„A
darwinizmus egy olyan világnézeti rendszer, mely Charles
Darwin (1809-1882)
elméletein alapul. Elméletének lényege az, hogy a
természetben az élőlények egymással versengenek a
fennmaradásért. A természetes
szelekció
útján
mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket,
a fajok
pedig
ezáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak környezetükhöz.
Az evolúcióbiológia szerint a mai fajok
ezen
a módon alakultak ki az egysejtűektől
kezdve
az emberig.”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Darwinizmus
„(CNN)
Charles
Darwin "A fajok eredetéről" egy online szavazáson a
történelem legbefolyásosabb könyvének választották.
"A legkevésbé sem meglepő és teljesen helyes, hogy a"
Fajok eredetéről "nyert. Egyetlen
munka sem változtatta meg olyan alapjaiban a lényünkről és a
körülöttünk lévő világról alkotott gondolkodásmódunkat"
-
mondta Alan Staton, a marketing vezetője az Egyesült Királyság
Könyvkereskedői Egyesületénél.”
https://edition.cnn.com/2015/11/11/world/charles-darwin-irpt/
Evolúcióbiológia
Az
evolúció fogalmán a köznapi életben az élővilág történeti
fejlődését értjük, vagyis azt, miként alakultak ki az évmilliók
során a mai élővilág egyes csoportjai. Tudományos
megközelítésben a biológiai evolúció lényege az öröklődő
tulajdonságok változása a populációk egymást követő
nemzedékeiben.
Az
evolúció alapját a genetikai sokféleséget a mutáció teremti
meg, mivel a génmutációk hozzák létre azokat az
allélváltozatokat, amelyek a populációk genetikai változatosságát
adják.
Az
evolúció során a populációkban egyes öröklődő jellegek
megritkulnak, mások gyakoribbá válnak, vagy éppenséggel új
tulajdonságok jelennek meg. Ezáltal a faj populációi az idők
során kisebb-nagyobb mértékben különbözőkké válnak.
Ezen, kis lépésekben zajló folyamatok összességét
mikroevolúciónak nevezzük.
A
változások halmozódásával a népességek egyedei oly mértékben
eltérővé válhatnak elődeiktől, hogy már nem is tekinthetők
ugyanazon fajba tartozóknak.
Az új fajok populációinak evolúciója végső soron elvezethet
másféle szerveződésű, a kiindulási fajjal már csak távoli
rokonságban álló csoportok kialakulásához: új nemzetségek,
családok, osztályok, törzsek stb. megjelenéséhez.
Ezeknek a folyamatoknak az összefoglaló neve makroevolúció.
A
populációk tagjai közül az adott környezetben kevésbé
életképes vagy szaporodóképes egyedek génjeiket kisebb
valószínűséggel adják tovább a következő nemzedéknek. A
kedvezőtlen tulajdonságú egyedek tehát kiválogatódnak, ez a
folyamat a természetes szelekció (természetes kiválogatódás). A
természetes szelekció során az adott környezetben hátrányos
tulajdonságot kialakító allélok ritkulnak, a kedvező
sajátságokat létrehozó allélok pedig gyakoribbá válnak. /A
szelekció mint evolúciós tényező/ https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/biologia-12-evfolyam/az-evolucios-tenyezok/
Mit
mondanak a szakértők?
„Mutációk…
az evolúció alapja.”
/The
World Book Encyclopedia.
1982. 13. kötet, 809. o./
A
paleontológus
Steven Stanley az
evolúció „nyersanyagának” nevezte a mutációkat.
/Stanley,
Steven M.: The
New Evolutionary Timetable.
1981. 65. o./
A
genetikus Peo Koller kijelentette, hogy mutációkra
„szükség van az evolúciós folyamathoz”.
/Koller,
Peo C.: Chromosomes
and Genes.
1971. 127. o./
Robert
Jastrow utalt „kedvező
mutációk lassú felhalmozódásának szükségességére.”
/Jastrow,
Robert: Red
Giants and White Dwarfs.
1979. 250. o./
Carl
Sagan: „Mutációk — az
öröklődő anyag hirtelen változásai — jelentenek igazi
fejlődést. Ezek az evolúció nyersanyaga.
A körülmények kiválogatnak minden olyan kicsi mutációt, amelyek
a túlélés esélyét megnövelik, így lassú átalakulások
sorozatán keresztül az egyik életforma másikba megy át, új faj
jön létre.”
