Kérdések Jehova Tanúihoz 2.

Reformátusok faggatják Jehova Tanúit

Martyn McGeown

Néhány idézet a Jehova Tanúi Új Világ Fordításából származik (ÚV)

10. Jehovát az Ésaiás 10:21 erős Istennek nevezi. Hasonlóan az Ésaiás 9:6 Jézust erős Istennek nevezi. Nem arra mutat ez rá, hogy az Őrtorony téved, amikor azt mondja, hogy az „erős Isten” kifejezés egy kisebb istenségre vonatkozik (vö. még Jer 32:18)?

Válasz: Hiába erős Isten mindkettő, mert a Legfelségesebb, Magasságos jelző Jézusra nem vonatkozik sehol. Az „erős” az egy jelző, még pl. Sámson is erős volt. De Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható csak egy van: Jehova Isten.

11. Jézus „tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Hogyan állíthatják tehát Jehova Tanúi, hogy Jézus egy angyal volt, emberré lett, végül újra angyallá vált?

Válasz: Attól, hogy valaki más és más szerepet tölt be Isten szándékában, attól még ugyanaz maradhat. Az őt megítélők keze alá hajló Jézus és az ítélő Jézus mégis ugyanaz, csak más funkciót tölt be. A pozíciója változhat, de ő ugyanaz marad.

12. Mihály arkangyal nem tudta megdorgálni az ördögöt saját tekintélyénél fogva (Júdás 9), Jézus azonban igen (Máté 4:10). Nem azt bizonyítja-e ez, hogy Jézus nem lehet Mihály arkangyal?

Válasz: Mihályként Jézus nem volt felhatalmazva, hogy megdorgálja az Ördögöt, és az usz-ben sem dorgálta meg, hanem elküldte: TÁVOZZ TŐLEM!

13. Jézus a Lukács 24:39-ben azt mondja, hogy Ő nem kísértet, és ezt azzal a ténnyel bizonyítja, hogy hús-vér teste van. Hogyan illik ez bele az Őrtorony tanításába, miszerint Jézus lelki teremtményként támadt fel, fizikai test nélkül?

Válasz: Jézus feltámadása után többeknek megjelent, pl. az apostoloknak, mégpedig zárt ajtón keresztül. Ha testben támad fel, akkor csak nyitott ajtón át tudott volna bemenni. És nem olvassuk, hogy bárki ajtót nyitott volna neki. (Vö. Ján 20:19, 26) Tehát a megjelenésének az idejére vett fel ismét hústestet. Pl. Tamás így tudta a sebébe dugni a kezét. De ha Jézus feltámadása testben történt volna, akkor visszavette volna ugyanazt, amit feláldozott, ami teljesen abszurd.

Ezt olvassuk: „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé... Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát” (1Kor 15:44-45, 50) Ebből is látható, hogy Jézus a további életét „test és vér”-ként nem folytathatta a mennyben, tehát dicsőséges /szellemi/ testben kellett hogy feltámadjon. (Vö. Fil 3:21)

A Zsidók 10:5-ben: „testet alkottál nekem,”. Már azelőtt is kellett lennie testének a mennyben, tehát fizikai testet kapott földi létezésének idejére, a mennyben meg ismét szellemi testben él tovább, amiben feltámadt. Fizikai testre a váltságáldozat miatt volt szükség, mégpedig a haláláig és nem tovább. „megjelent testben, megigazíttatott szellemben,” (1Tim 3:16) Ha testben támadt volna fel, abban is igazíttatott volna meg. „megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;” (1Pét 3:18)

14. Jézus azt mondja, hogy felépíti ezt a templomot (János 2:19), ami alatt a János 2:21 szerint saját testét érti („Ő pedig az ő testének templomáról szól vala”). Vajon nem saját testi feltámadásáról tanít-e itt Jézus?

Válasz: Az előbbiek fényében ez ki van zárva. „És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel 21:22) Ahogy a mindenható Isten esetében ki van zárva a földi templom, Jézus esetében ugyanúgy. Ő az ő szellemi testének templomáról szólt. Egyébként is, Krisztusnak nem fizikai teste a gyülekezet, hanem szellemi. (Vö. Eféz 2:20-22)

15. Hogyhogy Jehova neve: Uraknak Ura (Zsoltárok 136:4, V Mózes 10:17), miközben Jézus is ezt a címet viseli a Jelenések 17:14-ben?

