motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2015. október 8., csütörtök

Hamvasztás kontra élve elégetés

Hamvasztás kontra élve elégetés


Hogyan nyilatkozott a hamvasztásról eddig az Egyház?

- Természetes okok a hamvasztás ellen:
A halottégetés ellentmond a természetes pietásnak.
/Az élőégetés – máglyahalál nem?/Az egészséges normál érzület undorodik a tűz általi erőszakos rombolástól. /A máglyahaláltól nem undorodtak?/

- A hamvasztásnak pogány eredete van /A máglyán égetésnek milyen eredete van, isteni, krisztusi, vagy apostoli?/; minél messzebb kerültek az emberek Istentől, annál inkább vált szokásossá a halottégetés. /A pápák nem kerültek messze Istentől, ahogy szokássá lett az eretnekek megkínzása és elevenen megégetése?/

- „És Jézus Krisztusban” – így imádkozunk a Hiszekegyben – „aki szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett.”
Életünknek és halálunknak az Üdvözítő életét és halálát kell utánoznia, hogy a feltámadásban is Őt követhessük.
/Az Üdvözítő életét és halálát hogyan utánozták, mikor kínozta meg Krisztus és ítélte máglyahalálra a másként gondolkodókat?/

- A koporsós temetés elleni kifogások nem helytállóak. Se a levegő, se a talajvíz nem kerül veszélybe miatta. A tudomány azt mondja, hogy 20 cm humuszföld a legjobb szűrő a romlott víz megtisztítására. Ellenben azt joggal lehetne hangoztatni, hogy a hamvasztó kemencék megmérgezik a levegőt. /A máglyák nem mérgezték meg a levegőt, amit a máglyahalálra ítéltek belélegeztek?/ A földben baktériumok élnek, amelyek az elpusztult anyagokat feldolgozzák. A levegőben azonban hiányzik ez a folyamat.

Némelyek azt mondják: A hamvasztással el lehet kerülni azt a veszélyt, hogy valakit tetszhalottként temessenek el. A tűzhalál talán kellemesebb? /Különösen ha élő ember az illető?!/ Vagy a nézők számára épületes látvány egy holttest elégetése? /És milyen épületes látvány volt egy élő ember elégetése?/

Forrás: itt.



A hamvasztás nem javallott a r.k. Egyházban, de az élő emberek megkínzása és tűzhalálra való ítélése nem volt ellenjavallt évszázadokon keresztül?

Aki (tudva és akarva) elhagyja az Egyházat, és haláláig meg nem tér, annak sorsa megpecsételődött:„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5)

Forrás: itt.

A r.k. egyház szerint az egyházban nem maradás a Krisztusban nem maradással azonos. Jézus viszont azt mondta, hogy aki benne nem marad /nem a r.k. egyházban/, azt kivetik, mint a száraz szőlővesszőt. Utána összeszedik és tűzre vetik.

Ők azt vallották, aki az egyházat elhagyja /az eretneknek nevezett emberek/ azokat kell összeszedni és tűzre vetni.

Jézus viszont a világ végének idején összegyűjtött konkoly kemencében való megégetéséről beszélt (vö. Máté 13:36-43), ez azonban nem szó szerinti megégetés, mint ahogy a konkoly sem az. Sem a szőlőtő, sem a szőlővesszők, hanem ezek jelképek, hasonlatok, amik kifejeznek valakit/valamit.

Kifejezik, hogy akik elhagyják Krisztust, azokra a végső ítéletkor isteni elmarasztalás vár. Márpedig akik szó szerint megkínoztak és megégettek embereket /méghozzá szisztematikusan és évszázadokon keresztül/, azok nem maradtak meg Krisztusban, hiszen nála nélkül semmit sem cselekedhetnek a keresztények, az inkvizíció egyházi intézményét pedig nyilván nem Krisztussal cselekedték meg. Hanem a szőlőtőből kiszakadva.

Hogy pedig mind a mai napig azoktól a pápáktól magukat nem határolták el, hanem azoknak utódaiként tartják számon az utánuk következő pápákat a mai pápáig bezárólag, ez bizonyítja, hogy ki vannak szakadva a szőlőtőből és a sorsuk a tűzre vetés.

Kik az aratók a tűzre vetők? Az angyalok. Ott kik voltak a tűzre vetők? A pápák. Van még valakinek kétsége azoknak sorsa felől, akik magukat nem határolják el a pápák intézményétől? Nem lehet semmi kétsége!

„ Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.”


2015. szeptember 7., hétfő

Kérdések Jehova Tanúihoz 2.

Reformátusok faggatják Jehova Tanúit



Martyn McGeown

Néhány idézet a Jehova Tanúi Új Világ Fordításából származik (ÚV)

