motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. szeptember 21., vasárnap

jehova tanui - baltával is térítenek-


jehova tanui -baltával is térítenek-



Alulírott A. Lajos a következő feljelentést teszem:

Feljelentés

Fontos előzmények

Az egész családom évek óta Jehova Tanúja vallású, nagykorú gyermekem és feleségem is. Engem március végén közösítettek ki a vallásból „hitehagyásért”, azaz azért, mert már nem értek egyet a vallás tanításaival. Ez az én lelkiismeretem és meggyőződésem következménye volt. Teológiai részletekbe nem szeretnék belemenni, de a vallás eljárásmódjait röviden ismertetnem kell, hogy érthető legyen a történtek háttere.

Jehova Tanúi szervezeti felépítése és vezetése hierarchikus jellegű (lásd az 1. mellékletet). A teljes döntéshozás felülről jövő utasítások alapján történik. A helyi gyülekezeteket elöljárók, úgynevezett vének és kisegítőszolgák vezetik (más vallásokban a lelkész kifejezést használják). Ezt azért fontos megemlíteni, mert a fiam is egy ilyen vallási elöljáró tisztségben van a helyi Jehova Tanúja gyülekezetben.

Jehova Tanúi feltétel nélkül elfogadják és betartják az Őrtorony Társulat kiadványaiban megjelent tanácsokat, utasításokat. Aki nem így tesz, azt kiközösítik a vallásból. Ezek miatt az előírások miatt a feleségemmel megromlott a házastársi kapcsolatunk, mivel Jehova Tanúi még szexuális téren is korlátozzák a tagok életét. A lelkiismeretem miatt, mint már említettem, hitehagyásért kiközösítettek a vallásból és ezt az egész gyülekezet tagjai előtt bejelentették. Jehova Tanúinak az ilyen kiközösítettekről azt írják és tanítják a kiadványaik, hogy ezek “fertőző betegek”, “elmebetegek”, akikkel nem szabad beszédbe elegyedniük, sőt előírásaik szerint köszönni sem szabad ezeknek a volt tagoknak; és még családon belül sem ápolhatnak velük kapcsolatot (lásd a 2. mellékletet).

2013.04.14.-én, vasárnap 

Ebéd közben beszélgettem a feleségemmel, aki ok nélkül megrágalmazott, hogy megcsalom. Ez nagyon rosszul érintett, mivel becsületemben sértett meg, és valótlant állított. Akkor említettem neki, mivel ő Jehova Tanúja, hogy a „Szervezet” az, ami a házasságunkat megrontotta a helytelen tanácsaival. Ez őt erősen felzaklatta, de megjegyeztem, hogy nem ez az egy alkalom volt, amikor a Szervezet ilyet tett. Sajnos sok család ezért bomlott fel, sok tapasztalat olvasható az ezzel foglalkozó internetes fórumokon.

Erre Ő szólt Benjámin nevű fiamnak, hogy apád a szervezetet teszi felelősé a házassági gondok miatt. Erre Benjámin kiment az udvarra és fejszét fogott és bejött a konyhába, ahol én az asztalnál ültem. Ordítva rohant felém, és a fejszét ütésre készen a feje fölé emelve rám támadt. Én felálltam és elmentem az útjából. A feleségem próbálta fékezni azzal a felszólítással, hogy nem érek annyit, hogy agyonüssön.

Az eset után kihívtam a Monori rendőrséget, akik ki is jöttek. Mivel nem történt tettlegesség, elmondásuk szerint nem volt szükség intézkedésre. Az estet jeleztem a Monori Jehova Tanúi Egyház közösség vezetőjének is A. Róbertnek, mivel Benjámin a gyülekezet tagja, és ott felelős pozícióban van, mint a helyi gyülekezet egyik elöljárója. Továbbá egy másik Jehova Tanúja családban B. János személyt is értesítettem, hogy mindenki tudjon az esetről.

A feleségem kijelentette, hogy mivel ő jelen volt, nem fog a fia ellen vallani. Ha én a hatósághoz fordulok, akkor ő azt fogja mondani, hogy fojtogattam, ami  nem fedi a valóságot! Csak azért állít ilyet, hogy a fiát mentse. Benjámin indulatos és kiszámíthatatlan személy, okom van tartani a további fenyegetésétől. Mióta nem vagyok Jehova Tanúja, azóta fenyegetettségben élek a saját családomban.

Véleményem szerint a lelkiismeretem és eltérő vallásos meggyőződésem miatt tört az életemre a saját fiam, és mindezt azért tette, mert a Jehova Tanúi Egyház a tanításaival tudatosan gyűlöletet kelt azok iránt, akik elhagyják ezt a szervezetet. Ezt a mellékelt kiadványok is egyértelműen alátámasztják. Ez a jó hírnév megsértése, a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése és vallási diszkrimináció, amely gyűlöletkeltés egy embercsoport iránt az előbb részletezett bűntetthez vezethetett (lásd 3. melléklet).

Fentiek miatt kérem az ügy törvényes kivizsgálását. Kérem, állapítsák meg, hogy a vallás korábbi tagjairól alkotott álláspontjának volt-e köze ahhoz, hogy a saját fiam az életemre tört. Kérem állapítsák meg, hogy ki vagy mi a felelős a történtekért, valamint azt, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, tegyék meg a szükséges lépéseket. 

Előzetes egyeztetéseket követően a bizonyíthatóság hiánya miatt a feljelentést végül nem nyújtotta be a sértett.

A mai napon [2013.07.22.] világítótest sorstársunk arra ment haza a munkából, hogy a Jehova Tanúja felesége és fia elköltöztek és a házát más Jehova Tanúja szektatagok segítségével teljesen kipakolták. Csupán a ruháit és egy ágyat hagytak hátra!!! Világítótest barátunk ekkor kihívta a rendőrséget, jegyzőkönyvet vettek fel.

SEGÍTSÜNK!!!

SEGÍTSÜNK EGYÜTT!!!

Ha csupán pár vigasztaló, kedves szóval tudsz segíteni, hívd fel Lajost [világítótest]:
06-30-483-0926

Ha Monor környékén laksz és fel tudsz ajánlani néhány nem használt bútort, vagy bármi mást Lajosnak, kérünk segíts!
Ha tudod juttatsd el ezt a történetet minél több médiumhoz az interneten: hírújságokba, bulvár újságokba, tévéműsorokba, stb.! Bár fontos a segítség is, elsősorban azt szeretnénk, hogy ország-világ tudjon arról, miért is és mennyire veszélyes Jehova Tanúi szektája! Forrás:


Reagálás

Teológiai illetékesség fennállása

Szeretnék pár dologra reagálni, annál is inkább, mivel több évtizedes rálátásom van közvetlen közelről a témára. Fent említett alapjaiban vallási tárgyú vitás eset nem egyedi, hasonló volt már az I. században is, tehát kétezer éve. Június Annaeus Gallio Akhája római helytartója volt Pál korintusi tartózkodása idején (Kr. u. 51-ben), amikor a zsidók bevádolták őt, hogy „a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.” A helytartó azonban így válaszolt:

Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.” Vagyis nem fogadta el a Pál elleni vádaskodást, és mint ártatlant szabadon bocsátotta őt (Csel 18,12–17).

Itt fenti esetben úgy van tálalva a dolog, hogy gonosz cselekedet történt, ugyanakkor mégis a problémát olyan szervezeti tanításnak tulajdonítja az illető, amely szerinte mindenkire káros, ezért a figyelmet erre fel kívánja hívni minél szélesebb körben.

Gallió magát vallási ügyben illetékesnek nem tartotta, akkor miből gondolja a feljelentést tevő, hogy vallási kérdésben az illetékes hatóság majd igazságot tesz, ráadásul a javára, amikor az ugyanúgy nem illetékes az ilyen kérdések eldöntésében, másrészt meg mivel bizonyítható bűncselekmény /tettlegesség/ nem történt, akkor milyen jogorvoslatot szeretne?

Az írásból kiderül, minél szélesebb körben J. tanúi ellen hangolni, akiket csak lehet. Az egész írásnak ez a lényegi mondanivalója, minden részlete a történetnek ennek a központi célnak az alátámasztására szolgál. De hogy ez milyen mértékben legális, ez csak akkor derül ki, hogy ha hozzáértő alapossággal vizsgáljuk meg a dolgokat. És mivel tudvalévő, hogy az átlagember vallási felkészültsége igen alacsony színvonalon van, szinte borítékolható, hogy a lejáratási igyekezete sokaknál eléri a célját.

Az átlagember ugyanis képtelen tárgyilagos módon kezelni az ilyen és ehhez hasonló – bibliai alapokkal bíró – témát, nem véletlenül hátrált ki az ügyből Gallió is, mert nem érezte magát illetékesnek jogos és igazságos döntést hozni.

Az átlagember viszont hajlamos érzelmektől inspirált döntéseket hozni /nem csak az ilyesmiről, hanem komolyabb dolgokról is: pl. van-e Isten, vagy a Biblia valóban Istentől ihletett?/, nem véletlen, hogy az ilyen előítéletekre hajlamosságra építi érvelési módszerét a feljelentést tevő.