Válasz: Jézus kinevezés által viseli ezt a címet, de az Atya önmagában bírja.

16. Hogyan lehet Jehova „az első és az utolsó” (Ésaiás 44:6), amikor e cím birtokosa a Jelenések 17:14-ben Jézus?

Válasz: Ézsaiás idézete Isten egyedüliségéről szól. Jehova Első a sorban, de utolsó is egyben, ha a sor másik végéről nézzük. Jézus pedig első/szülött a halottak között, akik szellemi létre vannak elhívva, az utolsó szó joga pedig az Atya által az övé, amikor az Élet Uraként a hatalmát gyakorolja.

17. Hogyan lehet Jehova az Egy, aki előtt minden térd meghajol (Ésaiás 45:22-23), ha Jézus is részesül ebben a tisztességben (Filippi 2:10-11)?

Válasz: Jehova előtt eleve minden térdnek meg kell hajolnia, Jézus pedig az Atya által lett erre felhatalmazva.

18. Ha az Ésaiás 40:3-ban a Jehovának készített útról olvasunk, a Márk 1:1-3 miért alkalmazza ezt Jézus Krisztusra? Nem Keresztelő János készítette-e az utat Jézus Krisztus számára? Miként kerülhetjük el akkor azt a következtetést, hogy Jézus Jehova?

Erre itt a kimerítő válasz: KIÁLTÓ HANGJA A PUSZTÁBAN 

19. A Jelenések 22:12-13-ban világosan olvashatjuk, hogy az Úr Jézus az eljövendő, akit a rész így nevez: „az Alfa és az Omega”. Hogyan kerülhetnénk ki azt a következtetést, hogy a Jelenések 1:8 is Jézus Krisztusról beszél („Alfa és az Omega”), miközben Mindenhatónak nevezi, ami által arra tanít, hogy maga Jézus a Mindenható Isten?

Válasz: Egyik helyen sem az Úr Jézusról van szó, hanem Jehováról.

20. Ha az I Korinthus 8:6 szerint egy Úr van, névszerint Jézus Krisztus, ez azt jelenti-e, hogy az Atya Isten nem Úr? Hogyan állíthatja tehát az Őrtorony azt, hogy az Atya címe: „egy Isten” kizárja Jézus Isten-voltát?

Válasz: Református szövegíró teljesen ostobának tetteti magát, mint aki alapvető dolgokat képtelen megérteni, de nem is nagyon akar. Pál apostol a „sok isten és sok úr” pogány csokrát hozza fel, hogy ezekhez viszonyítva – a sok istenhez képest az Atya az Istenünk, és a sok világban lévő úr, uracska, magát nagy úrnak képzelőhöz viszonyítva egy Urunk van, a Jézus Krisztus. Az Ő nagyságuk, tekintélyük időtálló, a többi hozzájuk képest szalmabáb a szélben, csak ezek ezt nem tudják magukról. Hogy pedig Jézus egyetlen Úrként a mi Urunk, ennek miért kellene kizárnia azt, hogy az Atya is Úr. Sőt! (Vö. Apcsel 4:24)

A reformátusoknak ez a hozzáállása a Bibliához egyben Isten felé is egy kritika, egy grimasz mutatása, amelynek az a sorok között megbújó mondanivalója, hogy a bibliai szöveg tele van ellentmondásos kijelentésekkel, különösen az Isten és a Jézus között fennálló viszony megérthetőségének tekintetében. Lényegében a Bibliában Isten kinyilatkoztatása nem világos és érthető, mert Jehován számtalan helyen Jézust érteni, vagy őket könnyű összekeverni.

Holott református háromság hívő szándékosan keres olyan helyeket, amit arra használ fel, hogy Jehovának és Jézusnak az állítólagos azonosságát kimutassa, ill. úgy állítsa be, hogy egyik a másikra érthető. Lényegében tehát nem az ember hibája, hogy a Jehova mögött Jézust látja és fordítva, hanem ezt maga a szöveg sugallja.