10. Jehovát az Ésaiás 10:21 erős Istennek nevezi. Hasonlóan az Ésaiás 9:6 Jézust erős Istennek nevezi. Nem arra mutat ez rá, hogy az Őrtorony téved, amikor azt mondja, hogy az „erős Isten” kifejezés egy kisebb istenségre vonatkozik (vö. még Jer 32:18)?
Válasz: Hiába erős Isten mindkettő, mert a Legfelségesebb, Magasságos jelző Jézusra nem vonatkozik sehol. Az „erős” az egy jelző, még pl. Sámson is erős volt. De Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható csak egy van: Jehova Isten.
11. Jézus „tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Hogyan állíthatják tehát Jehova Tanúi, hogy Jézus egy angyal volt, emberré lett, végül újra angyallá vált?
Válasz: Attól, hogy valaki más és más szerepet tölt be Isten szándékában, attól még ugyanaz maradhat. Az őt megítélők keze alá hajló Jézus és az ítélő Jézus mégis ugyanaz, csak más funkciót tölt be. A pozíciója változhat, de ő ugyanaz marad.
12. Mihály arkangyal nem tudta megdorgálni az ördögöt saját tekintélyénél fogva (Júdás 9), Jézus azonban igen (Máté 4:10). Nem azt bizonyítja-e ez, hogy Jézus nem lehet Mihály arkangyal?
Válasz: Mihályként Jézus nem volt felhatalmazva, hogy megdorgálja az Ördögöt, és az usz-ben sem dorgálta meg, hanem elküldte: TÁVOZZ TŐLEM!
13. Jézus a Lukács 24:39-ben azt mondja, hogy Ő nem kísértet, és ezt azzal a ténnyel bizonyítja, hogy hús-vér teste van. Hogyan illik ez bele az Őrtorony tanításába, miszerint Jézus lelki teremtményként támadt fel, fizikai test nélkül?
Válasz: Jézus feltámadása után többeknek megjelent, pl. az apostoloknak, mégpedig zárt ajtón keresztül. Ha testben támad fel, akkor csak nyitott ajtón át tudott volna bemenni. És nem olvassuk, hogy bárki ajtót nyitott volna neki. (Vö. Ján 20:19, 26) Tehát a megjelenésének az idejére vett fel ismét hústestet. Pl. Tamás így tudta a sebébe dugni a kezét. De ha Jézus feltámadása testben történt volna, akkor visszavette volna ugyanazt, amit feláldozott, ami teljesen abszurd.
Ezt olvassuk: „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé... Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát” (1Kor 15:44-45, 50) Ebből is látható, hogy Jézus a további életét „test és vér”-ként nem folytathatta a mennyben, tehát dicsőséges /szellemi/ testben kellett hogy feltámadjon. (Vö. Fil 3:21)
A Zsidók 10:5-ben: „testet alkottál nekem,”. Már azelőtt is kellett lennie testének a mennyben, tehát fizikai testet kapott földi létezésének idejére, a mennyben meg ismét szellemi testben él tovább, amiben feltámadt. Fizikai testre a váltságáldozat miatt volt szükség, mégpedig a haláláig és nem tovább. „megjelent testben, megigazíttatott szellemben,” (1Tim 3:16) Ha testben támadt volna fel, abban is igazíttatott volna meg. „megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;” (1Pét 3:18)
14. Jézus azt mondja, hogy felépíti ezt a templomot (János 2:19), ami alatt a János 2:21 szerint saját testét érti („Ő pedig az ő testének templomáról szól vala”). Vajon nem saját testi feltámadásáról tanít-e itt Jézus?
Válasz: Az előbbiek fényében ez ki van zárva. „És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel 21:22) Ahogy a mindenható Isten esetében ki van zárva a földi templom, Jézus esetében ugyanúgy. Ő az ő szellemi testének templomáról szólt. Egyébként is, Krisztusnak nem fizikai teste a gyülekezet, hanem szellemi. (Vö. Eféz 2:20-22)
15. Hogyhogy Jehova neve: Uraknak Ura (Zsoltárok 136:4, V Mózes 10:17), miközben Jézus is ezt a címet viseli a Jelenések 17:14-ben?
Válasz: Jézus kinevezés által viseli ezt a címet, de az Atya önmagában bírja.
16. Hogyan lehet Jehova „az első és az utolsó” (Ésaiás 44:6), amikor e cím birtokosa a Jelenések 17:14-ben Jézus?
Válasz: Ézsaiás idézete Isten egyedüliségéről szól. Jehova Első a sorban, de utolsó is egyben, ha a sor másik végéről nézzük. Jézus pedig első/szülött a halottak között, akik szellemi létre vannak elhívva, az utolsó szó joga pedig az Atya által az övé, amikor az Élet Uraként a hatalmát gyakorolja.
17. Hogyan lehet Jehova az Egy, aki előtt minden térd meghajol (Ésaiás 45:22-23), ha Jézus is részesül ebben a tisztességben (Filippi 2:10-11)?
Válasz: Jehova előtt eleve minden térdnek meg kell hajolnia, Jézus pedig az Atya által lett erre felhatalmazva.
18. Ha az Ésaiás 40:3-ban a Jehovának készített útról olvasunk, a Márk 1:1-3 miért alkalmazza ezt Jézus Krisztusra? Nem Keresztelő János készítette-e az utat Jézus Krisztus számára? Miként kerülhetjük el akkor azt a következtetést, hogy Jézus Jehova?
Erre itt a kimerítő válasz: KIÁLTÓ HANGJA A PUSZTÁBAN 
19. A Jelenések 22:12-13-ban világosan olvashatjuk, hogy az Úr Jézus az eljövendő, akit a rész így nevez: „az Alfa és az Omega”. Hogyan kerülhetnénk ki azt a következtetést, hogy a Jelenések 1:8 is Jézus Krisztusról beszél („Alfa és az Omega”), miközben Mindenhatónak nevezi, ami által arra tanít, hogy maga Jézus a Mindenható Isten?
Válasz: Egyik helyen sem az Úr Jézusról van szó, hanem Jehováról.
20. Ha az I Korinthus 8:6 szerint egy Úr van, névszerint Jézus Krisztus, ez azt jelenti-e, hogy az Atya Isten nem Úr? Hogyan állíthatja tehát az Őrtorony azt, hogy az Atya címe: „egy Isten” kizárja Jézus Isten-voltát?
Válasz: Református szövegíró teljesen ostobának tetteti magát, mint aki alapvető dolgokat képtelen megérteni, de nem is nagyon akar. Pál apostol a „sok isten és sok úr” pogány csokrát hozza fel, hogy ezekhez viszonyítva – a sok istenhez képest az Atya az Istenünk, és a sok világban lévő úr, uracska, magát nagy úrnak képzelőhöz viszonyítva egy Urunk van, a Jézus Krisztus. Az Ő nagyságuk, tekintélyük időtálló, a többi hozzájuk képest szalmabáb a szélben, csak ezek ezt nem tudják magukról. Hogy pedig Jézus egyetlen Úrként a mi Urunk, ennek miért kellene kizárnia azt, hogy az Atya is Úr. Sőt! (Vö. Apcsel 4:24)
A reformátusoknak ez a hozzáállása a Bibliához egyben Isten felé is egy kritika, egy grimasz mutatása, amelynek az a sorok között megbújó mondanivalója, hogy a bibliai szöveg tele van ellentmondásos kijelentésekkel, különösen az Isten és a Jézus között fennálló viszony megérthetőségének tekintetében. Lényegében a Bibliában Isten kinyilatkoztatása nem világos és érthető, mert Jehován számtalan helyen Jézust érteni, vagy őket könnyű összekeverni.
Holott református háromság hívő szándékosan keres olyan helyeket, amit arra használ fel, hogy Jehovának és Jézusnak az állítólagos azonosságát kimutassa, ill. úgy állítsa be, hogy egyik a másikra érthető. Lényegében tehát nem az ember hibája, hogy a Jehova mögött Jézust látja és fordítva, hanem ezt maga a szöveg sugallja.
Ezzel azonban szándékosan megtagadja az isteni kinyilatkoztatás egyértelműségét, azt, hogy világosan és konkrétan meg lehet érteni: Jehován kívül nincs más Isten! Mert vagy nem egyértelmű, amit mond: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ézsaiás 44:8) – vagy nem lehet megérteni, hogy ez mit akar mondani.
Református háromság hívő összes itt propagált kérdése pont arra bizonyíték, hogy Istennek fenti kijelentése teljesen értéktelen abban a tekintetben, amilyen célból Isten azt megfogalmazta, hogy mindenki megértse: égen és földön Rajta kívül nincsen más Isten, aki hatalomban, tudásban, korlátlan jogkör gyakorlásában Vele rivalizálhatna.
Viszont ez félelmetes, nem arra nézve, hogy nem egyértelmű a kinyilatkoztatás, vagy hogy nem lenne megérthető, hanem az a félelmetes, hogy a háromság filozófiát egyáltalán szembe merik állítani az Isten önmagáról tett kijelentésével. Az istenivel szembe állítják az emberit, az egyértelműt az értelmezéssel. Végeredményben a bukott természetű ember filozófiáját /háromság/ fölébe emelik annak, amit Isten maga Önmagáról egyértelműen, mindenki számára megérthetően kinyilatkoztatott.
Lassan oda lyukadunk ki, hogy Isten nem volt képes felmérni, hogy az általa teremtett ember értelmi színvonala nem éri el azt a szintet, hogy az Ő egyedüli, szuverén voltát megértse. Mert erre képtelen. A háromság tantétele bizonyíték rá, hogy képtelen. Ezért létezik egyáltalán háromság. Ezért mondja meg az ember Istenről, hogy kicsoda, mert az Isten Magáról ezt képtelen megmondani,
El lehet képzelni Istenről, hogy mit gondolhat a háromságról, azzal szemben, amit magáról mondott: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ézsaiás 44:8)
Nem beszélve róla, hogy a többség azokat tartja eretnekeknek és tévelygőknek, akik Jehova egyedüli Isteni mivoltját hangsúlyozzák ki, akik ugyanazt mondják, hogy Jehován kívül nincs más Isten, ha pedig nincsen más, akkor Jézus sem az.
Ilyen alapon a kritika mondanivalója, hogy Isten saját magáról is tévelyeg, amikor egymagát állítja be Istennek, nem pedig hármójukat egynek.
Csak hogy senki ne tévelyegjen, Jehova tanúi nyomatékosan és vastagon aláhúzva állítják, hogy nincsen háromság, egy Istenben három személy, hanem csak az Atya egyedül és örök, valóságos, szuverén Isten, és senki más nem az, sem a Fiú, sem a szent szellem. Az összes zsinat, amelyik nem az Atya egyedüli Isten mivoltát határozta meg és jelentette ki, egy rakás emberi tévelygést hordott össze, és mindenkit annak a fényében ítél meg. Még az Isten önkinyilatkoztatásán sem átall átgázolni, hogy ezt az álláspontját fenntarthassa.
Nem véletlenül kell itt kihangsúlyozni, hogy az Isten személyének tisztázása és tisztán látása üdvösségi kérdés, és el nem bagatellizálható azzal, hogy legfeljebb rosszul értettük. Itt az isteni kinyilatkoztatással való szándékos szembe menésről van szó, annak minden káros következményével együtt!
21. Ha Jehova neve az egyetlen, amelyben üdvösség van (Ésaiás 43:11), miért szól így a Cselekedetek 4:12 Jézus Krisztusról: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”? Nem igaz-e, hogy Jézus az üdvözítő Jehova, Immánuel (Máté 1:23), a mi Megváltónk?
Válasz: Nem „adatott” más név, ebben benne van, hogy a Jézus neve adatott az embereknek, de Isten neve nem adatott, mert vajon ki adta Isten nevét? Talán Jézus adta Isten nevét, vagy fordítva? Ha fordítva, és csakis így lehetséges, akkor miért akarja keverni a kettőt? Hogy megpróbálja azonosítani. Meg is jegyzi: „Nem igaz-e, hogy Jézus az üdvözítő Jehova"? Bizony hogy nem!
