motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2017. február 5., vasárnap

Egy evolucionista találkozása Istennel – 2. rész


Pár napos intenzív kezelés után az evolucionistán már látszódtak a kezelés eredményei, felkelt az ágyából, kiment a büfébe, szót váltott betegtársaival és az orvosának is egyszerű, értelmes válaszokat adott. Viszont a korábbi állapotának az okára nem tudott értelmes magyarázatot adni. Ezt egyébként nem is nagyon firtatták, hanem arra törekedtek, hogy a pszichés állapotát egyre jobban stabilizálják. Később átszállították egy olyan részlegbe, ahol a szobákban már volt televízió, és akinek kedve volt, nézhette a műsorokat.

Rabszolgasors”

Egy alkalommal, kora délután, amikor éppen bekapcsolta a tévét, a „Rabszolgasors” című filmet vetítették, amely arról szólt, hogy több száz évvel ezelőtt egy hatalmas szigeten /az Atlanti-óceán térségében/ rabszolgabázist létesítettek, és a fekete bőrű rabszolgákat egész életükön át ültetvényeken dolgoztatták. Rabszolgaállapotukat gyermekeik is örökölték, akik már úgy nőttek fel, hogy másféle /netán szabad/ életvitelről fogalmuk sem volt, hogy az létezhet egyáltalán. Megszökni nem tudtak, akik ezt mégis megpróbálták, azokat megkorbácsolták, hogy a többieknek is el menjen a kedvük a hasonló próbálkozásoktól.



A film naturális módon mutatta be a rabszolgák életét, reménytelen sorsukat, szenvedéssel teli mindennapjaikat. A film mégis váratlan fordulatot vett, amikor ráfókuszált egy olyan rabszolgára, aki egyáltalán nem vette természetesnek a sorsát, gondolván: ott vannak a halak a vízben, a madarak a levegőben, mindegyik szabadon mehet amerre akar, nincsenek megkötözve, nincsenek bezárva, nincsenek alárendelve a fehér emberek kénye kedvének, gonoszságának.

Ez a rabszolga állandóan a szabadságról ábrándozott, amikor tűző napon a földeken dolgozott, és amikor rozoga barakkjában feküdt a deszkapadon. Elgondolta magában, hogy ő miért nem élhet szabadon, és miért nem mehet, amerre jónak látja. Miért nem örülhet a létezésnek, mint a halak és a madarak, és egyéb állatok. Elvégre, ő képes önálló gondolkodásra, önmagában való morfondírozásra. Sokat is gondolkodott azon, hogy az ő testfelépítése mennyiben más az állatokénál.

Van keze-lába, amivel tud gyorsan futni /ha éppen nincs bilincsbe verve/, tud fogni, amire az ujjai alkalmasak, vannak ízületei, amik harmonikusan funkcionálnak a testében, és szeme, amivel messzire ellát, látja a szép színeket, a kék eget, fehér felhőket, színes virágokat. Hallja a szél zenéjét, amely néha csendesen duruzsol, máskor meg hangosan süvít. Elgondolta, hogy miképpen működhetnek a belső szervei, hogy minden mindennel összhangban van a testében. Kívül a bőre, amely bár fekete, de mégis bársonyos ott, ahol nem törte fel a kemény fekhelye, vagy a szerszámok, amelyekkel egész nap dolgoznia kellett. S belül, az ízületek, inak, idegek, az apró és nagyobb csontok, az összes porcikája hogyan tud minden úgy működni, hogy ő képes létezni, képes élni, enni, aludni, dolgozni, beszélni más, hozzá hasonló sorsúakkal.

Miközben azon elmélkedett, hogy miképpen létezhet ő egyáltalán, hirtelen bevillant az agyába, hogy egy ilyen összetett alkatú ember a felépítése folytán értékesebb kell hogy legyen, mint egy úszó hal, vagy egy szárnyaló madár. És ha azok szabadon mozoghatnak, ő miért nem teheti ugyanezt? Attól a pillanattól fogva csak a szabaduláson járt az esze, mindegy hogy lehetetlen megszökni, mindegy ha agyonverik is, de ő valójában szabadságra született, még ha egész életében rabszolgasorsra is volt ítélve.

Akkor elhatározta, hogy ha bármi áron is, de megszökik a szigetről. A tervéről nem mert szólni senkinek, mivel mindenki rettegett a fehér emberektől, akik korbáccsal a kezükben jártak körülöttük egész nap, és hamar kiosztották a rabszolgákat bármilyen vétségért.

Egyszer aztán tákolt magának egy rozoga tutajt, amit elrejtett egy kis sziklás részen a tengerparton. Amikor alkalmasnak vélte az időt, éjjel a sötétben kilógott a barakkjából és a holdsugár gyenge fényénél egyenesen a tutajhoz rohant, amely még mindig ott feküdt a homokon, ahová elrejtette. Tétovázás nélkül a vízre húzta, és egy deszkadarabbal rögtön szapora evezésbe kezdett. Mikor már vagy egy jó órányit evezett, akkor jutott eszébe, hogy se vizet, se élelmet nem vett magához, sem semmit, csak ami rajta volt, annyival rendelkezett. Mindegy gondolta, még ha éhen-szomjan is kell halnia, de legalább megtudja, milyen is a szabadság érzése, ha csak egy kis időre is!

