motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. február 5., vasárnap

Egy evolucionista találkozása Istennel - 1. rész


Egy evolucionista [a teljes = mikro/makro evolúciót valló] személy a mindennapi olvasmányai között találkozott a következő kijelentésekkel:

Az élethez szükséges, pontosan megszabott feltételek kényes egyensúlya mögött „egy nagyon mély, (mondhatni 'természetfölötti') terv rejlik.” (Arno Penzias Nobel-díjas tudós; Cosmos,) Bios and Theos [Kozmosz, biosz és teosz], 1992 p.83)
„Mindegyik állat egyedülálló módon úgy van megtervezve, hogy beleillik a környezetébe. Kénytelen vagyok a tervezés bonyolultságát egy Teremtőre, semmint egy véletlenszerű evolúciós erőre visszavezetni” (Bob Hosken biokémikus, Ausztrália).
„[A természetben] oly egyértelműen kivehető a tervezettség, hogy minden további nélkül megállja a helyét az a lehengerlően egyszerű érvelés, hogy ha valami pont úgy néz ki, pont úgy jár, és pont úgy hápog, mint egy kacsa, akkor meggyőző ellenérvek hiányában alapos okunk van arra következtetni, hogy kacsával van dolgunk.” Tehát a következtetése? „Nem szabadna átsiklani valaminek a tervezettségén, csak mert annyira kézenfekvő.” /The New York Times, “Design for Living,” by Michael J. Behe, February 7, 2005, p. A21./

A tervezés csak látszat?

Az evolucionista egy pillanatig gondolkodott a fenti állításokon, majd eszébe jutott, mit mondtak ezzel kapcsolatban azok, akiknek adott a szavára:
„A biológia olyan bonyolult dolgok tanulmányozása, amelyek azt a benyomást keltik, mintha valamilyen céllal megtervezték volna őket.” … „A biológusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy amit látnak, azt senki sem tervezte meg, hanem evolúció útján fejlődött ki.” /Richard Dawkins (biológus) 1986,; Crick, 1988/
Ha tehát úgy néz ki, mintha meg volna tervezve, az még nem jelenti azt, hogy meg is van. Ez a gondolat annyira megtetszett neki, hogy félrelökte azt, amit a tervezésről mondtak.