Az Immánuel nevének jelentése: "Velünk az Isten" De ez nem azt akarja mondani, hogy Jézus az Isten, mint ahogy az "aki engem látott, az látta az Atyát' (Vö. Ján 14:8) sem azt jelenti, hogy Jézus az Atya. Őt az Atya pecsételte el, az Isten (Vö. Ján 6:27), nem ő saját magát. A Jel 21:3-ban: "maga az Isten lesz velük" sem arra vonatkozik, hogy az Immanuel lenne az üdvözítő Jehova, hanem szó szerint akkor lesz velünk Jehova, amikor Ő lesz "minden mindenben" (Vö. 1Kor 15:28), de addig a Fia, Jézus Krisztus által van velünk (mint ahogy vele is vele volt – Vö. Apcsel 10:38, Róma 15:33)
22. Az ÚV-ban valahányszor a προσκυνέω görög szó szerepel Istennel kapcsolatban, imádatnak fordítják (Pl. Jelenések 5:14, 7:11, 11:16, 19:4; János 4:20 stb.). Érdekes módon valahányszor Jézussal kapcsolatosan találkozunk a προσκυνέω szóval, „hódolatnak” fordítják ugyanazt a görög szót (Máté 14:33, 28:9, 17, Lukács 24:52, Zsidók 1:6 stb.). Mi e következetlenség oka?
Válasz: Nincs itt semmiféle következetlenség az ÚV fordításban, hanem rövidlátás van református részről. A proszkuneó szó a Jelenések 3:9-ben egyértelműen hódolatot jelent, mert az imádat szó itt ki van zárva! Ha pedig maga a szó imádatot is jelent, meg hódolatot is, akkor evidens, hogy Jézus esetében nem fordítható imádatnak, mivel a Bibliában az Isten imádatára van felszólítás, senki más imádatára nincsen. (Vö. 2Móz 20:5; 34:14; Jel 19:10; 22:9)
Jézus is az Isten imádatára buzdított (Vö. Máté 4:10; Luk 4:8) Ő maga mondta, hogy az igazi imádók szellemben és igazságban történő imádatának célszemélye az Atya (vö. Ján 4:23) Olyan ige sehol nincs a Bibliában, amely a Fiú (vagy a szellem) imádatának a módját tárgyalná!
Tehát amikor Jézussal kapcsolatban olvashatjuk a proszkuneó kifejezést, akkor az hódolatot jelent. Az apostolok, ill. Az angyalok hódoltak Jézusnak, nem pedig imádták. (Vö. Luk 24:52; Zsid 1:6)
23, A Kolossé 1:6 arról beszél Jézussal kapcsolatban, hogy „mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek”. Az Őrtorony azt állítja, hogy a teremtés idején Jézus volt Mihály arkangyal. Teremt-e egy angyal bármít saját magára nézve? Mi erre a magyarázat, amikor a Mindenható Isten azt mondja a Jelenések 4:11-ben, hogy mindent saját akaratáért teremtett?
Válasz: Jel 4:11 azt mondja, hogy mindent Isten teremtett, és minden az Ő akaratából lett. Kol 1:16 meg azt mondja, hogy minden ő általa /Krisztus által/ és őérte /reá nézve, MBT. ford./ teremtetett. Tehát nem az van, hogy egy angyal saját magára nézve teremtett, hanem hogy mindent Isten a saját akaratából teremtett a Fiú által és a fiúra nézve. Tehát Jézus nem saját magára nézve teremtett, hanem az Isten teremtett a Fiúra nézve a saját szuverén akaratából. A Fiú csak kivitelezte az Atya akaratát. Ha református cikkíró nem érti, kérjen Istentől bölcsességet (Vö. Jak 1:5), és fusson neki még néhányszor.
24. Ha az elhunyt igaznak nincs tudata, hogyan beszélhet róluk úgy a Jelenések 14:13, mint akik boldogok és élvezik nyugalmukat? Hasonlóan, hogyan lehet az, hogy a gonosz halottaknak „nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal”, örökkön örökké (14:11), ha megsemmisülnek és többé nem léteznek?
Válasz: Jel 14:13 azt mondja, hogy "Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva.,, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." Tehát akik azzal a tudattal halnak meg, hogy mindvégig az Úr szolgálatában álltak, abban kitartottak, azoknak tulajdonít boldogságot. /Lásd Pál nyilatkozatát ezzel kapcsolatban: 2Tim 4:7-8/ Mert ezek az emberek végig futották a versenypályát (Vö. 1Kor 9:24), a futás befejeztével már megnyugodhatnak, a cselekedeteik követik őket, vagyis a tetteik tesznek bizonyságot róluk, hogy mindvégig hűségesek voltak. A "mostantól fogva" azt jelenti, miután Istentől megkapták az ő elismerésének megnyugtató tudatát.
"És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi." (Jel 14:11)
A Jel 14:11 meg pont az ellenkezőjét mondja: azzal a tudattal halnak meg, hogy az Úr szolgálata helyett behódoltak a világi hatalomnak, annak a hatalomnak, amely rivalizálni akar az Úr hatalmával /mint pl. annak idején az egyiptomi fáraó/. A kínlódás az tudati gyötrelmet jelent, tehát tisztában vannak azzal, hogy célt tévesztettek, nagy bűnt követtek el Isten ellen, mert behódoltak az ellenségnek.
Isten haragjának borából inni azt jelenti, hogy ezt az önemésztő felismerést az Isten adja az elméjükbe, más szóval az Isten rádöbbenti ezeket az embereket a negatív cselekedetük súlyosságára. A kínlódásuk füstje felmegy örökké azt jelenti, hogy a végső sorsukban nem lesz változás, hanem az ő sorsuk az elmarasztaló ítélet Istentől.
Tehát nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen érzésekkel a szívében és az elméjében hal meg, úgy hogy az Isten békéje adatik meg neki, mert szolgálta az Istent, vagy az Isten haragjának a rájuk mért ítélete következtében történő lelki szenvedés, az önemésztő tudat gyötrelme, amitől nem tud megszabadulni.
25. Ha a Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje, hogyan lehetett megcsalni, és hogy nevezhették Istennek a Cselekedetek 5:3-4-ben? Miként lehet káromolni egy személytelen erőt (Máté 12:31)? Hogyan lehet megszomorítani egy személytelen erőt (Efézus 4:30)? Milyen akarata lehet egy személytelen erőnek (I Korinthus 12:11)? Hogyan lehet egy személytelen erőnek elméje, hogy „vizsgálja” (ἐραυνάω, ugyanez a szó szerepel a János 5:39-ben) Istennek mélységeit és ismerje az Istennek dolgait (I Korinthus 2:10-11)? Egy személytelen erő hogyan taníthat (János 14:26), hogyan parancsolhat (Cselekedetek 8:29, 13:2), hogyan járhat közben, és hogyan imádkozhat (Róma 8:26)?
Válasz: A szent szellem nem egy esetben Isten erejeként nyilvánul meg, egyébként meg nem egy önálló, saját személyiséggel bíró Istenről /a háromság harmadik személyéről/ van szó, hanem az Atya és a Fiú szelleméről. Lásd részletesen itt:
Isten erejét meg lehet csalni, mert Isten van mögötte, káromolni is lehet, mert Isten van mögötte /az Isten munkáját az Ördögnek tulajdonítani, ahogy a farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy az Ördög erejével tette amit tett, miközben az Isten volt Jézussal. Tehát nem csupán a Krisztus személye ellen szóltak, hanem a benne megnyilvánuló erőt az Ördögtől valónak tulajdonították./
26. A Biblia olyan személytelen képekkel jellemzi a Szentlelket, mint a víz és a tűz. Az Őrtorony ebből azt vezeti le, hogy akkor Ő nem lehet személy. Mit mondasz akkor, amikor Istent nevezi a Zsidók 12:29 megemésztő tűznek, ami személytelen?
Válasz: A bibliaíró nem azt mondja, hogy az Isten nem több, mint egy személytelen tűzrakás. (vö. Márk 14:54) Hanem az ellenségeit úgy semmisíti meg, mint a tűz az éghető anyagokat. (vö. Zsolt 145:20; 2Móz 22:6) Az ŐT álláspontja szerint a szent szellem nem Isten harmadik személye, hanem Isten és Jézus van mögötte, egyébként meg nem egyszer Isten erejeként nyilvánul meg (vö. Luk 1:35), amely álláspont teljesen biblikus.
27. Az Efézus 2:8-9 azt tanítja, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből, hit által van, amely hit nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka (vö. Titus 3:5, Róma 3:20, Galátzia 2:16). Miért tanítja akkor az Őrtorony a cselekedetekből való üdvösséget?
Válasz: Akik JT tanításait mások rágalmaiból ismerik meg, azok azért adnak hitelt ezeknek a rágalmaknak, mert saját maguk lusták meggyőződni, hogy valójában mit is tanítanak JT. Jézusról is az a hír járta, hogy falánk, borívó ember (vö. Luk 7:34). És akik ezeket a rágalmakat elhitték, azok azért hitték el, mert saját maguk lusták volta utánajárni az igazságnak! Ezért a rágalomnak hitelt adó személy ugyanolyan hitvány, mint maga a rágalmazó. A valóság az, hogy JT nem tanítják a cselekedetekből való üdvösséget, nem véletlenül nem idézett semmit JT-tól a református rágalmazó.
(Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.)” /Érveljünk az írásokból: Megmentés címszó alatt. JT kiadványa/
28. Pál így szól: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Galátzia 6:14). Miben dicsekszel? Őszintén elismételheted-e Pál hitvallását, amíg ragaszkodsz a Jehova Tanúi üdvtanához?
Válasz: Pál apostol hitvallása: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által... Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.” (Róma 1:8; 1Kor 8:6)
Pál apostolnak egy Istene volt /az Atya/, akinek a mi Urunk Jézus Krisztus által adott hálát. A reformátusok üdvtana meg teljesen mást mond, de ahhoz hogy mást mondhasson, a Szentírást számtalan helyen ki kell forgatnia. Ezt Jehova tanúira kenik, miközben ők tévelyegnek a hivatalos tanrendjük szerint. Ez pedig nem merő rágalom, hiszen fenti kérdések tisztázásakor éppen ez bizonyosodott be!
Úgy hogy JT. a hozzájuk intézett kérdésekre részletes és bibliai válaszokat adtak, miközben a reformátusok /és egyéb háromság hívők/ Istennek arra a kijelentésére, hogy - rajta kívül nincsen más Isten – nem adtak egyéb választ, minthogy egymással szembefordítottak bibliai igéket, mintha egyik ütné a másikat. Mintha az ÓSZ Istene nem lenne tisztában a saját személyiségével, a saját egyedüli mivoltával, mivelhogy az USZ ezzel ellentétesen nyilatkozna, és az Isten egy személyben-féle kinyilatkoztatás az Isten három személyben-féle kinyilatkoztatásra bővülne.
Azonban ez az »egy Isten három személyben«-féle hitvallás csupán egy utólagos értelmezése az Isten korábban önmagáról tett egyértelmű kijelentésével szemben, ráadásul pogány filozófiai jellemvonásokkal megtűzdelve.
Az ó-egyház szentháromságtana lényegileg a páli és jn-i teológia kibontása, ha megfogalmazása magán viseli is a korabeli filozófia jegyeit.” (1 Ján. V. rész. Református jub-i kommentár.)
Az emberi filozófiáról olvassuk: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés /philoszophiasz = filozófia/ és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:” (Kol 2:8)
Végeredményben a háromsághit azt mondja, hogy amit Isten mond: egy Isten van egy személyben – az hamis -, de amit a háromság filozófia mond: egy Isten van, három személyben, az igaz. Amit Isten mond magáról, az hamis, amit az ember mond Istenről, az igaz.
Jól gondolja át ezért mindenki, hogy melyik hitvallás mögé sorakozik fel, mert az Isten nem hagyja magát megcsúfoltatni:
Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.... De kinn [maradnak] az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. (Jób 42:7; Jel 22:25)
Forrás:

Kérdések Jehova Tanúihoz 1.

Reformátusok faggatják Jehova Tanúit



Martyn McGeown

Néhány idézet a Jehova Tanúi Új Világ Fordításából származik (ÚV)

1. A János 20:28-ban Tamás úgy szólítja meg Jézust (görögül), mint „ὁ κύριός μου καὶ ὁ θεός μου”. Ezt szó szerint úgy kell fordítani: „én Uram és én Istenem”. Miért helyesli Jézus a János 20:29-ben Tamás megjegyzését („hittél”)? Ha Jézus valóban nem volt Tamás Ura és Istene, miért nem javította ki téves feltételezését, istenkáromló állítását?

Válasz: A kereszténység szinte minden felekezete hirdeti, hogy nem szabad egy szöveget kiragadni a Szentírásból, és a szövegkörnyezet figyelembevétele nélkül magyarázni azt. Jehova tanúit pont ezzel vádolják, de amint fentiekben látható, a háromság hitűek rendszeresen Tamás kiragadott kijelentésével hozakodnak elő, mivel szerintük ez alátámasztja a hitüket.

Ez ahhoz hasonló, amikor egy újságíró be akar mutatni egy vállalatot, és elmegy az intézményhez személyesen. És mit tesz Isten, kivel áll le interjút készíteni, ha nem az első takarítónővel, hogy mondjon véleményt a vállalatról. Azután meg azt tartja mérvadónak, amit a takarítónő mond neki.

Ez nyilvánvalóan a legnagyobb fokú tiszteletlenség a vállalat igazgatójával és a helyettesével szemben, hogy nem őket interjúvolja meg, hanem a takarítószemélyzet egyik tagját.

A kereszténység egyházai ugyanilyen tiszteletlenséget mutatnak a Biblia Jehova Istene és a Fia, Jézus Krisztussal szemben, amikor nem őket teszik az első helyre, amikor a legfontosabb kérdés tisztázásáról van szó, hogy ki a Biblia Istene, tehát hogy kit illet az imádat, hanem egy olyasvalakit, aki messze nem a legilletékesebb erre a kérdésre válaszolni.

Fenti református szövegíró sem azzal kezdi, hogy Isten mit mondott ezzel kapcsolatban a saját írott Igéjében, továbbá az sem érdekli, hogy Jézus mit mondott, hanem rögtön azzal kezdi, hogy Tamás mit mondott. És vajon miért Tamással hozakodik elő, miért ragadja ki Tamás kijelentését? Nyilvánvalóan azért, mert a saját filozófiájának az alátámasztását véli felfedezni Tamás kijelentésében, ezért kell neki a Tamás kijelentése, az Isten kijelentése meg nem érdekli, az neki egy harmadrangú dolog.