Ezzel azonban szándékosan megtagadja az isteni kinyilatkoztatás egyértelműségét, azt, hogy világosan és konkrétan meg lehet érteni: Jehován kívül nincs más Isten! Mert vagy nem egyértelmű, amit mond: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ézsaiás 44:8) – vagy nem lehet megérteni, hogy ez mit akar mondani.

Református háromság hívő összes itt propagált kérdése pont arra bizonyíték, hogy Istennek fenti kijelentése teljesen értéktelen abban a tekintetben, amilyen célból Isten azt megfogalmazta, hogy mindenki megértse: égen és földön Rajta kívül nincsen más Isten, aki hatalomban, tudásban, korlátlan jogkör gyakorlásában Vele rivalizálhatna.

Viszont ez félelmetes, nem arra nézve, hogy nem egyértelmű a kinyilatkoztatás, vagy hogy nem lenne megérthető, hanem az a félelmetes, hogy a háromság filozófiát egyáltalán szembe merik állítani az Isten önmagáról tett kijelentésével. Az istenivel szembe állítják az emberit, az egyértelműt az értelmezéssel. Végeredményben a bukott természetű ember filozófiáját /háromság/ fölébe emelik annak, amit Isten maga Önmagáról egyértelműen, mindenki számára megérthetően kinyilatkoztatott.

Lassan oda lyukadunk ki, hogy Isten nem volt képes felmérni, hogy az általa teremtett ember értelmi színvonala nem éri el azt a szintet, hogy az Ő egyedüli, szuverén voltát megértse. Mert erre képtelen. A háromság tantétele bizonyíték rá, hogy képtelen. Ezért létezik egyáltalán háromság. Ezért mondja meg az ember Istenről, hogy kicsoda, mert az Isten Magáról ezt képtelen megmondani,

El lehet képzelni Istenről, hogy mit gondolhat a háromságról, azzal szemben, amit magáról mondott: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ézsaiás 44:8)

Nem beszélve róla, hogy a többség azokat tartja eretnekeknek és tévelygőknek, akik Jehova egyedüli Isteni mivoltját hangsúlyozzák ki, akik ugyanazt mondják, hogy Jehován kívül nincs más Isten, ha pedig nincsen más, akkor Jézus sem az.

Ilyen alapon a kritika mondanivalója, hogy Isten saját magáról is tévelyeg, amikor egymagát állítja be Istennek, nem pedig hármójukat egynek.

Csak hogy senki ne tévelyegjen, Jehova tanúi nyomatékosan és vastagon aláhúzva állítják, hogy nincsen háromság, egy Istenben három személy, hanem csak az Atya egyedül és örök, valóságos, szuverén Isten, és senki más nem az, sem a Fiú, sem a szent szellem. Az összes zsinat, amelyik nem az Atya egyedüli Isten mivoltát határozta meg és jelentette ki, egy rakás emberi tévelygést hordott össze, és mindenkit annak a fényében ítél meg. Még az Isten önkinyilatkoztatásán sem átall átgázolni, hogy ezt az álláspontját fenntarthassa.

Nem véletlenül kell itt kihangsúlyozni, hogy az Isten személyének tisztázása és tisztán látása üdvösségi kérdés, és el nem bagatellizálható azzal, hogy legfeljebb rosszul értettük. Itt az isteni kinyilatkoztatással való szándékos szembe menésről van szó, annak minden káros következményével együtt!

21. Ha Jehova neve az egyetlen, amelyben üdvösség van (Ésaiás 43:11), miért szól így a Cselekedetek 4:12 Jézus Krisztusról: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”? Nem igaz-e, hogy Jézus az üdvözítő Jehova, Immánuel (Máté 1:23), a mi Megváltónk?

Válasz: Nem „adatott” más név, ebben benne van, hogy a Jézus neve adatott az embereknek, de Isten neve nem adatott, mert vajon ki adta Isten nevét? Talán Jézus adta Isten nevét, vagy fordítva? Ha fordítva, és csakis így lehetséges, akkor miért akarja keverni a kettőt? Hogy megpróbálja azonosítani. Meg is jegyzi: „Nem igaz-e, hogy Jézus az üdvözítő Jehova"? Bizony hogy nem!

