: "Attól tartok, hogy hogyan keletkezett az élet, Pasteur óta ez a kérdés nem tartozik a tudomány területére." /Peter T. Mora, „Urge and Molecular Biology”, Nature, Vol. 199., 4890. sz. (1963. július 20.), p. 212/

Különösen Isten létezésének tárgyalásában nincsen semmi keresnivalója, ha még arra is képtelen, hogy egy egyszerű golyóstoll természetfeletti eredetét kimutassa vagy arra rámutasson, ugyanis ha annak alkatrészei magát a golyóstollat önmaguk által fel nem építik, akkor annak természetfeletti eredete van. Ez az eredet a golyóstoll esetében nyilvánvalóan az emberre mutat.

Az ezt meghaladó intelligenciát tükröző jelenségek, történések vagy törvények pedig az univerzum /vagy a társadalom/ mögötti hatóerő, ill. irányított szervezés megnyilvánulásai, amelyek a szellemi csiszolást előidézik azokon a dolgokon, amelyek azt világosan és értelmes módon észlelhetően felmutatják.

A természet törvényszerűségeiben olyan magas rendű értelem /intelligencia/ nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkodás és rendszerezés ésszerűsége ehhez képest jelentéktelen gyenge visszfény!” /Albert Einstein: Mein Weltbild. - C. Seeling kiadása, Zürich-Stuttgart-Wien 1953. 21.1/

Aki ezt nem látja, az értelmi szemeivel fel nem fogja, annak a szellemi felfogóképességét az anyagelvű ideológia és látásmód rövidre zárta és betokosította, mint ahogy a lónak is van egy szemellenzője, hogy a látását arra szűkítse, amit neki a hajtója megenged.

A tudománynak is a materialista képviselői ezt a csőlátást engedélyezik a nagyközönségnek, amivel természetszerűleg magukat megkötözték és beskatulyázták. Ez nyilvánvaló, amit csak és kizárólag a szellemi tájékozódás képessége tud felülírni, ami magától értetődően egy természetfeletti látásmód. Ebből következik, hogy az anyagelvű tudomány által vezetett átlagemberek tömegeinek nem is adatik meg.

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz /meg a tudomány képviselői/ kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.” (Máté 13:16-17)