Találkozás egy biokémikussal


Napokkal később olvasmányai során újabb véleménnyel találkozott, amelyben egy biokémikus beszélt a hitéről:
„A Leuveni Katolikus Egyetemen kémiát tanultam s hogy a természeti folyamatok alakították ki az élőlények felépítését. A professzorok némelyik ilyen folyamatot nagyon bonyolultan magyarázták. Mivel tapasztalt tudósok voltak, hittem nekik. Végül már nehezen tudtam elfogadni Isten létezését... Leginkább a fehérjék és a nukleinsavak nyűgöztek le, melyek messze a legösszetettebb molekulák a földön. Később foglalkoztatni kezdett, hogy bizonyos molekulák hogyan reagálnak a napfényre.
Biokémikusként tanulmányoztam bizonyos molekulák felépítését, melyek az óceánokban élő cianobaktériumokban találhatók. Egyes kutatók szerint ezek a mikroorganizmusok voltak az első élőlények a bolygónkon. Nem más élőlényekkel táplálkoznak, hanem a napfényből származó energia felhasználásával egy rendkívül összetett kémiai folyamatban – melyet még mindig nem értünk teljes egészében – táplálékká alakítják a vizet és a szén-dioxidot. Azon is elámultam, hogy a cianobaktériumok milyen hatékonyan tudják összegyűjteni a fényt.
Minél mélyebbre megyünk a tengerben, annál kevesebb a fény. A mélyben élő cianobaktériumoknak minden apró fényenergiát meg kell ragadniuk, és ezt az igen kifinomult antennáikkal teszik meg. Az összegyűjtött energiát táplálékgyártó központokba juttatják el csaknem százszázalékos hatékonysággal. Ennek a fénybegyűjtő szerkezetnek a felépítése még a napelemgyártók figyelmét is felkeltette. A napelemek persze közel sem olyan hatékonyak, mint a baktériumok fénybegyűjtő rendszerei. Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy mivel a mérnökök az élőlényekben levő csodálatra méltó szerkezeteket próbálják lemásolni, az élőlényeket Istennek kellett megterveznie. De nem csak a tudományos ismereteimen alapult a hitem. Behatóan tanulmányoztam a Bibliát is.
A sok bizonyíték közül kiemelném a bibliai próféciák pontos beteljesedését. Ézsaiás például évszázadokkal előre számtalan részletet leírt Jézus haláláról és temetéséről. Tudjuk, hogy ez a jövendölés Jézus halála előtt lett feljegyezve, mivel a Kumránnál talált Ézsaiás-tekercs, mely már egy másolat, úgy száz évvel Jézus születése előtt keletkezett. A szóban forgó prófécia így szól: „A gonoszok mellett adtak neki sírhelyet, és a gazdagok mellett a halálakor” (Ézsaiás 53:9, 12). Figyelemre méltó, hogy Jézust bűnözőkkel együtt végezték ki, de egy tehetős család sírjába temették. Ez csak egy példa a sok-sok beteljesült prófécia közül, amelyek meggyőztek arról, hogy a Biblia Istentől ihletett (2Timóteusz 3:16).” /Dr. Davey Loos biokémikus, Belgium; Ébredjetek! 2013/10 6. o. Egy biokémikus beszél a hitéről, Jehova tanúi kiadványa/