Éppen ezért nem csupán az állítólagos erőszakos eseményt említi meg – amire egyébként nincsen semmiféle bizonyítéka, hogy a valóságban is megtörtént – hanem a vallási hátterű körítést is előadja. Sőt, mivel azt ecseteli részletesen, maga a körítés a lényeg!

a következő feljelentést teszem:Fontos előzmények

Azért érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb médiában említett ténylegesen elkövetett bűncselekmény esetleges vallási indíttatású hátteréről sosem hallani. Itt egy állítólagos baltával történő támadásról van szó, amelynek lehet éppen erős felindultság is az okozója, bármiféle vallási háttér nélkül. Különösen, hogy a J. t. vezetői soha sehol nem buzdítanak arra, hogy bármiféle erőszakkal védjék meg a Társulatot, az őt ért kritikák, sértések ellen.

Teljesen légből kapott gondolat tehát az, hogy egy J. tanúja /sőt, egy gyülekezeti tisztségben lévő/ azért ragadjon baltát, hogy a szervezet elleni ellenvéleményt ilyen módon torolja meg. Ráadásul a saját apjára emelje fel azt.

Jézus azt tanította, hogy aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Vö. Máté 26:52 J. tanúi pontosan arról ismertek, hogy békeszerető emberek, erőszakot nem alkalmaznak másokkal szemben, ez az érzés szinte az összes tanút átjárja, ami az évek alatt csak megerősödik bennük. Ebből kifolyólag teljesen életszerűtlen azt feltételezni, hogy még csak nem is személyes önvédelemből, hanem elméleti/elvi ok miatt egy vezető beosztású személy baltát /!/ ragadjon, hogy azzal szerezzen érvényt álláspontjának. És nem csak úgy általánosságban, hanem a saját édesapjára, aki gyakorlatilag testi értelemben nem is támadta meg!

99,9% 0,1 százalékkal szemben az, hogy az állításnak semmiféle valóságalapja nincsen, hanem ez egy kitaláció a férfi részéről, hogy őt ilyen módon megtámadták. Nem véletlen, hogy a kijelentésen túl a bizonyításra semmi mást nem is tud felhozni. Pl. hogy a fia lecsapott a baltával, és /mivel őt nem találta el, helyette/ az asztalt összetörte, amely bizonyíték még a mai napon is megvan. De nincs meg! Megvan viszont a szöveg, amelynek nyilvánvaló célja, hogy az embereket a J. t. közössége ellen hangolja.

közösítettek ki a vallásból „hitehagyásért”, azaz azért, mert már nem értek egyet a vallás tanításaival. Ez az én lelkiismeretem és meggyőződésem következménye volt. Teológiai részletekbe nem szeretnék belemenni,”

Ami a vallási meggyőződést illeti, a J. tanúi vezetőinek, akik a szellemi táplálékot a Biblia alapján összeállítják /a világméretű közösségnek/, ugyanúgy megvan, mint bárki másnak, amihez ragaszkodhatnak. Továbbá elsőként a férfi közösítette ki a közösség vezetőit, hiszen ő kezdett bele egy másféle bibliai értelmezésbe, az első lépést ő tette meg a Társulattal szemben, és nem fordítva történt.

Hogy a lelkiismerete és a meggyőződése őt erre inspirálta, azzal nincs gond. De önmagában a lelkiismeret és a meggyőződés nem biztosíték arra, hogy valakinek igaza is van, sőt, bibliai alapon van igaza. Inspirálhatja valakit a lelkiismerete és a meggyőződése arra, hogy – egy extrém példát mondjak - azért kössön bele Jézusba, mert /szerinte/ nem volt hajlandó megenni egy háromhetes perecet. S ha nem, ez azt bizonyítja, hogy nem volt benne alázat, hanem gőg. Ha pedig gőgös volt, akkor Isten is az volt, akinek a jellemét hiba nélkül, tökéletes mértékben visszatükrözte. Egy gőgös Istennel pedig ki ápol viszonyt szívesen? /De olyan is van, aki azért köt bele Jézusba, mert Júdást nem tudta kiszűrni, stb./

Egy lelkiismereten alapuló meggyőződésnek akkor van jogosultsága /ebben az esetben/, ha az teljes mértékben a Biblián alapul, mivelhogy a Szentírás az, ami hitünk szerint Istentől ihletett és képes tökéletes felkészítést nyújtani Vö. 2Tim 3:16-17. Azonkívül az ítélet alapjául szolgáló irányadó mértéket is az adja meg, hogy senki azt illetően tévedésbe ne essék, mi tetszik Istennek és mi nem. Vö. Mikeás 6:8

Ha tehát az apa meggyőződése bibliailag megalapozott és teljesen korrekt, akkor jogosan hallgatott a lelkiismeretére, hogy elhagyta a tanúk közösségét. De ha egy „téves riasztáson” alapult, valami tévtanításon, akkor a saját lelkiismerete vezette félre. Éppen ezért lényeges lenne tisztázni, hogy milyen tanításokkal nem tudott egyetérteni.

Továbbá, ha már egyszer pontosan a tanítások miatt lett tanú, akkor ugyanazok a tanítások miért lettek hamisak a szemében, ha már egyszer igazaknak ítélte őket. Akkor valamelyik meggyőződése alapjaiban hibás volt, amely az ő saját kompetenciája, és nem másé. Vagy az elején volt tévesen ítélő, vagy most lett azzá, mert a Társulat az alaptanításait meg nem változtatta.

Hogy az illető teológiai részletekbe nem hajlandó belemenni, ez pontosan az ő labilis komolytalanságát /teológiai illetéktelenségét/ tükrözi. Mert pontosan a lényeget jelenthetné ki, amire nem vállalkozik. Ezek után azt mondhat amit akar, mert nem indokolja meg, hogy mi nem tetszik neki a „menyasszonyban”/Krisztus menyasszony-osztályában/.

Pontosan a zsidók hoztak föl mindenféle mondvacsinált indokot a szívük keménysége miatt a már nekik nem tetsző feleségük ellen, és Mózes emiatt engedett válólevelet adni Vö. Máté 19:7-8 , de ez nincs összhangban Isten eredeti akaratával. Hanem ha már valaki egy Társat választott, amellett tartson ki, amíg annak ellenkezőjére bibliai alapja nincsen.

Ugyanez vallási alapon: tartson ki abban a vallásban, amiről meggyőződött, hogy bibliai alapokon áll. És akkor változtasson, ha annak ellenkezője derül ki. Ha viszont az ellenkezője derül ki, akkor vagy a kezdeti meggyőződése volt téves, vagy közben megváltoztatták a tanítást.

Hogy sokan pl. eljönnek a r.k. vallásból, ez azért van, mert kezdetben nem bibliai meggyőződés alapján lettek egyháztagok, hanem mert pl. beleszülettek a vallásba, és csak utólag kezdték komolyan megismerni a Bibliát, amely őket az egyház elhagyására sarkallta. Vö. Jel 18:4

Továbbá, hogy némelyek eljönnek a J. tanúitól, ez azért van, mert feladják a várakozásukat az ítéletnapot illetően, és mivel terhessé válik a számukra a gyülekezetbe járás és a tanúskodás, visszamennek a világba, amelytől igazán soha nem is szakadtak el, és magukat ott jól érzik. Vö. 2Tim 4:10 Vagy pedig újra háromsághívővé lesznek, mivel maguk is hajlamosak a filozófiai kontárkodásra, és a Biblia egyszerű és pontos kijelentéseinek ellenállnak.

Ha az illető nem is indokolja meg, hogy miért állt odébb, az ellenkezőjét nem árt kihangsúlyozni, hogy teológiailag mi van rendben a J. tanúinál. Csak hogy félreértés ne essék.
Teológiai alaphelyzet tisztázása

A háromság

A legdöntőbb, hogy az imádatot egyedül az Atyának adják a Fiú által, és nem osztják három felé. Vö. Ján 14:6 A Jézus istensége még nem jelenti azt, hogy ő lenne a Biblia Legfelségesebb Istene, Akinek imádattal tartozunk. A „Legfelségesebb/Magasságos” Isten kritériumát a r.k. apologéták elfelejtették az évszázadok alatt a Biblia eredeti szövegei alapján kivizsgálni, és a zsinataikon ezt soha nem is pótolták. Sőt, az összes háromságvédő irodalomból hiányzik az erre vonatkozó tanulmány. Nyilván nem véletlenül. Én ennek személyesen utána néztem és a megfelelő konzekvenciát levonva az eredményét már régen közzétettem: itt és itt.

De ha valakinek ez sokáig tart és fáradtságos, akkor jusson eszébe, hogy Jézus szerint a mi Istenünk az Atya és nem Jézus. Vö. Ján 20:17 És nem csak a földönlétekor, hanem megdicsőülése után is! Vö. Jel 3:12 Márpedig ha Jézusnak Istene van /Aki a mi Istenünkkel azonos/, akkor a három teljesen egyenlő jellemzőkkel bíró isteni személy egy ugyanazon Istenkénti mivolta csupán a bibliától elrugaszkodott emberi fantázia terméke. /Nem véletlenül van érthetetlen misztériumnak beállítva./ Mert ez esetben egymásnak Istenei kellene hogy legyenek oda és vissza, de semmi ilyen szöveg a Bibliában nincsen.

Hanem a köztük lévő egylényegűséget teljesen önkényesen állapították meg, ugyanakkor az eredeti görög szöveg imádással/imádsággal kapcsolatos kijelentéseit /szóhasználatát/ nem vették figyelembe. Lásd itt és itt.

A Szentháromság egy történelmileg kialakult formáció, amit a bibliai anyag látott el információkkal.” Állítja Bob Utley a hermeneutika profeszora - /A Rómaiakhoz írt levél; BIBLE LESSONS INTERNATIONAL, MARSHALL, Texas, 1988./ Azzal már nem törődik, hogy a bibliai anyag információit egyrészt tudatosan szelektálták, másrészt szándékosan kiforgatták, hogy eljussanak egy történelmileg kialakult formációhoz, amely ugyanakkor bibliailag /az előzőekből kifolyólag/ nem hiteles. Jézus közbenjáró Isten és ember között Vö. 1Tim 2:5, nem maga az Isten, ennélfogva Jézus imádása bálványimádás, ezért az kizár az üdvösségből! Jehova tanúinál az imádat pontosan a helyén van, viszont a háromsághitet vallók mind kiesnek a számba jöhető felekezetek közül.

Továbbá mivel a szombat ünneplés az egész törvényhez van kötve, akik a 24 órás szombat ünneplést az üdvösség feltételnek teszik meg, azok is kiesnek, mert az egész törvényt csak akkor kell megtartani, ha valaki a Mózes egész törvényének bármely részét az üdvösség feltételeként újraérvényesíti. /Pl. jelen esetben a körülmetélkedést/, márpedig ilyen nincs J. tanúinál.

Jézus arra hivatkozott a János 7:23-ban, hogy amiként a zsidók a szombat napon történő körülmetéléssel nem rontják meg Mózes törvényét /a szombat ünnepet/, ő ugyanúgy nem rontja meg azzal, hogy szombaton gyógyít. Ha pedig valaki ma Mózes szombati ünnepre vonatkozó törvényét érvényesnek jelenti ki, akkor a /z egész/ mózesi törvényt is érvényessé tesz ezáltal, tehát mindet meg kell tartani. Vö. Gal 5:1-3 Nincs ugyanis két külön egész törvény, az egyik, amelyik tartalmazza a szombat ünnepet, és egy másik, amelyik nem. Így a hetednapot ünneplők is kiesnek, akik annak megtartását az üdvösség föltételévé teszik.

Az unitáriusok szerint nem csak Jézus az Istentől küldött megváltó, hanem mások is, ezért ők is kiesnek.

A történelmi kereszténység szerint Jézus csak egyedül volt megváltója az emberiségnek. Az unitárius felfogás különbözik ebben. Meggyőződésünk szerint Isten nem csak Jézusban, hanem minden nagy emberben küldött megváltót az emberiség szánára. Megváltó volt Lao Tzu, Confucius, Buddha is, Szent István király, Röntgen, Mozart is.” /HIRDETEK NÉKTEK NAGY ÖRÖMET -  Gellérd Imre utolsó beszéd/

A Krisztadelfiánok szerint személyes Ördög nem létezik, hanem Jézus saját magát kísértette meg, ez is egy totális tévelygés, mert hazugnak állítja be Istent és Jézust is, akik tanítják a személyes Ördög létezését, aki az ősellenség és a végső sorsa a pusztulás. Vö. Jel 20:10

A mormonok leminősítik a Bibliát és egy teljesen másikat írtak, ami ugyancsak démoni eredetű, hiszen Isten szelleme senkit nem lök hanyatt /az ítéletet kivéve/, Jézus pedig a pusztában nem jelenik meg. Viszont Joseph Smith azzal kezdte pályafutását, hogy egy erdei pusztaságon hanyatt esett, ahol szerinte, Krisztus jelent meg neki, holott éppen Krisztus mondta, hogy az ő ilyen helyeken történő megjelenését ne higgyük. Vö. Máté 24:26

Jézus Krisztus tökéletes élete Ádámmal egyenértékű volt, így a váltságáldozata elegendő az emberi faj megváltására, és nem volt szükség Isten személyes halálára /?/ ennek érdekében. [Hogy Istent csak egy másik Isten halálával lehet kiengesztelni, ez a görög filozófia része, nem a Bibliáé.] Isten különben is halhatatlan, ezt a Biblia több helyen is kihangsúlyozza Vö. 1Tim 1:17. Ezért a váltságtan is helyén van a tanúknál.

[Nem beszélve arról, hogy a háromsághit szerint Krisztus a valóságban nem volt Istennek az egyszülött isteni származású Fia, hanem öröktől fogva létező Isten, aki csupán a megváltás idejére vette fel a fiúi szerepet, ami viszont teljesen aláássa az Isten Fiában adott szeretetét, amellyel Ő közeledett az emberiséghez.(Vö. János 3:16)]

Továbbá létezik égi reménység Vö. 2Kor 5:1; Eféz 1:4; Zsid 3:1; 1Pét 1:4 akik uralkodnak Vö. Jel 20:4, és eljövendő lakott földi reménység Vö. Zsid 2:5, Csia-Vida ford., akiken uralkodnak, így ez a tanítás is rendben van.
A hanyatt esések és a csodatételek pedig a hamis próféták és Krisztusok jellemzői, amik nem jellemzőek J. tanúira, de sokkal inkább a karizmatikusokra. Vö. Máté 24:24 A hanyatt esés a Bibliában mindenhol az elbukást szimbolizálja. Vö 1Móz 49:17; 1 Sám 4:18; Zsolt 35:4; Jersir 1:13; Ézsa 28:13 A Hit Gyülekezet vezetője Németh Sándor is amikor a pódiumon felsorakozottakat energiaátadással megérintette a homlokukon, azok ennek eredményeként hanyatt vágódtak. Holott arcra kellett volna borulniuk. Vö 1Kor 14:25; Mát 26:39; 17:6; 1Kir 18:39; 3Móz 9:24 És minden karizmatikus gyülekezetben ez történik az egész világon. Így tehát azok is kiestek.


J. tanúin kívül nem marad más /az első századi mintára épülő/ világméretű gyülekezet, akik számításba jöhetnének /mint Isten neve számára létrejött nép Vö. Apcsel 15:17/, úgy hogy nem véletlenül nem támasztotta alá teológiailag az állítását a feljelentést tevő, mivel nem a bizonyítás volt a célja, hanem a lejáratás, ahhoz meg elegendő a sárdobálás is bármiféle bizonyíték nélkül.

Namármost, ha az illető azt nyilvánította ki, hogy fenti tanításokkal nem ért egyet, és még másokat is ezzel traktált, akkor a kiközösítése megalapozott volt, mert a megjövendölt hitehagyás propagandáját terjesztette, amely Sátán félrevezetésének célját szolgálja, és a gyülekezet egységének megbontását idézi elő. Ha viszont egyéb tanításokkal vagy eljárásokkal nem értett egyet, azok még nem adnak feltétlen bibliai alapot a távozásra.

Ugyanis ha itt jó az alap, de esetleg hiba van a körítésben, máshol az alapban van a hiba, még ha a körítés jónak is tűnik. Tehát bárki, aki elmegy a tanúk közül, jobb helyre aligha mehet. Ezért is akik elmennek a tanúktól, többnyire egyik felekezethez sem csatlakoznak /pl Frederick William Franz, a Vezető Testület egykori tagja, vagy Szakcsi Lakatos Béla, aki behódolt a háromságnak, és olyan közösségbe ment, ahol Krisztust tartják a Biblia Istenének, a személyes hitterjesztést pedig szervezett formában nem gyakorolják/.

Néhányan a lelkiismereti szabadságukra hivatkozva un. Bibliaköröket hoznak létre, ahol aztán mindenki azt hihet amit akar, egy közös vonás van bennük, hogy J. t. Vezető Testületét megvetik. Abban azonban nem lehetnek biztosak, hogy Isten is megveti őket, mint ahogy Kóré is jócskán melléfogott, amikor Mózessel egy szintre helyezte magát. Vö. 4Móz 16. rész

Úgy is el lehet menni a J. tanúi közösségéből, hogy az ember nem kezd rögtön nyilvános önigazolásba és vádaskodásba /nem ír leleplező szándékú könyvet/, hanem szép csöndesen visszavonul és az igazságosan ítélőre bízza magát. Bekalkulálva azt, hogy esetleg a hitének a feladása nem tetszik Istennek, Aki nem gyönyörködik a meghátrálókban. Vö. Zsid 10:38

Jehova Tanúi szervezeti felépítése és vezetése hierarchikus jellegű

Ez az állítás félrevezető, ugyanis pontosan a r. katolikus egyház hozott létre olyan hierarchikus szervezeti építményt, amelynek az élén egyszemélyes vezető, a mindenkori pápa áll. J. tanúinak nincsen egyszemélyes vezetőjük, se helyi szinten, se világméretekben, hanem Testület van, amely több tagból áll. Kifejezetten a szektákra jellemző, hogy emberi vezetőjük van, mint pl. a katolicizmus, vagy a Hit Gyülekezete, amelynek élén Németh Sándor áll.

A helyi gyülekezeteket elöljárók, úgynevezett vének és kisegítőszolgák vezetik.

Ez teljesen biblikus rendszert tükröz, ez volt az I. században is.

A lelkiismeretem miatt, mint már említettem, hitehagyásért kiközösítettek.

Mint már volt róla szó, a lelkiismeret önmagában nem tökéletes irányadó mérték. Hanem a kiközösítés azért lehet indokolt, ha valaki a saját nézeteinek a terjesztése által a gyülekezeti rend és egység megbontását célozza, ill. a ténykedése azt eredményezi.

az ilyen kiközösítettekről azt írják és tanítják a kiadványaik, hogy ezek “fertőző betegek”, “elmebetegek”, akikkel nem szabad beszédbe elegyedniük, sőt előírásaik szerint köszönni sem szabad ezeknek a volt tagoknak; és még családon belül sem ápolhatnak velük kapcsolatot.”

Ennek a témának a megértéséhez tisztában kell lenni az igaz imádat súlyával, és az azt elferdíteni igyekvők aknamunkájának a veszélyével. Hogy volt gyülekezeti rend és tanításbeli tisztaság az I. században is, és a Bibliából világosan kitűnik. És akkor is voltak olyan személyek, akik ennek megrontásán fáradoztak. Vö. Máté 7:15; Apcsel 15:1,5; 20:29-30; 2Pét 2:1-3 Ezek egyértelműen nem jelentenek jó társaságot:

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15:33) Jézus az efézusi gyülekezetet megdícsérte ily módon: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted,”(Jel 2:2) Ezek után hogyan várhatja el bárki is, hogy elszenvedjék azt, ha ellenpropagandát folytat a gyülekezetben? Maga a Biblia mondja:

Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.” (2Tim 3:8)

A megromlott elméjű ember az elme-beteg, és ha a romlott elméjének káros szellemi termékét még terjeszti is, akkor gonosz az illető, és nincs helye a gyülekezetben! És ha ezzel nincs tisztában, ez különösen bizonyítja az elmebetegségét. Az ilyenekkel kapcsolatban mondja az írás, hogy ha valaki más tanít, és nem a Krisztus tanításával összhangban, azt ne is köszöntsük, más szóval örömmel ne üdvözöljük, Vö. 2Ján 1:9-11 Pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint Pál is tett: „Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének;” (1Kor 16:17)

Ugyanilyen hitehagyott eszméknek és terjesztőiknek köszönhető, hogy a kereszténység atomizálódott, elsősorban a r. katolikus egyházat létrehozó elődöknek, akik a Krisztus isteni lényét az Atyával egy szintre helyezték és Istenként imádatták. Hogy ezt megtehessék, kitalálták, hogy a halhatatlan/láthatatlan Isten a saját kijelentésével ellentétben, ti. hogy Ő örökké él (5Móz 32:40), emberré lett, és emberként meg is halt.

De hogy a halálát emészthetővé tegyék a kételkedők számára, kitalálták, hogy csak emberként halt meg, de Istenként nem. Krisztusnak csak emberként Istene az Atya, de Istenként nem. És hogy az Atya nagyobb, ez csak azért van, mert emberré lett a Fiú, egyébként nem. A filozófia nyúlik mint a gumi és úgy tekerik a szöveget, ahogy az elméletük megkívánja. Kiforgatnak mindent, hogy a Krisztust ugyanannak az Istennek állítsák be, Akinek ő a közbenjárója, vagyis saját magának.

A kereszténység nem más, mint egy filozófiai mocsár, amely elnyel minden hanyag, lusta és mézes-mázos lelkületű hívőt, akiknek a vallásosság csak egy külső máz az egyéniségükön, de komoly bibliakutatást nem folytatnak, mondván az nem rájuk tartozik. De ha folytatnak is némelyek, akkor megerőszakolják a szöveget, pl. olyasmiket találnak ki, hogy »ceremoniális törvény«, hogy Mózes törvényét szétdarabolhassák, és azt hozzák ki a szövegből, ahová ki akarnak lyukadni.

Természetesen a bibliai szöveg »ceremoniális törvény« kifejezést sehol nem tartalmaz, meg olyat sem, hogy egy Isten három személyben létezik. Továbbá, hogy majd Isten a zsidókat egy 'gombnyomásra' megtéríti, hogy Krisztust elfogadják megváltójuknak. De akkor ezt mindenki mással is megtehetné. Meg még egyéb hamisságok és turpisságok.

Jehova tanúi már kijavítottak maguknál jó néhány téves értelmezést, és még ezután is ki fognak javítani, ami helyes készségüket bizonyítja (vö. Róma 12:2), de sok más egyház nem hajlandó megmozdulni, körömszakadtáig ragaszkodnak a hamis tantételeikhez.

Jehova tanúit vádolják, hogy nem keresztények, mert a háromság filozófiát nem fogadják el, ami a keresztény hitnek az alapja. Érdekes, amíg az apostolok éltek, addig nem volt a keresztény hitnek az alapja, hanem csak később tették meg azzá. Ugyanígy pl. a karácsony sem volt Krisztus születésének ünnepe az apostolok életideje alatt, később tették meg azzá. Meg a Mária sem volt a világ királynője, később tették meg azzá. És a gyülekezet sem volt a világi vagyon központi gyűjtőhelye, később tették meg azzá, Vatikánná, amelyben a mammon az isten, meg a földi szentatya.

De hogy ez milyen szentségtelen, az még nem jutott el az elméjükig, amelyet ők maguk erőszakoltak meg, hogy saját szentségtelenségüktől ne írtózzanak és ne undorodjanak meg. Így lettek minden tisztátalan madár tömlöcévé Vö. Jel 18:2, olyan emberek gyűjtőhelyévé, akiknek a Krisztus követés nem szívügye, hanem egyházi szolgáltatások pénzért való kiszolgálása: temetés-esküvő-keresztelés, misemondatás, s a papságot ajnározó nép fizet, mint a kefekötő – ahogy mondani szokták.

Amelyik egyház bukszanyitogatásra rendezkedett be, az le is aratja majd amit vetett, mert Isten jó szellemet ahhoz nem ad, sem tiszta lelkiismeretet!

Kapcsolat a kiközösítettekkel

Ami pedig a családon belüli kapcsolatot illeti, Az Őrtorony 1982. április 1-ji száma a 25. oldalon a következőket szögezi le a kiközösített, illetve az elkülönült személlyel kapcsolatban:

teljesen megszűnt . . . minden korábbi szellemi kötelék. Ugyanez vonatkozik a rokonaira is, beleértve a közvetlen családtagokat . . . Ez változásokat jelent az otthonban fennálló szellemi közösség tekintetében. Ha például a férjet közösítették ki, a felesége és a gyermekei nem érzik jól magukat, ha családi bibliatanulmányozást vezet vagy a Bibliából felolvas és imádkozik. Ha imát akar mondani, mondjuk étkezésnél, joga van hozzá a saját otthonában. Az övéi azonban csendben elmondják az Istenhez intézett saját imájukat (Péld 28:9; Zsolt 119:145, 146). Mi történik viszont akkor, ha egy kiközösített személy a családból jelen akar lenni, amikor a család együtt olvassa a Bibliát vagy bibliatanulmányozást végez? A többiek megengedhetik, hogy jelen legyen és hallgasson, ha nem próbálja meg oktatni őket vagy megosztani velük vallásos elképzeléseit.”

Vagyis a családi kötelék megmarad, a férj és feleség kapcsolat megmarad, csupán az a kapcsolat szakad meg, amely őket az imádatban összekötötte. Pl. ha közösen imádkozna a feleség a hitehagyott férjével, azzal csak azt mutatná ki, hogy egyetért a vallásos hitnézeteivel, azért ápol közösséget vele ezen a téren.

Éva és Ádám is egymást rántották a bűnbe, egyiket megcsalta az ördög, a másik szellemi kapcsolatot ápolt vele azon túl is, hogy a félrevezetése megtörtént. Amiből Éva evett, abból adott Ádámnak is, és az is evett belőle.

Ha a férj szellemi gondolkozása eltorzul, és ezzel a szellemileg torz filozófiával megkínálja a feleségét, az is eszik belőle, vagyis megrontja. Ezért jogos, hogy nincs többé közös szellemi asztal, mert a szellemi méreg átszivárgásától csak így óvhatja meg magát a vétlen fél.

Amikor Péter megkínálta Jézust a szellemi méreggel, rögtön mondta neki Jézus, hogy távozzál tőlem Sátán, mert tudta, hogy ebben a gondolatban: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.Vö. Máté 16:22-23, az ördög szelleme tekerődzik ájtatos körítésben.

Úgyhogy a férj ne csodálkozzon azon, ha a felesége így viszonyul hozzá, ha meg csodálkozik és panaszkodik, akkor nincs tisztában a saját cselekedetének a súlyával és korábban sem volt, amikor hagyta a saját gondolatait elferdülni.

Ebéd közben beszélgettem a feleségemmel, aki ok nélkül megrágalmazott, hogy megcsalom.”

Erre /hogy a felesége megrágalmazta/ semmilyen bizonyítéka nincsen, de ha tényleg megtörtént és valótlan az állítás, miért nem bízta az illető Istenre, hogy Ő majd igazságot tegyen? Ugyanis a feleség, ha rágalmaz, az a gonoszsággal egyszintű bűn elkövetését jelenti, ami a bukását okozhatja! (Vö. 2Kor 12:20 1Pét 2:1)

Akkor említettem neki, mivel ő Jehova Tanúja, hogy a „Szervezet” az, ami a házasságunkat megrontotta a helytelen tanácsaival.

Teljesen abszurd amit mond, de nem is ecseteli, hogy mit ért helytelen tanácsokon. Hogy ne ápoljanak vele szellemi kapcsolatot – ha ezt érti helytelen tanácsnak, akkor amit állít, az teljesen szubjektív alapokon áll, és nem bibliai alapokon.

Azt ki kellene fejtenie, hogy mit ért rossz tanácson, amúgy meg a Szervezet azt tanácsolja a feleségnek, hogy rendelje alá magát a férjének, aki neki a feje, de egyben a szeretetének és a megbecsülésének is az elsőrendű tárgya. Vö. Eféz 5:33 Aki boldogságot hozott az életébe és felvirágoztatta szürke hétköznapjait. Ha nem így történt és nem ezért házasodott meg, akkor becsapta az asszonyt, és ha az asszony sem azért ment hozzá, hogy ezt megadja neki, akkor egymást kölcsönösen becsapták.

Ez őt erősen felzaklatta, de megjegyeztem, hogy nem ez az egy alkalom volt, amikor a Szervezet ilyet tett. Sajnos sok család ezért bomlott fel, sok tapasztalat olvasható az ezzel foglalkozó internetes fórumokon.

Az internetes fórumokra való hivatkozás nem helyettesíti a Szentírásra való hivatkozást, de az arra való hivatkozás sem garancia arra, hogy helyesen hivatkoznak rá. Különösen az internetes fórumokon találhatók olyan vélemények, amelyek mögött erős szubjektív indulatosság lapul, amelyek nem tárgyilagosak, és nagymérvű bibliai tájékozatlanságot tükröznek.

Erre Ő szólt Benjámin nevű fiamnak, hogy apád a szervezetet teszi felelősé a házassági gondok miatt. Erre Benjámin kiment az udvarra és fejszét fogott és bejött a konyhába, ahol én az asztalnál ültem. Ordítva rohant felém, és a fejszét ütésre készen a feje fölé emelve rám támadt. Én felálltam és elmentem az útjából.

Ebben a szituációban a Szervezet a legvétlenebb, mert pontosan a házassági gondok megoldására adnak tanácsot, nem pedig annak előidézésére. Különösen a fejszével való térítésre való felbujtás nem profilja a Szervezetnek. De ha valaki ilyesmire vetemedne, az csak az illető teljesen antikrisztusi felindultságára, jellemére mutatna rá. Viszont ez az állítás – hogy így történt volna -, annyi abszurd, hogy hihetetlen. Nem véletlenül bizonyíték sincsen rá.

kihívtam a Monori rendőrséget, akik ki is jöttek. Mivel nem történt tettlegesség, elmondásuk szerint nem volt szükség intézkedésre.”

Ha nem történt tettlegesség, akkor ez a hozzáadott körítés valódiságát is megkérdőjelezi, hiszen az egésznek a tettlegesség lenne a lényege. Így a körítés vált a lényegessé, amelynek középpontja a Szervezet lejáratása minél nagyobb nyilvánosság előtt.

Benjámin indulatos és kiszámíthatatlan személy, okom van tartani a további fenyegetésétől. Mióta nem vagyok Jehova Tanúja, azóta fenyegetettségben élek a saját családomban.”

Ha ez az állítás igaz, akkor a családtagjai legalább annyira rászolgáltak a kiközösítésre, mint ők. Ugyanis ilyen módon senki nem léphet fel a kiközösítettekkel szemben, de ez annyira abszurd állítás, hogy nem is hihető. Sokkal inkább hihető a Szervezet lejáratására irányuló törekvés, annál is inkább, mivel a férj keresi a nyilvánosságot, nem pedig kerüli. Egy józan gondolkodású ember nem teregeti a családi gondjait a nyilvánosság elé, kivéve ha azzal elleplezett szándékai vannak.

Véleményem szerint a lelkiismeretem és eltérő vallásos meggyőződésem miatt tört az életemre a saját fiam, és mindezt azért tette, mert a Jehova Tanúi Egyház a tanításaival tudatosan gyűlöletet kelt azok iránt, akik elhagyják ezt a szervezetet. Ezt a mellékelt kiadványok is egyértelműen alátámasztják.

Tudatos gyűlöletkeltésről szó sincs, és ha az illető férj nem ismeri a Biblia idevonatkozó kijelentéseit, akkor nincs tisztában a saját /negatív/ cselekedeteinek a súlyával. Másrészt arra sem tért ki sehol, hogy az ő álláspontja vagy cselekedetei mennyiben igazolhatók a Biblia alapján. Mert az egész történetben ez a legfontosabb pont. Ki áll a Biblia talaján és ki nem, ki tért el attól. [Ami pedig a mellékelt kiadványokat illeti, egyetlen egy sincsen mellékelve.]

kérem az ügy törvényes kivizsgálását. Kérem, állapítsák meg, hogy a vallás korábbi tagjairól alkotott álláspontjának volt-e köze ahhoz, hogy a saját fiam az életemre tört. Kérem állapítsák meg, hogy ki vagy mi a felelős a történtekért, valamint azt, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, tegyék meg a szükséges lépéseket.”

Hogy ki kinek tört az életére, ez teljesen levegőben lógó tényállás. Az viszont konkrétumnak jelenthető ki, hogy szellemi értelemben a férfi a családja életére tört, mégpedig azzal, hogy kiközösítésre méltó szellemi cselekedeteket hajtott végre, amivel a családja szellemi egészségét veszélyeztette. De nem csak a családjáét, hanem a gyülekezetét is. A gyülekezet pedig ez ellen a kiközösítéssel védekezett, mint ahogy egy rákkeltő anyagot is el kel távolítani az egészséges szervezetből, hogy a kór ne terjedjen tovább. Így annak kivizsgálása is indokolt, hogy éppenséggel nem-e a férj felelős a történtekért, stb.

Amikor vallási alapon elítélik J. tanúit, éppenséggel azt is meg kellene vizsgálni, hogy nem-e a r. katolikus egyház a felelős a történtekért, hogy a kereszténység ekkora szakadásba jutott, mint ahogy Luther is megállapította azokat a tételeket, amelyekkel a r.k. egyházat felelőssé tette.

Továbbá, hogy az általa megállapított nézetek alapján ítélik el a tanúkat, vagyis egyházi nézőpontok szerint és nem a Biblia alapján. Mert az a tétel, hogy J. tanúi azért nem keresztények, mert nem fogadják el a háromságot, ez semmiképpen nem bibliai alapon álló kritika, hanem egyházi hátterű, és Isten előtt annyit is ér. Vagyis semmit!

Előzetes egyeztetéseket követően a bizonyíthatóság hiánya miatt a feljelentést végül nem nyújtotta be a sértett.”

Akkor minek verte fel a port ennyire, ha nem azért, hogy lejárassa a tanúk Szervezetét?!

a Jehova Tanúja felesége és fia elköltöztek és a házát más Jehova Tanúja szektatagok segítségével teljesen kipakolták.”

Bibliai alapon elkülönülésre van lehetősége a feleségnek, de hogy az ingóságokból mi illeti meg őt és mi nem, ez már valóban lehet egy esetleges bírósági eljárásnak a tárgya, ahol pártatlanul ítélnek. De hogy egy egyházi kiközösítésnek van-e bibliai alapja, annak megállapítására világi hatóság nem illetékes, mert a bibliai alapelvek, tanítások és törvények eltérnek a világi emberi rendelkezésektől. A Gyülekezetben pedig az isteni törvényeknek kell érvényt szerezni, nem pedig ez utóbbiaknak.

Ha csupán pár vigasztaló, kedves szóval tudsz segíteni”.

A vigasztaló, kedves szavak Isten Igéjéből származnak, Isten vigasztalja meg vele azokat, akik ragaszkodnak az Ő irányadó mértékeihez:

Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.

Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?

A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” (1Kor 5:11-13)

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” (Máté 18:15-17)

Vagyis ha a gyülekezet felelős vezetői úgy döntenek, hogy az illető kiközösítésre méltó viselkedésben vétkes, abból nem tér meg, akkor Isten adta joga van a kiközösítést végrehajtani, a gyülekezetet megtisztítani. Ha pedig a kiközösítettet a gyülekezeti tagok úgy kezelik, mint egy vámszedőt, akkor az vessen magára!

Ha tudod juttatsd el ezt a történetet minél több médiumhoz az interneten: hírújságokba, bulvár újságokba, tévéműsorokba, stb.! Bár fontos a segítség is, elsősorban azt szeretnénk, hogy ország-világ tudjon arról, miért is és mennyire veszélyes Jehova Tanúi szektája!”

Ha a Jehova Tanúi szektájának a veszélyességét ilyen és ehhez hasonló történetek alapján kívánják egyesek tudatni országgal-világgal, akkor ezzel csak azt érik el, hogy teljesen szubjektív alapon ítéltetik el őket, amelynek célja elsősorban nem a tárgyilagos tények feltárása, hanem önös érdekből történő önigazolás. Azután ha Isten maga is ugyanezt a tényezőt állapítja meg, akkor az illető nem csupán a gyülekezeti tagságát veszíti el, hanem neve az élet könyvéből is kitöröltetik, ha egyáltalán oda a neve valaha is be volt írva.

Isten pedig igazságos bíró, nem úgy mint az érzelmileg befolyásolt és sajátságos tényezőkkel manipulált közvélemény, amely amúgy sincs abban a helyzetben, hogy bibliailag megalapozott, korrekt döntést tudjon hozni. Mivel az illetőnek a célja nem is ez volt, így a szándékai immár világosságot nyertek mindenki előtt. Főként Isten előtt, Akivel kapcsolatban ezt olvashatjuk:

Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.” (Zsidók 4:12-13)

2014. szeptember 6., szombat

Világi vagy keresztény

Világi vagy keresztény – melyiket válasszam?


Kezdjük azzal, ahová a nehézségi erő húzza az embert, vagyis a világ felé. Minden ember világinak születik, ami azt jelenti, hogy senki sem születik istenhittel a tarsolyában. Ahogy kezdünk fölcseperedni és elkezdünk komolyabban gondolkodni a minket körülvevő dolgokon, a világegyetem, a bolygók, a csillagok, a földi környezeti viszonyok, a növény és állatvilág, a szüleink, osztálytársaink és a minket körülvevő emberek létezésének okán, mindenki kilyukad valahová, hogy mindezeknek egyáltalán mi is az eredete, honnét van mindez, és főként – miért van létezés egyáltalán?

Akik mindezek felett átsiklanak és nem érdekli őket az eredet, azok is kilyukadtak valahová, mégpedig ide, a közömbösség sivár pusztaságába. Az ilyen gondolkodású személyek egyértelműen világiaknak számítanak, hiszen messze állnak a keresztény ismerettől és a keresztény életviteltől.

Hogy honnan van az élet és hogy létezik-e Isten egyáltalán, nem érdekli őket, de ez az érdektelenségük értéktelenségük fokmérője is egyben, hiszen a társadalom szekerét semmivel előbbre nem viszik, hanem csak azzal törődnek, hogy az élet adta svédasztalról maguknak a legtöbbet elvegyék és slussz, az érdeklődési körül itt be is zárult.

Azután vannak akiket a világban minden szinten szajkózott világi propaganda tudatos világivá tesz, vagyis istenellenessé, mert már az óvodától kezdve az általános iskolán át az egyetemekig bezárólag és minden egyéb szakmai és speciális tanfolyamon azzal tömik tele a fejüket, hogy minden létező dolog végső soron nem rajta kívülálló ok miatt keletkezett, hanem önmagának köszönhetően. Vagyis mivel a létezés anyagi szinten vizsgálható elsősorban, a létezés oka magában az anyagban keresendő. Az élet maga az anyag egyik tulajdonsága, és minden fajta életmegnyilvánulás megmagyarázható az anyag tulajdonságainak sokszínűségével.

Az ilyen felfogás tudatosan tagadja, hogy az anyagon kívül bármi más létezhet, ami nem anyagi szintű létezés, tképpen szellemi, más szóval természetfeletti. Az anyagelvű gondolkodás már annyira beleásta magát ebbe a közfelfogásba, hogy teljesen magától értetődőnek veszi az élet spontán keletkezését az univerzumban ott, ahol erre a feltételek – csak úgy maguktól és véletlenül – adottak, továbbá azt is, hogy az összes létező állat a földön a külső körülmények hatására saját magának fejlesztette ki mindazokat a testrészeket és tulajdonságokat, amik reá jellemzőek.

Az ez irányú propaganda olyannyira sikeres, hogy a kor átlagembere ezeket az állításokat teljesen magáévá tette, az agyába befogadta, és a mindennapi gondolkodásába mélyen átültette. Ezen felfogás szerint az univerzum magától keletkezett, az élet hasonlóképpen, a valahonnan származó anyag önmagát felfejlesztette növényekké, állatokká és öntudatos emberré, olyanná, aki teljes szellemi egzisztenciájával képes azt a gondolatot megfogalmazni, hogy végső soron minden létező dolog oka önmagában keresendő, ill. arra visszavezethető.

Ebbe a szellemi kátyúba tehát nem önmagát tereli bele a legtöbb ember, hanem a világ ilyen irányvonalat képviselő szócsövei által terelődnek be, akik olyan kedvező helyzetben vannak, hogy a szavukat ilyen széles körben hallatni tudják. Pontosan megfogalmazva, az ateista tudomány szócsövei által, akik uralják az oktatást az egész világon.

A világi gondolkodás alfája és ómegája

Miről szól a világi felfogás alfája és ómegája, a kezdet és a vég? Az anyagi világegyetem az anyag önkényes tulajdonságainak köszönheti a létezését /tehát saját magának/, és hogy ilyen és ennyiféle formában nyilvánul meg, azt az őt körülvevő környezeti viszonyok száz és ezerféle megnyilvánulásának. Végső soron a létezés úgy röpköd és hullámzik a nemlétezés fölött, mint szappanbuborék a szélben, vagy mint nádszál a fodrozódó vízen.

A darwinista világmagyarázat minden élőlény eredetét és specializált létezését képes /hitelesnek tűnően/ megmagyarázni, melynek tétje nem is az, hogy az igazságot a maga valóságában éppen eltalálja/megragadja, hanem hogy bármiféle természetfeletti Teremtő létezését az emberi fejekből kiirtsa. Az egész darwinista elméleti ingujj felgyűrés erre megy ki, és tény, hogy ebben valóban igen sikeres is.

Mivel Isten /egy természetfeletti szuper intelligens Alkotó/ szükségszerűen nem létezik, az emberiség fejlődése az éppen adódó körülmények függvénye, és benne az egyes emberé is. Az ember mivel megszületett, természetes módon meg is kell hogy haljon. Az életből annyit tud elvenni, amennyire predesztinálja magát. Ha jó körülmények közé születik és magas képzésben részesül, vagy önmaga tehetsége vagy netán szorgalma által eléri ugyanezt, szert tehet egy komolyabb karrierre az élet valamely területén, és ehhez mérten juthat anyagi javakhoz és általa bővebb lehetőségekhez az élet anyagi szempont szerinti minőségibb élvezeteinek kiaknázásához.

Itt, az anyagi gazdagság és a szegénység határvonala élesen elkülöníthető egymástól, és nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a világban sokkal több a szegény, mint a gazdag, és ez a múltban is mindig így volt és ugyanez a kilátás áll a jövőre nézve is.

Mindazonáltal akár szegény, akár gazdag, egyelőre a halál ellen nincs orvossága /a telomeráz enzimekkel kapcsolatos kutatások is gyerekcipőben járnak/, sőt, nagyon sok betegség ellen nincs orvosság, és az ember betegségek miatti testi szenvedése mindennapos a világban.

Nem beszélve továbbá a civil és nem civil bűnözésről, a fegyveres konfliktusokról, a családi tragédiákról, a környezetszennyezésről és még más ezernyi problémáról, ami az emberiséget sújtja, és ami a világ arculatát meghatározza. Nem véletlen, hogy a keleti vallásfilozófiák egy lelki idealizált szférába, az un. Nirvánába /vagy Paradicsomba/ invitálják az embereket, ami mint általános és kedvező életcél lenne minden ember számára, aki ebbe a földi, szenvedésekkel teli körülményekbe kényszerült a születése és anyagi létezése által.

A világi ember lehetőségei tehát igencsak beárnyékolódnak magának a világnak a negatív jellemzői miatt, és olyan szinten korlátoltak, mint amilyen korlátolt az ember maga. Röviden: Isten nincs, csak ez az egy életed van, amit itt és most élsz, annyit élvezhetsz belőle, amennyit magadnak megszerzel ügyesség, tudás, szorgalom, szerencse, vagy ügyeskedés, netán mindent elsöprő erőszak által. Az élet viszonylag rövid, ami utánad marad, az néhány alkotás, írás, találmány, piramis meg ilyesmi, sok esetben az is személytelen.

Pl. Pitagorasznak, Lukusz Mukusznak vagy Papp Lacinak teljesen mindegy, hogy halála után ki milyen szinten emlékszik rá, és mit neveztek el róla, ha életében nem kapta meg az őt megillető elismerést. Az egyén eltűnik a süllyesztőben, mégpedig örökre. A létezését annak köszönhette, hogy az anyag feldobott egy marék homokot a szélbe, és amíg szállt a homok a szélben, addig élt, azután visszahullott a tehetetlenségi állapotba, a nem létezésbe.

Összegezve, a világi embernek elég kurtára szabott lehetőségei vannak, különösen ha azt nézzük, hogy bármivel rendelkezik is, mindent el fog veszíteni. Ha olyan szerencsés, hogy megtalálja a Társát, akivel kiegyensúlyozott évtizedeket élhet, és még az unokáit is láthatja, azokban gyönyörködhet. A végén megöregszik és elveszti a Társát. [Nem beszélve arról, hogy vannak akik soha nem találják meg a Társukat az életben, pedig szívük szerint társas kapcsolatban élnének, de a sors fintora szerint ez nem jön össze nekik.]

Viszont a világban élő és tudatosan a világhoz tartozó ember számára mégiscsak van egy vigasz, amely őt »úgymond« szabaddá teszi, mégpedig az a tudat, hogy mivel Isten nincs, nem is fogja őt /a nem létező Isten/ ítélet alá vonni a cselekedeteiért, ebből kifolyólag úgy élhet, ahogy neki tetszik, ill. amit a világi társadalom nagy vonalakban meghatároz. De ha meg is határoz, ha az érdekei azt kívánják, azt is fölrúgja. Korrupció, megvesztegetés, üzletelés a társadalmat megnyomorító eszközökkel, élvezeti cikkekkel, filozófiákkal, bármivel, amiből nyers haszonszerzés származik, akár mások megnyomorításán keresztül is.

A világban ez egy fontos szempont, és hogy a világ tagadja a természetfelettit, mert a természetfelettihez a számonkérés tudata társul, az pedig elviselhetetlen a mai kor embere számára. Darwin eszméjéért azért olyan hálás az utókor, mert általa, úgymond »intellektuális módon« tudja az ember megtagadni az Istent, hite szerint elegáns módon, a tudományra hivatkozva, és nem úgy, hogy az erkölcsén bármiféle szennyfoltot hagyjon az istentagadás.

Az evolucionizmusnak éppen ezért a legnagyobb vívmánya, a tudományra való hivatkozás általi istentagadás, amivel csak annyi a probléma, mint pl. az anyagi szegénységre való hivatkozás miatti szemetelés. Hivatkozni lehet rá, de ahogy nincs összefüggés az egyik között, a másik között sincsen.

Ez utóbbi mindenki számára nyilvánvaló, de az előbbi nem, és azért nem, mert az anyag tudományos vizsgálhatósága és Isten tudományos vizsgálhatatlansága nincs egy kategóriában. Az anyag csak olyan szinten vizsgálható, amilyen szinten a tudomány az anyagba tud hatolni, de az a helyzet, hogy az anyagnak van a tudományos behatolás mértékén túli területe is, amiről a tudomány semmit nem tud.

Benyúl a/z ateista/ tudós az anyagba könyékig, vállig, aztán egészen derékig, és azt mondja, hogy ott belül nincsen semmi. Persze az Isten rögtön letörhetné neki a derekát, de az Istennek nem az az érdeke, hogy letörje az ember derekát, hanem az, hogy fölnyissa a szemét és az istentagadással megspékelt agyát megvilágosítsa. Vö. 1Tim 2:4; Eféz 1:17-18

A világi ember tehát mintegy önmagát zárja be egy olyan körbe, amelyben – noha szenved -, de mégis magát szabadnak érzi.

A keresztény gondolkodás alfája és ómegája

A kereszténység felvétele az átlagember szerint a keresztény vallás felvételét jelenti, mint ahogy pl. az ún. Szent István király idejében a magyar nemzet felvette a kereszténységet. Hát először is nem csak úgy a kereszténységet felvette, hanem a római katolikus kereszténységet vette fel, és pedig mert erőszakkal fölvetették vele azok, akik kezében volt a hatalom. Éppen ezért keresztény nemzet mint olyan a valóságban nem létezik, ez csak egy elnevezés, mint ahogy ateista nemzet sem létezik.

István király a "Nagy Szent Gergely" (540-604) pápa hitvallása
alapján térít: "téríteni minden áron, akár erőszakkal is"....

Keresztény az az ember, aki megtér Istenhez, a megtérés pedig azt jelenti, hogy megismeri a Bibliából Isten reá vonatkozó akaratát, és az életét azzal összhangba hozza. És mivel ebben számára Jézus Krisztus a legfőbb példakép, az általa közvetített tanításra hangolja rá a gondolkodását, vagyis hogy Isten nézőpontja szerint tanuljon meg gondolkodni minden dologról, a tettei pedig ezt a gondolkodását kövessék.

Ebben is az első lépés annak felismerése, hogy ő Krisztus vére által van megváltva, és Isten csak úgy tudja őt élőként elfogadni, ha Krisztus kiontott vérének értékét a maga számára elfogadja és a bűntől való szabadulás érdekében igénybe veszi. A Biblia tehát azzal kezdi /az újszövetségben/, hogy valamennyien önmagunkban bűnösök vagyunk, és nélkülözzük az Isten dicsőségét. Vö. Róma 3:23

Az ószövetség viszont lerakja az alapot az egész mostani szituáció megértéséhez.

A Biblia azt mondja, hogy az Isten szellemi lény, ebből kifolyólag nincsen fizikai teste, és olyan mérhetetlen energiával rendelkezik, hogy képes volt a láthatatlan energiából anyagi világot megteremteni, amely cselekményt csak hit által tudjuk megérteni. Vö. Zsidók 11:3 A hit viszont a láthatatlan valóságnak a tettekben látható tudatos megragadása.

Önmagában a hit halott, ha nincsenek cselekedetei. Vö. Jakab 2:17 Tehát ha hisszük az Istent, akkor keresztényhez méltó életutat követünk, és a hitünk mértékét a keresztényi életünk mélysége/minősége mutatja. A keresztény azt jelenti: Krisztus-követő.

A Biblia azt mondja, hogy az élet Istentől származik Vö. Zsoltárok 36:10, mint ahogy Pasteur is bebizonyította, hogy élő csak élőből származhat, élettelenből (ősnemzés: élő szervezet képződése élettelen anyagból, belső fizikai és kémiai erők hatására) nem. Az, hogy az élet a világegyetem bármely részén spontán létrejöhet, ahol erre a körülmények adottak, annak a világméretekben szuggerált hipotézisnek az elfogadását tükrözik, mely szerint az élet maga egy természetes dolog, és nem természetfeletti, mesterséges cselekmény következménye.

Azonban a DNS nyelvén kódolt élet olyan hihetetlen bonyolultságban jelenik meg előttünk, hogy a tudósok még megmagyarázni sem tudják elfogadhatóan annak eredetét, nem hogy bizonyítani. Csupán hipotéziseket képesek gyártani, de azokról is lerí, hogy szándékos istentagadás vezérli őket, hiszen bárminek az elfogadását inkább helyezik előtérbe, mintsem Istenét.

Tudomásul kell venni, hogy élet sehol sem terem magától a világegyetemben, még ha alkalmas körülmények adódnának is, mert az életet nem az alkalmas körülmények hozzák létre, hanem csak és kizárólag olyan szintű intelligencia, aminek a megértéséhez az ember még csak felnőni sem képes.

Amire bizonyítéka van a tudománynak, az a fajoknak a körülményekhez igazodó variálódása, de ezt nem is kellene bizonyítani, annyira a szemünk előtt zajlik. Viszont hogy egyik fajból egy másik alakul ki évmilliók alatt /az emberi szemek számára láthatatlanul/, ez csupán az evolucionista hipotézisnek a része, amely rögtön meg is bukna, ha nem maga az evolucionista határozná meg, hogy mit nevezünk új fajnak. De mivel azt ő maga határozza meg a saját kénye-kedve szerint, hát a kártyát úgy keveri, ahogy akarja. Csak a kezét kell nézni, ahogy csal, ill. a száját, amikor hazudik. Vagyis amikor állítja, hogy a fajok variálódása arra is bizonyíték, hogy minden létezőnek egy közös eredete van, és Isten nem teremtett variálódásra képes fajokat.

És az is egy hazugság, hogy az állat /pl. maki majom középső ujja/ magának fejlesztette ki az őt jellemző testrészeket, hiszen ez is csupán a hipotézisnek a része. Az állat cselekedetei ösztönösek/kódoltak és nem tudatosak, mint az emberé. Az ember mégsem képes semmit önmagán kifejleszteni, akárhogyan erőlködik is, pl. egy távolugró lábat, egy úszóhártyás kezet, vagy messzire látó szemet. Inkább kénytelen szemüveget barkácsolni meg segédeszközöket igénybe venni, hogy a létezését biztosítsa.

Aztán hogy pl. a zsiráf a nyakát addig nyújtogatta, amíg ilyen hosszúra nem nőtt, hogy elérje a magasan lévő fák leveleit, az éppen akkora sületlenség, mint hogy a birkáknak eredetileg hosszú nyakuk volt, de sokszor jött a farkas, mire ők megijedtek és behúzták a nyakukat, amitől aztán az megrövidült. Meg a többi evolucionista sületlenség...

Az, hogy mindent evolucionista szellemben magyaráznak, ez a kollektív istentagadásban való részességüket bizonyítja, azonban a magyarázat meg a valóság nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Evolucionista magyarázatokkal tele van a padlás, és azokat úgy változtatják, tekergetik, ahogy éppen az érdekük kívánja. Hogy maga az élet, ill. az állatok rendszertani kategóriáinak több mint a fele /„kambriumi robbanás”/ hirtelen jelentek meg a történelem folyamán /mindenféle átmenet nélkül/, ennek elfogadása nem érdekük, éppen ezért nem is nagyon hangoztatják.

Nos tehát, az életet Isten teremtette a növény és állatvilág megannyi képviselőjének formájában, amelyek mind a saját fajukon belüli variálódásra képesek, minként pl. a pintyek is, de semmilyen időjárás nem fogja sasokká változtatni a pintyeket, a hódokat meg hangyászsünné, akárhogy is dülleszti rajtuk a szemét Darwinnak sok eszmei utódja.

Az Isten embert teremtett a földre, nem állatból fejlesztette ki, hanem mint bármely más fajt, rögtön szaporodóképessé, a maga környezetében magát otthonosan érzővé. És nem olyanná, hogy annak évmilliókig kelljen vízbe be, vízből ki, fára fel, fáról le, köd előttem, köd utánam, a mutációk millióféle gnóm formáin átmenve olyanná csiszolódnia, amit most látunk.

Az, hogy ennyiféle növény és állat létezik /pl. az ismert rovarfajok száma egymillió körül van/, nincs annyiféle környezeti hatás, hogy ezt mindet megindokolja. Van hideg és meleg, csapadék és szárazság, szélcsend és szélvihar, sós és édesvíz meg még néhány ilyen ellentétpár, de hogy mindez annyiféle rovart vagy madarat vagy halat hozott volna elő, ami most van, ez teljesen nonszensz.

 Például milyen hatások érhetnek egy halat a víz alatt, hogy ennyi megszámlálhatatlan -féle létrejöjjön abból az egyből, ami /állítólag/ nem is hal volt eredetileg, hanem valami vízalatti süket fajd, vagy valami uszony nélküli léghólyag. Meg aztán ma ha a hal szaporodik, nem lesz csukából víz alatti torpedó, vagy sneciből hálószaggató horgászok réme. A bojtosúszójú halból is úgy lett a szárazföldi élőlények evolúciós őse, hogy még mindig a vízben úszkáláson kapták rajta ott, ahol kifogták. Ha pedig ma is saját utódjaikat hozzák létre alapvető változás nélkül, akkor ez nyilván a múltban sem volt másként.

A Biblia a teremtés korszakait napokként ábrázolja /miként a térképen is a centik a valóságban kilométereket jelentenek/, és bemutatja a teremtés különböző mozzanatait. Az embernek pedig miután szabad akaratot adott, az elkezdte önmaga útját járni.

Egy idő után a világ annyira elgonoszosodott, hogy Isten özönvízzel pusztította el annak a kornak a lázadóit. Később létrehozott egy nemzetet, a zsidókat, akiket az egyiptomi fogságból megszabadított, papsággal és törvényekkel ellátott, hogy azoknak szolgálata előképül szolgálhasson annak a pap-királyságnak, melyet Isten az emberiség számára hoz létre a mennyekben, Krisztussal mint királlyal az élen.

A kereszténységet maga Krisztus hozta létre a szolgálata és váltsághalála által, amely az ószövetségi ígéreteket beteljesítette, és egy új szövetséget iktatott be, amely szövetség közte és az ő társuralkodói között vált valóra. Az őskeresztények tehát mind zsidók voltak kezdetben, majd bizonyos számú pogány társulhatott hozzájuk, akik a Krisztussal való ezeréves égi uralkodás kiváltságát nyerik el.

Ezt az új békekorszakot előzi meg Isten haragnapja, amikor az özönvíz mintájára megítéli az emberiséget, és mindazokat elpusztítja, akik kivonják magukat az Ő akarata alól, hogy a saját tetszésükre éljenek, és csak a saját karrierjüket és élvezeteiket hajkurásszák az életben. Vö. Róma 2:6-8

A keresztény és a világi közt tehát az a legnagyobb különbség, hogy míg egy keresztény a saját egyéniségének az Isten akaratához való idomításán fáradozik egész életében, és az Isten szolgálata köré építi a mindennapjait, addig a világi tagadja az Istent, és az egész életét a maga előmenetelére fordítja, hogy a maga javára minél többet kinyerhessen az életből. És mivel az Isten tervét teljesen figyelmen kívül hagyja, mivelhogy azt nem is ismeri, Istentől elidegenedett életet él, önmagát távol tartva Istentől. Ez pedig azt hozza magával, hogy a haragnapon el kell szenvednie Isten ítéletét:

„A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3:36)

Isten Fiában hinni nem csupán elmélet, hanem bizony gyakorlat, amely teljes egzisztenciát kíván. Örök földi életet azok fognak kapni, akik komolyan, valóban és teljes igyekezettel élnek keresztényi életet, nem csupán egyháztagok valamelyik felekezetnél, az életük pedig nincsen összhangban azzal, amit állítólag tanulnak és amit hisznek. Ha valaki keresztény létére nem él keresztényi módon, az önmagát csapja be, és ugyanolyan csúfos véget ér, mint bármely világi, lehet bár milliárdos, olimpiai bajnok vagy Nobel-díjas tudós, vagy híres zenész vagy bármi.

Az ötösfogat, amiben egy kereszténynek magát gyakorolnia kell, az Istennek való engedelmesség Vö. Jakab 4:7, a Biblia folyamatos tanulmányozása Vö. 2Tim 3:15, a gyülekezettel való kapcsolat rendszeres ápolása Vö. Zsid 10:24-25, a Krisztusról szóló Jó Hír /evangélium/ továbbadása Vö. Máté 24:14, és a rászorulók támogatása Vö. Jak 1:27> Gal 2:10. Az Istenről és a Fiáról való ismeretszerzés /Vö. Ján 17:3/állandó bővítése nélkül mindezeknek a kritériumoknak megfelelni aligha lehetséges, mert a világban levés és a világhoz tartozás egy teljesen más szellemet munkál az emberben, olyat, ami Istentől távol tartja. Vö. Efézus 2:2

Az, hogy az ember melyik gyülekezetet válassza a sok közül, ez is annak a függvénye, hogy mennyi ismerete van a Bibliából, és hogy mennyire őszinte az illető a Krisztus követésében. Ha nem őszinte istenkereső, hanem tradíciók, emberi nézőpontok, saját elméletek rabja, vagy életének csak egy bizonyos részében önátadott az Istennek, akkor az Isten őt nem csak hogy tudatlanságban tartja, hanem még ki is szolgáltatja a hamis erők félrevezető ténykedéseinek:

„És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak. Hogy kárhoztattassanak mindazok,  a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban”. (2Thesszalonika 2:8-12)

Honnan tudjuk, hogy a Biblia igaz?

A Biblia sok kijelentése nem vizsgálható meg, mint pl. a teremtés, vagy az özönvíz, vagy Krisztus feltámadása, mert nem voltunk ott személyesen, hanem Isten jelenti ki számunkra, hogy mindezek igazak és megtörténtek. Viszont számtalan prófécia bizony vizsgálat tárgyává tehető, sőt azzá is kell tenni őket, hogy hitre juthassunk.

Aki komoly vizsgálódásokra nem hajlandó a Bibliával kapcsolatban, mert sajnálja rá az időt, az soha nem is fog hitre jutni, sőt a saját komolytalanságát bizonyítja, amivel Isten megméri őt. De aki komoly igyekezettel vizsgálódik, annak jutalma a hit és a meggyőződés, amit Isten ad neki.

A vizsgálódásnak pl. egy igen komoly tárgya az ókori Babilon, amelyről a következőket mindenképpen érdemes tudni:

Az i. e. hetedik századra Babilon lett a Babilóniai Birodalom szemmel láthatóan bevehetetlen fővárosa. A város az Eufrátesz folyó mentén terült el, a folyó vizét használták fel egy széles, mély vizesárok, valamint egy csatornahálózat kialakításához. A várost ezenkívül tömör, dupla falak rendszere védte, védőbástyával erősítve. Babilon lakói kétségtelenül biztonságban érezték magukat.

Az i. e. nyolcadik században, mielőtt Babilon a dicsőségének csúcsára érkezett volna, Ésaiás próféta mégis ezt jövendölte: „olyan lesz Babilon ... mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát; nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott” (Ésaiás 13:19,20).

A prófécia nemcsak arról jövendölt, hogy Babilont elpusztítják, hanem arról is, hogy véglegesen lakatlanná válik. Írhatta-e Ézsaiás az után a próféciáját, miután látta a lakatlan Babilont? A történelem szerint nem!

Időszámításunk előtt 539. október 5-én éjszaka Nagy Czírus vezetésével a méd—perzsa seregek bevették Babilont. Ézsaiás próféciája azonban nem teljesedett be ekkor teljes mértékben. Miután Czírus bevette Babilont, a város még évszázadokig létezett lakott állapotban — noha alacsonyabb rendű városként. I. e. a második században, nagyjából abban az időben, amikor a holt-tengeri Ézsaiás-tekercset másolták, a párthusok vonták ellenőrzésük alá Babilont, amelyet akkoriban nagyra becsültek, s amelyért a környező nemzetek harcoltak.

A zsidó történész, Josephus arról számolt be, hogy „sok” zsidó lakott ott i. e. az első században. Egy ókori történelemkönyv szerint a palmyrene-i kereskedők egy virágzó kereskedelmi települést alapítottak Babilonban i. sz. 24-ben (The Cambridge Ancient History). Tehát Babilon még i. sz. az első században sem volt teljesen lakatlan, Ésaiás pedig már jóval azelőtt befejezte a könyvét.
Ézsaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont. De a próféciához hűen Babilon végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos szerint (aki i. sz. a negyedik században született) az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak, és mind a mai napig lakatlan maradt. A babiloni restaurálások turistalátványosságként odavonzhatják ugyan a látogatókat, de Babilon „fiai és unokái” eltűntek örökre, amint azt Ézsaiás megjövendölte (Vö. Ézsaiás 14:22).
Nos, mi történne, ha ma Babilont újjá akarnák építeni az emberek, hogy ott újra lakjanak: - ha megtennék, megcáfolhatnák a Biblia hitelességét. De ha bele is kezdenének egy nagyszabású építkezésbe, Isten ugyanúgy szétzavarná az embereket, mint azt özönvíz után tette a bábeli zűrzavarnál. Olyan homokviharokat küldene az építkezőkre, hogy azt sem tudnák, merre van az előre, és merre van a hátra.
Az ilyen és ehhez hasonló próféciák tanulmányozhatóak bárki számára, és ezeknek igazságából arra következtethetünk, hogy a Biblia más helyen is igazat mond, mert Isten Szava!
Isten szava pedig megmondja mind a világiak, mind a keresztények sorsának végső kimenetelét. Ha tehát valaki tudatosan akar választani, hogy világi marad-e vagy kereszténnyé lesz, az vegye figyelembe Isten mondanivalóját ezzel kapcsolatban, mert annak valóságtartalmára Isten a garancia:
"Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, 
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik,és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1János 2:15-17)

* * * * *

[Ha szeretné túlélni ennek a világnak a végét, kérjen bibliatanulmányozási lehetőséget, amíg még van rá idő, mert világi műveltséggel soha nem fogja megérteni a Bibliát, mivel az nem a világi műveltség számára íródott, hanem azok számára, akik magukat a világtól távol tartják.]