Az Immánuel nevének jelentése: "Velünk az Isten" De ez nem azt akarja mondani, hogy Jézus az Isten, mint ahogy az "aki engem látott, az látta az Atyát' (Vö. Ján 14:8) sem azt jelenti, hogy Jézus az Atya. Őt az Atya pecsételte el, az Isten (Vö. Ján 6:27), nem ő saját magát. A Jel 21:3-ban: "maga az Isten lesz velük" sem arra vonatkozik, hogy az Immanuel lenne az üdvözítő Jehova, hanem szó szerint akkor lesz velünk Jehova, amikor Ő lesz "minden mindenben" (Vö. 1Kor 15:28), de addig a Fia, Jézus Krisztus által van velünk (mint ahogy vele is vele volt – Vö. Apcsel 10:38, Róma 15:33)

22. Az ÚV-ban valahányszor a προσκυνέω görög szó szerepel Istennel kapcsolatban, imádatnak fordítják (Pl. Jelenések 5:14, 7:11, 11:16, 19:4; János 4:20 stb.). Érdekes módon valahányszor Jézussal kapcsolatosan találkozunk a προσκυνέω szóval, „hódolatnak” fordítják ugyanazt a görög szót (Máté 14:33, 28:9, 17, Lukács 24:52, Zsidók 1:6 stb.). Mi e következetlenség oka?

Válasz: Nincs itt semmiféle következetlenség az ÚV fordításban, hanem rövidlátás van református részről. A proszkuneó szó a Jelenések 3:9-ben egyértelműen hódolatot jelent, mert az imádat szó itt ki van zárva! Ha pedig maga a szó imádatot is jelent, meg hódolatot is, akkor evidens, hogy Jézus esetében nem fordítható imádatnak, mivel a Bibliában az Isten imádatára van felszólítás, senki más imádatára nincsen. (Vö. 2Móz 20:5; 34:14; Jel 19:10; 22:9)

Jézus is az Isten imádatára buzdított (Vö. Máté 4:10; Luk 4:8) Ő maga mondta, hogy az igazi imádók szellemben és igazságban történő imádatának célszemélye az Atya (vö. Ján 4:23) Olyan ige sehol nincs a Bibliában, amely a Fiú (vagy a szellem) imádatának a módját tárgyalná!

Tehát amikor Jézussal kapcsolatban olvashatjuk a proszkuneó kifejezést, akkor az hódolatot jelent. Az apostolok, ill. Az angyalok hódoltak Jézusnak, nem pedig imádták. (Vö. Luk 24:52; Zsid 1:6)

23, A Kolossé 1:6 arról beszél Jézussal kapcsolatban, hogy „mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek”. Az Őrtorony azt állítja, hogy a teremtés idején Jézus volt Mihály arkangyal. Teremt-e egy angyal bármít saját magára nézve? Mi erre a magyarázat, amikor a Mindenható Isten azt mondja a Jelenések 4:11-ben, hogy mindent saját akaratáért teremtett?

Válasz: Jel 4:11 azt mondja, hogy mindent Isten teremtett, és minden az Ő akaratából lett. Kol 1:16 meg azt mondja, hogy minden ő általa /Krisztus által/ és őérte /reá nézve, MBT. ford./ teremtetett. Tehát nem az van, hogy egy angyal saját magára nézve teremtett, hanem hogy mindent Isten a saját akaratából teremtett a Fiú által és a fiúra nézve. Tehát Jézus nem saját magára nézve teremtett, hanem az Isten teremtett a Fiúra nézve a saját szuverén akaratából. A Fiú csak kivitelezte az Atya akaratát. Ha református cikkíró nem érti, kérjen Istentől bölcsességet (Vö. Jak 1:5), és fusson neki még néhányszor.

24. Ha az elhunyt igaznak nincs tudata, hogyan beszélhet róluk úgy a Jelenések 14:13, mint akik boldogok és élvezik nyugalmukat? Hasonlóan, hogyan lehet az, hogy a gonosz halottaknak „nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal”, örökkön örökké (14:11), ha megsemmisülnek és többé nem léteznek?