A Biblia tanulmányozása … /?/ ...csupán időpocsékolás – morfondírozott magában az evolucionista. Különben is, ha a baktériumok fénybegyűjtő rendszerei némelyek számára úgy is látszanak, hogy tervezés eredményei, mégis inkább az az igazság, hogy »a tervezettnek látszó dolgok mögött semmiféle tervezés nincsen, hanem evolúció útján való kifejlődés!« Ez sokkal inkább elfogadható és tudományos érvelés. Úgyhogy ennél maradok!

Találkozás egy vesespecialistával

Később az evolucionista újabb véleménnyel találkozott, amelyben a francia Dr. Céline Granolleras fejtette ki nézetét, hogy több mint húsz évvel a diplomája megszerzése után milyen következtetésre jutott:
„Montpellier-ben jártam orvosi egyetemre. Az egyik professzor beszélt a nefrológiáról, a vese belgyógyászatának a tudományágáról. Egy nefrológus a kutatás mellett betegekkel is foglalkozik, és én éppen erre vágytam. 1990-ben részt vettem egy kutatásban azzal kapcsolatban, hogy a rekombináns eritropoetin (EPO) klinikai alkalmazásával hogyan lehet befolyásolni a vörösvérsejtképzést a csontokban. Akkoriban ez viszonylag új kutatási területnek számított...
Mindig is mélységes tiszteletet ébresztett bennem a testünk bonyolult felépítése. Például lenyűgöz, ahogyan a vese szabályozza a vérünkben levő vörösvérsejtek mennyiségét.
Tudvalévő, hogy a vörösvérsejtek oxigént szállítanak. Ha valaki sok vért veszít, vagy magas hegyekbe megy, a szervezete oxigénhiányossá válik. Amikor a vesékben lévő oxigénérzékelők észlelik ezt az állapotot, aktiválják az EPO-termelést, és a vér EPO-szintje akár ezerszeresére is emelkedhet. Az EPO stimulálja a csontvelőben a vörösvérsejtek képzését, így lehetővé válik, hogy azok több oxigént szállítsanak. Egyszerűen csodálatos! Érdekes, hogy tíz évig tanulmányoztam ezt a folyamatot, mire rájöttem, hogy csak Isten lehetett képes ilyen elegánsan megtervezni ezt a rendszert...
Ami pedig a Bibliát illeti, például nagyon érdekelt, amit a arról jövendölt, hogy melyik évben keresztelkedik meg Jézus. Pontosan rámutat, hogy mennyi idő telik el Artaxerxész perzsa király uralkodásának a 20. évétől addig az évig, amelyben megjelenik a Messiás. A munkám kapcsán hozzá vagyok szokva a kutatáshoz. Így hát utánanéztem történelemkönyvekben a szóban forgó évszámoknak, és végül arra jutottam, hogy ez a bibliai prófécia pontosan beteljesedett, ezért biztos, hogy Isten ihlette.” /Ébredjetek! 2013/9 12. o. Egy vesespecialista beszél a hitéről./
Mire idáig jutott az olvasásban az evolucionista, kezdett egyre ingerlékenyebb lenni, mintha viszketne egész testében. Mi az hogy "csak Isten lehetett képes ilyen elegánsan megtervezni ezt a rendszert?" Az evolúció folyamata éppolyan kézenfekvő magyarázat, mint a teremtés, sőt, ez az igazi magyarázat! Elvégre a tervezettnek látszó dolgok mögött semmiféle tervezés nincsen, hanem evolúció útján való kifejlődés! Ezt komoly tudósok mondták, akiknek lehet adni a szavára. Úgy hogy az isteni tervezésről szóló rege a mesék kategóriájába tartozik. Na, erről ennyit. Az újság meg mehet a kukába.