Mikor kivilágosodott, és semmit nem látott maga körül mint az óceán végtelen kékjét. Gondolta, legalább egy darabig szabad lehet, ha már úgyis a közeli sorsa a halál, hiszen semmi más lehetősége aligha lehet itt az óceán kellős közepén.

Tovább evezett egy irányba, amelyről azt gondolta, hogy az előre vezet és nem visszafelé a rabszolgák szigetére. Amikor elfáradt, hanyatt dőlt és nézte a kék eget. Szabad vagyok – gondolta magában – és ez mindennél többet ér!

Több napja hánykolódott már a hullámok hátán, kezdett hallucinálni, éber és öntudatlan révedezésekbe esett, s már alig tudta kontrollálni a mozdulatait. Na itt a vég, ez volt az az érzés, ami elhatalmasodott rajta, és lassan minden porcikája elernyedt. Előre hanyatlott és kezdte elveszteni az eszméletét.


Nem tudta, mennyi ideje tartott már a kábulata, amikor utolsó gondolati erejével még egyszer felnézett, hogy aztán átadja magát az elmúlásnak. De ahogy kinyitotta a szemét, azt hitte káprázik: - egy óriási árbócos vitorláshajót látott nem is olyan messze tőle, amint sötétbarna színével messze kiemelkedett az óceán végtelen sziulettjéből. Erejének utolsó megfeszítésével valahogyan odairányította rozoga tutaját, és megkapaszkodott egy lelógó kötéllétrában. Hogy az miképpen lóghatott pont ott, ahová odaevickélt, fel sem tudta fogni, de nem is gondolkodott rajta.

Amikor erőt vett magán, nagy nehezen felmászott a fedélzetre. Ott úgy nyúlt el, akár egy árnyék, és elvesztette az eszméletét.

Nem tudta, mennyi ideig feküdt magatehetetlenül, de amikor magához tért, a nap éppen lehanyatlóban volt. Megpróbált lábra állni, majd észrevett egy közelében álló hordót, amihez nagy keservesen odakecmergett. Abban a pillanatban, ahogy szemében megcsillant a víz látványa, átfutotta a gondolat, a megmenekülés lehetségessé válása. Hatalmasat ivott belőle és leroskadt a hordó mellé. Nemsokára besötétedett, és őt elnyomta az álom, amely napok óta először jelentett némi megnyugvást a számára.

Másnap reggel alaposan körülnézett a fedélzeten, majd az egész hajót bejárta, hogy mindent felfedezzen rajta, amit csak lehetséges. Leginkább az tűnt fel neki, hogy rengeteg élelmiszer van elraktározva és ivóvíz hatalmas hordókban, akár hónapokra is elegendő. Meg ruhák és sok hasznos dolog.

Azon morfondírozott, hogy miképpen kerülhetett az óceán kellős közepébe ez a hatalmas hajó, amely magányosan ringott a hullámok hátán. Nem lehet, hogy nincs gazdája. Ha meg van, lehet előbb utóbb megjelenik, ő pedig visszakerülhet a szigetre, ahonnét megszökött. Ez a gondolat teljesen lesújtotta.

Az evolucionistát is teljesen magával ragadta a történet, a figyelmét a filmre koncentrálta, és olyan érzés fogta el, hogy kezdte sajnálni ezt az embert, és azon vette észre magát, hogy szurkol neki, hogy sikerüljön megmenekülnie. Már elfelejtette, hogy kórházi ágyon fekszik, gondolatban ő is ott volt a hajón, és csöndben figyelte a dolgok kimenetelét.

A rabszolga már több napja élt a hajón és olyan önkiszolgálásban volt része, amiről eddig még csak nem is álmodhatott. Észre sem vette, hogy a nagy hajó mellett kikötött egy kisebb vitorláshajó, valaki pedig felmászott hátul a fedélzetre több ember kíséretében.

Ez a valaki elegáns fehér ruhában volt, fehér kalappal a fején, állát hófehér szakáll borította. Amikor a ragszolga meghallotta mögötte a lépések zaját, hirtelen összerezzent és a fedélzetre borult, szinte lezuhant előre, a fehér ruhás férfi lábai elé. Gondolta: na itt a vég, most elfognak és visszavisznek a rabszolgák szigetére. Azonban a férfi megfogta a vállát, majd a kezénél fogva felsegítette.

Erősen a szemébe nézett, majd lágy hangon így szólt:

Ön mától fogva egy szabad ember, és egy hajó tulajdonosa. A szabadsággal én ajándékozom meg, aki a hajó tulajdonosa vagyok, és aki ezt a hajót magának ajándékozza. Önt soha többé nem fogják bántani, mert ezentúl az én védelmem alatt áll. Ön hitt a szabadságában, amire méltónak ítélte magát, és a tetteivel bizonyította ezt a hitét. Ezért jutalomból kapja az emberhez méltó életet, amire rádöbbent, hogy az mekkora érték. Éljen ezentúl azzal a tudattal, hogy ön nem szolgaságra született, hanem hogy ura legyen saját magának és tetteinek, és olyan szabadságban éljen, amely méltó az emberi lényéhez.”