/Sagan,
Carl: Cosmos.
1980. 27. o./
Az
élőlényekben bekövetkező sejtosztódások számát tekintve a
mutációk igen ritkák.
Az Encyclopedia
Americana szerint
az osztódás „a gént felépítő DNS-láncban figyelemreméltóan
pontos. Sajtóhibák
vagy másolási hibák igen ritkán fordulnak elő.”
/Encyclopedia
Americana.
1977. 10. kötet, 742. o./
Ha
a hasznos mutációk képeznék az evolúció alapját, felmerül a
kérdés: hány mutáció hasznos? Carl Sagan kijelentette: „A
legtöbb mutáció káros vagy halálos.”
/Sagan,
Carl:
Cosmos.
1980.
31. o./
Peo
Koller szerint „a
mutációk nagy része hátrányt jelent a mutált gén
tulajdonosának. Kísérletek során megállapították, hogy minden
előnyös vagy hasznos mutációra több ezer ártalmas mutáció
jut.”
/Chromosomes
and Genes.
127. o./
Eltekintve
valamilyen „semleges” mutációtól,
a károsak többezerszeresen felülmúlják a feltételezett hasznos
mutációkat. „Ez
várható minden komplex szervezetben véletlen bekövetkező
változások során” /Encyclopœdia
Britannica.
1959. 22. kötet, 989. o./
„Az
a tény, hogy a
legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető
össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció
nyersanyagforrásai.
A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák
torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció
elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat.”
/Encyclopedia
Americana.
1977. 10. kötet, 742. o./
Ha
mutáns rovarokat helyeznek normális fajtársaik közé, a
fennmaradás harcának eredménye mindig ugyanaz. G.
Ledyard Stebbins írta: „Több-kevesebb
nemzedékváltás után a mutánsok eltűnnek.”
/Stebbins,
Ledyard: Processes
of Organic Evolution.
1971. 24., 25. o./
Nem
versenyképesek, mert előnytelen tulajdonságokat szereztek,
degenerálódtak, hátrányos helyzetbe kerültek. A
The
Wellsprings of Life c.
könyvében Isaac Asimov beismeri: „A
legtöbb mutáció káros.”
Ennek ellenére kijelentette: „Végső
soron a mutációk mégiscsak előre és felfelé irányuló
fejlődést eredményeznek.”
/Asimov,
Isaac: The
Wellsprings of Life.
1960. 139. o./
A
The
World Book Encyclopedia példával
szemlélteti, mit eredményezhet a hasznos mutáció: „A száraz
területen élő növényeknél előfordulhat mutáns
gén, ami erősebb és nagyobb gyökérzet kialakulását
eredményezi. Az ilyen növény túlélési lehetősége nagyobb mint
fajtársaié, mivel gyökerei több vizet tudnak felszívni.”
/The
World Book Encyclopedia.
1982. 6. kötet, 332. o./
Létrejött
azonban valami új? Nem. A növény továbbra is ugyanaz maradt. Nem
alakult át más növénnyé. Az
öröklési információk hordozója, a DNS, figyelemre méltó módon
önmaga képes kijavítani a genetikus ártalmakat. Így segít
fenntartani a genetikus kód által meghatározott fajt. A Scientific
American beszámol
arról, hogy „minden
szervezet életét és nemzedékről nemzedékre való fennmaradását
biztosítják” a genetikus károsodást „folyamatosan
helyreállító enzimek”.
A folyóirat azt írta: „Különösen a DNS-molekula károsodása
idézhet elő riadókészültséget, ekkor fokozott mennyiségben
kerül sor a helyreállító enzimek képzésére.”
/Howard-Flanders, Paul: Scientific
American.
„Inducible Repair of DNA”. 1981. november, 72. o./
A
mutációk újra megerősítik a Mózes első könyve első
fejezetének alapszabályát: Az élőlények csupán „a fajuk
szerint” szaporodhatnak. Ennek az az oka, hogy a növényeket és
az állatokat a genetikus kód megakadályozza abban, hogy túlságosan
eltérjenek az eredeti formától. Bár nagy változékonyság
figyelhető meg (például az embereknél, vagy a kutyáknál és a
macskáknál), de ez mégsem olyan szélsőséges, hogy egyfajta
élőlényből másfajta lehessen. Ezt igazolták az összes mutációs
kísérletek. Hasonlóképpen beigazolódott a biológia főtörvénye,
hogy élő csak élőtől származat, és a szülők és az utódok
mindig ugyanahhoz a „fajhoz” tartoznak.