Találkozás egy ortopéd sebésszel

Teltek múltak a hetek, újabb véleménnyel futott össze, amin már csak úgy felületesen átsiklott, mivel sejtette, hogy mit akarnak neki bemesélni:

Egy rövid ideig édesapám egy helyi kórházban dolgozott műtőssegédként, és nagy lelkesedéssel beszélt a sebészi munkáról. A szavai olyan nagy hatással voltak rám, hogy később ezt a pályát választottam. Az ortopéd sebészet lett a szakterületem, mert szeretem a munka mechanikai jellegét. Az ortopéd sebészeknek mérnökfejjel kell gondolkodniuk, hogy helyre tudják hozni a csontokat, izmokat és ínszalagokat, melyek lehetővé teszik a mozgást.

A munkám legszebb része pedig az, hogy láthatom, amint a betegeim állapota javul. Nagyon élvezem, hogy emberekkel foglalkozhatok...
Az iskolában néhány biológiatanárom evolucionista volt. Egyetemistaként már én is ebben hittem. Egyrészt hittem a professzoraimnak, másrészt úgy gondoltam, hogy az egyes állatfajok közötti anatómiai hasonlóságok arra utalnak, hogy közös ősük volt, és a genetikai mutációk során alakultak ki újabb fajok...
Az 1960-as évek második felében a tudósok kezdték jobban megérteni a térd kifinomult működési elvét. Rájöttek, hogy a térdünk nem csupán egy tengely körül mozog, mint mondjuk egy csuklópánt, hanem gördül is, és csúszik is. Ennek a lenyűgöző kombinációnak köszönhetően a térd mozgástere sokkal nagyobb. Így tudunk sétálni, táncolni, korcsolyázni és még sok minden mást csinálni.
A tudósok körülbelül 40 éve próbálkoznak a műtérd megalkotásával. Ám az emberi térd annyira bonyolult, hogy aligha lehet lemásolni. Ezenkívül az eredetivel összevetve a mesterségesen előállított termékeknek jóval rövidebb az élettartamuk. A mérnökök most már jobb minőségű anyagokkal tudnak dolgozni, de még így is örülnek, ha az általuk tervezett protézisek 20 évet kibírnak. A térdünk természetesen élő sejtekből épül fel, melyek folyamatosan megújulnak. A térd felépítése szerintem nem a vak véletlen mellett, vagyis az evolúció elmélete mellett szól, hanem Isten bölcsességét bizonyítja.
A mutációk és a hasonlóságok szintén egy Tervezőről tanúskodnak. Azt is meg kell jegyezni, hogy a mutációk sosem javítanak egy élő szervezet felépítésén, azaz nem emelik azt egy magasabb szintre. Sokkal gyakrabban génkárosodást okoznak. Természetesen elképzelhető, hogy egy balesetnek van valamilyen jó hatása is. Például ha egy vonat alatt összeomlik a városba vezető híd, az ellenséges hadsereg nem tud behatolni a városba. Ám ez a baleset a város állapotán nem javít. Ugyanígy a mutációk sem javítanak az organizmusokon. És soha nem tudnának egy olyan briliánsan megtervezett valamit létrehozni, mint az emberi térd – és akkor a többi testrészünkről még nem is beszéltünk
Később, amikor a gyülekezetből egy kedves hölgy felkeresett, megkérdeztem tőle, hogy honnan tudhatom, hogy amit a Biblia ír, az igaz.
Erre ő olyan bibliai próféciákat mutatott, melyek a mi időnket jellemzik. Az egyik Jézus próféciája volt, miszerint a jelenlegi világ utolsó napjaiban nemzetek közötti háborúk, „nagy földrengések”, és kiterjedt „járványos betegségek meg élelmiszerhiányok” lesznek. A társadalmi problémákkal, a kapzsiság elterjedésével és más rossz dolgokkal kapcsolatos próféciákra is felhívta a figyelmemet, melyek a szemünk láttára teljesednek. Kis idő múltán buzgón belevetettem magam a Biblia tanulmányozásába, és hamar felismertem, hogy a jövendölései mindig beteljesednek. Az élet eredetével kapcsolatos nézeteimet is kezdtem átgondolni.” /Dr. Irène Hof Laurenceau ortopéd sebész; Ébredjetek! 2013/8 10. o. Egy ortopéd sebész beszél a hitéről/
Ahogy ezt a bizonyságtételt az evolucionista átfutotta, az az érzése támadt, hogy ezek mind agymosáson mentek át, hogy egy nem létező istennek tulajdonítják az élő sejtek munkáját. Evolúciós szempontból mindenre van magyarázat, különben is a tervezettnek látszó dolgok mögött semmiféle tervezés nincsen, hanem evolúció útján való kifejlődés! Vagy ezek nincsenek tisztában a tudomány eddigi eredményeivel, amelyek alapján kizárható bármiféle teremtésbe vetett hit megalapozottsága?! Darwin óta intellektuális méltósággal tagadhatjuk meg az isteni filozófiát, amelynek semmiféle jogosultsága nincsen egy felvilágosult társadalomban.