Ugyanígy, minden keresztény felekezet és minden egyes magát kereszténynek tartó ember szembe kell hogy nézzen azzal a kijelentéssel, amit Pál mond a 2Tim 3:18-ban: "Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek."

Mert vajon Isten nem azt mondaná ezeknek az embereknek, hogy:

- 'Miért nem engem kérdezel meg először, miért nem azt nézed meg a Könyvemben, hogy én mit mondtam arról, hogy ki az Isten, és miért egy embert, ráadásul egy olyasvalakit, aki abban sem hitt, hogy a Fiamat feltámasztottam?! Neked fontosabb, hogy egy ember mit mond, mint amit én mondok??? Mit gondolsz te rólam, édes fiam? Hogy engem beteszel a sor végére, aki meg neked tetszik, az ő egyéni szövege alapján, azt meg előre veszed? Hát hogyan tiszteled a te Teremtődet? Ahogy látom, sehogyan sem tiszteled!!!

Talán nem olvastad, hogy azt mondtam, hogy: "Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!" (Ézsaiás 44:8) Továbbá azt is mondtam: "A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7

Szerinted én nem tudom, hogy mit beszélek a saját könyvemben, mert hogy te azt látod igaznak, ami ellene mond az én kijelentésemnek? Ha egyszer azt mondtam, hogy rajtam kívül nincs Isten, akkor ez azt jelenti, hogy mégis van? Hogy lehetsz te becsületes ember, ha kiforgatod a szavaimat?

Vagy úgy gondolod, hogy az én Könyvem, a Biblia tele van ellentmondásos kijelentésekkel? És abból azt ragadsz ki, ami neked tetszik? Mert hogy te úgy magyarázod a Biblia Istentől ihletett voltát, hogy ami abban van, az is mind ihletett! Csakhogy már megint nem vagy becsületes, hiszen pl. a Könyvemben az Ördög kijelentései is benne vannak, amik nem tőlem ihletettek! Meg vannak benne olyan emberi kijelentések, amiket emberek a saját eszük után menve mondanak, vagy tesznek, és azok sincsenek összhangban az én kijelentéseimmel vagy a kinyilatkoztatott akaratommal, tehát nem tőlem ihletettek.

Ha ez nem így volna, akkor Pl. Jézusnak, a Fiamnak nem kellett volna helyreigazítania Pétert /stb./ Nem így van? De így van! Akkor hát világos, hogy nem attól ihletett az én igém, hogy minden szava tőlem származik, hanem attól, hogy a kinyilatkoztatásaim, és a megtörtént dolgok pontosan le vannak jegyezve benne, még akkor is, ha azok ellentétesek az én akaratommal, vagy a kijelentéseimmel.

Ezek után neked miért a Tamás kijelentése az elsőrendű mérvadó? Csak nem, mert a filozofiádhoz passzol az amit mondott?!

Na és ott van a Fiam kijelentése, az nem egyértelmű neked: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." (Ján 20:17) Ebből neked az jön le, hogy a Fiam saját magának az Istene, a többieknek meg Jézus az Istene? Meg az jön le, hogy Jézus az Atyja magának és a többieknek? Nem az jön le, hogy Én vagyok a Jézus Atyja és Istene és a Jézus népének Atyja és Istene?!

Ha te egyértelmű kijelentéseket nem vagy képes megérteni, különösen azon szövegek ellenében, amiket értelmezni kell, akkor te egy nagyon veszélyes ember vagy, mivel egy szöveget úgy értelmezel ahogy neked tetszik, az egyértelmű kijelentéseket meg nem veszed figyelembe!

Pl. ha azt mondom neked, hogy öt, az teljesen egyértelmű, nemde? Erre te keresel egy olyan szöveget, amiben az van, hogy hat, és megjegyzed, a hat lehet kilenc is (6-9), attól függ, honnan nézzük. Tehát elveted az egyértelműt, helyette beteszed a kétértelműt, és azt is úgy magyarázod, ahogy te érteni akarod. Már azzal, hogy az egyértelműt elvetetted a bizonytalan helyett, azt mutatja, hogy nem vagy becsületes! És hogy a bizonytalant /amit értelmezni kell/ úgy értelmezed, hogy ellene mond az egyértelműnek – mutatja, hogy gonosz vagy, aki szándékosan kiforgatja a szavaimat, és méltó vagy a 2Péter 3:16-ban kijelentett ítéletre, arra az állapotra, amit te pokolnak értelmezel.

Az egész szentháromság hitetek egy egyéni értelmezés az én egyértelmű kijelentéseimmel szemben, amiben kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen más Isten, és én vagyok a Jézus Krisztus és minden más igaz hívő Istene. Erre vannak konkrét és egyértelmű kijelentések, nem egy és nem kettő, hanem a Biblia /Ó és USZ/ tele van az ilyen kijelentésekkel. De tik ezt félredobjátok, hogy a saját értelmezéseteket tegyétek az első helyre.

A Fiam is figyelmeztette a vallási vezetőket ugyanerre a hamis és gonosz hozzáállásra, olvasd csak el a Márk 7:9-ben mi van: "Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg." A szentháromságban is a saját értelmezéseiteket teszitek az első helyre, és az én és az én fiam egyértelmű kijelentéseit meg szépen félre teszitek.

Az én és a fiam egyértelmű kijelentése szerint én vagyok az Atyja és Istene Jézusnak és az embereknek, mivel rajtam kívül nincsen Isten. Ebből evidens, hogy Jézus nem lehet ugyanaz vagy ugyanolyan Isten, mivelhogy Jézus rajtam kívül létezik, én nem vagyok a saját Fiam, Jézus meg nem saját magának az Atyja, tehát ha rajtam kívül létezik, akkor nem lehet Isten, mivelhogy megmondtam, hogy rajtam kívül nincsen Isten!

Ha mégis azt olvasod, hogy Jézus Isten, akkor ebből az következik, hogy az Isten szónak van egy más jelentése is, különösen ha Sátánra és emberekre /stb./ is van alkalmazva. Tehát ha én azt mondtam, hogy rajtam kívül nincsen Isten, és azt olvasod, hogy evilág Istene a Sátán /egyébként a görög szövegben az Isten szó mindenhol kisbetűvel van írva: isten/, akkor ebből az következik, hogy a Sátán istenségét értelmezni kell, mert Sátán rajtam kívül van, és mivel rajtam kívül nincsen Isten, ő nem lehet ugyanolyan Isten, mint én vagyok, aki öröktől fogva mindörökké létezem.

Amikor a Fiamról azt olvasod, hogy "egyszülött Isten", akkor azt értelmezned kell, mert az nem egyértelmű, mint az, hogy rajtam kívül nincsen Isten! A Fiam egyszülöttsége az Isten szónak más értelmet ad, mivel én nem vagyok egyszülött Isten, engem senki nem szült, mint én a Fiamat. Tehát a Jézus istensége nem ugyanolyan, mint én vagyok, mivel rajtam kívül nincsen Isten!

Az én egyértelmű kijelentésemet nem vetheted meg azért, mert a Jézus Istenségét úgy értelmezed, hogy ugyanolyan Isten, mint én vagyok. Mert a Jézus Istenségét azt értelmezed, az én kijelentésemet meg nem kell értelmezni, mert egyértelmű. És ha az derül ki, hogy te a saját értelmezésedet az én egyértelmű kijelentésem fölé helyezed, akkor szándékosan kiforgatod a szavaimat, kiforgatod az én igémet, és ezáltal a gonoszok közé számláltatol. Elcsűröd-csavarod az Írásokat a saját vesztedre! (Vö. 2Pét 3:16)

Ha én kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen más Isten, a fiam meg kijelentette, hogy én vagyok az Atyja és Istene neki és az ő igaz követőinek, akkor minden más szöveget értelmezni kell, amelyben a Krisztus Istensége található, hogy azt milyen formában és hogyan kell értelmezni. De úgy értelmezni nem lehet, hogy az én egyértelmű kijelentésemmel ellentétben legyen. Tehát úgy értelmezni nem lehet, hogy ugyanolyan Isten, mint én, mivel kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen Isten.