A
tenyésztési kísérletek megerősítik ezt. Tudósok megpróbálták
elérni keresztezési kísérletekkel a különböző állatok és
növények korlátlan megváltoztatását. Szerették volna idővel
új életformák kialakulását megfigyelni. Mi lett az eredmény? Az
On
Call c.
folyóirat beszámolója így hangzik: „A
tenyésztési kísérletek általában azt mutatják, hogy már
néhány generáció után elérik azt az optimumot, amelyen
túlmenően lehetelen további tökéletesedést kieszközölni, és
sohasem alakul ki új faj ... A tenyésztési eljárások inkább
megcáfolják, semmint alátámasztják az evolúciót.”
/On
Call.
1972. július 3. 8., 9. o./
A
Science
c.
folyóirat lényegében ugyanerről a megfigyelésről számol be: „A
fajok kismértékben valóban változékonyak, a test és egyéb
jellegzetességeik vonatkozásában, ez azonban korlátozott,
hosszabb időszakot figyelembe véve pedig átlagérték körül
ingadozik.”
/Lewin,
Roger: „Evolutionary Theory Under Fire”. Science.
1980. november 21. 884. o./
Így
amit az élőlények örökölnek, az nem a folyamatos átalakulás,
hanem ellenkezőleg: 1. a stabilitás és 2. a korlátozott mértékű
változékonyság lehetősége.
Ezért a Molecules
to Living Cells c.
könyv kijelenti: „A sárgarépa vagy az egérmáj sejtjei
számtalan sok sejtosztódási ciklus után is következetesen
megőrzik szöveti és szervezeti azonosságukat.”
/Hanawalt,
Philip C.: „Simple Inorganic Molecules to Complex Free-Living
Cells”. Molecules
to Living Cells.
Scientific
American.
1980. 3. o./
A
Symbiosis
in Cell Evolution c.
könyv azt írja: „Minden
élő… hihetetlen azonossággal szaporodik.” /Margulis,
Lynn: Symbiosis
in Cell Evolution.
1981. 87. o./
A
Scientific
American megjegyzi:
„A különféle életformák rendkívül sokfélék, ámde egy
meghatározott leszármazási vonalon belül feltűnően
változatlanok: a disznók disznók, a tölgyfák tölgyfák maradnak
nemzedékről nemzedékre.”
/Kellenberger,
Edouard: „The Genetic Control of the Shape of a Virus”.
Scientific
American.
1966. december, 32. o./
„Rózsabokron
mindig rózsa nyílik, sohasem kamélia. A kecske gidát ellik,
sohasem bárányt.” Arra a következtetésre jutott, hogy
mutációk „nem adhatnak átfogó magyarázatot az evolúcióra —
miért vannak halak, hüllők, madarak és emlősök”.
/Bengelsdorf,
Irving S.: „Fishing for Evolution’s Answer”. Los
Angeles Times.
1967. november 2./
A
fajon belüli változékonyság nagy befolyást gyakorolt Darwin
eredeti evolúciós elképzelésére. A Galapagos-szigeten
pintyeken végzett megfigyeléseket. Ezek a madarak rokonságban
álltak a dél-amerikai kontinensen — valószínű leszármazási
helyükön — élő azonos törzzsel. Azonban szokatlan módon,
többek között a csőr formájában, különböztek azoktól.
Darwin ezt evolúciós folyamatként értékelte. A valóságban ez
azonban semmi más nem volt, mint a
genetikai adottság által lehetővé tett fajon belüli
változékonyság példája.
Sohasem változtak át és nem is fognak átalakulni más fajjá.
A
Genezis kijelentése teljesen összhangban áll a tudományos
tényekkel. Ha magokat vetünk el, csak a „fajuk szerint”
teremnek, így e törvényre támaszkodva nyugodtan ültethetünk
növényeket a kertbe. A macskának mindig csak macskakölykei
születnek. Az ember gyermekei mindig emberek lesznek. Bár lehetnek
különbségek színben, nagyságban, alakban, de mindig csak a faj
határain belül. Te, személyesen tapasztaltad-e valaha is ennek az
ellenkezőjét? Még soha, senki nem tapasztalta.