Találkozás egy robottervezővel

A következő hónapokban az evolucionista szánt szándékkal kerülte, hogy vallásos jellegű irodalom kerüljön a kezébe. Aztán a robottervezés kapcsán mégiscsak felbukkant egy nyilatkozat, s mert a robotok különösen érdekelték, hát elolvasta. A cikk a következőket tartalmazta:
„Massimo Tistarellinek hívnak, professzor tudósként dolgozok az olaszországi Sassari Egyetemen. Három nemzetközi tudományos folyóirat társszerkesztője, és több mint száz tudományos cikk társszerzője vagyok. Az emberek arcfelismerő képességét tanulmányozom, és azt, hogy hogyan tudunk végrehajtani olyan látszólag egyszerű műveleteket, mint elkapni egy labdát. Ez alapján robotok látórendszereit tervezem meg, melyek az emberi látást utánozzák.
Már gyerekkoromban is rajongtam a gépekért. Szétszedtem az elektromos játékaimat, aztán összeraktam őket. Apukámat, aki telekommunikációs szakember volt, elárasztottam a rádió és a telefon működésével kapcsolatos kérdéseimmel.
Villamosmérnöki diplomát szereztem a Genovai Egyetemen, majd a doktori címért kutatásba fogtam a robottervezés területén. Az emberi látórendszer tanulmányozására szakosodtam, és arra, hogy robotok tervezésénél hogyan lehet azt utánozni.
A látórendszerünk azért érdekes, mert hihetetlenül bonyolult. Sokkal többet foglal magában, mint csupán a szemünket. Az is hozzátartozik, hogy értelmezzük a látványt. Vegyük például azt, hogy mi történik, amikor elkapunk egy labdát. Ahogy futunk feléje, a szemlencsénk egy képet fókuszál róla a retinára. A kép áthaladása a retinán a labda és a szem mozgásától is függ. Normál esetben természetesen a labdára szegezzük a tekintetünket. A képe így mozdulatlan marad a retinán, miközben a háttér „mozog”.
Ezzel egy időben a látórendszerünk kiszámolja a labda sebességét és röppályáját. Elképesztő, hogy a számítások már a retinában elkezdődnek, amint a szem megbecsüli a labda háttérhez viszonyított mozgását. A látóideg aztán továbbítja az agynak a retina által létrehozott ingerületet, az agy pedig tovább elemzi az információt, és utasítást ad a labda elkapására. Ez egy lélegzetelállítóan összetett folyamat.
1990-ben néhány hónapig kutatásokat végeztem Írországban, a Dublini Egyetemen. Hazafelé úton a feleségemmel, Barbarával a gyermekeink jövőjéről beszélgettünk. Akkor jutott eszünkbe az is, hogy meglátogatjuk a nővéremet, aki Jehova Tanúja. Kaptunk tőle egy könyvet, melyet a Tanúk adtak ki. A címe: Az élet – hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? Nagyon tetszett, hogy milyen gondos kutatás előzte meg a könyv kiadását. Rájöttem, hogy utánajárás nélkül fogadtam el az evolúciót. Például azt hittem, hogy az ősmaradványok kellően alátámasztják, pedig nem így van. Minél jobban beleástam magam a témába, annál jobban megerősödött bennem, hogy ez az elmélet sokkal inkább merész kijelentéseken alapul, semmint tényeken.
Elgondolkodtam a munkámon is. Elvégre kinek a műveit másoltam le? Soha nem tudnék olyan robotot tervezni, amelyik úgy el tud kapni egy labdát, mint az ember. Be lehet programozni, hogy kapja el a labdát, de csak szigorúan irányított feltételekkel. Olyan körülmények között, amelyekre nincs beprogramozva, már nem képes rá. A tanulási képességünk tehát jóval felülmúlja egy gépét. És egy egyszerű gépnek is van alkotója! Ebből és sok minden másból arra következtettem, hogy kell lennie Valakinek, aki megtervezett minket.
Nem gyengítik a hitét a tudományos kutatásai?
Éppen ellenkezőleg, inkább megerősítik. Gondoljunk csak arra, hogy az ember képes felismerni arcokat – a csecsemő már néhány órával a születése után is. Pillanatok alatt azonosítunk valakit, akit ismerünk, még egy tömeg kellős közepén is, és talán még azt is meg tudjuk állapítani, hogy milyen hangulatban van. Közben eszünkbe sem jut, hogy mindehhez milyen töméntelen információ feldolgozására van szükség, méghozzá rendkívüli sebességgel.
Szilárd meggyőződésem, hogy a látórendszerünk értékes ajándék Jehova Istentől. Minden, amit tőle kaptunk, így a Biblia is, arra indít, hogy hálát adjak neki, és beszéljek róla másoknak. Az igazságérzetem szerint ugyanis megérdemli az elismerést a műveiért. /Ébredjetek! 2013/2 11. o. Egy robottervező beszél a hitéről/
Na erre az evolucionistát elöntötte a méreg és görcsbe rándult a gyomra. Még hogy a látórendszerünk értékes ajándék istentől? Még mit nem! A szem képes magától is kifejlődni, úgy mint bármi más, csak idő kérdése! Még Pasteur tétele is, hogy élettelenből nem keletkezhet élet, csak rövidtávon működik. De hosszú távon miért ne keletkezhetne? Hosszú távon bármi megtörténhet, csupán az isteni teremtés nem, mivel isten nincs, nem létezhet. A fizika törvényei kizárják, hogy legyen! A létezés maga fizika és kémia, azontúl nincsen semmi. A metafizika istene meg egy karácsonyfadísz a hiszékenyek karácsonyfáján!