Ha utánanézel a Könyvemben, hogy kicsoda a Legfelségesebb, Magasságos Isten, akkor meg fogod látni, hogy Én vagyok az, a Jehova Isten, és a fiam sehol nincsen Magasságos,Legfelségesebb Istennek nevezve. De nem is lehetne, mert akkor rajtam kívül volna még más Isten is, és én nem tudnám, hogy mit beszélek magamról? Te talán ezt gondolod rólam? A háromság hited alapján bizony ezt, tehát ez elárulja, hogy gonosz vagy, mert az értelmezéseidet az én egyértelmű kijelentéseim fölé helyezed.

Vagy talán a háromság hit nem egy emberi értelmezés? Dehogynem! De az, hogy rajtam kívül nincsen Isten, az nem egy értelmezés, hanem egyértelmű kijelentés, amit még egy gyerek is meg tud érteni. De ha te elkezdesz filozofálni velem kapcsolatban, és elkezdesz rólam olyasmiket hirdetni, amik a te filozófiádnak emberi termékei, az én egyértelmű kijelentéseimet meg félredobod, akkor te az én szememben egy nagyon gonosz vagy. Különösen ha még ragaszkodsz is ahhoz, amit a saját fejed után eszeltél ki, az én egyértelmű kijelentésemmel ellentétben.

Ha megvizsgálod, hogy a teljes Szentírásban ki van kijelentve a "mi Istenünk" alatt, akkor egyetlen tőlem ihletett kijelentésben sem olvashatod, hogy ez a Fiamra, a Jézus Krisztusra vonatkozna! /Ebben az összeállításban utána nézhetsz:/ 

Ezek után hogyan lehetséges az, hogy te mindezeket a nyilvánvaló és egyértelmű kijelentéseket félredobod, és előszeded a Tamás kijelentését, hogy neked az kell, mert te azt úgy értelmezed, hogy az alátámassza a te emberi teóriádat. Azt nem olvastad az igémben, hogy ne csinálj magadnak faragott képet és ne imádd azt? 

Bizony a háromság hit a te rólam kifaragott képed, amit imádsz, az imádatot háromfelé osztva. És te ahhoz ragaszkodol, amit kifaragtál rólam, az én egyértelmű kijelentéseimet meg elveted. Nem látod ebből kifolyólag, hogy mennyire gonosz vagy, aki olyan képet fest rólam, ami neki tetszik? Ha nem látod, ez azért van, mert ha rólam hamis képed van, milyen hamis képed lehet saját magadról?!

Jössz a Tamás kijelentésének a /tévelygő/ magyarázatával, hogy azt szerinted Jézus helyeselte. Hogyan helyeselhette volna, mikor ennek a kijelentésnek nincsen párja sehol az egész Szentírásban, és ahol az "én Istenem"-ről szó van használva, soha nem Jézusra használják, hanem Rám, az Úr /Jehova/ Istenre. De ez úgy látszik téged nem érdekel, mert ezt direkt és teljességgel figyelmen kívül hagyod. Ez pedig azt mutatja, hogy velejéig romlott és gonosz vagy, mert csak azt veszed figyelembe, ami a teóriádat látszólag alátámasztja, ami meg cáfolja, azt levegőnek nézed!

Vajon kire mondta Mózes, hogy az "én Istenem” (2Móz 15:2); Ruth (Rúth 1:16); Salamon (1Kir 5:4; 8:28); Illés (1Kir 17:20-21); Dávid (1Kró 11:19; 17:25; Zsolt 18:30); Mikeás (2Kró 18:13) Ezsdrás (Ezsdr 9:6); Nehémiás (Neh 2:12; 5:19); Agúr (Péld 30:9); Dániel /Dán 6:22); Mikeás (Mik 7:7); Habakuk (Hab 1:12); Zakariás (Zak 11:4); Jézus (Máté 27:46; Jel 3:12); Pál (Róm 1:8; Fil 4:19)?

Ha senki nem állítja az egész Szentírásban, hogy neki Jézus lenne az Istene, csak egyedül Tamás, akkor hogy hogy neked az a fontos, amit Tamás mond, de az összes többi kijelentés nem fontos? Nem turkálod ki te magadnak, amit te tartasz fontosnak, a többit meg levegőnek nézed?! És amit kiszedtél magadnak, azt az összes többivel szembe állítod?! Majd én is az összes jó tulajdonságodat levegőnek nézem, egy gonosz tulajdonságodat meg kiemelek, és annak alapján ítéllek meg, a te módszered szerint. Na és fog-e ez tetszeni neked? Nem hinném! Hát akkor te miért csinálod ugyanezt?

Kiforgatod azt is ami le van írva: Jézus azokat emeli ki, akik nem látnak, mégis hisznek, tehát a Tamás /végre révbe ért/ hitét helyeselte, és a szöveg sehol nem mondja, hogy a megjegyzését! És hogy miért nem javította ki? Mert akkor előbb tanítványokat kellett volna kijavítania, akik csak azt mondták Tamásnak, hogy látták az Urat (vö. Ján 20:25), de azt nem mondták, hogy az Istenüket is. Ugyanígy Mária Magdaléna is az Urat említette, hogy látta (Vö. Ján 20:18), de azt nem mondta, hogy az Istenét látta. A Ján 20:20 szerint János is azt mondta, hogy a tanítványok az Urat látták, és nem az Istenüket.

Ha Tamás kijelentése a helyes, akkor mindenki másé helytelen és kijavításra szoruló. MÉG AZ ENYÉM IS! (Ézsaiás 44:8) De Jézus mindenki más kijelentését helyben hagyta, akik benne az Urat látták. Tamás kijelentését meg nem minősítette, hanem a hitét a látásával kapcsolta össze.

Tamás azt mondta, ha nem látom, nem hiszem. (25.vers.) Tehát testi gondolkodás vezette, mert aki szent szellemmel rendelkezik, az látás nélkül is hiszi Krisztus feltámadását. (vö. Zsolt 16:10; Csel. 2:27,31; 13:35) Tamás hitetlen volt, - azért mondja Jézus, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő. (vö. 27.vers.) Tehát Tamás testi gondolkodású volt és hitetlen.

Amikor testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”. De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja:

Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)

A János 20:19-24 szerint Tamás nem volt ott, amikor Jézus a tanítványokra lehelte a szent szellemet. Ha rendelkezett volna vele, nyilván nem kellett volna a sebbe nyúlnia. Gyakorlatilag Tamás egy testi kijelentést tett, a szent szellem vezetése és megvilágosító ereje híján. Ilyen kijelentéseket mások is tettek a Biblia beszámolója szerint, amiket nem lehet szövegkörnyezetükből kiragadni, és nem lehet sugalmazottaknak tekinteni, különösen nem lehet istentől jövő tanításnak beállítani.

Jézus azzal kommentálta Tamás kijelentését, hogy a látásából fakadt a hite, de azok boldogok, akik nem látnak és hisznek! Tehát Tamás példája (a testi ember megnyilvánulása) nem egy követendő minta senki számára, akkor a testiségéből fakadó kijelentése miért lenne minta, különösen, amikor ellene mond az ihletett írásszövegeknek?!

Tamásnak látásból fakadt a hite, nem a szent szellem vezette rá a hitre, köv. képpen a kijelentésére se a szent szellem vezette, - hanem a látása, vagyis a testi reakciója.