Válasz: Jel 14:13 azt mondja, hogy "Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva.,, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." Tehát akik azzal a tudattal halnak meg, hogy mindvégig az Úr szolgálatában álltak, abban kitartottak, azoknak tulajdonít boldogságot. /Lásd Pál nyilatkozatát ezzel kapcsolatban: 2Tim 4:7-8/ Mert ezek az emberek végig futották a versenypályát (Vö. 1Kor 9:24), a futás befejeztével már megnyugodhatnak, a cselekedeteik követik őket, vagyis a tetteik tesznek bizonyságot róluk, hogy mindvégig hűségesek voltak. A "mostantól fogva" azt jelenti, miután Istentől megkapták az ő elismerésének megnyugtató tudatát.

"És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi." (Jel 14:11)

A Jel 14:11 meg pont az ellenkezőjét mondja: azzal a tudattal halnak meg, hogy az Úr szolgálata helyett behódoltak a világi hatalomnak, annak a hatalomnak, amely rivalizálni akar az Úr hatalmával /mint pl. annak idején az egyiptomi fáraó/. A kínlódás az tudati gyötrelmet jelent, tehát tisztában vannak azzal, hogy célt tévesztettek, nagy bűnt követtek el Isten ellen, mert behódoltak az ellenségnek.

Isten haragjának borából inni azt jelenti, hogy ezt az önemésztő felismerést az Isten adja az elméjükbe, más szóval az Isten rádöbbenti ezeket az embereket a negatív cselekedetük súlyosságára. A kínlódásuk füstje felmegy örökké azt jelenti, hogy a végső sorsukban nem lesz változás, hanem az ő sorsuk az elmarasztaló ítélet Istentől.

Tehát nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen érzésekkel a szívében és az elméjében hal meg, úgy hogy az Isten békéje adatik meg neki, mert szolgálta az Istent, vagy az Isten haragjának a rájuk mért ítélete következtében történő lelki szenvedés, az önemésztő tudat gyötrelme, amitől nem tud megszabadulni.

25. Ha a Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje, hogyan lehetett megcsalni, és hogy nevezhették Istennek a Cselekedetek 5:3-4-ben? Miként lehet káromolni egy személytelen erőt (Máté 12:31)? Hogyan lehet megszomorítani egy személytelen erőt (Efézus 4:30)? Milyen akarata lehet egy személytelen erőnek (I Korinthus 12:11)? Hogyan lehet egy személytelen erőnek elméje, hogy „vizsgálja” (ἐραυνάω, ugyanez a szó szerepel a János 5:39-ben) Istennek mélységeit és ismerje az Istennek dolgait (I Korinthus 2:10-11)? Egy személytelen erő hogyan taníthat (János 14:26), hogyan parancsolhat (Cselekedetek 8:29, 13:2), hogyan járhat közben, és hogyan imádkozhat (Róma 8:26)?

Válasz: A szent szellem nem egy esetben Isten erejeként nyilvánul meg, egyébként meg nem egy önálló, saját személyiséggel bíró Istenről /a háromság harmadik személyéről/ van szó, hanem az Atya és a Fiú szelleméről. Lásd részletesen itt:

Isten erejét meg lehet csalni, mert Isten van mögötte, káromolni is lehet, mert Isten van mögötte /az Isten munkáját az Ördögnek tulajdonítani, ahogy a farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy az Ördög erejével tette amit tett, miközben az Isten volt Jézussal. Tehát nem csupán a Krisztus személye ellen szóltak, hanem a benne megnyilvánuló erőt az Ördögtől valónak tulajdonították./

26. A Biblia olyan személytelen képekkel jellemzi a Szentlelket, mint a víz és a tűz. Az Őrtorony ebből azt vezeti le, hogy akkor Ő nem lehet személy. Mit mondasz akkor, amikor Istent nevezi a Zsidók 12:29 megemésztő tűznek, ami személytelen?