Véletlen
genetikai változások tömege sem idézheti elő az egyik életforma
másikba való átalakulását. A francia biológus, Jean Rostand,
mondta: „Nem, semmiképpen nem tudom elhitetni magammal, hogy az
öröklésnek ezek a ’baklövései’ képesek lettek volna
létrehozni az egész világot,
a maga pazar sokrétűségével, részletfínomságaival és meglepő
’alkalmazkodó képességével’; még akkor sem, ha a természetes
kiválasztás együttműködését és roppant nagy időt tételezünk
is fel.”
/Rostand,
Jean: The
Orion Book of Evolution.
1961. 79. o./
Az
a helyzet, amit John Moore professzor mondott: „Kínosan pontos
vizsgálatok és analízisek alapján minden
olyan dogmatikus állítást... amelyek szerint a génmutációk
adják az evolúciós folyamatok, egyebek között a természetes
kiválasztás nyersanyagát, mítosznak kell tekintenünk.”
/Moore, John N.: On
Chromosomes, Mutations, and Phylogeny.
1971. december 27. 5.o./
-
Az élet – hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján?
Mutációk
— az evolúció alapja? /8-
fejezet/ -
Jehova
tanúi könyvének felhasználásával. -
Az
evolúciós séma kinagyítása
A
darwini elmélet szerint az összes élőlény létezése mutációval
és természetes kiválasztódással magyarázható. Ez egy évmilliós
folyamat, ami megállás nélkül működik, a fajok szüntelen
átalakulásban vannak. Ez lenne a darwini evolúciós séma.
Ha
ez igaz, akkor a majdan kialakuló fajok a mai fajokból jönnek
létre, amiből következik, hogy a maiaknak valamilyen korábbiból
kellett létrejönniük. Mivel a mutáció lényege a hibás
másolás, a hibás másolásnak mindig meg kell előznie a
fajkialakulást.
Viszont
a hibás másolást is meg kell előznie valaminek, amiből a hibás
másolás létrejön. Ha az élőlények eredetének magyarázatára
csak ez a séma létezik, akkor ennek a sémának kellett létrehoznia
az eredeti sorrendet, amiben a hibás másolás indítja el és viszi
tovább a folyamatot.
Kérdés,
hogy tud létrehozni valamilyen hibás másolás egy olyan programot,
amiből létrejön? Pl. hogyan tudja a savanyosodás folyamata
létrehozni azt az ételt, amiben a savanyosodás létrejön? Amiben
utólag létrejön, az ebből a létrejövetelből nem származtatható
le. Egy ép, egészséges ujj bőre nem származtatható le egy
utólag kialakuló vérhólyagból, amit az ujjra mért kalapácsütés
okozott. Ha nem tudja létrehozni, akkor a mutáció sem tudja
létrehozni azt a programot, amiben a téves/hibás másolást
végbeviszi! A kezdeti, nem hibás program eredetéhez az abban
utólag végbemenő mutációnak semmi köze!
Viszont
az eredeti programnak tudnia kell önmagát reprodukálni,
alakítani, stb., ezen evolúciós tulajdonságok honnan vannak neki,
ha eredetileg nem volt meg neki, hiszen a kifejlődés mindig
utólagos történés.
Akkor
van, kell lennie egy független eredetű alapprogramnak, aminek
vannak evolúciós tulajdonságai, aminek benne kell lennie az
alapprogramban még az evolúciós tulajdonságok kifejlődése
előtt, és amit ez a programozás megenged, annyi történhet és
történik is!
Az
evolúcióhoz szükségszerűen hozzátartozik a szaporodás,
öröklődés és változatosság átörökítésére való képesség,
ezeknek hiányában nincs elmozdulás a kezdeti alapállapottól.
Ezek az
evolúciós tulajdonságok viszont nem keletkezhettek evolúciós
módon, hiszen
azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges
tulajdonságaik.
Ha ki kellett fejlődniük, korábban nem létezhettek.
„Az
evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy
szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes
változatosság.”
… „Az
alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem
keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem
voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.” /Szathmáry
Eörs –
1-2./.
Mutációval
nem tehet rá szert, mert a mutáció valaminek a nem pontos, hanem
pontatlan, hibás másolódása. Ha a mutáció nem működik ebben a
tekintetben, akkor nincs
meg az a mechanizmus, ami létrehozza azt alapprogramot, amivel az
evolúcióra képes élőlények rendelkeznek. Tehát nincs meg az
evolúciós mechanizmus.