És hogy Jézus nem javította ki Tamás kijelentését? Az alapállását kijavította, mert a mintának nem a látást tette meg, hanem a hitet, amit Isten ad. (vö. Efézus 2:8) A hit pedig az isteni kijelentésekre épül, az meg nem Jézust jelöli meg a mi Istenünknek! A testi ember ha Jézust jelöli is meg, - ez a hívőknek nem lehet minta.

János azzal zárja, higgyétek, hogy Jézus az Istennek a Fia (nem maga az Isten), és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (vö. Ján 20:31)

* * * * *
Többféle ellenvetéssel élnek a háromság hívők Tamás kijelentésével kapcsolatban, pl.: „Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen,hanem hívő), így áll a görögben: „Ho küriosz mú kai ho theosz mú.” Vagyis hívőként állította, amit állított, ezért aki hívő, ugyanezt állíthatja.”

Csakhogy neki a hite a testi tapasztalatból származott, és nem a szent szellem sugalmazásából, úgy hogy ez a kijelentésére is érvényes, a kijelentése a testi tapasztalatból származó hitéből fakadt, és ezért nem lehet mérvadó. Hogy elfogadta Jézus feltámadását, ez még önmagában nem garancia arra, hogy azon nyomban megvilágosította őt a szent szellem Jézus személyét illetően. Ahhoz ugyanis nem szükséges testi tapasztalat.

A testi tapasztalat pontosan azt mutatja, hogy nem a szent szellem közreműködése volt a háttérben. (Egyébként is nem Jézus kiléte volt Tamás hitetlenségének a tárgya, hanem a feltámadása, a kijelentésének meg Jézus kiléte volt a tárgya, nem pedig feltámadása.) Másrészt meg Tamás már előzőleg is félreértésbe került Jézus személyét illetően, mivel nem értette mit jelent Jézusban az Atyát látni. Azonosságot vagy visszatükröződést? (Lásd. Ján 14:5-7. köv.)

Hitben járunk, és nem látásban” (2Kor. 5:7) De ez a hit tapasztalat nélkül is működik. Ahogy Pál mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” (Róma 10:9-11, MBT. ford.) Szó sincs tehát arról, hogy Istennek kellene vallanunk Jézust, hanem Úrnak!

Mert mit is mond Filippi 2:11: - „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Károli) Tehát Úrnak kell Jézust vallani (vö. Ján 13:13), és arról nem szól az ihletett szöveg, hogy a mi Istenünknek is kellene vallani, ahogy Tamás tette – és ahogy a háromság-tan hívei teszik.

Az, hogy a háromságtan hívei mégis az egyik legfontosabb kijelentésnek tartják Tamás kijelentését Jézus istenségéről, ez is azt mutatja, hogy őket sem a szent szellem vezeti, hanem testi gondolkodás.

De ha két ho theosz van /lenne/, akkor a kettő közül melyik imádatára van buzdítás a Jel. 19:10; 22:9-ben? Mivel az egyik ho theosz az biztosan az Atya (Jn 6:27), akit szellemben és igazságban kell imádni (vö. Ján. 4:23-24), akkor miben kell imádni azt az állítólagos másik ho theoszt, akit az egyik végletből másikba eső Tamás a saját Isteneként azonosított?
Ha ez az azonosítás ihletett lenne, akkor Pálnak ezt kellett volna mondania: 'hálát adok az én Istenemnek (a ho theosznak az Atyának) az én Istenem (a ho theosz, a Fiú) által.' (Róma 1:8) Vagyis hálát adok az én Istenemnek az én Istenem által. Ez már komoly elmozdulás lenne a háromsághit felé, csakhogy Pál szerint nekünk egy Istenünk van, az Atya (vö. 1Kor 8:6), a háromság hívők szerint meg nekünk háromegy Istenünk van, nem csak az Atya. Ez vajon mi felé történő elmozdulás? A Biblia kiforgatása felé! (vö. 2Pét. 3:16)
Nem véletlenül történt ez az elmozdulás az apostolok halála után, hiszen az apostolok halálukig ezt a filozófiát (hogy az Isten Atya-Fiú és szentlélek) nem ismerték és nem terjesztették. Gyakorlatilag ezen sánta elméjű tan nélkül üdvözültek, aztán meg a 2. századtól kezdve kifejlesztettek egy olyan spekulációt, amely szerint szentháromságtan nélkül nem is létezik igazi kereszténység. Nem inkább a páli hitvallás nélkül nincs igazi kereszténység?! (vö. Gal 1:9) De nagyon is!
2. Jehova így szól az Ésaiás 44:24-ben: „Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól.” Hogyan egyeztethető ez össze az Őrtorony tanításával, miszerint Jehova először megteremtette Krisztust, majd Krisztus megteremtett minden mást?
Válasz: AZ Őrtoronyban ez van: „Az egyszülött Fiúnak a teremtésben betöltött szerepe szintén egyedülálló. Nem ő volt a Teremtő, de Jehova minden más megteremtéséhez felhasználta őt mint közvetítőt vagy eszközt. (Olvassátok fel: János 1:3.) Pál apostol ezt írta: „számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és egy Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala” (1Kor 8:6).” [Forrás: w08 12/15 12. o. 4. bek. Értékeljük Jézus egyedülálló szerepét Isten szándékában] Továbbá:
"Jehova minden teremtési műve csodálatos és elkápráztató. Mindezek közül a legbámulatra méltóbb a legelső alkotása. Ez az alkotása egy szellemfia, az ő „elsőszülöttje” (Kolossé 1:15). Ennek a mennyei Fiúnak a neve a Szó. Számtalan évszázaddal megteremtése után ő lejött a földre és „az ember Krisztus Jézus” nevet kapta (1Timótheus 2:5). Róla olvassuk: „Így a Szó hústestté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, amely egy atya egyetlen-nemzett fiát illeti meg; és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (János 1:14).
Jehova és Fia közötti viszonyt egy gyártulajdonos és a gyárában dolgozó fia közötti viszonyhoz lehetne hasonlítani. A gyáros fia az apja által eltervezett tárgyak elkészítésében működik közre. Jehova elsőszülött Fián és munkatársán keresztül teremtette meg a sok szellemi lényt, az istenfiakat. Ezek később örömmel látták, amint Jehova Fia vagy Mestermunkása létrehozta az anyagi egeket és a földet, amelyen élünk. Kételkedsz talán abban, hogy ezek teremtve lettek? Évezredekkel később Jehova ezt kérdezi az egyik hozzá hű férfiútól: „Hol voltál, amikor alapot vetettem a földnek? Mondd meg nekem, ha tudsz valami okosat? Amikor a hajnalcsillagok örömmel kiáltottak együtt és az istenfiak mind tetszésükben ujjongtak? ” (Jób 38:4, 7; János 1:3).
Idővel Jehova teremtett élő, anyagból való dolgokat is a földön: növényeket, fákat, virágokat, halakat, madarakat és állatokat (1Mózes 1:11–13, 20–25). Majd így szólt Mestermunkásához: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra . . . És Isten hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására. Isten képmására teremtette: férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:26, 27). [Forrás: Lmn 12–13. o. 22–24. bek. „Íme, mindent újjáteszek!”]
A válasz lényege tehát, hogy Isten a teremtésében egyedülálló, hiszen az Ő akaratából van minden /nem a Fiú akaratából/, Krisztus részvétele a teremtésben csupán a kivitelezésre vonatkozik. (Vö. Jel 4:11)
3. Ha az Úr Jézus elsőszülötti címe a Kolossé 1-ben azt jelenti, hogy Ő az első teremtmény, amint azt Őrtorony tanítja, nem pedig a kiválóság kifejezése, hogyan magyarázod a Jeremiás 31:9-et, ahol Isten kijelenti, hogy Efraim az Ő elsőszülöttje? A Szentírásból világos (I Mózes 41:51-52), hogy Manassé született előbb, és nem Efraim. Jézus, mint Teremtő, nem felsőbbrendű-e az Ő teremtésénél, vagy valóban Ő Jehova első teremtménye?
Válasz: Hogy Krisztus a teremtményvilág kiválósága, vagy a teremtményvilág szó szerinti elsőszülötte, teljesen mindegy abban az értelemben, hogy mindenképpen a teremtményvilághoz kell tartoznia, ha annak valamije vagy valakije. /Egyébként a kiválóság-féle pozícióra /is/ lehet következtetni az elsőszülöttség kapcsán – úgy általában -, de hogy Jézus elsőszülöttsége nem erre vonatkozik, arról lásd részletesen a „Teremtmény volt-e Jézus Krisztus?” című tanulmányt itt:
4. Ha csak Isten üdvözíthet, és Istenen kívül nincs más megváltó (Ésaiás 43:11), akkor azok az újszövetségi szakaszok, amelyek Jézust megváltónak nevezik, nem istenségéről tanúskodnak? Ha pedig nem, hogyan egyezteted össze Jézus megváltói szerepét az Ésaiás 43:11-gyel és a Hóseás 13:4-gyel?
Válasz: Isten a Fia feláldozásával váltotta meg az emberiséget /tehát a megváltás Tőle indult ki/, Krisztus pedig a megváltásnak a kivitelezője. [Egyébként Izrael megváltásáról is szó van, akit az ő Istenük szabadított meg /vagy váltott ki a rabszolgasorsból./] A Jézusnak és az Atyának az egy Istenben három személy-féle azonosításához az előbbi megváltói/szabadítói cselekedeteknek semmi közük, Az „egy Istenben három személy-féle” -féle teória már azért sem létezhet, mivel az Atya a Jézus és a mi Istenünk (Vö. Ján 20:17), és az Atyán kívül nincsen más Isten (Vö. Ézsa 44:8; Hós 13:4) Nincsen plusz két személy, akik külün-külön Istenek lennének, vagy lehetnének.
5. Ha Jézus egyenrangúnak tekinti magát az Atyával, mint az ember hitének célpontját (pl. János 14:1), ez nem istenkáromlás-e, hacsak Jézus nem igaz Isten és Megváltó? Hasonlóan, hogyan lehet az Atya akarata az, hogy „mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát” (János 5:23), ha Isten Ésaiásnál így szól: „dicsőségemet másnak nem adom”? Hogyan magyarázod továbbá meg Jézus szavait a János 17:5-ben a fentiek fényében?
Válasz: Ján 14:1-ben nem azt mondja, hogy higgyetek Istenben, vagyis/tehát énbennem /mintha ő lenne az Isten/, hanem Istenben, Akit a teremtéséből lehet felismerni (Vö. Róma 1:20), és higgyetek énbennem is, akit Isten küldött Izraelnek Megváltóul. /Köztudott, hogy a zsidók nem fogadták el Jézus Istentől küldött messiásnak, nem véletlen tehát, hogy a benne való hitet szorgalmazta./
A Jézus Atyához mért tisztelete a tiszteletben azonosítja, nem az Istenségben, és nem az imádatban. Jézus az ő dicsőségét említette, hogy ismét abban legyen része, Isten meg a saját dicsőségéről beszélt, hogy azt másnak nem adja. Egyébként fontos, hogy Isten a „más” alatt kit ért! A teremtés mögötti akarat dicsősége különben sem illet mást, hiszen nem a Fiú akaratából származik a teremtett világ, tehát azzal a dicsőséggel a Fiú sem rendelkezhet. (Vö. Jel 4:11)
6. Hogyan egyezteted össze Jehova állítását az V Mózes 32:39-ben, hogy „nincs Isten kivülem”, vagy az Ésaiás 45:5-öt, „rajtam kivül nincs Isten”, az Őrtorony tanításával, miszerint Jehova Isten, és Jézus egy isten rajta kívül? (Vö. János 1:1 az ÚV-ban.)
Válasz: Fentebb szó volt róla, hogy Jehován kívül nincsen Isten, tehát a Jézus Istensége egy másféle /az Atyától ajándékozott/ isteni minőséget takar, és az Atya Istenségének a szintjét nem éri el. /A háromsághit éppen abban hamis, hogy egy szintre hozza az Atya-Fiú-szellem Istenségét, köztük semmi különbséget nem téve. Holott csak az Atyát imádjuk a Fiú által, minden más imádat, ami nem ezen a módon történik, az cél tévesztés, bálványimádat./
7. A Lukács 20:38-ban azt olvassuk, hogy Jehova „nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene”. A görög θεὸς (Isten) szó előtt nem áll határozott névelő (, az). Jehova istenségét a Lukács 20:38 nem vonja kétségbe ezzel a megfogalmazással; miért vonja kétségbe az Őrtorony Krisztus istenségét a János 1:1 alapján, ahol ugyanez a görög szerkezet áll?
Válasz: Az Atyára vonatkozóan nem feltétlenül van mindig az Isten szó előtt határozott névelő /pl. Máté 4:4-ben sincs, nem csak a Luk 20:38 ban – és más helyeken. Attól még Jehova a Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható Isten./ Jézus viszont nem a Jehova, a Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható Isten. Még ha Istennek is van nevezve néhol. Fontosabb, hogy a Ho theosz az Atyát jelöli, nem Jézust. A Tamás Jézusra vonatkoztatott HO theosza viszont nem Istentől ihletett, hanem egy hirtelen reakcióból származó emberi kijelentés – lásd feljebb.
8. Ha Jézus az ÚV János 1:1-e szerint csak „egy isten”, igaz Isten-e vagy hamis isten?
Válasz: Jézus a Ján 1:1-ben isteni minőségben szerepel, de nem maga az Isten. A Ján 1:18-ban Jézus mint „egyszülött Isten” szerepel, de az Atya nem „egyszülött Isten”, tehát ebben az értelemben a Fiú nem az Atyát tükrözi vissza, hanem a saját isteni minőségét azonosítja.
9. János evangéliumában az „én vagyok” mondások („Én vagyok az életnek kenyere”, „Én vagyok a jó pásztor” stb.) nyilvánvalóan kapcsolódnak egymáshoz, miért van az, hogy az ÚV az ἐγώ εἰμί kifejezést végig helyesen „én vagyok”-nak fordítja, kivéve a János 8:57-ban, ahol „én voltam”-nak? Miért akarták a zsidók megkövezni Krisztust a János 8-ban, ha csak annyit mondott, hogy „Mielőtt Ábrahám volt, én voltam”, és nem használta az Isteni Nevet a II Mózes 3:14-ből: „VAGYOK”?
Válasz: Jézus magát Isten Fiaként azonosította, soha nem mondta, hogy ő maga lenne az Isten. Viszont a zsidók már ezt a fiúságot is úgy fogták fel, hogy magát Istennel azonosítja. Az ő felfogásuk volt hamis, nem pedig Jézus önazonosítása. Továbbá az is egy hamis állítás, hogy Jézus lenne a Vagyok, hanem ő csupán képviselte a Vagyok-ot, tehát Jehova Istent. Az UV fordítás arra teszi a hangsúlyt, hogy már Ábrahám előtt volt, nem pedig arra, hogy Ő volt a Vagyok. Az Apcsel 7:35 világosan mondja, hogy Mózesnek angyal jelent meg a csipkebokorban /Jézus/, de a Vagyok az nem angyal!
Lényegében Jézus már Ábrahám előtt volt, ez félreérthetetlen. De a Vagyok kifejezés az félreérthető, mert sokan arra használják, hogy Jézust a Vagyokkal azonosítsák és alátámasszanak vele egy nem létező szentháromságot. Mert nem mindegy, hogy a szent háromság egy Istene, vagy az egy Isten szentháromsága. Ez utóbbi állítás ugyanis hamis, az előbbi meg igaz.
Forrás:

folyt. köv.