Válasz: A bibliaíró nem azt mondja, hogy az Isten nem több, mint egy személytelen tűzrakás. (vö. Márk 14:54) Hanem az ellenségeit úgy semmisíti meg, mint a tűz az éghető anyagokat. (vö. Zsolt 145:20; 2Móz 22:6) Az ŐT álláspontja szerint a szent szellem nem Isten harmadik személye, hanem Isten és Jézus van mögötte, egyébként meg nem egyszer Isten erejeként nyilvánul meg (vö. Luk 1:35), amely álláspont teljesen biblikus.

27. Az Efézus 2:8-9 azt tanítja, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből, hit által van, amely hit nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka (vö. Titus 3:5, Róma 3:20, Galátzia 2:16). Miért tanítja akkor az Őrtorony a cselekedetekből való üdvösséget?

Válasz: Akik JT tanításait mások rágalmaiból ismerik meg, azok azért adnak hitelt ezeknek a rágalmaknak, mert saját maguk lusták meggyőződni, hogy valójában mit is tanítanak JT. Jézusról is az a hír járta, hogy falánk, borívó ember (vö. Luk 7:34). És akik ezeket a rágalmakat elhitték, azok azért hitték el, mert saját maguk lusták volta utánajárni az igazságnak! Ezért a rágalomnak hitelt adó személy ugyanolyan hitvány, mint maga a rágalmazó. A valóság az, hogy JT nem tanítják a cselekedetekből való üdvösséget, nem véletlenül nem idézett semmit JT-tól a református rágalmazó.

„(Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.)” /Érveljünk az írásokból: Megmentés címszó alatt. JT kiadványa/

28. Pál így szól: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Galátzia 6:14). Miben dicsekszel? Őszintén elismételheted-e Pál hitvallását, amíg ragaszkodsz a Jehova Tanúi üdvtanához?

Válasz: Pál apostol hitvallása: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által... Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.” (Róma 1:8; 1Kor 8:6)

Pál apostolnak egy Istene volt /az Atya/, akinek a mi Urunk Jézus Krisztus által adott hálát. A reformátusok üdvtana meg teljesen mást mond, de ahhoz hogy mást mondhasson, a Szentírást számtalan helyen ki kell forgatnia. Ezt Jehova tanúira kenik, miközben ők tévelyegnek a hivatalos tanrendjük szerint. Ez pedig nem merő rágalom, hiszen fenti kérdések tisztázásakor éppen ez bizonyosodott be!

Úgy hogy JT. a hozzájuk intézett kérdésekre részletes és bibliai válaszokat adtak, miközben a reformátusok /és egyéb háromság hívők/ Istennek arra a kijelentésére, hogy - rajta kívül nincsen más Isten – nem adtak egyéb választ, minthogy egymással szembefordítottak bibliai igéket, mintha egyik ütné a másikat. Mintha az ÓSZ Istene nem lenne tisztában a saját személyiségével, a saját egyedüli mivoltával, mivelhogy az USZ ezzel ellentétesen nyilatkozna, és az Isten egy személyben-féle kinyilatkoztatás az Isten három személyben-féle kinyilatkoztatásra bővülne.

Azonban ez az »egy Isten három személyben«-féle hitvallás csupán egy utólagos értelmezése az Isten korábban önmagáról tett egyértelmű kijelentésével szemben, ráadásul pogány filozófiai jellemvonásokkal megtűzdelve.

„Az ó-egyház szentháromságtana lényegileg a páli és jn-i teológia kibontása, ha megfogalmazása magán viseli is a korabeli filozófia jegyeit.” (1 Ján. V. rész. Református jub-i kommentár.)

Az emberi filozófiáról olvassuk: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés /philoszophiasz = filozófia/ és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:” (Kol 2:8)

Végeredményben a háromsághit azt mondja, hogy amit Isten mond: egy Isten van egy személyben – az hamis -, de amit a háromság filozófia mond: egy Isten van, három személyben, az igaz. Amit Isten mond magáról, az hamis, amit az ember mond Istenről, az igaz.

Jól gondolja át ezért mindenki, hogy melyik hitvallás mögé sorakozik fel, mert az Isten nem hagyja magát megcsúfoltatni:

„Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.... De kinn [maradnak] az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot.” (Jób 42:7; Jel 22:25)

Forrás:

http://www.cprf.co.uk/languages/hungarian_jwquestions.html#.VcdlpHHtlHw