Tulajdonképpen nagyjából itt ért véget a film, a kamera eltávolodott a fedélzetről, majd egyre messzebbről mutatták a nagy vitorláshajót, amely mintegy az óceán közepén feszített hatalmas, égbe nyúló árbócával, méltóságteljes kinézetével. Aztán lassan a horizont elnyelte az egyre kisebbé váló hajót, majd mint egy pont, az is eltűnt, csak a víz fodrozódó teteje látszott, ahogy a teljes képet kitölti.

Az evolucionista még sokáig az élmény hatása alatt volt, és azt is elfelejtette, hogy közben meghozták a vacsorát. De úgy érezte, most nem éhes, hanem valami másféle éhséget érzett, csak nem tudta, miféle éhség az.

A Föld az űrben, mint hajó a tengeren


Nemsokára egy más témájú filmet adtak a TV-ben, amely az űrhajózásról szólt. Közben mutatták a Föld bolygót, amely olyannak tűnt, mint egy lebegő kék ékszer az űrben. Messze végtelenben szinte sehol semmi, csak a gyönyörűen pompázó bolygó, amelyet az űrhajósok messze maguk mögött hagytak.

Nézve a filmnek ezt a részét, hirtelen eszébe jutott az előző filmben lévő nagy vitorláshajó, amely az óceán közepén ugyanúgy díszlett magányosan, mint a Föld bolygó maga fent a mérhetetlen magasban. És ahogy a vitorláshajónak volt tulajdonosa, elképzelhető lenne, hogy a Földnek ne lenne, hanem csak úgy magától megjelent az űrben?

Ettől a gondolattól teljesen melege lett, és nem várt érzések kerítették hatalmába. Lám, a hajó is fel volt szerelve mindenféle földi jóval, mint ahogy a Föld is rendelkezik csodálatos életfeltételekkel, amik segítik az emberi élet fennmaradását. S ahogy a vitorlák segítették a hajó kiegyensúlyozott működését, itt meg van a Holdnak a hatása, amely szabályozza az apály és dagály ciklusait. A Föld és nap optimális távolsága, amely pont alkalmas az élet fennmaradására. [Ha a Föld csak 5%-kal volna közelebb a Naphoz, ugyanaz lenne a sorsa, mint a Vénusznak, ahol a hőmérséklet esetenként elérheti a 900 °C-t. Fordított esetben, ha 20%-kal messzebb lenne a Naptól, a Föld felső atmoszférájában szén-dioxid-felhők jelennének meg, ami hideg és meleg időszakok periodikus váltakozásához vezetne.]

A földihez hasonló élet létezéséhez mintegy húsz feltétel együttes meglétére van szükség. Vajon igaza lenne a Bibliának, amikor kijelenti:

Így szól az Úr, aki az egeket teremtette: Ő az Isten, aki a Földet megalkotta és fenn is tartja, nem a zűrzavarnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta azt.” (Ézsaiás próféta könyve 45. fej. 18. v.)

Az evolucionista már korábban is találkozott efféle bibliai kijelentésekkel, de mindig hülyeségnek gondolta őket, az emberi fantázia hiteltelen termékének. De most valahogy más húrt pendítettek meg benne ezek a szavak. Annyi minden jutott az eszébe, amikről korábban is tudott, de nem figyelt fel rájuk: a Föld 24 órás optimális idejű tengely körüli forgása; a növények termésének a beérése, amely annak köszönhető, hogy a Föld tengelye 23,5 fokos dőlésszögben áll a pályasíkra bocsátott merőlegeshez viszonyítva!


Aztán a Földnek a száguldása a Nap körüli pályán, amely az évszakok egymást követő ritmusát szabályozza. Aztán a légkör összetételének pontos aránya, az oxigén, nitrogén, szén-dioxid megfelelő mennyisége, a fotoszintézis elősegítése, a légkör vastagsága, a Föld vízháztartása. A napsugárzás elpárologtatja az óceánokból, a tengerekből a vizet, amelyeket a szelek eljuttatnak a szárazföldek belsejébe. Így öntözi a földeket, lehetővé téve az életet a szárazföldek belsejében is. Magának a folyékony víznek a létezése, és hogy optimális módon fagy meg, a jég feljön a felszínre, alatta a vízi élővilág életben marad.

Aztán a gombák részvétele az elhalt szerves anyag lebontásában, a zuzmók szerepe az élőlényközösségek szerveződésében és dinamikájában, az ökológiai rendszerek működésében. És még millió és millió összefüggés, amely a földi életet és annak fennmaradását szolgálja.

Vajon a világban az anyagon túlmutató, az anyag felett álló külső célszerűség uralkodik, és ez az oka a szervezett rendszerek célirányos működésének?

A keresett bizonyítékok vajon bennünk vannak?

Amikor mindezeken gondolkodott az evolucionista, mélyen magában mélyedve, akkor villant eszébe a gondolat, hogy a válaszokat mindezekre magában hordja, akár igent mond rájuk, akár nem. Nem a tudomány mondja meg, hogy mi a válasz mindezek eredetére, hanem ő maga, a benne rejlő szabad akarat, amely a tudatának alá van rendelve. A tudomány csak felsorakoztatja a tényeket, de ha a tudomány nevében választ is adnak a kérdésekre, akkor a tudományt alárendelik az emberi szabad akaratnak, amely dönthet akár a saját tetszése szerint.