Találkozás egy agykutatóval

Teltek-múltak a hónapok, egy alkalommal az evolucionista otthonában a rádiót hallgatta, amelyben Marx György fizikus éppen azt nyilatkozta: „ha valaki ismeri a végső világképletet, akkor nem érdemes fizikusnak lenni.” Na, ez a beszéd – gondolta-, végre egy tárgyilagos kijelentés. A tudománynak mindig józannak kell lennie, a tudósoknak meg a józanság talaján kell állniuk.
Akkor egyszerre csak felfigyelt Gulyás Balázsnak, a stokhomi Karolinska egyetem agykutatónak a nyilatkozatára:
Én az egész munkásságom során azt tapasztaltam, hogy a természet csodái olyan hihetetlen gazdagságot és olyan hihetetlen komplexitást tárnak elénk, amelyet én a magam részéről nem tudok egyszerű mechanisztikus, fizikai törvényekkel magyarázni, hanem napról napra, minél többet próbálok megérteni ezekből a titkokból, annál több tárja magát elém, és annál mélyebb meggyőződésem, hogy sokkal mélyebb, sokkal nagyobb összefüggések állnak a természet titkai mögött, mintsem hogy azt mechanisztikus, materialisztikus elvekkel meg tudjuk magyarázni…
Tanáromat, Szenthágotai Jánost egy brüsszeli nemzetközi konferencián megkérdezte egy angliai egyetem filozófia professzora, hogy hisz-e Istenben, vagy egy olyan lényben, aki fölöttünk áll, és mindenható? Azt mondta, hogy igen, hisz. És hisz-e abban, hogy egyszer majd még élni fog halála után is? Azt válaszolta, igen, hiszek.
De hát professzor úr, ön egy természettudós, agykutató, hogy képzeli mégis ezt el, amikor meghalunk, az agyunk szétesik atomokra és molekulákra, azután elenyészik, más élőlények, más természeti lények atomjaivá válik a nagy körforgás során – elhiszi, hogy előbb-utóbb ez összeáll majd valamivé, és ön vissza fog térni?
Azt válaszolta, kérem, én nem azon gondolkodom, hogy milyen formában, hogyan, én egy dologban hiszek, hogy létezik valami nagyobb létező nálunk. És én ebben hiszek, és az összes többi nem érdekel, mert ha ez így van, akkor garantáltan nem enyészünk el mi sem…
Úgy hogy úgy gondolom én is (mint tanárom), nem a hogyanok és a mikéntek, hanem a létezés léte, lényege a döntő itt, az hogy minél többet látjuk a természetet, és érzékeljük mint kutatók a természet titkait, a sok csoda mögött valami olyan sejlik föl, ami arra enged következtetni, hogy nem az enyészet diktálja a természetben a törvényeket, hanem valami csodálatos, valami pozitív erő.
A francia Lévinas elmélete az, amelyet mélyen hiszek, hogy az emberi arc az amely föltár, fölsejtet egy másik dimenziót egy magasabb rendű világból, és számomra, ha a tudományos felfedezések vagy a tudományos magyarázatok sokszor esetleg azt is jelenthették, hogy teljesen materialista magyarázatokat is lehet találni olyan kérdésekre, amelyeket az ember fölvet munkája során, pl. a magasabb szellemi működésekkel kapcsolatban.
Akkor is mindig valahol a másik oldal ott volt előttem, a másik ember, a másik ember arca, az abból áradó, sokszor azt kell hogy mondjam, transzcendentális tapasztalás/tapasztalat, amelyik azt mutatta, hogy lehet, hogy a tudomány eszközeivel sok mindent meg lehet magyarázni, de az emberi kapcsolatok, és ezen belül is, különösen a – SZ E R E T E T, a vonzódás valaki iránt, a ragaszkodás, a féltés, ezek olyan dolgok, amelyek egy sokkal másabb világról árulkodnak, amelyben hiszek.” (Gulyás Balázs, a stockholmi Karolinszka egyetem agykutatója, a MTA külső tagja – rádiós nyilatkozat)
Ahogy ezek a szavak elhangoztak, az evolucionista ökle máris lesújtott a rádióra, és az nyomban elhallgatott. Mély csönd ülte meg a szobát, csak az evolucionista lihegése hallatszott, amely kezdett halk nyöszörgéssel keveredni. Még hogy létezik valami nagyobb erő nálunk – mekkora a /nem létező/ isten /létező/ állatkertje! Ezek mind meghibbantak, hogy ilyesmit elhisznek?!
Az evolucionistát teljesen kiverte a víz, a szíve szaporán dobogott, és valami szorítást kezdett érezni a mellkasában. Ráhanyatlott az ágyra, és fújtatott, mint a teljes gőzzel dolgozó gőzmozdony. Fogalma sem volt róla, hogy mennyi ideig fekhetett tehetetlenül, amikor egyszerre csak szavakat kezdett hallani, de olyan erős hangon, mintha mennydörögne, és azt sem tudta, hogy ébren van-e vagy szörnyű álom gyötri:

Ki ez, aki elhomályosítja a végzést
Tudatlan szavakkal?
Hadd kérdezzelek, te pedig világosíts fel!
Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?
Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem.
Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e,
Vagy ki feszítette ki rajta a mérőzsinórt?
Mibe süllyesztették a talpait,
Vagy ki tette le szegletkövét,”
...
Ősrobbanás – motyogta önkívületében, és halálra dermedt. S mint akinek ütöttek az utolsó órái, kimeredett, mint a vitorla a viharos szélben.



Újra felhangoztak a mennydörgő szavak, és őt olyan érzés fogta el, mintha zsugorodni kezdene, az ágy meg nőni, mint a viharfelhők:

Egybekötheted-e a Kima csillagkép kötelékeit,
Vagy megoldhatod-e a Keszil csillagkép köteleit?
Előhozhatod-e a Mazzarót csillagképet a maga idején?
Vezérelheted-e az Ás csillagképet fiaival együtt?
Ismered-e az egek törvényeit, …
Vagy ki adott értelmet az égi jelenségnek?”
(Jób könyve, 38.)
A hideg futkosott a hátán az evolucionistának, a homlokán meg forró izzadságcseppek gyöngyöztek, amelyek egyre lejjebb hatoltak a testén, mígnem úgy úszott az izzadságban, mintha egy gőzölgő szaunában aszalódna a legfelsőbb padon. A szája úgy kiszáradt, mint déli Szahara a tűző napon. Szólni sem volt képes, a szemei úgy meg merevedtek, mintha homályos üvegből lettek volna.
A kérdések csak úgy záporoztak feléje az univerzum legkülönbözőbb alkotásaival kapcsolatban, hogy adjon választ azoknak eredetére, működésére, funkciójának illetékességére. De az evolucionista, ha még tudott volna gondolkodni, semmi más nem juthatott volna eszébe, mint a véletlen, meg a mérhetetlen hosszú idő, amibe minden belefér...
Vagy nem inkább arra megy ki a dolog, hogy ENGEM MEGTAGADJÁL, ÉS A MUNKÁMAT SEMMIBE VEDD, HOGY MAGADNAK DICSŐSÉGET ARATHASSÁL, AMIKOR AZ ALKOTÁSAIM LÉTEZÉSÉNEK EREDETÉT FÉLREMAGYARÁZOD?!!!
Vagy nem azt mondja közületek egy: „hozzávetőleg nyolcvan évbe és intenzív mérnöki erőfeszítésbe került a fénymásoló gép kifejlesztése”. (Ian Stewart: A természet számai. A VILÁG – EGYETEM SOROZAT, Kulturtrade Kiadó, 1995. 32.old.) 