Viszont
a túléléshez, sőt, egyenesen a fennmaradáshoz szükséges a
szaporodás, az önreprodukciós képesség, a környezet
változásaihoz történő alkalmazkodás képessége, és hogy azt
át is tudja örökíteni az utódjaira. Mindezekre hogyan tesz szert
egy élőlény, ha eredetileg nincs neki. A létezését enélkül
viszont elképzelni sem lehet!
Utólag
nem lehet megtanulni lélegezni, ha valaki kezdettől fogva nem tud.
Az
evolúciónak nincs evolúciós alapja
„Az
evolúció alapját a genetikai sokféleséget a mutáció teremti
meg,
mivel
a génmutációk hozzák létre azokat az allélváltozatokat,
amelyek a populációk genetikai változatosságát adják.” /Lásd
fent/ Kérdés:
a mutáció hogyan hozza létre előre
azt
evolúciós génalapot, amiben
a mutációt utólag
létrehozza? Ha
nem tudja létrehozni, akkor hibás az evolúció alapjait létrehozó
állítás a mutáció teremtő erejéről, ha pedig hibás, akkor a
darwinizmus csak egy áltudományos blöff, ami
már akkor megbukik, mielőtt elindulhatna! A mikroevolúció alapját
ugyanis, a genetikai sokféleséget a genetikai alapprogram
biztosítja, amit
a mutáció nem hozhat létre, hiszen pontosan abban az
alapprogramban keletkezik, nem pedig létrehozza
azt!
Ha
az alapprogramot összehasonlítjuk pl. egy szobával, ami be van
rendezve bútorokkal, akkor az abban végbemenő eredetitől eltérő
berendeződés/mutáció képessége csak a szoba berendezésének
viszonylagos mértékű átrendezésére terjed ki, új szobát, új
berendezési tárgyakkal nem tud létrehozni.
Ennélfogva
az evolúció nem teremtő erő, hanem átrendező erő, tehát
a szoba maga nem magyarázható a benne lévő berendezési tárgyak
átrendezésével.
A
darwini séma ott hibás, hogy sorrendátrendezéssel
magyaráz/indokol szobakialakulásokat, fajokat, fajok eredetét,
amiket utólagos mutációkból eredeztet, holott tudnia kellene
/mint ahogy tudja is, csak elhallgatja/, a jó sorrendben /DNS
génprogram/ keletkező utólagos hiba nem hozhatja létre a kezdeti
jó sorrendet, mivel pont az ellenkezőjét jelenti.
Egy
gödörből való kimászáshoz szükség van létramászó
képességre, helyes lábtartás, lépésismétlés, abban való
kitartás formájában, de ezek a tulajdonságok nem keletkezhetnek
azoknak a tulajdonságoknak a felhasználásával, amikre szert tesz.
Honnan van neki mégis, hogy ki tud mászni?
A
kezdettől fogva való légzés a kulcsa mindennek,
bármely élőlény nem fejleszthet ki magának életre jellemző
kritériumokat, mert a kifejlesztés életre jellemző kritériumok
nélkül nem lehetséges.
Szert tenni évmilliók alatt azokra a túlélést biztosító
tulajdonságokra, amelyekre évmilliók alatt is szükség van -
mivel hogy azon idő alatt is túl kell élni -, nem lehet.
Hogy
valakit a természet megvár, amíg szert tesz a túlélő
képességekre, ilyen csak az evolúcióban van, mégpedig magától
értetődően. Mivel hogy senki nem kérdezi meg,
amíg ki nem fejlesztette a túléléshez szükséges anatómiai
adottságait és az azokat hasznosító képességeit, addig hogyan
élt túl?
Túléltetik az evolucionisták, mert ez az érdekük, hogy
kiiktassák a DNS programozóját, Istent. Mivelhogy nélküle
akarnak élni. Így aztán bármiféle magyarázatra kaphatók,
különösen azokra, amiknek a valósághoz semmi közük!
„Hol
a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem
bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét?… Mert e
világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:
Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.”
(1Korinthus
1:20; 3:19)
Forrás:
1.https://24.hu/tudomany/2020/12/09/a-jovo-megmentoi-evolucio-szathmary-eors/