Lehet valami bizonyíték valami mellett, de lehet éppen ellene is, ha arra használják. Pl. egy emberi alkotás - mondjuk a Voyager–1 űrszonda - bizonyíthatja az alkotó létezését, ha elfogadjuk bizonyítéknak az alkotást.

A rakterében hordoz egy arany bevonatú rézlemezt, amelyre különféle kép- és hanganyagok kerültek. A lemezhez lejátszót és használati utasítást is mellékeltek. Maga az összeállított anyag pedig a Földet ismertető felvételek, hangok, zenék (Mozarttól Chuck Berryig) és tudományos információ mellett a Földlakók üdvözletét is tartalmazza 55 nyelven, köztük magyarul is:

Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden
békét szerető lénynek a Világegyetemen”

Ezt 1977-ben lőtték fel, és mindenki vallja az alkotók közül, hogy bizonyíték ez az értelmes lényekre, akik mi emberek vagyunk.

Csakhogy létezik már kétezer éve egy másik üzenet is, amely a Bibliában van:


Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az... Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik;”(Zsidók 3:4).

Mondhatnánk, Isten Földre küldött űrszondája a Biblia. Ha az emberek elvárják, hogy értelmes lényekre következtessenek a világegyetemben bizonyos intelligens ismeretlenek az általuk küldött üzenet és alkotás alapján, ugyanezt nem várhatja el Isten, hogy az univerzum létezése, a Biblia és üzenete alapján Őrá következtessenek, az Ő létezésére, az Alkotóra?

Nos, erre a válasz magában az emberben van meg, és amikor erre rádöbbent az evolucionista, szinte megingott körülötte a világ. Úgy érezte, óriási felelősség nehezedik rá, mert magának kell megadnia a választ Isten létezésére, ezt senki nem vállalhatja át, még a tudomány sem. Őbenne van a válasz, az ő rejtett személyiségében, a titkos gondolataiban. Az ő gondolati kohója az, amely a belső vívódások, érzelmek és észérvek ütköztetése által hozza létre azt az eredményt, amely az ő egyéni, saját válasza a létezés miértjére, annak eredetére és céljára.

Lassan megérett benne a gondolat, hogy őbenne van a kulcs a dolgok megértésére és magyarázatára, ha akarja, akkor egy mechanikus életeredet magyarázatának enged, az univerzum anyagelvű magyarázatának, de ha egy másfajta felfogásnak és másféle látásmódnak enged teret, akkor képes a dolgok mögött, az alkotás mögött meglátni az Alkotót, az univerzális célszerűségek forrását.

Hogyan is gondolta korábban? „A biológusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy amit látnak, azt senki sem tervezte meg, hanem evolúció útján fejlődött ki.” /Crick, 1988, 36./

Hasonlítsuk most össze egy másik nézőponttal: „[A természetben] oly egyértelműen kivehető a tervezettség, hogy minden további nélkül megállja a helyét az a lehengerlően egyszerű érvelés, hogy ha valami pont úgy néz ki, pont úgy jár, és pont úgy hápog, mint egy kacsa, akkor meggyőző ellenérvek hiányában alapos okunk van arra következtetni, hogy kacsával van dolgunk.” Tehát a következtetése? „Nem szabadna átsiklani valaminek a tervezettségén, csak mert annyira kézenfekvő.” /The New York Times, “Design for Living,” by Michael J. Behe, February 7, 2005, p. A21./

És itt van egy másik kijelentés is: Az élet eredete még mindig rejtély. Addig, amíg tapasztalati megvalósulás nem bizonyítja be, nem lehet elképzelésem semmilyen fizikai vagy kémiai feltételről (az evolúcióról sem) […] Nem tud kielégíteni az az ötlet, hogy a véletlen mutáció […] képes megmagyarázni az agy, de még a tüdő, a szív, a vese, sőt még az ízületek és izmok komplex és racionális szerkezeteit is. […] Hogyan lehetséges elkerülni az intelligens és szervező erő gondolatát?” /d'Aubigne, Merle, „How Is It Possible to Escape the Idea of Some Intelligent and Organizing Force?” [Hogyan lehetséges elkerülni az intelligens és szervező erő gondolatát?] in Margenau and Varghese (eds.), Cosmos, Bios, Theos, p. 158/

Vagy ez: „Úgy tűnik, mintha valaki finoman összehangolta volna a természet számait, hogy megteremthesse az univerzumot... Az embernek önkéntelenül az a benyomása, hogy az univerzumot megtervezték.” /The Cosmic Blueprint[A kozmikus tervrajz],New York, Simon-Schuster,1988,p203/

Innentől kezdve a tervezésről lehet akár egy sorozatot is találni, ahogyan sokan gondolják: „Az emésztőrendszer arra lett tervezve, hogy megeméssze a bevitt táplálékot, és ezt a funkcióját normális körülmények között maradéktalanul képes ellátni.” /AZ EMÉSZTÉST ELŐSEGÍTŐ MÁTRIX : Bromelain és papain a testépítői gyakorlatban - Kiss Gergely Pharm. D. Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet/

Elragadóan komplexek vagyunk molekuláris szinten… Ami valóban bámulatba ejt, az élet architektúrája… a rendszer rendkívül komplex. Olyan, mintha valaki megtervezte volna… Mérhetetlen intelligenciával állunk itt szemben. Nem gondolom, hogy ez tudománytalan.” /Gene Myers: (Celera Genomics, Marylandi Központ számítógépes szakembere, aki részt vett az emberi genom feltérképezésében./

Hiszem, hogy az élet Isten keze műve

Brett Schenck környezetvédelmi tanácsadóként dolgozott az Egyesült Államokban. A növények, az állatok és a környezet kapcsolatát tanulmányozta. Miért hisz egy Teremtő létezésében? Az Ébredjetek! a tudományos munkájáról és a hitéről kérdezte.
Mondana néhány szót a neveltetéséről?
Ohio államban, a New Paris nevű faluban nőttem fel. Az édesapám gépészmérnök volt, és gyakran beszélt nekem lelkesen a matematikáról és a tudományról. Gyermekkoromban ámulatba ejtettek a közeli patakokban meg tavacskákban élő növények és állatok. Ezért választottam az ökológia szakot a Purdue Egyetemen.
A vallás is érdekelte?
Igen. Evangélikusok voltunk, és apa arra biztatott, hogy jól ismerjem meg az egyházunk tanításait. A Biblia egyik eredeti nyelvét, a koinét, vagyis a görög köznyelvet is tanulmányoztam. Mélységes tisztelet alakult ki bennem a Biblia iránt.
Mit gondolt az evolúció elméletéről?
Az egyházunk elfogadta, és a kollégáim is hittek benne, így hát én sem vitattam. De közben Istenben is hittem. Úgy gondoltam, hogy össze lehet egyeztetni a kettőt. És bár tiszteltem a Bibliát, nem tartottam Istentől származó könyvnek.
És miért változott meg a véleménye a Bibliáról?
Egy Jehova Tanúja házaspár, Steve és Sandy meglátogattak engem és a feleségemet, Debbie-t. Megtudtuk tőlük, hogy noha a Biblia nem tudományos kézikönyv, tudományos kérdésekben is pontos. Például azt írja Istenről, hogy „a föld kereksége felett lakik” (Ézsaiás 40:22). Azt is kijelenti, hogy „a semmire [függeszti] a földet” (Jób 26:7). Akkoriban műholdas fényképek felhasználásával tanulmányoztam az ökológiát, és ezek az írásszövegek nagyon megfogtak, hiszen jóval azelőtt írták le őket, hogy fotók készülhettek a semmiben függő, gömb alakú földről. Miközben Steve-vel és Sandyvel tanulmányoztuk a Bibliát, beteljesedett próféciákat és gyakorlatias tanácsokat ismertem meg, és megnyugtató választ kaptam a kérdéseimre. Lassanként meggyőződtem róla, hogy a Biblia Isten Szava.
Mikor változott meg a véleménye az élet eredetéről?
Steve megmutatta a Bibliából a következő egyértelmű kijelentést: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából” (1Mózes 2:7). Az első ember élete tehát írásos bizonyítékokkal van alátámasztva. Ezért felmerült bennem a kérdés, hogy összhangban van-e a Biblia a tudományos tényekkel. Steve arra biztatott, hogy járjak utána. Ezt meg is tettem.
Mit tudott meg az evolúcióról?
Sok mindent. Egyebek között azt, hogy az evolúciós elmélet magyarázatot próbál adni a fajok eredetére. Az élőlényeknek jól működő szerveik vannak, például a szív, a tüdő és a szem. Ha pedig mikroszkopikus méretekről beszélünk, a sejteken belül remekül megtervezett „gépeket” találunk. Vajon honnan származnak ezeknek a tervei? Az evolúció hívei azt állítják, hogy a legjobb gépezetek automatikusan kiválasztódnak, mivel velük nagyobb az esély a túlélésre. Csakhogy ez az elképzelés nem ad választ arra a kérdésre, hogy honnan erednek ezek a gépezetek. Megtudtam, hogy számos tudós is azon a véleményen van, hogy az evolúciós elmélet nem válaszol erre a kérdésre. Egy zoológusprofesszor elárulta nekem, hogy az evolúciós elmélet egyik verziójában sem hisz, csak nem meri hangoztatni a véleményét, nehogy elveszítse az állását.
Erősítik a hitét az ökológia területén szerzett ismeretei?
Mindenképpen. A munkám során tanulmányoztam, hogy mennyire egymásra vannak utalva az élőlények. A földön minden, ami él, függ valami mástól. Vegyük például a virágok és a méhek kapcsolatát. A virágok színe, illata, nektárja és szerkezete úgy van megalkotva, hogy vonzza a méheket, és rájuk tapassza a virágport. A méhek pedig úgy vannak megtervezve, hogy ki tudják szívni a virágokból a nektárt, és el tudják szállítani a pollent egy másik növényre, hogy megtermékenyítsék. Kétségtelen, hogy a virágok és a méhek úgy vannak megtervezve, hogy ellássák egymást azzal, amire szükségük van.
Az ökoszisztémákban nagy méretekben láthatjuk az egymásrautaltságot. Egy-egy ökoszisztémában akár több ezerféle állat, növény, baktérium és gomba élhet közösségben. Minden állat rá van utalva a növényekre mint táplálék- és oxigénforrásokra, a legtöbb virágos növény pedig rá van utalva az állatokra. És bár az ökoszisztémák rendkívül bonyolultak, és a bennük levő szervezetek törékenyek, maguk a rendszerek évezredekig képesek fennmaradni. Még ha a környezetszennyezés tönkretesz is egy ökoszisztémát, az rövid időn belül újra kialakul, ha megszűnik a szennyezés. Az, hogy a földön az élőlények egész rendszere képes regenerálni önmagát, meggyőz arról, hogy az élet Isten keze műve.” /ÉBREDJETEK! 2013. ÁPRILIS - https://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201304/hiszem-az-elet-isten-keze-muve/
Megnyílik az út egy másik világ felé
Az evolucionista ahogy kezdte ezeket a gondolatokat közel engedni magához, úgy érezte egyre jobban, hogy egy másik világ kezd megnyílni előtte, egy másfajta látásmód világa, amely nem köti egy dogmatikus nézet szellemi bilincseibe, hanem felszabadítja arra a tisztánlátásra, amely lehetőséget ad ésszerű következtetések befogadására.
Miért kell csak és kizárólag evolucionista nézőpontból szemlélni a világot, miért lehet ez az egyetlen elfogadható magyarázat, amikor egy másik magyarázatnak legalább annyi ésszerű alapja és háttérindokoltsága lehet, mint ennek?! Erre nem lehet más indokot felhozni, mint a puszta emberi tényezőt: hogy az ember mit akar bizonyítva látni, azt fogadja el bizonyítottnak. Amilyen a hozzáállása, az egyben felül is bírálja a látásmódját. És ha a hozzáállása nem pártatlan és nem előítélettől mentes, akkor nem is tud tárgyilagos eredményre jutni, sőt, még az intő jeleket sem veszi észre, amelyek esetleg az általa képviselt felfogás ellen vannak.
A láthatatlan evolúció
Arra kárhoztattunk, hogy csupán néhány évtizedet élünk, ami túlságosan lassú, és túl rövid idő ahhoz, hogy megláthassuk az evolúció folyamatát.” (Richard Dawkins)
Részlet egy YouTubon látható filmből:
„(Ray Comfort) Tudnál nekem adni valamilyen megfigyelhető bizonyítékot a darwini evolúcióra, vagyis a fajok átváltozására nézve?
- Én magam nem láttam még a folyamatot, de elhiszem mindazt, amit a tankönyvek állítanak erről...
(Ray Comfort) Akkor hiszel a szakértőkben?
- Aha, hiszek a szakértőkben.
- Azt hiszem, a vallásos emberekhez hasonlóan, ahogyan ők hiszik, hogy Isten valóban létezik, én a szakértőkben hiszek, abban, hogy tudják, miről beszélnek.
(Ray Comfort) A tudományos módszer szerint, megfigyelhető és megismételhető minden folyamat. Tudnál nekem akkor adni egy megfigyelhető bizonyítékot a darwini evolúcióra nézve?
- Oké, megemlíteném például a... van egy nagyszerű példa... nézd csak meg a tüskés pikó genetikáját!
(Ray Comfort) Az micsoda?
- A tüskés pikó egy halfajta, amely nagyon érdekes módon több olyan faj gyűjteménye, melyek nemrégiben, a jégkorszak vége után elkülönültek.
(Ray Comfort) És mivé lettek?
- Ezek a tüskés pikó különféle fajtái.
(Ray Comfort) De halak maradtak?
- Hát persze.”
„... (Ray Comfort) Adnál nekem példát a darwini evolúcióra?
- Nem adaptációra vagy speciációra, hanem fajok átváltozására?
[nevetés]
Ezek mind faj-átalakulások.
(Ray Comfort) De halak maradtak!
- Ezernyi példánk van.
(Ray Comfort) Tudnál mondani egyet?
- Ezret is mondhatok. - Csak egyet mondj!
- Mi nem láthatunk semmit ezen lassú változások folyamatából, amíg az idő keze ki nem jelöli a korok átfedését...Vegyük akkor Lenski baktérium-kísérleteit.
(Ray Comfort) És mivé lettek a baktériumok?
- Természetesen a baktériumok továbbra is baktériumok.
(Ray Comfort) Akkor az nem darwini evolúció volt, hisz nem fajok átváltozása történt?
- A baktérium genetikai felépítése változott.
(Ray Comfort) De akkor is baktériumok még mindig.
Szóval akkor, mi lett a baktériumokból?
- Új fajta baktérium.
(Ray Comfort) De még mindig baktérium. A faj nem változott.
Összefoglalva, a megfigyelhető bizonyíték, amit a darwini evolúció bizonyítására tudsz adni, az a baktérium baktériummá alakulása.
- Nem. A baktérium új anyagcserés képességekkel rendelkezik.
(Ray Comfort) Korábban azt mondtad, hogy rengeteg bizonyíték létezik.
Én csupán egyetlen megfigyelhető bizonyítékot kérek a darwini evolúció bizonyítására. Egyetlen egyet.
- De már adtam példákat. De te nem akarod...
(Ray Comfort) Nem kell több, csupán egy példa.
- De te nem is vagy rá kíváncsi.
(Ray Comfort) De, szeretnék egy példát. De, kiváncsi vagyok.
Szinte könyörgök egyért.
- Azt kérted, hogy mondjak egy... Te azt kérted, hogy mondjak egy... olyan esetet, amikor láttam egy fajtát másik fajtává alakulni.
Így van?
(Ray Comfort) Nem. Egy fajt másik fajjá alakulni.
Tizennégy különféle faj létezik, én ezek között történt átváltozásra vagyok kíváncsi.
- Amikor a fajok vagy családok átváltozásáról beszélsz, tulajdonképpen a makroevolúcióról beszélsz.
Olyan szintű változásról beszélsz, ami különválasztja, például a macskákat a kutyáktól.
(Ray Comfort) Szóval, akkor tudnál adni nekem egy példát a darwini evolúcióra?
- Hát, ha ilyen példát akarunk látni, akkor egy nagyobb időintervallumot kell áttekintenünk.
Ennek semmi köze a hithez. A hit az egy olyan dolog, amihez nekem ... láthatatlan... hinnem kell benne.
(Ray Comfort) Pont ez az. Láthatatlan." [forrás: itt]

Vagyis, az evolúciónak az a része, amelyiket tudományos elméletnek neveznek, nem bizonyított, hanem csupán egy következtetés, amelyet sok tudós oszt. Viszont sok tudós meg éppen azért nem fogad el, mert a bizonyítatlansága utat enged annak a bibliai igazságnak, amely az élőlények eredetét Istentől származtatja. De attól, hogy ez nem tudományos, attól még lehet igaz.

Homeopátia és szellemvilág

A tudomány pl. a homeopátia hatásmechanizmusát sem tudja feltérképezni, hogy mitől működik:

A homeopátia alapelvei, tézisei és az esetleges hatásmechanizmusra vonatkozó elméletei jelenleg teljesen kívül esnek a természettudomány határain, még akkor is, ha mindezeket egyetemeken oktatják...

A klasszikus homeopátia megalkotója, Samuel Hahnemann határozottan állást foglal amellett, hogy a homeopátiás kezelés során NEM a felhasznált szerek hatóanyaga hat, hanem szellemi erők. (Organon, 269.§.) ...
A homeopátiával gyógyítók jelentős része itthon is, külföldön is egyéb, sokkal durvábban okkult (ha egyáltalán lehetséges a rangsorolás) eszközökhöz is nyúlnak (pl. inga és reiki-s módszerek segítségével választják ki a megfelelő szert). Így a homeopátia – az állítólagos “mellékhatás-mentességével” – csak az első “áratlan” lépés a lejtőn...
Van-e olyan transzcendentális erő, energia, ami nem árt?

Egyik legfontosabb tétel, amin sokan nem gondolkodnak el, hogy
nincs semleges szellemi erő. Valami vagy a teremtő Isten műve, vagy a Bukott angyal (Sátán) és népes társaságának keze van a dologban. Nincs további alternatíva! A fehér mágia nem létezik, csak a mesében van “jó” varázsló! ...
George Vithoulkas – aki nemzetközi szinten vezető homeopatának számít és műveit a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület is ajánlja – megerősíti, hogy a homeopátia valódi célja az agy felsőbb szintjeinek megnyitása valamiféle spirituális beáramlás előtt.

A kritikus elemzők írásaiban – homeopatákat idézve – találunk utalást arra, hogy
az energia, aminek erejébe kapaszkodva próbálnak gyógyítani, elválaszthatatlan attól az okkult energiától, ami a történelem során igen széles névválasztékon ment keresztül.
Milyen következménye lehet az okkult energiával történő játszadozásnak? 

Erre H. J. Bopp, svájci orvos adja meg a választ. “
A homeopátiában jelen lévő okkult befolyás közvetítődik az egyénre, aki ezáltal – tudatosan és/vagy tudattalanul – démoni befolyás alá kerül./Dr. Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben? - A cikk a Független Újságírók Szövetségének oldalán jelent meg. - http://fusz.hu/index.php?op=full&q=8252/
Amikor az evolucionista a démoni befolyásról olvasott, elgondolkodott, hogy nem-e azért erőltetik annyira a világban egyoldalúan az evolúció világmagyarázatát, mivel az egész világ a gonosz hatalmában van, ahogy a Biblia írja?! (vö. 1János 5:19)
Holott az evolúcióban csak a mikroevolúció része bizonyított, a fajok környezeti hatásokra adott válasz-variálódása, de amit ebből következtetnek, az egy sejtből való törzsfejlődés, ami következményeként az embert az állatvilágból eredezteti, az nem!
Olyan ez, mint arra a kérdésre – mi van az erdőben? - azt a választ adni, hogy sok fa. Mivel ez csak féligazság, hiszen vannak ott bokrok is, meg egyebek. Az evolúciót is bizonyítottnak vallani, csak féligazság, hiszen annak az a része, amely az őssejtből való törzsfejlődést illeti, csupán egy elmélet, amiben kinyilvánítják a tudományos színezetű hitüket.
Továbbá:
„Az evolúció nem magyaráz meg mindent. Bár sok mindenre fényt derített, különösen az élőlényekkel kapcsolatban, azért számos fontos kérdés nincs még lezárva. Ilyen mindenekelőtt az élet keletkezése, de az én felfogásom szerint az evolúció az elmét és az öntudatot sem feltalálta, sokkal inkább felfedezte és felhasználja – nem tudni tehát, hogy utóbbiak mik és honnan vannak.” /Forrás: http://egyvilag.hu/temak/008_01_Evolucio%20-%20revolucio_P.pdf”/
Azonkívül, ha az információ személyes eredete kézenfekvő a mindennapi gyakorlatban, akkor a DNS kódolt információjára ez miért nem vonatkozik? Csak mert az evolúciós látásmód ezt nem engedi meg?!
"A sejt DNS-én belüli útmutatások,- ha azokat kiírnánk,- ezer 600 oldalas könyvben férnének el... Minden sejt mintegy kétszázbillió parányi, vegyületeknek nevezett atomcsoporttól nyüzsgő világ... 46 kromoszóma-szálunk együttvéve majdnem két métert tenne ki. Az őket tartalmazó sejtmag nem egész egyszázad milliméter átmérővel rendelkezik mindössze.... A legprimitívebb parányi sejt is olyan bonyolult, mint egy egymillió épületből álló város, és működése is olyan rendszerezett." /National Geographic/

Prof. Keith Ward az oxfordi egyetem professzora a DNS tervrajzáról:

"Maga a DNS négy különböző nukleotid sorozatból álló hosszú lánc. Ez a molekula már önmagában is meghökkentően bonyolult és nagyfokú szervezettséget mutat, igazi jelentősége azonban az, hogy magában hordozza a nagyobb, stabil szervezeti egységek (a szervek és a test) felépítéséhez és működésmódjának, viselkedési mintáinak kialakításához szükséges "kódot" vagy "receptet". A DNS molekulának az a képessége, hogy valamiféle sajátos tervrajzot képvisel, az élet fejlődésének kritikus állomását jelenti." /Keith Ward: Isten véletlen szükségszerűség 176-177. o./

Az evolucionista elképedt, hogy ezt a Biblia már jó 3 ezer éve leírta a maga nyelvezete szerint:

„Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.” (Zsoltárok 139:14-16)

Mégiscsak igaza lenne a Bibliának, amelyben mindenre van kijelentés és amely megadja a biztos tájékozódási pontokat atekintetben, hogy az ember mit mihez mérjen és mit mihez tartson?! Tökéletes irányadó mértéket, amely az embert és az emberi társadalmat egyensúlyban tartja?! Miért kellene ezt lesöpörni, csak azért, mert az emberi intellektualitás némely /eléggé széles körű/ rétegének ez nem tetszik?!

Aztán az is egy világtendencia, hogy ahogy távolodik el az emberiség világa az isteni mércétől, és teszi be helyette a sajátját, úgy süllyed egyre mélyebben a korrupcióba, mégpedig olyan szinten, hogy állami törvényeket hoznak a burkolt védelmére, hogy működhessen és virágozhasson. Ha már Istenben nem lehetünk gazdagok, hiszen nincs, akkor miért ne legyünk gazdagok anyagi tekintetben itt és most?


Amikor az evolucionista szembesült a személyes és társadalmi bűn fogalmával, átvillant az agyán annak a rabszolgának a sanyarú sorsa, aki rabszolgasorsba született, és onnét vágyott tiszta szívből megszabadulni. És ahogy a történet mutatta, sikerült is neki.

Visszaemlékezett annak szabadulására, és őt is egy ilyen érzés kerítette hatalmába. Szabadulás egy erőltetett világfelfogástól, szabadulás a korrupció hallgatólagos társadalmi elfogadottságától, szabadulás a bűntől, amely az ember lelkiismeretét megmételyezi, amint ennek tudatára ébred, hogy őt nyomasztja.
Hazatalálás

Akkor kezébe vette a kórházi asztalon ott heverő János evangéliumát, és egyre nagyobb figyelemmel és értékeléssel kezdte olvasni. A 17. rész olvasásakor mintha a szívéről egy hatalmas kő esett volna le, és mintha egy láthatatlan kéz ragadta volna meg. Érezte a kéz szorítását, a melegségét, mintha VALAKI MEGSÍMOGATTA/ÁTÖLELTE volna.

Egyszerre csak könnyek töltötték el a szemét, s tudta, hogy immár számára is megnyílt az út a szabadulás felé, akárcsak annak a rabszolgának, a filmben. Ő is találkozott a fehér ruhás emberrel, aki szabadságot ad mindenkinek, aki megtalálja a hozzá vezető utat. És ez a személy nem más, mint Jézus Krisztus.


Amikor elhagyta a kórházat, egy teljesen más ember volt már, a régi énjének nyomait otthagyta a néma falak között, amelyek tanúi voltak átváltozásának. Immár azzal a tudattal kezdte el új életét, hogy valaki rendületlenül kopogtatott az ajtaján, az évek alatt, eddigi életében. És ez a találkozás meghozta számára azt a szabadságot, amit azelőtt sohasem ismert, amiről addig azt sem tudta, hogy létezik. És azt sem tudta, hogy érkezését immár angyalok mennybéli öröme kíséri, mivelhogy a megtérők lépései, amelyeket az Élet keskeny útján kezdenek meg, az égben is visszhangzanak. (vö. Lukács 15:10)

Szinte hallotta annak bársonyos hangját, aki a Biblia lapjain megszólította, megérintette a vállán, és felsegítette, mint azt a rabszolgát akkor és ott, azon a hajón. Akkor nyílt meg számára annak a világnak az ajtaja, amelynek sohasem lesz vége, mivel felette Isten mosolya őrködik, hogy az ő dicsőségére álljon fenn örök időkig:

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem... És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket... Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek;” (Jelenések 3:20; János 8:32, Ézsaiás 66:22).