A ti munkátokat ugyan mérnöki erőfeszítésnek tulajdonítjátok, de az enyémet a véletlennek meg a hosszú időnek! Vagy a fénymásológép működése bonyolultabb, mint az univerzum működésének összhangja, amelyek a fizika-kémia-biológia /stb./ törvényeibe vannak ágyazva?! Vagy a fénymásológép nagyobb volumenű alkotás, mint az általad felfoghatatlan nagyságú univerzum?
Hogy inkább szavazol az ismeretlen eredetű robbanásra, mintsem a teremtésre, az nem azért van, mert szeretnél engem megölni, az én munkám minden minden szikráját megsemmisíteni?! Mert a szívedben rejtekében dédelgeted a gonoszt, amelyből a nagyravágyásod büszkeségét táplálod!
De bizony úgy van, csakhogy az én igémben azt is kijelentettem, hogy „aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; mindenki, aki engem gyűlöl, szereti a halált!” (Példabeszédek 8:36)
És vajon nem az irántam való gyűlölet táplálja a világotokat, ahol nyíltan kimondják azok, akik félrevezetéseitekért felelősek:
"Biztosak vagyunk-e az evolúcióban? Biztosak vagyunk. Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk…." /Kampis György "Értelmetlen Tervezettség", 424. oldal/ „A materializmus abszolút, hiszen nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /Richard C. Lewontin/ „Az evolúció nincs bizonyítva, és nem is bizonyítható, csupán azért hiszünk benne, mert különben a teremtésben kellene hinnünk, ez pedig elképzelhetetlen.” /Sir Arthur Keith, angol tudós/
Ha pedig semmibe vettétek, ami tőlem származik, neme betettétek helyette, ami magatoktól származik:
„A Magyar Tudományos Akadémia - hasonlóan 67 ország tudományos akadémiáihoz, köztük az egyik elsőként megszóló Royal Society-hez - elhatárolódik azoktól a tudományon kívüli elképzelésektől... amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják....
A darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását.” /A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége - Budapest, 2008. február 26./
Vajon az én fiam kijelentése az én igémben a ti tudományotokon kívüli elképzelés, amely a ti tudományosan megállapított állításaitokat támadja, eltorzítja, áltudományos érveléssel kritizálja?
Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,” (Máté 19:4).
Vagy talán ti jobban tudjátok, nálam, az alkotónál, és a fiamnál, akin keresztül alkottam, mivelhogy az én akaratomból vannak és teremtettek?!
Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.” (Jelenések 4:11)
Tehát a valóságban nem a darwini evolúciós elmélet támadása, eltorzítása és kritizálása történik a hívők részéről, hanem a teremtés támadása, eltorzítása és kritizálása történik az evolucionisták részéről. Ez pedig - akármilyen tudományos köntösbe is öltöztetik – támadás az én kinyilatkoztatásom ellen!
Ezért aki erre vetemedik, legyen tisztában azzal, hogy menthetetlen, és az én ítéletemet elszenvedi, bárkiről is legyen szó!
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti... Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (1Korinthus 3:17, Róma 1:20)
Lényegében, aki félrelöki az isteni teremtésről szóló beszámolót, viszonzásul félrelöki azt az Isten!
Ezt az ítélethirdetést azonban már nem hallotta meg az evolucionista, aki úgy nyúlt el ágyán kiterítve, mint a út közepén a leveli béka. Másnap önkívületi állapotban találtak rá, kihívták hozzá a mentőket, és krízis /idegösszeroppanás/ diagnózisával kórházba szállították. Nyilvánvalónak tűnt, hogy hosszú pszichiátriai kezelés elé kell néznie, amíg kitisztul az elméje, és újra képes fölvenni a mindennapi élet ritmusát.

A 2. rész következik


Nincsenek megjegyzések: